évszázados átverés

Mostanában, mindannyian tapasztalhatjuk, hogy jelentős változások folynak a társadalmakban. Átalakulóban a világ. Sajnálatos, hogy ezek az átalakulások, sokszor fájdalmas vesztességekkel járnak. Akik a változások kötélhúzásaiban elveszítik hozzátartozóikat, őket nehezen fogja kárpótolni, ha mégannyival jobbá is válik az élet, a környezetükben. Mélyen együtt érzek minden vesztessel.

     Miről is szól ez a változás?

A pénz hatalmáról. A pénznek, mit az árucserét egyszerűsítő csereeszköznek, ez az egyetlen, és egyedül elfogadható funkciója. A bankárok, bankár dinasztiák, szövetkezve korrupt politikusokkal, létrehozták a pénz hatalmát. Most, ezzel a hatalommal irányítják, és zsarolják a világ emberiségét. Mára, ebből lett elege az embereknek, sőt, nem csak az embereknek…

Elfogadhatatlan, hogy emberek azt képzeljék magukról, hogy bármennyi pénz birtoklása, feljogosítaná őket, más emberek szabadságának korlátozására, életszínvonaluk meghatározására, ad abszurdum, életének kioltására.

Márpedig, ma, ez, eléggé általános hiedelem. ( Aki X-éves koráig nem lopott össze magának semmit, az annyit is ér.) Az emberek nagy többségének, becsületes alapállású gondolkodása okán, esélye sincsen arra, hogy ilyen módon meggazdagodjék. Ez a szemlélet, az ilyen értékrend, éppen úgy szembe megy a magyar ember erkölcsi tartásával, mint az, az Amerikában erőszakkal elterjesztett nézet, miszerint mindenki annyit ér, amennyi pénz felett rendelkezhet. Azok az emberek, akiknek az értékét a pénz határozza meg, ha a pénzüket leválasztják róluk, attól kezdve semmit sem érnek? Ezek szerint, ma értéktelen emberek kezében van a világ irányítása? Nem én állítom, de kérdezem, hiszen a logika, ebben sz értékrendben, pontosan ide jut el. A háttérbe szorított tömegek, épp ezért fogják felszámolni, némi külső segítséggel, a pénz hatalmát.

A pénz, soha sem nyíltan, mindig sunyin, a háttérből támad. Hatalmát mindig strómanokon, megvett, vagy megfélemlített politikusokon keresztül gyakorolja.

Ezek a strómanok, önérdekből, vagy kényszer hatására hoznak törvényeket, melyekkel tömegeket nyomorítanak meg a pénzbirtokosok javára. A pénz, mindig elérte idáig, hogy strómanjait a tömegek válasszák meg, így a sanyargatás, kifosztás, a tömegek többségének szándékából és akaratából történőnek tűnjék. Orbánék is féltéglával verik a mellüket, mondván, a választók kétharmadának megbízásából fosztják a hazát. Valóban ezt akarták azok, akik voksukat adták ehhez?  Soha sem volt így! Egyetlen becsületes ember sem akar a másik kárára előnyhöz jutni. Ez a pénz hatalmának privilégiuma.

   Mit érzünk ma, mi, ebből, Magyarországon?

Korábbi strómanjaink, kényesen vigyáztak a látszatra, nagy körültekintéssel adták el az ország vagyonát, (hogy nekik is jusson belőle elég) és valamennyit juttattak a népnek, a vagyon jogos tulajdonosának is. (még egy ideig eltűrték, és fizették az állami egészségügyet, valamennyit fenntartottak a szociális hálóból, stb.)

   Ez a törekvés, mára teljesen eltűnt. Nem rejtetten, de teljesen nyíltan folyik a kifosztás. Egy-egy közlekedésben elkövetett hibáért, a havi átlagjövedelemnek megfelelő, vagy azt messze meghaladó bírságok kiszabásával, közjogok kisajátításával, parkolási díjakkal, újabb és újabb monopóliumok létrehozásával.

Gátlástalanul megkérdőjelezik, és felszámolják emberi alapjogainkat, a lakhatáshoz, az egészség megőrzéséhez, a nyugodt időskorhoz. (az Orbán-féle

„alaptörvény”, nyíltan törli el, az egészségügyi ellátáshoz, és a nyugdíjhoz való jogot, miközben az érte járó befizetéseket, adónak átminősítve, tovább sarcolja az emberektől)

    Ezek, és a hasonló dolgok, ( üzemanyag, dohány, föld, stb. visszaélések,) mára, a strómanok természetes habitusának részévé váltak. Pökhendien, magyarázatokat is kreálnak hozzá. Az emberek viszont már nem fogadják el, sőt, egyre többeket dühít fel, az arcátlanság. Ez a tény hordozza magában az elkerülhetetlen változást.

