Hogy működik az internacionalista cionista giotin?
Ez, az országokat tönkretevő, nemzeteket lefejező újkori társadalomdaráló, nagyon alaposan megszervezett, ideológiai, gazdasági, pszichológiai gyilkoló gép. Felépítése voltaképpen végtelen egyszerű, ennek ellenére, pusztító képességét, csak az atombomba képes túlszárnyalni, a napóleoni háborúk, vagy a világháborúk sem érik el. Nem véletlen, mert míg a háborúk, a jelent pusztítják, addig ez az internacionalista, alapjában kiválasztott indíttatású lobbi, egyszerre pusztítja a múltat, a jelent, és a jövőt. A múltat, a nemzetek történetének meghamisításával, a jelent az emberek önbizalmának, önbecsülésének letörésével, a perspektívátlanság általánossá tételével, a jövőt, a kilátástalanság miatt, meg nem fogant, vagy megfogant, de magzati korban meggyilkolt gyermekek ezreinek hiányával pusztítja. Hatékonysága minden képzeletet felülmúl, de hogyan, és mitől működik?
Motorja, elsősorban gazdasági természetű, de működése, ezen, jóval túlmutat.
Ismeri, és kihasználja az emberek összes gyengéjét, hibáját, ezeken keresztül bontja le a társadalmakat, generál belső feszültségeket, mint nálunk a cigány kérdés, és próbálja megszüntetni, a vele szemben ébredő ösztönös ellenállást.
Történelmi léptékben ugyan azt csinálja, mint a rodeósok, az arénában.
Ketrecbe zár egy népet, felkapaszkodik a hátára, és kinyitja a ketrecet.
Az adott nép, minden erejével meg akar szabadulni tőle, de terrorral, megfélemlítéssel, megosztással, olyan intenzíven kapaszkodik, hogy hosszabb- rövidebb ideig, képes nyeregben maradni. Előbb utóbb szükségszerűen a földre kerül, néhány csontja törik, de valahogy minden helyzetet képes túlélni, és minden ledobást, szükségszerű megtaposást követően próbál újra felkapaszkodni, a kiszemelt nemzet hátára, és leginkább sikerül is.
Persze, ha egy felháborodott nép, az ilyen diverzáns csoportot zárja ketrecbe, az fasiszta, antiszemita, kirekesztő, nacionalista, és minden hasonló, amit negatív tartalmú szitokszóként bejárattak a politikában.
Jól kirajzolódik az említett cselekvés, a magyar történelemben is.
Vajk-István vallási ketrece, idegen királyok az Árpádház után.—
Mátyás visszaállítja a magyar szuverenitást, elfoglalja Bécset.
A spanyoloktól kiűzött „elit”, megszerezve a török hatalmat, részben megszállja Magyarországot—Habsburg uralom a török helyett.
Monarchia, szabadságharcok —trónfosztások kiegyezés
Első világháború, tanácsköztársaság, Trianon — Horthy kormányzás.
II. világháború, német intézkedések Sztalinizmus Rákosi—1956
Kádár korszak, Biszku vérengzés, „rendszerváltás” — ???
Nem tudni, hogyan és mikor kerül ismét alulra a rodeós versenyző zsidóság, de előbb vagy utóbb, teljes bizonyossággal ez következik.
Már ismét nagyon intenzíven tiltakozik a világ. Erőszakba is átcsapóan utasítja el a zsidó hegemóniát. Nem véletlenül rettegnek a pusztítók. Önmagáért beszél, amikor egy-egy megmozdulásukat, egy G-8, vagy G-20 demonstrációt, sok ezer
biztonsági (terroristával) biztosítanak. Félnek, a népektől, mint ördög a tömjénfüsttől, de azért, mégis demonstrálnak. Mit érne a hatalom, ha nem lehetne felvágni vele? Hót unalmas lenne stikában összejönni a főgengsztereknek, és suttyomban megállapodni egymás között, hogy akkor éppen, melyik nemzet nyakához szorítják a késüket. Hatalmas reklámot kell csinálni. Terrorista fegyveresek ezreit mozgatva, be kell bizonyítani a megkérdőjelezhetetlen hatalmat. Egyfolytában játszanak a tűzzel, de mikor megégeti őket. az holokauszt, genocídium, amiért mindig más a felelős. Szerintük, Dávidkirályuk, Sumér-irtó gázkamrái jogosak voltak, csak a más, kárvallott népek őket korlátozó intézkedései jogtalanok. Nyilván ők sem felejtik el, amikor megborul az általuk fenntartott egyensúly, nem ők robbantják ki a háborút, vagy annak menete, irányítása kicsúszik a kezükből, az általuk alaphelyzetben rendszeresített pusztítás, őket kezdi el intenzíven pusztítani.
