Válság, Embargó, HÁBORÚ!
Nem a helyesírási ismereteim részleges, vagy teljes hiánya miatt van, hogy a főcím minden szavát nagybetűvel kezdtem, mint afféle megszólítást. Részben annak is szántam, hogy mindenkit megszólítsak, aki képes és hajlandó józanul, egóját a túlélés követelményeinek alárendelve gondolkodni. Másrészben, ezek a fogalmak, külön-külön, és együtt is, az emberi gonoszság „szent” ereklyéi.
Igaz, nem mutatják fel őket színarany, sugarakkal övezett szentségtartóban, nem tömjénnel füstölnek körülöttük, a lényeg eltakarására, és nem hirdetik, hogy ezek, az isteni igazságosság eltaposásának jól bevált eszközei.
Ellenkezőleg!
Amikor bármelyiket használják az emberek pusztítására, akkor mindig mások hibájaként hivatkoznak rájuk, lőporral, tűzvésszel füstölnek, a lényeg eltakarására, és létrejöttüket, az emberi gonoszság, csakhogy, az elszenvedő emberek gonoszságának, felelőtlenségének hangsúlyozásával magyarázzák.
( Nem volt kötelező hitelt felvenni, de mégis… )
Hogyan hozható létre a válság?
Nem egyszerűen. Az emberi racionalitás, a piacok automatikus szabályzó tulajdonságai, válságmentes folyamatot garantálnának. Válságokat csak az képes generálni, aki számos hatalmi ágban szerez kizárólagos, de legalább is döntő befolyást. Ezt ma, divatos szóval „globalizációnak” nevezzük.
Mindenekelőtt, meg kell szerezni, a pénzkibocsátás, és a pénzforgalom szabályozása feletti egyeduralmat. Ezt ma a látszólag megosztott, valójában egy irányítás alatt álló bankrendszer valósítja meg.
Meg kell teremteni a társadalomban, a kiszolgáltatottságot. Olyan életformát kell létrehozni, amelyben a pénz, lét és nemlét meghatározója lehet. Ez, csak városi körülmények között lehetséges, ezért a lakosság zömét, városokba kell kényszeríteni. Erre számos módszert dolgoztak ki, a falvak ellehetetlenítésétől, a kényelmes városi élet reklámozásán át, az oktatás, és a jövedelemforrások centralizálásáig. (óvoda, iskola, termelő üzemek)
Centralizálni kell az élelmiszer ellátást, kizárólagos ellenőrzés mellett, ugyanakkor, ellenőrzés alá kell vonni, a lakosság felé történő pénzkiáramlást, vagyis a fizetéseket. ( gyáróriások, kereskedelmi láncok)
Ellenőrzés alatt kell tartani a lakosság vásárlásait, és esetleges megtakarításait.
Ezt szolgálja az erőszakolt bankkártya rendszer. A globális befolyás alatt álló munkaadók, a fizetéseket, csak bankszámlára hajlandók utalni, és minden féle álkedvezményekkel, az embereket arra veszik rá, hogy bankkártyával fizessenek. Csak így lehet New York-ban tudni, hogy 2011 06 21.-én 15:32-kor Budapesten, Pörkölt Jónás, az X Globál áruházban,
A kiszolgáltatottság másik oldala, az életvitelre gyakorolt erőszakos befolyás.
Egyenjogúság hangsúlyozásával és gazdasági kényszerrel, a családanyákat munkavállalásra kényszerítik. Ezzel gyakorlatilag felszámolják a „családi tűzhelyeket”. Mindemellett, olyan tempót, lekötöttséget kényszerítenek az emberekre, hogy még gondolkodni sem legyen idejük, nem hogy főzni.
Ráveszik őket a méregdrága készételek fogyasztására, és ez még nem minden.
Figyeljük meg, milyen városi lakásokat engedélyeznek és építenek az utóbbi 40 évben. Ezekben a lakásokban nincs éléskamra. Nem lehet bennük élelmiszert tartalékolni. Összevetve ezt a tényt azzal, hogy leszoktatták a háztartásokat a tartósan tárolható alapanyagokból történő ételkészítésről, teljes a kiszolgáltatottság. Ennek érdekében működtetnek 0-24-ig működő áruházakat is.
Így érhető el, hogy ha bezár az áruház, vagy elfogy a pénz, az adott család, max. néhány napon belül éhezésre, vagy visszafizethetetlen uzsorahitel felvételére van ítélve, és ez a létező legsúlyosabb fenyegetés, és fenyegetettség. Ezt tudja nyújtani a globalizáció.
Mindezen feltételek megteremtése után hozható létre egy intézkedéssel a „válság”. Elegendő egyetlen üzemet bezárni ahhoz, hogy tömegek kerüljenek azonnal kilátástalan helyzetbe. A bérkiáramlással szabályozható a piaci kereslet, a hiteligény. A munkanélküliséggel, a bérszínvonal, és mindez egy kartelban a globalizáció, az emberiséget felőrlő húsdaráló. Legfőbb ismérve, hogy kizárja a versenyt, ár és bérszinten egyaránt. Hiába csökken a kereslet, nem követi azt az árak zuhanása. Nincs túlélési alternatíva.
Valamikor a tepertő, a pacal, a csülök, mint húsipari melléktermék, filléres áru volt, biztosítva a legnehezebb helyzetben lévők túlélését is. Ma a tepertő, vagy a pacal, többe kerül, mint a színhús. Ezekkel a kényszerintézkedésekkel lehet bizonyos rétegek számára az élet lehetőségét megszüntetni, a középosztályt, aki valódi veszélyt jelent a globalizációra, a társadalom aljára szorítani, és a kiválasztottakat, többlet lehetőséghez juttatni.
Ezt követheti, a válságok létrehozása és kihasználása.
Érdemes ezen elgondolkodni.
Béla László
