Elmúlt a szélhámosság kora. Ráébredt az emberiség, hogy akiket politikusoknak mond és hisz, nem többek, tudatlan, hitvány pókerjátékosoknál, és még szerencséjük sincsen. Egyfolytában veszítenek, és vesztességeiket mindig, az irányításuk alá kényszerített emberekkel fizettetik meg. Ellenfeleik, és egyben megbízóik, a hamis pénz kibocsátói, és őrzői. Ők nyernek egyfolytában, a politikai „elit” veszít, és a vesztességet, az emberiség torkán akarják lenyomni.
Előző posztomban, csak a címet írtam, és egy film linkjét másoltam be.
Remélem sokan megnézték, és értékén értékelték. Jó volt látni, amint az ukrán EP. Képviselő, nemes egyszerűséggel, és dicsérendő őszinteséggel, az ott ülő „nagy emberek” fejére olvasta az igazságot. Annál gyomorforgatóbb volt, ahogyan az érintettek, rezzenéstelen arccal, a megbánás legkisebb jele nélkül, arcukra fagyott mosollyal hallgatták végig a súlyos vádakat. Semmi nem lepte meg őket, semmi ellen nem tiltakoztak, mert ők is tudják, minden szava igaz.
Nem tudom, honnan merítik a magabiztosságukat, a flegma nemtörődömségüket. Talán még reménykednek a csodában?
Csodát, ma, itt a Földön, egyenlőre, csak Isten tehet, és ha bármit tesz is, valószínűleg, nem az ő megmentésükért teszi. Teljesen mindegy, mit akar a politika, mit a pénz, mert a hatalom az emberiség, az értékteremtő emberek kezében van. A világ, csapdahelyzetbe került. A csapdát, a nagy pénzhamisítók állították az embereknek, de ahogy a közmondás tartja, „aki másnak vermet ás, maga esik bele”. Ők maguk kerültek a verem legmélyére, és most onnan acsarkodnak minden szabad emberre, mert nem tudnak, mert nem mernek közéjük menni. Közben, szánalmas patkánylyukakat építenek Denverben, netán a Balaton alatt, és ki tudja hol nem.
Voltaképpen sajnálom őket. Sajnálom az embereket, mert nincsen olyan elvetemült ember, aki szorult helyzetében, ne lenne méltó a szánalomra.
Szorult helyzetükből, egyetlen kiutat látok, ha visszatérnek az isteni igazságossághoz. Ha őszintén megbánják minden bűnüket, amit az emberiség ellen elkövettek. Megbánják a hazugságokat, a háborúkat, a válságokat és mindent. Ha isteni igazságosságtól vezérelve, mindent visszaadnak a kirabolt emberiségnek, és vezeklésül, megtanulnak, nagyképűség, és magamutogatás nélkül dolgozni. Nincs jobb lehetőségük.
A másik, az önámító alternatíva, ha megkísérlik tovább vinni, amit több száz éve, eddig sikeresen folytattak. Nem folytatható. Lelepleződtek. Már nem lehet gerjesztett hamis indulatokkal egymásnak uszítani az embereket. Ahogy nehezítik a helyzetet, úgy csökken a félelem, és a félelem, általában bosszúvágyba csap át. Sajnos, ilyen az emberi természet. Eljön az idő, szerintem nem is soká, amikor a termelők, nem adják oda a terményeiket hamis pénzért. Figyelmen kívül hagyják a pénzen szerzett „jogokat”. Bezárják raktáraikat a henyélők, és pribékjeik előtt. NEM LESZ TÖBBÉ PÉNZÉRT KENYÉR.
A munkások, nem engedik kivinni termékeiket a gyárakból, de odaadják kenyérért a farmereknek. Az olajbányászok és finomítók krumpliért, kukoricáért adnak benzint, olajat, és mit sem foglalkoznak a lopott „tulajdonjoggal”.
Szörnyű néhány nap lesz, de ebből, új hajnal születik, és néhány nap alatt, elmúlnak a szülési fájdalmak. Amikor a katonafeleség, nem tud enni adni a katona gyermekeinek,mert a család semmi mást nem termel, csak erőszakot, azért pedig senki nem ad búzát, kenyeret, mindenki rádöbben a valódi értékekre.
Amikor a katona rádöbben, hogy zsoldjáért semmit nem kap, változik a világ.
Isten irgalmazzon akkor, a ma fennhéjázó „nagyoknak”. Dőreség azt hinni, hogy a lélekben megtört, kiképzett gyilkoló gépek, majd halomra gyilkolják a termelőket. Nem! Hallottam olyan esetről 1956 nov. 4.-e előtt, hogy a dicsőséges, erős szovjet hadsereg katonái, egy kétkilós kenyérért és egy szatyor répáért, eladták a T-34-est, 8-10 éves gyerekeknek. Sehol nem fog a hadsereg a saját népére rontani. Ha valahol mégis megtörténne, a gazdák, dolgozók, ellenállás nélkül feladnák a területet, de elmenekülvén, előtte mindent megsemmisítenének, ne kerülhessen az erőszak kezére. Az elkeseredett reményvesztés, mindennél, még a halálfélelemnél is erősebb motiváció, és hihetetlen egységet képes kovácsolni.
Isten irgalmazzon egy ilyen helyzetben a rablóknak és kiszolgálóiknak.
Hiába a luxus patkánylyuk, bárhol megtalálják őket. Ez nem holokauszt lesz, de nyílt háború. Nem amit ők robbantottak ki, dolgozó és dolgozó között, hanem amit az igazság hívott életre, az igazságtalansággal szemben.
Csak remélni merem, hogy ez egy vízió. Hiszek benne, hogy a józanész felülkerekedik a beteges harácsoláson, és hatalmi őrületen. Minden ember tudja, a legelvetemültebb is, hogy jobb és szebb, hasznosan munkálkodva, akár szegénységben, de a környezet szeretetében élni, mint közutálattal körülvéve, megalázottan és kiszolgáltatottan meghalni. Nincs elveszett ember. nincs elkövetett, megbocsáthatatlan bűn. Egyedül a folytatólagosan és folyamatosan elkövetett bűnöket nem lehet megbocsátani. Ezért kell felhagyni velük, és elfogadni, hogy lejárt a szélhámosság, a hazugság, és egyenlőtlenség kora.
Béla László
https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=5IOlIWjtVg0