Mivel mindent az anyag oldaláról szemlélnek, szakrális tudásuk és hitük, csak, a fekete mágiáig jut el, ott szükségszerűen megreked, ezért iszonyúan félnek a haláltól. Egyedül, a Nimródtól induló ős hit, az ősmagyar kereszténység engedi meg a hívőinek, hogy ismerjék a teremtő feltétlen hatalmát, az emberi létezés teljes vertikumát, élet és halál egymásba fonódását, az emberi létezés megtörhetetlen folyamatosságát.
Rákosi terrorállama itt hibázta el. Minden magyar tudatalattijában ott él még az ősi tudás Istenről, életről és halálról, az ember elpusztíthatatlan öröklétéről. Ezt a tudást, ezer éves agymosás sem volt képes nyomtalanul kitörölni. Annyit tudott elérni, hogy mélyen, a tudatalattiba került, és a tudatunkba folyamatosan erőszakolt ellenkező információk elfedték. Van egy határ, az igazságérzet határa. Ha ezt, súlyos sérelem éri, előkerülnek az ősi ismeretek, rádöbben a magyar, hogy nincs mitől félnie. Rájön, hogy, a csak liturgiákban létező pokol kapui sem vehetnek erőt rajta. Elfelejti korábbi félelmeit, és homokozó lapáttal is hajlandó nekimenni a hegynek, sőt, azzal, el is távolítja az útjából.
Ez történt 56-ban is. Rákosi, és terrorkülönítménye, az orosz fegyverek árnyékában, azt hitte bármit megtehet. Súlyosan megsértette a magyarság igazságérzetét, a magyarok egy igaz Istenébe, annak igazságába vetett ősi hitét, és bekövetkezett a változás. Eltűnt a magyarokból minden félelem. Nekiestek puszta kézzel, a világ, akkor legerősebb hadseregének. Megszerezték, megalkották, a szükséges eszközöket. Napok alatt felszámolták a helyőrségek (az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok) ellenállását.
Négy nap alatt országszerte megszervezték a forradalmi nemzeti közigazgatást.
Rákosi és terrorlegényei csapatára nehéz órák vártak. Az élte túl a változásokat, aki időben és jól elbújt, vagy aki, mint Rákosi maga is, gyorsan elmenekült.
A szovjetek elrejtették, bár nem örültek neki. A kollaboránsokat, akár csak az árulókat, azok is utálják és lenézik, akik igénybe veszik őket. Rákosinak is löktek Grúziában egy barakban egy fakkot, annyi élelmet hogy ne éhezzen, amikor pedig végre magától elpusztult, elkaparták. Nyoma sem volt, államfőnek kijáró megbecsülésnek. Jóval később, a magyar kollaboránsok hozták haza, és próbáltak valami nimbuszt generálni köré. Az utóbbi évtizedek, még élő kollaboránsai sem számíthatnának jobb elbánásra, a zsidó-amerikai hatalomtól hasonló helyzetben.
Messze meghaladván az ésszerű terjedelmet, még mindig adós vagyok, a működés leírásával. Nem csak az én hibám. Látva a naponta feszesebb helyzetet, önkénytelen aggodalommal törnek fel bennem, a hatalmaskodók által figyelmen kívül hagyott történelmi tapasztalatok.
Végre valami a működésről.
Egy kis közgazdaság.
