évszázados átverés

  Természetesen, az ott élő népé, Magyarországon, a magyaroké. Ez akkor is igaz, ha a választásokkor, Morvainak és a Jobbiknak megtiltották, hogy ezt hangoztassa. Azt, hogy Magyarország a magyaroké, még eddig kevesen merték megkérdőjelezni, de aki ezt mégis megkockáztatta, azt mozsárágyúval, a nóta szerint „rézágyúval” páncélököllel, jó ruszki dobtáras géppisztollyal meg „lámpagyári” magyar gyártmányúval lőttük, vagy Molotov-koktéllal égettük, nem is eredménytelenül.

   Szerencsére, ma senki sem lő senkire. Nem is kell. Mostanában, úgy 25-30 éve, hidegháború folyik, aminek az ország, a nemzet áll az egyik frontján, és a betolakodók kezében lévő, azokat kiszolgáló kormányok a másikon. A „hadihelyzet”, a nemzet oldaláról nézve, nem áll jól, de a háborút, még messze nem veszítettük el. Igaz, lelket kell öntenünk „katonáinkba”, mert néhányan már reménytelennek látják a küzdelmet, de van egy élcsapatunk, aki még megmutatja az irányt, csak fel kell sorakoznunk mögé. Igaz, azt is mondták már rá, hogy ugyanannak a hatalomnak a gyermeke, mint a torzszülöttek a kerekasztal mellől, de, mert idáig mindig hazudtak, már eljutottam oda, hogy nem hiszem el. Sőt a fasisztát sem az antiszemitát sem, a tömeggyilkost sem. Nem is úgy néznek ki. Legutóbb nagyon mérsékelten, gyengécskén sorakoztunk, még az egymilliót sem értük el, így , maradt a libamáj a kiválasztottaknál. Mióta a szovjet megszállók elmentek, kormányaink egyfolytában, nagy egyetértésben pusztítják az országot, és tömegesen hozzák befelé, az újabb, a szovjeteknél sokkal veszedelmesebb megszállókat. Ameddig a szovjetek, csak a feleslegünket vitték el, ezek visznek mindent, ami mozdítható, meg ami nem.

Kormányaink pedig ököllel döngetik a mellüket, ők majd „felzárkóztatják” ezt az országot Európához. Mi pedig, nem akarunk felzárkózni, mert a felzárkózás, leépülést jelent, és ezt már eltitkolni sem lehet. Kormányaink azt mondják,

(pofátlanul, úgy bele a képünkbe) bármit megtehetnek, hiszen felhatalmaztuk őket.

Mire?

A helyes vezetésre! De hogy ez mit jelent, addig már nem terjednek a szellemi képességeik. („tetszettek volna forradalmat csinálni” …professzor úr)

Ezt az ellentmondást, hogy megválasztottuk, de ettől még, sok mindenhez nincs joga, nagyon sokan, de ők, biztosan nem értik.

Megpróbálom egy példán át olyan szinten leírni, ahogy ők is megértik. Nem „lassan mondom, hogy mindenki megértse, nem lesz gázáremelés”, hanem egyszerűen írom, hogy ők is megértsék, nem létezik, még nem találtak ki, olyan felhatalmazást, melynek alapján, bárkinek joga lenne tönkretenni egy országot.

Induljunk ki abból, hogy a nemzet, egy nagy család. Ez a család, halad az idő országútján. Van, aki előresiet, van, aki lemarad, nehéz egyben tartani. Hogy könnyebb legyen, a széles rokonság egyik családfője javasolja, vegyenek egy buszt. Összejönnek a családfők, és egyetértenek. Vesznek egyet.

Hogy ezt hazának nevezik vagy busznak, az közömbös. Hogy a rangidős családfőt, épp akkor, Nimródnak, Attilának, vagy Árpádnak hívják ez is mindegy. Lényeg hogy megvan a busz, a haza, és mehetnek vele évszázadokon át. Tisztán tartják, csinosítják, javítgatják, így aztán kényelmesen lehet utazni benne, az idők végtelenében.

