évszázados átverés

  Több oka is lehet, amiért folyamatosan altatják az ügynöklisták nyilvánosságra hozását. A hivatkozás, a nemzetbiztonsági kockázatra, mára könyökünkön jön ki. Sokkal nagyobb, a hatalmon lévők számára jelentett kockázat. Kínos lenne, ha kiderülne, hogy a vezető testületeinkben, túlnyomó többségben vannak, a hajdani (és jelenlegi) ügynökök. Az a nemzeti színbe öltöztetett nemzetpusztító politika, ami ma hazánkban folyik, valószínűsíti ennek feltételezését.

   Ez azonban, csak az egyik ok lehet. Egy sokkal nyomósabb ok, hogy az ügynökmúlt, nagyon hatékony politikai fegyver is. Alkalmas arra, hogy a hatalom számára nem kívánatos szervezetek vezetőit, politikailag, erkölcsileg lefejezzék, és saját embereikre cseréljék. „Amit nem akadályozhatsz, állj az élére”

  Konkrét esetről tudok, ahol egy szervezet, jóhiszeműen tagként felvett, ismeretlen embereket. Mivel igen aktívan tevékenykedtek, eleinte eredményesen támogatva a szervezet működését, hamar elismert tagokká váltak. Kaptak megbízásokat, és ehhez tisztségeket is. Később, hogy-hogynem, egyikük előállt egy beszervezési dokumentummal, ami amúgy teljesen hitelesnek tűnt, és a szervezet akkori vezetőjéről, mint III/III-as ügynökről szólt.

Minden korrekt magatartással szemben, ezt, nem az érintettnek mutatták meg, hanem kampányolni kezdtek vele a tagság soraiban, sokakat szembe fordítva az egyébként vétlen vezetővel.

  Két évbe telt, mire az irat hamissága kétséget kizáróan kiderült, és a sz… kavarókat, végre kizárták a szervezetből.

   Óvatosabbnak kell lenni. A harsogva hirdetett vélemény, és a hatalmas aktivitás, nem mindig jelenti, az érintettnek, egy ügy, egy elv melletti gerinces kiállását. Van komoly esküszegő vezető, aki ilyen módon okozott nagy kárt.

Máig nem tűnt el, a politikai palettáról, mert ráfér az arcára. Egészségére!

Mindez nem baj, ha az éberségünket erősíti.

Hogy kerülnek ide, az ügynöklisták?

Némi logikával, látható az összefüggés.

Ha A-tól Z-ig közszemlén lennének, egyéb, a jelenlegi hatalomra esetleg káros hatásukon túl, az lenne a hasznuk, hogy utólag, új taggal nem bővíthetők.

Így, megnehezülne, a kiváló hamisítványokkal, a politikai ellenfelek befeketítése.

  A régi cserkészek köszöntése szerint, minden jó ügyért harcoló magyarnak csak azt ajánlhatom: „Légy résen!”

Béla László

   A zsidó embert, mint embert, senki nem utasítja el, nem gyűlöli, nem különbözteti meg származása alapján. Megkülönböztetni, mindig, minden országban, így Magyarországon is, a személyes viselkedése, emberi reakciói, az emberi magatartása alapján szokták, azt a konkrét embert, amelyik ezt kiharcolja magának. Ehhez még zsidónak sem kell lenni. Azokat az embereket, akik Magyarországot ebbe a helyzetbe hozták, akik leépítették iparát, mezőgazdaságát, akik egy jól működő országból, egy tengődő nyomortanyát  alakítottak, minden jó érzésű magyar, zsigerből utasítja el. Hogy ezek a vezetők, történetesen éppen zsidók, erről a magyarság sokkal kevésbé tehet, mint a zsidók maguk.

  Az antiszemitizmus, nem egy létező társadalmi jelenség, hanem egy verbális fegyver. Ezt a fegyvert épp a zsidóság találta ki, és lőnek vele mindenkire, aki bírálja, bármely zsidó cselekedeteit, magatartását.

   Az, hogy a zsidókat, egy-egy társadalomban sok bírálat éri, sajnos tény.

De, ha a bírálatokra nem az lenne a válasz, hogy azért fogalmazódott meg a bírálat, mert a bíráló antiszemita, hanem a megbírált zsidó, változtatna kifogásolt magatartásán, azonnal csökkenne a bírálatok száma.

    Az a tény viszont, hogy a velük kapcsolatos bírálatokat visszautasítják,

sőt, egy megbírált kisebb csoport jelzésére az egész világ összes zsidója, nemzetközi hecckampányba kezd, a maga befogadó országában, ez, a kollektív fellépés, egy kollektív felelősséget, és kollektív véleményt tükröz.

Egyszerűbben megfogalmazva. Teljesen mindegy, hogy egy zsidót okkal, vagy ok nélkül bírálnak, a zsidó közösség kötelességének érzi, hogy elvtelenül megvédelmezzék, nem azért, mert nem hibázott, hanem azért, mert zsidó, ha hibázott-ha nem.

Ezt nevezi ők rasszizmusnak, az ő „szabadalmuk”, és úgy gondolják, egyedül ők gyakorolhatják következmények nélkül. Bárki más, aki faji alapon dönt bármiről, az már bűnös, rasszista, antiszemita, náci, meg ami a csövön kifér.

   Minden egyes nemzetben, ahol befogadták őket, néhány generáció után, elfoglalták a döntési pozíciókat, és rákényszerítik akaratukat a gazdanemzetre,

„ha tetszik, ha nem”.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Csak egy, hazai példával szemléltetve a következőt. Felmerül kérdésként, mit tartalmazzanak az iskolai tananyagok. Számtalan alternatív javaslat fekszik az asztalon. Olyanok, melyek alapján a magyar fiatal megismerhetné valódi múltját, büszkeséggel és szeretettel gondolhatna elődeire. Egyetlen javaslat van, ami a magyar múltat gyalázza, a zsidóság felsőbbrendűségére utal. Ha a döntési pozícióban történetesen egy zsidó ül, akkor Magyarországon, az a tanterv lesz kötelező, ami az ő felsőbbrendűségét hirdeti. Ez nem előítélet, ez tapasztalat.

   Ugyanennek a kérdéskörnek, egy sarkalatos kérdése, hogy ma Magyarországon, nem azokat a pozíciókat nehéz megtalálni, ahol zsidók ülnek, hanem azokat, ahol nem.

Lehet ezt tagadni, engem antiszemitizmussal vádolni, de a tény, ettől még tény.

Erre, van egy cáfolhatatlan, az egész világ elé látványosan állított bizonyíték.

  Amikor a Jobbik, a Parlamentben felvetette, még csak nem is a zsidó származású, hanem származásukat és kötődésüket Izraeli állampolgársággal is deklaráló politikusok számbavételét, és ennek nyilvánosságra hozatalát, kitört a zsidó hisztéria. Listázásról, tömeggyilkosság felé vezető útról, és egyéb képtelenségekről hisztériáztak. Kérdezem én? Ha nem tisztességtelen méreteket ölt ma Magyarországon az ilyen, kettős állampolgárok politikai szereplése, miért lenne olyan nagy baj, ha ez, egy nyilvános adat lenne?

  Miért kell titkosítani a parlament összetételét?

Azárt, mert a magyarok, csak a nyomást érzékelik, de nem tudják az okát.

Erősen megváltoztatná a választások eredményét, ha ez nyilvános lenne.

Megoldás:

Nem kell listázni a képviselőket és politikusokat. De a szavazólapokon, kötelezően fel kell tüntetni, a jelöltnek, minden állampolgárságát.

Aki ezt nem teszi, vagy valótlan adat közlésére kerül sor, és ez kiderül, az a tisztségviselő elveszíti mandátumát, és körzetében új választást kell kiírni.

Így, a demokratikus választáson, valóban kinyilvánítódhat a magyarság véleménye, megláthatjuk, a nép szándékából, hány, és milyen kettős állampolgár ülhet a Magyar Parlamentben.

Béla László

   Több hírforrásból egybehangzóan tudható, hogy hazánkban idegen fegyveresek tartózkodnak, feltehetően kormányzati engedélyek alapján.

A magyarság biztonságáért létrejött, fegyvertelen Magyar Gárdát, a kormány feloszlatta, az állam erőszak monopóliumára hivatkozással. Ez a szervezet, amellett, hogy fegyvertelen, még egy pofont sem adott senkinek, de kenyeret igen.

     Most, az idegen fegyveresek kérdésében, hogyan értelmezik az ügyben döntők, a Magyar Állam erőszak monopóliumát?

    Részlet, a hatályos magyar büntető törvénykönyvből:

„Hazaárulás 

144. § (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 
   (2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást 
     a) súlyos hátrányt okozva, 
     b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával, 
     c) háború idején, 
     d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével 
követik el.”

Tovább is van, érdemes tanulmányozni. Mivel a törvény, magyar állampolgárt határoz meg, és nem zárja ki a kettős, vagy többes állampolgárságot, bárki, aki az adott cselekményeket elköveti, legyen az munkanélküli, vagy miniszterelnök, magyar állampolgársága alapján e törvény hatálya alá tartozik. Ezt nem árt tudni.

Béla László

    Kedves Olvasók!

     Ezúton kell elnézést kérnem mindazoktól a hölgyektől és uraktól, akik elég gyakran megkeresnek, a Facebok-on, hogy ismerősként megjelöljem őket.

Erről értesítést a belaszlo1@ gmail.com címemre kapok. Ezeket a leveleket reakció nélkül kitörlöm. Nem azért, mert bármely honfitársamat nem fogadnám szívesen ismerősként, de azért, mert senkit nem jelölök be. Szerintem a Facebok, egy információs csapda, melyen keresztül, minden résztvevő kapcsolatrendszere feltérképezhető. Magam is beléptem egyszer rég, és noha leiratkoztam, az óta is nyilvántartanak, ami nem zavar.

   Tekintve viszont, hogy írásaimból tükröződő álláspontom, véleményem alapján, valószínűleg nem vagyok a hatalom „szíve csücske”, senkit nem szeretnék abba a kellemetlen helyzetbe hozni, hogy egy ilyen oldal kapcsán, velem összefüggésbe hozzák, és ebből, bármi hátrányuk származhasson.

   Ezért, szíves elnézésüket, és megértésüket kérem.

Üdvözlettel: Béla László

Kereszténység, és az Európai Unió

    Úgy megyünk el a történelmi események mellett, mint a vakok, a Feszti körkép előtt.

Másoktól tudjuk, hogy valami csodálatos alkotás van előttünk, de nem tudjuk megnézni, csak elbeszélésekből ismerjük. Tudjuk, hogy előttünk egy makett áll, üszkös gerendákkal összedőlt épületekkel, a maga megfogható valóságában, de azt is tudjuk, hogy a távlatot, egészen a látóhatárig, egy festmény ábrázolja ökrökkel, lovasokkal, szekerekkel. Nem venni észre, hol a határ, a makett, és a festmény között. Ez, egy csodálatos művészi teljesítmény, de valójában egy mesteri hazugság, annak jó értelmében. Elhiteti velünk, hogy a Vereckei hágót látjuk, több mint ezer évvel ez előtt, az ott ábrázolt esemény szemtanújaként.

  Sajnos, ilyen mesteri hazugságok, előfordulnak a történelemben is, csak azok művészi értékét, valahogy nem tudjuk értékelni.

    Nem vesszük észre, hogy másodszor húztak be bennünket, ugyanabba a csőbe. Kérdem én, minek kell ahhoz történnie, hogy végre tisztán lássunk?

Tény, hogy a magyarság, Európa meghatározó tényezője volt, a hun birodalomtól, Attilától, Árpád fejedelemig. 907-ben, (ami, egyes történészek szerint 607 volt) a honfoglalónak kikiáltott Árpád fejedelem alatt, kísérelte meg a nyugat, a német-római hadsereg, először, Attila, Rómát körülzáró hadjárata urán, Magyarországot katonailag lerohanni, a hun örökséget, a nyugat gyarmatává tenni.

Árpád fejedelem, magyarosan megsemmisítette a háromszoros túlerővel támadó,

vérengző hordát. Megvédelmezte asszonyait, gyermekeit a fosztogató hadaktól.

Ez, ismét megteremtette a magyarság tekintélyét. Árpád, a csatában szerzett sebében meghalt. Géza fejedelem, már az átmenet volt. Őt már elérte a nyugat katonai kudarca utáni cselszövés. Már megfertőzték a zsidó-keresztény vallással.

Őskeresztény magyar hitétől elfordulva, katolikus feleséget választott, és fiát, Vajkot, (Istvánt) nyugati szerzetesek nevelésére bízta. Az ármány eredményes volt. A világuralmi álmokat szövők belső bástyájává vált. Eladta a hatalomért a magyar hitet, hagyományokat, történelmet, és hősi múltat. A magyarság első katolikus királyává koronáztatta magát. A hazát, elöntötte az erőszak, a testvérharc, a hittérítés. A magyar intelligenciát máglyán égette az inkvizíció, a mindig szabad magyarokat, állami segédlettel, az egyházi terror rettegésébe taszították. A harc, több száz évig lappangott, néha a felszínre tört, mint Dózsával. Lassan megtört a magyarság. Elfogadta, hogy nem lehetnek titkai, mert a plébánosnak mindent meg kell gyónni. Tudomásul vette, az általa soha meg nem választott diktátort, a pápát, és annak helytartóit. A hierarchiában lefelé következő egyházi méltóságokat, akik bizony korlátlan urak lettek fölötte.

Még királyaink sem voltak mentesek a terrortól. A pápa, utasíthatta őket.

Ezzel kiépült Magyarországon a megkérdőjelezhetetlen irányítási és hírszerző hálózat. Ennek, a gyóntatóján keresztül, a király is alá volt rendelve. Meg sem próbált ellentmondani a pápának. 1077-ben IV. Henrik német császár megpróbálta, de drágán fizette meg az árát.

Mi okozta az egyháznak, ezt a korlátlan hatalmát?

Az akkor életben lévő hűbéri rendszer.

Az országot, és vele a népét, gyakorlatilag a király tulajdonának tekintették.

A királyok, megbízható embereiknek földeket, velük falvakat adtak. Ennek ellentételeként, a megajándékozottnak, esküt kellett tennie, hogy királyának minden parancsát teljesíti, és híven szolgálja. Parancsára meghatározott létszámú, felfegyverzett embert bocsát a rendelkezésére, a saját költségén.

Ezek, a nemesi bandériumok voltak akkoriban a honvédelem alapjai, és a királyi hatalom biztosítékai. Az eskü, megszeghetetlen volt. Az egyház kitalálta, hogy az Isten előtt tett eskü, csak kélt katolikus között érvényes. Ha a pápa, kiátkozta a királyt, hűbéreseit nem kötelezte tovább az esküjük. Attól a pillanattól, a királynak nem volt jövedelme, hadereje, így hatalma sem. IV. Henrik ezért járt „Kanosszát” ezért ment rimánkodni a pápához, hogy vonja vissza a kiátkozást.

Láthatjuk. Hogy a zsidó-keresztény egyház, egy tökéletes elnyomó rendszert hozott létre tűzzel-vassal-ármánnyal, titkosszolgálattal, egész Európában.

Ha a pápa, de akár Bakócz Tamás esztergomi érsek keresztes háborúra, haderő kiállítását kérte, a király, és a magyar nemesség. (kiátkozás terhe mellett) köteles volt, a haderőt kiállítani, és parancsra bárhol bevetni. Isten szent neve mögé bújva, néha kétes szándékú emberek, óriási hatalmat gyakoroltak.

Az évszázadok során, az egyház hatalmának fénye erősen megkopott. A magyarság is alkalmazkodott az egyház kereteihez. Megtanult azon belül, viszonylagos szabadságban élni, Ha fontos titka volt, nem rohant „meggyónni”,

eljárt a templomba, de ha beteg volt, megkeresett egy táltost. Ebből rengeteg gond volt. Számos nagy tudású, jó szándékú, segítőkész magyar végezte „boszorkányság” vádjával, a „szent” inkvizíció kínzókamráiban, mégsem sikerült, a több ezer éves magyar kultúrát nyomtalanul kiirtani. A hatalom is egyre gyengült. Megszűnt a hűbéri rendszer, megváltoztak a tulajdonviszonyok. A, török hódoltság, szabadságharcok, világháborúk, tovább koptatták, míg a kommunizmus Magyarországon, szinte teljesen felszámolta az egyház hatalmát. Egyre több hívő látta át, hogy az egyház egészen másról beszél, mint amit tesz.

Sok ember döbbent rá, hogy Isten, és közötte semmi szükség „tolmácsra”

Ehhez járult hozzá a reformáció, melyben az egyház tisztábban látó belső méltóságai, elhatárolódtak a zsidó kereszténységnek, a megbotránkoztatóan helytelen gyakorlatától.

Akinek igazi hite volt, az ősi magyar kereszténységhez hasonlóan, önmagában megtalálta Istent, és élt az elvárásai, útmutatásai szerint, szeretetben és békében embertársaival, hitének semmi jelét nem reklámozva kifelé. A magyarországi kommunizmus, némiképp őrizte, az emberek tudatában, az egyház iránti szimpátiát azzal, hogy nem támogatta, sőt ferde szemmel nézte az egyházak működését. A gyűlölt kommunista diktatúrával szembeni ellenérzésüket, sokan az egyházhoz való tartozásukkal fejezték ki. Ennek eredményeképpen, még mindig volt az egyháznak akkora befolyása 2010-ben, hogy nyakunkra ültesse, a korábbról már népellenességéről megismert Orbán kormányt.

  Az egyház tekintélye, hatalma, és vagyona, egyre inkább elveszítette jelentőségét. Míg korábban a pápák, nagy mellénnyel kiátkozták, ördögtől való eretnekeknek nyilvánították, a zsidó-keresztény vallásból kiszakadt egyházakat, utóbb, „ökumenikus meakulpával” próbálták rájuk kiterjeszteni a befolyásukat.

Próbálták újraegyesíteni a több száz éven át eredményesen működtetett elnyomó irányító rendszerüket. Ha csak az Ir, katolikus-protestáns ellentétekre gondolunk, láthatjuk, hogy kevés sikerrel. Nyilvánvaló, hogy olyan szervezetek, melyekhez való tartozás okán, az emberek egymást gyilkolják, messze nem Isten akaratát valósítják meg a földön. Igazán másra nem valók, mint a régi római ármány, az „oszd meg és urald” gyakorlati megvalósítására.

    Egy szó mint száz, tény, hogy az egyházak elnyomó és uralkodó szerepe, minden eresztékében recsegett, és hiába támogatták, nem volt helyreállítható.

Kellett valami új, nem az Isten háta mögött rejtőzködő hatalmi szervezet, ami biztosítja, az eddig kiharcolt hegemónia folytonosságát. Ennek, a pénz-alapra helyezett, demokráciának álcázott elnyomó rendszernek a megvalósítására találták ki, az Európai Uniót. Voltak korábbi kezdemények, mint a szén és acélközösség, de ennek, nem volt ideológiai, megvédhető erkölcsi alapja, a terjeszkedésre. Hatalmi oldalról ehhez tartozik a NATO, ami viszont egyértelműen, izraeli-amerikai fennhatóságot jelent.

Ahogy rég, a zsidó-keresztény egyház parancsára keresztes háborúkban terjesztette a magyar katona az egyház hatalmát, ma zsidó-amerikai NATO parancsra harcol Irakban, Afganisztánban, egyelőre. Hogy még mit találnak ki,

azt, nem tudjuk. A gyónás helyett, itt a titkosszolgálat. Az inkvizíció helyett a TEK, a pápa helyett Barroso, a bandériumok , poroszlók, csendőrők helyett az Euro-Gendfor. és a szekér mehet tovább.

  Én úgy gondolom, hogy nem! A világ, és Európa népeinek, nagyon elege van, a kéretlen, hazug hegemóniából, az általuk soha meg nem választott vezetők, őket elnyomó döntéseiből. Az országok gazdaságát tönkretevő, ipari, mezőgazdasági,  monetáris és fiskális politikából, az idegen bankokból rájuk erőszakolt, de a tőlük elrabolt pénzből nyújtott visszafizethetetlen kölcsönökből, a megszorításokból. Ki kell alakulnia, és ismét ki is fog alakulni, egy egészséges, önálló nemzetállamokból álló, saját önálló gazdasággal és pénzzel rendelkező Európának, és világnak. Mindenhol lehúzzák a redőnyt a globalista nyomulás, a banki fosztogatás előtt. Vége szakad a zsidó hegemóniának, a kettős mércének, a liberális erkölcstelenségeknek, hazugságoknak, erőszakolt multikultúrának, a megosztásnak, hogy minden nemzet fia, a saját hazájában otthon érezhesse magát. Ez a jövő ígérete, melynek megvalósítása, akár tetszik Viktornak-Barrosonak-Obamának- Netanjahunak akár nem, náluk sokkal nagyobb hatalom, Isten és a nép szándékából megkezdődött.

Rövidesen be is fejeződik, addig pedig, fél-lábon állva is kibírjuk.

Béla László

    Minden élőlénynek fontos, ismernie a környezetét. A fajok sokszínűségében, csak az a faj képes fennmaradni, amelyik jól méri fel a helyzetét. Ismeri a fellelhető táplálékforrásokat, és a rá leselkedő veszélyeket. Ha valamely faj, ebben hibázik, annak vagy nagyon szaporának, vagy nagyon erőszakosnak kell lenni a túléléshez.

A légy.

Sok faj között, a legnagyobb túlélők egyike. Végtelenül igénytelen, és módfelett szaporafajta. Bármilyen hulladékot hasznosítani képes.

Nyüvei ezrével fejlődnek minden olyan szerves anyagban, ami védekezésre képtelen, vagyis nem mutat életjelenséget. Az élő, egészséges szervezet, képes védekező reakciókkal távol tartani magától az enyészetet, amit a legyek okoznak. De az élet megszűnésekor, azonnal ellepik a tetemet, és néhány nap alatt, felemésztik hasznosítható anyagait. Elég viszont egyetlen sérülés, hogy abba befészkeljék magukat. Érdekes tulajdonságuk, hogy ha az odahurcolt fertőzéssel nem ártanak, megjelenésük, a sérült élőlénynek hasznára is lehet.

Meg tudják különböztetni, az élő, és elpusztult sejteket, és csak, az elpusztultakat falják fel. Ezzel, megakadályozzák azok helyben történő elbomlását, ezzel, a vérmérgezés kialakulását. Az első világháborúként számon tartott emberpusztításban, a kíméletlen fegyverektől, az emberek, elképesztő sérüléseket szereztek. A lehetetlen körülmények, a hiányos ellátás következtében, ezekből súlyos, bomló sebek keletkeztek. Ezektől, legtöbb beteg, vérmérgezésben meghalt. Amelyik sebben megjelentek a nyüvek, azok a sebesültek nagyobb részt felépültek, éppen emiatt.

A sas.

Közhasznú szólás szerint, „A sas, nem kapkod legyek után”. Magasan repülve vadászik, és nagy biztonsággal csap le áldozatára. Nem túlzottan szapora, de példásan gondoskodik fiókáiról. Leginkább, csak az ármány képes elpusztítani.

Ez lehet egy vadász, aki messziről, lesből levadássza, vagy a méregkeverő, aki megmérgezi a pockot, ürgét, egeret, így, az ezeket elfogyasztó sas is áldozatul esik. Sajnos, mindkettőre akadnak példák.

A sólyom.

Nem túl nagy, de erős, bátor, és végtelenül gyors madár. Zsákmányát leginkább gyorsaságának köszönheti. Elképesztő, 400- 450 km/h. sebességgel csap le áldozatára, zuhanórepülésből, nagy pontossággal, pillanat alatt végez vele.

A bagoly.

A bagolynak, minden más ragadozó madár esküdt ellensége. Éjszakai életet él, de ha nappal megjelenik, minden más madár azonnal letámadja. Kiválóan lát a sötétben, hangtalanul repül, kiválóan hall, ezért mindenről tud, ami a környezetében zajlik. Ennek köszönheti a fennmaradását. Képes feltalálni, és elfogyasztani, a nappal vadászók élelmét, ezért utálja minden nappali madár.

Ezért folytat kizárólag rejtőzködő életmódot, és ha nappal észreveszik, azt nem mindig éli túl.

A pók.

A pók, egy kozmopolita faj. Számos alfaja létezik. Otthon érzi magát a mező füvében, a fák, bokrok ágai közt, az emberek házaiban, de az árnyékszékében is.

Neki mindegy. Lényeg, hogy ne kelljen sokat tenni a fennmaradásáért. Nem vadászik, bár ragadozó. Élősködő életét, leginkább várakozással, kisebb részét, csapdaépítéssel tölti. Rendkívül szapora. Egyetlen borsónyi szövedékből, ezrével szélednek szét egyedei a környezetükben. Hogy terjedésüket ekhósszekerek, hajók, vagy szállító repülőgépek biztosítják, nekik mindegy. Lényeg a terjeszkedés, egy-egy új terület birtokbavétele. Stratégiájuk sajátos, és a világ bármely táján egyforma. Új helyre érkezvén, felkapaszkodnak a legmagasabb pontra. Tapadós lábaikkal, ezt könnyen megteszik. Itt kikötik magukat ragadós fonállal, és azt tovább nyújtva, leereszkednek, hogy a szél, lengethesse őket. Előbb utóbb jön olyan szél, ami egy másik fix ponthoz érinti őket. Ezt, azonnal megragadják. Odakötik fonalukat, majd visszamásznak rajta a kiindulási pontra, és kezdik, a játékukat előröl. Amikor már elegendő fix ponthoz kötött fonalat gyűjtöttek, átszőtték új környezetüket, megkezdik a fonalak sokszöges összekapcsolását, amivel a nagy területre, hálót vetnek ki. Ettől kezdve, lapítanak valamelyik fonaluk végén egy zugban, és ha egy óvatlan rovar beragad a hálójukba, azonnal odarohannak a rezgésre, és rengeteg fonallal kötik, a vergődő áldozatot a hálójukhoz. Áldozatukat szabályosan beszövik, de nem ölik meg. Megvárják, míg az, tehetetlenségében éhen hal, vagy kiszárad, és csak az után lakmároznak a testéből. Saját nedvüket pumpálják bele, amelytől anyagai feloldódnak, és szívószervükkel felszívhatják. Ez, a ragadozók között a legkegyetlenebb, legundorítóbb, de legeredményesebb, és legkockázatmentesebb életmód. Nem kell félni, hogy a gúzsba kötött préda visszatámad, és egy lépést sem kell tenni a megélhetésért. A kaja házhoz jön.

Mohóságuk csillapíthatatlan, a legkisebbtől, a legnagyobbig, bármilyen zsákmányra rástartolnak. Vannak egészen eltérő fajtársaik is. Ezek, szintén zugokban, ágvillákban meghúzódva lesnek áldozataikra. Előkészített hálójukat alkalmas pillanatban kidobják, ezzel hajtják végre támadásaikat, a mit sem sejtő áldozataikon. A támadás végkifejlete épp oly gusztustalan, mint a többi esetben.

Vannak, kivételesen veszedelmes fajtársaik is, mint a fekete özvegy. Ezek olyan áldozatokat is célba vesznek, akiket bizonyosan egész életükben sem tudnának megemészteni. Csak az elpusztításukra koncentrálnak. Ezt is olyan körmönfont módon, hogy pl. bemásznak az áldozat cipőjébe, és amikor az gyanútlanul bedugja a lábát, halálos mérget fecskendetnek bele.

Óvakodjunk a pókok minden fajtájától, és ne felejtsük el, agyonütni őket, balszerencsés cselekedet.

Béla László

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=kHQeUGs4o74

Ha a link nem működik, mert lebénították, be kell írni a Google keresőablakba

"A végjáték lépései" címet. Egyszerűbb megoldás, ha megjelenik a Youtube béna fekete lapja, a jobb oldali ikonok közül, az említett címre kattintva, feléled a lap.

Béla László

   Sokszor találni a hírek között, a zöldek akcióiról híradásokat, az ártatlan szemétszedéstől, az autóforgalom korlátozásáig.

Sok, jóhiszemű ember támogatja is ezeket, gondolván, a környezetünk megóvásán tevékenykedik.

  Megdöbbent, hogy még mindig ennyi embert képesek megtéveszteni.

Megtéveszteni azzal, hogy apró pozitív dolgokat kevernek a nagy negatívumok közé, és elérik vele, hogy a negatívumokat is pozitívnak látja sok felületesen szemlélődő.

  Nézzünk néhány példát.

Talán mindenki emlékezik még, a Bős-Nagymarosi dunai vízerőmű építési terveire. Ezt a munkát, a szlovákok befejezték, Magyarországon, a zöldek, megakadályozták. Azok a zöldek, akik egyfolytában sírnak a széndioxid miatt, akik ilyen címen kvótákat találtak ki, megteremtve a lehetőséget, hogy a világ tőzsdéin a semmivel kereskedjenek.

  Mi volt az igazi cél?

Megakadályozni, hogy Magyarországnak, egy nagy teljesítményű, tiszta, megújuló erőforrása legyen. Már kezdetben elgáncsolták, valami osztrák-magyar megállapodással, ami a lényegi hasznot osztrák kézbe juttatta volna, de a megakadályozás, igazi, sikeres, magyarellenes lépés volt. Mindezt, a mi közreműködésünkkel tették. Szégyellhetjük a szűklátókörűségünket. Hálásak lehetünk nekik, mert nélkülük, honnan tudnánk meg, hogy nem hasznos, a jó dolgokat elgáncsolni. Ők teszik a dolgukat, a saját szempontjaik szerint, mi pedig besétálunk a csövükbe, és tanulunk.

Vagy mégse? Ebből se?

A legkirívóbb sunyiság az időpontban csúcsosodott ki. Amikor megakadályozták, a kéretlenül szerződött osztrák felet „kártalanítani” kellett.  Nem a keletkezett kárért. A várható elmaradt haszonért.  A közben elkészült medermunkák, és azok bontási költsége viszont, a magyarságot terhelte. Nem volt kötelező, sem támogatni a zöldek kezdeményezését, sem figyelembe venni a szándékaikat.

 Amit tettek, igazán baráti, természetvédelmi gesztus volt?

Jól átgondolt, felelős döntés?

Az. Csak a szándék...

Azóta, nagyrészt kipusztult a szigetköz páratlan élővilága, tetemes költségeket jelent, a még megmaradt részének megmentése. Puszta „természetvédelmi jóindulatból” viszont, betelepítették a területre a hódokat, melyek az óta, mérhetetlen károkat okoznak.

Meglepő, hogy senkinek nem tűnik fel, ez, a társadalomellenes, magyarellenes „természetvédelem”. Senki nem magyarázza meg nekik, hogy irányvonaluk pusztítóan téves. Ők, tévedésben bár, de jóhiszeműen cselekedtek?

Védett növénnyé nyilvánították a vadon termő hóvirágot. Elvéve ezzel, sok cigány családnak, az adott időszakban, biztosan jelentkező munkáját, jövedelmét, és mindazoknak a hölgyeknek, mátkáknak és anyáknak az örömét, akiknek hódolói, vagy gyermekei, a városokban jártukban, pár forintért vásárolt apró csokrokkal kedveskedhettek. Felvetődik a kérdés, akkor most ki ellenséges a cigánysággal szemben, a magyarok, vagy a rájuk telepedett hatalom?

Felelős lenne a törvényhozás?

Nem.

Az a felelős, aki olyan embereket küld a törvényhozásba, akik hibáznak. Mi vagyunk a felelősök, magunkra kéne haragudnunk, magunkra pedig, mégsem haragudhatunk. A harag, bárkivel szemben nyilvánul is meg, káros, és értelmetlen.

A hóvirág virágjának, és néhány levelének leszedése, nem károsítja, hanem erősíti a növényt. További leveleket hajtva, a hagyma megerősödik, és jövőre még nagyobb, még szebb virágot hoz. Soha nem láttam még, (annak idején) olyan cigányasszonyt, aki hagymástól árult volna hóvirágot. Ez, egy mondvacsinált ürügy volt, amivel ezt a réteget megfosztották egy lehetőségtől, hogy segélyért kuncsorgásra, vagy lopásra kényszerítsék.  Ezzel, a magyarság ellenérzése, kiváltható irányukban.

Biztosan nem ez volt a szándék?

Tévedtek?

Ilyen apró, jelentéktelennek látszó részletekből áll össze, a megosztás, generális, és súlyos gondokat okozó problémája. Ezt, már a cigányok is látják, és mi nem?

Elmagyarázta ezt valaki a törvényhozónak?

Nem?

Akkor ki a valódi felelős?

      Feketelistára tették a parlagfüvet. Pollenje okozta kellemetlenségre hivatkozva, szabályos parlagfű-holokausztot tettek kötelezővé. A természetkárosítás elmulasztóit pedig, súlyos pénzbírsággal sújtják.

Hagytuk, hogy megtegyék?

Igen.

Több ezer féle, elkerülhetetlen pollen közül, miért éppen ez, a kitüntetett?

Mert erre, szinte, csak, a nem őshonosak allergiásak. A magyarok, jól el voltak, és vannak vele. Tisztességtelen pénzbehajtásnak viszont elsőrendű.

Nem tűnt fel senkinek?

Mondta valaki az afrikaiaknak, hogy itt számukra kellemetlen pollenekkel kell számolniuk, ha idejönnek?

Nem.

Mondtuk, hogy jobb ha hazamennek?

Nem.

Akkor?

Ha mi odamennénk, bizonyosan figyelmeztetnének, hogy náluk, skorpiók, és egyéb számunkra szokatlan élőlények élnek, amik veszélyesek, de ezért, nem várhatjuk el tőlük, hogy a kedvünkért kiirtsák az őshonos élővilágot.

Mondta itt valaki nekik, hogy ilyet ők sem várhatnak tőlünk?

Persze hogy nem.

Tudtak ilyen törvényt hozni?  

Akkor???

  A zöldek azok, akik egyfolytában jajveszékelnek az autók, ipari és közszolgálati berendezések, távhő központok, erőművek széndioxid kibocsátása miatt, de Amerika, semmi ilyen egyezményt alá nem irt, így egynek sincs a hatálya alatt.  Kötelező volt aláírni?

Nem.  Amerika sem írta alá.

A mi kormányunk döntött így?

Igen.

 Mi tettük a hivatalába, és hagytuk benne az adott kormányt?

Igen!  

Nem érdekes? Nem furcsa, hogy mindig másban keressük a hibát?

Ezekért a dolgokért mi vagyunk a felelősek. Minden jó érzésű magyar, akinek fontos a haza, a gyermekeink jövője. Aki érzi, a gazdasági száműzetésbe kényszerített honfitársak, és széttépett családjaik fájdalmát. Aki érzi, az apa távollétében felnövő magyar gyermekek keserű hiányérzetét. Aki, ennek ellenére, kényelemből, vagy bármi más szempontból, távol marad a szavazó urnáktól, a választások idején. Átlátjuk ezt mindannyian?

Biztosak lehetünk benne, hogy a belső pusztítók, vagy a megvásárolt emberek mindegyike, akár hajnalig sorba állva is, ragaszkodik hozzá, hogy leadva a voksát, ránk húzza, a vizes lepedőt. Ezt jól láttuk, a legutóbbi választáson.

Ha a hazáért felelős magyarok mindegyikében, csak tizednyi kitartás lenne, nem lett volna, nem lehetett volna. nem lehettek volna ilyen kormányaink.

A jobbik megjelenése óta, biztos nem.

Élő láncot alkotni elmegyünk, mert az, olyan jó buli. Hisszük, hogy a zsarnok diktatúra ellen lépünk, és büszkék vagyunk,  magyaros kiállásunkra.

Senki nem veszi észre, hogy a „zöld” törekvéseket, ugyanabból a forrásból támogatják, amelyik finanszírozza, a légkört mérgező, több tonnányi vegyszert naponta szétpermetező repülőgépek káros útjait? Nem látjuk, hogyan veszik el az éltető napfény egy részét a földjeinktől és tőlünk, emberektől?

És közben, környezetvédelemről hablatyolnak?

Micsoda képmutatás kell ehhez?

Mégis melléjük állunk élőláncokat alkotni?

Akkor ki a felelős?

Ne éljünk már bekötött szemmel! Vegyük észre a történések hirdetett, és titkolt szándékait. Ha nyílt támadást fedezünk fel, ne magyarázzuk magunknak, se másoknak, hogy ilyen mértékű emberi gonoszság nem létezik. Lehet, hogy közöttünk nem, de nem csak magyarok élnek ma Magyarországon, és a döntések, bőven nem a mi kezünkben vannak. Amikor ez, egyáltalában szóba kerül, felhördül a belső ellenség, és hörgését visszhangozza, a világ minden vazallus szervezete.

Miért?

Ezért ki a felelős?

Erre kell odafigyelni, és mielőbb megváltoztatni. Ne bízzunk meg alkalmatlan, embereket, ellenérdekelt megélhetési politikusokat, képességeiket meghaladó döntések meghozatalának feladatával. Legyen bennünk gerinc azt mondani, ha úgy látjuk: ide egy karakter kell, széles látókörrel. Te, egy gyenge akarat vagy, akit a mindenkori szelek forgatnak, ami nem bűn, és nem rosszindulat, pusztán adottság. Ennek az adottságnak a következményeit, nem háríthatod másokra, és nem várhatod el, hogy ezt bárki elfogadja.

Bennünk van a hiba, ha ezt nem tudjuk kimondani.

Javítsunk magunkon, és megszűnnek a bajaink.

Értsük meg végre, hogy saját bajainkért, mi magunk vagyunk felelősek, és megszüntetésükre is nekünk, és csakis nekünk van lehetőségünk.

Béla László

   Alapjában véve, örülni kellene az emberiségnek, hogy egyetemleges sanyargatása, a végéhez közeledik. Sajnos, örömünkbe, nem kevés üröm is vegyül. Az már nyilvánvaló, hogy új társadalmi formáknak kell születni világszerte, de ez, láthatóan nehéz szülés lesz. Nem tudni, meddig tart, azt sem, milyen lesz az újszülött, és azt sem, mekkora fájdalmakkal jár majd.

    A szülés hasonlatánál maradva, ebben két bába segédkezik. Egyik, egy kétszáz kilós matróna, aki beállt Gaia két lába közé, és közvetlenül az események kezdetén, próbál kedve szerint beavatkozni,

     A másik, egy csont-sovány fél-pucér, aki mögött milliárdnyi hasonló áll, és hatalmas nyomással próbálja, helyzetbe hozni, a saját elől állóját. A dagadt, aki elől áll, kényesen figyel arra, hogy a sovány közelebb ne kerüljön. Ha jobbról, vagy balról, hézag mutatkozik, hatalmas hátsóját mindig oda fordítja, hogy elállja az utat. A leginkább szenvedője ennek a helyzetnek, Gaia maga. Túl azon, hogy szülési fájdalmak gyötrik, még ezen felül, a lábait is feszegetik.

   Mindkét bába elszánt, és mindkettőnek más a szándéka, másfajta újszülöttet vár. A dagadt, aki helyzetben van, azonnal meg akarja fojtani, ha olyan újszülött látna napvilágot, aki nem kedvére való. (Venezuela, Líbia, stb.) A gyötört sovány, kiragadná azt, a dagadt kezéből, hogy megmentse, de egymagában, behozhatatlan súlyhátrányban van. Helyzetén, csak az változtathatna, ha a mögötte álló tömeg, megragadná a dagadt háját, és kirángatná a pozíciójából.

Most, épp ezen folyik a harc, mert a tömeg, nem egységes. Leginkább kirángatnák, de van, aki közömbös, sőt elvétve olyanok is, akik még hisznek a dagadtnak, és puszta jelenlétükkel akadályozzák a tömeg egységes fellépését.

   Így hosszabbodik Gaia vajúdása, és a rajta élő emberek sanyargatása.

Már, az 1600-as években, a gyáripar megjelenésének, és a bankok elhatalmasodásának hajnalán, az eredményesebbé váló termelés haszonélvezői, megkezdték, a kezeikben felhalmozódott tőke, spekulációs felhasználását.

Gyarmatokat szerezve, kirabolva a gyarmati területek lakosainak munkaerejét,  termőföldjük, és természeti adottságaik előnyeit kihasználva, monopol helyzetükkel visszaélve, hatalmas hasznokat zsebeltek be. A munkások munkáján, és a spekuláción „megtollasodott” réteg kapzsiságát ez sem elégítette ki. Az Amerikában jelentkező munkaerőhiányt kihasználva, rabszolga kereskedelembe kezdtek, és még ez sem volt elég. Mindezen tevékenységek, logisztikai problémákat, és kockázatokat tartalmaztak. Keresték hát azt a megoldást, ahol a spekuláció, logisztikai, és kapcsolódó problémák nélkül folytatható. Így született a tőzsde. Ez a csalás, megtévesztés, tisztességtelen haszonszerzés legbuzgóbb forrása. Ma már, értéktelen pénzhegyek, melyre áru a fedezet, úgy cserélnek gazdát, hogy a valódi érték, az áru, a termék, el sem mozdul a helyéről. A pénzhegyek egyre nőnek, míg az áruhegyek, nem.

     A tőzsdevilág legnagyobb, máig „Giniszrekord” méretű csalását, a Rohsildok valósították meg, a Watrelooi csata (1815) kapcsán. Akkor a tőzsde-világ, már javában funkcionált. Ha egy iparvállalat fejleszteni akart, részvényeket adott el a tőzsdén, és az érte kapott pénzből fejlesztett. Ezeknek a részvényeknek az értéke, függött a fejlesztés hatékonyságától, és az adott ország, gazdasági-politikai stabilitásától. A napóleoni háborúk, súlyosan veszélyeztették Poroszország, és Anglia státusát. A döntő ütközetre Waterloonál került sor.

A csata vége felé, amikor már nyilvánvaló volt, hogy az egyesített porosz-angol haderő, felmorzsolja Napoleon hadait, a rotshildok hamis hírnöke, elhíresztelte a londoni tőzsdén, Napoleon győzelmét, amivel Anglia, valószínűleg gyarmati sorba kerül. A tőzsdén, kitört a pánik. Az árfolyamok, soha nem látott mélypontra zuhantak. Néhány óra múlva, mikor a valós hír megérkezett, és a tőzsde megához tért a pánikból, rájöttek, hogy a Rothsild-ház felvásárolta az angol ipart.

