Magyar sors...

Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál…

Mint ha, az ezerhétszázas évek végén, Csokonai előre látta volna azt a szenvedést, azt a temérdek ármányt, ami a magyarságot az elkövetkezendő évszázadokban sújtani készül. Azt a sötét fájdalmat, amit csak két állapot képes kiváltani az emberekből. Egyik a reménytelen, vagy féltett szerelem, de a másik, a szülőföldért, a hazáért való, hazaszeretetből fakadó aggodalom. Mint ha előre látta volna, szabadságért folytatott harcaink sorozatos bukását, hős magyarjainkon elkövetett súlyos, igaztalan bosszúját. Mint ha látta volna Trianon gyilkos szándékát, a Don-kanyar borzalmait, vagy 56-57 gyászos eseményeit, olyan sötét képet festett a reményről.

Azt hihetnők, jól látta, és a magyarságnak reménye sincs a szabad, emberhez méltó életre.

Így látta ezt Vörösmarty Mihály is, több száz évvel Csokonai után, mikor a „Merengőhöz” c. versében így ír:

…Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?..

...Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz…

Sajnos, valóban, festett egekbe néztünk. Hamis képet kergettünk, amikor a kommunizmus valódi igazságosságának propagandája mögül, külső és belső idegen elnyomás rontott ránk. Akkor is, amikor a „rendszerváltásban” végre a szabadságot, az érdemek szerint való érvényesülést láttuk eljövendőnek.

Még hamisabbat, amikor az Unio mézesmadzagát lóbálták előttünk,

a szabadság, és a Kánaán ígéretével.

Jól tudjuk, hogy ugyanaz a nép, aki ma minket tenne rabszolgává, a múlt ködében, Istene parancsára, gátlástalanul mészárolta le a békés kánanitákat, mert pályázott a földjükre. Most a miénkre pályázik, de ezt már nem adjuk, nem adhatjuk.  Nem követeltük a Kánaánt, és azt mások, meg nem teremthetik, és meg sem teremtik a számunkra. Rég, nagyon rég, a Kárpát-medence a hazánk.

Ezt már nem adjuk, nem adhatjuk. Figyelemmel kell lennünk időseinkre, asszonyainkra és gyermekeinkre. Be kell teljesítenünk Isten megbízását.

Példát kell adnunk a világnak helytállásból, haza, és szabadságszeretetből.

Emberi hősiességből, megfontoltságból és bátorságból, ahogy azt évszázadokon át tettük, a gonosszal folytatott szüntelen harcainkban.

Ha nem akarjuk, és nem is hagyjuk „a múltat végképp eltörölni”, de tisztelettel és büszkeséggel nézünk eleinkre, akkor sikerül végre a „föld fogsarkából kidőlni”. Sikerül, hisz nem „semmik vagyunk” ahogy szeretnék elnyomóink, de „minden leszünk”, ahogy a jövendölésekben megíratott. Valóban „ez a harc lesz a végső” hiszen hatalmas korszakváltás részesei vagyunk. Sok minden áll rajtunk, és ha teljesítjük történelmi feladatunkat, nem „nemzetközivé” de nemzetivé, egyben igazzá, becsületessé, és békéssé „lesz holnapra a világ”.

Adjon az Isten! Szebb jövőt!  Időseinknek, nekünk, és gyermekeinknek. Tegyük meg mindannyian, amit ezért tennünk kell, mert most, nem hiábavaló harcot folytathatunk.

Béla László

   A mai, a globális, és EU.-s politika verseny kizáró, konkurencia megsemmisítő tevékenysége, aszimptotikusan közelíti a csúcsokat.

Azokat soha el nem érve, már jóval túl van a tűrhetőség határán.

A jóhiszemű, és még mindig, a történelmi tapasztalatokat figyelmen kívül hagyva, a becsületességet alapszinten legalább elváró magyarság, azt hiszi, a mindenkori tisztességtelenségről, hogy az alatt, már nem létezik emberi magatartás.

A hazai kollaboráns, és az EU.-s, vazallus vezetők, mindig bebizonyítják, hogy ez a bizalom, teljesen alaptalan. Nincsen olyan sötét törekvés, cselekedet, vagy terv, aminél aljasabbat nem lehet kitalálni. A középkori inkvizíció istentelen érvelésének megfelelően, ma is úgy gondolják, hogy a cél, szentesíti az eszközt.

Ez a gondolkodás, ma is, épp olyan erkölcstelen, mint a vérengzések idején volt.

Akkor, és ma is, a hatalom jogosulatlan megszerzése, vagy a jogosulatlanul szerzett hatalom megtartása volt a cél, és ez, egyáltalán nem teszi elfogadhatóvá, a cél érdekében bevetett aljas eszközöket.

Miről is szól, a globalista cionista politika világszerte?

   A népek, a nemzetállamok forrásainak elapasztásáról, a lakosság életszínvonalának erőszakos leszorításáról, a bankok, és kiválasztott kézben lévő konszernek, megkérdőjelezhetetlen hatalmának kiépítéséről. Ez, az érintett bankok, és interkontinentális óriásvállalatok kivételével, mindenki másnak rossz. Éppen emiatt, nehéz az emberek torkán lenyomni. Ezt, csak erőszakkal lehet megvalósítani. Ez ellen az erőszak ellen, a társadalom középosztálya, a kisüzemek tulajdonosai, jól fizetett értelmiségi vezetői, és egyéb értelmiségiek, mint orvosok, gyógyszerészek, mérnökök, tanárok, egyetemi hallgatók képesek leginkább fellépni. A globalista pusztítás, a gazdasági kirablás mellett, épp ezért indított átfogó támadást, a társadalmak középosztályai ellen.

Stratégiájuk szerint, a fizikai munkát végzők, munkanélküliséggel, gazdasági ellehetetlenítéssel, hetven-nyolcvan százalékban megsemmisítendők, helyüket betölthetik, az automata gyártó sorok. A középosztály, a fizikai dolgozók korábbi szintjére kényszerítendő. Ezzel, lényegében minden társadalmi ellenállás leépíthető. A középosztálynak, az a néhány százaléka, aki életvitelével, erkölcsi alapállásával, bizonyítja az erkölcstelen hatalomhoz kapcsolódó lojalitását, átléphet a felső osztályba. Ez lesz az a réteg, akit új helyén megtűrnek, és közvetítik a kirekesztettek felé, a hatalmaskodók legaljasabb döntéseit is. Segítenek lenyomni a nép torkán, amit a gazemberség értelmi szerzői nem tudnának. Ezért kapják cserébe, a magasabb életszínvonalat.

Nem könnyű átlátni ezt a pusztító szövétneket, de hála a tudatok élesedésének, egyre többen látják át, és akadályozzák a térnyerését.

     Nem véletlen, ahogy a világban semmi sem az, hogy szétverik az egészségügyet, az ipart, és a mezőgazdaságot. Hamis pénzüket hitelezve, uzsorakamattal, adóság csapdába kényszerítik az országokat. Gazdaságukat lepusztítva, nemzeti össztermékük értékét, olyan alacsony szintre szorítják, ahonnan lehetetlen kiszabadulni a csapdából.

Hogyan próbálják ezt megvalósítani?

A szabad verseny kizárásával, a természetes piaci törvények megerőszakolásával. Ne menjünk, messzebb, maradjunk az EU.-nál.

Olyan belső dolgainkba nyilvánít véleményt, és akar rajtunk pénzügyi erőszakot venni, amihez semmi köze. Most épp azt találta ki, hogy a Malévnek, vissza kell fizetni azt az állami támogatást, feltőkésítést, amit korábban kapott.

Ezek olyan hülyének nézik az embereket, amilyenek soha sem voltak, és nem is lesznek. Ha mondjuk, ezt a pénzt vissza kell fizetni, akkor a bankszektornak is azonnal vissza kell fizetni azt, amit az adófizetők pénzéből, a 20 év alatt jogosulatlanul kaptak. Vajon, melyik a nagyobb összeg?

De a kutya, nem is a támogatásoknál van elásva.

A lényeg, a versenyszférában keresendő.

A Malév, mint megbízható, állami kézben működő légitársaság, komoly részesedést mondhatott magáénak, a nemzetközi légiközlekedésben.

Fegyelmezetten karbantartott gépei, rendkívül kedvező baleseti statisztikája,

személyzetének vendégszerető, udvarias, magyaros magatartása teremtette meg ezt a helyzetet. Mint ilyen, Magyarországnak, komoly jövedelmet termelő, húzó vállalata volt. A hiéna privatizációval, amit az IMF kierőszakolt, sikerült kicsavarni Magyarország kezéből. Minden újdonsült tulajdonos kilopta belőle azt, ami neki a legfontosabb volt. Több kézen keresztülmenve, sikerült Magyarországnak visszaszerezni, a Malév romjait. Most, hogy az évtizedes elismertsége alapján elkezdhette volna visszaépíteni korábbi pozícióit, ki kellett találni, hogyan lehetne tönkretenni, nehogy újra versenytársként jelenjen meg a piacon. A globalizmus nem tűri a konkurenciát, nekünk pedig ki kell védenünk, a vagyonunk elleni támadásokat.

   Egyszerű a megoldás.

A magyar adófizetők x milliárd forinttal támogatták a bankszektort. Ezt a Magyar Állam, mint behajthatatlan követelést, vesztesség listára írta.

Igaz, az EU. tiltja a vállalatok állami támogatását, a „verseny egyensúlyra” hivatkozva, de nem tiltja, nem tilthatja, a spekulációt. A Malév, a Magyar Államtól, mint értéktelen követeléscsomagot, 1 forintért megvásárolhatja, a bankokkal szembeni állami követelést. Ez, nem állami támogatás, ez üzlet.

A Malév, megindíthatja a követelés behajtására az eljárást, és azt a választ adhatja a rá támadó Uniónak, hogy abban a pillanatban fizeti vissza a „jogtalan” állami támogatást, amikor a bankszektor teljesíti a követelését. Ezzel a kígyó, a saját farkát kapta be, de bekaphat akármit is, csak Magyarországot nem.

  Ez a támogatásról szóló hamis tilalom is, a globalizmusra jellemző hazugság.

Elvárják a háttérbe szorított államoktól, hogy ne tiltakozzanak a versenyt teljesen kizáró, eltérő mértékű, mezőgazdasági támogatások ellen.

Nem várható el.

Ezért is szorgalmazzák Magyarországon, és más, perifériára szorított országban, komoly politikai erők, az EU.-ból való kilépést, a globalista tömbről való határozott leszakadást. Ennek lehet egyik módja a Keleteurópai Föderáció.

Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, ezért bizonyosan eredményt hoznak, az emberiség igazságérzetét mélyen sértő hatalmi képződmények megsemmisítésére irányuló szándékok.

Úgy legyen.

Béla László

  Budapestet akarják!

    Nem adjuk! Nem adhatjuk! Őseink öröksége kötelez bennünket, hazánk további pusztításának megakadályozására.

Budapest, a világ egyik legszebb városa, ahol a világ egyik legszebb parlamentje áll, amiben 20 évnél több ideje a világ legnemzetárulóbb kormányai működnek a „mi” akaratunkból. De legalább is ezt akarják velünk elhitetni. Ezért vétkezik minden magyar, aki a választásokat bojkottálja, kényelemből, piti érdekekből, vagy apátiából, hiszen úgysem számít.

De! Nagyon is számít!

Ha a legutóbbi választáson minden jogosult részt vett volna, és legtisztább lelkiismerete szerint szavaz, lehet, hogy ugyanez a társaság alakíthat kormányt, (szerintem ez sem biztos) de hogy kétharmados többsége nem lenne, amivel megcsúfolhatja a magyar törvényhozást, az egészen biztos.

A nemzet ellenségei, egytől egyig ott voltak, a támogatói közül, úgy

hellyel-közzel. Sokan, nemzeti érzéstől vezetve szavaztak, ál-nemzeti politikára.

Már látják, de már késő. Áldozatul estek a szokásos átverésnek.

Most, a fővárosunk a tét!

Az újmagyarok arra pályáznak. Nem lakóhelyként, mert úgy már kisajátították egy részét, hanem örökérvényűen akarják elszakítani. Kitépni az ország testéből, mint Trianonban a Felvidéket, Erdélyt, a Délvidéket, hogy csak nagyjából emlékeztessek.

   A terv, nagyon kidolgozott, nagyon átgondolt, és nagyon aljas. Ilyet, Istenhívő ember nem tudna kitalálni. Erre, csak Jahve népe képes.

Több éve készítik elő a módszeres támadást, és most látják elérkezettnek az időt, a végrehajtáshoz. Előbb, be kellett léptetni az országot az unióba, aztán alá kellett íratni az alkalmas Magyar Kormánnyal, a masztrichti szerződést.

Ezzel nyílt meg az út, Budapest megtámadásához. Ez nem fantázia!

   Aki valamennyire is ismeri a masztrichti szerződést, az tudja hogy van egy pontja, a kormányok biztonságáról, hatalmuk megőrzéséről a legerősebb népi tiltakozás ellenére is, a népharaggal szemben is. Ez a pont arról szól, hogy ha a folyamatos megszorításokra, fosztogatásra kényszerített kormányok ellen, valamelyik tagállam lakossága erőszakos lázadásban tör ki, akkor a szorongatott kormány, mint annak idején Kádár az oroszokat, behívhatja az unió terrorkülönítményét az Euro-Gendfort, hogy leverje a „lázadást”.

  Ez a terrorhadosztály teljes felhatalmazással gyilkolhat, semmilyen jogi, és emberi törvényt nem kell tisztelniük. Semmiért nem vonhatják őket felelősségre.

Egyetlen kötelmük létezik, mint a spártai katonáknak, „ezzel, vagy ezen” (így adták az anyák, csata előtt a pajzsot a fiaik kezébe, mert a győztesek azzal tértek haza, a halottakat azon hozták társaik) győzni kell.

A szerződés, a továbbiakban úgy rendelkezik, hogy amit, ez a terrorkülönítmény elfoglal, épületet, várost, vagy megyét, az többé, nem tartozik az adott nemzetállam területéhez, hanem területen kívüli módon, mint valami követségi ingatlan, az EU. közigazgatása alá tartozik. Itt van az eb sírhantja!

Ha sikerül olyan mértékű aljasságot elkövetni, amit az adott állam lakossága már nem képes lenyelni, és ha kell, erőszakkal is ellenáll, akkor megindulhat a féktelen gyilkolás, ami után megszerezhető a kiszemelt terület.

  Ettől talán nem kell félnünk, mert szerintem, még mindig van annyi összetartás a magyarokban, hogy ha a fővárosunkat ilyen támadás érné, akkor minden magyar, egy emberként kelne a védelmére, és a legvadabb terroristákat is megenné reggelire. De! ha arra gondolok, hogy ez, hány ezer magyar életet követelne, a magyarság legjavából, akkor azt kell mondanom, most kell nagyon észnél lenni.

   Az a sarc, amit a budapestiekre, de leginkább az összes magyarra ki akarnak vetni, havi 10 000 Ft. út-díj formájában, az vérforraló. Ráadásul, mindezt azért, hogy a BKV kiválasztottjainak legyen mit elsikkasztani. Ők is tudják, hogy ez a mi hazánk, a mi városunk, és a mi utunk, tehát semmi jogalapjuk nincs, ezért különdíjat követelni, éppen ezért teszik. Remélik, ez majd kiveri a biztosítékot, és elszabadul az erőszak, az előbb leírt következményekkel.

El kell kerülni az erőszakot!

Legtöbb, amit tehetünk ésszerűen, a polgári engedetlenség. Senki nem veszi meg a tetves matricájukat, mindenki anélkül jár a dolga után. Valószínű, ha megfogja a rendőr, megbírságolja, amit nem szabad befizetni. Talán a rendszámot is leveszi, de ez nem a vég. Ha ezt teszik, és már elég jármú szaladgál rendszám nélkül, körül lehet velük állni a felelősök lakhelye körüli mellékutcákat, hogy ezeknek is, legalább 2-300 métert gyalog kelljen megtenni.

Ez alatt, el lehet mondani a véleményeket a nemzetárulóknak, de az erőszaktól tartózkodni kell.

  Tudom, ez rengeteg önmérsékletet kíván a magyarságtól, de már nem sokáig.

Ebben az esztendőben rúgják az utolsókat. Ez a gonoszok éve. Ezt kell kibekkelni, mert ez alatt zajlanak le, azok a világméretű változások, amik elsöprik a gonoszságot a Földről, és végre békében, és szeretetben élhetünk.

Mentesen az ellenségeskedéstől, az élősködőktől és bajkeverőktől.

Élvezhetjük Isten igazságosságát, és végtelen szeretetét, amivel eltávolítja tőlünk a bajokat.

Béla László

    A világbank is meghúzta a vészharangot!

A legtekintélyesebb szakértők, egyre másra jelentik be, a súlyosnál súlyosabb

gazdasági válságok, ipari és mezőgazdasági recessziók elkerülhetetlenségét.

    Miről lehet szó?

Ezek a derék emberek, korábban azt hitték, hogy a magánérdek, a társadalmi érdek fölé helyezhető. Egyetlen fontos szempontot hagytak figyelmen kívül, hogy minden magánember jólétét, a társadalomnak kell biztosítani.

   Amikor a zöldhasú hazája, magánkézbe adta a pénzkibocsátás jogát, akkor keletkezett a mai válság. Is. (meg minden korábbi) (is) Az akkori honatyák azt hihették, hogy az amerikai néptől alkotmányellenesen beszedett adó, kielégíti majd a bankárok kapzsiságát. Tévedtek. Ez, kielégíthetetlen. Egy darabig húzták, azután csődbe mentek volna. Ezt elkerülendő, kellett az I világháború.

Annak hatalmas haszna, valameddig biztosította a felszínen maradást, de hamar beszipkázták a bankok a pénzt. Kellett egy II világháború. Ez ismét levegőt adott a társadalomnak, és temérdek pénzt a kapzsi bankoknak.

   A világ pénze is kevés volt már a visszaélések fedezésére, akkor kezdték nyomni a hamis pénzt, találták ki a nem létező számlapénzt, és egyéb tolvajlási

agymenéseket. Ezekből a fedezet nélküli pénzekből fizették a hidegháború

mérhetetlen költségeit. Mikor ez is kevés volt, rájöttek, hogy a hamis pénzt exportálni kell, mert valódi értékű árut kaphatnak érte. Ezeket a számlapénzeket, tulajdonosaik a helytállni köteles bankoknál hagyták. Amikor jelentkeztek érte, azonnal elkapálandó rossz fiúk lettek. Mindegy, hogy Bil ladennek, Kadhafinak,

Ahmadinezsárnak, vagy Csaveznek hívták őket, számláikat „befagyasztották”, gyakorlatilag a pénzüket ellopták. Ennyit ér a pénz! Valamennyit ezek a pénzek is segítettek a bankárok csillapíthatatlan étvágyának kielégítésében, de azért ezek mellé, még kellett egy vietnami, egy balkáni, egy afganisztáni, és egy iraki háború.

     Mára ez is kevés. Úgy gondolták a „nagyok”, hogy lefosztják Európát.

Kezdetnek jó volt, a WTC tornyok biztosítási összegének európai biztosítóktól való felvétele, de ez csak tisztességtelen aprópénz. Aprópénz, mert államközi szinten nem túl jelentős, tisztességtelen, mert amikor az amerikai biztosítók tovább biztosították magukat a tornyok kapcsán, akkor ők, pontosan tudták, mi fog történni, míg európai partnereik nem.

  Ezt követően, mérhetetlen, fosztogató hitelezésbe kezdtek Európában.

Mára ez is bedől, mert kifogytak az európai államok, és az európai emberek tartalékai. Most, kis és nagyIzrael, egyetértésben úgy döntött, el kell kaszálni Európát. A romokból, némi „bontott anyag” kimenthető, és a megújulás, ismét hatalmas pénzforrás lehet, a kapzsi bankoknak. Ezt a sorsot szánják Európának,

ezért hozták létre polipkarjaik az EU.-t, hogy segítsenek végrehajtani ezt a hatalmas tranzakciót.

  Nem simán, de attól még döcög a dolog. Az európai népeknek, egyetlen kiútját látom a csapdahelyzetből, ha megalkotják azt a Kelet-Európai, később esetleg Össz-Európai föderációt, aminek gondolatával a minap találkoztam, és lényegét egy korábbi írásomban közre is adtam.

Egyedül ez lenne képes, a saját alapelveivel, kivédeni, ezt az összehangolt támadást. Aki belép, változtat, aki kívül marad, áldozat. Egy állam, egy kormány kell, aki ezt a folyamatot elindítja. Akkor dől a dominó, és füstbe megy a kifosztás terve. Remélem, összekalapálják.

Béla László 

Csak erős idegzetűeknek! - csíkszeredai ?katolikus? elsőáldozás

https://www.youtube.com/watch?v=lepteZrmY9k&feature=related

Ha valakinek kétségei lennének a „legyen a béke veled” szöveggel énekelt dal, nyilvánvalóan Zsidó szimbólum. Útjára indult ez, abból az országból, amelyik, létezése óta háborúban áll a környezetével és az emberiséggel. Hazudni csak profi módon szabad? Nem! Úgy sem! Talán úgy gondolták, legyen a béke másokkal, békével tűrjék, hogy ők nyugodtan háborúzzanak?

   És ezt a dalt, a magyarság egyik erdélyi magyar központjában, a katolikus egyház, énekelteti katolikus magyar gyermekekkel. Eddig, ez a csúcs, az orientációt illetően. Korábban azt hittem, a csúcs, amikor a plébánosok megmondták központi utasításra, katolikus magyar embernek, a Fideszre kell szavaznia. Megtörtént. Érezzük mindnyájan. Azt hittem, ez alatt már semmi sem létezik. Sajnos van. Talán még ez alatt is lesz?

Béla László 

 A perzsa atomfegyver ?

     Ha csak annyira igaz, mint az iraki vegyi, biológiai, vagy atomfegyverek,

vagy, a WTC. tornyok terrorista lerombolása, akkor nyilvánvalóan, egy hajánál fogva előrángatott „cassus belli”, ami csak arra született, hogy megtámadható legyen valami indokkal egy ország, aki nem hajlandó beállni a kirablottak sorába, nem hajlandó feltenni a kezét, amikor Izrael ráfogja a fegyverét.

    Igaz, végtelenül mocskos dolog, de a bosszúra és élősködésre szomjazók beteges törekvései ismeretében, még értem. Nem egyetértek, csak értem a motivációt.

     Ha az első szótól az utolsóig igaz, (amit nem is tartok valószínűnek) és a perzsák, valóban gőzerővel dolgoznak, az atomfegyver kifejlesztésén, akkor sem értem a harci riadót, az embargót, az erőszakos akaratátvitel szándékának ezer megnyilvánulását. Izrael, Iránhoz viszonyítva, egy hangyabögyölőnyi állam.

Egy mérges pattanás a Föld arcán, ami körül folyamatos gyilkosságoktól gyulladt, nagy piros folt látszik. Ez az állam, a világot megtévesztve, számos atomtöltetet hozott létre. Hogy meri kifogásolni, ha bárki más, hozzá hasonlóan ugyanezt teszi.

A felsőbbrendűség okán?

Amikor a németek effélét hirdettek, miért háborgott annyira?

A kérdés álságos. Tudom miért. Mert ott, és akkor, ez ellene irányult. Most, hogy az ő interpretálásában, mindenki más ellen irányul, ettől lesz jogos, és természetes?

Nem!

  Az, „amit szabad Jupiternek” római keletű álláspont, még az apa gyermek kapcsolatban is sántít, de valahogy védhető a gyermek éretlenségével.

Ugyanez, világpolitikai szinten, már nevetségesen átlátszó, békebontási kísérlet.

Jobb az ilyet elfelejteni, és azon spekulálni, mit lehetne még a lopott pénzen felvásárolni. Szerintem, egyre inkább semmit.

Béla László

 Milyen a szabad ország?

  A szabad ország kívánatos.  Olyan, mint a ragyogó piros alma, a hatalmas hamvas szilva, ami a fán kínálja magát, hogy leszakítsam és elfogyasszam.

Olyan, mint a gyönyörű formás magyar lány, aki érintetlen, és arra vágyom, hogy meghódíthassam, nőmül vegyem, és gyermekeim anyjává tegyem.

Ezek mind létező dolgok. Megkeresni, megtalálni, és élni vele, csak szándék kérdése.

   Minden ország számára elérhető a szabadság is. Ez is, csak szándék kérdése.

Ez a szándék, lassan alakul, de egyre inkább érik a világban. Kialakulását ezer helyről, ezer módon akadályozzák. Akadályozzák hazug szabadsággal, rágalmakkal, félelem keltéssel, fegyveres erőszakkal. Nem válogatnak az eszközökben.

Már komoly történelmi hagyományai vannak az észrevétlen, és a nyilvánvaló elnyomásnak.

    Milyen is a szabad ország, amiben az élet csodálatos, a lét biztonságos, a jövő kiszámítható, és csábító.

   A szabad ország, politikailag semleges, mint Svájc. Semmilyen „tömbhöz” nem tartozik, senki ellen nem fenekedik, ezért senkinek a támadásától alapból nem kell tartania.

  A szabad ország, katonailag erős. Minden férfi ki van képezve hazája védelmére, de senki nem harcol. Otthon a fegyverzete, katonaruhája, amit évente egyszer megtisztít, leporol, de soha fel nem vesz, mint Svájcban.

A szabad ország, gazdaságilag erős, saját pénzét használja. Nem tűri el a tőzsdét, a kartellt, a monopóliumokat, magánbankokat, és uzsorakölcsönöket. Gazdasága független, más államok gazdaságától, pénzétől és befolyásától. Meghatározható értéke, csak a megfogható produktumnak van. Belső pénzének értéke, csak ezekhez igazodik.

  A szabad ország mezőgazdasága erős, elsődlegesen belső fogyasztásra termel, ettől piacai biztosak, és a helyi lakosság biológiai szükségletének, éghajlatának megfelelő élelemmel látja el az embereket.

  A szabad ország ipara stabil. Elsődlegesen belső fogyasztásra termel. Export tevékenysége elhanyagolható, ezért független. Ellátja az ország mezőgazdaságát a szükséges gépekkel, önmagát szerszámgépekkel, az ország közlekedését a szükséges járművekkel.

   A szabad ország kereskedelme, elsődlegesen belkereskedelem. Piacait a dömpingárúktól vámokkal védi. Esetleges import szükségleteit első sorban bartel (árucsere) kereskedelemben szerzi be.

   A szabad ország politikai rendje, valódi demokrácia. Választott, bizalomvesztés esetén visszahívható képviselőkből álló parlamenttel, a nép által közvetlenül megválasztott államfővel, a hatalmi jogok ennek megfelelő megosztásával.

  A szabad ország jogrendje az igazság! Törvényei rövidek, közérthetőek, és egy, csakis egyértelműen értelmezhetők. Pl.: lopni, csalni, hazudni, ölni nem szabad. Ezek a törvények, mindenkire egyformán vonatkoznak, minden egyéb mérlegelési szempont nélkül.

   A mai viszonyok közepette, ezeknek, szinte egyike sem érvényesülhet Európában. Szinte egyetlen állam sem képes ezt önállóan megvalósítani.

Ezért tartom szerencsésnek, a mostanában felvetődött Kelet-Európai Föderáció megvalósulását, ami a tagországainak összességét, kifelé egy államként jeleníti meg, belső kereskedelme akadálytalan, vállalkozásai, és tagországai között, életképes, akadálytalan árverseny működik. Ez tartja szinten az árakat, és határozza meg a pénzek értékét, ugyanakkor megőrzi, minden tagállam tökéletes függetlenségét.

Hogy nézhet ez ki a gyakorlatban?

Nézzünk néhány példát.

Ma Magyarországon, a cigaretta ára cca 600 Ft/doboz, mert monopólium van.

Aki dohányzik, az ezen az áron is megvásárolni kénytelen. Ha valaki megvásárolja a cigarettát, valamely más tagállamban, és itthon 30%-al olcsóbban forgalmazza, nagyon jól kereshet, az állam rablógazdálkodását megfelelő törvények mellett, megkerülve. Ez, tekintélyes piacvesztést okozna az állami, vagy magán dohányiparnak. De ez, még mindig mocskosan nagy üzlet. Egy gazda, látva a lehetőséget, dohánytermelésbe kezdene, és saját cigarettaüzemet építene, és adná fél áron a termékét. Ennek eredménye képpen, a hazai dohányipar, vagy átkerülne a tisztességes áron forgalmazók kezébe, vagy az addigi dohányipar, alkalmazná az árait, a piaci viszonyokhoz. Ismét lennének magyar cigaretták, ide való magyar nevekkel, mint a fecske, harmónia, Kossuth, vagy munkás. Aki akarná, megvehetné nyolcszoros áron, az amerikai cigarettákat, de kevés az ilyen majmoló, tehát nem tudnák fenntartani azt a külföldi behozatalt, vagy idegen gyártást, ami temérdek pénzt visz ki a magyar szegények zsebéből. Ez, a valódi verseny. Ettől őrülne meg az IMF., vagy az EU. maradéka.

  A népek számára kívánatosabb lenne a Föderáció. Megszűnnének a visszaélések, a kettős mérce, a korrupció, és a kisebb államoknak, a nagyobbak által történő kirablása. Egyenlő feltételek mellett, az önmaguk által megteremtett életszínvonalon élhetnének az emberek.

Ez az Igazság!

Béla László

 Mi a baj az EU.-val? 

   Meglepett, hogy az IMF.-EU. viszonyunkban, a miniszterelnök által képviselt kemény állásponttal kapcsolatban közreadott írásom, mennyire vegyes értékelést mutatott. Kaptam ezzel kapcsolatban hideget-meleget egyaránt. Úgy tűnik, az emberek általában nem elég tájékozottak, az ok, és okozati összefüggésekben.

Az is lehet, hogy nem a tájékozottság hiánya, hanem a kényelem, a félelem, vagy a pillanatnyi gazdasági érdekek tartják távol az emberek egy részét, a gondolkodástól.

   Ezekből az okokból fakadhat a közöny, vagy az apátia, ami a tétlenséghez, végkifejletben az elpusztításhoz vezet.

 A félelemről.

A félelem gerjesztésére, a mai nyugati világ, hatalmas apparátust fejlesztett ki.

Ez az apparátus, fizikailag és lelkileg, egyaránt gyötri az embereket. Fizikailag az erőszakkal, (szemkilövés) lelkileg, ennek, az erőszaknak, a médiákon keresztül történő folyamatos publikálásával. Ehhez asszisztálnak az egyházak, akik a fizikai megsemmisítést, az emberi létezés végeként definiálják.

 Ez a legnagyobb hazugság, ami ma a világban kering.

Embert nem lehet megölni! Fizikailag megsemmisíthető a teste, de ez az emberi személyiség léte szempontjából, teljesen irreleváns. Egyedül, a hátrahagyott, továbbra is testben élő hozzátartozók szempontjából van jelentősége. Egyetlen kérdés marad. Mikor tudok többet segíteni a szeretteimnek? Ha gyáván meghunyászkodva megőrzöm a fizikai létemet, és ennek áraként, elfogadom a rabszolgaságot, agyhalott rabszolgaként próbálkozom a szeretteim számára biztosítani az élet lehetőségét, vagy kiállok a jogaimért, ha kell az életem árán is, és ezzel, megjavítom, a hátramaradottak életét.

A kényelemről:

Sokan gondolják úgy, hogy a körülmények mindenkit gyötörnek, és éppen ebből következően, majd mások, kiharcolják az élet élhetőségét, nekem ehhez semmi közöm. Amikor a változásokat kiharcolta az élcsapat, akkor természetesen, én is teljes joggal élvezem a változások jótékony hatását. Ebben a gondolatmenetben ott a hiba, hogy bármilyen kiváló élcsapat áll is, a változás létrehozásának élére, ha a kényelmes többség „csendes többség” marad, az élcsapatot hamar felőrli az elnyomó gépezet, amivel értelmetlenné válik az áldozatuk.

A gazdasági érdekekről.

  Sokan hiszik, hogy ez a rend, nekik megfelel, és a „hőzöngők”, lusta, magatehetetlen emberek, akik önhibájukból kerültek elfogadhatatlan helyzetbe.

Ezek az emberek, nem mérik fel, hogy az élősködők sem olyan hülyék, hogy egyszerre akarnának mindenkit tönkretenni, vállalni ezzel, az erős ellenállást, vagy az ebből adódó háttérbe szorítást. A gazdasági érdekből cselekvőkre, még nem terjed ki, az elnyomó gépezet megsemmisítő szándéka. Hogy mikor kerülnek sorra, az csak az erőviszonyok változásától függ. Hogy ők is sorra kerülnek, ez teljesen biztos, csakhogy addigra, az elnyomó gépezet, már felszámolja azt az érdekérvényesítő képességüket, amivel ma, még rendelkeznek.

Ez a jelenlegi helyzet.

2

Ez a jelenlegi helyzet, mint kész tény.  Mit érdemes tenni ebben a helyzetben, azt csak a dolgok, az előzmények és következmények pontos ismeretében lehet megítélni. Ebben szeretnék segíteni azoknak az embertársaimnak, akik idő hiányában, képtelenek a részletes tájékozódás érdekében, több száz oldalt elolvasni, több napot böngészni az ismeretek között.

Alapismeret, hogy az emberiség soraiban van egy réteg, aki nagyon rég célul tűzte maga elé, hogy munka nélkül, a mások munkájából, magasabb életszínvonalon éljen, mint bárki, aki értékteremtő munkát végez. Itt, természetesen nem a vállalkozókra, a termelő üzemek vezetőire gondolok, hisz ők is produktív munkát végeznek. Munkát adnak az embereknek, megszervezik a beszerzést, értékesítést, ezer gondot oldanak meg, sokszor nem is könnyen. Akik csak élősködni tudnak, azok a bankárok, brókerek, és egyéb spekulánsok.

Ez a réteg, intelligenciáját arra használja, hogy kiépítse ehhez, a szükséges, és nélkülözhetetlen feltételeket. Ezt az emberiség tudta nélkül, úgymond, a fű alatt teszi, és mindent elkövet azért, hogy ez a szándéka, minél tovább rejtve maradjon. Évszázados aknamunkájuk során, ez mégis többször a felszínre került, olyankor a megtámadott emberek retorzióit vonta maga után. Mivel ennek a csoportnak a tevékenysége mindig rejtetten működik, a retorziók viszont mindig nyilvánvalóak voltak, ebben, ezek az emberek, mindig ártatlanul megtámadottaknak, méltatlanul szenvedő alanyoknak tüntették fel magukat, hol kirekesztésnek, hol holokausztnak nevezve a retorziót.

  Kitartó, és  - el kell ismerni – rendkívül jól szervezett aknamunkájukkal, ma eljutottak oda, ahol a világ tart. Összeharácsolták a világ vagyonát, ebből hatalmat építettek, és ezzel próbálják sakkban tartani az emberiséget.