A sofört, sokáig a család választotta, a családtagok közül, de út közben, bekéreckedett egy-egy stoppos, a toleráns magyarok elől magához ragadta a kormányt, és generációkon át egymást váltották a stopposok a magyar „busz” vezetőülésében. Egy alkalommal, mikor éppen egy stoppos nő ült a volánnál, egy rémült csoport, futva integetett az út mellett. Megálljunk, vagy ne? – vetődött fel a kérdés. A család, akié a busz, tovább ment volna, mert rég, amikor II András vezette a buszt, megmondta :stoppost nem szabad felvenni, de ha mégis, akkor sem szabad a kormányhoz engedni, mert a családra súlyos veszélyt jelent. A stopposnő, aki épp vezetett, mégis megállt. A menekülők ellihegték, halálra kergetik őket, és ha a busz fel nem veszi, utolérik és mind megölik őket.

A magyarok nagy szíve is megesett rajtuk, volt is üres hely a buszon, hát beleegyeztek. Vesztükre.

 A stopposok, úgy elszemtelenedtek, hogy 1848-ig, nem sikerült kirángatni őket a vezetőülésből. Még azt követően is megmondták, hogyan és merre menjen a busz. Kellett hozzá egy Horthy, hogy ismét családtag vegye kézbe a vezetést. Horthyt, meg kitúrták az oroszok. Elözönlötték a buszt, és mindenhova stopposokat raktak, ahol valami eldöntendő volt. A családnak akkoriban kevés köze volt a buszához. 56-ig ez így ment, de akkor, a család lépett. Elkergették a volántól a kopasz stoppost, és ismét egy családtag ült a helyére. Nem volt igazán együtt érző a családdal, de legalább nem hagyta, hogy a stopposok tönkretegyék a buszunkat.

A természet örök törvénye szerint, ő is kiöregedett, a szovjet birodalom is, megszálló katonái hazamentek.

  Ekkor vetette rá magát a magyarságra az idegenek hada. Nem fegyverrel, de rafinált embertelen gazemberséggel. Összehívták a leginkább tülekedő idegeneket (stopposokat), és csoportokat alakítottak belőlük. Kiosztották a szerepeket.

Te leszel a szocialista, te a szabadságharcos te a gazdálkodó, te a fasiszta, te a nemzeti és így tovább. Ezeket a csoportokat azután elnevezték pártoknak, és kirakták a nép elé, tessék választani. Szegény magyar nép, mit sem tudott a háttérről. Elhintették, hogy most jön a kánaán, csak be kell illeszkednünk a jólét világába. Elhittük.

A Privatizáció.

Maradjak a busz hasonlatnál.

A tulajdonos családnak választania kellett vezetőt. Családtagok szóba sem jöhettek, mert az elszemtelenedett stopposok, minden lehetőséget kiültek.

Szócsövük hangját a busz legtávolabbi sarkában is hallották. Ment is az álduma, de valójában mindegy volt kit választ a család. Megválasztották.

Képzeljük el, ha a tulajdonos család a saját buszára felvesz egy idegen sofört, hogy vigye őket Budapestről szegedre. A soför Alsónémedinél eladja az emelőt, Dabasnál a pótkereket, Örkénynél a tetőt. Számonkérik, ezt hogy képzeli?

A válasz: hát felhatalmaztak nem?

Igen. Arra, hogy vezesse a buszt, ne menjen falnak, fának, és ne üssön el senkit.

Arra nem, hogy eladja a mi buszunk részeit.

De! Arra is! Én vagyok a vezető, én felelek az utasokért és pont.

Erre, elkergették.

 A következő lehetséges jelentkező, Lajosmizsén eladta az üléseket, Kecskeméten a karosszériát.

Ezt is elkergették.

Ne tessék nevetni, ez így zajlott, a szemünk előtt, a hallgatólagos beleegyezésünkkel.

A Következő befutó Félegyházán eladta a kerekeket. ettől kezdve a fékdobokon gördült csattogott a busz, szikrázva húzta a hasát a betonon. Elvergődött Kistelekig, mire elkergették a sofőrt, aki utolsó lendületével, még eladta a gázolajat.  

