Elmérgesedett vita dúl a parlamentben, és az országban egyaránt. Hamar pont kerülhet ennek a vitának a végére.
Tudom, sokaknak, főként a hormonzavarosan megnövekedett befolyású embereknek ez az érdeke, mert ebben, az ország tönkremegy, így szabad prédájává válik a „felvásárlóknak”.
Nem ez az ország, a magyarság, a nép érdeke.
Ez a nép, szeretne békében, jólétben, biztonságban, félelem nélkül élni, amihez az emberi jogok nyilatkozata szerint elidegeníthetetlen joga van.
Ezt a jogot tiporják lábbal a rendszerváltó kormányok.
A népnek, elege van!
Magyarországnak, a „rendszerváltás” óta megválasztott kormányai, tekintet nélkül azok pártállására, kivétel nélkül, alkalmatlanok voltak az ország vezetésére. Ez a vélemény, nem ideológiai, faji, vagy érzelmi alapon született.
Ezt az élet maga alakította ki, és nincs ember, aki ezt megcáfolni képes.
Ezt a véleményt támasztják alá, az utcán tengődő hajléktalanok, a reménytelenségben alkoholistává lett szakmunkások, az adóhatósággal harcoló kényszervállalkozók, a betört ablakokkal, elhagyottan álló, hajdan értéktermelő gyárépületek, az úniós parancsra felrobbantott, néhány éves korszerű élelmiszeripari beruházások, a külföldről vásárolt buszok, a kilakoltatott családok, a felelőtlenül, a nép szájától elvonva a kenyeret, szükségtelenül épített, többszörösen indokolatlan költségű metró, a gátlástalanul ellopott közpénzek,
a munka, és jövedelem nélkül maradó emberek, és sorolhatnám, még oldalakon át, de nem fér bele egy mondatba.
Ezek a tények, mind a kormányok alkalmatlanságát bizonyítják.
Ezt, mindenki látja, kivéve a hatalmi mámorban úszó megélhetési politikusokat.
Mit lehet tenni, egy ilyen helyzetben?
Ugyanazt, amit akkor teszünk, mikor kertünk kultúrnövényeit elnyomja, és megölni készül a gaz. Ugyanazt, amit más „poszt-szocialista” országok megtettek, kapálni kell. Eltökélten és határozottan irtani a gyomot, hogy kultúránk el ne pusztuljon.
Hogyan lehetne egy társadalomban kapálni?
Úgy, mint Izrael teszi Palesztínában, vagy Amerika a saját frontjain?
Erőszakkal, géppisztollyal, bombákkal, vagy vírusokkal?
Nem!
Így nem lehet, és nem is szabad, mert ha egy hazafit megölnek, három áll a helyébe. Bizonyította ezt Korea, Vietnám, Palesztína, de akár Irak, vagy Afganisztán is.
A kapa, nem fegyver, ha rendeltetésszerűen használják, hanem szerszám.
A társadalmakban sem fegyverrel kell kapálni.
El kell dönteni, a napnál világosabb eredmények alapján, hogy a korábbi vezetés alkalmatlan volt.
Mindazokat az embereket, akik az alkalmatlan vezetésekben, döntési pozícióban, vagy annak közelében, akár tanácsadóként működtek, nemre, fajra, vallásra, vagyoni helyzetre tekintet nélkül, legalább tizenöt évre, el kell tiltani, a közfeladatok ellátásától. Ezek az emberek, ez idő alatt, nem választók, és nem választhatók.
Mivel jelen helyzetben, nincs bíróság, aki ezt meg merné tenni, és akinek az illetékessége, ebben a kérdésben, ne lenne elvitatható, ügydöntő népszavazásra kell a kérdést feltenni, egyetlen félreérthetetlen kérdéssel:
Akarja e Ön, hogy az elmúlt évtizedek politikáját alakító, az ország eddigi sorsát meghatározó vezetők, a közügyek gyakorlásától 15 évre eltiltassanak?
Ez nem forradalom, nem gyilkosság, nem fasizmus, és nem „holokauszt”.
Pfujj! - mondják erre az érintettek. Ezek kirekesztő, fasiszta, antiszemita, rasszista, pokolravaló, hivatalból elutasítandó gondolatok. - szerintük
De kérdezem én - mi mást tehet egy nemzet, aki hovatovább az életéért küzd? Mit tehet, ha egy jól körülhatárolható kisebbség, elrejtőzve a soraiban, rendelkezési jogot vindikál fölötte, kisajátítja a hatalmi pozíciókat, ezzel élve, és visszaélve, halálos csapdába ejti?
Mit tehet, ha ő maga élni akar, és nem akarja ezt a kisebbséget száműzni, bebörtönözni, vagy uram bocsá' lemészárolni?
Nem marad más választása, csak a teljes és totális kirekesztés. Nem az életlehetőségekből, csak az élősködésből, korrupcióból, a döntések meghozatalából, így a többség elnyomásának bármilyen lehetőségéből. Ez, a túlélés, számunkra egyetlen humánus módja. Még mindig kisebb katasztrófa, legalább is az adott nemzet számára, ha egy kirekesztett kisebbség, emiatt elvándorol, mint ha ennek a kisebbségnek, pokoli tevékenysége miatt, a nemzet alkotóinak kellene tömegesen kivándorolni. Ha nem mennének oda a parlamentbe ezek az emberek, ez a kérdés, fel sem merülne, de így, egy kényszerűen, és elkerülhetetlenül megoldandó feladat.
Ez egyszerű népítélet, valódi, és nem elcsalt, elhazudott demokrácia.
A kérdést, a leadott szavazatok egyszerű többsége 50%+1 szavazat dönti el.
Így azok a Pártok szállhatnak versenybe az ezt követő választáson, akik még nem bizonyíthatták jó, vagy rossz szándékukat. Természetesen, megtisztítva azoktól a tagjaiktól, akiket korábbi tényleges hatalmi pozíciójuk miatt a közügyektől már eltiltottak.
Igy, helyet kap, sok olyan egyéni jelölt is, aki a pusztításnak nem volt részese, és addigi életútjával, alkalmassá vált az emberek bizalmára.
Ez a megoldás tehet pontot, a jelenlegi mocskolódó, zsidózó és nácizó, cigányozó és rasszistázó, parttalan vita végére.
Béla László