Az, hogy ehhez földön kívüli segítséget is kapnak, már csak hab a tortán.

Tény viszont az is, hogy az emberiség is kap, most, a megfékezésükhöz, sokkal nagyobb háttérrel rendelkező, úgyszintén földön kívüli segítséget.

Visszatérve, a mindenki által elfogadott realitások talajára, azt kell megnézni, mi okozza a világban a feszültséget.

   Leginkább az, hogy a világ nyugati felében, az államalkotó nemzetállamokban, a regnáló kormányokat, ez a csoport, a saját nemzetük ellenségévé teszi. Elvárható lenne, hogy egy nép megbízásából hatalmat gyakorló csoport, szigorúan és kőkeményen, annak a népnek az érdekeit képviselje. Ez ma nem így működik. Vezető pozícióhoz jutni, egy európai államban, alig lehetséges egy külső hatalom támogatása nélkül. Amikor ez a rejtőzködő csoport, valakit támogat a hatalom megszerzésében, egyben elvárásokat fogalmaz meg, nem bevallottan, csak zárt ajtók mögött.

Mindenütt, hangsúlyozom, mindenütt, azt várja és követeli a kormányoktól, hogy rontsák az államuk népének életszínvonalát. (munkanélküliség, egészségügy, szociális ellátás, oktatás, ésszerűtlenül növelt rezsiköltségek) Ezt az állam leginkább megteszi, és ezzel felhatalmazóinak nyílt ellenségévé válik.

Nyilvánvaló, hogy a nép, az ellenséges kormányhoz ellenségesen viszonyul.

Szabotálja, amit tud. (adófizetés, csempészet, polgári engedetlenség)

Jó példa erre az üzemanyag. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a diesel motorok nem veszik észre, hogy napraforgó olajjal működnek, széles körben kezdődött el, a konyhai étolaj, üzemanyagként való használata. Erre, olyan szintre emelték, a semmivel nem dráguló előállítású étolajat, hogy drágább legyen a gázolajnál.

Milyen alapon?

Persze, ezzel megakadályozták, hogy a portás, az eladó, a könyvelő, vagy a festő, étolajat töltsön az autójába. Nem tudtak viszont mit kezdeni a gazdálkodóval. Ő a saját földjén megtermelte a repcét, napraforgót, saját eszközével kisajtolta az olajat, és saját erőgépébe, autójába töltötte.

Akkor mutatkozott meg a hatalom mérhetetlen aljassága. Törvényt hoztak arról, hogy aki a növényolajat üzemanyagként használja, jövedéki szabálysértést követ el, ami súlyos büntetést von maga után.

Mitől vált a növényolaj jövedéki termékké?

Megmondom!

Az irigységtől, és a tisztességes versenytől való félelem hatására. Az, az állam, aki az üzemanyagon hatalmas hasznot húz, megijedt. Megrémült attól, hogy néhány gazda, nagyüzemben kezdi termelni az olajat, és az állami kirablással szemben, fél áron is nagyon jól el tudja adni, amivel megtöri az állam, és az olajtársaságok monopol helyzetét. Állandóan a szabad versenyről hazudozik, miközben minden versenyképes kezdeményezést csírájában megöl.

A vázolt Kelet-Európai Föderációban, ahol nincs tőzsde, nincs kartell, és egyedüli monopólium az állami pénzkibocsátás, és banki tevékenység lehet,

Valóban kialakulhat a szabad versenyre épülő kapitalizmus, tőzsdecápák, és ipari konszernek támadásai nélkül. Aki olcsóbban tud termelni, annak lesz piaca, és mindenki jól jár. A drágán termelő üzemek elfogynak, a lakosság olcsón jut jó minőséghez, az állam pedig a nép szolgálatában szedi az adókat, és nem kamatokra, hanem népjólétre fordíthatja azt.

Az ilyen államokkal, a nép, baráti viszonyban lesz, és eszébe sem jut bárhol megrövidíteni. Nincsenek külső elvárások. A föderáción belül, minden elérhető, megtermelhető, és tisztességes áron megvásárolható. Minden nemzetállam, saját törvényeivel szabályozhatja, egyetlen vagyon se nőhessen odáig, hogy hatással lehessen a politikára. Megszűnik a korrupció. A jól fizetett közszolgáknak ismét tekintélye lesz, mint hajdan a legkisebb falusi jegyzőnek, mert egyenlő lesz számára a százhektáros, és a kéthektáros gazda, az ács a kovács, vagy a téglagyár tulajdonos. Mindenkire azonos törvények vonatkoznak, azonos értelmezésben.

A világ, ebben az irányban alakul, és remélhetőleg rövidesen el is jut idáig.

Béla László

Ha van a Viktornak bátorsága, és Magyarország védelmében eltökélt szándéka,

könnyedén, kettévághatja a gordiuszi csomót . Ha nem akar saját hazájának ártani, (miért is akarna?) de szószegő sem akar lenni az EU-s „nagyemberek” szemében, választhatja a harmadik utat.

  Az EU. arcátlanul, és gátlástalanul beavatkozva a magyar bel és pénzügyekbe, megpróbálja ellehetetleníteni Magyarország felemelkedését. Lehetetlenné kívánja tenni, gazdasági önállóságát és stabilitását. Véres kardot rántva védelmezi a 62 és a halál között lévő, posztkomonista vazallus bírók hatalmi státuszát.

Nem kell!

   Viktor, ki tudja milyen nyomás alatt, megígérte, hogy visszavonja az MNB.

és a PSzÁF. ősszevonásáról szóló, a parlament által már megszavazott törvényt.

Ezzel, feladja annak a lehetőségét, hogy bármi módon akadályozni tudja Magyarország spekulációs fosztogatását.

Tegye!

Vonja vissza, ha már megígérte. Azt nem ígérte meg, hogy más törvényt nem von vissza. Szószegés vádja nélkül, visszavonhatja, amit még első regnálása alatt hozott, a jegybank „függetlenségéről” szóló törvényt. A Magyar Nemzeti Bank, soha nem volt, és nem is lesz idegen tulajdon. Azt, hogy magyar érdekek szerint működjön, kizárólag ez a törvény akadályozza. Ha törli ezt a törvényt, akkor a Magyar Állam, mint tulajdonos, akadálytalanul kiszórhatja a globáltőke beépített embereit, és ő, mint a Magyar Állam, jelenleg legfelsőbb szintű képviselője, kedve szerint nevezhet ki, megfelelő, magyar érzelmű közgazdászokat a bank megfelelő irányítására.

  Az EU. mivel a tulajdon védelme első számú alapelve, saját elvei ellen nem tehet semmit. Kénytelen tudomásul venni a helyzetet, mi pedig élvezhetjük a stabil magyar forintot, elkerüljük az idegen, lopott pénz spekulációját, és Viktor, még a szavát sem szegte.

Nem?

Persze, nem fog tapsolni ezen az Unió, hiszen Magyarország, ettől, kiválik a kifosztható „fejletlen” országok táborából. Ezt a lépésünket, valószínűleg kizárással honorálja, hogy példát statuáljon az ellenszegülők megbüntetésére.

Sebaj!

Van élet az Unión és a NÁTO-n kívül is. Amerikától, és a pénzrablóktól függetlenül is.

Sőt!

Akár magyar kezdeményezésre, felvetődik, egy Keleteurópai Föderació létrehozásának lehetősége is. Ez egy egyszerű vám, kereskedelmi, és területvédelmi föderáció lehet, minden tagállam valódi szuverenitásával, közös kormányzás nélkül. Minden tagállam saját pénzével, iparával, mezőgazdaságával, természeti kincseivel szabadon gazdálkodik. A tagok közötti, esetleges ellentéteket békésen rendezi, fegyveres konfliktusba egymással nem keveredik. (Meg nem támadási megállapodás). Mindenki a saját hagyományai szerint törvénykezik, gazdálkodik, de a föderáción belül szabadon, vámmentesen kereskedik. Nem is kell sok feltétel, a tagországok nyugodt, békés, és biztonságos fejlődéséhez, életéhez. Elég feltételül szabni, hogy a föderáción belül, nem működhet tőzsde, kartell, és monopólium. Tilos a föderáción kívülre tőkét exportálni, vagy kívülről tőkét importálni. A föderáción belüli állami bankok, egységes, alacsony kamat mellett hitelezhetnek egymásnak, vagy polgáraiknak. Magánbank nem működhet. Ezeknek az alapértékeknek a megtartását, minden tagállam saját közigazgatása ellenőrzi.

A föderációnak egyetlen központi szerve, a föderatív parlament, ami szükség esetén ülésezik, és annyi tagú, ahány állam alkotja a szövetséget. Minden államnak egy, azonos értékű szavazata van, amivel az adott ország delegáltja élhet. Ez a testület dönt a felvételről, vagy kizárásról, 75% többséggel.

Ez a föderáció egyetlen kényszerítő eszköze. Amelyik állam nem fogadja el az alapértékeket, azt nem veszik fel, aki nem tartja meg, azt kizárják. Rengeteg részlet vár kidolgozásra a létrehozásnál, de ezzel elejét vehetjük az igazságtalan jognak, a kifosztásnak, és annak a felhalmozódásnak, ami ma Amerikát, és a fél világot rabságban tartja, vagy akarja kényszeríteni.

A cionistáknak ez egy rémálom, Ha létrejön, minden bizonnyal kivándorolnak a tagországokból, ami nem olyan nagy vesztesség. Ennek a „vesztességnek” sz ellentételeként, visszahozhatjuk az életünkbe az egészséges de nem gyilkos versenyt, amiről a globalisták folyton handabandáznak, de minden eszközzel akadályozzák.

 Lehet ez egy lázálom, egy fényévnyi távolságra lévő valóság, de a jövő hónap, vagy a jövő év eseménye is.

Mennyi lehet a valószínűsége a megvalósulásnak?

Nem tudni.

Azok az államok, akiket már a globalista fosztogatás lehengerelt, vagy egyéb módon megismerték az elnyomás borzalmait, valószínűleg azonnal élnének a belépés lehetőségével, a közös erő könnyebbségével. Albánia, Bosznia, Bulgária, Cseh-ország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lengyelország, Macedonia, Magyarország, Moldva, Olaszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Szlovénia, Törökország és Ukrajna, feltehetően, alapító tagként jelentkezne.

Ez kezdetben is 18 tagjelölt. Beloruszia, Dánia, Finnország, Lettország, Litvánia, Norvégia, Svédország, talán megvárná, mivé alakul ez a föderáció, és az után döntené el, akar e ehhez, a semleges zónához tartozni.

  Az sem zárható ki, hogy ettől a vonaltól nyugatra fekvő, de az EU.-ban csalódott országok is csatlakoznának. Kialakulna, egy gazdaságilag stabil, katonailag erős, emberileg szabad Európai Föderáció. Nem olyan, aki hatalmi szóval vezényelne, nem olyan, aki a gyengéket kifosztja, nem olyan, aki az erkölcsöt lezülleszti, és nem olyan, aki mindig mást mond, mint amit tesz.

Jó ellenpólusa lehet, az angolszász-cionista törekvéseknek, bármilyen ellenséges szándék, vagy magatartás nélkül is. A perzsák, arabok, oroszok és Ázsia is jobb szemmel nézne rá, mint a jelenlegi EU.-ra.

  Egyszóval, a perspektívák megvannak, csak a szándéknak kell megérni a megvalósuláshoz.

Béla László

 Őrültek háza lett a nagyvilágból!

  Jön a tyúkjóléti törvény végrehajtása!

Amikor a magyar földeken tanyák, tanyabokrok voltak, senkinek nem volt tyúkjóléti problémája. Minden tanyán volt 30-50 tyúk. Volt egy szűkös, de télen meleg ól, nyáron pedig sokan a fákon aludtak. Néha egyet-egyet elvitt a róka. „Nagy kaland” volt elég, és ez még belefért a tyúkjóléti társadalom normáiba.

Egyesek, maszek fészket raktak a búzatábla szélében, és egyszer csak, egy halom csibével kerültek elő. Ez is belefért a tyúkjóléti társadalom normáiba.

    Aztán jött a racionalitás?  Néhány elfajzott ember kitalálta, hogy hatalmas hodályokban, állattalan körülmények között tartott tyúkok is tojást tojnak.

Vége lett a fán alvásnak, a maszek fészekrakásnak, a búza és kukorica csipegetésnek. Jött a halliszt, hús és csontliszt, némi vitamin és színezőanyag, és kész az olcsó tojás. Értelmes ember, ha csak nem az éhhalál szélén, nem enné meg a halfeldolgozás hulladékát, a vágóhidak maradványait, a kerge-marha kórban elpusztult tetemet, de ha tojásként kapja, az egészen más. Az már polkorrekt. Ezeket a „minőségi” tojásokat, olyan olcsón adták, hogy a gazdáknak nem érte meg esetenként néhányszáz tojást a piacra vinni.

Hogy gondjuk ne legyen, behajtották őket a TSZ.-be. Megszűntek a tanyák, a szemtelenül szabad tyúkok, és nálunk is épültek a tyúkhodályok.

A „mar-hal” tojás, a maga sápadt színével és halszagával, egyedül maradt a piacon. Rögtön megtanult felemelkedni, és hamar drágább lett, mint a tanyasi tojás bármikor. Sok szerényebb gazdálkodást folytató ember is eltanulta ezt az emberséges bánásmódot, és gomba módra szaporodtak a tojató-gyárak. Megjelent a konkurencia, és már nem lehetett 300% haszonnal termelni a

mar-hal tojást. Ekkor jött a tojásbélyegzés. Aki nem bélyegzi meg a tojását, nem árulhatja. Sokan feladták, sokan bélyegeztek. A konkurencia megmaradt, nem lehetett emelni a tojás árát, mert volt elég a piacon.

   Most jön, a tyúkjóléti elmebaj. Most többen adják majd fel, mert hiába a csókos cégek, ötcsillagos ketrecgyártó kapacitása, ha nincs rá fizetőképes kereslet. Most majd emelhetik a tojás árát. Ha jól átgondoljuk, nem árthat nekünk a tyúk-szabadságharc. Lassan megéri összeszedni a tojást, és kivinni a piacra. Ismét megjelennek a tanyák, a rebellis tyúkokkal, és egészséges tojásaikkal. Ez a brands, akkor majd kitalálja, hogy csak a személyi számmal, és csipp azonosítóval ellátott, legalább érettségizett, és egy idegen (héber) nyelvvizsgával rendelkező tyúkok tojását lehet forgalmazni.

Temérdek ötlet van még a hátizsákban, de remélhetőleg ott is marad. Talán hamarosan felszámolja önmagát ez az elmebajos gittegylet, aki az elnyomorított embereket tyúkjóléti előírásokkal szórakoztatja. Bizonyára megkapták már érte az alkotók, a tyúxar érdemrendet, vagy az állatvédelmi Nobel díjat. Annyi már nincsen, hogy egyszer emberjóléti rendelkezéseket hozzanak. Ahhoz több kéne, de ha nekik nincs, sebaj! Lesz másoknak.

Béla László

 Magyarország érdekében?

   Ez egy jó kérdés.

Mi lehet az, ami Magyarország érdekében történik, és vajon történik e, vagy csak színjáték minden, mint eddig. Egyelőre, nagyon nehéz eldönteni. Az emberek jelentős része, ahogy én látom, azt az irányvonalat követi, amit a Jobbik is meghirdetett, amikor kivédhetetlenül bekerült a parlamentbe.

Az emberek támogatják azokat a dolgokat, melyek az ország felemelkedését, a nemzetközi fosztogató pénzhatalomtól való elszakadását szolgálják. Ezek az intézkedések azok, amire a világ felfigyelt. Magyarországnak, a magyarságnak, Istentől elrendelt történelmi feladata, hogy példát állítson a világ elé, a nemzetközi gonoszság megállításában. A jelen törekvései a külkapcsolatokban, éppen ebben az irányban mutatnak.

    Ez az irányvonal vívta ki, a környező népek szimpátiáját, de ezt az irányt támogatják, a fosztogatásban élen járó, súlyos terror alatt tartott nemzetek értelmes gondolkodói is. Hallani az elismerést Skóciából, Franciországból, sőt, még Amerikából is. Nem az, az értékmérő, hogy ki teszi a dolgokat, de az, amit tesz. Az, hogy amit tesz őszinte szándékból, magyar szívvel, vagy színjátékból, az emberek megtévesztésére teszi e.

   Azok az emberek, akik tegnap a kormány mellett demonstráltak, nem az áremelésekért, a hatalom centralizálásáért, a népnek a hatalomból való kiszorításáért tüntettek. Az emberek nem hülyék! Nem tüntetnek önmaguk érdekei ellen. Észre kell végre venni az egységet, a megosztottságban. Teljesen biztosra veszem, hogy ők, az elszakadás politikáját támogatják, ahogyan azt egyértelműen ki is nyilvánították. Ők azok, akik hajlandók átlépni egyelőre, a belső sanyargatás tényén azért, hogy a külső függések megszűnjenek. Az is bizonyos, hogy akik a kormány ellen tüntetnek, nem az elszakadási szándék miatt teszik. Valószínűleg színjátéknak tartják a látványos elszakadás lépéseit, viszont keservesen élik meg a belső fosztogatás eseményeit, és nem akarják a belső nyomorgatást elfogadni, a bizonytalan, inkább megbízhatatlan elszakadási lépések ellentételeként.

   Vegyük már észre, hogy a nemzet, egységben nyilvánul meg. Vegyük észre, hogy egyazon célért harcol mindenki, a magyarság felemelkedéséért. Kár birkának, vagy fasisztának nevezni a másik magyart, csak azért, mert ugyanazt a célt, más úton közelíti. Nem hagyhatjuk magunkat újólag megosztani! Nem engedhetjük meg, hogy a cionisták, véresre tapsolják a tenyerüket, mert a „buta” magyarokat, ismét sikerült egymás ellen uszítani. Csak egységben tudunk ellenük fellépni. Egységben tudjuk megtisztítani a közéletünket, az oda nem valóktól. Egységben tudjuk helyreállítani a törvény előtti egyenlőséget, elsöpörni a korrupciót, a kettős mércét, megteremteni az élhető életet, sokat szenvedett hazánkban.

   Ha a kormány védi a termőföldet, a vizet, a magyar természeti kincseket, magyar e az, aki ezt ellenzi? Ameddig ez a tendencia, azt minden magyarnak támogatni kell. Ha ez csak füst, porhintés az emberek, és a világ szemébe, akkor kell keményen kiállni, és elsöpörni a hazugságokat. Ha a Viktor rosszul teszi a dolgát, hamar kiderül. Hozhat bármilyen törvényeket, alakíthatja bárhogy a választási rendszert, ha hazudik, megtéveszt, és a nemzet látni kényszerül, labdába sem rúghat, legfeljebb Felcsúton.

  De addig, ameddig harcol a pénzhatalommal, minden magyar támogatását maga mögött kell tudnia, hogy ereje legyen a harchoz. A jobbik éppen ezt teszi.

Támogat mindent, ami hasznos lehet, és elutasít mindent, ami árt. Sajnos, a kétharmaddal szemben, kevés a mozgástere, de a zászlóégetéses megmozdulása, túlzás nélkül világraszóló volt. Kifejezett egy szándékot, ami minden nemzetben munkál, de senki nem merte nyilvánvalóvá tenni.

    Nem a múltat, de a jelen korrupciót, pénzügyi gyarmatosítást kell végképp eltörölni, és akkor valóban minden leszünk. Lerázzuk a cionista, fasiszta élősködőket, és Európa nemzetállamai, egységben és békességben élhetnek jól, becsületes munkájuk gyümölcséből.

     Kétségtelen tény, hogy az ország érdekében nem autópályát, szépművészeti múzeumot, és egyéb, halasztható dolgot kéne megvalósítani. Fontosabb lenne ezeket a pénzeket a nyomor enyhítésére fordítani. Fontos a belső önellátásunk gyors újrateremtése, amiről egyelőre, csak szóbeli utalások vannak. Mindezek akkor válhatnak a megvalósítás feladataivá, ha lerázzuk az uniós kvótákat, mesterien kiagyalt béklyókat. Viktor, nem ezt az utat járja, de amit jár, az ide is vezethet. Ha vazallus módon behódol, és eladná ismételten, és még inkább az országot, akkor kell ellene fordulni, nemzeti összefogással felszámolni a hatalmát, megsemmisíteni az intézkedéseit, egyszóval mindazokat a dolgokat megtenni, amire most, az ő politikája is hajlandóságot mutat.

Ehhez, ezekhez alakul ma a nemzet egysége, és ez a fontos.

Kétségtelen tény, hogy aki a kerekasztalnál melegítette a helyét húsz éve, az ott és akkor elkötelezte magát. Bilincsbe vert kézzel, nehéz hadakozni, de látszólag ezen próbálkozik, nem túl hitelesen, de jelenleg egyedülállóan, kizárólagos lehetőséggel. Természetesen hatalmas hiba, egy Pintér, egy Martonyi, egy Schmitt, de a brands kötelez. Hogy meg sem fordult a fejében egy Dr. Papp Lajos, az elnöki megbízatásra, ez szégyen.

Az ország tekintélyét, egy valóban nagy tudású, kiegyensúlyozott, a szeretet alapján álló szívsebész, öregbíthette volna, folyamatos lejáratás helyett.

Ezek, még a jövő feladatai. Most, azt kell támogatni, ami ma megvalósítható, és permanenciában tartani azt, ami megvalósításra vár. Nem is biztos, hogy komoly ember ebben a politikai környezetben vállalt volna bármilyen megbízást, de most, nem ez a kérdés.

A függetlenség megteremtése a cél! Nézzük, szándék e, vagy kamu.

Béla László

Szegeden a világ szeme?

   Vagy nem csak a szeme? Netán a gyilkos keze is?

A szegedi kutatók, komoly tudományos eredményeket tudhatnak magukénak.

Meglehetősen szokatlan, hogy egy különösebb hírverés nélkül útra kelt kutatócsoportot, a világ semmijének közepén, megérkezésük első éjszakáján, orvgyilkosok találnak meg, és minden ok, és előzmény nélkül, vaksötétben legyilkolnak. Kérdések tömegét veti fel az eset.

Vajon honnan tudták a gyilkosok, hogy a semmi közepén, ott, és akkor találhatnak valakit?

Ki tudott az expedíció terveiről, úti céljáról, pontos időbeosztásáról?

Vajon, milyen kérdésre keresték a választ, és milyen előzetes ismeretekkel tették azt?

Mitől lett olyan fenemód tikos az eset összes körülménye?

Miért nem világítottak a vak sötétben a gyilkosok?

Lehet, hogy célzottan egy jelenséget kerestek a kutatók?

Lehet, hogy megtudhattak volna valamit, amit „nem szabad”?

Nem zárható ki, hogy ez, keresztezi (te volna) a világuralomra törő cionista pénzhatalom terveit.

Ki tudja, tudhatja, mi, miért történik. Ahogy Dubaiban lazán megöltek a Moszad terrorista embervadászai egy arab vezetőt, bárhol a világban lehetséges hasonló akciójuk, mert rájuk, meg senki sem vadászik, egyenlőre.

Egyenlőre, szabad a gyilkolás, a hatalom árnyékában. Lehet emberekre vadászni, egyeseknek, nyíltan, mint Bil Ladenre, feketén, mint Mahmúd al-Mabhúh –ra, Kennedyre, és rengeteg, itt fel sem sorolható prominens személyiségre, és orvul elhazudva, mint Haiderre, és Kacsinszkire.

Orbán Viktor is jobban teszi, ha nem utazgat mindenfelé, nehogy „baleset” érje.

Tegye a dolgát itthon, és alaposan világítsa át a személyi biztonságáért felelős embereit. Aki valamit akar tőle, jöjjön ide, ő meg, ne akarjon senkitől semmit.

Ha becsülettel harcol a magyarokért, közöttük biztonságban van.

Joggal kérdezheti bárki, micsoda fantáziám van nekem, hogy ilyenek jutnak eszembe.

    Elmondhatom, semmi különleges, csak talán egy kicsit jobban ismerem a módszereket, mint az átlagember.

  Teljesen véletlenül jutott a tudomásomra egy eset, ami Dr.P.L. genetika professzorral történt. Kiváló fajtákat nemesített, elsődlegesen kukoricatermelésben. Egy amerikai cég, meghívta jó pénzért, hogy dolgozzon nekik is, mert vetőmagot drágán vesznek hazai cégtől, és a fajta nem is olyan kiváló, mint a Dr. P.L. fajtái.

   Vesztére elment.

Egy évet dolgozott kint, kiváló vetőmag termesztésére tanította meg az ottani szakembereket, azután hazajött. Itthon dolgozott tovább. Kint tartózkodása alatt, itthon, negatív változásokat kellett elszenvednie, de ennek ellenére megtalálta ismét a helyét. Közben, a gazdaság, akinél dolgozott, vetőmagtermelésre átállva, lesöpörte a piacról, korábbi vetőmagellátóját. Most az a cég kereste meg Amerikából.

Eszében sem volt kimenni még egyszer. Addig kapacitálták, zaklatták egyre nagyobb ígéretekkel,  míg végül kötélnek állt. Ismét kiment, immár, a korábban vetőmagos céghez. Nekik is nemesített kiváló. Nem gmo.-s fajtákat. Csaknem két évet töltött kint. Közben megismerkedett egy ott élő magyar hölggyel, összeházasodtak, és együtt hazajöttek. Hiába ígértek fűt-fát az ottaniak, DR.P.L. Magyar volt, annak is érezte magát, és tudásával a hazáját akarta építeni.

Szokatlan volt, hogy új feleségét be sem mutatta a családtagjainak, egészen elzárkózott korábbi rokonságától, noha nagy család, szeretett tagjaként élt mindvégig. 50 éves volt. Szívkoszorú érszűkületi tünetekkel orvoshoz ment.

A specialisták  „Aorta-coronaria bypass” műtétet javasoltak. Még tréfálkozott is baráti körben, hogy holnap a portás fogja operálni a szívét, hiszen az ilyesmit már az csinálja.

A műtét kiváló eredménnyel zárult. Néhány nap, ragyogó egészségi állapot után, hirtelen történt egy infarktus, ami el is vitte a beteget.

  Semmi furcsa nem lett volna az esetben, ha az újdonsült Amerikás feleség, az így szerzett jogán, meg nem tiltotta volna a halál okának megállapítását, és férjét, távol tartva a régi családja minden tagjától, saját hatáskörébe vonva el nem temeti.

Vajon miért tette?

Amióta tudjuk a szívinfarktus mesterséges előidézésének módját, valamint azt, hogy a spontán, és előidézett infarktus között olyan kevés különbség van, hogy csak igen felkészült, erre külön kiképzett patológus képes megállapítani a merénylet tényét, vannak az ilyen esetekben furcsa gondolataink.

  Tekintve, hogy DR.P.L. munkásságához, annak folytatásához, vagy megszűnéséhez, komoly gazdasági érdekek fűződtek úgy Amerikában, mint itthon, a rendhagyó dolgok, megmozgatják az emberek fantáziáját.

   A sötét oldaltól semmi sem meglepő.

Én nem tudom, volt e az etiópiai gyilkosságnak bármi hasonló háttere, de hogy nem volt szokványos, bár elítélendő történés, az egészen biztos.

Béla László 

 Hosszú, de figyelemre méltó.

Magyarországot (mely minden valamirevaló honpolgárunk számára azonos a csonkítatlan Kárpát-medencével) és az egyetemes magyarságot sok évezredes, viharos történelmünk során számtalan náció próbálta már leigázni, földarabolni és megsemmisíteni; s ez az alávaló törekvés a „gengszterváltás” óta sem gyengült, sőt inkább erősödött.

Az idegen, ellenséges hódítók közül a legalattomosabb és legveszélyesebb – különösen napjainkban – a részben Izraelbe telepített, részben a világban szétszóródva garázdálkodó zsidóság, melyet parazita, kizsákmányoló életmódja miatt bolygónkon sehol sem kedvelnek, néhol pedig (teljes joggal) kifejezetten gyűlölnek. Geostratégiailag, éghajlati és egyéb szempontokból, a II. világháború után, a palesztinoktól rabolt országuk nem nyújt éppen ideális létfeltételeket nekik; kb. 120 éve ezért szemelték ki maguknak a mi – páratlanul szépséges és gazdag, Istentől ránk bízott – őshazánkat. Ellehetetlenítésünk, tönkretételünk és bekebelezésünk Trianon óta egyre gyorsuló ütemben folyik, s manapság már a végső fázisába érkezett. A nyílt fegyveres beavatkozáson kívül minden nemtelen politikai, jogi, gazdasági-pénzügyi, szociális és kulturális eszközt felhasználnak ellenünk, hogy sátáni céljaikat elérjék. Ezért nem engedték fölszabadulni a kommunizmus alatt totálisan legyengített, önmagából kiforgatott nemzetünket, ezért ragadják meg ma is az összes létező módszert (pl. a „demokratikus többpártrendszer” ránk erőltetése, parlamentjeink és kormányaink megzsarolása, rendszeres választási csalások, tüntetéseink szétverése, önszerveződésünk akadályozása, potenciális vezetőink kiiktatása, NATO-ba és EU-ba kényszerítésünk, törvényeink és alkotmányunk manipulálása, „bankkonszolidációk” végrehajtása, virtuális „devizahitelek” folyósítása, kilakoltatások, adó- és áremelések, egészségügyünk és oktatásunk lenullázása, munkanélküliség, agymosás sajtóterrorral, történelemhamisítás, hőseink és hagyományaink bemocskolása stb.), hogy kivéreztessenek, szakadékba lökjenek bennünket.

Az a Világbank, IMF és EU, melyeknek egy rossz szava sem volt az előző 8 évben regnáló, s a cionista gyarmatosítási terveket készséggel kiszolgáló Medgyessy, Gyurcsány és Bajnai (valamennyien hazaárulók és köztörvényes bűnözők) kabinetek elmarasztalására, néhány hónapja nagyszabású, összehangolt támadást indított, látszólag Orbán Viktor és „nácifasiszta” kormánya, valójában egész népünk és hazánk ellen. Tudjuk jól, hogy a „nemes és lovagias kultúr-Európa”, még inkább a rajta és benne kibontakozó új, zsarnoki Európai Birodalom számára a leginkább kezelhetetlen s eltiprandó „rebellis nemzet” az öntörvényű, uniformizálhatatlan magyarság. Nem véletlen, hogy más tagországoknak sokkal több félrecsúszást, kirívó szabálytalanságot, jogsértést elnéznek, mint a feje búbjáig sárba döngölt, ám mégsem az elvárt ütemben pusztuló fajtánknak. Azokat a visszásságokat, amiken másoknál gálánsan átsiklanak, s csak elvétve szankcionálnak, nálunk mindig konzekvensen megtorolják. Ami a többieknél természetes és kézenfekvő, vagyis az, hogy a lehetséges kereteken belül maximálisan védik speciális nemzeti érdekeiket, az nekünk szigorúan tilos! Ennek következtében a sohasem létezett, meseszerű „legvidámabb barakkból” immár a vén kontinens kasztrendszerének legnincstelenebb páriáivá, legútszélibb „sudráivá” züllöttünk.

Az előző 8 esztendő kegyetlen balliberális tobzódásai után, 2010-ben 2/3-os többséggel hatalomra jutott „fülkeforradalmi” kormány sajnos semmilyen téren sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Megjegyzem, a tapasztaltabb, tisztán látó nemzettestvéreinknek eleve nem voltak illúziói Orbán és hitvány hűbéresei iránt, azonban siralmas leszereplésük még legfanatikusabb híveik zömét is kiábrándította. Saját, 1998-2002 közti kormányzásukkal összevetve eddigi ténykedésüket, megállapíthatjuk, hogy önnön dicstelen országlásukat is alaposan alulmúlták. Nem elhanyagolható az sem, hogy 8 éves ellenzéki bohóckodásuk során sem építettek semmi maradandót, s egy mákszemnyi közhasznú eredményt sem képesek fölmutatni. Korábbi kudarcaikból, hazugságaikból és gyávaságukból semmit sem tanultak; viszont lelketlen pökhendiségük, önzésük és becstelenségük tovább fertőz, melyeknek végső soron az egész ország issza most a keserű levét.) Józan ésszel nyilván senki sem óhajtotta, hogy „szabadságharcot” kezdeményezzenek a világ túlnyomó részét uraló, megingathatatlannak tűnő zsidó globalizmus ellen, azonban annyit mindenképpen elvártunk, hogy a további szervilis meghunyászkodás, hátrálás és önfeladás helyett a sarkukra álljanak, s okos ravaszsággal, körömszakadtáig küzdjenek a magyarság megmentéséért és mostoha sorsának jobbra fordításáért. Az ő kötelességük nem a frázispuffogtatás, a kétkulacsos politika (kifelé hízeleg, befelé tapos) elburjánoztatása, de nem is a háttérerők „kóstolgatása” és aláaknázása lenne, hanem – a jelenkor kihívásainak és lehetőségeinek fölismerése nyomán – nemzetünk gyógyítása és fölemelése. Sommásan azt mondhatnám, hogy Orbánék mesteri képmutatással mindent elkövettek, amit nem kellett volna, ugyanakkor alamuszi megalkuvással mindent elmulasztottak, amit könnyedén megtehettek volna.

Leltározzunk föl most csupán néhányat, nehogy valaki azt higgye, hogy rébuszokban beszélünk. A választások előtt, nagy óvatosságukban, alig tettek érdemi ígéretet (a Fidesz-KDNP szövetségnek átgondolt programja egyáltalán nem volt, s a nyilvánosságra hozott silány szöveghalmazt is az utolsó pillanatban hányták össze vasvillával), de hangsúlyozták, hogy nekilátnak az oly régen esedékes igazságtételnek, felelősségre vonásnak és elszámoltatásnak; továbbá azonnal (2 héten belül!) megszilárdítják a belső rendet és biztonságot; a közszférából menesztik a fölösleges, dologtalan bürokráciát, ill. a korrupt, nemzetellenes vezetőket; csökkentik és egyszerűsítik az adókat (a bevallás férjen el egy söralátétre), a következő évtizedben egymillió új munkahelyet hoznak létre; mindenkinek garantálják a tisztes megélhetést, megreformálják a tönkrevert mezőgazdaságot, egészségügyet és oktatást; visszaszerzik és bővítik néhai piacainkat, a multikkal szemben támogatják a hazai kis- és középvállalkozásokat (pl. a Széchenyi-terv felfrissítése), visszavásárolják vagy fölülvizsgálják a privatizációval elkótyavetyélt stratégiai közműveket és közszolgáltatásokat; törvényileg védelmezik a gyermekeket és az anyákat, valamint óvják nemzeti kultúrkincseinket és hagyományainkat; a sajtóban korrekt, átlátható viszonyokat teremtenek, s nem utolsó sorban eltörlik a hatályban levő sztálinista alkotmányt. Mindebből semmi sem valósult meg (utóbbi is csak felemásan), sőt a szöges ellentétük zúdult ránk; megtetézve egy csomó olyan fölösleges intézkedéssel, amik hihetetlen gondokat okoznak mindnyájunknak.

