Darázsfészekbe nyúltam…
Amióta közzétettem a „Lincshangulat van kialakulóban?” kérdéssel kezdődő posztomat, egész kis társadalmi diskurzus kavarog körülötte. Számos megfontolást hallgattam, olvastam az óta, pro és kontra, ezzel kapcsolatban.
Eltűnődtem, mitől lehet olyan fontos Esztergom közvilágítása, hogy egy nyíregyházi, egy szegedi, egy békési egy szolnoki és sok budapesti ismerősömnek is, azonnal véleménye lett a kérdésről, és még azt is fontosnak tartották, hogy ezt sürgősen megosszák velem.
Hamar rájöttem, hogy itt nem egyszerűen egy magyar város közvilágításáról, iskolai étkeztetéséről, és hasonlókról van szó. Annál sokkal többről.
Az ország lakosságát eltaposni igyekvő, és minden lehető eszközzel befolyásoló hatalmak azt hiszik, hitték, hogy mint a világ egyéb részeiben, itt is kedvükre ültethetik a nyakunkra a saját embereiket. Egyetlen dolgot hagytak ki a számításból, hogy ez MAGYARORSZÁG! Trianon ellenére is, a beszivárgás ellenére is, a hazugságáradat ellenére is, a sugárzott tudatmódosítás, az izraeli kémrepülők ellenére is. A magyarok nem világpolgárok, hanem igenis helyhez rendelt, hazájukhoz kötődő, a tudatbefolyás ellen egyre fokozottabban védett, végtelen intelligens, őstudást őrző, soktízezer éves nemzet. Ami az öbölháborúban az iraki egységeket, az amerikaiak megérkezése előtt megadásra késztette, az a frekvencia, nem minden magyar agyra képes hatni, és egyre több válik védetté ezzel szemben. Viktor diadalmenete előtt, még más volt a helyzet.
Ezt a kabinetet még megettük, de a látszat ellenére, a butának hirdetett magyar tudatalattijában, sokkal több ősi tudás van, mint ami kívülről feltételezhető.
Lehet, hogy az elektronikus kémrepülők el tudták érni, hogy csak az menjen szavazni, akinek Orbán kell, de már ez sem volt teljes siker.
Amióta napvilágra kerültek, nyilvánvalóvá váltak, a súlyosabbnál súlyosabb hazugságok, kezdve az izraeli együttműködéstől a terrorkülönítmény felállításán át a kistelepülések pusztításában, azok bekebelezési szándékában, a
A Fidesz távirányítóinak rövidlátó, buta politikája adja meg, és fogja még inkább megadni a megoldást. Az elhazudott rendszerváltást, még nagyon ügyesen megszervezték. Kitalálták a szabad mandátumot, amivel a kerekasztal pártjait, megválasztásukat követő négy évre bebetonozták a hatalomba. Nem volt egyetlen kiút sem. Bármerre mentünk, minden irányban verembe estünk.
Húsz év kellett, mire végig próbálgattuk. Most, noha már volt alternatíva, megettük a fasiszta, rasszista antiszemita maszlagot, és megint a verem alján vagyunk, és egykulcsos adó, áremelés, áfa emelés, államadósság, benzináremelés-hegyű lándzsákkal akarnak elpusztítani a gödör szélén állók. Nem látszott a létra, amin kimehetnénk.
A korlátolt pártszimpátiákkal, a hazug közvélemény kutatási eredményekkel,
jól meg tudtak bennünket osztani. Mindenki tudja, hogy a Fideszben, a kollaboránsok vezetése alatt, sokkal nagyobb számban vannak megtévesztett hazafiak, mint kollaboránsok. Ezek az emberek köztünk élve, a mi felhatalmazásunkkal tesznek lehetetlenné bennünket, a kollaboráns vezetés nyomására. Ezt a nyomást, egyre inkább nem veszi be a becsületes képviselők gyomra, és ha ma még a pénzért hajlandók is a kikiáltó utasítására szavazni,
ez, Esztergomban már nem fenntartható. Ott már gondolkodnak az emberek.
Átértékelik helyzetüket. A lakosság rájuk nehezedő nyomása felnyitja a szemüket, mit jelent egy ostoba politika kényszerére, közmegvetés tárgyává válni. Molnár Oszkár is Fidesz színekben indult, de rég átlátta, mi zajlik a háttérben. Egyéb célra használta a felülről érkező tisztességtelen parancsokat, és minden gáncsvetés ellenére, rendet tett a maga területén, és ma a lakosság kedvence, nem közellenség.
Esztergomban is rendet kell tenni. Az. az ostoba politika, ami be akarta bizonyítani, hogy ma az országban a Fidesz szándékának hiányában semmit nem lehet tenni, megbukott. Az emberek elutasították. Két lehetőség marad, az ellehetetlenítőknek. Vagy frakcióstól, fittyet hányva a központ beteges elvárásaira, a tisztesség, ésszerűség, és a választói akarat szerint szavaznak, vagy annyian lépnek ki a frakcióból, ahány ahhoz kell, hogy helyrehozható legyen a felforgatás.
Ez, a magyarság, a lakosság nagy győzelme. Mint olyan, például szolgálhat a parlamenti képviselők számára is. Fölmutatja, hogy minden magyar embernek első, a haza, és a becsület, és bármilyen pártszimpátia, ezeket csak huszadrangúan követheti. Nincs az a pénz, (frakcióvezetői önkényes bírság) amiért egy becsületes magyar, eladná a honfitársai jövőjét, életét, de ha annyira szüksége van rá, biztosra veszem, hogy ez a csumára kifosztott magyar nemzet is összeadná számára, és a közmegvetés súlyos terhétől is mentesülne.
Érdemes ezen elgondolkodni, nem a nemzet ellen, hanem a választók elvárásának megfelelően szavazni, és elvonulnak a viharfelhők hazánk egéről.
Béla László
