Nagyon szépen köszönjük a látogatóknak a támogatást, de "Béla László" 2014.02.13-án elhunyt. A blog az üzemeltetők bezárásáig, látogatható, utána a feltett anyagokat, semmilyen formában nem tudjuk közzé tenni. 

Nyugodjék békében, nagyszerű ember volt.

Lehet, hogy az emberiség önvédelmi képessége nullára redukálódott?

Lehet, hogy párezer gazember, megfelelő anyagi háttérrel, képes elpusztítani hétmilliárd embert?

   Nem hittem volna, de a jelek erre utalnak.

Bizonyossá vált, hogy a fukusímai  atomerőmű katasztrófáját, emberi technika által gerjesztett földrengés okozta. Ameddig ez a technika létezik, a világon bárhol, bárki ki van téve hasonló támadásnak  Egy  ilyen, a Föld, az emberiség elleni bűntett.

   Ahogy a atombombát nemzetközi egyezményekkel korlátozták, itt a megfelelő lépés lett volna, amint bebizonyosodott a pusztító szándék. A veszélyeztetett államok haderejének azonnali összefogása, a veszélyes technika azonnali megsemmisítésére.

   Többszörös sikergaranciával kellene szétbombázni, minden ilyen célú berendezést, vagy ezek működéséhez használt eszközöket. Nemzetközi felhatalmazással, vagy anélkül, azonnal!

    Nem tesszük.

Meguntuk tán az életünket? Félünk? Mitől? Pár ezer cezaromániás gazember bosszújától?

   Ne írjuk még meg, a végrendeletünket! Inkább pusztítsuk el, önmagunk védelmében a veszélyes eszközöket.

Béla László

  A mai Magyarországon számos olyan gond nehezíti a magyarok életét, melyek közül egyetlen egy is elég lenne, életünk megkeserítéséhez.

Az ország vezetésében és közhatalmában, teljes zsidó hegemóniát alakítottak ki.

Ez mára odáig fejlődött, hogy bizonyos mértékű közhatalmat jelentő beosztásokat, már kizárólag pedigrés ember tölthet be. Így valósul meg akadálytalanul a kettős mérce, és egyéb, magyarellenes lépés Magyarországon.

  Elkövetői felelősségre vonhatatlan, érinthetetlen emberek. (a korrupción fogott bírónak is jár a fizetés / kamarai döntés a közelmúltban)

   Mindazonáltal, nem szabad haragudni ezekre az emberekre.

Magatartásukat, elvárásaikat zsigereikben hordozzák, képtelenek attól függetlenedni, kizárólag, az ennek megfelelő helyzetet képesek elfogadni.

Minden létezőnek őket, az ő érdekeiket kell szolgálni.

Szánalmas, és nehezen teljesíthető igény, de egyelőre, kierőszakolásához, sok országban, így hazánkban is meg van a hatalmuk, így a lehetőségük. Noha ez a lehetőség, több európai országban nagy népi ellenállást vált ki, és radikális szűkítési törekvéseket generál, jelenleg változás nem tapasztalható.

  Koránt sem mindegy, milyen kormányok kerülnek hatalomra.

Gyurcsány, Bajnai és sleppjeik, ugyanolyan vidáman gengszterkednek, mint Orbán és csapata. Meg vannak győződve arról, hatalmuk megkérdőjelezhetetlen.

Tudják, de legalább hiszik, a magyar nép annyira elvakított, megfélemlített, hogy nem mer, nem képes, tőlük független kormányt választani. Ez garantálja a cselekedeteiktől független érinthetetlenségüket. Élnek is vele. (két hét alatt…)

   Ezt a jellemző faji elvárást, a magyarság, és vele Európa nemzetei a zsidó keresztény vallásnak magyarokra erőszakolását követően, kétszáz év alatt kiismerték. Azóta utasítják el. Ennek ellenére, minden nemzetállamban kialakult a cionista hegemónia. Hol hatalmi, hol házassági, hol nemzeti érdek fölé emelt egyéni gazdasági érdek hatására, de létrejött, és ez idő szerint, megdönthetetlennek hiszik.

  Igazán annak látszik.

Tény, hogy a 1930-40es években, volt egy határozott törekvés ennek a szemléletnek, és hordozóinak Európából való eltávolítására, de mivel cionista alapon, zsidó tőkéből szerveződött, inkább tekinthető megelőző csapásnak a részükről, mint népi akarat megvalósulásának, Európa népei részéről.

Ez a „megdönthetetlen” hatalmi rend, most igencsak rezeg, mint egy szélfútta kártyavár.

Európa, sőt világszerte erősödő elutasítással szemben szeretnék megvalósítani, az emberek totális semmibevételét, elnyomását megvalósító „új világrendjüket”.

Hatalmukat, minden lehetőségüket képes egy enyhe fuvallat, egy egységes magyar állásfoglalás elsöpörni.

   Nem azért, mert a magyarság ma a világ, meghatározó, politikai, stratégiai tényezője. Pusztán a példa erejével.

Olyan ez, mint a szuperszonikus repülő erőd. Képes városokat szétbombázni, rakétáival szétlőni, de ha menetben, egyetlen pisztolygolyó eltalálja szerencsés helyen, leszakadhat róla a sárkány lemeze, és kivédhetetlenül csapódik a földbe.

  Ilyen a cionista terror is.

Rettegésben tartja az emberiséget, totális elnyomással, kiirtással fenyegeti, de egyetlen nemzet határozott kiállása, példát adhat a világnak, hogyan semmisíthető meg.

  Ez a lehetőség állt most elő a magyarság számára, a közelgő választásokkal.

Ha a magyar nép, szavazatával megdönti a cionista rémuralmat, választott kormánya, átrendezi a hatalmi struktúrákat.

Megkezdődnek az elkövetett nemzetellenes bűnök felelősségének megállapításai, és az ezért járó büntetések kiszabásai.

Ennek, már hírére, puszta lehetőségére, sok felelős kereket old.

   Nem kell törvénnyel kirekeszteni, haragudni rá, üldözni, magától megy el.

Végre, erőszak nélkül létrejöhet a magyarok nyugodt, kiegyensúlyozott, igazság alapján álló, gazdag élete.

  Ez(!) a magyarországi választások tétje.

Mindent, vagy semmit!

Én, a MINDENT SZERETNÉM, a magyar választók pedig megmondják, mi lesz belőle.

Bízzunk Istenben, a magyarok Istenében, de ne tartsuk szárazon a puskaport.

Azt hagyjuk meg Cromwellnek, az, az ő fajtájára jellemző felállás.

Béla László

  Beindult a politika mocskosabbik része, akik máig nyúzták, és ma is gyötrik a magyarságot. „Ejtőernyősök” lepik el a tiszta magyar eget. Idegen területekről jelentkeznek mindentudó képviselőjelöltek, és szállnak harcba a helyben ismertekkel, a választók bizalmáért. Nem átallják a szóró anyagjukra félreérthető módon ráírni a Jobbik nevét, mint ha annak támogatottjaként indulnának.

    Szavazni csak ismert emberekre érdemes, akiről tudjuk, hogy nemzeti elkötelezettségű, nem áll függésben, Ángyán, Kásler, vagy Vona támogatottja.

  Ez persze annak szól, aki változást akar. Fontos, hogy személyesen ismerjük képviselőnket, mert képviseletünket csak ilyen ember valósíthatja meg. Olyan, akivel nap-mint nap összefutunk a boltban, a trafikban, bárhol. Akiről  tudjuk, nem kötődik ellenfeleinkhez, elnyomóinkhoz, nem zsarolható. Ha ilyen képviselők lesznek az országházban, azonnal új helyzet alakul.

Akinek a jelen helyzet épp megfelel, az szavazhat e három ember csoportjain kívül bárkire, ha ismét ezek nyernek, a helyzet garantáltan változatlan marad. Folytatódik az igazságtalanság, a lopás, monopóliumalakítás, a mutyik, áfa csalásos „kifizetések”, és azok eltusolása.

    Aki ebben érzi jól magát, váljék egészségére, ameddig élvezheti.

Remélem, a magyar nép túlnőtte ezt a szintet.

Béla László

   Kirukkokltak a cionisták.

Vona Gábor londoni megjelenése kibújtatta a szöget a zsákból. A hatalmi törekvéseiket egyre jobban féltő, a világméretű elutasítást egyre személyesebben tapasztaló cionisták, már nem válogatnak eszközeikben.

    Közömbös számukra, hogy ártó szándékuknak milyen egyéb politikai hozadéka van. Bármit bevállalnak. Tisztán látszott ez, a jobbik ellen szervezett londoni hecckampányban, ami sokkal többet ártott a zsidóknak, a cionistáknak, a kamatszedőknek, mint bárki másnak.

   Hogyan válthatta fel, a több ezer éves megfontolt aknamunkát, ilyen kapkodó, felelőtlen, átlátszóan ellenséges hozzáállás?

  Sürget az idő, rövidesen vége a „versenynek”.

Az emberiség, és a cionisták, mindent eldöntő erőpróbájának. Úgy is mondhatnánk, a szeretet és gyűlölet, a háború és béke, az egyenlő együttélés, és a rabszolgatartás harcának.

   Ennek a harcnak, geológiai, csillagászati, tudatosságbeli változások jelölték ki a végét. Ezek a változások részben lezajlottak, részben most zajlanak, és kiteljesedésük megállíthatatlanul közeledve, karnyújtásnyira van napjainktól.

   Mi motiválhatja a cionistákat erre a nyílt, eleve vesztést magában hordó harcmodorra. Az idő hiánya. Olyan ez, mint egy futóverseny, melyben az emberiség, és a globális gyarmatosítás fut az életéért. Aki megnyeri a versenyt, azé a túlélés, a jog, a boldogulás, a jövő. Hatalmas a tét, és a cionistáknak tetemes előnyük van. Azt hiszik, kétségtelenül megnyerték a versenyt. Ebbeli hitükben, minden tartalékukat (erkölcsi, politikai, gazdasági) bedobva törtetnek az áhított cél, a cionista új világrend felé. Egy dolgot nem tudnak, a döntő igazságot.

    Van egy versenybíróság, aki nem belőlük alakult, nem korrupt, és nem részrehajló. Ez a versenybíróság, sportszerűtlen megatartásuk miatt ( rabszolga kereskedés, kamatszedés, és hasonlók) rég diszkvalifikálta őket.  Hiába lesznek, akár ők a befutók, nem nyerhetnek.

   Egyetlen járható út, a velük való együttélésre, a teljes és tökéletes kirekesztés.

Az a kirekesztés, ha II. András aranybulláját megerősítő új magyar törvényekkel zárunk ki mindenkit a közügyek intézéséből, a közhatalom gyakorlásából, akinek 6 generációra visszamenőleg kimutatható, Magyarországon élő, magyar ősei nincsenek. Ilyen törvényt, a Fi-MSZP-DMP kormányok sohasem hoznának, mert ennyire nem lóghatnak ki a zsidó csizmák sarka alól.  Nem képesek rá.  

     Miénk, nemzetünkért felelősséget érző magyar választóké a kihívás, hogy olyan kormányt válasszunk, aki "kimondja és megoldja", vagyis tudja, meri, és teszi, ami a mai idők magyar kormányának kötelessége.

  Ez, még mindig nem annyira nacionalista elvárás, mint amilyenek alapján Izrael állam ma áll. Kétségtelenül, van benne egészséges magyar nacionalizmus,

de ezzel együtt, ebben van a magyarság szabadsága, felemelkedése, túlélése, és embernek való jövőképe is. Ezt sem téveszthetjük szem elől.

   A gyűlölet bennünket pusztít. Az itt születettek száműzését, kitoloncolását nehéz megindokolni, akik egyébként senkinél nem jobb, sem nem rosszabb emberek, mint bárki ebben a hazában, egészen addig, ameddig közhatalom közelébe nem kerülnek. Ezt kell hát elkerülni, és béke lesz a földön.

Ki sem kell találnunk, mindössze hinnünk kell eleink bölcsességének.

II. András, már a maga korában látta ezt az egyetlen békés megoldást, de a cionisták keresztbeverték. Be kell foltozni a lyukat a béke pajzsán, és lepattannak róla a rabtartó erőszakosok.

Béla László

Azt mondja a Vona, és a közelmult történései betűre igazolják az állítását, hogy a huszonnégy év óta egymást követő hazaáruló, helyesbítek ország kiárusító pártok és kormányaik, oda juttatták az országot, hogy már nincsen ellopható nemzeti vagyon.

  Mára, ha Orbán kutyáinak koncra támad kedve., már csak magánvagyon ellopására, az ő nyelvükön szólva, tulajdonosi háttér étrendezésére van lehetőségük. Náluk így hívják a lopást.

    Ebben a kényszerhelyzetben kerülhetett sor, a nyugdíjpénztárak idegen kézre játszására, a trafik mutyira, a föld mutyira, az új halászati törvényre, és még sorolhatnám, a magyarságot ellehetetlenítő intézkedések sorát.

   Elkezdődött a tudathasadás Antallal, és Orbánnal sem ért véget.

A jóhiszemű magyar azt gondolhatta, egy skizofrén politikai garnitúra kaphat felhatalmazást egy normális országban. Sajnos, a magyarság erre rácáfolt.

  Huszonnégy év óta, csak ilyen kormányokat választunk. Egyiket a másik után.

Ezeknek a beteg kormányoknak, az a fixa-ideájuk, hogy a nemzeti vagyon = állami tulajdon.

Ebből kiindulva hitték, hogy mint az állam vezetésével felhatalmazottak, szabadon garázdálkodhatnak a nemzeti vagyonban.

Ez bőven nem így van.

A nemzeti vagyon, állami vagyon volt, a „rendszerváltásig”. Ott, látványosan kettévált a nemzet, és az állam. Míg korábban a nemzet és az állam, egy test – egy lélekként őrködött a nemzet érdekei felett, a első skizoftrén kormány, az államot, a nemzet ellenségévé tette.

Idegen érdekeket kiszolgálva, magyar nemzeti érdekekkel szemben intézte az ügyeket.

Az  a Csepel Vas és Fémművek, mely közép Európa iparában is jelentős tényező volt, soha sem volt egyetlen magyar kormányé sem. Az, azé a harmincötezer magyaré volt és jog szerint ma is az övék, akik azt létrehozták, a háborúk, és 56 viharaiból kimentették, és a rendszerváltás napjáig fenntartották. Övék a gyár, nem,hazug politikusoké.

Ugyanez a helyzet bármely más gyárunkkal is.

Azok a magbízott személyek, akik a rájuk bízott értékeket elidegenítették, nemzeti vagyon kárára elkövetett, különösen nagy értékű lopás alapos gyanújába estek.

Ez az, amit huszonnégy éve senki ki nem vizsgált.

Magyar jóhiszeműségből egymásnak adták a kormányt a cinkosok, miközben a magyarságot ellehetetlenítették.

  Vona, Ángyán, Kásler, felismerték ezt a helyzetet. Más úton akarnak járni.

Végre egy irány, ami eltér az eddigi fosztogatókétól.

Rajtunk, magyarokon áll, felhatalmazzuk e őket vagyonunk visszaszerzésére?

El kell menni szavazni, hogy ez kiderüljön.

Állampolgári kötelesség, de nemzeti felelősség.

Én ott leszek.

Béla László

Legyen már vége !

   Legyen már vége, az esztelen gyűlölködésnek, a haragnak, sárdobálásnak, mert ez fog megölni bennünket.

   Csak egy csekélyke járatosság kell, a szakrális (szellemi) felépítésünk ismereteiben ahhoz, hogy tudjuk, életünket, egészségünket, sikereinket és/vagy kudarcainkat, a bennünk élő érzelmek irányítják, és határozzák meg.

   Nem akarok a „Titok” https://www.youtube.com/watch?v=90R7wrpId5Y című filmre hagyatkozni, mert bár nagyon konkrétan, és célirányosan elmondja a dolgokat, túlzottan, az egót helyezi előtérbe, az egyén érvényesülésére koncentrál. Természetesen, ez nem baj, mert ha egy társadalom minden tagja boldogan, kiegyensúlyozottan, bőségben, félelem nélkül él, mi baja lehet akkor a társadalomnak?

 Nyilvánvalóan semmi.

Arra a kérdésre, miért nem képes egy ilyen egyértelmű film Magyarországon, vagy bárhol a világban minden problémát megoldani, egyszerű válasz adható.

   Sokan nem képesek befogadni, magukévá tenni, életük részeként használni a film alapigazságait. Mi magyarok, azért, mert a magyarságot, nagyon rég, és nagyon körmönfontan, alaptermészete ellenére, belekényszerítették a nemzeti méretű gyűlölködésbe.

Ez, oly mértékben beleégett már a gondolkodásunkba, hogy nehezen emelkedünk felül rajta.

Meg kell tennünk !

Minden magyarnak, aki nemzete túlélését fontosnak tartja, tudnia kell, hogy lehet katolikus, protestáns, gnosztikus (új pogány), ateista, materialista, vagy bármi, elsősorban, és alapvetően, genetikailag, és földrajzi kötődését illetően Magyar.

Ezt az alapvetést hivatott elhomályosítani a megosztás, amit mások zúdítanak ránk, több mint ezer éve, a legkülönbözőbb módszerekkel.

Hogyan is történik?

Az emberi civilizáció kezdeteitől, egészen István királyig, sőt, még inkább, az első világháborúig, a magyarság, különböző megnevezések alatt, (pártus, sumer, hun, stb.) a világ meghatározó, és Európa megkerülhetetlen tényezője volt.

Ez a tény, nagyon zavart másokat, akik ezt a státust maguknak akarták, és mára, jobbára ki is harcolták. Milyen módszerekkel, arról most szó ne essék.

Mi pedig haragszunk ezért, és támogatva őket, haragunkkal önmagunkat pusztítjuk el.

Kezdődött, még Attila, hun birodalmának idején, amikor a római hatalomban, a korábbinál nagyobb befolyást szereztek a militáns „héják”. Kikezdték Róma óvatos politikáját, támadásokra, a Hun birodalom provokálására késztették. Attila, megunva a folyamatos védelmi harcokat, ereje demonstrálására, támadó sereggel dúlta fel a birodalom egy részét, és csak Rómát bekerítve, ostromgyűrűbe zárva állt meg.

   Nem haraggal tette mindezt.

Leó pápa kérésére, el is tekintett Róma ostromától.

Ennek a gesztusnak a „békáját”, a gyűlölködő római „héják”, nem tudták lenyelni.

A jóhiszemű Attila, továbbra is megtartotta római barátait, és Rómával való kellemes kapcsolatát. Vesztére, mert így sikerült őt, a rómaiaknak megmérgezniük.

A Hun birodalom összeomlott, összezsugorodott, a Kárpát-medencére korlátozódott, de katonai ereje nem szűnt meg hosszú távon. Az összeomlás zűrzavarában elrabolt avar kincseket, két köztiszteletben álló magyar hadvezér, Bulcsú és Lehel, rendre visszaszerezték.

Ezeket a hadjáratokat aposztrofálja a mai történetírás, a magyarok „rabló kalandozásainak”.

Már csak a Magyar Szent Korona volt idegen kézen, amikor a visszaszerzésére indult vezéreket, gyanútlanságukat kihasználva, tőrbe csalták, elfogták, és lótolvaj módjára kivégezték.

    Ellenfeleink, a magyarokkal ellentétben, már akkor sem ismerték, nem is gyakorolták, a méltó ellenfél tiszteletét.

Kétes értékű győzelmükkel, elérkezettnek látták az időt, a magyarság megsemmisítésére.

Akkor is hiú ábrándnak bizonyult. Ma is az.

A magyarok kiirtására szóló nyílt paranccsal küldtek hatalmas (100 000 fős) német-római sereget. Árpád, a magyarok akkori papkirálya és hadvezére, 907-ben a pozsonyi csatában, csúfosan szétverte, megsemmisítette kétötöd létszámú seregével, az elpusztításunkra érkezőket. Ezzel, örökérvényű példát adott, minden későbbi, akár mai magyar fiatalnak, bátorságból, hazaszeretetből, megfontoltságból.

   Ezzel vált nyilvánvalóvá, hogy a magyarság, a Kárpát-medencében, katonai eszközökkel meg nem semmisíthető.  (Más eszközökkel sem, mert a magyarság is isteni védelem alatt áll)

  Innen kezdődött a B terv, a megosztás és gyűlöletkeltés terve.

Ellenfeleink kerestek egy magyart, akit rá lehet venni a népe elárulására a hatalom kedvéért.

„Jogilag” alkalmasnak kellett lennie a magyar királyság átvételére, de nem rendelkezhetett ezzel a lehetőséggel a magyar szokásjog alapján, akkor ugyanis nem zsarolható, független magyar király vált volna belőle.

  Megtalálták ezt az embert Vajk személyében. Megzsarolták, és megvették.

Súlyos árat fizettek érte, de a magyarság, sokkal súlyosabbat. Ezer éves gyűlölködés szakadt a nyakunkba általa. Hatása máig nem csökkent. Most, hogy ezeket a szavakat leírom, pontosan tudom, hogy a magyarság egyharmadát teljesen hidegen hagyja. A másik egyharmadnak, kinyílik a bicska a zsebében, és leginkább kötélen lógva látna engem szívesen. Úgy kezd gyűlölni, hogy nem is ismer. Mindezt azért, mert „szent” királyunkról lemerem írni a valós tényeket. Jó, ha a nemzet egyharmada tudja, és érti, miről szól ez az írás.

Ameddig mindenki meg nem érti, egyfolytában gyűlölködni, és szenvedni fogunk.

   Igaz, István királyunkat „szentté” tették, de ki tette azzá?

Talán a teremtő Isten?

Nem.

Egy emberi csoport, aki önkényuralmat akart megvalósítani az emberek felett, ehhez gátlástalanul használta, és ma is használja Isten nevét, és saját céljai eléréséért, önhatalmúlag kinevezte magát Isten földi helytartójának.

Ki legitimálta ezt a megállapítást? Ha senki, akkor talán a cselekedetek?

   Legitimálhat jó szándékot az erőszak?

A keresztes háborúk gyilkosságai?

Az inkvizíciók kínzásai?

Nyilvánvalóan nem.

Tény viszont, hogy a magyarság sok ezer éves történetében István volt az első, aki honfitársaira fegyverrel támadt. Ő volt az első, aki idegen támogatással épített hatalmat nemzete felett. Ő volt az első, aki magyar zászló alatt, idegen zsoldosokkal gyilkoltatott magyarokat. Nyert, de soha sem győzött.

A magyarság Istenáldott békés természete, meghajolt az erőszak előtt, és alkalmazkodván a körülményekhez, jó katolikus, jó keresztény vált belőlük.

Lelkükben, sokan megőrizték az ősi magyar hitet, ami ma is él, és támogat a nehéz helyzetek túlélésében.

    Sajnos, a gyűlölet, a harag ma is pusztít bennünket.

Ebben a korban, a nép fele, haragudott arra, aki Istvánt támogatta, hisz idegen érdekekért, erőszakkal fordult népe ellen.

Támogatói pedig, haragudtak ellenzőire, nem értvén, miért kárhoztatják, királyunk „jó” cselekedeteit.

Ez volt a  kezdet. Az óta, egyfolytában gyűlölködünk. Gyűlöltük az egyházi hatalmasságokat, akik királyi felhatalmazással tették tönkre a népet. Gyűlöltük a keresztes hadvezéreket, akik vágóhídra hurcolták családtagjainkat. Gyűlöltük az inkvizítorokat, akik ártatlan magyarokat gyilkoltak büntetlenül.

Később, az idegen udvaroncokat, (Katona: Bánk Bán) akik megkeserítették életünket.

Az után a törököket, később az osztrákokat, labancokat, majd az oroszokat, most a zsidókat.

Értelmetlen folyam.

Nem csatlakozom a gyűlölködőkhöz.

Feltétel nélkül szeretek minden embert, legyen az bármilyen pártállású, fajtájú, kötődésű, hisz ugyanannak a teremtő Istennek a részeként él a világban. Minden ember egy kicsit bennem is van, és mindenkiben egy kicsit én vagyok.Természetesen, nagyobb távolságot tartok azoktól, akik bántanak, és közeledem azokhoz, akik támogatnak.

Senki ellen nem akarok harcolni, senkit semmiben nem akarok akadályozni. Természetesen, a következmény mégis más.

Azzal, hogy magyar honfitársaimat támogatom a vezető pozíciók megszerzésében, akadályozom, szándék nélkül, az idegeneket.

   Ezt kell értenünk, hogy eredményesek lehessünk.

Nem az idegen vezetés ellen, hanem a magyar vezetésért kell harcolnunk.

Ha ezt tesszük, eredményesek leszünk.

Béla László

Sokan tudják már, de még mindig nem elegen, az erőszak ideje lejárt.

Mi magyarok, az emberiség egészével, jó és rosszindulatúakkal együtt, haladunk egy békés, erőszakmentes, szeretet alapjain álló, önzetlen, bőségtől és jóléttől kellemes világ felé.

    Sokunkban fogy már a türelem.

Ismerjük az ígéretet, de még semmit nem látunk, a megvalósulásból, az ígéret realitásából. Sokan érezzük úgy, hogy folyamatosan elvesznek tőlünk valamit. Erőszakosan, jogosulatlanul elveszik a pénzünket, a perspektívánkat, a pozitív jövőképünket, mindent, amihez alanyi jogunk fűződik, hogy Isten rendelése, és örök igazsága szerint, bőségben, boldogan éljünk ezen a Földön.

    Ez az állapot, sokunkat harcra ösztönöz.

Harcolunk bankokkal, emberi jogainkat lábbal tipró törvényekkel, rendeletekkel, ezeket megalkotó, és végrehajtó kormányokkal, háttérhatalmakkal, és ez a harc, rendre eredménytelennek tűnik.

   Ebben a formájában örökre az is marad!

Ellenségeket, ellenségképet keresünk, és találunk, akit gyűlölni lehet, aki ellen jogosan , igaz harcot vívhatunk.

   Nincs(!) ellenség.

Mi kreáljuk azt, miközben önmagunk ellenségeivé válunk.

   Harcolunk azért, hogy végre kirekesszük a hatalomból mindazokat, akik eddig méltánytalanul bántak velünk, becsaptak, kifosztottak, és kínjainkon épültek.

  Mindeközben, nem fordítunk figyelmet azokra az embertársainkra, akik meglátták, és követik a becsületes irányt, és ezzel, alkalmasak egy jobb, emberibb, igazságosabb rend kialakítására.

   Nem azon kell fáradnunk, hogy Bajnai, Gyurcsány vagy Orbán, kirekesztődjék.

Ha ezt tesszük, hatalmas energiákat koncentrálunk körülöttük, aminek segítségével, biztosan a nyakunkon marad valamelyik, és hogy melyik, az teljesen mindegy.

   Aki változást, tisztességet, igazságot, és ebből következő bőséget akar, annak arra kell koncentrálni, hogy azok kerüljenek pozícióba, akik a megfelelő irányban haladnak. Ha körülöttük koncentrálódik az energia, a közfigyelem, ennek erejével felhatalmazzuk őket, és automatikusan zárjuk ki azokat, akik évtizedek óta, élősködők kiszolgálásával nyomorítanak bennünket.

    Biztosan nem vagyunk egységesek.

A megosztottság, ellenfeleink eredményes stratégiájának következménye. Cselekvőképtelenné akarják tenni a nemzeteket, és erre, hosszú idő óta képesek is.

Mindezt azért, mert természetes reakcióinkkal, a rossz ellen tiltakozunk, próbáljuk akadályozni, amivel valójában folyamatosan támogatjuk, hiszen gondot fordítunk rá.

   Nem tiltakozni kell!

Nem akadályozni haraggal, gyűlölettel gátolni a tisztességtelent, de támogatni szeretettel, együttérzéssel őszinte szándékból, a becsületes irányt.

   Ha egy Ángyán, egy Kásler, egy Vona, ennek a szeretetteljes támogatásnak az energiájával megkapja a lehetőséget, bármelyik egyenként, vagy vállvetve mindhárman, megvalósítják, amit mi szeretnénk. Lesz becsület, igazság és jólét. Munka, megélhetés, perspektíva.

   Abban a pillanatban válik huszadrangú kérdéssé, mi lesz a korábbi fosztogatók, erőszakosok sorsa. Isten malmai, lassan de biztosan, és módszeresen őrölnek. Mindenki megkaphatja, ami neki dukál, de csak akkor, ha az embereket a szeretet, a megbocsátás, és az egymás iránti kölcsönös megbecsülés vezeti.

  Így kell lennie!

Nem a felelősök megbüntetése a cél. Nem lehet az!  Ennek, szándékunktól függetlenül, a körülmények alakulása folytán kell bekövetkeznie. A cél, önmagunk megtisztítása, az ellenségesség megszüntetése, embertársainknak, hibáikkal együtt történő elfogadása kell, hogy legyen. Nem írhatjuk le, nem lehetetleníthetjük el a vétkeseket. Ugyanolyan emberek, mint mi, hibákkal, erényekkel, érzelmekkel. Ha ellehetetlenítjük bármelyiket, semmivel sem leszünk jobbak náluk, hisz ők is ezt teszik mindnyájunkkal. A teremtő Isten, rossz szemmel nézi ezt, ne menjünk szemben az akaratával. Minden retorzió, csak az igazság helyreállításának mértékéig mehet el. Ami ezen túlmutat, önkény, erőszak, hatalommal való visszaélés, ami a jobb világban lehetetlen fogalom.

 Ennek kell szemünk előtt tisztán látszania, hogy mindenki, MINDENKI valóban boldogan élhessen az eljövendő békés világunkban.

Béla László

Boldog Újévet Kívánok, a Föld minden emberének!

Magyarnak és nem magyarnak, mindenkinek érdemei, és elvárásai szerint.

BélaLászló

   Soha, semmi ellen harcolni nem érdemes, mert annak, csak vereség lehet a vége. Ennyit legalább, megtanulhatnánk a zsidóktól, mert sokkal többet nem lehet, és nem is szabad. Nem vehetünk át olyanokat, mely tulajdonságoktól megszűnnénk magyarnak lenni.

      A ma Magyarországon kiépített, és uralkodó judeo-fasiszta rendszer sem azon harcol, hogy ne legyenek magyarok döntési pozícióban. Azért és csakis azért, hogy az ilyen posztokat zsidók töltsék be. Ez a harc sikeres, és mellékhatásként garantálja a magyarok kirekesztését.

    Legyőzni, ezt a tendenciát, csak a saját fegyverével lehet.

Nekünk, magyaroknak, egységesen és elszántan, azért kell harcolnunk, hogy minden döntési pozícióba Magyarországon, nemes, magyar ember kerüljön.

   Ez a harc, sikeres lesz.

Következésképpen, olyan szintre csökkenti, a vezetésben maradó zsidók számát, hogy akaratérvényesítő képességük megszűnik.

  Kit zavarna, ha van néhány a parlamentben is, ők is itt élnek, és akik itt születtek, jogosan teszik. Verheti, amelyik épp ott van, fél téglával a mellét, hogy apja, anyja az, így természetesen ő sem más. Jó! Legyen!

  Azt viszont ki kell zárni, hogy néhányszázezer vendég, alapvetően meghatározhassa a magyar nép életét. Ebből elég!

   Magyarországon, a törvényeknek, a törvényhozásnak, végrehajtásnak, magyar alapokon kell állnia, úgy, ahogyan azt 1222-ben II András királyunk, örök időkre, királyi dekrétumában, az aranybullában, bölcsen és előrelátóan meghatározta.

Nem cionista előjogokkal, kettős mércével, unios diktátumokkal spékelve.

   Ez, ősi magyar jog. Megkérdőjelezhetetlen, és egyáltalában nem annyira fasiszta és nacionalista, mint az ellene tiltakozó Izrael törvényei. Ez a kettős mérce sem állhat meg.

   Ez most a magyarság nehéz, megoldandó, de tiszteletre méltó feladata.

Meg fogunk felelni ennek a feladatnak, érzem a zsigereimben. Megérett hozzá az idő, és a nemzet (nem a trafikos) öntudata is.

Viktor hiába harsogja habzó szájjal a rezsicsökkentést, a múltból már ismerjük, a jövő hazugságait. Hiába ad a pénzünkből milliárdokat a holló ipar fellendítésére, az eddigieknél nagyobb támogatásra, a testvérpártja sem képes, az pedig, a jelenlegi elutasítással szemben, édes kevés lesz.

Béla László

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2013-12-26

15:04

Életmentő történetek 

Hantó Zsuzsa szociológus-történész és Kecskeméthy Klára ezredes asszony a Koszorús akcióról és a civil életmentőkről.
Szerkesztő: Bálint István

Erővel akarják ráhúzni a magyarságra, a holokausztért való felelősséget.

Nem vagyunk felelősek!

Sem mint nemzet, sem, mint az egyes emberek, kivált, nem 70 év távlatából.

Akit érdekel, a „hangtár” linket megnyitva, kiválasztva az egérrel a 15:04-es időpontot, megismerheti a műsorból, a valódi történeti tényeket, nevekkel, helyekkel, időpontokkal.

   Az anyagot végighallgatva, óhatatlanul vetődik fel a kérdés : érdemes volt???

Igen!

  A magyarok mindig is békés természetűek voltak, mindig az üldözöttek védelmére keltek és soha nem vártak érte viszonzást. Az, hogy néha kaptak, néha nem az mindig benne van az adott pakliban. Mindig attól függött, ki a másik fél. A segítség mindig feltétel nélkül, a magyarságukból eredt. Máig büszkék lehetünk rájuk, és emberségük fényét, semmilyen hazugság el nem homályosíthatja.

Béla László

   Folyamatosan megy a porhintés, a „demokráciáról” de azt is látnunk kell, hogy minden hatalmi ág, ügyészség, rendőrség, bíróságok, mind a ko(á)rmány kezéből esznek. Semmi hajlandóságuk arra, hogy megfékezzék, a már eddig is sok milliárdos kárt, és sok élet és hajlék elvesztését jelentő fosztogatást.

   Jól látszik ez, a kúria mostani döntéséből, de látszik az APEH-botrány körüli, ügyészi, rendőri tehetetlenségéből is. Ugyanez, a két hét alatt rendet teszünk, nagyképű, emberre jellemző falszöveg is.

