Már hallom is az ellenvéleményt: nem az egészet, csak a 3%-át.
No itt álljunk meg!
Nem arra gondoltam, hogy embereket kéne bezárni, de az országot, mint gazdasági egységet.
Igaz, amit az utóbbi huszonegynéhány év alatt a magyar nemzeti vagyon ellen elkövettek, (Háború a nemzet ellen. Film, meg kell nézni) azért a Kádár adminisztráció ezreket zárt volna be, bűnrészességért, és százakat küldött volna bitóra, mi pedig csak mosolygunk hozzá bájosan, talán fel sem fogjuk, mit tettek az országgal Azokban az időkben Kádárék számára érték volt a nemzeti vagyon.
Fosztogatóit súlyos büntetés fenyegette, másfél millió Ft. felett pedig, az elkerülhetetlen kötél.
Igaz, a szovjetek sok mindent elvittek „háborús jóvátételként”, még az utolsó időkben is, de adtak is valamit. Adtak nyersanyagot, haditechnikát, fegyveres védelmet, a mostani „szovjetekkel” szemben, akik nem a felesleget, de mindent elvisznek. Nem baj. Nem adnak mást, csak kölcsönt, aminek a tízszeresét követelik vissza. Ez sem baj. Ez a világ, ezen belül Magyarország keresztje, amiért haragudni nem szabad, de nem érdemes cipelni.
Mi, nem haragszunk a fosztogatókra, csak, mint régebben, leeresztjük a vasfüggönyt. Aki bent van, bent marad, ha akar, működésében nem akadályozzuk, aki kint van, kint marad. Mi itthon, megtermeljük az élelmiszereinket, mosószereinket, minden szükségletünket. Pénz, áru se ki se be.
Magyar pénzzel gazdálkodunk, magyar árukkal kereskedünk. Persze, nem kötelező, bárki szabadon távozhat. Ahogy a Fleto mondta: el lehet menni.
Ha mégis kell kávé, kakaó, banán, vagy más hasonlóan „nélkülözhetetlen” cucc,
azt megkapjuk búzáért, kukoricáért, esetleg cukorért, művérért, gyógyszerért, autóbuszért, mozdonyért, vagonért, hajóért. Ezt mind tudjuk, és könnyedén visszaállítjuk, csak az akadályozó tényezőket kell elhárítani.
Nem kell ide IMF, EU vagy bármilyen internacionalista hókusz-pókusz.
Becsületes magyar kormány, aki nem gáncsot vet a nemzetnek, hanem egyengeti a fejlődés útját. Ha lesz magyar kormányunk, aki nem csak a nevében az, végre igazzá válik a 70 éves ígéret, hogy jobb lesz jövőre.
Igaz, eddig is ezt mondták, de a fosztogatás folyamatossága mellett realitása nem volt, nem lehetett.
Hálásak lehetünk eddigi vezetőinknek. Megmutatták, mit nem szabad megengedni egy országban, amelyik élni akar. Engedjük most őket becsülettel elköszönni, és elszámolni. Nem haragszunk rájuk, azt a nemzeti vagyont, amit „megvettek” visszavesszük ugyanazon az áron, ahogy adtuk. Biztosítunk viszont becsületes munkát a számukra, és nem feltétlenül sertés hizlaldában, ha netán dolgozni akarnak.
Természetesen nem kötelező. Semmi szükségünk bankárokra, brókerekre és egyéb, hasonló foglalkozásra. Kellenek viszont kiváló CNC forgácsolók, kohászok, hengerészek, lakatosok. aranykalászos gazdák, gépkezelők, agronómusok, és még ki tudja hány dolgos, hasznos foglalkozás.
Viktor is megmondta, és ő csak tudja, akkor lesz jólét az országban, ha mindenki dolgozik. és senki sem végez látszatmunkát. Senki sem azért kapja a fizetését a közösből, hogy akadályozza és szétbírságolja azt, aki az ő kenyerét is megtermeli. Ha kevesen termelünk, és sokan esszük meg, abból éhezés, hiány keletkezik. Ha mindannyian termelünk, és ésszerűen fogyasztunk, abból felesleg lesz, élelmiszertöbblet, amiért bármit megkapunk onnan, ahol állandósították a hiányt.
Ehhez, a vezetést nem szabad átengednünk az ellenségeinknek, és lassan, ezt is megtanuljuk.
Béla László
