Mióta megszűnt Magyarországon az államilag kikényszerített szavazatleadás,
önként, és dalolva, egyre kevesebb magyar adja le a szavazatát. Az idősek számára életük része, a fiatalabbak számára nem hangsúlyozott történelem, hogyan volt lehetséges a Magyar Kommunista Pártnak, és későbbi jogutódjának az MSZMP.-nek, a 99,5%-os választási győzelem. Volt idő, amikor a derék, „szabad” de ezzel együtt 100%-ban foglalkoztatott magyar polgárt, előállította a rendőr a szavazóhelyiséghez, ha, az urnazárás előtt fél órával még nem dobta be a cédulát. Csak hiánypótlás okán írom le a fiatalabb és nálam tájékozatlanabb honfitársaim számára, hogy bizony ebben az időben a szavazás kötelező volt.
Másként, egy lélek sem lett volna a szavazóhelyiségekben a pártembereken kívül, mert választási lehetőség, az nem volt. A cédulákon egy név szerepelt. Azt kellett bedobni minden „öntudatos” dolgozónak.
Később, 56-után, finomodtak a dolgok. Választás ugyan akkor sem volt, de a rendőr, már senkit sem vitt el szavazni. Legfeljebb pártaktivisták figyelmeztették a távolmaradókat, állampolgári kötelességük teljesítésére.
Amikor, az ilyen módon „legitimált” hatalom, a Kádárt félreállító Grósz- Német duó elhatározta, hogy meghirdetve a rendszerváltást, szabad utat nyit a magyarság kifosztásának, gondosan, és alaposan előkészítették a 22-es csapdáját a magyarság számára. Nagy körítéssel bejelentették, vége az egypártrendszernek.
Ezen túl a választás nem komédia, hanem igazi, népi véleménynyilvánítás lesz.
A nép örült. Észre sem vette a csalást. Azt a néhány embert, aki arról beszélt, hogy azt a hatalmat, amit sok ezer magyar meggyilkolásával, és sok tízezer meghurcolásával szereztek vissza, és szilárdítottak meg, nem fogják önként a nép kezébe visszaadni, vészmadárnak, bizalmatlannak, üldözési mániákusnak mondták. Most látjuk pontosan, mennyire nem voltak azok.
Az átvágós színjáték lényege:
Pártunk és kormányunk, a saját, kevésbé exponált embereiből, minden létező ideológia mögé alakított egy pártot. Az MDF. Volt a „néppárt” a Kisgazdák, a szétvert gazdálkodók pártja. Az SZDSZ, a „szabadságé” az MSZP, az antibolsevik folyamatosságé, a Fidesz, a lendületes „nemzeti” ifjúságé, a Munkáspárt, az elbocsátani szándékozott dolgozóké, végül, de nem utolsó sorban, Csurkát nevezték ki fasisztának a MIÉP élére. Mikor kész lett a paletta, a „leköszönő” hatalom, hírek szerint a „rózsadombi paktumban” megeskette valamennyi új pártot, hogy bárki kerüljön is hatalomra, elfogadja a háttérbe húzódó régi hatalom minden utasítását, nem keresi a régi bűnök felelőseit, nem firtatja a lopott vagyonok eredetét. Többletjogokat biztosít a kiválasztottaknak, vagyis megalkotja a rejtett, de jól működő kettős mércét, és sehol, semmivel nem akadályozza a privatizációnak nevezett tolvajlást.
Mindezek megtartása mellett, mindenki köteles képviselni a rá osztott ideológiát. Valamelyiket, csak elfogadja a becsapott magyar, és ad neki egy kormányalakításhoz szükséges szavazattöbbséget. Hogy melyiknek, az akkor is teljesen közömbös volt, ahogyan most is. A „rendszerváltó” pártok bármelyikét választja a magyar, csöbörből vödörbe kerül. Lehet, hogy mellékbüntetésként, a választóknak meg kell hallgatni a nemzeti, a liberális, vagy a szociális érzékenységről szóló porhintést. Főbüntetésünk mindenképpen az ország felszámolásának masszív szándéka, az ország, és az emberek kiszolgáltatása, bármelyik „rendszerváltó” párt kap is lehetőséget. Ezt láthatjuk a MAL. gátszakadás okainak elkendőzésén, a MALÉV eltékozlásán, a munka törvénykönyvén, vagy bárhol, ahova nézünk, vagy nézni tudunk.
Amióta működik egy párt, amelyik nem az ország felszámolásán, eladósításán, az emberek tönkretételén munkálkodik, az óta az a párt az össztűz célpontja.
Minden párt, minden média fasisztázza, kígyót-békát okádnak rá, miközben a valóban fasiszta szándék, láthatóan teszi tönkre, viszi a szakadékba az országot.
A pusztítás lehetőségét, az ellenőrizhetetlen diktatúra működőképességét, még a kezdet kezdetén biztosították. Biztosították azzal, hogy a frakciózás lehetőségével, a képviselők egyéni döntésének lehetőségét megszüntették.
Bohócot csinálnak a képviselőkből, rajtuk keresztül az egész magyar népből, és mi békével tűrjük. Teljesen felesleges a rengeteg képviselő, ha szavazásnál felüvölt egy kikiáltó, és mondja az állásfoglalást. Ilyen módon, elég lenne annyi ember a parlamentbe, ahány párt bejutott. Úgy e, milyen nevetséges a feltételezés? A mai gyakorlat pontosan ilyen nevetséges.
Észhez kell már térni a magyarságnak. Olyan kormányt kell választani, aki nem az ország kiszolgáltatásában érdekelt, aki képes és hajlandó az egykori párt és KISZ funkcionáriusokat kitiltani a politikából, velük az ország rontás általános szándékát is.
Kell egy olyan törvény, mint a Cseheknél, vagy a Lengyeleknél, ami kimondja, hogy a szovjethatalom politikájában résztvevők, életkoruktól függetlenül, 20 éven át, nem választók, és nem választhatók.
60 évük volt a pusztításra, megtették. Ez a hatvan év, most a magyarságé kell, hogy legyen. Csak remélhetjük, hogy végre megrázza magát a nemzet. Kilép a madzagon rángatott szerepből, felismeri a túlélés útját, és képes lesz kőkeményen kiállni önmagáért.
Béla László
