évszázados átverés

   Keresni, azt lehet!

Hazánkban mennyit hagytak belőle nekünk, az idegen helytartók, akik részei, vagy nem részei a nemzetnek, de tagadhatatlan részei, a hazai lakosságnak, és évtizedek óta kezükben tarják, de legalább is tartani vélik, az irányítást mindannyiunk fölött. Az, hogy ez méltányos, igazságos, vagy méltatlan és tisztességtelen, mindenki, a saját maga dönti el. Hőbörögni felesleges, mert, tevékeny közreműködésünk nélkül, így, nem lehetne.

  Jelen írásommal is csak az a célom, párhuzamot vonjak a „római jog” és az igazság között. Amíg a „jog” pöffeszkedő, hatalmaskodó, nivelláló, addig az igazság, mindenki számára egységes, egyenlő, és belátható. A jogot, a választott vagy önjelölt vezetők alakítják törvényeikkel, amiket az után levernek rajtunk, ha tetszik - ha nem, ahogy az ominózus képviselő úr mondotta a közelmúltban. Az igazság Isteni útmutatás. Mindenki belül érzi a jelenlétét, de a hiányát még jobban. A „jogot” csak erőszakkal lehet a hívő emberre kényszeríteni. (a hívő, itt nem feltétlenül vallásost jelent)

Nem véletlenül írta a velencei dózse a palotája bejárata fölé,

„A JOG, MEGELŐZI AZ IGAZSÁGOT”

Ezt a szemléletet, noha ránk erőltették, hiszen ez a magyarságtól is távol áll, mégis eltűrjük, és, noha megváltoztathatnánk, érvényt szerezhetnénk az igazságnak, semmit nem teszünk érte.

Ugyan, miért nem? – mikor az igazság hazájában elégedetten, boldogan élhetünk, míg a jog jármában, csak a „kivételezettek” elégedettek. A győztes lelkiismeretét bántja, ha egyáltalán van neki, hogy embertársával igaztalanul bántak. A vesztes kérdezi, hol itt az igazság.

   Tényleg, hol van?

Valamikor, amikor még Magyarország, tényleg Magyarország volt, az a magyaroké, és a vendégeké volt. Ma is az, csak ezt sokan nem tudják, vagy talán, nem is akarják. – ahogy a nóta mondja.  Ha egy mesterlegény elindult vándorútra, hogy gyarapítsa tudását, öt faluval odébb megéhezett, fogott egy nyulat, vagy egy halat, és senkinek sem jutott eszébe, hogy ezt nem tehetné meg. Az erdő, a tó, a folyó az ott élőké. Senki nem tagadta meg a vendégtől, hogy amit Isten, ajándékba ad az embereknek, abból bárki, aki arra jár, ne részesedhetne.

Került egyfajta ember, akiből hiányzik a magyar vendégszeretet, és kitalálta, hogy minden az övé. Kitalálta, hogy bárki, bármit felhasznál, ami köztulajdon, azért fizetnie kell.

Kinek(!)?

Ki az, a kisebbség, aki feljogosítja magát arra, hogy a többséget megfejje?

Miért tűri ezt a többség?

Hallottam már olyan agymenésről, mint a „környezetterhelési díj”. Ezt állítólag azoktól a háztulajdonosoktól akarják behajtani, akiknek házi szennyvíztárolóval működik a rendszerük. Ezeknél a házaknál, rendszeresen megjelenik a szippantó, és kiüríti a tárolót. Ezt esetenként meg kell fizetni. Rendben.

De ezen felül, újabb jogtalan igényt támasztani, ami mögött nincs munka, ez arcátlanság. „Dolgozik a pénz”?

Még ennél is kutyább, a parlagfű hisztéria. Isten, nem teremtett olyan növényt, aminek a puszta jelenléte megölné, vagy megbetegítené az embereket. Természetesen, más vidékek, más emberek, más növények, előfordulnak.

A magyarok, a maguk (egyébként hasznos) parlagfüvével, évezredek óta el vannak. Más genetikával, más földrészről származó emberek, jól el vannak, az ottani növényzettel, ami minket talán zavarna. Nem megyünk oda. Akit zavar a parlagfű, ne jöjjön ide, vagy ha itt született, ne szedjen olyan gyógyszereket, amik ilyen mellékhatást váltanak ki. Minden szülőföld kérdése.

Van egy sziget, amit francia gyarmattá akartak tenni. Ahány „helytartót”, vagy telepest oda küldtek, három hónapon belül meghalt. Azt hitték, hogy a sziget, isteni védelem alatt áll. a gyarmatosítás füstbe ment. Amikor azután felfedezték, és mérhetővé tették a korpuszkuláris sugárzást, kiderült, hogy a szigeten, kilencvenszer erősebb folyamatos sugárzás van, mint a Föld más pontjain.

Ez, az őslakókat, cseppet sem zavarta, a beszivárgókat viszont megölte.

Nem feltétlenül ezért kell tiszteletben tartani más nemzetek hazáját, bár ez, kétségtelenül hatékony védelem.

Az igazság, a lelkiismeret, gátat vethetne a beszivárgásoknak, de akiben nincs, vagy hazátlan kozmopolita, annak fogalma sincs erről.

  Mi, saját szándékunkkal, tevékeny közreműködésünkkel, megállíthatjuk ezeket a tendenciákat, ha akarjuk. Csak a közönyösségünket kell leküzdenünk. Minden magyarnak közös érdeke, megteremtenünk magunk körül, az igazság légkörét, az eddigi gazság helyébe.

   A Kárpát-medence, Isten ajándéka a magyaroknak. Ha több ezer éven át, vérrel, állhatatossággal meg tudtuk védeni, most is meg tudjuk.

Teljesen elzárva, mindenkitől és mindentől függetlenül is, életképes.

Ha nem ébresztenek bennünk szükségtelen igényeket, ha nem válunk a nyugat, a globalizmus pórázon tartott majmává, visszatér hazánkba az isteni igazságosság, amiben a bevándorlók, nem érzik otthon magukat. Ahogy bevándoroltak, kivándorolnak.

Béla László