Amit a kenyerünket adó magyar termőföld, egyáltalában a magyar mezőgazdasági termelés és feldolgozás ellen elkövettek az elmúlt évtizedekben, az nemzeti méretű hazaárulás. Az, a szó egyenes, és nem csak átvitt értelmében.
Amit most készülnek elkövetni, az már merénylet a nemzet ellen.
Minden erővel meg kell akadályozni!
A szkíta-magyar harcost azért tisztelték évszázadokon át, mert vert helyzetből is tudott győztesen kikerülni. Az őt legyőző ellenfélnek, a helyzetből adódó elbizakodottságát kihasználva, a torkára szorított kard ellenére, villámgyorsan elhárította a támadást, és harcképtelenné tette ellenfelét. Mi is, mint méltó utódok, ma is képesek vagyunk erre, ha úgy akarjuk. Egészen más kérdés, hogy utána, a sebesült ellenséget, szkíta elvárás szerint, azonnal vitte a táltoshoz, hiszen már ártalmatlan, meg kell gyógyítani. Remélem erre is.
Nem hiszem, hogy ezt a karakán kiállást, emberséges felfogást, néhány száz, vagy akár ezer év alatt is, sikerült volna végleg kiirtani egy nemzetből.
Sokak számára világos már, világszerte, hogy ezt az emberpusztító, nemzetbomlasztó társadalmi berendezkedést, az emberiség tudatának rohamos változása, rövid időn belül fel fogja számolni. Hogy ehhez, járul e külső segítség, avagy sem, az, az események végbemenetele szempontjából nem meghatározó.
Nem mindegy azonban, hogy a váltás, mekkora áldozatokkal jár.
Minél előbbre jut a gonosz oldal a pusztításban, annál nagyobb áldozatokat követel a helyreállítás.
Egyszerű belátni.
Ameddig a Balkánon, csak acsarkodtak egymásra a becsapott, egymás ellen kijátszott nemzetek, nem volt igazi tragédia. Amikor az Antall-kormány tiszta „jó” szándékból, eladta a leszerelt munkásőrség fegyverzetét a fegyvertelen horvátoknak, már nagyot változott a helyzet. Végre, a horvátok eredendően hátrányos helyzete megszűnt, és ki tudták vívni maguknak a szabadságukat. Igaz a háborúban elszabadult bosszúvágy és kegyetlenség, nagy szerb áldozatokat eredményezett Horvátországban, de ez, még nem volt elég. A céljaitól eltántorított Szerbia, olyan ellenséget keresett, akin kitölthette a mérgét, mert fegyvertelen és védekezésképtelen. Így kerülhetett sor a módszeres magyar, és albánirtásra. Ezen felbuzdulva, nemzetközi felhatalmazással, a világ bármely részén harcolni hajlandó „nemzetközi” (amerikai) haderő, az „emberek védelmében” totális háborút indított a Balkánon. Persze, nem a srebrenyicai tömeggyilkosságokhoz igyekvő szerb alakulatokat bombázta szét, hanem Mosztárt, Belgrádot (Nándorfehérvárt) és egész Szerbiát, hogy minél nagyobb értékű legyen a kár, minél zsírosabb üzlet legyen az újjáépítés. Eközben persze, zavartalanul folyt a délvidéki magyarok, és az albánok irtása, a hollandok hallgatólagos tudomásulvétele mellett.
Ez, nem a globális hatalom érdekeinek egybeesése a gyilkos szándékkal, pusztán a "véletlenek" egybeesése, a rossz irányítás, a NATO tisztek helyzetfelismerésének hiánya, meg ilyen banális (irányított) véletlenek.
Mindezért, a harcok helyi vezetőit ítélik el Hágában, mert a valódi felelősöket nem lehet, vagy nem illik.
Ez, az emberiség szégyene, és ez így működik egy ideje, (aradi vértanúk) de már nem sokáig.
Ha nem a pusztítás, hanem a megbékélés lenne a cél, nem felfegyverezték volna az embereket, hanem rákényszeríthették volna a renitens kormányt, az alkotmány betartására. Ezt bármely nemzet megteheti. Nem ezt tették. Örültek, hogy egymásnak estek, és okot szolgáltattak a további nép és vagyonpusztításra. Magyarországon is ezt szeretnék, de mi nem megyünk egymásnak. Elviseljük, ha fogcsikorgatva is, néhány elvetemült bűnöző bűneit, és büntetlenségét. Elviseljük, hogy ártatlan magyart börtönöznek be 10 évre, más által elkövetett bűnért. A földünket viszont, meg kell védenünk!
A magyar föld, korábban a nép és királyai, István óta, a Szentkorona védelme alatt áll, ennek a jogi személynek, a magyar állampolgárok egyetemes képviselőjének a tulajdona. Adásvételét, csak a Szentkorona tagjai, a magyar állampolgárok, egymás között bonyolíthatják törvényesen. Ez nem tíz, húsz, vagy százéves törvény, annál sokkal ősibb. Ha nem tartják be, hanem bármilyen „tegnapi” vagy holnapi „rendelkezéssel” akarják megkerülni, ez nem a korábban, vagy a ma regnáló miniszterelnök, vagy kormányok felelőssége. Ez, az egész nemzeté.
Azoké a honfitársaké, akik féltek a változástól, és nem mentek el szavazni, hogy ilyen kormány, hatalmat ne kaphasson. Azoké, akik a könnyebb megélhetés reményében ennek hátterét biztosítják, lelkiismeret és nemzeti indíttatás nélkül, narancsszóra nyomogatnak, és csak utolsó sorban azé a néhány emberé, aki a néptől kapott hatalommal visszaélve, mindezt levezényelni hajlandó.
Ha nem tudjuk, vagy nem akarjuk megállítani ezt az árulást, következményeit is együtt fogjuk elszenvedni.
Amikor jön a „sírás-rívás és fogak csikorgatása” ahogy a biblia írja, mindenkinek eszébe jutnak majd ezek a dolgok, ha olvasta ezt az írást, ha nem. Ez, az élet, és nem néhányszáz ember törvénye, és betartását nem demokráciák, vagy zsarnokok felügyelik.
Béla László
