Mint korábban írtam, a tudatváltás folyamatában vagyunk. Ez, a jelenlegihez, és a korábbiakhoz viszonyítva, az emberek képességeiben és gondolkodásmódjában, jelentős változásokat hoz. Egyre kevésbé kerül elő bennünk, az elszenvedett sérelmeink miatti bosszúvágy, sokkal jellemzőbben, a sérelmek megelőzésének lehetősége.
Egy konkrét eset.
Néhány hónapja, beszélgettem egy emberrel, akitől a megélhetésem alapját képező jövedelmem függött. Átlagos értelmezésben, azt is mondhatnánk, hogy egyik főnökömmel. Nyájas kedvességgel ecsetelte, mennyire elégedett a munkámmal, milyen fontos munkatárs vagyok a cégnél. Mi tagadás, jól esett az elismerés, mégis, mint ha szavait rosszul értelmeztem volna. Mint ha egy alig hallható hang, a szavai alá keverve azt mondta volna, nem érdemelsz te annyi fizetést, amit elviszel. Rövidesen megnyílik a lehetőség, hogy levegyem a béredet, és a különbözetet a magaméhoz tegyem. Értetlenül álltam a jelenség előtt, de ki tudja miért, mégis komolyan vettem, ezt az alig-információt.
Szétnéztem a baráti körben, hol tudnék hasonló feltételekkel munkát találni. Akadt is lehetőségem, több. Egy, éppen olyan, ami kicsit kedvezőbb is volt, és bármikor betölthettem az állást. Akkor még nem tettem, de a tarsolyomban volt.
Néhány hét múlva, ismét megkeresett a „főnököm”. Szomorú arcot öltve elmondta, sajnos a válságban nehezedett a cég helyzete, ezért kénytelen csökkenteni a fizetésemet 25%-al. Megköszöni, ha megértem, de ha nem tudom elfogadni, ki is léphetek.
Ez alkalommal, ismét, a korábbinál már erősebben, hallani véltem egy másik szöveget. Na, te szegény ördög! Eljött az én időm. Te dolgozhatsz, mint a güzü, én meg gazdagodom. Ebben a munkanélküliségben úgysem tudsz hova menni, tehát robotolj szorgalmasan!
Felfogtam mindkét közlés értelmét, és érdekes módon, nem ébredtek bennem indulatok. Számítottam egy ilyen fordulatra. Ugyanolyan barátságos stílusban tájékoztattam: Megértem a cég nehéz helyzetét, és hogy könnyítsek rajta, nem a 25%-ról mondok le, de holnaptól, nem dolgozom a cégnél, az egész fizetésemmel gazdálkodhattok. Elég furcsa színe lett a főnököm arcának.
Arról kezdett beszélni, nem akar engem elbocsátani, de hát értsem meg…
Ismét, a korábbinál még erősebben hallani véltem, egy másik, sokkal ellenségesebb mondanivalót: Te egy rohadék vagy! Pontosan tudod, azzal az információanyaggal, aminek te vagy birtokában, lehet a munkádat elvégezni.
Ha tetű módon kilépsz, milliós károkat okozol, hogy a fene enne meg!
Megértettem a mondandóját, de valahogy úgy gondoltam, a másodlagos mondanivalóra válaszolok.
Tudom, hogy ezzel nehéz helyzetbe kerülsz, de ezt te főzted, fogyaszd jó étvággyal. Átadom neked a folyamatban lévő dolgok papírjait, ha valamit nem értesz, munka után, szívesen segítek, hogy elháríthasd a milliós károkat.
- Honnan veszel te ilyeneket? - én ilyet nem mondtam.
- Hosszú. – válaszoltam. Érd be azzal, hogy tudom.
Ezzel békésen elváltunk. Semmi indulat nem volt bennem, és benne is inkább a megbánást vélem felfedezni, a történtek miatt.
Az óta az új munkakörömben dolgozom. Jó kollektívában, egyenes légkörben.
Néha, ha időm van, ráérek azon gondolkodni, mik ezek a háttér hangok. Azóta jobban figyelek rájuk. Rájöttem, akkor hallom őket, ha valaki nem őszintén beszél hozzám. Ezek szerint, nem őrültem meg, valami egészen másról lehet szó.
Korábban jöttek olyan hírek, miszerint a tudatváltással együtt, az emberek sok korábbi képességüket is visszanyerik, ezek között a telepátiát. Nem-igen hittem benne. A szokatlan dolgokat elfogadni sem könnyű, az embert, csak tapasztalatok győzhetik meg. Lehet, hogy ez a jelenség, az első, meggyőző tapasztalat?
Olvastam, hogy a napkitörésekből származó korpuszkuláris sugárzás, az élővilág DNS.- eire is hatást gyakorol. A biokémiai lánc egyes atomjait kilövi, más helyekre, addig ott nem lévő, új atomok épülnek be. Ezzel sok helyen megváltozik, a kódolt biokémiai mondat értelme. Ezek a történések, a forrás szerint, egyáltalán nem véletlenszerűek. Nagyon is irányított, nanotechnológiai folyamatok. Ezek hivatottak, a tudatváltás materiális alapjait megteremteni a kozmikus segítség részeként. Nyilvánvaló, hogy az általános rabszolgaság megvalósításán dolgozók, minden lehető módon akadályozzák ezt a folyamatot.
Őrzik a kiváltságaikat.
Ha ennek ismeretében gondolkodom, sokkal inkább értem, azt a sok millió dolláros törekvést, ami a derült égbolt becsíkozását, a permetező repülőgépek üzemeltetését jelenti. Az Isteni napfény kizárásához, bármely emberi akarat kevés. Az a fokozott napfolt-tevékenység amit mostanában tapasztalhatunk, szétszórja, elfújja azokat a csíkokat, melyeket a „sötétben tartásunkra” emberek produkálnak. Ha nem is indulnak a földről rakéták, ezeknek a repülőknek a megsemmisítésére, mégsem valószínű, hogy sokáig megmarad a tudatos mérgezés lehetősége. Ha ez emberiség tudata, elérte a kívánt szintet, és a felsorakozott kozmikus erő, megkapja a lehetőséget a beavatkozására, valószínűleg ilyen gépek többé nem szállnak fel, hanem a kifutópályájukról, egyszerűen eltűnnek. Ez nem földi, emberi technológia, de megnyilvánulásait, az ufo-kutatásban már sok helyen tapasztalhattuk.
Ilyen technológiák állnak készenlétben, az emberiség szabadságának visszaállítására, de ezek aktiválásához, az emberek békés, bosszúvágymentes tudatállapotára van szükség. Remélhetőleg rövidesen elérjük ezt a szintet.
Béla László