   Ilyen, és hasonló módszerekkel működik ez a spekulációs kör, és ezekkel a módszerekkel, a spekulánsok kezébe, egyre nagyobb befolyás koncentrálódik.

Mára a világ korlátlan urainak hiszik magukat, és már az „új világrend” létrehozását vizionálják. Terveikben, az emberiség létszámának drasztikus csökkentése, a megmaradóknak, vágómarhákhoz hasonlóan, csipekkel való megjelölése, ennek segítségével a totális kontroll alatt tartása szerepel.

Ebben a rendszerben, minden hatalom egy „világkormány” kezében lenne, ami természetesen a mai globalistákból állna. Az élelmiszerellátás is központi nyilvántartás alapján történne, szűkre szabott fejkvótákkal. A rendszer bírálóit, vagy a másképpen gondolkodókat, egyszerűen törölnék a nyilvántartásból, ezzel hajléktalanságra és éhhalálra ítélve őket.

  Ezt az újszülöttet várja epedve Gaia ölénél a dagadt bába.

A csonttáfogyott, és a mögötte álló hasonló tömeg, a nemzetállamok felemelkedését, a spekuláció megszüntetését, és a létrehozott, megtermelt javaknak, a termelésben kifejtett hasznos tevékenység arányában való elosztását várja. Ezt fojtja meg, azonnal a dagadt bába, ha teheti.

   Háttere, elérte a vég kezdetét.

A jelenlegi rendszer fennmaradását, sokáig az egyensúly biztosította. Ez, az egyensúly, alapvetően három tényezőből áll. Egyik oldalát, a közösség, régió. ország által megtermelt javak összessége, (GDP) másik oldalát a teljes lakosság életszínvonalának, (élelmezés, szórakoztatás, eü. ellátás, nyugdíj, stb) és a köztük élő spekulánsok kapzsiságának költsége jelenti. Az ipari forradalom után, a technológiák rohamos fejlődése, hirtelen megnövelte az élő munka arányos termelési volument. Kevesebb ember, kevesebb munkával több értéket állított elő. Ez, lehetővé tette, a jóléti társadalmak kialakulását, amellett, hogy a gyártulajdonosok is jókora profitot tehettek zsebre. Ez, egészen addig jól működött, míg néhány gátlástalan kapitalista, meg nem kezdte a monopóliumok kialakítását. A szabad verseny, alacsonyan tartotta az árakat, alacsony volt a munkanélküliség, és magas az életszínvonal. Ezt a versenyt szűrte ki a globalizmus. Elképesztő, hogy egy-egy ország ellátását, hajdan megvalósító sok ezer gyár, és üzem, ma 4-5 kézben van. Ezek a konszernek, úgy a termék, mint a munkaerőpiacon, monopolhelyzetet élveznek. Tetszésük szerint határozzák meg a béreket, és a termékek árait. Kapzsiságuk, nem ismer határokat. A technológiák fejlődése miatt, tömegesen bocsátják el alkalmazottaikat. Nő a munkanélküliség, csökken a vásárlóerő. Kialakulnak a kényszervállalkozások,

A még szerencsés, jövedelemmel rendelkező emberek kiszolgálására.

Elszaporodnak az autómosók, kutyasétáltatók, kertészek, takarítók. A hazai piac felevő képessége, ezzel együtt csökken. Beáll, a túltermelési válság. Amióta, a Rotshildok, felfedezték a háborúkban, és az, azzal kapcsolatos szélhámosságokban rejlő,  hatalmas "gazdasági" lehetőségeket, az ilyen helyzeteket, mindig háborúval akarják megoldani utánzóik, vagy ők maguk. Eddig, két világháborút sikerült kirobbantaniuk, melyek legalább tízmillió ember halálát okozták. A mai ember már tanult a történelemből, és nem szándékozik a fosztogatók szavára, egymás gyilkolásába fogni, így, a helyzet megoldhatatlannal tűnik.

A jóléti társadalom, nem mond le igényeiről, a kapitalisták kapzsisága egyre nő, így a GDP alatta marad a létrehozás költségeinek. Belép a deficit.

Mínuszból, nem lehet fizetni. Három megoldás létezik.

A legkézenfekvőbb lenne, hogy a spekuláns tőkések, bankok, visszafognák kapzsiságukat. Hagynák a gazdaságba visszaforogni a megtermelt érték nagyobb részét, de erről, szerintük szó sem lehet.

  A másik megoldás, a lakosság életszínvonalának, ezzel pénzigényének, jövedelmének, erőteljes csökkentése. Erről a lakosság hallani sem akar, és végrehajtása, a kapzsi, vezető réteg hatalmát veszélyeztetné.

  Ezért, egy harmadik megoldást kerestek.

Bevontak a bűvkörükbe, egy másik országot, ahol még volt vásárlóerő, a felesleges gyártmányok felvásárlásához, és le lehetett rabolni, a végrehajtó ország életszínvonalának csökkentése nélkül. Az adott ország lakosságát, mindig, a végrehajtó ország/közösség magas életszínvonalának ígéretével csábították el. Természetesen, az életszínvonal emelkedésből semmi sem lett.

A lerabolt országok, (Spanyol, Görög, Olasz stb.) mindig akkor ébredtek rá a szomorú tényekre, amikor már nem volt visszaút.

  Az üzlet jól ment. Sorban álltak a kifosztásra váró országok. Egyetlen gond volt, hogy ezek, egyre szegényebb országok voltak. Éppen ezért, hogy az e célból létrehozott eu. finanszírozható legyen, ezeket az országokat egyre gyorsabban kellett lerabolni. Ez, ugyan feltárta a rablást már elszenvedett országok lakossága előtt a valós helyzet pokoli voltát, de a várakozva toporgó országok kedvét, még mindig nem vette el. Ehhez, természetesen szükség van, egy-egy, az adott országban kormányzó, nemzetellenes, idegen érdekeltségű,

ország, és nemzetvesztő kormányra. Ezt, ez-idáig, minden országban sikerült hatalomra juttatni, vagy hatalomban megtartani. Nálunk is.

A vég, azért ütött be, mert elfogytak, elfogynak, a lerabolható országok, és ez a csőd maga.

  Most kell egy ország, aki önmaga erejéből képes talpra állni, trón-fosztani nemzetvesztő, eddigi áruló kormányait, pártjait, a nép kifosztásán dagadtra hízott bankvezéreit, ipari és mezőgazdasági újgazdagjait, és elszigetelve azok holdudvarait is, új útra képes állni, Függetlenül fasisztázástól, antiszemitázástól, és a nemzetközi, zsidó vezényletű köpködéstől.

  Magyarország alkalmas erre. Megtermelheti saját ellátását, újraindíthatja iparát, fittyet hányhat, minden, kívülről indított, pusztító próbálkozásra.

Ma, a világpolitikai helyzet is alkalmas erre, mert nem vagyunk egyedül.

Csak rajtunk áll, meg van e bennünk, ehhez, a szándék, és a szükséges bátorság,

vagy, fülünk-farkunk behúzva, az elérhetetlen kegyelemért könyörgünk.  Ez nem magyar szokás!

https://mail.google.com/mail/u/0/?tab=wm#inbox/13db346ffded1a16

https://www.youtube.com/watchv=3KvBVX0yH4s&feature=youtu.be&honnan=Nemzeti_Hirhalo

 https://www.youtube.com/watch?v=yWL3nO88Zko

Béla László

  A válasz nem egyszerű. Elég sokrétű, csak a konklúzió egyértelmű: nem szabad, és nem is érdemes rájuk haragudnunk.

Kezdem az elején.

Mint már korábban írtam, az érzelmek, energiák. A szeretet, a megbocsátás, az együttérzés, pozitív energiák. Ez minket erősít, és ők, hozzá sem férnek.

A harag, a gyűlölet, a bosszú, negatív energiák, nem is kicsik, és az ő frekvenciájuk. Ha ilyeneket érzünk, az minket fáraszt, és őket támogatjuk.

Tekintve, hogy testületileg ellenünk dolgoznak, nem igazán célszerű őket támogatnunk ebben.

  Egy másik aspektus.

Ha egy közülük, szembe jön velem az utcán, és nem hivalkodóan eltérő külsőt mutat, épp olyan szeretettel nézek rá, mint bármely más honfitársamra. Nem tudom a dolgait, ellenséges e, árt e, a nemzetemnek. Egyszerűen egy másik ember, akihez szeretettel kell viszonyulnom.

Ha hivalkodóan „vallási” megjelenésű, vagy ismerem, és tudom róla, hogy szándékosan árt, ahol tud, akkor jön, a harmadik aspektus.

    Akkor sem érdemes rá haragudnom, ha bíróként intézi az ügyeimet, és tudom, mindenképpen ellenem dönt, hisz ez, kimondatlan állami direktíva, és az állam, ma Magyarországon, Izraelt, a bankokat, és a kapitalista, idegen magánvállalatokat szolgálja. Erről, saját személyében, az, az ember, semmit sem tehet. Megpróbál megfelelni a vele szembeni elvárásoknak. Ha a parlamentben látom ülni, akkor sem rá kell haragudnom, még ha éves várólistákat, kivégző adókat, rokkantellátások megszüntetését szavazza is meg, hiszen mi, magyar választók engedtük oda. Szemrehányást, csak magunknak tehetünk.

Ha mindez nem elég a lelki békénkhez, akkor vegyük figyelembe, a következő aspektust.

A zsidóság, évezredek óta, súlyos megtévesztésben él. Ők, a „kiválasztottak” és ez igaz, nem egyfajta fantázia. A megtévesztés úgy valósult meg, hogy nem az, az entitás választotta ki őket, aminek utóbb mondja magát,

3,15 És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind [Ésa. 42,8.] örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre..

Tehát, valaki küldte. Aki egyáltalában küldhette, annak felette kell állnia, a feltételezett hierarchiában. A teremtő Isten, ha úgy tetszik, magyar hagyományok szerint az Öreg Isten, a magyarok Istene felett senki nem áll.

Nevét akkor bölcsen elhallgatja…

6,3Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg mint [1 Móz. 17,1.16,17. rész 21,2. Zsid. 11,11.] mindenható Isten, de az én Jehova [vers 6-8. Ezék. 20,5.6.] nevemen nem voltam előttük ismeretes.

… és csak az után említi, miután meggyőzte a zsidókat, hogy ő, egy isteni entitás. A világmindenség teremtőjét, az emberiség atyját, Él-nek, vagy Éli-nek nevezik, a saját köreiben.

Jézus is így fohászkodott a kereszten: „ Éli, Éli, miért hagytál el engem?

Miért számít ez bármit is? Mert Isten, csak egy van. Jézus keresztre feszítése kapcsán létrehozott római vallásnak tehát, egy másodrendű isteni entitás a pártfogója, Ez az entitás, bár rendelkezik isteni hatalommal, de nem a szeretet, a megbocsátás, a vezérelve, hanem a félelemre alapozott uralkodás, a büntetés és a bosszú. Ebből következően, rossz, ellenséges, tisztességtelen dologra bíztatja a zsidókat.

3,22 Kérjen [rész 11,2.12,35.] azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot

És ezt, a zsidók, isteni parancsként hajtották végre, gondolván, Istennek tetsző dolgot cselekszenek. Ezt, minden cselekedetükről máig így gondolják.

25,4 És monda az Úr Mózesnek: Vedd elő e népnek minden főemberét, és akasztasd [2 Sám. 21,1.6.9.] fel őket az Úrnak fényes nappal; hogy elforduljon az Úr haragjának gerjedezése Izráeltől.

Ugyan ezt, a megfélemlítő gyilkos parancsot, megtalálhatjuk, István király trónra lépésekor, de azt már nem Jahve, csak a pápa adja ki. A zsidók területszerzésének, ugyanilyen erőszakos módot rendel.

33,52 Űzzétek ki akkor [5 Móz. 20,16-18.] a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszessétek el minden írott képeiket, és minden ő [5 Móz. 7,2.3.5.]öntött bálványképeiket is elveszessétek, és minden magaslataikat rontsátok el!

István is véghezvitte, a rovásemlékekkel ezt a pusztítást.

6,11 És minden jóval telt házakat, a melyeket nem [Józs. 24,13.] te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel:

Ennek a parancsnak, ma, mi vagyunk az elszenvedői. (mert hagyjuk) A zsidók, tehát nem önszántukból, de külön Istenük, kiválasztójuk, a pusztítás Istenének parancsára váltak élősködővé.

2,5 És bizony, a bor is megcsal: felgerjed a férfiú és nincsen [Péld. 20,1.] nyugalma; ő, a ki tátja száját, mint a Seol, és olyan ő, mint a halál: telhetetlen, és magához ragad minden népet és magához csatol minden nemzetet.

Erőszakkal terjesztették a római vallást, eltérítve a népeket a teremtő Istentől, és Isten megharagudott az eltévelyedőkre, akik a gonoszság Istenéhez imádkoznak, köztük a magyarokra és a rablók kezére adta hazánkat.

2,2 Megkívánják a mezőket és elrabolják, és a házakat és elszedik; és nyomorgatják a gazdát, és az ő házanépét az embert és az ő örökségét!2,3 Annakokáért ezt mondja az Úr: Ímé, én is gonoszt gondolok e nemzetség ellen, melyből ki nem vonhatjátok a ti nyakatokat és nem jártok kevélyen, mivel gonosz idő lészen az!2,4 Azon a napon példabeszéd támad rólatok, és siralmat sírnak, mondván: Oda van! elpusztultunk! Népem örökségét felcserélte! Miként rabolja el tőlem; hűtelennek osztja ki mezeinket!

És ezt a zsidók, isteni parancsnak hiszik, akként is viszik véghez, és hitegetve becsapnak mindenkit.

22,28 És prófétái mázolnak nékik mázzal: hiábavalóságot látnak s jövendölnek hazugságot [Jer. 28,1-4.] nékik, mondván: Így szól az Úr Isten! holott az Úr nem beszélt.

Mindezt ma, egész Európa, benne Magyarország is megszenvedi, de világ más részei is, ahol zsidó hegemónia van, vagy azt a zsidóság magának kiszemelte, ugyanez a helyzet.

34,4 A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül [1 Pét. 5,2.3.] uralkodtatok rajtok;

A jámbor magyarság, ezer éve tűri ezt, kisebb nagyobb ellenállásokkal.

 Mindez, nem a zsidóság, hanem Jahve, a pusztítás, őket felhasználó Istene szándékából történik. Ezért sem szabad haragudni rájuk. Azért sem, mert a teremtő, megelégelve a pusztítást, helyt adva az ősmagyar hitet megtaláló magyarok, (a katolikusok szerint új-pogányok) imáinak, gátat vetve a Földön a gonosz hatalmának, felkarolja, és egységesíti a magyarságot. Ez, egyre erősebben érezhető a magyarok soraiban, és kiteljesedik, mire eljön az idő.

Akkor, emelt fővel, de szeretettel tépi szét a gonoszság hálóját, hogy fáklyaként

világítva, példát adjon a világnak, szabadságból, ésszerűségből, szeretetből, a zsidóság pedig, a magyarok Istenének rendeléséből, meg fogja tapasztalni, milyen érzés olyan körülmények közt élni, amit másokra kényszerített.

A magyarság, Isten igéje szerint, „ Kijöve győzve, hogy győzzön”

Béla László

     Sajnos, világszerte tapasztalni, a legtöbb országban, a zsidóság, egyre növekvő elutasítását. Hogy ezt antiszemitizmusként, vagy más néven aposztrofáljuk, az voltaképpen közömbös. A lényeg, mindenképpen az elutasítás, a negatív megítélés ténye. Ha világjelenségről beszélünk is, azt mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy nem egyenletes mértékben van jelen, minden földrész, minden országában.

  Ahol a lakosság körében jelentős számban élnek, ott általában karakteresen kimutatható, ahol csak hírekből ismerik őket, ott szinte mentes tőle a társadalom.

     Az antiszemitizmus egy betegség. Egy adott társadalom betegsége. Olyan, mint egy vírusos influenza, AIDS, májgyulladás, vagy hasonló. Ha egy társadalomban elhatalmasodik, bizonyos fertőzési szint felett, képes a társadalom teljes elpusztítására is. Ezért fontos a kezelése, és megszüntetése.

Mint minden betegséget, ezt is kétféleképpen lehet kezelni. Lehet tüneti kezeléssel, és az okok megszüntetésével.

  Mit jelent a tüneti kezelés? Nagyjából azt, ami ma Magyarországon folyik.

Ennek része, a holokauszt kárpótlás, a kettős mérce, a túlzott szerepeltetés a közéletben, a holokauszt tagadásának beemelése a büntető törvénykönyvbe és, hasonlók. Ezzel, az antiszemitizmus miatti vélt, vagy netán valós sérelmeket próbálják kompenzálni a kormányok. Sajnos, az ilyen tüneti kezelés, csak rontja, az alapbaj állapotát. Ha egy társadalom elutasítja a zsidókat, de tagjai ezeket az intézkedéseket tapasztalják, az elutasítás, hatványozottan válik intenzívebbé.

Már eljutott a világ oda, hogy az osztogatás sem megoldás. Már nem élnek olyan szerény képességű emberek, aki nem jönnének rá, hogy a tőlük ma megkapott előny, a holnapi rabszolgakaloda záró éke. Ez, nyilvánvaló.

Rothscild, még anno megtehette, hogy egy píár cégtől megkérdezte, mivel növelhetné népszerűségét? (mert hogy fertelmesen utálták) Megfogadva a cég tanácsát, elöadásokat kezdett tartani arról, hogy az embereknek pénz kell, hogy ezt a pénzt, becsületes munkával és stabil munkahelyekkel, az emberekhez el kell juttatni. Előadásai végén, „jóindulatának demonstrálására” százdollárosokat osztott szét. Közben, a saját cégeinél letiltott minden visszaélést, elbocsátást.

Rövidesen olyan népszerű lett, és vele együtt a nagyvállalatok, akiknek nevében beszélt, hogy az amerikai polgár, elkezdett jobban bízni a magánvállalatokban, mint az amerikai államban. Az óta, zavartalanul gazdagodik, és már az állam is a zsebében van, csak a bohózat kedvéért tartanak választási ceremóniákat. Eközben az amerikai nép, egyre jogfosztottabban, és egyre szegényebben él.

  A zsidók, általában, nem szerény képességű emberek. Kiválóan tudnak szervezni, jó képességük van a kereskedéshez, általában műveltek is, de a műveltség, nem pótolhatja az intelligenciát, a vele született jó szándékot.

Mai napig kérdés a számomra, ha zavarja őket a növekvő elutasítás, mint intelligens emberi lények, miért nem kérik ki maguknak, a megkülönböztetett elbánást, a fizető nemzettől évtizedek óta beszedett kárpótlás megszüntetését, és a hasonló, elutasításukat fokozó dolgokat? Egy önérzetes magyar, Szaniszló Ferenc, a zsidó replikázásra, azonnal visszaadta, az egyébként, szakmailag, nagyon is megérdemelt díját. Hogy lehet az, hogy a zsidókból, egészen hiányzik ez ilyenfajta önérzet? Hogy lehet, hogy jogos, vagy jogtalan bírálatra, nem magyarázattal, esetleg visszahúzódással, hanem egészpályás letámadással reagálnak?

  Azt hiszem, létezik a kérdésre egyetlen helytálló válasz, az alaptermészetük.

Alaptermészetük, örökölt genetikájukból, és neveltetésükből válik olyanná, amilyen. Hogy ezt az alaptermészetet, az európai ember nem képes tolerálni,

ez, egy számukra (mármint a zsidók számára) sajnálatos tény. Ennek ellenére, viszonylag nagy számban élnek európai nemzetek közé keveredve, és természetükkel, mindig, és mindenhol, kivívják maguknak ez őket megillető bírálatokat, amit ők, közös elnevezéssel, „antiszemitizmusnak” neveznek. Ez, természetesen nem minden zsidóra igaz. Van, akit elfogadnak, mert tevékenysége, látványosan nem irányul a gazdanép ellen. de ha a háttértevékenységüket is szemléljük, mindenképp látható, hogy támogatják fajtársaiknak, a gazdanép elleni intrikáit.

Magatartásuk, a bennük gyökerező, és beléjük nevelt gyűlöletből, és önzésből fakad, és önbecsülésük, nem tartja vissza őket attól, hogy olyan nép között éljenek, akik kinyilvánítottan nem szenvedhetik a jelenlétüket.

Miért nem?

Elhibáztam a kérdést, mert általános.

Lehet az a folytatása:

Miért nem mennek el onnan pánk szerű sebességgel, ahol, a lakosság, elutasítja őket?

 Miért nem képes őket az európai lakosság legnagyobb része elfogadni? 

          Az első kérdésre az a válasz, mert nem magyarok, németek, franciák, olaszok. spanyolok vagy horvátok, és még sorolhatnám. Ők mások. Az embereknek, egészen sajátos fajtája. A nemzetekben, általában van annyi belső önbecsülés, hogy hazájukon kívül, alkalmazkodjanak környezetükhöz, elfogadják annak szokásait, a befogadó nemzet elvárásait. Mindezt, saját nemzetük jó hírének megőrzése érdekében.

         A másodikra az a válasz, hogy éppen, a különállásuk, elszigetelődésük miatt, nem képesek, vagy nem hajlandók őket elfogadni. Meg lenne a módja, hogy jelenlétüket bármely nemzet elfogadhatóvá tegye, de ennek legkisebb jelére, azonnal rasszistát kiabálnak, holott, ők a világ legintenzívebb rasszistái.

Miközben ők, nem hajlandók elfogadni, a befogadó nép elvárásait, ők elvárnák, sőt megkövetelnék, hogy a gazdanép, észrevételezés nélkül tolerálja, az ő, a gazdanép számára, esetleg undort keltő szokásaikat. Ez nem működhet így.

A kozmopolitizmus, egyetlen nemzetre sem jellemző, mindenki, a hazájában érzi otthon magát, de legalább is ott, ahol szívesen fogadják. Csak a „világpolgároknak” nincsenek ilyen fenntartásai, ők viszont zsidók.

Mindazonáltal, az alábbi kirohanások, teljesen szükségtelenek, és értelmetlenek.

Teljessé vált a zsidó diktatúra Magyarországon

Teljessé vált a zsidó diktatúra Magyarországon: a cionista zsidó oligarchia nem csupán felvásárolta hazánkat, és nem csupán meghatározza a kormány gazdaság- és külpolitikáját, de immár arról is a zsidók döntenek, kik szerepelhetnek az iskolai tantervekben és kik nem, milyen felvonulásokat lehet szervezni és milyeneket nem, kikre emlékezhetünk, és kikre nem, milyen ünnepeket rendezhetünk, és milyeneket nem, kiket lehet kitüntetni és kiket nem…

  Egy ilyen írás, feleslegesen borzolja a kedélyeket. Kormánykitüntetés, az elmúlt hetven évben, csak a behódolóknak, szekértolóknak járt. Aki igaz módon bírálni merészelt, az lehetett bármilyen kiváló a szakterületén, mellőzött ember maradt. (ha maradt) Hofi, sokak kedvence, egészen más kategória. Ő volt Kádár

„lefújó szelepe”. Bírálatait, előzetes kontroll engedélyezte.

Mindezek ellen hangulatot kelteni viszont értelmetlen. Ezek a visszás esetek, kormányzati szándékból alakulhatnak ki. Ha a kormányok tudomásul vesznek, vagy elfogadnak utasításokat, arra illetéktelen emberektől, vagy szervezetektől,

vagy olyan törvényeket hoznak, ami ilyen esetekre ad lehetőséget, az, a mi felelősségünk, a választók felelőssége. Magyarországom a magyaroké, más országokban más nemzeteké.

Még az sem ment bennünket, hogy nem tudtuk. Közismert, és reklámozott tény volt, a választásoknál, hogy a Fidesz, a zsidó Likud párttal áll „testvérpárti” szövetségben, mégis megválasztottuk. Ez gerjeszti, az antiszemitizmust, ami világszerte egyre nagyobb veszélyt jelent. Amikor az elutasítás, a zsidóság hatalmát kezdte veszélyeztetni, azt eddig, mindig, világháború kirobbantásával próbálta negligálni. Ma is nyilvánvaló ez a törekvése Irán rágalmazásával, folyamatos fenyegetésével, de a nemzetközi helyzet, ez idő szerint, nem kedvez a terveknek, de mint Virág elvtárs óta tudjuk, egyre fokozódik.

Mit tehetne, egy magyar, vagy a magyarok érdekeit érvényesítő kormány?

Mindent, ami szükséges az egyensúly helyreállításához. Megakadályozhatná törvényekkel, hogy zsidóknak, beleszólása, vagy egyáltalán, rálátása legyen a Magyarországon zajló folyamatokra. Követhetné, II.András, vagy Horthy Miklós gyakorlatát. Igaz, akkor tűzoltó fecskendőből ömlene rá a fasisztázás, antiszemitázás, hazai, és nemzetközi „fő csővezetők” irányításával. Világszerte tiltakozási hullám indulna, a „kirekesztés” miatt, de kit érdekel, amikor az életünkről van szó? Viszont, nem lakoltatnának ki magyar családokat, nem rabolnának ki és ölnének meg idős, védekezésre képtelen magyarokat, és nem fagynának meg hasonlók, a teljes kifosztás miatt, fűtetlen lakásukban.

  Mindazonáltal, nem érdemes, és nem is szabad a lármázás miatt, a zsidókra haragudni. Nem csak azért, mert a harag egy hatalmas negatív energia, amivel magunk ellen dolgozunk, és épp őket támogatjuk, de azért sem, mert amit tesznek, Istenadta joguknak hiszik.

Évezredek óta, súlyos megtévesztésben élnek. De ez egy külön téma, ami nem fér bele, úgy mellékesen, egy poszt terjedelmébe.

Tény, hogy tevékenységükkel a világ békéjét, sok millió, esetleg milliárd ember életét fenyegetik, de csak békés hozzáállással, megfontolt szavazással lehet legyőzni őket.

  Haragszunk e, a gyermekre, aki megtévesztésben, más által felbíztatva, nádtetős házunk eresze alatt, izzó végű bottal, tűzkígyókat rajzol a levegőbe? Kiváltképp, haragszunk e akkor, ha ő maga is ebben a házban lakik, és ha a tető tüzet fog, velünk együtt válik hajléktalanná?

Úgy e nem?

Nem vernénk le bunkóval, nem szegeznénk a földhöz vasvillával, és nem lőnénk le géppisztollyal.

Szépen, nyugodtan, hogy meg ne ijesszük, kivennénk a kezéből a zsarátnokot.

Eloltanánk, és elmagyaráznánk neki, hogy amit tett, azzal önmagát, és másokat is veszélyeztetett. Fokozottan figyelnénk arra, hogy legközelebb, ilyen helyzet elő ne fordulhasson.

Hogyan lehet a zsidóság kezéből kivenni a parazsat? Hagyni kell, a hamis pénz lufiját eldurranni. Ahogy a hamis pénzről kiderül, hogy értéktelen, minden állam saját pénzt vezet be, amihez zsidónak, és más idegeneknek, köze(!) nem(!) lehet! Sem a kibocsátásához, sem a forgalmazásához, sőt, fokozottan figyelni kell arra, hogy ehhez a pénzhez, munkával és csakis munkával lehessen hozzájutni. Ezzel kivettük a tüzet a kezükből. A tüzet el is kell oltani. Ez ott kezdődik, hogy mindenki csak a saját népe között foglalkozhat közügyekkel, tölthet be közhatalmi funkciót, függetlenül attól, hogy egy, vagy ezer éve él vendégként az adott nép között, ő, vagy ősei. Sokan állítják, leginkább ők, hogy ez, egy méltatlan, és méltánytalan diszkrimináció. De, ha megnézzük az ország jelen állapotát, és a vezetésben általuk elfoglalt helyek arányát, azonnal láthatjuk, hogy erről szó sincsen. Befúródtak a vezető pozíciókba, és nép, és ország-ellenes döntésekkel teszik, és tették tönkre hazánkat. Jogfosztásuk, ebben a kérdésben, teljesen indokolt és megalapozott,

Minden egyéb kérdésben, teljes jogú szívesen látott vendég jogait élvezhetik.

Ezt a vész elhárító irányt, valakinek meg kell mutatni, és a többi sértett nép, azonnal követni fogja. A zsidó világhatalmi őrület, ránk telepítette kiszolgáló intézményeit, egységesített pénzét, konform jogrendjét, aminek köze sincs az igazsághoz, sem az alávetett nemzetek érdekeihez, és a nemzetek, mint ha nem látnák, nem éreznék, hogyan fojtogatják őket, békével tűrik, néha még asszisztálnak is hozzá.

Régi legendák szerint. most ez(!) a magyarság feladata, hogy üstökösként mutasson utat, a megoldás felé. Megtehetjük, ha akarjuk. Ugyan, akarjuk e ?

Vagy megalázva dicsőséges múltunkat, bátor magyar őseinket, még szavazni sem merünk, fennmaradásunk érdekében?

Béla László

  Előző írásomban, eljutottam odáig, hogy Magyarországon, a zsidóság, megszerezte a szovjet befolyás időszaka alatt a döntési pozíciók 90%-át.

Hazánkat az mentette meg a teljes pusztulástól, hogy egyrészt, a szovjet „felségterülethez” tartoztunk, másrészt, 56-ban szembe mertünk szállni, a világ akkor leghatalmasabb szárazföldi haderejével.  Harmadrészt, de nem utolsó sorban, hogy ezt a bátor kiállást negligáló, a szovjet páncélosokat ránk szabadító Kádár, megtartotta hatalmát, és adott esetben, még a szovjet szándékokkal szemben is, kiharcolt a magyarságnak némi szabadságot, és védelmezni tudta az országot, a totális kifosztástól.

A globáltőkének elkötelezett cionista vezető klikk, rájött, hogy a kádári alapon álló hierarchia keretein belül, nem oldható meg az ország totális kifosztása, és erkölcsi lezüllesztése. Meg kellett változtatni a kereteket, a törvényeket, ezzel, leginkább a népnek azt a hatalmát, ami az adott törvényeken belül, korlátozni tudta a klikk mozgásterét, akadályozhatta a népellenes döntések érvényre jutását.

  Erre találták ki, a „rendszerváltás” szlogenjét. Természetesen azt nem definiálták, hogy mit ért az „elit” rendszerváltás fogalmán. Így jöhetett létre, a kettős meghatározás. Az embereknek azt hirdették, megszűnik a rendszerváltással a szovjet fennhatóság, a „komcsi” hatalom, és végre, a hatalom teljes egészében a nép kezébe kerül. A saját értelmezésükben ez egészen mást jelentett. Ez, az ő értelmezésükben azt jelentette, a kommunista, leginkább cionista elit, a továbbiakban, nem nevezi magát kommunistának, hanem liberálisnak, legfeljebb szocialistának, viszont a törvényeket úgy alakítják, hogy a nép kezébe, semmi hatalom ne maradhasson.

  A nép, megörült a szabadságnak, a „valódi” többpárti demokráciának, ráadásul, a kádári ketrechez képest, a szabad utazás, korlátozatlan helyváltoztatás, az emberekben, a valódi szabadság érzetét keltette. Azt „bölcsen” elhallgatták, hogy az ehhez szükséges pénz, a továbbiakban csak a szekértolóknak, és egyéb kedvezményezetteknek fog rendelkezésére állni, tehát a nép, széles rétegei, jobban el lesznek zárva az utazástól, mint valaha bármikor.

Mint írtam, a Grósz-Német fogat, már a Kádár korszak végén előkészítette a többnevű egypártrendszert, az „ellenzéki” kerekasztalnál.

Megírták a forgatókönyvet, kiosztották a szerepeket, kiválasztották a szereplőket. A lényeg az volt, a nép, bármely pártot, vagy pártokat emel kormányra a választáson, az a hatalom tényleges gyakorlására semmi változást ne hozhasson.

Így születtek meg, a választott kormányaink szándékából azok a törvények, melyek lehetővé tették a gyáraink eladását, bezárását, és az egyéb vagyonunk, vámjövedelmeink, természeti kincseink, stratégiai ágazataink átjátszását, cionista-globalista rendelkezés alá.

A piszkos munkát, az Antall kormánnyal végeztették el. Az MDF-FKGP-KDNP koalíció, mesteri munkát végzett. Antall halálával Boross vette át a stafétát, és haladt tovább, a kitűzött úton, az ország pusztítása felé. Ez a hozzáállás, az első 4 év után az MDF nevű konglomerátumot végérvényesen kivetette a kormányzás lehetőségéből. Meghatározó tagjai, a hatalomvesztés elkerülésére gyorsan átültek más pártokba. A hataloméhes szocionisták, már az elején meg akarták dönteni ezt a kormányt. Erre szervezték, a „taxisblokád” néven fennmaradt, végkifejletében össznépi megmozdulást, mely végül eredménytelenül zárult le. A későbbiekből tudható, hogy irányvonaluk, politikai szándékaik, teljesen egybe estek, az általuk akkor intenzíven támadott MDF koalíció irányvonalával.

  Boross bukása után, a nép, valami visszarendeződésre, a fosztogatás megszűnésére várt. Ennek zálogát látta az MSZP-ben, mint a nagy szociális érzékenységű MSZMP utódpártjában, ezért efelé fordult.

Horn, MSZP-SZDSZ kormánya, kétharmadosnál is nagyobb többséggel rendelkezett, de semmi elvárt változást nem hozott. A választók csalódtak.

Ez a kormány, éppen azt folytatta, amit az Antall-Boros kormány tevékenységében, ellenzékből, a leghevesebben bírált, az ország kiárusítását, leszegényítését.

Az 1998-as választásokon, a nép, ismét megpróbált a hazugság és a rossz ellen szavazni. Így szerzett a Fidesz 38.8%-ot, míg az MSZP 39,84-et. A szavazatok számában tehát, győzött a Horn, de a parlamenti matematika révén, már Orbán vitte el a pálmát (134-148 mandátum) Ezzel, mégsem tudott kormányt alakítani. Maga mellé vette tehát a kisgazdákat. Az ő 48 mandátumukkal már, biztos kormánytöbbséget tudhatott maga mögött,196 mandátummal, így kitombolhatta, és ki is tombolta hatalmi mámorát. Ez időszak alatt, rendkívüli példát mutatott fel együttműködésből, a harcostársakkal szembeni lojalitásból is, sajnos negatív előjellel. A vidéki ügyvéd, a Kisgazda párt akkori elnöke, akinek segítségével Viktor kormányra kerülhetett, nem sokat foglalkozott a politikával.

Mandátumaiért tekintélyes pénz feletti rendelkezési jogot kialkudva, elvonult, hogy Klott gatyában áztassa a hátsóját a Karib-tengerben. Mindemellett,

számos, szabálytalan akciót generált állami pénzen, amiért durván támadni kezdték. A „főnők” kőkeményen mögé állt, had érezze magát biztonságban, és folytassa nyugodtan kisded játékait. Így is lett. Amikor a sumák, elérte azt a szintet, ami lelepleződésekor bizonyosan politikai, és erkölcsi hullává teszi, szépen kihátrált mögüle, és hagyta, hogy az ügyészség tegye a dolgát.

Az elnök urat, kishíján becsukták, a kisgazda párt szétesett, képviselői egy része a Fidesznél landolt. Ez, más relációban olyan, mint ha két bajtárs baka közül, aki együtt indult harcba, egyik azt mondaná a másiknak, - nézd meg mi mozog ott elöl, én majd hátulról fedezlek! Mikor a másik előre megy, emez hátulról lelőné.

Nagyjából ez várható el ma is. Hiába reménykednek a hiszékenyek, kutyából nem lesz szalonna. A tőle kapott pénzből vásárolt cuccoktól sem fog megmozdulni a tömegek gigája.

Minek is írom ezeket, hisz mindenki tudja.

Talán még annyit, hogy a 2010-es választás volt az első, ahol a magyarság, a Námeth Miklós féle brancson kívüli kormányt választhatott volna. Nem tette.

Jól hatott a fasisztázás, a legfasisztábbak szájából. Talán azért, mert sokan nem értelmezik a szót, csak annyit tudnak róla, hogy az valami rossz. Tekintélyuralmi, hatalmi szóval megvalósított önkényuralmat jelent. Eredete a római fassces (vesszőnyaláb). Tetszenek tudni, amivel vernek bennünket, ha nem úgy táncolunk, ahogy ők fütyülnek.

Ilyet, hogy fasiszta lenne, a Jobbikra, csak elmebetegek mondanak, vagy akik nem tudnak magyarul. A Jobbik harcol a szabad mandátum ellen. Azt szeretné, hogy a képviselőt, választói visszahívhassák, ha az nem az ő véleményükkel egyezően szavaz a parlamentben. Minden kérdésben személy szerinti szavazást akar, amit listán nyilvánossá tenne. Ha ez a fasizmus, akkor az egy jó rendszer, de ez, a demokrácia, a valódi demokrácia.

A fasizmus az, ami most uralkodik hazánkban. Az, hogy ha egy kormányt egyszer megválasztanak, négy évig akkor is kormány, ha a nép belepusztul.

 Ez a fasizmus igazi megnyilvánulása!

A vesszőnyalábbal, 16% egységes adóval, 400 feletti benzinárral, 800 ft-os dobozonkénti cigarettaárral, 50-100 ezres közlekedési bírsággal, 300 feletti Euróval, rokkantnyugdíj megvonással, kórházi várólistákkal, és sok egyébbel verés. Csak kevesek tartanak ott, hogy örülnek, a 10% agyonreklámozott, és a szolgáltatók által lenyúlt rezsicsökkentésnek, és azzal kenegetik a vesszőnyaláb okozta hurkákat a hátukon. Ettől a hurkák, nem fognak elmúlni. Magyarra fordítva, aki eddig nem, ezután sem tudja majd kigazdálkodni a rezsijét, ez biztos.

   Ez talán megint csak falra borsó. A kárvallottak tudják, a szemellenzősöket pedig nem érdekli.

  Talán érdemesebb megnézni, miként juthatott a Fidesz ismét, ráadásul, ilyen hatalomhoz?

  Mindenki tudja, hogy egyszer már lóvá tette a választóit. Legközelebb a Lungodrommal szövetkezett, a cigány szavazatokért. Rosszul számított, mert azt a szocionisták megvetté előle, oldal szalonnákért.

Most, a cigányok helyett, a keresztény vezetőkkel szövetkezett. Az egyház, templomaiban hirdette, hogy a Fideszre kell szavazni. Egy jó katolikus pedig, azt teszi Isten nevében, amit a plébánosa mond, és nem mérlegeli, miféle Isten nevében szólítják bármire.

  A megosztás, István király óta jól működik. Akkor is sikerült a magyarokat megosztani „pogányokra” és katolikusokra. Ma ugyan ez a szisztéma, azzal a különbséggel, hogy a mai katolikus egyház, új pogányokról beszél. A katolikus egyház, a zsidók messze érő kezének kisujja, amivel egy-két dolgot, képes megpiszkálni. Régebben, az erős marka volt, amivel nemzeteket, királyokat tudott megfojtani. Ez az idő, végérvényesen lejárt.

Nem veszik észre, mi történt?

A kommunizmus csaknem 50 éve alatt, az embereket, letiltották, legalább is, lebeszélték a vallásról. Az egyház bűnei, sok hívőt el is távolítottak. Az állami „ellenjavallat”, valójában, - a tiltott gyümölcs, mindig édesebb – rejtett támogatás volt. Ennek hasznát, a legutóbbi választáson kaszálta be a cionisták javára, a Fidesz. Akik „eltévelyedtek” üressé váltak. Sokan találták meg közülük, önmagukban az Istent, a magyarok Istenét, akinek tiszteletéhez nem kell templom, csak szándék, akitől nem kell félni, mert szereti az embereket, aki ellen nem érdemes véteni, mert megbántjuk vele, és aki nem bosszúból büntet, csak megmutatja a hibáinkat, hogy javíthassunk rajta. Ilyen, a magyarok ősi kereszténységének Istene, a Teremtő Isten. Akik benne hisznek, neki köszönik az éltető napfényt, azokat nevezi a katolikus egyház,”új pogányoknak”.Akik a teremtő Isten szent napját, repülőről szórt csíkokkal takarják el az emberek elől, azok kik? Azok lennének a katolikusok?

Nem azok! -és nem is hiszem, hogy ilyet, jó szemmel néznek.

A gnosztikus hit szerint élők sem "új pogányok"!

Ősi magyar hit szerint élnek, mint Mezopotámiában, a Hun-birodalomban. Vagy a Kárpát-medencében István előtt. A katolikusok, épp úgy, gyanakodva szemlélgetik őket, ahogyan mi, a katolikusokat.

  Ez az igazi, mesteri megosztás, ami ezer év után is képes hatni. Ezt, a zsidók, és csakis a zsidók tudják. Áldozataik, csak most kezdik, bennük felfedezni a hibát. Eddig, mindig egymásban keresték, pedig nem ez a lényeg.

Lényeg, hogy hitünk legyen. Lényeg, hogy Isten, a maga szeretetével, mindig megtartson bennünket embernek, és soha sem engedje, hogy embertelenné váljunk. Ne legyen olyan erő, szegénység, vagy gazdagság, terror, vagy csábítás, ami embertársunk ellen fordíthat bennünket.

Hogy mi, és a katolikusok, nem ugyanahhoz az istenhez imádkozunk, ha egyként nevezzük is, az sem baj. Ettől még nem lehet ellenségesség közöttünk.

Bízom benne, rövidesen megtudjuk, tévedett e valaki, és aki tévedett, helyrehozza, ha akarja.

Béla László

  Előző írásomban eljutottam odáig, hogyan élesztette föl ájultságából Magyarországot  Horthy, a zsidóság, a háttérhatalom által kirobbantott háború után, és hogyan taposták el, az éppen éledező országot a szovjet páncélosok, a II. világháború végén.