Ahogy Magyarországot lepusztították, az példátlan. A pusztítók szerint mindig, minden, az ország, az emberek érdekében történt, és minden megfogalmazott elvárás, logikusan természetes volt, és szerintük ma is az.
Ez a duma, de mi a valóság?
Ahhoz, hogy ezt a pusztítást véghez lehessen vinni, kellett, ez a negyven éves előkészítés, amit a rosszul értelmezett vasfüggöny mögött töltöttünk. Koránt sem arról van szó, hogy a vasfüggöny nem rossz. Rossz, de elkerülhetetlen, szükséges rossz. Csak az képes távol tartani, a kiéhezett gátlástalan fosztogatókat. Az oroszok, és a Rákosi-Kádár állam is tudta, mit rekeszt ki az országból a vasfüggönnyel. El is mondták sokszor, nagy nyomatékkal, hogy a vasfüggöny véd bennünket a rothadó kapitalizmustól.
Mivel ugyanezek a bandák, eközben irtottak bennünket, kollaboráltak az oroszokkal, az elnyomók irányában megnyilvánuló jogos utálattal kezeltük őket. Nem hittünk nekik. Azt hittük, hogy a „rothadó kapitalizmus” ugyanolyan hazugság, mint ma, a fasiszta Jobbik. Már sokan látjuk, láthatjuk, mi a valóság.
Az elvtelen nyugatmajmolás, nem volt egyéb, mint a szovjet fegyverek árnyékában kialakult zsidó virtsaft elutasítása. Azt hittük, a „rendszerváltás” elhozza nekünk álmaink nyugati életformáját. Nem tévedtünk, elhozta.
Már megismerve, sokan mondjuk, hagyta volna ott rohadni, ahol kitalálták.
Az a hamis eufória, amivel megszabadulni véltünk az elnyomástól, lehetővé tette, hogy a szemünk láttára egy forintért adják el a gyárainkat.
Sokan úgy gondoltuk, mindegy, hogy a tulajdonost Magyar Államnak, vagy Fuxbaum Lipótnak hívják. Nekünk mindenképpen dolgozni kell, ha élni akarunk. Azt álmunkban sem gondoltuk, hogy a Lipót ezért veszi meg a gyárat, hogy felszámolja, a gépeket ellopja, az embereket elküldje. Nem egy esetről hallottam, aki jelképes pénzért megvett magyar üzemhez, még állami támogatást is kapott, majd néhány év múlva, bezárta a gyárat, méháron eladta a gépeket, amiért a magyar munkás 50 évet dolgozott, és az így kapott pénzből lett milliárdos.
Mennyi lehetett a gépek valódi értéke?
Egy ország fenntartása pénzbe kerül. Az államok úgy vannak berendezve, hogy bevételeik elegendőek legyenek az ország fenntartására. Így volt ez Magyarországon is. Az állami üzemek profitja, elég volt a szovjet hadisarcra, és az állam kiadásaira. Útra, vasútra, egészségügyre államigazgatásra, szociális támogatásokra. Ez egy olyan, jól tervezhető, jól számítható gazdasági egység, amit nem lehet bedönteni. A „rendszerváltó” kormányoknak mégis sikerült.
A Kádár korszak alatt a közhatalom gyakorlóinak példát kellett mutatni. Nem lophattak nagy volumenben, sem nyíltan, sem rejtetten. A rendszerváltással, privatizációval elhárult az akadály. Ez temérdek pénz eltűnését eredményezte.
Sebaj!
Ott a bank, majd pótolja.
Pótolta.
Aztán elfogyott a pénze, akkor az állam, az adófizetők pénzéből „feltőkésítette”.
Így állt elő az a furcsa helyzet, hogy a magyarság, az idegen bankoknak, súlyos kamatot fizetett a saját pénze után, amit a feltőkésítésből hitelezett a bank. ( A bankot ugyanis, a feltőkésítés után, a belepumpált tőkével együtt eladták. jelképes X forintért.)
Sokan hittük, hogy eljött a jólét ideje.