Húzzák az időt.

Amennyi magyart ez alatt megölnek, ahány családot kilakoltatnak, ez mind, a cionisták ország-pusztító „eredménye.”

Sovány vigasz, sőt, inkább felháborító, hogy mindez, a Magyar Kormány szándékaival megegyezően történik.

Nem ezt akartuk!

Mégis mindig megesszük a szlogeneket. Megtapsoljuk a rezsicsökkentést. A 16% egységes adót, és kitörő lelkesedéssel fogjuk fogadni, ha közvetlenül a választások előtt, a kormány, hatalmi szóval, felülbírálja a kúria tisztességtelen döntését, és a hitelesek egy kis részének, lehetőséget, reményt ad, a kilábalásra.

Választási kampányfogás.

Húsz éve esszük ezt a maszlagot. Jóhiszeműek, jóindulatúak vagyunk. a feneketlen rosszindulattal, ellenségességgel szemben. Aki már végképp hiteltelenné vált, választunk helyette olyat, aki régebben vált hiteltelenné, mert az, már nem fáj annyira. És ismét benne vagyunk, nyakig…

Már legutóbb is volt alternatíva, de a cionisták ráköhintették, hogy fasiszta, és sokan, minden kontrol nélkül elhitték,

Hiba volt!

Ha akkor, csak egy kicsit jobban a sarkára áll a nép, ma nem itt tartunk. Nincs fosztogató, megfélemlítő kétharmad, nincs felfegyverzett zsidó gárda, viszont van magyar, még ha fegyvertelen is. Nincsenek a sorozatos, már-már napi esemény számba menő rablógyilkosságok, viszont vannak, kivégzett rablógyilkosok.

Nem kell sok!

Néhány elvetemült, autódarun közszemlére tett hulla (mint Iránban) azonnal megfordítaná a trendet. Nincs olyan elvetemült, aki szembenézne azzal, hogy a talpa alatt fütyül a szél.

   Az ilyen „fiatal” magatartására, egyetlen helyes válasz létezik, a statárium!

Elkövetted, - 24 órán belül lógni fogsz.

Ez nem európai, XXI. századi megoldás?

Persze hogy nem, de az sem, hogy agyonverem ezerért a védekezésképtelent, mert én vagyok az erősebb. (és a védett kisebbség, egy elvetemült tagja)

  Sok-száz dolog van, amin mélyen el kell gondolkodni.

Bízom benne, hogy a magyarok, végre megteszik, és levont tanulságaik birtokában járulnak az urnákhoz.

  Nem Bajnait-Gyurcsányt-Orbánt emelnek a hatalomba, hanem Ángyánt-Káslert-Vonát, akik hetek alatt valóban rendet tesznek, ebben a sok sebből vérző országban.

Béla László

Boldog Karácsonyt, és boldog újévet kívántam tegnap a barátaimnak és az ellenségeimnek, a jóknak és gonoszoknak, stb.

  Annyira nem ebben a szellemben élünk, hogy sokakat ez az ellentmondás megbotránkoztat.

Hiba!

Itt az ideje, hogy gondolkodásunkban változzunk meg. Ameddig ezt nem tesszük, esélyünk sem lesz arra, hogy cselekedeteinken változtassunk, melyeknek láncolata, mára, a pusztulás szélére sodorta az emberiséget. Néhány rossz lépés, és a cionista pénztőke, bevezeti a rég dédelgetett új világrendjét, amelyben már nem léteznek emberi jogok, csak a hatalombitorlók számára. Ez, a gyűlölet, pusztító társadalma lenne, népirtásokkal, éh ínységgel, tömeggyilkossággal. Mikor elpusztulna az emberiség java, akkor kezdődne meg a hatalmasok egymás elleni harca, melyben koncentrálnák, korábban az emberek elleni mocskos módszereiket, az abszolút hatalom megszerzéséért. Tartana ez addig, ameddig két embert lenne a Földön. A gyűlölet nem tud mást.

Lassan, minden embernek észre kell venni, hogy építeni, értéket létrehozni

csak a szeretet képes, míg ellentéte a gyűlölet, az önzés és irigység. Játszi könnyedséggel rombolja le mindazt, amit a szeretet nehéz munka árán felépített.

Nem kell messze menni a bizonyítékokért.

Kadhafit Líbiában megölték, a „nép” nevében garázdálkodó fegyveres diverzánsok. Nem a szeretet indította el őket, hanem a önzés, az irigység.

Mi volt a bűne?

Az önzetlen szeretet, de a gonosz, kikiáltotta álszent tolvajnak, és sokan elhitték neki. Most, hogy már megölték, és életműve romokban hever, sokan, nagyon sokan rádöbbentek, milyen iszonyú megtévesztésben cselekedtek, de már késő.

A szeretet sok évtizedes munkájának eredményét, néhány hónap alatt elpusztította a gyűlölet háborúja.

   Miért kellett Kadhafinak meghalni, miért nem védhette magát nemzetközi bíróság előtt, az ellene hangoztatott vádakkal szemben?

Azért, mert pillanatok alatt kiderült volna, nem ő az emberiség ellensége, hanem az őt megtámadó háttérhatalom. Nem a nép támadta meg, hanem a nép kis részét, eredményesen megtévesztő, gyilkos felbérelt banda, a nép mögé rejtőzve.

Máig sokan nem tudják, miért volt útjában Kadhafi, a háttérhatalomnak.

Több dolog miatt is, de mindegyik okot, a szeretet váltotta ki.

Legelőbb a belpolitikája miatt.

Líbia olajjövedelméből, olyan életszínvonalat, létbiztonságot teremtett, a „fejletlen” országban, amit a „fejlett”, (a háttérhatalom uralma alatt álló) országok polgárai, csak sóvárogva szemléltek. Ezzel, megnehezítette a fosztogató államok tevékenységét, pozitív példájával egyre inkább veszélyeztetve fenntarthatóságukat.

A másik nagy „bűne”, a pénzügyi politikája volt.

   Túl azon, hogy már csak aranyért volt hajlandó olajat eladni Amerikának, egyre hangosabban követelte a líbiai aranyfedezet visszaadását, amit más országokhoz, köztük hazánkhoz is hasonlóan, a nemzetközi rabló bankok, holmi pénzügyi biztonság megteremtésére hivatkozva, kiénekeltek az országokból.

Természetesen, ezt sem akarják visszaadni. Inkább megölték Kadhafit.

   A legnagyobb bűne, mégis a tiszta ivóvíz szétosztása volt.

Olajkutatás közben, geológusai, rátaláltak egy sok köbkilométernyi, jégkorszakból származó, kristálytiszta ivóvízbázisra. Azt hiszem, keveseknek kell bizonygatnom, hogy a sivatagban, mit jelent a korlátlan mennyiségű tiszta ivóvíz. A háttérhatalom francia „nagyjai” jól látták ezt. megkaparintották a létező kutakat, és rablóáron árulták a vizet Észak-Afrikának.

Kadhafi, hozzájutva a hatalmas vízkészlethez, folyót épített, megtáplálta ebből a készletből, ellátta egész Észak-Afrikát, ingyen. Tönkretette, a tőkések fosztogatási lehetőségét, sokmillió emberen segítve ezzel.

Ez volt a főbűne.

A mocskos pénz, képes volt elérni, hogy előbb lezárattak egy elágazást, utóbb

megsemmisítették, az egész rendszert.

  A líbiai háború, nem a kormány, nem Líbia, de Afrika egész népe, és a szeretet ellen folyt, és győzött. Ez az emberiség közelmúltjának egyik legnagyobb tragédiája. Megengedtük, hogy az irigység, profit és hataloméhség, lerombolja azt, amit az önzetlen szeretet épített, és kiüsse a perzselő afrikai napon tikkadó emberek kezéből, az éltető víz, szeretet által nyújtott ingyen poharát.

   Ugyanez folyik ma Szíriában.

Szíria látta el, olcsó, jó gyógyszerekkel, a környező országokat. Mára, polgárháborúnak álcázva, diverzáns bandák, egész gyógyszeriparát felégették.

Mindezt a pénz, a profit, az önzés, a gyűlölet és irigység hajtotta végre, az emberiség pedig tétlenül nézte.

     Nagyokat hibázunk mostanában.

Szabadjára engedtük a gonoszt, hogy pusztítson kedvére. Közben, nem vesszük észre, hogy bárhol pusztít, minket, mindnyájunkat pusztít.

A gonoszt, meg kell állítani!

Most!

Ezért kívántam én boldog karácsonyt minden embernek.

Ha a jó ember boldog, azért az, mert nem tudták becsapni.

Ha a gonosz, azért, mert azt hiszi, sikerült.

Ha végre mindenki boldog, észrevétlenül, elégedettsége teljében zárhatjuk a gonoszt olyan ketrecbe, melyből már soha nem tud ártani a jóhiszemű embereknek.

Amikor csattant mögötte a zár, maga is rájön, hogy hibázott, és nem fogja gyűlölni őrzőit sem.

Béla László

Istenáldott Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

Kívánom ezt őszinte szeretettel a barátaimnak és az ellenségeimnek, a jó és rossz embereknek, a szelídeknek és erőszakosoknak, a lemondóknak és az önzőknek egyaránt.

   Ember, azért születik a Földre, hogy boldogan éljen. Boldogan élni, csak feltétel nélküli szeretetben lehet. Ez, az, az állapot, amit semmilyen esemény nem képes megrontani.

   Ez szerint kell élnünk, nem csak karácsonykor, de az esztendő minden napján.

Ha így élűnk, boldogan élünk. Maguktól tűnnek el az ártó szándékok, az irigység, a gonoszság minden megnyilvánulása.

Boldog Újévet Mindenkinek!

Béla László

 Előző írásomhoz kapcsolódóan, meg kell indokolnom ott kifejtett álláspontomat.

  Sokan nem értik, puhányságnak, akaratgyengeségnek gondolják törekvéseimet, amikor a vérlázító állapotok ellenére, nyugalomra, és megfontolt, de határozott szavazásra próbálom rávenni honfitársaimat. A választásokat, olcsó komédiának, felesleges és eredménytelen körök lefutásának tartják.

Ekként is felfoghatjuk, hisz a hatalmon lévők, minden eszközzel, mindent elkövetnek, hogy kormányok, csak az ő köreikből, az ő vezetésük alatt alakulhassanak. Valóban kutyakomédia, hogy oldalszalonnákért, néhány ezer Ft.-ért, hazug ígéretekért szavazatokat vásárolva/szerezve, húsz éve képesek hatalomban maradni. Sovány vigasz, hogy néhány komédiást, sikerült a népnek a színpad első részéről kipöckölni, mert ezek, más szereposztásban, minduntalan visszaszivárognak, hiszen elvtársaik kapják meg az új főszerepeket.

A „rendszerváltó” pártok, kivétel nélkül az ő pártjaik, alapesküjük, mindenek előtt és felett, a cionista fasiszta rendszer kiszolgálását teszi számukra kötelezővé. Nincs hazaszeretet, magyarságtudat, nincs semmi, ami magyar politikusok munkájához elengedhetetlen.

    Túl ezen, mutatják ők magukat nemzetinek, liberálisnak, vagy bármilyennek, amit a nép elvár tőlük, de ez, csak porhintés, kaméleoni színváltás.

   Hiba lenne azt hinni, hogy nem értem a honfitársaimat, akik ezek ellen a körülmények ellen erőszakkal is fellépnének, netán erőszakot sürgetnek.

  Mindenképpen tudnunk kell azonban, hogy az erőszak, ma, Magyarországon, nem lehet eredményes formája, a cionista fasizmus felszámolásának.

     Horthy, a Magyar Királyság il legitimálása óta, a cionista lobbik, fokozatosan és módszeresen építenek a magyarok köré egy keretet. Ennek játékszabályait ők írják. Személyi állományát ők adják. Ezt a keretet tette nagyon határozottá a Grósz-Németh időszak. Megalkották a választható pártokat. Biztosítva ezzel, hogy bármelyiket választja is a nép, számukra mindenképp megfeleljen.

   Nehogy a nép, az egyre növekvő gusztustalanság hatására széttörje ezt a keretet, utóbb megerősítették Európai Unióval, majd masztrichti szerződéssel.

  Ez utóbbi, egyenesen és kendőzetlenül arról szól, ha netán, egy aláíró ország népe, erőszakkal, fegyverrel akarná elsöpörni a cionista fasiszta diktatúrát, arra a népre, ennek a szerződésnek „jogalapján”, ráuszíthatják a francia idegenlégióhoz hasonló európai csendőrséget. Ez, nyilvánvalóan tömeggyilkosság, utána palesztínai állapotok.

    Ezért kell ezeket előbb, saját kereteik között legyőzni. Ettől ugyan rettegnek, de semmit nem tudnak vele kezdeni. Miután erőszak nélkül létrejött egy Magyar Kormány, ez tudja majd eltávolítani a kereteiket. Utána, akár az aranybulla szigorával is biztosíthatjuk, hogy ősi magyar Földön, soha többé ki ne alakulhasson, cionista fasiszta diktatúra.

  Az erőszak most, nem lehetőség a számunkra. Helyette a nemzeti összefogás, együttszavazás, elszánt kitartás a szabadságunk mellett, még ha pillanatnyilag, személyes érdekeink mást diktálnának is. Erről kell egymást meggyőznünk, a választásokig hátra lévő rövid idő alatt, hogy esélye sem lehessen OV. és bandájának ismét megkaparintani a magyarság feletti hatalmat.

Béla László

Magánvélemény. 

   Ez a derék ember, nagyon ki jöhetett a sodrából. Mi tagadás, minden jó érzésű embert bánt, ami az elmúlt évtizedekben Magyarországon folyik, a devizahitelektől, a vörös iszapon át, egészen a dohány, a termőföld, és egyéb mutyikig. Újabbnál újabb monopóliumokig. Ez a fasiszta, büntető, félelemre alapozó gyakorlat, a demokrácia báránybőrébe bújik, és abból marcangol mindenkit, aki nincs benne a bőrben. A bőrbe viszont, csak pedigrével lehet bekerülni. A bőr nyújtható.  Ahhoz, hogy minél nagyobb legyen, töltelékre van szükség,  így-hát, futószalagon (légihídon) szállítják bele a pedigrés embereket. Ezt teszi, fejlesztgeti, próbálja legalizálni, a "rendszerváltás" óta, minden "magyar" kormány.

Ehhez, még bőr is van a pofáján.

   A magyar egy szelíd nép, de nem hülye.

Nem érdemes harcra ösztönözni, mert ma, nem ilyen a világpolitikai helyzet. Ezt a többség, látja is.

Kiállni önmagunkért, nem csak vérontással lehet. Sokkal szelídebben, sokkal nagyobb eredményt érhetünk el.

 A feleslegesnek kikiáltott választások, egyáltalán nem mellékesek.

Ezek demokráciáról fecsegnek. Népnyúzó intézkedéseiket, kétharmados népakaratként tűntetik fel.

Helyben pusztuljak el, ha ezt akarom, ami itt ma van. Ezzel sokan, még a megrögzött Fidesz szavazók is pontosan így vannak. Azt hitték, hogy a 2002-es kutyából, 2010-re szalonna válik. Már ők is látják, mekkorát tévedtek.

 El kell menni szavazni, és megválasztani abszolut felhatalmazással, az általuk egységesen támadott. elutasított pártokat, mint a Jobbik, a TESZ, a Gazdaszövetség.

   Ettől rettegnek. 

Ez a hatalmi buborékuk elpukkanása.

Amikor fasiszta hatalmuk legitimálásához. nem tudnak elég szavazatot vásárolni, összecsalni, vagy kierőszakolni, akkor jön a számonkérés. Nem giotin, mint ahogy ők tették a franciákkal, hogy eltávolítsák a francia hatalmat, nem Lenin, akinek bandája lemészárolta a Romanovokat, nem begyűjtés, ahogyan Hitler tette velük.  Egyszerű, becsületes, és pártatlan igazságszolgáltatás. Izlandon, már sittelik a bankárokat.

  Semmit nem tehetnek ellene.

Ha a nép, egységesen elutasítja őket, eltakarodnak, mint az SZDSZ, az MDF, vagy más, lejárt szavatosságú pártok.

   Ha egy új magyar kormány, nem ebből az alomból való lesz. esélye lesz a magyarságnak, az emberhez méltó életre, és ezt egyre többen látják. Már nem félünk a fasizmustól, hisz teljes súlyával a nyakunkon ül, mégis létezünk. Haderőnket "népakaratból" felszámolta az SZDSZ. Megmaradt katonáink, idegenben kockáztatják életüket, más nemzetek elnyomásáért. Világszerte egyedülálló közbiztonságunkat lerombolták, csak a báránybőrben lévőkért hajlandók lépni. Mindenki mást, folyamatosan fenyegetnek, a gomba módra szaporodó "kormányhivatalok". Senki nem tudhatja, a totális kontrolt megvalósító fasiszta hatalom, mikor, milyen ürüggyel fog lecsapni rá. Gőzerővel dolgoznak az élelmiszer-monopólium megvalósításán, hogy egyetlen döntéssel, az éhezés rémét vetíthessék a magyarság fölé. Épp a magyarok fölé, akik mindig, fél európát látták el élelemmel.

Ha egy új kormány, nehogy megbélyegezzék, semmi egyebet nem tesz, mint eltörli, törvénnyel betiltja Magyarországon, monopóliumok létezését és működését, máris jól élhetünk.

Mindenki megtalálja a maga üzletét, tisztességes megélhetését, élelmiszer, bor, dohány, cukor, autóbusz stb. előállításában és szabad kereskedelmében.

  Megszűnik a Habsburg találmányként ma is létező jövedéki fosztogatás, és ezt, nem lehet fasizmusnak kárhoztatni. 

   Én így látom, és nem vagyok egyedül.

Béla László

Nem sikerült kiírni az Üzenőfalra

..., a magyar ember olyan fajta, aki a más örömének éppúgy örül,mint a sajátjának, és a más baján, pont úgy tud keseregni, mint ha őt érte volna hátrány. 

Évszázadok óta próbálják belemagyarázni a kemény fejünkbe, hogy a magyar legnagyobb ellensége a másik magyar, de még mindig nem sikerült. Lehet, azt gondoljuk,hogy mások talán ellenségesek, de mi magunk, biztosan nem. Próbálják elhitetni velünk, hogy rasszisták vagyunk, hogy fasiszta ideológiákra vagyunk fogékonyak, de ez nem igaz. Ha így lenne, akkor az egész ország, izraeli zászlók alatt menetelne, és mindenkit gyűlölne aki rajta kívül él a földön.Így teszik ezt befeketítőink, jelenlegi elnyomóink, és legjobban azt sérelmezik, hogy most sem vagyunk hajlandók husángokkal egymásnak menni, bármennyire ezen ügyködnek is.

  Mi magyarok, senkit sem gyűlölünk. Sem egymást, sem más népeket, sőt, a tisztességes bevándorlókat sem.

Emberi magatartásokat, és ezekből adódó következményeket, ezek után, az ilyen megnyilvánulások felelőseit, azok, emberi magatartását utasítjuk el. Kifejezetten megvetjük a fasiszta diktatúrát, nevezetesen azt, amit itt, nem magyarok, demokráciát hangoztatva valósítanak meg. (nem csak itt)

Nem baj, sőt öröm, ha rászorulók köz-erőfeszítésből jobban élhetnek. Az sem baj, ha épp cigányok, hisz azokon is segíteni kell, ha megérdemlik. Az bántja az igazságérzetünket, hogy ameddig, zsaroló, megfélemlítő, áremelő kormányunk, kegyet gyakorol, talán nem is érdemtelen emberekkel, családokkal, közben, megbecsülésre mindenképpen érdemes, egyszerű magyarokat tesz hajléktalanná.

Ez bűn!

Bűn a magyarság ellen, bűn az emberiség ellen.és bűn önmaguk ellen, hisz olyan elutasítást eredményez. amit csak antiszemitizmussal, fasizmussal, rasszizmussal tudnak, vagy legalább is próbálnak lefedni a fasiszta diktatúrák.

   Nem kellenek a példabeszédeik, az öntömjénező önsajnálatuk. Már tisztábban látunk, és holnap, még tisztábban fogunk. Nem rasszista az, aki a saját hazájában elutasítja az idegen befolyást. Az a rasszista, aki beszivárogva egy-egy nemzet testébe, fasiszta hatalmat épít, a gazda-nemzet elnyomására és megsemmisítésére. 

Ezt látjuk ma, holo-vallásban, terrorelhárításban, munkanélküliségben, hanukában, parlameni, pénzdíjas frakciózásban, kettős mércében, egyszóval mindabban, ami körülvesz bennünket.

"Pártunk és kormányunk" a kétharmados, aki a nép kétharmadát mély szegénységbe taszította, féltéglával döngeti a mellét, mert rezsicsökkentést valósít meg. Sok rászoruló, a gondjai között, már gondolkodni is képtelen ember számára, valóban nagy dolog, a jogtalanul elprivatizált nemzeti vagyon jelen haszonélvezőinek kaszaélét, egy kicsit tompítani. Ezzel viszont, nem lehet hatalmon maradni. 

  Nagy sötétségre vall, ha egy ember, vagy egy csoport, butábbnak nézi a többi embert, mint amilyenek valójában. Őrülünk a rezsicsökkentésnek, de nem látjuk az új magyar buszokat a meghatározott vezetésű BKK. járataiban. Helyette, sokszor meghibásodva, "világmárka" járműveket látunk, amelyek mellett, picit zajosabban, de mwegbízhatóan húznak el a 30-50 éves magyar Ikarus-ok. Ezeket béreli a cég, (a tényleges áruk többszöröséért) és még "holtukban" sem válnak magyar tulajdonná. A lepusztult ócskavasat, vissza kell adni, mint nyersanyagot, a bérbeadónak.

Nem látjuk, a családi kisgazdaságok egészséges terményfeleslegét a piacainkon. Látunk helyette Monsato-t, zöldbárókat, politikai oligarchákat, akik bezsebelik a földalapú támogatást, kapzsiságukkal ezreket szorítva ki, az értelmes, termelő munkából.

   Nem látjuk a metró alagútjaiban a Magyar Vagon és Gépgyár, vagy más, magyaroknak munkát adó gyár kiváló új szerelvényeit, látunk helyette, milliárdokért vásárolt, voltaképpen használhatatlan idegen járműveket.

   Sorolhatnám még sokáig, mit kéne látnunk, és mit látunk helyette, de ezt mindenki látja, így értelme sem lenne. 

Nem az a baj, hogy valaki kap valamit. Ha valami baj, akkor az, ha ezreket sarcolnak meg, luxus focipályákért, és más, a jelen helyzetben teljesen felesleges kiadásokért. A ma élő magyaroknak, semmi köze, a 80 évvel ez előtt történt bármilyen eseményekhez.  Ez, hasonlatos ahhoz, mint ha Jézus meggyilkolásáért, a ma élő zsidókat akarnánk felelősségre vonni, szégyen padra állítani. Alig szakadnának meg a röhögéstől. Nem kellenek milliós emlékművek, melyeknek árát a nélkülöző magyarságból préselik ki. Az ilyen intézkedései, bármilyen kormánynak, a magyar nép, súlyos elárulásai, visszaélés a választók bizalmával, és a "szabad mandátummal" amit a visszaélő képviselők, alanyi jognak hisznek és tartanak. Egyebek között, ezt a tévhitet kell a legsürgősebben felszámolni. A képviselő, addig, és csakis addig képviselő, ameddig maradéktalanul, választói többségének véleményét képviseli a parlamentben. Szerintem, ezt, a választási körzetben rendszeresen összehívott lakossági fórumokon, lenne kötelessége a képviselőknek megismerni, és magukat, szigorúan ehhez tartani. Nem gondolom, hogy túl sok ma az a képviselő, aki rostálatlan összetételű lakossági fórum elé ki merne állni, talán Ángyán József kivételével. Szerintem, komolyan tartanak attól, hogy úgy járnak, mint elbizakodott kollégájuk, aki egy ilyen fórumon, nyíltan a választók képébe mondta, -"nekünk, a kétharmad birtokában, nincs mitől félnünk". Amikor jól képen törölték ezért, talán rádöbbent, hogy van mitől tartania. Nem hiszem, hogy a mai diktatrúra választói, ilyen, és hasonló dolgokra adtak volna felhatalmazást. Amint a képviselet megváltozik, ( pl. frakciózás) a "képviselő" kártékony hazaárulóvá válik, és nincs helye tovább egy ország politikai irányításában. Ezek, az egyébként, talán kifogástalan emberek, most ülnek a Magyar Parlament, általunk biztosított langyos vizében, és a vásári kikiáltók parancsai szerint nyomogatják, jó fizetésért, a gombokat.

Ezek ellen csak mi, magyar őslakosok tehetünk, kezünkbe véve a kormányt, és saját ügyeinket, amit Mátyás királyunk óta, mindenféle cionista trükkökkel eloroztak tőlünk. Nem kérünk, a mások által, jogsértésekre alapított jogrendszerből. Van saját, az isteni igazságosságon alapuló ősi magyar jogrendünk. Ennek kell érvényt szerezzünk.

  Most itt lesz a lehetőség, élnünk kell vele. Olyan szinten, és számban, ami elcsalhatatlan. Létezik ilyen, ha akarjuk.

Béla László

http://kuruc.info/r/20/121524/

  Mára, teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy valaki utasítására, valaki pénzéből finanszírozva, nehéz repülőgépek szálnak fel valahonnan, és „ismeretlen” anyagokat permeteznek a Föld légkörébe.

   Némi vizsgálódás után kiderült, ismertté vált, hogy ez az anyag, nem az emberi egészségre ártalmatlan vízpára, hanem egészségkárosító anyagok keveréke, melyek, az emberi szervezetbe jutva, spontán, azonosítatlan forrású megbetegedéseket eredményeznek.

   Tekintve, hogy ezek a magas légkörben kerülnek kipermetezésre, és lassú ülepedéssel érik el a légkör alsóbb (emberek által belélegzett) rétegeit, szinte észrevétlenül, és kivédhetetlenül fejtik ki hatásukat. Hogy mindezt hol, mely területeken teszik, teljesen kiszámíthatatlan, a légköri mozgások, átkeverő áramlatok miatt.

  Hatása tehát, nagyjából megegyezik a nemzetközi egyezményekkel betiltott harci gázok hatásmechanizmusával.

  India és Nigéria, már kényszerített leszállásra ilyen gépeket, melyeket ezt követően elkoboztak, személyzetüket letartóztatták, további intézkedésről, eredetnyomozásról azonban nincsenek hírek.

  Ahogyan 80 év távlatából, felelősségre vonnak embereket, mert beosztottként működtek emberellenes intézményekben, a mai népirtók is súlyos felelősséggel tartoznak.

  Ez, a modern, látszólag jelentéktelen népirtás viszont, évtizede, kinyomozatlan és megtorlatlan marad, sőt, nap, mint nap, akadálytalanul folytatódik.

   Minden államnak van védelmi ereje, szárazföldi, tengeri, és légi védelmi képessége. Ezt, a polgárok pénzén, azért tartják fent, hogy a terület bármilyen támadását, a lakosság életének, vagyonának, egészségének pusztítását, hatékonyan megakadályozzák. Ez az egyetlen kötelességük. Teljesítését, jobbára mégis elmulasztják?

Miért?

Lehetne totózni, talán nem veszik észre, nincs rá pénz, stb. ezek mind nevetséges kifogások.

   Egyetlen igazi oka lehet, nem kapnak parancsot rá. Ismerjük a fegyveres erők hierarchiáját. A legkisebb beosztású tag is, csak akkor léphet, ha a legnagyobb parancsnoktól elindul a szándék. A területi haderők legfelső parancsnokai, a kormányok, a politikusok. Ha nem történik egy ilyen esetben védelmi lépés, az, azt bizonyítja, hogy az adott kormány egyetért, és együttműködik, a területén népirtást folytató ellenséggel. Ezt, nemes egyszerűséggel, hazaárulásnak hívják világszerte. Ellentételezése, golyó általi halál. A nemzetek elpuhultak. Humánumból, vagy más szempontoktól vezetve, nem hoznak ilyen kemény intézkedéseket önmaguk védelmében. Ezt, még elfogadhatónak is tartom.

Azt azonban, hogy egy ilyen támadás, válaszlépés nélkül hagyásának másnapján, az adott időben regnáló kormányt azonnal nem menesztik, kötelességszegésért be nem börtönzik, közéleti szerepléstől örökre el nem tiltják, már nem értem.

   Ezen az alapon, bármilyen rossz szándék kigondolójának, akadálytalan lehetősége van, vírusok, baktériumok, mérgek, bármilyen terület felett való kipermetezésére. Ez, a támadó részéről nyílt, kendőzetlen, hadüzenet nélküli orvtámadás, az adott terület vezetésétől, a védelmi reakciók elmaradása miatt, súlyos közveszély okozás.

   A Magyar égbolton, nagy gyakorisággal látni ezeket a cselekményeket, és a lakosság körében, lemérhetők az egészségügyi következményei, a Gripenjeink, mégis a földről szemlélik.

Miért???

Kormányzati szándékból, félelemből, megalkuvásból, vagy egyszerűen hazaárulásból következően.

   Ha élni akarunk, ilyen kormányokat nem szabad választani, hatalomban, és szabadlábon hagyni. Ez, a nép, és egyedül a nép döntése, aminek következményei is, minden választást követően, ránk hullnak vissza.

A vörös-iszap kirobbantása a tározóból, ugyanilyen, csak kissé látványosabb hazaárulás volt. Elkövetői, felelősei, még is, ma is, szabadlábon politizálnak, és még támogatóik is vannak.

Ez a mi felelősségünk, sötétségünk, akaratgyengeségünk, aminek már sok évtizede áldozatai vagyunk.

Át kell ezt gondolni!

Mi történhetne másként?

Végtelen egyszerű, ugyanaz, ami Indiában és Nigériában.  Felszáll 2 - 3 vadász, és hamar lepofozzák a magyar égboltról, a betolakodó méregpermetezőt..  

Az sem baj, ha mint a magyar Gripeneknek, messzehordó csúzlijuk sincsen, mert egy ilyen "légi szénásszekeret", pusztán az aerodinamika lehetőségeivel, földre lehet kényszeríteni. A pilóták ismerik, hisz ismerniük kell ezeket a lehetőségeket, és engedelmesen követik a vadászokat. Nem várják meg, vagy provokálják ki, hogy tolósugárral, egy-egy kövér gázzal, lefújják, dugóhúzóba, ezzel a biztos halálba kergessék őket.

Az elkobzott gép elfér az országban. Bárhol a földön jobb helyen van, mint ha az égen a levegőt mérgezi. Az elkobzott vegyszert, kitűnő magyar vegyészek visszafejtik, és értékes ipari nyersanyagként adják át a gazdaságnak. A hadifogoly személyzetért, csak jelentkezik valaki. egy ország, de legalább egy család, akiknek az elfogási költség megtérítése mellett, az ember, visszaszolgáltatható.  Szerintem, egy - két lefülelt gép után, jelentkezne valaki, mint kárvallott tulajdonos.

Akkor, már ismert személy, vagy csoport ellen indulhat meg a nemzetközi eljárás, a háborús bűn miatt.  Ha senki nem mer jelentkezni a gépekért, akkor pedig hamarosan elfogynak, a mérgezés megszűnik, a célunkat elértük, megvédtük a magyarság egészségét.

Béla László

Utóirat: Azt kérdezte tőlem egy hatalomtól begőzölt ember, hogy ha leszállították, elkobozták, bebörtönözték, akkor mi van? Ezzel mi változott?

A helyzet változott !

Addig egyesek azt hitték, a világon bármit megtehetnek, "ott bombázunk ahol akarunk, oda küldünk katonákat ahova akarunk, akkor vesszük el a gyermekedet, amikor akarjuk."

Ez a helyzet változott !

Igaz, még nem gyökeresen, de az csak idő kérdése. Precedens van rá, hogy nem lehet bármit tenni, még nekik sem, következmények nélkül, és rövidesen itt az idő, hogy semmit nem tehetnek mások ellen, következmények nélkül.

Eltelt, a következmények nélküli bűnözés ide, jönnek a realitások. 

...a világ sok országában áll a bál. Mi, kirekesztettek adjuk hozzá a zenét. (meg a pénzt) Már nem sokáig.  A bálozók lerészegedtek a hatalomtól, ki kell hát venni a kezükből, hogy holnapra, ha fejfájósan is, ismét emberi formát öltsenek. A zenészek, de a pincérek is elfáradtak az igazságtalanságtól. Nem játszanak, nem szolgálnak tovább. Vége a dalnak, hosszú nyugalom, és békesség következik.

Petőfi nyomán,"véget vetnek a zenének, hazamennek a legények"

A pofátlanság csaknem az égig ér, eléréséhez, már emelőkosaras daru kell. Ezeket az eszközöket keleten, és rendes időkben Európában is, másra szokták használni. Nem kellene megváltoztatni a funkciójukat. Rossz hangulatot teremt, vagy tovább rontja azt, ami már amúgy sem jó.

Mindenki ünnepeljen a maga kedvére, otthonában, templomában, hazájában.

Béla László

http://kuruc.info/r/6/121341/

    Előző posztomban írtam az ukrajnai, eu. szimpatizáns tüntetésekről. Váltig keresve az okát, sem jutottam minden szempontból elfogadható magyarázathoz.

   Egy nép sem lehet annyira sötét, hogy akár erőszakot alkalmazva is, olyanba sétáljon bele, ami a biztos elszegényedéséhez, végül, tömegeinek pusztulásához vezet. A hierarchiájából, vezetésének személyi összetételéből, kifejtett, megvalósított politikájából tisztán látszik, hogy az eu. egy, a nemzetek, nemzetállamok tönkretételére összekalapált cionista tákolmány. Jogsértésekre jogokat alapít, melyekkel visszaélve, meggyengíti, majd egészen tönkreteszi a kiszemelt államok lakosságát.

    Lehetetlen, hogy az ukránok, horvátok, szerbek, ezt nem látják.

Alaposabban szemügyre véve az Ukrajnában zajló folyamatokat, derül ki, mi van a háttérben. Feltehetően ugyanaz, ami Libiában megölte Kadhafit, Szíriát polgárháborúba taszította, (még sorolhatnám) egyszóval, a cionista felforgatás.

