Nagyon sokszor mondjuk, váratlan, vagy érthetetlen dolgokra, hogy azok, szerencsés, vagy balszerencsés véletlenek.
Ilyenek pedig nincsenek!
Az ember, a teremtés kivételes lénye. Kivétel nélkül, minden ember, a Teremtő Isten tárgyi, anyagi megjelenése, akár jó, akár rossz úton járjon is. Az ember kettős természete, éppen ezzel magyarázható. A mindenki által ismert összetevőnk, az ego, ami az anyagi testünk szükségleteiből, a pillanatnyi helyzetünkből, és az indokolt, vagy indokolatlan vágyainkból összeálló követelményrendszer, cselekvési forgatókönyv. Ez, gyakran tartalmaz olyat, ami más ember/ek kárát okozhatja, azért, hogy esetenként indokolatlan vágyaink teljesülhessenek.
Ezzel szemben áll, és működik az Isteni összetevőnk, közhasznú szóval élve, a lelkiismeret. Hogy ez, kiben, milyen intenzitással működik, melyik, milyen súllyal képes érvényesíteni szándékát, ezt hívják személyiségnek.
Ebből a bevezetőből kiviláglik, hogy szinte minden emberben, folyamatos harcban áll az ego, a lelkiismerettel. Ez a harc viszont általában egyenlőtlen. Szélsőséges esetekben valamelyik, sikeresen elnyomja a másikat. Azt az embert, akiben győz a lelkiismeret, és véletlenül sem tenne olyat, ami rosszul érintené, ha vele történne, a köznyelv ma, (szerintem nagyon helytelenül) „luzernek” nevezi. Azokat viszont, akikben az ego, sikeresen lenyomja a lelkiismeretet, és bármit megtesznek saját céljaikért, függetlenül attól, hogy az másokra milyen következményekkel jár, sikereseknek nevezik. Társadalmi tendencia, hogy a nagy többséget, akinek személyiségében egészséges egyensúly uralkodik, nem létezőként akarják kezelni, és mindkét oldalról akadályozzák. Ez a középosztály.
Ma, szinte minden társadalomban ezt akarják megszüntetni, mert a szerények eszköztelenek, ezért nem veszélyesek, a „sikeresek” pedig, minden megfontolás nélkül támogatják az épp regnáló hatalmakat, biztosítva ezzel, azok fennmaradását korlátlan ideig, cselekvésüktől, a területre gyakorolt hatásuktól függetlenül.
Maradjak inkább a véletleneknél.
Sok minden történik, amit jónak, vagy rossznak értékelünk, anélkül, hogy ismernénk a történések következményeit. Utóbb, a következményeket megismerve döbbenünk rá, amit rossznak ítéltünk, számunkra nagyon is jó volt, vagy éppen fordítva. Az ego, és az Isteni rész küzdelme, nem csak a szélsőséges esetekben egyenlőtlen. Míg az ego, csak a tárgyi dolgokat, változásokat ismeri és értékeli, addig a szakrális énünk, pontosan ismeri a múltat és a jövőt. Hogy mégse korlátozza ez, a személyiség szabad akaratát, ezek az ismeretek el vannak zárva a gondolkodó, és döntéseket hozó tudattól. Ettől lehetséges, hogy az ego, rossz következményekkel járó döntést is hozhat.
Azokban a szélsőséges helyzetekben, amikor egy ilyen döntés meg nem engedett következményekkel járna, a személyiségek fölött álló szakrális hatalom, a maga eszközeivel, megakadályozza, hogy a rossz döntést végrehajtsuk. Kerülő úton teszi végrehajthatatlanná. Ilyenkor beszélünk, szerencsés, vagy szerencsétlen véletlenekről.
Valójában nem azok, de nézzünk erre, egy konkrét jelenséget példaként.
A leírásban a neveket, és a konkrét eseményeket is megváltoztattam, ne legyenek azonosíthatóak.
A szokatlan események.
Ferenc, a budapesti vállalati osztályvezető, 2 kiskorú édesapja, példás családapa, látogatóba készült, eddig letagadott, Amerikába szakadt rokonához.