Erdélyt ismét elvették. Egyetlen halvány reményünk maradt, a népszavazás az ellopott területeken. Ezt, 50 év eltelte után írta elő a trianoni békediktátum.

Mondanom sem kell, az erre kötelezett rabló államok, ezt elszabotálták. Annak idején sajnáltuk, pedig ez teremtette meg a mai jogi alapot az eredeti állapot, megkérdőjelezhetetlen visszaállítására.

Kötelezően írta elő a béke a népszavazást?  Igen!

Megtörtént? Nem!

Mindkét fél teljesítette a vállalt kötelezettségét?  Nem!

Érvényes az a szerződés, melyben valakit, feltételek kikötése mellett megajándékoznak, és a megajándékozott nem teljesíti az ajándékozás feltételit?

Természetesen nem!

Magyarország megcsonkítása tehát, 1970 óta, törvénytelen állapot. Ha egy magyar kormány, nemzetközi fórumon követeli az eredeti állapot visszaállítását, nincs jogi alap ennek megtagadására. Már csak egy kérdés maradt.

Miért nincs 40 éve, magyar kormány?

Egy kissé előre szaladtam, de az ilyesmi, úgy tör elő a magyar emberből, mint a száraz búzaszem terjeszkedése, ha vizet öntenek rá. Ezzel hegyeket lehetett bontani.

Az időrend megtartásáért vissza kell térnem oda, amikor Magyarország, a szovjet lánctalpak alatt, a rövid Horthy-felocsúdás után, ismét hosszú időre elvesztette önállóságát, függetlenségét és szabadságát.

Ott álltunk megalázva, meggyötörve, koldus szegényen, Rákosival (Roth Manóval) a nyakunkba ültetve, a szovjetek által megszálltan. Iparunk egyik felét a németek, másikat az oroszok hordták el. Földjeinket, jórészt, hősi halottaink özvegyei, gyermekei művelték. Enni alig volt mit, Jegyre adták az élelmiszert. Mégis volt ennek a korszaknak egy hallatlan erőt mozgósító varázsa, a vidámság.

Bármennyire valószínűtlen, a magyar nép, iszonyú nyomorban, mégis vidáman élt. A vidámság, államilag kötelezően elrendelt érzelmi állapot volt. Televízió, (hála Istennek) még nem volt. A rádió és az újságok hírei viszont nem arról szóltak, hogy éppen hol vertek agyon egy védekezésképtelen idős asszonyt vagy embert, hanem arról, hol indítottak újra egy szétvert magyar üzemet, hol nyitottak új bányát, milyen hatalmas terméshozamot ért el X Y gazda gabonatáblája, milyen hatalmas 4 mázsás disznót nevelt Gáspár gazda. Hazatértek a frontokról az épen maradt „hazaárulók” (Így nevezték a honvédek, a magyar gyártmányú, több ezer köbcentis, egyhengeres kétütemű diesel traktorokat, amik a fronton, a tüzér ütegeket vontatták, mert földrengésszerű erőteljes hangjukkal, mindenütt kipöfögték az ellenségnek, merre vonul éppen a magyar tüzérség) és ismét nem az ágyúkat, hanem az ekéket vontatták, hogy megvessék a magyar kenyér ágyát.

Csupa felemelő, a perspektívát, pozitivitását jelző hír.

Az állami piár is, a kitűnő jövőkép felmutatására fókuszált. A budapesti mezőgazdasági és ipari vásárok, hamar nemzetközi seregszemlévé léptek elő.

Megmozgatta a magyar szíveket a nemzetközi elismerés, de volt kevésbé szerencsés eset is. Egy (nem annyira magyar) vállalkozás, egy ilyen vásáron, felállított, egy 6-7 m átmérőjű, 10-15 m. magas hengert, hatalmas felirattal:

„LAVISON ULTRAHANGOS MOSÓGÉP”

A henger belsejében, bemutatta új termékét, amely az órások óra tisztító gépéhez hasonlóan, a vízben ultrahangrezgéseket keltve, kirázta a kelmékből a legmakacsabb szennyeződéseket is. Az ötlet kiváló volt, de csípte a konkurencia szemét. Ráadásul, az ötletet, ügyes üzletpolitikával párosítva, a vásárban, az amúgy is újdonságnak számító mosógépek piaci árához képest, jó áron árulták.

Mivel csak bemutató darabjaik voltak, a potenciális vevőktől, a gép árának felét elkérve, megrendeléseket vettek fel. Nagy volt az érdeklődés. Hatalmas mennyiségű megrendelést, és hatalmas pénzt szedtek össze. Ez akkoriban egy magánvállalkozásnak, ahogy akkor nevezték, „kisiparosnak” nem volt megengedve. Ma sincs, csak akkor az „elvtársak” konnunizmusnak, ma az „urak” globalizmusnak hívják.

Hamar kiderítették, hogy a megrendelések teljesíthetetlenek. A kisipari manufaktúra kényszerű korlátai között, a több vagonnyi lemezt, évek alatt sem lehetett volna feldolgozni, a többi részről nem is beszélve. A céget felszámolták, a tulajdonost lecsukták, a forrás szerint, a megrendelőket kártalanították.

Ez sem úgy ment, mint ma, hogy valaki kirabol, tönkretesz szorgalmasan dolgozó családokat, ezután széttárja a karját, sajnálom, nem értettünk hozzá, és büntetésből, miniszterelnököt csinálnak belőle.

A nagy népi vidámságot, a nehéz körülmények között, csak állami erőszakkal lehetett fenntartani. A nép, iszonyú terror alatt élt. Nem volt ugyan bankkölcsön, volt viszont békekölcsön. A párt, és szakszervezeti vezetők, listával járták a munkahelyeket, a dolgozóknak,havi bérük 20-25% -át, „önként” fel kellett ajánlani, az ország építésének oltárán. Aki nem tette, valahogy rövidesen alacsonyabb munkakörbe került, kevesebb fizetéssel, mint ami az előzőből maradt volna a felajánlás után. Azok is tudták akkor, amit a maiak.

A nép, mégis vidáman dolgozott. Igaz, a gazdáknak lesöpörték a padlását, hogy még vetőmagjuk sem maradt, a munkásoknak állandóan „rendezték” a normáját, hogy többet kelljen dolgozni, ugyanazért a pénzért. Ha valaki elkeseredésében panaszkodott, hamar az ávósok, Pelikán elvtárs óta közismert, fekete autója ment érte éjjdel. Jó esetben félholtra verték, de ha nem volt szerencséje, a 2-es villamos végállomásánál, a „fehér ház” pincéjében működtetett emberi húsdarálóban találta magát, ahonnan már egyenes útja volt, a külön csatornán, a Duna medrébe. Persze, ezt nem verték nagydobra, de azért sokan tudták. A források szerint, egy hosszú szakaszon, a kifolyótól lefelé, tilos volt horgászni is, nehogy valaki a halak elől, valami felismerhető emberi darabot fogjon, és így  nyilvánvalóságra kerüljön a dolog.

Egyszóval iszonyú volt a terror. A magyarság, mégis mosolyogva tűrte.

Szabadon garázdálkodtak a Péter Gáborok, és fajtársaik, csak a felszín alatt izzott a parázs.

  A II. világháborút lezáró egyezmények szerint, a megszálló csapatoknak, 10 év után, el kellett hagyni a megszállt területeket. Ezt, a nyugati hatalmak egy huszárvágással semmissé tették. 1949 áprilisában megalakították a NATO-t

A szovjetek, lépéshátrányba kerültek. Miután Ausztriából ki kellett vonulniuk,

1955 májusában sebtében létrehozták a Varsói Szerződést. E megszálló erőik, így már nem megszállók, hanem „ideiglenesen hazánkban tartózkodó szovjet csapatok” lettek. Létszámuk emelése azonban, politikai, akadályokba ütközött.

A szovjethatalom, békés szándékának bizonyítására, elkezdte csapatainak kivonását Magyarországról. Kellett egy kis „purparlé”, hogy megsokszorozva visszajöhessenek. Nem volt ez gond. Rákosi szabadjára engedte a zsidajait, és már is megvolt a balhé. Az évtizede rettegésben tartott nép, már nem félt semmitől. Egy felháborítóan provokáló, ha tetszik-ha nem Gerő beszéd után, a parlamenthez gyülekeztek, vállalva az akkori „tiltott csoportosulás” büntetőjogi kockázatát. Az ávo mesterlövészei, provokatívan belelőttek a tömegbe, a Kossuth téren. Itt fogyott el a nép türelme, és tört ki a forradalom. Az „elvtársak”, szovjetek és magyarok egyaránt, iszonyúan melléfogtak.

Minél erőszakosabban próbálták „megregulázni” a tömeget, annál keményebb, elszántabb ellenállásba ütköztek. Rövidesen a sorállományú katonákból álló Magyar Néphadsereg alakulatai, és a Rendőrség állománya is csatlakozott a forradalomhoz. A feldühödött emberek ávósokat akasztgattak a lámpavasakra, győztes magyarhoz méltatlanul, meggyalázva azokat. Néhány napon belül, megszerveződött a nemzetőrség, és helyreállt a rend. Megszűntek a pogromok, lincselések. Módszeresen kezdték felelősségre vonás céllal összegyűjteni, a Rákosista kollaboránsokat. Közben, a forradalmi önkéntesek, és a Magyar Néphadsereg alakulatai, felszámolták, a még itt lévő szovjet alakulatok ellenállását. Források szerint, volt olyan szovjet alakulat is, aki átállt a forradalom oldalára. Egy Kalamár nevű hajdani tanácselnök, egy iskolából, rádión, kémjelentéseket küldött a szovjeteknek. A forradalmi erők, bemérték az adást, és kiküldtek a helyszínre két nemzetőrt, hozná be a kollaboránst, ugyan, ne rádiózzon már. Ki is mentek, meg is találták, elő is állították. Pontosabban megpróbálták. Autójuk nem volt, hát gyalog kisérték.

A „hazafinak” sajnos, inába szállt a bátorsága. Nem akkor, amikor elhatározta, hogy kémkedik az ellenségnek, csak akkor, amikor ezen rajtakapták. Talán azt hitte, hogy a forradalmi hatóságok is az ő módszereikkel dolgoznak. és félt a veréstől. Egy kilométernyire az iskolától, ahonnan hozták, futásnak eredt, és még a figyelmeztető lövésre sem állt meg. Lelőtték. Utóbb, negyven éven át, az ő nevét viselte az utca. Ma ismét szent István út. Majdnem mindegy.

A hazaáruló, az hazaáruló, rég is Trianon idején is, 56-ban is, ma is.

Talán annyi a különbség, korábban nem volt belső ellenség közöttünk, ezer éve már az is van, és életünkért, fennmaradásunkért, egyfolytában harcolnunk kell vele.

A szovjet vezetés, pánikszerű sebességgel vonta ki, a még rendelkezése alatt álló, a forradalom oldalára át nem állt csapatait, a technikájukkal együtt, de a szembejövő vonatokon, új, megbízhatóan gyilkoló alakulatok özönlöttek az országba. Azokat is durván félrevezették. A források szerint, a ráckevei Duna ágban, a szuezi csatornát vélték felfedezni. Amikor megtudták, hogy Duna, és ez Magyarország, ahol a magyar nép forradalmát fojtják vérbe, vagy nem hitték el, vagy köptek egyet a parancsnok szavára.

12 nap felemelő szabadság után, Kádár, behívta a „szocializmus védelmében”

a „baráti” szovjet csapatokat. Október negyedikétől, nyílt totális agresszió indult meg. A több hadosztálynyi sereg, kíméletlen kegyetlenséggel fojtotta vérbe a magyar szabadságot. A Nagy Imre kormány semlegességi nyilatkozatát semmibe véve, nyomultak és gyilkoltak. Hiába volt a forradalmi civil és reguláris egységek hősi, férfias, magyar ellenállása, halált megvető bátorsága, a többszörös túlerő, 8 nap alatt felszámolta az ellenállást. Ez a 8 nap, maga volt a pokol. Rengeteg magyar emlékeibe, kitörölhetetlenül vésődött be. Az oroszok, mindenre lőttek, ami mozgott. Félelmükben szétlőtték, szétbombázták Budapestet. A gyerekektől féltek a legjobban. Igen. A magyar tizenévesek, csatlakozva a forradalomhoz, háborúsdit játszottak élesben. A veszélyt leginkább fel sem fogták, vagy ha igen, fittyet hánytak rá. A források szerint, felmásztak a városban meg-meg álló tankok hátuljára. Ha a parancsnok, kibújt a torony tetején, azt társaik a kapualjakból lelőtték, társuk pedig, bedobta az aktivált kézigránátot a csapóajtón. Az a tank, tovább nem harcolt. Néhány ilyen eset után, már nem volt kibújt parancsnok, sem nyitott csapóajtó. Ez sem volt akadály. Molotov koktélokkal dobálták meg a tankokat. Ha a személyzet előjött, lelövöldözték. Ha bent maradt, bennégett. A magyar gyerekek, tigris módjára védték a hazájukat, és főnix módjára haltak hősi halált. Ezek a tragédiák, tovább fokozták a túlélők harci elszántságát, és tovább növelték, az agresszióba kényszerített oroszok félelmeit. A város tele volt orosz és magyar kilőtt, kiégett harci járművekkel. Források szerint, a gubacsi hídon át, a Csepelre bevonulni szándékozó páncélos alakulatot, a srácok úgy állították meg, hogy a közeli vasüzletből, vas palacsintasütőket hoztak. Nyeleiket letörve, sakktábla elrendezésben, pofával az útra borították őket. A tankok, nem mertek rámenni, páncélelhárító aknának gondolva azokat. Ilyen és hasonló trükkökkel. Csepel 8 napig ellenállt az agressziónak. Közben az amerikai kézben lévő Szabad Európa Rádió meg az Amerika Hangja egyfolytában biztatta a magyarságot, tartsatok ki, segítünk. Mondták, miközben rég megegyeztek az oroszokkal, nem támogatják a magyar forradalmat. A magyarság elhitte a hazugságaikat és a kilátástalanságban is harcolt és vérzett.

Mire való volt, a hazug biztatás?

Akkor még nem ismertük a nyugat „jó” indulatát. Ma már tudjuk, hogy csak a magyarok pusztításának, öldöklésének célját szolgálta, ahogy a vietnami háború a vittekét, az afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai, háborúkban az arabokét. A gyilkosoknak, a gyilkolás az életeleme, anélkül nem élhetnek. Ahol nincs ..,., ott kevernek, hogy büdösködjön.

   A forradalom leverése után, a hatalom iszonyú bosszút állt. A biszkuk, és fajtársaik, törvényesen gyilkolhattak, és ma is élvezik a jutalmát.

Mi van ebben az országban? És a világban?

56, tanulságából azért annyi megmaradt a hatalomnak, hogy a magyarokat, nem lehet „kis balhékba” beugratni. A magyar, sokáig tűr, de ha megmozdul, olyat üt, hogy ott fű nem nő. Kádár, a tapasztalatokból tanulva, egyfajta külön útra lépett a szovjet, hatalmi szférán belül. Elsősorban, bár kimondatlanul, de korlátozta a zsidók nyomulását. Igyekezett kulcspozíciókba magyarokat is ültetni.  Ezt a cionisták, bestiális módon akadályozták. Ha nem tudták a kiszemelt magyart politikailag, vagy erkölcsileg lejáratni, inkább megölték, csakhogy pozícióba ne kerüljön. A bérenc belügyminisztérium pedig, mindig kész volt "elsikálni" az ilyen ügyeket.

A történtek után, a szovjet vezetők is adtak Kádár szavára. Figyelt az ország gazdaságára. Amennyire önmaga veszélyeztetése nélkül tudta, korlátozta az 56 utáni zsidó bosszúhadjárat méreteit. Kiharcolt bizonyos szabadságjogokat, cserében támogatta a szovjetuniót. Amit a nyugat nem adott el a szovjeteknek, azt megvette Magyarország, és fű alatt átadta a szovjeteknek. Működött persze fordítva is. Így történhetett pl., hogy a szovjetektől bejött durva 10-30 mm vaslemezről, acetonnal lemosták az orosz jelzést, majd magyar jelzést fújva rá. eladták Izraelnek, akinek az oroszok, nem adtak ilyesmit.

A lényeg ott volt, hogy ezek az akciók, mindig hoztak hasznot a magyar gazdaságnak, és soha sem irányultak a magyar nép ellen.

Ahogy Kádár öregedett, 56 emléke homályosodott, úgy csökkent a befolyása.

Egyre kevésbé tudta akadályozni a zsidó nyomulást, míg végül, teljesen kitúrták a hatalomból. 75-ben, már megkezdődött, a magyar iparnak, a hazug indokokkal történő felszámolása. A KGST-re, és gazdaságtalanságra hivatkozva, átadták a nagy múltú ORION híradástechnikai gyárat Bulgáriának. Nem sokkal ez után, bezárták a Csepeli Motorkerékpár Gyárat, ahol a közkedvelt Csepeleket, később Pannóniákat gyártották, csaknem, 100 év óta.

Később, átnyúlva Kádár feje fölött, a nyugati, de inkább a cionista politikának elkötelezett Grósz Károly (1987-től) és Németh Miklós (1989-től) váltak, egészen Antallig (1993) a magyar politika meghatározó személyiségeivé. Kádárt kigolyózva megszervezték az ország kifosztását. Hamar rájöttek, hogy ez a meglévő hierarchiában nem lehetséges, ezért „megágyaztak” a

rendszerváltásnak. Megalkották azt a többpárti alapon álló rendszert, amit demokráciának hazudtak, de valójában, amelyben a cionisták hatalma megkérdőjelezhetetlen volt.

A vallás, és egyházak.

Rákositól Antallig, a vallások, tűrt, de nem támogatott létezők voltak. Az ifjúság nevelésében, oktatásában, kizárólagosan állami iskolákban, csak hamisított történelem, többszörösen cáfolt, mégis igazként oktatott, materialista fejlődéstörténet és filozófia volt oktatható. (nagyrészt ma is)

A 48 év alatt, tulajdonképpen, legalább két generáció nőtt fel. Közülük sokan tették magukévá, az ateista materialista világnézetet. A szülők sem nagyon szorgalmazták gyermekeik hitre nevelését, mert úgy tűnt, a kommunizmus, hátterében a szovjetunióval, örökre megdönthetetlen. Ebben a társadalomban viszont, a hívő ember, csak másodrendű polgár lehetett.

Nem így lett. A kommunizmus is megdőlt, ahogy megdől a globalizmus is.

A nép, ketté szakadt, és mindegyik, egy kicsit ferde szemmel nézett a másikra.

Ez a megosztottság, a cionistáknak éppen megfelelt, és ezt sikerült a „rendszerváltás” utánra is átültetni. Ezek szerint a magyarság az elmúlt ezer év után, az utóbbi ötvenben sem tanult a múltból. Hogyan is tanulhatott volna belőle, amikor gondoskodtak róla, hogy a valóságot ne is ismerje.

Akit, érdekel, most megismerheti, és ha megismeri, megváltozik a gondolkodása.

Béla László

   Joggal vetődik fel a kérdés, hogy a fészkesbe kerül egymás mellé, ennek, a magyarság szempontjából két nagy jelentőségű embernek a neve, 945 év távlatából. Az, egyszerű okból, mert ez a két kiemelt ember jelenti, egy korszak elejét, és végét.

  Talán jobb, nem ismerni a történelmet, mert amit az ember nem tud, az nem is fájhat neki. Hogy mégis írok erről, az a másik nagy igazság miatt van. Nevezetesen azért, mert amit az ember nem tud, az nem is adhat erőt, sem a nehézségek elviseléséhez, sem azok leküzdéséhez. Ezért gondolom úgy, hogy a magyar történelmet, minden magyarnak ismernie kell. Igaz, ferdítetlen, hamisítatlan formájában, úgy, ahogyan az a való életben történt.

Néhány mondat az előzményekről.

A magyar állam, nem István királlyal kezdődött. Az ókor, legnagyobb birodalmának, a Hun birodalomnak az örökösei, „jogutódai” és folytatói  vagyunk, akár tetszik ez másoknak, akár nem. Attilát, Róma körülzárása, és nagylelkű, ostrom nélküli visszavonulása után, 453-ban Rómában mérgezték meg. Birodalma összeomlott, végigrabolták, és elkezdődött a kihelyezett határőrző hunok-magyarok visszatelepülése a Kárpát-medencébe. Ezzel, 460 és 900 között, egy nagyon szilárd, katonailag erős, törzsszövetségen alapuló, ókeresztény magyar állam jött létre. Róma, a nyugat, részint, mert félt ettől a hatalomtól, részint mert már akkor is szemet vetett a Kárpát-medencére 907-ben, egy hatalmas agresszív támadást intézett Magyarország ellen. Árpád, akkori fejedelmünk, magyar honvédő harcosaival, a csaknem háromszoros túlerővel támadó német-római sereget, ronggyá verve megsemmisítette, a támadást elhárította. Igaz, a harcok következtében, ő maga és két fia is életét vesztette, de megvédték a hazát.

Van e ma egyetlen vezető, aki így kiállna a népéért, és nem a biztonságos bunkerből szemlélné, hogyan gyilkolják őket?

   A nyugat, látván az eredményt, hosszú időre letett, a magyarok, a Kárpát- medence erőszakos meghódításáról, inkább fondorlatos tervet eszeltek ki.

Valójában itt kezdődött István király története.

Géza fejedelem, felesége révén, már ismerte a zsidó-kereszény vallást. Fiát Vajkot, mellőzve a régi magyar hagyományokat, nem Géza nevelte, hanem idegenbe, katolikus papok nevelésébe adta. A fiatal magyar, ez alatt, totális agymosáson esett át. Mire hazakerült, fogalma sem volt, a magyar hitben élő, segítő, támogató Istenről, aki a bajban remény, a harcban erő, az örömben társ.

„Istenfélelemre” nevelték. Elhitették vele, hogy Isten, egy számon kérő, büntető zsarnok, aki uralkodik az emberek felett. Elítéli a bűnösöket, akik meg nem gyónják, és meg nem bánják a bűneiket. Belesulykolták, hogy egyik ember bűnét, egy másik ember megbocsáthatja, mert annak erre – mint papnak – közvetlen felhatalmazása van Istentől. Vajk tehát, mint agymosott magyar, teljesen alkalmas volt bármilyen egyházi ármány keresztülvitelére. Részben az agymosás okán, részben, mert kétséget kizáróan, Géza fejedelem fia, cáfolhatatlanul magyar ember volt. Ebbeli tulajdonságai miatt, vélhetően a magyarok sem utasítják el, és kiválóan megfelel, az egyház terjeszkedési terveinek. Öt cserkészték be, a külhonból érkező egyházi méltóságok, de volt egy baj. A magyarok közti megállapodás szerint, az ország vezetésére Koppány volt jogosult, Géza halála után.

Koppány keményfejű magyar volt. Nem „félte” az Istent, hanem segítőként tisztelte, mint a többi magyar. Megtartotta Jézus intelmeit a békés élethez. És eszébe sem volt idegen igába hajtani a magyarságot, eldobni ősi hitüket, és valami új, ismeretlenre cserélni. Minden magyar a saját szívében, és a saját házában hódolt a Teremtőnek. Ős magyar egyház nem volt. A katolicizmus terjeszkedni akart, területet, hatalmat, vagyont és befolyást akart szerezni. Az egyház, a pápa, Vajkot tudta rávenni erre, a szent korona visszaadásának, (amiért Lehel és Bulcsú, a két Európa-szerte ismert és tisztelt hadvezér, korábban az életét áldozta)  Koppány, és a mögötte felsorakozott magyarság, fegyveres leverésének ígéretével. Ellentételként, a magyarság őskeresztény hitének letörését, a zsidó-keresztény vallás erőszakos terjesztését, és a magyarság történeti emlékeinek megsemmisítését követelték tőle. Vajk ráállt az alkura, és 1000- 1001-ben

  István néven, megkoronáztatta magát. Egyes történeti források, ezzel szemben azt állítják, hogy ő ment oda az egyházhoz kuncsorogni a koronáért.

Melyik verzió az igaz, ezer év távlatából nehéz eldönteni, de bármelyik is volt, ez a tényeken, a honfitársak lemészárlásán, a vérszerződés megszegésén mit sem változtat. Istvánnal betört az idegen befolyás magyar földre, amivel az óta is folyamatosan küzdenünk kell. A kiirtott szakrális vezetők, a táltosok, egyes források szerint megátkozták a magyarokat (turáni átok), hogy mindaddig, ameddig a zsidó-keresztény egyházhoz tartozunk, legyen széthúzás, ellenségeskedés közöttünk. Koppány leverését iszonyú egyházi bosszú, valóságos népirtás követte. A békére törekvő, de hagyománytisztelő magyarok, nagyon nehezen fogadták el az új vallást, de a terror hatására, részben színleg, részben valóban behódoltak. Rosszallták a bűnbocsánat hirdetését, értetlenkedve álltak a gyónás, mint a legbelsőbb magánügyek feltárása előtt.

Általános vélekedés volt, a források szerint, hogy ez a vallás, gonosszá teszi az embereket. Az őskereszténységben élő magyarok, a bennük élő Istenben hittek, azzal (a lelkiismeretükkel) kellett elszámolni minden dolgukat. Tudták, hogy minden gonosz cselekedet, amit elkövettek, terheli a lelküket, ezért tartózkodtak minden gonoszságtól. Az új vallás, bármilyen bűnre megadja a „penitenciát”, megfelelő imákért, de olyan is volt, hogy pénzért árulták a bűnbocsánatot.

Ez a kalmárszellem, a magyarok számára Istentelennek, és erkölcstelennek tűnt.

Elfogadhatatlan volt, hogy valaki bármit megtehet, ha meggyónja, és leimádkozza, vagy megfizeti, akkor kihúzhatja magát, mint ha mi sem történt volna.

Ilyen ellenérzések miatt, jelentős ellenállásba ütközött az új vallás elfogadása, amit az egyház, inkvizícióval, máglyahalállal, kőkeményen letört.

Évszázadok alatt, a kemény magyarságot sikerült megtörni. Az új vallással, új vendégek is jöttek az országba. Olaszok, németek, izmaeliták (zsidók). Ez utóbbiak, jó üzleti érzékükkel, és a keresztényektől eltérő hitükkel, belső szabályrendszerükkel, hamar gazdasági fölényre tettek szert a magyarsággal, és más nemzetiségekkel szemben. Megszereztek állami hivatalokat, sókamarákat, és tevékenységükkel olyan károkat okoztak, ami miatt, II. András magyar király, az „Aranybulla” királyi dekrétumban 1222-ben nevesítve eltiltotta őket állami hivatalok betöltésétől, és minden közügyekben való részvételtől. Figyelmeztetendő a magyarokat, az izmaelitákat jellegzetes kaftán, és vörös süveg viselésére kötelezte. (ez nem a sárga csillag volt, csak az elődje)

Ezeket a szabályokat megtartva, vendégként, háborítatlanul tevékenykedhettek egész Magyarországon. Ez után következett a „sötét középkor”.

Hogy mitől sötét, azt különböző források különbözőképpen magyarázzák.

Napirenden voltak a táltos-kivégzések, boszorkányégetések, ártatlan emberek brutális, szadista elpusztítása.

  Egyes források szerint, az egyház, élve addigra kiteljesedő hatalmával, beletoldott az időszámításunkba háromszáz nem létező évet. Ezt, a forrás, erre az időre datált, hamisnak mondott oklevelekkel próbálja bizonyítani. Ebből az időből, olyan családok ősiségét eredeztették, akiket később, magas rangokra emeltek. Az igazság kiderítéséhez, abba az időbe kellene visszamenni, ami lehetetlen. Kétségtelen tény viszont, hogy a Magyar Képes Krónikából, hiányzik háromszáz év, amire nincs elfogadható, logikus magyarázat.

 Az egyház, közben folytatta hatalma kiterjesztését és megszilárdítását, mígnem Bakócz Tamás, katolikus érsek, (aki még esélyes pápajelölt is volt) keresztes háborúhoz gyűjtött, negyvenezer főnyi magyar sereget, a vallás, további erőszakos terjesztésére. Ennek fővezéreként, az erdélyi székely lófö (ez egy méltóság) család leszármazottját, Dózsa Györgyöt tette meg. Ebből indult el, a Dózsa-féle háború, amit a mai történetírás, nemes egyszerűséggel parasztfelkelésnek nevez. Mikor Bakócz Tamás lefújta a keresztes hadjáratot, a sereg nem feloszlott, hanem a hatalom ellen fordult.

Más források szerint, nem egészen parasztfelkelés, sokkal inkább vallásháború volt.

Addigra a főnemesség, felfedezve a katolicizmus kiváltságait, teljes egészében behódolt az egyháznak. Az alacsonyabb rangú nemesekben, jobbágyokban és zsellérekben, még élt, az igazságosabb és erkölcsösebb ős magyar hit iránti ragaszkodás. Elsődlegesen ez a feszültség vezetett a harcokhoz. Az isteni támogatásba vetett hit, az igazságért való küzdelem, hallatlan erőt adott Dózsa seregének. Több várat elfoglalt, látványosan sikeres csatákat vívott, mígnem Szapolyai János erdélyi vajda seregének túlereje, a temesvári csatában 1514

Julius 15.én legyőzte. Ez volt István király óta, a magyarság legnagyobb vallási megosztása, ami ismét hatalmas vér vesztességgel járt. Dózsa Györgyöt, és testvérét Dózsa Gergelyt, elfogták, és bestiálisan szadista módon kivégezték.

Az egyház hatalma, ezzel ismét erősödött, sőt, a nép körében rettegetté vált.

A hatalom, kezdett kicsúszni az alapító és terjesztő zsidóság kezéből.

Közben Spanyolországban és Portugáliában 1390-től erősen megromlott a zsidóság helyzete. A napirendre kerülő pogromok elől, sok család Törökországba menekült. Természetüknél fogva, ott is, alig 100  év alatt, nagy befolyást szereztek, és újabb gazdagodás érdekében, elindították az oszmán birodalomépítés terjeszkedő politikáját. Az oszmán török birodalom, megtámadta Európát. A katolicizmus egyeduralmának Magyarországon,

1526-al a török támadások vetettek véget. A harcok, nem csak a török porta és a magyar királyok között, de más államok és a porta között is zajlottak, de mindig magyar hadszíntéren. Nyilvánvaló volt, hogy a hatalomszerzés mellett, a magyar vér ontása volt a másodlagos cél. (ha nem az elsődleges) Nagy keresztény „szövetségeseink” rendre cserbenhagytak bennünket, és még a magyarok között is megosztottság lett úrrá. A török harcok, durván az 1700-as évekig húzódtak.

A török hadak végleges kiűzéséhez nyújtott, segítséget, az osztrák Habsburg ház. A kereskedőből előlépett uralkodó család, ilyen alapon, jogot formált a magyar trónra. Jelenlévő, a harcokba kevéssé bevetett haderejének árnyékában, létrehozta, az Osztrák-Magyar monarchiát. Az egyház, ismét visszanyerte totális hatalmát, benne a zsidóság minden kiváltságával. Míg a katolicizmus, tiltotta a híveinek a kamatra való pénzkölcsönzést, a zsidókat ebben semmi nem akadályozta.

Magyarország teljes beolvasztását az osztrák birodalomba, a Rákóczi szabadságharc akadályozta meg. Ezért viszont, 1703-tól 1711-ig ismét rengeteg magyar vér folyt. Végül 1711-ben leverték, de az ország, állami léte megmaradt.

Magyarország, a bécsi Rothsild bank pénzét használta. Ezen a csatornán át, ugyanúgy működött a pénzszivattyú, mint ma az EU-n és IMF-en keresztül.

Az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc, ami az Európán az 1700-as évek végétől végigsöprő forradalmi hullám hatására robbant ki, alapjában polgári politikai eszközökkel akarta visszaszorítani, az osztrák, Rothsild féle fosztogatást. Amikor viszont Kossuth, ténylegesen hozzákezdett a magyar pénz megteremtéséhez, (Kossuth bankó) akkor a Rothsildok, megparancsolták az osztrák kormánynak, hogy a magyar törekvéseket, katonai erővel le kell verni.

Ismét a magyar vér ontatott, de az osztrák agresszor haderő, kevésnek bizonyult, a hazájukért harcoló magyar seregek leverésére. Mivel abban az időben Miklós cárt is a Rothsildok pénzelték, nem volt nehéz őt rávenni, hogy leverje a magyar forradalmat. Az orosz medve, lehengerelte a magyar függetlenséget. Az osztrák zsidóság, Hajnaú révén iszonyú bosszút állt, de az ország léte megmaradt.

A feszültség egyre csökkent. A kevésbé ellenséges osztrák bajorokkal, az 1867-ben történt kiegyezés után, a monarchia, egyre egységesebb, demokratikusabb erővé kezdett válni. A kiválasztottak előtt felsejlett a hatalomvesztés rémképe.

Képtelenek voltak közel ezer év alatt megsemmisíteni Magyarországot, és ez fenyegetést, hatalomkorlátozást jelentett számukra. Eldöntötték, hogy most aztán végképp megsemmisítik hazánkat.

    Az 1914 június 28.-án Ferenc Ferdinánd, Habsburg trónörökös ellen elkövetett (vagy megszervezett) gyilkos merénylet ürügyén, az Osztrák-Magyar monarchia, a magyarok minden tiltakozását félretolva, megtámadta Szerbiát.

Ez az agresszió az első világháborúvá terebélyesedett. A háború lefolyása, a benne előfordult cselszövések, árulások és pénzügyi manőverek, egy külön könyvet megtöltenének, így jelenleg csak a végeredményét idézem, magyar szempontból. Magyarországot, mint a háború kirobbantásáért felelős, vesztes felet, Trianonban feldarabolták, területének csaknem háromnegyedét más államokhoz csatolták. Hogy ez az akció, mennyire Magyarország, és a magyarok ellen irányult, mi sem bizonyítja fényesebben, mint hogy a háború kirobbantásáért valóban felelős, és velünk együtt vesztes Ausztriához is csatoltak magyar területeket. Ez már az igazságtalanság, és nemzetközi gátlástalanság felső határesete volt. Vajh, ki lehetett mögötte. A magyarországi zsidóség, ebből a magyarellenes pusztításból is busásan kivette a részét. Károlyi, a vörös gróf, és kommunista zsidók között folyt, a hatalomért a huzavona. A vesztett háború után, hazánkat mindenfelől intervenciós erők támadták. Károlyi, mint akkori miniszterelnök, a frontokról hazatérő harcképes magyar alakulatokat leszerelte, azzal a nyafogó kifogással, hogy nem akar több katonát látni. Ezzel védtelenné tette hazánkat, kiszolgáltatta az így, ellenállás nélkül benyomuló román, francia, szerb és cseh megszálló erőknek. A területek feletti pillanatnyi ellenőrzés, meghatározó jelentőségű volt, a hazánkat dögevőként széttépő ellenségeink mozgásterére. A háborús helyzetben zűrzavarossá vált politikai helyzetet kihasználva, Kun (Kohn) Béla, és elvtársai felfegyverkeztek, szabadcsapataik magukhoz ragadták a hatalmat.

1918-ban kikiáltották a tanácsköztársaságot, és megkezdték százharminchárom napi gyilkolászásukat. A források szerint, „bátran”, páncélvonattal járták a Dunántúlt. Ahol nem láttak katonákat, fegyvereseket, kiszálltak, fegyvertelen, védekezésképtelen civileket, egész családokat kiirtottak és kiraboltak, míg Horthy csapatai, meg nem tisztították tőlük az országot.

Horthy Miklós a hajdani császári tengerésztiszt, Ferenc József császár egykori szárnysegédje, ellentengernagy 1920 tavaszától 1944 őszéig kormányzóként vezette a Magyar Királyságot. A háborúban meggyötört, területének háromnegyedétől, iparának és nyersanyagforrásainak több mint a felétől megfosztott, halálraítélt országban, képes volt lelket önteni az emberekbe, és agóniájából újraéleszteni, a  Magyar Királyságot. A mélységesen megalázott, kirabolt nép megerősödése, dühödt gyűlöletet váltott ki, a Magyarország halálát prognosztizáló külső és belső ellenségeinkből. Horthy rádöbbent, hogy ennek a gyűlölködő ellenségnek, legalább a határainkon belül, gátat kell szabni előrenyomulásában, térnyerésében. Visszanyúlt II. András aranybullájához, és azt megfinomítva, meghozta „numerus clausus” (zárt szám) néven, legtöbbet támadott törvényét. Ezzel megakadályozta a magyar fiatalokat, a továbbtanulásból alattomosan kiszorító kisebbségi törekvéseket. Ezt a törvényt a zsidóság, azonnal zsidóellenes, diszkriminatív törvénynek nevezte.

Nem az volt. Minden nemzetiségre vonatkozott. Hogy a zsidóság, nem volt hajlandó magát soha (ma sem) hazánkban nemzetiségként regisztráltatni, és ezért ez a törvény fokozottan rosszul érintette, erről sem Horthy, sem egyetlen más magyar, nem tehetett. Ez a rejtőzködő életmód, és a háttérben való nyomulás, egyik velejárója.

  Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyarok hazai vezető szerepének visszaállítását, nem lehet elkerülni. Ezt a hatalomba belekóstolt kisebbség, nem akarta tudomásul venni. Újabb háború kirobbantását tervezte. Közben Németországban, fellépett Hitler, és a megalázott németek között, nemzeti-szocialista elveivel, népszerűsége példátlanul növekedett. Úgyszintén növekedett a németek körében a soraikban élő, addig dédelgetett, és az első világháborúban, súlyos, kollaboráns árulást elkövetett zsidóság elutasítása.

 Hitler, még rá is játszott erre a folyamatra. Minduntalan felmutatta, hol, mennyiben voltak a nép ártalmára, az ott élő zsidók. Ezt a természetesen ébredő, de általa is gerjesztett folyamatot, az ország mentesítésére akarta felhasználni.

  Ez, egy másik történet lenne, így kénytelen vagyok beérni, a végkifejlettel.

A nemzetközi zsidóság, kereskedelmi világembargóval, Hitler rendezési ajánlatainak lesöprésével, Németországban kiügyeskedett munkanélküliséggel, előbb eszelős fegyverkezésbe, (munkalehetőség) utóbb, egy Hitler által sem kívánt háborúba tudta kényszeríteni Németországot.

Az önérzetében sértett Magyarországnak, ennek ellenére nem állt szándékában ismét háborúba keveredni. Ettől függetlenül, a kérdés, belpolitikailag is elég kiélezett volt. Elég volt Kassát, azonosíthatatlan, felségjelzés nélküli gépekkel bombázni, hogy Magyarország, Hitler oldalán, belépjen a háborúba.

Hitler ezt a döntést, barátságos lépésként értékelte, és viszonzásképpen, politikai súlyával elérte, némi felvidéki terület, és Észak-Erdély visszacsatolását Magyarországhoz I. és II bécsi döntés. Nagyapám maga is, a Magyar Honvédség

kerékpáros hírvivőjeként, részt vett a területátvételben. Bizony, elérzékenyült nosztalgiával mesélte, hogy a honvédség, egyetlen puskalövés nélkül vette birtokba a területet, a magyar és román lakosok egyaránt virágesővel és lelkes szeretettel várták a magyar honvédeket.

  Az öröm után, jött az üröm. Amikor az európai nemzetek, már jól tönkreverték egymást, az „igazságosztó” Amerika ismét belépett az európai háborúba.

Fegyverrel, nyersanyaggal, és pénzzel támogatta Sztálint, ő maga pedig, nyugat-Európában nyitott frontot.

   És megkezdődtek az angol-amerikai terror-bobázások, jött a doni áttörés, és mindenki tudja, még mi minden. Azután jött Vorosilov, hogy 1848 után, ismét oroszok hengereljék le Magyarországot.

Megtették.

Mi pedig, csaknem ötven éven át énekeltük: „ a hősök nagy áldozatát őrzi hű szívünk” Hogy milyen volt, és mit jelentett ez az áldozat, azt a magyar családok, bárkinél jobban tudják.

  Eddig a Magyarság életének, és hányattatásának 945 éves szakasza.

Elnézését kérem Kedves Olvasóimnak, hogy a történetet a terjedelme miatt, a teljesség igénye nélkül írtam le, és nem mellékelek hozzá forrásjegyzéket. Mindezt azért, mert a jegyzék terjedelmesebb lenne, mint maga a cikk.

Kérem, fogadják úgy, mint magyar népmesét, és akként is fejezem be.

Így volt, igaz volt, aki nem hiszi, járjon utána.

Béla László

    Noha ez a szöveg, Jézus megöletése után íródott, természetesen a zsidók által, és a zsidó kereszténység alapjává tették, mégis vannak benne, mindenki számára, érdekes állítások.

Igaz, azok legtöbbjét, az évszázadok alatt, mint nem kanonizált szövegeket, kivették, de érdemes értelmezni, ami maradt. Természetesen a szimbólumok tengerébe, sok minden belemagyarázható, azért vannak elég egyértelmű dogok.

12,12 Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj [Zsolt. 96,11. Ésa. 49,13. rész 8,13.9,2-12.11,14.] a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.

(Ez adhat nekünk reményt)

Bár a háttérhatalom pusztításában és önzésében, valóban látni a gonosz jelenlétét, de azt is látni, hogy már kevés ideje van.

13,3 És látám, hogy egy az ő fejei közül mintegy halálos sebbel megsebesíttetett; de az ő halálos sebe meggyógyíttaték; és csodálván, az egész föld követé a fenevadat.

(Ezt tapasztaljuk ma)

Amikor a tisztességesek a háttérhatalmat megtámadják, hogy megsemmisítsék, az mindig újjáéled, és aki a vesztét várja, nagyokat csalódik, és aki eddig támogatta, még inkább támogatja. Fényre derül, egy-egy főkolompos gazembersége, de mindig elsimították, ma már nem lehet. 