Azt, hogy mi változhat és merre, mi, és csakis mi, emberek, tévedés ne essék, széles tömegek képesek meghatározni. Ahogyan egy fecske nem csinál nyarat, ugyanúgy néhányszáz, de akár néhányezer, vagy néhánymillió ember sem tud változást előidézni. Mennyi a szükséges szám, országonként jellemző. Izlandon elég volt 200 000, Amerikában tízmillió is kevés. A pénz, kontra emberiség harcban, két megoldás születhet. Vagy a pénz, vagy az emberek győznek.

   Mit akar a pénz?

Megvalósítani az önzés, az erőszak a gyűlölet, és a bosszú világát. Ennek kiváló példáját mutatják, a mai, amerikai közállapotok. Épp ezért, nem akarjuk "utolérni" Amerikát, amit évtizedeken át, a legmagasztosabb célként hangoztattak számunkra.

Olyan központi hatalmat akar, ahol a megmaradt embereknek, a hatalommal szemben semmiféle joguk, szavazatuk, választási lehetőségük nincsen, bárhová menjenek is a földön, mert mindenütt a világkormány, az „új világrend” uralkodna.

Ennek eléréséhez, az emberiség 70-90 %-át kell kiirtani. Ezt szorgalmazza Izrael, és akarat-gyenge csatlósai. Nem tévedés! Ez, az a furcsa paradoxon, amikor a farok csóválja a kutyát, miközben a kutya szorgalmasan nyalja a farka tövét. A terv már kész, a végrehajtás, noha a végrehajtókra nézve is életveszélyes, eltökélt szándék. Aki végképp nem akarja, az is kényszerül hallani Izrael eszelős fegyvercsörtetését. A népirtás gyakorlati és ideológiai előkészületeit. Az  „új világrend” a maga összes hozadékával, a megengedhetőnél és elfogadhatónál, sokkal közelebb került a megvalósíthatósághoz. Égetően szüksége van a világnak, egy pozitív ellenpéldára. Ehhez, Venezuela kevés, Líbiában megsemmisítették, vezetőjét bestiálisan legyilkolták. Ennek a példának a felmutatása, valaki másra vár.

Mit akar az emberiség?

Nyugalmat, békét, és biztonságot. Kiszámítható, egyetlen vállalattól sem függő életlehetőséget. Önmagának, és gyermekeinek perspektívát erre.

Ezt, csak a szeretet képes megteremteni.

Sokakban nagy a sértettség. Valami elégtétel félére vágyakoznak, mindazokkal szemben, akik az eddigi helyzetet kihasználva, ártalmukra voltak.

Ez, a zsákutca maga. Ez bosszú. Ez, gyűlöletből, haragból fakad, és csak rombolni képes, az emberiségnek viszont, építeni kell. Újra kell építeni, a pénz,

a gyűlölet, a bosszú által lerombolt világát. Ezt, már az emberek többsége tudja, csak azt nem, hogyan kezdhetne hozzá.

  Mik a rendező elvek?

Voltaképpen három rendező elv valósulhat meg.

Az egyik a pénz elve: ebben a pénz birtokosa, a hatalom, és minden jog birtokosa, a kifosztottak pedig jog és lehetőségek nélküli, örök rabszolgaságra ítélt, hontalan megtűrt dolgozó "világpolgárok", akik a helyzet legkisebb bírálatára halállal lakolnak. Ez a gyűlölet, és a bosszú világa.

A másik, az elégtétel elve: ebben, a hosszú szenvedésben részesített emberek, érvényt szereznek, jogos indulataik által diktált szándékuknak. Korábbi fosztogatóiktól mindent elvesznek. Élhetetlen perifériára szorítják, ha épp meg nem ölik őket. Ez is a gyűlölet és bosszú világa. Bár jogosabbnak, érthetőbbnek tűnik az előzőnél, de nem az.

A harmadik, a szeretet elve : ebben, a fosztogatók előjogai megszűnnek, az ügyesebbek, erősebbek támogatják a gyengébb ügyetlenebb társaikat, ha azok kérik, elfogadják, és illően megköszönik a támogatást. A döntő különbség a szándékban fejeződik ki. ameddig a pénz, mindenkit elnyomna, az elégtétel leszegényítené a gazdagokat, addig a szeretet, felemelné a szegényeket elesetteket az emberi, elfogadható szintre. Senkin nem akar bosszút állni. Akinek addig jól alakult az élete, annak nincs változás, a nélkülöző kifosztottakat hozzák fel, a gazdagok szintjére, anélkül, hogy önérzetében bárkit megbántanának. Csak néhány, elszállt harácsolót korlátoznak, akik nem az életszínvonaluk fenntartására, hanem hatalomépítésre használnák, a harácsolt pénzt. Ezt, némi rosszindulattal, akár kommunizmusnak is nevezhetnénk, én inkább a szeretet társadalmának gondolom. Amit a világban kommunizmusként megvalósítottak, az bármi lehetett, de nem ez.

