Amikor hazánk tönkretételét, munkahelyeink megszűnését már mindannyian érezzük, akkor kezdenek feltűnni, az ügyesen elrejtett fosztogatás részletei.
A kiválasztott kormányzás kifordult gondolkodása, életünk minden részébe beszűrődik. Amikor már megemésztettük, hogy gyermekeink oktatásában, az óvodától az iskolán át, az egyetemig, hivatalos tanrendi szintre emelték, gyermekeinknek rossz irányokba fordítását, nagyon súlyos feladat hárul a szülőkre, a családokra. Szerencsére egy jó családban élő gyermek személyiségét, gondolkodását, még mindig a család határozza meg.
Hiába igyekeznek egész napos iskolai elfoglaltságokkal, a gyermekeket kiszakítani a családból, a szeretetben élő család, még mindig olyan erős kötelék, ami megtart, megóv, és megvigasztal.
Hiába az iskolai program, a „veszélytelen” úgymond „biztonságos” drogozásról, egy jó gondolkodású srác, soha nem próbálja ki ezt a „biztonságot”, mert tudja, hogy hosszú távon, a megsemmisítése a cél. Hiába tiltják, már az óvodákban a Hiller féle (a jelzőket nem írhatom ide) emberek, központi rendeletekkel a nemi eltérőség tudatosítását, egyáltalában megemlítését. Az egészséges gyermekeket ez, nem fertőzi meg. Tudják, mi a valóság, a helyes út.
A családból tudják.
Amikor százával látom a középiskolásokat, részt venni egy megmozduláson, örömmel látom, fiatalságunk nem ítélte halálra a nemzetet. Nincs közöttük politikai ellentét. Ősi, ösztönös igazságérzetükkel, tiltakoznak az igazságtalanság ellen. Ezt a biztos tartást, a családjaikból hozzák, és ez a lényeg!
Hogy mennyire ez, az abból is látszik, hogy az ellenséges kormányzás, minden módon igyekszik hiteltelenné tenni, megalázni, gyermekeink előtt a szüleiket.
Nagyon nehéz feladat, de nagyon kifinomult módszereik vannak rá, mégsem sikerül. Egyik ilyen módszer, ahogy a karácsonyt megtámadták a cionista haszonlesők, békerombolók.
A módszerváltás tájékán találta ki és vezette be valaki, na vajon ki, hogy iskoláinkban bevezetik a kötelező ajándékozást. Bedobják egy kalapba a neveket, azután kihúzatják a gyerekekkel, és, mindenkinek, a kihúzott társát kell megajándékoznia. Ennek gazdasági hátterét, már limitálják is.
Mi köze ennek a karácsonyhoz? Mi köze a szeretethez? –amikor a szeretet köztudottan nem kikényszeríthető.
Semmi!
Ennek politikai, és gazdasági célja van. A gazdasági célt, nehéz lenne elrejteni.
Ha az országnak több millió felső tagozatos, és középiskolás diákja, az évnek egy meghatározott hetében kényszerül elkölteni fejenként 2000 Ft-ot, mennyi pénz ez országosan? Mennyi felesleges dolgot lehet eladni ezért a pénzért.
A kalmár szemlélet, ahol a bevétel az egyetlen érték, ahol nincs erkölcsi gátlás, örül. Sikerült egy újabb fullánkot beledöfni a családok testébe, amin keresztül szívható a vérük. Ráadásul, a szeretet erősítéseként álcázható.
Nem is értem, hogy a pedagógusok, akik általában jó érzésű tanult emberek, hogyan hagyhatják magukat felhasználni efféle üzelmek keresztülviteléhez.
Ilyen, övön aluli ütésben, a társadalom pusztításában, nem szabad részt vállalni.
De lépjünk túl a gazdasági célon, mert a politikai sokkal súlyosabb, és ártalmasabb.
Éket akarnak verni a családokba. Gazdasági éket.
Honnan kerülhet elő, ilyen „bölcs” megállapítás? - kérdezhetnék az ellenoldalon.
Leírom, hátha valaki nem tudja.
Tönkretett, munkanélküliséggel, csillagászati bírságokkal, bérszínvonal visszatartásával sújtott országunkban, nem kis feladat a gyermeknevelés.
Tömegesen léteznek, élnek olyan családok, ahol az ominózus kétezer forint, egy, akár kétnapi élelmezést jelent. Ahol két, esetleg több gyermek jár iskolába, ez az összeg többszöröződik.
Ezzel lehet ellenérdekeltté tenni szülőt és gyereket.
Az iskola elvárásai a gyermeket kötelezik. A család gazdasági helyzete akadályozza. Nem kell mondanom, hisz minden érintett tudja, milyen megaláztatás egy szülőnek, a gyermek jogos kérését elhárítani.
Azt se kell talán mondanom, milyen nehezen áll elő, egy jó érzésű gyermek ilyen igénnyel, mikor ismeri a család anyagi helyzetét.
Az is nyilvánvaló, hogy a magyar anya, vagy apa, inkább napokig koplal, de nem hagyja a gyermekét pellengérre állítani.
Ettől aljas támadás ez, a legszebb ünnepünk békéje ellen, és érdemes ezen, mindenkinek, aki részt vesz a végrehajtásában, kicsit elgondolkodni.
Magába nézni, mélyen, őszintén és egyenesen, én tényleg ilyen ember vagyok?
Béla László