13,16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra[rész 19,20.] bélyeget tegyenek;

(Ezt szeretnék véghezvinni a csipekkel)

Mindenhol tönkreteszik a kofákat és kisfarmokat, hogy az ellátás egyedül a multik, tehát a háttérhatalom kezébe összpontosuljon. Az „új világrend” egyik fő törekvése, megbélyegezni minden embert. Szeretnék megszüntetni a pénzt, helyette minden emberbe csipet ültetni, ami bankkártyaként követi az adott ember jövedelmeit és költéseit, és ha ez általánossá lenne, csak az vásárolhatna, akinek csipje van. mellékesen, minden emberről tudhatnák, ki merre jár, hol, mit vásárol, kivel, kikkel találkozik.(totális kontroll, tottális rabszolgaság)

13,17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad [rész 14,9.11.] bélyege van, vagy neve, vagy nevének [vers 18.] száma.

( A multik pedig az eszközök ehhez)

Minden multi vonalkód alatti számsorban megtalálható a 666

14,8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott [Ésa. 21,9. Jer. 51,8.] Babilon, [rész 16,19.17,5.18,2.] a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából [rész 17,2.] adott inni minden pogány népnek.

És végre megtöretik a hazugság, igazságtalanság, Róma hatalma, amit a zsidók gyakorolnak, mert minden jobb érzésű nép között, kiépítette támogatói rendszerét, hogy azokat is megrontva, hasonlatossá tegye önmagához.

16,2 Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély [2 Móz. 9,10.11.] azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. [rész 13,14.16.17.]

( A csipek burkolata felreped, a pénzimádók fekéllyel jelöltetnek)

Már kifejlesztették a Sátán bélyegét a mikrocsipet, amit néhány országban már használnak. Fiatalok menőznek vele – hehe, nincs nálam pénz, mégis én fizetek – nem tudják, mit tesznek. Ez a csip, Lítium akkumlátorral működik, és fiziológiás sóoldatba merítve,injekciós fecskendővel úsztatható a bőr alá, sérülésmentesen. Nyomtalanul (következmények nélkül) eltávolítani lehetetlen, mert érintésre megsérül a hártyája, kijön belőle a Lítium, és súlyos, gyógyíthatatlan fekélyt okoz az élő szövetekben.

18,6 Fizessetek [Zsolt. 137,8. Jer. 50,15.] úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki.

(aki nyomorba döntött, nem megölni, de nyomorba dönteni kell)

A háttérhatalom haszonélvezőit és támogatóit, a felszabadult emberiség, még meg akarná ölni. Ezért késik még au Isteni parancs a beavatkozásra. Tudatunk fejlődése lesz az, ami megmutatja számunkra, mivel kell őket megbüntetni. Nyomorral.

18,9 És siratják őt, és jajgatnak ő rajta a föld királyai, a kik vele [rész 17,2.] paráználkodtak és dobzódtak, mikor az ő égésének füstjét látják,

( a világ bábkormányai kétségbeesnek a háttérhatalom bukásán)

Az IMF vazallusai, az EU nagyjai kétségbeesetten fogják konstatálni, amikor a háttérhatalom összeomlik. Velük együtt rettegnek, az őket kiszolgáló kormányok, mert tudják, osztozni fognak a sorsukban épp úgy, ahogy most a fosztogatás hasznában.

19,11 És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, [rész 6,2.] és a ki azon ül vala, hivatik vala [rész 3,14.] Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik.

Korábban már láttuk a lovast 6,2 És látám, és ímé egy fehér ló, [rész 19,11.] és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön.

És nem sok fantázia kell hogy megállapítsuk, Attiláról, a Hunok fejedelméről van szó. Ő az egyetlen „király” aki kapta a Magyar Szent Koronát görög szerzetesektől, de soha nem használta. Megköszönve eltette kincstárába – mondván  - ő király anélkül is, mert Isten akaratát képviseli. A maga korában az ismert világ rettegte a hatalmát, és Isten ostorának nevezték, mert mindig győzött. (kijöve győzve, hogy győzzőn). Minden későbbi király, magának csinált koronát, hogy hatalmát „Isten kegyelméből valónak” tűntesse fel, egyedül a Hunok-Magyarok kaptak mástól. Ezt a koronát rabolták el, az avar kincsekkel együtt, miután Attilát Rómában megmérgezték, és birodalma, szakrális fejedelem híján összeomlott. Ennek a koronának a visszaszerzéséért vonult Lehel és Bulcsú Regansburg vára alá, ahol hitszegő módon tőrbe csalták, és kivégezték. Ezzel a koronával csábították el a rómaiak Vajkot, hogy népe ellen fordítva, Szent Istvánná koronázzák.  Következésképpen a magyaroknak kell véghezvinni Isten akaratát a Földön, és győzelmük Isten által elrendelt esemény. Ezért akarnak bennünket kiirtani a zsidók, de legalább is szétkergetni a világban. Azt hiszik, ellenállhatnak Isteni akaratának. Tévednek. Isteni védelem alatt állunk. Éppúgy nem lehet kipusztítani bennünket, ahogy őket sem. Ugyanilyen védelmet élveznek a saját, külön Istenük, kiválasztójuk révén, csakhogy nem ugyanarról a hatalomról beszélnek Istenként. Annyi a különbség, minket szétkergetni sem lehet, mert mi, nem akarunk másokat leigázni, sem felvásárolni.

Ezek azért fontosabb dolgok annál, mintsem megengedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy nem tudunk róluk.

Béla László

   Mint korábban írtam, a tudatváltás folyamatában vagyunk. Ez, a jelenlegihez, és a korábbiakhoz viszonyítva, az emberek képességeiben és gondolkodásmódjában, jelentős változásokat hoz. Egyre kevésbé kerül elő bennünk, az elszenvedett sérelmeink miatti bosszúvágy, sokkal jellemzőbben, a sérelmek megelőzésének lehetősége.

    Egy konkrét eset.

Néhány hónapja, beszélgettem egy emberrel, akitől a megélhetésem alapját képező jövedelmem függött. Átlagos értelmezésben, azt is mondhatnánk, hogy egyik főnökömmel. Nyájas kedvességgel ecsetelte, mennyire elégedett a munkámmal, milyen fontos munkatárs vagyok a cégnél. Mi tagadás, jól esett az elismerés, mégis, mint ha szavait rosszul értelmeztem volna. Mint ha egy alig hallható hang, a szavai alá keverve azt mondta volna, nem érdemelsz te annyi fizetést, amit elviszel. Rövidesen megnyílik a lehetőség, hogy levegyem a béredet, és a különbözetet a magaméhoz tegyem. Értetlenül álltam a jelenség előtt, de ki tudja miért, mégis komolyan vettem, ezt az alig-információt.

Szétnéztem a baráti körben, hol tudnék hasonló feltételekkel munkát találni. Akadt is lehetőségem, több. Egy, éppen olyan, ami kicsit kedvezőbb is volt, és bármikor betölthettem az állást. Akkor még nem tettem, de a tarsolyomban volt.

Néhány hét múlva, ismét megkeresett a „főnököm”. Szomorú arcot öltve elmondta, sajnos a válságban nehezedett a cég helyzete, ezért kénytelen csökkenteni a fizetésemet 25%-al. Megköszöni, ha megértem, de ha nem tudom elfogadni, ki is léphetek.

  Ez alkalommal, ismét, a korábbinál már erősebben, hallani véltem egy másik szöveget. Na, te szegény ördög! Eljött az én időm. Te dolgozhatsz, mint a güzü, én meg gazdagodom. Ebben a munkanélküliségben úgysem tudsz hova menni, tehát robotolj szorgalmasan!

Felfogtam mindkét közlés értelmét, és érdekes módon, nem ébredtek bennem indulatok. Számítottam egy ilyen fordulatra. Ugyanolyan barátságos stílusban tájékoztattam: Megértem a cég nehéz helyzetét, és hogy könnyítsek rajta, nem a 25%-ról mondok le, de holnaptól, nem dolgozom a cégnél, az egész fizetésemmel gazdálkodhattok. Elég furcsa színe lett a főnököm arcának.

Arról kezdett beszélni, nem akar engem elbocsátani, de hát értsem meg…

Ismét, a korábbinál még erősebben hallani véltem, egy másik, sokkal ellenségesebb mondanivalót: Te egy rohadék vagy! Pontosan tudod, azzal az információanyaggal, aminek te vagy birtokában, lehet a munkádat elvégezni.

Ha tetű módon kilépsz, milliós károkat okozol, hogy a fene enne meg!

Megértettem a mondandóját, de valahogy úgy gondoltam, a másodlagos mondanivalóra válaszolok.

Tudom, hogy ezzel nehéz helyzetbe kerülsz, de ezt te főzted, fogyaszd jó étvággyal. Átadom neked a folyamatban lévő dolgok papírjait, ha valamit nem értesz, munka után, szívesen segítek, hogy elháríthasd a milliós károkat.

-         Honnan veszel te ilyeneket? - én ilyet nem mondtam.

-         Hosszú. – válaszoltam. Érd be azzal, hogy tudom.

Ezzel békésen elváltunk. Semmi indulat nem volt bennem, és benne is inkább a megbánást vélem felfedezni, a történtek miatt.

Az óta az új munkakörömben dolgozom. Jó kollektívában, egyenes légkörben.

Néha, ha időm van, ráérek azon gondolkodni, mik ezek a háttér hangok. Azóta jobban figyelek rájuk. Rájöttem, akkor hallom őket, ha valaki nem őszintén beszél hozzám. Ezek szerint, nem őrültem meg, valami egészen másról lehet szó.

   Korábban jöttek olyan hírek, miszerint a tudatváltással együtt, az emberek sok korábbi képességüket is visszanyerik, ezek között a telepátiát. Nem-igen hittem benne. A szokatlan dolgokat elfogadni sem könnyű, az embert, csak tapasztalatok győzhetik meg. Lehet, hogy ez a jelenség, az első, meggyőző tapasztalat?

    Olvastam, hogy a napkitörésekből származó korpuszkuláris sugárzás, az élővilág DNS.- eire is hatást gyakorol. A biokémiai lánc egyes atomjait kilövi, más helyekre, addig ott nem lévő, új atomok épülnek be. Ezzel sok helyen megváltozik, a kódolt biokémiai mondat értelme. Ezek a történések, a forrás szerint, egyáltalán nem véletlenszerűek. Nagyon is irányított, nanotechnológiai folyamatok. Ezek hivatottak, a tudatváltás materiális alapjait megteremteni a kozmikus segítség részeként. Nyilvánvaló, hogy az általános rabszolgaság megvalósításán dolgozók, minden lehető módon akadályozzák ezt a folyamatot.

Őrzik a kiváltságaikat.

     Ha ennek ismeretében gondolkodom, sokkal inkább értem, azt a sok millió dolláros törekvést, ami a derült égbolt becsíkozását, a permetező repülőgépek üzemeltetését jelenti. Az Isteni napfény kizárásához, bármely emberi akarat kevés. Az a fokozott napfolt-tevékenység amit mostanában tapasztalhatunk, szétszórja, elfújja azokat a csíkokat, melyeket a „sötétben tartásunkra” emberek produkálnak. Ha nem is indulnak a földről rakéták, ezeknek a repülőknek  a megsemmisítésére, mégsem valószínű, hogy sokáig megmarad a tudatos mérgezés lehetősége. Ha ez emberiség tudata, elérte a kívánt szintet, és a felsorakozott kozmikus erő, megkapja a lehetőséget a beavatkozására, valószínűleg ilyen gépek többé nem szállnak fel, hanem a kifutópályájukról, egyszerűen eltűnnek. Ez nem földi, emberi technológia, de megnyilvánulásait, az ufo-kutatásban már sok helyen tapasztalhattuk.

     Ilyen technológiák állnak készenlétben, az emberiség szabadságának visszaállítására, de ezek aktiválásához, az emberek békés, bosszúvágymentes tudatállapotára van szükség. Remélhetőleg rövidesen elérjük ezt a szintet.

Béla László

       Sokan bízunk, és hiszünk a közeli tudatváltás, általános gondolkodásszint emelkedés, jótékony, közeli, társadalom átalakító hatásában. Magam is ezek közé tartozom. Mindenképpen tudni kell viszont, hogy a tudatváltás, és a társadalmi felemelkedés, nem választható el egymástól. Mi azt várjuk, hogy megszűnjön a korrupció, a kettős mérce, a hatalommal való visszaélés, a „jog” uralma az igazság felett, és minden hasonló, romboló jelenség a társadalmakban.

   Ez egy szép álom. Ennek az álomnak a megvalósításában, segítségünkre van, az univerzum, számos jóindulatú civilizációja, a teremtő Isten parancsára, minden eszközzel. Ez az eszköztár garantálja, hogy bármennyi kerékkötő, bármilyen eszközzel próbálja megakadályozni a változást, esélytelen az ellenállás. Ez a meghatározhatatlan méretű erő, a hírek szerint, teljes riadókészültségben, a Föld térségében, csak Isten parancsára vár, hogy véghezvigye az átalakítást. Ez a parancs azonban, még várat magára, az emberek pedig, egyre nehezebben viselik, a tisztesség híján hozott, vezetői döntések következményeit.

      Vajon miért e várakozás? -  amikor a világ, nagyon megérett már erre a változásra. Magam is sokat gondolkodom ezen, és azt hiszem, rájöttem a csúszásnak, legalább egyik okára.

     A kozmikus hatalom, a szeretet alapján áll. nem gyilkol, nem sanyargat, legfeljebb eltávolít. Az emberiséget, ebből az alapállásából kibillentette a kétezer év történelme. Az évezredek méltánytalanságai, olyan gyűlöletet ébresztenek a hatalmaskodókkal szemben, amit bár fel nem vállalunk, de sokan vannak még közöttünk, akik egy kanál vízbe is megfojtanák őket.

Jó, hogy minden okuk meg lenne rá, de ez akkor sem lehet a jövő útja, mert a jövő útja a béke, és nem a háború, a megbocsátás, és nem a bosszú.

A bosszú népe, a pusztítás népe. A világ, ma azért tart ott, ahol, mert a teljes hatalom, az ő kezükben van. Ezt a hatalmat kell visszavennünk saját kezünkbe, békés eszközökkel, ha változást akarunk. Az emberirtást, az erőszakot, a teremtő Isten, a magyarok Istene, nem támogatja.

Az, az egészpályás letámadás, ami Gyöngyösi Mártont érte, hazai és nemzetközi szinten egyaránt, a bosszú népétől, az épp ennek a békés hatalomátvételnek az első lépése megakadályozására történt.

Amíg a pusztítók, a háttérből intézgethetik kis ügyeiket, addig az emberek nem tudják, mit tehetnének saját védelmükben. Ha valaki ezt egyértelműen az asztalra teszi, nagyságrendet változik a helyzet. Változnak a megítélések, változnak a szavazatok és változik a hatalmi struktúra.

     Ettől a jajveszékelés, a tömeggyilkossággal rémisztgetés, fasisztázás, antiszemitázás, lámpaoltás a kolosszeumnál, hogy a sötétség fennmaradhasson világszerte, az idők végezetéig. Nincs ebben semmi rendkívüli. Nem egyéb ez, mint a kikezdett, bitorolt hatalom, védekező reakciójának verbális fegyvertára, minden, az igazság feltárását célzó lépéssel szemben. Mi bajunk nekünk, a bosszú népével? Voltaképpen semmi, ha köztünk élnének, szerényen, mint az ibolya, és nem ők hoznák a törvényeket a fejünk felett, a „jog” malomköve alá gyötörve az igazságot. Ennek a tényét, ők váltig tagadják, - mondván – a törvényeket a többség hozza, azt pedig a nép választja. Kisebb bakikkal ez igaz is. Ebből a közlésből egyetlen tény hiányzik, hogy eddig kormányzó pártjaink közül, mindegyikben ők vannak többségben, így a parlamentben is, szemben az ország lakosságának arányával.

   Gyöngyösi, erre szeretett volna statisztikailag rámutatni, és ez hatalmukra, életveszélyes tényfeltárás. Ettől a kétségbeesett vádaskodás.

   Miért nem mindegy, ki ül a parlamentben?

Egyszerű oka van. A bosszú népe, nem a teremtő Istennek kötelezte el magát.

Nekik, külön, kiválasztott istenük van. Épp olyan, aki a bosszút, a pusztítást, a gyilkosságot írja elő számukra, és várja el tőlük. Igyekeznek is megfelelni ennek az elvárásnak. Ez nem baj, mert az ő lelküket terheli. A baj ott kezdődik, amikor hívő emberek, döntéshozó testületeibe kerülnek. Ha egy ilyen testületbe, csak egy is bekerül közülük, képes az egész testületen áterőszakolni a saját akaratát.

Arról nem is beszélve, hogy pánikszerű sebességgel fúrja ki a testületből a teremtő Isten híveit, hogy hitsorsosait ültesse a helyükre. (bankvezér)

Ugyanez van, az egyházakban is. ahova beférkőztek, megindul a pusztítás.

Ez mind nem baj! Működése, működtethetősége a mi felelősségünk. Hagyjuk, hogy mindez megtörténjék. Amikor a kórus, fasisztázásba, nácizásba kezd, nem merünk hatalmat adni annak a kezébe, akit bár hamisan, de ilyen vádak érnek.

Senki nem akarta koncentrációs táborokba zárni őket, mint az amerikai FEMA a saját polgárait. Mindössze az vetődött fel, köznyilvánosságra kell hozni, a törvényhozásban meglévő arányukat.

Már ez is megengedhetetlen támadás a sötétség hatalma ellen?

Szerintük igen.

Az alapvető bajok gyökere, mégsem itt vágható el.

Az, a több ezer éves világpusztítás, kolosszális méretű elutasítást, ne mondjam, hívő emberhez méltatlan gyűlöletet váltott ki, az egész emberiségnek, minden becsületesen gondolkodó részében. Épp ez a gyűlölet akadályozza a változást.

Has ők gyűlölködnek, az nem számít. Genetikai hozadékuk. De ha mi is ezt tesszük, ugyanarra a szintre süllyedünk, ahol ők járnak, és akkor bizony, hiába várjuk a teremtő Isten parancsát, a változások beindítására. Nem fog megérkezni.

  Mire gondolok?

Németország, Hitler előtt, az ő hatalmuk alatt állt. Amikor ez, (Gyöngyösi nélkül) nyilvánvalóvá vált, az irányukból megnyilvánuló erőszak (világembargó) hatására, a németek váltottak. Ők is elkezdtek gyűlölködni. Nem az ártó vezéreket, de a kis szatócsokat támadták, akiknek köze nem volt a történtekhez. Nem vették észre, hogy a mai jó üzletek (holopénzek) reményében, a „nagyok”, gátlástalanul dobták oda, a jelentéktelen fajtársakat az erőszak karmaiba, miközben ők, minden erővel, pénzzel, ideológiával, támogatták a nácizmust. Ez a módszerük. Ők mindig „jót” akarnak, legalább is azt hirdetik, de valami véletlen folytán, a jóakaratuk mindig gazemberségben nyilvánul meg.

A teremtő Isten hívei, az őshit folyamatosságának fenntartói körében, ebből származó elutasítás, közutálat, tartja fent, a kiválasztottak hatalmát.

Cselekvőképességüket, erejüket, a mi haragunk táplálja. Ne haragudjunk rájuk.

Ők sem tehetnek a tulajdon viselkedésükről.

Kiválasztott Istenük vallásában, van egy ima. Ezt mindegyiküknek el kell mondani, minden alkalommal beköszöntőként, amikor templomukba betérnek.

Ez arról szól, hogy Istenük, támogassa őket abban, amit elvár tőlük, hogy semmi, amit igértek, mondtak, vagy hirdettek, semmi ne kötelezze őket abban az esztendőben. Ezt az imát, hetenként, havonta, de legalább évente egyszer, mindegyiknek el kell mondania, vallási kötődésének erősségétől függően.

Ennek kapcsán, bármit is tesznek, mentesítve érzik magukat a felelősség alól.

Mi pedig, a szószegésük, árulásaik, hazugságaik miatt, haragszunk rájuk.

Ne tegyük!

Vegyük végre tudomásul, hogy ez az ő természetes közegük, amiből épp úgy nem lehet őket kibillenteni, mint a hatalomvágyból, kapzsiságból, önzőségből, és gyűlölködésből.

    Horthy, aki egyébként nagy barátjuk volt, megtalálta a megfelelő ellenszert.

Végtére, nem is ő találta meg, csak felelevenítette II.Endre Magyar Király dekrétumát. Kirekesztette őket, minden közhatalomból.

Ez az egyetlen megoldás ma is. Szeretettel elfogadni őket, megtartani tőlük a megfelelő távolságot, de a törvényhozástól, és a törvények végrehajtásától, szigorúan távol tartani, valamennyit.

   Így lehet velük, gyűlölködés nélkül együtt élni. Hogy ezt, véghezvihessük, nekünk kel eltaposni magunkban a haragot, és akkor kaphatjuk meg az univerzum segítségét a végrehajtáshoz, mert az Isteni parancsot a változásokra, csak akkor adja ki az Úr.

Hogy ma, mennyire nem ez a magyar valóság, azt ennek a blognak az olvasottsági statisztikáin látom. Amikor a durva hibákat bíráló írást teszek fel, és ezek megszüntetését sürgetem, az érdeklődés fokozódik. De amikor a szeretetről, az egyenlő mércéről, az ellenség elfogadásáról, és karanténba tételéről írok, a statisztikák vonala, a megvert kutya farkához válik hasonlatossá.

Szerintem ez nagy baj, épp a fent kifejtettek miatt.

Béla László

   Kedves Honfitársaim!

   Drága Magyar Nemzetem!

Szól ez a köszöntő mindenkinek, akinek magyarként dobban a szíve. Mindenkinek, aki szeretettel építi hazánk felemelkedését, és azoknak is, akik mindent megtesznek, ennek megakadályozására. Azoknak is, akik bárhol a világban magyarként élnek, és mindenkinek, aki tudja, hol van a világban Magyarország, és kik azok a magyarok.

    Március 15.-e, az Isten ajándékaként beköszöntő tavasz, és a magyarság szabadságának jeles napja. Ezen a napon, legyen az zord, vagy verőfényes, az északi félteke minden embere magába szívhatja, az elkerülhetetlenül beköszöntő tavasz isteni erejét. Megújíthatja, esetleg halódó reményeit, megerősítheti a jobb, emberibb, szeretetteljes világ beköszöntében való hitét.

Ez a hit él, és éltet.

48 eseményei, nemzeti egyetértése, és bámulatos sikerei, felmutatták a világ számára, hogy a hit a magyarságban is él, a magyarságot is élteti, és lángja, soha ki nem fog hunyni, ameddig magyar él a földön. Az a szimpla tény, hogy ezer viharon, megannyi ármányon át, még mindig létezünk, jó válasz ellenségeinknek. Meggyőző érv, hogy szélmalomharcot vívnak, és jó figyelmeztetés arra, hogy lelkünkben lobog a láng, tüzünk hamuja alatt pedig, izzik a parázs. Aki jó szándékkal közeledik, élvezheti a tüzünk melegét, de aki rossz szándékkal férkőzik közénk, ezzel szelet kavarva, ami elviszi a zsarátnokról a pernyét, csúnyán megégetheti magát.

   Mi, nem a bosszú népe vagyunk. De nem a tehetetlenségé, hanem a türelemé és szabadságé. Mindenki büszke lehet, aki magyarként él, és az is, aki a magyarság vendégszeretetét élvezi. Tőlünk rosszat nem tanul.

Mi, szkíta módra hiszünk bárkinek, egymásnak és vendégnek egyaránt, de ha a vendég becsap, visszaél a vendégjoggal, annak előbb vagy utóbb, de biztosan útilaput kötünk a talpára, hogy menjen Isten hírével.

  A világ most, gyorsan változik körülöttünk. Az idő szekere, a szabadság, a jólét és a szeretet felé halad. Igaz, most mély kátyúban van, de magyar lovak húzzák, így bizonyosan kijut a kátyúból. Ezrek kapaszkodnak a küllőkbe, és a saroglyába, hogy visszatartsák. Fontos, hogy ne a lőcsöt akasszuk le, hogy elverjük vele a kapaszkodók kezét, hanem minél többen súgjuk a magyar lovak fülébe, - „gyi lovam, gyi betyár”, ahogy Petőfi írta rég.

   Ha elegen tesszük, hű lovaink kihúzzák szekerünket a gödörből, ha beleszakadnak is, kiszakítják a visszatartók kezéből, legyenek azok, akár kormányok, bankok, vagy sunyin tevékenykedő, pártütő megosztók.

  Ehhez kívánok, ezen a jeles napon, erőt, egészséget, és a velünk együtt érzőknek, eredményes szurkolást.

Hajrá magyarok! Félre a hazug árulókkal! Éljen március 15! Éljen Magyarország!

Béla László

Történelmi pillanatok?

     Felmerül bennem a kétely, mit is látok, ha véletlenül, a "fősodratú" médiák hálójába kerülök. Lehet, hogy furcsa a fogalmazás, de ha hozzáteszem, hogy évtizedes tapasztalatok alapján, a nekünk címzett információk általában mérgeznek bennünket, stresszel, igazságtalansággal, arcátlan hazugsággal, akkor talán már érthetőbb.

  Amióta a pápai „helyzet” előkerült, a politika előterébe, a média dagályosan történelmi pillanatokról beszél.

Röhej!

Az emberek érdeklődőbb része, egy éve tudta, hogy ez bekövetkezik, sőt, azt is, hogy ez, a meghirdetett forgatókönyv szerint, már egy éves csúszásban van.

Mi fog változni, ha új pápája lesz az egyháznak?

Lecsökken az egyház ellenállása, az embereket, a családokat, az emberiséget pusztító intézkedésekkel szemben. Ahogyan korábbi pápa, (nem tudni milyen alapon) megbocsátotta a zsidóknak Jézus keresztre feszítését, az új, majd továbblép. Elfogadja, netán népszerűsíti a buziházasságot, Istennek tetsző cselekedetnek nyilvánítja az abortuszt, netán személyesen szenteli meg a gyilkolni indulók fegyvereit? Ki tudja?

  Annyi bizonyos, hogy magyar példánál maradva, nem fogja csökkenteni a magyar katolikusok csalódottságát, akiket az egyház vett rá, hogy a Viktorból „Istent” csináljanak, és ma, érzik a sátán karmát, a bőrükbe akaszkodni.

Az előrejelzések szerint, a világban a gazemberség hatványozódni fog, még egy rövid ideig. Ez, a gonoszságnak, a siralomházban töltött ideje. A szükség, az erőszak, a hazugság minden eszköze adatik ebben az időben a hatalmasok kezébe, hogy az embereknek ártsanak. Egyre több embert hoznak kiszolgáltatott helyzetbe, hátha sokat sikerül Isten szeretetéből, a gonosz gyűlölködésébe át erőszakolni. Hátha sikerül, a nélkülöző embereket, Isten, és egymás ellen fordítani. Meg kell erősítenünk belső tartásunkat, hogy ez be ne következzen.

Nehezedő helyzetünkért, ne okoljuk közvetlen környezetünket, ne gáncsoljuk embertársainkat. Ha valakit, direkt rossz cselekedeten érünk, annak ártó szándékát, szelíden kitérve hárítsuk el magunkról, mert nem gonoszság, csak tudatlanság áll mögötte.  Akinek nem sikerül megőriznie eredendő szeretetét Isten és embertársai iránt, annak számára, a nehéz helyzet, akkor sem fog megszűnni, amikor a többi ember, már rég túl lesz ezen.

     Valóban történelmi időket élünk, de ezek, még nem a történelmi pillanatok.

A történelmi pillanatok majd azok lesznek, amikor a nemzetellenes kormányok szélnek eresztett tagjai, nem megélhetési politikusként felfelé buknak, valami fosztogató gazdasági szféra vezetésébe, hanem traktoros állásért versengenek egymással, valami családi gazdaság, gazdálkodáshoz értő vezetőjénél. Kell, hogy kapjanak, emberhez méltó, megbecsült munkát, és családjuk jó életének fenntartásához megfelelő fizetést. Amikor a tolvaj bankok tulajdonosai, és vezetői, könyvelői állásért kilincselnek, a nemzetek kezében lévő bankok igazgatóinál. Amikor a tudományos kutatások eredményeit, az emberek hasznára fordítják. Amikor a teremtő Istent, minden jóakaratú ember felfedezi a saját szívében. Amikor megszűnik minden gyűlölet, gáncs és bosszú, és minden ember segíti embertársát abban, amit az el szeretne érni. Amikor minden ember rájön, hogy Istenhez számtalan út vezet, és semmilyen szervezetre nincsen szükség ennek megtalálásához. Nem kell tolmács, hiszen Isten, mindenkinek a saját nyelvén beszél.

    Ezek lesznek a történelmi pillanatok. Reméljük rövidesen.

Nehéz a várakozás, de felemel a remény, tudván, hogy a sötétség, ládába záratik a Földön, mindannyiunk életét betölti a szeretet fénye, és rossz álomként gondolunk vissza ezekre a nehéz időkre. Ezt, nekünk, embereknek kell megvalósítanunk. Isten segít, de nem cselekszik helyettünk. Az emberi szeretet, igazságérzet, könyörületesség, kell, hogy létrehozza közöttünk a fény világát.

Én hiszem, hogy az emberiség már alkalmas, és alkalmas is lesz, ennek véghezvitelére.

Béla László

     Sokat hallani mostanában, a földönkívüli, idegen civilizációkról. Sokan látják az űrhajóikat, tapasztalják, emberi tudásunkkal elképzelhetetlen technológiáikat, valószínűtlen repülési manővereiket. Néhányan, hisznek a szemüknek, de még mindig többen, a matrix által vezérelt médiacsatornáknak. Ameddig a tv. nem mondja, addig ufók, velük idegen civilizációk pedig nincsenek.

   Sajnos, sok ember fog meglepődni, az igazság felszínre kerülésekor. Logikus, hogy az emberiség fejlődésébe, jelenlegi technikai szintjének kialakulásába, erősen benne lehetnek idegen hatások is. Csak az alapokat tekintve, a görög mitológia, kincsesbányája, a legalább is gyanús eseteknek. Sok egyéb mellett,

Zeusz a főisten segítőjeként temérdek „Isten” ( az emberek szerint halhatatlan) létezett, és pártfogolt eseményeket, emberi magatartásokat, szakmákat.

Ezeket oly tökélyre fejlesztették az emberek között, hogy ma is lélegzetvisszafojtva állunk meg. egy-egy ógörög épület, vagy szobor előtt. Ezekhez az időkhöz társulnak a különböző torzók, mint a pegazus, vagy más valószínűtlen teremtmények. A mai tudomány, a görögök dús fantáziájának tulajdonítja ábrázolásukat.

És ha nem?

Ha éltek a görögök között „halhatatlanok”, szerintük Istenek, akik mindenfélére tanították az embereket, azok feltehetően, a Földön, ma is előforduló idegen civilizációk tagjai lehettek. Ismerve ezek eszköztárát és képességeit. Nem zárható ki, hogy a genetika teljes ismeretében, tekintélyük elmélyítése, az emberek figyelmének felkeltése érdekében, létrehoztak valószínűtlen tulajdonságú élőlényeket, melyekkel elkápráztathatták a kor emberét. Ma az emberi tudomány is képes már, genetikai beavatkozással, szentjánosbogár módjára világító egeret létrehozni. Igaz, nincsen szava, vagy szárnya, de genetikusok szerint, ez is, csak génsebészeti rutinműtét kérdése lenne. Ha valaki úgy rakosgatja a markereket a kromoszómákban, (idegen civilizációknál ez nem lehetetlen) mint a nagymester a figurákat a sakktáblán, bármi megoldható.

  Félretéve a földön kívülieket, nézzük kicsit őseinket, a „pogány” magyarokat.

Első, és legfontosabb megállapítás, mély hittel rendelkező, egy-Istenhívő, keresztény emberek voltak. Természetesen, nem római rituálé szerint éltek, hiszen az, csak Jézus meggyilkolása után kezdett szerveződni, épp a gyilkosai körében.

A magyarok, jóval Jézus előtt, és utána még ezer évig, egyiptomi módra, Napban tisztelték a teremtő, áldásadó Istent. Jézus születése után, a Holdban Nagy-Boldogasszonyt, Máriát, Jézus anyját, és velük egy sorban Jézust. Ez volt az ősmagyar szentháromság. A magyarok tisztelték és szerették egymást is, hálásak voltak Istennek, az éltető napsugárért, az életet adó termésért, a friss forrásvízért. Szeretettel fogadtak bármilyen vendéget, mondván, Isten teremtményének, bárhol meg kell találnia a helyét a világban.

Érdekesen viselkedtek, régi feljegyzések szerint, a harcban is. Az ellenséges haderő harcosaival közelharcba keveredve, már nem ellenséget, csak ellenfelet láttak, akivel meg kell küzdeni, de amint egy magyar, harcképtelenné tette ellenfelét, ahelyett, hogy ellenállás hiányában kockázat nélkül megölte volna, felkarolván a sebesültet, vitte a táltoshoz, gyógyítaná meg, hisz az is Isten gyermeke. A jóhiszeműségnek sokszor estek áldozatul. Előfordult, hogy a felkarolt sebesült, kikerülve a sebesülés sokkjából, orvul megölte legyőzőjét, utóbbi megmentőjét. Ez a szemlélet, nyomokban még ma is fellelhető, hiába telt el kétezer év, ennek kiirtására. Természetesen, ez, csak általános hozzáállás volt. Bizonyos körülmények között, a magyarok is tudtak kegyetlenek és könyörtelenek lenni, de hogy szadisták lettek volna, arról hitelt érdemlő forrás nem számol be. A magyarok, magyarok maradtak, a vendégek pedig vendégek.

   A bajok, István királlyal kezdődtek. Közel ezer évvel előtte, mikor Jézus a földön járt, megpróbálta, Isten elfajzott gyermekeit, visszavezetni Isten szeretetébe. Tette ezt szelíden, példát mutatva számukra. Egy részük követte, de hatalmasaik, hatalmukat féltve, meggyilkolták, követőit pedig, kegyetlenül üldözték, eredménytelenül. Látván, hogy a jóság, olyan gyökeret eresztett a jó érzésű emberekbe, hogy életüktől is hamarabb válnak meg, mint a jóságba vetett hitüktől, elálltak a további nyílt harctól. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére –elvük alapján, beépültek ebbe az egyházba, vezető pozíciókat építgettek, és lassan, de módszeresen térítették el a jó iránytól.

Amikor már teljhatalmuk volt benne, kezdték Rómából, erőszakosan terjeszteni.

A kisebb-nagyobb germán törzsek között ez nem volt nehéz. Könnyű volt megosztani, egymás ellen kijátszani, ilyen-olyan csalikkal elcsábítani őket. Európa közepén, az egységes, és katonailag is erős Magyar Állam volt az, ami megállította a terjeszkedést, egészen István királyig. Ő volt az első magyar vezető, akit a nyugat segített hatalomba, és ennek fejében, hajlandó volt a nemzet, az ország ellen kormányozni. Nem volt könnyű dolga. A magyarság akkor, sokkal közvetlenebb szakrális kapcsolatban volt a teremtő Istennel. Cselekedeteit szakrális rituálékkal készítette elő, és végrehajtásukban, élvezte az univerzum támogatását. A magyar harcos soha nem félt. Isten akaratából valónak értékelte az élet minden eseményét. és ezt elfogadva, sokszor logikátlanul kereste a hősi halált. Épp ez tette az ellenfél számára félelmetessé, és óvta meg a haláltól, vitte el a győzelemig.

   Ennek hatalmas erejét irigyelte a nyugat, és ha már elvenni nem tudta, István segítségével, a magyarok számára is meg akarta szüntetni. Máig sem sikerült egészen. Abban a korban, a szakrális vezetők kivégzése, rohamosan rontotta ezt az ősi kapcsolatot, de a Koppány lázadás, vagy a Dózsa féle vallásháború, (amit nemes egyszerűséggel parasztháborúként oktatnak fiataljainknak), jól mutat arra, hogy a magyarság, meg kívánta őrizni eredeti hitét, hagyományait, és szeretetét egymás iránt. A keresztes háborúkkal terjesztett vallás, kisajátította a szakrális kapcsolatfelvétel „jogát”. Közben, vele titkos kapcsolatban, de látszólag függetlenül, titkos társaságok formájában szerveződött, a máig hatalmaskodó mátrix. A többszöri névváltoztatáson átment csoportok hihetetlen kapzsisága, beteges hatalomvágya, gyors gazdagodásukhoz, hatalmuk, befolyásuk, gyors növekedéséhez vezetett. Kitűzött, leginkább Istentelen, és emberellenes céljaik megvalósításához, a fekete mágia eszközeit használták, és használják. Egyre növekvő hatalmuk miatt, többször kerültek összeütközésbe egyházakkal, államokkal, királyokkal. A problémák megelőzésére, beszerveződtek minden hatalmi ágba, és belülről vették át a vezetést.

 A helyzet, ma sem jobb.  A falvakban, városi kistemplomokban dolgozó, be nem avatott plébánosok, hiába őrködnének embertársaik lelkének nyugalmán, hiába igyekeznek híveiket egymás és Isten szeretetében megtartani, ha magas szintű, beavatott vezetőik, az emberiség ellen szervezkednek. Hogy messze ne menjek, a választásokkor, a magyar kispapok, parancsba kapták, és jóhiszemű híveiknek parancsba adták, hogy a Fideszre kell szavazni. Megtették, és hova jutottunk? A felvásárlások célterületévé, a Likud lábtörlőjévé váltunk. Egyebek közt, így születhetett a kétharmados diktatúra, melyben nem a diktatúra ténye, sokkal inkább, diktátumainak nemzet, és emberellenes következményei okoznak problémát.

  Ma, az emberiség, ezen belül a magyarság, ismét figyelni kezd, a teremtő szándékaira.

A legelképesztőbb helyzetekben is békésen reagál, de ébred az igaztalansággal, a tisztességtelenséggel szemben. Ma egyetlen, a mátrixtól, irányultságában független hatalmi ág létezik. Szerencsére a legnagyobb, és legerősebb, maga a terület lakossága. A nemzetállamok államalkotó nemzete. Ma ezek ellen harcol a matrix, megosztással, megfélemlítéssel, megtévesztéssel. Célja, a nemzetek felszámolása. Minden területen a lakosság keverése, a sorsközösségben kialakuló egységek megtörése, a „multikultúrával”.

   A nemzetek ébrednek. Ébreszti őket igazságtalan tisztességtelen helyzetük, a többi nép ébredése, az „elit”, kihívóan arcátlan politikája, és az univerzum szándéka is. Hogy ki mit ért univerzum alatt, az egyéni. Van, aki Istent és angyalait, van aki létező, folyamatosan fejlődő, kézzel fogható anyagi világot, van, aki a jó szándékú földön kívüli civilizációk összességét.

    Miért fogalmazódott meg a szándék az univerzumban, a földi mátrix felszámolására?

   A szeretet okán.

A világmindenség a benne létező életekkel, a benne működő erőkkel, olyan hatalom, melyet, csak a szeretet képes egyben tartani. Következésképpen, a világ összessége a szeretet oldalán áll. Nem tűri, nem tűrheti el, hogy rendszerében bárhol, mátrixok jöhessenek tartósan létre, és ezek megkeserítsék, tömegek életét. Az elnyomott, reménytelen emberek gondolati energiái, „panaszai” átjárják az egész univerzumot. Minden civilizált élőlény érzékeli ezeket, és ugyanúgy zavarja őket, mint egy padlóra kent pálpusztai szaga, egy színházi előadás közönségét. Nyilvánvalóan megkeresik a forrást, és eltávolítják. Ennek lehetünk most részesei, a következő években.

Nekünk, emberi áldozatoknak is közre kell működnünk a mátrix felszámolásában, de ehhez, az univerzumtól, minden szinten, minden segítséget megkapunk. Igaz, nekünk kell kiválasztanunk és kiközösítenünk azokat, akik a mátrix alkotói, működtetői, és haszonélvezői, de mindezt erőszak nélkül.

További sorsukról, elszigetelésükről, már az univerzum intézkedik. Nem kellenek munkatáborok, népirtásnak nevezhető cselekedetek. Épp elegendő, a tudatok ébredése, mellyel nyilvánvalóvá válik, mely embereket kell távol tartani közös ügyeinktől, és melyekre szabad bízni azokat. Ehhez, ezer éves tapasztalataink vannak. Tudjuk, megtanultuk, hogy olyan emberek nem lehetnek döntési pozícióban, akik érzéketlenek mások gondjai iránt. Olyanok sem, aki színleg hozzánk tartoznak, de külső csoportok érdekei vezérlik döntéseiket.

Egy-egy ország, nemzet eredményeiért, közösen kell cselekednünk, a felmerülő gondokat, a nemzeten belül, közösen kell megoldanunk.

  Lehetetlen, elfogadhatatlan, hogy egy-egy problémát úgy akarjunk megoldani, hogy annak terhe, a nemzet egy részére kerüljön, míg a másik része, a megoldásból hasznot húz. Ez igazságtalan, Istentelen megoldás. Sajnos, most világszerte, ilyenekben bővelkednek az országok kormányai. Ezért segít az Univerzum a váltásban.