A magyarság feladata.

Ebben az átalakulásban, nekünk, magyaroknak, kitüntetett szerepünk van.

Nem csak ősi kultúránkból, a tudatalattinkban rejtőző tudás átadása miatt,

de, ősi szálláshelyünk, hazánk, a Kárpát-medence természeti adottságai miatt is.

A világ legtöbb nemzete, nehéz helyzetbe kerülne, ha a világ kereskedelmét kézben tartó harácsolók, kirekesztenék a lehetőségekből. Reánk ez nem áll. Ezért igyekeznek a magyarságot kiszorítani a hazájából, vagy helyben, gazdasági vagy demográfiai fegyverekkel megsemmisíteni. Ez, az elmúlt ezer év során, minden törekvés ellenére sem sikerült.

Mi, a saját szükségleteinket, a kontinens önálló szigeteként is elő tudjuk állítani.

Akkor még inkább, ha a 40 éve törvénytelenül idegen birtokban tartott területeinket visszaszerezzük. Ez, kizárólag kormányzati szándék kérdése, mert a nemzetközi jogi háttere, teljesen egyértelmű, és minden vitathatóság felett áll.

Itt kell megteremtenünk, az igazság, becsületesség, jólét, és szeretet államát, példát mutatva minden nemzetnek, hogyan kell, és hogyan lehet szeretetben élni. Ettől a példától irtóznak a harácsolók, mint ördög a tömjénfüsttől, mert sokan követni fogják, bezárva minden lehetőséget, az emberiséget rabszolgaságba taszítani szándékozó, „új világrend” megvalósítása előtt.

A felelősségre vonásokról…

Érthetően, sokakban él a szándék, a jelen korszak állapotaiért felelős emberek megbüntetésére. Mégis, nekünk magyaroknak adatott az a kivételes szerencse, hogy ősi törvényünk van erre a helyzetre. II. András királyunk, tán látta, hogy el kell igazítani ezt a kérdést, Aranybullájában, teljesen egyértelműen, az ősi magyar bölcsesség szerint fogalmaz:

14. CZIKKELY.
Az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja.
Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.

Csak a trisztségek nevét kell mai szavakkal behelyettesíteni, és minden úgy helytálló, ahogyan írva vagyon.

 Kinek lenne abból bármi haszna, ha Gyurcsány, Bajnai, Orbán, vagy bármely fő-kifosztó, évekig börtönben rohadna?

Büntetésnek épp elég, amit az aranybulla kiszab. Ránk ebből annyi hárul, hogy érvényt szerezzünk ősi torvényünknek, melyhez elidegeníthetetlen jogunk van.

Ahogy Putyin szerint, Oroszországban az orosz, és minden országban, az ott őshonos nép törvényeit kell betartani. Ez nálunk sem lehet másképp. Nem választhatunk ésszerűen, olyan parlamentet, és kormányokat, amelyek törvényeiket, a magyar hagyományokat semmibe véve, rendre a nép elpusztítására hozzák, idegen parancsra. Ez maga, a külföldről (és belföldről) rafináltan ránk erőltetett, idegen vezetésű fasizmus, magyarellenes ultranacionalizmus, amit épp a fasizmus elkerülésének szándékával indokolnak, és amelynek fergeteges pusztítását, több, mint húsz éve tapasztalhatjuk, saját körülményeinken.

Ezzel együtt, lehet ránk fasiszta, meg minden egyéb alaptalan rágalmakat szórni.

Ha becsületesen élünk, dolgozunk, és visszaállítjuk önálló, független gazdaságunkat, védelmi képességünket, döntéseinkből kizárjuk a "világpolgárokat", elszakadunk a nemzetközi pénzrenszertől, a rágalmak úgy peregnek le rólunk, mint falról a borsó.

Csak egységre, szeretetre van szükség, és akkor, ahogy Kölcsei írta:

„ hass, alkoss gyarapíts, s a haza fényre derül”

Mi magyarok, a kezdetek kezdetétől léteztünk, és a fény gyermekei vagyunk.

Épp ideje kilépnünk a sötétségből, szétsugározni Istentől kapott fényünket, hogy a sötétséget végleg száműzzük a földről.

Béla László