Kereszténység, és az Európai Unió
Úgy megyünk el a történelmi események mellett, mint a vakok, a Feszti körkép előtt.
Másoktól tudjuk, hogy valami csodálatos alkotás van előttünk, de nem tudjuk megnézni, csak elbeszélésekből ismerjük. Tudjuk, hogy előttünk egy makett áll, üszkös gerendákkal összedőlt épületekkel, a maga megfogható valóságában, de azt is tudjuk, hogy a távlatot, egészen a látóhatárig, egy festmény ábrázolja ökrökkel, lovasokkal, szekerekkel. Nem venni észre, hol a határ, a makett, és a festmény között. Ez, egy csodálatos művészi teljesítmény, de valójában egy mesteri hazugság, annak jó értelmében. Elhiteti velünk, hogy a Vereckei hágót látjuk, több mint ezer évvel ez előtt, az ott ábrázolt esemény szemtanújaként.
Sajnos, ilyen mesteri hazugságok, előfordulnak a történelemben is, csak azok művészi értékét, valahogy nem tudjuk értékelni.
Nem vesszük észre, hogy másodszor húztak be bennünket, ugyanabba a csőbe. Kérdem én, minek kell ahhoz történnie, hogy végre tisztán lássunk?
Tény, hogy a magyarság, Európa meghatározó tényezője volt, a hun birodalomtól, Attilától, Árpád fejedelemig. 907-ben, (ami, egyes történészek szerint 607 volt) a honfoglalónak kikiáltott Árpád fejedelem alatt, kísérelte meg a nyugat, a német-római hadsereg, először, Attila, Rómát körülzáró hadjárata urán, Magyarországot katonailag lerohanni, a hun örökséget, a nyugat gyarmatává tenni.
Árpád fejedelem, magyarosan megsemmisítette a háromszoros túlerővel támadó,
vérengző hordát. Megvédelmezte asszonyait, gyermekeit a fosztogató hadaktól.
Ez, ismét megteremtette a magyarság tekintélyét. Árpád, a csatában szerzett sebében meghalt. Géza fejedelem, már az átmenet volt. Őt már elérte a nyugat katonai kudarca utáni cselszövés. Már megfertőzték a zsidó-keresztény vallással.
Őskeresztény magyar hitétől elfordulva, katolikus feleséget választott, és fiát, Vajkot, (Istvánt) nyugati szerzetesek nevelésére bízta. Az ármány eredményes volt. A világuralmi álmokat szövők belső bástyájává vált. Eladta a hatalomért a magyar hitet, hagyományokat, történelmet, és hősi múltat. A magyarság első katolikus királyává koronáztatta magát. A hazát, elöntötte az erőszak, a testvérharc, a hittérítés. A magyar intelligenciát máglyán égette az inkvizíció, a mindig szabad magyarokat, állami segédlettel, az egyházi terror rettegésébe taszították. A harc, több száz évig lappangott, néha a felszínre tört, mint Dózsával. Lassan megtört a magyarság. Elfogadta, hogy nem lehetnek titkai, mert a plébánosnak mindent meg kell gyónni. Tudomásul vette, az általa soha meg nem választott diktátort, a pápát, és annak helytartóit. A hierarchiában lefelé következő egyházi méltóságokat, akik bizony korlátlan urak lettek fölötte.
Még királyaink sem voltak mentesek a terrortól. A pápa, utasíthatta őket.
Ezzel kiépült Magyarországon a megkérdőjelezhetetlen irányítási és hírszerző hálózat. Ennek, a gyóntatóján keresztül, a király is alá volt rendelve. Meg sem próbált ellentmondani a pápának. 1077-ben IV. Henrik német császár megpróbálta, de drágán fizette meg az árát.
Mi okozta az egyháznak, ezt a korlátlan hatalmát?
Az akkor életben lévő hűbéri rendszer.
Az országot, és vele a népét, gyakorlatilag a király tulajdonának tekintették.
A királyok, megbízható embereiknek földeket, velük falvakat adtak. Ennek ellentételeként, a megajándékozottnak, esküt kellett tennie, hogy királyának minden parancsát teljesíti, és híven szolgálja. Parancsára meghatározott létszámú, felfegyverzett embert bocsát a rendelkezésére, a saját költségén.
Ezek, a nemesi bandériumok voltak akkoriban a honvédelem alapjai, és a királyi hatalom biztosítékai. Az eskü, megszeghetetlen volt. Az egyház kitalálta, hogy az Isten előtt tett eskü, csak kélt katolikus között érvényes. Ha a pápa, kiátkozta a királyt, hűbéreseit nem kötelezte tovább az esküjük. Attól a pillanattól, a királynak nem volt jövedelme, hadereje, így hatalma sem. IV. Henrik ezért járt „Kanosszát” ezért ment rimánkodni a pápához, hogy vonja vissza a kiátkozást.
Láthatjuk. Hogy a zsidó-keresztény egyház, egy tökéletes elnyomó rendszert hozott létre tűzzel-vassal-ármánnyal, titkosszolgálattal, egész Európában.
Ha a pápa, de akár Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes háborúra, haderő kiállítását kérte, a király, és a magyar nemesség. (kiátkozás terhe mellett) köteles volt, a haderőt kiállítani, és parancsra bárhol bevetni. Isten szent neve mögé bújva, néha kétes szándékú emberek, óriási hatalmat gyakoroltak.