A magyar ember szorgalmas, állandóságra, biztonságra törekvő. Fiatalságától középkoráig felépítette a házát, megvette a Skodáját, Wartburgját, Ladáját, berendezte a zártkertjét, és élt, mint Marci hevesen. Ha a villamos el nem ütötte, nyugdíjas koráig volt munkája. Aztán mehetett jó nyugdíjba. 40 év alatt megszokta a biztonságot, elfogadta a Kádár rendszert előnyeivel és hibáival együtt. Hozzászokott, hogy az OTP hitelek visszafizetését meg sem érzi. Igaz, hitelt nem kapott, csak ritkán, és célzottan. Amikor beözönlöttek a profitéhes rabló bankok, és az OTP-t is eladták, adtak hitelt mindenre. A magyar, nem nézte a kamatot, aláírt bármit, egy új autóért. Amikor kirúgták az állásából, mert eladták a gyárat, még nem aggódott. Jól képzett, kreatív, becsületes ember. Keres más munkát, és nincs gond. A gond akkor ült a nyakába, amikor rádöbbent, nincs más munka.
Lassan beérett a cionista pusztítás gyümölcse. Acélt, már pénzért vettünk, teherautót, buszokat, vagonokat is. Közben, akik ezeket korábban gyártották, mind munka nélkül ődöngtek.
Ekkor kapcsolt második fokozatba az „internacionista” globális pusztítás.
Évtizedek után. hogy végre megszabadultunk egy uniótól, beszippantottak egy másikba.
Megint jött a nagy süket duma.
A SZABADSÁG.
Az akadálytalan utazás lehetősége.
Igen! Csak azt nem tették hozzá, hogy az átlag magyarnak, akiből sikerült munkanélkülit csinálni, nem lesz pénze, így, annyit sem utazhat, mint Kádár alatt.
Egy érvényességi küszöb alatti népszavazással beléptünk az unióba.
Érvényesnek nyilvánították, az alacsony részvétel ellenére. Bezzeg, ha egy hasonló, a zsidók kirekesztéséről szól, mint az aranybulla, az, 100%-os részvétel mellett is érvénytelen. Annak csak basebalütővel, szőlőkaróval, vagy AK-val lehet érvényt szerezni. Persze, aki ilyen módon érvényesíti akaratát, az egyből fasiszta, antiszemita, agresszor, ha nem zsidó. Palesztína egy másik kérdés.
De visszatérve a gazdaságra.
Miután beleléptünk az unióba, azonnal tagdíjat kell fizetnünk. Erről, hatalmas kuss van. Ha ebből valamit visszakapunk támogatás címén, azt óriásplakátok, Tv. csatornák üvöltik untig a fülünkbe, legyünk hálásak a saját pénzünkért.
A sokat emlegetett GDP. egy ország értékteremtése éves szinten.
Ebből kell fenntartani az országot.
A privatizátoroknak, a magyar GDP.-t, sikerült az eredeti töredékére redukálni, közben ugyanezek, két kézzel szórják az ország pénzét metróra, buszokra, és minden olyanra, amit mi, jobb minőségben le tudnánk gyártani.
Azután, azt várják tőlünk, hogy a lenullázott GDP. 3%-ából tartsuk fenn az országot. Ekkora sötétség nem létezik, még a közgazdaságban sem. Ezt már aljas intrikának, képmutató fosztogatásnak hívják.
Ismerjük. Ezer év óta harcolunk ellene. Nagyon ügyesen csalnak és hazudnak, mert ez a toleráns magyar nép, még mindig hajlandó a „rendszerváltó” pártoknak hatalmat adni, és eltűri, hogy az általa adott hatalommal terrorizálják.
Csak abban bízhatunk, hogy a Magyarok Istene, már ránézett hűtlen, pápista, kálomista fiaira, kinyitja a szemüket a látásra, megerősíti értelmüket a látottak értékelésére, amivel bedől a zsidó hegemónia, véget ér a hazaárulás, és ismét, Istennek tetsző, emberhez, Magyar Emberhez méltó élet lesz ebben a hazában.
Béla László
