Élni és visszaélni?
Ezek, a magyar nyelvben egymástól élesen elkülönülő fogalmak, de azt gondolom, ez más nyelvekben is hasonlóképpen van. Aki él egy lehetőséggel, az a lehetőség birtokában olyanokat tesz, amire a lehetőségei értelemszerűen kiterjednek. Aki visszaél, az egy egészen más viselkedés. Aki visszaél, az, a kapott/szerzett lehetőség határait gumiból valónak tekinti, minden irányban kiterjeszti, és olyan dolgokat tesz, amire valójában nem volt, és nincs is, tisztességes erkölcsi alapja. Visszaélni lehet gazdasági erőfölénnyel, hivatali hatalommal, befolyással, kapcsolatokkal, közismertséggel, mások bizalmával, és még sorolhatnám mivel. Ezek általában, ha azonos mércével mérünk, büntetőjogi tényállások. A gazdasági erőfölénnyel az a konszern, vagy gyáróriás él vissza, amelyik egy adott országban, olyan terméket forgalmaz/gyárt, amelynek az adott országban is működik forgalmazója, és ezt a terméket, az önköltségi ár alatt forgalmazza mindaddig, ameddig a konkurens cég tönkre nem megy. Más. Ha egy bank, úgy ad hitelt, hogy az ügyfele, kiszolgáltatott helyzetben van, és ezt a bank úgy használja ki, hogy a más országokban alkalmazott feltételeinél, rosszabb feltételeket kényszerít a kiszolgáltatott ügyfélre. Ezek egyszerű, egyértelmű, bizonyítható esetek, és ahol a jog, és a korrupció, nem áll az igazság előtt, ott általában komoly büntetések követik, hogy hasznot ne hozhasson az ilyen magatartás. Persze, többnyire, az ilyesmi, mégis büntetlen marad, mert vannak ugyan törvények ellene, de ki figyel oda. Fő a profit, meg a barátság. Ma te, holnap én, holnapután mindannyian. Fő, hogy a versenyt kizárjuk, mert versenyhelyzetben, csak becsületes profit létezik.
A hivatali hatalommal visszaélni, az már más. Ki tesz ilyet?
Bárki, aki beosztásánál, hivatalánál fogva, döntési helyzetben van, befolyással rendelkezik az egész döntési mechanizmusra, és adott ember kérésére, ellenszolgáltatásért, az adott ember számára kedvező, vagy harmadik személy számára kedvezőtlen döntést erőszakol ki, függetlenül attól, hogy a munkaköre mire kötelezné. Ezek a „mutyik”. Általában nem kerülnek napvilágra, mert mindkét fél érdeke őrizni a titkot. Akkor szokott beütni a menykő, ha egy becsületes semleges, vagy uram bocsá’, az ellenérdekelt fél megtudja.
Akkor, igazán nehéz, vagy épp lehetetlen elkerülni a büntetést, egy jogállamban.
Nálunk, abszurdisztánban persze, ez sem egészen így van.
Tárgyalhatnám még a kategóriákat, de nem akarok visszaélni, a Kedves Érdeklődő türelmével. Folytatom tehát, az utolsó említett kategóriával, a bizalommal való visszaéléssel. Ez a leggyakoribb, kezdve a pititől, a középszerűn át, egészen a fehérgalléros királyokig.
A piti, becsenget, elhiteti velünk, hogy nagy haszonra tehetünk szert, ha x összeget neki juttatunk. Erről bizonylatokat ír, megesküszik, felveszi a pénzt, és örökre eltűnik. A középszerű, hírt ad magáról. Mi megyünk oda hozzá a híre alapján. A többi, megegyezik a piti stílusával. Ezek mind csalók, amíg lehet, lébecolnak, ha lebuknak, ülnek. (már amelyik)
A fehérgalléros, az külön kategória. Soha sem jön oda hozzám, sőt én sem megyek, nem is mehetek hozzá. Sok éves periódusokban küldi hozzám az embereit, rávesz, hogy bízzak benne, és ha sikerült, a tőlem kapott hatalommal döngöl a földbe. Mind közül, ezek a leghatékonyabbak.
Volt, aki szabadságot, igazságot, lehetőséget, könnyebb életet ígért, majd lerombolta az országot, elvette a lehetőségeket, és a képünkbe mondta, egy dolog, amit ígérek, és egészen más, amit teszek. Követői, valóban híven követték az adott mintát, míg el nem jutottunk oda, hogy már nem hiszünk az ígéreteknek. „Nem lesz gázáremelés, lassan mondom, hogy mindenki értse”
- aztán mégis lett, stb.
Lassan felvérteződtünk. Szinte levetkőztük szkíta eredetünket. Már elég sokan vagyunk, aki nem szkítaként gondolkodnak. Az ezer évvel előttünk élt történetírók szerint, a szkítát, egy óvodás is becsaphatja, mert elhiszi, amit mások mondanak.