Konkrétabban: néhány huszadrangú kishalat eljárás alá vontak, ill. lecsuktak, de az összes főkolompost futni hagyták, semmilyen igazságtétel, vagyonelkobzás, ill. kártérítés nem volt (a sokadik holokamu-kárpótlásokat kivéve); hazai bankjaink és multi-cégeink virulensebbek és pofátlanabbak, mint valaha; gazdáink és kisvállalkozóink ezrével mennek tönkre, míg a miniszterek, képviselők és polgármesterek tejben-vajban fürdenek, s tetszőlegesen szórakoznak a közvagyonnal; az adók és árak rohamosan emelkednek, a vállalatok, intézmények tömegesen bocsátják el dolgozóikat; a közbiztonság nyomokban se létezik, helyette parttalan a cigánybűnözés; szakképzett értelmiségünk (orvosok, mérnökök) külföldön keres munkát, hogy itthon éhen ne dögöljön; össznépi javaink dobra verése és eladósításunk változatlan ütemben folytatódik; százával nő a kilakoltatottak, életuntak és öngyilkosok száma, önhibájukon kívül 6-7 milliónyian tengődnek a létminimum alatt, s közel 3 milliónyian süllyedtek kilátástalan nyomorba; a hírközlés ugyanolyan hazug és színvonaltalan (beleértve a Fidesz-közeli „nemzeti” médiumokat is); ősi alkotmányunk jogfolytonosságát nem állították helyre, de kreáltak egy „Potemkin-szerű” (lásd Patyomkin-falvak) alaptörvényt s egy öncélú választási törvényt stb. stb. Az ország katasztrofális, csőd közeli állapotba zuhant, vezetőink elképesztő dilettantizmusa és szolgalelkűsége, valamint külső ellenségeink halálos szorítása miatt.

Félreértés ne essék, senki sem kívánja (legföljebb a balliberális „ellenzék”) összes bajunkat, eltévelyedésünket Orbánék nyakába varrni, hiszen tisztában vagyunk azzal, hogy milyen szörnyű örökséget vettek át gyalázatos elődjeiktől. Azt ellenben joggal kifogásoljuk, hogy változatlanul szembe masíroznak a közakarattal, a jól kitaposott „neoliberális úton”; ahelyett, hogy végre a magyarság elemi érdekeit tekintenék, s ennek megfelelően cselekednének. Még az a néhány pozitív apróság (pl. az MNB „függetlenségének” megnyirbálása, a jórészt idegen bankok és szolgáltatók óriási profitjának megadóztatása, az IMF „kitessékelése”, az átvert „devizahitelesek” megsegítése, az EU-s csúcsvezetés bizonyos ukázainak elutasítása) is visszájára sült el, amit kellő körültekintéssel, csendes kitartással és kevésbé kihívó (semmiképp se „forradalmi”) kommunikációval sikerre vihettek volna.

Ugyanakkor viselkedésük több fronton is minősíthetetlen, lássunk ezekre is egy maréknyi példát. A saját portájukon se takarítottak (a besúgó ügynököket, volt komcsikat, KISZ-titkárokat, szabadkőműves páholytagokat pozícióban hagyták); ellentételezés nélkül hozzájárultak ahhoz, hogy hazánkat hídfőállásként használva, Izrael gyakorlatilag befurakodjon az EU-ba (arról nem is szólva, hogy határainkon kontrollálatlanul léptetik be a zsidó „honfoglalókat”); „keleti nyitás” címén, fülüket-farkukat behúzva engedélyezték Kínának, hogy filléres bóvlikkal árassza el üzleteinket; egyformán nyalnak Nyugatnak és Keletnek (amit sehol se néznek barátságosan); csekély katonai kontingensünket (noha önvédelmi célból itthon is szükség lenne rá) nem vonták vissza Irakból, Afganisztánból és egyéb, számunkra érdektelen területekről; költségvetési pénzeket különítettek el a nemzetgyilkos abortuszokra; legfőbb belső ellenségüknek a nemzeti radikális Jobbikot tartják; bíróilag feloszlatták a Magyar Gárdát, és utódszervezeteit is betiltották, ill. diszkriminálják; történelmi egyházaink közé 3 zsidó (ill. álkeresztény) szektát is fölvettek; Alföldi Róbertet és a hasonszőrű férgeket nem merték elbocsátani színházaink és kultúrintézményeink éléről, ellenben nem védik meg a Dörner György által fémjelzett, egyetlen nemzeti(bb) teátrumunkat a fölpiszkált gyalázkodóktól; és még sorolhatnám a végtelenségig. Ezek legtöbbje olyan tétel, amibe gyülevész idegeneknek semmi beleugatása nem lehet, mert kizárólag a honi kormány és országgyűlés hatáskörébe tartoznak; azaz csupán a felkészültség s a népi-nemzeti elkötelezettség hiánya, meg a zsigeri gyávaság okolható a dolgok ilyetén alakulásáért.

Ámbár jelentős különbség nem észlelhető Gyurcsányék és Orbánék elhívatását s munkamódszereit elemezve, azért mégsem teszek egyenlőségjelet AZOK és EZEK közé. De határozottan kijelentem, hogy egy fenékkel nem lehet egyszerre két lovat megülni, azaz elnyerni a külföld vállveregetését, s megőrizni a hazai népszerűséget. Épp ezért Orbán és kormánya erkölcsileg mindenképpen oszladozó hulla már, függetlenül attól, hogy ez eljut-e a tudatukig, avagy fütyülnek rá. Hogy kívülről lemondásra szorítják-e, a népharag söpri-e el őket, vagy végigviszik a 4 éves ciklust, lényegében tökmindegy; mivel sokszorosan bizonyossá vált, hogy ők is roppant károkat okoznak a magyarságnak, s nemzeti szempontból semmiben sem számíthatunk rájuk. Ebből következik, hogy részünkről szükségtelen a földön fekvő „áldozatba” még bele is rúgni (ez az MSZP-sek, SZDSZ-esek, LMP-sek és egyéb brigantik kiváltsága); leghelyesebb, ha közömbösen elnézünk fölöttük. Azonban oktalanság, sőt súlyos vétek szolidaritási tüntetéseket rendezni mellettük, noha pár tízezer vagy százezer balek bármilyen ürüggyel összeszedhető, ha kellően félrevezetik, megtévesztik őket.

Ebben a fölturbózott „civil, polgári” összefogásban és „békemenetben” olyan levitézlett, jellemtelen pártbasák és fizetett szekértolók, ill. médiamogulok működnek közre, mint Csurka István, Bayer Zsolt, Bencsik András, Kerényi Imre, Stefka István és Széles Gábor, akik jó pénzért bármikor egymás szemét is kikaparnák, vagy bármilyen köpönyeget, álarcot magukra öltenének. Ez már magában elegendő, hogy messze elkerüljük e színváltó kaméleonokat, s még véletlenül se tévedjünk közéjük (legföljebb a népámítás leleplezőiként). Ha viszont mégis utcára kell vonulnunk, akkor szervezzük meg ezt nélkülük, s teljes elszántsággal tüntessünk az EU, a NATO, az IMF és a globalizmus ellen, de legfőképpen a gyökeres rendszerváltásért, és eltiport hazánk, kibelezett nemzetünk védelmében!

S még valami. Nem kétlem, hogy akadnak bőven olyanok, akik most csúnyán elátkoznak (kibírom valahogy), mivel szerintük muszáj kiállnunk „demokjatikussan választott” (k)ormányunkért és miniszterelnökünkért, amikor ekkora csávába sodródtak; ám erre tiszta lelkiismerettel csak azt válaszolhatjuk, hogy semmi közünk hozzájuk – egyék meg maguk, amit nekünk főztek, mert nem méltók az együttérzésünkre s a tiszteletünkre, hiszen soha egy szalmaszálat se raktak arrébb a mi érdekünkben! Szögezzük le: ne képzelje senki naivan, hogy ezzel a szedett-vedett „civil” bagázzsal (melyből durván kilóg a lóláb, sőt a lúdtalpas ördögpata) úgy demonstrálhat Magyarország mellett, hogy közben kikapcsolja a kormány iránti érzelmeit, vagy megfeledkezhet Orbánék bűneiről. Magát is becsapja az, aki erről álmodozik; holott csak „szavazóbaromként”, „vonuló masszaként” van rá szükség, s ezért hálózzák be, húzzák csőbe cselesen a dörzsölt, minden hájjal megkent, „sereget toborzó” gyászhuszárok!

Siklósi András

További részletek: http://kuruc.info/r/7/91011/#ixzz1k6qSsFfz

 Nem csak a bolgárok, de és magam is beszálltam ebbe a hintába. A hinta még mindig leng, a kormány lengeti.  A kérdés csak az, melyik végponton, vagy épp középen rúgják ki belőle a népet?

Valahogy nem értettem az emberekkel szemben érvénybe léptetett folyamatos negatívumokat. pontosabban, nem tudtam összeegyeztetni a belpolitika népellenességét, a külpolitika, országvédő irányvonalával. Valamelyik mindenképpen hazugság. Természetesen csak indirekt módon. 

A direkt hazugságnak, illetve a beismerésnek, 2006-ban súlyos következményei voltak. A bolgárok, most láthatóan a magyaroknak szurkolnak a fosztogatókkal szemben. Mint ha ők is rájöttek volna, hogy a bankok függetlensége a legnagyobb hazugság, ami polkorekt módon, egyáltalán megemlíthető.

Csak a hülye nem látja, hogy ezt a "függetlenséget" többféleképpen értelmezhetjük. Ahogy ők értelmezik, az a teljes kiszolgáltatottság. Szeretnék, ha minden országban, az IMF.irányítású bankok működnének. Ez a világ pénzszivattyújának motorja. Így lehet minden ország munkáját, pénz, kamat, kamatos kamat, és EU. büntetés formájában ellopni.

Ahogy szeretnék, hogy mi értelmezzük, az a valódi függetlenség, amikor a magyar érdekektől, és az IMF.-től is független bank működne, az igazgatóság eseti ötleteinek megfelelően, (ez is elfogadhatatlan)

A tényleges függetlenség, az IMF.-től való teljesen független nemzeti bankokat jelenti, akik az adott ország, nemzet érdekében hozzák meg döntéseiket.

Ez a kifosztás lehetőségének végét jelenti. Orbán látszólag ezt a célt jelölte ki magának. Ezt nevezte szabadságharcnak. Ezzel szerezte meg a bolgárok, és nem kevés magyar szimpátiáját. Most dől el, hogy ámítás, vagy állítás volt e az irány, mert lassan, egészen kihátrálni látszik a kemény vonalai közül.

Lehet, hogy a "szabadságharc", csak arra való volt, hogy a fosztogatók műdühét, ezért fokozódó intenzitását meg lehessen indokolni?

Béla László

A bolgár bloggerek felsorakoztak Orbán mögé

Kitekintő, Csepel.info

Nagy népszerűségnek örvend Orbán Viktor a bolgár olvasók között (Forrás: facebook.com) – Ide kattintva nézegethet képeket Bulgáriáról!

Nagy népszerűségnek örvend Orbán Viktor Bulgária internetes bloggerei és hozzászólói között. Keménykezű, jó példát statuáló, a hazája érdekeit követő – csak pár jelző, amivel Orbánt titulálja a balkáni ország internetes olvasóközönsége.

A Kitekintő.hu utánajárt mi lehet a kommunizmusban szocializálódott, az internetet rendszeresen használó, átlag bolgár értelmiségi véleménye a hazánkban kialakult helyzetről.

Sajnos Bulgária nincs Magyarország politikai térképén. A magyar média alig-alig közöl egy-két, széles betekintést szerényen sem biztosító írást, tudósítást Bulgáriáról. A két ország közötti külpolitikai és külgazdasági kapcsolatok a lehetőségekhez és a jövőbeli perspektívákhoz mérten szerények. Bulgáriában sem sokkal nyitottabbak az intenzívebb magyar-bolgár kapcsolatok felélesztése iránt, ugyanakkor az elmúlt két évben a bolgár sajtóban egyre több publikáció jelent meg a magyar belpolitikáról. Lehetséges, hogy a magyar EU-elnökség, de lehet, hogy a látványos belpolitikai változás az oka annak a jelenségnek, amely kiváltotta a bolgár kollégák kiemeltebb figyelmét hazánk iránt. Nem tudjuk a motivációk gyökereit teljes biztonsággal feltárni, de tény, hogy csak az elmúlt egypár nap során szinte minden releváns bolgár elektronikus sajtóorgánum publikált magyar híreket.

Az Ivan Vazov Nemzeti Színház épülete Szófia egyik legismertebb nevezetessége

A héten különösen erőteljesen lépett központi szerepkörbe Magyarország, az új alkotmány körüli hírek Bulgáriában is nagy visszhangot keltettek. A bolgár bloggerek, politikai hozzászólók láthatóan nagy érdeklődéssel követik és értékelik a magyar eseményeket. A minden kultúrkörben megtalálható „troll” hozzászólóktól eltekintve nagyon érdekes következtetéseket vonhat le a magyar elemző a hozzászólások színvonaláról. A bolgárok meglehetősen pontosan ismerik a XX. századi magyar történelem eseményeit és az elmúlt évtized belpolitikai változásait. Magyarországgal kapcsolatban alapvetően a nyugathoz tartozást emelik ki, vagyis hogy a Visegrádi államok mindig is „európaiabbak, nyugatiabbak” voltak Bulgáriánál. Az 1956-os forradalmat mint mérföldkövet, a magyarokat pedig megalkuvást nem ismerő egyéniséggel bíró népet interpretálják. Az egyik hozzászóló szavai sokatmondóan árulkodnak erről a szemléletről – „Budapesten a takarítótól az egyetemi professzorig senki sem kívánt oroszul megszólalni, pedig igenis értették, amit mondok. Ez a büszkeség jele”.

De mit mondanak a bolgár olvasók az ország új politikai rendjéről és hogyan vélekednek Orbán Viktor és kabinetje „un ortodox” politikájáról? A válasz felettébb meglepőnek is tűnhet – teljes mértékben támogatandónak tartják, szerintük ez lenne a helyes út minden közép-európai ország számára, beleértve Bulgáriát is. Íme néhány vélemény a sok közül:

„Legyen Isten áldása a reformpolitikán, nagyon remélem, átterjed a többi tagállamra is. Orbán Viktor tapasztalt demokrata és antikommunista – most is rátapintott arra, hogy ki Magyarország valódi ellensége” (Appen 13)

„A magyarok tényleg rátapintottak a fájó kérdésre. Ő (Orbán Viktor) megpróbálja megmenteni nemzetét és országát” (Arma)

„Nem nevezném az IMF és az Európai Központi Bank tevékenységét demokratikusnak, nem a függetlenséget védik, hanem pont fordítva – csődbe viszik az országokat” (Sandou)

A hozzászólások zöme a gazdasági érdekek összefonódásában, a túlzott liberalizmusban látja a legnagyobb veszélyt a Magyarországhoz és Bulgáriához hasonló kicsi, nyitott piacokra nézve. Az olvasók hozzászólásai természetesen nem reprezentatívak, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy az átlagember tényleg új utat kíván keresni. Bulgáriában jelenleg stabil a gazdaság, ugyanakkor a hozzászólók többsége szívesen látná a magyar alkotmány egyes részleteit a bolgár alaptörvényben is. A legtöbb pozitív visszajelzést az MSZP MSZMP-jogutódi státuszának a kinyilvánítása valamint a Magyar Nemzeti Bankot érintő átalakítások váltották ki.

A magyar belpolitikai helyzet alakulása egy nem várt hatást eredményezett – felkerültünk Bulgária geopolitikai térképére. A kérdés csak az – mi mikor kezdünk el végre érdeklődni potenciális közép-európai partnereink iránt? A kiútkeresés sok lehetősége között semmiképpen nem elhanyagolható a Balkán és hazánk gazdasági kapcsolatainak a megerősítése.

Milanov Viktor – kitekinto.hu

 A sötétség még sűrű.

A sötétség még sűrű, sokan vannak még, akikben nem is dereng a fény az alagút végén.  Tudom, ezt a csőlátást kényszerítik ránk már több,  mint húsz éve, és a csövet, ők forgatják, amerre akarják. Sokan kihúzták már a fejüket a csőből, és rácsodálkoztak a világra, mennyi szép és jó is van benne, és mennyi aljas intrika, ami eddig rejtve maradt.

     Ma reggel akaratlanul tanúja lettem egy beszélgetésnek két sorban álló között. Az egyik, olyan párttitkár fazon. Az a fajta, aki anno a kerületi MSZMP, nagyembere lehetett, de miután teherbe ejtette a 18 éves titkárnőjét, pártfegyelmivel kirúgták, a felesége elvált, így ma, hatalom és család híján, öreg elefántbikaként éli számkivetett életét. A másik, egy jellegtelen fazon. Láthatóan nem az, az önként politizálós fajta. Talán tanár, doki, hivatalnok, vagy iparos? Bármelyiknek elmenne.

   A „párttitkár” fazon, mondta a magáét. Milyen csúnyán megsérti ez az Orbán, az uniót, és következett a független bankoktól, a kulturált társadalom-politikáig, minden hazug maszlag, ami a megvezető médiákból amúgy is naponta ömlik ránk. A vélemény akkor tetőzött, amikor emberünk megállapította, hogy a kormány nem normális. Ellenünk uszítja a jóságos EU.-t. sértegeti a „független” bankokat, akik nélkül,már éhen haltunk volna rég…

No, itt szakadt el a cérna, vélhetően nemzeti gondolkodású megszólalónkban.

Csak úgy vonalon kívüliként, csendesen kérdezett bele, a nagymonológba.

És a Vona? Az legalább őszintén kimondja, amit sokan gondolunk.

Erre, az elvtársban is elszakadt a cérna. Az, az ilyen-olyan, és itt megcsillogtatta az elvtárs a nyelvismeretét trágárnál trágárabb szitokszavak vonatkozásában. A szidalmazás végén a kérdés: európai zászlót elégetni? Mi lenne velünk az unió nélkül? Hogy dolgozhatna a fiam Németországban? Úgy vágnák ki, a taknyán csúszna hazáig. A közbeszóló szerényen megjegyezte: az Unió nélkül, itthon is dolgozhatna, és nem bérrabszolgaként, mint Németországban.

Persze! Hol? Amikor már semmink sincsen? Hol a …ban dolgozhatna? Mire mennénk egyedül?

A közbeszóló látta, hogy nagy tuskóba vágta a fejszéjét, már inkább kimaradt volna, a vitából, de a kérdéseket egyenesen neki szegezte az elvtárs,

így, szerényen megjegyezte: 45 után ki segített?  A háborúban leszerelték és elvitték a gépeink egyik felét a németek, a másik felét később az oroszok, közben az országot szétbombázták az angolok és amerikaiak. Onnan ki segített talpra állni? Úgy e, hogy senki? A magyar szorgalom, és tudás épp elég volt a talpra-álláshoz. Az most is meg van.

     Magyar tudás? A „magyar” Rákosi lesöpörte a padlást. Élet volt az?

Jó, hiba volt. de 56-ban csak talpra álltunk. Jegyezte meg a közbeszóló csendesen.

Persze! – csattant fel az elvtárs -  Kádárnál befizettem egy autót, és öt év múlva meg is kaptam. Nagyon menő volt!

 És az öt év alatt, ameddig várni méltóztatott az autóra, hány hajléktalannal találkozott az utcán?  - kérdezett vissza csendesen a közbeszóló.

Hát? Volt ez a hülye kmk. (közveszélyes munkakerülés) Hajléktalanok nem voltak. Hogy most honnan lesznek? Lusta dögök az emberek. Megérdemlik a sorsukat. Aki akar dolgozni, az tud ma is.

Persze! Külföldön! – válaszolt már kissé ingerülten a közbeszóló. Megmondom én magának, hogyan termelik a hajléktalanokat! Módszeresen!

Oda adják a marósnak, a többmilliós luxusautót, azonnal, ingyen. Persze, hogy szeretne a szerencsétlen különb autón járni, mint a vezérigazgató, amire eddig esélye sem volt. Igaz, a fele fizetését elviszi a részlet, de bevállalja. Az asszony is keres valamit, meg a nadrágszíjat is meghúzhatjuk, de micsoda menő autó…

   A környezete megirigyli a „menő autót”. Valahogy az asszonyt egy hónap múlva kirúgják a munkából. Három hónap múlva, bezárják a gyárat. A marót elprivatizálják, a marós mehet a menő autójával, pánikszerű sebességgel munkát keresni. Idegen nyelvet nem beszél, neki eddig elég volt a tudása mellé a magyar, hát nem talál munkát. Marad az álláskeresési támogatás, (vagy hogy hívják manapság a segélyt.) Ez persze nem sok. Amit az asszony kap, meg a családi pótlék, az elég a kajára, amit a marós, az elég a számlák egy részére,

a banknak már nem jut, a luxusjárgány, üres tankkal áll az utcán, hirdetve a marós „gazdagságát”. Aztán egy reggelre eltűnik a járgány. Ellopja a bank.

csak a levél jön, hogy az eladást követően, még mennyi fizetnivalója maradt a marósnak, az autóügylet kapcsán. Sok, mert az autót, a bankkal összejátszó maffia vette meg töredék áron. A marós, és családja, az éhhalál szélén áll.

Villanyt, gázt, már rég nem fizetnek. A csekket, már egyenest a kukába dobják.

Felszólítások mindenhonnan, mígnem megérkezik a lakásuk új tulajdonosa, és néhány kommandós segítségével, kihajigálja marósékat az utcára. A gyerek, még csak tizenöt. A gyámhatóság résen van, azonnal intézetbe viszik, nehogy „ellátatlan” maradjon. Marósék mehetnek a híd alá. Íme, a vadonatúj hajléktalan magyar. Ilyet kiválasztottba nem, látni, ez ma Magyarországon a magyarok előjoga, amit az EU. és a „független bankok” garantálnak a számára.

  Közben az elvtárs is megkapta amire várt, és eszébe sem jutott véleményt kifejteni a kérdésben. Hamar elhúzott, nehogy feltartsa a sort. A történet kérdése, megválaszolatlanul maradt a levegőben. Az óta is ott lebeg, és a magyarság dolga, és tiszte megválaszolni.

  Megy az, csak erő kell hozzá, meg némi tisztánlátás, csipetnyi önbecsülés, egy maroknyi visszaszerzett önbizalom, és sok-sok nemzeti öntudat, és összetartás.

Egyedül nem megy…

Béla László

 A jog, mint a megosztás eszköze.

   Nem véletlen, hogy Magyarországon, az ezerhatszázas évekig, nem voltak írott jogszabályok. Ez nem a fejletlenség, de éppen a fejlett társadalmi együttélés mutatója, egy társadalmon belül. Nem volt rájuk szükség. A magyarok között, a szokásjog, az igazság, az isteni igazságosság uralkodott. Ezt gázolta le tűzzel-vassal, az István király által az országra kényszerített, a római katolikus kereszténységgel járó egyházjog, és római jog.

A megelőző időkben, a bírákat, a közösség választotta az szerint, kinek van a közösségből legfejlettebb igazságérzete. Ezek a bírók, mint közszolgák, nagy tiszteletben álltak. Az emberek vitás kérdéseikben, melyekben önmaguk nem tudtak azonos álláspontra jutni, hozzá fordultak. Döntését, nem kötelezettségből, de a bíró iránti tiszteletből, és a közösség megbecsülésének megőrzése érdekében, elfogadták. Aki ellenszegült, nem börtönözték be, nem hányták kardélre, a közösség, egyszerűen kirekesztette. Az ilyen embernek, általában el kellett vándorolnia, mert korábbi helyén, a kirekesztettség miatt az élete ellehetetlenült. A magyarság soha nem gyűlölködött. Akinek a magatartását nem tudta elfogadni, azzal nem foglalkozott, egyszerűen kirekesztette, és az ember magától rájött, hogy nincs helye ezek között az emberek között. Nyakába vette a világot, és keresett egy új élőhelyet magának, tíz faluval, vagy két vármegyével odébb. Magyar szóhasználattal, odébbállt. Hogy hogyan élt tovább, az attól függött, milyen tanúsággal indult útnak.

Nem véletlen mondja a magyar közmondás: „messziről jött ember, azt mond, amit akar.” Ebben benne van kicsit a megbocsátás, egyben a kétkedés is, de végtére, tiszta lappal indulhatott az új helyén. Érdekes, hogy a kirekesztésből, csak a magyarok, svábok, tótok, cigányok tudták, hogy helytelenül viselkedtek. Van egyfajta ember magyar földön, akik közül sokan viselkednek helytelenül, de a kirekesztést, valamiféle magyar sajátosságnak hiszik, és ahelyett, hogy magukba néznének, sértetten tiltakoznak miatta.

  Kicsit elkanyarodtam a jogtól.

Egyszóval, a magyar jog alapja, az isteni igazságosság, és az évezredes szokásjog volt István király előtt. Ezt a jogot, a nép maga alkotta, egyértelmű volt, mindenki tudta és értette, és szintén a nép, helyben választott, közülük való bíró által gyakorolta. Ha a bíró, akit megválasztottak, alkalmatlannak bizonyult, lefizethető vagy részrehajló lett, közakarattal leváltották és választottak mást a helyére. A bíró fölött, a király állt, neki tartozott számadással, és ő bírálhatta felül a döntését.

Ezt a helyzetet, utoljára Mátyás király idején élvezhettük. Számos legenda maradt is fenn, miként szerzett érvényt a király, a csalárd bírókkal szemben, az isteni igazságosságnak. Őt követően, az egyre idegenebb uralkodók, egységesítés címén, behódoltak a római jognak. Rendeleteket, törvényeket kezdtek alkotni és leírni, és egyre messzebb kerültek az isteni igazságtól. Ez egyre rosszabb, igazságtalanabb helyzetet eredményez.

Mára, már olyan jogszabályokat alkotnak, ami különbséget tesz az emberek között. Szembe állítja őket egymással, és egy helyett százhuszonhat féleképpen értelmezhetők. Külön szakma alakult a csűrés-csavarásra. Ráadásul, ez a szakma, erősen pénzfüggővé tette a jog által elérhető eredményt, ami az esetek nagyobb részében, köszönő viszonyban sincs az igazsággal, ezért további ellentéteket ébreszt az emberek között.

Épp ez a cél. Minél nagyobb a cirkusz, annál sebezhetőbb a nép.

A zavarosban, mindig eredményesebb a halászat, mint a leülepedett, kristálytiszta vízben.

Ha már, a halászatnál tartunk, ez éppen egy jó példa, a jognak, az emberek életében betöltött negatív szerepére. A magyar hazában, egy szabad vízben való halászat, a születéssel, a néphez való tartozással, alapjog.

Azután jön valaki, hoz egy törvényt, hogy a szabad vizekben való halászat tilos, illetve engedélyhez kötött. Milyen alapon veszi el, az embereknek, a születéssel szerzett jogát?

Az, hogy valami társaság évente egyszer, beleürít az adott vízbe valamennyi halat, az jogot nem alapíthat. Senki sem kérte, hogy tegye.

Évszázadokon át, senki nem telepítette a halakat mégis volt hal a vizekben, és azt bárki, még idegen vendég is kifoghatta, ha erre járt.

A dolog valódi okára akkor derül fény, amikor az engedélyeket pénzért kezdik árulni.

Milyen alapon? A jog alapján.

Miféle jog alapján? A hatalom által alkotott jog alapján.

Miféle hatalom? Az emberek felhatalmazása.

No itt zárul be a hazugságkör. Én felhatalmazom több társammal együtt őt, hogy vegye el tőlem, a velem született jogomat.

Ez savanyú! Ilyen hülye társadalom nincs, nem is volt, nem is lesz.

Meg lehet etetni, kivált a magyarokat, mert a nemzetek átlagánál sokkal türelmesebbek, de nem buták. Látják, miként telik a pohár.

Ilyen pohártöltés a parkolási díj, a tervezett dugódíj, és megszámlálhatatlan, kisebb-nagyobb lehúzás. Mindahány, egy-egy újabb fullánk, a magyar nép testébe, melyen keresztül folyamatosan szívják a vérét. Meg sem jegyeznénk, ha ezek a pénzek, értelmes közcélokra fordítódnának, de az elmúlt huszonegynéhány év gyakorlatából látjuk, hogy ezek mindig, valami „kiválasztott” ember bukszáját dagasztják.

Hogy közvetlenül e, vagy néhány kerülővel, az a dolog szempontjából már közömbös.

A Hagyó-Hunvald esetből, az is tisztán látszik, hogy a nemzeti vagyon, miként szivárog kiválasztott zsebekbe. Valahogy úgy, mint a Costa Concordiába a tengervíz.

Csoda e, ha a kifosztott magyarság, imáiba nem, legfentebb káromkodásaiba foglalja a cionistákat.

Sajnos, a kirekesztés finom jelzésére, csak a magyarságnak van antennája. Ha egy magyart, bárhol a világban, olyan légkör venne körül, mint itt a kifosztás szemita nyerteseit, azonnal elhagyná az adott országot.

Ezek?!

Könyökölve, tipródva tülekednek, mint a vájúnál a disznók, a magyar közmegbízásokért, közhatalomért. Igérnek, alakoskodnak, aztán hazudnak és kaszálnak. Úgy lejáratták már a közszolgálat tekintélyét, a tülekedésben való folytonos sárdobálásaikkal, hogy szinte alig akad jóérzésű magyar, aki hajlandó megmérettetni magát, ilyenek társaságában.

És ez mind a jog!

Olyan, mint a róka fogta csuka, csuka fogta róka. Ellopom az emberek jogát, abból pénzt csinálok. A pénz hatalmat ad, azzal jogot formálok, amivel még több pénzt csinálhatok.

Tipikus gondolkodás, tipikus gyakorlat, de már tele a pohár.

Azonnal vissza kell térni, az isteni igazságosság talajára, hogy ki ne csorduljon.

Béla László

 A cenzúrán túl.

  Az összefirkált rész lényege néhány mondatban.

Rövid történelmi visszatekintés arra, mennyiben felelősek a kiválasztottak a világ mai helyzetéért. Lehetőség a szabad Eurázsia védelmére, ha a legközelebbi támadást követően, Japántól-Spanyolországig, Svédországtól-Indiáig terjedő nemzetközi összefogással alkotott szárazföldi haderő, megszállja a tűzfészkeket, és az ottani lakossággal együttműködve, kifüstöli milliárdos oduikból, a világot fenyegető bajkeverőket. Látni, hogy ők is tudják, lejárt az idejük. Úgy viselkednek, mint a veszett sakál. Ha sarokba szorítják, még a botba is belemar.

Béla László

 Technikai cenzúra?

    Az arcátlanságnak is van határa.

A világ felügyeletét megkaparintani akaró cionista szócsövek, dobhártyaszaggatóan üvöltöznek a sajtószabadságról, a szabad véleménynyilvánításról.

  Sajnálatos, hogy ezt úgy képzelik el, hogy az ő propagandájukat mindenki fogadja be, de ők, ha más nem, hát technikai módszerekkel akadályozzák a feltáró írások közzétételét. Az alábbi posztomhoz, tartozik, egy bevezető, de a rendszer leválasztja, és nem hajlandó sem menteni, sem publikálni.

Béla László

Nem holmi világvége, de előre tervezett emberi pusztítás fenyeget. Elszállt az agya a kiválasztottaknak, és a befolyásuk alatt álló Amerikának. Az, hogy magyar belügyekbe szeretne beavatkozni, jelentéktelen semmiség, mégis jól mutatja, mennyire felfújta magát. Mint a pulykakakas, mikor nagyobbnak akar látszani a valóságosnál. Felfújja magát, szárnya vége a földet súrolja, jobbra-balra tekergeti a vörös nyakát, és úgy tipeg, mint egy tehetségtelen balerina.

   Ez nem Amerika népe, hanem néhány felfuvalkodott cionista, aki elorozta az amerikai és sok más nép vagyonát, az amerikai nép pénzét, és most, uralkodik több mint háromszázmillió emberen.

Az amerikai nép, épp oly szenvedő alanya ennek, mint a világ többi, kirabolt, erőszaktól gyötört népe.

Alaposan el kell gondolkodni azon, mindez hogyan fejlődhetett idáig. Hogy fordulhatott elő, hogy néhány tízezer, mostanra talán százezer, de akár néhány millió „kiválasztott” 300 milliót igázzon le.

Ez nem két nap alatt történt, nem nyílt harcban, de hazugsággal és cselvetéssel, amire a becsületes ember nincsen felkészülve, nincsen ellene felvértezve. Ez a hazugsághadjárat ma is folyik, olyan arcátlansággal, amit a becsületes ember fel sem tételez, ezért elfogadja igaznak az állításokat.

A gyökerek, csaknem kétezer évre nyúlnak vissza, amikor ezt a fajtát, bajkeverő természete miatt, kiirtással fenyegetve, szétkergették a világban.

Mindenhova jutott belőlük, hova előbb, hova később. Hozzánk, Mária Terézia ajándékaként,az 1700-as évek végén kerültek jelentősebb számban.

Korábban is volt néhány, de a magyar királyok, kártételeik miatt, korlátozták a tevékenységüket, és ez nem kellett. Korábban, Franciaországban Szép Fülöp

(1268-1314) kergette szét őket. Bárhol próbálkoztak, a nemzetek észlelték a károkat, és védekeztek. Végül Angliában, a királygyilkos, népirtó Cromwell  (1599 - 1658) idején vetették meg a lábukat, és politikájában az óta is döntő szerepet játszanak. Anglia kevés volt, az európai népek védekeztek, Amerika volt az a hely, ahol nem volt őslakos nemzet, illetve ami volt, azt gátlástalanul kiirtották. Itt nem volt, aki szervezetten védekezzen. Szabadon, észrevétlenül kerítették be a népet. Mire észrevették, már a dollár is az ő kezükben volt.

Azokat az elnököket, akik útjukba álltak, akár csak az őslakókat, gátlástalanul legyilkolták, az átlagpolgár pedig, át sem látta, mi zajlik a feje felett. Ma sem látja. Ma is meg lehet etetni a terrorizmussal, a tornyok meséjével, amikor már mindenki tudja, hogy a repülők, csak a hihetőség, és a látványosság díszletei voltak a Moszad-CIA akcióban. Ha színjáték nélkül, csak úgy, snassz, felrobbantják a tornyokat, akkor nem lehet ma Amerikában, „terrorizmus gyanújával” bárkit letartóztatni, nem lehet Irakot semmilyen indokkal megtámadni.

