Nem mindegy hogyan. Ami lényeges, erre kell gondolni. Abba kell hagyni a kesergést, a félelmeket – jaj hogyan lesz holnap – stb. Minden jó lesz. Mindenkinek!!
Hallottam egy gondolkodó embertől, hogy Magyarország, a világ leggazdagabb országa. (sajnos, most nem a mi számunkra)
Miért olyan gazdag?
Mert a teremtő Isten, hazánkat, a Kárpát-medencét olyan tulajdonságokkal áldotta meg, amilyenekkel.
Mit jelent ez?
Ha a magyar gazda, a magyar földbe, elvet egy búzaszemet, legalább 32 lesz belőle. A kapcsolódó költségek, elviszik ennek 50%-át, akkor is 16-szoros haszon. Ha egy kukoricaszemet, abból legalább két cső, azaz, minimum
2X700=1400 szem terem. Ha ebből 400-at elvisznek a költségek, akkor is ezer százalékos haszon keletkezik. Hasonló a helyzet a cukorrépánál, káposztánál, vagy bármilyen terménynél Ez az arány, egyetlen ipari tevékenységnél sem realizálódik.
Akkor, mi a baj? Mitől élünk mi magyarok, Európa legszegényebb népei életszínvonalán?
Nyomtalanul tűnik el, ez a gigászi nyereség?
Dehogy! Pontosan nyomon követhető.
Jött a „rendszerváltás” amit demokráciaként adtak el nekünk, és mi megvettük. Demokráciának csomagolva, a cionista globál-kapitalizmust.
Kár volt!
Hogyan működik ez a rendszer?
Tökéletesen!
A kifosztás magas iskoláját fejlesztették ki, néhány száz év alatt, azután előbb IMF-ként, majd tovább lépve EU.- ként, ránk, a csibészségre felkészületlen magyarságra uszították. Itt van a kutya elásva. De ez a kutya, még, koránt sem pusztult el.
Elásva is képes bennünket marcangolni, és mi, naivan eldobáltuk a botjainkat, hiszen a dögöt már elásták. Elásták vagy sem, még döglődni is, csak mostanában kezdett, és még, mindig van vitalitása, hiába várják sok milliárdan a kiszenvedését, Van egy két titka, amit ügyesen palástol.
A titka egyszerű.
Amikor 45-ben felszámolták a Hangya szövetkezeteket, és hasonló, gazdakézben lévő szerveződéseket, Rákosi és Kádár alatt, kialakították az állami tárolás és felvásárlás rendszerét. Ekkor még, a magyar gazda, viszonylagos biztonságban termelhetett, hiszen biztos piacot jelentett az állami felvásárlás, és jó piaci pozíciót, a központosított értékesítés. Az értékesítés haszna, állami bevétel volt. magas adók híján is volt pénz egészségügyre, oktatásra, kultúrára,
Honvédelemre, sőt, metróépítésre is. A metrót magyar cég építette, becsületes és kiszámítható áron, magyar családok százainak biztosítva becsületes megélhetést ezzel. Igaz, a szerelvényeket az oroszoktól kaptuk, almáért, burgonyáért, gabonáért, és ezek egy része, még ma is üzemel.
Mi van ma?
Káosz. Magyarosabban, zűrzavar, a gazdaságban, a politikában, de leginkább a magyar fejekben. Nem-igen tudják az emberek, mitől érzik rosszul magukat, és megszállottan keresik az okát. Sokan megtalálták már, de ahogy Viktor mondotta anno, még nem elegen.
Pedig egyszerű. A gyűlölet teremti a rossz közérzetet, ami szökőárként hömpölyög be az országba, cionista elővezetésben. (felvásároljuk Manhattant…)
Jött a „privatizáció” IMF nyomásra. Nem a földekkel kezdték, hiszen annak akkor még ára volt. Elég volt felvásárolni a tárolókapacitást. A politika, az én megkérdezésem nélkül, eladta azt, holott, mint állami tulajdon, egy/tízmilliomod részben az enyém. Mindemellett, az árának töredék részéért eladott vagyon, nevetséges ellenértékének rám eső részét sem nekem adták, hanem kézen-közön, jó elvtársak zsebébe vándorolt.
