Egyre többet hallani ma, a Föld túlnépesedésének veszélyéről. Jellemző az, az érvelés, hogy a Föld eltartó képessége, manapság a határaihoz közeledik. Ez szerint, az erőforrások, energia, élelmiszer, ivóvíz, szűkös keretei, kényszerítő tényezőként követelik meg az emberiség létszámának csökkentését.
Ez, vagy súlyos tévedés, vagy még súlyosabb hazugság. Addig, az utóbbi a biztos, ameddig azért fizet bárki, hogy a termőföld megműveletlen maradjon.
Igaz, ezt a „vasat”, egy jól behatárolható embercsoport üti egyfolytában.
Kérdés, milyen motiváció eredményeképpen?
Ez a csoport, úgy gondolja, és ezt szégyentelenül ki is nyilatkoztatja, hogy a Föld az övé, és csakis az övé, az összes lehetőségével és erőforrásával, úgy egyben, ahogy azt az Isten megteremtette. Bárki más, aki a földre megszületni merészel, csak arra való, hogy őket kiszolgálja, biztosítsa munkájával mindazokat a javakat, élelmiszert, energiát, infrastruktúrát, ipari termékeket, elvégezze azokat a szolgáltatásokat, melyek biztosítják, a munkanélküli kényelmes életet, ennek az önkiválasztott csoportnak a számára.
Mindazok az emberek, akikre ebben nincs szükség, szerintük felesleges zabálók.
Ezt, jó néhányszor kinyilatkoztatták, sőt, köbe vésve, közszemlére is tették.
„ Tartsd az emberiség létszámát 500 millió alatt”
Ezt a törekvésüket „új világrend” néven létrehozni szándékozott, totális diktatúrájuk segítségével akarják megvalósítani. Ez nem egyszerű dolog.
Amikor az emberek rádöbbennek, hogy bármiféle változás, (mint nálunk a rendszerváltás) az ő ellehetetlenítésükről, kiirtásukról szól, igen kemény ellenállást képesek megvalósítani. Előfordulhat, hogy ez az ellenállás, elsöpri, szabályszerűen megsemmisíti ezt a maroknyi megtévedt embert.
Ennek a kockázatnak ellenére sem adják fel. Minden pusztító intézkedésüket úgy tálalnak, hogy az, az emberiség érdekében történik. A köret olyan, hogy a felületesen szemlélődő ember, még el is hiheti.
Tekintve, hogy az „új világrend” minden, közéjük nem tartozó ember, teljes jogfosztását, rabszolga sorba döntését eredményezné, ezt nem lehet egy lépésben végrehajtani. Ennek előkészítésére találták ki az Európai Uniót.
Ez hivatott felmorzsolni a nemzetállamokat, és akarat nélküli egységes péppé zülleszteni Európa lakosságát.
A tevékenységét illetve, annak pusztítását érzékelve, látva, lassan minden érintett ember/ország rádöbben, hogy lépvesszőre ragadt. Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, sőt már Anglia is a kilépését fontolgatja. Izland, már ki is lépett. A kívül maradottak, mint a kiéhezett birkák, tódulnának befelé. Azt hiszik, itt a bőség várja őket. Mikor rádöbbennek, hogy az EU.-bőség éhezést jelent, mindenféle tartozással zsarolják meg őket, mondván, az unióból, nem lehet kilépni. Nincs hozzá elég pénze az országnak.
Ez, természetesen épp úgy hazugság, mint bármely más megnyilvánulásuk.
Média és egyéb reklámlehetőségeiket felhasználva, olyan kormányokat ültetnek az országok népének nyakára, (ráadásul, demokratikus választásoknak álcázva)
amely kormányok, népük érdekeivel szemben, fenntartás nélkül kiszolgálják.
Így mentek tönkre, a mára kilépésüket fontolgató országok, köztünk hazánk is.