A fajta többi képviselője sem nyugodott. Európában egy Habsburg nevű, kirobbantotta egy családi vesztesség miatt, az első világháborút. Tizenötmillió férfi, a nemzetek színe javából maghalt, özvegyek, árvák sorát hátrahagyva.

A patthelyzet, az értelmetlen gyilkolás láttán, a német császár békét ajánlott, a központi hatalmak nevében.  Az antant, mint a másik fő erő, hajlott a békére.

Ekkor avatkoztak be a kiválasztottak. felbíztatták Angliát, megnyerik számukra a háborút. Gyorsan elszaladtak az amerikai fajtársakhoz, és beugratták a háborúba, hagy folytatódjon a vérontás. Amerika, a „pihent erő” megnyerte a háborút, az antant oldalán belépve. Az amerikai elit pénzelte, de kiadásaikat siettek áthárítani a lakosságra, háborús kötvények és hasonlók formájában.

   Ez az egész, erkölcsileg olyan volt, mint amikor két ember összevész, jól elverik egymást, az egyik odahívja a barátját, és ketten jól agyonverik a másikat.

Igazán fajtajellemző, lovagias dolog. A veszteseket megalázták, Magyarországot, épp a kiválasztottak belső árulásával, feldarabolták.

Az amerikai nép megfizette, az elit jól megszedte magát, és Amerika földjén, azt sem tudták, milyen a háború. A becstelenség békéjéből, nem volt nehéz újabb háborút kirobbantani. Elég volt némi embargó a sértettség mellé, és a német sas,

lecsapott korábbi ellenségeire. Ebben, már hatvankét millió embert sikerült lemészárolni. Az uszítók, ismét dörzsölhették tenyerüket. Pénzelték mindkét oldalt, végül amerikai segítséggel ismét leverték a központi hatalmakat.

A pénz Amerikába ment, a háború, ismét Eurázsiát pusztította. Mellesleg, azóta is működő pénzbányát nyitott a kiválasztottaknak, az európai nemzetek terhére.

  Most, ez a kiválasztottak díszpéldánya, fél lábbal már a sírban, újabb háború kirobbantásán dörzsöli a tenyerét.

Az emberiség nehezen veszíti türelmét, de van benne életösztön. Ennyi tanulás után, lesz annyi esze, hogy ha a kiválasztottak, vagy nagykutyáik, ismét megtámadják Eurázsiát, Japántól-Spanyolországig, Svédországtól-Indiáig, összefogva, egységes haderővel szállják meg a tűzfészkeket, és a lakossággal együttműködve füstöljék ki, milliárdos vackaikból a bajkeverőket, hogy megszűnjön a Földön, a megosztó uszítás. Meglátjuk, akkor hogyan vigyorognak az effélék, amikor az ő nyakukon szorul a hurok

Béla László

Kissinger világháborút jósol - szatírikus cikk

2012, január 13 - 13:56 | Hetesi Zsolt

"Ha nem hallod a harci dobokat, süket vagy"....Egy frissinterjúban a 89 éves exkülügyminiszter a következőket mondta:

„ Az USA igyekszik féken tartani Oroszországot, és Kínát, és a koporsóba az utolsó szög Irán lesz, mely természetesen Izrael fő célpontja. Megengedtük Kínának, hogy megnövelje a katonai erejét, és Oroszországnak hogy gazdaságilag megújuljon, hogy hamis biztonságérzet, nagyképűség hassa át őket, de ez gyorsabb összeomlást okoz majd mindkettőjük számára. Mi olyanok vagyunk mint egy gyors céllövő, aki kihívja a kezdőt hogy előhúzza a pisztolyát, de amikor megpróbálja: puff-puff. A következő háború annyira súlyos lesz, hogy csak egy szuperhatalom győzhet, és az mi vagyunk. Pont ezért annyira sürgős  az EU-nak, hogy  egy szuperállamot hozzon létre, mert tudják, hogy közeledik a háború, és ahhoz hogy Európa túlélje, egy egyetlen összekovácsolt államnak kell lennie. A ő sietségük nekem azt jelenti, hogy nagyon is jól tudják, hogy az igazi nagy leszámolás közel van. Ah, mennyit álmodtam erről a pillanatról. „

Aki ellenőrzi a kőolajat, az ellenőrzi a nemzeteket, aki ellenőrzi az élelmiszert, ellenőrzi a népeket”

Mr. Kissinger hozzátette:” ha egy közönséges földi halandó vagy, akkor felkészülhetsz a háborúra, úgy hogy vidékre költözöl, és egy tanyán kezdesz gazdálkodni, de fegyvert is kell vinned magaddal, mert éhező hordák fogják járni az országot. „

Pár perces gondolkodás után Mr. Kissinger folytatta:

„ Azt mondtuk a katonáknak, hogy hét országot kell elfoglalniuk Közel –Keleten, és ezt szinte megtették. Tudjuk mindnyájan mit gondolok a katonákról, de azt kell mondanom, hogy ez alkalommal túl jól teljesítették a parancsot. Már csak az utolsó dominó maradt hátra, azaz Irán, mely valóban a mérleg nyelve lesz. Kína, és az oroszok, meddig nézhetik, hogy Amerika tisztára söpör mindent? A nagy orosz medve és a kínai sarló akkor ébrednek fel az álmukból, amikor Izraelnek teljes erejéből és minden fegyverzetével harcolnia kell, hogy annyi arabot megöljön, amennyit csak tud. „

Ha minden jól megy, ahogy reméljük, akkor a Közel-Kelet fele Izraelé lesz. A fiataljaink jól ki lettek képezve az utóbbi évtizedben a harci videó játékok konzoljain, érdekes volt látni a új játékot, Call of Duty Modern Warfare 3, ami pontosan visszaadja azt ami a közel jövőben történni fog. A mi fiataljaink az USA-ban és Nyugaton fel vannak készítve, arra lettek programozva, hogy jó katonák legyenek, ágyútöltelékek, és amikor megparancsolják, hogy az utcára menjenek a ruszkik és kínaiak ellen harcolni, akkor engedelmeskedni fognak a parancsoknak. A romokból mi egy új társadalmat építünk majd, csak egyetlen szuperhatalom marad, és a Világkormány fog győzni. Ne felejtsük el, hogy az USA-nak jobb fegyveri vannak, olyan cuccaink mely egyetlen más nemzetnek sem, és megmutatjuk ezeket a fegyvereket a világnak, amikor eljön a megfelelő pillanat. „

Nekem csak egyetlen hozzáfűzni valóm van, ami az eredeti angol oldalon is csak alul van: ez egyelőre még csak szatíra, de könnyen lehet valóság is - hzs

Fordította: Olajos Tibor



 A népek szava Isten szava!

  Azt kell meghallani, nem a cionista kollaboráns kormányok, globalista klisére egybehangzó állásfoglalásait, vagy az általuk uralt sajtó, médiafórumok emésztésszagtól bűzlő böfögéseit.

  Igen!

Felemésztenék a világ nemzeteit.

Semmi gátlás, semmi racionalitás, semmi helyzetértelmezés.

Épp, mint a rák! Felemésztenék a nemzeteket, hogy végül, velük pusztuljanak.

Nem pusztulunk!

Inkább gyógyítunk.

Rég keressük a pusztító kór ellenszerét, pedig a szemünk előtt áll.

Egyetlen lehetséges ellenszer, az egységben megnyilvánuló szeretet, az összefogás, és a kitartás. Ez tegnap, Magyarországon megvalósult.

Ameddig Budapesten, tiszteletet parancsoló tömeg bírálta, a kormány politikáját, és utasította el, a külföld beavatkozását, ugyanakkor Szegeden, ugyanolyan tiszteletet parancsoló tömeg, támogatta a kormány politikáját, és utasította el az idegen beavatkozást Magyarország ügyeibe, tulajdonviszonyaiba.

     Végre! Született egy összhang!

Igaz, más és más úton, de mindenki egyet akar, épp, mint 56-ban.

Már csak ki kell tartani, és Isten segítségével győzni fogunk.

Béla László

 Akkor is megérte!!!

   Független rendőrségünk, aki 2006-ban vadászpuskával lövöldözött a Fidesz szimpatizánsaira, most feljelentené, Novák Elődöt, és másokat, garázdaságért.

Máshonnan fúj talán a szél?

Igen!

Csak-hogy, ez egy virtuális szélirányváltozás. A valóságban a „szél” több száz éve a világot nyomorgató, gyilkos háborúkat generáló, jelen pillanatban, mindenkit pénzzel fojtogató cionizmus irányából fúj. Ebből van elege a világnak, az európai nemzeteknek, ezek között, a magyar nemzetnek is.

1848-tól, de inkább Dózsa Györgytől kezdve, a mai napig, változó hangerővel, de folyamatosan mondjuk, hogy nincs ez így jól.

     Ez az idő, nem volt elég ahhoz, hogy eljusson a cionisták agyához, hogy vissza kéne vonulni.

Talán nem beszélnek magyarul. Ez, még nem baj. A baj az, hogy nem beszélnek németül, franciául, görögül, spanyolul, szerbül, románul, és még ki tudja hány nyelven nem. Egyedül héberül hajlandók beszélni, leginkább érteni, mások viszont, ezen a nyelven nem hajlandók beszélni.

    Meg kellett találni azt a félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan közlési módot, amire nem mondhatják, nem értettük.

A nemzeteket fojtogató, mindent cionista kézben centralizáló Európai Unió egyértelmű szimbólumának elégetése, félreérthetetlen, és félremagyarázhatatlan.

Kifejezi a magyar népnek azt a szándékát, nem kívánja önmagát, nemzeti szuverenitását, sem cionista, sem más, külső hatalmi struktúrának alárendelni.

   Elfogytak a világban a Dózsa Györgyök, akiket tüzes trónon el lehetett égetni, az aradi vértanúk, az 56-os halálraítéltek, akiket büntetlenül lehetett legyilkolni.

Most, a Hajnaukon, Biszkukon és támogatóikon a sor.

Mi, nem vagyunk gyilkosok! Nem Barasot, vagy másokat akarunk tüzes trónon égetni, megelégszünk a jelképeik elégetésével, de alább nem adjuk. Egyértelmű, félremagyarázhatatlan jelzést kell adni,

    Tisztelet és megbecsülés övezi az emberek oldaláról azokat, akik ezt politikusként is megteszik, ezzel képviselik az emberek véleményét, ha már a parlamentben, minduntalan leszavazzák őket.

   Ha a kézi vezérlésű hatóságok, az emberektől kapott hatalmukkal visszaélve megbüntetik őket, ez tovább növeli elfogadottságukat, mert példát adtak arra, hogy választóik akaratát, még a hatalommal szemben is képviselni tartozik, minden választott képviselő.

Béla László

 Az ország hamarosan csődbe megy?

       Az ország hamarosan csődbe megy, mondják ezt, az országot kívülről fosztogató, ez életünket kívülről és belülről egyaránt meghatározni akaró Rotsild-palánták, mefisztói mosollyal a szájuk sarkában

    Én meg azt mondom, egy frászt!

Most, mocskolódó össztűz alá vették a magyar kormányt. Azt remélik, hogy a hitellel megzsarolva, el fogja fogadni a buzikat, a bankdiktatúrát, és a legpofátlanabb beavatkozásokat az ország ügyeibe.

És ha nem?

Ha a Viktorba keményebb gerinc van, mint az éti-csigában?

Amikor a választások zajlottak, akkor a Viktor volt a f…a gyerek, és a Vona a fasiszta, rasszista, antiszemita. Most a Viktor lett a magyarországi közellenség?

Röhely!

És ha azt mondja, azért sem megyünk csődbe?

Ha elhajtja a Nemzeti Bankunkból az IMF bérenceket?

Kilépünk az unióból, meg minden más mocsokból, és nem fizetünk egy fillért sem? Akkor mi van?

Ha azt mondja, nem felelhet az ország az életével, a korábbi gazemberségekért, uzsorahitelekért, ingyen privatizációkért?  Ha azt mondja, várjanak az uzsorások a tőkéjükre, ameddig összeszedjük magunkat, és tíz év múlva megkapják, az adott devizanem banki alapkamatával, akkor mi van?

Akkor a magyarságnak, nem a varázsolt kétharmada, de a valódi háromnegyede lesz mögötte, ebben a döntésében, még akkor is, ha a következő választáson esélye sem lenne.

   Nem kell a magyarsággal packázni! Nem olyan fajta.

Ma, a nemzet, elég nyilvánvalóan értésére adta Viktornak és a világnak, hogy átlát az unió, és a fosztogató bankok szitáján. Nem kell a csődvédelem!

Sem a csőd-biztosok hada!

Az a pénz, amit uzsoraként, adóság-szolgálatra kifizetnénk, bőven elég lesz a dinamikus visszaépülésre, megszorítások nélkül is.

Amikor már megteremtettük a jólétet, és biztonságot, a mellényzsebünkből kifizetjük, amit követelnek.

Nem azért mert jár, csak azért, hogy ne kiabálhassanak ránk.

Sokkal többet fizettünk már vissza, mint amennyit kaptunk. Befoghatják nyugodtan.

„Figyelünk ám piszkosul!” – ahogy a Hofi mondta anno.

Béla László

 A politika „erkölcse”

    Manapság, ha politikusról van szó, és ebben a körben felvetődik az erkölcs fogalma, a mértéktartó ember hirtelen elhallgat. Van kevésbé mértéktartó, aki legyint, a nyersen őszinte, talán, még köp is egyet, ha olyan helyen, és olyan kötetlen társaságban van.

    Sajnálatosan, ez, az általános vélekedés. Bizonyosan van kivétel, aki nem szolgált rá, és soha nem is szolgálna rá, erre a megítélésre, de ez nagyjából, a fehér holló kategória. Talán, ez az oka annak, hogy ha ilyen fehér hollónak számító politikus kerül a politikába, az rendkívül gyorsan, igen nagy népszerűségre tehet szert. Az emberek igénylik, és díjazzák a becsületességet, kivált olyan körben, ahol ez ritka tulajdonság.

Magyarországon, még kiélezettebb a helyzet e tekintetben, mert a magyar közmondás szerint, „Aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.”

Sajnos, valóban látni ilyet. Komoly, alapjában becsületes emberek csapódnak néha a hatalomhoz, és asszisztálnak, elveik ellenére, honfitársaik kifosztásához.

Persze, mindenre vannak példák, és ellenpéldák. Van olyan, aki bomlasztó szándékkal beépült a nemzeti oldalba, de miután nyilvánvalóvá vált, hogy nem tud eredményesen tevékenykedni, eltávolodott, és korábbi esküje ellenére, ellopta a kapott mandátumot. Isten ítélje meg a cselekedetét.  A nemzeti oldal elviseli a vesztességet. Akad olyan is, aki a túlhatalom oldalára került, és mostanában szembesül azzal, mire is használják a személyiségét.

Egyszóval, eljött a gondolkodás ideje. Becsületes embert, nehéz kilóra megvenni. Ez a helyzet látszik ma Magyarországon és nyugaton egyaránt.

 Hogy keleten milyen, azt nem ismerem eléggé ahhoz, hogy megbízható álláspontom legyen, de valószínűleg nem azonos a nyugatiak közmegítélésével.

     „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél” hangzik a bölcs tanács, amivel mélységesen egyetértek. Talán épp ezért kezdtem vizsgálódni, mi okozza, okozhatja, ennek a rétegnek, ezt a siralmas megítélését, a közvélekedésben.

  Szerte Európában, de Magyarországon látványosan, kikönyökölték a döntési pozíciókat olyan emberek, akiknek a vallásuk tiltja az igazmondást, a másfajta ember egyenrangúnak való elismerését. Ezek a döntnökök hozzák meg, a szakadékba vezető intézkedéseket, az idegen érdekeket szolgáló ítéleteket, népnyomorító törvényeket. Mindezt itthon, központi parancsszóra, egy olyan központi utasításra, amely Magyarországon kívülről, egy „testvérpárttól” érkezik, és mindenféle érdekeket szolgál, csak magyart nem. Sok megtévesztettnek elege van már a parlamenti kikiáltóból, aki szembeállítja saját választóival. Zavarja az a közmegítélés, ami emiatt körülveszi. Egyre kisebb jelentősége lesz annak a pénznek, amivel ezeket az embereket, alaptermészetük elleni cselekvésre, jelenleg rábírják.

      Közben a háttérből, folyik az intenzív gyűlöletkeltés. Különböző, immár szitokszóvá avanzsált jelzőkkel illetik mindazokat a politikusakat, és állampolgárokat, akiket leginkább szeretnének száműzni a politikából, ha lehetne, még a hazájából is. Nem fog menni!

A populista.

Ezt mondják arra, aki a hatalom által elképzelt kényszerpálya helyett, a nép érdekeinek nyomvonalán, a választói szempontjai szerint akar politizálni.

Ők ezt szitokszónak szánják, de valójában, a legnagyobb dicséret.

Ki a frászkarikát kellene képviselni egy embernek a törvényhozásban, ha nem azokat a választókat, akik oda delegálták és szavazataikkal bejuttatták?

Talán azokat, akik a szavazóikra kényszerzubbonyt húznának?

Röhely, amilyen hülyének nézik az embereket. Az emberek, csak túlzottan türelmesek, de a türelem is fogyóanyag. Fogyását, a választások alacsony részvételi aránya mutatja leginkább, de ha egyszer rájön a nép, hogy önmaga ellen vét, ha nem megy el szavazni, megfordul ez a kutya világ, és ember legyen, aki megvédi a száműzetéstől a nyomor felelőseit.

   A rasszista.

  Ezt azokra az emberekre mondják, akiket azzal vádolnak, hogy állampolgárokat a származásuk miatt utasítanak el. Egyetlen mondattal hárítható. „Nekem nincsenek előítéleteim, nekem tapasztalataim vannak.”

Ha valaki, egyfajta embert azért nem tud elfogadni, mert azonos fajtájú emberek sokaságától tapasztal elfogadhatatlan magatartást, az nem rasszizmus. Nem a fajtája, de a várható viselkedése miatt különbözteti meg az embereket. Egyetlen társadalom sem öleli a keblére a bűnözőket, bármilyen fajtájúak legyenek is.

Az a politika viszont, aki voltaképpen a teljes magyarországi cigányságot az ellehetetlenülésbe taszította, segélyből, könyöradományból való megélhetésre kényszerítette, segítségnek hazudva az intézkedéseit, megbocsáthatatlanul vétett a cigányság ellen. Hiába találta ki számukra a „megélhetési bűnözést”, ez csak az ártó szándékot demonstrálta. Kétségtelen, ebből a helyzetből, gombaként szaporodtak a bűnözők, és ez volt a titkolt, valódi cél. Megosztani az ország lakosságát. Amikor két csoport, aki évszázadok óta nagyobb súrlódások nélkül képes volt együtt élni, egymásnak esik, az uszító röhög a markába.

Sem a magyaroknak, sem a cigányoknak, nem egymást kellene utálniuk, hanem azt, aki ezt a helyzetet létrehozta, a nyomort széthintette az országra, a cigányságot foglalkoztatni tudó minden munkahely erőszakos felszámolásával.

Az antiszemita.

   Ez a legfélelmetesebb szitokszó. Ezt mindenkire mondják. Barátra, ellenségre, cigányra, magyarra, aki a magyar közigazgatásba beférkőzött zsidó, igazságtalan döntését kifogásolni, bírálni meri.

  Szerencsére, már annyira eltúlozták, hogy egyre kevésbé hatásos. Az elutasítás itt sem a fajtának, hanem a gusztustalan magatartásnak szól. Sajnos, úgy a becsületes cigánynak, mint a becsületes zsidónak, meg kell küzdeni azzal a fenntartással, amit tisztességtelen fajtársaik kierőszakoltak a közmegítélésben.

El kell azon gondolkodni, ha a világ minden részében elutasítanak, vagy egyenesen üldöznek egy magatartásformát, ki vét a tisztesség ellen?

Biztos, hogy nem az egész világ!

      Bármilyen fajta emberben vannak becsületesek. Politikusban is, csak néha nehéz őket kiválogatni. Magyarország most szerencsés helyzetben van. Létezik egy csapat, aki nem testvérpártja az Izraeli Likudnak, nem vett rész az ország kifosztásában, és nem mond mást a parlamentben, mint az utcán.

Elhalasztottunk, egy történelmi lehetőséget. Sokan korábban tudták, sokan most ébredtek rá. Minél előbb javítjuk ki, annál egyszerűbben, és gyorsabban állíthatjuk helyre hazánkban az élet lehetőségét, az emberek munkáját, a munka becsületét, a becsületes ember biztonságát. Távolíthatjuk el az ártani képes pozíciókból a nép, a magyarság, a cigányság, és minden más nemzetiség, veszedelmes ellenségeit.

Érdemes ezen elgondolkodni.

Béla László

 Vége lesz az adósvilágnak.

  Mindenki számára látható, hogy a világ, jelenlegi rendjében összeomlott.

Újra kell indítani, mint egy kifagyott számítógépet. Ki kell javítani a vírus által okozott hibákat, hogy az élet programja ismét normális rendszerben működjék.

Minden adósság hazugság! El kell törölni valamennyit!

Aki hitelt ad semmit sem ad, hiszen, ami abból megvalósul, azt mind a területen élő emberek munkája hozza létre. Hogy eközben a dolgozók éhen ne haljanak, nemzetük elláthatná őket mindennel, természetben.

Ide ékelődik be a pénz, a kirablás eszköze, a kapzsi fosztogatás egyetlen fegyvere.

Meg kell akadályozni a „tőke szabad áramlását”.

Elfogadhatatlan a világ számára, hogy ha egy gátlástalan fosztogató, a saját népét már kifosztotta, ezzel a többletpénzzel, más népek kifosztásába kezdhessen.

  Vissza kell állítani a nemzetek önállóságát, pénzét, és normális, spekulációtól mentes kereskedelmét. Fel kell számolni a tözsdéket, és a spekulációnak, minden hasonló melegágyát. Ez minden nemzet saját belső ügye. Aki akarja, tartsa meg, de elfogadhatatlan, hogy magyar kenyérgabonával, Isten ne adja, termőfölddel, külföldi spekulánsok, idegen tőzsdéken kereskedjenek.

Idegen pénzeket egyetlen országba sem szabad beengedni!

El kell törölni a hazug adósságokat. Ez, az uzsorakamat minimális kockázata.

Ezt, jó szívvel be kell vállalni minden uzsorásnak, és örvendeznie kell, hogy a felháborodott becsapott adósok, nem akarják meglincselni.

Béla László

 Forr a világ, hála Istennek.

    A címet szó szerint értem.

A Teremtő eldöntötte, sok milliárd ember keserves panaszának hatására, hogy segítségére siet a magtámadottaknak. Felkarolja a becsületes szándékokat, és szembe fordul, az eddigi hallgatólagos tudomásulvétel helyett, az önzés, a gyűlölet, a pusztítás erőivel.

     Megindultak a változások.

Felkeveredett, és gyors folyásnak indult az a langyos posvány, amiben, több mint egy évszázada, rejtve lehetett kifosztani becsületes embereket és nemzeteket. A gátszakadást, amiből ez a gyors folyás elindult, a Szovjet Unió felbomlása jelentette. Fennállása alatt, a keleti és nyugati hatalmasságok, szép csendesen, szinte észrevétlenül szívták a rabul ejtett nemzetek vérét.

Ebben kényszerűen mértéktartóak voltak, hiszen az ellentábor, árgus szemekkel figyelt minden lépést, és a kilengésekre azonnal ellenlépésekkel válaszolt.

A gátszakadással, megindult nyugatról, a mocsok szétáradása a világra.

Megszűnt az ellentábor, aki akadályozhatta a terjeszkedést, és létrejött, a „tőke szabad áramlása”, más szóval, a világ mocskának szétterítése az egész Földre.

Hogy a mocsok nyugatról terjed, abból látszik leginkább, ahogy az agressziók alakulnak. A Vietnámból szégyenteljesen kivonuló amerikai csapatok helyét, nem foglalták el szovjet-orosz erők, míg az Afganisztánból szégyenteljesen kivonuló szovjet csapatok helyét, szinte azonnal amerikai csapatok vették át.

A világ ellenálló képessége örvendetesen fokozódik. A nemzetek, mindinkább emelt fővel, nyílt sisakkal szállnak szembe, a mocsok terjesztőivel.

A gyors folyás, rendre felszínre hozza, az eddig mélyben rejtőző fertő gócait, megadva az emberiségnek a lehetőséget, ezeknek az undorító posványoknak a kihalászására és partra vetésére, ahol az Isten napja majd kiszárítja, fertőtleníti őket.

Ez a folyamat oda vezet, hogy rövidesen tiszta víz folyik majd az emberiség történelmének folyamában. Megszűnik a fertő, a hazugság, a kirablás, a kettős mérce, és az Isteni igazságosság érvényesül minden nemzet hazájában.

Noha, ez a folyamat látványosan gyors, a mocsoktól szenvedőknek, mégis nagyon lassúnak tűnik. Hatalmas tömegek teszik fel a kérdést magukban, óráról-órára, meddig tűri még a Teremtő, hogy méltóságra teremtett embereiből, megalázott rabszolgákat csináljanak.

Már nem tűri, csak sok helyre, még nem értek el, segítő kezének eredményei.

Venezuelában és Izlandon, már új rend alakult. Görögországban, még tartja magát a fosztogatás, Líbiában pedig vissza akarják fordítani az idő kerekét.

Kérdés, mit vesz tudomásul a nép?

Talán már felnyílt a szeme. Rájött, hogy akit ellenségének kikiáltottak, az valójában a barátja volt, és aki „barátságból” szétbombázta, az a legveszedelmesebb ellensége.

  Mindeki megnyugtatására idézhető itt, a régi magyar közmondás:

„ Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek”

Béla László

 A tehetetlen világ? 

  Sokan hiszik, hogy a világ tehetetlen. Kiszolgáltatottan sodródik a kapzsiság és hatalomvágy által szőtt globalista hálóban, egészen addig, míg végkimerülésben elpusztul.

Nem!

A világ nem tehetetlen, hanem fél. Erővel félelemben tartják. A római légióktól, az amerikai hadseregig, ezt szolgálják, a nagy, agresszív haderők.

Önkényuraik azt hiszik, hogy a zsoldért, korlátlan felügyelet alatt tarthatják őket. Egy dolgot nem vesznek számításba, hogy ez a haderő is emberekből áll.

Igaz, a végtelenségig agymosott. Módszeresen elaljasítani szándékozott emberekből, akik akár le is vizelik a meggyilkolt ellenség tetemét, de még ezek az emberek sem jutottak el oda, bármennyi pénzt is lobogtatnak előttük, hogy szüleiket, testvéreiket gyilkolják le, és gyalázzák meg.

Minden emberben Isten része van. Lehet a felszínen, de lehet nagyon mélyen elnyomva, de nem lehet eltávolítva. Jelen van, és munkálkodik. Amikor az ember túlmenne egy határon, megálljt parancsol belülről, és aki más parancsot ad, az lesz elpusztítandó ellenség a számára.

Lehet, ezek a gyilkológépek végiggyilkolták a világot, Vietnamot, a Balkánt. Afganisztánt, Irakot, de a hazájukban, Amerikában kibújik belőlük az ember.

Hiába hiszik a háttérben megbúvó tömeggyilkosok, hogy ez egy megbízható haderő. Hiába hoztak törvényt arra, hogy az amerikai alkotmány tiltása ellenére, az amerikai hadsereg, Amerika földjén, amerikai polgárok ellen is bevethető, keservesen csalódni fognak.

    De söprögessek a magam háza előtt.

Sokat hallottam, olvastam, és sokáig nem értettem, miért állítja annyi forrás, hogy a világban a magyarságnak, Istentől elrendelt, történelmi feladata van.

Állítják, hogy feladatunk a gyógyítás, a tudás őrzése, és átadása, a szeretet terjesztése, a gyűlölet, a gonoszság megállítása.

   Csak egy kicsit kell nyitottan körülnézni, hogy meggyőződjünk ezen állítások megalapozottságáról. Túl az ősi, természeti gyógyítási technikák ismeretén, megszámlálhatatlan terápia, és gyógyszer jött létre, magyar földön, magyar emberek munkájából.

   A tudás terén sem kell szégyenkeznünk. A telefon, a villamosság, a számítógép, a televízió, a repülés, de még az atomtechnológia születésénél is mi bábáskodtunk.

   A szeretet és béke vonatkozásában sem mondunk ellent ennek a feltevésnek.

Magyar haderő, magyar szándékból, soha senki ellen nem indított háborút.

Amikor harcoltunk, azt vagy a területünkre betört hódítók kiűzéséért, vagy a tőlünk elrabolt javak visszaszerzéséért tettük.

  A gonoszság megtörésében, megállításában betöltendő feladatunkat, most kell teljesítenünk. Ezt szinte mindenki tudja, csak épp a magyarok nem. Ideje ráébrednünk. Teljesen nyilvánvaló, ha nem lenne ilyen feladatunk, a gonoszság részéről, nem kellene ilyen összehangolt támadást elszenvednünk, a magyarság lebénítására és elpusztítására.

    A világ történéseiben, és helyzetében semmi sem véletlen. Az sem, hogy a magyarság, a Kárpát-medencében rendezte be otthonát. Ez a Föld, legvédettebb, és stratégiailag is legvédhetőbb helye. Természeti kincsei és adottságai, a világon egyedülállóan képesek biztosítani a túlélést, minden külső körülménytől függetlenül. Mindezt azért, hogy módunk legyen megfelelni, a ránk osztott feladatnak.

  A világot pusztító önzés és hatalomőrület, cionista-angolszász birodalmából,

kinyújtott kezeként, létrehozta az Európai Uniót. Sokan hittük, (én is) hogy ez egy szövetség, az amerikai nyomás ellensúlyozására. Mindannyian tévedtünk.

Elég szétnéznünk a tagállamok állapota felett, hogy beláthassuk. Mára nyilvánvalóvá vált, hogy minden pénzügyi és politikai szerveződés Európában,

Izraeli-angolszász érdekekért jött létre, azokat szolgálja, a háttérből mozgatott figurái segítségével.

    Anno Magyarországot is bele imátkozták, hatalmas hazug ígéretekkel az unio jármába. Mi magunk tettük be a járomszeget. Ebben a Viktornak is jelentős része volt.

  Nem zárható ki, sőt a kemény kiállásból akár erre is következtethetünk, hogy benne is felébredt az a lelkiismeret, ami az amerikai katonákban, ha a nemzettársaik ellen vezénylik őket. Becsületes ember, nem hajlandó a családját, a nemzetét pusztítani, ha bármit ígérnek, vagy bármivel fenyegetik is.

   Fenyegetni azt tudnak! Befagyasztjuk, tönkretesszük, megvonjuk, kizárjuk…

Rajta!

Ez az egész fennhéjázó társaság, hiénának igyekszik mutatni magát, miközben csak skorpió. Ha lecsípik a méregmirigyét, ártalmatlan kiszolgáltatott rovar.

Méregmirigye a pénz. Hiába mutatja magát hétfejű sárkánynak, becsülettel legyőzhető. Aki ismeri még a magyar népmesék világát, az tudja, hogy a szegény ember legkisebb fia szokta legyőzni a hétfejű sárkányt, és végül, feleségül veszi a királylányt, és ő lesz a király.

Trianontól az unióig, el tudták érni, hogy a szegény Európa legkisebb gyermekévé legyünk. Azt nem gondolták át, hogy ez a győzedelmes pozíció, mert nem tanulmányozták a magyar népmeséket. Azokban, az egész világtörténelem benne van.

  Ha megszabadulunk az IMF-től, levágtuk a sárkány egyik fejét. Ha visszaszerezzük a magyar forint értékét és becsületét, akkor a másodikat.

Ha felfejlesztjük a mezőgazdaságot, hogy újra önellátók legyünk, akkor a harmadikat. Ha visszaállítjuk az iparunkat, akkor a negyediket. Ha kivonultatjuk az országból a multikat, akkor az ötödiket. Ha megszabadulunk, parkoló pályára tesszük belső ellenségeinket, akkor a hatodikat, és a félelmetes sárkánynak már csak egy feje marad. Ezt az egyet meghagyjuk, hogy boldogan éljen, de örökre emlékezzen, hogy a szegény ember legkisebb fia, még neki is megakad a torkán.

  Abból az egy fejéből, okádhatja a tüzet, ameddig mások is meg nem unják, és le nem nyisszantják.

Talán ennyi, ami a világ, az emberiség tehetetlenségével kapcsolatosan eszembe jutott, de ha valakinek több kell, a poszt után, temérdek anyagot talál erről.

Béla László

Ilkei Csaba: Titkos szervezetek a nemzetközi magántőke globális rendszerében

Sohasem volt aktuálisabb, mint ma az a tanulmány, melyet Dr. Ilkei Csaba tudományos kutató tollából közöltünk 2010. június 29-én Cecil Rhodes öröksége: a Round Table a kis nemzetek ellenében uralja a globális világot címmel.

Ebben a szerző bemutatta a nemzetközi magánvagyonokra épülő titkos szervezetek globális hálózatát, annak kialakulását és mai szerepvállalását, benne olyan háttér intézményekkel, melyek ma vezető hírként szerepelnek a világsajtóban: IMF, CFR, RIIA, FED, EU, ECB, stb.

A nemzetközi hitelválság eseményeinek hatására Dr. Ilkei Csaba most frissítette, bővítette, aktualizálta tanulmányát. (Ennek során felhasználta Dr. Drábik Jánossal készített televíziós műsor sorozatának anyagát, s kettőjük azzal kapcsolatos írásait.)

Titkos szervezetek a nemzetközi magántőke globális rendszerében

A politika egyre inkább a látszatok világa. Semmi sem az, aminek mutatja magát. A megtévesztő kirakatok mögött kettéválik a valóság és annak médiatükre. Fecseg a felszín, és hallgat a mély. A láthatatlan háttérhatalom bábfigurákat mozgat: felemel és elsüllyeszt; legnagyobb fegyverével: a pénzzel mindent és mindenkit meg tud venni.

A világot ma egészen mások irányítják, mint ahogy azt a színfalak mögé nem látók elképzelik.

Egy demokráciában - többpártrendszer és szabadságjogok közepette - épp úgy tönkre lehet tenni egy országot, mint az egypárti diktatúrában, a kollektivizmus szabványos keretei között. Csak meg kell fogadni a dinasztiaalapító Rothschild bankár fő tanítását: "Adjátok kezembe egy ország pénzügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket a parlamentben!" Azaz: egy ország közpénzrendszerét meg kell szereznie a nemzetközi vagyonokra épülő magánpénzrendszernek. Ez utóbbinak az a jellemzője, hogy bankjai hitel és kamat pénz-mechanizmusa olyan uzsorajövedelmet biztosít, amellyel adósságfüggésbe lehet taszítani egész népeket, azok gazdaságát, ellenőrzés alá helyezhetők kormányok, látszatdemokráciájuk és bábként mozgatott intézményeik, valamint tömegtájékoztatási eszközeik.