      Az idegen civilizációk, folyamatosan adnak át technológiákat, az emberiség életének könnyebbé tétele érdekében. Teszik ezt intuició, de akár konkrét minta formájában. Sajnálatos, hogy a földön kialakult mátrix, ezeket a technológiákat egyre inkább kisajátítja, és az emberiséget kizárva a hasznából, saját hatalmának növelésére fordítja. Az olyan technológiák felszínre kerülését, amit nem lehetne kisajátítani, erőszakosan elnyomja, monopóliumokkal ellehetetleníti. Ha létrejön, egy-egy új tudományos eredmény, azt elsődlegesen, és azonnal, az emberiség ellen, annak pusztítására használja. (hadiipar, gyógyszeripar, médiaipar)

     Az utóbbi évek technikai-technológiai fejlődése, bőven megteremti annak lehetőségét, hogy a munkaképes emberek, napi háromórai munkával. És automata gépeinkkel. Az egész emberiség számára megteremtsék a szükséges élelmiszereket, és alapvető használati tárgyakat, hogy senkinek nélkülöznie ne kelljen. Miközben ez adott, a mátrix, azon dolgozik, néha azért fizet, hogy senki ne termeljen. (földalapú támogatás, munkanélküli segély, stb.) Ez nyilvánvaló, és elfogadhatatlan emberellenes kontraszelekció. Épp olyan, mint egy tehetségtelen „pedigrés” vezető, aki nálánál tehetségtelenebbekkel veszi körül magát, nehogy a kukasága kiderüljön. Ez a pusztulás bölcsője, és egyben harckocsija is. Mond te rólam, hogy milyen okos vagyok, én is mondom rólad, és a sok tájékozatlan akkor elhiszi, hogy mi, milyen okosak vagyunk, és nekik semmi közük az irányításhoz, majd mi elrendezzük. (hátha belepusztulnak)

Az  utóbbi évtizedek robbanásszerű technológiai fejlődése, olyan haditechnikát teremtett, ami személytelenül pusztít, drón orvgyilkosságokra ad lehetőséget.  A mátrix, ezzel is súlyosan visszaél. Az emberiség szerencséjére, ezt, nem sikerült egészen kisajátítani. Eljutott olyan népekhez is, ahol nincsen mátrix, és nem is képes korlátozni azokat. Ezeket az újonnan átadott technológiákat is képesek a földönkívüliek felügyelni, hatástalanítani. Ahogyan megállítják a robbanómotorokat, lebéníthatják a hírközlést, a célzó elektronikát, vagy a rakétavezérléseket, GPS-t.

  Nekünk közembereknek, nem lesz más dolgunk, mint lecserélni, a mátrix által a nyakunkra ültetett kormányokat. Ez sem lesz könnyű.

Minden érintett tudja, amit előlünk igyekeznek eltitkolni, hogy idejük lejárt.

Most kétségbeesetten vagdalkoznak. Amit eddig, nagy rejtve követtek el, azt mára egyre nyíltabban, kihívóbban teszik. Remélik, elfogy az emberiség türelme, és ismét sikerül, egy, a korábbiaknál sokkal pusztítóbb háborút kirobbantani. Az idegenek is figyelnek. Minden jelentős haderőnek értésére adták, bebizonyították már, hogy adott esetben, a teljes cselekvőképtelenség állapotába döngölik, minden erőszak nélkül, pusztán a technikák blokkolásával.

Ettől függetlenül, az emberpusztítók belehúznak, hátha…

Ez egy rövid idő lesz. Bizonyára lesznek áldozatai is, de ezek, az új, becsületes és igazságos világ megszületésének szülési fájdalmai, amik után, új élet sarjad, a jóakaratú emberek számára.

Béla László

   Ez, közismerten a végtelen jele. Mai hatalmasságaink nagyon büszkén hirdetik. Elképzeléseik szerint, ez egyben, az ő hatalmuk jele is. Azt hiszem, ez a mai napig, a földkerekség legsúlyosabb, legnagyobb tévedése. Igaz, hosszú, aljasságokban bővelkedő harc árán, sikerült kialakítani azt a pályát, melyben, oda és vissza, szabad mozgás lehetséges, de belőle kitörni, lehetetlen. Legalább is, a hatalmak ezt igyekeznek axiómaként rögzíteni az emberi fejekben. Ne próbálj kitörni, mert úgy sem sikerül. Bárhova is igyekszel, lassan vagy gyorsan, mindig ugyanoda jutsz. Erről mi gondoskodunk, a mátrix fenntartói. Bármit teszel, minket szolgálsz vele, hisz adót fizetsz, hogy mi, magasan feletted maradhassunk, és eszközeinkkel, olyan mélyre nyomunk, amilyenre akarunk.

    Ez ma, talán a teljes igazság, de azért vannak, figyelemre méltó változások.

Nő, sőt, aggasztóan nő, a mátrixban a feszültség.

Az egyre megszállottabban köröző, és a nyolcas hurokjaiban, minduntalan visszafordított entitások, ezekben a fordulatokban, egyre nagyobb „centrifugális erőt” gerjesztenek. Ez, az erő, egyfolytában növeli a hurok átmérőjét, ezzel, az adott sebesség mellett, csökkentve a centrifugális, a hurkot széttépni kész erőt.

    Ma, ez a folyamat, elérte a rugalmassági határát. Tovább nem bővülhet a hurok. Ha a jelenleginél nagyobb mozgásteret engednek, a mátrix fenntartói, a soraikhoz nem tartozóknak, a mátrix összeomlik, és közkinccsé válnak a nemzeti jövedelmek, megszűnik a kirekesztett tömeg további kifosztásának lehetősége. Ha nem, akkor a folyamatosan növekvő centrifugális erő, felrobbantja, eltépi a hurkot a leggyengébb pontján, és az tragédia.

Tragédia, nem csak a mátrix megalkotói és haszonélvezői, de a fenntartói, kizsákmányoltjai számára is. Tragédia, mert az elszabaduló indulatok, a holokauszt negyvenkilencedik hatványát is eredményezhetik, és a kérdés, mégsem oldódik meg véglegesen. A másik oldalról látva viszont, minden értelmetlenül kioltott emberi élet, minden, a földön élő ember számára, ugyanolyan vesztességet jelent.

     Mit tesz ma a mátrix, a saját fennmaradásának meghosszabbítására.

Kontrolálni próbálja, a köreibe be nem fogadott, a hurkokban minduntalan visszafordított entitások feszítő erejét. Kiemeli azokat az embereket, akik a mozgásterüket ügyesen felhasználva, nagyobb vagyonra, ezáltal hatalomra tettek szert, de nem követik a mátrix erkölcsi (erkölcstelen) irányvonalát. Munkájukban résztvevő alkalmazottaikat tisztességesen megfizetik, mindenkiben tisztelik az embert, ehhez mérten, senkivel sem viselkednek embertelen módon. Ez, szereteten és kölcsönös tiszteleten alapuló emberi magatartás, ami a mátrixra, épp, mint összehasonlítási alap, a legnagyobb veszélyt jelenti.  Általában, adócsalással, vagy hasonló, könnyen kreálható

váddal, ezeket az embereket meghurcolják, megalázzák, és megfosztják vagyonuktól. Olyan emberek ítélik el őket, akik a társadalommal szemben, sokkal súlyosabb vétkek árán, főúri módon élnek.

Nem új dolog ez!

                         „És aki száz meg szezezert rabol,

                           Bírája lészen annak, akit a

                          Szükség garast rabolni kényszerített.”

                                               Katona József: Bánk Bán

Hogyan juthatott el, mindez, a mai szintig, milyen a lehetetlen, és milyen a lehetséges megoldás, azt a következő írásomban foglalom össze, ismereteim és véleményem alapján.

Béla László

     Már nagyon sokan tudjuk, milyen hurkot akarnak húzni a nyakunkba. Nem lesz rá idő.  Valószínűleg előbb pukkan el, az, az általuk túlfújt hamis-pénz lufi, és temeti romjai alá, a világ minden tisztességtelen emberét. Egyre több hír szól a közhasznú járművek megrongálásáról, a kórházi lopásokról, a villamos és buszvezetők megtámadásáról. Folyamatosan figyelni kezdi, az elnyomó „nagy testvér”, az emberek mindennapi életét. Azt, hogy ez hol, milyen mértékben sért személyiségi jogokat, lehet vita témája, de hogy a jelenség mögött, milyen szándék van, ahhoz kétség sem fér.

Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik előadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 főnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú előadást tartott. Beszéde előtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegű belső tájékoztatásnak mondanivalóját. Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel kérésére emlékezetből felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-ben hallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövőt vázolta fel. Előadásának célja az volt, hogy felkészítse az orvosokat a várható változásokra, és ily módon megkönnyítse alkalmazkodásukat az új helyzethez. Meg volt róla győződve, hogy információival segíti orvoskollégáit. Dr. Day állandóan hangsúlyozta, hogy az embereknek hozzá kell szokniuk a folyamatos változáshoz, mert semmi nem marad a jelenlegi állapotában. Gyakran ismételte: "az emberek annyira bíznak egymásban, hogy fel sem teszik a legfontosabb kérdéseket." Többször is elmondta: "Mindennek két célja van. Egyik az állítólagos cél, amely elfogadhatóvá teszi a változást az emberek számára és van egy másik, az igazi cél, amely valójában az új rendszer létrehozását segíti elő." Hozzáfűzte azt is, hogy "nincs más lehetőség az emberiség számára."

Ellenőrzés alá kell venni az egészségügyet és a gyógyszerellátást

Dr. Day a leghatározottabban állította, hogy az amerikai törvényhozás - a washingtoni Kongresszus - nem fogja bevezetni az általános egészségügyi biztosítást. Erre nincs szükség, mert vannak jobb módszerek az egészségügy kézbentartására.Fokoz atosan valamennyi egészségügyi ellátás szoros ellenőrzés alá kerül. Ha valaki nem dolgozik, vagy nem képes munkát vállalni, akkor nem juthat hozzá az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Eljárt a felett az idő, hogy a kórházak ingyen ellátásban részesítsenek bárkit is. Az egészségügyi költségeket úgy fel kell emelni, hogy az átlagember ne legyen képes kifizetni a biztosító intézetek közreműködése nélkül.

Ha pedig valaki nem képes fizetni a saját egészségügyi ellátásáért, akkor rászorul arra, hogy mások fizessenek helyette. Így lehet kikényszeríteni az emberektől, hogy térdet-fejet hajtva hálásan megköszönjék, mint egy különleges kegyet, ha orvosi ellátásban részesülhetnek. Többé nem lesz lehetséges, hogy valaki a maga anyagi lehetőségeire támaszkodva önállóan dönthessen saját egészségügyi ellátásáról. A magas kórházi és egyéb egészségügyi számlákat csak a biztosítók lesznek képesek kifizetni. Ily módon minden egyes ember kényszerítve lesz, hogy egész életén keresztül fizessen a biztosítóknak.

Dr. Day azt is elmondotta, hogy megszigorítják a kórházakba való bejutást. Aki belép, annak igazolnia kell személyazonosságát. Azért, hogy ezeket a megszigorító intézkedéseket bevezessék, bizonyos lopásokat még bátorítani is fognak, mert ezzel igazolni lehet a szigorú ellenőrzés bevezetését. Ily módon is hozzá lehet szoktatni az embereket ahhoz, hogy mindenhová magukkal vigyék személyazonosságuk igazolására a megfelelő dokumentumokat.

Megváltozik az orvosok szerepe is. Többé nem egyéni professzionális vállalkozók lesznek, hanem magasan képzett, bérből és fizetésből élő alkalmazottak. Diplomás szakmunkások. Az orvosi tevékenység részévé kell tenni, hogy adott esetben a halálba-segítő injekciót is beadják. Az orvost, mint független, nagytekintélyű személyt ki kell iktatni. Dr. Day szerint az orvosok túl sokat keresnek, ezért rá kell szorítani őket, hogy ugyanúgy reklámozzák szolgáltatásaikat, ahogy más termékeket és szolgáltatásokat is reklámoznak. A magánpraxis fokozatosan el fog tűnni. Helyüket a csoportpraxis, továbbá az egészségügyi korporációk foglalják el…  

          Eddig az idézet,

Azt is sokan tudjuk, hogy gazdasági nyomorunkat szándékosan mélyítik, ( meg lehet élni 47000 Ft-ból) rákényszerítvén az olcsó élelmiszerek fogyasztására. Azt is, hogy ezek legnagyobb része, lassan ölő méregként hat ránk. („ aki …ig meg nem szedi magát, az semmit sem ér”). Kiirtandó?

Azt, hogy a kórházi tolvajok állami megbízottak lennének, azt azért nem gondoltuk. Meggondolandó, listával, vagy anélkül, milyen embererket hagyunk a közügyek közelében.

Béla László

Amikor a hatalom példát statuál 

Béke Nagykövete társam, Labant Csaba, akit az irdatlan veszélyekkel járó kötelező nem minket védő oltások elleni tiltakozás vezéralakjának ismerhettünk meg, eddig ismeretlen körülmények között vesztette el Ada felesége, és az ő pici babáját. Erőszakos beavatkozás következményéről lehet szó. Az in memorian Labant Endre Baba cikkben a - hogy mi történt bővebben kattintás után tudhatunk meg továbbiakat, de nem eleget. 

Az előzményekről a VNTV korábbi adásaiból ismerhettünk meg már részleteket. Érdemes VNTV-t beütve visszakeresni. Ebből kiderül, hogy az embertelen, és erkölcstelen erőszak kifejezetten, és kizárólag a Magyarországon élő bennszülöttekre vonatkozik, a bevándorló, állampolgárságot azonnal megkapó betelepülőkre nem, mert saját orvosuk lehet. 

Nem találok szavakat arra, hogy ez mennyire lealacsonyító, lealjasító gyalázat. A só káliumos bekeveréséhez tudom csak hasonlítani, amely a korai " elhulláshoz", de minimum a magtalanság elősegítéséhez vezet. Nem tudom felfogni azt sem, hogy egy ország vezetése hogy tudja elfogadni, és szentesíteni a népírtást. 

Ez nem normális, különösen annak tükrében, hogy 70 évvel a háború után még mindig bűnösnek kell éreznünk magunkat a háborúban való részvétel miatt. Akkor háború volt... Most béke van? Gondolom, a chipek következnek... 

  Alapvetően jó véleményem van a zsidók szellemi képességeiről. Mindazokat a dolgokat, amiket ők a világban, ezen belül Magyarországon véghezvittek, buta emberek, nem vihették volna véghez. Talán éppen ezért döbbent meg, egyik prominens képviselőjüknek, elképesztően korlátolt nyilatkozata.

     Az ember úgy gondolná, hogy aki Magyarországon született és él, anyanyelvi szinten ismeri a magyar nyelvet. Nincs szüksége értelmező szótárra, a szavak jelentésének tisztázásához. Ez az ember „gyűlöletbeszédről” hablatyol, ráadásul egy sajtótájékoztatón. Mi is, ez az értelmetlen szóösszetétel? Valami olyan kissebségi találmány, mint az „antiszemitizmus” vagy a „kamatos kamat”.

  Ezek fegyverek, a jóindulatú emberek ellen. A különbség csak annyi, hogy míg az előbbiekkel erkölcsileg, az utóbbival gazdaságilag próbálják tönkretenni a megtámadottakat. Már ismerjük a hatásaikat, és védekezünk!

Magam, megpróbáltam kideríteni, miként definiálja ez értelmező szótár, ezt az erőszakos, gyűlöletből fakadó szó-összekovácsolást. Nem jártam sikerrel. Ilyen magyar szó NINCS(!) a Magyar Értelmező Szótárban. Még szócikk sincsen!

Ha valaki, a magyar politikában megszólal, alapelvárás, tanuljon meg magyarul, és beszédében, értelmezhető magyar szavakat használjon. Az értelmezhető gyűlölet az, amikor valaki „gyűlöletbeszédről” beszél. Ömlik a szájából a gyűlölet, és ennek felelősségét, másokra akarja hárítani.

   Gyöngyösi beszédében, szó sem volt gyűlöletről. Ő, a kettős állampolgárságú parlamenti politikusok működése, jelenléte által megvalósuló, esetleges nemzetbiztonsági kockázatról beszélt. Ennek számszerű tényét szerette volna, a közvélemény elé tárni, minden gyűlölet nélkül. Ekkor csapott fel a gyűlölet, itthon, és a nemzetközi jajveszékelő kórusban egyaránt. Régi magyar mondás, és mint ilyennek, megkérdőjelezhetetlen igazságtartalma van, „az kiabál akinek a háza ég”. Hogy miért említette a zsidóságot, nem nehéz kitalálni. Senki ennek az országnak, ennek a nemzetnek, még akkora kárt nem okozott, mint a Habsburgok, Károlyi, Kun (Kohn) Béla, Rákosi, és fajtársai.

Belőlük áradt, és árad ma is a gyűlölet, mindenkivel szemben, aki magyar, és akként is viselkedik. Gyilkos támadást indítanak bárki ellen, aki bitorolt hatalmuk ellen szót emel, vagy egyszerűen, csak láttatni akarja mindenkivel.

Az a temérdek túlélő, aki munkaszolgálatosként, megjárta a keleti frontot, biztosan nem jön haza, ha a magyar őrszemélyzet egyike-másika, felül nem tud emelkedni, a világban, a magatartásuk miatt elhatalmasodott haragon.

Voltak ilyen magyar „keretlegények”, akik a parancsmegtagadás, azonnali főbelövés veszélyét is kockáztatva, csendesen elszabotálták, a haragtól elszállt magyar feletteseik parancsait. Gyűlöletről ott sem volt szó. Méltán haragudtak a károkozókra, de ezzel a haraggal szemben is, mindig megjelent az emberség, hiszen bármilyen helyzetről legyen is szó, az ember, mindig ember, és akként is kell érezni iránta. Ezt a magyarok tudják, és tartják. Nem tudták ezt, a Rákosi, és a Kádár korszak pribékjei. Akik embereket dobáltak az erre tervezett húsdarálóba. Ez persze nem holokauszt volt, csak a „rend megszilárdítása”.

Mi magyarok, megismertük már ezt a rendet, és elegünk is van belőle.

Nem kell az erőszak, sem verbálisan, sem fegyveresen, sem gazdasági úton.

Aki ennek felszámolásáéért tesz, kisebb, vagy nagyobb lépéseket, az igaz magyar hazafi, és érdemes arra. hogy minden jó érzésű magyar, egy emberként támogassa.

Béla László

   A szereptévesztések világa az, amiben az emberek, valahogy nem érzik jól magukat. Azt nem tudom, csak sejtem, hogy ez, szerte Európában elterjedt jelenség, de hogy Magyarországon súlyos mértékben jelen van, azt nap, mint nap, az élet minden területén, tapasztalni vagyok kénytelen.

     A politikában, teljes mértékben. A megtévesztő néphülyítés szerint, képviseleti demokráciában élünk. Ez, szigorú definíció alapján, azt jelentené, hogy a nép, megválaszt egy-egy területre, egy képviselőt, akinek az a munkaköri kötelessége (jó pénzünkért), hogy akaratunkat megjelenítse, és érvényesítse a parlamentben, és a kormányzásban. Ezzel szemben, azt kell látnom, hogy amikor egy diktátor, készül olyan törvényt hozni, amivel újabb terheket rak rám, és honfitársaimra, akkor a diktátor fullajtára bekiabál a plebsznek: igen- vagy nem, és az én képviselőm, függetlenül attól, hogy akarom e vagy sem, szolgaian nyomogatja a megadott gombokat. Tisztelet a nagyon kevés kivételnek.

    Már azt is kitalálták, eredményes elnyomásunk érdekében, hogy ha valamely képviselő, nem „polkorekt” módon hozza szóba, az uralkodó kisebbség viselt  dolgait, legyen egy parlamenti őrség, aki kivezeti a teremből. Ez is súlyos szereptévesztés. Azt a képviselőt kellene kivezetni, aki a szavazások előtt bekiabál. Azok követnek el, súlyos törvénysértést. Sokkal súlyosabbat, mint aki a választásokkor a szavazóhelyiség bejáratánál, az egyes választókat győzködné, kire szavazzanak. Ez esetben valaki, csak egy-egy választót befolyásol törvénytelenül, míg a bekiabálók, több százezer, vagy millió választó egyetértését, vagy tiltakozását alakítják a saját kényük-kedvük szerint.

  Ja(!)? hogy ezt a házszabály megengedi? Akkor azt kell megváltoztatni.

Lehetetlen úgy élni, előrehaladni, hogy egyik szabály, homlokegyenest szembe megy a másikkal.

     A legjobb tudomásom szerint, a képviseleti demokrácia törvénye, a képviselő kötelességét úgy határozza meg, hogy a demokratikusan megválasztott képviselő, köteles részt venni a parlamenti szavazásokon, és az ott felvetett kérdésekre, a saját legjobb belátása szerint, az ország, és a választói érdekeit figyelembe véve szavazni. A képviselőnek senki utasítást nem adhat, kivált nem kényszerítheti, a választók pénzéből származó jövedelmének csökkentésével, semmilyen törvényes indokkal. És ez, csak a politika.

     Az oktatás szereptévesztése ugyanilyen súlyú.

A közoktatás állami feladat. Erre van egyebek között a közadó, az áfa, és minden állami bevétel, amit mi szavazó polgárok az asztalra teszünk.

Ezt a feladatot az állam, az önkormányzatokon keresztül, vagy központosított állami intézményben kezeli, nem nagy különbség. Az viszont, hogy az ehhez szükséges forrást, mindenképpen biztosítsa, az alapvető kötelessége, és ez, még nem minden. A központi tantervnek, igaz, és valódi tények oktatását kellene előírni, és ennek végrehajtását ellenőrizni, az oktatás teljes vertikumában.

      Nevetséges, és hamis a Darwinista fejlődéstörténet oktatása akkor, amikor régészeti leletek bizonyítják, hogy az előembernek nevezett faj maradványait, a homo sapiens-ével egy sírban tárták fel. Ez ugyanis, teljes bizonyossággal kizárja, hogy bármelyik, előzménye, vagy következménye lehetett volna a másiknak. Nincs feltételezhető genetikai, legfeljebb civilizációs fejlődés, de mostanában, mint ha ez is visszafelé haladna. Ha megnézzük pl. a száz, vagy több száz éves építészeti alkotásokat, láthatjuk, hogy korábban, sokkal több esztétikai elemet, a szépség iránt, sokkal nagyobb igényt mutatnak, mint modern társaik.

   Nevetséges, és többszörösen cáfolt, a Finn-Ugor elmélet is, mégis ezt erőszakolják az oktatásban. Hamis a történelem oktatása is. Mélyen sérti a magyar nép nemzeti identitását, amikor a fiataljainkat, hamis állításokkal traktálják a valós történések helyett. Régészeti leletek által többszörösen cáfolt, a ma oktatott honfoglalás, mert húsz-harminc ezer éves magyar leletek vannak a Kárpát-medencében. Szégyenletes hazugság, a magyarságot, a hazudott „honfoglalás” idején kulturálatlanabbnak feltűntetni Nyugat-Europa népeinél, mert ezt az állítást is régészeti leletek tömegei cáfolják, úgy öltözködésben, mint népművészetben, mondavilágban, higiéniában, egészségügyben, és minden fronton. Az ilyen törekvések egyedül azt célozzák, hogy a magyar, szégyellje magát, és örüljön, hogy a „kulturált” nyugat, befogadta. Szégyen, hogy ez a szándék, ma is állami támogatást élvez.

  A művészet szereptévesztése,

az egyik legkártékonyabb mind közül. Eredeti célja, létrejöttének értelme az volt, hogy az embereket szórakoztassa, eközben, kulturális, erkölcsi, és társadalmi, követhető és követendő példákat állítson eléjük, elvetendőként mutassa fel a rossz példákat. Ehhez viszonyítva, a kortárs magyar „művészet” például a „Sóska és sült krumpli” címen terjesztett fertőjében, egy színi előadás keretében, arról akar bennünket meggyőzni, obszcén és trágár kifejezésekkel, hogy asszonyaink szajhák, férfiaink alkoholisták, korruptak, áskálódók. Mindez, mélyen sérti, aláássa, egészséges önbecsülésünket. Amióta a művészetet kisajátította a kisebbség, és alárendelte alantas szándékainak, a klasszikusok sincsenek jobb helyzetben.

Madách, lélekemelő, erkölcsépítő művét, az „Ember tragédiáját” láthattuk olyan rendezésben, ahol a színpad közepére egy wc-t állítottak, és alkalom adtán, az egész nézőteret fekáliaszaggal fújták be. Ez a kisebbségi művészet. Pucéran rohangáltak, trágárkodtak a színpadon. El sem képzelem, mit tudnának kihozni  Katona, „Bánk bán” című színművéből. A látottak alapján biztos, hogy Melindát a meráni férfiak a nyílt színen „partiba vágnák” kisebbségi módra.

  Ez, az a látvány, és erkölcsi mélység, amitől, minden jó érzésű magyarnak, idősnek és fiatalnak, egyaránt meg kell óvnia magát.

     Sajnos, ez mind a mi felelősségünk. Azért létezik, és azért ebben a formában, mert hajlandók vagyunk eltűrni. Ha nem változtatunk, idővel olyanná válunk, amilyennek ábrázolnak bennünket, ezek a   „művészek”

  Ha nem állunk ki magunkért, legalább a választásokon, menthetetlenül fekáliával temet el bennünket, a most regnáló „elit”.

Béla László

   A magyar választók, folyamatos dilemmában vannak. Mindenki látja az országban a bezárt gyárakat, a multik államilag támogatott terjeszkedésével a hazai kereskedelem felszámolásának szándékát. Nehéz át nem látni, a kiváló magyar járművek, buszok, villamosok, vasúti járművek helyett, többszörös áron külföldről megvásárolt, és minőségében semmivel sem különb járművek használatának égbekiáltó ésszerűtlenségét. Mindenki látja, vagy a saját bőrén érzi a fojtogató munkanélküliséget. A betegek tapasztalják az egészségügyi ellátásnak, rohamléptekben történő felszámolását. Bárki láthatja ásványi kincseinknek, stratégiai ágazatainknak, idegen kézbe való átjátszását. Az új földesurak megteremtésének, állami szándékát, miközben a duma, a családi kisgazdaságok támogatásáról, a munkanélküliség felszámolásáról, az egészségügy „hatékonyabbá” való átszervezéséről szól.

     HAZUGSÁGOK TENGERÉBEN ÉLÜNK, a hullámok, már-már összecsapnak a fejünk felett, és még csak nem is kapálózunk, hogy valami esélyünk legyen kilépni ebből a pusztításból.

    Ennek, az „össznemzeti” tehetetlenségnek az okait kell megtalálnunk ahhoz, hogy következményeitől mentesülhessünk! A következmény pedig a nemzet halála, az ország megsemmisítése, Trianonnál sokkal súlyosabb széttépése, a magyarságnak, több ezer éves hazájából történő szétszóratása.

    Ezt, mindenképp ki kell védeni, mert keserű, és a magyarokhoz méltatlan, a hontalan élet. Attila, Árpád, Dózsa, Mátyás, Rákóczi, de a világháborúk magyar hősei, és 56 hősi halottai, kardántengely módjára forognak a sírjaikban. Súlyos szégyent hozunk a fejükre, amellett, hogy nyomorúságot és más nemzetek megvetését, a magunkéra. A világ, nem ezt várja tőlünk. A gyávaság, nem magyar tulajdonság, miért hát mégis…?

    Erre a kérdésre, a különböző pártok szavazói mérlegelésére rávilágítva tudunk válaszolni.

Az SZDSZ:

Mára már a politika szemétdombjára került, de megalakulásakor, a leghangosabban üvöltötte a szabadság, a liberalizmus szlogenjeit, amiről a megelőző negyven évben, szó sem eshetett. Ezzel, sokakat megtévesztett szándékait illetően, a szitán át nem látó magyarok, ezért szavaztak rájuk. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy létezése alatt, a liberális mocsok, a homoszexualitás legintenzívebb terjesztője, a házasságrombolás, nemzetpusztítás, családszétverés leghatékonyabb végrehajtója volt.

Az MDF:

    A koncepciótlanság, határozatlanság, szolgalelkűség iskolapéldája volt.

A (hamisított) történelem tanára, a könyvtáros, az emberektől kapott

hatalmát, átengedte, a zsidó pusztítóknak.

Azok a szavazók, akik kezdetben is látták az SZDSZ valódi arcát, de a bolsevik utódpárt ellen akartak szavazni, mind rá szavaztak. Jól becsapódtak.

Ez a liberális brancs, egy ciklus alatt végrehajtotta az ország pusztításának felét, és lerakta a további pusztítás alapjait.

Az MSZP:

A korábbi nomenklatúra embereiből, új név alatt ellett párt, sokakban a korábbi, viszonylagos jog, és létbiztonság megtestesítőjét jelentette. Választói is, természetszerűleg abból a körből kerülnek ki, akik a Kádár érában elfogadható körülmények között éltek. és a külföldi fosztogatás, a kapitalista térnyerés, számukra elfogadhatatlan volt. Fő ereje máig abban rejlik, hogy az elfogadhatatlan változások visszarendezésének feltételezése, sokak gondolkodásában hozzájuk kapcsolódik. Ez a súlyos tévedés. Ez a nomenklatúra, annak idején kiszolgálta a Szovjet Uniót, ma a cionistákat.

Hozzászokott, hogy magyar érdekek „nincsenek”, mindig valaki mást kell szolgálni. Egyetlen különbség van, a kapott direktívák eltérése. A Szovjet hatalom célja és szándéka, a szorgalmas, kreatív magyar munkás munkájának lefölözése, az ország folyamatos lefejése. Ehhez kellettek a külföldön eladható kiváló magyar termékek, buszok, mozdonyok, olajipari berendezések, stb. Ezért, a magyar ipart, a Szovjet hatalom támogatta, de legalább tűrte. Volt a magyar szakembereknek munkája, létbiztonsága. A választók, ma is ezt várnák az MSZP-től, ezért szavaznak rá. Ez az elvárás, sajnos utópia. Vazallus emberektől, önálló irányvonal nem várható. Követik a cionista direktívákat. Ezek merőben eltérnek a korábbiaktól. Ameddig a Szovjet időkben az ország termelése fontos volt, mert azt lehetett lefölözni, addig a cionisták, minden eszközzel akadályozzák a magyar alkotást. Felszámolták a gyárainkat, a még megmaradt buszgyártás, nem nyerhet meg egy BKK tendert, mert EU. törvény tiltja, perspektívátlansággal szétkergetik a szakembereinket, a fiataljainkat, erőszakosan fenntartják a munkanélküliséget. Céljuk, nem az ország GDP-jének megcsapolása, hanem ezen felül, a terület kiürítése, hogy az áhított lakosságcsere megvalósulhasson, mint a biblia szerint annak idején a Kánaán (Palesztína) területén, (öljétek mg őket, vágjátok ki a fáikat, még a csecsszopónak se irgalmazzatok) az MSZP pedig, látszat ellenállást mutatva, híven kiszolgálja őket. Csúnyán átverik a szavazóikat.

A Fidesz:

  A KISZ. emlőin nevelkedett kollégista szobatársak és cimborák csapata.

Gátlástalanul jó félrevezetők. Amikor az MSZP négy éves regnálása, semmi visszarendeződést, jogbiztonságot, munkabiztonságot nem hozott, hanem tovább folyt a fosztogatás, a mutyizás, sok választó bizalma megrendült. Ezt használta ki ügyesen a Fidesz. Az emberek szétszavaztak, részben a Fideszre, de a kisgazdákra, elvétve az MDF-re, sőt, még az SZDSZ-re is. Szövetkezve a kisgazdákkal, kiütötték a hatalomból az akkor még erősebb, hajdani kommunistákat. Iszonyatos pusztításba kezdtek. „Gerinces bajtárs” módjára, belevágták a kisgazdák hátába a kést. Miután felszeletelték őket, képviselőik egy részét saját csapatukhoz csapták, megnyílt az út, az addig soha nem látott méretű fosztogatás megszervezésére. Kivették a Magyar Állam rendelkezése alól a Magyar Nemzeti Bankot, a bankok „függetlenségét” garantáló törvénnyel.

Ezzel elajándékozva a pénzkibocsátás, és az ország pénzügyi helyzetének stabilizálási jogát. Minden közgazdász, és minden, valamennyire is tájékozott képviselő tudta, hogy ezzel az eddigi kifosztás hatványozott lehetőségét teremtik meg, de a saját, és az Mszp. zsidó képviselőinek szavazataira mindenképp számíthattak. Megszavazták. A nép rájött az átverésre. Kiejtették a hatalomból.

A 8 éves szoci remény sem hozott jobb helyzetet. Egy brancs ez mind, a fosztogatás folytatódott, de a Fidesz szerette volna folytatni. Gondolt egy merészet, és kifordította a köpönyegét, nemzeti színűre. Aki korábban a cigánysággal szövetkezett, most a keresztényeket húzta be a csőbe.

Szabadságharcos álarcot öltve, ismét eluralkodott az országon, és most halotti tort készül ülni felette. Választói reményeit meghazudtolva, mély nyomorba döntötte az emberek tömegét. Még az sem tűnt fel a jóhiszemű választóinak, hogy a legfasisztább, legnácibb zsidó párttal szövetkezett az ország kifosztására. Az sem, hogy a két választási forduló között, Izraelbe ment talpat nyalni az utasításokért. A reményvesztett magyar választók távolmaradása miatt, némi csalással, (a szavazóhelyiségek nonstop nyitva tartásával) teljhatalmat szerzett.

Most abban tobzódik, és terrortörvényekkel, a teljes kifosztást igyekszik megvalósítani.

A jobbik:

A mocskos politikában még be nem szennyeződött fiatal politikusok, a Miépből kivált, mérsékeltebb nemzeti csoportjából alakult. Őszinte beszédével, a hibák kíméletlen feltárásával, hamar kivívta, a fosztogatásban egyetértő többi párt ellenszenvét. Ugyanezért viszont, a gondolkodó, és el nem vakított magyarok, sokan támogatják. Valódi lehetőséget még nem kapott. Noha a parlament egyik legerősebb, legtámogatottabb pártja. A Fidesz kimatematikázott kétharmadával szemben cselekvőképtelen. Mivel nyíltan bírálni meri a zsidó hegemóniát Magyarországon, szót emel az emberekért, a munkanélküliség ellen, az oktatás és egészségügy szétverése ellen, ezért a cionista propaganda, minden mocsok szitokszót hazugul rászór. Mondták már a fasiszták fasisztának, a rasszisták rasszistának, a tömeggyilkosok gyilkosnak. Sokakat megtévesztenek, ezek a hazugságok. Ettől még a Jobbik létezik, hogy a magyar választóknak alternatívája legyen a cionista diktatúrával szemben. Ha valaki náci ebben az országban, az nem a Jobbik. Ezt, az elmúlt parlamenti éveiben bebizonyította. Azt, hogy ez a vélemény megalapozott vagy megalapozatlan, hogy a tények pozitívak vagy negatívak, az ország pillanatnyi helyzetén, és jelenlegi perspektíváján láthatjuk.

Béla László

„ Rabok legyünk, vagy szabadok?

  Ez a kérdés, válasszatok! „         (Petőfi)

Konkrét, bárki által ellenőrizhető valóságos változások mutatják, a Földön, a gazság korának letűnését. Sokaknak lehet fájdalmas felismerés, hogy a Föld jelentős hatalmai, a kormányoktól az egyházakig, a jogtalan zsidó hegemónia részei, de ez átléphető. Az igaz Istenbe, és az igazságba magába vetett töretlen hit, mindenkit átsegít ezen a holtponton, és felszabadít, az emberi ellentmondás harcosává.

http://valodidemokraciatmost.blog.hu/2013/02/19/lemondasok_letartoztatasok_vilagszerte

http://foldimennyorszag.hu/D52739B9-D15D-47A9-9A2E-7B8A0040D3DC.html

   Arcátlan kérés volt az izraeli kézilabdásoktól, hogy a mérkőzésről a magyar zászlók kitiltását kérni merték. Ez, a határtalan szemtelenségüket, és elbizakodottságukat mutatja. Otthon rendelkezhetnek, itt nem!

Hatalmas hiba volt, a magyar sportvezetéstől, hogy eleget tett ennek a zsaroló kérésnek. Erre a karakán, és megfelelő magyar válasz, az kellett volna, hogy legyen: Ez itt Magyarország, ahonnan a magyar zászló, sem egy négyzetcentiméterről, sem egy másodpercre, ki nem tiltható!

Nem ezt válaszolták, hanem laposan kúszva, eleget tettek a zsarolásnak.

Ezzel, a sportvezetés, súlyosan vétett a nemzet önérzete és büszkesége ellen.

   Lehet ezt magyarázni sok mindennel, de ez, a lényegen mit sem változtat.

A meccset, a csapat elvesztette, (nem is csoda) a pontot elvitték. Emiatt a mérkőzést meg kell óvni, politikai nyomás indokkal, és újra kell játszani, semleges pályán.

    Ha a magyar fél, korrekt választ ad, mi történhetett volna?

Ha a kiválasztott csapatnak, annyira szúrja a szemét Magyarországon a magyar zászló, nem állnak ki. A pont a miénk.

  A szurkolók is hibáztak.

Ha már a vezetők gumi gerince nem bírta ki ezt a terhelést, hátrahagyva a magyar zászlókat, a szurkolóknak ott kellett volna lenniük. Zászlók nélkül is zúghatott volna a hajrá magyarok. Hogyan is várhatták volna a csapattól, a lelkes küzdelmet, annak a nemzetnek a dicsőségéért, aki az erőszakkal szemben, kivonulva, magukra hagyta őket?

   A csapat is hibázott.

Minősítve a vezetés gyáva döntését, ők is dönthettek volna a visszalépés mellett.

A pont, akkor is a zsidóké, de legalább egy ál-győzelmi fantázia nélkül.

  Ebben a kiélezett, és a zsidók által, erőszakosan borotvaélen tartott helyzetben, mindenkinek nagyon meg kell fontolni, mit tesz, milyen következményekkel, és milyen értékeléssel kell számolnia.

Béla László

    Sokakban él már a felismerés, hogy a Föld, jelenlegi uralmát birtokló sötét erők, utolsókat rúgják. Sajnos, mi emberek vagyunk ennek céltáblái, ezek a rúgások fájdalmasak, mégis elviseljük, mert már tudjuk, leteríteni képtelenek bennünket.

   A reménytelen hatalmasságok, felismervén saját helyzetüket, pánikba estek, kapkodnak, és egyik hülyeséget a másik után követik el. Ezekkel erősítik az ébredést azokban, akik közöttünk még szenderegnek.

    Egyik ilyen a dohányzással kapcsolatos visszaélésük. A dohánykereskedelmi monopólium erőszakos fenntartása mellett, arcátlan hasznot zsebelnek be, a legszegényebb tömegeken. Kevés olyan dolgot tudok elképzelni, ami erősebben motiválná a széles tömegeket a változások kikényszerítésére, akár erőszakkal is.

Nem lesz szükség, semmilyen erőszakra!

    A másik égbekiáltó baromság, a „környezetterhelési díj”.  „Nagyjaink” összes tudásukat egyberakva, képesek voltak kitalálni, hogy akihez nem tudták eljuttatni, a piócaként kiszipolyozó szennyvízcsatorna rendszerüket, azoknál a házaknál, ezt a lehetőséget „környezetterhelési díjjal” pótolják, hogy senki, ki ne maradhasson a fosztogatásból. Ennek akkor lenne létjogosultsága, ha az állam, minden pöcegödör körül, szívószállal kiszippantaná, azt a 10-15 cm elszennyeződő talajt, és havonta új, tiszta talajra cserélné. Tud valaki ilyenről?

Persze hogy nem. Az áruló politikusok, nem a fekáliát nyalják fel, amit az emberek termelnek, csak a mézet. A másikat nekünk hagynák, díj formájában.

Van még közöttünk, aki nem lát át ezen a szitán?

     Az állatvédők, meg a zöldek, az újabb fosztogatók. Azt nem találják ki, milyen büntetést fizet, és kinek, az a kormány, aki emberkínzást (éheztetést, munkanélküliséget, kilakoltatást) követ el az emberek ellen. Kitalálják viszont, hogy be kell, csippeni az állatokat, bizonyára puszta szeretetből, és nem azért, hogy ilyen címen meg lehessen fejni a gazdikat. No meg, ha a gazdi, sétálni viszi az ebet, műholdról nyomon követhető legyen. Kiirtanák a parlagfüvet, ami régóta egy gyógynövény, és a művelt területeken elő sem fordul. Ezért parlagfű.

     A legjobb, amin elfogott a röhögés.

Évek óta kerülöm a multikat. Piacra járok vásárolni. Ismerem a kereskedőket, meg a kis parasztasszonyokat (és ezt nem pejorativ tartalomnak érzem, inkább megtiszteltetésnek) tisztelem és megszerettem őket. A segítőkészségüket, a szerénységüket, a szorgalmukat. Összességében, ez egy békés hely. A legnagyobb esemény, ha a hangosbemondó figyelmeztet, vigyázzunk értékeinkre, mert zsebesek léptek a piac területére. Rendőrt, akkor sem látni.

Ma, meglepetten láttam, egy csomóban három rendőrt, aztán megint kettőt. A piac előtt, rendőrautókat. Nem tudtam mire vélni. Gondoltam, valami rendbontás van a piacon. Nem volt. A rendőrök álldogáltak, nézelődtek békésen. Aztán, kiszúrtam a sokaságban, egy békésen vásárolgató gárdistát, majd messze tőle még egyet. Elfogott a röhögés. Akkor értettem meg a fokozott rendőri jelenlét okát. Ha két gárdista megjelenése ilyen reakciót vált ki, annak a hatalom részéről, nagyon hasmenés szaga van. Nem kell félni! A gárda nem harap. Még csak nem is „rendfenntartani” jöttek. Egyszerűen szemléltetik, hogy ebben az országban, a magyarok is jelen vannak, akár tetszik akár nem, ahogy a zsidó képviselő úr volt szíves tudomásunkra hozni a Magyar Parlamentben legutóbb.

( mármint, hogy ők is jelen vannak) Bánja a kánya! Csak ne a politikában, a vezetésben, vagy a végrehajtásban legyenek! Onnan teljességgel és maradéktalanul ki kell rekesztenünk őket, ha tetszik, ha nem. Ez csak választás kérdése, és a magyar választók, egyre tudatosabbak lesznek, minden realizálódó gaztettük láttán.

Béla László

Mobilgáttal védené a főváros az izraeli ingatlan beruházásokat - 4 milliárd forint közpénzből

További részletek: http://kuruc.info/r/2/108323/#ixzz2Lcr1wiyM

Ahogy vesszük.

 Mindig csak rosszat gondolunk „szegény” élősködőinkről. Nézzük mindennek a jó oldalát. A tervezett gát, a csónakházakat is védené.

Ja, hogy abban is ők a legérdekeltebbek? Bocs.   

