Az a teória, miszerint, az univerzum egyetlen intelligens civilizációja, a földi emberiség, már, megfogalmazása pillanatában is nagyképű, beképzelt állítás volt. Milliónyi alkalmas hely közül, hogy épp, csak ezen a helyen létezik intelligencia, ennek a valószínűsége oly kicsi, hogy gondolkodó ember, zsigerből utasítja el, ezt a feltételezést.
Ennek okán ástam bele magamat, az ufó-kérdés hátterébe, és igen érdekes dolgokat tudtam meg.
Először, arra érdemes felfigyelni, mióta vetődött fel ez a téma az emberiség gondolkodásában, mióta fordul elő a közbeszédben?
Az óta, amióta idegen civilizációk felfigyeltek ránk. Korábban érdektelenek voltunk, és titkok övezték a földi dolgokat. Mintegy 12-15 ezer éve, (még Atlantisz, Lemuria virágkora idején)
egy erre vetődő kozmikus felfedező csapat, úgy döntött, túl szép ez a bolygó ahhoz, hogy tovább utazzanak. Itt maradtak hát, és olyan változásokat generáltak, mint ha a naprendszerünket, benne a Földet, egy fekete zsákba dugták volna. A galaktikánk spirálkarján létező számos csillagrendszer között, naprendszerünk hiánya senkinek nem tűnt fel. Az univerzum civilizációi számára láthatatlan, és érdektelen volt mindaz, ami a Földön történik. Látszólag minden rendben van, semmilyen figyelemre nincs szükség. – gondolták.
Közben, ez az itt rekedt civilizáció, megkezdte tevékenységét, a Föld birtokbavételéért, az itt élő emberiség kipusztításáért. Tehették ezt, a „titkosított” létezés sötét leple alatt, és nem voltak eredménytelenek. Atlantisz, és Lemuria az idegenek által generált ellentétek miatt, kölcsönösen megsemmisítették egymást. Élőhelyüket, földrészeiket elnyelték a tengerek, tudásuk, a feledés homályába veszett. Úgyszólván, nyomtalanul tűntek el a Földről.
Azért mégse.
Az emberek mai képességeinél kiterjedtebb, viszont az idetelepült idegeneknél jóval korlátozottabb képességekkel rendelkező akkori emberiség, noha belelátott a jövőbe, befolyásolására, csak korlátozott mértékben volt lehetősége. Kisebb csoportjaik, a katasztrófa elől, más földrészekre települtek át. Ezek a csoportok lettek, a mai emberiség mag népei. A ma élő emberek, ezek leszármazottai. Volt közöttük, aki együttműködött az idegenekkel, volt, aki elutasította jelenlétüket, és törekvéseiket. Ez, a mai napig nem változott.
Ilyen mag nép volt, az amerikai őslakosság is, de ilyen a zsidóság, a kánaániták - sumerek-szkíták. Amíg Amerika földje, sokáig mentes volt az idegen befolyástól, addig Európában, Ázsiában, és Afrikában, kemény harcok folytak az irányelvek között. Az isteni igazság és mellérendeltség megőrzői, folyamatos harcban álltak, az idegeneket kiszolgáló csoporttal, és hosszú időn át, ezt a csoportot, megfelelő keretek között tudták tartani. Sokszor véres harcok árán, de megoldották. Ennek történéseit, megtalálhatjuk az emberiség történetének teljes leírásaként hirdetett, de valójában. egy röpke pillanatképet ábrázoló Bibliában.
Ebben változást Amerika „felfedezése” hozott. Az idegenekkel együttműködő, általuk kiválasztott csoportból, sokan települtek át Amerikába. Nem felfedezőként, vendégként viselkedtek, de sajátjukként kezelték, szabad prédaként foglalták el az indiánok területeit.
Ezzel, természetesen kiváltották az őslakosság ellenállását. Ez, természetesen, nem csak a hatalmaskodókkal, de minden betelepült fehér emberrel szemben megnyilvánult és kibékíthetetlen ellentétté nőtte ki magát. Ez volt az idegenek stratégiája. Együttműködőik, és az őslakosok erőszakának okát felfogni képtelen, velük együtt betelepülők segítségével, úgyszólván, teljesen kiirtották az őslakosságot. Volt, aki meggyőződésből, volt, aki rosszul értelmezett „igazságkeresésből, bosszúból” gyilkolt, de az eredmény, ettől függetlenül megvalósult.
Így jöhetett létre a Földön az idegenek „ökle”, ami az újkori történelem során, többször, súlyosan lesújtott már, az emberiségre. A jobb, könnyebb élet reményében, nemzetüket, gyökereiket elhagyók kevert nemzetiségű tömegei, könnyen irányítható, befolyásolható masszát alkottak, az idegenek által kiválasztottak kezében, ezért itt alakult ki, az idegeneknek, az a hatalmi góca, ami döntő többségében már földi emberekből áll, és az univerzum törvényeitől nem korlátozottan, ölhet, pusztíthat, rombolhat.
Érdekes paradoxon feszül emögött a kérdés mögött.
Miért kell az idegeneknek, az emberek pusztításához, emberi erőforrás?
Mire kell a „kiválasztottság”?
Mert ők maguk, közvetlenül nem pusztíthatnak.
Köti őket az univerzum alaptörvénye a szeretet, ami csak támogatni és építeni képes, akadályozni és rombolni, nem.
Ha ebben a közösségben bárki ezt megszegi, kirekesztik. Elzárják az információktól, korlátozzák a cselekvőképességét. Ezért létezik az univerzum. Ennek hiányában rég felszámolta volna önmagát. Ezért van szükség, bármilyen pusztításhoz, olyanokra, akik ezt a törvényt nem ismerik, ezért nem is tisztelhetik, és nem tartanak a pusztítás következményeitől. Az idegenek, kitenyésztették tökéletes kiszolgálóikat.
Talán egy példán át érthetőbbé válik ez a paradoxon.
Magyarországon, nem magyarok, (az unió) elrendelték a szolnoki cukorgyár felrobbantását.
Ezt a parancsot, emberek adták ki, emberek hajtották végre, de nem emberek találták ki.
Kitalálni lehet, de a következmények ismeretében végrehajtani, nem.
Az emberiségre, a betelepülő idegeneknek sikerült ráhúzni a pusztítás, a gyűlölködés vádját, ezért el vagyunk zárva, az univerzum információitól. Ebbeli állapotunkban, bármit akadálytalanul megteszünk, amit más szándékok kitalálnak. Az univerzum ítéletének, az információkból való kirekesztésnek a fenntartásához, folyamatosan szükség van bizonyító történésekre, háborúkra, erőszakra, értelmetlen rombolásra. Erre választottak ki egy csoportot a rossz szándékkal ideérkezett idegenek. Ez a csoport, az óta is híven teljesíti feladatát. Gondoskodik a folyamatos háborúkról, az értelmetlen pusztításokról, hogy az emberiséget, a lehetséges legnagyobb sötétségben, információhiányban tartsa, egy beláthatatlan hatalmú, megtévesztő közösség segítségével. Az értelmi szerzők mindig a háttérben maradnak, csak szándékaik emberi végrehajtói láthatók, akik viszont abszolút védelmet, és felháborító kiváltságokat élveznek.
Mikor figyeltek fel az univerzum többi civilizációi erre az állapotra?
Amikor az emberi pusztítás, meghaladta, az emberiség elvileg eltűrt, és lehetséges képességeit. Amikor ledobták, az első atombombát.
Felmerült annak a gyanúja, hogy az emberek, valahonnan mégis hozzájutnak, a tőlük, saját védelmükben elzárt információkhoz. Körvonalazódott, hogy a földet titokban megszálló idegenek, információkat adnak át, a szándékaikat megvalósító emberi csoportnak. Jellemző adat, milyen kötődésű emberek képezték, az atombombát megalkotó kutatócsoport magját, milyen emberek rendelkeznek a tudományok területein a legnagyobb befolyással, és mire használják, a tudományos felfedezések eredményeit.
Pusztításra! (atombomba, vegyi fegyverek, harci repülők, biológiai fegyverek, génmanipulációk, légkörmérgezés /maradandó csíkokat húzó repülők/)
Az univerzum, nem rejtetten ellenséges, hanem valóban a szeretet talaján álló intelligenciáinak, gyanússá vált, az emberiség tartósan ellenséges viselkedése.
Fel akarták tárni számunkra, az univerzum, általunk nem ismert részének létezését.
Ennek kapcsán történt, az 1947-es roszvelli ufó-eset. Itt, valószínűleg, egy balesetnek álcázott eset történt, melynek során, földön kívüli járművek zuhantak le, nem emberi utasaikkal együtt.
Nem baleset volt, hanem valószínűleg „kamikaze” akció.
Egyértelmű, félremagyarázhatatlan bizonyítéka annak, léteznek az univerzumban más civilizációk is.
Ezt, az idetelepült idegenek, az őket kiszolgáló emberek segítségével, igyekeztek eltitkolni, és erőszakkal, fenyegetéssel, titokban tartani.
Máig is ez a legfőbb törekvésük, mert ha az emberiség tudomást szerez más civilizációk létezéséről, valószínűleg hatékonyabb ellenállást szervez, amivel a békességre kényszerített idegenek, nem akarnak megküzdeni
Most, egyik alternatíva feltevése szerint, a környező civilizációk észrevették, hogy a Földön erőszak uralkodik, ami összeegyeztethetetlen, az univerzum örökkévalóságára meghatározott alapelvek rendszerével. Ezek az erőszakos állapotok odáig fajultak, hogy egy szűk kisebbség, állandó háborúzásain túl, az emberiség 80%-ának kiirtását tűzte ki céljául.
Ezt a tényt, korábban titkolták, mára, már, ara sem veszik a fáradságot.
Ezt felismerve, a tönkretételre és halálra szánt emberek, egyre határozottabban fordulnak a tervezők és végrehajtók ellen. Tekintve, hogy a tervek kovácsolói, az emberek között egy jól körülhatárolható rassz egyedei, az ellenük formálódó ellenállást, fajgyűlöletnek, rasszizmusnak próbálják beállítani. Sokan hisznek is nekik.
A segítő szándékú idegen civilizációk, most, az emberek látókörének szélesítésével igyekeznek megállítani a pusztítást. A növekvő ellenállásból, a háborúk, az erőszak fokozódó elutasításából adódóan, úgy tűnik, törekvéseik eredményesek.
Ezen az úton haladva, remélhetőleg rövidesen sikerül felszámolni, ennek a csoportnak erőszakintézményeit, leginkább azt a rendszert, amit ők „jognak” neveznek, amin keresztül bárkit akadálytalanul kifoszthatnak. Remélhetjük, rövidesen a múlté lesz az a szemlélet, amit 100 évnél is régebben a velencei dózse irt a palotája bejárata fölé
„A jog, megelőzi az igazságot”
Természetesen, ez is csak egy találgatás. A tudatosságtól elzárt emberek egy csoportjának verziója. Vannak más feltevések, hírek, vagy álhírek is.
Jelentős propagandát fejtene ki azok, akik pusztítanák az embereket. Sokakat meggyőznek, de szerencsére, egyre kevesebb ember száll be a hintájukba. Előző írásom vendéganyagának egy része, nagyon találóan jelöli meg, mit kell észrevennünk, mi ellen kell a józanész egységével
határozottan fellépnünk.
„2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.”
Ezt már kevesen nem látják át, és ez a többség reménye. Remélhető, hogy ezek a kevesek, már nem lesznek elegen, bármilyen csalások és törvénysértések árán sem, az erőszak hatalmának fenntartásához.
Béla László