    Diverzáns ellenérdekű csoportok intenzív propagandája, a nép behúzására.

Régi bevált módszer. Semmi egyébből nem áll, mint abból, hogy egymástól távol eső dolgokat, azonosságként összekapcsolva, komoly népi ellenállást, tömegerőt állítanak cionista céljaik megvalósítása mögé.

   Mi történik ma Ukrajnában?

Nagyjából az. ami 56-ban Magyarországon. – ledöntik a tüntetők a Lenin szobrot.

Miért?

Mert emlékezteti őket, az oroszországi cionista hegemónia, a szovjetunió keserves évtizedeire. Az eu. elutasítása, számukra a cionista hegemónia átmentését szimbolizálja. Ezt az indulatot lovagolja meg a jelenlegi eu.-s propaganda.

Szegény ukránok!

Azt hiszik, az eu. az, az alakulat, amely majd felszámolja a cionista hegemóniát.

Hatalmas tévedés!

Az eu. az, ami ezt, soha nem látott módon kiteljesíteni igyekszik, sok helyütt, nem is eredménytelenül. A kontraszelektált vezetés számára, nem léteznek logikus érvek, az alaptermészet háttérbeszorításához nincsenek eszközök, a parlament pedig idomított szavazógépként működik. Hiába vannak benne igazságszerető emberek, a tisztességtelen, igazságtalan döntésekhez, mindig meg van, a szükséges többség.

Ez, a pillanatnyi helyzet, ami sürgős felszámolásra vár. Remélhetőleg, az események tükrében szemlélve a dolgokat, nincs messze ennek az ideje.

Minden esetre, ha kevesebb, vagy több időnek kell is eltelnie, akkor is bármilyen véráldozat, háború, vagy erőszak, tejesen felesleges és hiábavaló.

Az emberiség életének folyama hömpölyög a maga medrében, és rövidesen, ha több ezer tonnás sziklaként is, de hatalmas erejével, hamarosan elsöpri a világra telepedett igazságtalan cionista hegemóniát. Ennek tényét, a külső, intergalaktikus segítség megkérdőjelezhetetlen erőfölénye is garantálja számunkra.

    Minden más folyamattól függetlenül, nekünk, magyaroknak kell most nagyon résen lennünk! Több tíz ezer éve, (szemben a hamisított történelem hazugságaival) mi birtokoljuk a Kárpát-medencét. Ez, a Földnek kitüntetetten ellátott, és szakrális energiáit is fokozottan koncentráló helye. Ránk, magyarokra bizatott az isteni igazságosság őrzése és terjesztése. Nem engedhetjük meg, hogy cionisták kicsavarják a kezünkből e föld birtoklását, és ezzel lassítsák, akadályozzák a galaktikus segítség érvényesülését. Nekünk kell felszámolnunk elsősorban, a hazai cionista hegemóniát, mégpedig, békés úton.

Ez hozzánk méltó feladat, igazi próbatétel lesz, de megoldjuk.

Megfelelő, bátor, izraelfüggetlen magyar kormánnyal, alkalmas törvényekkel, és minden fizikai erőszak teljes kizárásával. A felgyülemlett sérelmek, és a megtévesztett emberek miatt, ehhez, rendhagyó emberi nagyságra lesz szüksége a magyarságnak, de tudom, meg van bennünk, ez a nagyság.  Ha elértük, hogy felszámoljuk a bevándorló hegemóniát, újra a magyar fiatalnak lesz perspektívája Magyarországon, és békében élünk a rég letelepedett idegenekkel, akkor az új bevándorlók, pánik sebességgel menekülnek haza. Felszámolhatjuk, a számukra felállított értelmetlen, pénztemető hivatalokat, boldog, jó életet teremthetünk magunknak, gyermekeinknek, és kedves vendégeinknek. Ilyet látva, a világ népei, elfelejtik az "antiszemitizmust", és tömegesen követik majd a Magyar példát. Minden magyarnak tudni kell, hogy szelíd természetünket, közismert vendégszeretetünket, azért kaptuk a teremtésben, hogy ennek birtokában, az isteni igazságosság zászlóvivői, és szószólói legyünk a földön, minden gonoszsággal, igazságtalansággal szemben.  Mi magyarok, kimondva, vagy kimondatlanul, de követjük Jézus életfelfogását, példamutatását. Nem mi gyilkoltuk meg. Ideje, hogy az vezekeljen érte, aki megtette, mi pedig végre, boldogan, szeretetben, egyetértésben éljünk.

Béla László

 Az ukránok számottevő része tartja fontosnak hazája számára, az EU.-ba való belépést. Nem kevés azoknak a száma, akik ezért kiállnak, tüntetnek, akár erőszakos lépésekre is hajlandók.

      Mint uniós tagállam polgára, megpróbáltam, legalább a magam számára feltárni, ennek a megmagyarázhatatlan vonzerőnek az okait.  

    Azt, nyilvánvalóan senki előtt nem kell bizonyítanom, hogy az uniós tagság, Magyarország számára .sokkal több hátrányt, mint előnyt jelent. Nem tekinthető előnynek, a szabad mozgás, nagyobb területen, ha ennek gazdasági  feltételeit, egyidejűleg, azonnal elvonják, az érintetteknek, legalább 70%-ától. Ezt  persze a belépők, csak utólag tudják meg. A szabad vállalkozás ( "bécsi cukrászda") is olyan maszlag, ami gazdasági lehetőségek híján, csak mézesmadzag bárki számára. Akinek erre tőkéje lenne, annak semmi szüksége rá, hiszen, személyében a haszonélvező réteghez tartozik, gondtalan élete, a státusából következően biztosított.  

    Az átlagember szempontjai szerint sem előny, hogy Magyarország iparát, uniós közérdekre hivatkozva leépítették. Sajnálatos tény, hogy laposodó kerekű, hibás fékrendszerű metrószerelvényeket üzemeltetünk, sok milliós többletköltséggel, miközben a Ganz gyártócsarnokaiban, az ázsiai kiskereskedelem prosperál. Az sem előny, hogy a FAÜ-BKV-BKK konstellációnál, a még meglévő, éppen fennmaradni képes buszgyártás világszínvonalú termékeivel, nem nyerhet egy tendert, európai érdekekre hivatkozva, ezért kénytelen "beérni" a Los Angelesi megrendelésekkel. Mindezek miatt, számos kiváló szakember, képzettsége, és képességei alatt kénytelen dolgozni, vagy vendégmunkásként, idegen országban, ferde szemmel nézett bevándorlóként élni.

      Ez csak a hab a tortán!

Senki előtt nem lehet kétséges, hogy a "magyar" politikusok által önként vállalt uniós cukorkvóta, (ami naponta minden állampolgárra vetítve 3 kávéskanál cukor hazai gyártását engedélyezi) nem tükröz magyar érdekeket. Az a termékcsoport, ami korábban sokmilliárdos nemzeti bevételt jelentett, a felesleg értékesítése kapcsán, ma, sokmilliárdos kiadásként jelentkezik, növelve az ország "eladósodását".

Nem különben, ugyanennek a terrornak a számlájára írható, a cukor árának, 150 Ft-ról 300 Ft közelébe való emelkedése. Hasonlóképpen a tojás, 20 Ft-ról 50 közelébe emelkedése, egy agyament uniós ketrec-ajánlás következtében. A megtévesztő hazai politika, hatalmas táblákon hirdeti egy-egy beruházásról, (útépítés, parkfelújítás) hogy az adott beruházás, uniós támogatással épül. Azt, már sokkal kisebb "táblákon" hirdetik, sőt, inkább nem hirdetik, mennyit kell az országnak ezért, közpénzből befizetni. Azt pedig végképp nem hangoztatják, hogy a saját területünkön, részben, vagy egészben, saját pénzünkön, európai "ajánlásra" idegen céggel megépített utakért, a magyar állampolgárnak mennyit kell fizetnie, ha használni is akarja azt.

Az uniós támogatások diszkrét bája, hogy mindegyikhez, saját erő is kell. Ha a vazallus kormányok egy-egy terv mellé, nem rendelnek pénzt, a beruházás, saját erő híján, nem jön létre. Persze, az erre kiírt támogatási keretet, az unio, a kifizetett támogatások között szerepelteti, mikor valójában a pénz "bent ragadt" . Ilyen "apró" trükkökkel kozmetikázzák a statisztikákat, hogy kijöjjön, a "többet kapunk, mint adunk", félrevezető képlet.

Sokan megeszik.

Ennél húzósabb fosztogatási gyakorlat, amikor, magánberuházásokat támogatnak. Ez. a lopás csúcsa.  Természetesen, nem a pixisben lévő beruházókkal teszik az ilyesmit. Azok, milliós, vagy milliárdos támogatásokat is eltehetnek úgy, hogy az elvileg támogatott tervből, semmi sem valósul meg, de valahogy, senki sem figyel fel rá.

Akkor van a kasza, amikor egy vonalon kívüli (magyar) gazda, saját tőkéjét felhasználva, uniós támogatással hoz létre értéket. Konkrét eset történt egy dunántúli tejgazdasággal. Egy szorgalmas gazda, néhány tehénnel, tejforgalmazást indított be. Megkereste, kiépítette a piacát, szorgalmasan ellátta áruval, és ebből, néhány év alatt, tekintélyes tökét teremtett.  Piaci terjeszkedését, uniós higiénés előírások gátolták. Elhatározta, átalakítja gazdaságát, hogy a legfinnyásabb uniós előírásoknak is megfeleljen. Megpályázott és elnyert, tervével egy uniós támogatást. Kialakította a szuper steril tejkezelést. Emberi kéz érintése-beavatkozása nélkül került a lehűtött tej, a rozsdamentes vákumozott tárolókba. Ezeket, steril, zárt furgonok vitték a tej automatákba. (bedobom az aprót, kijön a tej) Mindezt megépítette, megvásárolta a drága állóeszközöket, felhasználva, saját tőkéjén felül az uniós támogatást. mikor végre, két év munkája után, beindult az üzem, kezdett megtérülni a beruházás, az unio, belerondított a tányérba. megjelent a telepen két aktatáskás uniós revizor, (nem is kell mondanom, milyen csoporthoz tartoztak) és megállapították, hogy a tehenek, "jobbról- balra" dőlő szénát kapnak, ami pedig nem felel meg az uniós előírásoknak. (akár a tyúkketrec) A gazda, gyanútlanul aláírta a jegyzőkönyvet. Néhány nap mulva, amikor már kész megoldása volt a problémára, miként tud mindenben megfelelni, kapott egy levelet. A levélben az állt: mivel a megvalósult projekt, nem felel meg az uniós előírásoknak, 8 napon belül fizesse vissza, az (vissza nem térítendő) unios támogatást. Ehhez, nem volt elég pénze. Végkifejletben, az unio, elárverezte az üzemet. Egyetlen kisebségi vevő jelentkezett, aki épp annyit adott az üzemért, amennyit az unio követelt. A gazdát, erőszakkal kidobták saját üzeméből. Elveszett, a saját tőkét megteremtő több éves munkája, saját tőkéje, és a terv megvalósításának két éves gigászi küzdelme.

Egyebek között, ez, az európai unio!

Hogyan lehet ez, bárki, bármely nemzet számára vonzó?

El nem tudtam képzelni, ameddig eszembe nem jutott, a kaleidoszkóp.

Ez, az a filléres játékszer, amit a régi magyar vásárokon árultak a nép szórakoztatására, a gyermekek elbűvölésére, az ügyes magyar iparosok.

Egyszerű, olcsó, és látványos.

Nem egyéb, egy papírhengernél, amit kívülről csillogó fóliába csavartak. Belső palástjára, három vagy négy, egymáshoz érő tükörcsíkot ragasztottak. Közéjük szórtak néhány csipet színes papírfecnit, a két végét pedig, egy-egy üveglappal lezárták. Ha kívülről belenézünk a csőbe, ahogy a tükrök, egymásra vetítve megsokszorozzák a képet, szebbnél szebb, szemet gyönyörködtető, geometriailag pontos ábrákat látunk, Ha forgatjuk, újabb és újabb, szebbnél szebb "csodák" keletkeznek benne.

       Ez, egy régi vásári fogás.

Ezt koppantották le, a kiválasztott politikusok, és emelték gazdasági és társadalmi szintre, mint "európai uniót".

Aki kívülről néz bele, csodásan szépnek látja. Amikor belekerül, akkor veszi csak észre, hogy valójában egy csőkemencébe került, amit soha a népek által meg nem választott "politikusok" forgatnak. Kövéren bekerül. A kemencében kisütik minden zsírját, hogy mire a végén kiesik, élvezettel fogyasztható "töpörtyű" legyen belőle, amit élősködőink nagy intenzitással el is fogyasztanak.

       Mi, magyarok is ebben sülünk jelenleg.
Benne is maradunk, ameddig még egy csepp zsírunk van, vagy ameddig nem választunk egy olyan magyar kormányt, amelyik képes, és hajlandó betörni a csö végeit lezáró üveglepot, és meg nem szabadítja az országot, a népet, ebből a megsemmisítő csőkemencéből.  

Béla László

/Bővített hír/

Ultimátumot intézett vasárnap az ellenzék az ukrán elnökhöz: Viktor Janukovics 48 órát kapott arra, hogy menessze a Mikola Azarov miniszterelnök vezette kormányt, különben a tüntetők blokád alá veszik az államfő Kijev megyei, mezsihirjai rezidenciáját.

Helyszíni jelentések szerint a "Majdanon", azaz a kijevi Függetlenség terén mintegy százezer tüntető rendeződött oszlopba, hogy az elnök vidéki rezidenciája felé elinduljon.

Kijev központjában kora estére ledöntötték a kommunista vezér, Lenin többméteres gránitszobrát, egyes hírek szerint a nacionalista Szabadság (Szvoboda) párt aktivistái. A rohamrendőrök nem avatkoztak be.

Julija Timosenko bebörtönzött volt kormányfő vasárnapi üzenetében azt javasolta az európai integrációért és hatalomváltásért folyó demonstráció szervezőinek, hogy az ukrán hadsereget és fegyveres erőket tárgyalások útján állítsák a tüntetők oldalára. Szerinte így kerülhető el, hogy erőszakba forduljanak az események. Az ellenzéki politikus ismételten sürgette Viktor Janukovics elnök leváltását.

Janukovics közben az Ukrajnában kialakult politikai helyzetről beszélt telefonon José Manuel Barrosóval, az Európai Bizottság elnökével és Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral. Részleteket nem közölt az elnöki sajtószolgálat.

Nyilvánosságra került ugyanakkor, hogy az államhatalom megdöntésére irányuló bűncselekmény gyanújával az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) vizsgálatot indított ellenzéki politikusokkal szemben, akiket még nem neveztek meg. Oleh Tyahnyibok, a Szabadság párt elnöke az ellenzék nevében provokációnak minősítette az eljárást, és visszautasította a vádat.

Vasárnap a rendőrség szerint 50 ezren, a szervezők szerint mintegy félmillióan gyűltek össze a város központi terén és környékén, hogy hatalomváltást követeljenek és Ukrajna európai integrációs irányvonalának megtartása mellett szálljanak síkra. Egyes források az előző vasárnapit is meghaladó méretű nagygyűlésről írnak, amely az ország függetlenné válásának eddigi legnagyobb demonstrációjává válhat.

Helyszíni beszámolók szerint a "Majdantól" kissé távolabb, a parlament épületénél folyó néhány ezres kormánypárti ellendemonstráción részt vevő állami alkalmazottak délután megpróbáltak elmenni a rendezvényről, de állítólag gépfegyveres, fekete ruhás, maszkos, pajzzsal felszerelkezett férfiak - vélhetően valamelyik rendvédelmi egység tagjai - visszaterelték őket a demonstrációra, mondván: "hamarosan Mikola Azarov miniszterelnök szólal fel, és azt feltétlenül meg kell várniuk". Helyi források szerint az állami alkalmazottakat kirúgással való fenyegetéssel vették rá a hivatalok vezetői, hogy részt vegyenek a kormánypárti megmozduláson.

(MTI)

Frissítés: A Lenin-szobor ledöntése

Az eredeti állapot:

A "hőst, aki csak népének élt" akkor örökítette meg a "művész", amikor épp viszketett a hátsó fertálya

(Képek: HVG - AFP - olvasónktól)

További részletek: http://kuruc.info/r/4/121304/#ixzz2mvPx5t4J

Utóirat:

  Ezek a derék emberek még azt hiszik, az unióval a szabadság, a jólét, a gondtalanság jut részükül. Hinni lehet, de meg kell nézni Horvátországot, ki kell próbálni a gyakorlatot. és a gyakorlat megismerése után, majd elszállnak a hiedelmek, és jön a véres valóság.

lÉn is erről írtam:

További részletek: http://kuruc.info/r/4/121553/#ixzz2nSNSKFIo

... a bosszú, nem az Istent tisztelő emberek magatartása. Minden emberben ugyanannak az Istennek része lakozik.

Ha egy embert elpusztítunk, jószerével önmagunk, egy részét pusztítjuk el. Ennek felismeréséhez, egy megemelkedett tudati állapot szükséges, ami sajnos, a ma élő emberek egy részének nem sajátja. Ez fog most változni.

  A mai változásokat, nem a pusztítás, de a megbékélés, és a helytelenkedők humánus ellehetetlenítése fogja jellemezni.

Béla László

Jeruzsálemi népirtás 

Kr. u. 614-ben a helyi zsidók a perzsákkal szövetkezve elfoglalták a Szentföldet és Jeruzsálemet, részletesebben lásd: 613-as zsidó felkelés, majd a zsidók lemészárolták a jeruzsálemi keresztények nagy részét. 

Zsidó népirtás 

614-ben a helyi, palesztinai zsidók szövetkeztek babilóniai hittársaikkal és segítettek a perzsáknak elfoglalni a Szentföldet. A támadásban 26 000 zsidó vett részt. 

A perzsa győzelem után a zsidók nekiláttak a palesztinai keresztények tömeges legyilkolásának. Felgyújtották a templomokat és a kolostorokat, megölték a papokat és a szerzeteseket, tűzre vetették a könyveket. A tabgai csodálatos Halak és Kenyerek bazilika, a Mennybemenetel Templom az Olajfák hegyén, a Damaszkuszi kapuval szembeni Szt. István templom és a Hagia Sión a Sion hegyen csak a legfontosabb néhány tétel a lerombolt épületek hosszú listájáról. A támadást valójában csak kevés templom élte túl. A feneketlen Tűzszurdoknál (Vádi anNar) épült Szt. Sabas kolostort csak távoli elhelyezkedése és a meredek sziklaszirtek mentették meg. 

A Születés Temploma is csodás módon kerülte el a pusztulást: amikor a zsidók parancsot adtak a lerombolására, a perzsák megakadályozták szövetségeseik pusztítását. Ugyanis perzsa királyok portréinak hitték a Napkeleti Bölcsek mozaikképét a párkányzat fölött. 

S ez az öldöklés és pusztítás még nem is a legsúlyosabb gaztett volt. Amikor Jeruzsálem megadta magát a perzsáknak, sok ezer helyi keresztényt vetettek fogságba, és elhajtották őket a Mamillai víztároló közelébe. Ronny Reich izraeli régész ezt írja: 
"Valószínűleg a legtöbbet ígérő vevőnek adták el őket. Egyes források szerint a Mamillai tárolónál a keresztény foglyokat zsidók vásárolták meg és ott a helyszínen le is mészárolták őket." 

A mészárlás egyik szemtanúja, Szt. Sabasi Sztrategiosz azt írja: "Azután a gonosz zsidók... szerfelett örvendeztek, mivel gyűlölték a keresztényeket, és aljas tervet eszeltek ki. Ahogy régen ezüstpénzen vásárolták meg az Urat a zsidóktól, úgy most ők vásárolták meg a fogságba esett keresztényeket... Hány lelket mészároltak le Mamilla víztározójánál! Hányan haltak éhen és szomjan! Hány papot és szerzetest vágtak le karddal! És hány szüzet, ha ellenálltak a meggyalázásnak, szántak halálra ellenségeik! Hány szülő pusztult el gyermeke holtteste fölött! Hány olyan ember lett Krisztus vértanúja, akit megvásároltak, majd legyilkoltak a zsidók! Ki számolhatná meg annak a rengeteg embernek a hulláját, akiket Jeruzsálemben öldöstek le?" 

Sztrategiosz 66 000-re becsüli e mészárlás áldozatainak a számát. 

A zsidók azért váltották ki drága pénzen a keresztényeket a perzsa katonák fogságából, hogy legyilkolhassák őket a Mamilla víztárolónál, és annak vize vérré változott. A zsidók csak Jeruzsálemben 60 - 90 ezer palesztinai keresztényt öltek meg, ami mai arányokra átszámítva majdnem 1,5 milliót tenne ki (az Encyclopaedia Britannica szerint a föld össznépessége akkoriban 300 millió körül lehetett, hússzor kevesebb, mint ma). 

Pár nappal később a perzsa katonaság fölfogta a gyilkolás mértékét, és leállította a zsidókat. 

Zsidó gaztettek 

A 614-es népirtás a legszörnyűbb, de nem az egyetlen ilyen gaztett volt, amit a zsidók elkövettek azokban a zavaros években. Bár az is egy szép történet, amit a Biblia mesél el Kánaán Józsué általi meghódításáról, s amely oly mély hatást gyakorolt a zsidó lélekre. A VII. század az erős zsidó befolyás évszázada volt, - igencsak bőven kivették a részüket a népirtásból. 

Alig pár évvel 614 előtt, 610-ben az antiochiai zsidók legyilkolták a keresztényeket. A zsidók felvágták Anasztasziosz pátriárka hasát, arra kényszerítették őt, hogy a saját beleit rágja, s heréit az arcába csapták. Az effajta események miatt a jeruzsálemiek az Omar ibn Khattab kalifával 638-ban kötött szerződésben azt kérték, hogy védjék meg Jeruzsálem lakóit a kegyetlen zsidóktól s ezzel a nagy hatalmú arab vezér egyet is értett (Szulh al Kudsz, kapitulációs szerződés). 

Kapcsolódó: 
   DNS kutatás bebizonyította, hogy a modern Kazár "Zsidók" nem az ősi Izraeliták, és nem Ábrahám leszármazottai 
   Jönnek a zsidó önvédelmi szervek? 
   A "magyar" kormány támogatásával működik a Zsidó Ügynökség valamint a Tett és Védelem Alapítvány 

Izrael Samir: A Deir Jasszin-i mészárlás 
2001/04/09 antidogma.hu 

Egy csodálatosan szép tavaszi napon, amikor a Szentföld fölött halványkék az ég, és mindenütt zöldell a fű, légkondicionált buszok viszik a turistákat a síkság városaiból a hegyvidék városaiba. Nem sokkal a fél út megtétele után, közvetlenül a Bab alVad, vagyis a Völgykapu rekonstruált török kori vendégfogadója mögött a busz páncélozott harci járművek pirosra festett roncsai mellett halad el. Ez az az útszakasz, ahol az idegenvezetők előadják a szokásos szöveget: "Ezek a járművek azoknak az izraeli hősöknek az emlékét őrzik, akik áttörték a kilenc arab állam agressziója által Jeruzsálem köré vont blokádot." A szövegben az arab államok száma aszerint változik, hogy éppen milyen hangulatba n vannak az idegenvezetők, és milyennek ítélik az aktuális közönséget. 

A Jeruzsálembe vezető útért súlyos harcok folytak az 1948-as palesztinai polgárháborúban, melyek eredményeképpen a síkság cionista zsidói elfoglalták Jeruzsálem virágzó nyugati felét, benne az arab nemesek, valamint a német, görög és örmény kereskedők nagy fehér kőházaival. E harcok folyamán a cionisták elfoglalták a semleges, nem cionista zsidó területeket is. Nagy etnikai tisztogatást rendezve elűzték a nem zsidókat, a helyi zsidókat pedig gettókba terelték. S hogy teljesebbé tegyék ezt a fényes haditettet, amerre csak elhaladtak, a földdel tették egyenlővé a palesztin falvakat.

A rozsdásodó roncsok nem a legmegfelelőbb hátteret szolgáltatják a szabvány izraeli szövegekhez, és nem szolgálhatnának egy valósághű film díszleteiként sem. Mesterséges kreálmányok ezek, hiányzik belőlük a filmrendezők által megkívánt hitelességnek még a látszata is. A blokád és az agresszió sztorija színjáték csupán, s nem forgatókönyv. A turisták számára folyton újrajátszott propagandaelőadás ez a Siratófal és a Holokauszt Múzeum közötti nonstop utaztatáson. 

Az ezért az útért vívott harcok 1948 áprilisában fejeződtek be, hetekkel azelőtt, hogy Izrael május 15-én kinyilvánította függetlenségét, s még azelőtt, hogy az arab szomszédok szedett-vedett csapatai behatoltak volna Palesztinába, hogy megmentsék az őshonos lakosság maradékát. Ahogy T. S. Elliot mondotta, április a legkegyetlenebb hónap. És ilyen volt az a végzetes április is, amikor a palesztinok arra ítéltettek, hogy öt évtizedre földönfutóvá váljanak. A harcok csúcspontja Jeruzsálem kapui előtt volt, ott, ahol a Szaharovkertek egy temetőre néznek, egy elmeotthonra és a Deir Jasszinra. 

A halálnak sok neve van. A csehek Lidicének hívják, a franciák Oradournak, a vietnamiak My Lainak, a palesztinok pedig Deir Jaszszinnak. 1948. április 9-én éjjel az Ecel és a Lehi zsidó terrorista csoport rátámadt a békés falura, és lemészárolt mindenkit, férfiakat, nőket és gyermekeket. Nem akarom itt most föleleveníteni a levágott fülek, fölmetszett hasak, megerőszakolt nők, felgyújtott férfiak, a kőfejtőbe hajigált hullák vagy a gyilkosok által rendezett diadalmenet véres történetét. Lényegét tekintve minden tömegmészárlás egyforma, Babi-Jartól a láncfűrészes bandán át Deir Jasszinig. A Deir Jasszini mészárlást azonban különlegessé teszi három mozzanat. 

Az egyik: itt rengeteg a dokumentum és a szemtanú. Más zsidó harcosok a Haganából és a Palmahból, zsidó cserkészek, a Vöröskereszt és a jeruzsálemi angol rendőrség képviselői kimerítő jelentéseket írtak az eseményekről. Ez csupán az egyik palesztinmészárlás volt a sok közül, melyeket a zsidók követtek el az 1948-as háborúban, de a többi nem kapott ekkora figyelmet. S valószínűleg ez is csak azért, mert ott volt a szomszédságában Jeruzsálem, a Palesztinai Brit Mandátum székhelye. 

A másik: a Deir Jasszini mészárlásnak a saját tragikumán is túlmutató végzetes következményei voltak. A szörnyű hír hallatán tömegével menekültek el az emberek a környékbeli palesztin falvakból, s így a zsidók nyugat felől zavartalanul közelíthették meg Jeruzsálemet. A menekülés bölcs és racionális döntés volt a civil lakosság részéről. Miközben ezeket a sorokat írom, a tévém a háborús övezetből menekülő' macedón falusiakat mutat. Anyám családja 1941. június 22-én elmenekült az égő Minszkből. Apám családja ott maradt, és ott is pusztult. Az én szüleim a háború után a többi menekülttel együtt visszatérhettek a szülővárosukba. A palesztinokat azonban mind a mai napig nem engedték vissza. 

A harmadik: a gyilkosok karrierje. Az Ecel és a Lehi bandák két parancsnoka, Menahem Begin és Jichak Samir később Izrael miniszterelnöke lett. Egyikük sem mutatott semmiféle megbánást, s élete végén Menahem Begin egy olyan házban élt, ahonnan szép kilátás nyílt Deir Jasszinra. Semmi nürnbergi bíróság, semmi megtorlás és semmi bűnbánat csak virágokkal telehintett út egészen a Nobel-békedíjig. Menahem Begin büszke volt erre a hadműveletre, és a gyilkosokhoz írott levelében gratulált nekik a hazafias kötelesség teljesítéséért. "Izrael történelmének alakítói vagytok" írta. Jichak Samir szintén boldog volt, hogy a dolog hozzájárult álma megvalósításához: a nem zsidók elűzéséhez Izrael földjéről. 

A hadműveleti parancsnok, Júda Lapidot szintén nagy karriert futott be. Főnöke, Menahem Begin az oroszországi zsidók Izraelbe kivándorlását szorgalmazó kampány vezetésével bízta meg. Lapidot szolidaritást és családegyesítést követelt, s az "Engedjétek elmenni a népemet!" emlékezetes jelszavával ő vezényelte a New Yorki és a londoni tüntetéseket. Aki kiállt az oroszországi zsidóknak azért a jogáért, hogy kivándorolhassanak Izraelbe, az valószínűleg találkozott már ezzel a névvel. A Deir Jasszini vérfoltokat azóta már nyilván lemosta a kezéről. Az oroszországi emigránsok politikai megdolgozása céljából még Lapierre és Collins bestsellerének, a Deir Jasszini eseményeket megszépítő "Ó, Jeruzsálemének orosz nyelvű "verzióját" is kiadatta. 

De van még egy további oka is annak, hogy ez az esemény történelmileg különlegesnek tekinthető. Deir Jasszin a világ elé tárta a cionista taktika minden elemét. Miután fény derült a tömeggyilkosságra, az izraeli vezetés az egész gaztettet ráfogta... az arabokra. Dávid Ben Gurion, Izrael első miniszterelnöke kijelentette, hogy arab martalóc bandák hajtották azt végre. Aztán, amikor ez a változat megdőlt, a zsidó vezetők megpróbálkoztak a kármentéssel. Bocsánatkérést intéztek Abdallah emírhez. Ben Gurion nyilvánosan elhatárolta magát és kormányát a mészárlástól, kijelentve, hogy az beszennyezte minden becsületes zsidó nevét, s hogy a gaztettet szakadár terroristák követték el. Ben Gurion píár-technikáit mindmáig büszkeséggel emlegetik a derék cionista-szimpatizáns külföldi "liberálisok". 

-Micsoda borzalmas, félelmetes történet - mondta egy humanista zsidó, amikor autómmal elhaladtunk Deir Jasszin megmaradt házai mellett. -De Ben Gurion elítélte a terroristákat, akik megkapták méltó büntetésüket - tette még hozzá. 

Meg, válaszoltam. Büntetésül a legmagasabb állami pozíciókba helyezték őket. 

Alig három nappal a mészárlás után a terrorista bandákat beolvasztották a kiépülő izraeli hadseregbe, a parancsnokok magas beosztásba kerültek, s egy általános amnesztia eltörölte a bűneiket. [bgUgyanaz volt a forgatókönyv a Sáron miniszterelnök által végrehajtott, történelmileg bizonyítható első atrocitás esetében: először letagadtak mindent, azután bocsánatot kértek, majd jött a megkegyelmezés és az előléptetés.[/b] A Sáron által vezetett alegység a palesztin Kibja faluban házakat robbantott fel a lakókkal együtt, majd lemészárolt körülbelül hatvan férfit, nőt és gyermeket. Miután fény derült a gyilkosságra, Ben Gurion miniszterelnök először az arab martalóc bandákra fogta az egészet. Amikor ez nem jött be, elkezdte az arab zsidókat hibáztatni, akik állítólagos arab mentalitásukkal önkényesen indítottak bosszúhadjáratot a parasztok legyilkolására. Sáron számára ez a szokásos diadalmenet volt a miniszterelnöki posztig. Néha már az a benyomásunk, hogy úgy lehet valakiből a legkönnyebben miniszterelnök, ha előzőleg tömegmészárlást hajt végre. 

Ugyanez ismétlődött a Kafr Kasemi mészárlás után, ahol az izraeli katonák felsorakoztatták és legéppuskázták a helybéli parasztokat. Amikor a tagadás eredménytelen volt, és kommunista parlamenti képviselők feltárták a véres tényeket, a tetteseket hadbíróság elé állították, és hosszú börtönbüntetésre ítélték. De egy év sem telt bele, és a tettesek már szabadlábon voltak, s a gyilkosok parancsnoka az Israel Bonds főnöke lett. Fogadni mernék, hogy addigra már lemosta a vért a kezéről. 

Most, ötven év elteltével a zsidó elit elhatározta, hogy ismét megpróbálja revízió alá vetni a Deir Jasszinban történteket. A történelem hamisításban élenjáró amerikai cionista Szervezet, a ZOA (Zionist Qrganization of America) az amerikai adófizetők pénzén kiadta a Deir Yassin: History of a Lie (Deir Jasszin: egy hazugság története) című brosúrát. A ZOA revizionistái a saját ellenségeik, a "holokauszttagadók" módszerét alkalmazták: egyszerűen figyelmen kívül hagyták a túlélők, a Vöröskereszt, a brit rendőrség, a Zsidó Cserkészek és más zsidó megfigyelők beszámolóit, akik ott voltak a mészárlás helyszínén. Nem érdekelte őket Ben Gurion beismeréssel felérő bocsánatkérése sem, hiszen e bandák vezére végül is a zsidó állam miniszterelnöke lett. A ZOA szerint kizárólag a gyilkosok beszámolói hitelesek. Már tudniillik akkor, ha ezek a gyilkosok zsidók. 

De akadnak még igaz emberek, és talán ez lehet az oka annak, hogy a Mindenható nem töröl el bennünket a föld színéről. Létezik egy Deir Jasszin Emlékbizottság (Deir Yassin Remembered), amely küzd az emlékek meghamisítása ellen. Könyveket ad ki, találkozókat szervez, s azon munkálkodik, hogy emlékművet állíttasson a tömeggyilkosság helyszínén, hogy az ártatlan áldozatoknak legalább ennyi elégtétel jusson, és "örök nevet" kapjanak, "amely soha el nem vész" (Izaiás könyve 56, 5.). Ezt meg kell tenni még azelőtt, hogy Deir Jasszin és a szomszédos falvak túlélő leszármazottai visszatérnek a menekülttáborokból apáik földjére. 

2001. április 9. 

