évszázados átverés

Ezt a kérdést, már Petőfi is feltette. Igaz, egészen más konstellációban, mint ahogyan az, mostanában felvetődik a magyar parlamentben.

  Miről is van szó?

Manapság elég különös helyzet alakult ki a politikában Magyarországon.

Vannak népcsoportokhoz tartozó magyar állampolgárok, akiket egyszerűen nem lehet megnevezni, mert a nevük megemlítésére, azonnal rasszista, kirekesztő vádak érik a beszélőt.

Kérdezem én, miért?

Ha valaki a cigányokról beszél, az rögtön „cigányozik”, ha a zsidókról, az „zsidózik”, de hát mit tegyen, ha a témája velük kapcsolatos?

  Erre a kérdésre kellene, valami egyértelmű, és elfogadható választ találni, mert ez, szétfeszíti a magyar társadalmat, ellehetetleníti, a jelentkező, valós problémák megoldását, amelyekről így, beszélni sem lehet.

   A cigányoknak már kitaláltak egy elfogadott megnevezést, a romát, ami ugyan a magyar nyelvben nem bír jelentéssel az évszázadok távlatában, de üsse part.

Igaz, a tolvajnyelvben, a másik rassznak is, már számos szinonimája létezik, amiket most nem sorolnék fel, de egy parlamentben, mégsem beszélhetünk tolvajnyelven, ha még annyira oda illenék is az elmúlt évtizedekben.

Rengeteg sértődős ember van most ott, bár ha nem is egyértelmű, hogy miért.

Ha nekem, bárhol azt mondják, magyar, büszke vagyok rá, hogy felismertek.

Ha azt mondják Ungern, tudom, hogy a saját nyelvükön így neveznek.

Ha valahol azt mondják, büdös magyar, vagy más elmarasztaló, az ugyan nem esik jól, de abból tudom, hogy abban az országban, nem látnak szívesen, és húzzak el, mint a vadliba. Egészen más kérdés, ha ott élek ahol születtem, és én Magyarországon születtem, csak közben, megnevezhetetlenek „jóvoltából”, egy másik állam tolakodott be a szülőföldemre.

Talán ezért nem vagyunk képesek „illő, vagy elvárt” módon a szívünkbe zárni a megnevezhetetleneket? Talán közülük való volt az a – és ide nincs megfelelő jelzőm – aki 1920-ban eladta hazánk kétharmadát?

Bárhonnan nézzük is, ha egy embercsoport neve, vallás, életmód, vagy emberi magatartásbeli sajátosság miatt szitokszóvá válik, ott súlyos bajok vannak.

  Nevezhetnénk egyszerűen magyarnak, honfitársnak, de akkor magyarként kellene élnie, de nem. Ő elkülönül. Túl „intelligensnek” tartja magát ahhoz, hogy ilyen, több tízezer éves kultúrával keveredjék, mint a magyarok.

  Szánom szegényeket hogy itt kell élniük. Szegény kirekesztett áldozatoknak.

Olyan elaknásított határzár tartja itt őket, géppuskás őrtornyokkal, amelyen életük kockáztatásával sem képesek átjutni,  sőt, nekünk mondják "el lehet menni". Ők kénytelenek itt élni.  Egy ilyen fájdalmasan rasszista országban.

   Bizonyára mazochisták, hogy ma is ezrével települnek be hozzánk. Még reklámot sem csinálnak neki, csak úgy stikában, hogy mi ne is tudjuk. Lehetőleg azt sem, hogy  Első Viktor megállapodása értelmében, félmilliót kell befogadni közülük, ha eredeti helyükön kitellene a libazsír, és veszélybe kerülne az életük.  Talán hivatkozási alapként akarnak Iránnal mindenképpen háborúba keveredni?

Ki tudhatja?

Tőlük ez sem lenne meglepő, ahogy a tornyok felrobbantása, vagy a gyerekek lemészárlása sem.

     Már megedződött a világ. tudja, mit várhat tőlük, és mit nem, de a tolerancia, már világszerte a végét járja. Mások megalázásával önmagukat felemelni, enyhén szólva nem „sportszerű”.

Fene nagy, hatezer éves kultúrájukkal, elvárják tőlünk, hogy együtt éljünk a dzsipszikkel, mint ha önszántunkból tennénk. Két rassz él Magyarországon, aki automatikusan elkülönül a magyarságtól, ők, és a dzsipszik. Mindkettő azért, mert nem hajlandó beilleszkedni a magyar kultúrába. Hasonlítanak is, különböznek is egymástól. Mindkettő alap beállítottsága az élősködés, de amíg a dzsipszik, soha nem akarták átvenni az ország irányítását, addig emezek, remegnek a hatalomért, és ha az adott nemzet eltűri, maradéktalanul megszerzik.

A másik különbség, hogy amíg az egyik, a települések külterületén, nyomorúságos viskókat építve élt, hogy ne zavarják őket a magyarok és viszont, addig a másik, a megszerzett hatalom birtokában, szigeteket, elkülönített őrzött lakóparkokat, elkülönített iskolákat, és egyéb intézményeket építenek, és onnan szeretnék lenézni a magyarokat, miként viaskodnak, az önkirekesztők által, szociális indokkal a városokba erőszakkal betelepített dzsipszikkel.

   Szerintük természetesen, a törvényeket is ők alkotják, amelyek mindig a dzsipszik mellett állnak. A törvények alkalmazásánál, még megkétszerezetten, hiszen jobbára ők ülnek a bírói székekben is, mi pedig, mint a juhok, mindig megválasztjuk azokat a kormányokat, amiket ők tolnak elénk, és amelyek hajlandók biztosítani a megnevezhetetlenek „jogait”.

   Kérdezem én, mindezt itt Magyarországon? A mi felhatalmazásunkkal?

Ilyen hogyan fordulhat elő? Immár, minden önzés nélkül, elsősorban a saját jogainkat kell biztosítanunk, mielőtt elszabadul a pokol.

Legalább példát mutatnának! Őrzött lakóparkjaikban felzárkóztatnák az arra rászoruló dzsipsziket, ahogy a mi lakótelepeinkre betelepítik őket, hogy láthassuk, mit várnak el tőlünk. Látott már valaki ilyet?

Én megnézném!

Szó-mi-szó, el kéne már dönteni egy két dolgot nekünk! Nem utolsó sorban azt, minek nevezzük őket, hogy érzékeny, „túlcivilizált” lelküket meg ne bántsuk.

Béla László