Igaz, kicsit más háttérrel, de messzemenően egyetértek, minden gyűlölködés elutasításával. Az önmarcangoló „ mea culpa” bekezdéseit kihagynám, hogy írásom, a lényegről szóljon
A gyűlölet a rombolás energiája – állapítja meg nagyon bölcsen a levél.
Ez egyszerű okból azt vallom, amit Jézus tanított, szeretnünk kell egymást.
Minden körülménytől, feltételtől függetlenül, még a leggonoszabb ellenségeinket is, mert ha gyűlöljük őket, erőt adunk nekik, a sajátunkból.
Ne tegyük!
Amit eddig adtunk, annak birtokában is ordenáré pusztítást képesek végrehajtani ellenünk, ne adjunk több erőt.
…senki sem érezheti magát feljogosítva arra, hogy bárkit vallási, származási, kulturális vagy nemzeti identitásában megsértsen, megalázzon, fenyegessen vagy!? Kirekesszen…
Itt kell megállnunk, és nagyon elgondolkodnunk. Ha valaki, az otthonunkban támad ránk, és önvédelemből bezárjuk az ajtót, hogy a támadó kívül rekedjen, az mi? …bizony! Az csúf szégyenletes kirekesztés, de nem kell ökölre mennünk a betolakodóval. Logikus szerintem. Az ajtót, erre találták ki.
Ha az emberünk nagyon elszánt, betöri az ajtót, hogy furkójával szétverje a fejünket, miért csavarjuk ki a kezéből a bunkót, és törjük el mindkét karját?
Gyűlöletből?
Ezt végképp dőreség lenne állítani. Ilyet legfeljebb félelemből, önvédelemből, vagy szeretetből tehetünk.
Szeretetből?
Miféle szeretet az, ami kartörésben nyilvánul meg?
Akár magyaros szeretet is lehet. Az illető rám tört, meg akart ölni, és én megóvom attól, hogy gyilkossá váljék. A törött kar, hat hét alatt összeforr, a tiszta lélek, ha gyilkossággal szennyeződik, soha nem tisztul meg.
Ne beszéljen nekem senki, hamis bűnbocsánatról. A gyilkos lelkét, a pápa sem tudja feloldozni, ha még van neki. Ha eladta az „ördögnek”,az más. Akkor egy falusi plébános is feloldozhatja, sikerrel, és mehet ismét ölni.
Vagy nem?
Melyik tanításban higgyünk? A végtelen isteni könyörületességben, vagy az egyházak bűnbocsánatában?
Az embert el lehet fogadni hibáival együtt, ahogy Isten teszi, vagy meg lehet gyóntatni, hogy hibátlannak hihesse, és hirdethesse magát.
Nincs itt valami irdatlan szakadék?
Vakvágány!
Ez az írás nem erről szól, hanem a gyűlölet elutasításáról, a szeretet hatalmáról és erejéről. Az emberek, általában, soha sem gyűlölködnek, ok nélkül pedig végképp nem. A gyűlöletet, mindig gerjeszteni kell, hogy fennmaradjon. Véletlenül sem szűnjön meg, mert ha megszűnik, nem lehet újraéleszteni.
Mire jó a holokauszt? (egyebek mellett) Hogy a gyűlölködés meg ne szűnhessen. Miért kenik a képünkbe naponta, hogy a minket tönkretevők, milyen búsás fizetésekért teszik ezt? Ugyanezért.
Nem kell gyűlölködni! Cselekedni kell, szeretettel. Megóvni embertársainkat a bűnöktől. Az uszítás bűn, ahogyan a heccelés is.
Ha én heccelem a kirablottakat, nézzétek, hogy ki…tam veletek, ők pedig ezért gyűlölni fognak, kié a nagyobb hiba? A heccelőé, vagy a gyűlölködöé?
Az a több millió család, aki a hatalmaskodók kirobbantotta háborúkban elveszítette szeretteit, túllépett a keserű emlékeken, és nem táplál gyűlöletet, miért tudja megtenni? Mert a szeretet alapján áll, és gondolkodik.
Akinek a szívében gyűlölet fészkel, örökké bosszúért kiált. Csak a gyűlöletről képes beszélni, és bennünk, buta hallgatókban, képes azt felébreszteni, hogy utána hibánkul róhassa fel.
Nem kell! Hatalmas hiba beszállni a hintába. Ha lemondunk a feltétel nélküli szeretetről, utálatunkkal, a saját védekező fegyverünket adjuk a kezükbe, hogy ott, támadóvá válhasson.
Az indulat gyötör, felkorbácsol, és bosszúra késztet, míg a szeretet megnyugtat, kiegyensúlyoz, és együtt érzővé, nemzetté kovácsol.
Melyik a jobb?
Ha egy nemzetben szeretet van, az még nem hülye!
Mi magyarok, híresek vagyunk a toleranciánkról. Ha nem így lenne, hogyan tudtak volna olyan mélyre döngölni bennünket, a szemünk láttára.
Ennek ellenére, bennünket kárhoztatnak legjobban.
Miért?
Mert lehet. Semmit nem teszünk ellene.
Nem az a baj, ha akad egy begőzölt fickó, aki odamondja valakinek, hogy utálja őt, és a fajtáját is. Az a baj, az igazi baj, ha ezt a mondanivalót, az egész nemzet lelkéből meríti. Nagyon mélyre süllyedtünk. Fel kell emelkednünk, mielőtt megfulladnánk. A magyarság, alapból a szeretet talaján áll. Nem hagyhatjuk lerugdosni a lábunkat erről a biztos pontról, mert elmerülünk a mocsárban, a gyűlölet mocsarában. Tudnunk kell, hogy rendesen körülvesz bennünket.
Ha egy kis senkiházi, kap a néptől egy akkora hatalmat, mint a bolhapiszok, és azt azonnal, a nép ellen használja, nem utálni, gyűlölni kell, hanem szeretettel kell kirúgni a hatalomból, hogy a lába se érje a földet. Gondoskodni kell róla, hogy ne tudjon bűnbe esni. Szeretettel meg kell óvni ettől, és nincs baj.
Ha ennek van egy főnöke, aki megtehetné, de nem teszi, azt is ki kell gyomlálni.
Folytathatnám a sort, de nem ez a lényeg. Hiába gyűlöljük a gyomot, attól még szívja a föld erejét, és nem engedi fejlődni a nemes növényeket.
Nincs olyan sötét ember, aki azért húzza ki a gazt, mert haragszik rá.
Mindenki a kártékonysága miatt irtja, a nemes növények iránti szeretetből.
Csak ez lehet a vezérelv, ami megmutatja a túlélés irányát.
Béla László