  Az igazság Istentől ered. Mint a teremtett világ legsérülékenyebb, mégis örökre legyőzhetetlen része, uralja a világot. Eligazít mindent és mindenkit, hogy kiegyensúlyozottan, boldogan élhessen.

  A hazugság, a csalás, a hitszegés, mindig készenlétben áll, hogy háttérbe szorítsa, de győzni soha sem fog, mert nem tud győzni. Az igazság, az emberek lelkében gyökerezik, és onnan, semmilyen módon ki nem irtható, mert isteni védelmet élvez.

   Ezzel együtt, lehet embereknek más úton járni. Aki ezt teszi, pontosan tudja, mit tesz, és nagy lelki terhet vállal érte. Kitartó nevelő munkával, kora gyermekkortól, kinevelhető olyan ember, aki már nem érzi ezt a terhet, akadálytalanul szorítja háttérbe az igazságot. Kiépít, létrehoz olyan rendszereket, melyek megvédik ennek következményétől,  megmagyarázza önmagának, és megpróbálja mindenki másnak megmagyarázni, hogy amit tesz, az igazságos, de legalább is "jogos".  Amikor az rendszereinek erején túlfut az igazságtalanság felett ébredő indulat, akkor jön a retorzió. Kétségbe esve veszik észre, hogy nagyobb erő ébredt, mint amivel csatlósaik elbírhatnak, visítva, szűkölve menekülnek saját bűneik elöl. Próbálják tetteik felelősségét másokra hárítani. Akkor már nem lehet, de most, nem ilyen változások várhatók.

Most még, az erre nevelt ember él, mint hal a vízben , fel sem fogja, mit tesz, elégedetten majszolja a „mannát”, miközben más milliók, a szeme szemlélte szegénységben szenvednek szükséget. Ereje felmutatására, néha gyilkol egy "kicsit", kergeti a legelesettebbeket, leggyengébbeket, leginkább azokat, akik gyengeségük megalázottságában, már védekezés-képtelenek.

  Az ilyen ember szerint, a nélkülözők a felelősek, és hogy ő veszi el azoktól mindazt, amiből jól élhetnének, az meg sem fordul a fejében, vagy éppen „Isten adta jogának” gondolja. Ultranacionalista őrületében, magát mindenek felett valónak gondolván, kitalálja, mivel tudja egymásnak uszítani az (egyébként normális) embereket. Jóhiszeműségüket, józan gondolkodásukat kijátszva, háborúkat robbant ki, melyekben azután, elszabadul az indulatok pokla. Tenyerét dörzsölve - mint a légy - mikor elhessentik a végtermékről, gyártja és árulja a fegyvereket, amivel mások, gátlástalanul ölik egymást, azt se tudván, miért teszik. Ha kérdeznék, adódik a válasz  - mert az, az ellenség - Honnan tudod? Mondták. Ki mondta?... Ez, a gyűlölet, az önzés világa, mely mára, totális hatalmat épített az emberiség felett.  Jól mutatták, az emberi alaptermészet, és a gyűlölködés összeférhetetlenségét, a első világháború álló frontjain kialakult emberi kapcsolatok. A szembe állított, háborúba kényszerített katonák, az ellenségben is az embert látták. Titokban beszélgettek, barátkoztak, csencseltek egymással. Átszökdöstek egymás lövészárkaiba, és eszükbe sem jutott egymást megölni. Amikor tiszt közeledett, mindenki a helyére menekült.  Megfelelve az elvárásoknak, serényen lőni kezdték egymást, de vigyáztak, nehogy bárkit találat érjen, a túloldalon. Ahogyan lazul az ellenőrzés, az emberek felhagynak a rájuk kényszerített gyűlölködéssel. Ezért alkalmazzák, a fasiszta rendszerek, a totális, mindenkire kiterjedő, megkerülhetetlen kontrollt.  

Ma is, ez vesz körül bennünket, a népekkel szembeforduló államok részéről. Az indokok, helyenként és időnként változnak. Van, ahol a "kommunista veszély", másutt a "burzsuj veszély" mostanában, a nem létező "terrorveszély" támasztja alá, az "emberek érdekében" megvalósított hatalmi erőszakot.  

Amikor egy állam, "önálló életre kel", és a kapott hatalmától elvakítva, szembe fordul az őt fenntartó néppel, a nép is ellenségévé válik. Ez az ellentét, felmérhetetlen pusztításra képes. Ma is lemérhetjük ezt, a világnak minden olyan helyén, ahol az állam, a nép ellensége. Láthatjuk megjelenni nyomait koncentrációs táborokban,(fema) gazdasági megszorításokkal való ellehetetlenítésben, ( Görögország, Ciprus, Izland), vagy pszichés erőszakban, (holopropaganda) ameddig az emberek eltűrik.

    Közeledik az igazság pillanata.

Itt nem világvégére, és egyéb sületlenségre kell gondolni.

Semmi egyéb nem várható, mint egy új világkorszak kezdete, és a jelenlegi, vége.

Ez a változás, nem (csak) a Földön megy végbe, és nem emberi szándékok által vezérelve.  Magában az univerzumban is átrendeződések jelzik az idő közeledtét.

Ennek első lépése lesz, a Földön, az emberek egójának kikapcsolása. Ez a tulajdonság, képes az átlagembereket is, szembefordítani egymással. Ezt a hatást fokozzák a hatalmak megszorításokkal, hiányok kierőszakolásával. Tetézik, hamis állításokkal, mint pl. "A magyar, legnagyobb ellensége a másik magyar". Noha, ennek soha sem volt köze az igazsághoz, olyan rég, és olyan sokat mondják, hogy a hiszékenyebbek, kezdik elhinni. Gyanakvással kezdik szemlélni egymást, és a gyanakvás, mindig talál olyat, amire, az ellenségesség uniformisa ráhúzható.

Ezért kell első lépésként, megszüntetni az emberek egóját.

Ezt, megfelelő spirituális technológiával, és minden hiány azonnali felszámolásával, egyszerűen meg lehet tenni. Sok földön kívüli faj, aki egységes parancsnokság alatt részt vesz ennek a változásnak a levezénylésében, alapból tudja ezt. Az egót, az emberek azért kapták a teremtésben, hogy az isteni igazságosság keretein belül, megszerezzék a létük (anyagi testük) fenntartásához szükséges dolgokat. Ne legyenek restek, lusták, szántani, vetni, aratni, jószágot gondozni, vagy egyéb hasznos dolgokat elvégezni. Az emberek maroknyi csoportja, hamar rájött, hogy a szorgalmas munkálkodásból, az ellátáson túl, felesleg is keletkezik. Ezt a felesleget szerezték meg, előbb csalafintasággal,

később, nyilvánvaló csalással, ma már, kíméletlen erőszakkal.

    Ez, egy tisztán látó ember számára, vállalhatatlan szégyen. Csak olyan ember tesz ilyet, akiben az igazságérzetet elnyomja az egó. Miután, megszűnik működni az egó, szembekerülvén önön undorító hibáikkal, a szégyen, izzé-porrá töri a személyiségüket.

Ha túlélik, a belülről, ellenállhatatlanul feltörő undort, amit önmaguk korábbi cselekedetei iránt éreznek, új személyiséget kell építeniük. Ez, semmiben sem lesz hasonlatos a régihez.

Ez lesz, az igazság pillanata.

Mindannyian szembe kell nézzünk önön hibáinkkal. Nagyon kevés ember élhet ma a földön, aki nem hibázott. Tudatosan, vagy belesodródva, de mindannyian követtünk el hibákat. Egymás kárára, a közösségünk, nemzetünk, országunk kárára. Ez mind eltörlődik, mert a szeretet, feloldozást ad a hibákra. Ha a tisztánlátás birtokában elhatárolódunk régi hibáinktól, új, boldog világot építhetünk. Ez, az isteni kegyelem, és az emberi szeretet és belátás adta lehetőség.  Ebben a világban viszont, nem lesz helye a hazugoknak, élősködőknek, erőszakosoknak. Nem lehetnek nélkülözők sem.  Sokan azt hiszik, ha megszűnik a szegénység, az a ma gondtalanul élők kárára történik.

Nem így lesz!

Ma a Föld, annyi hasznos dolgot ad nekünk, hogy azt, igazságosan elosztva, kivétel nélkül, minden élő ember gondtalan életét lehetővé teszi. A különbség csak abban lesz, hogy az eddigi nélkülözők jól élhetnek, és a harácsolók lehetőségei szűnnek meg.  

Ez egy boldog, Istennek és embernek tetsző, igazságos világ lesz.  

Ez!  Az emberiség mai perspektívája, és mindenkinek meg kell tenni a maga területén, amit ennek megvalósulásáért tehet.

Béla László

Utóirat: Nagyon sokan nem értik ezt a gondolatmenetet. Ebből adódóan, inkább elkerülik, mint elolvasnák. Talán darázsfészekbe nyúltam? Sokkal többen érzik magukat érintettnek, mint hittem?

Ez, egy tévedés.

Ebben a kérdésben, nincsen "alanyi  jogon" érintett ember. Kizárólag érintett emberi magatartás létezik. Félni, senkinek, semmitől nem kell. A most zajló változások, a megbocsátás jegyében zajlanak. Aki magától átlátja - a tisztánlátás kezdetén - , korábban hol hibázott, minden következmény nélkül változtathat. Azok a megátalkodottak, akik tudván az igazságot, mégsem változtatnak, sem számíthatnak retorziókra. Mindössze, hirtelen döbbennek rá, hogy tovább nem játszhatják kisded játékaikat. Ezt, nem egy "háttérhatalom" de egy mindennél erősebb, ellenállhatatlan erő fogja garantálni, melyet, az általános emberi szeretet, és az isteni megbocsátás támogat.

A szeretet, soha nem bosszúálló!

   Nem véletlen, hogy a magyarban létrejött a pártütő szó, mellyel, a nemzet egységét megbontó, ellentéteket felszínre hozó embereket, rosszallóan megkülönböztették. Ez a szó, sokkal ősibb, mint a pozsonyi csata előtti magyar állam, ősibb, mint bármilyen idegen befolyás Magyarországon.

  Elnyomóink, (had ne soroljam) kitörő lelkesedéssel kaptak utána, és ragasztották bárkire, Hunyadiakra, Rákóczira, mindenkire, aki a magyar érdekekért szót emelt, vagy szívén viselte a magyar ember, a Magyar Haza sorsát.

  Mára, ez a helyzet átalakult.

Olyan teljessé vált a magyarság kirekesztése saját ügyeinek intézéséből. ami a jelenlegi minősíthetetlen helyzetet is képes volt létrehozni.

Igaz, az emberek megosztására létrejön egy "DK" vagy hasonlók, de ezek, már igen szűk réteget képesek becsapni.

   Sokan hiszik viszont, hogy a nemzet érdekeit szem előtt tartó párt, a Jobbik mellett, magyarellenes cselekedet egy másik, hasonló pártot létrehozni.

Ez  MOST nem így van!

Elnyomóink, ránk húztak egy olyan keretet, amelyben a magyarság, a nép maga, képtelen egy megfelelő királyt választani, mint Mátyás idejében. Elöntik a politikai "piacot" áruló pártvezérek vazallus csapataival, hogy ezáltal kizárhassák a magyar érdekképviselet létrejöttét.

  Ezzel szemben, nagyon is helyén való Ángyán, és társai fellépése.

Ha Ángyán, és Vona, együtt megszerzik a kétharmad, még-inkább a háromnegyed hatalmat, azzal a Magyar Nép kerül végre hatalomra, saját hazájában. Ez a két karizmatikus ember, nem ellenfele, hanem harcostársa egymásnak, ugyanúgy, ahogy Orbán, Gyurcsány, Bajnai és a zsidóság harcol vállvetve a magyarok elpusztításáért. Mindegy melyik kerülne hatalomra, az eredmény ugyanaz. Ha Vona és Ángyán együtt el tudják érni, hogy Magyarországon újrainduljon az értékteremtés, hogy a magyar munkásnak legyen munkája, a gazdáknak földje, a magyarnak magyar busza, villamosa, tv.-je , bármije, és végre, ne idegen utasítások alapján árulják a hazát az általunk fizetett politikusok, akkor éljen a Vona, éljen Ángyán, és mindenki, aki bármelyiket támogatja.

  Ebben a helyzetben, a gondolkodó magyarok, örömmel üdvözlik Ángyán kezdeményezését. mert alternatívát kínál a választóknak. Azok a magyarok, akik előtt sikerült Vonát fasiszta mocsokkal besározni, épp a fasisztáknak, szavazhatnak Ángyán pártjára a TESZ-re.

Igaz, így nem jön létre egy személyű magyar vezetés, de magyar gyökerű, az égető gondokat gyorsan felszámoló magyar kormány, igen. A gazdasági fedezet többszörösen is létezik erre, mindössze a tolvajok hátizsákjának alját kell kivágni, hogy a benne lévő szajré kihulljon belőle. Ez a két ember, együtt, és külön-külön is képes, és hajlandó is megtenni. Csak rajtunk, magyar választókon áll, hallgatjuk e tovább a hamis válságról szóló híreket, tapsolunk e, a választások előtti osztogatásnak, amit egy héttel a hatalom megszerzése után, duplán visszavesznek, vagy végre vállaljuk önmagunkért a felelősséget, és valóban magyar, nem "nemzeti" kormányt választunk. Korrupcióval, terrorral, ígéretekkel, már tele a padlás.

  Végre lehetőségekre van szükségünk, és ezt, ezektől a fiókpártoktól, akik az elmúlt évtizedekben sarcoltak bennünket, biztos nem várhatjuk.

Béla László

Vonalban levők száma 

*** www.nemzetihirhalo.hu - feliratkozas@nemzetihirhalo.hu ***

Üdv,

hogyan sugalljuk azt, hogy valakitől nagy valószínűséggel tényleg tartani kell, mert igaza van? Hát, tiltsuk be a rendezvényt, ahol szerepelne. Ez történt a kirúgott magyar adóellenőrrel, aki saját hatóságát vádolja azzal, hogy semmit sem tett az áfacsalások leleplezése érdekében. A szakembert az ELTE-re hívták meg egy fórumra, de a bölcsészkar dékánja betiltotta az eseményt, mondván az  „sem hallgatói, sem szakpolitikai kérdéseket nem érint”.

MUTYIMONDÓ

Én ehhez az egész kérdéskörhöz, hozzáfűznék még néhányat, ha olyan , mindent tudni akaró lennék, mint a Fidesz.

1. Ki és mikor nevezte ki a rektort?

2. Milyen állampolgárságú?

3. Milyen vallású?

4. Milyen pártállású?

Ezekre a kérdésekre adott igaz válaszok, sokkal több kérdésre adnának választ, mint amennyit az átlagember feltesz. Őszintén  szólva, engerm már nem érdekel. Tegyen mindenki mindent úgy, ahogy lelkiismerete megengedi. Támogassa azt, akit jó érzéssel és becsülettel támogatni tud, és használjon ki minden időt, ameddig lehet.

  Már nincs sok.

Nagyszüleimtől hallottam arról, hogy a mai hegemónia kezdetén, a Rákosi érában, sztárügyvédek, hajdani polgármesterek vezették a Fővárosi Villamos Vasút szerelvényeit, és főurakat deportáltak Hortobágyra, Recskre, csak azért, mert magyarok voltak. Most, fordul a kocka, mert fordulnia kell. A magyarok, sokkal kevésbé bosszúállóak, mint a jelenlegi hatalmaskodók, de azért, ami jár, az jár.

Az ilyen emberek is el tudják vezetni a villamosokat, hiszen élni muszáj, vagy, nagy tudásukat külhonban fogják kamatoztatni. Így sem rossz.

A mai szerelvények, sokkal kényelmesebbek. Fűtöttek, automatizáltak.

Nem kell a vezetésükhöz 3-4 diploma. Egy is éppen elég, akár van mögötte valami, akár nincs.

A jövő, Magyarországon a magyaroké, a perspektíva szükségszerűen a MAGYAR FIATALOKÉ. Ezt, már éppen elegen tudják ahhoz, hogy végre is hajtsák. Hiába kampány, oldalszalonna, meg mifene, vége lesz a „vitsaftnak”.

  A magyarok türelmesek, békések de nem hülyék.

Tudják, hisz a szájukba rágták évtizedek alatt, hogy Hitler mögött ott állt az SA, az SS a hadsereg és a nép. A mai magyar hatalomban ugyanez megtalálható. Működik a Moszad, a TEK, a Rendőrség, és a Fidesz.

Egyetlen különbség van, a Fidesz, nem a nép!

72 éves pizsamás emberre tört rá hajnalban a TEK, amiért meg akarta védeni magát a cigánybűnözőktől

A házát eddig kétszer törték fel, egyszer még az anyanyulat is ellopták a kicsinyei fölül, a Terrorelhárítási Központ fegyveresei mégsem a cigánybűnözőkre törtek rá kedden hajnalban, hanem a 72 éves magyarral keménykedtek.

„Nem a hatalmat akartam megdönteni, csak védekezni akartam azzal a kispuskával” – mondta a Nyékládháza és Emőd közötti hétvégi házas részen élő 72 éves férfi, akit azért vett őrizetbe a rendőrség a hét elején, mert egyik "jó" szomszédja bejelentette: fegyvert tart otthon. A törvényt korábban még soha nem sértő férfit az ügyészség szerette volna előzetes letartóztatásban tudni, de a nyomozati bíró csütörtökön úgy döntött: elegendő, ha lakhelyelhagyási tilalom alá helyezi.

Így otthonában látogathatta meg az egyik helyi lap. Mint mondta, tudja, hogy súlyos börtönévekkel fenyegeti a törvény az engedély nélküli fegyvertartást, de a kora miatt legálisan már nem birtokolhatna ilyen eszközt. Az újságírók ottjártakor éppen a kapuját szerelgette:

– Amikor láttam, hogy rendőrök állnak a ház előtt, mondtam, hogy hozom a kulcsot, egyikük mégis szétrúgta a kaput – mondta a férfi.

A vásárban vette a puskát

„Hallani a híreket, hogy idős embereket támadnak meg az otthonaikban. Amikor hozzám költözött a 93 éves édesanyám, nekem is el kellett gondolkodnom rajta, hogyan védem meg magunkat” – mondta az Emőd és Nyékládháza közötti hétvégi házas területen élő, a neve elhallgatását kérő 72 éves ezermester, akit kedden hajnalban a Terrorelhárítási Központ kommandósai ébresztettek és vettek őrizetbe.

– Eddig kétszer törték fel a házamat, de loptak már el tőlem a pincéből bort és pálinkát is. Volt, hogy az éppen megfialt, szoptatós anyanyulat vitte el a tolvaj a kicsinyei fölül; mind elpusztult. Nyáron csak egy szúnyogháló van az ajtón, ablakon; ha azt kivágja valaki, már benn is van. Ezért végiggondoltam, hogyan is védekezhetnék – mesélte a férfi.

– Áramot nem vezethetek a kerítésembe, mert úgy járok, mint az a kesznyéteni gazda, a borba se rakhatok fagyállót. Ha harapós kutyát veszek, az még a végén kárt tesz a gyerekekben, a riasztók meg nem érnek semmit; mire ideér a segítség, mind a kettőnket megölhetnek. Ezért döntöttem úgy, hogy veszek egy kispuskát az ónodi vásárban – magyarázta indítékait az idős ember.

A hatóságokkal még soha összetűzésbe nem került férfi kedden hajnalban rendőrségi fényhidak villogására ébredt, s amikor pizsamában kiment az udvarra, kommandósokkal találta magát szemközt, akik – miután berúgták a kaput – a sárban hasra fektették és míg megbilincselték, a hátára térdeltek. Kell is a keménység…

(Boon nyomán)

Kuruc. Infó  elnöki módszerrel (ctrl+c ctrl+v)

Nem kell itt már beszélni, beszélnek és cselekszenek helyettünk elegen.

Látjuk is ha vakok nem vagyunk, ki a fasiszta, és ki, akire csak mondják.

Éppen ők mondják, mikor csak az „árjafajban” van különbség ma?

Béla László

   …mondja igen bölcsen a magyar közmondás. Mivel folytatja, azt mindenki tudja, de én most kihagyom, nehogy bárkinek az érzékenységét negatívan érintsem meg. Megdöbbent az, az eszelős kitartás, amivel egy emberfajta, képes ragaszkodni beteges elképzeléséhez, ami miatt az évszázadok során már annyiszor megtizedelték. Rendkívüli pszichológiai érzékkel, képes egész népeket befolyásolni, az általa óhajtott helyzet kialakításáért. Pontos előrelátással tervezi meg cselekedeteit, uszítja egymásnak az embereket, mígnem eléri, hogy fölöttük, korlátlan úrnak képzelhesse magát. Ehhez, különböző, sokszor elérhetetlen, de közkedvelt szlogeneket használ, mint az általa megvalósított szabadság, gazdaságosság, jólét. Ebből persze semmi sem igaz, de ettől függetlenül, mindig közel kerül a céljaihoz, és amikor győzni látszik, elbízza magát, akkorra ér vissza a bumeráng, amit soha sem tud elkapni. Most, épp ez a helyzet, de most nem  jön bumeráng.

   A jólétet, kitartó szervezkedéssel, újra és újra ki tudja vívni, de csak önmaga számára, és mindig, a széles tömegek súlyos hátrányára. Megdöbbentő, hogy ez az évszázados előrelátás, nem mutatja fel számukra, az elkerülhetetlen összeomlást, amit már annyiszor követett a becsapottak fékezhetetlen bosszúja.

Nem merül fel bennük, az a természetes félelem a megtizedeléstől, amivel elkerülhetnék azt, reális gondolkodással. Talán jobban félnek a becsületes alkotó munkától, mint a hirtelen erőszakos haláltól?

     Hol kezdődött a kálváriájuk, melybe az egész emberiséget, folyamatosan belerángatják, nehéz meghatározni. Nyilvánvalóan voltak sarkalatos események, amelyek, mint mérföldkövek, meghatározták a következő időszakok eseményeit, de valahogy, azoknak mély gonoszságát, mindig követte, az isteni igazságosság büntetése, amit a szervezkedők, gigászi jajveszékeléssel, a többi embert vádolva erőszakossággal, éltek meg.  Ők maguk, mindig „ártatlanok”, „vétlenek” saját állításuk szerint. A bajok, mindig abból, és csak abból származnak, hogy a többi ember gyűlöli őket.

    Ez, a világ eddigi legnagyobb tévedése, vagy leggusztustalanabb hazugsága.

Szó sincs, bármilyen emberfajtával szemben táplált haragról, vagy gyűlöletről.

Ilyet, csak egy-két embercsoport ismer, aki minden olyan embert gyűlöl, aki nem hozzá tartozik. Az emberiség, alapjában, csak helytelen emberi magatartásoktól határolódik el, de azoktól, néha nagyon. A jelen helyzetben az elhatárolódás, robbanás-közeli állapotba került, de ahelyett, hogy az érintettek, behúznák fülüket-farkukat, az emberiség egészére szórják a gyűlölködés mocskát.

   Nincs gyűlölet! Kritika van, amit épp, a gyűlölködő élősködők képtelenek elfogadni, és változtatni magatartásukon. Már csak egy szikra kell, mondjuk, egy újabb, általuk kirobbantott helyi háború ahhoz, hogy az elutasításból, megtorlás legyen. Hétmilliárd ember egységes elutasításával szemben, nincs hatalom, fegyver, haderő, amely megvédelmezhetné őket a következményektől.

   Több példa volt már erre, a történelmükben, de a tanulság, mint falra hányt borsó. Hogy korábbra vissza ne menjünk, tanulási lehetőségük egyik mérföldköve, egy jó szándékú, igazszívű prédikátor meggyilkolása. Mérhetetlen erőszakosságú bűnüket, épp úgy, mint azóta is egyfolytában, minden emberellenes cselekedetüket, népakaratként tüntették fel, és az ártatlan néppel szavaztatták meg,  önjelölt vezetőik. Az Istenítélet, az emberek haragja, hetvenben érte el őket ezért. A romai légiók, kardélre hányták népességük felét. A megmaradt fele, nem tanult ebből. Ismét szervezkedni kezdett. A minősített gyilkosság kiváltotta felháborodást, a maguk hasznára fordítva, alapítottak egy új vallást. Ezt, évszázadok alatt, tűzzel-vassal ráerőszakolták a világra, mindig a jót, a pozitívot hirdetve, miközben kezdettől a mai napig, egy, egyre növekvő hírszerzőhálózat, és népbefolyásoló szervezetként működtetik, saját céljaik megvalósítására.

   „Természetesen”, ebből önmagukat kihagyták. Megőrizték korábbi vallásukat, nehogy az új vallásban állított tilalomfák, rájuk is hatással lehessenek.

  Ezzel próbálták, már akkor megteremteni, az általuk mindig is használt kettős mérce „erkölcsi” és „jogi” alapját, mindmáig sikertelenül. Az emberekben, genetikailag kódolt az isteni igazságosság igénye, amit évezredek alatt sem lehet kiirtani, vagy elfedni, hazug szlogenekkel. Az ilyeneket esetenként elfogadják a békesség kedvéért, de súlyos hátrányaik származnak belőle. Tudatalattijukban viszont, mindig ott van, és örökre ott is marad, az igazságosságra való kitörölhetetlen igény. A kettős mérce, ebbe nem fér bele, és soha sem is fog beleférni.

  Az általános emberi elvárás, és az adott helyzetben megvalósítható erőszak közötti borotvaélen egyensúlyozva, valósították meg mára azt, amit az emberiség egyöntetűen elutasít.

   Az elutasítás nem mai jelenség. Évszázados tapasztalatokon nyugszik, és nem egyfajta ember, de egyfajta emberi magatartás elutasítását jelenti.

    A „világvallás” kezdetben, konzekvesen tiltotta hívői számára, a kamatra való pénzkölcsönzést. Akik ebből a tilalomból kimaradtak (kihagyták önmagukat) azok számára ez, egy természetes lehetőség volt. Behozhatatlan előnyt jelentett, a pénz összegyűjtésére, érdekérvényesítő, hatalmi funkciójának kialakítására. Ráadásul, mindezt értékteremtő tevékenység nélkül.

Ezzel éltek, a „templomos” lovagok, később „szabadkőművesek”. A súlyos hibát ott követték el, hogy a francia királyt is eladósították. A királyi hatalom, az adóság-eltörlésnek egy szokatlan módját választotta. Lemészárolta a követelőket, és vagyonukat elkobozta. Ezt az eseményt, más-más történészek, sokféle keretbe foglalták már, ami a lényeget tekintve, nem meghatározó. A mészárlás ténye, tény.

  Az eset, nem maradt tanulság nélkül, csak az érintettek, nem a megfelelő tanulságot vonták le belőle.

  A természetes (józan paraszt) ész azt sugallná, hogy amiért százakat lemészároltak a többiek, azt a magatartást kerülni kell.

Ezzel szemben, az érintettek, azt a tanulságot vonták le, hogy a gazdasági hatalom megszerzése, a politikai hatalom nélkül, életveszélyes kombináció.

Amit lehetett, Angliába átmentve, a politikai hatalom megszerzésére, kisajátítására koncentrálták. Sikerült az angol királyokat, politikai hatalomtól megfosztott piedesztára tenni, és az óta is ott tartani.

Ezt az eredményes kombinációt valósították meg Amerikában, és később mindenütt, ahol a nép eltűrte, mind a mai napig. Csak ezzel kombinálva lehet, egy-egy nép munkájának hasznát elorozni, fenyegető következmények nélkül.

   Ez után következhet csak, a gazdasági kifosztás.

Technikájuk, a sokszínű, sokszintű céh-világ felszámolása, a kis, termelő üzemek megsemmisítése, az értékteremtő tevékenységnek, saját gyáraikba történő kényszerítése. Érveik ehhez, a gazdaságosság, és ésszerűség hangoztatása, sajátos nézőpont szerint alátámasztva.

Hamar megérthetjük a logikát, egy, bár túlhaladott, de egyszerű példán át.

Egy falu kovácsa, 2 kg lisztért készít egy patkót. A gazda viszi a lisztet, megkapja a patkót. Mindketten függetlenek, mert nincs szükségük pénzre.

A gazda, feleslegéből ellátta a kovács élelmezési igényét, a kovács, munkájával ellátta a gazdát a szükséges iparcikkel. Megjelenik a kapitalista. Állítja,  A KOVÁCS GAZDASÁGTALANUL DOLGOZIK. Az ő gyárában előállított patkó, csak fél kiló liszt árába kerül, és ez akkor, igaz is. A gazda elvisz egy kiló lisztet a piacra, és az árából két gyári patkót vásárol. A kovács éhen marad.

Mivel a pénz, kapitalista kézben van, minden termék és szolgáltatás ára, manipulálható általuk. A fenti arány is, csak addig lesz igaz, ameddig a kovács éhe nem hal, vagy be nem csukja a műhelyét, és el nem megy a kapitalista gyárába, negyed pénzért dolgozni. Ekkor, valami „véletlen”, „gazdasági” hatásra, a liszt felvásárlási ára, a negyedére, a patkó ára a négyszeresére nő.

Persze a liszt, monopóliumok (dohány mutyi) segítségével, már csak a kapitalista boltjában kapható, természetesen a felvásárlási ár többszöröséért.

Végkifejletben, a kovács, csak fél kiló lisztet kap egy patkó elkészítéséért, a gazdának viszont négy kilót kell eladnia egy patkó áráért. Mindketten, attól váltak észrevétlenül rabszolgává, hogy elveszítették egymással való közvetlen kapcsolatukat, és pénzre lett szükségük, életük fenntartásához. A kapitalista ül a pénzen, és úgy a kovács, mint a gazda többletmunkájának hasznát zsebre vágja.

Ez nem baj, hisz megteheti. egészséges társadalomban persze, nem.

Az egészséges társadalom, megvédi a tagjait a kifosztástól. Nem hagyja tönkretenni a kovácsot, és a gazdák, nem adják el terményeiket, felvásárlóknak.

Így, megmarad a piac önszabályzása, és kirekesztik az élősködő spekulánsokat.

Ezt teszi egy egészséges társadalom. A kapitalista fosztogatás, csak egy beteg, önző társadalom felett képes eluralkodni, ahol az emberek elhiszik, hogy érdemesebb megvenni, negyedéért a gyári patkót, és érdemes, felvásárlónak egyben eladni a terményfelesleget.

Ahol a társadalom fejlettebb gondolkodású, és erre nem lenne hajlandó, ott jön a kapitalista erőszak. mivel a pénz, nagyobb része, nem az emberek kezében van, és a kapitalista, képes korlátozni asz emberek kezébe kerülő pénz mennyiségét, a kapitalista elintézi, hogy a gazda, ne legyen képes megfizetni a kovácsot. A terményeit viszont, kénytelen legyen, a felvásárló által szabott áron, nagy tételben eladni, hogy termelőképességét megőrizhesse.

Ez. a totális, működő kapitalizmus, ezt tanuljuk a közgazdaságtanban is. Azt is tanítják, hogy ez a rend, (ez a pénzhatalmi diktatúra) időről időre, válságokat termel. No ez a hazugság. semmilyen rend nem termel válságokat. Ezeket módszeresen, előre megfontolt szándékkal létrehozzák, újabb hatalmas pénzmennyiségek bekaszálása érdekében.

   Az emberiség tragédiája, hogy ezeket a „válságokat” leginkább, csak embervérrel, verejtékkel lehet lemosni.

A kirobbantott és folyamatosan fenntartott helyi háborúk, fellendítik a fegyveripart. Az okkal, vagy ok nélkül elkobzott, megsemmisített élelmiszerek, iparcikkek, felverik a piaci árakat. Ha nem magam látom, el sem hiszem, hogy vadonatúj, gyári csomagolásban lévő televíziókat, háztartási gépeket, a kereskedelemben szokásos módon, félig összeszerelt kerékpárokat, mint elfekvő készleteket dobálnak a tüskés tömörítő gép alá, megsemmisítés céljából.

Minden becsületesen gondolkodó önzetlen ember szíve vérzik attól a tudattól, hogy hány szegény család örült volna a bezúzott tv-nek, hány nélkülöző gyermek használhatta volna a bezúzott kerékpárokat. Ha az üzletláncnak nincs rá szüksége, elajándékozhatta volna, de nem. Megsemmisítette. Ez, az egoizmusnak, és a szeretet hiányának, mintaszerű keveréke.

   Visszatérve a válságokhoz és tanulságokhoz.

A templomosok és szabadkőművesek kárára végrehajtott pogromokból, ez a réteg, semmit sem tanult. Nem hagyta abba, kifogásolt magatartását, legfeljebb illegalitásba vonult. A károkozás, és ennek elutasítása az emberek részéről, ezzel nem szűnt meg. A helyzet, mindössze annyit változott, hogy nem állnak reflektorfényben a károkozók, de személyük azonossága, konkrét csoportjaik meghatározása, így sem okoz nehézséget.

Hogy nincsenek naponta forradalmak, pogromok, az kizárólag az átlagember békeszeretetének tudható be, hiszen ezeknek a csoportoknak az aknamunkája, folyamatosan szolgáltatna erre okot. Az a szülő, akinek a gyermeke, kötelező védőoltástól halt meg, bénult le, vagy vált autistává, vérmérséklettől függően, megölné, de legalább megbüntetné ennek felelőseit.

Nem így a másik oldal. Őket a bosszúvágy élteti. Csak abba lelik örömüket, ha valakit kínozhatnak, gyötörhetnek, büntetlenül meglophatnak. Ettől szenved ma a világ, és még tűri. Amikor az arcátlanság már az égbe kiált, és félő, hogy következménye az élősködők ellen fordul, csoportokat, nemzeteket uszítanak egymásnak, hogy a háború mocska, elfedje visszaéléseiket. Így volt ez pl. Magyarországon, már a kiügyeskedett, jogtalan Habsburg uralom alatt.

    Szerbiában megölték a trónörököst. A Habsburg ház, minden jó szándékú ember tiltakozása ellenére, megtorló háborút kezdett, amiből európa-háború, német győzelem, zsidó árulás, Amerika hadba ugratásával világháború, angol-amerikai győzelem, Trianon következett.

Európa tanult. Fenntartással kezdte kezelni a betelepült, nem őshonos felforgatókat. Megértették, és elfogadták II. András aranybullájának ide vonatkozó intelmeit és tilalmait.

