Alapvetően jó véleményem van a zsidók szellemi képességeiről. Mindazokat a dolgokat, amiket ők a világban, ezen belül Magyarországon véghezvittek, buta emberek, nem vihették volna véghez. Talán éppen ezért döbbent meg, egyik prominens képviselőjüknek, elképesztően korlátolt nyilatkozata.
Az ember úgy gondolná, hogy aki Magyarországon született és él, anyanyelvi szinten ismeri a magyar nyelvet. Nincs szüksége értelmező szótárra, a szavak jelentésének tisztázásához. Ez az ember „gyűlöletbeszédről” hablatyol, ráadásul egy sajtótájékoztatón. Mi is, ez az értelmetlen szóösszetétel? Valami olyan kissebségi találmány, mint az „antiszemitizmus” vagy a „kamatos kamat”.
Ezek fegyverek, a jóindulatú emberek ellen. A különbség csak annyi, hogy míg az előbbiekkel erkölcsileg, az utóbbival gazdaságilag próbálják tönkretenni a megtámadottakat. Már ismerjük a hatásaikat, és védekezünk!
Magam, megpróbáltam kideríteni, miként definiálja ez értelmező szótár, ezt az erőszakos, gyűlöletből fakadó szó-összekovácsolást. Nem jártam sikerrel. Ilyen magyar szó NINCS(!) a Magyar Értelmező Szótárban. Még szócikk sincsen!
Ha valaki, a magyar politikában megszólal, alapelvárás, tanuljon meg magyarul, és beszédében, értelmezhető magyar szavakat használjon. Az értelmezhető gyűlölet az, amikor valaki „gyűlöletbeszédről” beszél. Ömlik a szájából a gyűlölet, és ennek felelősségét, másokra akarja hárítani.
Gyöngyösi beszédében, szó sem volt gyűlöletről. Ő, a kettős állampolgárságú parlamenti politikusok működése, jelenléte által megvalósuló, esetleges nemzetbiztonsági kockázatról beszélt. Ennek számszerű tényét szerette volna, a közvélemény elé tárni, minden gyűlölet nélkül. Ekkor csapott fel a gyűlölet, itthon, és a nemzetközi jajveszékelő kórusban egyaránt. Régi magyar mondás, és mint ilyennek, megkérdőjelezhetetlen igazságtartalma van, „az kiabál akinek a háza ég”. Hogy miért említette a zsidóságot, nem nehéz kitalálni. Senki ennek az országnak, ennek a nemzetnek, még akkora kárt nem okozott, mint a Habsburgok, Károlyi, Kun (Kohn) Béla, Rákosi, és fajtársai.
Belőlük áradt, és árad ma is a gyűlölet, mindenkivel szemben, aki magyar, és akként is viselkedik. Gyilkos támadást indítanak bárki ellen, aki bitorolt hatalmuk ellen szót emel, vagy egyszerűen, csak láttatni akarja mindenkivel.
Az a temérdek túlélő, aki munkaszolgálatosként, megjárta a keleti frontot, biztosan nem jön haza, ha a magyar őrszemélyzet egyike-másika, felül nem tud emelkedni, a világban, a magatartásuk miatt elhatalmasodott haragon.
Voltak ilyen magyar „keretlegények”, akik a parancsmegtagadás, azonnali főbelövés veszélyét is kockáztatva, csendesen elszabotálták, a haragtól elszállt magyar feletteseik parancsait. Gyűlöletről ott sem volt szó. Méltán haragudtak a károkozókra, de ezzel a haraggal szemben is, mindig megjelent az emberség, hiszen bármilyen helyzetről legyen is szó, az ember, mindig ember, és akként is kell érezni iránta. Ezt a magyarok tudják, és tartják. Nem tudták ezt, a Rákosi, és a Kádár korszak pribékjei. Akik embereket dobáltak az erre tervezett húsdarálóba. Ez persze nem holokauszt volt, csak a „rend megszilárdítása”.
Mi magyarok, megismertük már ezt a rendet, és elegünk is van belőle.
Nem kell az erőszak, sem verbálisan, sem fegyveresen, sem gazdasági úton.
Aki ennek felszámolásáéért tesz, kisebb, vagy nagyobb lépéseket, az igaz magyar hazafi, és érdemes arra. hogy minden jó érzésű magyar, egy emberként támogassa.
Béla László