   Végül is mindegy. Akkor is van benne jó!

Alumíniumból akarják építeni. Köztudott, hogy a dédelgetett kisebbségük imádja az „alamíniumot” így lergalább ők is megtapasztalják, kit támogatnak.

   A másik, és sokkal fontosabb előnyünk, hogy a magyarság kevésbé odafigyelő része is kénytelen észrevenni, milyen feltartóztathatatlan érdekérvényesítő képességet voltak képesek Magyarországon kikönyökölni. Ez nem az ő sikerük, de a mi kudarcunk és szégyenünk.

Hiába tudjuk, mennyire fontos lenne a közügyekből, és közhatalomból való teljes és tökéletes kirekesztésük, hiába van meg ennek 1222 óta a törvényes feltétele, még szavazatainkkal sem vagyunk képesek megvédeni hazánkat. Talán e gátépítéstől is sokan rádöbbennek arra, ha már gátakat építünk nekik, nagyon szigorúan azok közé is kellene szorítani őket, meg ne fertőzhessék hajléktalansággal az egész országot.

Béla László

Sokan hisznek benne, néhányan konkréten tudják, hogy mindennek és mindenkinek, létezésében és életében, meghatározott feladata van. Semmi, véletlenül, vagy céltalanul létre nem jön, és hiába nem születik.

Tudom, szoktak a társadalmak perifériáiról, „nem hiába születettekként” megnyilvánulni, szóban, vagy írásban. Nekik is fontos feladatuk van.

Ha nem lennének, honnan a bánatos …ból tudnánk, milyen gusztustalanul undorító tud lenni, számunkra, egy, nem ami kultúránkból való, felzárkóztatandó ember magatartása. Honnan tanulnánk meg, hogy egy ilyennek sem ácsszekercével kell elválasztani a haját. Ha fésűvel nem akarjuk, hagyjuk inkább kócosan, ahogy ő szereti.

  Sokan, azzal igyekeznek sokkolni a magyar közvéleményt, hogy Budapesten és Magyarország más helyein, sok ezer ingatlan van, izraeli befektető tulajdonába, és ezeket, Izraelből bevándorló zsidóknak árulják.

Na és?

Ezek a dolgok mind nekünk, magyaroknak kedveznek. Aggodalomra semmi ok, mindössze alaposan és figyelmesen kell szemlélni, a körülményeket, és azok várható következményeit.

  A nemzetközi zsidó zenekar, magyarországi vezénylettel, teledudálja a világot, a tűrhetetlen mértékű magyarországi antiszemitizmussal. A külföld el is hiszi, csak azt nem érti, miért Budapesten tartották világtalálkozójukat, ahogy azt sem, a kimondhatatlanul „antiszemita” magyarok, miért nem akarták megzavarni, netán megsemmisíteni, a világ zsidó nagyságainak gyülekezetét, ha már, provokatívan, ebbe a kirívóan antiszemita országban gyülekeztek. Folyamatosan provokálnak bennünket, hátha itt is akad egy begőzölt diktátor, aki méltán, pusztítaná őket. Nem lesz!

A külföld azt sem érti, miből táplálkozik Magyarországon az „antiszemitizmus”, és miért van mégis, folyamatos, tömeges zsidó betelepülés?

Talán itt, a dolog végén érdemes kezdeni.

A betelepülés, csábítás következménye. A csábítást, az itt „őshonosnak” számító (cca 1700-tól) itt élő, és mára a hatalmat kisajátító hitsorsosok folytatják. Szeretnék a Kárpát-medencét elorozni, a magyarságtól. Saját fajtársaikkal betelepítve, a magyarok életét itt ellehetetleníteni. Ehhez, kialakítottak egy sajátos rendet.

Tekintve hogy az elmúlt 60 évben túlzott, az utóbbi 21-néhágyban, kizárólagos befolyást könyököltek ki az ország vezetésében, jelenleg bármit megtehetnek, és azt hiszik, ez mindig így marad. Ebbeli hitük birtokában, olyan arcátlan dolgokat művelnek, amitől a legjámborabb magyarnak is kinyílik a bicska a zsebében.

Túl azon, hogy elprivatizálták, és szétlopták az ország vagyonát, mint „magyar vezetők” ezzel a magyarok tömegeit taszítva munkanélküliségbe, egy kettős mérce alapján, a hitsorsos bevándoroltatottakat, jó fizetés, garantált munkahely várja. A hírek szerint a lakásért sem kell fizetni, ezt „valaki” meghitelezi, és tíz év használat után, tulajdonba adja. Addig kötelező a betelepülőnek itt maradnia.

 Mindez, értünk magyarokért történik, csak azt kell látnunk hogyan. Nem haragudnunk kell, de hálásnak kell lennünk a zsidóknak, mindazért, amit tesznek.

    Ha nem lopták volna szét az országot, ha nem akarnák megszállni, ha nem alkalmaznának kettős mércét, a  jámbor magyarság, soha sem döbbent volna rá, hogy a továbbiakban nem tűrheti el őket, vezető pozícióban. Nem választhat olyan kormányt, aki nem garantálja, hogy kizárólag magyarokból áll, és a „kiválasztottaktól” mentesen szerveződik. Példában kell megmutatnunk a világnak, hogyan lehet és kell ezekkel az emberekkel együtt élni. Ez, úgy a magyaroknak, mint a zsidóknak életbevágóan fontos, közös érdeke.

Ha itt, Magyarországon ezt meg nem tesszük, annak végzetes következményei lehetnek. A cionista lobbik, világszerte oly erőszakos, és tűrhetetlen dolgokat tesznek, hogy a társadalmak toleranciája a végéhez ért. Ha ezt valaki meg nem állítja, ez a feszültség, a világban bombaként robban. Ez a robbanás, veszélyes célzott pusztítást végezhet. Olyat, amihez képest a vészkorszak, ártatlan babazsúrnak számít. Korábban, a kiválasztottak fogtak össze más népekkel, a németek ellen, és nyertek. Ma minden európai kormány támogatja őket, de nincs nemzet, aki éles helyzetben, a kormánya által nyújtott támogatást, meg ne tagadná. A kormányok nem, az emberek tudják, melyik a járható út.

Magyarországnak kell megmutatnia, az erőszak, és pusztítás nélküli  pálfordulás technikáját. Egyáltalában nem új találmány.  Mentes magyar kormányt kell választani, és ennek a kormánynak, az aranybulla szellemében kell vezetni az országot. II. András Magyar Király 1222-ben, örökérvényű rendeletet adott ki, a magyarság békés életének biztosítására. Ebben, külön, a zsidókat megnevezve, megtiltotta Magyarországon, hogy köz, és/vagy állami feladatok ellátására zsidókat válasszanak, vagy kinevezzenek. Ezt, a hatékony védelmet sikerült a magyarságról, a Habsburg uralommal, később a szovjet fegyverekkel lehántani.

A fegyveres kényszernek vége. Ma a zsidóság, a „népek akaratából” uralkodik a világ felett, Palesztína kivételével. A választások eredményeit, még ott is kénytelenek tudomásul venni, így jöhetett létre egy zsidóellenes palesztín

kormány. A palesztín nép, már rádöbbent, nem választhat, zsidó, vagy zsidóbarát kormányt, mert elpusztul. Lassan a magyarok is rájönnek.

Érvényre juttatván ősi királyi rendeletünket, olyan kormányt választ, aki ennek szellemében, minden hatalmi ágból, minden zsidót eltávolít.

  Magyarországról, azonnal eltűnik az antiszemitizmus. Sokkal inkább a változások miatti együttérzés lesz jellemző. Ezt a helyzetet, egyfolytában kirekesztésként panaszolni fogják, noha ez, Magyarországon, épp az ő védelmükben a legfontosabb.

  Kontrolálatlan egójukkal, nem szabad hatalomhoz jutniuk, mert annak birtokában, olyan tisztességtelenül képesek megnyilvánulni, amire a normális válasz, csak egy gyilkos retorzió lehet. Ezt kell megelőzni. Meg kell védeni őket saját természetüktől, és ezt, már II.András észrevette. A felelősség a miénk, mert hagytuk feledésbe merülni. A trehányság, ide juttatta az országot, ahol ma tart.

Szerencsére, Magyarország, a Kárpát-medence, Európában egyedüli módon alkalmas arra. hogy önálló politikával, zsidómentes vezetéssel, kiemelkedjen a zsidó vezetésű Európából, felmutatva a többi nemzetnek, mi a megfelelő életszínvonal, ha nincs, aki ellopja a munkánkat.

  Nem baj, hogy ellopták a gyárainkat, mert a kreativitásunkat, a magyarságunkat, nem tudják ellopni, csak, ha hagyjuk magunkat külföldre űzni. A magunk takarékos gondolkodása mellett, soha nem újítottuk volna fel, ilyen mértékben a termelő gépparkunkat.

Most, rákényszerítettek bennünket. Hálásnak kell lennünk, nem haragosnak.

Nem baj, ha betelepültek az országba. Nem baj, ha lakásokat építettek, vásároltak. Ezek mind valós értékek. Ezért hálával tartozunk nekik.

 Amikor megszűnik a hatalomban való tobzódásuk, megvalósul a teljes kirekesztésük, akkor az egyenlő bánásmód veszi kezdetét hazánkban.

Felszámoljuk azokat a hivatalokat, melyet a bevándorlók állami fizetésének biztosítására állítottak fel, és a magyarok bírságolásából tartja fenn magát.

Utcára kerülnek az „új magyarok” is. nem lévén garantált „munka”, valódi munkával kell megkeresniük a kenyérre valót. Ettől sokan elmenekülnek.

Emiatt lesznek olyan olcsók, az általuk most megvásárolt lakások, hogy sok kilakoltatott magyarnak oldják meg az elhelyezkedését.

Ne haragot, hálát érezzünk, és a Magyarok Istene, megtisztítja, és megmutatja számunkra az utat. A németek is hálát éreztek, amíg a titkosítás működött. Amikor megszűnt, utána hányingert, https://www.youtube.com/watch?v=k_BPPvzUpD4 ezért.

Béla László 

  Legutóbbi írásomban, az állami szervek, a rendvédelem, a közhatalmi végrehajtó szervek, ügyészség, bíróság, bv. súlyos iránytévesztéséről, a nép érdekében, a kormánnyal együtt, ezen szervezetek vezető, döntési jogosítvánnyal rendelkező személyi állománya, teljes cseréjének szükségességéről írtam. A rend, az igazság helyreállítása, e nélkül teljesen elképzelhetetlen. Ha még-olyan jó szándékú, egyenes, becsületes, független kormánya is lenne, egy-egy adott országnak., ezeknek, a kettős mércében megkövesedett testületeknek a befolyásolt, nyúlós, ragadós szövedéke, visszahúzná azt, az igazságtalanság mocsarába.

   Érdekes a hatalom súlyos megosztottsága is ebben a kérdésben.

Végkifejletben, a háttérben gazemberkedő erőknek, épp ez a megosztottság biztosítja a folyamatos túlélést, hatalomátmentést, minden hullámhegyen és hullámvölgyön át. Elég, ha megnézzük, hazai vonatkozásban, OV, törekvéseit,

és világosan látjuk, hogy ő is pontosan felismerte a helyzetet.

   Hogyan is működik ez?

Alapigazságként leszögezhetjük, hogy a hatalom, elsődlegesen és megkérdőjelezhetetlenül, minden országban, a nép, a társadalom kezében van.

(„habár fölül a gálya…”) A nép, a maga tömegével, bármelyik pillanatban el tudja söpörni, a felette uralkodó, kevesek által választott, vagy önjelölt diktátorokat, a hozzájuk rendelt, maroknyi emberrel együtt. Hazai példaként, nagyon jól mutatja ezt, 56 eseménysorozata. Néhány nap alatt, felállt egy új kormány, a Nemzetőrségben egy új rendfenntartó hatalom. Kádár árulása folytán, mire az államigazgatás minden szervének cseréjére sor kerülhetett volna, lerohanta hazánkat a szovjet haderő. Hiába volt tehát a jó szándékú kormány, a hatalom másik ága érintetlen maradt. Ezért, számukra elengedhetetlen a nép megosztása, egységes fellépésének kizárása.

Ugyanígy, a hatalom megosztása, amihez körmük szakadtáig ragaszkodnak is.

Látványos példája ennek, ahogyan Viktor, a saját biztonsága érdekében, le akarta váltani a nyugdíjas korú leginkább megcsontosodott bírákat.

Olyan nemzetközi cionista tiltakozás kezdődött, ami az ügy, felszínes ismeretében, példátlanul feleslegesnek tűnt. Nem, volt az!

Ez a hatalomátmentés egyik alappillére.

Jól látható ez a törekvés.

A Rákosi féle kommunista párt, kontra magyar nép, felállásból, 56 került ki.

Ebből tanultak. Ezért van ma cigánykérdés, Fidesz, Jobbik, Mszp, meg az aprólék. A multik, kontra, elsorvasztott hazai ellátó rendszer, és sok egyéb, kevésbé látványos árulás. A cigány-magyar ellentét kiélezését szolgálták, a cigányok ellen elkövetett pogromok, Tatárszentgyörgy stb. El tudja valaki képzelni, ha egy ilyen súlyú cselekmény elkövetőit valóban keresik, azokat egy ilyen kis országban néhány nap alatt kézre nem kerítik?

Úgy e, senki nem gondolja komolyan?

Ha nem találták, mert nem is keresték. Pontosan tudták, hol nem szabad keresni, nehogy, valami túlbuzgó alacsonyrangú megtalálja, és botrányt keltsen vele.

Végigvitték a folyamatot, a legártatlanabb, és szánalomra méltóbb emberek lemészárlásával, még egy gyermeket is besorolva a potenciális célpontok közé.

Tudvalévő, ez váltja ki a legnagyobb társadalmi ellenállást, a legintenzívebb gyűlöletet az elkövetőkkel szemben. Az így felébresztett gyűlöletet próbálták, a nemzeti oldal ellen fordítani. Csak részben sikerült. Sokan, már menet közben átlátták, (még cigányok is) hogy ez ugyanolyan Moszad akció volt Magyarországon, amilyen Amerikában a tornyok felrobbantása, vagy az iskolás gyermekek lelövöldözése, megfelelő politikai célok elérése érdekében.

Ekkor jött az „igazságszolgáltatás”, a második hatalmi ág.

Valószínűleg kerestek olyan embereket, akik a nemzeti oldalhoz köthetők, és jártak valamelyik helyszín közelében. Még az sem kizárható, hogy előre kijelölték, a potenciális bűnbakokat, és észrevétlenül úgy avatkoztak az életükbe, hogy könnyebben meggyanúsíthatók legyenek. Amikor eljött az idő, gyártottak néhány ingatag bizonyítékot, és a „törvény szigorával” csaptak le rájuk. Megalapozhatóan elítélni, máig sem tudták őket.

A kevésbé tájékozott tömegben így felszított gyűlöletet, a nemzeti oldal, leginkább a magyarok biztonságán őrködő Jobbik, és a Magyar Gárda ellen próbálták fordítani. Nagyon ügyetlenül csinálták, mert csaknem visszafelé sült el a fegyver.

   Hasonló volt, a Táncos Gábor esete is. Ott is, a tényleges elkövető(k) leplezésére folyt az eljárás. Szerencsétlen ártatlan magyar fiú, aki látta elosonni az elkövetőt, segíteni akarván a nyomozók munkáját, tanúnak jelentkezett.

Tíz év, ártatlanul letöltött börtön volt rá a válasz, a „törvény” oldaláról.

A társadalmi összefogással folyt hosszú magánnyomozás, olyan elkendőzhetetlen bizonyítékokat tárt fel, aminek alapján, kénytelenek voltak letartóztatni és eljárás alá vonni a tényleges elkövetőt, de annak személyét, és társadalmi kötődéseit, máig homály fedi, mert az ügy teljes anyagát, 50 évre titkosították. Tekintve, hogy ezt az ügyet is, csak a közvélemény erős nyomására lehetett felderíteni, fontos, hogy a stikli ügyeket, a közvélemény megismerje.

    A titkosítás, 

épp ezt, a nagyon fontos történést próbálja megakadályozni.  Pontosan ezért, ha a halálbüntetést valaha visszahoznák, azt a különösen kegyetlen gyilkosokra, és a titkosítókra kellene hatályossá tenni. Nem azért, hogy titkosítók sorát végezzék ki, de azért, hogy ne legyen több titkolózás. Az ilyen ítéletekben, még a tévedés kockázata is kizárható, hiszen a titkosító személye, és szándéka, teljesen egyértelmű. Nem lehet mást, tévedésből elítélni titkosításért, mint aki alá írta a papírt erről.

  Természetesen, nem ez a megoldás. A megoldás bárhol, az ország lakosságának érdekeit védő kormány megválasztása, és annak beiktatása után következő napon, a teljes végrehajtó hatalom döntési pozícióban lévő, vezető személyi állományának azonnali cseréje.  Csak így kerülhető el, a sötét hatalom átmentése. Lehet, hogy sok jó szándékú ember elmozdítását is jelenti egy ilyen lépés, de ez még mindig kisebb hiba, mint, ha csak egy is marad, döntési pozícióban, az oda nem valók közül.

A hatalomváltás, vagy teljes, vagy nincs.

Miért?

  Gondolkodjunk el rajta!

Egy új kormány, megfelelő felhatalmazással, kinevezhet, bármilyen pozícióra embereket. Ha ez törvénybe ütközne, előtte megváltoztatja a törvényt, ahogy most a Viktor teszi. Ennyi egy „jogállamban” a jog.  A kormány beiktatásakor, az államigazgatás, egy pillanatig a kormány kezében van.

Ha ezt a nagyon rövid időt, nem használja ki, meghagyja a végrehajtó apparátus részét, vagy egészét, akkor ennek a hatalomnak a nyomása alá kerül.

Ettől kezdve zsarolható, és irányítható. Ez a zsarolhatóság, még attól sem függ igazán, van e vaj a kormánytagok fején. Egy összehangolt végrehajtó hatalom, bárkivel szemben kreálhat egy ügyet, és annak valódiságát, be is fogja bizonyítani. Ilyen módon, elítélhető bárki, bármiért, és bárminek az ellenkezőjéért, aki az átmentett hatalomnak útjában áll.  .

  Ez, a 22-es csapdája, és a hiba, nem a mi készülékünkben van.

Ha egy kormány, azonnal teljes hatalomváltást hajt végre, a leváltott hatalom, diktatúrát üvölt, és a nép számára hitelteleníteni képes ezzel, a megválasztott kormányt. Ha nem, óhatatlanul nyomás alá kerül, és kénytelen mást tenni, mint amire felhatalmazták.

   Mi lehet a megoldás?

Az egyik lehetséges, egy, a nép bizalmát élvező, teljhatalommal felruházott, nemzetbarát kormány, aki nem enged idegen érdekeket érvényesülni, nem a népét taszítja idegenekért, nyomorba, és a nép, akkor sem fordul el tőle, ha a cionista kórus bármilyen mocskot fröcsög rá külföldről, vagy belföldről.

    A másik, hogy nem kell kormány. A helyben felvetődő problémákat, helyi szinten kell megoldani helyi alkalmas vezetők segítségével. A keletkező jövedelmeket helyben kell felhasználni, vagy tartalékolni. Az igazságosság alapján helyi törvényeket hozni, és azok alapján megszervezni az életet.

 Így elkerülhető, hogy egy szorgalmas emberek által lakott terület munkájának eredményét, egy kevésbé termelékeny terület életszínvonalának emelésére fordítsák. Persze, ez a kevésbé lehetséges út. A legüdvösebb, a cionizmusmentes nemzeti kormány, amely élvezi a nemzet egészének bizalmát, és képes az idegen befolyást kiszorítani, és kívül tartani az adott országon.

  Mindezek, csak utópiák, melyek, csak a megvalósulás megtapasztalása után lehetnek tények. Lehet, hogy nyitott kapukat döngetek, a titkosítás kizárásával, mert keringenek olyan információk is, hogy csillagászati változások, bennünk, emberekben genetikai változásokat okoznak, aminek hatására, nyitott könyvként olvashatunk embertársaink gondolataiban. Ezzel végleg, és teljes mértékben lehetetlenné válik minden hazugság. Sokan kerülnének nehéz helyzetbe.

Hogy mi lesz, és mi nem, csak a jövő mondhatja meg. nekünk nem marad más, bízzunk a magyarok Istenében, és próbáljuk a magunk módján, a számunkra legelfogadhatóbb helyzetet kialakítani.

Béla László 

     Sokszor kerül szóba, ha a politikáról, és ebben hazánkról folyik a beszélgetés, hazánk nehéz állapota. Egyesek szerint hazánkat valójában már megszállták, kisajátították, lepusztították, és ez ellen már semmit sem tehetünk.

    Az ilyen álláspontú emberek, voltaképpen két csoportot képeznek.

Egyik, a frissen betelepült új honfoglalók csoportja, aki ezt az állítást, mármint a megszállás és kisajátítás tényszerű voltát, országszerte hangosanbeszélőn át, a  „rendszerváltó” magyar kormányok támogatásával, igyekeznek belesulykolni a magyar fejekbe. Ezt a csoportot, szeretettel, türelemmel, és megfelelő intézkedésekkel kell meggyőzni arról, hogy tévednek. Lehet, hogy utóbbi évtizedeink kormányai mindent megtettek azért, hogy a bevándoroltatottak honfoglalása valósággá váljék, de valóság, csak akkor lehetne belőle, ha ezzel a magyarok is egyetértenének. A hatalom demokratikus kézbentartásához, még kevesek. Ameddig a magyarok a Kárpát-hazát sajátjuknak tekintik, és akként is védelmezik, addig az is marad. Ha minden magyar átérzi, hogy a hazával szemben a legalapvetőbb kötelessége, hogy ha valamiről megkérdezik, elmondja a véleményét, akkor semmi sincs veszve.

   A másik csoport, a rezignált, számtalanszor becsapott, lóvá tett magyarok, akik csak legyintenek. Ők nem mennek el szavazni, mert úgyis mindegy. Szerintük egészen közömbös, hogy épp ki járatja velük a bolondját. Ez igaz volt a Kádár korszakban, meg a Rákosi alatt. Akkor viszont, a rendőr megkereste az otthonában, ha 5 óráig nem adta le a voksát. Ha beteg volt, helyébe vitték az urnát, de mese nem volt. Ma ilyen nincs – hála Istennek – de a felelősség, az rajtunk van a sorsunkért, és a hazánkért. Ha valaki nem megy el szavazni, ezzel azt támogatja, akit nem akar. Ma már, van valódi választási lehetőség, csak nem kell tőle félni. Ha netán rosszul választanánk, ennél rosszabb már akkor sem lehet. Ennél több kedvezményt nem kaphatnak a multik, ennél jobban nem terhelhetik a magyar vállalkozókat, ennél nagyobb kiszolgáltatottságba nem vihetik az országot, ennél undorítóbb kettős mércét már nem tudnak bevezetni, és ennél közelebb nem hozhatják a polgárháborút.

Sajnos, borotvaélen billeg a helyzet. a munkanélküliség, kiszolgáltatottság, megaláztatás, egyre szélesebb tömegeket sodor olyan helyzetbe, ahol már nincs mit veszíteni, aminél a halál is jobb megoldás. Ennek legbiztosabb jele, az öngyilkosságok számának drasztikus növekedése.

Ennek ellenére éljen a Bajnai meg a Gyurcsány, (ha már be nem csukták, hiába ígérték),éljen az Orbán, meg a Semjén, de éljen a Vona is! Válassza mindenki azt, akiről hihetőbb, hogy azt fogja tenni, amit a választója szeretne. A  fasisztázás, rasszistázás, antiszemitázás, tömény baromság. Túl azon, hogy milliárdokban fizetjük az árát, ezzel hülyítenek bennünket, több mint két évtizede.

Miért drágább a Magyar Államnak bárki, mint a Donnál elesett magyar családapa, a kicsi robotra elhurcolt, és évekig, esetleg évtizedig Szibériában szenvedett magyar? Miért nem jut eszébe egy kormánynak sem, hogy esetleg megérdemelne hátra maradt családjuk egy kis támogatást. Miért nem érdemel kártalanítást, az 56 után a zsidó bosszúhadjáratban kivégzettek családja, vagy a hősi helytállásuk miatt évekre bebörtönzött emberek? Nem igaz, hogy csak egyetlen csoport él a nemzetben, akit jogtalan sérelem ért a politika hibájából.

Miért zaklatnak egy magyar aggastyánt, 70 évvel ez előtti feltételezett bűnéért,

amikor a számtalan aláírásával bizonyítottan véreskezű, hajdani belügyminiszter, érinthetetlen?

Egyáltalán nem szükségszerű tudomásul venni, ezt az undorító kettős mércét, ki kell, és ki lehet venni a hatalmat annak a kezéből, aki ezt törvényesíti.

Nem a zsidókkal, nem a cigányokkal van a baj, csak az aljas politikával, ami olyan helyzetet teremt körülöttük, amilyet. Miért nincs sváb, szlovén, ruszin, és egyéb bűnözés? Egyrészt, mert nem olyan alkatú nemzetiségekről van szó, másrészt, mert egyiküknek sem, garantált, a hibája után a büntetlenség, vagy az enyhe elbírálás.

  Egyetlen nemzetiséget, de egyetlen embert sem lehet kibújtatni a bőréből.

Mindegyiknek meg van a jellemző viselkedése. A cigányság, a perifériákon érzi jól magát. Alkalmi munkákból eltengeti igénytelen életét. Amelyik nem ilyen, az saját erejéből teremti meg a városokban az életfeltételeit, és azzal nincs is semmi baj. De ha, az oda nem kívánkozó cigányt, a politika, erőszakkal betelepíti a városba, az nem tud megélni ott. Óhatatlanul bűnözni fog, hiszen fent kell tartania magát. Ha e mellé a kényszerhelyzet mellé, még büntetlenséget is garantálnak neki, ez durva merénylet, ellenük, és a magyarok ellen is.

Őket bűnözésre bíztatja, a magyarokat ennek eltűrésére kényszeríti.

Ha évszázadokig nem voltunk egymás ellenségei, most sem vagyunk. Közös ellenfelünk az a politika, amely ilyen helyzetet teremtve, egymás ellen játszik ki bennünket, hogy nyugodtan halászhasson, a zavarosban.

  A zsidót sem lehet kibújtatni a bőréből. Kiváló partner, ügyes kereskedő, és teljesen elfogadható ember, a szükséges óvatossággal megközelítve. Ez addig igaz, amíg a saját hazáján kívül, hatalomhoz nem juttatjuk. Ahogy hatalmat adunk a kezébe, a saját környezetében, azonnal etnikai tisztogatásba kezd. Fajtársaival, hitsorsosaival veszi körül, és ezzel, be is betonozza magát a hatalomba. Kritikával, nem bírálható, és erőszak nélkül, el nem távolítható.

Az, hogy ez a fajta, belássa, az adott feladat végrehajtására alkalmatlan, ezért lemondjon, önként távozzon, ez tőle el nem várható. Kivétel nélkül cezaromániásak. Ha úgy alakul, képesek titkolni, de ez csak egy színlelt állapot, egy önérdekű belső kényszer. Ha vitába bonyolódik, és esetleg falrengetően hülye, mély tudatlanságot eláruló álláspontját, érvekkel képtelen megvédeni, egyből előkapja az antiszemita kártyát. Ez náluk a Joli-Joker. Amíg hatalom van a kezükben, ez mindent üt. Bárki antiszemita, aki őket bírálni meri. Akkor is, ha a legjobb barátjuk volt addig. Ilyenek. Nincs mit tenni. Ki kell venni a hatalmat a kezükből, és igazi kezes bárányok lesznek.

  Ezt bárhol, és bármikor, csak a befogadó nemzet képes megtenni, az viszont akadálytalanul megteheti. Távol kell tartani őket a közügyektől.

  Olyan kormányt kell választani, amelyben nem kaphatnak helyet. Egy ilyen kormány, hamar kiépíti, a mentes államigazgatást, és végrehajtó hatalmat.

Azonnal megszűnik a kettős mérce, helyreáll a rend.

   Ha tiltakoznak, - mondván – ez kirekesztés, rasszizmus, fasizmus, nem baj.

Ez meg Magyarország! Itt ebben lehet részük, a becsületes megélhetés mellett. Izraelben, bármelyikükből válhat miniszterelnök is, ahhoz nekünk már nincs közünk. Ha a világ minden részén előforduló hitsorsosaik lázadnak, fujjolnak ezért, élükön az Eu.-val, nem baj. Nálunk ez a rend, ahogy a cseheknél is. Ha nem felel meg, ki lehet zárni az országot.

  Mi magyarok, a jég hátán is meg tudtunk élni. Mi mentettük át a civilizációt a jégkorszakon, csak ezt már letagadják, a tárgyi bizonyítékok ellenére is.

Arról, mit sem tehetünk, hogy itt ott akadnak elfajzott, kiválasztott csoportok. Ezért is mi lennénk a felelősök?

Nem baj.

A Kárpát-medencéből viszont, nem hagyhatjuk kitúrni magunkat. Nem lehetünk olyan óvatlanok, mint ősi rokonaink, a kánaániták, vagy a palesztinek.

Ez a terület, a magyar haza, nem 898-tól, hanem több tízezer éve. Ezt is tárgyi bizonyítékok bizonyítják, amitől kirázza őket a hideg. Letagadnák, eltüntetnék, elhazudnák, mint a történelmünket, de túl sok van ahhoz, hogy mindhez hozzáférjenek. Vajk is félmunkát végzett. A leletek nagyobb részéről nem is tudott, ahogyan mi sem, így nem sikerült őket eltüntetni. Hiába bombázta szét a jenki légierő az iraki múzeumokat, hiába hordták szét málhazsákban a leleteket, a világ számos helyén ugyanaz fellelhető.

  Nem engedhetjük szétzúzni ősi kultúránkat, bemocskolni gyönyörű, tiszta, egyedülállóan kifejező magyar nyelvünket. Ők hagy „lájkoljanak” nekünk tetszik, szeretjük, elfogadjuk, vagy épp elutasítjuk, a pusztító dolgokat.

   Minden rajtunk áll!

Megőrizzük, és élünk szabadon, függetlenül, büszkén, vagy kisemmizetten, elnyomottan, meghunyászkodva, amíg el nem pusztítanak kegyesen.

   Csak választás kérdése, de nekünk kell választani.

Béla László

Utóirat: erről és hasonlókról írtam a mai "magyar" végrehajtó hatalom cseréjének szükségessége kapcsán.

A bűnpártolás, hamis tanúzás, szabálytalan eljárás, sarkalatos helyeken elfogadhatatlan, a titkosítást pedig tényleges életfogytiglannal kéne büntetni. Aki stróman akar lenni, titkosítson.

Kapcsolódó: 
    Vérgyilkosság, zsidók, titkok, döbbenet I. rész teljes terjedelemben 
    10 év után: Fordulat állhat be Tánczos Gábor ügyében? 
    Körmendi gyermekgyilkosság: a valódi tettes is megvan, de titkosították az ügyet 50 évre 
    Perújítást kezdeményezne Tánczos Gábor 
    Tánczos-ügy: saját szakértője ellen fordult a rendőrség 

    Keserves tanulság a szabadnak született magyar népnek, a Habsburg a Szovjet, majd a globális iga. Trianoni amputálásunk, és Szovjet uralom közötti Horthy korszak, épp csak egy lélegzetvételre volt elég, de azt is feketére akarják festeni jelenlegi elnyomóink. Horthy 22 évében, Magyarország, a csonkítás ellenére is újjáéledt, és ismét megteremtette a világban, a magyar munka, és a magyar kreativitás elismerését. Máig ismeretes az a tény, hogy pl. Horthy kormányzó fia, mint a Ganz akkori igazgatója, gépészmérnök és sportrepülő, tudomást szeretvén, az előle „valahogy” eltitkolt indiai vasútfejlesztési szándékról, saját kisgépével Indiába repült, és kedvező ajánlatával, már a megkötött üzletre itták az áldomást, mikor az angol „nagyurak” megérkeztek tárgyalni. Ezért kellett felszámolni a magyar ipart, nem a gazdaságtalanság okán. Muszáj volt valamit hazudni, hogy a nép a fejüket ne vegye. Bennünket azzal lehet igazán megbüntetni, ha nem hagynak dolgozni, és most éppen ezt teszik.

     Ezzel kapcsolatban két kérdés vetődik fel.

Egyik, hogy noha ez, a pusztulásunkhoz vezet, miért hagyjuk?

A másik, hol járt akkor a magyar nép esze, mikor tudomásul vette a pusztítást?

Egyszerű válaszok vannak ezekre a kérdésekre.

  Az elsőre, hogy miért hagytuk, mert egyetlen magyar, álmában sem gondolta, hogy az „imádott” és fetisizált nyugat, ilyen gátlástalan pusztítást képes végrehajtani országunkon. Ma már ismerjük. Sajnos.

   A másik, hol járt az eszünk? Sokan, akik tehettek volna a pusztítás ellen, azon tűnődtek, hogy a hirtelen ránk szakadt szabadágban Haitiba, Bora-borára, vagy Bankokba menjenek. Hamar rádöbbentek, hogy előbb mindenképpen a bankokba kell menniük, mert a szocialista fizetésekből, ilyen luxusra biztosan nem telt.

Hitel?

Az volt!

Számolatlanul, vagy még inkább jól megszámolva iszonyú kamattal. A magyar, a tisztességes alapon működő OTP-hez volt szokva. Amit elétettek, aláírta. Tudta, vissza lehet fizetni. Ezeket a hiteleket nem. Ez volt az a lépvessző, amire a magyarság nagy része rárepült, és sajnos, jelentős része rajta is ragadt. Sok ezek közül a családok közül, akik biztonságban, kiegyensúlyozottan éltek, ma otthonukért aggódó, hazug adósságokkal fülig eladósított, kisemmizettekké váltak. Az, üzemvezető, aki Bankokban pihente ki, a szocializmus fárasztó évtizedeit, hazatérve döbbent csak rá, ameddig ő pihent, a rablók dolgoztak. Eladták, vagy már be is zárták, és szét is lopták a gyárát, ami az ő megélhetését jelentette.

     És a hitel?

Arra, a lakása, vagy a családi háza volt a fedezet.

Megvan még?

Hát ilyenformán állunk most, mi magyarok. Üresen tátongó, betört ablakú gyártócsarnokok, jobb esetben kifestett tiszta üzemek, fényesre mázolt mozdulatlan híddaruval. Apró válaszfalakkal miszlikre szabdalva, tele kínai árussal. Nem a kínaiakkal van baj, csak a bezárt üzemekkel. Bármerre nézünk, a pusztulás, munkanélküliek, hajléktalanok.

    Sokan változtatnának.

Mások azt mondják, mit lehet immár tenni?

Semmink sincs. Mindenünket ellopták, szétverték, és a magyarok amúgy sem szavaznak tudatosan. Ők a beépített fék. Ők, akik magyarnak mondják magukat de nem azok, és belőlük áll, rájuk támaszkodik az óta minden „magyar” kormány.

     Leginkább azt kell foggal-körömmel megőrizni, amink még van. A termőföldjeinket, vizeinket, ásványi kincseinket, a termelni tudó gazdáinkat, a szakembereinket, mérnökeinket.

  Gyáraink vannak, ha szakembereink vannak. Gépeket vehetünk is, gyárthatunk is. Termelni tudunk, ha gazdáink vannak, és a földeket megőrizzük, visszajuttatjuk jogos tulajdonukba.

  Ez nem megy másképp, csak ha végre magyar kormányt választunk. Elfelejtjük azokat a rongybábukat, akiknek az Unió az IMF el közösen rángatja a drótjait.

Már tudhatjuk, hiszen tapasztaltuk több mint húsz évig, hogy ezektől semmit nem várhatunk, hazugságokon és megszorításokon kívül. Mint a veszett kutyák, vicsorognak egymásra a parlamentben, azután együtt söröznek,- boroznak-rövideznek, és cinkoson összeröhögnek, te is jól bevitted a magyarokat az erdőbe, legközelebb megint én teszem. Te meg acsarkodj aztán, nehogy az eszesebbje rájöjjön, milyen kukák.

  Szóval, magyar kormány, tisztán magyar közigazgatás. és úgyszintén magyar végrehajtó hatalom kell, és ez nem rasszizmus, nem nácizmus, nem fasizmus, ez a magyarság lehetséges önvédelmének egyetlen járható útja.

  Jelenleg a világ legrasszistább, legnacionalistább, legfasisztább, terrorcsoportja szállta meg hazánkat. Ellenük kell megharcolnunk.

   Kiket látunk döntési pozícióban?

Kiket látunk nyilatkozni bármilyen fontos témában, a televízióban?

Kiket hallunk a rádióban?

Elvétve akad köztük magyar.

Erről beszélek. Ébredjünk hát fel, vegyük észre, hogy nem a sors üldöz bennünket, hanem mindig a soros, és fajtársai, aki éppen akkor a soros.

Tisztítsuk meg az agyunkat a téveszméktől, a vezetésünket a magyar idegenektől, a hazugoktól, és csináljunk végre, valóban, fülke-forradalmat.

Ha sorsunkat a saját kezünkbe vesszük, rövidesen sorosaink is a kezünkbe kerülnek, és nem röhögve politizálnak, idegen pénzen és érdekekért, mint a élenjáró libatolvaj és kebelbarátai. Ugyan, miért volt éjszakáig nyitva törvénytelenül néhány szavazó helyiség? Hogy meg legyen a végleges kifosztáshoz elengedhetetlen kétharmad. Ezt kell most ismét megteremteni, az újjáépítéshez, magyar oldalon.

  Még kínlódunk, de már közel az idő, mi viszont meg is rövidíthetjük.

Ez jusson eszébe annak, aki nem ment el szavazni!

Béla László

 Mégis igazak lehetnek a jövendölések? Lehet. Hogy véget ért Földünkön a kétezer éve töretlen zsidó, utóbb cionista törtetés?

Lehet, hogy a koncon összeveszve, már a multik is lázadnak?

Nem tudni, minden esetre, érdekes dologra figyeltem fel.

   A Coca Cola, amelyik azért elég multi-multi, szokatlan szimbólumot szerepeltet a csomagolásán. A kétliteres flakonjának szalagján, egy jeges medve, viszi a nyakában a bocsát. Már ez az alapállás is erősen utal Amerika és Izrael kapcsolatára. Ami érdekesebb, az a finom részletekben mutatkozik meg.

Az a megjelenítés, ahogyan a bocs, jobb mancsával mutatja az utat az „öregnek”, még inkább ezt erősíti. A pofájuk azonban, felteszi az i-re a pontot.

    A medve, bambán bámul a semmibe, míg a kölyök pofájába a grafikus,

belelopott, egy alig észrevehető kaján vigyort. Tessék megnézni, hátha tévedek.

     Lehet, hogy már a zsidók egy részének is nagyon elege van, a rongyrázó cionista hegemóniából? Lehet, hogy a nyahu, már csak Izraelben olyan népszerű, vagy még ott sem, csak jó pszichológusai vannak a választásokkor?

   Mostanában, a szíriai bombázás óta, ellentétes híresztelések tűnnek fel.

Egyik szerint, Amerika szabad kezet adott Izraelnek, bármiféle agresszióra. Nem akarván vállalni az agresszor szerepét, mint Vietnamban, Irakban, vagy Afganisztánban, inkább a kisebb „védelmezőjének” szerepét akarja eljátszani, mint Kuvait vagy a Balkán esetében. A jelenlegi helyzetben azonban, kevesen hinnék el, hogy nem közösen kitervelt agresszióról van szó.

    A másik szerint Amerika hátat fordított Izraelnek. Más szóval, levette róla a kezét. Amit eddig tiltott, mostantól nem érdekli, de nem is fedezi a háttérből.

Ha így van, a nyahu, magára maradt, mert nincs a világban még egy ország, aki az erőszakos nyomulását katonailag támogatná. Egymagában pedig, még Szíriával szemben is, csak bolha purcintás. 1967, már rég volt. A II világháború után, a 22 évig viszonylagos békében, és a dúló hidegháború garantálta helyi biztonságban, elpuhultak kissé a védelmi erők. A Moszkva-barát Egyiptom hadserege is. Amikor megkapták Izrael hadüzenetét, rábólintottak. Jó!

Akkor holnaptól háború van. – és elvonultak megünnepelni a béke utolsó napját.

Tisztek, pilóták, műszaki személyzet, mindenki rendesen felöntött a garatra. Nem vették komolyan a fenyegetést. Amikor egy óra múlva megjelentek egyiptomi légtérhez közeledve az izraeli gépek, az egyiptomi légierő, röpképtelen állapotban volt. Nem voltak használható műszakiak, akik előkészítsék a gépeket, nem voltak józan pilóták, akik vezethették volna, és nem voltak józan tisztek, akik irányíthatták volna a védekezést. Egyetlen gép sem tudott felszállni. Így történhetett, hogy a belázított zsidók, a földön semmisítették meg, az egyiptomi légierőt, saját vesztességek nélkül.

Eme „hősi” akció után, a győzelmi mámorban úszó zsidó szárazföldi csapatok, szinte ellenállás nélkül szórták szét, a légi támogatás nélkül maradt, egyiptomi hadsereget. Szinte hajtóvadászatszerűen zavarták be egységeiket a sivatagba.

Azóta is bőszen gyilkolják a megszállt területek lakosságát, a „hős” győztes katonák.

     Ma egészen más a helyzet.

Ami bejött az első, és a második világháborúban, mármint, hogy Európa népeit egymásnak uszították, és amikor ezek az országok már jól kivéreztek, a zsidók előhúzták a kalapból az amerikai nyulat, amelyik azután, jól szétverte a félhalott országokat, és felperzselte Hirosímát, meg Nagaszakit.

   Persze, ezt a mai emberek, kivált a fiatalok nem tudják. Én is, csak a nagyapámtól tudom. A történelem órákon erről kevés szó esik, ráadásul, az is elferdítve.  Ez ma, így nem is működne.

Európa, és a világ népei, már megtanulták, nem érdemes igazán egymásnak esniük, mert abból mindig a zsidóság húz hasznot, más népek csak véreznek.

