Környezetvédelmi fegyver?
Lassan már meg sem lepődünk azon, hogy a magyar állam, a magyar állampolgárok gazdasági kifosztását állami szintre emelte. Soha nem látott mértékű, és intenzitású bírságolási járvány tört ki, ami legtöbb esetben tönkreteszi az érintetteket. Különösen igaz ez, az átlagos, vagy annál alacsonyabb jövedelmű emberekre, családokra. Sajnos, igaz ez, a politikában hatalmat (egyenlőre) nem gyakorló, az átlagnál szélesebb látókörű társadalmi elitre, orvosokra, pedagógusokra is. Nyilvánvalóan látható, hogy pártunk és kormányunk, fel akarja számolni, a számára veszélyes, gondolkodni még képes, hozzájuk nem csatlakozó társadalmi réteget.
Ennek elsődleges formája, a kivándorlásra, a haza elhagyására való, gazdasági kényszerítés. Nem arról van természetesen szó, hogy a magyar nép, már gondolkodásra képtelen lenne, de arról, hogy a hatalom mindent megtesz azért, hogy az átlagembert, olyan gondokkal, problémákkal terhelje, amelyek valójában nincsenek, és csak azért generálják azokat, hogy legyen az embereknek annyi baja, hogy ne maradjon idejük, a fontos dolgokon gondolkodni.
A kifosztásnak, mint már többször leírtam, számtalan látható formája van.
A legarcátlanabb, és legeredményesebb, a termelő üzemek felszámolása, a munkanélküliség általános elterjesztése volt. Ezzel párhuzamosan valósult meg, a lakosság eladósításának programja. Nyilvánvaló, az összejátszás, az állam, és a bankok között, a lakosság kifosztására. Kezdődött ez azzal, hogy hoztak egy törvényt arra, hogy a bankok egyoldalúan módosíthatják, korábban kötött szerződéseik feltételeit. Ezzel, lehetetlen helyzetbe hozva, az OTP adósait.
Később, folytatódott ez, a gilisztás kifosztás támogatásával, amihez a korábban oly fukar OTP gondolkodás nélkül adott kölcsönt. Az’tán, következett, az erős forint, és a tömeges hitelkihelyezés. A nélkülözéshez nem szokott családok, tömegesen vették fel a szabad felhasználású hiteleket, melyeknek, a forint árfolyam spekulációjával folyamatosan emelkedő törlesztő részleteit, egyre többen képtelenek voltak megfizetni. Ezekben az egérfogóban, sokan kerültek veszélyes helyzetbe. Az átlagnál rugalmasabb emberek, akik még rendelkeztek is némi tartalékkal, sorra kivédték, a megsemmisítésre irányuló törekvéseket.
Kényszervállalkozók, fuvarozók, kereskedők, önálló iparosok váltak belőlük.
Ez ellen kitalálták a behajtási korlátozásokat. Ez, az állami vízfej, további hivatalokkal való növelését, és az emberektől, minden jogalap hiányában is, további pénzek beszedését tette lehetővé. Az, hogy egy ellenséges állam, megalkot egy indokolatlan törvényt, még nem teremt becsületes jogalapot, további pénzek beszedésére. Különösen nem, ha csak rendeletekről van szó.
Gondolnánk, hogy ezekkel kimerültek a lehetőségek?
A becsületes gondolkodás számára, már rég kimerültek. Itt, ilyen gondolkodásra, nem lehet számítani. Hallottam, élvonalbeli, vazallus kormánypárti emberünktől, azt a megfogalmazást, miszerint a környezetszennyezés árát, fizesse meg az, aki azt megtette. Ez így támadhatatlan igazságnak is látszhat. Ez a trükkjük. Felmutatnak egy pozitív célt, és mögé állítanak mérhetetlen aljasságokat. Ilyen pl. a parlagfű hisztéria is. Itt szó sincs környezetszennyezésről. A természet teszi a dolgát. Termel mindenféle polleneket, amihez a térségben született, oda illő dns-el rendelkező emberek, hozzá vannak szokva. Az egy-egy földrajzi helyre jellemző pollenek, nagyjából azonos mértékben zavarják, a térségre nem jellemző dns-el rendelkező betelepülőket. Ki kell hát választani, egy kiirthatatlan növényfajtát, elrendelni a kiirtását, és szankcionálni az irtás elmaradását. Az ilyesmit nagyon értik.
Mérhetetlen pénzeket húztak már le, az amúgy is elszegényedő magyarságról, ezen a címen. Sok magyar földre sikerült jelzálogot tenni, ki nem fizetett bírságok címén, és ez még nem a csúcs. Ma, terítéken van a tehén szellentés megadóztatása, hasonlóan, a valóban légből kapott széndioxid kvótákhoz. A hamis pénzbehajtás nem magyar specialitás. Egy jellemzően nem európai csoport, aki megkérdőjelezhetetlen befolyást szerzett az Európai Unióban, intézkedéseivel, kötelező rendelkezéseivel, azt a látszatot kelti, mint ha az eu. döntnökök józan esze, legelni ment volna, a valószínűtlenül zöld angol, vagy svájci legelőkre, és a döntések ez idő alatt, annak távollétében születnének. Így keletkezhettek előírások, kötelező elvárások a tojástermelésre, a tejtermelésre, a sertésnevelésre. A tojótyúkoknál kitalálták, hogy a ketrecnek néhány tenyérnyivel nagyobbnak kell lennie, a sertésekhez játékot kell betenni. Hogy a tejelő tehenekre mit, azt csak elképzelni tudom, az előzőek alapján. Összefoglalóan, a magyar paraszti termelési szokásokkal összevetve , ezek teljesen felesleges, értelmetlen döntéseknek tűntek. Indokolásuk, hogy a haszonállatok pszichés állapotát javítani kell, falrengető baromság. Az a nemzetközi szervezet, aki a hajléktalan emberek lelki világát olyan magasról ...ja le, hogy még éppen eltalálja, és szemrebbenés nélkül támogat olyan bankokat, akik futószalagon gyártják a hajléktalan családokat, aligha szívjóságból törődik a haszonállatok lelki világával. Nem értettem az indítékot. Azt nem volt nehéz kitalálni, hogy az előadott indok szemenszedett hazugság, de ez még nem tárta fel a valódi okot, amit csak akkor értettem meg, amikor az így keletkeztetett jog, kirabláshoz nyújtott lehetőségével kerültem szembe.
