.
Noha egyformák, mégsem látjuk mindannyian egyformának őket. Van egy barátom, aki nagy Fidesz szurkoló. Néha megvitatjuk egymással a dolgokat. Egy ilyen eszmecserének utolsó fejezetét teszem Önök elé, mert úgy gondolom, nem csak a barátomnak élesedik a szeme, ha jobb szemüvegen néz. Bocsánat a stílusért, hiszen ez egy magánlevél két barát közt, de nem akartam belenyúlni, mert ha már ilyennek született, így marad kerek.
A levél:
Akármilyen szemüvegen nézzük, EGY HAJÓBAN EVEZÜNK. Ez a hazánk, a tiéd is az enyém is, és a gyerekeinkké is. Nem mindegy, mivé válik.
Nincs nekem a világon semmi bajom, se a kormánnyal, sem mással, ha fejlődni tudunk, hogy kimásszunk ebböl a ganéból. Viktor nagyon szépen elmondta, hogy a kis családi gazdaságok, a kilábalás egyedüli pillérei. Ha ebbe az irányba lépne, és nem csak mondaná, én tapsolnék neki, a leghangosabban. Ha egy győri vagy szegedi buszgyár megnyerhetné a BKV. tendert, sok száz embernek sokáig lenne munkája, és ha a buszaink Los Angelesbe megfelelnek (mert hogy néhányat oda is szállítanak, épp te küldted egy fél éve a képeket) ide is megfelelnének. Az a pénz, amit külföldi buszokért adunk, sok-sok család kenyere, emellett adósságnövelő tényező. Az amik sem hülyék, és nem jótékonysági intézmények. nem vesznek sz..t drágán, jót vesznek olcsón. Mi, miért nem? Egyebek közt itt a politika felelőssége. Nem is feltétlen Viktoré, mert állítólag, valami uniós fittyfene miatt nem vehettek magyar buszt. Vagy igaz, vagy nem.
Leginkább azonban azért aggódom, ami a termőföldek körül van. Épp azért, amiért az Ángyán, lemondott az államtitkárságról. Populista szólamokkal elmondják, azé a föld, aki megműveli, aztán száz hektár számra, szétosztják, néhány cimbora között. Ez sem zavarna, ha megművelnék hatékonyan, de nem.
Hány cukorgyárat indított újra Viktor, mióta regnál? Hány konzervgyárat, hány textilgyárat, hány nehézipari üzemet? Mondod te, nincs rájuk szükség.
Én is azt mondom, hisz nekem nincs, de amikor a városlakó 150 helyett 300-ért veszi a cukrot, 100 Ft helyett 400-ért az üveg lekvárt, a munkanélküli már nem ezt mondja.
Mi történik a földekkel, melyeken hajdan cukorrépát termeltek a gyáraknak, búzát, kukoricát, krumplit az embereknek és a jószágnak, szénát a teheneknek?
Nincs malac, nincs tehén, döglődik a hús és tejipar. A haveri körbe szétosztott földeket, évente egyszer felszántják, és egyszer lekaszálják a gazt.
Ez, felemészti a földalapú támogatás negyedét, a többit a kedvezményezett zsebre vágja, mint aki jól végezte dolgát.
A nép? A nép, az le van sz..va. - mondják ők.
Lusta, képzetlen, és nem akar dolgozni. Te elhiszed?
Ha ugyanaz a föld egy helyett, 50 ember kezében volna, lenne malac, lenne tehén, nem döglődne a húsipar, és 600 Ft . lehetne egy kg hús, nem 1200.
Tudom, nem mindent a Viktor intéz. Egyszer, egyetlen egyszer, meglebegtette a választások előtt, meg talán utána még egyszer, mint nagy szabadságharcos, hogy meglennénk mi az unió nélkül is, de ezzel vége. Mit tett azóta, hogy kivédje az unio, súlyos gazdasági hátrányt eredményező elvárásait.
Elküldte a tyúkketrecpecéreket melegebb éghajlatra?
Egy frászt!
50 millió tyúkot kivágtak Európában emiatt. és harmincról ötvenre emelkedett a tojás ára.
Mit tett ez ellen a Viktor?
Meglebegtette talán a kilépésünket az uniós diktátorok előtt, mint a Görögök?
Egy frászt!
Fülét farkát behúzta, és boldogan nyugtázta, hogy megsimogatták a buksiját.
A "nagyok".
Ezek a dolgok zavarnak engem, és sok millió más magyart is. Ha téged nem, annak örülök, mert te legalább nyugodtan alszol. Remélem, rövidesen mi is nyugodtan fogunk.
Nem bírtuk abbahagyni.
Az eszmecsere, a Kabai Cukorgyár magyar kézbe kerülésén folyt tovább:
