Mit is mond, a globalista-cionista kultúra egyik koronaékköve?
Mint legtöbben, úgy magam is, a kultúra őszinte kedvelője vagyok. Kellemes élményt nyújt, minden, ami jó ritmusú, jó dallamú, élettel teli, magával ragadó,
igazi művészi alkotás. Szeretném, ha a művészetek, politikamentesek lennének, de ez csak vágyálom. Minden művészi értékű alkotásnak, állásfoglalása kell, legyen, és ha van, az már óhatatlanul politika is.
Korábban, ilyen irányú érzékenységem nem létezett. Ez, valahogy mostanában jött elő, a semmiből. Vagy a világban történő eseményekből, amiket látni kényszerülünk? Ki tudja?
A lényeg, hogy nekem is, mint annyi másnak, fiatalnak, sőt idősebbeknek is, egyik megunhatatlanul kedvenc darabommá vált, a Rómeó és Julia musicalnek, a „Lehetsz Király” kezdetű betétdala.
Valójában, nem figyeltem, sem a szövegére, sem a szöveg gondolati tartalmára. Beértem azzal, mint annyian, hogy jók a ritmusok, lüktetően magával ragad a dallam és ritmus egysége, és pont. Teljesen véletlenül figyeltem fel, a szöveg néhány szavára, „láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren”,
hogy ez valójában mit jelent, és mit akar mondani a hallgatónak.
Azután végignéztem, és megdöbbentem, a nyilvánvaló mondanivalón.
Akkor döntöttem úgy, megkísérlem magyarról-magyarra fordítani ezt a remekművet, hogy mindazok, akik velem együtt kedvelik, tudják, mit is mond valójában.
Így az eredeti szöveg, és így, a tapasztalatok alapján értelmezhető.
Lehetsz király, hiába vagy
Nem vagy király, az én lehetek.
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Hülyének nézlek, míg megengeded.
Királynak lenni, az mámorító
Királynak lenni az mámorító.
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó
Te nem tudhatod meg, hogy mi, ami jó.
Szegény fiúk ott legfelül
Szegény fiúk ott legkívül,
Talpig aranyban, de tök egyedül
Jól kirekesztve, a pénz elkerül.
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
A hatalom jó, mert enyém a ház.
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!
Sok kuka szolgát, meg porig aláz.
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Ösztön csábít, élj a mának, erkölcs nélkül, mint az állat,
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Látsz egy kislányt, vetkőztesd le, dugd meg gyorsan, hamar menne
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Dugj ahogy jól esik, nyilvánosan, nekem tetszik,
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!
Így züllesz le jó mélyre, sötét bugyrom fenekére.
Uralkodók, beszari mind!
Körüllakó, sok megvezetett,
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
Gödörből nézed, hogy mi van itt fent,
A Naptól is óvják maguk odabenn
A munkába roskadsz, mert ez a trend.
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!
A pénz az enyém lesz, mert ez a rend.
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Mi idefent nem, tudunk mást,
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Munkád hasznáért, öljük egymást,
Mire való a harc, a viszály?
Elvesszük tőled, mind, ami jár,
Ha kimaradunk, nekünk az a király!
Mert te vagy a szolga, és mi a király.
(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha is meglesik, tedd, ami élvezet!).
(Él, ahogy nekünk tetszik, kuka népet így züllesztik, hatalmunkhoz ez vezet,)
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Látsz egy kislányt, vetkőztesd le, dugd meg gyorsan, hamar menne
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Dugj ahogy jól esik, nyilvánosan, nekem tetszik,
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!
Így züllesz le jó mélyre, sötét bugyrom fenekére.
A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
A szerelem hatalom, ezt neked nem adom
Ha velem vagy, dobd be magad!
Neked csak ösztön maradhat,
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Erőt nem, csak gyönyört adhat
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!
Ha nincs egy társad, homok a várad.
És durva lenne, ha földre verne
Mert durva lenne, ha erőd lenne,
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
A hű szerelem, ha erőt teremne.
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad?
Élj csak a mának, minden nap másnak
Én nem vagyok itthon!
Fogadj el engem örök királynak.
De megőrzöm én a hidegvérem,
Ráveszlek téged a hidegvérre
Ha forró a talaj, lelépek szépen
Ha szerelem jönne, ne vedd azt észre.
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
A gyönyör, a mámor, mind rendben vannak,
Az alkatától egy megrögzött kannak,
Le minősítlek, egy ócska kannak.
Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Ki bejön, kefél, s már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Hát keress egy fost, és túrd meg most
Mert holnap már lehet hogy véged!
Így holnapra én, már kinyírlak téged
/refr
A darab épp attól veszedelmes, hogy tökéletes alkotás, alávaló gondolati tartalommal.
Béla László