Aki ma, Európára támadna, (ENSZ felhatalmazás nélkül), az úgy járna, mint Hitler. Rövidesen a civilizált világ, teljes haderejével találná szembe magát.

Az, erős, kiterjedt, és egységes haderő, kiváltképpen,  ha kinek-kinek, a saját hazája védelméről, a zsidó globalizmus rabszolgaságának felszámolásáról van szó.

  Lehet, hogy vallási, nemzeti, gazdasági kérdésekben van különbség, de ebben a kérdésben, a versenyt kizáró, az embereket megnyomorító, és elpusztítani szándékozó  monopól-kapitalizmus felszámolásában, az „új világrend” zsidó diktatúrájának megelőzésében, egyre egységesebb az emberiség.

Béla László

U.i.: A kiemelések nem tőlem származnak. Azt a Google, vagy a technika intézte ismeretlen okból.

    Az a „túlcivilizált kisebbség” aki kétezer éve azon dolgozik, nagyon megfontoltan, igen hatékony, de apró lépésekben, hogyan szabadíthatja rá az emberiségre a globalizált rabszolgaságot, mostanában egyre nagyobb bakokat lő.

Kapkodnak. Siettetik a világ tönkretételét. Nem látni cselekedeteikben a megfontolt számítást, csak itt ott elvétve. Az amerikai tornyok felrobbantása. Az iskolás gyermekek elleni merényletek, mind egyértelműen arra mutatnak, butábbnak nézik az embereket, mint amennyire, ezt megalapozottan tehetnék.

Kétségtelenül, az emberek jóhiszeműek. Legtöbb embernek meg sem fordul a fejében, hogy holmi politikai, és a pénzrablók mércéjével mérve, jelentéktelen gazdasági érdekekért, fel lehet robbantani két tornyot, a bennük lévő emberekkel együtt. Jóérzésű emberek fejében, az sem fordul meg, hogy „baráti tűzben” meg lehet semmisíteni, egy, a kegyetlen mészárlástól észhez tért, ezért a vezetés számára megbízhatatlanná vált alakulatot.

   Kapkodás, cselekvés irracionális módon. Ez jellemzi őket mostanában.

Látványos, de egyben nevetséges is volt, a nemzetközi cionizmus, és a magyarországi pártok vezényelt felhőbörödése, Gyöngyösi Márton, tényfeltáró javaslata hallatán. Ennél sokkal nagyobb hibákat is elkövetnek. Nemrégiben. az ENSZ. Emberi Jogi Bizottsága, górcső alá vette a gázai helyzetet, és a kegyetlenségekről és más jogsértésekről, Izraelt elmarasztaló határozatot készült hozni. A cionisták, azzal vádolták meg a bizottságot, hogy a valós helyzet ismerete nélkül vonnak le következtetéseket. A bizottság úgy döntött, elhárítandó az ilyen támadást, tényfeltáró csoportot küld a területre. Miután a csoport letette jelentését az asztalra, ismét napirendre tűzték a kérdést. A téma tárgyalására, mint érintett felet, külön figyelemmel hívták meg Izrael állam képviselőit. A meghívás ellenére, Izrael képviselői nem jelentek meg.

    Mit jelent ez?

Egyik aspektusában azt, a cionisták azt hiszik, akár az ENSZ.-el akár más nemzetközi szervezettel kitörölhetik a hátsójukat, mert ezek a szervezetek, hozzájuk képest súlytalanok. Szemközt lehet köpni, azt a száznál több tagországot, aki alkotja, mert ők, a cionisták, a világ urai. Úgy gondolják,

(legalább is az amerikai koncentrációs táborok ismeretében feltehető), hogy ezt a „tényt”, rövidesen az egész világnak meg kell tapasztalnia, és senki ember fia, szót ne merjen emelni ellene, ha kedves az élete.

  Álljon meg a menet!

Van még hétmilliárd ember rajtuk kívül, akit ez közelről, és súlyosan, érzékenyen érint. Ez a meccs, még egyáltalában nincsen lejátszva.

A végjáték, még ez után következik.

    A Másik aspektus.

A logikusan gondolkodók következtetése, hogy Izrael állam, egyszerűen nem létezik. Ha egy létező állam, tagja egy nemzetközi szervezetnek, száznál több más állammal együtt, akkor államként kell viselkednie. Nem tehet ilyen, és hasonló dolgokat. Ha a tevékenységével, politikájával kapcsolatosan kérdések merülnek fel, oda kell állni, meg kell válaszolni a kérdéseket, és elfogadhatóan meg kell indokolni, az adott helyzetekben tanúsított magatartását. Nem köphet szemen egy világszervezetet. Ez inkább, a csúcsterroristák elbuzakodottsága, és nem egy felelős állam magatartása.

Elfogadhatatlan, hogy egyetlen állam is arra használjon egy világszervezetet,  akkor, és csak akkor kezelje megfelelő súllyal, amikor politikai érdekei érvényesítésére, felhatalmazást akar kapni, valami kolosszális méretű gyilkolásra. Egyetlen nemzetközi szervezet sem erre való. Az, hogy a cionista befolyás, (vezetőik szerint kiváló kapcsolataik), a korrupció, és a zsarolás, csaknem minden tervüket képes keresztülverni, minden józan ellenálláson, még nem jelentheti azt, hogy bármit megtehetnek. Ez a véleményem.

  Ha kicsit visszanézünk, hogyan vált Izrael terror országgá, könnyű nyomon követni a folyamatot. A 0070 óta nagyjából diaszpórában élő zsidóság, sajátos, természete miatt, sok helyen, és sok esetben, a befogadó nemzetek ellenérzését váltotta ki. Ez a kirekesztéstől az üldöztetésig, sokféleképpen megnyilvánult.

1917-ben a német zsidók, a németek által megnyert világháború, Anglia és Németország között, már megszövegezett békeszerződésének aláírását, befogadó hazájukat, Németországot elárulva, megakadályozták. Azt ígérték Angliának, megnyerik neki a vesztett háborút. Cserében egy ígéretet csikartak ki, (az 1917-es Balfour-nyilatkozat) egy Palesztina területén létrehozandó Izrael állam megalapítására. Az Angolok, noha nem rendelkeztek Palesztina „tulajdonjogával” belementek az alkuba. Bár a háborút, Amerika beugrasztásával megnyerték, a zsidó zsarolás eredményét, csak később, a második világháború után, holokausztra és egyebekre hivatkozva 1948-ban tudták érvényesíteni. Autonóm létezésüket az arabok által lakott Palesztinában, csak harcok árán tudták megvalósítani. 1949-ben véget ért az első vérontás.

Ezt követően, a zsidó haza, visszahívta messze szakadt honfitársait.

A világ minden részéből, köztük hazánkból is települtek oda zsidó értelmiségiek, tanárok, mérnökök, és egyszerűbb emberek is. Végre, otthon érezhette magát, 1958-ra kétmillió békeszerető zsidó. Nem akartak harcolni, uralkodni, csak békében, biztonságban, a sok helyen megszokott kirekesztés nélkül élni.

   Ebbe a békésnek mondható közegbe, hatalomra került egy cionista lobbi, aki állandó külső fenyegetéssel megfélemlítve polgárait, állig felfegyverezte, és katonának képezte őket, agresszív szándékát a béke megőrzésének szólamaival elfedve.

   1967-ben, kibújt a szög a zsákból. Szomszédjait, és a befogadó arabokat  megtámadva, kegyetlen mészárlással, korábbi területéhez viszonyítva, hatalmas területeket szállt meg. Az akkori világpolitikai, és katonapolitikai helyzetben, a civilizált világ, ugyan összevonta szemöldökét, de kisebb gondja is nagyobb volt annál, semhogy a maroknyi zsidósággal foglalkozzon. Dúlt a hidegháború, a fegyverkezési verseny. Ennek árnyékában nyugodtan folytathatta a cionizmus a mészárlást, erőszakot, ami az akkor megszállt területeken az óta sem szűnt meg.

Lerombolják, az alig élhető sivatagban, az oda menekültek házait, buldózereikkel kitépik az évtizedek alatt szorgalmas munkával nevelt, túlélést biztosító fáikat, közvetve, vagy közvetlenül, elpusztítják, legyilkolják a családokat.

   Erre derített végre fényt, az Emberi Jogok Bizottsága, és erről a tárgyalásról maradt távol, Izrael „állam” képviselete.

   Nem csoda!

Ha valaki vastag réteg végterméket ken magára, érthetően nem kívánkozik emberek közé. Ahelyett, hogy lemosná, hogy az emberek elfogadják őt, tovább vastagítja friss  …anyaggal. Most épp Szíriát bombázta, és Iránt szeretné, ha merné.

      Érthetetlennek tűnik. Az a lobbi, és az a megtévesztett nép, aki kétezer éve oly nagy gondossággal tervezve menetel az áhított világuralom felé, mitől lett ostoba, és meggondolatlan?

Mitől éppen a vágyai küszöbén?

Egyből megértjük, ha megismerjük, kapkodásuk hátterét.

Az univerzumban, és benne a földön, csillagászati korszakváltás vége közeledik, mint a fátum maga. Ennek befejeződése előtt kell, a „világuralmat” megvalósítani. Ha nem sikerül minden embert megrontani. Ha csak tíz százalék becsületes marad, a tervnek lőttek, és soha meg nem valósulhat.

  Ezért az eszeveszett sietség, a kapkodás, és a hegynyi baklövések.

Pánikba esett a cionista terrorcsoport, aki az egész fajtáját pajzsként használva garázdálkodik, és minden fajtársára, a kollektív bűnösség mocskát akarja kenni.

  Hogy mi lesz a végkifejlete, azt csak a Teremtő Isten tudja.

Nekünk, akik kívülállóként nézői, esetleg, mint a magyarság, vagy a palesztinek, szenvedő alanyai vagyunk a módszeres pusztításnak, egyetlen feladatunk, megőrizni emberségünket, becsületünket, és minden eszközzel, ami ebbe belefér, akadályozni, ellehetetleníteni a pusztítást.

Béla László

Ezermilliárdos kárt okoztak Simorék? - a teljes cikk 
Csökkenthető hazánk pénzügyi függősége 
KG 2013. január 31., csütörtök 05:15 Magyar Nemzet 

Háromezermilliárd forintra is tehető az a kár, amelyet a Magyar Nemzeti Bank élén Simor András okozott az országnak. Legalább ekkora tehertől szabadíthatta volna meg a költségvetést, ha a monetáris politika alakításában követi a világban lezajlott változásokat - véli Lentner Csaba közgazdász. 

Ha sikerül a következő hónapokban a magyar gazdaság és a hazai polgárok érdekeinek szolgálatába állítani a monetáris politikát, évente 500-600 milliárd forint szabadulhat fel a büdzsében - jelentette ki a Magyar Nemzetnek a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. A professzor szerint - a jelenlegi és közelmúltbéli kamatcsökkentések mellett - pozitív változást hozhat az is, ha a jegybank új vezetése mozgósítja az MNB devizatartalékainak felhasználható részét, és abból támogatásokat nyújt a magyar vállalkozásoknak. Lentner Csaba úgy látja, ha a kormánynak nem sikerül alapvető változásokat elérnie a monetáris politikában és a jegybank élén, akkor lezárja a nemzeti érdekű gazdaságpolitika és a pénzügyi szabadságharc folytatásának lehetőségeit. 

A pénzügyi sérülékenység mérséklésének számos egyéb eszköze is szóba jöhet. Ezt a célt szolgálná például a Magyar Államkincstár betétgyűjtése is. A lakossági források bevonása az állami szerv rövid távú fizetőképességi problémáján segíthet. 

A közgazdászt abból az alkalomból is kérdezték a várható jegybanki változások jelentőségéről, hogy szerdán mutatták be a szerkesztésében - valamint a Nemzeti Közszolgálati és Tankönyvkiadó gondozásában - megjelent Bankmenedzsment című egyetemi szakkönyvet, amelyben külön fejezet foglalkozik a hazai monetáris politikával és az MNB függetlenségének problémás kérdéseivel. Lentner Csaba szerint a világ pénzpiacainak 2007-2008-ban bekövetkezett összeomlása után új fejezet kezdődött a tengerentúlon és Európában egyaránt. A neoliberális gazdaságpolitika csődje után a jegybankok szerepe is felülvizsgálatra szorult. Előtérbe került az a szempont, hogy e pénzügyi intézményeknek is felelősségük van a nemzeti gazdaságpolitikák sikerének alakulásában, emiatt közvetlenül is be kell avatkozniuk az adósság kezelésébe vagy a gazdasági növekedés élénkítésébe. Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed például kétezermilliárd dollárt "öntött" a tengerentúli piacra, és többek között ennek köszönhető, hogy a 8,3-8,4 százalékon járó infláció mostanra 7,2 százalékra mérséklődött az Egyesült Államokban. Számunkra ennél is nagyobb jelentőséggel bír ugyanakkor az Európai Központi Bank (EKB) példája, ahol tavaly döntöttek az eladósodott - főként dél-európai - eurózóna-tagországok megsegítéséről. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az EKB jelentős mértékű vásárlásokat hajtott végre a másodlagos állampapírpiacokon. Lentner Csaba szerint ez lesz a sorsa az idén és jövőre lejáró, mintegy 2500 milliárd euró összértékű, elsősorban olasz és spanyol kötvényeknek is, mert nemigen lehet olyan befektetőket találni, akik ezeket a papírokat megvennék. 

Az EKB szerepe tehát alapvetően megváltozott, ám a hazai jegybanknál ezt eddig nem vették tudomásul, és makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy az MNB feladata szinte kizárólag az infláció nyomon követéséből áll. A hazai költségvetés évente 1200 milliárd forintot fizet ki kamatokra, aminek a fele - állítja a közgazdász - megspórolható lenne, ha a jegybank vásárolna hazai állampapírt. E beavatkozás haszna nem csak a megtakarításban volna mérhető: a kiszolgáltatottságunk is csökkenne, hiszen nagyobb részt fedeznénk belülről a hazai államadósság finanszírozását. 

A professzor szerint komoly jelentősége van annak, hogy az újfajta jegybanki szerepfelfogást valló közgazdasági iskolából érkezzék az MNB új vezetője. S az sem baj, ha ez a változás egy ideig nem találkozik a piac érdekeivel. 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

     Szép fakardocskájával nagyokat suhint a levegőbe. Alig látni a kardját, azután, jön a két ajtós szekrény „Obraen” jól fejen nyomja, amitől Anunu ájultan esik a földre.

   Ki ne ismerné a „Kincs, ami nincs” magyar címmel bemutatott, Olasz-Amerikai filmet, a filmvígjáték ipar, eme csodálatos opusát és annak legjellemzőbb szereplőit. Ezek között, a  kis bennszülött Anunut, akit, népével együtt egyfolytában sanyargatnak a kalózok, de képtelen megvédeni, vagy legalább megszervezni a védelmet népe számára, noha anyja után, népe királyának hiszi magát.

    Nekem, valahogy ez a kép ugrik be, Viktor reklámozott harcai láttán.

Vagdalkozik, hangoskodik, aztán jön IMF-EU. Obraen, jól fejbe nyomja,

ő pedig, behúzza a nyakát, és engedélyt kér holokauszt megemlékezést tartani.

Ez a mai magyarországi helyzet.

  Mindazonáltal szánom őt. Nem cserélnék vele. Aki volt már harcban, annak nem nehéz elképzelni, milyen keserves dolog négy tűz között lapítani. Ahhoz, hogy helyzetbe kerüljön, feltétlenül szüksége volt Izrael támogatására, mert anélkül, egynegyede sem lett volna, sem hogy kétharmada. Ennek iszonyú ára volt. Együttműködési megállapodás Izraellel, magyar állampolgárság megadása nekik, vészhelyzetben félmillió zsidó befogadása, folyamatos tömeges betelepítésük, jelentős holo-kárpótlások, akinek jár, meg akinek nem, és mindenféle többletjog a bevándorlóknak. Egyszóval, nem volt olcsó.

Ez az egyik „géppuskafészek” ahonnan lőnek rá.

A másik az IMF-EU. kompánia. Kedvezmények a multiknak, megszorítások a magyaroknak, a magyar kézben még meglévő ipar elsorvasztása, bányabezárás,

egészségügy felszámolása, iskolarendszer szétzilálása a magyar föld kiszolgáltatása idegeneknek, stb.

Ezekkel a követelményekkel bombázzák onnan.

   Bombázzák a szocik is. Igaz, ők sem tennének mást, de ők szeretnék tenni, nem, hogy Viktor tegye, mert akkor a fosztogatás morzsáin ők osztozhatnának, és ezért bármit megtesznek.

Végül, de nem utolsó sorban, a negyedik ellenfél maga a nép, akinek a torkán mindezeket le kell nyomni, anélkül, hogy közben a fejét vennék. Ez a legnehezebb, mert aki fuldoklik, az, az életéért harcol. Igaz Viktort megtanították fuldoklót „menteni.” Tudja, hogy a pánikba esett fuldoklót le kell ütni, nehogy mindketten befulladjanak.

  Le is üti, olyan rendelkezésekkel, hogy azonnal elájuljon, olyan bírságokkal, nem tér magához a szárazon sem. Mentés helyett a víz alá nyomja, ez őt cseppet sem zavarja. Csak a nép fuldoklik. Na és! Kibírja.

  Igen, de a nép mellett, ott a Jobbik is, aki naponta mondja, mit tenne, és nem beszél rosszul. Mindezek mellett a Pintér-féle, nem túl hatékonyan üldözött bűnözés, meg a kettős mérce, szóval nehéz. Ez Viktor vesszőfutása, Nem irigylem.

  Lehet, hogy feladja? Egyszer csak rááll a mérlegre, hogy megmérettessék?

Valószínűleg könnyűnek találtatna, és akkor nincs tovább. Vége a vesszőfutásnak?  No azt nem! Viktort nem olyan fából faragták. Ő uralkodásra termett, csak valahogy el….  Őt, csak a nép gáncsolhatja el, az is csak akkor, ha mindenki átlátja, mit is művel.

Nem teszi tönkre a húsipart? Nem, dehogy. A húsipar magától megy tönkre.

Viktor kiváló tanuló volt. (e téren legalább is) Még az MSZMP-ben megtanulta hogyan kell a békákat kiirtani. Hagyja a békákat, csak lecsapolja a mocsarat. Nem bántja a húsipart. Elég, ha elintézi, ne legyen a lakosságnak pénze a termékeire, és a húsipar máris tönkremegy.

Ősrégi recept ez. a globalisták mind így dolgoznak. Most, merő szívjóságból, esetleg más megfontolásból, némi osztogatásba kezd. Persze a fosztogatást azért nem hagyja abba. (cégadat egyeztetés néhány tízezer/cég)

   Sebaj! Rövidesen lejár az ideje, és remélhetjük, hogy a nép megismerte, és garantálni fogja, hogy soha többé Magyar Kormányba nem kerül.

Béla László

…erre meg a mogyoró. Megy már a csalogatás. Kiváló megélhetési politikusaink vannak. Segítségükkel eredményesen gazdagodik az ország …politikai „elitje”. Legyen! …végre olyan rend, hogy ne a nép rovására gazdagodjanak. Erre, egyre nagyobb esélye van Magyarországnak. Nagy társadalmi igazság, hogy a lét, határozza meg a tudatot. Ezek viszont fordítottan arányosak egymással. A jólét, mélyre elássa a tudatosságot. Minél mélyebbre kerül viszont az életminőség, annál inkább ébrednek öntudatra az emberek.

Amikor velük szemben, teljesíthetetlen elvárásokat akarnak érvényesíteni, akkor kezdenek gondolkodni, de akkor, már beindult a daráló, amiből, szinte lehetetlen kiszabadulni. Így lett a magyar középosztályból szegény réteg, a szegényekből pedig nincstelen, sokszor hajléktalan.

Hol vannak hátrányban az emberek? Hogyan lehet ezt keresztülverni a társadalmon? Ahogy Jézus testén a szegeket.

Jézust is követték, értették, helyeselték, de amikor ki kellett volna állni mellette, a tömeg, mégis Barabást mentette ki a halálból. Nincsen ez másképp ma sem.

Ettől tudott elhatalmasodni világszerte, a Barabás szemlélet, az erőszak, önzés, gyilkolás.

Nem ez alapozza meg az emberek békéjét, nyugalmát boldogulását. Ez, az erősebb kutya… elmélet alapján, a legkevésbé alkalmas embereket juttatja döntési pozícióba, akik egymásnak dobálják a labdát, nehogy a nép, helyzetbe kerüljön. Amikor nyolc év után, egyértelművé vált, hogy a szoci kormányzás zsákutca, a Fidesz, meglengette a nemzeti lobogót, és mindenki számára világossá vált, hogy csak általa emelkedhet fel az ország, változás, csak tőlük várható. Lett változás. Láthatjuk milyen. Élnek, sőt visszaélnek a lehetőségeikkel, amit tőlünk kaptak.

   Ha elvegyül bárki a nép között, hallgatja az embereket, mindenki elmondja, mit tartana jónak az országban. Amikor viszont kiderül, hogy amit elmondott, az megegyezik a Jobbik programjával, akkor elbizonytalanodik. Ő nem fasiszta, nem náci, és még sok minden „nem”. Honnan veszik az emberek, hogy a Jobbik ilyen? Természetesen a médiák propagandájából.

Nincs egy biztos iránytű, ami megmutatná, ki van az országért, és ki ellene.

Szerencsénkre, ezt az iránytűt is megalkotta, a nemzetellenes egységfront.

Ma már tudhatjuk, ki melyik oldalon áll. Aki az országért, annak polgáraiért tenni hajlandó, azt minden politikai erő, összefogva nyugati szövetségeseivel, támadja, gyalázza, hamis jelzőkkel illeti. Aki kiszolgáltatja a népét a fosztogatásnak, sőt maga is tekintélyes részt vállal belőle, azt támogatja a külföld, a médiák, és az égig érő hazai oligarchák.

Jó ez a népnek?

Biztosan a legrosszabb. Huszon éve, zavartalanul folyik a szabadrablás, kire érdemes hát szavazni?

Arra, akire leghabzóbb szájjal vicsorog a nyugat, és a jelenlegi vezetők.

Aki miatt, a bohócok, lekapcsolják a Colosseum világítását, és akit minden rossznak kikiáltanak. Ettől az egy erőtől várható valódi változás.

  Az, a velejéig korrupt szövevény, aki bármilyen eddigi szavazás ellenére, mindig meg tudja tartani a hatalmát, befolyását, csak úgy számolható fel, ha ugyanúgy, szabad kézzel, mint ma a Fidesz, egy, az emberekért felelősséget érző csoport kap teljes felhatalmazást.

Mit csinált Szent István, amikor kiszolgáltatta a magyarságot a nyugatnak?

Lefejezte a magyar elitet. Letörte a józanabbak ellenállását, betiltotta a rovást, megsemmisített minden múltra utaló emléket, amihez hozzájutott. Mindezt, nyugati fegyveres segítséggel.

Egyszóval, tiszta lapot csinált, mint ha a magyarság ekkor született volna a világra. Kezdetét vette a lebutítás, az analfabetizmus, és a kiszolgáltatottság, ami az óta is, bár hullámhegyekkel és völgyekkel, de fennáll.

    Változást, függetlenséget, élhető életfeltételeket, rövidebben a kiszolgáltatottság megszűntetését is így, és csakis így lehet elérni.

Olyan kormány kell, aki képes és hajlandó, gyökeresen felszámolni előzményeit.

Szerencsére, nem a középkorban, vagy még előtte járunk, így nincs szó lefejezésről, fegyveres harcról, csak demokratikus döntésről, amit csak a nép hozhat meg. Az ország jelenéből bizonyítható, hogy eddigi „rendszerváltó kormányaink” elsőtől az utolsóig, alkalmatlanok voltak a vezetésre. Sokáig az a duma ment, hogy a koalíciós partnerek nem hagyják meg a kormány mozgásterét a helyes vezetésre. Ezt a kifogást elhárítandó, született meg, a Fidesz kétharmada.

Ezzel szabadult el a pokol. Ilyen méretű pusztítást, még egyetlen kormány sem hajtott végre.

Valóban teljes felhatalmazású kormány kell, de olyan, aki Magyarországhoz, és nem Izraelhez hű.

Ezt a nyúlós, ragadós, korrupt szövedéket, amit a magyarság köré szőttek, egyetlen módon lehet hatástalanítani. Egy törvénnyel, ami kimondja: aki ebben a fosztogatásban részt vett, hatalmon volt, és a jelenlegi eredményeket mutatta fel,

a következő húsz évben, nem választható, és nem kinevezhető.

Húsz évig, a nép volt jogfosztott, reális, hogy húsz évig, a fosztogatói legyenek azok. Ennek eltelte után, az akkori helyzetnek megfelelően, a nép, eldöntheti, melyik a járható út. Nem kommunistázni, fasisztázni, zsidózni, vagy cigányozni kell, hanem megfelelően választani. Bármelyik említett csoportból, tudnék embereket mutatni, akik élete, munkássága, hazaszeretete, minden tiszteletet megérdemel. Megfelelő hazafi vezetés mellett, mindenki értékes polgára lehet az országnak. Egyesíteni kell, az emberi értékeket, a politikai hatalommal. Lehetetlen, hogy csekély emberi értékekkel, politikai hatalom birtokába jutott emberek uralkodjanak, értékes, önzetlen, nagy formátumú emberek felett csak azért, mert a politikai sárdobálásban nem tudtak, vagy nem akartak versenyben maradni. Fel kell számolni ezt a gyakorlatot. Nem lehet politikai hatalom olyan emberek kezében, akiket pénzzel, ígéretekkel vagy fenyegetéssel, el lehet csábítani, korábbi elveiktől. MAGYARORSZÁG kormányának, elvhű, igazmondó, nyílt, becsületes, a magyar hazáért felelősségvállalásra képes, és erre hajlandó, MAGYAR emberekből kell állnia.

Ezért a lehetőségért kell síkra szállnunk. Nem önzésből, nem hatalomvágyból, mint az eddigiek, hanem a túlélés biztosításáért, a magyarság, Magyarország megmaradásáért.  

   Ez minden magyarnak egyformán fontos feladata, egyben hazafias kötelessége. Másként, a magyar igazság, a nemes lelkű Attila, az éberen őrködő II.András, az igazságos Mátyás, vagy a megölt országot feltámasztó Horthy Miklós emlékét, ezek a bevándorló akarnokok, örökre eltüntetik, a független szabad Magyarországgal együtt, a történelem süllyesztőjébe. Ezek a kiemelkedő magyarok, ennél sokkal többet érdemelnek. Ezt mondja mindenütt, az utca embere, miközben szavaz a Fideszre. Remélem, ez a három év, jó tanulság volt, és nem lesz több, sanyargató, megszorító, a gondolat szabadságát is korlátozó kormányunk.

Bála László

A kedves olvasó, ne valami csodabogárra, génsebészeti csúcsteljesítményre gondoljon. Sokan tudjuk, hogy „túlfejlett” tudományunk, helyt-helyt Istent játszik, és teremt valami szokatlant, a maga kezdetleges eszközeivel.

Nemrégiben láttam az interneten, a világító patkányt, de ha nem tévedek, még világító malacot is. Ezt, a genetika tudósai úgy „követték el”, megkeresték a Szent János bogárnak, a világításért felelős génjét, és ezt, beoperálták egy petesejt kromoszómájába. A kifejlődött egyed, Szent János bogár módjára világított.

No, ne ilyet tessék elképzelni!

Teljesen hétköznapi „becsületes” GMO mentes csirkéről van szó.

A történet, ami a kérdést felvetette.

    Egy vidéki család (érthető okból) nagytestű kutyákat tart a házánál.

Ezek élelmezését, általában húsipari hulladékkal, mellcsonttal, vagy hasonlókkal oldja meg. Egy hétvége közeledtével, kifogyott a megszokott üzletből ez az áru.

A kutyáknak mégis csak enni kell, betért hát a családfő, egy multi élelmiszerlánc közeli üzletébe. Ott a baromfipultból, vásárolt néhány farhátat. (ez a legolcsóbb)

Hazaérvén, nem akarta betenni a család élelmiszerei közé a hűtőbe, hanem levitte a pincébe. (de jól tette) Amint beesteledett, elindult, hogy kiossza a kutyák vacsoráját. Belépve a pincelejáróba, felkapcsoltra a lámpát, de az izzó, nagy villanással kiment. Sebaj, gondolta, kitapogatja ő a kutyakaját sötétben is.

Amint leért a lépcsőn, látta, könnyű dolga lesz, mert a farhátaknak a szatyorból kilátszó része zöldes fénnyel világított. Ej ha! Ez meg mi? - gondolta, és közelebb lépve, kivett egyet a „lámpások” közül. Erre az egész picében derengeni kezdett a zöldes fény. Felvett egy heverő újságot, ugyan el tudja e olvasni a fényben? Azt azért nem. három farhát kellett hozzá, hogy azoktól

30-40 cm.-re, az újság jól olvasható legyen. Még napirendre sem tért az eset fölött, amikor észrevette, hogy ím-már, a kezei is világítanak. Első ötletében a falon akarta ledörzsölni a fényforrást. Nem sikerült, viszont a falon is világító csíkok keletkeztek. Mit volt mit tenni, felvitt párat az ebeknek. Addigra kint is sötét volt. Odadobta nekik a lámpásokat. Azok előbb bizonytalanul szemlélgették, amit egyébkent hatalmas elánnal szoktak felfalni, egy ideig szagolgatták, végül ráfanyalodva megették. Ma is élnek, ha meg nem haltak.

A családfőt, nem nyugtatta meg a dolog. Felhívott egy élelmiszerbiztonsággal foglalkozó céget, ahol megnyugtatták, engedélyezett tartósítószer hatásával találkozott. Biztos, ami biztos, bevitt egy mintát az ANTSZ.-hez, hogy ugyan, nézzék már meg, mi is ez. Hogy kapott e választ és milyet, azt még én sem tudom, mert a dolog nemrég történt.

Mivel etetnek bennünket? – vetődik fel a kérdés.

Ez nem állateledel volt, hanem a multi, baromfipultjából, emberi fogyasztásra kínált élelmiszer. Azt talán mindenki tudja, hogy a fehér foszfor fluoreszkál.

Erős fénnyel megvilágítva, a fény kikapcsolása után, egy darabig világít.

De a pincefalon a csíkok, még másnap is világítottak.

Ez, csak úgy képzelhető el, ha valami gerjeszti, ami radioaktív sugárzást bocsát ki. Valami izotóp. Netán polónium? Amivel vagy húsz éve, az orosz titkosszolgálat, feketekávénak álcázva, tette el láb alól, nem kívánatos diplomatáját Angliában?

Ilyesmivel etetnének?

Ráadásul, leginkább a nehéz sorsú kisnyugdíjasokat?

Nem szép dolog.

Nem szép, de lehet nagyon eredményes. Gondoljunk bele! A húspult fényárban úszik. Ugyan ki venné észre, hogy nem csak a lámpák világítanak? Mari néni odamegy, oszt-szoroz, oszt megvesz egy ilyet, mert nincs több pénze. Kifizeti, hazaviszi, de világosban teszi a hűtőbe. Amikor kiveszi, ajtónyitásra gyullad a hűtő lámpája, ott sem tűnik fel. Gyanútlanul megfőzi, megeszi.

  Fél év multán, két szomszédja találkozik, és elsopánkodnak rajta. „Szegény Mari néni. Milyen hamar elvitte a rák. Tavasszal még futott, mint a nyúl, oszt még tél sincs, de már eltemették.”

Megeshet.

Ezért ajánlom mindenkinek, Magyarországon, sötétbe is nézzék meg a kaját. Nehogy idő előtt, az orosz diplomata sorsára jussanak.

Béla László 

"Rendszerváltás" óta, ilyen kormányok garázdálkodnak, és mi tűrjük.

Újra és újra megválasztjuk közülük azt, aki ügyesebben hazudik, vagy akinek a gazemberségeit már elfelejtettük. Nem változtatunk, és nem védekezünk. Nem szervezünk exportra értékesítő szövetkezeteket, melyeknek csak a termelő gazdák lehetnek tagjai, ügyintézői és pénztárosai, hanem féláron odaadjuk a "gyakorlott" kereskedőknek a terményeinket.  Miért?

Módszeresen gyilkolnak bennünket, és tehetetlenek vagyunk?

Nem!

Ügyetlenek vagyunk. Nem tudunk érvényt szerezni a szándékainknak. A sérelmet szenvedett embereknek és támogatóiknak, ott kellene demonstrálni, felváltva, de naponta, annak a "képviselőnek" a házánál, aki nem bennünket, de egészen mást képvisel, és  a "mi" megbízásunkból nyomja a  nép villamosszékének gombját. A parlament előtt tüntetni, látványos dolog, de nem eredményes. Ott, együtt, csak mosolyognak a képviselők, és a "csordaszellem" miatt, át sem látják, megbízatásuk felelősségét, viselkedésük, döntéseik következményét. Személyenként kell, és lehet csak hatni rájuk.

Egyfolytában szajkózzák, nem lehet tőbbé holokauszt.

 Egyetértek!

Szerezzünk érvényt a magunk frontján, ennek az igazán jogos álláspontnak!

Meggyőződésem, hogy sok becsületes magyar van közöttük, és ha csak a fele, Ángyán Úr útjára lép, véget érhet a pusztítás. 

Milyen pusztításról írok, az alább olvasható.

Béla László

Az állami szinten működő népirtásról készítek egy írást, csatolom pár videómat is hozzá, pár napon belül remélhetőleg készen lesz. Addig szeretnék néhány dolgot közölni egy rövidebb írásban e témában. 

A globális éghajlatváltozás miatt a világon, így Európában is egyre kevesebb az élelmiszer és az ivóvíz. Magyarország geopolitikai szerepe emiatt felértékelődött, bár mi erről nem tudunk idehaza. Csak mi nem tudjuk magunkról, de minden külföldi befektető tisztában van ezzel a ténnyel és ezt titkolják előlünk! 

Az ásványvizeink aranyérmesek a világbajnokságokon, a gyógyvízben lubickolunk, mialatt Görögországban és Spanyolországban tankerhajókkal importálják az ivóvizet! 

Nem gyógyvizet, közönséges ivóvizet! Tankerokkal, akár az olajat! Érdekes, nem? 
Olaj helyett van ezer alternatív energiaforrás, de ivóvíz nélkül nincs se emberi, sem más élet a Föld nevű bolygón... 

Trianon után hazánk teljesen agrárországgá vált, ez sajnálatos tény. 

Vessük össze a két dolgot! Egy agrárország termékeit egy globális éghajlati változás közepette nem akarják megvásárolni, vagy, ha megveszik, önköltségi ár alatt teszik meg?! Nem logikus, ugye? Dehogynem... Ebben az évben ez kezdődött a meggyel, folytatódott a gabonákkal, most folyik az almával! 

Szép lassan mindenki rájön, hogy az élet minden területén a magyar nemzet megsemmisítése zajlik. 

Nem tíz, húsz, vagy száz év múlva, hanem napjainkban. 

A folyamat egy előre megírt forgatókönyv alapján zajlik. ...és kik a végrehajtók? A mostani kormány már nem primitív kubikosokból, esztergályosokból áll, hanem főiskolát, egyetemet végzett janicsárokból. Mi egyre többször, egyre többen ellenállunk, mire ők hangosan méltatlankodnak, gyaláznak bennünket! 

Ők már nagyon jönnének, de a Kárpát-medence lakott ! 

Nekik sürgős a kiirtásunk, belaknák már végre az üresen tátongó lakóparkokat, kellene a magyarok élettere! 

Miért írok ebben a témában? 

Az élet minden terén folyik ez a 'nemzetellenes hidegháború! ', illetve állami népirtás. 

A gazdák csodálkozva mennek tönkre, azt hiszik, csak velük történik mindez! 
Tévednek. 

Tehát írnék néhány tényt. 

A Magyar Orvosi Kamara néhány éve élesen tiltakozott az újfajta receptek bevezetése ellen. 

Azért voltak újak a receptek, mert a BNO-kódot fel kell rajtuk tüntetni. 

A BNO- kód nem más, mint a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának jelölése, ami az Orvosi Kamara szerint stratégiai fontosságú nemzetbiztonsági adat - mondták ők - ! 

Így van. Azóta pár év eltelt, gyakorlatilag Magyarország egészségügyi állapota feltérképezésre és feldolgozásra került, valakik pontosan tudják a magyar népességre jellemző betegségeket . Többször emelték a gáz , az élelmiszer és általában a megélhetés feltételeit. 

(Borzasztóan elgondolkodtató az is, hogy folyamatosan emelik a gáz árát, és azon töpreng a kormány, melyik vezetéken jöjjön a drága gáz: a Nabuccón, vagy a Kék Áramlaton. Közben csak a Makói árokban több mint száz évre elég gázt termelnek ki a lábunk alól - a kanadai befektetők!) 

De nem csak ezek drágultak. A tipikusan magyar betegségek gyógyszereit több alkalommal 2-3 szorosára emelték! Több alakalommal, 2-3 szorosára!! Ezen gyógyszerek hiánya veszélyezteti az életet, mivel a magyar populáció tipikus betegségeiről van szó, ezért logikusan a magyarok életeit veszélyeztetik... 

Csak egy dolog, a magas koleszterinszint, vagyis a csendes halál gyógyszere igen érdekes dráguláson esett át többször, a támogatásuk lecsökkent ... 

Furcsa? Minden recept közepén rajta van a BNO-kód helye, kötelező kitölteni, és az adat feldolgozásra kerül...Aki nem hiszi, nézze meg! 

Szóval most teszik tönkre a gazdákat végleg, de van egy ördögi csel nálunk, az egészségügyben is. 

Egyre több munkáért egyre kevesebb pénzt kapunk. Kesztyűs kézzel teszik mindezt! ...és hogyan??? 
A rendelőben, az alapellátásban teljesítményfinanszírozás van. Több munka, több beavatkozás - egy pontrendszer alapján - több pénzt jelent. Elvileg. Logikus. 

Mégis egyre több orvos megy külföldre dolgozni, elegük van. Aki marad, az túlterhelt, fásulttá válik! 

De miért? A magyarázat egyszerű! 

Meg van határozva, hogy egy adott rendelés alatt hány beteget láthatunk el! Kevés az orvos, sok beteget kell ellátnunk, de a finanszírozó meghatározza, egy emberre mennyi időt KELL fordítanunk! Jó sok időt, természetesen! Tehát hiába lát el az ember 25-30 beteget egy nap alatt, a finanszírozó nem veszi figyelembe csak a töredékét, és természetesen NEM fizeti ki a kezelést... Teljesítményfinanszírozás van, de csak néhány beteg ellátását fizetik ki, ami nem fedezi a rendelő fenntartási költségeit! 

Döbbenetes? 

A rákbetegek várólistán várnak a szívbetegekkel és a többi halálraítélttel. (Olyan ez, mintha a vízben fuldoklóhoz odaeveznének és rászólnának, hogy majd holnap kimentünk a vízből, addig maradj csendben!) Ez az állami népirtás egyik formája. Csak egy módja a sok alkalmazott közül! A súlyos betegek belepusztulnak a liberális reformba, mi, alapellátók 'csak ' tönkremegyünk... 

De!!! A csőd szélén álló alapellátást végző településeket befektetők járják. 

Rendkívül kedvező az ajánlatuk. Egészségügyi központot építenének minden nagyobb településen, a költségeket ők állják! Micsoda tőkeerősek lehetnek ezek a befektetők, ugye? Semmi mást nem kérnek, csak azt, hogy egy patikát is működtethessenek a központ mellett és az orvosi praxisjog ne lehessen az orvosé, hanem a befektetőé. 

Az orvosok így egyszerű alkalmazottak. 

Mi ebben az érdekes? A 'tőkeerős' befektető egy izraeli cég, természetesen. Viszont van egy apróság! Az egészségügyi központok létesítését az állam támogatja. Az állam ad 90% tőkét a MI pénzünkből, a befektetőnek csupán 10% önerőt kell biztosítani...Az egészségügyi központok építéséhez szükséges 90%-os állami támogatást csak egy pályázó nyerheti meg. Olyan, mintha a pályázatot testre szabták volna... 

Ugye nem kell elmondanom, kire van szabva az egész... Itt a kirakós játék utolsó mozaikja is összeáll! Ez a gépezet, ami ellenünk működik, janicsárokat alkalmaz. Ha egy janicsár tudatosan épített hamis varázsa megkopott, teletömik a zsebét a MI pénzünkkel, és az röhögve félreáll. Jön a következő végrehajtó janicsár, az újabb hamis illúziókkal. Nem a janicsárt kell kiütni, mert azok sohasem fogynak el, hanem azt, aki a küldetéstudattal ellátja és ellenünk beveti. 

Mivel a másik fél szervezetten működik, mi is csak szervezetten, egymással összefogva vehetjük fel a harcot, nincs más megoldás. A tönkretétel szép lassan mindenkit elér, társadalmi, gazdasági helyzettől függetlenül - kivéve a politikusokat és azokat, akik végrehajtják a népirtást . 

Mert egy harchoz két fél kell: a támadó és a védő! A harc kimenetelét valamelyik fél gyengesége dönti el! 

A magyar sohasem állt gyenge hírében. Akkor mi a gond? 

Dr Nagy Levente 
Kunhegyes 

Egy visszajelzés 
A szervezett népirtással kapcsolatban: ma felhívott az egyik ismerősöm, aki öt gyerekét próbálja védeni, és a következőket mondta el. 
A sóval kapcsolatos problémákról hallott, olvasott, és felhívta az egyik sót forgalmazó céget, mit jelent a 'természetes só' felirat a termékükön. Az illetékes elmondta, hogy minden Magyarországon forgalomba kerülő sóhoz káliumot kevernek. Egyedül a gyógyszertári natrium-clorid mentes ettől. 
Azaz ehetünk mi vegyszermentes zöldséget, szabadon tartott állatok husát, úgy is megmérgeznek bennünket. 
Még nem volt időm végiggondolni, mit kellene tenni, kérlek Benneteket, gondolkodjunk együtt.

http://2012.blogger.hu/2012/01/31/440-hz-432-hz

A teljesség igénye nélkül csak néhány példa:

- szellemi visszafejlesztés a média segítségével (elhallgatott hírek, buta műsorok, stb.)