A Nemzetközi Pénzügyi Közösség magánpénzrendszere az uzsoracivilizáció programját igyekszik rokonszenvesen becsomagolni: a szegénység leküzdését, jólétet és biztonságot ígér a világ népeinek. A jelszavak: globalizáció, liberalizáció, dereguláció, privatizáció. Az erősek szabadságának korlátlan növelése a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmához vezet, az egyenlőtlenségek sorához, a versenyképtelenek tömeges elszegényedéséhez, testi, lelki és szellemi nyomorához. Akik a munkán és az értékteremtő termelőtevékenységen alapuló közpénzrendszer visszaállítását szorgalmazzák, és felelősen gondolkodnak a nemzetek közösségeinek jövőjéről, azok ma könnyen megkapják a populista jelzőt, ha pedig ugyanezt a másik oldalon teszik, akkor ők a szociális bozótharcos jelzőt kapják.

Pedig a gazdaság nem lehet öncélú, az van az emberért és nem fordítva. Bármely gazdaság erkölcsi mércéje az: hogyan boldogulnak benne az önhibájukon kívül versenyképtelenek, az elesettek, a gyerekek, az öregek, a betegek, a szegények. Szolidaritás és társadalmi igazságosság nélkül a gazdasági növekedés önmagában csak keveseket boldogít. Ám a pénz diktatúrája éppen ezen kevesek törekvéseit emeli a kis nemzetek fölé, amelyek egyre kiszolgáltatottabbak és megalázottabbak a centralizált erőforrások és magánvagyonok árnyékában.

Abraham LincolnAbraham Lincoln (1809-1865), az USA 16. elnöke, a rabszolgaság eltörlője mondta a korporációs hatalom veszélyéről:

"Olyan válság közeledését látom, amely megbénít, és arra késztet, hogy remegve aggódjak hazám biztonságáért. A háború eredményeként a korporációk kerültek hatalomra, és ezt a korrupció korszaka követi a legmagasabb szinteken. A pénzhatalom mindent maga alá gyűr, hogy meghosszabbítsa uralmát, kihasználja az emberek hiszékenységét, egészen addig, amíg a vagyon néhány kézben halmozódik fel, és a köztársaság elpusztul."

A korporációs rendszer működésének alapvető szabályai:

a., a profit magánosítása

b., a költségeket át kell hárítani

c., ellenőrzés alá kell vonni a tájékoztatási rendszert (titkosítás)

d.,a politikai hatalmat centralizálni kell (a fő feladat, hogy az állami intézmények helyébe a magántulajdonban lévő korporációk és azok titkos szervezetei lépjenek)

e., a gazdasági hatalmat is centralizálni kell

f., el kell hárítani minden korlátozást a szabadpiaci kereskedelem elől

Az eladósítás elpusztítja a demokráciát!

A nemzetközi pénzkartell hitelek nyújtásával vagy megtagadásával meg tudja határozni népek és kormányok sorsát - ezért nem beszélhetünk sem szabadságról, sem nemzeti önrendelkezésről. A mesterséges ködösítés, félretájékoztatás, a tudatosan előidézett káosz eredményeként az emberek többsége ma még nem képes a bonyolult pénzviszonyokban kiismerni magát.

Az eladósítás - a hatalom átvétele. A társadalom szükségleteire termelő ökonómiával (közgazdasággal) szemben Arisztotelész krematisztikának (pénzgazdaságnak) nevezte a pénzuralmi rendszert. Lehetővé teszi a világot uraló nemzetközi pénzkartell számára, hogy a magánpénz-monopóliumára támaszkodva tetszése szerint szabályozza a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ezáltal a saját ellenőrzése alatt centralizálja a világ termelővagyonát és erőforrásait. Ennek a felmérhetetlen hatalomnak az egyedüli forrása az, hogy tudatlan, illetve megvásárolt politikusokkal legalizálni tudta a pénzhamisítás monopóliumát a maga számára.

A világot egészen mások irányítják

1912-ben, az Egyesült Államok 26. elnöke, Theodore Roosevelt (1858-1919) egy választási gyűlésen a következőket mondta:

"A látható kormányok mögött trónol egy láthatatlan kormány, amely nem tartozik hűséggel a népnek, és nem ismer felelősséget. Az államférfi feladata ennek a láthatatlan kormánynak a megsemmisítése, a korrupt üzlet és a korrupt politika közti szövetség széttörése."

Caroll Quigley amerikai egyetemi tanár, a washingtoni Georgetown Egyetem, a Princeton Egyetem és a bostoni Harvard Egyetem professzora, a globális pénzhatalom titkainak egyik legjobb ismerője ezt írja a globális háttérhatalom nemzetközi hálózatának céljairól:

"..ez nem kevesebb, mint létrehozni a pénzügyi ellenőrzés olyan magánkézben lévő világrendszerét, amely képes uralni valamennyi ország politikai rendszerét és a világgazdaság egészét. Ezt a rendszert a világ központi bankjai feudális módon kontrollálják, összhangban azokkal a titkos megállapodásokkal, amelyeket a rendszeresen tartott magántalálkozókon és konferenciákon elfogadnak."

A háttérerők létezéséről Benjámin Disraeli angol államférfi, író, brit miniszterelnök (1804-1881) ezt mondta 1856. július 14-én a brit alsóházban:

“Van egy hatalom Olaszországban, amelyről alig teszünk említést ebben a házban... a titkos társaságokra gondolok... Nincs értelme tagadni, mert lehetetlen eltitkolni, hogy Európa nagy részét - egész Olasz- és Franciaországot, valamint Németország nagy részét, hogy más országokat ne említsünk, - titkos társaságok egész hálózata vonja be, ahogyan a föld felszínét behálózzák a vasútvonalak. És melyek a céljaik? Nem is kísérlik elrejteni. Nem akarnak alkotmányos kormányzatot; nem akarnak megreformált intézményeket... a föld tulajdonát akarják, elűzni a jelenlegi birtokosokat, és véget vetni az egyházi intézményeknek. Néhányuk ennél is tovább megy...“

Ugyancsak Disraeli mondotta az 1848-as európai forradalmakat követően:

"A világot egészen más személyek kormányozzák, mint ahogy azt a kulisszák mögé nem látók képzelik. Az a hatalmas forradalom, amely jelenleg van készülőben Németországban, jelentősebb reformot fog jelenteni, mint az első.”

Thomas Woodrow Wilson (1856-1924), aki nemcsak az Egyesült Államok 28. elnöke (1913-1921), hanem tekintélyes történész, egyetemi tanár és a Princeton Egyetem elnöke is volt, félreérthetetlenül célzott egy hatalmas és jól szervezett hálózat létezésére, amely ellenőrzése alatt tartja a gazdasági-társadalmi folyamatokat. 1913 decemberében ő írta ugyan alá a Federal Reserve System (az Egyesült Államok pénzrendszerét kézben tartó magánkartell, amely ellátja a központi bank szerepét) engedélyezéséről szóló törvényt, de már 1916-ban így foglalja össze Amerika pénzügyi-gazdasági helyzetéről a véleményét:

"Ezt a nagy ipari nemzetet most már a pénzhitel rendszere ellenőrzi. A hitelek nyújtása központosítva lett. Ezáltal az ország növekedése, és valamennyi tevékenység ellenőrzése néhány ember kezébe ment át. A legrosszabb uralom alá kerültünk, kormányzatunk egyike a civilizált világ leginkább ellenőrzött és dominált kormányzatának. Ez a kormány többé nem a választók szabad döntésének, hanem befolyásos csoportok véleményének és kényszerének megfelelően cselekszik."

Ezeket mondta 1920-ban, amikor már tudta, hogy nem pályázza meg újabb négy évre az elnökséget:

“Az Egyesült Államok kereskedelmének és iparának még a legnagyobbjai is félnek valakitől, félnek valamitől. Tudják, hogy létezik valahol egy hatalom, amely olyan szervezett, kifinomult és mindenre figyelő, olyan összefonódott és mindent átható hogy jobban teszik, ha nem beszélnek hangosan, amikor elítélőleg nyilatkoznak róla.“

Franklin Delano RooseveltFranklin Delano Roosevelt (1882-1945) - aki 1933-tól 1945-ig volt az Egyesült Államok 32. elnöke - úgy vélte, hogy “A politikában semmi sem történik véletlenül. Ha valami megtörténik, biztosak lehetünk abban, hogy az így lett eltervezve.“

Az 1930-as évek elején dúló világgazdasági válság idején jegyezték fel tőle a következőket:

"Amerikában 60 család ellenőrzi az egész ország vagyonát… A lakosság egyharmadának nincs elfogadható lakása, ruházata és alultáplált... A Közmunka Hivatal programjain részvevők 20%-a nagyfokú alultápláltság következtében nem képes végig dolgozni egy munkanapot… Szándékomban áll kiűzni a pénzváltókat a templomból."

Roosevelt tisztában volt vele, hogyha nem képes a nemzetközi pénzvilág modern templomából (FED) kiszorítani - megfegyelmezni, befolyásolni - azokat, akik a pénz visszatartásával, a hitelek megvonásával és más pénzügyi manipulációkkal tartósan megbénították az egyébként egészséges gazdasági életet, akkor nem tud véget vetni a gazdasági válságnak. Hamarosan rájött azonban, hogy a pénzhatalommal szemben tehetetlen.

Arnold Toynbee brit történelemfilozófus, a London School of Economics tanára, aki 40 éven át, 1925-től 1965-ig a tekintélyes Royal Institute of International Affairs (RIIA)igazgatója volt, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy

“A jövő pénzembere a világot átfogó irányítási rendszer egyik kulcsszereplője lesz, függetlenül attól, hogy visel-e valamilyen hivatalos címet vagy sem. Az üzletemberek következő nemzedékének a többsége az új világrend kialakításával és fenntartásával lesz elfoglalva, amely az egyetlen alternatívának tűnik a népirtással szemben.“

Pierre Quesnay, aki 1926-ban a Francia Nemzeti Bank vezérigazgatója volt, főnökének, a Bank kormányzójának, Emil Moreau-nak, a megbízásából tárgyalásokat folytatott Londonban Montague Normannel, a Bank of England, az Angol Nemzeti Bank akkori elnökével. Visszatérve Párizsba többek között ezeket jelentette:

"Az Angol Bank elnöke számára a XX. század legnagyobb feladata a világ gazdasági és pénzügyi megszervezése. Nézetei szerint a politikusok és a politikai intézmények nem képesek elvégezni ezt a feladatot. Csak a központi bankok, amelyek egyidejűleg függetlenek a kormányoktól és a magán pénzintézetektől, alkalmasak ennek a feladatnak a megoldására. Ezért kampányt folytat a teljesen autonóm központi bankok érdekében, amelyek irányítják a saját pénzügyi piacaikat és közös megegyezéssel osztják fel maguk között a hatalmat. Ezt úgy tudják sikeresen megvalósítani, ha a politikai szférától elvéve ők döntenek minden olyan kérdésben, amely lényeges az adott ország pénzügyi biztonsága, a hitelek szétosztása és az árak mozgása tekintetében. Így elejét tudják venni, hogy a belső politikai küzdelmek kárt okozzanak a nemzetek gazdasági fejlődésének."

Norman tehát egy olyan világrendszert akart, amelyben a nemzetek pénzügyi szuverenitása megszűnik, ahol a központi bankok a politikától függetlenül maguk dönthetnek a nemzetek legfontosabb pénzügyi kérdéseiben.

Wright Patman, aki az amerikai képviselőház bank és pénzügyi albizottságának a vezetője volt, állapította meg a washingtoni kongresszus tagjai számára 1964-ben készült jelentésében:

"Az Egyesült Államoknak ma gyakorlatilag két kormánya van… Az egyik alkotmányos előírásoknak megfelelően jön létre, a másik kormány a független, ellenőrizetlen és a tevékenységét nem egyeztető Federal Reserve System, (A Szövetségi Tartalék Rendszer, az Egyesült Államok magántulajdonban lévő jegybankja, a FED), amely a pénz feletti hatalmat gyakorolja, noha ez hatalom a Kongresszust illeti meg az alkotmány előírásai szerint."

Tehát sem a demokratikusan megválasztott és politikai felelősséggel tartozó elnökök, törvényhozók, sem a pénzügyminiszterek nem irányíthatják a pénzügyeket. Ezekben az igen fontos és minden polgárt érintő kérdésekben magánszemélyek döntenek a politikai felelősségre vonás minden lehetősége nélkül. Vagyis a gazdasági-pénzügyi szféra az ellenőrizetlen hatalommal rendelkező pénzvagyon tulajdonosok magán kormányzása alá került.

Ezek után bocsássuk előre a témánkat meghatározó fogalmakat és alaptételeket (nem lehet elégszer ismételni őket):

- A HÁLÓZAT - Carol Quigley nevezte így - a globális pénzhatalmat gyakorlók csoportja által koordinált stratégia alapján működtetett formális és informális szervezetek hálózata. Célja: a globális pénzuralmi diktatúra megvalósítása - ha kell, erőszakos eszközökkel - az egy központból irányított világállam létrehozásáért.

- Míg a felszínen a nemzeteket megosztó és gyengítő többpártrendszerű álságos demokráciák manipulált nyilvánossága előtt versengenek egymással a bábként mozgatott politikusok, addig a nemzetközi magántőke láthatatlan és titkos szervezeteiben néhány kiválasztott a pénz és a tömegtájékoztatás feletti ellenőrzés jogának megszerzésével eldönti a kis nemzetek sorsát, mindenekelőtt az uzsorakamatra adott hitelekkel és az ellenőrizhetetlen, kiszámíthatatlan nemzetközi szervezetekbe kényszerítés könyörtelen diktátumaival. A nemzetek feletti „kerekasztaloknál” aztán a globális hálózatok megbízottaival találják szemben magukat a kis nemzetek becsapott képviselői, akik csapdába kerülve birka módon szavazzák meg nemzetük szuverenitásának feladását, hazájuk hosszú távú gazdasági-pénzügyi eladósítását. (Lásd a lisszaboni szerződés valódi tartalmát és hatását.)

- A globalizáció: a tőke és a szabadpiac korlátozatlan uralmából származó - társadalmi, gazdasági, kulturális, szociális és más - egyenlőtlenségek sora, amely következményeiben emberellenes, közérdekellenes, az életet piaci kérdéssé silányítja, s elosztási viszonyaival mélyen sérti a társadalmi igazságosságot, kiszolgáltatva és megalázva a peremre szorult, lecsúszott versenyképtelen tömegeket.

- A világkormány: a hatalomgyakorlás privatizált formája. Integrálja és aláveti az egyes államok hatalmi elitjét. A pénzbirodalmi kontroll kiterjed a nemzetállamok kormányaira, törvényhozó és végrehajtó szerveire. A hatalom privatizálása azt jelenti - mutat rá Drábik János -, hogy az "egy ember, egy szavazat" elven létrejövő számbeli többséget kiszorítja a gazdasági és pénzügyi erőfölényen alapuló többség, így a szervezett magánhatalom a közhatalom fölé kerekedik, s a közvélemény befolyásolásával, tudatos megtévesztésével érvényesíti akaratát. A nagyobb érdekérvényesítési többség mindenkor felülkerekedik a demokratikus számbeli többségen!

- A piac: a szervezett pénzügyi hatalom szolgáltató intézménye.

- A globális pénzrendszer: bankok, pénzügyi szervezetek, pénzügyi konzultációs szervezetek, kockázat- és hitelminősítő intézetek, tőzsdék, biztosítók, befektetési alapok, nyugdíjalapok, pénzfedezeti alapok, multi- és transznacionális vállalatok. Univerzális, nemzetek feletti intézmények: Világbank, Nemzetközi Valutaalap, az amerikai Federal Reserve System (FED), a frankfurti Európai Központi Bank, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja, a londoni Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, a Gazdasági Együttműködés és Fejlesztés Szervezete, az Általános Vámtarifa-és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) helyébe lépett Világkereskedelmi Szervezet (WTO), az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés Szervezete, az Amerika-közi Fejlesztési Bank.

Az 1848-49-es szabadságharc igazi oka

Kevesen tudják, hogy az 1948-49-es magyar polgári forradalom és szabadságharc igazi oka az önálló magyar pénzrendszer megteremtése volt.

Az 1848-as európai forradalmi megmozdulásokat az a nemzetek feletti pénzkartell szervezte és mozgatta, amely tervei végrehajtására felhasználta saját alapítású szabadkőművességét: az illuminátusokat és az azok irányítása alá került párisi Grand Orient szabadkőműves páholyt. A pénzkartell legfőbb ellenfele az abszolutizmus volt, a dinasztikus és katolikus dunai monarchia.

A békés forradalom sohasem változott volna át fegyveres harccá, ha a pénzhatalom akkori irányítói, jelesül: a Rothschild-tulajdonban lévő Osztrák Nemzeti Bank nem robbantja ki a fegyveres konfliktust a bécsi udvar és az önálló közpénzrendszert követelő magyar kormány között. A magyar fejlődés legfőbb akadálya akkor is a pénz és a hitel hiánya volt, akárcsak ma.

Szabadságharcaink valós történetét csak a nemzetközi összefüggések és a háttérhatalmak titkos történetén keresztül ismerhetjük meg.

Az 1789-es francia forradalom anarchiába torkollott. 1830-ban, amikor a szabadkőművesség eltávolította a trónról X. Károlyt, már a szocializmus szót használták annak a politikai-kormányzati formának a megjelölésére, amellyel a jövőben kísérletezni akarnak. Párizsban 1835-ben megalakult az "Igazak Szövetsége". Ezt - mert túl pacifista volt - a Grand Orient átalakította Kommunisták Szövetségévé 1840-ben. A radikálisok vezetője egy 32-es fokozatú Grand Orient szabadkőműves, Karl Marx lett, aki Németországból jött Párizsba, majd onnan Londonba ment, ahol haláláig, 1883-ig élt.

Miként hatott mindez a magyarországi helyzetre? Miért mondhatjuk azt, hogy 1848-ban Európa-szerte a Grand Orient koordinálta a politikai megmozdulásokat? (Németországban is az Igazak Szövetségének egyik vezetője: Bernard Oppenheim, a dúsgazdag német pénzarisztokrácia egyik tagja diktálta az eseményeket.)

1848. február 28-án kitört az újabb francia forradalom, megfosztotta trónjától Lajos Fülöpöt, megszületett a második köztársaság, a Grand Orienthez tartozó Louis Napóleonnal. Rómában is köztársaság alakult, fellázadt a bécsi nép, lemondott V. Ferdinánd császár és magyar király a trónról; felkelések törtek ki Dániában, Írországban, Lombardiában, Schleswig-Holsteinben és Velencében. Németországot egy rövid időre egyesítette a frankfurti parlament, az egység a porosz király ellenállásán bukott meg.

A pénzkartell létrehozta saját szabadkőművességét, az illuminátusokat, akik 1782-ben a Wilhelmsbadban megtartott kongresszusukon határozták meg stratégiájukat: a köztársasági államformára való forradalmi áttérést (szemben a dinasztikus, abszolutista, katolikus monarchiákkal), Európa egyesítését egy államban, s a pénzkartell ellenőrzése alatt álló közös pénz-és hitelrendszer kialakítást. A pénzkartell a saját alapítású illuminátus páholya révén irányította a többi szabadkőműves páholyt.

1848. március 6-án, amikor megdőlt az orleansi monarchia, a párisi ideiglenes kormány 11 tagja közül 9 a Grand Orienthez tartozó szabadkőműves volt. A Nemzetgyűlés is szabadkőműves irányítás alá került. A Prieure de Sion akkori nagymestere Victor Hugo volt. A Nemzetgyűlés Bonaparte Napóleon unokaöccsét, a Grand Orienthez tartozó szabadkőművest: Charles Louis Napóleon Bonaparte-t (1808-1873) választotta elnökévé, - apja feltehetően Nathan Mayer Rothschild volt, a pénzdinasztia-alapító öt fiának egyike -, aki később III. Napóleon néven Franciaország császára lett.

[A Grand Orient 1851 decemberében államcsínnyel abszolút hatalomhoz juttatta Louis Napóleont. Ám ő nem engedelmeskedett többé a szabadkőműveseknek, és III. Napóleon néven császárrá kiáltotta ki magát. Olyan diktatórikus rendszert vezetett be, amelyet időszakonként népszavazással erősítettek meg a polgárok. Napóleon épp annak a Grand Orientnek lett az ellensége, amely hatalomra segítette.]

A magyar pénzügyi szuverenitás megteremtésének útja:

a., Az 1825-ös magyar reform-országgyűlés nem járult hozzá, hogy a magyar pénzügyeket egy osztrák magánbank intézze (a Rothschild-ház bécsi ága), miközben a pénzveréshez szükséges nemesfém Magyarországról került Bécsbe. De a pénz nemcsak nemesfém, hanem adók és kamatok formájában is folyamatosan áramlott ki az országból. A Széchenyi szorgalmazta magyar hitelszervezet is az ő kezébe került.

b., 1848. március 3.: a pozsonyi országgyűlésen Kossuth Lajos, Pest megye követe követelte a magyar pénzügyi szuverenitás megteremtését.(De sürgette az alkotmányos rend bevezetését is az abszolutizmus helyébe: Bécsben új alkotmányt, Pesten új Nemzeti Bankot!)

c., V. Ferdinánd 1848. április 11-én szentesítette a magyar követelések nagy részét, kivéve az önálló pénzügyeket. Az Osztrák Nemzeti Bank visszavonta hiteleit, nem váltotta be a váltókat.

Kossuth pénzügyminiszter hozzáfogott a bankjegynyomda felállításához, a nemesfém-fedezet ellenőrzéséhez. Április 19-én megtiltotta az arany és ezüst külföldre vitelét.

d., Az ONB ekkor azt kérte a császártól, hogy katonai erővel akadályozza meg a független magyar pénz kibocsátását. Ezért utasította a császár Jellasics horvát bánt a támadásra.

Kossuth Lajose., Kossuth 1848. június 17-én egy 18 pontos megállapodást kötött a Pesti Kereskedelmi Bankkal: 5 millió forint értékű arany és ezüst ellenében a bank kibocsáthat 12 és fél millió forintnyi bankjegyet. Lépéseket tett a kormány ellenőrzése alatt álló Nemzeti Bank létrehozására és a kamatlábak csökkentésére. 1848 augusztusában, a költségvetési vitában a következőket mondta:

"Azon nézetben vagyok, hogy ameddig befolyásom lesz Magyarország ügyeibe, a banknak nem akarom azon hatalmat adni a kezébe, hogy ő szabályozza Magyarország pénzügyeit. Őt csak eszközül, s mintegy tisztviselőül akarom használni bizonyos határok között. Ez okból nem ő bocsátja ki a pénzt, hanem csak kezeli bizonyos jutalomért..."

f., Amikor az uralkodó kétségbe vonta Magyarország jogát a pénzügyi önállósághoz, Deákkal az élén 100 tagú küldöttség ment az áprilisi törvényekkel az udvarba, de megalázóan elutasították őket, mire Batthyány lemondott. A kormány a nádor mellé bizottmányt rendelt. Az országgyűlés engedélyezte Kossuthnak, (szeptember 12.), hogy az ország védelme érdekében 5 forintos pénzjegyet bocsásson ki. A király szeptember 28-i manifesztumában: - "Magyarország népeihez" - nyíltan megtagadta a magyar pénzügyi törvények jóváhagyását, mondván: félti alattvalóit a fedezetlen papírpénztől.

g., Szeptember 29-én Jellasics vereséget szenvedett Pákozdnál. A bécsi polgárság elűzte a császárt, aki Olmützbe menekült. Kinevezte Windisgratzet főparancsnoknak, aki leverte a bécsi lázadást. November 6-án a király parancsot adott a magyarok leverésére is. A magyar haderő felszerelésére az országgyűlés jóváhagyásával 100 és 1000 forintos bankjegyeket hozott forgalomba. A harctéri sikerek hallatán a Kossuth-bankók árfolyama emelkedett, a kudarcok hírére csökkent. A fémpénz eltűnt a forgalomból.

h.,A pénzjegynyomda gépeit, a papírt és a nyomdászokat vasúton vitték Szolnokig, majd onnan szekerekkel Debrecenbe. Kossuth utasítást adott a nemesfémfedezet elszállítására, de ezt a Kereskedelmi Banknál dolgozó, igazgatói posztot betöltő Wodianer Sámuelmegakadályozta. Ő Rothschild megbízottja volt, aki Kossuth bizalmába férkőzött. (Széchenyi István terveit - pl. az önálló hitelszervezetet, a gazdasági egyenjogúságot, stb. - is a Rothschildok keresztezték.)

i., És mégis: nemesfémfedezet nélkül is a Kossuth-bankók megtartják értéküket, nincs infláció, nem kell külföldről magas kamatozású hiteleket felvenni: ez a pénzügyi szabadságharc győzelme! Eredményeit csak katonai, rendőri és adminisztratív eszközökkel tudták megsemmisíteni. Windisgraetz és Welden táborszernagy után Haynau táborszernagy következik 1849. május 30-án. Haynau édesanyja a Rothschild-ház alapítójának lánya. Haynau rendeletben kötelezi a lakosságot az osztrák kormány által kibocsátott kincstári utalványok névértéken történő elfogadására.

j., Havas József, a Kereskedelmi Bank igazgatósági elnöke - akivel Kossuth a bankjegykibocsátásról tárgyalt - a bécsi körök bizalmi embere volt. (Hangsúlyosan ismétlem: Kossuth pénzügyi tanácsadója, akit miniszteri bankárnak is kinevezett: Wodiáner Sámuel egyenesen a Rothschildok megbízottja volt.)

[1849. július 5-én Görgey főserege Vácnál megütközik az inváziós orosz erő előcsapataival. A kormány azzal próbálja feltartóztatni az orosz főerőt, hogy felajánlja a magyar koronát a cári család valamelyik tagjának Rűdiger gróf lovassági tábornokon keresztül. De már késő volt.]

k., Kossuth

 A  fegyverzet.

    Látva az ország, benne az emberek siralmas gazdasági helyzetét, ha értelmesnek szeretném magamat hinni, el kellett gondolkodnom azon, mi az a hatalmas változás, ami ezt meg tudta valósítani.

  Tulajdonképpen nem más, mint a világfosztogató pénzrendszer fegyverzete.

Ez nem áll nehézfegyverekből. Egyenként és darabonként, jelentéktelennek tűnő dolgok, melyek viszont, összességükben katasztrofális pusztítást képesek okozni. Azt, hogy ez az állítás nem szorul bizonyításra, a napnál világosabban mutatja számunkra, a saját helyzetünk, a világ, és a mi számunkra egyaránt a Görög, Spanyol, Portugál, Olasz, Francia, és még ki tudja hány ország helyzete.

    Melyek a globalizmus fegyverei?

A kapzsiság, a privatizáció, a kamatos kamat, a megfélemlítés, a kettős mérce, a korrupció és a kiszolgáltatottság.

Ezekkel a fegyverekkel gyűri le, a kiszemelt, és kellő óvatossággal nem rendelkező nemzeteket. Sokan beszállnak, mert nehéz ellenállni.

Először jön a mézes madzag, aztán a fekete leves.

  Ezek itt vaskos, de sokakban kétkedést kiváltó megállapítások. Megkísérlek némi párhuzammal élni, a kételyek eloszlatására, személyes véleményem alátámasztására.

  Mindezt, természetesen úgy, hogy nem nyeltem le a bölcsek kövét, ezért nem hiszem azt, hogy a dolgokat egyedül én látom, valódi mivoltukban.

Ebben az írásban, említek néhány tényt, következményt, de mindenki súlyozza a saját értékrendje szerint.

    Először talán a tények.

A rendszerváltást megelőzően, Magyarországon a foglalkoztatottság 90% fölött volt. Akinek volt munkahelye, az képes volt megfizetni az élelmezését, a lakhatását, a közüzemi díjait, és aki akart, az dolgozhatott. Aki egy kicsit szorgalmasabb volt, az tudott félretenni is. Annak jutott zártkerti „bódéra”, kertre, gyümölcsfákkal, zöldségekkel. Aki még ügyes is volt, annak autóra, motorkerékpárra, tehát szabad mozgásra. Aki képzett volt, ügyes és szorgalmas,

annak, ezen felül, az átlagnál kényelmesebb lakásra, nyaralóra, autóra, nyaralásra.  Aki jól helyezkedett, annak, néha minden eddig felsorolt követelménytől függetlenül is, jutott minden, sőt külföldre is utazhatott.

Hogyan lehetett mindezt fenntartani?

Becsületes gondolkodással és szervezéssel.

Mit értek ezen? Azt, hogy a legalapvetőbb emberi hibát, a kapzsiságot, a lehető legmélyebbre szorították vissza. Nem hagytak teret az érvényesülésére.

A stratégiai jelentőségű közüzemek, víz, gáz, villamos energia, a bankok és biztosítók, valamint a hasonlóan jelentős termelési volumenű üzemek, közösségi kézben voltak. Nonprofit módon, vagy minimális profittal működtek.

  Eklatáns példa erre, a gépjármű felelősség biztosítás. A háború után, a totális kommunista diktatúrában, autója csak a kiválasztottaknak lehetett. Alig volt jármű, akiért magánszemély volt a felelős. 56 után, megszűnt ez a korlátozás.

Szaporodott a járműpark, vele a magánkézben lévő is. Évek takarékossága után, sokan vehettek új autót is, de ha ezzel kárt okoztak, az esetek egy részében, ennek a megtérítése, veszélyeztette volna az adott család megélhetését, és ez, akkor, nem volt elfogadható a vezetés számára.

Bevezették a kötelező felelősségbiztosítást. Néhány évig ment a csekk rendszer. Biztosítok, befizetem, elfelejtem, nincs biztosításom, büntetnek,

kárt okoztam - nem tudok helytállni, stb. A biztosító, mint állami cég, nem meggazdagodni akart, hanem ellátni a valódi feladatát.

 Mit tett a vezetés?

1 Ft-tal emelte a benzin árát literenként, ezt a pénzt átadta a biztosítónak, és ebből, bőséggel fedezhetők voltak a károk. Aki az útra ki tudott menni, hogy kárt okozzon, annak volt benzin az autójában, tehát befizette a biztosítást.

Nem volt csekk, sem bírság, sem félelem, csak nyugalom, amiben infarktus sem volt. Minden kárt kifizetett a biztosító, amit másnak okoztunk, a sajátunk meg ránk tartozott. Egy, és csakis egy biztosító volt, és az sem hiénák kezében.

Ma, van egy kosárral. Különböző díjakkal és feltételekkel, de mind kaszálni akar, és tud is. Ma ezt a vezetés megengedi, sőt támogatja. Tudok olyan esetekről, ahol a kifizetett biztosítási díj ellenére a keletkezett károkat nem, fizették ki, mert eltűnt a fedezet. Az állam engedélyezte a társaság működését, beszedte a társasági adót, de nem állt helyt helyette, amikor csődbe ment.

Ezt, világszerte csalásnak hívták eddig. Nem tudom, ma mi a neve, de bizonyára valami zengzetes hazugság. Minden esetre, a peches károkozók, súlyos pénzeket fizettek ki a biztosító, és az állam helyett.

Melyik a becsületesebb rendszer? A csekk után nem fizetés, vagy a benzinnel vett biztosítás? Szabad a gazda.

Ugyanez van ma minden területen. Ellepték az országot a hiénák, és nincs védelem az emberek számára.

Hogy tehették?

A felsorolt fegyvereik alkalmazásával.

 A kapzsiság.

Sajnos, mindenkiben létezik. Ki jobban, ki kevésbé képes elnyomni magában. Van, akinek lételeme, legmeghatározóbb tulajdonsága. Ezzel a tulajdonságunkkal mentünk először lépre. A beígért „nyugati” életszínvonal és hazudott szabadság fényétől elvakítva, elfogadtunk diktátumokat, eladtuk a jövőnket, vazallus pártok, korrupt politikusok megválasztásával.

A privatizáció.

A mások kapzsisága tette tönkre a gazdaságot, vele az országot és az embereket, és mi hagytuk, és hagytuk. Sokan hitték el a hazugságot, hogy az állam, a közösség rossz gazda. Kevesen ütköztek meg a kényszerű privatizáción.

Mindenki tudhatta, hogy a szocialista szintű jövedelmekből, nem fogják tudni megvenni a gyáraikat a dolgozók. Épp ez volt az átverés. Míg másutt, felosztották a gyárakat részvényekre, és kiosztották a dolgozók között, nálunk, egy forintért meg lehetett venni egy acél, vagy gyógyszergyárat. Ezzel, szétverték, mert szétverhették az iparunkat. Megszűntek a munkahelyek, vagy idegen kézbe került a profit, ami ki is megy az országból. Nincs már acélipar, ami a legkiválóbb minőségű acélokat ötvözte, járműipar, ami a legmegbízhatóbb járműveket gyártotta, olajipar, ami az iraki olajfeltárások berendezéseinek nagy részét gyártotta, növényolajipar, ami a legkiválóbb olajat gyártotta a legigényesebb német ipar számára is. Ezt mind elvitte a kapzsiságból fakadó privatizáció.

A kamatos kamat.

A bankok sötét machinációja, melyekkel olyan kölcsönöket adnak,. Amit soha nem lehet visszafizetni, és az uzsorakölcsön visszafizetése után, többel tartozik az adós, mint amit egyáltalán kapott, ez a globalizmus törvényesített lopása.

A megfélemlítés.

Akit befűztek, vagy elkápráztattak a hitelekkel, azután elvették az állását, ellehetetlenítették az életét, és egyfolytában kilakoltatással fenyegetik, az fél.

Aki fél, az nem mer gondolkodni, a vele szemben megnyilvánuló aljasságok ellen tenni sem. Ebben az erejük, de van egy határ!

Amikor valakit már mindenéből kiforgattak, kilakoltattak, szétverték a családját ezzel, és az élete már egy kalap semmit sem számít, az már nem fél. Nem fél, sőt, tétlenségében van ideje gondolkodni, és ez veszedelmesen nagy ellensége a gazemberségnek.

A kettős mérce.

Amivel szembefordítják egymással, a kijátszott embereket. Körmük szakadtáig tagadják, de használják. Maga ez egységes adó sem más. Akkor lenne igazságos, ha mindenkinek azonos lenne a kereseti lehetősége is. Ezt nem garantálják.

Akkor hogyan várhatnák el, hogy az éppen még élni tudó, ugyanannyit fizessen, mint a dőzsölő. Ez a kendőzetlen megosztás eklatáns példája. Az uzsora, és pénzmonopólium, a másik jellemző erre a kettős mércére. Ha a bankok tonnaszám nyomják a fedezetlen pénzt, hitelezik a nem is létezőt, az monetáris politika, ha más teszi ezt, azt üldözik. Hol a törvény előtti egyenlőség?

