Megbukott Merkel marketingje.
Ez a bukás, elkerülhetetlen, és szükségszerű volt, de hatásai, még később lesznek igazán láthatóak.
Ahhoz, hogy a bukás okait megértsük, részben a német gondolkodást, részben, az arra gyakorolt világpolitikai hatásokat érdemes szemügyre vennünk.
A teljesség igényével, vissza kellene tekintenünk, a világháborúk előtti időkre, de, a folyamatok, kisebb „áldozatokkal” is érthetőkké válhatnak. Annak az örvénynek, melyben ma a világ forog, és egyre mélyebbre süllyed, mozgató ereje, a kiválasztottak hatalmi tobzódása, eszköze pedig a pénz. A körmöci arany idejében, ennek az értékére, a kiválasztottak, semmilyen hatással nem lehettek, míg mára, a módszeresen kiépített rendszereken, tőzsdéken, bankrendszereken, hitelminősítőkön át, a pénzek értékét, annak változtatását, egyértelműen kiragadták az emberek kezéből, és saját kézbe vették.
Ez a lehetőség, a termelő, érték előállító emberek munkájának eltulajdonításához, a leghatékonyabb eszköz. Működése végtelen egyszerű,
és a tapasztalatok szerint, hosszú időn át eredményesen titkolható.
A kifosztás kulcsa, a pénzkibocsátás joga. Ahol ezt megszerezték, azt a népet, csak az Isten mentheti meg a teljes kifosztástól. Ennek a szisztémának esett áldozatul először Anglia, majd Amerika, és sok kisebb állam.
Európa, mint földrajzilag külön egység, és mint történelmileg, nemzetekből álló terület, viszonylag eredményesen állt ellen, ezeknek a törekvéseknek. Ezért volt elkerülhetetlen számukra, a világháborúk kirobbanásához vezető helyzet kialakítása. (merénylet, embargó stb.)
Visszatérve a német emberek természetére, ők egy végtelen precíz, rendszerető, egységet mutató nemzet. A közösen elfogadott törvényeiket maradéktalanul megtartják, az elfogadott elveikhez, képesek fenntartás nélkül csatlakozni. Ez tette lehetővé, a manipulált körülmények között, a III. birodalom kialakulását, és a történelemben befutott pályáját. Az ismert események, és végkifejlet birtokában, a kiválasztottak, lelkiismereti terror alá vették ezt a nemzetet. Ennek a terrornak, a megosztott ország nyugati fele elég jól ellenállt, a keleti felét viszont, sikerült eredményesen megtörni.
Hogyan tudhatott ebből Merkel, politikai tőkét kovácsolni?
A földbedöngölt kelet-németek, az országegyesítés után sem váltak, „teljes jogú” németekké. Megmaradt a kettéosztottság következménye. A jó körülményekhez szokott, gazdag nyugat-németek, másodrangúként tekintettek a csontig leszegényített „oszikra”. Ez, a politikára is rányomta a bélyegét. Polgárjogaikban egyenlő, de körülményeikben nagyon eltérő németek, megpróbálták ezt az egyenlőtlenséget felszámolni. Az „oszik”, ezt, azzal vélték megoldani, hogy a soraikból származó Merkelt támogatták, minden egyéb megfontolás nélkül. A „weszik”, úgy gondolták, hogy az elnyomás elleni harcban, jobban megedződött „oszi” vezető, eredményesebben, de legalább is eredményesen képviselheti a nemzet érdekeit. Mára vált világossá számukra, hogy ez, nem az egész nemzet felemelkedését, hanem az egész nemzetnek, a „kiválasztott” uralom alá kényszerítését fogja eredményezni.
Ezt a felismerést, illetve, ennek eredményét tükrözik, az Észak-Rajna-Wesztfáliai választások.
A Merkel korszak, röviden le fog csengeni. A német nép is kiáll önmagáért, és visszaszorítja azt a terjeszkedést, amit az angolszász-kiválasztott invázió, ma jelent a nemzetekre, és az egész emberiségre. Ahogyan a franciák rádöbbentek, hogy az unió, nem elsősorban nekik, hanem még az őket is kirabló pénznagyhatalomnak kedvez, és letetették a hatalomból ennek az irányzatnak a képviselőit, ugyanúgy, a németek is eljutottak a felismeréshez. Ha most, a görögökkel levágják az uniós tehén egyik csecsét is, ez, csak erősíteni fogja a felismeréseket.
Remélhetőleg, hamarosan eljutunk oda, hogy a nemzet-államok, saját érdekükben kirekesztik a gazdaságukból a globális befolyást. Nem dőlnek be a „közös erő-nagyobb erő”, egyedül az észrevétlen elszívást támogató dumának.
A világgazdaságtól való elszakadás lehetetlenségéről szóló szlogenek, elveszítik politikai értéküket, mert Európa, és ebben az államok kirablás mentes együttműködése, vastagon képes az önellátásra, minden „kiválasztott” közreműködés, és spekulációs haszonszerzés nélkül is.
Béla László