Az történt, hogy egy magyar gazda, tejtermelésbe akart kezdeni. Felelősen indítva a vállalkozását, átlátta, hogy a rendelkezésére álló saját tőkéből, nem tud gazdaságos méretű tejgazdaságot létrehozni. Élve az uniós támogatás lehetőségével, megpályázta, megnyerte. Megvette a szükséges tejelő állományt, elhelyezte. Felépítette és gépekkel szerelte fel a steril tejkezelő láncot, a fejéstől a vákuum csomagolásig. Megvette a hűtő gépkocsikat a szállításhoz, és a hűtő automatákat az értékesítéshez. (bedobom a pénzt, jön a hűtött tej) Elhelyezte az automatáit élelmiszer kereskedésekben, és végre, kezdhette, hatalmas munka után, árulni a tejet. Igaz egy fillérje sem volt, mert mindent beszippantott a beruházás, de ez nem zavarta, mert az árusítás megindulásával csökkentek a gondjai. Már kezdett tudni félretenni, mikor megjelent két ember a farmon, mint EU. ellenőrök, hogy ők pedig vizsgálódni akarnak. Ám legyen. mondta a gazda, elvégre az eu. is adott pénzt hozzá. Ezek az emberek, néhány perc alatt találtak hibát az állatok elhelyezésében. nem olyat, ami miatt be lehetett volna tiltani a termelt tej forgalmazását, csak olyat, ami nem felelt meg az eu. előírásainak. Ezt jegyzőkönyvezték, mivel valós volt, aláíratták. A gazda semmi rosszra nem gondolt, aláírta, gondolta, majd az unió felszólitja a helytelenségek helyesbítésére, ő pedig eleget tesz. Sajnos, nem ismerte a fosztogató globalizmust. Egyáltalán nem ez történt. Néhány héttel az eset után, kapott egy felszólítást azzal, hogy az elkészült beruházás nem felel meg az uniós előírásoknak, ezért 8 napon belül, fizesse vissza az uniós támogatás teljes összegét és annak kamatait. Meghűlt benne a vér. Sok millióról volt szó, ami nem volt a kezében. Néhány hónapos huzavona végén, elrendelték a farm árverezését. Nem dobra verten, csak úgy fű alatt. A tendereknél ezt meghívásosnak nevezik, hogy az árveréseknél hogy, azt nem is tudom. Egyetlen vevő jelentkezett. Az valahonnan tudta, hogy ott és akkor árverezik a farmot. A kikiáltási árra a szeme sem rebbent. Ahogy ment lejjebb az ár, mikor már lejjebb nem mehetett, mert nem fedezte volna az eu. pénzét, beajánlotta az összeget. "Természetesen", meg is kapta, "vette" a farmot, minden berendezésével állományával, járműveivel együtt. A gazdának sok millió forintja, és csaknem két esztendő megfeszített szervező munkája bánta az akciót. Mikor kizsuppolták a tulajdonából, rezignáltan tette fel magának a kérdést, etyek, vagy ne etyek? ha volt is még mit, sok kedve nem volt hozzá. Így, vagy még kutyábbul működnek a dolgok az uniós Magyarországon. A tyúkbuli sem a tyúkpszichéről szólt. Ketrecigényt, és beruházási tőkeszükségletet volt hivatva teremteni. Akinek nem volt kidobni való pénze, azt, ezzel, kigolyózták a termelésből. Minden ilyen, elmebajosnak látszó rendelkezés mögött, nagyon is átgondolt, a globális élelmiszer-monopólium megteremtésére irányuló, mocskos fosztogató szándék áll. És mi, még mindig benne vagyunk, egyénileg és országosan a ...ban, kormányaink szándékából az unióban. A Jobbik, nem véletlenül kampányol a kilépésért.
Amerika, természetesen kimarad az ilyen baromságokból. Nem ír alá, ilyen fosztogató egyezményeket. Ö, saját hatáskörében számolja fel a farmjait. Mi, pontosabban a mi kormányaink, ugyan miért teszik?
Ezzel az erővel, azt is megállapíthatják, hogy bizonyíthatóan minden élőlény vesz levegőt, amíg él. A kilélegzett levegő, mérhetően kevesebb oxigént, és több széndioxidot tartalmaz, a belélegzettnél, tehát, az élet, környezetszennyezéssel jár. Ezen az alapon, minden élő, fizessen az általa elkövetett környezetszennyezésért.
Most már, csak az a kérdés, kié a föld?
Azé, a néhány ezer élősködőé, aki ezeket az aljasságokat kitalálja, törvényesíti, és végrehajtja, vagy azé a hétmilliárd dolgozó átlagemberé, aki ezeket évszázadok óta, a munkájával eltartani hajlandó?
Ez egy súlyos kérdés. Végre egyértelműen meg kell rá válaszolni. Eltávolítani minden hatalomtól azokat, akik így fosztogatják az embereket, és gondoskodni arról, soha többé, a hatalom közelbe ne kerülhessenek.
Béla László