A Korrupció.

Amikor magyar cég, magyar út megépítését el nem nyerheti, vagy ha mégis, az csak kiválasztott cég lehet. Ez vállalja aranyáron, mégis ő nyer, mert a haver, adott egy kétszer irreálisabb magas ajánlatot. Aztán kiadja alvállalkozónak, az egy következőnek, és a végén, bagóért megépíti a magyar cigány, akit vagy kifizetnek, vagy nem.

A kiszolgáltatottság

Akit mindenéből kiforgattak már, és éjjel nappal dolgozik a túlélésért, az kiszolgáltatott. Az ország, akinek szétverték a gazdaságát, az is. Akit eladósítottak csalással, az is. Ezzel súlyosan visszaélnek, mert a kiszolgáltatottnak nincsen választása. Elfogad diktátumokat, amíg rá nem jön, hogy ennek nincs vége. Amíg meg nem érti, hogy a holnap, amikor majd „jobb lesz”, az nem az ő élete, és soha el nem jön.

      Azt hiszem, a magyarság már megértette. Még az sem lehetetlen, hogy ez a kormány is. Most, hogy nem akaródzik Orbánnak elfogadni a diktátumokat, megpróbálnak megfélemlíteni. Befagyasztjuk, kizárjuk, lebunkózzuk elföldeljük.

No no! Itt él egy nemzet. még a legsötétebb hazugságok szerint is, legalább ezer éve. (sokkal régebben) Ez alatt bebizonyította, hogy a legnehezebb helyzetben is meg tudott állni önállóan. Nem voltak globál-gazemberek a nyakán, bankok a pénzén, spekulánsok a kenyerén. Ma is képes az önállóságra, ha leülepszik az agyáról a lila köd. Már ritkul, sőt, néhol már az Isten napja áttörte ezt a felhőt.

Ha a Viktor, kiviszi ezt az országot a mocsokból, amibe 20 év alatt ő, és mások belekergették, akkor megtette, ami tőle elvárható. Ha fél a döntéstől, kérdezze meg a népet. Nem holmi urnák, bohóckodások sumákságok, egyszerű olcsó népszavazás. Minden állampolgárnak van személyi száma, aminek alapján nyilvántartják, mint a vágómarhákat. Most ennek előnyét kell kihasználni, mert a hátrányaiból épp elég.

Minden önkormányzatnál, iskolában, könyvtárban van internet.

Egy program kell, amelyben benne van minden szavazati joggal rendelkező polgár személyi száma. Helyenként a termináloknál kell max 3 ember.

Egy kormánypárti, egy ellenzéki. és egy nemzeti kötődésű. Ők, egyetértésben, a személyi igazolvány alapján beírják a szavazó személyi számát. Ha a szám helyes, a szavazófülkében aktiválódik két gomb, egy zöld, meg egy piros.

Fölötte hatalmas betűkkel plakát. Akar e Ön adósrabszolgaságban éhen veszni?

Ha igen, nyomja meg a zöld gombot.

Ha nem, akkor nyomja meg a pirosat.

Vigyázat, csak egyet fogad el a gép. Gondolja meg!

Így lehet egyértelmű kérdésre, akár egy hét alatt, egyértelmű választ kapni, olcsón és tisztességesen. A terminál nem jelez vissza, hogy igen, vagy nem. A bizottság, csak annyit lát, hogy szavazott a polgár. Mikor a programot lezárták, és több szavazatot nem fogad el, akkor adja csak ki az eredményt, de csak számszerüen igen és nem, Akkor lehet személyazonosítás nélkül, kinyomtatni a helyi eredményeket, és ellenőrizni a központi szerveren, hogy egyezik e a helyi eredmények összege, a szerver által mutatott végeredménnyel. Nem kell a csalás, az oldal szalonna, a hónapos agymosás. A becsületesség előbbre visz.

Mindenki azt mond amit akar, ameddig akar, a fülkében a szavazó dönt, legjobb belátása szerint. Svájcban ez természetes. Minden komolyabb kérdésben népszavazás dönt, és jól dönt. Itt is jól döntene, akár hetenként is.

Béla László

Miért mindig IZLAND ? Miért nincs a hírekben ? Hát ezért...

Mivel rendkívül fontos információnak tartom, ezért osztom meg ezt a cikket veletek - főleg azoknak, akik nem értik,miért emlegetjük állandóan Izlandot pozitív példaként! 

Látjuk, hogy az egész világ nyögi a nemzetközi pénzkartell kizsákmányoló bankrendszerét és egyre kevésbé képes újra és újra értéket előállítani az uzsorakamat és a kamatos-kamatos-kamatos uzsora kifizetésére. Erre csak egyetlen eszköz van: önmagától megvonja az állam, amit csak tud, hogy működését finanszírozni tudja - ez persze adókat és megszorítást jelent az állampolgár számára -, hogy törleszteni tudja azt a hitelt (IMF vagy világbanki mindegy) , amiről minden józan közgazdász tudja, hogysoha ki nem fizethető, hiszen a piacon nincs is jelen annyi pénz, ami digitálisan/vagy papíron ki van helyezve !!!
Nézzük akkor a cikket: (eredeti : Deena Stryker – Iceland’s On-going Revolution )

Talán emlékszünk, hogy a 2008-as gazdasági válság elején, Izland a szó szoros értelmében csődbe ment. Az okokat csak kutyafuttában említették és azóta Európa ezen kevésbé ismert tagja újra a feledés homályába merült. És már-már feltűnő,miért nem szerepel (szerepelhet) a globalista médiában az, amit ez a kis ország végrehajtott...

Mikor egyik Európai Uniós ország dől be a másik után vagy közelít a csőd felé, megingatva az eurót, befolyásolva az egész világot, a legutolsó dolog amit a hatalom szeretne, hogy példaként tekintsünk Izlandra. És elmondom miért:

A neoliberális rezsim 5 év alatt Izlandot (népessége 320 ezer, hadserege nincs) a világ egyik leggazdagabb országává tette. 2003-ban az ország bankjait privatizálták, és hogy külföldi befektetőket vonzzanak, online bankolást kínáltak, melynek alacsony költsége viszonylag magas megtérülési rátát tett lehetővé. Az IceSave-nek nevezett számlák sok angol és holland kisbefektetőt vonzottak. De ahogyan gyarapodtak a befektetések, úgy nőtt a bankok külföldi adóssága. 2003-ban Izland adóssága a GNP-jének (Gross National Product – Nemzeti össztermék) 200-szorosa volt, míg 2007-re 900-szorosára nőtt. A 2008-as pénzügyi válság adta meg a kegyelemdöfést. 
Bedőlt és államosításra került a három legnagyobb izlandi bank, a Landbanki, Kapthing és Glatnir, míg a Kroner euróban számolva értékének 85%-át bukta el. Az év végére Izland csődöt jelentett.

A várakozásokkal ellentétben, a válság hatására, a részvételi demokrácia és egy új alkotmány révén az izlandiak visszanyerték önrendelkezésüket. De csak sok szenvedés árán.

Geir Haarde, a Szociáldemokrata koalíciós kormány miniszterelnöke megegyezett egy több mint 2 milliárd* dolláros kölcsönben, amihez az északi országok hozzáadtak még két és fél milliárdot. De a külföldi pénzügyi világ nyomást gyakorolt, hogy az ország drasztikus intézkedéseket vezessen be. Az FMI és az Európai Unió át akarta vállalni a tartozást, mondván, hogy ez az egyetlen módja, hogy az ország visszafizesse tartozását Hollandiának és az Egyesült Királyságnak, akik kártérítést ígértek állampolgáraiknak.

A tüntetések és zavargások tovább folytatódtak, és végül lemondásra kényszerítették a kormányt. A 2009 áprilisára előrehozott választások eredményeként baloldali koalíció jött létre, ami elítélte a neoliberális gazdasági rendszert, deugyanakkor azonnal engedett a követeléseknek, hogy Izland visszafizessen 3.5 milliárd eurót. Ehhez az kellett volna, hogy minden egyes izlandi állampolgár, 15 éven át havi 100 eurót fizessen, 5.5%-os kamatra. Ez volt az utolsó csepp a pohárban.

Ami ezután történt, rendkívüli volt. Az elképzelés, miszerint az állampolgároknak kell fizetniük a pénzügyi monopóliumok hibáiért, hogy egy egész nemzetet megadóztathatnak, hogy megfizettessék a privát szféra adósságait, összezúzta és átalakította az állampolgárok és a politikai intézményeik kapcsolatát, és Izland vezetőit végül az állampolgáraik mellé állította. 
Az államfő, Olafur Ragnar Grimsson nem volt hajlandó aláírni a törvényt, ami Izland állampolgárait tette volna felelőssé a bankárok adósságai miatt és népszavazást írt ki.

A nemzetközi közösség persze csak növelte az Izlandra nehezedő nyomást. Az Egyesült Királyság és Hollandia azzal fenyegetőzött, hogy mindezt az elszigeteléssel torolja meg. Mikor az izlandiak szavazni mentek, a külföldi bankárok azzal ijesztgettek, hogy megakadályoznak bármely IMF támogatást.Az angol kormány pedig azzal, hogy befagyasztja az izlandi megtakarításokat és számlákat. Ahogyan Grimsson mondta: 
“Azt állították, hogy ha nem fogadjuk el a nemzetközi közösség feltételeit, akkor az észak Kubájává válunk. De ha elfogadjuk, akkor mi leszünk az észak Haitija.” 
(A kubaiak a szomszédos Haiti szörnyű állapotát látva szerencsésnek érezhetik magukat.)

A 2010 márciusában megtartott népszavazáson az emberek 93%-a az adósság visszafizetése ellen voksolt. Az IMF azonnal befagyasztotta a hitelt. De a forradalmat (bár a TV-ben nem mutatták), nem lehetett megfélemlíteni. A nép dühös állampolgárainak támogatásával, a kormány megkezdte a büntetőjogi nyomozásokat a válság felelősei után. Az Interpol nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Kaupthing ex-miniszterelnök, Sigurdur Einarsson és más bankárok ellen, akik az összeomlást követően elmenekültek az országból.

De az izlandiak nem elégedtek meg ennyivel: úgy döntöttek, hogy új alkotmányt írnak, ami megszabadítja az országot a nemzetközi tőke és a virtuális pénz hatalmától. (Az eddig érvényben lévő alkotmányt még 1918-ban készítették, amikor Izland elnyerte függetlenségét Dániától, és az egyetlen eltérés a Dán alkotmánytól a “király” szó “elnökre” cserélése volt.)

Az új alkotmány elkészítéséhez Izland népe 522 olyan, egyik politikai párthoz sem tartozó felnőtt közül, akik legalább harminc másik állampolgártól kaptak ajánlást, kiválasztott huszonötöt. Ez a dokumentum nem néhány politikus munkája volt, hanem az interneten írták. Az alakító üléseket online közvetítették és bárki beküldhette a véleményét és a javaslatait, folyamatosan tanúi lehettek az alkotmány alakulásának. A részvételi demokrácia folyományaként kialakult alkotmányt, a következő választások után a parlament elé fogják terjeszteni.

Néhány olvasó emlékezhet, hogy Izland kilencedik századi mezőgazdasági összeomlása szerepelt Jared Diamond hasonló címmel megjelent könyvében. Napjainkban viszont Izland, amint azt a valutalap új vezetője Christine Lagarde megerősítette, az elkerülhetetlennek vélt forgatókönyvvel épp ellentétes módon lábal ki a pénzügyi összeomlásból. 
Görögország polgárainak azt mondták, hogy az állami szektoruk teljes privatizációja az egyetlen megoldás. És Olaszország, Spanyolország és Portugália is ugyan ezzel a veszéllyel néz szembe. (Hozzáteszem Magyarország is...Szerk)

Meg kéne nézniük Izlandot. Egy kis ország, aki nem hajolt meg a külföldi érdekek előtt, és aki hangosan és nyíltan kinyilvánította függetlenségét.

Hát ezért nem szólnak róla többé a hírek./ Interjú Ýmir Björgvin Arthúrsson-al, a MyRejkyavik utazási iroda vezetőjével, a "NEM"-mel voksolás egyik támogatójával, fordításom lentebb: /

- Hogy vagy?

- Jól, kiválóan, és te? Mint tudod, azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk a gazdasági összeomlásról.

- Igen.

- Mivel magyaráznád az összeomlást, abból a szempontból, hogy milyen volt korábban?

- Az alapvető dolgok nem változnak. Mint ez a medence. Ezt a gazdasági összeomlás nem változtatja meg… még. Az összeomlást megelőzően egyfajta utópiában éltünk, egy nagyon furcsa világban. Mivel az izlandi bankok hatalmas összegeket kaptak a külföldi nagybankoktól, így rengeteg pénz jött Izlandra. Ahogyan máshol is, az ingatlanpiac nálunk is nagyot robbant. 
És azt mondanám, hogy az alapvető változás… még nem következett be. Mivel pillanatnyilag minden jegelve van. A kormány még nem igazán néz szembe a problémával. A háztartások talán 45-50%-a gyakorlatilag csődbe ment és senki nem tett még semmit. Nincsen semmiféle terv a megmentésükre. Szóval ami történt, az egyfajta nagy psszt… és… nyilván az emberek most nem férnek hozzá semmiféle pénzhez. Korábban túl nagy hozzáférésük volt a pénzhez és elpazarolták. De én azt mondom, hogy a népnek van ehhez a legkevesebb köze. Az egész mögött néhány bűnöző politikus és bankár áll.A nagy változás most az emberek hozzáállásában megy végbe, ami nagyon jó. Visszatérnek a gyökereikhez, ehhez itt [a gejzírmedencére mutat], visszatérnek ahhoz, ami igazán számít. Kevésbé szól már az élet a Range Roverek-ről, a nagy terepjárókról és a drága házakról, hanem inkább a természetről, ami úgy gondolom, hogy nagyon helyes. Egy időre elvesztettük a kapcsolatot a valósággal, és szerencsére az emberek most egyre inkább kezdenek rájönni, hogy milyen gazdagok is vagyunk, hogy olyan kultúra és természeti erőforrások jutottak nekünk, amilyenek. Úgyhogy ezért voksoltunk nemmel a népszavazáson.

- Igen

- És most nagyon büszke vagyok arra, hogy izlandi vagyok. Mert nemet mondunk. És tettük ezt annak ellenére, hogy a kormány könnyedén manipulálta a legtöbb újságot, és az üzenetük az volt, hogy ha nemet mondunk, mi leszünk az északi Kuba. Ez az ijesztgetés taktikája volt. Azt mondták, hogy ha nemet mondunk, akkor a munkanélküliség meg fog duplázódni, a szegénység nőni fog, nem lesz bevételünk és munkánk, és nem lesznek hitelek. De szerencsére az emberek rájöttek, hogy nincs szükségünk hitelekre. Mindössze helyesen kell cselekednünk. 
Valójában az egész világnak erre lenne szüksége. Hogy helyesen cselekedjen. Ne azt, amit a bankároktól való félelemében tenne, hanem ami a helyes. Minthogy most épp a hátam mögött kel fel az éjféli nap…

- Hát igen. Április 9-én mi kudarcot vallottunk [vélhetően Görögországra gondol - a ford. megj.], a boldogság, az ünneplés olyan volt, mint Káin tőre… mivel a problémát nem oldottuk meg. Tudod, hogy milyen mély a probléma, úgyhogy korai volt az ünneplés. Milyen mélyre tudunk leásni?

- Igen. Nos, a kormány érve az igen mellett az volt, hogy ha igent mondanánk, akkor egy csomó pénzt kapnánk az IMF-től, hogy “kijavítsuk” a jelenlegi problémát. 
A jelenlegi probléma pedig, hogy gyakorlatilag csődbe mentünk. Senki se néz szembe a problémával, hogy annyi pénzzel tartozunk, és mindössze 330 ezren vagyunk, és a végére a pénzügyi szektor 12x akkora volt, mint maga az izlandi állam, hogy a történelem tíz legnagyobb bankcsődje közül kettő a mieink közül került ki, hogy már eddig is igen keményen sújtott minket. 
Úgyhogy nem ez a kérdés. Számomra inkább az a kérdés, hogy mit teszel, ha valaki csődbe ment. Adsz neki még több pénzt? Nem ezt teszed. Úgyhogy én azzal érveltem, és ezt megvitattam egy jó barátommal is, aki egy kicsit idősebb nálam és jobban benne van az építő és gyáriparban, és végül úgy éreztem, hogy egyetért velem, hogy az egyetlen út, hogy nem építünk többet. Csak egy Föld bolygónk van, nem lenne szabad mindent beépítenünk. És azáltal, hogy nem kapunk több hitelt, különben sem értem miért adna nekünk bárki is, amikor tudhatja, hogy képtelenek lennénk visszafizetni,  kivéve persze, ha elveszik ezt itt [a gejzírmedencére mutat], amit én nem akarok odaadni. 
Úgyhogy semmi más oka nem lehet, ha kölcsönt adnak Izlandnak, hogy megkaphassák a vizet, a halakat, a megújuló erőforrásainkat és… az ivóvizünket és persze a természetet. 
Én úgy látom, hogy ez az egész talán a legjobb dolog volt, ami Izlanddal történhetett. Mert amikor nemet mondtunk, az azt jelentette, hogy új módon kell elkezdenünk gondolkodni. Nem úgy, mint a disznók, akiket addig etetnek pénzzel, míg olyan kövérekké nem válnak, hogy már felállni is képtelenek és akkor jönnek és felraknak minket a grillsütőre. Én legalábbis így látom.

(Forrás)

Bejegyezte: SBG Buddha dátum: 10:08 

Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás a TwitterenMegosztás a Facebookon

Címkék: Conspiracy, IMF, Izland

23 megjegyzés:

Dewri írta...

Hát nálunk ilyen sajnos nem lesz... A mi államfőnk csak azt írja alá, amire parancsot kap fentről... És sajnos a nép összefogása is hiányzik, mert senki nem a nagy nemes célt nézi, hogy végre jobb lenne az országnak és lenne normális jövőnk, hanem azt, hogy ha tüntetni megy, akkor kirúgják a munkahelyéről és éhen hal a családja...:(

2012. január 9. 11:42

Cody írta...

nekik volt, van olajuk, fűtésért nem kell fizetni stb, tehát igy azért könnyebb nemet mondani.... nekünk is lenne sok minden, csak már rég külföldi kézben van :(

2012. január 9. 12:24

speed írta...

nekik van de hát nekünk is van ki csak nem használjuk parlagon vannak a földjeink ki irtatták velünk az állatainkat kivágatták a gyümölcsöseinket bezáratták a gyárainkat és kivitték külföldre a gépeket mindent előtudnánk magunknak teremteni csak akarnunk kell kellene autó iparral rendelkeztünk volt kohászatunk vonatokat gyártottunk ez azért szerintem nem semmi

2012. január 9. 14:15

Pacal írta...

Tudom, hogy nem ide vág, de ezúton szeretnék szólni minden kedves tettvágytól fűtött olvasónak, hogy a www.eberdjunk.atw.hu-n készített fórumon szépen lassan gyülekeznek az emberek, és számítunk még soksok összefogni akaró, gondolkodó és jószándékú emberre. Nem egy nagy szám, de szabad témaindítás van, és egyenlőre kicsi, de barátságos közösség.
Egyúttal a blog szerkesztőjéhez is lenne egy (remélem nem túl nagy) kívánságom. Ha esetleg valamilyen módon hírt tudnál adni erről (akár csak említés szinten is), rendkívül hálás lennék. :) Köszönettel, Pacal

2012. január 9. 14:29

Dewri írta...

Talpra lehetne állni itt is:

http://domonyi.aries.hu/Makoi_gazvagyon.html

2012. január 9. 14:35

Miklós írta...

MAGYAROK ! SEMMI SINCS VESZVE ! APÁM A MAGYAR HADSEREGBEN HARCOLT AZ OROSZ FRONTON ! NEM ADTA FEL A 40 FOKOS HIDEGBEN ,HARCOLT,MENETELT TOVÁBB ÉS TÚLÉLTE ! GONDOLJUNK RÁJUK ÉS ÉRTÜK HARCOLJUK KI VÉGRE A SZABADSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK ! Politikus csak néhány van ,fél a tömegtől és menekülni fog a nép haragja elől ! Kövessük Izland példáját ! Ők mertek és megnyerték a csatát a világ hóhéraival a bankárokkal szemben !!!

2012. január 9. 16:25

hulkman írta...

EZ TETSZIK!!!!! CSATLAKOZOM!!!!.-)

2012. január 9. 18:12

renhoek írta...

NE ORDÍTS! Úgy se tudsz semmit tenni, ezért csinálták a TEK-et, meg a díszezredet. Viktorka be lesz betonozva hosszú-hosszú időre. 

Amúgy remek tanulmány. Csakhogy Izland és Magyarország között hatalmas különbségek vannak. Nehogy azt higgyük, hogy nálunk ez lenne. Egyrészt sokkal nagyobb a népesség. Másrészt olyan szintű a társadalmi széthúzás, hogy bizonyos értelemben a cigányok előrébbvalóak nálunk. Összetartásban minimum.

Nálunk ha beüt a csőd, akkor emberek milliói fognak éhezni és nem fognak tétlenül ülni. Sajnos a magyar és a cigány is egymást fogja ölni, a szegény a gazdagot rabolja majd. Itt biztosan nem lesz összefogás, hogy építsük újra az országot. Itt pusztulás lesz, felfog égni az ország töviről hegyire, és az lesz a legkevesebb gondunk, hogy blogokat olvasgassunk. Szóval a magyar népet sajnos nem tudom összehasonlítani az izlandival. Vagy akár a japánokkal, micsoda önuralom és akarat volt bennük a katasztrófa után. 

A mi népünk már kellően ostobává és nyomorulttá süllyedt az évek során, és hiába mondod a mónika són nevelkedett barmoknak, hogy tessék kimenni földet művelni és megtermelni a kaját.. A fenéket fog, elvágja a torkodat és ellopja a tiédet. Arról nem is beszélve, hogy itt van 1-2 millió cigány, akik most sem dolgoznak. Mit gondoltok mit fognak csinálni ha nem kapnak segélyt? Kaszával fogják lemészárolni a falvainkat. 

Itt ha csőd lesz, akkor Argentína lesz. Azt pedig 10-20 év nyomor és fosztogatás követ.

2012. január 9. 19:17

hunbulcsu írta...

Kedves Miklós, édesapád kiváló ember lehetett és nagy küzdő, erős ember. A magyar nemzet tele van ilyen a világ számára ismeretlen hősökkel, nagy harcosokkal, nem igaz, hogy elkorcsosultunk és elgyengültünk, ezt az ellenségeink akarják elhitetni velünk. Még mindig, ennyi agymosás és egyéb gyengítő hatás ellenére erősek vagyunk, ez az igazság, minden más ezzel kapcsolatban téves, tudatos vagy tudatlan hazugság. A génjeink nem korcsosultak el, lélekben és testben erősek, szívósak vagyunk, ha képesek lennénk egy valódi, tömeges összefogásra és egy erkölcsileg tiszta cél érdekében közös cselekvésre, az egész világ összefoghatna ellenünk, akkor sem tudna legyőzni, nincs nagyobb erő az igazságnál és aki azért küzd, a nevében él és harcol, soha nem veszít. Ez nem naiv érzelmesség, ez a kőkemény valóság, csak tudni kell mi az igazság, és tisztán kell érte küzdeni. 

Elménknek hihetetlen ereje van, rendelkezem reiki mesteri beavatással, érzékeltem már energiákat, ezt tudom, ez elementáris atomenergia, ha tudjuk használni, mindent elsöpörhet. A harcot akkor veszítjük el, amikor úgy döntünk, ez is a mi döntésünk, tehet bármit a másik, ha kitartunk döntésünk mellet, mármint hogy győzünk, azt senki nem tudja elvenni tőlünk, akkor győzünk. Ezt bizonyította be édesapád a gyakorlatban, ez a valóság, ha hiszünk magunkban, senki sem győzhet le, nem gyengíthetnek meg amíg erős ez a hitünk. A lényeg mindig tiszta és egyszerű, érthető, csak tartsuk mindig elménkben, ez a titok, kitartani és hinni benne. És eljön a győzelem, vele a dicsőség, ha itt lesz az ideje. A hitványaknak, árulóknak, gazembereknek pedig a bukás és a szégyen, ez törvényszerű, nincs felette hatalmunk, csak a Teremtőnek.

2012. január 9. 19:24

Titta lóke írta...

Minden valószínűség ellenére, tételt gyakran elfeledjük:
https://www.youtube.com/watch?v=B8DKJuE1zbw
http://www.csillagtitkok.hu/cikkek/plutoi-fordulat-magyar-honban-a-fonix-madar-szarnyai-alatt.html

2012. január 9. 20:03

ase19 írta...

http://grapevine.is/Features/ReadArticle/A-Deconstruction-of-Icelands-Ongoing-Revolution

Az erintettek valasza a cikkre.. erdemes ezt is elolvasni...

2012. január 9. 20:17

Évi írta...

Pacal én regiztem az oldaladra, remélem, ott is csupa jószándékú, segítőkész ember gyűlik össze, mint ahogy itt is.

Mindenkinek:

Az sajnálatos tény, h szét akarták teljesen zilálni a magyar népet, holott ez valójában nincs is így. Ezt szerintem mesterségesen gerjesztik, méghozzá a sötét háttérhatalom és a kiszolgálói. És ezen sohasem késő változtatni, akár ebben a pillanatban is lehet.

Valószínűleg ők terjesztik és ültetik el a köztudatban, h a Magyar emberek széthúznak.

Itt az idő,h bebizonyítsuk ennek az ellenkezőjét. Úgy érzem, valamiért nagyon félnek tőlünk, Magyaroktól, valami különleges csak lehet népünkben, annak ellenére, h folyamatosan támadnak bennünket - vagy éppen ezért? éppen ezért támadnak minket?

Akkor viszont tapsoljunk és örüljünk, mert ez már fél siker! És lesz ez még több is jobb is!

Magyar Szívek bátorság és összefogás és szépen tisztelettel beszélgessünk egymással.
Szeretettel

2012. január 9. 21:11

 Független igazságszolgáltatás?

  Viccelnek?

Több, mint húsz éve nincsen részünk benne. Már letöltötte a 10 éves börtönbüntetését az a Táncos Gábor, akit vétlenül, ártatlanul, más, elkövető helyett a „független” bíróság ítélt el, a szintén „független” rendőrség, erősen megkérdőjelezhető nyomozati anyaga alapján, Tényfeltáró újságírók kinyomozták, sőt publikálták is, hogy a hatóságok ismerték, az elkövető személyét, és ez a Táncos Gábor volt az a koronatanú, aki látta az elmenekülő elkövetőt, és úgy került kapcsolatba az üggyel, hogy megpróbált tanúként segíteni a tettes kézrekerítésében. Segítő szándékat 10 év „független” börtön-

büntetéssel díjazták.

    Az is a függetlenség „fényes bizonyítéka”, ahogyan Budaházyt évekig börtönben rohasztották minden konkrét bizonyíték nélkül.

     Mindezeken túl, tudok olyan bírósági eljárásról, ahol egy privatizált közüzemi szolgáltató, kiállított hamis, nem valós fogyasztásról szóló számlák alapján, többszázezer Forint végrehajtását kérte. Az állampolgár ellentmondott.

A bíróság, a már korábban kifizetett fogyasztás igazolását nem fogadta el.

Egyetlen kérdést volt hajlandó vizsgálni az ügy elejtése kapcsán, kifizette e az állampolgár a vele szemben támasztott megalapozatlan követelést.

Mivel az ügyfél ezt nem tudta, természetesen nem is akarta kifizetni, nem is tudta igazolni a kifizetést. Ennek hiányában, a „független” bíróság, gépiesen

megítélte a megalapozatlan követelést. Tekintve, hogy az összeget az elmarasztalt nem tudta kifizetni, gátlástalanul ráterhelték a jövedelmére, és azóta is havonta vonják az embertől az összeget, mit sem törődve azzal, el tudja e látni a családját, a gyermekeit, ezzel a teherrel együtt.

  Ne nézzük egymást hülyének!

Ne beszéljünk Magyarországon igazságszolgáltatásról!

Ha lehet, még jogbiztonságról sem!

Béla László

 Készül a csapda?

   Viktorunk politikája, meghozott döntései, annyira összetettek és kiismerhetetlenek, hogy minden lehetőség benne van a pakliban.

Azt  látjuk, hogy a megszorítások súlyosabbnál súlyosabb tételeit teszi a nép nyakába, de azt is látjuk, hogy intézkedéseket tesz, bizonyos lehetetlen helyzetek enyhítésére. Ennem okán, szembe megy a pénzoligarchia elvárásaival.

Kőkeményen kiállni látszik a magyar függetlenségért. Mintha, még az általa korábban elidegenített MNB visszaszerzésére is tenne lépéseket.

   Hogy mindezt, azzal a szándékkal teszi e, hogy okot szolgáltasson a leminősítésekhez, vagy valódi törekvések, ez abból fog kiderülni, mennyire tart ki az álláspontja mellett. Egy tény, a jelenlegi állapotot, a nehézségeivel együtt sem tudom, sem jónak, sem rossznak megítélni. Persze, nem is az én dolgom.

Az én dolgom legfeljebb az, hogy felhívjam a figyelmet mindenre, amit meglátok, és amiben veszélyességet vélek felfedezni.

Ilyen ma az „utcai politizálás”.

  Most, a magyarságnak eddig legtöbbet ártó két csapat. Az MSZMP. utódja, az MSZP. és az SZDSZ. klónja, az LMP. ellenzéki „koalícióban” próbálja ellehetetleníteni Orbánékat. Tiltakoznak, tüntetnek, balhéznak.

Nem is lenne baj, ha nem azok ellen a rendelkezések ellen lázadnának, amelyek sokkal inkább, az ország érdekeit látszanak támogatni, mint a kifosztókét.

Ettől viszont, a Viktor, sértve érzi magát. Utcára kívánja vinni a híveit. Annak demonstrálására, hogy a kétharmad mögött, valós támogatottság van.

   Sajnos, nem zárható ki, a cinkos összekacsintás sem, az aktivizált ellenzék, és az aktivizálni kívánt kormánypártiak vezetése között.

Nem zárható ki a szándék, hogy a két tábort, erőszakosan, össze akarják uszítani. Nem szabad beszállni a hintába.

A korábban olvasatlanul aláírt masztrichti szerződés értelmében, ha egy területen erőszak alakul ki a kormánnyal szemben, az Eurogendffor, vagy miféle névre keresztelt európai terrorkülönítmény, a leggyilkosabb felhatalmazással bevonulhat az ország területére, hogy kiszakítson az ország testéből, végigpusztított területeket, örökre és visszavonhatatlanul európai fennhatóság alá helyezve. Ezt, valami újabb Trianonként képzelik véghez vinni.

Nem kell az erőszak!

Egyenlőre, ameddig az unió tagjaiként vonatkozhat ránk a masztrichti szerződés, fokozottan kerülni kell minden erőszakot, ami okot szolgáltathat a nemzetközi terroristáknak, az ország elleni támadásra.

Ha végre kidobnak az Unioból, mint „összeférhetetleneket”, akkor sem kell erőszak, de akkor, ez a veszély már nem fenyeget bennünket.

Ezekben a válságos időkben, a magyarságnak fokozottan vigyáznia kell magára, mert a sötét oldal, minden lehetséges eszközt bevet a megsemmisítésére, de ez nem sikerülhet, mert akkor nem valósíthatjuk meg, történelmi feladatunkat.

Béla László

 Az IMF. csoda!

Amennyire kivehető, a kiszivárgott, és kihirdetett információk átláthatatlan szövevényéből, az IMF, nem hazudtolja meg önmagát.

Amit a Viktor elé toltak a „nagyok”, amit Ő nem volt hajlandó olvasatlanul aláírni, az közröhely, de inkább közfelháborodás tárgya. Nagyjából olyan, mint a masztrichti szerződés, amit a szoc-lib kormány, a maga stréberségével, elsőnek, olvasatlanul írt alá.

   Ami kivehető, azt várják tőlünk, hogy Magyarország adjon az IMF.-nek, mondjuk ezer Ft.-ot, részletletagadásra, támogatás, tagdíj, vagy a jó Isten tudja, milyen címen. Ha ezt az összeget odaadnánk, és mellette hajlandók lennénk, a lakosság további egyharmadának éhen veszejtésére, önállóságunk teljes feladására, akkor ők, mármint a bankok, hajlandók lennének a mi. befizetett  ezer Ft.-unkból, akár nyolcszázat is visszaadni, természetesen uzsorakamatra.

Ez valóban nagy találmány. Így lehetne, munka nélkül jó, munkával fedezett pénzhez jutni.

    Az IMF. nagyon találékony, de tegyük fel, hogy mi sem vagyunk kevésbé találékonyak.

  Nekünk is lehet, egy hasonlóan „korrekt” javaslatunk.

Ami pénzt eddig, ettől a bagázstól kaptunk, annak a másfélszeresét már visszafizettük. A gazdaság természetes működésében, ez a bankok számára hatalmas üzlet. (volt)

    Ha a kormány azt mondja, most felejtsék el, legalább tíz évre a követelésüket, semmit nem adunk fel az önállóságunkból, és a lakosság gazdasági kivégzése helyett, a belső fejlesztésekre fordítjuk, az eddig adóság szolgálatra fordított forrásokat, az felemeli az ország gazdaságát. Vége lehet a megszorításoknak, amit a bankok világszerte erőszakolnak. A bankok szempontjából, ez, az uzsorahitel természetes kockázata. A „maszek” uzsorásokat ma Magyarországon börtönbe zárják. Ha a bankoknak várniuk kell a „pénzükre”, amit uzsoraként rólunk akarnak lehúzni, ez még mindig egy szelíd megoldás.

  Az országra, a hitelminősítők kockázati besorolása, ezt a helyzetet már konkrét valóságként kezeli, hiszen azt állítja, hogy aki Magyarországra pénzt hoz, az bizonyosan elveszíti. Noha ez így, nem is igaz, már így kezelnek bennünket.

Ha ez tény, márpedig az, akkor mitől kellene olyan szégyenlősnek lennünk, hogy vállaljuk az éhhalált, és a rabszolgaságot csak azért, hogy a hazugságról bebizonyítsuk, hogy hazugság.

Nem kell!

Ha hazudnak, velünk kapcsolatban, nem kell ezt, az életünk árán bebizonyítani.

Higgyük el, de legalább is tegyünk úgy, mint aki elhitte a hazugságot, és viselkedjünk ennek megfelelően.

Ha ezért kizárnak az Unióból, az, az ő döntésük.

Van élet az Unión kívül is, ezt már Orbán Viktor is kimondta, és ebben teljesen igaza van. Az önálló, és független Magyarország, be tudja szerezni a szükségleteit, és el tudja helyezni a többleteit, a rablóbankok által ellenőrzött nyugati piacokon kívül is. Ezzel együtt, ott még szeretettel is fogadnak bennünket, és nem, szemita gyűlölködéssel.

