Magyarok vagyunk, s egy évezrede harcolunk. Harcolunk idegenekkel, de a legrosszabb, hogy sokszor egymással is. Harcoltunk németekkel, a hun birodalom összeomlása után, elrabolt kincseink visszaszerzéséért, („kalandozások”) és győztünk. Harcoltunk a német. Római birodalom egyesített hadereje ellen, a kiirtásunk megakadályozásáért (pozsonyi csata) és győztünk. Azután, egy csapásra megfordult a helyzet.
Mi volt az a varázsütés, ami sorsunkat oly keserűvé tette?
Az idegen befolyás.
István királyunkkal kezdődött, aki hátat fordítván, a több ezer éves magyar kultúrának, idegen Isten, idegen vallás elfogadására kényszerítette eleinket. Sokan haragudtak ezért, és harcolni kezdtek ellene.
(Koppány és más magyar csoportok) Nem egyesítették erejüket, így István király, idegen zsoldosok támogatásával, egyenként kivéreztette és legyőzte őket. Itt már vesztettünk, és az óta, hiába a magyar hősiesség, a gerinces, egyenes kiállás, mégis, mindig veszítünk.
Egység híján, míg a nyugati „szövetségesek”, tétlenségben tenyerüket dörzsölték, elszenvedtük a tatárjárást, és vesztettünk. Csaknem kipusztult a nép.
Később, átlátva a keresztes háborúk öncélú pusztítását, Dózsa vezetésével, a magyarok, ismét szembe fordultak az idegen befolyással. Akkor, a vazallus magyarok, eretneknek, pogánynak, Istentelennek kikiáltva a gondolkodókat, szintén legyőzték, idegen segítséggel, az ősi magyar hitért, a magyarok Istene tiszteletének helyreállításáért felkelt magyarokat.
Ugyanez volt a helyzet, a törökkel folytatott harcunkban. Nem volt egység, és vesztettünk.
Erdély, a törökkel való külön egyezkedést választotta, magára hagyva a magyarság nagyobbik felét. A megmaradt rész sem volt egységes. Sokan, a nyugat segítségében bíztak, ami akkor, éppúgy elmaradt, mint később, 1956-ban.
Miben állhat a titka, ennek az eredményes megosztásnak?
A gátlástalan félrevezetésben, a magyarság jóhiszeműségének, békés természetének kihasználásában.
Wass Albert, nagyon jól fogalmazta ezt meg, a „Három féle magyar” című írásában. https://www.youtube.com/watch?v=RIgMvL8U5kE A nép, idő hiányában, keveset gondolkodik. Sokan gondoskodnak arról, hogy ne legyen ideje rá. Agyonhajszolják a rabszolgamunkában, és mikor fáradtan beesik otthona ajtaján, kábítják romboló filmekkel, hogy azon gondolkodjék. Sokan, önálló véleményformálás helyett, inkább követnek valakit. Azt fogják követni, akitől többet remélnek, nagyobb szabadságot, emberibb és biztonságosabb életet, amit magasabb életszínvonalon élhetnek.
Érthető törekvés, elfogadható elvárás. Az nem mindegy, mi teljesül belőle, mert, a hazugságok tárháza kifogyhatatlan, leginkább választások előtt, és idején.
Hogyan is működik ez a megtévesztés, ezer esztendeje?
Amikor először megjelentek hazánkban, a nyugati, új kereszténység hittérítői, szegény, jámbor, békés csuhásnak mutatták magukat. Hangsúlyozták segítőkészségüket, emberbarát, az isteni törvényeket tisztelő, és betartó mivoltukat. Sokan hittek nekik. Amikor ebből a hitből, hatalom alakult, kibújtak csuháikból, és a leggátlástalanabb fosztogatókká váltak. Gyilkos erőszakkal karóba húzták, kerékbe törték, máglyán égették el mindazokat, akik erre rájöttek, és még ki is merték mondani. Volt egy magyar rend, aki hitt abban, amit hirdetett. Nem alakult elnyomóvá, fosztogatóvá, de az isteni igazságosság jegyében dolgozott.
Ők voltak a Pálosok. Betiltották, feloszlatták őket, mint a Magyar Gárdát.
