évszázados átverés

    Legutóbbi írásomban előkerült egy hasonlat, miszerint, a hatalmától elvakult, megsüketült kormány, nem hallja a nép szavát, mert az számára infrahang, amit csak az elefántok hallanak. Többen kérdezték, hol látok ebben hasonlóságot? Akár úgy is írhattam volna, a nemzet hangja ultrahang, amit csak a denevérek, meg a kutyák hallanak.

          Ez valahogy nem illik ide.

A nemzet, képtelen ultrahangon megszólalni. Arra csak az a pár tüntető képes, aki előtt megköpködjük az aszfaltot az Andrássy úton, mikor éves cirkuszukat művelik. A nemzet infra hangon szólal meg, mint a magyar dobok, akinek van füle, hallja. A kormányét bedugták. Nem hallják, amint a nemzet, csak úgy, a foga között, a legközelebbi felmenőik foglalkozását firtatja. Ha mozsárágyúval lőnének rájuk, mint a Habsburgokra, az talán meghallanák, de a magyaroknak ahhoz több kell. még mindig, csak a foguk között dörmögnek.

  Hogy kerül egyáltalán az elefánt a politikához?

A legnagyobb hasonlóság miatt, ami az elefántok, és idomítóik, valamint a nemzetek és kormányaik közötti kapcsolatban mutatkozik.

A nemzetek, hatalmasak, erősek, ellenállhatatlanok, mint az elefánt. A talamutok, erőtlenek, de rafináltak, sokszor még gátlástalanok is, mint a kormányok. Megkedveltetik magukat az elefánttal, elhitetik vele, hogy a barátjuk, és amikor elhitte, „átkelnek vele az Alpokon” Az elefánt hisz, bízik irányítójában. A hegyes kövek, felsebzik, az ehhez nem szokott lábait, amibe rövidesen belepusztul. A szerencsésebbek, akik rádöbbennek, hogy a talamut halálba vinné őket, megtagadják az engedelmességet (mint Venezuela). Ha hajtójuk tudomásul veszi a döntést, és félreáll, az a nemzeti puccs. Ha a hajtó begőzöl, erősnek hiszi magát, és erőszakoskodni kezd, az elefánt széttapossa. Ez a forradalom. Mindkét esetben, a hajtójától megszabadult elefánt, békésen visszasétál azon az úton, melyen a halálba akarták hajtani, és kivétel nélkül megtalálja azt a helyet, ahol elégedetten, zavartalanul, békében élhet.

  Olyan is van, amikor, mint Hannibál korában, rengeteg elefántot pusztítanának el, mint a nemzeteket az únió, de az elefántok közös infrahangon kommunikálva úgy fognak össze, hogy a hajcsárok, nem is sejtik. Ekkor vadul meg a csorda és egyszerre tapossák el hajcsárjaikat. Ez olyan véres, és bűzös esemény, hogy nincs is emberi megfelelője. Még Robespiere sem tudta megnevezni, mert mire megtehette volna, már nem volt mivel kimondania. Lenyakazták.

    Valahogy így kerül az elefánt a politikához.

Béla László