Európa lassan átvészelte a megrázkódtatást. Kezdet visszaállni az élet, a normál mederbe. Magyarországon Horthy, Németországban Hitler, kezdte érvényre juttatni, az államalkotó népek érdekeit. Vakvágányra futtatták a korábbi, bevándorló hegemóniát. Kezdett visszaállni a boldog békeidők, az egyenlő mérce, az isteni igazságosság légköre. Angliában, Amerikában, megmaradt a „kiválasztott” befolyás.

Látva az európai népek felemelkedését, Európában, a kiválasztott hatalmi törekvések letörését, háttérbe szorítását, a háborút elutasító néphangulatot, gazdasági háborút indítottak, egy németellenes világembargó meghirdetésével. Ez, az embargó, az export-érzékeny német gazdaságot válságba sodorta. Hiába voltak kiválóak a német termékek, Anglia és Amerika piacain eladhatatlanokká váltak, a zsidó embargó miatt.

Mennyire támogatták ezt a zsidó befolyás alatt álló államok, arra legjobb rálátást ad, hogy a magántulajdon, magánérdek tiszteletére épülő Amerikában, az állami rendfenntartók, nem voltak hajlandók megvédeni, az embargót figyelmen kívül hagyó kereskedők érdekeit. Intézkedés nélkül tűrték, hogy az ilyen boltokat, kiválasztott különítmények körülzárják, a vevőket erőszakkal távol tartsák. Ahol ezek a hordák német gyártású terméket találtak, a boltot felforgatták, összetörték.

A hitleri Németországban, ez, még mindig válasz nélkül maradt.

    A „kristályéjszakaként” elhíresült választ, egy Franciaországba akkreditált német diplomata, zsidó elkövető általi meggyilkolása váltotta ki. Ezzel betelt a németek pohara. Az erőszakra, erőszakkal válaszoltak.

A német rendfenntartók, képtelenek voltak megvédeni a zsidó tulajdonú boltokat, a felháborodott tömeg pusztításától. Ha egy város egyik részében felszámoltak egy csoportot, más három helyről jeleztek újabb pusztítást.

   A  „kiválasztottak” ebből sem tanultak. Tovább folytatták, és ma is folytatják, emberiség ellenes, világuralmi aknamunkájukat.

  Hitler kivédte az embargót. Hatalmas fegyverkezésbe kezdett, hogy mindenkinek munkát adhasson. Ezt a programját zsidók pénzelték, épp úgy, mint korábban Lenint, a cári hatalom megdöntése érdekében. Hitler, felszámolta a császár hatalmát. ahogyan várták tőle, de, a fagyi visszanyalt. őt nem csak a zsidók támogatták, de az egész német nép, akinek a hatalmát viszont nem akarta felszámolni.

Ebből az érdekharcból robbantották ki a kiválasztottak, a második világháborút.

Hitler, és diplomatái, az első világháború tisztességtelen békerendszerének korrigálására, (pl. Trianon felszámolására) számos békejavaslattal álltak elő, amit a kiválasztott tárgyalók, úgy söpörtek le az asztalról, mint ma, az építő javaslatokat a „magyar” parlament.

Jó! Az épület, hibátlanul magyar, de a benne munkálkodók, nagyobb része már kikéri magának, hogy az állampolgárságát firtassák.

   Nem kell firtatni. El kell távolítani, ahogyan Izraelben sem képzelhető el idegen állampolgár, politikai hatalomban.

   Egy szó, mint száz!

A második világháború óta, a kiválasztott szervezkedés, ismét egy háború küszöbére manőverezte a világot. Az emberiség tanult, a kiválasztottak nem, a magyarok sem. A kiválasztottak úgy hiszik, az idők végezetéig folytathatják üzelmeiket, rabszolgájukká tehetik az emberiséget. Súlyosan tévednek. A magyarok úgy hiszik, ha egy áruló fasiszta helyett egy másikat választanak, változhat valami. Ők is tévednek. Ugyanúgy folyik a kifosztás, a megfigyelés, az adatgyűjtés, működik a kettős mérce, a megfélemlítés, sarjadzanak a monopóliumok, és árulják a szülőföldünket, mint korábban. Az emberiség összességében  nem téved. A világméretű  elutasítás fogja felszámolni kiválasztottak pusztító befolyását, visszaállítani a nemzetállamok becsületét, az emberek bizalmát saját államaikban. Sajnos, mi magyarok sem tanulunk.

Béla László

Letagadták a 42,5 milliós állami támogatást a TEV-es zsidók - cikkünk hatására eltüntették a hazugságot 
2013-11-16. 12:39 Kuruc.info 

Az önzetlen antifasiszta harcos,  aki szerény adományokból végzi  közhasznú tevékenységét

"A Tett és Védelem Alapítvány állami forrásoktól mentesen, magánadományokból biztosítja a működéséhez szükséges feltételeket" - ez volt olvasható a zsidó gárda alapítványának honlapján, egészen addig, amíg meg nem jelent nálunk Az évente zsebre vágott 42,5 millió Ft közpénzről hazudik a TEV, de rasszizmusukat legalább nyíltan vállalják című olvasói levél. 

Korábban ugyanis MTI-hír volt az, hogy pártunk és kormányunk évente 42,5 millió forint közpénzzel támogatja ezt a magyarellenes alapítványt, de a zsidó mindig arra alapoz, hogy a magyar könnyen felejt, főleg mert neki köszönhetőn éhbérért dolgozik éjt nappallá téve, hogy enni tudjon adni a családjának - Bodnárék pedig úgy tudnak tündökölni a sok kényszerű amnéziás közt (pontosabban rajtuk élősködve), mint önzetlen antifasiszta harcosok, akik csak a jó ügyért küzdenek minden egyes napon (na jó, a sabbatot kivéve) ebben a szörnyűségesen antiszemita országban. Pedig azért évente 42,5 millió nem kevés kb. annyiért, hogy Facebook-bejegyzéseket olvasgassanak portálunkon. 

És ez csak egy töredékük a befolyó összegeknek, hiszen a "javításban" - ugyanis cikkünk megjelenése után, hazugságukat mintegy elismerve gyorsan javítottak a honlapjukon olvasható szöveget - az áll, hogy "jelentős mértékben" magánadományokból működnek. A 42,5 millió tehát csak egy kis zsebpénz Cion harcosainak, a többit a kifosztott, kiirtott, s utána a Dunába lőtt szegény ártatlan fajtársak kapargatják össze a szűkös kis kárpótlásból, holonyugdíjkából stb... 

Jó üzlet ez Bodnárnak, akiről korábban megírtuk, hogy saját fajtársait is meglopó szélhámos, akinek szinte minden cége bírósági végrehajtás alatt áll... De hát régóta tudjuk, hogy minden zsidónak jó üzlet a holokausztozás és az antiszemitázás, ezért találták ki ezt a jó kis rendszert. 

 
Ártatlan, mint a ma született bárány, egyértelműen látszik rajta

Íme az "őszinte" bemutatkozás cikkünk előtt: 

És cikkünk után, azaz jelen pillanatban: 

Aki szerint ez csak egy zsidó turpisság a számtalan közül, melynek célja semmi más, mint a mi minél tökéletesebb kifosztásunk, s az ők minél dologtalanabb élete (lásd alább), az, mint tudjuk, egy utolsó holokauszttagadó nácifasiszta, akit szélsőséges nézeteiért pénzbírsággal kell sújtani, így legközelebb talán nem veszi majd észre a nyilvánvaló összefüggéseket, vagy, ha mégis, nem nyitja már ki a száját. 

Kapcsolódó: 
   Évi 300 milliós injekciót kap az MTK a kormánytól 
   Orbán: Erős országhoz egészséges emberek kellenek 
   Izraeli katonákat vetettek be a 2006-os rendőrterror során? (Frissítve) 

… természetesen a következmények is.

   Minden fizikai törvénynek, és realitásnak ellentmond, hogy néhány százezer ember, tízmilliót terrorizáljon. Ha ez mégis előfordulhat, azért minket, kilencmillió néhányszázezret terhel a felelősség.

    Egészségvédelmi okból, cca. egy éve, nem kapcsolom be a tv.-t, de kósza hír formájában, mégis eljutott hozzám az info, miszerint, valami melldöngető testület, összeült azért, hogy rendeletet hozzon, a hajléktalan magyarok kitiltására, bizonyos közterületekről.

    Ez, egy jogi abszurdum. Attól, hogy a magyar kormányok beengedték hazánkba a gátlástalanul fosztogató bankokat, hogy ezek olyan „szerződéseket” kötöttek, amelyek a világ más részein büntetőjogi kategóriába tartoznak, hogy emberek, megszédültek a hirtelen ölükbe hulló pénz csábításától, hogy ezek után felszámolták munkahelyeiket, jövedelmüket, hogy a Magyar Kormányok támogatásával, vagy hallgatólagos tudomásulvételével kifosztottak embereket, családokat, hogy elűzték őket otthonaikból, még a magyar állampolgárságukat nem veszítették el.

      Minden magyar állampolgárnak elidegeníthetetlen joga, az ország területén élni. Ott, ahol tud, úgy ahogy hagyják. Azért, hogy hajléktalanok özönlötték el az ország egyes részeit, mi, a még szerencsésebbek vagyunk a felelősök, mert hagytuk végbemenni ezeket a folyamatokat. A hatalom bábjait mozgató „felső”

inkább alantas utasítások végrehajtása, megszavazása, a mi képviselőink feladata. Azok, a mi érdekeinket KÖTELESEK képviselni. Nekünk nem érdekünk bármely honfitársuktól elvenni az élet lehetőségét. véleményem szerint, az, az érdekünk, ne legyenek hajléktalanok, de ha a mi felelőtlen választásaink okán mégis vannak, akkor ne tegyük lehetetlenné számukra az életet.

     A most megszavazott döntés, két dolgot bizonyosan felmutat.

Egyik, hogy képviselőink, nem a mi érdekeinket, véleményünket képviselik.

Másik, hogy nem rendelkeznek a közhatalmi feladatok ellátásához elengedhetetlen, empatikus képességgel, ergo, alkalmatlanok a feladatra.

Tekintve a szabad mandátum teremtette korlátokat, eltávolításukra nincs lehetőség, ameddig a választási törvény, jelen állapotában áll.

     Ha ez egy adott helyzet, akkor nekünk kötelességünk ezeket a képviselőket, alkalmassá tenni, feladataik ellátására.

    Hogyan tehetjük ezt?

Kötelességünk mielőbb elérni, hogy mindazok a képviselők, akik ezt a rendelkezést megszavazták, hajléktalanná váljanak. Ezzel hozzájuttathatjuk őket tapasztalatokhoz, hogy képesek legyenek átérezni mások helyzetét. Ezzel, a mandátumaikat nem veszítik el, sőt, ki sem lehet őket tiltani az önkormányzatokból vagy a parlamentből, mert ott kell végezniük közmegbízásból a munkájukat.

   Hogy ezt, miként lehet, törvényes eszközökkel elérni, az mindenkinek a saját fantáziájára van bízva. Ha elegen, és elég elszántan teszünk érte, bizonyosan hamar eredményt hoz.

   Biztosra veszem, hogy az ilyen képviselők, soha többé meg nem szavaznak népellenes törvényeket, rendeleteket.

Ezzel három legyet ütünk egy csapásra.

1. megsegítettük a képviselőinket, némi empatikus képességgel.

2. reményünk lehet rá, hogy érdekeink figyelembe vételével saját lelkiismeretük szerint szavaznak.

3. megszűnik a tolongás a jelöltek között, mert lát6hatóan, van a dolognak kockázata is.

Így, elképzelhető, hogy a jelöltek, és megválaszthatóak között olyan emberek is lesznek, akik a jelenlegi, mocskos iszapbirkózás okán, most oda sem hajlandók menni.

    Mindezek végrehajtásáért, bennünket, a valódi többséget terhel a felelősség, és ameddig meg nem tudunk felelni ennek a felelősségnek, addig jobbra, véletlenül sem számíthatunk.

Béla László

   Nem biztos, hogy a harag vezérel embereket, amikor hibákra, visszásságokra mutatnak rá, egy-egy társadalomban. Hibát a legkönnyebb találni. Szinte nincs emberi alkotás, cselekedet, amit valamilyen szempont szerint, ne lehetne hibásnak, helytelennek minősíteni. Ugyanez a kérdés, más szempontból vizsgálva, akár a legtökéletesebb megoldás is lehet. Egyebek között, ezért nem érdemes hangsúlyozni a hibákat.

   Aki a hibákat pellengérre állítja, (mint én is, sok esetben) talán, nem a hibázókkal szemben érzett harag, de a kárvallottak irányában érzett szeretet okán teszi. Mégsem jó alapállás.

Nem vagyunk egyformák. Amit én leírok, fakadhat, a kárt szenvedők iránti szeretetből, de alkalmas lehet arra is, hogy másokban a károkozók irányában haragot ébresszen, és ez nem jó.

Életünkben nincsenek véletlenek és nincsenek függetlenül egyedülálló dolgok.

Minden, egymással összefüggésben áll, és egyik dolog, mindig egy másik következménye. Valamikor, a teremtésben, minden ember, egyszerre látta a múltat, jelent és a jövőt. Nagyon könnyű volt bárkinek elkerülni azokat a lépéseket, melyek a jövőben bajokat eredményeztek volna. Semmi egyéb nem kellett hozzá, csak az univerzumot összetartó és működtető szeretet. A szándék, hogy ne akadályozzak másokat, ne tegyek olyat, ami másnak sérelmes lehet.

Könnyű volt, hisz láttuk a jövőt. Nem sejtettük, esetleg gondoltuk, konkréten láttuk. Ha valami eszünkbe jutott, elég volt lepörgetni magunkban az összefüggéseket, és azonnal láttuk, elképzelésünk jó, vagy rossz következményekkel jár.

  Ez a képességünk, valahogyan, erősen erodálódott. Felülkerekedett rajta az ego. Leginkább, még ha látjuk is a jövőt, nem biztos, hogy vizsgáljuk abban a vonatkozásban terveinket, hogy milyen hatással van az másokra, az egész közösségre. Ugyanígy pusztult, az egymás, és a közösség iránt érzett felelősség, az általános szeretet is. Hajlamosak vagyunk arra, hogy amit önmagunk számára jónak ítélünk, azt végrehajtsuk akkor is, ha tudjuk, hogy az egész közösség számára negatív változást generál. Ilyen szemlélet mellett, a közösségek, országok, nemzetek süllyednek egyre mélyebbre, egészen a megsemmisülésig.

Nem ez, a fenntartható életforma, mert hiányzik belőle a szeretet.

  Hogyan alakulhatott ez így?

Egyszer, valaki, valahol elkezdte. Közömbös hogy ki és mikor. Válaszreakcióként, kialakult az emberekben az érdekek harcának piramisa.

Logikája egészen természetes. Ha valaki olyat tesz, ami nekem rossz, saját védelmemben, nekem olyat kell tennem, amivel ezt kivédhetem. Ma ez megy, egyéni, csoportos, és nemzetközi szinten egyaránt.

   Hogy ez miért hiba?

A következményeken mérhető le.

Nézzük meg, a fekvő rendőrök példáját, amit egy korábbi írásomban taglaltam.

A járművezetők nagy tömegében, akad néhány, aki megfeledkezve magáról, száguldozik a mellékutcákban. Ezeket az embereket ki kell szűrni, és szeretettel figyelmeztetni döntésük veszélyességére. Az elektronika fejlettségi szintjén, semmi gondot nem jelent, egy-egy automata műszer elhelyezése, ami ellenőrzi, és dokumentálja a túlzott sebességet. Ezeknek a felvételeknek birtokában, lehet egy levélben figyelmeztetni a hibázót.

„Tájékoztatjuk, hogy itt, ekkor, ilyen sebességgel közlekedett. Kérjük, ne tegye, mert másokat veszélyeztet.”

Ez, a szeretet megoldása. Nem szankcionál, útbaigazít. Szankcionálni több eredménytelen figyelmeztetés után érdemes. Ezeknek az adatoknak a begyűjtése, kezelése, program kérdése, de semmi gondot nem jelent.

Mit teszünk mi ehelyett?

Építünk fekvő-rendőröket, ezzel, néhány ember miatt, mindenki számára lehetetlenné tesszük, az akadálytalan közlekedést, rongáljuk a járműparkot, fékezzük a mentőket, tűzoltókat, rendőröket, akik bármelyikünkért siethetnek.

Ez a harag megoldása.

Megkerülhetetlen hatalmi erőszak.

El kell kezdeni másképpen, szeretettel gondolkodni, és vége lesz a lejtőnek, amin lassan, de biztosan a megsemmisülés felé haladunk.

Vegyük számításba mások érdekeit. Ne érjük be azzal a sekélyes kárörömmel, amit mások akadályozása fölött érezhetünk. Az egészséges lelkű embernek, nagyobb öröm, ha adhat valamit, mint ha bármit elvesz. Ne nyomjuk el maginkban ezt a belső indíttatást, az isteni igazságosság örömét, és boldogan élhetünk mindannyian, bőségben, viszályoktól, haragtól mentesen.

Béla László

Ez, az egyszerű kijelentés, első olvasatra, nagyon butának tűnhet. Megkísérlem röviden kifejteni, miért nem az.

   Elsőként, tudnunk érdemes, hogy a világegyetem létrehozó és összetartó ereje, a feltétel nélküli szeretet. E nélkül, létre sem jött volna, vagy, ha a helyzet létrejötte után megváltozott volna, rég elpusztította volna önmagát. Építeni, valamit létrehozni, csak a szeretet képes. Ennek ellentéte, a gyűlölet, csak rombolni, pusztítani tud.

    Melyek azok a dolgok, amelyek a szeretet folyományai, következményei?

Első és legfontosabb, a hála.

Ha a szívünkben szeretet van, hálásak vagyunk és lehetünk, mindazokért a dolgokért, amelyek körülvesznek bennünket, amelyek életünket alakítják.

Ugyanilyen fontos, a megbocsátás. Elfelejtése, tudatunkból való szándékos kizárása annak, ha úgy érezzük, hogy valami, akaratunk, személyünk ellen történt, vagy történik.

  Voltaképpen, ez a két dolog, ami a szeretet elsődleges alapismérve.

       A gyűlölet, nem önálló érzés.

A gyűlölet nem más, csak és kizárólag a szeretet hiánya. Egy hiány.

Következményei, a harag, a bosszú, az erőszak és a pusztítás.

Megpróbálom ezeket a blődnek tűnő állításokat, gyakorlati példákon át, értelmezhetőbbé tenni, mindazok számára, akik ennyi türelem után, még nem hagyták el az oldalt.

   Ha a szeretet vezet bennünket, ami egyébként a teremtő Isten legnagyobb ajándéka, és csak az arra érdemesek kaphatják meg, megszűnnek a problémáink.

Boldogok leszünk, boldogan élhetünk, és helyzetünk, nagyon gyorsan megváltozik. Ez, az általános megbocsátás, és hála következménye.

   Ha belőlünk hiányzik a szeretet, a megbocsátás, akkor bármi történjék is velünk, elégedetlenek, boldogtalanok, és vesztesek leszünk.

Lehet, hogy aki több írásomat olvasata már, annak gondolataiban felvetődik, ez az ember beszél szeretetről, akinek minden gondolatában az elégedetlenség, a harag, és hasonlók tükröződnek?

   A felvetés, teljesen jogos.

Ezzel kapcsolatosan, egyetlen dolgot tudok leírni. Nincs olyan rossz gondolkodású, netán buta ember, akinek Isten, meg ne adta volna a megvilágosodás jogát és lehetőségét. Ki könnyebben, ki nehezebben jut hozzá ehhez a kegyhez, de mindenkinek megadatik, aki erre vágyik, aki képes hálát adni a Teremtőnek, a puszta létezéséért.

Erről a témáról, hosszú oldalakon át írhatnék, anélkül, hogy bárki számára világosabbá válna, miről is van szó.

Nem teszem.

Inkább történeteken át próbálom megmutatni, hogyan is működnek a dolgok, az én meglátásom szerint.

   Volt, még a régi (Horthy) világban, egy ember. Volt felesége, két fia, szerény hajléka, és egy állása, melynek jövedelméből, mindezt fent tudta tartani.

Hívő ember lévén, az egyház közelében tevékenykedett. Templomszolga volt.

Húzta a harangokat, ha kellett takarította a templomot, a sekrestyét, a járdát. A szentmisék után körbehordta a perselyt, meggyújtotta, vagy épp eloltotta a gyertyákat. Így éldegélt szerény jövedelméből a családjával, boldogan, és elégedetten. Írni, olvasni nem tudott, így nem fertőzhették a lelkét, az újságokban, könyvekben megjelenő rossz gondolatok. Persze, a nemes gondolatok sem építhették, de alapból szerencsés lelki alkat volt.

   Történt egyszer, hogy az egyház vezetése elhatározta, keretein belül, analfabéta ember nem dolgozhat. Plébánosa elmondta neki, meg kell tanuljon írni-olvasni, mert különben, - hiába a hosszú eredményes szolgálat – meg kell válnia tőle. Az ember már öregedőben volt. Nem igazán ment neki a tanulás.

Amikor eljött a határidő, a plébános elé tett egy írást, olvassa el.

Némi fejtörés után, az öreg feladta.

Nem tudok én olvasni – tisztelendő úr – és soha sem is fogok. Öreg vagyok én már az ilyesmihez.

  Jól van, mondta a pap, de akkor el kell bocsássalak Isten áldásával.

Ha úgy kell, hát tegye úgy atyám, – nincs mit tenni.

Az atya, kifizette egész havi bérét, noha csak a hó közepén jártak, aztán elköszöntek egymástól.

   Bizony, az öregre, rászakadt a világ baja. Egymást kergették a fejében a gondolatok.

Mi lesz a gyerekeivel, a feleségével, és vele magával most, hogy itt maradt állás, és jövedelem nélkül?

   Amint őgyelgett hazafelé, gondolta, rágyújt egy cigarettára, hátha megnyugtatja. Nem volt szerencséje. Épp elfogyott a dohánya. Keresni kezdett hát egy trafikot, de bizony, utcáról utcára, sehol sem talált, mígnem egy bezárt üzlet lehúzott redőnyén, nagy meszelt betűket látott. Nagy nehezen kiböngészte, „üzlet kiadó”

Bement hát a házba, megtalálta a gazdát, meg is egyezett vele, és a havi bérének feléből, ki is fizette az első hónap bérét.

Eldöntötte, nyit egy trafikot.

Hazaérve, elmondta a feleségének, mi történt.

Ó, te kelekótya! Nem elég, hogy munka nélkül maradtál, még a kevés pénzünket is odaadtad ilyen butaságra?  Mi lesz így velünk? Hogy adok a gyerekeknek enni, ha az a kevés is elfogy, ami maradt?

Ne aggódj anyus! – nyugtatta az asszonyt. Meglásd, Isten megsegít majd, Valahogy csak megleszünk.

Másnap, szépen kitisztogatta, berendezte, kinyitotta a boltot.

Volt dohánya, cigarettája. Kedvesen kiszolgálta a vevőket, megszerették az emberek. Később, szerzett cukorkát, apró játékokat, és a környék gyerekei is bejártak hozzá. Már finom szivarokat is árult, és jól megélt a család a kis trafikból.

Takarékosan éltek, így összegyűlt egy kis pénz.

Egyszer, betévedt a trafikba egy elegáns úr. Vett néhány márkás szivart. Nagy pénzzel fizetett. Amikor az öreg, kiszámolta a visszajárót, a vevő, aki egyébként a közeli bank igazgatója volt, látta, igen sok pénz lapul a fiók mélyén.

Amikor legközelebb betért, ugyanezt látta. Beszélgetni kezdett az öreggel.

Kérdezte, ha már ennyi pénze jött össze, miért nem viszi a bankba?

Nem való az nekem, -  mondta az öreg.

Írni-olvasni nem, épp csak számolni tudok. Mit kezdenék én egy bankkal, ahol minduntalan írni olvasni kell.

Mit számit az bátyám, - mondta az igazgató. Bátran jöjjön be hozzám, elintézek én mindent. Leírom, elolvasom magának amit kell.

Telt-múlt az idő. A beszélgetésekből barátság lett, mígnem az öreg, egyszer mégis bevitte a pénzét a bankba. Kereste az igazgatót.

Elő is került hamar. Ahogy ígérte, elintézte az öregnek az írásos dolgokat, átvette a pénzét. Elmondta, miként fizet helyette a bank, ahol kell, és hogy ő, mindig mindent elintéz ezzel kapcsolatban.

Közben, az öreg nagyobbik fia felcseperedett. Két utcával odébb, neki is nyitott egy trafikot. Aztán a másiknak is. Egyre több pénze lett a családnak. Már idegen alkalmazottak is vittek boltokat, egész kis hálózat működött.

Az öreg, már nem hordott magával pénzt. Ahol vásárolt, mindenütt mondta, nyújtsák be a számlát a banknak, az majd kifizeti.

Úgy is lett. Semmi papír, semmi írás. A kereskedők megszokták, az öreg szavára bármit oda adhatnak, a bank mindig fizet. Jogosulatlanul, senki nem ment a bankhoz pénzért, ami járt, azt viszont mindig megkapták.

   Történt egyszer, hogy az öreg, épp pénzt vitt a bankba, de az igazgató, épp elutazott. Az alkalmazottak szolgálatkészen fogadták, hiszen ismerték.

Tudták, hogy az öreg, az igazgató úr „külön-bejáratú” ügyfele.

Amikor leszámolta a pénzt, az alkalmazott megírta a bizonylatot, és az öreg elé rakta: itt tessék aláírni!

Nem tudok én írni, - mondta az öreg.

Nem tud? – értetlenkedett az alkalmazott.

Nem tud írni, és ilyen pénzek fölött rendelkezik?

Mi lett volna magából, ha írni is tudna?

Kapaszkodjon meg fiam! – mondta az öreg.

Templomszolga, a helyi plébánián.

Ismeretlen szerző nyomán

Béla László

   Tömegesen jelennek meg az utcákon szolgálatba helyezett rendőrök

Budapest XX. kerületében. Igaz, fizetést nem kérnek az államtól, de egyszeri felszerelésüket közpénzből finanszírozzák, későbbi költségeiket viszont, közvetlenül, járulékos költség formájában a lakosságra hárítják.

   Félreértéseket elkerülendő, nem sétáló, vagy „terrorelhárító” hanem fekvő rendőrökről van szó.

  Ezek a mihasznák, minden mellékutcában elállják az utat. A főútvonalakon, ahol a buszok is járnak, egyelőre még nem jelentek meg, de lehet, ha a vezetés jóindulatát vesszük alapul, ez is, csak idő kérdése. Ez még rosszabb, mint az értelmetlenül elterjesztett súlykorlátozás / behajtási engedély, mert ebből, mindenkinek, csak kára, és kellemetlensége származik.

  Ha valahol épül valami, amihez nagy mennyiségű, súlyú anyag kell, azt nem lehet odaszállítani „csak úgy” mint a vezetés jó szándékú korszakában. Ahhoz, borsos „illetékért” behajtási engedélyt kell kérni, amit az építési engedély birtokosától meg sem lehet tagadni. Kérdés csak, hogy akkor miért „engedély”, miért nem sarc. Jó! Ebből valaki, valahol, hasznot húz, és remélhető, hogy becsületes közcélra fordítja.

   Ki húz hasznot, a fekvő rendőrökből?

Aki megépíti, esetleg megépítteti, aztán slussz. Itt vége a sornak.

  Ki látja kárát?

A lakosság, akinek a pénzéből építik, minden vonatkozásban.

Télen, nem lehet tőlük takarítani a havat. Ha a hóeke, mégis rávetemedik, hogy egy ilyen utcán végigmenjen, az iszonyatos csörömpöléssel, rázkódással jár, minden találkozásnál. Akinek a háza előtt, ilyet elkövettek, jól teszi, ha statikussal megnézeti, és szakvéleményben rögzítteti házának állapotát, mert a későbbi kártérítési igényt, ennek hiányában, lesöprik az asztalról. Ha az ilyen helyeken, a földben, a közművezetékek eltörnek, az, a közmű szolgáltatók sara, a lakosoknak apró kellemetlenség, az önkormányzati felség, mossa kezeit.

Kisebb földrengéseket, nem csak a Harp rendszerrel lehet előidézni. Ilyen buckákkal is, és ez még olcsóbb, igaz, túlzottan nyilvános is.

Az albérlő sincs jobb helyzetben. Ha kiugrik a sarki boltba, valami cukrász-sütiért, mikor meglátja, el is megy a kedve tőle. lehetett az bármilyen szép

„új korában”, néhány ilyen buckán áthaladva, a szállító jármű rakterében, mindegyik „egyen-lepény” formát fog ölteni.

   Ilyen akadályoknál, az üvegek zörögnek, a rekeszek leborulnak, és sok más, hasonló, kellemetlen dolog történik.

  Tán épp ez a cél?

Az autósokról ne is beszéljünk.

Egy, a Trabantnál drágább autó spojlerei, biztosan leütődnek, még lépésben haladva is. Ha négyen, netán öten utaznak, egy ötszemélyes autóban, akkor bizony a tulajdonos, nehéz választás elé kerül. A főútvonalról lekanyarodva, azonnal megáll. És kiszállítja az utasait – mondván – innen szíveskedjenek haza gyalogolni, vagy vállalja a kipufogórendszer javítását, ami adott esetben, akár százezres nagyságrend is lehet.

  Ez a „felelős” döntés alapján született, közellenes erőszak mérlege. Iszonyatos pazarlás folyik ma Magyarországon, a szegénység, a válság égisze alatt. Milliárdokat költünk, pontosabban költenek a mi pénzünkből focistadionokra, holo-emlékműre, milliókat fekvőrendőrökre, miközben a képzett orvos pötyögi a billentyűzeten a felesleges adminisztráció oldalait. Szerencsétlen betegekre, alig jut ideje.

Ilyen vezetést kell választani. Mindig olyat, aki képes és hajlandó megmutatni a többségnek, a kétharmad, megkérdőjelezhetetlen hatalmát, ha ebbe a többség, bármilyen károkat szenved is. Ez (!) az igazi pusztítás, nem a forradalom.

   Gratulálhatnak maguknak az erzsébetiek. Nekik sikerült. (az országnak is)

Béla László

    Valójában mint emberrel, szerintem, semmi.  

A zsidók, egy szűk csoportjának, a magyarsággal van baja. Azzal van baja, hogy ez a nemzet, még létezik. Ez pedig, minden igyekezetük dacára, tény.

Aki egyáltalában tudja közülük, hogy ki volt Horthy Miklós, és milyen politikát valósított meg, az a zsidó nép barátja, és pártfogójaként tiszteli. Pontosan tudja, hogy a trianoni trauma töredelmeit követően, újjáélesztette a magyar jövőképet, stabil, értékálló, magyar pénzt adott az emberek kezébe. A hajdani sláger meg is énekelte:

„ Havi kétszáz pengő fixel, az ember könnyen viccel”. Komoly ipari fejlesztéseket hajtott végre, illetve támogatott. Megteremtette az ország önellátását, egy-két termék kivételével. Fia, aki akkor a Ganz vezérigazgatója volt, ügyes üzleti politikával, megszerezte a magyar munkások számára, az indiai vasútfejlesztési program, gyártási lehetőségét, a nagymellényű angol nagyiparosok orra elől. (mozdonyok, vagonok vágányok/sínek)

   Kifejezetten zsidóbarát politikát folytatott. Oly-annyira, hogy ellenzéke, (az akkor még létező magyar nemességnek, a nem hajdani Habsurg hűbéres része) az ország

„elzsidósításával” marasztalta. Regnálása alatt fejlődött hatalmasat a Ganz, a Weisz Manfréd

( kivégzésekor Csepeli Vas és Fémművek) és még sok más magyar-zsidó cég.  Az országban, értékteremtő munka folyt, sokszor zsidó kézben, de mégis, a maival ellentétben, a többségnek munkát, és tisztességes megélhetést jelentett.

Egy "szem", dolgozó magyar munkás, fizetéséből, gond nélkül eltarthatta többgyermekes családját is. A munkás arisztokráciáról  (üzemvezetők, művezetők, előmunkások) nem is beszélve, akik úri módon élhettek jövedelmükből.  Ma, ha egy család, minden felnőtt tagja robotol is, épp a létminimumot képes előteremteni.  Ennyit hozott az anyáknak és a gyermekeknek, a kierőszakolt női egyenjogúság, és a magyarságnak, az idegen hegemónia, ami Horthy után tudott csak igazán teret nyerni, és sajnos, ma is meghatározó.

Leginkább zsidó cégek kapták a magyar hadsereg felszerelésének megrendeléseit, gépekben, fegyverekben, ruházatban, igen kedvező ár-érték arányban. Ez a gazdasági prosperitás, számos új, világszínvonalú terméket eredményezett. A városligeti közlekedési múzeumban, ma is megtekinthető, a Weisz Manfréd gyár kiváló, 14 hengeres, hatalmas teljesítményű, csillag elrendezésű repülőgépmotorja. Műszaki színvonalára jellemző, hogy a világújdonságnak számító, szembedolgozó, egy hengerben két dugattyút mozgató, a legkopottabb állapotában is kiválóan működő, német dizelmotorral együtt mutatják be. (ezekkel a Tigris, német páncélosok voltak szerelve) Semmi súrlódás nem volt, sem Horthyval, sem a magyarokkal mindaddig, ameddig a kedvezményezett zsidók egy része, korrupciós csatornákon, vissza nem kezdett élni a helyzettel.

  Arra ügyeltek a pénzbőségben gazdálkodó nagyiparosok, és holdudvaruk, hogy gyermekeiket taníttassák. (volt pénzük hozzá) ugyanakkor a magyarok szerényebb anyagi lehetőségeik mellett, lényegesen kevesebben tanulhattak. A nemesség nagy része, még élve a feudalizmusból maradt lehetőségekkel, élte világfi életét, és nem vesződött a tanulással.

