Mi vagyunk felelősek!
A magyarok bíznak, az(!) nem mindegy, hogy kiben, és miben?
Ha a magyarok Istenében bíznak, akkor nincs hiba, nem csalatkozhatnak.
Ha az egyházakban, az már nem egyértelmű. Természetesen az egyelőség jel, a kollektív vélemény, soha sem igaz, DE(!) látó ember, ne járjon fehér bottal, mert az hazugság. Az, az egyház, aki politizál, az embereknek, Istenbe vetett hitét, saját politikai céljaira használja, ezzel nagyban hozzájárul egy hatalom létrehozásához, sőt ebben maga is részt vállal, kb. olyan messze áll, Isten szolgálatától, a jézusi tanításoktól, mint Heródes anno. És ez, egy aranyba csomagolt hazugság.
Van egyház, aki az emberekből akarat nélküli bábokat csinál, híveit sokszor köznevetség tárgyává teszi, közben mindehhez, Isten nevét használja. Hozzáteszem, nem vesztesség. Akiben annyi hit van, mint egy mustármag, azt Isten, visszavezeti tévelygéseiből. De erőszakkal, hatalmi szóval máglyával, és inkvizícióval, nem lehet, és nem is szabad, embereket téríteni.
Magyar ember, ilyet nem tesz. Él a saját közegében, hitében, és elkerüli a más hitűeket, ne lehessen vitája velük. A magyar, békességre törekvő nép. Soha nem indított hódító háborút, soha nem volt gyarmata, nem élősködött más népeken, nem kereskedett emberekkel, rabszolgákkal.
Mégis, az elmúlt évezredet, harcolva, vérezve élte végig, mindig idegen érdekekért.
Mindezekért mi lennénk a felelősek?
Talán nem. De a mai sanyarú helyzetünkért, kiszolgáltatottságunkért, az országban működő ellentétekért, sajnos igen.
Ha egy gyermek, imádja a tüzet, mi kezébe adjuk a tűzszerszámot, és a gyermek felégeti a házunkat, kit terhelhet ezért a felelősség?
Talán a gyermeket, aki képtelen felfogni tettei következményét?
Úgy –e nem?
Éppen ez a helyzet, a Magyarországon élő zsídó kisebbséggel is.
Az őket körülvevő, világszerte egyre növekvő elutasítás, hogy lehetne a mi felelősségünk?
Egyszerűen!
A magyar az egyetlen nemzet, aki, közel 800 éve felismerte a követendő utat.
II András királyunk törvénybe foglalta, mit szabad és mit nem, megtenni, az életképes társadalom szervezéséhez és fenntartásához.
Mi, mai magyarok, ezt az ősi törvényt hagytuk figyelmen kívül.
Megszegve előírásait, siránkozunk a létrejött eredmény miatt.
Ebben van, menthetetlen felelősségünk.
Nem szabad, sőt életveszélyes, bármely nemzet számára, zsidókat bejuttatni a vezetésbe. De ameddig a többi nemzetet nem terhel ezért felelősség, bennünket igen, hiszen mi 790 éve tudjuk, tilalmas dolgokat teszünk.
Nem rosszabb emberek ők, mint bárki. Ennek ellenére, bármelyiküket fenntartással, ne mondjam előítélettel fogadjuk, akit közülük nem ismerünk személyesen.
Akit ismerünk, az más. Tudjuk a hibáit, erényeit, így valódi értékükön értékelhetjük. Vannak közöttük kiváló művészek, persze gusztustalanok is, de nem szabad általánosítani. Kiváló kereskedők, és jó propagandisták. Bármiről, és bárminek az ellenkezőjéről képesek meggyőzni környezetüket. Szeretnek mindenkinél jobb körülmények között élni, és ezért bármit hajlandók megtenni, amit a többi ember, már megengedhetetlennek értékel.
Alaptulajdonságaikból következően, csak igazságtalan, korrupciótól és kettős mércétől bűzlő társadalmakat képesek szervezni, ami hosszú távon fenntarthatatlan. Rendre, gazdasági összeomlások jellemzik, hiszen az ellopott pénz, előbb-utóbb, valahol hiányként jelentkezik. Az, hogy ez Magyarországon is rendszerré vált, teljes egészében a magyarok felelőssége.
Mi hagyjuk figyelmen kívül 790 éves törvényünket, átengedve a kezdeményezést, az általuk alakított, és ellenünk felhasznált „jog” számára.
Noha, ők is, a becsületes társadalomban érzik jól magukat, mégis, durva kritikával fogadták Horthy intézkedéseit, amivel önmaguktól akarta megvédeni őket. A becsületes társadalmakban, genetikájukból, és neveltetésükből adódó erőszakosságuk, lehetővé teszi számukra a békés polgárság között, a magasabb életszínvonalat, de ez, még nem rendíti meg a társadalom egyensúlyát. Sajnos, ez az erőszakosság, más, egyébként jónak mondható tulajdonságaikkal ötvöződve, megteremtheti számukra, a vezetővé válás lehetőségét, ami a gazdanemzet, és az ott élő zsidóság ellehetetlenüléséhez vezet. Ezt mi magyarok, előzetes ismereteink, és ősi törvényünk alapján, meg kellett vona, hogy előzzük. Nem tettük.
Drágán megfizettük a kötelességszegésünk árát.
Mára, csontra lefosztottak bennünket. Társadalmunk, nem az egyensúlyát, de hovatovább, a fennmaradásának lehetőségét veszíti el.
Ezért, egyedül és kizárólag, mi magyarok vagyunk felelősek. Részben mert beengedtük őket a parlamentünkbe, részben, mert a mai napig eltűrjük, hogy ott rendelkezzenek, - rólunk! Az ilyen helyekről, a teljes kifosztás, és el sivatagosítás után, rendszerint odébb állnak. Magyarország, a Kárpát-medence,
ebből a szempontból is, kivételnek számít. Itt a kifosztás, ellehetetlenítés, a magyarok elvándorlásának kikényszerítését szolgálja. Mai napig, ezrével vándorolnak hazánkba, különleges kedvezményekkel, garantált munkahellyel, ingyen lakással csábított izraeliek. Itt, nem ők építenek telepeket, mint Palesztínában. Itt, már beépült, magyarnak mondott beruházók építenek ezek számára izolált lakóparkokat, árvereznek el házakat.
Nagy könnyelműség.
Ha a magyarság felébred, végre, eleget tesz történelmi kötelezettségének, érvényt szerez szavazataival ősi törvényének, Magyar Kormányt választ, véget ér a kettős mérce, a faji megkülönböztetés, a kivételezett helyzetük.
Ha kaptak is ajándékba állampolgárságot, attól kezdve, vége az élősködésnek, az állami hivatalokban, vezető pozíciók birtoklásának, és valódi, értékteremtő munkát kell végezniük, ha fenn akarják tartani magukat.
Ettől, valószínűleg pániksebességgel menekülnek más országokba, amíg ott is be nem zárulnak ezek a lehetőségek.
Nem kell a holokausztot kiharcolni! Jön az magától. Elég hozzá ez a magatartás, és máris épülnek a koncentrációs táborok, vagy „annak látszó” műtárgyak. Amerikában, már több száz áll belőlük. Fema táboroknak nevezik őket.
Használatukat, egyenlőre homály fedi, de el vannak készítve.
Egy mondattal összefoglalva: jönnek a beígért, és már nagyon várt változások.
A választásokon való részvétel, mindenkinek hazafias kötelessége!
Alapvetően ettől várhatunk értékelhető változásokat.
Béla László