Mi, újabb stoppos sofőrt választottunk, mert már az előzőek is mondták, hogy aki nem stoppos, az nacionalista, fasiszta, antiszemita, tömeggyilkos. Jóhiszeműen azt hittük, ezeket nem ránk, a busz jogos tulajdonosaira mondják, hanem valaki másra akihez semmi közünk. Tévedtünk.  Minket mocskolnak a stopposok a saját buszunkon. Nem véletlenül írok stopposokról, akik felszemtelenkedtek idő közben a buszunkra. Sokan azt gondolhatják, kimondatlanul a zsidókról van szó. Nem!  Ahogy a zsidók által írt  biblia is írja:

 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged. (János a jelenésekről; Krisztus levele a filadelfiai gyülekezethez... 9 )

Mindegy.  Nem mertünk családtagot választani, választottunk hát újabb stoppost.

Ez azután megadóan széttárta a karját.  Elmondta, a busz soha nem jut el Szegedre, mert a mocskos korábbi sofőrök, minden részét eladták. Hogy ő maga is köztük volt, ez valahogy fel sem tűnt neki. - meg nekünk sem.

Nagyjából ilyen következményekre számíthat az a nemzet, aki nem tud, vagy nem akar önmaga közül vezetőket állítani, nem megy el szavazni, és minden kifosztást eltűr.

Hol volt a Ganz, vagy a Csepel munkáskollektívája, amikor a vadak privatizáltak?

Az idegen vezetés megjelenésének pillanatától látható volt a gusztustalan szabadrablás. 1 FT-ért adunk egy gyárat, csak hogy privatizáljuk?

Adjuk bárkinek aki megveszi, hisz úgy is gazdaságtalan?

És mi, ezeket a falrengető hazugságokat indokként elfogadtuk?

És még mindig szabad lábon vannak az elkövetők, és futnak a lopott értékekkel.

Kiváló állapotú tehervagonokat százával adtak el vashulladéknak külföldre.

Eztán, a jövedelmező MÁV-Cargó-t, ami addig a ráfizetéses személyszállítást a MÁV-on belül finanszírozhatta.

Kezdetben volt a legszembeötlőbb, milyen piszkos munka folyik.

Egy felkapott stoppos képviselő, megvásárolta a RG állami gyógyszergyár néhány éve épült tízemeletes épülettömbjét. A pontos számokra nem emlékszem, csak az arányokra, de mondjuk 50 millióért. Életében nem volt annyi pénze az osztályvezetői fizetésből, de még az anyukától kapott kifli pénzből sem spórolhatta össze. Sebaj! Állami garanciával, mint képviselő, megkapta a banktól a pénzt. Sőt, meg sem kapta a banktól a nem létező pénzt, mert azonnal átutalta a tulajdonos magyar államnak, mint vételárat.

Nevére került az épület tulajdonjoga. Azonnal eladta, egy „külföldi befektetőnek”, néhány milliárdért, negyedéért annak, amit valójában ért.

A vevő, a vételárból átutalta a banknak az ötven milliót, a különbözetet pedig a friss tulajdonosnak. Onnan osztódott tovább, ki tudja milyen arányban.

Így legalizálták a lopásokat. Ők nem loptak, csak ügyesen kereskedtek, a nemzet vagyonával, csakhogy ebből a nemzetnek csak a hiány jutott.

Ezek az emberek, ma is vígan élnek a palotáikban, és járják a palotást, mint ha magyarok lennének, holott soha sem voltak.

  Hol volt bárki a nemzetből, aki felvetette volna, hogy a nemzeti vagyon részét, egy alacsony értékhatár felett, csak népszavazási felhatalmazással lehet eladni?

A nemzet vagyonával sefteltek az idegenek, és nem volt egy Jobbik, aki legalább számon kérje.

 Ma van!

Mit tehet? Nem volt 5 millió magyar, aki helyzetbe hozza.

Miért?

Féltünk a fasizmustól?

Ha féltünk, most megkaptuk, akaratunk ellenére.

Csak azt vetette fel egyikük, hogy hány magyar és hány stoppos alkotja a magyar vezetést, hogy a magyar tisztán lássa, mit tesz. Máris a fejét akarták.

A világ stoppos hordája pedig kórusba üvöltötte: vesszen a fasiszta!

Ki ebben a világban a fasiszta?

És még meg mernek szólalni?

Mi pedig hagyjuk, és ez a mi vesztünk, és lesz mindaddig, míg észhez nem térünk, és ismét le nem engedjük a vasfüggönyt, hogy azon belül, háboríttatlanul élhessük a magunk életét.

Béla László