Béla László

 Magyar vándor.

    A közelmúlt legnagyobb közönségsikereként reklámozott film.

Bizonyára valóban sokan látták. Nem tudom milyen érzéssel álltak fel a moziban, mert a cím, alapból egy átverés. Ügyesnek ügyes, de annál sötétebb szándékot mutat. A magyar vándor, az a tornagyakorlat, amit világszerte elismertek a szertorna egyik csúcsteljesítményének. Nevét is összeállítójáról, és első bemutatójáról, Magyar Zoltánról kapta. Ő, az egész világ előtt öregbítette a magyarság jó hírét. Aki erre a címre jegyet vett a moziba, leginkább valami felemelő, történelmi dokumentumfilmre számított, a cím, és a kivágott reklámképek alapján. Hamar rájött, hogy csúnyán becsapták.

Ez a film, a harmincezer éves, Kárpát-medencei, magyar eredetű, ásatási leletek tükrében, erősen megkérdőjelezhető magyar honfoglalásnak, a tiszteletlen ripacs paródiája.

  Kár, hogy az alkotók, nem kapták meg méltó elismerésüket. Szálasi, valószínűleg koncentrációs táborba küldené, Horthy felakasztatná, Hunyadi Mátyás kerékbe törné, István király, máglyára tetetné őket. Noha, az említett történelmi személyek mindegyikével kapcsolatban vannak negatív megfogalmazások, számunkra mindenképpen van egy pozitív azonosság közöttük, magyarok voltak. Mint ilyenek, nem tűrték a nemzetgyalázásnak semmilyen formáját. Ha ma, lenne Magyar kormány, a szó valódi értelmében, a szólásszabadság okán, talán be nem börtönözné, de hogy a tótok módjára, megfosztaná magyar állampolgárságuktól, és kitoloncolná őket, az valószínű.

Ami jár, az jár.

Amilyen sötétagyú elődöket vizionáltak, keressék meg azok utódait, és éljenek azokkal egy országban. Mi, nem ezeknek az utódai vagyunk. A mi őseink, a gombot, a kanalat, a fehérneműt, a nadrágot, a kengyelt és hasonlókat hoztak Európának, és nem ezer környékén, de sokkal korábban. Ezek a filmesek, történelmi ismeretek híján, valószínűleg eltévesztették a házszámot, az országot, a kontinenst, és a fajtát.

A ruhák és a történet egyezik a kitalált magyar történelemmel, de a valóstól,

nagyjából, olyan távolságra van, mint a szereplők által ábrázolt szellemi képességek, a ténylegestől. A többi stimmel.

Mi, a többi?

A mi szégyenünkre, a közönségsiker. Az, hogy őseinkre hazudott komikus együgyűségen, jóindulatúan elmosolyodunk, a megfelelő válasz helyett, ez bizony szégyen.

Béla László

 Ha nem lennénk tagok.

Talán egy régi viccel kezdeném, amit sok fiatal nem ismerhet, mert ma aktualitását vesztettnek látszik, noha örök aktualitása van.

Én egy öreg barátomtól hallottam, és az ötvenes évek végén keletkezett.

     Nekeresden, nemi erőszak történt. A hatóságok megtalálták az elkövetőt, zajlik a tárgyalás. Józsi bácsi, az eset koronatanúja, épp őt hallgatja ki a bírónő.

-         No, mondja el mit látott?

-         Én, kérem tisztelettel azt, hogy jött a Julcsa, meg a Pista az úton, a szérűskert mellett. Aztán a Pista, átdobta a sövényen a Julcsát, de az is ugrott, nem ellenkezett. Aztán a Pista, nekitámasztotta a Julcsát a szalmakazalnak, elővette a …szát,

-         Állj! - csattant fel a bírónő – ilyet a bíróság előtt nem mondhat!

-         Jól van – kérem tisztelettel – de mit mondjak, ha azt vette elő?

-         Mondja, hogy elővette a tagot.

Józsi bácsinak elakadt a szava. Meg nem szólalt sokáig. Az unszolásra mindig azzal válaszolt, hogy még gondolkodik. Megunva a várakozást, a bírónő megkérdezte min gondolkodik annyit? Nem emlékszik tán, hogy mit látott?

-         Hát, arra éppen emlékszem.

-         Akkor minn kell gondolkodnia?

-         Hát azon – kérem tisztelettel – hogy én az elmúlt héten, néhány korábbi verés, és az utolsó két pofon után, aláírtam a papírt, beléptem a Tsz.-be. Most, hogy a bírónő így rám kiabált, nem tudom eldönteni, hogy akkor én most tag vagyok vagy …sz vagyok.

Valahogy így járhattunk mi is, az Unióval.

 Nagy merénylet volt a magyarság, Magyarország ellen, amikor nyilvánvaló hazugságokkal, mézesmadzag technológiákkal betuszkoltak bennünket az EU süllyedésre ítélt hajójába. Ebben a merényletben, az volt a leggusztustalanabb, hogy épp olyan volt, mint amikor egy régi ismerős, barátságosan átölel bennünket, és ugyanezzel, az elhárítani nem kívánt mozdulattal, a hátunkba döfi a kését. Hittünk a barátságos közeledésnek, és most, az ölelésből származó halálos sebbel billegünk élet és halál között. Tulajdonképpen gyógyulhatnánk is, de a „jó barát”, az angolszász terjeszkedés részeként létrehozott EU, hátunkban hagyta a kését. Így nehéz felépülni. Ez a kés, soha sem válhat a magyarság testének részévé, mert idegen tőlünk. Nem kenyerünk a hazudozás, a másokon való erőszakos uralkodás, a szószegés, vagy esküszegés. Sajnos, mindezek előfordulnak nálunk is, az elfogadhatónál és tűrhetőnél sokkal nagyobb mértékben. Ez, nem csak, vagy nem elsősorban a magyarság erkölcsének romlásából következik. Tudvalevő, hogy Magyarországon, nem csak magyarok, de számos más gyökerekkel rendelkezők is élnek, közöttük olyanok is, akiknek a vallása tiltja az igaz, egyenes beszédet és viselkedést. Ez nem új keletű.

Sokkal régebben is voltak közöttünk ilyenek, de nem hagytuk őket belefolyni az ország vezetésébe, a folyamatok koordinálásába.

Ez az, ami garantálta az egyenes kiszámítható politikát, a biztonságos gazdasági helyzetet, az ország lakosságának jólétét, és más országok előtti tekintélyét.

Mára, szégyenlősségből, rosszul értelmezett, vagy alkalmazott kompromisszumkészségből, a konfrontálódások elkerülésének szándékából, ez a helyzet, alapvetően megváltozott. Ma, az erőszakosságukról híres, ehhez a körhöz tartozó emberek, éppen az erőszakosságukkal, ellepték az ország vezetését, és nagyítót kell kézbe vennünk, ha vezető beosztásban, magyar gyökerekkel rendelkezőt akarunk találni. Ez az alapja, az ország mélyrepülésének, hiteltelenségének, és kiárusításának.

De, az okokat félretéve, térjünk vissza a tényekhez, ahhoz a bizonyos késhez, ami máig a hátunkból meredezve hirdeti, halálraítélt mivoltunkat.

Ezt a kést, ki kell rántani. Bizonyosan fájdalmas lesz, de ha megtesszük, esélyünk lesz a felépülésre. Ez a kés pedig, az uniós tagságunk. Ez teszi kötelezővé számunkra, a pusztításunkra elrendelt dolgok tudomásulvételét.

Amikor beléptünk, a nagy volumenű, és területű, erős unió védelmével, hülyítettek bennünket, ami ellensúlyozhatta volna, a szemita-angolszász elnyomó törekvéseket. Ezzel szemben, eddig, az uniótól, csak támadásokat kaptunk. A parlagfű hisztériát, a szúnyog és kullancsirtás értelmetlen betiltását, az akadálytalan felvásárlást, egészen a cukorkvótáig, megszámlálhatatlan helyen és pontban.

   Természetesen, a szemita-angolszász törekvések, a világ minden nemzetét támadják, csak ameddig Afganisztánt, Irakot, Iránt, nyílt katonai agresszióval,  addig, bennünket, jobban rejthető, gazdasági és politikai eszközökkel.

Kell már egy tökös magyar kormány, aki nem tagadja meg, a nyilvánvaló hátrányokat, és szorult bele annyi magyarság, hogy kihúzza a hátunkból a kést.

Nincs annál rosszabb, mint szövetségesként lenni olyan csapatban, aki nyilvánvalóan a vesztünkre törekszik, és a gyilkosságot, baráti gesztusként adja el az ország népének és a világ közvéleményének. Soha nem volt jellemző a magyarságra a meghátrálás. Akik 56-ban harcoltak , hősként haltak meg, nem éhen, de fegyverrel a kézben, elszántan a magyarság védelmében, miközben a lakosság ellátta őket minden szükségessel, önként és ingyen.

Van élet az unión kívül is! Sőt! Nekem úgy tűnik, Magyarország, és a magyarság számára, csak ott, az IMF hatókörén, az unio fojtogató szorításán kívül lehetséges. Amíg nyakig benne vagyunk, addig vagyunk észrevétlenül fojtogathatók. Tönkretehetők „független” bankokkal, uzsorakamatokkal, termelési korlátozásokkal, és számtalan megfoghatatlan trükkel. Addig véreznek a magyar katonák külföldön, agresszor hadseregek részeként. Végre kell valaki, aki ki meri mondani és ki is mondja, hogy elég!

    Ha kimondjuk, és felvállaljuk, az sem életbiztosítás, egy ennyire elaljasult világban, de mégis reményünk lehet a túlélésre, vagy a méltóságteljes, gyors hősi halálra. Senki nem akar meghalni! De ha mindenképpen meg kell halnunk, melyik a jobb? Éhezve, hajléktalanként a vackunkon megfagyni hosszú szenvedés után, vagy áldozatul esni, a HVG által vizionált szőnyegbombázásnak. Az utóbbira, szinte esélyt sem látok. Túl sokan élnek közöttünk azok a vazallusok, akiket mindenképpen meg kell kímélniük. Nem tudnak közülünk kikeveredni, még akkor sem, ha minden hatalmat kiveszünk a kezükből. Nekik is gyökereik vannak itt, még ha nem is magyar gyökerek.

Egy általános pusztító támadástól akkor kell tartanunk, ha ezek tömegesen, pánikszerű sebességgel menekülnek el az országból. Jelenleg, inkább jönnek, mint mennének.

Hagyjuk meg a szőnyegbombázás elmebaját a HVG-nek.

Nézzük mi hasznot hozhat nekünk, a szemita-angolszász erőszak-politika.

Ma, csillagászati áron veszünk üzemanyagot az eszközeinkbe. Mindezt azért, mert valakik azt mondják, egyik pénz ennyit, a másik annyit ér. Mindemellett, mindenki tudja, hogy egyik sem ér semmit. Érték a termőföld, víz, búza, kukorica, hús, zsír, szén, olaj, acél, és minden, ami nélkül nehéz, vagy lehetetlen élni. Ezek értékek.

Ennek jelentős részével Magyarország mind rendelkezik, sőt, feleslege is van.

Ezért a feleslegért, minden olyat beszerezhetünk, ami nálunk kevesebb a szükségesnél, vagy hiányzik. A pusztító világhatalom, most Iránt próbálja térdre kényszeríteni, mindenféle embargókkal, mint a II. világháború előtt Németországot. Ma épp olajembargót hirdettek. Ha mi, magyarok, kiszállnánk az erőszaktevők csapatából, Irántól, éppen ez embargó hatására, bagóért vehetnénk olajat. Ráadásul, ez a nép, sokkal jobb szívvel gondol ránk, mint a közöttünk is élő „kiválasztottak”, és jó szívvel adná nekünk az olcsó olajat.

Lehetne az üzemanyag, akár 50, vagy 100 Ft/l. Ebből az olcsó olajból, adhatnánk, az EU. által gúzsba kötött környező nemzeteknek is.

Se szeri-se száma, az unióból származó hátrányoknak, és a kilépésből származó előnyöknek. Bekötött szemmel persze, egyik sem látszik.

Vegyük elő a késünket, vágjuk le a szemünkről a kendőt, és nézzünk szét!

Tegyük azt, ami kiemelhet bennünket a nyomorból, és az azt okozó függésből.

Aki mer, az nyer. Vagy életet, vagy halált, de bármelyikből a jobbik fajtát.

Nem kell a hosszú agónia. El kell döntenünk, ölve vagy halva, vagy ha van elég elszántságunk, élve, és jól élve akarunk e létezni, ebben a reménygyilkos világban.

Béla László

Nem lehetett egyszerű

   Elgondolkodhatunk azon, vajon mekkora gondot okozott a pénzügyi világrablóknak, kitalálni, és lenyomni a nemzetek torkán, a bankok „függetlenségét”.

   Még, ha valóban függetlenek lennének, az is egy elmebaj, hiszen nem működhet úgy egy ország, hogy az emberek, kormányok kitűznek valamilyen célt, és ezekkel a célokkal, az országok, idegen csoport által kisajátított pénzügyi intézményei, következetesen szemben politizálnak.

   A legiskolázatlanabb földművelő sem olyan sötét, hogy ha két lova van, akkor az egyiket az eke elé, a másikat mögé fogná, hogy kedvére ostorozva őket, az eke mégse mozdulhasson el a helyéről. Ez már orvosi eset, azonnali kezelést igényel. Nem is tudom, hogy merik ezek a nemzetközi pénzhamisító, ezen keresztül élősködő körök, feltételezni a társadalmakról, hogy összességükben butábbak, a legbutább összetevőjüknél is. Sajnálatosan lehet valami a feltételezés mögött, mert az a szerveződés, évtizedek óta működik a világban. Lassan ismerik fel a nemzetek, a kormányok, ennek az elmebajnak az elfogadhatatlan kártételét. Lehetetlent várnak a nemzetek feletti pénzhajhászok, amikor azt erőszakolják, hogy az országok termelése növekedjék, miközben az életszínvonal zuhanórepülésben van. Az ő törekvéseik alapján, természetes, hogy ez a céljuk, de egyetlen gondolkodó lénytől sem várható el, hogy éjjel nappal dolgozzék, miközben egyre kevesebb jut neki, azért, hogy mások gazdálkodhassanak, leginkább garázdálkodhassanak, az ő munkájának eredményéből. A gazdasági növekedés, és az életszínvonal süllyedés között fennmaradó értéket, minden nemzetről lenyúlják. Ráadásul, nem is Havaiban eltapsolják, hanem abból fegyverkeznek, hogy sakkban tarthassák az emberiséget. Az emberiséget nem lehet, csak próbálják, sakkban tartani. Elindult egy tudati felemelkedés, ami végbe fog menni. Ehhez, nyugalomra, szeretetre, önzetlenségre van szükség. Ezt akadályozandó, próbálják az embereket megfélemlíteni, egymás ellen uszítani, hogy minél kevesebben legyenek képesek a felemelkedésre. Hamvában-halt próbálkozás. Az emberiség zöme, a legszörnyűbb körülmények között is meg fogja teremteni a lelki egyensúlyát, szeretettel viszonyul embertársaihoz, és a tömegek felemelkedett gondolkodása, nem a múltat, de az általuk elképzelt, az emberiségnek szánt sötét jövőt fogja "végképp eltörölni" ahogy az internacionálé szeretné.

Már olyan elmebeteg híreket is generálnak, (gondolom hatékony félrevezetésül) hogy a magyaroknak is megrendült a bizalma az országban. Ennek következtében, sokan mentik külföldre a vagyonukat. Aki ezt teszi, egészségére. Elég Kathafi, vagy Líbia vagyonának, vagy az iráni külföldi bankbetéteknek, a Kínai aranyfedezetnek a sorsát követni, hogy a legsötétebb ember számára is világos legyen, hogy a külföldi bankbetét, rosszabb a semminél. Az csak addig létezik, ameddig a betét tulajdonosa, állama, vagy országa, aláveti magát, a nemzetközi bankvilág politikájának.

   Hírek szerint, Kína, hatvan éve képtelen visszaszerezni, a Fednél elhelyezett aranytartalékát. Odaadta, csak épp vissza nem adják. De nem különben bántak el Líbiával. Kadhafi, jólétben tartotta a népét, olcsón, ivóvízzel látta el fél Afrikát, és vonakodott, hamis dollárért olajat adni. Túl azon, hogy „levadászták”, az emellett összeharácsolt vagyonát is ellopták. Mondjuk, befagyasztották. Nem tudom, mi a különbség?

  Iránt, Irak módjára megvádolták, és mert nem változtatott az álláspontján, nem tette hátra a kezét, hogy Rotsildék rátehessék a bilincset, az összes külföldi bankszámláját zárolták. Tessék csak nyugodtan külföldre vinni a pénzeket. Az, az elvesztés legbiztosabb módja.

    Már többször leírtam, Magyarország sajátos gazdasági, és stratégiai helyzetét.

Mi alkalmasak vagyunk, a világ mocskától elszigetelt önálló életre. Ha ezt az utat járjuk, ebben a túlélést találjuk. Ha tovább hentergünk a dagonyában, annyira meglazul alattunk a sár, hogy elmerülünk, és megfulladunk az ingoványban.

Érdemes ezen elgondolkodni.

Béla László

 A látványos forgatókönyv.

   Még Grósz, és Németh regnálásánál kezdődött, az aprólékos szervező munka, ami, az ellenzéki kerekasztal mellet érte el csúcspontját.

A fő, és alrendezők, ott osztották ki a végleges szerepeket. A lényeg egyetlen szempont volt, amelyik párt, nem kizárólag kiválasztottakból állt, a vezetés ott is kiválasztott, de legalább, alázatos vazallus kézben legyen. Így azután, nem kellett aggódni a választások eredményén, mert rengeteg pártot produkáltak, a saját embereikből. Mondván, - nesze buta magyar, szabadon választhatsz –

   Mi aztán választottunk. Be!- választottunk. A derék tanár úr, lerakta a totális kifosztás alapjait. Aztán jött sorba a többi, mert mindegyikről azt hittük, más lesz. Nem lett!

Betuszkoltak bennünket az unióba, eldorádót ígérve. Valószínűleg félreértettük, mert ezek „még soha sem hazudtak”. Ők biztosan ledarálót ígértek, csak mi forgattuk ki eldorádóvá. Működik! (mármint a ledaráló)

De ébredezik a nemzet. Elakadt egy Jobbik csont a darálóba. Majdnem zavart csinált a darálásban, de a kiválasztottaknak ismét szerencséjük volt. Sikerült a magyarok szemében annyira lealacsonyítani a szavazatuk értékét, hogy leginkább, el sem mentek szavazni. És jött ismét a Fidesz. Mint a gőzhenger, kétharmaddal. Ledöngölte az embereket, ahogy csak bírta, és még nincs vége.

Kivel van a Viktor?

Én nem tudom eldönteni. Ha valaki érti, kérem, ossza meg velem is.

Amióta regnál, teszi tönkre a népet, és betonozza be magát a hatalomba, az egyik oldalról. A másik oldalról, látványosan szembeszáll, verbálisan és a gyakorlatában a bankokkal, lépéseket látszik tenni, az általa elidegenített MNB visszaszerzésére, tán még a forintkibocsátás jogának visszaszerzésére is.

Véget akarna vetni az ország-.rablásnak? Ki tudja?

Vagy csak arra megy a látványos szembenállás, hogy okot szolgáltasson, a rablóbankárok haragjára? Legyen valami, amiért a maradék vagyonukból is

„indokoltan” ki lehet forgatni a magyarokat?

Minden esetre, most nagyon fújnak rá a kiválasztottak. Ez alapjában jó jel, ha valódi. Ha csak színleg átkozzák, mert a háttérben megegyeztek, hogy a megszorítások miatt elvesztett támogatását így próbálják helyreállítani, akkor füst az egész. Korom, amivel kormozzák a magyarság szemét évtizedek óta.

   Viktor megszavaztatta a törvényeit, az európai kórus visít a méregtől. (legalább látszólag) A kiválasztott szócső, már szőnyegbombázásról vizionál.

Nem eszik olyan forrón a kását, ahogyan megfőzik! Magyarország, Európa közepén, nem Líbia, és nem Egyiptom, főleg nem Irak, vagy Afganisztán.

Az Unió, hogy valódi szándékkal, vagy csak trükként, fontolgatja, hogy megvonják Magyarország szavazatát, az Unióban, mert nem felel meg a politika a masztrichti elvárásoknak. Lehet, hogy a cél éppen ez? Ha megvonják a szavazatunkat, azzal lényegében kizártak. Nincs mit magyarázni azon, miért lépünk ki ebből a rablóbandából. Magyarország, mint semleges ország, jól megél a saját körülményei között. Ha megszabadulunk a tolvajoktól, akik törvényesen lopják a vagyonunkat, hamar pozitívba fordul a helyzet.

Nem kell uniós sarcot fizetnünk. Igaz, olyan támogatásokat sem kapunk, amit mondvacsinált ürügyekkel, bírságként nagy részben vissza lehet vonni.

Kivethetünk viszont vámokat, ami jóval több, az uniós támogatásnál. Helyreállíthatjuk nagy múltú iparunkat, és nem kell milliárdokért buszokat, villamosokat, mozdonyokat, metrószerelvényeket vennünk. Teljes önellátásunk helyreállítása, még mindig egyszerűbb, mint a szétbombázott, kifosztott, háború utáni Magyarországon volt. Azt is megtettük.

Azt hiszem, most minden forrásban van. Itt egy történelmi lehetőség Magyarország talpra állítására, a fosztogatások után. Nem kell hozzá más, csak annyi, hogy a kormány elhatározása szilárd legyen, és a politika, magyar érdekek mentén hozzon döntéseket. Veszekedés nélkül kiszállhatunk az unióból, a NATO-ból, és végre élhetjük a magunk életét. Rendezhetjük igényünk, és szorgalmunk szerint, a saját sorsunkat.

Ha ez az egész szembenállás, csak trükk, és Viktornak eszébe sincs önálló Magyarországot teremteni, akkor 14-ben választhatunk egy magyar érzelmű kormányt. Addigra, a saját tapasztalatából mindenki tudni fogja, hogy szavazni bizony el kell menni, sőt azt is, kikre nem szabad szavazni.

Béla László

 Melyek a tények?

  Amikor a szovjethatalom összeomlásakor, nagy dobszóval meghirdették a Magyarországi rendszerváltást, erősen kételkedtem a kimenetelében, és sajnos nem is csalódtam.

   A liberális jelszavakat üvöltöző, de valójában elnyomó hazug horda, 1919.ben már megpróbálta a magyarságot uralma alá hajtani, Kun és Szamuelli féle pribékek vezetésével. A magyarság, ezer sebből vérezve is, magyarosan rendre utasította ezt a csapatot. Eltakarította a politikai-hatalmi színről. Egy világháborút kellett kirobbantani, egyebek közt ahhoz, hogy Magyarországon, ennek a fajtának hatalma lehessen a magyarok fölött. Ezt sem saját erejükből, vagy leleményességükből, szorgalmukból, de a szovjet fegyverek által biztosított gyilkos erőszak árnyékában, és támogatásával tudták megtenni.

   Elfogadhatatlan élősködésüket, a magyarság, tíz év után elsöpörte.

Négy nap alatt új közigazgatást, és magyar haderőt szervezett. A korábbi hóhérok közül néhányat meglincseltek, néhányat lelőttek, néhányat letartóztattak, de a legtöbb úgy elbújt, hogy meg sem találták. Ebben az időben, gerincről, csak a magyarok beszéltek a harcállásokban, a reménytelen harcokban. Amikor lerohanta az országot, a világnak, akkor legnagyobb szárazföldi hadereje, egyből előkerültek a régi elvtársak, és „hősies” kollaboráns tevékenységükkel gyengítették a magyar ellenállást. Néhányan lebuktak, azok áldozatul estek az árulásuk miatti hirtelen felindulásnak. Többnyire helyben főbe lőtték őket. A magyar honvédek, sokan utolsó csepp vérükig védelmezték hazájukat, és hősi halottak sokaságán gázolt át, a feltartóztathatatlan szovjet gőzhenger. A vezetésük, a közkatonát súlyosan becsapták. Budapest határában, a kis Duna partján azt kérdezték, merre van Szuez, ez e a szuezi csatorna.

Amikor megtudták, hogy Magyarországon vannak, és a magyar munkások és parasztok forradalmát fojtják vérbe, nemes egyszerűséggel csak ennyit mondtak:

ебать твою мать командира. Le nem fordítom, de sokan beszélnek még oroszul.

    A kiválasztottak törököt fogtak. Azt hitték, az orosz gőzhenger nyomában, ismét korlátlan hatalomhoz jutnak a magyarok felett, szörnyű bosszút állhatnak, utána pedig minden mehet a régi nyomvonalon. Ami azt illeti, a bosszú, az meg volt. Minden elvesztett fajtársukért, legalább tíz magyarnak kellett meghalnia, de a hatalmi tobzódás ezzel véget ért.

   A szovjet hatalom is rádöbbent 56-ból, nem szabad a kiválasztottaknak szabad kezet adni a lerohant területeken, mert kapzsi élősködésük, a birodalom létét veszélyezteti. A győztesek ez után, egy magyar munkás, egy kazánkovács kezébe adták a hatalmat. Kádár, noha a magyarság szempontjából áruló volt, hiszen ő teremtett jogalapot a magyar forradalom vérbefojtásához, a kiválasztottak szempontjából, nem a megfelelő ember volt.

   Megakadályozta, a közigazgatásnak, a korábbi rasszista alapon történő újraszervezését. Gondot fordított - noha kimondatlanul – arra, hogy a közhivataloknak, és vezető beosztásoknak jelentős részét, ne a kiválasztottak, hanem alkalmas magyar szakemberek töltsék be. Fejlődött is a gazdaság, jutott a munkásnak zártkerti nyaralóra, a tsz tagnak nyaralásra, autóra, a közhivatalnoknak, közszolgának, tanárnak, nyaralóra, és mindenkinek lakásra, megélhetésre. Természetesen, a kiválasztottak tülekedtek a fazék körül, valamelyest túlsúlyba is kerültek, amit a privatizációnál szenvedtünk meg, mégis volt egy fék. A játékszabályokat nekik is be kellett tartani. Kádár, nagyon nem szerette a kettős mércét. Igen komoly tisztségben kellett lennie annak, akinek elnézett ez a rendszer olyat, amit másnak nem. Védte a nemzet vagyonát, amit akkor társadalmi tulajdonnak hívtak. A nagyobbaknak elnézte az apró lopást, de másfél milliónál vonta meg a határt. Aki ennél többet lopott, annak jó esélye volt a kötélre. Egy emberről sem tudok, akit ezért kellett volna felakasztatnia, de nem volt gusztustalan lopás. Ha ma élne ez a törvény, sokan nem ronthatnák már a levegőt közöttünk. Figyelt az erkölcsre. Ha valaki hibázott, lehetett az párttitkár, tsz elnök, tanácsi, vagy vállalati vezető, kiválasztott, vagy egyszerű magyar, rendőr vagy munkásőr, egyformán bírálták el. Hivatali hatalommal való, kiderült szexuális vagy más visszaélésekért, kiderült lopásért, bizony pártfegyelmivel kirúgták az elvtársat, és derékba törve a karrierjét, segédmunkára kárhoztatták. Nem is derült ki sok gazemberség. Óvakodtak a gazemberkedők.

  Ezt számolta fel a „rendszerváltás”. Kevesen gondolhatták komolyan, hogy azt a hatalmat, amit olyan keservesen építettek a magyarság nyakára, puszta „demokratikus szívjóságból” hagyják felszámolni. Nem is hagyták, de ez már egy külön történet, tanúságul a magyarságnak, és az egész emberiségnek.

Béla László

 Amit látni kellene!

    Mégis olyan kevesen látják a szükségeshez, és elégségeshez viszonyítva.

Amit oly sokan nem látnak, az a sematikus szívatás.

István király után, hogy megjelentek közöttünk, az egyenlőnél is egyenlőbb, „kiválasztott” emberek, megkezdték a Kárpát-medence befonását, a magyarság háttérbe szorítását a saját földjén.

   A magyarság, észrevéve a merényletet, összezárt, és határt szabott a „jegenyefák növekedésének”. Ez annyira szükséges, és természetes volt, hogy királyi rendeletek is születtek a belső métely ellen.

Ezt a magyar ellenállást próbálják letörni, egy évezrede, sajnos egyre sikeresebben. Mára, alig maradt belőle valami.

A magyarság vendégszeretete, jóhiszeműsége, egyenes természete, kiváló táptalaj, a hazugsággal és megtévesztéssel megszerezhető hatalom, a minden nemzeti felemelkedést kizáró ügyeskedés számára.

    A tisztesség megőrzésére tett, nyílt, egyenes törekvéseinket rendre megfúrták, megkerülték, kijátszották. Hazugságokkal, korrupcióval, kiskirályságokkal fertőzték meg a közéletet. Oda is eljutottak, hogy aki magyar, és észre meri venni a belső támadást, az rosszabb az ördögnél, mert antiszemita, sőt fasiszta.

Ezt a „fegyvert” olyan gyakran, és elterjedten használták, és használják, hogy már sok magyar is hajlamos elhinni, hogy az ösztönös védekezés, a tisztességtelen, rasszista, fasiszta, korrupt hatalommal szemben, valami rossz, valami bűnös önzés, valami elítélhető nacionalizmus. Sok hasznos, előremutató lépést, Magyarországon éppen ez a téves értelmezés lehetetlenít el, mert jól tudják, a magyar nem akar sem fasiszta, sem rasszista sem antiszemita lenni.

A kettős mérce, éppen az a megtévesztés, amivel a nemzeteket megtámadják, és sikeresen lefegyverzik.

Ha egy nemzet, önvédelemből elveszi a „kiválasztottak” kibulizott többletjogait, az kirekesztés, ha ők élnek ezekkel a többletjogokkal, az nem a gazdanemzet kirekesztése, csak a „szeretetük” megnyilvánulása fajtársaik iránt. Ha egy nemzet, egy karizmatikus vezető, meghirdet egy elvet, ami az egyenlőség megteremtését képes megvalósítani, és ezt  tartja egyedül megfelelő iránynak, minden mást elutasítva, az fasiszta.

Szerintük.

Ha ők, a saját uralmuk megteremtéséhez, vagy megtartásához teszik ugyanezt, az a racionalitás, mert azt „csak” ők ismerik a helyes utat.

Ezek a durva, ennek ellenére az emberek nagy részével elfogadtatott hazugságok juttatták oda a világot, ahol ma tart.

    Amikor az élősködő fosztogatás olyan méreteket ölt, (mint ma is) hogy az, az átlagembert, már létében fenyegeti, azt nem szabad észrevenni. Aki mégis észreveszi, és megjelöli a felelősöket, az szerintük, csak bűnbakot keres a saját hibáinak elhárítására. Ők, mindig vétlenek. Szegények! Tényleg nem tehetnek róla, hogy a sok bolond önként odaadja mindenét a bankjaiknak. Arról sem tehetnek, hogy a gyárakat, nem a kiforgatott őslakók vásárolták meg, hanem a jól helyezkedő fajtársaik, (1 forintért) hogy azután bezárják, hogy a „gyáróriások” egyedül maradjanak, a bármilyen kínálatukkal a piacon.

Erről mind nem tehetnek. Ők mindig vétlenek a lopásban, mert az csak „szerencsés” beszerzés, a korrupcióban, mert az csak a gépezet olajozása, ameddig ők teszik. Ha más teszi, az más. Akkor lopás, korrupció, kirekesztés, meg vízkereszt, vagy amit akartok.

   Az a baj, hogy a nemzetek, köztük leginkább a magyarok, nem akarják magukra venni a gonoszság bélyegét. Ha bármit tesznek a kiválasztottak intrikái ellen, azok azonnal megvádolják őket minden lehetséges, és lehetetlen váddal, és ezt senki nem szereti felvállalni. Erre egyedül, a kiválasztott ábrázatot fedő, rinocérosz bőr az alkalmas. Érezzük az eredményét.

    Ideje átlátni, és átértékelni a dolgokat.

Tökéletesnek hiszik, az átverő szisztémájukat, pedig selejtesen átlátszó.

Amikor véget ért Magyarországon a szovjeturalom, (amiben azért lehetett élni)

kiteljesedett a faji „felsőbbrendűség”. Mára, jelentős, döntő pozicióban nincs más az országban. A nem fajtársak, akik irányíthatnak, megkötött kezű vazallusok. Ezek is rendelkeznek némi kiváltsággal, mert az igazi gazemberek, némi Júdás-pénzzel ellátják őket, de ezért, mozgásterüket is keményen meghatározzák.

   Rá kell döbbenni, hogy ebből kilépés, csak egy módon lehetséges, önzetlenséggel. Ha a magyarok mindegyike, a nemzet érdekét teszi mindenek fölé, ez szerint él, és dönt, lerázzuk az élősködőket. Egymással nem kerülvén konfliktusba, kiválóan élhetnénk.

  Ameddig egy magyar is akad, aki saját jólétét féltve, hajlandó a gazemberség kiszolgálására, addig a gazság úr marad felettünk.

   A cirkusz megy.

Velem együtt, bizonyára sokan nem értik a helyzetet.

  Valójában értem, és mások is értik, csak elhinni nem akarjuk. Olyan távol áll a magyar tisztességtől, amit el sem képzelünk, így el sem fogadunk.

Természetesen, a tények, azok tények, akár elfogadjuk, akár megtagadjuk azokat.

Béla László

 Felhívás!

A fehér kéményseprők nyílt levele Orbán Viktornak. 

Ők egy más rálátással, kicsit másképp látják, mint én.

Hogy kinek jobb a meglátása, azt majd az idő dönti el.

Béla László

ELÉG VOLT

Tisztelt Miniszterelnök Úr, ELÉG volt a nagyképű, háborús politikájából, arroganciájából. Egyértelmű, hogy az Orbán-kormány felszámolta a demokráciát, majd az észak-koreai rendszert utánozva szembe halad a világgal.

ELÉG VOLT AZ ÉHEZÉSBŐL

Miniszterelnök úr, Ön és az Önt körülvevő udvara, kiváltságosai minden nap háromszori (reggeli, ebéd, vacsora) étkezésben, zsíros falatokban dúskál, míg aNEMZET az egész Ország lakossága éhezik! A gyermekek éhesen, reggeli nélkül mennek iskolába. Napi egyszeri meleg étkük csak az iskolai étkeztetésen belül megoldott naponta egyszer egy tál melegétel keretében.

Miniszterelnök úr, míg Ön és a kiváltságosai minden nap egészségesen és jóllakottan hajtják álomra fejüket, addig a nemzet és a magyar családok vacsora nélkül éhezve a fűtetlen lakásban a fagyhalállal küzdve, összebújva térnek nyugovóra.