Ezt még szó nélkül eltűrtük, türelmesek vagyunk. Mi következett ebből, azt akkor át sem gondoltuk. A Magyar ember, nem sunyi, ezért nem is számít sunyiságra, noha, ma abból áll a nyugati világ.
A tárolókapacitás meglovasítását követően, kész volt a magyarázat, az állami felvásárlás beszüntetésére. Nincs hova tenni a terményt. Ezt az állítást, a békés voltunk miatt ténnyé tudták tenni.
Hogyan lesz ez után?
Hogy lenne?
Ott a privát felvásárló, akinek eladták a silókat.
Mit tesz Isten, a privát nem hajlandó felvásárolni, csak az ár negyedéért.
A gazdák hezitálnak, de mikor már a termény tönkremenne, és nincs pénz az őszi munkákra, odaadják negyed áron is. itt tűnik el a nemzeti jövedelem jelentős része, hogy a tőzsdéken, a brókerek és a tőzsdecápák martaléka legyen a magyar gazda munkája. Ott csapódik le a nagy pénz, amiből a gazda már semmit sem lát.
Közben, lassan tönkreteszik, gazdaságtalanságra hivatkozva bezárják a gyárainkat, ezzel is csökkentve a GDP.-t. Aztán jön az uniós tagság. A cukorkvóta. Tiszta KGST! Felrobbantják a cukorgyárainkat, (Szolnok) ,
és máris pénzt kell adnunk azért, amiből korábban pénzt csináltunk.
Sorolhatnám napestig a merényleteket, dejszen ezt mindenki tudja és tűri.
Miért?
Mert ez a kormányzati szándék.
Az Isten áldja meg Orbánt. Cezaromániájával, nyílt korrupcióival, sokkal többet tett a magyarságért, mint bármely mértéktartó cionista elődje. Hálásaknak kell lennünk érte. Felnyitotta az emberek szemét. Kirázott bennünket a hazug ígéretek álomvilágából.
Mi jöhet még?
Olyan nyomás a hajdani szavazói részéről, aminek már nem mer ellenállni, és önként bedobja a törölközőt. A nép, visszahelyezi a Szentkoronát ősi jogaiba.
Csak ezzel a lépéssel állíthatja meg a pusztítást, mert a Szentkorona joga, ősi magyar jog, ami merőben ellentmond az uniós elveknek. Ebből következik az unióból való kizárásunk, vagy kilépésünk, az IMF.-től való elszakadásunk, a MNB. függetlensége a nyugattól, és függése a magyar néptől. Az országban a szegénység felszámolása, a jövedelmek helyben maradása. Az újjáépítésben, minden munkabíró magyar kéz munkájának szükségessége. A szeretet általános térnyerése, mert építeni, csak a szeretet képes, míg a gyűlölet, csak rombolni tud. Ezt már megtapasztaltuk, de sajnos, ez a kevésbé valószínű megoldás.
A jelenleg fosztogató, árdrágító és monopóliumképező elvtárs-urak, úgy ragaszkodnak a kiügyeskedett pozícióikhoz, hogy basebalütővel sem lehetne őket elverni a húsosfazéktól. Nem is akarjuk. Legyen béke velük, és töltsék ki az idejüket, ha már ilyen balgák voltunk.
A másik lehetséges, és talán valószínűbb megoldás, a választás. Ezen a nép, minden fasisztázás, antiszemitázás, rasszistázás ellenére, választhat olyan kormányt, aki a nép érdekeit képviseli, és kormányzati szándékból hajtja végre. az imént leirt változásokat. Ezzel véget vethet a nép gyötrelmeinek, kiszolgáltatottságának, zsarolhatóságának.
Minderre, vastagon megvan a gazdasági fedezet, csak szándék kérdése minden.
Nem utolsó sorban, tőlünk várják a többi népek a példát, Istentől elrendelt szent kötelességünk, ennek felmutatása.
Mint minden rendhagyó dolog, ez is csak úgy jön létre, ha a magyarság akarja. tudja, hogy képes rá, és hisz abban, hogy végre tudja hajtani.
Én hiszek benne.
Béla László
