évszázados átverés

 Sokan büszkén utalunk rá, különösen, ha valami nem tetszik, ami körülöttünk történik. Normál, vagy emelt hangon mondjuk el a jól hangzó mondatot: jogállamban élünk, ahol ilyen nem történhet.

   Tessék megnyugodni! Egy jogállamban, bármi megtörténhet. Hogy mi igen és mi nem, az egyedül és kizárólag attól függ, kinek a kezében van az államhatalom, és a hatalom birtokosainak, vagy bitorlóinak milyen szándékai vannak.

   Elgondolkodott e valaki, amikor jogról beszél, hogy egyáltalában miről beszél.

Mi az, amit köznapi nyelven jognak nevezünk?

Ez, egy ember alkotta szabályrendszer, melynek alapján egy értékteremtő embertől „jogosan” elvehetjük, amit előállított, és szintén „jogosan” odaadhatjuk annak, aki semmit nem tett érte, sőt, az előállítására sem lett volna képes, vagy hajlandó. Ez a jog.

   Mi volt előtte? Az Isteni igazságosság.

Az első jogrendet a teremtő Isten adta az embernek, amikor azzal indította el az életében: ne ölj, ne lopj, ne kívánd a mások vagyonát, feleségét, jószágát, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne sértsd mások becsületét.

Ha ma ez lenne a jog, nem lenne háború, viszály, és nem lennének gennyesen gazdag, és koldus szegény emberek.

Az emberi jogrend, az igazság helyettesítésére, annak fokozatos, és egyre erőteljesebb kiszorítására alakult ki, és máig ezt a célt szolgálja.

Szégyenteljes tény, hogy a magyar jogintézményeket, a mai napig igazságszolgáltatásnak nevezik, amikor a mozgásterét meghatározó szabályok, igazsággal, igazságossággal, köszönő viszonyban sincsenek. Hogy ne tűnjön légből kapottnak az állítás, csak két példát említek.

Egyikben egy magyarországi szolgáltató nagy összegű követelést támasztott egy állampolgárral szemben, amit a polgár, már egyszer kifizetett. A követeléssel megtámadott, igaza biztos tudatában, perrel támadta meg a követelést. A „jog” a perben, nem a követelőt kötelezte követelése megalapozottságának bizonyítására, hanem a kisembert, annak igazolására, hogy a jogtalan követelést kifizette. Ha nem, fizesse ki másodszor is, de gyorsan.

Egy másik gyönyörű eset. A gépjármű felelősség biztosítás, arra való, hogy ha én, járművemmel véletlenül másnak kárt okozok, az okozott kárt, helyettem a biztosító térítse meg. A jogalkotó állam területén, biztosító társaságok, az állam engedélyével, és felügyelete alatt működhetnek. Ez a működésükre állami garanciát is jelent, az igazság alapján álló emberi gondolkodás szerint. Ha egy ilyen társaság, tönkremegy, (ellopják, eltőzsdézik, stb)  képtelen eleget tenni a felé irányuló jogos követeléseknek, akkor ezt valamilyen módon, ( mabisz, viszmajor alap) az államnak kell teljesítenie. A magyar „jog” megteremtette sok száz esetben annak lehetőségét, hogy az érvényes biztosítással rendelkező, díjfizető károkozókkal, az érvényes biztosításuk ellenére, kifizettette az okozott károkat.

Ez a jog, ma, Magyarországon.

   Ebből látszik, bizony, a joggal nagy bajok vannak. Ha a kifosztás lehetőségét megteremti a jogi környezet, ezzel a lehetőséggel, a kapzsi munkakerülők élnek, és élni fognak.

    Egy másik fontos kérdés.

A jogállam, a saját maga által alkotott jogi környezet direktíváinak érvényesítésére, létrehozza és/vagy fenntartja a végrehajtó hatalmát. Ez a hatalom (ügyészség, bíróság, rendőrség) a meghirdetett szabályok szerint, független, és a jogi kereteken belül, szigorúan az igazság alapján áll.

Ez, a meghirdetett szabályok ellenére, nagyon ritkán igaz. A végrehajtásban is emberek dolgoznak. Ezeket az embereket, az állam állítja a helyükre, vagy tartja ott meg, egy hatalomváltásnál.

Az államtól kapják a fizetésüket is. Természetesen alakul ki egy megfelelési kényszer arra nézve, hogy amikor az állam érdeke az állampolgáréval szembe kerül, automatikusan értelmezi a törvényeket az állampolgár hátrányára.

Természetesen, az csak akkor lehetséges, ha alkalmasak a törvények. Arra a mindenkori hatalom ügyel, hogy a törvények mindig jelentsék azt, amiért születtek, és annak a homlokegyenest ellenkezőjét is.

