… ennek tudható be, hogy egyre kevesebb embert lehet becsapni.
Évtizedek óta folyik ez a játék. Már a Kádár kormány, és prominensei elkezdték, majd a rendszerváltással hatalomba túródott „nagy emberek”, teljes tökélyre fejlesztették.
„Meg kell most húznunk a nadrágszíjat, "elvtársak”! Jön a jólét, de ennek árát most kell megfizetnünk. Ha nem tesszük, mindig szegények maradunk.
Meghúztuk, és gazdagodtunk. Gazdagodtunk zártkertekkel, szerény nyaralókkal, előre kifizetett Trabantokkal, Skodákkal, Wartburgokkal, Ladákkal, és a szerencsésebbek, külföldön leselejtezett, fétisként tisztelt nyugati „márkákkal”. A kommunizmusban az elszigeteltséggel, belénk szuggerálták a
„nyugatimádatot”. Ott a kultúra, ott a gazdagság, ott a technológia, ott a „Kánaán”
Egy frászt!
Elfelejtették, még megemlíteni is, hogy az európai kultúra alapjait a magyaroknál kell keresni. A kanál, a gomb, a cipő, a nadrág, az instant leves, mind a magyaroktól került Európába. Ne a régi dolgokon rágódjunk, - mondják dölyfösen. Legyen! Elég megemlítenem Kempelen Farkast, Bláthy Ottót, Déri Miksát, Czipernovszki Bélát, Jedlik Ányost, Asboth Oszkárt, Kandó Kálmánt,
Nikola Teslát, Puskás Tivadart, Gábor Dénest, akik csak úgy hirtelen jutnak eszembe, hogy belássuk, a fetisizált „nyugati” technológia nagyobb része, Magyarországon született. Az, hogy a nyugat, megszerezte a magyar ész termékeit, ezt kihasználva gusztustalanul meggazdagodott, miközben a magyarokat, békés természetük miatt, a földbe tudták döngölni, nem az ő eredményük, és nem a mi szégyenünk. Hol fent, hol lent a kerék adott része.
A kultúrateremtő magyarságot, ezer éve megfertőzte Róma, és az óta, porig alázta. Iskoláinkban, ma is elhazudják a történelmünket, bemocskolják a múltunkat, és sok generáció nőtt fel ezen az agymosáson. Elviseltük, túléltük, de most fordul a kerék. Ahogy a magyarok kezdik megismerni igazi múltjukat, felemelik a fejüket, és egyre nehezebb őket lóvá tenni. Rövidesen eljutunk oda, hogy a magyarok lerázzák csalással, hazugsággal föléjük kerekedett hulladék vendégeiket, élősködőiket, és visszaállítják, ősi kultúrájukat hordozó és védelmező, stabil, erős, magyar államukat.
Nem a vendégekkel van a baj. Mi voltunk puhányok, ezért jutottunk ide.
Akinek olyan a természete, ha teheti, élősködik, ha hagyják. Teszi ezt egészen addig, ameddig a gazdanép elgyengülve elpusztul, vagy öntudatára ébred.
Nálunk, noha elég későn, de ennek jelei mutatkoznak, egyre erőteljesebben.
A magyar nép, alámerül a becsületesség és szókimondás vizébe, és megszabadul a terhétől. Természetesen hideg ez a víz, kellemetlen. Kivált azért, mert a hívatlan vendégek, fasiszta jégkockákat, antiszemita szárazjeget túrnak bele buldózerrel. Nem baj! Ezt is kibírjuk, ha kell bevállaljuk, de beugrunk a vízbe, legyen az bármilyen mély és hideg.
Történelmünk során számtalanszor bebizonyítottuk, hogy jó úszók vagyunk.
A vendégeink is szelektálódnak ezzel. Ugyanolyan hideg vízbe kerülnek, mint mi. Megszűnik a meleg korrupció, a forró kettős mérce, a rasszista diszkrimináció, és a langyos szexualitás. Aki eddig is velünk harcolt, az most is kiáll velünk együtt, aki élősködött, az megjavítja a síkfutás világrekordját, úgy menekül el innen, oda, ahol még lehet.
A magyarságnak történelmi, példaadó szerepe van a világban, és ezt egyre többen tudják, és vállalják. Nem könnyű! Nem gyűlöletből, ellenségességből,
…kavarásból, de szeretetből, és határozottságból kell példát adnia.
Meg fogja tenni. A gyűlölködést, annak hagyja, akinek ez az életfelfogása genetikailag. Gyűlölködjön, háborúzzon, fosztogasson, de ne itt. Tegye mindezeket ott, ahol hagyják. Először, mi nem kértük. Másodszor, nem akarjuk. Harmadszor, de nem utolsó sorban, nem tűrjük, és ez egyre világosabb.
A gazdagság, ha kivételezett, a versengés, ha ránk kényszerített, megosztja, szétzülleszti a nemzeteket. A szegénység, akár kényszer, akár önkéntes, olyan egységbe kovácsolja az egészséges embereket, ami Istennek is tetszik, és ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?
Béla László
