Sarkalatos kérdés, az etnikai kérdés ma Magyarországon, de talán, a világ minden részében az. Aki ebben a kérdésben véleményt formál, kivált, ha azt közre is adja, meglehetősen vegyes fogadtatásra számíthat.
Velem sem történt ez másképpen.
Kaptam hideget, meleget mindkét oldalról, mert sokan értelmezték előző írásomat másképpen, mint azt én, a megfogalmazásnál gondoltam.
Egyértelművé téve az álláspontomat, megpróbálok olyan konkrétan fogalmazni, amibe semmilyen eltérő értelmezés nem keletkezhet.
Első alapvetésként leszögezem, hogy semmilyen erőszakkal nem értek egyet.
Egyként utasítom el az etnikai, politikai, szociális, gazdasági, állami, és polgári erőszakot. Erőszakkal, a problémákat nem lehet megoldani.
Először talán azt fogalmazom meg, mit nem akarok elfogadni.
Számomra elfogadhatatlan, hogy vétlen embereket, etnikai alapon megkülönböztetett, fellázított, ránk szabadított vandálok, lincselés jelleggel agyonverjenek! Ugyanilyen elfogadhatatlan, hogy az ilyen vandálokat, a sértett népcsoport, úgyszintén lincselés jelleggel, a helyszínen tetten érve, agyonverje.
Szintén nem vagyok hajlandó, egyetlen etnikumot sem, egyetemlegesen felelőssé tenni, egy-egy bűnöző tagjának, csoportjának tettéért.
Mindezek, melyeket károsnak gondolok, és elutasítok, úgy gondolom, sokak gondolkodásával esnek egybe.
Mindazonáltal, ha nem teszünk valamit, akkor ezek, a leginkább elutasított helyzetelemek fognak előtérbe kerülni. Meg kell ezt előzni.
Hogyan lehet?
Mindenképpen politikai, belpolitikai gyökeres változásokkal.
Legelőször is, meg kell védeni az emberi élet értékét. Mindenkinek, aki erre a bolygóra megszületet, bármilyen nemzethez, etnikumhoz tartozik, joga van az élethez. Aki ezt nem veszi tudomásul, az, emberiség elleni bűnt követ el, és az egyenlőség alapján állva, önmaga tagadja meg ezt a jogot, és mond le erről a jogáról. Másként fogalmazva. A mai tarthatatlan helyzet azonnali felszámolása érdekében, drákói intézkedéseket kell hozni. Etnikai hovatartozástól függetlenül, a sértett halálát eredményező, vagy még azon is túlmenő bántalmazások tettesével, tetteseivel szemben, statáriumot kell hirdetni. El kell érni, hogy az ilyen cselekmény elkövetője, vagy elkövetői, 24 órával ne élhessék túl az áldozatukat. Ez, egy méltányos, és igazságos helyzetet eredményez, hiszen nem kötelező gyilkolni, és ezt, bizonyos szellemi szinten, csak egy ilyen intézkedés képes, adott emberben tudatosítani. Természetesen, nem a kocsmai verekedésekre gondolok, melyeknek normális esetben nincsen halálos áldozata.
Ezeket az eseteket, melyekre statáriumot kellene hirdetni, a verekedésben előkerülő fegyver, (kés, bot, lőfergyver, szamurájkard) egy fegyvertelen emberrel szemben, vagy, a jelentős túlerőben elkövetett gyilkosság, minősíthetik.
Meg kell szüntetni a kettős mércét! Ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy olyan bírók dolgozhassanak a magyar igazságszolgáltatásban, akik megmagyarázzák, hogy egy ember halálát, és több ember életveszélyes sérülését okozó banda, nem szándékegységben cselekedett.
Ezek, sajnos, első fokon, nem lakossági, hanem politikai döntések. A lakosság, a nép kezébe, ez, csak a választások alkalmával kerül. Jó tanulság magyarság számára, a pintéri két hét. Bizony, el kell menni, szavazni, és olyan kormányt kell választani, aki képes, és hajlandó megakadályozni az állampolgárok módszeres irtását.
Ha az unió ezt akadályozza, ki kell abból lépni. Nincs olyan szervezet a világban, aki egyetlen népre is, kimondhatná a halálos ítéletet.
Mai kormányunk, tudomásul veszi ezt a helyzetet, és semmit nem tesz ennek megszűntetéséért. Korábbi kormányaink, egy egyenes mentén, folytatólag alakították ilyenre a közbiztonságot, a világ, egyik legbiztonságosabb országából. Ezek a tapasztalatok, már elegendőek kellene, hogy legyenek, minden jó érzésű ember számára ahhoz, hogy gyökeresen változtasson az álláspontján, és ezzel, az ország politikai vezetésének összetételén.
Béla László
