A monetáris politika.
Ez a zengzetes nemzetközi elnevezés takarja, a világban a pénz forgását, annak szabályait és lehetőségeit. Amikor ezt az átlagember meghallja, leginkább azzal lép túl rajta, hogy ez nekem magas, ez a politikusok, és a bankárok területe. Ez nagyjából igaz is. Ebbe a mesterségesen kavart katyvazba, becsületes ember valóban nem akar belekeveredni, ennek ellenére, lépten-nyomon belekeverik, és leginkább, nem érti a helyzetet. Dolgozik becsülettel, takarékos, mindent megtesz önmaga és családja fenntartásáért, mégis oda jut, hogy egy idő után képtelen lesz rá.
Hogy minden ember, minden áldozat megértse, most magyarra fordítom a zengzetes, ködösítő kifejezéseiket, a hozzájuk tartozó magyarázatokkal.
Monetáris politika = kifosztás.
Akik, az emberi tevékenységnek ezt a fajtáját űzik, valójában azt intézik, hogy az értékteremtő emberek, országok, munkájukat, értékeiket, ellenszolgáltatás nélkül átadják élősködőknek. Magyarra fordítva. Ha a gazda, kinyitja, megmetszi, egész évben gaztalanítva ápolja és permetezi a szőlőjét, értéket teremt. Amikor ősszel, egy kisebbségi horda ellepi és leszüreteli az ültetvényt,
valójában, monetáris politikát folytat, a maga módján, annak a lényegét valósítja meg. Ennek második lépése, az erőszak. Amikor a gazda, tiltakozva megjelenik a területen, akkor szamuráj karddal, baseball ütővel, vagy vasvillával fenyegetve kergetik el. Eddig a bonyodalom.
Ezt követi a bonyodalom késleltetése.
Az évezrede kialakult rend szerint, ilyenkor megjelenik a gazdák pénzéből fenntartott karhatalom, összegyűjti a fosztogatókat, és megfelelő hosszúságú időre, nevelő célzattal (kő, vagy sóbánya) kivonja a forgalomból.
A monetáris politika elvei szerint, ez másképpen működik.
Alapesetben, megjelenik a karhatalom, és molesztálni kezdi a gazdát,
- mondván – ne akadályozza a munkájában azt, aki dolgozik. Jobb esetben, a karhatalom nem jelenik meg, csak miután a cselekmény lezajlott, és a nyomok eltűntek. Ekkor megállapítja, hogy az esemény nem bizonyítható, ha mégis, akkor az elkövetők nem azonosíthatók, de az a legvalószínűbb, hogy a gazdának, nem is volt termése, és ilyen körmönfont módon akar élősködni a kisebbségen.
A megoldás:
A gazda tönkremegy, jövőre már nem termel, és a kisebbséggel együtt éhen hal.
A terület lakatlanná válik, felveri a gaz az ültetvények helyét, és betelepíthetővé válik újabb hiszékeny emberekkel, akik azt hiszik, létrehozhatnak valamit a saját ellátásukra. Amikor a következő termés megtermett, jön a monetáris politika, és kezdődik a dolog előröl. Folytatódik mindaddig, ameddig a munkaképes, és dolgozni hajlandó emberek ki nem halnak. Ezután az élősködésre berendezkedett emberek is éhen halnak, és nem lesz, aki elássa őket.
Addig kéne megtenni, ameddig van munkáskéz, hogy az emberiség ki ne haljon.
A bankár = a kifosztó
Az a személy aki a monetáris politikát folytatja, és ennek hasznából gennyesen meggazdagodik, az a bankár. Tevékenysége abban nyilvánul meg, hogy a dolgozó, értékteremtő emberektől megőrzésre átveszi az értékeiket, azután, azt hazudja, hogy ezt az értéket „némi” ellenszolgáltatásért, más dolgozónak átadja, hogy az dolgozni tudjon. Valójában, nem ezt az értéket forgatja, hanem hamis pénzt gyárt, és ezért a hamis pénzért, munkával megszerzett, valódi pénzt követel, és hajt be. Azzal, hogy a hamis pénzét forgalomba hozza, folyamatosan értékteleníti el a valódi pénzt. Ezt ő inflációnak, és nem lopásnak nevezi.
A bróker = beetető
Az, az ember, akit a bankár bérel fel, a dolgozók, értékteremtők megkárosításának megkönnyítésére. „Munkája” abból áll, hogy felkutatja azokat az embereket, akik képesek új érték létrehozására, de eszközök híján képtelenek elkezdeni, vagy értékteremtők, de a bankárok fosztogatása következtében pénzzavarba kerültek. Ezekkel elhiteti, hogy a bankjától, a legkedvezőbb feltétellel lehet pénzhez jutni. Ékesszólással elmondja a „banki termék” előnyeit, gyilkos részleteit azonban elhallgatja. Azokat a károsult, ráér akkor megtudni, amikor az eddig megszerzett értékeitől a bank megfosztja. Mindezért a tevékenységéért, a bank, a saját lopott pénzéből busásan megfizeti.
A banki termék = törvényesített csalás
Maga az elnevezés is csalás, hazugság. Termék, a magyar nyelv értelmezése szerint a kenyér, amit vetőmagból, Isten napfényében, munkával előállítanak, és meg lehet enni. Termék még, mondjuk a kapa, amit vasércből, Istenadta energiával, és temérdek emberi munkával elő lehet állítani, és bárki, a saját hasznára használhatja. A banki átverés, nem termék. Azért nevezik újabban így. hogy úgy tűnjék, mint ha értéket jelentene, de ez hazugság. A banki „termékhez” legfeljebb a sátán ad valamit, Isten semmit. Értékteremtő emberi munka nincs mögötte, egyedül a bankár használhatja, az értékteremtő ember kifosztására. Nem lehet megvásárolni, hazavinni és használni, mint egy terméket. Ezért, a banki spekulatív irományokat terméknek nevezni, a legsötétebb hazugság.
Lehetne ezt a „világ-szótárat” folytatni a végtelenségig a mai életben, de egyrészt, már az emberek nagyobb része folytathatná helyettem, másrészt, nem szeretnék visszaélni olvasóim türelmével.
Mindenképpen azt gondolom előremutatónak, ha egy-egy gyanús fogalom előkerülésénél, azt vizsgáljuk meg, teremt e mindenki számára használható értéket, az adott fogalom által takart cselekvés.
Béla László
