évszázados átverés

   A magyar társadalmat, ezen belül is, elsősorban a mezőgazdasági termeléssel, állattenyésztéssel foglalkozókat, mélyen felháborítják, az állami termőföldek körüli mutyik. A törvényesség minden követelményének látszatra megfelelő sumák pályázat-elbírálások, amelyek olyan kezekbe juttatják a magyar kincset, a termőföldet, amely kezeknek, esze ágában sincs, az eke szarvát megfogni.

       Érthető a tülekedés.

A kaftános-módra kitalált földalapú támogatás, akkor is hasznot biztosít a földhasználónak, ha az, egy keresztbe szalmát nem tesz a földön, éveken át.

Közben, a helyben lakó termelő, földhiánnyal, munkanélküliséggel küzdve tengődik, ameddig a simlis bérlő, a Riviérán eltapsolja a megszerzett támogatást.

Ha már ilyen kormányt választottunk, egyenlőre nem sokat tehetünk, Kétségtelenül megtanulhattuk, hogy a közügyek közelébe, nem engedhetünk, sem dilettáns, sem magyarellenes, sem korrupt embereket, de ha már ott vannak…

Nem várjuk, vagy inkább hiába várjuk tőlük, hogy a közhatalom felelőssége alatt bújjanak ki a bőrükből, felejtsék el a holdudvar méltatlan támogatását, és adják annak a földet, aki dolgozni, nem nyerészkedni akar. Ahhoz más emberek kellenének, és azzal az ország is előbbre jutna. Az egyik lehetetlen, a másik ellenzett helyzet az eu-ban. A nemzetállamoknak éhen kell pusztulni, hogy várjuk a jóságos világkormányt, aki majd megment bennünket az éhezéstől.

   Nem így lesz!

Nagy erők, hihetetlen technológiák dolgoznak azon, a földön, és a földön kívül, hogy megszabadítsák az emberiséget, a testében megtapadt élősködőktől.

Ameddig ez a folyamat zajlik és kiteljesedik, azt az időt is túl kell élni.

Addig is muszáj olyan körülményeket teremteni, amelyek között élni lehet.

Ha már a megválasztott „honatyáinkat”, nem tudjuk átalakítani, és egyenlőre, másokat nem választhatunk, elérhetjük, hogy a föld birtoklása, egyben a föld

megművelésének, rendeltetésszerű használatának a kötelezettségét is jelentse.

Ha és amennyiben, a nyertes pályázó sumák, és a megszerzett földet, vagy annak egy részét nem műveli, és ezt három helybeli tanú, valósan, és egybehangzóan állítja, lehessen kötelezni arra, hogy a támogatás megtartása mellett, a földhasználatot, ingyenesen engedje át annak, aki megművelni is hajlandó. Így, magyar mondás szerint, a kecske is jól lakik – a káposzta is megmarad. A mutyizók élvezhetik hatalmuk tiltott gyümölcsét, a gazdák pedig, ha nehezebb feltételekkel is, de legalább termelhetnek élelmet, az éhes magyar gyermekek számára.

   Igaz, hogy ez egy félmegoldás, de a semminél, éppen egy féllel több.

Béla László