Sokakban él már a felismerés, hogy a Föld, jelenlegi uralmát birtokló sötét erők, utolsókat rúgják. Sajnos, mi emberek vagyunk ennek céltáblái, ezek a rúgások fájdalmasak, mégis elviseljük, mert már tudjuk, leteríteni képtelenek bennünket.
A reménytelen hatalmasságok, felismervén saját helyzetüket, pánikba estek, kapkodnak, és egyik hülyeséget a másik után követik el. Ezekkel erősítik az ébredést azokban, akik közöttünk még szenderegnek.
Egyik ilyen a dohányzással kapcsolatos visszaélésük. A dohánykereskedelmi monopólium erőszakos fenntartása mellett, arcátlan hasznot zsebelnek be, a legszegényebb tömegeken. Kevés olyan dolgot tudok elképzelni, ami erősebben motiválná a széles tömegeket a változások kikényszerítésére, akár erőszakkal is.
Nem lesz szükség, semmilyen erőszakra!
A másik égbekiáltó baromság, a „környezetterhelési díj”. „Nagyjaink” összes tudásukat egyberakva, képesek voltak kitalálni, hogy akihez nem tudták eljuttatni, a piócaként kiszipolyozó szennyvízcsatorna rendszerüket, azoknál a házaknál, ezt a lehetőséget „környezetterhelési díjjal” pótolják, hogy senki, ki ne maradhasson a fosztogatásból. Ennek akkor lenne létjogosultsága, ha az állam, minden pöcegödör körül, szívószállal kiszippantaná, azt a 10-15 cm elszennyeződő talajt, és havonta új, tiszta talajra cserélné. Tud valaki ilyenről?
Persze hogy nem. Az áruló politikusok, nem a fekáliát nyalják fel, amit az emberek termelnek, csak a mézet. A másikat nekünk hagynák, díj formájában.
Van még közöttünk, aki nem lát át ezen a szitán?
Az állatvédők, meg a zöldek, az újabb fosztogatók. Azt nem találják ki, milyen büntetést fizet, és kinek, az a kormány, aki emberkínzást (éheztetést, munkanélküliséget, kilakoltatást) követ el az emberek ellen. Kitalálják viszont, hogy be kell, csippeni az állatokat, bizonyára puszta szeretetből, és nem azért, hogy ilyen címen meg lehessen fejni a gazdikat. No meg, ha a gazdi, sétálni viszi az ebet, műholdról nyomon követhető legyen. Kiirtanák a parlagfüvet, ami régóta egy gyógynövény, és a művelt területeken elő sem fordul. Ezért parlagfű.
A legjobb, amin elfogott a röhögés.
Évek óta kerülöm a multikat. Piacra járok vásárolni. Ismerem a kereskedőket, meg a kis parasztasszonyokat (és ezt nem pejorativ tartalomnak érzem, inkább megtiszteltetésnek) tisztelem és megszerettem őket. A segítőkészségüket, a szerénységüket, a szorgalmukat. Összességében, ez egy békés hely. A legnagyobb esemény, ha a hangosbemondó figyelmeztet, vigyázzunk értékeinkre, mert zsebesek léptek a piac területére. Rendőrt, akkor sem látni.
Ma, meglepetten láttam, egy csomóban három rendőrt, aztán megint kettőt. A piac előtt, rendőrautókat. Nem tudtam mire vélni. Gondoltam, valami rendbontás van a piacon. Nem volt. A rendőrök álldogáltak, nézelődtek békésen. Aztán, kiszúrtam a sokaságban, egy békésen vásárolgató gárdistát, majd messze tőle még egyet. Elfogott a röhögés. Akkor értettem meg a fokozott rendőri jelenlét okát. Ha két gárdista megjelenése ilyen reakciót vált ki, annak a hatalom részéről, nagyon hasmenés szaga van. Nem kell félni! A gárda nem harap. Még csak nem is „rendfenntartani” jöttek. Egyszerűen szemléltetik, hogy ebben az országban, a magyarok is jelen vannak, akár tetszik akár nem, ahogy a zsidó képviselő úr volt szíves tudomásunkra hozni a Magyar Parlamentben legutóbb.
( mármint, hogy ők is jelen vannak) Bánja a kánya! Csak ne a politikában, a vezetésben, vagy a végrehajtásban legyenek! Onnan teljességgel és maradéktalanul ki kell rekesztenünk őket, ha tetszik, ha nem. Ez csak választás kérdése, és a magyar választók, egyre tudatosabbak lesznek, minden realizálódó gaztettük láttán.
Béla László