- tudatmódosítás („oktatás", erős manipuláció a reklámokban, hírekben, HAARP stb.)

- élelmiszermérgezés (azok vagyunk, amit megeszünk, sok-sok E betűs szám...)

- immunrendszer mérgezés (gyógyszermaffia, oltások, fogkrém fluor-idegméreg, stb.)

- anyanyelvtörlés (latin, később angol, majd még később „windows" világnyelv erőltetése)

- történelemhamisítás

Fentiek már vélhetően nem szorulnak különösebb bizonyításra, elég csak szétnéznünk az életünkben, viszont „uraink" sajnos még mindig tartogatnak meglepetéseket. A fentieken túl ugyanis egy egyre inkább elterjedt vélemény szerint létezik egy még ezeknél is alattomosabb, észrevehetetlen fegyver, amit bevetettek ellenünk, mégpedig a frekvenciamódosítást.

Ugyanis az a helyzet emberek, hogy mi mind félre vagyunk kollektíve hangoltatva.

A vatikáni könyvtárból előkerült, egy gazdagon illusztrált, bámulatosan pontos jóslatokat tartalmazó, Nostredamus nevével fémjelzett könyv. Ez a könyv, jelen korunkban is megerősíti, Nostredamus hajdani nagy tiszteletét és elfogadottságát. Ő volt időszámításunk legnagyobb, és legpontosabb jövendőmondója. Nostredamus hagyatéka, a korábbi, Delphoii, Dodonai jóslatok kétértelműségén jóval felülemelkedve, egészen konkrét, bár némi homályba azért beburkolt jövendöléseket tartalmaz.

    Előre vetíti a föld történelmében várható változásokat, és valahol utal a „világ végére is”. Olyan ez, mint egy pénzérme, ami az idő ellenőrizhetetlen mélyéről maradt ránk, bizonyítván, hogy egykor létezett egy hatalom, aki önmagát, ezen az érmén keresztül tárgyiasította, a jelenkor számára. Tagadhatatlan bizonyíték.

Ha ennek az érmének a valódiságáról akarunk meggyőződni, alaposan szemügyre kell vennünk, meg kell néznünk, mindkét oldalát. Ha egy ilyen, pl. egy körmöci arany kerül a kezünkbe, amin Mátyás király képét látjuk, valódinak gondoljuk. Ahhoz, hogy ebben még biztosabbak legyünk, meg kell fordítanunk. Ha megfordítván, a magyar címert látjuk, a sávokkal és az ősi kettős kereszttel, akkor ez bizonyosan valódi, vagy azzal teljesen megegyező másolat. Ha megfordítván, hátoldalán egy piramist látunk, a mindent látó szemmel a tetején, és feliratként, egyebek közt, a „NOVO ORDO SECLORUM” feliratot, akkor egészen bizonyos, hogy a körül, a körmöci arany körül, valami nem gömbölyű.

Akár hamisítvány is lehet, amit a későbbi emberek megtévesztésére vertek valamikor.

     Így vagyok én, a Nostredámus jövendölésekkel is, megfordítom, hogy megnézzem a hátoldalát.

Mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Has a tojás volt előbb, ugyan ki tojhatta azt?

Ha a tyúk volt előbb, miből kelt volna ki, hogy kifejlődvén, megtojja az első tojást?

  Ezt a feloldhatatlannak tűnő ellentmondást, a Darvini, materialista fejlődéstörténet, egyetlen gordiuszi vágással megoldaná, a tyúk (madarak) a hüllőkből fejlődtek ki. A hüllők, tojással szaporodnak, tehát, egyértelműen a tojás volt előbb. A nem gondolkodó, tekintélyelvű ember, ezt első kézből elfogadja. Ezt tanították, így ez, az igazság, és maradéktalanul boldog, teljes tudása hitében.

   A gondolkodókkal és érdeklődőkkel, már baj van.

Ők tudják, hogy ismert feljegyzéseinkben nincs egyetlen példa sem, bármely állatfaj fejlődéses átalakulására. Persze hogy nincs, mondják a „mindentudók”.

Az emberi lét, csak másodperc a föld időléptékében. Rendben. Ekkor jön Darvinra egy újabb hideg zuhany. Sok tízezer vagy millió éves állatok kövületeinek, digitális másolatai, ma élő fajtársaik. Nekik sem volt idejük fejlődni? Egy frászt! A törzsfejlődés, mint olyan, megalapozatlan hipotézis, idejét múlt tanmese. Egyetlen „haszna”, hogy segítségével megkérdőjelezhető a teremtés, és ezzel, a teremtő Isten létezése is.

Ez a kérdés, már erősen döntögeti a fejlődéstörténeti elmélet hitelességét.

Amikor az archeológusok, megtalálják, az „előember” csontvázát, egy ma is élő európai emberfaj csontvázával közös sírban, azonos időből, ez a gondolkodó emberek számára, a fejlődéstörténeti elmélet hitelének a végét jelenti.

Ha a majomember, egy sírban találtatik a mai emberrel, ez bizonyítja, hogy egy időben, egy területen éltek, találkoztak, és kapcsolatban álltak egymással.

Ergó, nem lehettek egymás előzményei, sem következményei. Legfeljebb arról lehet szó, hogy a majomember, rosszabb alkalmazkodóképessége folytán, kihalt fajt jelent.

Így hihetünk, a tudomány által bebetonozott dogmákban. (a Föld lapos korong)

Ezzel a bizonytalansággal, az élet minden területén számolnunk kell, mert mindig akadnak „vállalkozó szellemű” emberek, akik valami okból, hamis információkat akarnak nekünk, nagy igazságként, eladni. Ennek igazolásához elegendő az oktatott, és a valós magyar történelmet összevetnünk egymással.

Az a tény, hogy egy jövőbelátó ember, olyan pontosan meghatározott, különféle eseményeket, nagy megdöbbenést, tiszteletet, és a bekövetkező (előre beharangozott) eseményeknek, sorsként, szükségszerűként való elfogadását eredményezi, embertömegek reakciójaként.

Mi van akkor, ha ez a derék Nostredamus, a maga korában, az akkor még, önmagát épp csak megálmodó világuralom, felbérelt mesemondója volt?

Megrendelésre megírt egy történetet, ami végkifejletében, a megrendelő csoport világuralmát eredményezi.Ha ezt a forgatókönyvet, egy nagyon fegyelmezett (vagy zsarolt) csoport, a legnagyobb hűséggel megvalósítja, a mai helyzethez érünk.

Ez sem kizárható. Van realitása. Ha valaki, nagyon hosszú távra, megvalósíthatatlan terveket sző, beleférhet egy ilyen, az eszköztárába?

Miért ne.

 De, forgassuk vissza az idő kerekét, napjainktól, a Nostredámus előtti időkig.

Ma, a világ egészét, egy szűk csoport tartja kézben, csaknem világuralmi szinten. Hogyan alakult ki, ez, a mára, az emberiség számára, elfogadhatatlan helyzet? Nagyon finoman, nagyon „szőr mentén”, számos kudarccal, és mindig az „emberiség érdekében” valónak hazudott változtatásokkal.

Kezdődőtt Vespaziánussal, vagy még előbb, Jézus meggyilkolásával.

70-ben vált a zsidóság hontalanná, akkor szóródott szét, az akkori civilizált világ területén. Ezért, szörnyű bosszút esküdtek az emberiség ellen. Mindenkit zsigerből gyűlölnek, aki nem közéjük való. Nincs eszköz, amit ők tisztességtelennek, erkölcstelennek, netán jogtalannak tartanának másokkal szemben. Megfogalmazták maguknak, (talmud) hogy a világ az övék, és ha valaki más rendelkezik valamivel, azt következésképpen tőlük lopta el, vissza kell venni. Ezen dolgoznak kétezer éve.

   A nagy pusztítás után, bekerültek a római birodalomba is. Egy részük hadifogoly, gladiátor, rabszolga volt. Ezek voltak a közembereik.

A pénzembereik tekintélyes római szabad polgárok, a szenátus tagjai, a hódítások pénzelői. Innentől a mai napig követhető a vonal.

Templomosok→francia szabadkőművesek→ angol szabadkőművesek→ amerikai szabadkőművesek → multi bankok, konszernek → trilaterális bizottság → Európai unió, hogy csak a főbb állomásokat említsem.

Egy szóval sem mondom, hogy a jövőt, senki nem láthatja előre, akár ezer év távlatában is. Elgondolkodtat viszont az, amióta kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy a tornyok nem ledőltek, hanem azokat felrobbantották, és ez nem arab, hanem CIA-MOSZAD terrorizmus volt, melyik terrorizmus veszélyesebb, melyiket kell először felszámolni, mi lett az eredménye?

Ha el is tekintünk, ennek gazdasági (biztosítási) hátterétől, a cél, mindenképpen emberiségellenes volt. Irak megtámadására, embervadászatra, az amerikai nép szabadságának súlyos korlátozására vélt, akart, erkölcsi, és jogi alapot teremteni.

Ma már tudjuk, hogy ez dugába dőlt. Nincs sem erkölcsi, sem jogi alap a gyilkolásra. Az állat módjára levadászott Bil Ladennek, nagyjából annyi köze volt az eseményekhez, mint annak a szerencsétlen ártatlan amerikai háromezernek, akikkel együtt, a tornyokat a levegőbe repítették. Áldozatul estek, a harácsoló, hatalomkoncentráló, mindenkit rabszolgasorba dönteni kívánó politikának.

Önbeteljesítő jóslat?  Lehet.

Az előkerült „régi-új” Nostredamus könyv, említ, egy új folyót, vörösre festve.

Erről a „régi-régiben” nincs említés. Mi az, hogy „új folyó”?

Amióta az időjárást, csapadékképződést „kitalálták”, azóta a lehulló csapadék kialakította magának a lefolyásokat, a folyókat. Hacsak, nem gyűrődik fel napjainkban egy Himalája, nem igen keletkeznek „új folyók”.

Talán mégis?

   Igen. Egyetlen új folyóról van tudomásom, ezt pedig Kathafi építette Afrikában. És valóban vörösre festették, arab hazafiak, diverzáns bajkeverők, és reguláris idegen katonák vérével.

Miért?

Mert ez az új folyó, ingyen, egészséges ivóvízzel látta el Afrika jelentős részét, ami súlyosan sértette az ivóvíz szűkében, azzal üzérkedő kapitalista vállalatok érdekeit. Az amerikai B52-es „békegalamboknak” első teendőjük volt, ennek a rendszernek a csomópontjait szétbombázni, Kathafinak pedig meg kellett halnia.

Nem is tudom, mi lenne az emberiséggel, ha nem „vigyáznának” ennyire a békére.

Lehet, hogy békében élnénk? Ha magunk vigyázunk rá, biztosan úgy élhetünk.

Béla László

Nincs mit hozzá tenni, Nincs mit elvenni.

https://www.youtube.com/watch?v=5nnaxcwwI8s

Fogadjuk nyitott szívvel, szeretettel, gyűlölet mentesen és tárgyilagosan.

Általános üdvözlettel Béla László

Az EU bezáratja az egyetlen megmaradt hazai mélyművelésű szénbányánkat 
- a bezáráshoz Magyarország 42,247 milliárd forinttal járul hozzá 
2013-01-23 MTI/magyartudat.com 

Meg kell nézni az írás végén a kommenteket is. Érdemes!

Ezek mindent megtesznek, az ország, és a nemzet pusztításáért, amit mi eltűrünk. Sajnos, a magyarság türelme végtelennek tűnik, és az is. Minden képzeletet felülmúl, a nemzet széles rétegének naivitása, amivel képesek voltunk, (sokan csak a passzivitásunkkal) kormányhoz engedni a fosztogatóknak, ezt a régi-új bandáját. Ismerhettük őket korábbról, hogyan lehetséges mégis? Kell a Jobb(ik)? Nem! Majd a Fidesz! Tessék, az eredmény!

A Jobbik nem véletlenül égette az uniós zászlót, ahogyan már más „tagállamokban” is történt. Nem véletlen harcol a kilépésünkért.

Ezt az uniót, a zsidóság agyalta ki, és használja a nemzetek elsorvasztására.

Ez nem közvetlen gyilkosság, ez a rájuk jellemző kútmérgező technika.

Nem ölik meg az embereket nyíltan, mert ahhoz bátorság kellene, több,  mint ami nekik van. Azt, csak a palesztinekkel lehet, akik védekezésképtelenül kevesen vannak. De mi, akik tudnánk, miért nem védjük magunkat?

Hova tette ez a nép az eszét? Nem azok, akik hatalomra juttatták ezt a bandát, mert azt tudjuk, miért tették. Azok hova tették, akik nem mentek el szavazni, pedig megakadályozhatták volna ezt az újabb pusztítást.

   Történelmi léptékben, percei vannak az unionak, ezt ők pontosan tudják.

Ezért igyekeznek minden lehetőt elpusztítani. Sajnos, a percek, valódi időléptékben évek is lehetnek, ami alatt szétszéleszthetik a nemzetet, és már nem lesz, aki újjá építse a hazát. Percek vagy évek, nekünk lépni kell. Még az, az egy év, és néhány hónap is örökkévalóság, ami még a mi passzivitásunk okán hátra van nekik. Az alatt, még mérhetetlen károkat okoznak anyagi javakban, nemzeti önbecsülésben, és a nemzet létszámában.

  Rá kell döbbennünk, hogy hatalomra juttatóik, nem a nemzet ellenségei hisz jelentős részük szintén magyar. Mindössze kedvezményezettek, akik egy tál lencséért adnák el az üdvösségüket. Segítenünk kell rajtuk, mert a maguk kútfőjéből, soha sem fogják ezt átlátni. Segítenünk azzal, hogy, számukra is megmentjük a hazát a fosztogatóktól. Megmentjük azzal, hogy aktivitásunkkal lerakjuk ezt a bagázst, oda, ahova való, és harag nélkül vesszük vissza a nemzeti kincseinket, melyeket elloptak, vagy ellopattak másokkal.

  Egy csónakban evezünk magyarok! Hiába meregetjük mi „sváci sapkával”,

ahol még lehet, szorgalmas munkával, a vizet kifelé, ha egy töredék magyar, és temérdek idegen segítségével, jégcsákányos banditákat engednek a csónakunkba. Ezek percenként ütnek újabb és újabb lékeket, hogy mielőbb elsüllyedjünk. Tudnunk kell, hogy a kétéves gyermek, és a nyolcvanéves aggastyán, még-már képtelen úszni, tehát menthetetlenül megfullad.

  Ha a passzivitásunk miatt süllyesztik el hazánkat, ezért mi leszünk a felelősek. Lehet másra bízni a döntéseket, de a következmény mindannyiunkra visszahull.

Béla László 

Elszállt belőled a hazáért való „nemes” aggodalom? Más szelek fújnak feléd netán? Behódoltál I. Viktornak? Eluralkodott rajtad a mindent elfedő szeretet?

  Ilyen, és hasonló, nem is egészen barátságos kérdéseket kaptam legutóbbi posztom kapcsán. Egyben válaszolnék a kérdésekre, és kezdem talán az utolsóval.

  Nem uralkodott el rajtam más, mint ami, mindig is cselekedeteim vezérfonala volt, az emberek iránti szeretet. Válogatás nélkül szeretem az embereket, ezért nincsenek ellenségeim, csak ellenfeleim. A magyarokat, honfitársaimat kicsit jobban szeretem, mint a tőlem távol állókat, de ez talán nem bűn. Mindennél és mindenkinél jobban szeretem viszont a teremtő Istent, és az ő igazságait. Ezért utasítok el mindent, ami megmásítaná, vagy átértelmezné útmutatásait. Legyen az vallás, párt, vagy emberi magatartás. A gyűlöletet, nem a teremtő adta az embernek, hanem a sátán, a gonoszság megtestesítője a földön.

A teremtő Isten, ezt a csodálatos Földet adta nekünk, hogy élhessünk rajta kedvünk szerint, használjuk ki a lehetőségeit, és viseljük el esetenként a rapszodikusságát.

   Ez a szeretet, nem fed el semmit. Nem tesz vakká, süketté, mégis rádöbbentem arra, lehet, hogy rossz úton járok. Megítéltem emberek viselkedését, anélkül, hogy tudtam volna pontosan, mi áll a háttérben. Nagyjából persze tudom, de ez nem hatalmaz fel. Jézus mondta, mikor a zsidók meg akarták kövezni az elbukott nőt, „ Az vesse rá az első követ, aki bűntelen.” Egy sem akadt, így nem lett kövezés. A kövezés, egyfajta népítélet, ami soha sem lehet megalapozott és tévedhetetlen, mindig a pillanatnyi hangulat következménye. Ez működik a forradalmakban, és a háborúkban, értelmetlen mészárlásokat eredményezve.

  Senkinek sem hódoltam be, és senki nem is kapacitált semmiféle behódolásra.

A hibákat, helytelenségeket, éppúgy látom, mint azelőtt, de megelőzésükre, felszámolásukra, a gyűlölet nem ad megoldást. A józan ellenállás, annál inkább.

Észrevettem, (már rég) vannak emberek, akik gyűlölet nélkül nem élhetnek.

Ez az ő terhük, amit cipelniük kell, de gyűlölettel nem lehet megakadályozni a pusztításukat.

  Lehet, hogy fújnak szelek, de én berozsdásodtam, mint az ezer éves szélkakas. Beálltam egy irányba, és onnan, az orkán sem mozdíthat ki. Lehet, hogy ledönt, hisz nem vagyok az erő egyedüli birtokosa, de megfordítani nem képes.

Hogy a széllel szembe megyek, azt megszoktam, mert amióta az eszemet tudom, a szél, mindig az igazság elsöprésének irányába fújt. Ha egyszer megfordul a szél, akkor eltűnök, mert felborzolná a tollaimat, és így túl nagy akadályt jelentenék az igazság szelének az útjába. Isten igazságának érvényre jutását sohasem akadályoznám.

   Végül, de első sorban, a hazáért, a nemzetért való aggodalmam eltörölhetetlen mindaddig, ameddig úgy látom, hogy nemzetemet, hazánkat bármilyen veszély fenyegeti. Most az erőszak rémét látom ellenfeleink viselkedésében. Nem a direkt, hanem a kiprovokált erőszakét, amit erőszakkal lehetne vérbe fojtani, épp úgy, mint 1956-hösi megmozdulását.

  Remélem, és bízom abban, hogy nemzetem, képes lesz a szeretet és a nyugalom talaján állva átélni ellenfeleink utolsó próbálkozásait, és józanul, de határozottan, és békésen véget vet ennek.

Most, amikor Obama, az szerint meneszti, vagy tartja meg katonai vezetőit, hogy melyik hajlandó amerikaiakra lövetni, és melyik nem, nyilvánvaló, hogy ellenfeleink erőszakra számítanak, és arra is készülnek. Az erőszakmentes ellenállással nem tudnak mit kezdeni. Nem lőni, szavazni kell, de nem mindegy, hogy az eddigi rablók valamelyikére, vagy valami egyenesebb becsületesebb gárdára szavazunk.

Béla László

       Egyben a világ valamennyi nemzete közül a legsúlyosabban támadva is.

Most kaptam a hírt. Már a lelkekért folyik az iszapbirkózás. Nekünk, magyaroknak, életvitelünkben, puszta létünkben túl sokat már nem árthat senki.

Azok a „vérlázító” dolgok, amiket megtesznek, kifejezetten azért történnek, hogy a lehető legtöbb emberben gyűlöletet ébresszenek.

    Nem kell beszállni a hintába.

Senkire nem érdemes, és nem is szabad haragudnunk. A negatív gondolatok nyitják meg az utat, a lelkünk eléréséhez és megfertőzéséhez.

Érdekes összefüggések ezek. Így lehet, egy békés emberből ellenséget faragni.

Most, ez az elsődleges szándék, fellázítani a magyarokat.

A „trónörökös” legyilkolásával már nem lehet, hát ezer más módot keresnek.

Nem baj!

Nem baj, ha eladják, amit el tudnak, mert úgyis visszakerül. Nem baj, ha betelepülnek, mert végkifejletben, a gonoszok nem maradhatnak, a rendesek pedig, kinek lennének útjában. Fontos, hogy ne gyűlöljük őket. Fontos, hogy lelki békénk megőrzésével hozzunk döntéseket. A belső békénk megőrzése, az egyetlen hatékony pajzs a gonoszsággal szemben. Nemzeti méretben, egy sokkal erősebb Isteni pajzs véd bennünket, de ez nem személyeket véd, csak a nemzetet. Személy szerint, bárki, csak önmagát védheti, a gyűlölet elutasításával. Ez most, a jelenlegi idők próbatétele. Remélem, nem fogok elbukni, sok más honfitársammal együtt.

Mindenkinek sikert, és belső nyugalmat kívánok, a békés átmenethez.

Béla László

Egyre többet hallani ma, a Föld túlnépesedésének veszélyéről. Jellemző az, az érvelés, hogy a Föld eltartó képessége, manapság a határaihoz közeledik. Ez szerint, az erőforrások, energia, élelmiszer, ivóvíz, szűkös keretei, kényszerítő tényezőként követelik meg az emberiség létszámának csökkentését.

   Ez, vagy súlyos tévedés, vagy még súlyosabb hazugság. Addig, az utóbbi a biztos, ameddig azért fizet bárki, hogy a termőföld megműveletlen maradjon.

Igaz, ezt a „vasat”, egy jól behatárolható embercsoport üti egyfolytában.

Kérdés, milyen motiváció eredményeképpen?

Ez a csoport, úgy gondolja, és ezt szégyentelenül ki is nyilatkoztatja, hogy a Föld az övé, és csakis az övé, az összes lehetőségével és erőforrásával, úgy egyben, ahogy azt az Isten megteremtette. Bárki más, aki a földre megszületni merészel, csak arra való, hogy őket kiszolgálja, biztosítsa munkájával mindazokat a javakat, élelmiszert, energiát, infrastruktúrát, ipari termékeket, elvégezze azokat a szolgáltatásokat, melyek biztosítják, a munkanélküli kényelmes életet, ennek az önkiválasztott csoportnak a számára.

Mindazok az emberek, akikre ebben nincs szükség, szerintük felesleges zabálók.

Ezt, jó néhányszor kinyilatkoztatták, sőt, köbe vésve, közszemlére is tették.

    „ Tartsd az emberiség létszámát 500 millió alatt”

Ezt a törekvésüket „új világrend” néven létrehozni szándékozott, totális diktatúrájuk segítségével akarják megvalósítani. Ez nem egyszerű dolog.

Amikor az emberek rádöbbennek, hogy bármiféle változás, (mint nálunk a rendszerváltás) az ő ellehetetlenítésükről, kiirtásukról szól, igen kemény ellenállást képesek megvalósítani. Előfordulhat, hogy ez az ellenállás, elsöpri, szabályszerűen megsemmisíti ezt a maroknyi megtévedt embert.

  Ennek a kockázatnak ellenére sem adják fel. Minden pusztító intézkedésüket úgy tálalnak, hogy az, az emberiség érdekében történik. A köret olyan, hogy a felületesen szemlélődő ember, még el is hiheti.

    Tekintve, hogy az „új világrend” minden, közéjük nem tartozó ember, teljes jogfosztását, rabszolga sorba döntését eredményezné, ezt nem lehet egy lépésben végrehajtani. Ennek előkészítésére találták ki az Európai Uniót.

Ez hivatott felmorzsolni a nemzetállamokat, és akarat nélküli egységes péppé zülleszteni Európa lakosságát.

   A tevékenységét illetve, annak pusztítását érzékelve, látva, lassan minden érintett ember/ország rádöbben, hogy lépvesszőre ragadt. Görögország, Olaszország, Portugália, Spanyolország, sőt már Anglia is a kilépését fontolgatja. Izland, már ki is lépett. A kívül maradottak, mint a kiéhezett birkák, tódulnának befelé. Azt hiszik, itt a bőség várja őket. Mikor rádöbbennek, hogy az EU.-bőség éhezést jelent, mindenféle tartozással zsarolják meg őket, mondván, az unióból, nem lehet kilépni. Nincs hozzá elég pénze az országnak.

   Ez, természetesen épp úgy hazugság, mint bármely más megnyilvánulásuk.

Média és egyéb reklámlehetőségeiket felhasználva, olyan kormányokat ültetnek az országok népének nyakára, (ráadásul, demokratikus választásoknak álcázva)

amely kormányok, népük érdekeivel szemben, fenntartás nélkül kiszolgálják.

Így mentek tönkre, a mára kilépésüket fontolgató országok, köztünk hazánk is.

     Nehezen érthető, milyen megfontolás alapján döntik nyomorba a befolyásuk alá került országokat. Mi céllal veszik el az emberek munkáját, egzisztenciáját, jövőjét.  Ha ismerjük távlati, népirtó céljukat, már akad rá logikusnak tűnő magyarázat. A népességcsökkentést szeretnék elérni. Egy baj van ezzel. Ez, csak rövidtávú eredményt hoz. Egy generáció elég hozzá, hogy az emberekben felülkerekedjék a túlélési ösztön. A nyomorban élő emberek, önvédelemből kezdenek intenzívebben szaporodni.

   Lehet, hogy a pusztítók nem ismerik a statisztikákat?

Kimutatott tény, hogy a jóléti államokban csökken a népszaporulat.  Ez önmagában nem baj. Akkor kezd bajjá válni, amikor a munkára képes, és hajlandó emberek létszáma is csökken a dolgozni nem hajlandókhoz viszonyítva. Azok a dolgozni nem hajlandó emberek, akik ma lefölözik a dolgozók munkájának hasznát, egyre drágábban jutnak munkaerőhöz, a hazai kínálatból. Hogy ne kelljen megfizetni a hazai képzett dolgozókat, munkájukat idegen bevándorlókkal pótolják. Ezt még akkor is megteszik, ha a bevándorolt munkaerőt ki kell képezni egy-egy feladatra. Bőven van olcsó utánpótlás munkaerőben, az élősködők befolyása segítségével, szándékosan szegénységben tartott régiókból.

   Ezzel, természetesen etnikai feszültségeket generálnak. Nem véletlenül.

Tudatosan teremtenek munkanélküliséget, több cél eléréséért. Részben, a már említett etnikai feszültség kialakításáért, ami képes elfedni, a valódi felelősök felelősségét. Az a dolgozó, aki azt látja, vagy hallja régi kolegáitól, hogy most a helyén egy vendégmunkás dolgozik, elsődlegesen a vendégmunkásra, és annak nációjára néz rossz szemmel. Nem mindenki jut el odáig a gondolkodásban, hogy ezért, egyáltalában nem a vendégmunkás felelős, hanem az, aki becsábította és beengedte.

   Ugyanez a feszültség, alkalmas a társadalom megosztására is. Sokkal könnyebb megindokolni egy-egy erőszakos fellépést a bevándorlókkal, vagy épp az ellenük tüntetőkkel szemben, mint ha ilyen feszültség nem lenne. Ezek módszeresen kiagyalt dolgok, amit az „új világrend” kitalálói, az emberek ellenállásának letöréséért tesznek. Fel kell ébredni az embereknek, és nem a bevándorlókra, de saját kormányukra kell nyomást gyakorolniuk ennek elhárítására.

   Semmi nem fogadható el semmilyen magyarázattal, ami láthatóan a helyi lehetőségek csökkentését eredményezi. Nincs uniós kvóta, rendelkezés, elvárás, ami termelő tevékenységet megalapozottan korlátoz. (cukor, tojás, busz)

Nincs jogos földalapú támogatás, ami a termelés visszafogását eredményezi.

A lehetőséget, amit Isten ad, igénybe kell venni. Nem utasíthatjuk vissza, kevesek szándékából, Isten ajándékait, az anyaföld termését.

Nem válhatunk sem nemzet, sem emberiség szinten, egy maroknyi semmirekellő bankár, bróker és tőzsdecápa szándékából, felesleges kiirtandó emberré.

     Hogy ez, a jelenleginél jobban el ne hatalmasodjék, ellenkezőleg, visszarendeződjön egy normális élet medrébe, ennek elemi feltétele, hogy az adott nemzetek, önmaguk soraiból válasszanak vezetőket, és vasszigorral rekesszenek ki a vezetésből minden idegent.

  Ha megértjük ennek jelentőségét, és megvalósítjuk minden hazug propaganda ellenére, lesz még Magyarországon „szőlő és lágy kenyér”.

 Béla László

  Az átlagember, aki csak kicsit tájékozottabb az egészen tájékozatlannál, az már tudja, hogy a Földön, jelentős változások várhatók. Ezeket a változásokat, ill. azok közeledtét, eddig szokatlan, különös jelenségek fogják jelezni.

Ezekről, a „nagy jelek lesznek az égen” és hasonló utalásokról, számos helyen olvashatunk.

Mégis, ha történik valami, amire nincs magyarázat, azonnal kreálnak legalább kettőt hozzá. Nem látom az értelmét, a motivációját, vagy ha látom, nem szívesen látom.

  A „hivatalos” verziók: Transzformátor kísérlet, (lehetetlen) Hófelhőben villámlás, ami világít, de nem dörög, hanem valami egész más hangja van, ez is.

    Lehetséges verziók: Titkolt emberi technológiák hatása, Földön kívüli jelenségek, ismeretlen technológiák következménye.

  Hallani olyat, hogy a Harp elektromos rendszer működését kísérő jelenség.

Ugyanilyen előzte meg a japán földrengéseket. (Fukusima)

Hallani olyat, hogy a kontinentális talapzat gránitlemezei között létrejövő,

hatalmas nyomásból eredő, elektromos jelenség. (piezo, föld méretekben)

Hallani olyat is, hogy földi, vagy földön kívüli, itt tartózkodó tárgy teleportálása kapcsán szétsugárzó fény.

  Mindegyik lehetséges, de fogalmunk sincs róla, valójában mi ez.

Nem értem, miért kell akkor hazudni? Miért kell az embereket, a médiákban hülyeségekkel etetni? Miért nem lehet egyszerűen elmondani a valóságot?

  Szokatlan, ismeretlen, semmit sem tudunk róla.

Számos, a „tudomány” szerint megbízhatatlan forrás jelzi, ilyenek pedig lesznek, és ez, egyben a Földön kialakult gazemberségeknek, igazságtalanságoknak a végét is jelzik.

  Akik kézben tartják a médiákat, titkolni akarják, hogy idejük lejárt?

Akkor is lejárt, ha strucc módjára, nem akarják látni. Egyenesen kellene végre beszélni és viselkedni.

Béla László

Frissítés: A ma esti  RTL-híradóban bemutatott szigetelő ellenőrző vizsgálat, noha nagyon látványos volt, de energiája, színe, és alakja sem volt köszönő viszonyban sem,  a tegnap észlelt jelenségekkel. Ahhoz a fényjelenséghez, amit láttunk, még, egy hatalmas méretű, különleges (Tesla) transzformátor feszültsége sem lenne elég, de ilyeneket a magyar villamosipar nem használ. Most sem értem, miért kell megtévesztő bizonyítékokat gyártani? Nem kötelező senkinek, mindent tudni. A közvélemény megnyugtatása hamis indok, mert lehet, hogy velem együtt, senki nem tudja, mi volt, de azt bizonyára sokan tudják, hogy az nem lehetett amit mutattak. Az ilyenek, csak további találgatásokra, és fantáziálásokra adnak alkalmat. 

   Ezek egyre korlátoltabbak. Nagyapámtól hallottam egy anekdotát, egy hajdani történésről. Akkoriban ő egy társadalmi szervezet vezetője volt egy kistérségben. 1956-ban választották meg, és mivel senkivel sohasem volt ellenséges, Kádárék sem börtönözték be, sőt le sem váltották. Próbáltak, némi szabadságérzetet indukálni az emberekben, az ilyen gesztusokkal.

  Elődje ebben a pozícióban, egy szerény képességű zsidó ember volt, nevezzük Józsefnek. Őt erősen sértette, hogy a közvélemény felállította 56-ban, de beletörődött. Miután látta, hogy a kádári bosszúhadjárat nem söpörte el az utódját, és nem helyezte vissza őt a pozíciójába, csak az alkalomra várt, hogy ő maga próbálkozzon ezzel.

A szervezetnek, féléves közgyűlése volt. Ez kiemelt alkalomnak számított, mert ezeken, a felsőbb szervek vezetői is jelen voltak. Itt a helyi vezetőnek számot kellett adni a félév eseményeiről, majd a tagok mondhattak véleményt, tehettek fel kérdést. Az emelvényen ott ült a felsőbb vezető is, aki „természetesen” szintén zsidó volt. Néhány tagi észrevétel, és válasz után, felállt József, és a következőket mondta:

Javaslom a jelenlegi vezető leváltását, és új megválasztását.

Mindenki tudja, hogy őt, a tagság, „ellenforradalmi” hangulatban választotta meg, és egyáltalában nem híve a rendszernek. Eddigi munkájában folyamatosan azt tapasztaltam, hogy mindig az emberek érdekében cselekszik, és nem a kormány érdekeit tartja szem előtt. Kérem javaslatom elfogadását.

  Felmorajlott a tagság.

A felső vezető, odahajolt nagyapámhoz és a fülébe súgta : „Ha egy zsidó hülye, akkor az olyan hülye, mint a segg.” (bocsánat a vulgáris mondatért, de a nagyokat, csak pontosan szabad idézni) Majd, mivel a helyi vezetőt érte támadás, az nem válaszolhatott, ő adott választ helyette.

  Köszönöm az észrevételét. X elvtárs kiváló munkát végez. Épp ilyenre van most szükségünk. Ha valamit elnézünk a vezetésben, jó, ha felhívják rá a figyelmet. Ha gondolkodni fogunk a leváltásán, ön lesz az első, akit tájékoztatunk.

    Ez a fanyar humorú epizód, még népszerűbbé tette nagyapámat a tagság szemében, olyannyira, hogy még 12 évig vezette ezt a szervezetet, a tagok legnagyobb megelégedésére.

Ezt a történetet csak azért meséltem el, mert sokan nem tudják, hogy a zsidókkal bizony, néha „elszalad a ló”

  Így járhatott, az a derék olasz-zsidó Eu. képviselő is, aki felszólalásában megtámadta Görögország, és Magyarország Eu. képviselő csoportjának akkreditációját.

Ezt azzal indokolva, hogy a görög csoportban helyet kaptak az „Arany hajnal”, a magyarban pedig a „Jobbik” képviselői.

…„A parlamenti közgyűlésen végül is harmincan támogatták Nirensteint, így a házszabályokkal foglalkozó bizottság 24 órája alatt döntést hozhat az ügyben. Az Európa Tanács közleménye szerint a bizottság dönthet úgy, hogy elfogadja az akkreditációt, vagy visszavonja azokat, illetve elfogadhatja az akkreditációt feltételekkel, azaz bizonyos jogosítványokat megvon a két képviselőtől. Amíg nincs döntés, mindkét politikus továbbra is részt vehet az üléseken.

Ezzel párhuzamosan a szintén néppárti, francia Arlette Grosskost képviselőnő megtámadta Gaudi tagságát a Jogi és Emberi Jogokkal foglalkozó bizottságban, illetve mindkét képviselő jelölését a Egyenlőség és Antidiszkrimináció bizottságba.

2. frissítés: Gaudi: Ez Magyarország elleni támadás

Ellene, ezáltal a Jobbik és egész Magyarország ellen indított támadásnak tekinti Gaudi-Nagy Tamás, hogy egy olasz képviselő kezdeményezte akkreditációjának visszavonását az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlésében.

A közgyűlés strassburgi ülésén tartózkodó Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik parlamenti képviselője az MTI-nek kedden telefonon adott nyilatkozatában kijelentette: ezzel minden olyan európai polgár ellen támadás indult, aki nem bizonyos véleményformálók akarata és elgondolása szerint képzeli el Európa jelenét és jövőjét.”   (kuruc.info)

 A derék matróna, ugyanazt a hibát követte el, amit az előző történetben „József”. Hízelegni akarván a hatalomnak, akkorát ártott annak, amekkorát az ő helyzetéből lehetett.

  Tudvalévő, hogy anno, Magyarország népszavazást követően lépett be az EU.-ba, ami nagyon kis többséget hozott a tagság irányába. Mára az emberek nagy része rájött, -  hogy mint rendesen,- akkor is becsapták.  Ma legtöbben a kilépésre, iparunk, mezőgazdaságunk, kereskedelmünk helyreállítására szavaznánk. Egyedül vazallus kormányaink erőszakoskodnak a tagság fenntartása mellett. Ha a „nagyok”, megvonnák a tanácsbeli jogainkat, nem volna olyan ékesszólóan hazudós kormány, aki meg tudná magyarázni, milyen indokkal maradhatunk egy olyan szervezetben, ahol az érdekérvényesítő képességünket megszüntették. Ugyanez áll Görögországra is.

  Ez a begőzölt zsidó, azt a köteléket kezdte fűrészelni, amit az unió (az okosabb fajtársak) nagyon gondosan őriznek.

  Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége?

Béla László

Frissítés: Egyben helyesbítés. A szédült tyúk, nem a két lépviselőcsoport akkreditációját támadta meg, csak az Arany hajnal, és a Jobbik képviselőiét.

Ezzel is plére csúszott, mert a többinek több esze volt. Elutasították.

   Ki a felelős az egyre romló életfeltételekért, az árak emelkedéséért, keressük a felelőst. Dobálják a labdát egymásnak, az érintettek, abban bízva, az emberek nyaka elfáradván a kapkodásba, míg a labda útját próbálják követni, feledésbe merül a törekvés. Ez hatalmas tévedés, hiszen, a velünk szemben havonta érvényesített megalapozatlan követelések folyamatos teljesítése, napi szinten tartja életben, a kérdés megválaszolásának kényszerét. Nem lehet átlépni rajta.

Mindaddig, ameddig a kérdést tisztán nem látjuk, megoldására, az országokban, a tisztességes rend, a mindenki számára egyaránt élhető életfeltételek kialakítására, esély sem mutatkozik. Tárgyilagos és elfogulatlan vizsgálódásaink végeredménye, valahogy mindig ugyan az,: az országok saját kormányai, egyedül felelősek, bármelyik országban, a kialakult helyzetért, és annak fenntartásáért. Ilyen a helyzet, nemzetközi szinten, de söprögessen mindenki a maga portája előtt, így mi, nézzük, csak, a magyarországi helyzetet.

Itt hogyan alakulnak az árak, és mitől alakulnak úgy – ahogy.

  A víz ára:

A víz maga, a területen élő nép elidegeníthetetlen tulajdona. Beszerezhető, fúrt kutakból, vagy felszíni vízfolyásokból, ingyen. A vízdíj a továbbítás költségeiből, és a továbbító profitjából áll. Alapvető közszolgáltatásról lévén szó, ebben profitorientált vállalkozónak, vállalatnak nincs helye. Bármely normális országban, a vízmű. a közösség (önkormányzat) tulajdona. Nálunk is így volt. A vízdíj pedig, a fenntartási költségek, alkalmazottak tisztességes fizetése + néhány százalék tartalék összege, osztva a felhasznált köbméterek számával. Közszolgáltatásban nonprofit kell. Valaki, mégis beengedett profithajhászokat a vízszolgáltatásba. Ki a felelős?

Az élelmiszerek ára:

Az élelmiszereknek akkor alakul a piac törvényeinek megfelelően az ára, ha azokat helyben termelik és fogyasztják. A „rendszerváltásnál” nem adták vissza az erőszakkal összekalapált TSZ-ek földjét eredeti gazdáiknak. Leépült az állatállomány, megszűnt a termelés zöme, valaki eladta, a vevő bezárta, felszámolta a cukorgyárakat. Ki a felelős?

A cigaretta ára:

A mai, tonnánként 1400 Eurós, szárított dohány árak mellett, apait, anyait beleszámolva, 25 Ft-ból lehet előállítani. Ezt a 25 Ft.- árú cigarettát adják az embereknek 700-900 Ft. közötti áron. Az állam állítja, nem emelte a jövedéki adót. Szerinte, a dohányipar garázdálkodik. Ilyen kaszálást nem szabad megengedni. 1867-ben, a monarchia kiválasztottjai ránk erőszakolták, az állami dohánymonopóliumot. Máig nem akadt magyar kormány, aki megszűntette volna. Még Horthy sem. Igaz, ő legalább a hadirokkantakat támogatta ezen keresztül. Jó pénz ez az államnak, hát legyen. A gyártás monopóliuma, globalista találmány, liberális támogatással. Valaki eladta a dohánygyárainkat.

A  „befektetők” ezért kaszálhatnak. Ha létesül egy magyar dohányüzem, (feketén) azt halálra keresik a fináncok, de nem a jövedéki adó megfizetésére kötelezik, hanem felszámolják. Lehet, hogy mégsem a gyártók garázdálkodnak?

Az állam veszi le a legszegényebbeket?  Ki a felelős?

A gyógyszerek ára :

Európai, sőt világhírű gyógyszergyáraink vannak, ma idegen kézben.

Ezek a gyárak ma, idegen profitot termelnek, és felénk is ezt érvényesítik.

A betegeknek, tízszeresnél is többe kerülnek a gyógyszereik.

Valaki eladta a gyárainkat. Ki a felelős?

Ezer és ezer dolognak lehetne még keresni a felelősét, de azt hiszem, ez is több a soknál. Jól működő szénbányákat zártunk be, Miért?

Sokan mutogatnak az IMF- re, mások az Eu.-ra. Mindnek megvan az oka, de végkifejletben, egyik sem felelős.

  Mi vagyunk felelősek. Nem megyünk el szavazni. Aki mégis, az többséggel, az Antalltól – Orbánig terjedő piránya rajból választ kormányt. Érezzük, és a rájuk szavazók, maguk is érzik a bőrükön.

  Ideje ezen elgondolkodnunk, és saját túlélésünkért, végre „fasiszta” magyar kormányt választani.

Béla László