A trójai faló.
Bizonyára senkinek sem új a történet, amikor a görögök, Tróját ostromolva, az ostromot látszólag feladták, és építettek e vár előtt, egy hatalmas falovat.
Ebben katonákat helyeztek el. A trójaiak, a görögök várakozásának megfelelően, bevitték a lovat a várba, amiből az éj leple alatt előjöttek a katonák, és belülről
megnyitva a kaput, beengedték az ostromlókat a várba. Így sikerült a hősiesen ellenálló Tróját fondorlattal mégis bevenni.
Van egy csoport a világban, akit vallási alapon kovácsoltak össze. Kiváltságokat képzel magának. Soha semmi újat nem alkotott, de minden tudást és technikát összegyűjt és megtanul, amivel embertársait pusztíthatja, esetleg föléjük kerekedhet, hogy uralkodjon rajtuk. Generációról generációra, egy uralkodási kényszerképzetet vizionálnak elé, amit már egészen igaznak hisz. Gátlástalansága nem ismer határokat, ahogyan kitartása sem. Ha tízszer kidobják az ajtón, tízszer bemászik az ablakon. Csaknem kétezer éve próbálkozik, áhított világhatalmának megvalósításával. Megtanulta a falovas trükköt is.
Mi is bevittük a falovát.
Gézáig, a magyarság, egy biztonságosan zárt közösség volt, képességeik alapján választott elöljárókkal, végtelen mély hittel és szeretettel Isten, és egymás iránt.
Senki nem nevezte ki a vezetőit, nem akarta Isteni rangra emelni. A vezetők, saját hitük, képességeik, és emberségük okán emelkedtek ki a státusukba, a nép tökéletes tiszteletében, általános megbecsülésében. Államunk, nem volt deklarált hatalom. Laza föderatív közösség, aki csak szükség esetén, külső támadásra szerveződött egységes hatalommá. A helyi ügyeket, a vének tanácsa intézte, kjis közösségek élén, de munkájában mindig jelen volt, az igazlátók tanácsának véleménye is.
Kik is ezek az igazlátók?
Meglepő, de 8-14 éves gyermekek. Az ő csoportjuk, a vének tanácsa mellett működött. Véleményüket mindig kikérték, és sokszor, akár ügydöntő módon is figyelembe vették. Ők azok, akik tekintélytisztelettől, és minden sallangtól és félelemtől mentesen, őszintén fogalmazzák meg a véleményüket. Ha én dohányzom, és azt mondom az ilyen korú gyermekemnek, hogy ne tegye, mert egészségtelen, gondolkodás nélkül kérdez vissza, akkor te miért teszed?
A magyar fejedelmek, döntéseket csak országos ügyekben hoztak. Ilyenekhez vették igénybe, népük feltétlen bizalmát, és ebből következő engedelmességét és irányíthatóságát. Minden önkéntes alapon, saját meggyőződésből működött.
A csapatok élén, mindig a fejedelem haladt, és ha a biztos halálba ment, lovasai gondolkodás nélkül követték, és ha kellett, testükkel védelmezték. Nem pénzért, vagy valami ellenszolgáltatásért, hanem szeretetből, és az igaz ügybe vetett hitből. Hősiessége dacára, így esett el Árpád két fia, és szerzett végzetes sebet Árpád maga is. (907 Pozsonyi csata)
"decretum... Ugros eliminandos esse", vagyis "rendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak" írja az annalium Boiarum.
A kiirtás eredménytelenre sikeredett, de a kísérletek hosszú sora, csak ezzel kezdődött, és máig be nem fejeződött.
A falovat Vajk személyének segítségével, házassága révén vezették be hozzánk.
Nem véletlen volt a Szent Szék fontos kikötése, a Gizellával kötendő házassága.
Ebből következett, hogy az Árpádház kihalása után, egészen Hunyadi Mátyásig, alig volt magyar királyunk.
Mátyás, mint a nép szeretetéből, családja és önmaga emberségéből királlyá lett főúr, ismét naggyá tette Magyarországot.
Nehéz vizeken hajózott, mert a magarság elpusztításának nyugati igénye, egy percre sem szűnt meg munkálkodni. Szerencsére az első európai, valóban reguláris haderő, a fekete sereg felállításával, kivívta magának az ellenség elismerését is. Halálával kapcsolatosan, furcsa legenda kering.
Míg ő délen, a magyarokkal, a török terjeszkedés ellen harcolt, északról a pusztítók, a cseheket indították Magyarország ellen. Seregeivel visszatérve, kiszorította az agresszorokat az országból, és számon kérte az uszítóktól a hálátlanságot, amit a magyar vérveszteségek ellenére, az északról generált orvtámadással valósítottak meg. A legenda szerint, elhatározta, hogy áttéríti a magyarokat az iszlám hitre, és mint iszlám ország, szabad átvonulást enged a töröknek északnyugat felé. A legenda szerint, ettől Bécs hatalmasai úgy megrémültek, hogy azon nyomban, Atilla, Hun fejedelemhez hasonlóan, megmérgezték. Tény, hogy életének 47, évében, életerősen, egy győztes bécsi hadjárat után, hirtelen halt meg Bécsben. Ezt is lehet ragozni, utólag tudományosan „megmagyarázni” de a régi magyar mondás szerint, nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. Lehet, ha akkor Mátyás nem hal meg, ma boldog, gazdag, szabad iszlám ország lennénk, és senki cipő sarka alatt nem szenvednénk. Ez sajnos már a múlt. Múlt, ahogyan a mohácsi vész, ahogyan a 48-as szabadságharc, a 67-es kiegyezés, a pusztítók világháborúja, ahogyan Trianon, a bécsi döntések, a tanácsköztársaság, és az azt követő egyéb sötét üzelmek, az Európai Unióig bezárólag.
Benne vagyunk a „felsőbbrendűek” megsemmisítő darálójában, és több mint kétmillió szavazó szerint, benne is akarunk maradni.
Vajon ők, több mint két millióan, ma is így gondolják?
Vajon ők, vagy a többi, meddig bírja még?
Béla László