Nehezen érthető, milyen megfontolás alapján döntik nyomorba a befolyásuk alá került országokat. Mi céllal veszik el az emberek munkáját, egzisztenciáját, jövőjét. Ha ismerjük távlati, népirtó céljukat, már akad rá logikusnak tűnő magyarázat. A népességcsökkentést szeretnék elérni. Egy baj van ezzel. Ez, csak rövidtávú eredményt hoz. Egy generáció elég hozzá, hogy az emberekben felülkerekedjék a túlélési ösztön. A nyomorban élő emberek, önvédelemből kezdenek intenzívebben szaporodni.
Lehet, hogy a pusztítók nem ismerik a statisztikákat?
Kimutatott tény, hogy a jóléti államokban csökken a népszaporulat. Ez önmagában nem baj. Akkor kezd bajjá válni, amikor a munkára képes, és hajlandó emberek létszáma is csökken a dolgozni nem hajlandókhoz viszonyítva. Azok a dolgozni nem hajlandó emberek, akik ma lefölözik a dolgozók munkájának hasznát, egyre drágábban jutnak munkaerőhöz, a hazai kínálatból. Hogy ne kelljen megfizetni a hazai képzett dolgozókat, munkájukat idegen bevándorlókkal pótolják. Ezt még akkor is megteszik, ha a bevándorolt munkaerőt ki kell képezni egy-egy feladatra. Bőven van olcsó utánpótlás munkaerőben, az élősködők befolyása segítségével, szándékosan szegénységben tartott régiókból.
Ezzel, természetesen etnikai feszültségeket generálnak. Nem véletlenül.
Tudatosan teremtenek munkanélküliséget, több cél eléréséért. Részben, a már említett etnikai feszültség kialakításáért, ami képes elfedni, a valódi felelősök felelősségét. Az a dolgozó, aki azt látja, vagy hallja régi kolegáitól, hogy most a helyén egy vendégmunkás dolgozik, elsődlegesen a vendégmunkásra, és annak nációjára néz rossz szemmel. Nem mindenki jut el odáig a gondolkodásban, hogy ezért, egyáltalában nem a vendégmunkás felelős, hanem az, aki becsábította és beengedte.
Ugyanez a feszültség, alkalmas a társadalom megosztására is. Sokkal könnyebb megindokolni egy-egy erőszakos fellépést a bevándorlókkal, vagy épp az ellenük tüntetőkkel szemben, mint ha ilyen feszültség nem lenne. Ezek módszeresen kiagyalt dolgok, amit az „új világrend” kitalálói, az emberek ellenállásának letöréséért tesznek. Fel kell ébredni az embereknek, és nem a bevándorlókra, de saját kormányukra kell nyomást gyakorolniuk ennek elhárítására.
Semmi nem fogadható el semmilyen magyarázattal, ami láthatóan a helyi lehetőségek csökkentését eredményezi. Nincs uniós kvóta, rendelkezés, elvárás, ami termelő tevékenységet megalapozottan korlátoz. (cukor, tojás, busz)
Nincs jogos földalapú támogatás, ami a termelés visszafogását eredményezi.
A lehetőséget, amit Isten ad, igénybe kell venni. Nem utasíthatjuk vissza, kevesek szándékából, Isten ajándékait, az anyaföld termését.
Nem válhatunk sem nemzet, sem emberiség szinten, egy maroknyi semmirekellő bankár, bróker és tőzsdecápa szándékából, felesleges kiirtandó emberré.
Hogy ez, a jelenleginél jobban el ne hatalmasodjék, ellenkezőleg, visszarendeződjön egy normális élet medrébe, ennek elemi feltétele, hogy az adott nemzetek, önmaguk soraiból válasszanak vezetőket, és vasszigorral rekesszenek ki a vezetésből minden idegent.
Ha megértjük ennek jelentőségét, és megvalósítjuk minden hazug propaganda ellenére, lesz még Magyarországon „szőlő és lágy kenyér”.
Béla László
