Megint minket döngölnek.
Most épp a libatoll kapcsán. Nem számít! Nem érdemes, és nem is szabad vele foglalkozni. Akik ezt az utat választják, nem saját elhatározásukból teszik. Erre vannak kihegyezve. A mancsok, mindig kikaparnak valamit. Nemrég a libamájat, most a libatollat. És az unio, szolgaian követi a direktíváikat.
Nemrég tettem ki a malacokról, az ő előírásos „uniós” műanyag játékaikról, meg a homokozós tyúkketrecről egy jópofa cikket, ami szókimondóan taglalja az elmebaj szintjeit.
Nekünk máson kell gondolkodni. Az unio, biztos léptekkel halad az összeomlás felé. Mi leszünk e, az első dominó, esetleg a görögök, vagy más, ez sem érdekes. Nekünk arra kell koncentrálnunk, milyen főúri módon fogunk élni, a változások után. Ha sokan, erősen, és hittel gondolunk rá, hamarabb jön el, és az utolsó rúgásokat is könnyebben hárítjuk. Gondoljuk csak végig! Ha csak az, az érték, amit ma elhappolnak, mind az országban marad, már mennyivel jobban élünk. Akkor nyugodtan megehetjük mi a libamájat. Sok, most a szegénységgel küzdő éhező gyermek fog örülni, a mancsék akciójának, a finnyogók pedig ehetnek génmódosított növények olajából, hidrogénezett művajat, takarózhatnak, melegedhetnek, újrahasznosított petpalack vattában. Nekünk megfelel a tömött liba mája, és szívesen melegszünk a pihe tollai alatt.
A világnak, van egy normális fele is. a kelet, ahonnan elindultunk, testvérként tisztel bennünket. Minden feleslegünket megvenné, és minden hiányunkat pótolná.
Mi itt a gond?
Semmi! Zárójelbe kell tenni a belső ellenséget, egyengetni kell kelet-Európa összefogását, és rövidesen Dárius is úgy akar majd élni, ahogyan mi fogunk.
Ez nem a szokásos, „később majd jobb lesz” hazugság. Ez realitás!
Mindenünk meg van, amiért hálásak lehetünk a gondviselésnek, csak élnünk kell vele. Fogunk! Ezt kell elhatározni, elhinni, és megvalósul.
Ha létrejött, nem kell senkivel harcolni, mert a jó modellhez, mindenki tartozni akar. Ez a lényeg, és egyben az igazság is.
Béla László