Ez, a jog területén működő ügyészek, bírók, és ügyvédek munkája, teljes és egyetlen tudása, hogy a vonatkozó jogszabályokból mindig azt az értelmezést szedjék elő, amit éppen akarnak. Ha ez, valami különleges okból nem lehetséges, akkor keresik meg azt a jogszabályt, ami a kedvük ellen rendelkezőt hatástalanítja. Ezért vannak a római típusú államokban több ezer oldalt kitevő törvénykönyvek.

   A joggal való visszaélés római találmány. Az ott hatalomra kerülő, a népétől a hatalmat elbitorló csoport, űzi ezt a játékot 90-120 közötti időtől, kétezer év óta, napjainkig, immár világszerte. Templomos lovagoktól az illuminátusokig sokféle színben feltűntek már. A világ sok helyén kivívták a megsemmisítésükre törő indulatokat, de azok elől, mindig időben eliszkoltak, és mindig megőrizték, vagy visszaszerezték, az emberek feletti hatalmukat, befolyásukat. Mindezek eredményeképpen, mára azt gondolják, bármit megtehetnek. A Földnek csaknem a felén, jogalkotói szerepeket kisajátítva, tulajdonuknak gondolják a Föld összes javait. A Föld, soraikba nem tartozó lakosságát pedig, megoldandó, leküzdendő problémának. Megkaparintották, illetve létrehozták „az emberek érdekében”, a különböző nemzetközi szervezeteket, mint az ENSZ, a VHO, az EU. és hasonlók, melyeknek segítségével, az embereket, általuk egyébként elutasított magatartásokra tudják kényszeríteni.

     Mára, az emberiség egyre nagyobb része lát át a szitájukon, ezért, számukra veszélyesen, nő az ellenszenv velük szemben. Már csak a nagyon szerény képességű embereknek lehet bemagyarázni, hogy a széndioxid kvótarendszer, a Föld légkörének megóvását célozza, és a hiszékeny államoktól ilyen címen beszedett pénz, nem az ő zsebükben landol. Ez a megvilágosodás egyre inkább veszélyezteti a választásokon elérhető sikereiket, rohamosan csökkenti a befolyásuk alá tartozó kormányok megválasztásának, újraválasztásának esélyeit.

Egyre kevésbé működik a fasisztázó, antiszemitázó, rasszistázó elrettentés, mert az emberek már sokan látják, hogy nagyhangú médiakampányaik, olyan dolgokkal próbálnak ellenszenvessé tenni csoportokat, pártokat, nemzeti erőket, amelyet a propagandisták, a legszörnyűbb rasszizmus gyakorlói, hétköznapi magatartásukként minden nap negvalósítanak.

     Az efféle jognak, és az azzal való ilyen visszaéléseknek vége kell, hogy szakadjon. Az ezer előtti magyar államban, de még az István király utáni római katolikus magyar államban is, amikor a joggal való visszaélés kezdett beszivárogni az országba, elképzelhetetlen volt.  1700-ig, írott törvénykönyvünk sem volt. A szokásjog és az Isteni igazságosság határozta meg a magyarság életét, és nem volt bajunk ezzel. A bírák, ennek alapján hoztak döntéseket, a területek urai, az aranybulla utasításainak értelmében, tartózkodtak a köznép gyötrésétől a retorzióktól való félelmeik okán. Természetesen akkor is akadtak „Gyevi bírók”, akik kapzsiságukban harácsolni kezdtek. Hunyadi Mátyáshoz fűződik a legenda, miként távolította el a harácsoló bírót.

 „ Derék Gyevi polgáraink munkájának jutalma ként, senkit nem jutalmazunk 50 botütéssel, kivéve a gyevi bírót. Ugyanígy, senkit nem zavarunk el a szolgálatából, kivéve a gyevi bírót”

  Ma is vannak „gyevi bírók”, de fogy az életterük. A napokban hallottam a szigorú direktívát a főpolgármesteri hivatalnál. Ellenőrizni fogják, hogy ki mire használja az internetet, és aki saját céljaira, netán szórakozásra használja, munkaidőben, azt megbüntetik, kivéve a „gyevi bírót”, akarom mondani a főpolgármester urat, és néhány közvetlen munkatársát.

  Jön a fűnyíró, és rendet vág a joggal való visszaélésben. Az is előfordulhat, hogy egy következő magyar kormány, visszaveszi az ellopott nemzeti vagyont, a Nemzeti Bankot, és eltöröl minden fosztogatást, a regisztrációs adótól, a parkolási díjon át, egészen a 27% áfáig. Hogy így lesz e, az rajtunk, magyar választókon múlik, akarjuk e, vagy mit sem törődünk a saját sorsunkkal.