Az évszázadok során, az egyház hatalmának fénye erősen megkopott. A magyarság is alkalmazkodott az egyház kereteihez. Megtanult azon belül, viszonylagos szabadságban élni, Ha fontos titka volt, nem rohant „meggyónni”,
eljárt a templomba, de ha beteg volt, megkeresett egy táltost. Ebből rengeteg gond volt. Számos nagy tudású, jó szándékú, segítőkész magyar végezte „boszorkányság” vádjával, a „szent” inkvizíció kínzókamráiban, mégsem sikerült, a több ezer éves magyar kultúrát nyomtalanul kiirtani. A hatalom is egyre gyengült. Megszűnt a hűbéri rendszer, megváltoztak a tulajdonviszonyok. A, török hódoltság, szabadságharcok, világháborúk, tovább koptatták, míg a kommunizmus Magyarországon, szinte teljesen felszámolta az egyház hatalmát. Egyre több hívő látta át, hogy az egyház egészen másról beszél, mint amit tesz.
Sok ember döbbent rá, hogy Isten, és közötte semmi szükség „tolmácsra”
Ehhez járult hozzá a reformáció, melyben az egyház tisztábban látó belső méltóságai, elhatárolódtak a zsidó kereszténységnek, a megbotránkoztatóan helytelen gyakorlatától.
Akinek igazi hite volt, az ősi magyar kereszténységhez hasonlóan, önmagában megtalálta Istent, és élt az elvárásai, útmutatásai szerint, szeretetben és békében embertársaival, hitének semmi jelét nem reklámozva kifelé. A magyarországi kommunizmus, némiképp őrizte, az emberek tudatában, az egyház iránti szimpátiát azzal, hogy nem támogatta, sőt ferde szemmel nézte az egyházak működését. A gyűlölt kommunista diktatúrával szembeni ellenérzésüket, sokan az egyházhoz való tartozásukkal fejezték ki. Ennek eredményeképpen, még mindig volt az egyháznak akkora befolyása 2010-ben, hogy nyakunkra ültesse, a korábbról már népellenességéről megismert Orbán kormányt.
Az egyház tekintélye, hatalma, és vagyona, egyre inkább elveszítette jelentőségét. Míg korábban a pápák, nagy mellénnyel kiátkozták, ördögtől való eretnekeknek nyilvánították, a zsidó-keresztény vallásból kiszakadt egyházakat, utóbb, „ökumenikus meakulpával” próbálták rájuk kiterjeszteni a befolyásukat.
Próbálták újraegyesíteni a több száz éven át eredményesen működtetett elnyomó irányító rendszerüket. Ha csak az Ir, katolikus-protestáns ellentétekre gondolunk, láthatjuk, hogy kevés sikerrel. Nyilvánvaló, hogy olyan szervezetek, melyekhez való tartozás okán, az emberek egymást gyilkolják, messze nem Isten akaratát valósítják meg a földön. Igazán másra nem valók, mint a régi római ármány, az „oszd meg és urald” gyakorlati megvalósítására.
Egy szó mint száz, tény, hogy az egyházak elnyomó és uralkodó szerepe, minden eresztékében recsegett, és hiába támogatták, nem volt helyreállítható.
Kellett valami új, nem az Isten háta mögött rejtőzködő hatalmi szervezet, ami biztosítja, az eddig kiharcolt hegemónia folytonosságát. Ennek, a pénz-alapra helyezett, demokráciának álcázott elnyomó rendszernek a megvalósítására találták ki, az Európai Uniót. Voltak korábbi kezdemények, mint a szén és acélközösség, de ennek, nem volt ideológiai, megvédhető erkölcsi alapja, a terjeszkedésre. Hatalmi oldalról ehhez tartozik a NATO, ami viszont egyértelműen, izraeli-amerikai fennhatóságot jelent.
Ahogy rég, a zsidó-keresztény egyház parancsára keresztes háborúkban terjesztette a magyar katona az egyház hatalmát, ma zsidó-amerikai NATO parancsra harcol Irakban, Afganisztánban, egyelőre. Hogy még mit találnak ki,
azt, nem tudjuk. A gyónás helyett, itt a titkosszolgálat. Az inkvizíció helyett a TEK, a pápa helyett Barroso, a bandériumok , poroszlók, csendőrők helyett az Euro-Gendfor. és a szekér mehet tovább.
Én úgy gondolom, hogy nem! A világ, és Európa népeinek, nagyon elege van, a kéretlen, hazug hegemóniából, az általuk soha meg nem választott vezetők, őket elnyomó döntéseiből. Az országok gazdaságát tönkretevő, ipari, mezőgazdasági, monetáris és fiskális politikából, az idegen bankokból rájuk erőszakolt, de a tőlük elrabolt pénzből nyújtott visszafizethetetlen kölcsönökből, a megszorításokból. Ki kell alakulnia, és ismét ki is fog alakulni, egy egészséges, önálló nemzetállamokból álló, saját önálló gazdasággal és pénzzel rendelkező Európának, és világnak. Mindenhol lehúzzák a redőnyt a globalista nyomulás, a banki fosztogatás előtt. Vége szakad a zsidó hegemóniának, a kettős mércének, a liberális erkölcstelenségeknek, hazugságoknak, erőszakolt multikultúrának, a megosztásnak, hogy minden nemzet fia, a saját hazájában otthon érezhesse magát. Ez a jövő ígérete, melynek megvalósítása, akár tetszik Viktornak-Barrosonak-Obamának- Netanjahunak akár nem, náluk sokkal nagyobb hatalom, Isten és a nép szándékából megkezdődött.
Rövidesen be is fejeződik, addig pedig, fél-lábon állva is kibírjuk.
Béla László
