Ki a felelős az egyre romló életfeltételekért, az árak emelkedéséért, keressük a felelőst. Dobálják a labdát egymásnak, az érintettek, abban bízva, az emberek nyaka elfáradván a kapkodásba, míg a labda útját próbálják követni, feledésbe merül a törekvés. Ez hatalmas tévedés, hiszen, a velünk szemben havonta érvényesített megalapozatlan követelések folyamatos teljesítése, napi szinten tartja életben, a kérdés megválaszolásának kényszerét. Nem lehet átlépni rajta.
Mindaddig, ameddig a kérdést tisztán nem látjuk, megoldására, az országokban, a tisztességes rend, a mindenki számára egyaránt élhető életfeltételek kialakítására, esély sem mutatkozik. Tárgyilagos és elfogulatlan vizsgálódásaink végeredménye, valahogy mindig ugyan az,: az országok saját kormányai, egyedül felelősek, bármelyik országban, a kialakult helyzetért, és annak fenntartásáért. Ilyen a helyzet, nemzetközi szinten, de söprögessen mindenki a maga portája előtt, így mi, nézzük, csak, a magyarországi helyzetet.
Itt hogyan alakulnak az árak, és mitől alakulnak úgy – ahogy.
A víz ára:
A víz maga, a területen élő nép elidegeníthetetlen tulajdona. Beszerezhető, fúrt kutakból, vagy felszíni vízfolyásokból, ingyen. A vízdíj a továbbítás költségeiből, és a továbbító profitjából áll. Alapvető közszolgáltatásról lévén szó, ebben profitorientált vállalkozónak, vállalatnak nincs helye. Bármely normális országban, a vízmű. a közösség (önkormányzat) tulajdona. Nálunk is így volt. A vízdíj pedig, a fenntartási költségek, alkalmazottak tisztességes fizetése + néhány százalék tartalék összege, osztva a felhasznált köbméterek számával. Közszolgáltatásban nonprofit kell. Valaki, mégis beengedett profithajhászokat a vízszolgáltatásba. Ki a felelős?
Az élelmiszerek ára:
Az élelmiszereknek akkor alakul a piac törvényeinek megfelelően az ára, ha azokat helyben termelik és fogyasztják. A „rendszerváltásnál” nem adták vissza az erőszakkal összekalapált TSZ-ek földjét eredeti gazdáiknak. Leépült az állatállomány, megszűnt a termelés zöme, valaki eladta, a vevő bezárta, felszámolta a cukorgyárakat. Ki a felelős?
A cigaretta ára:
A mai, tonnánként 1400 Eurós, szárított dohány árak mellett, apait, anyait beleszámolva, 25 Ft-ból lehet előállítani. Ezt a
A „befektetők” ezért kaszálhatnak. Ha létesül egy magyar dohányüzem, (feketén) azt halálra keresik a fináncok, de nem a jövedéki adó megfizetésére kötelezik, hanem felszámolják. Lehet, hogy mégsem a gyártók garázdálkodnak?
Az állam veszi le a legszegényebbeket? Ki a felelős?
A gyógyszerek ára :
Európai, sőt világhírű gyógyszergyáraink vannak, ma idegen kézben.
Ezek a gyárak ma, idegen profitot termelnek, és felénk is ezt érvényesítik.
A betegeknek, tízszeresnél is többe kerülnek a gyógyszereik.
Valaki eladta a gyárainkat. Ki a felelős?
Ezer és ezer dolognak lehetne még keresni a felelősét, de azt hiszem, ez is több a soknál. Jól működő szénbányákat zártunk be, Miért?
Sokan mutogatnak az IMF- re, mások az Eu.-ra. Mindnek megvan az oka, de végkifejletben, egyik sem felelős.
Mi vagyunk felelősek. Nem megyünk el szavazni. Aki mégis, az többséggel, az Antalltól – Orbánig terjedő piránya rajból választ kormányt. Érezzük, és a rájuk szavazók, maguk is érzik a bőrükön.
Ideje ezen elgondolkodnunk, és saját túlélésünkért, végre „fasiszta” magyar kormányt választani.
Béla László