Mit sem törődött vele, hogy a zsidó fiatalok tanulnak, neki anélkül is volt elég. A tendencia arra fejlődött, hogy egyre kevesebb lett a magyar értelmiségi. Orvosok, ügyvédek, gazdasági és mezőgazdasági, magasan képzett emberek. Ennek, már akkor, egyenes következménye volt, hogy az ország vezetése, egyre inkább a zsidóság kezébe került. Már azt is el lehetett érni, megfelelő hivatalnokok, és katonatisztek megvesztegetésével,  hogy a hadsereg, átvegye, a papírból készült talpú bakancsokat, a legénység számára. Ennek a bűnnek, sok ártatlan magyar látta kárát, később, a II. világháborúban, a kegyetlen orosz télben, szétázott talpú bakancsban.

  Erre, természetesen nem terjed ki a zsidó emlékezet.

Mindezen hatások megfékezésére, az egyensúly helyreállítására hozta meg a Horthy kormány a „számszerűség törvényét” amit ma előszeretettel zsidótörvényként emlegetnek.

Ez, nem jelentett egyebet, mint azt, hogy ha az ország lakosságának összlétszámában , egy adott nemzetíség, vallási, vagy egyéb elkülönülő, integrálódni nem hajlandó  csoporthoz 100 állampolgárból, 2-2-2 tartozik, akkor 100 egyetemistából 2 lehet az egyik, kettő a másik, és kettő a harmadik csoporthoz tartozó.

   Ez, Horthy igazi bűne a zsidóság szemében.

Ezzel, ha a második világháborút ki nem robbantják, Horthy, megakadályozta volna a mai helyzet kialakulását. Ez az Ő halálos bűne a zsidók előtt. Emlékének felelevenítésében, ennek, a könyörtelenül logikus és előrelátó magyar gondolkodásnak az újjáéledését látják. Ez, ma is kizárná az ország kisajátításának, a közhatalom elbitorlásának lehetőségét, és ez, a szemükben bűn, ördögtől való és üldözendő. Nem számít, hogy ameddig hatalma volt, egyetlen zsidót sem deportáltak, tudtával, Magyarországról. Nem számít, hogy amaddig lehetett, még a németeknek ellenszegülve is, fegyveres erővel védelmezte őket. Csak az számít, hogy perspektívákban védelmébe vette a magyar közhatalmat, hogy azt senki ki ne sajátíthassa. Maradjon magyar kézben, ahogyan azt II András eldöntötte és örökül hagyta nekünk az aranybullában.

  Ez természetesen, nem a zsidóság véleménye és döntése, hanem a cionistáké.

Az átlag zsidó embert, ugyanúgy terhelik az élősködők, mint a más vallású, vagy nemzeti identitású magyar állampolgárokat. Ha egyáltalában van valami baj, akkor az ott van,

hogy a szerényebb képességű zsidókat, a cionisták, úgy meg tudják vezetni, mint a szerényebb képességű magyarokat. Ezeknek az embereknek, érdeklődésük híján , fogalmuk sincs a valóságról. Ha valaki, elég hangosan, és elég sokszor a fülükbe ordítja, hogy ez-vagy-az. egy fasiszta gyilkos, akkor elhiszik, és igazságként állnak ki mellette.

Fel sem fogják, hogy nem az.

   Fájdalmas, és egyben szánalmas volt látni, annak a csoportnak a szereplését, aki a Horthy szobor felavatása ellen tüntetett. Ahhoz, hogy egy ember felfogja, hogy az igazságot, és egyenlő esélyeket megteremtő törvényeknek, halványlila köze sincs, a később, mások által megvalósított negatív tendenciákhoz, deportálásokhoz, pogromokhoz, magasabb iq-ra lenne szükség. Ahhoz, hogy azt felfogja valaki, hogy a magyarságban is léteznek szerényebb képességű emberek, akiket megfelelő hazug propagandával rá lehet venni a fajgyűlölő gyilkosságokra, még inkább ez kellene.

Annak a megértése, hogy aki Horthy cselekedeteit megérti, elfogadja és ezért tisztelettel akar emlékezni rá, sőt, esze ágában sincs a zsidókat Dunába lődözni, bizonyos emberektől el sem várható.

   Ezért nem kell haragudni rájuk, csak feleleveníteni Horthy, és II. András eszméit, és gondoskodni arról, ne ilyen intelligencia vezesse hazánkat. Nem szabad lesüllyedni erre a szintre. Nem szabad belemenni az anyázásba, nyelvöltögetésbe, mert ennél, egy magyar, többre kell, hogy tartsa magát.

Béla László

komment: 

Ha mindennel nem is értek egyet írásodban, de sok igazságot megfogalmaztál: kár, h pont azok nem olvassák/kommentálják, akiknek elsősorban kellene … 

„ Fájdalmas, és egyben szánalmas volt látni, annak a csoportnak a szereplését, aki a Horthy szobor felavatása ellen tüntetett.”
ezeknek legalább a fele fizetett provokátor, magyargyűlölő alja népe volt. 

Szerző: Katolnai

A mai magyar valóság megdöbbentő lelete mutatkozott meg 2013. november 3-án Budapesten, amikor a Szabadság téri Hazatérés Templomának református gyülekezete az egyház belterületén felállította Horthy Miklós mellszobrát. Annak a Horthy Miklósnak szobrát, aki 1920-1944 között Magyarország kormányzója volt, és református emberként döntő szerepet játszott abban, hogy a ma neki szobrot állító gyülekezet temploma felépülhessen. 

Amíg a templomot teljesen megtöltő gyülekezet a hálaadó istentiszteletet hallgatta, a templom előtt lármásan zajongó csőcselék gyűlt össze, szélsőséges politikai erők hívására. A fenyegetőző, ordibáló, a zsidók sérelmeit emlegető, Horthy Miklóst és szoborállítóit gyalázóktól a karhatalom kellett az imádkozó-emlékező gyülekezetet megvédje. 

A mai Magyarország e döbbenetes látleletével kapcsolatban a Magyarok Világszövetsége az alábbiakat kívánja a magyar nemzet és a világ nyilvánosságának tudomására hozni: 

Elfogadhatatlannak és megengedhetetlennek tartjuk, hogy a 90%-ban keresztény Magyarországon szitkozódó csőcseléket vezényeljenek egy templomban imádkozó gyülekezet ellen. Ami történt, az a keresztény erkölccsel összeegyeztethetetlen, a magyar nép lelkétől idegen, közösség elleni izgatás, aminek Magyarországon nem szabad megismétlődnie. 

A Magyarok Világszövetsége Horthy Miklós kormányzót - minden ismert hibájával együtt - a XX. századi Magyarország legnagyobb politikusának, igazi államférfiúnak tartja. Személyével és a nevével fémjelzett korszakkal kapcsolatban a következőket tartja fontosnak emlékezetbe idézni: 
    Horthy Miklós nem a zsidók ellen lépett szövetségre a hitleri Németországgal, hanem Magyarország érdekében, amelynek polgárai között az igen jelentős számra duzzadt zsidó népcsoport tagjait is ott találjuk. 
    Az, hogy Magyarországnak a szovjetellenes háborúból való kilépését a Zsidó Világkongresszus akadályozta meg, mára közismert. Tették ezt arra való hivatkozással, hogy Magyarország kilépése esetén Németország katonailag megszállná az országot, és ezzel végveszélybe sodorná a Magyarországon biztonságban élő 800 ezer zsidót. 
    A magyar történelemírás még adós annak a feltárásával, hogy Magyarország milyen indítékkal és pontosan kinek a követelésére üzent hadat a Szovjetuniónak, és ebben a döntésben mekkora szerepe volt a Magyarországon biztonságban élő 800 ezer zsidó féltésének a hadba lépés további halogatásával kockáztatott német katonai megszállástól? 
    A Horthy Miklós kormányozta Magyarországon azért duzzadt pár év alatt 800 ezer főre a zsidó népcsoport, mert a párszáz ezres őshonos zsidó mellé ide menekült több százezer zsidó a környező, németek által megszállt országokból (Ausztria, Lengyelország), és meg nem szállt országokból (Szlovákia, Románia, Jugoszlávia). Amint azt a Horthy-Magyarországra menekülő zsidók egyike, amúgy fontos személy, a Bécsben elhunyt Almási (Blumgrund) János ismételten elmondta, itt a zsidóknak Kánaán volt élni, szemben Csehszlovákiával, ahonnan ők menekültek. 
    Amíg tényleges kormányzói hatalma megengedte, Magyarország 1944. március 19-én bekövetkezett német megszállásáig Horthy Miklós a legelszántabban védte a magyarországi zsidókat, szükség esetén a hadsereg bevetésével is, lásd a Koszorús Ferenc vezérezredes vezette hadművelet, amellyel megakadályozták a budapesti zsidóság deportálását. A zsidóság hálájának kézzelfogható eredményeként Horthy Miklóst vádlottként meg sem idézték a nürnbergi perben. 12 éves portugáliai száműzetése idején pedig a hálás zsidóság - élén a Chorin családdal - folyósította Magyarország egykori kormányzójának az életjáradékot. 
    Horthy Miklós kormányzása idején 1920 és 1930 között hivatalos népszámlálási adatok szerint 700 ezer fővel gyarapodott Magyarország népessége, ami kiemelkedő és az ország gyarapodásáról mindent elmondó mutató. 
    A vasárnapi csőcselék támadásának egyik legaljasabb - háttérben meghúzódó, felkészült politikai boszorkánykonyhára valló - fogása az volt, hogy Horthy Miklós kormányzót egy lapra tette a kommunista Kádár Jánossal, hirdetve, hogy egyiküknek sem jár szobor Magyarországon, és álságosan "megfeledkezve" arról, hogy Horthy Miklóst nem szovjet tankokkal, sem más idegen hatalom segítségével ültették a kormányzói székbe, hanem odaemelték őt életútja, hadvezéri sikerei és a magyar nép tisztelete. 

A Magyarok Világszövetsége kiáll a Szabadság téri Hazatérés Temploma református gyülekezete, annak presbitériuma és lelkésze mellett, és köszönetet mond nekik Horthy Miklós kormányzó emlékének ápolásáért, az egyik legfőbb magyar érték, a méltányosság gyakorlásáért. 

Visszataszítónak tartjuk a Református Egyház azon vezetőinek és papjainak magatartását, akik - ahelyett, hogy védelmükbe vennék a csőcselékkel megtámadott, segítséget kérő gyülekezetet, elhatárolódnak és fegyelmi eljárást indítanak a gyülekezet lelkésze ellen. Arra kérjük a pálcát törőket, hogy ne feledjenek el két dolgot: 
    - A Magyarországi Református Egyház mai elsőszámú vezetője a mostanihoz hasonló Horthy-emlékhely kialakításának volt tevőleges részvevője anélkül, hogy haja szála görbült volna. Óvakodjanak tehát a kettős mércétől! 
    - A Szabadság téri Hazatérés templomának református gyülekezete és annak lelkésze Dr. Hegedűs Loránt püspök, a XX. századi magyar reformáció kiemelkedő alakja, Ravasz László püspök utóda oltalma alatt áll. 

A Magyarok Világszövetsége szánalmasnak tartja a budapesti Horthy Miklós-szobor ellen tiltakozók silány történelmi ismereteit, és ezt a kommunizmus máig húzódó áldatlan örökségének tartja. Különösen aggasztó a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (MAZSIHISZ) azonos hangnemű, és hasonlóan hiányos ismereteket tanúsító megszólalása ez ügyben. 

A Magyarok Világszövetsége nyitott a magyar-zsidó együttélés súlyos kérdéseinek megvitatására. Ebben a szellemben kész helyt adni és részt venni egy kerekasztalon, amely megvitatja a magyar nemzet és a zsidó népcsoport együttélésének neuralgikus kérdéseit. A zsidóság tömegeinek a XIX. század elején bekövetkezett beáramlásától a kiegyezés által meghozott emancipáción át a magyarellenes népirtást jelentő, Kun Béla vezette Tanácsköztársaságig, és Trianontól a holokauszton és a kommunizmuson át a mai Magyarországig. 

A Magyarok Világszövetsége felhívással fordul a Horthy Miklós kormányzó által alapított Vitézi Rend mai szerveződéseihez, és kéri, hogy vegyék tevőlegesen védelmükbe Horthy Miklós kormányzó emlékét, és mindazokat, akik a legfontosabb magyar értékek mentén - igazság, tisztesség, méltányosság - a magyar nemzet jövőjét a hagyományok tiszteletével, a tudás eszközeivel és az erkölcs megtartó erejével alakítják. 

Budapest, 2013. november 6-án 
A Magyarok Világszövetsége 

A kiadmányt hitelesíti: 
Patrubány Miklós István Ádám elnök 

MVSZ Sajtószolgálat 
8092/131106 

Lakatos Pál 
"Történelmi paródia nyilvános elismerésben részesíteni egy olyan embert, aki 1938-ban bevezette a zsidóellenes törvényeket, aki Adolf Hitler oldalán állt a második világháború előtt és alatt, és aki nem akadályozta meg a magyar zsidóság legyilkolását" - fejezte ki felháborodását a budapesti Horthy-szobor felavatása miatt hétfőn Ronald S. Lauder, a Zsidó Világkongresszus (WJC) elnöke. A megdöbbentek sorából nem maradt ki a MAZSIHISZ vezérkara sem. 

Varsóban, az egyik emlékművön olvasható: "A magyar-lengyel történelmi barátság elkötelezettje, több mint 130 ezer lengyel menekült befogadásának, ellátásának és Nyugatra segítésüknek megszervezője 1939 és 1943 között, szembeszállva a szélsőjobb és a szélsőbal erőivel. A közép-európai kereszténydemokrácia megújulásának hirdetője. Emlékművén keresztül fejezi ki a lengyel nemzet köszönetét mindazoknak, akik a lengyel menekültek megmentését előmozdították." - az emlékművel O'sváth László, a Horthy-korszak belügyminisztériumi köztisztviselője előtt tisztelegtek annak felállítói. Miközben, az emlékművön lévő 35 név mellett, akiknek szintén kijár a köszönet, a következő nevek is olvashatók: Horthy Miklós, Kállay Miklós (1942 márciusától 1944 márciusáig miniszterelnök), Keresztes-Fischer Ferenc (belügyminiszter volt a Károlyi-, Gömbös-, Imrédy-, Teleki-, Bárdossy- és Kállay-kormányokban ), Teleki Pál, Serédi Jusztinián. 

Lauder úr, hazai örjöngők, pártvezérek és sárga csillagosok! Nem kellene továbbképzésre, Varsóba menni? 

Kapcsolódó: 
   Egy zsidó tábornok fia a történelmi hazugságokról 
   Svédország: egy jóléti állam két arca 
   Egyházi tiltakozás a Horthy-szobor miatt 
   Belháború tört ki a reformátusoknál a Horthy-szobor miatt 
   Lelkipásztorok a Horthy szobor mellett 
   Emlékezők és ellentüntetők a Horthy-szobor avatásán, és a reakciók 
   Az Egyesült Államok elítéli a szoboravatást 
   Feljelentik a Horthy-szobor ellen tüntetőket 

 

   Lassan, magam is kezdek rájönni, hogy talán rossz úton járok. Emberből vagyok, érzelmekkel, indulatokkal, és ezek az indulatok, sokszor átveszik fölöttem a hatalmat. Az isteni rész, bennünk, emberekben, olyan kicsi, és olyan szelíd, hogy ha tudatosan nem támogatjuk, képtelen legyőzni az egót, az események felkorbácsolta indulatokat. Sok bosszantó, ne mondjam vérlázító dolog, éppen azért történik, hogy ez így alakuljon. Gondolkodni igazán akkor tudunk, ha háttérbe szorítjuk az érzelmeinket. Ilyenkor az isteni részünk, igazságérzetünk, támogat bennünket, és így, sokkal jobb megoldásokra lelhetünk.

  Nem érdemes dühöngeni semmin.

Ha történik valami, kifejezetten ellenünk, az indulataink, azonnal kívül keresnek felelőst, és fel sem merül bennünk, hol a történtekben a mi, egyéni, személyes felelősségünk. Pedig van! Minden történésben van.

   Ha „Pomukli” rosszat tesz ellenünk, azon gondolkodunk, hogyan kéne megbüntetni, megsemmisíteni, hogy többé ne tehesse. Ez, a harag reakciója, a pillanat dühe. Rossz tanácsadó.

  Harag nélkül, azon gondolkodunk, hol hibáztuk el, hol vétettünk önmagunk ellen, hogy „Pomukli” egyáltalában olyan helyzetbe kerülhetett, amelyből ártalmunkra lehet. Harag nélkül, megtanuljuk a leckét, és képesek leszünk ügyelni arra, ne kövessük el, többször, ugyanazt a hibát.

   A harag az, ami minduntalan megbüntet bennünket, a saját haragunk.

Valaki bolondot csinált belőlünk, megharagudtunk rá, és az ellenfelét támogatjuk. A harag az, ami elvakít bennünket. Ettől nem vesszük észre, hogy akit épp támogatni készülünk, az korábban ugyanazt tette velünk, amit az ellenfele. Ez egy cirkusz, amit nekünk rendeznek, és a porondmester, soha sem közülünk való.

   A cirkuszba sem azért megyünk borsos helyárakért, hogy dühöngjünk.

A cirkuszban mosolyogni, tapsolni, és gondolkodni kell. Ha mosolygunk, az megnyugtat, ha tapsolunk, az kellemesen elfáraszt. Mindkét dolog támogatja, hogy gondolkodni tudjunk. Azt a produkciót is illik megtapsolni, ami nem annyira tetszett, esetleg, már a könyökünkön jön ki. De ha jön egy új tehetség, aki valami egészen mást mutat, a porondmester be sem akarja engedni a porondra, a többiek, összefogva, botra kötött párnával püfölik, hogy csak úgy pufog, de közben ez a szereplő olyat mutat, amin igazán épülhetünk, az vastapsot érdemel. Ha megkapja, holnap ő lehet a fő műsorszám, és a következő évadban, akár a porondmester. Ilyen a népszerűség hatalma a cirkuszban.

    Meglehet, hogy az ő mesterkedése alatt, új, a korábbiaknál sokkal tehetségesebb, felkészültebb, és lelkesebb szereplők léphetnek fel, és végre, mivel a nézőtér is megtelik, alacsonyabb helyárakért, igazi szórakozásban lehet részünk.

   Ehhez, mindössze a haragunkat kell elfelejtenünk, hogy képesek legyünk gondolkodni. Észrevegyük, a többiek, nem azért püfölik az újat, mert rossz, de azért, mert féltik a helyüket. Továbbra is ránk akarják lőcsölni unalmas produkcióikat. Nem akarnak tanulni, új produkciókon gondolkodni.

Inkább prolongálnák a rég megunt tehetségteleneket, akik önmagukról mondták „nem értettünk hozzá”, csak a tehetség teret ne nyerjen, mert akkor, nem lehet tovább kábítani a közönséget azzal, „ennél jobbat, senki sem tudhat produkálni”.

Béla László

   Mára, a fél Földet markában tartó fantom, elérte hatalmának csúcsát.

Beképzelt módon hirdeti, és meri hirdetni, „ott bombázunk, ahol akarunk, oda küldünk, katonákat ahova akarunk, ott háborúzunk, ahol eszünkbe jut, azt a családot semmisítjük meg, szedjük szét, amelyiket akarjuk”.

   Sajnos, a világban szemlélődve, most, mindez igaz, még ha fenntartással és kivételekkel is. Létrehoztak nemzetközi szervezeteket, melyeknek határozatai senkire sem kötelezőek, mégis leginkább betartják őket az országok, az illendőség kedvéért. Ezek a szervezetek, kivétel nélkül a megtévesztést, a közösség akarata kinyilvánításának látszatát szolgálják, miközben cionista irányítás, és befolyás alatt állnak. Ebből adódik, hogy Izraelt, vagy a cionista indíttatású kártevő cselekményeket, az ilyen szervezetek, nehezen marasztalják el. Ha mégis, akkor mindig van egy hű vazallus, aki megvétózza. Ha valami kényes politikai okból ez sem lehetséges, akkor születik egy határozat.

  És akkor mi van(!)?

Semmi!

A határozat megállapít, de nem kötelez. „cion bölcsei” megvonják a vállukat, és zavartalanul gyilkolnak tovább. Ma ez a gyakorlat.

Folyamatosan korlátozzák vazallus kormányaik az emberek jogait, szabadságát.

Önkényesen húznak, törvényi kényszerzubbonyt az emberekre, és féltéglával döngetve a mellüket, hirdetik, „ellenállni lehetetlen, megvannak az eszközeink, hogy bármiféle ellenállást letörjünk, felszámoljunk.”

Ez, sajnos, ma igaznak is tűnik.

Magyar katonákat küldhetnek Irakba, Afganisztánba. Akadálytalanul megölhették Kennedyt, Haidert, Kadhafit, Lech Kaczyńskit , hogy csak a legismertebbeket említsem.

Ez, természetesen, nem annyira az ő eredményük, sokkal inkább, a többi ember puhánysága, akaratgyengesége, békeszeretete. Természetesen, akadtak a történelem során emberek, akik jól látva a veszélyt, tettek számottevő ellenintézkedéseket. Ilyen volt Vespazianus, római császár, aki meg akarta semmisíteni, az akkor még nem is érzékelhető háttérhatalom emberi szövetségeseit. Rossz úton indult el. Az erőszak, becsületes emberek kezében, soha nem lesz eredményes. Képtelenek kitartani az igazságtalanság mellett. Előbb vagy utóbb, felhagynak vele, és ennek, ma látjuk a következményeit.

Így járt Vespasianus is. Noha ő maga, kitartott, puhány utódja beengedte Rómába a „kiválasztottakat”. Két generáció sem kellett, hogy a római hatalom, „kiválasztott” kézbe kerüljön.

Ezt, apró próbálkozásoktól eltekintve, hosszú előkészületi időszak követte, a beszivárgás időszaka.  II. András, magyar király, látva ennek veszélyét, aranybullájában úgy rendelkezett, (1222) kizárja a beszivárgók jelentős kártételeinek, és perspektívájának lehetőségét is. Ez a járható út. Nem erőszak, nem gyilkosság, ezzel együtt, fékezi a beszivárgók szándékait, mert nem nyújt számukra perspektívát. Ez, sokáig védelmezte Magyarországot, sajnálatosan azonban, nem voltunk hajlandók, az intenzív ellenpropagandával szemben megvédeni álláspontunkat. Ez a puhányság, szörnyű bosszút állt a magyarokon.

Mára odáig jutottunk, hogy hazánk irányításába döntő többséget szereztek a beszivárgók. Bizonyos döntési pozíciókat, kizárólag ők tölthetnek be. Ennek érezzük ma, súlyos, és egyre elviselhetetlenebb következményeit.

      A magyar „kézifék” behúzását, II. Andrást követően, a beszivárgók, más területekre tették át, hatalomépítésük tevékenységének cselekedeteit. A magyarság akkor, Európa megkerülhetetlen, meghatározó tényezője volt. A maga helyzetében kikezdhetetlen, reménytelen ellenfél.

Erősen akadályozták a beszivárgók terveit, a tradicionális európai dinasztiák, így ezeket számolták fel, sorban. Kezdték Cromwellel, aki az angol királyokat tette cselekvőképtelen piedesztára. Folytatták a „Nagy Francia Forradalommal”, sikeresen megtévesztve a francia népet azzal, mint ha a saját szándékát juttatná érvényre, miközben megalkották fölötte a kiválasztott hegemónia alapjait. Ezt követte az orosz „proletárforradalom”, a Romanovok lemészárlása, melyben a proletárság, csak háttéreszközként szolgált. A valódi vérengzést a kiválasztottak hajtották végre, és a hatalom is az ő kezükbe került. A jogfosztott orosz népnek évszázados harcába került, mire eljutott Putyin elnökig.

  A magyarságot,  a  „dicsőséges tanácsköztársasággal” sikerült 133 napra kiválasztott hegemónia alá taposni, ami Trianon keserves következményét kiváltotta. A jó szándékú magyar munkás és paraszt, itt is csak hatalmi bázisként szolgált, hálából, a vörös terror, alaposan megirtotta őket. Ezt a megdöntött beszivárgó hegemóniát emelte vissza a hatalomba, a szovjet hadsereg.

    Ebben a sikersorozatban, voltak azért akadályok is, amit a beszivárgók , sikeresen vettek. Egyik legjelentősebb, a német nemzeti szocializmus volt.

Ez az irányzat, Európa, beszivárgóktól való mentesítését, és a Földnek, egy meghatározott helyére, (Madagaszkárra) való telepítését tűzte ki célul.

Ezt az irányzatot, a beszivárgók, római mintára, tévesen fasizmusnak nevezték.

Helybenhagyva, bár el nem fogadva ezt a meghatározást, ez a rendszer, mindössze annyiban különbözik a beszivárgók által ma működtetett világméretű fasizmustól, hogy ameddig a hitleri fasizmusnak kizárólag az élősködők voltak kárvallottai és a munkálkodók a kedvezményezettjei, addig a mai fasizmusnak, a munkálkodók az áldozatai és az élősködők a kedvezményezettjei. Egyéb különbség nem fedezhető fel.

    Mindkét rend, a totális, megkerülhetetlen kontrollra, (mindent látó szem) az emberi jogok negligálására alapoz, és az ezzel kiszűrt ellenállók ellehetetlenítésére, megsemmisítésére.

Tagadhatatlanul eredményes stratégia, de ennek ellenére legyőzhető.

Ahogyan a hitleri fasizmust az élősködők világméretű összefogása győzte le, úgy az élősködők fasizmusát, a munkálkodók világméretű összefogása lesz képes legyőzni, felszámolni.

   Mostanában, egyre több jel mutat ennek megvalósulására. Világszerte nő az elutasítás, amit a beszivárgók, alaptalan antiszemitizmusnak próbálnak beállítani. El szeretnék fogadtatni az emberiséggel, hogy ez az elutasítás, nem a megvalósított emberi magatartásukból, hanem a fajtájuk iránti, indokolatlan gyűlöletből táplálkozik. Egyre kevesebb ember él a világon, aki ezt az állítást komolyan vizsgálja, még kevesebb, aki el is hiszi. Hatalmuk, érdekérvényesítő képességük, ma, mégis megkerülhetetlen.

   Ennek létezését, három különböző társadalmi „pillér” teszi lehetővé.

1. Az emberek életéhez nélkülözhetetlenné tett pénz.

2. A Jézus meggyilkolására alapozott nyugati keresztény vallások.

3. A gátlástalanul erőszakos, mindig névtelenségben maradó szabadkőművesek.

Miért épp a pénz?

Mert, lassan világszerte magukhoz ragadták a kibocsátási (nyomtatási) „jogát”, így a mozgását, kényük-kedvük szerint alakítják. A munkálkodóknak, munkájukért, csak annyit adnak belőle, amennyi önön fenntartásukhoz nélkülözhetetlen. Így, a munkálkodók, naponta arra kényszerülnek, hogy híven teljesítsék a velük szemben támasztott elvárásokat, így hozzájutva a nélkülözhetetlen minimumhoz. Ott a dologban a csavar, ha a termelőkhöz, a tervezettnél, valahogy több pénz kerül, az élősködők, azonnal nyomtatnak néhány raklappal, és kidobják a forgalomba. Ezzel, a valódi értékek tömege nem nő, tehát a forgalomban lévő pénz, azonnal ennyivel kevesebbet ér. (infláció)

Így lehetséges, hogy a pénz, amire étékként tekintünk, valójában már annyit sem ér, mint a papír, amire nyomtatták.

Miért tekintünk rá mégis értékként?

Mert a termelőknek szükségük van rá, életük fenntartásához, ezért hajlandók odaadni érte, az általuk megtermelt valódi értékeket.

  Miért éppen a nyugati keresztény vallások a másik pillér?

Mert mindegyik nyíltan, vagy hallgatólag támogatja a beszivárgók hatalmát.

Jelképeik a hajdani gyilkosság keresztje, de előfordul a totális kontrollra utaló „mindent látó szem” amit Isten szemeként fogadtatnak el a hívőkkel, miközben valójában, mint egy világméretű hírszerző hálózat, a kiválasztottak szemeként működik. A jelentősebb egyházi méltóságok „rangjelzése” az elmaradhatatlan kipa, jelezvén, ki a főnökük. A legnagyobb ilyen egyház központjának, a Vatikánnak, pénzügyi és politikai magatartását szemügyre véve is, tisztán látszik az élősködők irányában való elkötelezettség. Hazai példánál maradva, az Orbán kormány, mai regnálásának pusztításait, adó és áremeléseit, és egyéb visszaéléseit, akadálytalanul megúszhattuk volna, ha a nyugati keresztény egyházak papjai, nem hirdetik szószékeikről gőzerővel, hogy a jó keresztényeknek, a Fideszre kell szavazni, és a fasiszta Jobbikot el kell utasítania. Mára már tudjuk, nem a Jobbik a fasiszta, sőt, nem is szélsőséges, mindössze céltudatosan a magyarság érdekeit képviseli, azt is mérsékelt módon.

Ez a tudásunk, a következő választásig, eső után köpönyeg marad.

    Miért éppen, a szabadkőművesség a harmadik pillér?

Mert az elnyomó és kifosztó intézmények, kormányok, bankok, multinacionális vállalatok magasabb szintű vezetői, szinte kivétel nélkül a „kiválasztottakhoz”, ezen túl pedig, valamilyen szálon, a szabadkőművesek titkos társaságaihoz kapcsolódnak. Másképpen, talán el sem képzelhető akkora gátlástalanság, amivel egy angol Angliát, egy francia Franciaországot, vagy egy „magyar” Magyarországot hozná hátrányos helyzetbe. Ma ez, természetellenessége ellenére, világszerte természetesnek hirdetett jelenség, a nemzetkőzi összefogásra hivatkozva, az élősködők szócsövei, a médiák által.

Érvelésük egyszerű, mondhatni, még logikus is, csak az a baj, hogy hazug.

Állítják, hogy a „nemzetközi munkamegosztás”, ha Magyarországnak, vagy bárki másnak, némi hátrányt jelent is, az összemberiségnek előnyére szolgál.

Ha azt nézzük, hogy ma, a Magyarországon futó autóbuszokat, nem magyarok, és nem Magyarországon gyártják, viszont hatalmas pénzekért vásároljuk, vagy béreljük őket, ráadásul, meghibásodási rátájuk, rosszabb a 30 éve futó Ikaruszokénál, azt hiszem, nem is kell magyaráznom, hol az érvelésben a súlyos hazugság.

Mi baj Magyarországon a beszivárgókkal?

Valójában semmi. Amikor OV, Isten ajándékaiként nevezte meg őket, először elborzadtam, de mára rádöbbentem, igaza van. Voltaképpen hálával tartozunk nekik. Hálával a korrupciójukért, az alkalmazott kettős mércéért, a magyar közhatalom kisajátításáért, a kifosztásért, egyszóval, mindenért.

Miért?

Mert olyan nyilvánvaló felismerésekre vezettek bennünket, melyekre ezer év alatt sem tudtunk rájönni „munkálkodásuk” nélkül. Remélhetőleg, megtanultuk, ismét szeretni a szülőföldünket, magyar honfitársainkat. Megtanultuk, értékén értékelni az isteni igazságosságot. Megtanultuk, és tapasztaltuk az összefogás erejét, sorsfordító hatását. Nélkülük, ki hitte volna el, még önmagának is, hogy összefogással, hazafias gondolkodással, a magyar történelem szemétdombjára dobhatunk egy hajdani kormánypártot, egy olyan, nagy népszerűségű, és erőszakos pártot, amilyen az SZDSZ volt, ameddig fel nem fedeztük pusztító szándékát. Ők, épp a beszivárgók mutatták meg nekünk, az összefogás, a nemzeti, faji, vallási együttgondolkodás hallatlan erejét. Mindezért igazában hálával tartozunk.

Hogyan lehet mégis legyőzhető erőszak nélkül, a cionista fantom?

Egységes fellépéssel, egymásért való kölcsönös felelősségvállalással, egy szóval, hazaszeretettel.

Tény, hogy a háromlábú rendszerek, a statika legbiztosabb alakzatai. Mindig stabilan állnak, (mint a fejőszék), akkor is, ha a talaj egyenetlen alattuk.

Van viszont két gyenge pontjuk. Ha két láb közötti egyenesre, merőleges oldalirányú erő hat rájuk, sokkal könnyebben borulnak, mint a többlábú rendszerek. Másrészt, ha a három funkcionáló láb közül, bármelyik dől is ki, a rendszer, biztosan felborul.

Mire van ma esélye a magyarságnak?

A „pénzláb” kidöntésére kevés esély látszik, mert regnáló kormányaink, az önálló magyar pénz visszaállításától, úgy irtóznak, mint ördög a tömjénfüsttől.

Cionista gazdáik, akiknek a hatalomért cserébe hűségesküt tettek, felnégyelnék őket, egy ilyen változtatásért.

A nyugati kereszténység befolyásának kiszűrésére, szintén nem látszik esély.

Ezer év óta, a magyarság, belekényszerült ebbe a hitbe. Rengeteg jóérzésű ember van meggyőződve arról, hogy amit az egyháza mond, vagy akar, az Istentől indíttatott szándék. Ennek ellenkezőjéről meggyőzni őket, szinte lehetetlen, bármilyen látható, igaz érvek vannak is ehhez. Egy ilyen győzködés, sokakat sértene értelmetlenül, és talán épp ellenkező hatást váltana ki.

   A szabadkőművesek pillére, szintén stabilnak tűnik.

Részben azért, mert igazában nem tudható, kit kéne eltávolítanunk. Másrészt azért, mert ha tudjuk is, kik az idegeneket kiszolgáló, nemzetközi elnyomó szervezetek felügyelete alatt álló emberek, nem tudjuk eltávolítani őket, mert ebben a kérdésben a jelenlegi magyar „elit” teljes vertikumát tekintve, egy hajóban utazik.

          Miféle esélye lehet hát a magyarságnak, a cionista rémtől, a rabszolgaságtól való megszabadulására?

  A negyedik verzió.

Ez, a két lábat összekötő egyenesre gyakorolt, merőleges oldalirányú enyhe nyomás. Ez az, ami könnyen billenti a háromlábú rendszert.

Arról, talán könnyebb meggyőzni a magyarságot, hogy tartozzon bármilyen valláshoz, legyen is bármennyi pénze, elsősorban, mégis csak Magyar.