Mivel a rokon, keveset tartózkodott egy-egy helyen, a látogatás helyét és idejét hosszú egyeztetés előzte meg. Ferenc, a kapcsolatfelvételtől komoly anyagi hasznot remélt, halasztásra nem volt lehetőség, ezért nagyon ügyelt arra, hogy a megbeszélt helyen és időben megjelenjen. A gép, tervezett indulása előtt három órával taxiba ült, és a repülőtérre hajtatott. Taxija a harmadik keresztutcánál ütközött, egy szabálytalan másik autóval. Sebaj. A sofőr, előzékenyen, rádión azonnal hívott egy másikat, amivel Ferenc folytathatta útját. Ferenc már nyugtalankodott. Az új sofőr, Ferenc kérésére rövidebb utat választott, a reptér megközelítéséhez. Már egészen közel jártak, amikor az egyetlen oda vezető utat, egy markológép, és egy hatalmas gödör zárta el. Munkások, egy csőtörés javításán dolgoztak. A taxi, kénytelen volt visszamenni, és a hosszabb úton megközelíteni a repteret. Jó félúton járhattak, amikor hirtelen füst öntötte el a motorházat. A sofőr azonnal megállt, kipattant és megnézte az eset okát. Előző nap cserélték az indító motort, és helytelen kábelvezetés miatt, a kipufogó, átégette a főkábel szigetelését. A zárlatban elégett a főkábel, és tönkrement az akumlátor. Ezzel együtt, működésképtelenné vált, az autó minden elektromos berendezése, így az urh készülék is. Segítség, másik taxi nem volt, az idő viszont könyörtelenül haladt. Ferenc, tehetetlenül toporgott, mígnem folyamatosan integetve, elindult a reptér felé gyalog. Taxik mentek el mellette, de utasokkal. Egy sem állt meg, míg végül, egy magánautó, látva a szabálytalanul úttesten gyalogló, kétségbeesetten integető Ferencet, felvette, és elvitte a reptérre. Gépe épp akkor gurult a kifutóra, amikor megérkezett.
Ezenközben a reptéren folyt az alkudozás. György, egy vállalat vezérigazgatója, szintén lemaradt a gépéről. Ferenc gépén viszont nem volt üres hely. György , egy másik vállalattal akart egyesülési szerződést kötni, a bővebb piac érdekében.
A reptér személyzetétől azt a felvilágosítást kapta, akkor tud elrepülni, ha valaki lemarad a jeggyel rendelkező utasok közül. Néhány perccel a kigurulás előtt kapta meg Ferenc helyét.
A megoldás:
Ferenc lemaradt, dühöngött, szidta a sorsát, miért tette ezt vele. György elrepült,
Dörzsölte a kezét, mennyi pénzhez jut és ügyet sem vetett arra, hogy a társulásra kiszemelt vállalatról, milyen rossz híreket kapott. A vállalat az államé, a pénz az enyém – gondolta, és boldogan repült, hogy eljusson az áhított tárgyalásra, szerződéskötésre. Ferenc hazament, és azon kesergett, elpuskázta élete nagy lehetőségét. Órák múlva tudta meg, hogy a gép, amiről lemaradt, lezuhant. A katasztrófát senki sem élte túl.
Eredmény:
Ferenc nem találkozott rokonával, akiről később tudta meg, hogy a „kereskedelmi utazó” név, egy szegény ügynököt jelöl, akinek esze ágában sincs támogatni őket, hisz semmi lehetősége nincs is rá. Viszont, életben maradt. Nem hagyta árván gyermekeit, hanem, ha szerényen is, de nevelgethette őket tovább.
György áldozatul esett. Nem jutott el a tárgyalásra, nem kötött szerződést. Nem kapta meg a barátnője új kocsijára szánt pénzt. Válófélben lévő felesége, felvette a zsíros biztosítást, és új barátjával hajóútra ment. Ifjú szeretője, aki egyébként titkárnőjeként dolgozott, összeköltözött szintén fiatal sofőrjével, és együtt kuncogtak, hogy verték át az öreget, halálos ellenség szerepet játszva egymással szemben, éveken át. A gyár megmaradt. A dolgozók meggyászolták, mert szerették, hisz csak a jó oldalát ismerték.
Akkor most kinek volt jó, és kinek rossz, ami történt?
Ez, nézőpont kérdése.
Lehetett e, mindez véletlen? Ilyen konstellációban, ezekkel a kapcsolódási pontokkal, ezen el lehet gondolkodni.
Béla László