Maga, mindig igazat beszél, és mindenkiről ezt feltételezi. Ha valamit mondott, azt akkor is végrehajtja, ha tetemes hátránya származik belőle, mert az ő szava, ő maga, és becsüli önmagát annyira, hogy meg nem alázná szószegéssel.
A magyarság is ilyen volt, de lassan akklimatizálódik a hazugság világához. Nem kéne, mert végéhez ért.
Lejárt az ideje annak, hogy valaki az ország felemeléséről hablatyolva, még mélyebbre döngölje. Szabadságharcot hirdetve kiszolgáltassa ellenfeleinek, szabadságot hirdetve rabságba döntse, jólétet ígérve, nélkülözésre kényszerítse.
Utolsó lehetőségében tobzódik a hazugság. Még lehet, naponta új sarcokat, dugódíjat, csekkadót kitalálni, bírságokat, útdíjakat, benzin árat, az egekig emelni. Még lehet, az emberek érdekében való hazugság alapján, „rendet” tartani, de már mindenki látja a hátteret. Lehet megszüntetni az ellátásokat, de akinek 1 karja, vagy lába van, annak a felülvizsgálat, egy centit sem fog növeszteni a hiányzó részén. Hogyan sorolhatják akkor más kategóriába?
Minden mozzanatban, a járandóságok megkurtítása, vagy pénzek jogtalan beszedése a cél.
Még tűrjük.
Naponta találnak ki újabb okokat bírságok kiszabására, és naponta emelik azok összegét. A duma, a közrend, a nem dohányzók védelme, és hasonló hazugságok. Valójában minden a pénzről, a jogtalan pénzbeszedésről szól.
Aki ellenzékben, a kormányt, a benzin jövedéki adójának csökkentésére kéri, hatalmon pedig megemeli azt, a hazudik. Mocskosul és arcátlanul visszaél a közbizalommal.
Teheti.
Néhány példa.
A bírság a biztonsági öv használatának elmulasztásáért. Alig cinkes.
Kétségtelenül van védő, és kockázat hatása is. Egy jogállam hatásköre, szerintem addig terjed, hogy előírja a gyártóknak és forgalmazóknak,a szerelvény, kötelezö tartozékként való beszerelését. Hogy az állampolgár, a használatból, vagy a használat elmulasztásáéból származó kockázatot vállalja, az már az ő döntése kellene, hogy legyen. Ezért szankcionálni, nem egyéb pénzbeszedésnél.
Manapság, amikor naponta gyilkolnak meg embereket, a rend derék őrei, nem a mellékutcákban vigyázzák a rendet, de a forgalmas közutakon szedik az újabb sarcot.
Most, az eü.-dobozokon a fő figyelem. Ez a múlt századból itt maradt előírás szolgáltat rá „jogi alapot”. Minden gépjármű, kötelező tartozéka a kötszeres doboz. Steril leplombált egység. Lejárati ideje van, mint egy élelmiszernek, annak ellenére, hogy nem romlandó szerves, vagy szervetlen anyag, plusz, lég és vízzáró csomagolásban van. Most erre kattantak rá.
Ha az ellenőrzés során, „lejárt szavatosságú” dobozt találnak, az kemény, ha hiányt észlelnek, az kegyetlen bírságot jelent.
Nyilvánvaló pénzbehajtás. Semmi köze, a közlekedés biztonságához, sem az egészség megőrzéséhez, vagy helyreállításához. Tegyük a szívünkre a kezünket, és úgy mondjuk azt, hogy az egész, nem felesleges zaklatás. Amióta járom az utakat, (nem tegnap óta) egyetlen esetet sem láttam, ahol a sérültet, az arra járó jármű kötszereivel látták volna el. Ha valaki látott ilyet, kérem, ossza meg velem. Ma, a mobiltelefon, és a mentőhelikopter korában, ez egy vicc.
Sokkal érdekesebb kérdés, vajon a „nagyok” holdudvarából, ki foglalkozik ennek a doboznak a gyártásával, vagy forgalmazásával. Ha jól keresnénk, nagy valószínűséggel meg is találnánk. Jó üzlet. Vagy talán nem?
Aki jogkövető, vagy tart a bírságtól, az megy, és megvesz néhány száz FT. értékű kötszert, néhány ezer forintért. Aki nem teszi, és „rákerítenek” az a bírságot fizeti. Lényeg, hogy fizessen a „pali”, még ha beledöglik is, minél többet.
Ezt, általános emberi megítélésben, a közbizalommal, és közhatalommal való visszaélésnek hívják. Magyarországon, egyszerűen, kormányzati, jobb esetben, belügyi intézkedésnek. Azt, hogy ki, minek, a tények ismeretében, döntse el mindenki, saját legjobb belátása szerint.
Béla László