Ha minden magyar sorsa javul, ebben az övé is benne lesz, és javulni fog.

Radikális személycserével, kormányváltással, rövid időre, ki lehet billenteni egyensúlyából ezt a háromlábú rendszert. Ez az idő, elegendő ahhoz, hogy érvényt szerezve ősi magyar törvényeinknek, örökre és visszavonhatatlanul kizárjuk, a rendszer ismételt talpra állását. Természetesen, a cionista oldalról, számítani kell, az általuk megvalósítható legnagyobb ellennyomásra. A magyar összetételű parlament, és kormány, minden lehetséges tagja, a médiákban, lesz fasiszta, antiszemita, tömeggyilkos, korrupt, hazug. Egyszóval minden, ami az ellenoldalra, a jelenlegi elit nagy részére jellemző, és amivel annyira tele már a zsákunk.

  Ha mindezek ellenére, képesek leszünk kiállni egymásért, és fenntartani a nyomást, megválaszthatunk egy valóban Magyar kormányt. Ez a kormány, minden híresztelés ellenére, senkit nem fog üldözni, karóba húzni, kerékbe törni, talán még börtönbe zárni sem. Megteremtheti, illetve visszahozhatja az önálló magyar pénzt, ezzel felszámolhatja a spekuláns fosztogatást. Újraindíthatja az ipari és mezőgazdasági termelést, és végre, elindíthatja az országot, az általános jóléthez vezető felemelkedés útján.

  Szerintem ez ma a magyarság egyetlen, és egyben, talán utolsó esélye.

Hogy ebben a harcunkban támogat e bennünket a Magyarok Istene, az univerzum jóindulatú civilizációi, vagy bárki más, az egy teljesen irreleváns kérdés. Ezt a harcot nekünk, és csak nekünk, Magyaroknak kell megvívnunk.

Elszántsággal, bátorsággal, és magyaros virtussal. Ha megvívjuk, csak nyerhetünk, mert megszabadulunk az ellehetetlenítő cionista ketrectől.

Béla László

Fentieket alátámasztandó

Vendéganyag

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsa elnevezésű, volt állam- és kormányfők által létrehozott szervezet október közepén Rómában tartott értekezletén felszólította Európa kormányait: hozzanak létre olyan felügyeleti rendszert, melynek segítségével megfigyelés alatt tarthatják „intoleranciára” hajlamos polgáraikat.

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsában Csehország, Szlovénia, Albánia, Lettország, Lengyelország, és Ciprus egykori első emberei, valamint Svédország és Spanyolország volt miniszterelnökei küzdenek a zsidó érdekek hatékonyabb képviseletéért. A római tanácskozáson jelen volt, és hasznos útmutatásokkal szolgált számukra Moshe Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke is.

A Tanács elképzelései szerint „speciális adminisztratív egységeket” kellene létrehozni minden egyes EU-tagállamban az Igazságügyi Minisztériumok felügyelete alatt. A „speciális egységek” feladata lenne az „intoleráns” állampolgárok megfigyelése. Erre pedig azért van szükség, mert – mint a tanácskozás nyilatkozata fogalmaz – „az intoleranciával szemben nem szükséges toleranciát gyakorolni”. Ennek az elvnek megfelelően a volt állam- és kormányfők javaslatuknak „A tolerancia előmozdítását célzó nemzeti törvénykezés keretei” címet adták. Attól tartok, mélységes intoleranciáról (sőt rasszizmusról és antiszemitizmusról is) árulkodik az alábbi kérdés megfogalmazása: vajon kik döntik el, és milyen elvi alapokon, hogy mi számít „intoleráns magatartásnak” és mi nem?

Örvendetes mindenesetre, hogy a European Dignity Watch nevű, brüsszeli székhelyű emberjogi csoport elítélte a volt állam- és kormányfők orwelli javaslatát, mivel az „a legszélesebb körű kormányzati ellenőrzés alá kívánja vetni az állampolgárok tevékenységét gazdasági és társadalmi téren”. Amennyiben a felvázolt tervek valóra válnak, „példátlan módon korlátozzák a polgárok szabadságjogait”, és „torzítják el az igazság és az egyenlőség elveit” – olvasható az emberjogi szervezet állásfoglalásában.

A zsidók pénzén kitartott volt állam- és kormányfők javaslatukban törvényen kívül helyeznék azokat a szervezeteket, amelyek „sértő kijelentéseket tesznek a nagy nyilvánosság előtt… azzal a céllal, hogy erőszakra buzdítsanak más közösségek tagjai ellen, illetve rágalmazzák, nevetségessé teszik, vagy hamis vádakkal illetik őket.” Hogy mindenki világosan értse, miről is van szó, a dokumentumban leszögezik: a „rágalmazás, a hamis vád megfogalmazása történhet a (megtámadott) csoport különböző (történelmi) korokban és más-más helyeken (az adott állam határain kívül) élt tagjai ellen.” Magyarán: tilos lesz elmondani az igazságot úgy a holokausztról, mint általánosságban a zsidóság történelméről.

Amennyiben pedig a zsidóbérenc tanács elképzelései megvalósulnak, a „gyűlölet-bűncselekmény” fogalma nem pusztán az „erőszakra történő felhívást” jelenti majd, hanem azt is, ha valaki „totalitárius ideológiát, idegenellenességet vagy antiszemitizmust” hirdet. „A sérülékeny és hátrányos helyzetű csoportoknak joguk van a társadalmi védelemhez” – szögezi le a tanács nyilatkozata, hozzátéve, hogy a „védelem” „kedvezményes bánásmódot” jelent a „sérülékeny” társadalmi csoportok számára.

És mintha mindez nem lenne elég, a volt állam- és kormányfők „konkrét akciókat” követelnek az „intolerancia, azon belül kiváltképpen a rasszizmus, az etnikai diszkrimináció, a faji és vallási előítéletesség, a totalitárius ideológiák, az idegenellenesség, az antiszemitizmus, az antifeminizmus és a homofóbia elleni küzdelem” jegyében. Ebbe már akár az is beleférhet, hogy üldözni fogják a hagyományos családmodell híveit, illetve azokat, akik ellenérzéseket fogalmaznak meg a buzikkal és a feministákkal szemben.

A Tolerancia és Megbékélés Európai Tanácsa ráadásul nem csupán az összefoglalóan „intoleránsnak” bélyegzett szervezetek betiltását szorgalmazza, de az egyes állampolgárok elleni fellépést is szükségesnek tartja, amennyiben azok nem a cionista diktatúra elvárásainak megfelelően gondolkodnak és cselekednek. „Fontos hangsúlyozni, hogy a toleranciát nem csupán a kormányzat testületeinek kell betartaniuk, de az egyes polgároknak is, beleérve az egyes csoportok tagjait”. A dokumentum más helyén még világosabban megfogalmazva: „a tolerancia garanciáját nem csupán a vertikális kapcsolatrendszer biztosítja (kormány - állampolgárok), hanem a horizontális viszonyok is (csoport és csoport, személy és személy között)”. Az egykori állam- és kormányfők tanácsa leszögezi azt is, hogy „a kormányzat feladata az, hogy az intolerancia ne érvényesülhessen sem vertikális, sem horizontális viszonylatban”.

A társadalom egyes csoportjai közötti gyűlöletnek és háborúskodásnak, a feljelentgetéseknek, a magánéletbe történő állami beavatkozásnak micsoda félelmetes távlatai nyílnak meg ezzel! Vajon miért hallgatnak az úgynevezett „liberálisok” és „demokraták” Európa-szerte erről a Tolerancia és megbékélés Európai Tanácsának rémálomba illő terveiről?

Sophia Kuby, a napvilágra került döbbenetes javaslatokkal szemben egyelőre egymagában küzdő European Dignity Watch szóvivője leszögezte: a tanács elképzelései fényt vetnek arra a tényre, hogy az Európa Unió apparátusának bizonyos köreiben jelen van a „totalitárius gondolkodásmód”.Amennyiben az Európai Parlament a volt állam- és kormányfők céljaival azonosul, „olyan helyzet alakulhat ki, amelyben alaptalan rágalmak és megalapozatlan vádak özönét lehet majd bizonyos csoportok vagy személyek fejére zúdítani”. „Hitükhöz hű közösségek és iskolák, bizonyos vallások követői, vagy akár azok a szülők, akik morális értékek jegyében kívánják nevelni gyermekeiket, mind-mind megkaphatják az intoleráns minősítést. A javaslatok elfogadása nagy lépés lenne visszafelé, és egészen biztosan az európai demokrácia sötét napjai köszöntenének be” – fogalmazott az emberjogi szervezet szóvivője.

  Nem tudni, igazolódnak e, az ufo-kutatásból érkező információk, de elég sok jel utal arra, hogy a hírek megalapozottak. Máris számos olyan változást észlelhetünk, melyek korábban valószínűtlennek tűntek. A Föld jelentős részének országai, illetve azok kormányai, „összeesküvés elméletek” szerint, sorozatosan a saját népük érdekei ellen hoznak döntéseket. Nem kell messze mennünk példáért, elég a hazai közállapotokat kielemezni. Ha valaki itthon, nem tudná igazolni önmaga számára a kormányok népellenességét, akkor nézhet Görögországra, Ciprusra, esetleg Izlandra, bár ez utóbbiak már beintettek a globalizmusnak, és köszönik, jól vannak.

Az ufókutatás hírei szerint,

a Földön élő emberiség, genetikai tulajdonságai miatt, különlegesen értékes fajnak számít, az univerzum civilizációi között. Sok ezer évvel ez előtt, egy ide vetődött ellenséges faj, ki akarván használni ezeket a kivételes tulajdonságokat, beavatkozott a normális földi életbe. Elhatározta, hogy rabszolgáivá teszi az embereket. Az óta sem léptek fel törekvései ellen. Most, ez a faj, mint háttérhatalom irányítja a Föld életét. Hatalmát, az elmúlt száz évben, emberi szövetségesei segítségével, úgy megerősítette, hogy az emberiség, saját erőforrásainak összességével sem tudná, erőszak nélkül megdönteni.

Mintegy száz évvel ez előtt, eldöntötték, hogy ötszázmillió ember, elegendő rabszolga számukra. A világ  (a Föld) korlátlan uralmát tűzték ki célul.

Mostanra, ehhez, viszonylag közel is kerültek. Ezzel, az úgyszólván korlátlan hatalommal élve és visszaélve, megkezdték eredeti tervük végrehajtását, az emberiség létszámának, hétmilliárdról, ötszázmillióra való csökkentését.

Teszik ezt folyamatos öldöklő háborúkkal, a születések számának erőszakos csökkentésével, a homoszexualitás reklámozásával, a serdülő lányok, leendő anyák vegyszeres meddővé tételével, az élet lehetőségeinek, a születendő utódok számára, elfogadhatatlanul alacsony színvonalra szorításával.

Ez a helyzet, az emberiséget, már létében fenyegeti. Erre már felfigyeltek, az univerzum egyéb civilizációi is.

Az idegen civilizációk nehéztüzérsége látszik felvonulni a Föld, és a naprendszer térségében.

  Ezek a civilizációk, látva a földi emberiség sarokba szorított helyzetét, elhatározták, felszámolják az embereket pusztító rendszereket a Földön.

Ezek a rendszerek, hatalmuk megőrzéséért, körömszakadtig harcolnak. Látva a hatalmuk közeledő végét, minden eddigi óvatosságukat félretéve, azon igyekeznek, hogy minél hamarabb, minél több embert pusztítsanak el.

Ez látható az egészségügy lerombolásában,  a mérgező „védőoltások” kötelezővé tételében, és hasonló intézkedésekben..

Az univerzum békés civilizációi, nem véletlenül vonultatják fel „nehéztüzérségüket”. Számunkra elképzelhetetlen technikák, és technológiák jelennek meg, tömegesen, de egyelőre, még csak ritkán, látható formában.

A változást, nagyban segíti, az emberek szándéka, várakozása és igénye a változásra. Ezt erősítik a szándékosan nehezített körülmények, és a segítség kézzelfogható közelségbe kerülése. A regnáló hatalom, legalább az egyiket semlegesíteni akarván, masszívan tagadja az idegen civilizációk létezését, noha tudjuk, hogy 1947 óta tárgyal velük, a földi viszonyok megváltoztatásának

szükségességéről, mindhiába.

Az univerzum részéről, a komoly erő felvonultatása, a földi hatalmaskodók visszaszorítására, erődemonstráció, nehogy akciójuk erőszakba torkolhasson..

  Ugyanakkor, ez a lépés, felveti annak kockázatát, hogy a vesztes háttérhatalom, a szokatlan jelenségek tömegessé válását arra használja ki, hogy orvelli mintára tömeghisztériát keltsen. Ezt készítik elő az ufók támadását naturálisan ecsetelő holliwoodi filmek. Ez lesz az utolsó lehetőség a pusztítók számára, hogy az emberek hiszékenyebb részéből, még tekintélyes mennyiségű prédát ejtsen.

Nem kell beszállni a hintájukba.

Béla László

Kiegészítő a korábbi, "védőoltásokról"  szóló venéganyaghoz.

Bővül a kötelező oltások köre 
2013. október 28., hétfő 07:18 MTI - Index 

Már zajlik a szakmai előkészítő munka arról, hogy a pneumococcus, illetve a humán papilloma vírus (HPV) elleni oltás kötelező legyen - tudta meg a Magyar Nemzet az egészségügyért felelős államtitkárságtól. 

A lap hétfői cikke szerint az eddig kötelezően felajánlandó pneumococcus néhány éve már térítésmentesen beadható két hónapostól kétéves korig, és a Házi Gyermekorvosok Egyesületének alelnöke szerint a szülők többsége eddig élt is a lehetőséggel. 

A HPV-vírus elleni védőoltást már számos uniós országban beemelték a kötelező oltási rendbe. Magyarországon az oltásokat általában magánorvosi rendelés során, illetve fiatal lányoknak a kampányszerű méhnyakszűrési folyamatban, iskolai keretek között lehet felvenni. 

Magyarországon százezer nőből jelenleg nyolcnál regisztrálnak méhnyakrák okozta halálozást, míg az északi országokban ugyanennyi nőre vetítve csupán egynél. 

Az államtitkárság közölte: mivel az eddig kötelezően felajánlandó formájú pneumococcus elleni vakcina eddig is a költségvetésben tervezett oltás volt, a mostani intézkedés nem igényel többletpénzt. A HPV esetében a költségvetés tervezete szintén tartalmazza a szükséges forrást. 

Kapcsolódó: 
   A paralízisek száma megugrott Indiában Bill Gates oltáskampánya után 
   Bill Gates folytatja "Isten munkáját" annak ellenére, hogy szervezetének legalább kilenc egészségügyi dolgozóját agyonlőtték Nigériában 
   Agenda 21 - A fenntartható fejlődés igazi arca dióhéjban 

Ehhez egyetlen államnak nincs, és nem is lehet joga! Minden ember maga rendelkezik az életével, ameddig gyilkosságot nem követ el. Ezért halálra ítélhetik. Egyért is. A tömegesért, mivel nem élünk a középkorban, szintén csak ez lehet a legsúlyosabb következmény, sok országban. Ma már nincs kerékbetörés, keresztre feszítés, karóba húzás, ami az ilyen cselekedetekért dukálna.A tömeggyilkosságért halál jár. Nem árt, ha ezt azok is tudják, akik tömegek felett, azok akarata ellenére rendelkeznek.

Béla László

Utóirat:

Az előző kérdés más oldalról.

Kötelező lesz a pneumococcus elleni védőoltás 

Beneda Attila kabinetfőnök tegnap a frászt hozta többtízezer felvilágosult, felelős szülőre. Szavait hallva ezrek horkantak fel, s tervezik végső elkeseredésükben a szülőhaza elhagyását gyermekeik védelmében. 

A sajtó által tolmácsolt merénylet szerint 2014-től kötelező lesz a többi mellett a PCV-méreginjekció is, s a magyar kislányok művi meddővé tételére 1 milliárd közpénzt fordítanak, ami a laikusokat megtévesztő, "méhnyakrák elleni védőoltás" címszóval jelenik meg a költségvetésben... 

Szeretnék megnyugtatni mindenkit, hogy ehhez nekünk is lesz néhány keresetlen szavunk, nem hagyjuk, hogy véghezvigyék. Az államtitkárságnak erre semmiféle felhatalmazása nincs, egyértelműen hivatali túlkapásról van szó. 

Mielőtt megtennénk a bűnvádi feljelentést, megvárjuk, milyen jogi köntösben kívánják lenyomni a nemzet torkán ezt az újabb fasisztoid merényletet. Valószínűleg bűnszövetkezetben elkövetett, hivatali hatalommal való visszaélésért, valamint hűtlen kezelésért, továbbá foglalkozás körében elkövetett tömeges veszélyeztetés tárgyában fogunk feljelentést tenni a felelősök ellen. 

Valószínűnek tartjuk, hogy csak riogatásként, s a társadalom félrevezetésének céljából csinált hamis oltáspropagandáról van szó. Emlékezzünk: tavaly és tavalyelőtt az ÁNTSZ-es Ócsai Lajos haknizta végig a médiát hasonló valótlanságokkal - tavalyelőtt a PCV, tavaly pedig a HPV és a bárányhimlő vakcinák kötelezőségével borzolta a kedélyeket. 

Közelednek a választások. Ha idén sem sikerül az oltási önkény felszámolását kikényszerítenünk, akkor párttá alakulunk, s jövőre az Országgyűlésen belülről visszük véghez a változást. 

Addig is mindenkit arra bíztatok, hogy polgári engedetlenség keretében tagadja meg gyermekei vakcináztatását. Az oltási dogma téves tudományos előfeltevéseken alapul, és kizárólag a vakcinalobbi profitérdeke számára kívánatos. A törvényileg előírt kötelezettség a legalapvetőbb alapjogokat tapossa sárba, és durván sért több, Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezményt. Jogász szimpatizánsainkkal dolgozunk az állam elleni kötelezettségszegési eljárás megindításán. 

Álljunk ki határozottan gyermekeink egészsége, élete érdekében! Az oltás visszafordíthatatlan merénylet, amit bármi áron kerüljünk el. Ha az orvos, védőnő megfenyeget, vetessünk fel a zsarolásról jegyzőkönyvet. Jó, ha hangfelvételt is készítünk ilyen eseményekről. Szülői joga, sőt emberi kötelessége megvédeni gyermekét mindenkinek a felelőtlen, fasisztoid egészségügyi kormányzat önkényével szemben. 

A változásért azzal tehetünk a legtöbbet, ha véleményünket nyíltan felvállalva kommunikáljuk környezetünk felé. A veszélyeztetést nem az oltásmegtagadó, hanem az oltásba beleegyező szülő követi el - bizonyos oltások esetében az oltottak látens vírusgazdákká válnak, s tünetmentesen megfertőzhetik az oltott és oltatlan embereket környezetükben. Csatlakozzatok, gyertek minél többen, harcoljuk ki közös összefogással, hogy gyermekeinkről az örök természeti törvényekkel összhangban saját, felelős belátásunk szerint gondoskodhassunk, s mániákus hazudozók, dogmatikus vakcinaügynökök ne hajthassák őket áldozati bárányként az ostobaság és a profitéhség vágóhídjára.

Labant Csaba 

Kapcsolódó: 
   Az oltás biológiai fegyver, vagy az orvostudomány áldása? 
   Lehet, hogy kötelező lesz a HPV elleni oltás? 
   Halálos orvoslás 
   Indiai vezető orvosprofesszor: az oltás által okozott halálesetek száma tízszerese az oltás által esetlegesen megelőzhető megbetegedéseknek! 
   Bűnvádi eljárásokat indítunk oltóorvosok ellen 
   BOTRÁNY! Rákellenes vitamint titkol a gyógyszeripar 
   Még a neve is hibás: Védő-oltás 

Mi a fontos?

  Ez, egy sarkalatos kérdés.

Természetesen, ebben sincs egységes álláspont, mint egy sor más dologban.

Egyáltalában nem mindegy, ki fogalmazza meg ezt a kérdést, ahogyan az sem, ki adja meg rá a választ.

     Nekem, mint (reményeim szerint) reálisan gondolkodó magyar embernek, sok tekintetben eltér a válaszom, a szélsőségesekétől, az idegenekétől, és a bosszúállókétól.

   Számomra, az a fontos, hogy ebben az országban, minden becsületes szándékú ember, megtalálja, a számára elfogadható, általa elvégezhető, megfelelő fizetéssel járó, ezáltal megfelelő szintű megélhetést biztosító munkát.

Ehhez, minden embernek alanyi joga van, akár alátámasztja, kimondja ezt egy törvény, akár nem. Ha ezt, nem garantálja egy ország jogrendszere, akkor ott szerintem, alapvető bajok vannak.

  Fontos továbbá, hogy minden, az országban élő ember, egyenlő eséllyel tanuljon, és ezeknek a tanulmányoknak során, megismerje az adott ország népének eredetét, IGAZ történelmét, vallási, politikai, társadalmi állásától, helyzetétől függetlenül. Ez garantálhatja, az adott nemzet helyes és helytálló értékítéletét, önbecsülését, és ebből következően, megfelelő igazságos döntéseit.

   Fontos, hogy ha egy országban, ezek az elvárások nem teljesülnek, az ezért felelős embereket, a döntési pozíciókból kiemeljék, és helyükre, az elvárásokat teljesíteni képes, és hajlandó embereket állítsanak. 

  Ez, a világ sok országában, ma, nem így van. Sokhelyütt, így Magyarországon is, egy nemzetközi befolyás alatt álló cionista lobbi kikönyökölte a politikai hatalmat, és ebben ténykedve teszi tönkre az adott ország népét.

Nálunk, ezt rendszerváltásnak, másutt másnak nevezik, de a dolog lényegén

az elnevezés,  elővezetés, mit sem változtat.

   Fontos, hogy mi történik.

Ha egy adott ország, vagy terület kormánya, az őt felhatalmazó néppel szemben ellenséges, (leépít, terrorizál, büntet, megoszt, megfélemlít, félrevezet) az, az adott népesség elszegényedéséhez, létszámcsökkenéséhez, végkifejletben kihalásához vezet. Legkönnyebb megölni a meg nem született, védekezésképtelen gyermeket, mert ezt, egyszerű gazdaságpolitikával, életszínvonal koordinációval el lehet érni. Ebben a gyilkosságban, sajnos, a lehetetlen helyzetbe hozott családanyák, óhatatlanul bűnrészessé válnak, hisz ők döntik el magzatuk megölését, szabadítják rá, a védekezésképtelen életre az orvos fogóját, hogy darabokra tépjen egy teljes emberkét, majd agresszív vákuummal eltávolítsa azt, Isten rendelte helyéről.

Sajnos, ez, az egyre nyíltabban hangoztatott cél is.

Ha egy élesebb látású, vagy egy átlagosnál bátrabb politikai csoport, erre felhívja a lakosság figyelmét, az adott terület cionista hatalma, azonnal segélykiáltást hallat, amit rögtön követ egy „nemzetközi” tiltakozási hullám. (pl. Gyöngyösi Márton felszólalása a parlamentben a kettős állampolgárok politikai szereplésének nemzetbiztonsági kockázatáról)

Hogy ezt a tiltakozást, az adott állam hivatalos szócsövein át, vagy civil szervezetek hangjaként hallatják, az jól mutatja, az adott területen érvényesülő cionista befolyás nagyságát és erejét. Ha valakit fasisztáznak a franciák, a németek, az amerikaiak, vagy bármely más terület kormányai, önkénytelenül azt hisszük, hogy ez, az adott terület népének a véleménye, noha nem az.

  Lehetne ragozni a kérdést, de ez, már untig lerágott csont.

Sokkal fontosabb, hogyan védhető ki a világ népeinek, egységes cionista kifosztása és zsarolása.

  A népnek, a népeknek kell ebben a kérdésben összefogni.

Hogyan?

Elsődlegesen pénzügyi alapon.

A ciprusi események kapcsán láthattuk a napnál is világosabban, hogyan lopja el a cionista bankrendszer, a benne megbízók pénzét. (a komolyabb betéteket 50%adóval sújtották)

Mi következik ebből?

Józan ész szerint, az a kézenfekvő következtetés, hogy az a pénz, ami a nemzetközi bankszektor kezelésében van, az a pénz NINCS.

Egy tollvonással zárolható, bármiféle valódi indok nélkül. Hamis indokoknak persze, tömegeit vonultatják fel, mint „válság” , a terrorizmus támogatása, stb.

A valódi ok egészen más.

A bankrendszer által, az emberektől ellopott, és illetéktelenül, saját céljaikra felhasznált  pénz hiányát így szokták pótolni. Jobb esetben, az állampolgárok, a betétesek közvetlen megkárosítása nélkül, közvetett, de mindenkit érintő módon, a bak, állami (adópénzből történő) „feltőkésítésével”.

Mit tehetnénk, mi emberek, mindezen folyamatok felszámolásáért?

   Csal mi tehetünk bármit ellene, egységben és határozottan, de ez, megér egy újabb „misét”

Béla László

Tudja e Ön, hogy amit vendéganyagként lát, az nem elsősorban a "védő" oltásokról szól, hanem az emberi szabadságról, az egészséghez, az élethez való egyenlő jogról?

Tudja e Ön, hogy Bill Gates, egy előadásában ezt fejtegette, hogy ha a védőoltásokkal eredményesen dolgoznak, a föld lakosságát, néhány év alatt, akár 10%-al is csökkenthetik?

Tudja e Ön, hogy az emberiségre, nem a rasszizmus, sem az antiszemitizmus jelent veszélyt, mert egyedül, a váltig tagadott cionista-rasszizmus az, ami valóban pusztít?

A  pusztítás elutasításaként jelentkező elutasítások, természetes önvédelmi (immun) reakciók.

Tudja e Ön, hány ember halálát jelenti ma ez a 10% ?

Ha nem, számoljon utána, és gondolkodjon a szándékon. 

Megéri !            

Béla László        

Az oltásokról, és a kötelező beleegyező nyilatkozatról: Jogi, társadalmi és lelkiismereti szempontból. Ha a fenyegetésnek és kényszernek enged is a szülő, és lehetővé teszi gyermeke beoltását, kényszeríthető-e arra, hogy ehhez írásos beleegyezését is adja, leléve ezzel a felellőséget az erőszaktevők válláról?

Tudom, az elfogyasztott borsófőzeléket egy liter pálinkával leöblítve is így nevezik, (egy fél óra múltán) de én koránt sem erre gondolok.

  Mindaz, amit két év óta, ebben a blogban leírtam, annak tűnik.

Úgy tűnik, mint ha a magyarok nagy többsége változást akarna, legalább is látja a gusztustalan kifosztást, valahol tiltakozik is ellene, de igazában másoktól vár tetteket. Ő maga semmit sem tesz, és semmi után nem érdeklődik, ami a változásokat létrehozhatná. Még szavazni sem megy el – mondván  -  úgysem változtat semmit, hogy ami történik, az ő szavazatával, vagy anélkül történik e.

  Talán még igaz is. Ami történik, az valóban a szavazóktól függetlenül történik (most), de hogy mi történik, és egyáltalában mi történhet, az teljes egészében a szavazóktól, azok döntésétől, állásfoglalásától függ.

Nem kaphat szót, egy olyan párt (Szdsz) akit a szavazók kiszavaztak a politikából.

     Sebaj, mondják ők. Mindenhova beépültek, belülről bomlasztanak, utasítanak és követelnek. Ehhez, meg vannak a „kapcsolataik” (korrupció) és a gazdasági lehetőségeik, a másoktól elcsalt pénz birtokában.

   Jelenleg egy számottevő párt létezik, aki fordíthatna a magyarság sorsán.

Nem nehéz kitalálni, melyik az. Akit egyfolytában, minden más párt egyetértésben gyaláz, fasisztáz. Ebben az egyben mindenki közös platformon van. Minden másban vitáznak egymással, és kritikátlanul dobálják egymásra a sz..t.

   Írásaimban jól lemérhető, a saját álláspontom változása is. Míg korábban, a magyarsággal, az országgal szemben elkövetett gaztettek megállítása, és az elkövetők megbüntetése volt a fő motívuma gondolkodásomnak. Mára ez alapvetően megváltozott. Nem érzek bosszúvágyat

   Igazságot, békét, jólétet, boldogságot és vidámságot szeretnék látni ebben a hazában, mindenki számára.

Ezek mind olyan dolgok, amit a Kárpát-medence, képes megadni nekünk.

Egy dolog az, ami ezt elhozhatja nekünk, a szeretet.

Az elnyomóink iránti gyűlölet, csak csöbörből-vödörbe taszít bennünket.

„Józsi”.azért szavazott a Fideszre, mert megharagudott az Mszp-re.

ÉS ???

Mi változott?

Hazugság, korrupció, adó-fosztogatás, állami mutyizás.

Most jobb?

Nem azért kell szavazni, hogy valakit megbüntessünk. Ebben nincs szeretet, csak bosszú, és a bosszú, a gyűlölet egyik fő megnyilvánulása. Ez soha, semmit nem épített, mindig csak lerombolta azt, ami volt, vagy van.

Szavazni azért kell, mert együtt érzek az elnyomott tömegekkel, szeretem őket, hisz emberek, honfitársak, magyarok.

Ha ezzel a gondolkodással megyünk el szavazni, nem lesz többé fosztogató, erőszakos, zsaroló kormányunk, és nem ülhetnek kettős állampolgárok, a magyar parlamentben sem, ahogyan a világ legtöbb országában sem.

   Nem kell a bosszú. Mi magyarok vagyunk. Ha ide süllyednénk, mennyivel lennénk nemesebbek, hajdani elnyomóinknál?

Talán semmivel.

De ez nem így van.

Már attól, hogy eltűrtük ezt a kifosztást, attól is nemesebbek vagyunk, és ezzel élnek vissza.

Nem baj.

Elbírtuk, és elbírjuk, de nem vagyunk birkák.

Ha erre elegen rádöbbenünk, és visszavesszük kezünkbe a sorsunk irányítását, akkor sem a bosszún kell törnünk a fejünket, de az általános jólét megteremtésén, a szegénység gyors felszámolásán, a termelő munka, és a munka becsületének helyreállításán.

   Természetesen én sem úgy gondolom, hogy a tolvajok kezében kell hagyni néptől ellopott vagyont. Az, a népé volt, és ma is az, hisz a nép dolgozott érte.

 Más kérdés, hogy most, „jogi” akadályok miatt, nem fér hozzá.

Elegendő, ezeket a „jogi” akadályokat elhárítani. Szükségtelen és értelmetlen, bárkit börtönbe zárva, akadályozni, normális életvitelében.

  Egy ország, csak akkor lehet boldog, ha abban mindenki boldog.

Ha bosszúra szomjazunk, a kárvallottak, a börtönökben nem lesznek boldogok, és ez árnyékot vethet az ország boldogságára is.

     Talán ezért döbbentett meg a tény, amikor egy szószólója annak az iránynak, amit én a magam részéről követhetőnek látok, arról beszélt, sőt ki is hangsúlyozta, „fejeket akarunk”.

Szerintem nem?

A magyar nép, nem fejeket akar, hanem biztonságot, békét jólétet és szeretetet.

 Jól el tudom képzelni, hogy egy hajdani „zöld báró”, aki ma 50-100 család megélhetését orozza el korrupciós alapon, családjával, 8-10 hektáron gazdálkodhat. Tarthat állatokat, termelhet, hasznos munkát végez, és nem Havai-ban a földalapú támogatások mértékén spekulál. Ez, a szeretet megoldása, nem a bosszúé.

  Szerintem, a beszélő sem gondolta komolyan, ezeket a fejeket.

Mindössze, potenciális szavazókat akart megszólítani. Azt hiszem, az ezzel egyetértő szavazók, bár nagyon határozottak, de túl kevesen vannak ahhoz, hogy támogatásukkal Magyar Kormány alakuljon. Szerencsére, más gondolkodásúak is támogatják ezt a csoportot, és ha kormányra kerülnek, elfelejtik a giotint.

A „Nagy Francia Forradalom” sem ment vele többre, mint egy sor, becsületes francia kivégzésére, és kinek a kezében van ma, a francia vagyon?

Ez is egy nagy kamu. Azzal etetnek bennünket, hogy a Nemzeti Vagyont, a közműveket, felvásárolták a franciák, a földeket az osztrákok, hollandok, a villamos hálózatot, áramellátást a németek, stb.  Egyre azon gondolkodom, hogy ezek, francia, osztrák, holland, német kiválasztottak, merthogy, mindenütt van belőlük, elég.   De akkor, miért kötik őket a saját népüktől eltérő nemzetekhez? Csak azért, mert ott élnek?

Nem!

Szerintem azért, hogy a nyilvánvaló tisztességtelen üzleti, emberi magatartásokért, a megnevezett nemzetekkel szemben ébresszenek bennünk ellenérzést, szándékunk ellenére.

Ha az ilyeneket kiszűrjük, megszűnnek a gondjaink.

   Persze, lesznek, akik nem veszik tudomásul az idők változását, vagy akkorát vétettek a nép ellen, amit nehéz megbocsátani. Őket sem kell bebörtönözni.

Van egy sok éves kiváló megoldás, ami szinte alig korlátozza a személy szabadságát, a száműzetés. Természetesen, ez nem valósulhat meg, egy határok nélküli uniós országban. Megvalósulhat viszont egy zárt, önálló, semleges, katonailag megerősített, önvédelemre képes Magyarországon.

Ez nem bosszú!

Ez az elnyomottak iránt érzett szeretet, együttérzés és felelősség, ami minden magyart egyformán érint. Ha ezt megértjük, nem lesznek többé kilakoltatottak, hajléktalanok, munkanélküliek, éhező gyerekek, csak boldog, elégedett, szeretetben élő magyar családok. Hazánk, a Kárpát-medence, ezt, képes nyújtani nekünk, és nyújtja is, ha egységesen elfogadjuk.

Én elfogadom. És Ön?

Béla László

  Ma 57 éve annak, hogy a magyarság, évezredes szenvedésében, megkezdte legutóbbi vesszőfutását.

Ez, a két emberöltőnyi idő sem volt elég ahhoz, hogy a jóérzésű emberek lelkéből kitörölhessék, a hősök iránti tiszteletet, az áldozatokkal való önzetlen együttérzést.