Ma is, egyfolytában, ellentétekben nyűglődünk, miközben akadálytalanul fosztanak ki bennünket.
Ok nélkül ellenkezünk egymással. Siralmas, hogy vannak települések, akik korábban, békében és szeretetben éltek, és ma, korábbi ismerősök nem is köszönnek egymásnak.
Miért? Mert egyik katolikus, másik református, harmadik babtista, és/vagy ki tudja mi féle, de ez, már feloldhatatlan ellentét forrása. Sokan elfelejtjük, hogy, legyen az bármilyen vallású, mind, egytől-egyig elsősorban és alapvetően magyar.
Őskeresztény, magyar hitünkben, nem voltak vallások. Istennel való kapcsolata, mindenkinek a legbelsőbb magánügye volt, és, hogy ki, mikor, melyik táltoshoz fordult tanácsért, az semmilyen ellentét forrása nem lehetett, és nem is volt.
Ma, nem csak vallási, de politikai ellentétek is szabdalják a lelkünket. Nagyon ravaszul hozták össze a „rendszerváltást”, annyi megosztó tényezővel, hogy a fele is több lenne a tűrhetőnél. A helytelen benne, hogy sok pátot ütöttek össze, de mindegyiket feleskették az idegenek szolgálatára. ( első típusú magyarok)
Mi. oktondi módon, próbálunk választásokon fordítani a helyzetünkön, de addig még nem jutottunk el, hogy olyat válasszunk, aki nincs ellenünk felesketve. Sokan, el sem mennek szavazni. Minden pártra haraggal gondolnak, és ez baj. Nagy baj.
Tény, hogy a pártok, noha sokféleképp hívják őket, leginkább a kifosztást, az erőszakot, a kilakoltatásokat, büntetéseket használják, elnyomásuk eszközeként. Aki haraggal gondol rájuk, önmagát pusztítja, és elfelejti, hogy minden párt tagja elsősorban magyar. Minden szemlélődő, józanul gondolkodó látja, láthatja, hogy az a néhány vezéralak, aki magához ragadta a magyarok támogatásából szerzett hatalmát, semmit sem tehetne, a magyarok támogatása nélkül. Mégis, olyanoknak adunk hatalmat a kezébe, akik ezzel, már többször visszaéltek. Tesszük ezt akkor, amikor olyan is van, aki értünk lobbizik, és soha sem élt vissza, senki bizalmával.
El kéne ezen gondolkodni, melyik az a társaság. Szerintem az, amire nagy egyetértésben dobálják a sarat azok, akik egyébként egymást egy kanál vízbe megfojtanák. Akik, csak a hatalomért, annak kisajátításáért, és minden áron való megtartásáért harcolnak. Ezt, már Rákosi óta ismerjük, és soha előre nem vitt bennünket. Megosztotta egyetlen párt is eddig, a kapott hatalmat a választóival? Ki beszélt közülük a képviselői mandátum függőségéről, a képviselők visszahívhatóságáról, ami egy komoly fék lehet, a népellenes lépések megtételénél.
Ezen kell gondolkodni, és azon, hogy mi magyarok, mindannyian egy hajóban evezünk, és ezt a hajót, korrupt csirkefogók el akarják süllyeszteni, ráadásul, a mi, hazudott támogatásunkkal. Kíváncsi lennék, akarja e a magyarság kétharmada, hogy elvegyék az otthonát, kivegyék kezéből a gyermeke nevelését, és állami irányelvekkel, a homoszexualitás, és a kábítószer irányába tereljék őket.
( „drogmegelőző” felvilágosítás, a drogok veszélytelen használatáról, tűcsere program, szivárványos randalírozás, állami védelem alatt stb.)
Ez kell a magyarságnak?
Ezen kell elgondolkodni. Elgondolkodni, és elégetni azokat az ékeket, amiket mesteri ügyességgel vernek közénk, hogy egymás ellenségei legyünk. Ezek az ékek, csak a szeretet tüzében égnek el, amit, csak a megbocsátás fáklyájával tudunk meggyújtani.
Béla László
A "kiadmány hiteléül" ahogy nekünk írni szokás a "nagyok" közléseit.
A Chomsky-tízparancsolat
2013, május 3 - 22:26 | Costa del Sol m...
