Az elektronikus információk, szinte fénysebességgel terjednek. Ismét elértük, amit Árpád korában a magyarok használtak, csak akkor, nem bonyolult hardvereket, szoftvereket, műholdakat és elektromosságot használtunk, hanem jelzőtüzekkel, puzdrákkal és tarsolylemezekkel oldottuk meg a hírközlést. Ez a rendszer, mégis elég volt ahhoz, hogy a kiirtásunkra elindított német-római hadsereg 100 000 katonáját, megfelelő fogadtatásban részesítsük, és 907-ben a pozsonyi csatában, megsemmisítsük.
Igaz, az ilyesmiről, a villámgyors hírközlésben manapság kevés szó esik, de a gyorsasághoz kétség nem férhet. Alig tettem közzé, miként pusztítják kultúra címén, fiataljaink személyiségét, máris megkaptam a kritikát. Nevezetesen, hogy bedobtam a gumicsontot, amin rágódni lehet, és elterelem a figyelmet, a jelenleg fontos problémákról.
Önvédelemből elmondom, hogy nem gumicsontnak szántam. Szétnézve a világban, (ha levesszük a szemellenzőt) látni kényszerülünk, a fiatalok által elkövetett, előre megfontolt gyilkosságokat. Erről, nem elsősorban a fiatalok tehetnek. Sokkal inkább, annak a kulturális környezetszennyezésnek a hatása, amit a számítógépes játékok, vagy az előző írásomban említett, minősíthetetlen színházi előadások jelentenek. Láthatóan, nem csak a nincstelenek, de a kiváló körülmények között élő fiatalok sem mind képesek ellenállni, a minden fronton sugalmazott erőszaknak. Csak remélhetjük, hogy az elvetett magok termése rövidesen beérik, és megszelídülve, a valódi felelősök megnevezésére, és a közéletből való eltávolítására korlátozódik.
Béla László