  Sokakban tudatosult már, nem kellenek ilyen vesszőfutások. Nem kell az erőszak, a forrófejű lázadó indulat. Sokkal eredményesebb a szeretet, az egymás sorsának jóra fordításában való elkötelezettség, a csendes, de határozott kiállás és józan, de célratörő magyar gondolkodás.

  Mit is jelent ez?

Leginkább azt, hogy az így gondolkodó magyarságot, nem lehet sem a „jog”, sem az erőszak présébe beleszorítani.

  Hogyan is kezdődött?

A  II. világháború végén, a „felszabadító” szovjet csapatok hátán, ismét belovagolt az országba az idegen hegemónia. Semmilyen ellenállásba nem ütközött. Minden magyarnak elege volt az erőszakból, a gyilkolásból, pusztításból. Mindenki békére, nyugalomra, építő konstruktivitásra vágyott.

 Mi valósult meg ebből?

Először is a béke, a fegyveres nyílt harcok vége, - a felszínen. A felszín alatt, tovább folyt a háború. A vélt, vagy valódi sérelmeket elszenvedettek példátlan bosszúja. Tömeges internálások, elrettentő „népbírósági” ítéletek, kivégzések, koncepciós perek, jobb sorsra érdemes igaz szívű magyarok kitelepítése az Isten háta mögötti, alig élhető hortobágyi területekre. Recsk, ÁVH, „fehér házi” pincedaráló, Andrási út 60, és sorolhatnám…

  Mindezekkel, a magyarellenes hatalom, megteremtette a rettegés, a csengőfrász légkörét. Egyetlen magyar sem tudhatta, meddig él. Mikor merül fel ellene, egy „megalapozott” feljelentés – valahonnan – ami a hatalom számára, kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a „rendszer” ellensége. Egy politikai vicc, rossz helyen elmondva, jelenthette azt, hogy az embert, éjjel, elviszi az ÁVH., az Andrási út hatvanba, ott ronggyá verik, azután, hogy mártír ne legyen belőle, átviszik a dunaparti fehérházba, ahol folytatják, utána holtan vagy félholtan, bekerül az emberdarálóba, hogy haleledelként fejezze be életét. Mindezeket leírni is szörnyű, nem hogy átélni a kockázatát, de sokan átélték. Ha a hozzátartozók keresni merték, közölték, államellenes összeesküvés részese lett, ne is keressék, sokáig nem fog előkerülni.  Soha sem került elő.

  Ez, nem holokauszt volt!  Ezért nem jár jóvátétel.

Ez a zsidóság „jogos” bosszúja, Rákosi „magyar” miniszterelnök vezényletével.

  Erről „természetesen” a mai magyar fiatalság mit sem tud, - hivatalosan.

A szerencsésebbek, mint én, legalább nagyszüleik, szüleik elbeszéléséből valamennyit tudnak, a „népi demokrácia” vérengzéseiről. Akik semmit sem tudnak, azok lelkesen sajnálkoznak, a holokauszt kényszeredett emlékezésein.

  Ameddig folyt a magyarok irtása és megfélemlítése, a történelem órája is ketyegett.

   A háborút lezáró békemegállapodások szerint, minden megszálló alakulat a helyén maradhatott a rend megszilárdításáig, amit tíz évben határoztak meg.

 1956, a szovjet megszálló csapatok kivonulásának utolsó határideje volt.

A szovjet hatalom jól tudta, hogy a csapatainak  kivonásával, Magyarországon véget ér a zsidó megfélemlítésen alapuló hegemónia, a kiválasztottak pozitív diszkriminációja. A nép, kiszavazza őket, mint az Szdsz.-t, a közelmúltban.

Erős lobbijuk lévén a szovjet vezetésben is, kifundálták, hogyan lehetne a megszállást, korlátlan ideig fenntartani, mint Irakban, vagy Afganisztánban, most.

Úgy döntöttek, kellene egy kis csetepaté. Egy kis lövöldözés, néhány halott, néhány ávós áldozat. Ez, indokolhatná a nemzetközi közvélemény számára, a megszállás prolongálását. Fokozták hát a nyomást, bedobtak egy vérlázító Gerő beszédet, és nem csalatkoztak. A magyaroknál betelt a pohár.

Tüntetni kezdtek.

Ekkor már elég volt, néhány célzott lövés a fegyvertelen tüntetőkre, hogy elszabaduljanak az indulatok. Valahol, Gyurcsány is erre játszott 2006-ban, de neki nem jött be.

Rákosinak bejött.

Elő volt készítve a talaj a csetepatéhoz. Az állami tulajdonban és vezénylet alatt álló szállítójárművek kizárólagossága ellenére, azonnal került néhány teherautó, hogy a felháborodott tömeg, fegyverekért rohanjon, a soroksári úti „lámpagyárba”. Ott, a készáru raktárakat korábban őrző, napokig is tűzharcban ellenállni képes őrségnek, hűlt helyét találta. Akadálytalanul fértek hozzá, a tűzkész fegyverekhez, lőszerekhez. Százával osztották a fegyvereket, válogatás nélkül. Aki nyújtotta a kezét, belenyomtak egy fegyvert, és hozzá egy kalap lőszert. Megvolt a zsidó vezetés álma, a fegyveres csetepaté, de melléfogtak.

  A folyamatosan halállal fenyegetett magyarok, megszokták a veszélyt, nem féltek a haláltól. Többre tartották a szabadságukat, a kiválasztott vezetés elsöprését, a fenyegetettségben élhető életüknél. Négy nap alatt elültek a harcok. Új közigazgatás szerveződött. A magyar, sorállományú honvédség, egyöntetűen ált át a forradalom oldalára. A civil fegyveres csoportok, rendezett alakulatokká szerveződtek, kialakult a háborút követően, a szabad, a nép szándékait követő, független magyar állam. Nagy Imre, a jóérzésű magyar kommunisták közül való miniszterelnök, meghirdette a katonai tömböktől való elszakadást, Magyarország semlegességét. Hat napig élt és működött, a független, semleges, szabad Magyar Állam. Ezt a semlegességet lábbal tiporva vonultak be ismét a megszálló szovjet csapatok, a kádári árulásra hivatkozva a világ közvéleménye előtt, hogy kegyetlenül vérbe fojtsák, a magyar nép, világviszonylatban is bátor kiállását az elnyomással szemben.

  Hazug amerikai hírforrások, „Amerika hangja”  „Szabad Európa rádió” ígérték folyamatosan a segítséget, politikai és katonai vonatkozásban egyaránt.

„Természetesen” magára hagyták a vérző nemzetet., megágyazva , a Kádári korszak véres leszámolásaihoz. A magyargyűlölő  biszkuk ismét szörnyű bosszút álltak a magyarságon. A „rendszerváltásnak hazudott hatalomátszervezés óta, eljutottunk a mai ünnepig.

           Naponta kényszeresen emlékezünk a holokauszt ártatlan áldozataira, akik a történelem szemüvegén át nézve, talán nem is annyira ártatlanok. Évente egyszer, nagy csinnadratta és karhatalmi terrorfenyegetettség mellett, megemlékezhetünk, a magyar nép hősies kiállására,  sziszifuszi küzdelmére, és a magyar szabadság és semlegesség főnixi halálára. A hamvak még itt vannak.

Újjá éledhet a magyar szabadság, ha nem hisszük el ellenségeinknek, hogy aki magyar, az rasszista, az fasiszta, az ördögtől való.

Ezek, mind odaát vannak, az igazság az, ami a miénk, és a mi oldalunkon áll. Ez, a most következő választásokon is felszínre törhet, ha igazán akarjuk, és teszünk is érte.

 Béla László

   Valamikor, az „ígéret földje” elfoglalásánál még felvetődött a kérdés a zsidókban, amikor Istenük felajánlotta nekik Kánaán területét.

-         „De Uram! Ez a hely már foglalt. Ott él egy nép.”

-         Támadjátok, és öljétek meg őket (volt a válasz) férfit, asszonyt, gyereket. Még a csecsszopónak se irgalmazzatok. Félelmet vetek a Kánaániták szívébe, és kezetekbe adom őket.

Mindez, le vagyon írva a biblia ószövetség részében. Talán nem szó szerint, de értelem szerint biztos.

  Az a nagyhatalmú Isten, aki ilyen parancsot ad kiválasztottjainak, az nem lehet a szeretet talaján álló Teremtő Isten, az csak a pusztítás, az önzés, a gyilkolás Istene lehet, ehhez nem sok kétség fér. Ezt az Istent, az egyiptomiak Szét-ként tisztelték, és a régészetben számos átfedés található Szét, és a zsidók istene között.

Ahhoz sem, fér kétség, hogy a kiválasztottak, ma is ennek az Istennek szolgálnak, és a világ nemzetei között elvegyülve, ezzel az erőszakos mentalitással, és az isteni felhatalmazással takarózva érték, érhették el azt a túl-hatalmat, kevés számuk ellenére, amivel ma rendelkeznek.

A békességre törekvő emberiség, bár egyre nehezebben, de még elviseli mindazt, amit ez jelent a számára.

  Valószínűleg nem sokáig.

Talán kevesen nem tudják,. hogy a Kánaániták, a Palesztínek ősei. Most nem akarok etnográfiai összefüggéseket boncolgatni, mert az messze vezetne, és ez az írás nem is erről szól.

   Azt viszont mindenki tudja, hogy ma Izrael, gátlástalanul pusztítja a Palesztíneket, foszforbombákat dob palesztin területekre, egyaránt pusztítva felnőttet és gyereket.

Nehézgépekkel dózerolja el a palesztín falvakat, hogy helyükre, minden nemzetközi egyezményre fittyet hányva, saját telepeseket telepítsen. Ehhez, már nem hivatkoznak, az Istenükre. Sokáig sorolhatnám még a méltánytalan, embertelen dolgaikat, de nem a hangulatkeltés a célom, csak az összefüggések feltárása.

     A leírtak alapján, a zsidók, már antiszemitizmust üvöltenek rám.

Szó sincs semmilyen antiszemitizmusról, emberi magatartásokról van szó. Ha mindazt, amit a kiválasztottak tesznek, bármely más nép tenné, akkor is rossz, megvetendő, elítélendő és megállítandó. Nem a zsidóság ! A magatartás, a viselkedés, nemtől, kortól, fajtól, teljesen függetlenül.

   Elsődlegesen a nemzetközi egység hiányzik ehhez, de még egy-egy nemzet egysége sincs meg. Kell végre egy bátor nép, aki meglépi a "megléphetetlent".

Még annyit sem tesznek meg a nemzetek, hogy olyan kormányokat válasszanak, melyekben kiválasztottak szót ne kaphassanak, mert ha szóhoz jutnak, már meghatározzák követendőnek a saját érdekeiket, és más nemzetekben nincs akkora erőszakosság, hogy ezt keresztbe verjék. Nem is kell ! Erőszak nélkül, szelíd szóval kell eltávolítani minden ártó szándékot a döntésektől, és

"a haza fényre derül". (Kölcsey: Huszt)

Mint írtam, Palesztinában buldózerrel rombolják le az emberek házait.

  Nálunk, olyan kormányok regnálnak, akik ezt nem hagyják. Nem tűrik, hogy ilyen gátlástalan lépésre kényszerüljenek a terjeszkedni akaró kiválasztottak. Magyarokkal romboltatják le saját házaikat a „jog” alapján. Miféle ez a jog, az megint megér egy misét.

Mi pedig tűrjük, mert nem akarjuk a világ rasszistáitól, a rasszista bélyeget magunkra venni.

Miért nem?

Mindenki úgy bélyegez, ahogy akar, meg, ahogyan hagyják. Ne higgyük, hogy attól a bélyegtől, ugyanolyan embertelenekké válunk, mint akik ránk ragasztják. A Magyar Ember, ilyesmire képtelen, és nem is hajlandó, bélyegezzék, mocskolják bárhogyan. Sokban kezdünk már hasonlatossá válni, kedvenc rasszistáinkhoz, de ennyivel azért, még nemesebbek vagyunk. Hogy mindezt kivédjük, kivédhessük, ahhoz még kicsit közelebb kell kerülnünk egymáshoz, és a jézusi szeretethez.

  Megmagyarázhatatlan, hogy magyar ember, miért nem veheti meg azt, a Magyar Államtól, ami évtizedek óta használ, és hogyan lehetséges, hogy amit a magyar meg nem vehet, azt egy idegen „befektető” (nevezzük inkább spekulánsnak) Magyarországon megvásárolhatja, a fedezetlen pénzéért.

   Így! A kormány támogatásával.

https://www.youtube.com/watch?v=N1lYhOmhCyA

Béla László

     Az a teória, miszerint, az univerzum egyetlen intelligens civilizációja, a földi emberiség, már, megfogalmazása pillanatában is nagyképű, beképzelt állítás volt. Milliónyi alkalmas hely közül, hogy épp, csak ezen a helyen létezik intelligencia, ennek a valószínűsége oly kicsi, hogy gondolkodó ember, zsigerből utasítja el, ezt a feltételezést.

  Ennek okán ástam bele magamat, az ufó-kérdés hátterébe, és igen érdekes dolgokat tudtam meg.

  Először, arra érdemes felfigyelni, mióta vetődött fel ez a téma az emberiség gondolkodásában, mióta fordul elő a közbeszédben?

Az óta, amióta idegen civilizációk felfigyeltek ránk. Korábban érdektelenek voltunk, és titkok övezték a földi dolgokat. Mintegy 12-15 ezer éve, (még Atlantisz, Lemuria virágkora idején)

egy erre vetődő kozmikus felfedező csapat, úgy döntött, túl szép ez a bolygó ahhoz, hogy tovább utazzanak. Itt maradtak hát, és olyan változásokat generáltak, mint ha a naprendszerünket, benne a Földet, egy fekete zsákba dugták volna. A galaktikánk spirálkarján létező számos csillagrendszer között, naprendszerünk hiánya senkinek nem tűnt fel. Az univerzum civilizációi számára láthatatlan, és érdektelen volt mindaz, ami a Földön történik. Látszólag minden rendben van, semmilyen figyelemre nincs szükség. – gondolták.

   Közben, ez az itt rekedt civilizáció, megkezdte tevékenységét, a Föld birtokbavételéért, az itt élő emberiség kipusztításáért. Tehették ezt, a „titkosított” létezés sötét leple alatt, és nem voltak eredménytelenek. Atlantisz, és Lemuria az idegenek által generált ellentétek miatt, kölcsönösen megsemmisítették egymást. Élőhelyüket, földrészeiket elnyelték a tengerek, tudásuk, a feledés homályába veszett. Úgyszólván, nyomtalanul tűntek el a Földről.

   Azért mégse.

Az emberek mai képességeinél kiterjedtebb, viszont az idetelepült idegeneknél jóval korlátozottabb képességekkel rendelkező akkori emberiség, noha belelátott a jövőbe, befolyásolására, csak korlátozott mértékben volt lehetősége. Kisebb csoportjaik, a katasztrófa elől, más földrészekre települtek át. Ezek a csoportok lettek, a mai emberiség mag népei. A ma élő emberek, ezek leszármazottai. Volt közöttük, aki együttműködött az idegenekkel, volt, aki elutasította jelenlétüket, és törekvéseiket. Ez, a mai napig nem változott.

    Ilyen mag nép volt, az amerikai őslakosság is, de ilyen a zsidóság, a kánaániták - sumerek-szkíták. Amíg Amerika földje, sokáig mentes volt az idegen befolyástól, addig Európában, Ázsiában, és Afrikában, kemény harcok folytak az irányelvek között. Az isteni igazság és mellérendeltség megőrzői, folyamatos harcban álltak, az idegeneket kiszolgáló csoporttal, és hosszú időn át, ezt a csoportot, megfelelő keretek között tudták tartani. Sokszor véres harcok árán, de megoldották. Ennek történéseit, megtalálhatjuk az emberiség történetének teljes leírásaként hirdetett, de valójában. egy röpke pillanatképet ábrázoló Bibliában.

   Ebben változást Amerika „felfedezése” hozott. Az idegenekkel együttműködő, általuk kiválasztott csoportból, sokan települtek át Amerikába. Nem felfedezőként, vendégként viselkedtek, de sajátjukként kezelték, szabad prédaként foglalták el az indiánok területeit.

Ezzel, természetesen kiváltották az őslakosság ellenállását. Ez, természetesen, nem csak a hatalmaskodókkal, de minden betelepült fehér emberrel szemben megnyilvánult és kibékíthetetlen ellentétté nőtte ki magát. Ez volt az idegenek stratégiája. Együttműködőik, és az őslakosok erőszakának okát felfogni képtelen, velük együtt betelepülők segítségével, úgyszólván, teljesen kiirtották az őslakosságot. Volt, aki meggyőződésből, volt, aki rosszul értelmezett „igazságkeresésből, bosszúból” gyilkolt, de az eredmény, ettől függetlenül megvalósult.

   Így jöhetett létre a Földön az idegenek „ökle”, ami az újkori történelem során, többször, súlyosan lesújtott már, az emberiségre. A jobb, könnyebb élet reményében, nemzetüket, gyökereiket elhagyók kevert nemzetiségű tömegei, könnyen irányítható, befolyásolható masszát alkottak, az idegenek által kiválasztottak kezében, ezért itt alakult ki, az idegeneknek, az a hatalmi góca, ami döntő többségében már földi emberekből áll, és az univerzum törvényeitől nem korlátozottan, ölhet, pusztíthat, rombolhat.

  Érdekes paradoxon feszül emögött a kérdés mögött.

Miért kell az idegeneknek, az emberek pusztításához, emberi erőforrás?

Mire kell a „kiválasztottság”?

Mert ők maguk, közvetlenül nem pusztíthatnak.

Köti őket az univerzum alaptörvénye a szeretet, ami csak támogatni és építeni képes, akadályozni és rombolni, nem.

Ha ebben a közösségben bárki ezt megszegi, kirekesztik. Elzárják az információktól, korlátozzák a cselekvőképességét. Ezért létezik az univerzum. Ennek hiányában rég felszámolta volna önmagát. Ezért van szükség, bármilyen pusztításhoz, olyanokra, akik ezt a törvényt nem ismerik, ezért nem is tisztelhetik, és nem tartanak a pusztítás következményeitől. Az idegenek, kitenyésztették tökéletes kiszolgálóikat.

  Talán egy példán át érthetőbbé válik ez a paradoxon.

Magyarországon, nem magyarok, (az unió) elrendelték a szolnoki cukorgyár felrobbantását.

Ezt a parancsot, emberek adták ki, emberek hajtották végre, de nem emberek találták ki.

Kitalálni lehet, de a következmények ismeretében végrehajtani, nem.

Az emberiségre, a betelepülő idegeneknek sikerült ráhúzni a pusztítás, a gyűlölködés vádját, ezért el vagyunk zárva, az univerzum információitól. Ebbeli állapotunkban, bármit akadálytalanul megteszünk, amit más szándékok kitalálnak. Az univerzum ítéletének, az információkból való kirekesztésnek a fenntartásához, folyamatosan szükség van bizonyító történésekre, háborúkra, erőszakra, értelmetlen rombolásra. Erre választottak ki egy csoportot a rossz szándékkal ideérkezett idegenek. Ez a csoport, az óta is híven teljesíti feladatát. Gondoskodik a folyamatos háborúkról, az értelmetlen pusztításokról, hogy az emberiséget, a lehetséges legnagyobb sötétségben, információhiányban tartsa, egy beláthatatlan hatalmú, megtévesztő közösség segítségével. Az értelmi szerzők mindig a háttérben maradnak, csak szándékaik emberi végrehajtói láthatók, akik viszont abszolút védelmet, és felháborító kiváltságokat élveznek.

     Mikor figyeltek fel az univerzum többi civilizációi erre az állapotra?

Amikor az emberi pusztítás, meghaladta, az emberiség elvileg eltűrt, és lehetséges képességeit. Amikor ledobták, az első atombombát.

   Felmerült annak a gyanúja, hogy az emberek, valahonnan mégis hozzájutnak, a tőlük, saját védelmükben elzárt információkhoz. Körvonalazódott, hogy a földet titokban megszálló idegenek, információkat adnak át, a szándékaikat megvalósító emberi csoportnak. Jellemző adat, milyen kötődésű emberek képezték, az atombombát megalkotó kutatócsoport magját, milyen emberek rendelkeznek a tudományok területein a legnagyobb befolyással, és mire használják, a tudományos felfedezések eredményeit.

Pusztításra! (atombomba, vegyi fegyverek, harci repülők, biológiai fegyverek, génmanipulációk, légkörmérgezés /maradandó csíkokat húzó repülők/)

Az univerzum, nem rejtetten ellenséges, hanem valóban a szeretet talaján álló intelligenciáinak, gyanússá vált, az emberiség tartósan ellenséges viselkedése.

Fel akarták tárni számunkra, az univerzum, általunk nem ismert részének létezését.

Ennek kapcsán történt, az 1947-es roszvelli ufó-eset. Itt, valószínűleg, egy balesetnek álcázott eset történt, melynek során, földön kívüli járművek zuhantak le, nem emberi utasaikkal együtt.

Nem baleset volt, hanem valószínűleg „kamikaze” akció.

Egyértelmű, félremagyarázhatatlan bizonyítéka annak, léteznek az univerzumban más civilizációk is.

  Ezt, az idetelepült idegenek, az őket kiszolgáló emberek segítségével, igyekeztek eltitkolni, és erőszakkal, fenyegetéssel, titokban tartani.

Máig is ez a legfőbb törekvésük, mert ha az emberiség tudomást szerez más civilizációk létezéséről, valószínűleg hatékonyabb ellenállást szervez, amivel a békességre kényszerített idegenek, nem akarnak megküzdeni

  Most, egyik alternatíva feltevése szerint, a környező civilizációk észrevették, hogy a Földön erőszak uralkodik, ami összeegyeztethetetlen, az univerzum örökkévalóságára meghatározott alapelvek rendszerével. Ezek az erőszakos állapotok odáig fajultak, hogy egy szűk kisebbség, állandó háborúzásain túl, az emberiség 80%-ának kiirtását tűzte ki céljául.

  Ezt a tényt, korábban titkolták, mára, már, ara sem veszik a fáradságot.

Ezt felismerve, a tönkretételre és halálra szánt emberek, egyre határozottabban fordulnak a tervezők és végrehajtók ellen. Tekintve, hogy a tervek kovácsolói, az emberek között egy jól körülhatárolható rassz egyedei, az ellenük formálódó ellenállást, fajgyűlöletnek, rasszizmusnak próbálják beállítani. Sokan hisznek is nekik.

  A segítő szándékú idegen civilizációk, most, az emberek látókörének szélesítésével igyekeznek megállítani a pusztítást. A növekvő ellenállásból, a háborúk, az erőszak fokozódó elutasításából adódóan, úgy tűnik, törekvéseik eredményesek.

  Ezen az úton haladva, remélhetőleg rövidesen sikerül felszámolni, ennek a csoportnak erőszakintézményeit, leginkább azt a rendszert, amit ők „jognak” neveznek, amin keresztül bárkit akadálytalanul kifoszthatnak. Remélhetjük, rövidesen a múlté lesz az a szemlélet, amit 100 évnél is régebben a velencei dózse irt a palotája bejárata fölé

 „A jog, megelőzi az igazságot”

  Természetesen, ez is csak egy találgatás. A tudatosságtól elzárt emberek egy csoportjának verziója. Vannak más feltevések, hírek, vagy álhírek is.

Jelentős propagandát fejtene ki azok, akik pusztítanák az embereket. Sokakat meggyőznek, de szerencsére, egyre kevesebb ember száll be a hintájukba. Előző írásom vendéganyagának egy része, nagyon találóan jelöli meg, mit kell észrevennünk, mi ellen kell a józanész egységével

 határozottan fellépnünk.

„2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.”

Ezt már kevesen nem látják át, és ez a többség reménye. Remélhető, hogy ezek a kevesek, már nem lesznek elegen, bármilyen csalások és törvénysértések árán sem, az erőszak hatalmának fenntartásához.

Béla László

     Magyarok vagyunk, s egy évezrede harcolunk. Harcolunk idegenekkel, de a legrosszabb, hogy sokszor egymással is. Harcoltunk németekkel, a hun birodalom összeomlása után, elrabolt kincseink visszaszerzéséért, („kalandozások”) és győztünk. Harcoltunk a német. Római birodalom egyesített hadereje ellen, a kiirtásunk megakadályozásáért (pozsonyi csata) és győztünk. Azután, egy csapásra megfordult a helyzet.

  Mi volt az a varázsütés, ami sorsunkat oly keserűvé tette?

Az idegen befolyás.

István királyunkkal kezdődött, aki hátat fordítván, a több ezer éves magyar kultúrának, idegen Isten, idegen vallás elfogadására kényszerítette eleinket. Sokan haragudtak ezért, és harcolni kezdtek ellene.

(Koppány és más magyar csoportok) Nem egyesítették erejüket, így István király, idegen zsoldosok támogatásával, egyenként kivéreztette és legyőzte őket. Itt már vesztettünk, és az óta, hiába a magyar hősiesség, a gerinces, egyenes kiállás, mégis, mindig veszítünk.

Egység híján, míg a nyugati „szövetségesek”, tétlenségben tenyerüket dörzsölték, elszenvedtük a tatárjárást, és vesztettünk. Csaknem kipusztult a nép.

Később, átlátva a keresztes háborúk öncélú pusztítását, Dózsa vezetésével, a magyarok, ismét szembe fordultak az idegen befolyással. Akkor, a vazallus magyarok, eretneknek, pogánynak, Istentelennek kikiáltva a gondolkodókat, szintén legyőzték, idegen segítséggel, az ősi magyar hitért, a magyarok Istene tiszteletének helyreállításáért felkelt magyarokat.

Ugyanez volt a helyzet, a törökkel folytatott harcunkban. Nem volt egység, és vesztettünk.

Erdély, a törökkel való külön egyezkedést választotta, magára hagyva a magyarság nagyobbik felét. A megmaradt rész sem volt egységes. Sokan, a nyugat segítségében bíztak, ami akkor, éppúgy elmaradt, mint később, 1956-ban.

  Miben állhat a titka, ennek az eredményes megosztásnak?

A gátlástalan félrevezetésben, a magyarság jóhiszeműségének, békés természetének kihasználásában.

   Wass Albert, nagyon jól fogalmazta ezt meg, a „Három féle magyar” című írásában. https://www.youtube.com/watch?v=RIgMvL8U5kE  A nép, idő hiányában, keveset gondolkodik. Sokan gondoskodnak arról, hogy ne legyen ideje rá. Agyonhajszolják a rabszolgamunkában, és mikor fáradtan beesik otthona ajtaján, kábítják romboló filmekkel, hogy azon gondolkodjék. Sokan, önálló véleményformálás helyett, inkább követnek valakit. Azt fogják követni, akitől többet remélnek, nagyobb szabadságot, emberibb és biztonságosabb életet, amit magasabb életszínvonalon élhetnek.

Érthető törekvés, elfogadható elvárás. Az nem mindegy, mi teljesül belőle, mert, a hazugságok tárháza kifogyhatatlan, leginkább választások előtt, és idején.

Hogyan is működik ez a megtévesztés, ezer esztendeje?

     Amikor először megjelentek hazánkban, a nyugati, új kereszténység hittérítői, szegény, jámbor, békés csuhásnak mutatták magukat. Hangsúlyozták segítőkészségüket, emberbarát, az isteni törvényeket tisztelő, és betartó mivoltukat. Sokan hittek nekik. Amikor ebből a hitből, hatalom alakult, kibújtak csuháikból, és a leggátlástalanabb fosztogatókká váltak. Gyilkos erőszakkal karóba húzták, kerékbe törték, máglyán égették el mindazokat, akik erre rájöttek, és még ki is merték mondani. Volt egy magyar rend, aki hitt abban, amit hirdetett. Nem alakult elnyomóvá, fosztogatóvá, de az isteni igazságosság jegyében dolgozott.

Ők voltak a Pálosok. Betiltották, feloszlatták őket, mint a Magyar Gárdát.

   Ma is, egyfolytában, ellentétekben nyűglődünk, miközben akadálytalanul fosztanak ki bennünket.

 Ok nélkül ellenkezünk egymással. Siralmas, hogy vannak települések, akik korábban, békében és szeretetben éltek, és ma, korábbi ismerősök nem is köszönnek egymásnak.

Miért? Mert egyik katolikus, másik református, harmadik babtista, és/vagy ki tudja mi féle, de ez, már feloldhatatlan ellentét forrása. Sokan elfelejtjük, hogy, legyen az bármilyen vallású, mind, egytől-egyig elsősorban és alapvetően magyar.

Őskeresztény, magyar hitünkben, nem voltak vallások. Istennel való kapcsolata, mindenkinek a legbelsőbb magánügye volt, és, hogy ki, mikor, melyik táltoshoz fordult tanácsért, az semmilyen ellentét forrása nem lehetett, és nem is volt.

Ma, nem csak vallási, de politikai ellentétek is szabdalják a lelkünket. Nagyon ravaszul hozták össze a „rendszerváltást”, annyi megosztó tényezővel, hogy a fele is több lenne a tűrhetőnél. A helytelen benne, hogy sok pátot ütöttek össze, de mindegyiket feleskették az idegenek szolgálatára. ( első típusú magyarok)

Mi. oktondi módon, próbálunk választásokon fordítani a helyzetünkön, de addig még nem jutottunk el, hogy olyat válasszunk, aki nincs ellenünk felesketve. Sokan, el sem mennek szavazni. Minden pártra haraggal gondolnak, és ez baj. Nagy baj.

   Tény, hogy a pártok, noha sokféleképp hívják őket, leginkább a kifosztást, az erőszakot, a kilakoltatásokat, büntetéseket használják, elnyomásuk eszközeként. Aki haraggal gondol rájuk, önmagát pusztítja, és elfelejti, hogy minden párt tagja elsősorban magyar. Minden szemlélődő, józanul gondolkodó látja, láthatja, hogy az a néhány vezéralak, aki magához ragadta a magyarok támogatásából szerzett hatalmát, semmit sem tehetne, a magyarok támogatása nélkül. Mégis, olyanoknak adunk hatalmat a kezébe, akik ezzel, már többször visszaéltek. Tesszük ezt akkor, amikor olyan is van, aki értünk lobbizik, és soha sem élt vissza, senki bizalmával.

El kéne ezen gondolkodni, melyik az a társaság. Szerintem az, amire nagy egyetértésben dobálják a sarat azok, akik egyébként egymást egy kanál vízbe megfojtanák. Akik, csak a hatalomért, annak kisajátításáért, és minden áron való megtartásáért harcolnak. Ezt, már Rákosi óta ismerjük, és soha előre nem vitt bennünket. Megosztotta egyetlen párt is eddig, a kapott hatalmat a választóival? Ki beszélt közülük a képviselői mandátum függőségéről, a képviselők visszahívhatóságáról, ami egy komoly fék lehet, a népellenes lépések megtételénél.

  Ezen kell gondolkodni, és azon, hogy mi magyarok, mindannyian egy hajóban evezünk, és ezt a hajót, korrupt csirkefogók el akarják süllyeszteni, ráadásul, a mi, hazudott támogatásunkkal. Kíváncsi lennék, akarja e a magyarság kétharmada, hogy elvegyék az otthonát, kivegyék kezéből a gyermeke nevelését, és állami irányelvekkel, a homoszexualitás, és a kábítószer irányába tereljék őket.

( „drogmegelőző” felvilágosítás, a drogok veszélytelen használatáról, tűcsere program, szivárványos randalírozás, állami védelem alatt stb.)

Ez kell a magyarságnak?

Ezen kell elgondolkodni. Elgondolkodni, és elégetni azokat az ékeket, amiket mesteri ügyességgel vernek közénk, hogy egymás ellenségei legyünk. Ezek az ékek, csak a szeretet tüzében égnek el, amit, csak a megbocsátás fáklyájával tudunk meggyújtani.  

Béla  László  

A "kiadmány hiteléül" ahogy nekünk írni szokás a "nagyok" közléseit.  

A Chomsky-tízparancsolat

2013, május 3 - 22:26 | Costa del Sol m...

Noam Chomsky aki – a 85 éves korához képest elképesztő szellemi frissességről tesz tanúbizonyságot, a mai napig a híres MIT(Massachusetts Institute of Technology) nyelvészeti és filozófiai tanszékének rendszeres előadója. Hosszú és tartalmas élete során foglalkozott ő mindennel, ami nyelvészet, filozófia, médiaszociológia, tömeglélektan, de még a számítástechnikai programozás bizonyos területeibe is beleásta magát. A számítástechnikával 65 éves korában kezdett foglalkozni.

A jövőre vonatkozó megállapításait az akkori hatalmi tendenciák és folyamatok figyelembevételével állította össze.  Ezt a 10 pontot nevezik Chomsky Tízparancsolatnak.

Érdekes ma olvasni, 20 évvel ezelőtt miképp látta a következő időszak vezetőinek ideológiai irányvonalát.

1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.

2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.

3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.

4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.

5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.

6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.     

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.  

9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.   

10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos) nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell.

Ezek voltak Chomsky által vizionizált hatalmi manipulációk. Amennyiben bárki úgy érzi a fent leírtak és a jelen közt van valami hasonlóság, az csak véletlen lehet.

  Akinek ideje van, nem árt megtudnia, hogy a magyar irodalom, nem csak Radnótiból, Szilvásyból, Fehér Klárából vagy Faludy Györgyből áll. Hogy látókörünk szélesedjen, nem árt megismerni, más, kitűnő tollforgatók munkáit is.

https://www.youtube.com/watch?v=BkSX7l_sAKo

https://www.youtube.com/watch?v=jsNkYzW-k00

https://www.youtube.com/watch?v=RIgMvL8U5kE

https://www.youtube.com/watch?v=X2AOG67oy9I

Az élet, Isten ajándéka, és próbatétele. Gyönyörű, mozgalmas, értékes.

A szép emberek látványa gyönyörködtet, a muzsika megnyugtat. 

A szépen szóló emberi hangnál pedig, nincs szebb hangú hangszer.

https://www.youtube.com/watch?v=M5HvqV7MhXw