ELÉG VOLT a HAZUDOZÁSAIBÓL

Tisztelt Miniszterelnök úr Ön azt ígérte, hogy „senki nem kerül az utcára”, jelenleg is minden felszólalásában azt ígéri, hogy „senkit nem hagyunk az utcán”

Miniszterelnök úr Ön hazudott a Nemzetnek, Miniszterelnök Úr Ön hazudott az egész magyar társadalomnak!

Jelenleg az Ön hazugságai végett, több kilakoltatás folyik, az Ön és kormánya felhatalmazásában, mint az eltelt években együttesen.

Jelenleg az Ön asszisztálásával dolgozik a Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnevezésű legnagyobb bűnözői csoport, akiknek magasabb felhatalmazásuk, jogkörük van, mint a Köztársasági Elnöknek vagy a Belügyminiszternek. Miniszterelnök úr, ha nem vigyáz még Önt is, leváltják!

 Magyar Bírósági Végrehajtó Kamara elnevezésű rablóbanda, jókora hatáskörükkel és az anyagi hátterükkel akkora vagyonra tettek szert az állami költségvetés kárára, amiből az államadósság nagy része kifizethető lenne. Ma az önálló bírósági végrehajtók gazdagabbak, nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint a leggazdagabb százas lista első öt helyezettje együttesen. Komolyabb és felszereltebb technikai és informatikai eszközökkel rendelkeznek, mint Állam Biztonsági Hivatala. A jogilag NEM létező végrehajtói kamara magasabb éves költségvetésből gazdálkodik, mint az Ön vagyona összességében. A szegénység vámszedői Végrehajtók, Kiskirályok, akik 13 napos amerikai luxusutazáson vettek részt az adósoktól elrabolt pénzen.

Miniszterelnök úr, Ön a bankbűnözők mellé állt a nyilvánosság előtt is, amikor a bankok javaslatait fogadta el és hozott a Kormány a társadalom, a deviza hitelesek számára hátrányos törvényeket.

Miniszterelnök úr, Ön az egész magyar társadalmat elszegényítő gátlástalan bűnöző és gyilkos bankok MELLÉ ÁLLT

Teljes mértékben bebizonyosodott, hogy az a hitelezés, amit svájci frank alapúnak mondanak, valójában fedezet nélküli hazárdjáték volt. A bankok szerencsejátékot űztek és rajtavesztettek.

A rendszer bedőlésért elsődlegesen a bankvezetők és a teljes bankszövetség a felelősek!

Felmerül a kérdés a leírtak alapján, mely szerint a Fehér Kéményseprők 2010 év elején kiadott felhívásaiban, nyilvánosságra hozott szakmai véleményében „Bankvezetők becsapták a hitelt felvett adósokat” és az óta is hangoztatott deviza hitel csalás ügyében miért nem jártak el a nyomozó hatóságok és a kormány a bankvezetők ellen?

Miért áll még mindig a bankok mellé a kormány és miért védi az uzsorás bankvezetőket, ha a teljes magyar társadalmat ilyen rossz gazdasági helyzetbe hozták a fedezet nélküli hazárdjátékukkal?

A kormány miért a teljes magyar lakossággal akarja kifizettetni a bankvezetők által okozott több milliárdos kárt az adó forintokból?

A Miniszterelnök és a Matolcsi Miniszter úr miért a bankvezetőkkel (Patai) tárgyal a megoldásról, ha a bankvezetők büntetőügyi felelőssége teljes mértékben megállapítható?

Ha tisztességtelenek voltak a bankvezetők a hitelezés területén, akkor miért nem a szakmai hozzáértőkkel konzultál a kormány a valódi megoldás kidolgozásában?

Miért azon személyekkel egyeztet, akik büntetőjogi felelősséggel tartoznak a kialakult helyzetért, az egész társadalom el szegényesítéséért?

A kormány miért nem a valódi és konkrét megoldáson dolgozik, melyet több alkalommal a kormány elé tártak a szakmai civil szervezetek mellett tevékenykedő közgazdászok, jogászok?

A legfontosabb kérdés!

A bankvezetők és a Bankszövetség minden tagja miért nincs még előzetes letartóztatásban népirtás vádjával és a teljes vagyonuk zár, valamint elkobzás alatt? Miért engedik még mindig tovább folytatni a magyar gazdaság tönkretételét és a teljes magyar társadalom kifosztását? MELYHEZ ÖN IS ASSZISZTÁL TISZTELT MINISZTERELNÖK ÚR!

Minek és hány halálesetnek (öngyilkosságnak) kell még történni ahhoz, hogy felnyíljon a kormány szeme és megtegye végre a szükséges büntetőjogi intézkedést a bankvezetők ellen az anyagi és erkölcsi felelősségre vonásukkal?

Mire vár a kormány akkor, amikor több éve feltárt tisztességtelenül tevékenykedő követeléskezelők tevékenységét nem szüntette meg? Mire vár a kormány és miért nem vonja vissza a 12/2003. (I. 30.) kormányrendeletet, ami megengedi a mindenféle elnevezésű követeléskezelő Kft részére a pénzbehajtási tevékenységet, jogosulatlan árveréseket, nagy értékű tulajdonszerzéseket?

Miért hagyják, hogy a bankok, bankvezetők összejátszanak e tisztességtelenül tevékenykedő adósokat kifosztó, zaklató, sanyargató cégekkel, önálló bírósági végrehajtókkal?

ELÉG VOLT a MAGYAR CSALÁDOK és az EGÉSZ NEMZET SZÉTVERÉSÉBŐL

ELÉG VOLT a DIKTÁTOR ORBÁN VIKTORBÓL ÉS TELJES KORMÁNYÁBÓL!!!!

Eljött az idő, hogy minden IGAZ MAGYAR fellépjen az ORBÁNI DIKTATÚRA ellen.

EGYSÉGBE MAGYAROK!                   EGYSÉGBE MAGYARORSZÁG!

ZAVARJUK EL EZT a HITELTELEN, DILETTÁNS BAGÁZST!

 Az elmebaj határán

   Vagy még azon is túl?

Máig nem szűnt meg a világ „nagy gondolkodói” részéről, a holo-tornyok építgetésének kényszerképzete. Láttam egy filmet ebben a témában, ami szerintem, egy kiemelt opusznak számít.

   Ebben is van, egy kiemelt mondat, ami különdíjat érdemelne a túlélőktől.

      „Mengele, a haláltáborok hírhedt orvosa, közösülésre kényszerítette az ikerpárokat, hogy megtudja, az általa kikényszerített, kikísérletezett ikerszülések utódai, örökölték e, és örökíthetik e, az ikerszülést kiváltó géneket.”

   Tetszik érteni?

Az őrült Frankenstein, aki azt vette a fejébe, eléri, hogy a harmadik birodalomban minden nő, minden alkalommal ikreket szüljön, és ezzel, képes a felére csökkenteni az árja faj szaporodási ciklusának idejét, őrültségében ezt sem átallotta.

   Tessék várni! Elképzelem hogyan történhetett.

Befutott a tábor iparvágányára a szerelvény. Megnyíltak a gázkamrák, és a marhavagonok ajtói. Az őrök megkezdték a foglyok átterelését. Ez a sarlatán doki, erőszakkal kitépett néhány, arra alkalmas nőt, a halálmenetből. Azonnal elcipelte, és rendhagyó módon teherbe ejtette őket. Toporogva végigvárta a kilenc hónapot. Megszülettek a manipulált ikrek. Aljas módon, a különneműeket közös pólyába csomagoltatta. Revolvert szorított a csecsemő fiú halántékához, és kényszerítette, azonnal termékenyítse meg az ikertestvérét. Szegény fiúnak nem volt választása, hát megtette. Ismét kitoporogta ez az ördögfajzat, a kilenc hónapot, és ismét ezt tette, a kilenc hónapos csecsemő anya, ikergyermekeivel.

Ilyen gátlástalan módon tudta meg, örökíthető e, az ikerszülés genetikai kódja.

  Azon még elgondolkodtam, volt e ennek a pokolfajzatnak huszonhét hónapja arra, hogy kiböjtöljön három generációt. Azon már el sem mertem gondolkodni, vajon az újszülött csecsemők azonnal nemző, illetve fogamzó képesek e? Azon sem, hogy a csecsemők, kényszeríthetők e szexuális közösülésre egymással. Minden megtörténhet holo-témában, és ebben a körben törvény tiltja a gondolkodást.

   Így születhetnek meg ilyen csodás opuszok. Minden elismerésem!

Az ellenőrizhetőség kedvéért, az idézett és elemzett mondat, a National Geographic, tudománnyal foglalkozó csatornán, 2012-01-02 5:15 kor hangzott el. Már ez sem a régi, de mi elhiszünk mindent, de mindent, mert jogkövető állampolgárok vagyunk.

Béla László

 A játszma véget ért.

     Mielőtt azt hinnők, hogy az univerzumban káosz uralkodik, talán vessünk egy pillantást a csillagos égre, és rádöbbenünk, igenis rend van.

Évezredeken át ugyanott kel a nap, járnak a csillagok, és jelölik ki Isten útmutatásait. A mai történelemoktatás szerint, soha sem létezett ősmagyar kultúrában, még az Isteni rend uralkodott. A szántóvető, a csillagokból tudta, mikor kell vetnie és aratnia, a hadúr, isteni jelre várt lépéseivel, az emberek csoportjait, törzseit, nemzeteit, a szeretet, a kölcsönös megbecsülésen alapuló összetartozás jellemezte.

  Ennek, az elmúlt kétezer évben, a nyomai is eltűnni látszanak. A Földön, kivált az utolsó háromszáz évben, elhatalmasodott, sőt a világ egy részén, alapfelfogássá vált az egoizmus, irigység, ellenségesség. Miként juthattunk idáig, hosszú sora van annak. Sokan ismerik, sokan el is utasítják ezt a történetet, tehát sokat nem érdemes vele foglalkozni. Aki ismeri azért, aki elutasítja, az pedig meggyőzhetetlen arról, hogy ez nem helyénvaló, tehát felesleges feszültséget generálni.

   Attól, hogy megállapítjuk, az emberiség döntő többségének ez rossz, semmi nem fog változni. A változás, az univerzumban van. Az a tudatváltás, ami a világ meghatározó részén tapasztalható, amivel az emberek, nem csak megállapítják, de ki is mondják, mi frusztrálja őket, az univerzum változásából adódik. Ketyeg a rendszer. Korszakváltáshoz ért.

     Ebben a váltásban, természetesen az emberekre is osztottak szerepet, de úgy tűnik, közömbös, hányan vállalják fel a rájuk osztott teendőket, és hányan tagadják azt meg, mindenképpen bekövetkezik a váltás. A föld civilizációjának, az emberek egymáshoz való viszonyának változásai, talán egy sakkjátszma hasonlatában a legkézzelfoghatóbbak. Egy olyan sakkjátszmáéban, aminek menet közben átírják a szabályait. Ha belegondolunk abba, hogy a föld egy részén dúlt harcokban, mindig a harc kirobbantója és eldöntője, a király volt az első vonalban, és az őt követő lovagok és gyalogok, mind önként, őszinte szeretetből, és a vezérrel való egyetértésből tartottak vele, megérthetjük a paradoxonokat. Nem csodálkozunk azon, hogyan tudta negyvenezer magyar lovas íjász, felmorzsolni, és megsemmisíteni 907-ben, az egyesített százezer fős német-római haderőt.

   Egyszerű a válasz.

Amíg a hercegek, és püspökök, a hadba kényszerített tömeget hátulról bíztatták, addig Árpád vezér, a magyarok élén lovagolva vezette a védelmi harcokat.

Igaz, a hercegek, és püspökök is áldozatul estek a harcokban, mert az agresszióban nem érdekelt had, sem önmagát sem vezetőit nem volt képes megvédeni, de Árpád maga is olyan súlyos sebet szerzett, amibe rövidesen belehalt. Belehalt, de megvédte hazáját, nemzetét, nemzetének családjait, a rabszolgaságot hozó, betörni szándékozó hordáktól. Ezzel az önfeláldozással, a magyarság örökös tiszteletét, és a világ elismerését vívta ki önmaga, és korosztálya számára. Olyan példát adott, melynek hatására egyetlen nyugati haderő sem merte megtámadni a Kárpát-medencét, több mint száz éven át.

   Mi volt a motorja, ennek a számarányokat meghazudtoló hatalmas különbségnek?

  A motiváció, és a felépítés. A magyarokat, a hazaszeretet, a fejedelem tisztelete, a családjukért való aggódás szólította harcba. A harc során, hittek küzdelmük igazságosságában, jogosságában. Harc közben, elháríthatatlan felelősséget éreztek egymásért. Ha bármelyikük nehéz, megoldhatatlan, kivédhetetlen helyzetbe került, a környezetében lévő magyarok, azonnal, mérlegelés nélkül, akár az életük kockáztatásával siettek a segítségére.

   Ez, az agresszorokban nem működött. A hadisarc reményében összetrombitált, hazug vallási jelszavakkal motivált, könnyű győzelem reményével becsapott fosztogató had, lelkileg omlott össze, az első komoly ellenállást megtapasztalván. Semmi nem kötötte őket egymáshoz, vagy ami mégis, azt az ego, a halálfélelem, azonnal elnyomta. Nem ismertek, és nem mutattak felelősséget egymás iránt. Nehéz helyzetben, csak a saját menekülésükkel törődtek, így hazug vezetőikkel együtt, tömegesen estek áldozatul, a hősiesen védekező, később már támadó magyar csapatoknak. A magyar összetartás, és Árpádi stratégia, olyan kitűnő volt, hogy a mai napig, minden amerikai katonatisztnek vizsgáznia kell belőle. Ezt, leginkább, csak a magyarok nem tudják, nem véletlenül.

    Hogy jön ide a sakkjátszma?  - kérdezhetné bárki.

Kivált az a játszma, melynek szabályait menet közben változtatják.

Nagyon egyszerű az összefüggés.

Hajdan, a vezérüket önként követő vitézek és iparosok és gazdák jelentették az erőt, egyben a vezér biztonságát. Mára, ahogy a sakktáblán, a harctéren is a gyalogokat tolják előre, mostanában pedig a technikát.

A háború kiagyalói, kirobbantói, valahol a harcoktól nagy távolságban, biztonságos, vagy legalább annak hitt bunkerekből bíztatják az általuk „vesztességként” értékelt embertömeget. Amikor a „szerintük szükséges” vesztesség bekövetkezett, akkor hajlandók megkötni, a korábbiakban már leginkább, részleteiben is letárgyalt, általában hazug békét, ahogy azt Trianon esetében is tették.

Ma, a fegyveres háború, a kendőzetlen gyilkolás már nem szalonképes. Nagyon arcátlan hatalomnak kell annak lenni, aki ilyenbe kezd.

Van!

A mai háborúk azonban, többnyire már nem tűzfegyverekkel, hanem hazug propagandákkal, tudatbefolyásolással, gazdasági, pénzügyi alapon folynak.

Fő pusztító erejük, nem az ólom, a lőpor, a repesz, vagy a mustárgáz, hanem a depresszió, a stressz, a reménytelenség, migráció és öngyilkosság.

Nem mindenütt!

Délamerikában Csavez mögött, a valódi erő sorakozott fel. Elűzték a fosztogatókat, és jelenleg is, köszönik, jól vannak.

Mit tehetünk mi, saját helyzetünk javítására?

A sakkban említett felállás szerint, ma a kisemberek hajtják végre a sötét vezérkar által kitalált és elrendelt gonoszságokat.

Nem az egyszerű dolgozók, mert ők, ugyanolyan áldozatok, mint bárki más.

A kis gonoszok, a brókerek, akik bemagyarázzák az embereknek, hogy jól járnak, vagy az egyetlen lehetőséget kínálják a reménytelenségben, és ezért, valamit kapnak a koncból, a bankoktól. Kétségtelenül sokat „dolgoznak”, de munkájuk hasznát, csak a bankok látják, mert egyedül az adós ügyfelek képesek a bankok kitalált, hamis pénzét, valódi értékkel rendelkezővé változtatni. Ebben, ezek a brókerek viszik a fővonalat, de nem is ők a főbűnösök.

A pénzháború főbűnösei a kis és nagybankárok, igazgatók, tulajdonosok, fiókvezetők, akik kiagyalják, vagy csak szolgaian végrehajtják az emberek tőrbecsalásához szükséges praktikákat. Tudok olyan hitelről, ahol a folyósító bank, egy tízmilliós tételből, egyet ki sem fizetett. Noha fedezetként egy ház állt, egy család hajléka, valami előre nem látható végrehajtási költség-fantázia címén, ezt az egy milliót, a bank visszatartotta. „ Természetesen” az ügyfél, ahogy ők mondják, az adós, ez után az egymillió után is fizet kamatot a lejárat napjáig, amit soha sem kapott meg. Ha már mindent kifizetett, akkor a bank, majd egyszer visszaadja az egymillióját.

  Eltűnődtünk egy barátommal, hogyan születhetnek ilyen „termékek” a bankszférában. Arra jutottunk, mivel szerintünk, ilyet, ember, józanul nem képes kitalálni, a bankárok összejövetelein, néhány üveg konyak és viszki közbejöttével, afféle ki-mit-tud-ot tartanak. Ki tud olyat kitalálni, amit már nem lehet lenyomni a kiszemelt jelentkezők torkán. Talán még fogadnak is rá, igen vagy nem. Aztán valaki nyer, persze nem az ügyfél. Ő nem fogadhat, csak fizethet.

    Hallom a kórust! Hitelt felvenni nem kötelező!

Persze hogy nem! Csak-hogy, a jó vetéshez, Magyarországon megvolt a jó talaj előkészítés. Kádár OTP-je, nagyon keservesen, és nagyon meghatározott célra adott kölcsönt. Aki megszerezte, jól járt. Hozzájutott valamihez, aminek a törlesztését úgy fizette vissza, hogy a részlet fix volt, még az inflációt sem követte, így az adós, észre sem vette, hogy fizet valamit. Az ilyen banki magatartáshoz szokott emberekre szabadították rá, a kölcsöneiket tukmáló, nyerészkedő bankokat. Ez volt a tarlóhántás. A mélyszántás, amikor kilopták az emberek alól a munkahelyeket, és megemelték a rezsiköltségeket. A jövedelmüktől megfosztott családok, hamar felemésztették tartalékaikat.

Ekkor vetették el a magot, a külkereskedők által sokat panaszolt magas forintértéken, kihelyeztek rengeteg valutának álcázott követelést, viszonylag kevés forintért, ingatlan fedezetre.

A boronálás volt, amikor azzal hitegették a népet, hogy ez átmeneti nehézség, és rövidesen jön a kánaán. Mi tagadás, erre sokan felbátorodtak, és éltek a lehetőséggel. Kicsit előbbre hozni vélték a „nyugati életszínvonalat”.

Nem sikerült! Nem, mert jött az aratás. Aratni akkor kezdtek, amikor elfogytak a hitelpénzek és a tartalékok, és akadozni kezdtek a törlesztő részletek.

Akkor, felhatalmaztak embereket minden jog felett álló végrehajtónak, és gátlástalanul fosztják ki a legkiszolgáltatottabb embereket.

Ma ez folyik.

Amit a Viktor tesz, az lehet szemfényvesztés, vagy veszedelmes harc a nemzetért. Bármelyik is, addig támogatni kell, ameddig az országot, kifelé viszi ebből a darálóból.

Magyarország túlélésének egyetlen lehetősége, ha semleges országként, önálló pénzzel, belső ellátással, és védelemmel, minimális külkereskedelemmel, leszakad a világuralmi terveket hajszoló, globalista nyugatról.

Ha ezt a Viktor intézi, ő az emberünk. Ha más, hát más, de aki ezért tesz, azt védeni, és támogatni kell minden eszközzel.

Most, erre alkalmas a paradigmaváltás is. Lejárt egy sötét világkorszak, utat engedve, egy új aranykornak, ha az emberek is akarják, és tenni is hajlandók érte.

Béla László

 A titkos módszerek.+ Újévi köszöntő

  Legtöbbünk előtt, már nem kétséges, kivált ha szétnézünk a nyugati világ vezetésének háza táján, hogy a vezetés, erősen polarizálódott. A vezetőket górcső alá véve, azt látjuk, legyen az bal, vagy jobboldali, konzervatív vagy republikánus, egyházi, vagy világi ember, gyökereiket, származásukat nézve, mind egy tőről fakadnak. Vagy részben, vagy egészben szemita elődökkel rendelkeznek. Ez egy hatalmas szervező aknamunka eredménye, amit, ha nem látunk a valóságban működni, városi legendaként el sem hiszünk.

     Miért nevezem ezt a munkát aknamunkának?

Azért, mert ez mindenkor, minden területen, és minden időben, az adott nemzet elől eltitkolva, annak érdekeivel szemben, az adott nemzet politikai és gazdasági cselekvőképességének ellehetetlenítése érdekében folyik. Így épül, az internacionális, nemzetek fölötti világhatalom. Kinek fontos egy ilyen hatalom, és mi az értelme, azt immár mindenütt a bőrünkön érezzük. Ebben lehet, egész nemzeteket, olyan szinten elnyomni, kifosztani, nyomorba dönteni, végül elpusztítani, ahogyan az a világban mára láthatóvá vált.

    Ilyen változásokat egyetlen nemzet sem venne önként tudomásul, tehát valahogyan, le kell nyomni a nemzetek torkán. Erre a legjobb módszer az

(ál)demokrácia. Bárki él ugyanis bármi ellenvetéssel, ki lehet védeni azzal, hogy ez volt a nép döntése, holott, ami történik, arról korábban szó sem volt.

   Természetesen, ahhoz, hogy ez zavartalanul történjék, megfelelő vezető rétegre van szükség. Ezek, elvileg nem lehetnek a nemzet fiai-lányai, mert önmaguk, és eleik ellen, nem hajtanának végre semmilyen politikai merényletet.

Nem egyeznének bele, honfitársaik kifosztásába, nem tűrnék el, nemzetük ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi és katonai potenciájának megsemmisítésébe, vagy idegen érdekek szolgálatába állításába. Az internacionalista politikusoknak, bankároknak, egyetlen nemzetállamban sem lehet gerince, piruló arca, vagy bármiféle érzelmi gondolata, mint az adott szó értéke, az igazság képviselete,

vagy, holmi nemzeti érzés.

    Annak érzékelésére, mitől alakulnak ki ilyen „szélsőséges” vélemények, nézzünk néhány példát, és kíséreljük meg, megmagyarázni, az adott ember, az adott pozícióban, hogyan tehette azt, amit tett.

Kezdjük talán felülről lefelé haladva a vizsgálódást.

      A Római Katolikus Anyaszentegyház hívei, akiket a világ közvéleménye előtt, a pápájuk tiszte képviselni, még II. János Pál alatt sem gondolták volna, hogy lesz valaha egy olyan pápa, aki enciklikában „bocsájtja meg” a zsidóknak, Jézus keresztre feszítését. Lett! Anélkül, hogy a származását firtatnánk, nézzük az életútját. Köztudott, hogy ez az ember, pályáját, Hitlerjugend-ként kezdte. Noha Jézus, tanításai során sokszor kifejtette, hitvallása és követése miatt, sokakat fognak üldözni, megkínozni, vagy megölni, de ennek ellenére kell kitartani az igazság és Isten mellett, mert csak ez lehet az élet záloga, ez az ember nem vállalta fel. Kérdés, milyen hittel rendelkezett?  Előre haladása,

társadalmi „felemelkedése” érdekében, inkább csatlakozott, a zsidók elkülönítését nyíltan hirdető náci hatalomhoz, mintsem kiállt volna a hitéért.

Életútja, ettől függetlenül eljuttatta oda, ahol ma tart. Ez, a támogatás, a módszerek egyedülállósága, és az embertömegek irányíthatóságának legfényesebb bizonyítéka.  Igaz, hogy ha egyenként kérdeznénk az embereket, odavaló e, az ember, ahova tették, mindenki azt mondaná, nem, és mégis oda került, ez tény. Így volt ez már Jézus meggyilkolásánál is. Már akkor működött, az intézményes megvezetés, és a kedvük szerint való értelmezés. A Jézust követő tömegben, az ő elítélése, vagy felmentése kérdésében, a felmenteni kívánt emberként, mindenki Jézus nevét kiáltotta, az igazságtól, és becsületességtől, önmagát a fegyvereknél is jobban féltő hatalom, a zsidó „elit” mégis, Barrabás nevét akarta és vélte hallani. Ez így megy kétezer éve. Mindig a Barrabásokat mentik fel, és a tömeg bambán néz. Mi van?

Ez van! Végre megnyíltak a szemek, és az értelmek, világszerte.

Már látják, hogyan gyilkolják meg a Kennedyket Haidereket, és hogyan teszik a csúcsra a Bussokat és Racingereket. Elképesztő ellentmondás, hogy a tömegek akarata, és végtelen ereje ellenére, egy egérszellentésnyi szándék, képes érvényre juttatni akaratát. Nevetséges!

   Mik a módszerek?

Nagyon egyszerűek. Alapelv, hogy minden igazságra törekvő kezdeményezést, csírájában el kell fojtani. A hatalom megtartásának legbiztosabb módja, ha nincs alternatíva. Így volt ez, a magyar „rendszerváltásnál” is. Kiosztották a lapokat, a régi anyagból épített pártok között, aztán válasszon a magyar. Amint megjelent a Magyar Gárda azonnal megtámadták, ahogyan a Jobbikot is.

Nem lehetett alternatívát hagyni, az önvédelemre képtelen idős egyedülálló magyarok számára, hogy az agyonveretést, vagy a Gárda védelmét választják e, mert biztosan a Gárdát választották volna agyonveretés helyett.

  A másik módszer.

Amit nem tudsz rágalmakkal, hazugságokkal, fasisztázással megakadályozni, annak állj az élére. Szemünk előtt zajlanak ezek a dogok, és csak a figyelemnek és szerencsének köszönhető, hogy az egyetlen, spontán nemzeti oldalon szerveződött csoport, nem esett áldozatul az esküszegőnek. Blazirt pofával megesküdött a magyarokkal együtt, mindenre, ami szent és fontos. Miután megszerezte a mandátumot, megpróbált a vezető helyre beférkőzni, szerencsére nem sikerült. Ezt látván, belerondított abba a tányérba, amiből addig evett, és félredobva a saját emberi értékét, (ami talán soh’sem volt) esküjét megszegve, elrohant az orvul szerzett mandátummal a másik oldalra. Egészségére!

Ettől még a nemzeti oldal áll, és pontosan azt képviseli, amiért szerveződött.

        Ezek a módszerek már lelepleződtek.

Túllépett rajtuk az idő. Csaknem kétezer év állt rendelkezésre ahhoz, hogy a gazemberség kiteljesítse önmagát. Csak részben sikerült, de ma már ez a kártyavár is omladozik. Elöl-hátul támogatják, de mi haszna. Aminek menni kell, az menni fog. Ahogy az idő, így a naptár sem áll meg. A csillagok mennek az égen, és még a gazemberség sem tudja őket megállítani.

Eltelt a vaskor, és ismét aranykor következik, rablástól, fosztogatástól, tőzsdéktől és konszernektől mentesen, minden nemzetnek a saját szorgalma és tudása szerint.

   Ehhez kívánok ezen a napon, minden jó szándékú becsületes embernek, erőt és egészséget, lelki egyensúlyt, a gazemberség utolsó rúgásainak elviseléséhez,

reményt, határozottságot és kitartást, és változásokat hozó,  az elmúlt hatvannál sokkal boldogabb újévet.

Béla László

 A világjárvány.

   Napjainkban súlyos világjárvány terjed. Sok megfigyelő egybehangzóan állítja, hogy terjedése egyre rohamosabb, és láthatóan megállíthatatlan. Kórokozóját, egyenlőre senki sem határozta meg, mindössze annyit tudni róla, hogy nem baktérium, nem vírus, nem prion, mint a szivacsos agyvelősorvadás,

ismertebb nevén a kergemarhakór esetében.

    Elemző megfigyelők szerint, kórokozója, a világ, jelentős részében jelen van.

Sok helyen csak lappangó állapotban, semmilyen tünetet nem okozva, de voltak idők, és helyek, ahol heveny fellobbanása, tömeges halálozáshoz vezetett.

Az akadémikus (államilag támogatott) tudomány, a kórokozót nem ismeri, vagy vonakodik meghatározni. Az, ebből a körből kirekesztett elemző kutatók, ugyan utalnak arra, hogy a járvány terjedéséért, egyfajta emberi gondolkodás és viselkedés a felelős, de ezeket a véleményeket az akadémikusok outsidernek, sarlatánnak igyekeznek beállítani.

    Terjedéséről pillanatnyilag annyit tudunk, hogy alapvetően eltér minden más járvány terjedésétől. Akit a kórokozó megtámad, orvosi segítséget nem kaphat, mert ez ellen, a tudomány mai állása szerint orvosi segítség nem létezik.

A közvetlenül megtámadottak jelentős része belehal a fertőzésbe. A fertőzést átvészelni, csak a környezet segítségével lehet. A fertőzést az képes túlélni, akit a környezete felkarol. Megtámadottságában támogat, túlélését biztosítja, ha kell tárgyi, ha kell lelki támogatással. Sajnos, aki felkarolja, vagy csak látja a fertőzöttek szenvedését, maga is visszavonhatatlanul megfertőződik, és örök életére hordozóvá válik, akkor is, ha semmilyen tünetet nem mutat, de környezetének változásai azonnal aktiválhatják a kórt, ami egy ilyen esetben félelmetes pusztító erővé válhat.

   Ezt a pusztító kórt, ami futótűzként terjed a világban,

Antiszemitizmusnak hívják.

A kór okozói, maguk a sémiták.

Rengeteg propagandaanyagot generálnak, és hintenek szét az emberek között, amivel önmaguk vétlenségét, ártatlan áldozatként való feltüntetését szeretnék elfogadtatni mindenki mással, miközben a cselekedeteik egészen más irányban hatnak. Igen jellemző, egy filmbeli monológ, amit ha jól emlékszem, a „Diktátor” című film elején hallottam. Szó szerint nem idézhetem, mert annyira nem klasszikus, de lényegében idézhető. Megjelenik, egy láthatóan semita alkat, premierplánban, és világfájdalmas arckifejezéssel elmondja, bárhova mennek a világban, bármely nép között élnek, sehol nem képesek a jelenlétüket ellenérzések nélkül elviselni, legszívesebben eltávolítanák, vagy kiirtanák őket.

Szerintem, ez messze eltúlzott megfogalmazás, aminek egyfajta szánalomébresztés a célja, de nehéz szánalmat ébreszteni egy alapból ellenségesen megnyilvánuló entitással kapcsolatban.

Természetesen, ez sem általános, de sajnálatosan jellemzőbb az elfogadhatónál.

Nézzük a gyökerüknél a dolgokat.

Az ókori nagy birodalmak felbomlását követően, némi migráció után, kialakultak a nemzetállamok, a világ civilizáltnak nevezett részein, nyugaton és keleten egyaránt. A semiták, már ebben az időben elérték, hogy elfogadhatatlan természetük miatt, szétkergessék őket a szélrózsa minden irányába. Ez egyszerű okból, nem alakult ki, egy  nemzetállam. Egymással sem képesek olyan szinten szót érteni, hogy nemzetállamot alkottak volna.

Ezt, az idézett monológ szerint, ők is tökéletesen tudják, mégsem jutnak el addig a felismerésig, hogy a világjelenség okait próbálnák felfedni. Egy közösségben, mindig a nagy számok törvénye dönti el, mi a normális, és mi az abnormális viselkedés. Ha én bele hempergek a dagonyába, azután kikecmeregve cipelem magammal a sarat, és mindenkire kenek belőle egy kicsit, aki kapcsolatba kerül velem, ez egy magatartásforma. Ha körülöttem mindenki ezt csinálja, akkor ez, ebben a közegben, teljesen normális magatartásnak fogadtatik el. Ha ezzel a magatartásommal egyedül vagyok, akkor a környezetem, minden bizonnyal hülyének néz majd, ennek összes következményeivel együtt. A disznók, ökrök, és más, élősködőktől zaklatott növényevők „társadalmában”, ez az elfogadott magatartás, tehát ez a normális. A főemlősöknél, ezzel ellentétben, a tisztálkodás, és egymás önkéntes tisztogatása a jellemző, általános, tehát normálisnak elfogadott magatartás. Ez a dilemma, egyáltalán nem korlátozódik a higiéniára. A főemlősök közül kiemelkedett embereknek, minden magatartási megnyilvánulására ugyanez a keretszemlélet érvényes. Minden normális, ami általános, és minden abnormális, ami kirívó. Ha valamely szándék, úgy akarja elfogadottá tenni az abnormális dolgokat, hogy azokat általánossá akarja tenni, annak a szándéknak, igen komoly ellenállással kell megküzdenie, és igen kicsi a valószínűsége annak, hogy sikerül a normális magatartást elutasítottá, az elutasítottat elfogadottá tenni egy társadalomban. Ezek persze elvont, és általános gondolatok. A problémákat, csak és kizárólag, az esetekre szabott, konkrét igazságokkal, azok alapján javasolt magatartásokkal lehet megoldani.

Gyógymód, a világjárvány kezelésére.

  Az antiszemitizmus világjárványát, egyedül a szemiták képesek kezelni és megszűntetni. Természetesen akkor, ha ők valóban akarják, és nem fegyverként akarják használni mindazok ellen, akik az érdekeiket védik a támadásaikkal szemben.

Ismét csak a gyökerektől kell elindulni.

A diaszpórába kényszerítés Kr. U.70-ben, tehát csaknem kétezer éve kezdődött, de voltak a történelem során egyéb csúcspontjai is. Ettől kezdve a szemiták, más népek közé kényszerültek, akik vendégként, jó szívvel befogadták és támogatták őket. Szó sem volt még antiszemitizmusról. Ez alatt a kétezer év alatt, a vendégként befogadottak, a befogadó nemzetek gyötrőivé, zsarnokaivá váltak.

Ha végignézünk, csak Európán, nem találunk olyan nemzetállamot, amelyik nem semita vezetés, vagy döntő befolyás alatt áll. Ez a vezetés, az idők folyamán, sikeresen megosztotta a befogadó közösségeket, helyi és globális háborúkat generálva, temérdek vesztességet és szenvedést okozott vendéglátóinak. Ez vezetett az antiszemitizmus megjelenéséhez. Mára, a legtöbb gonosz emberi megnyilvánulás, a szemita megnevezés szinonimájává vált.

Sem a szemita, sem a zsidó, nem számíthat szitokszónak, ahogyan ma sajnos annak számít. Ezt, maga a fajta érte el, folyamatos vádaskodásokkal. Akkor, amikor hibás emberi magatartásáért számon kérték, mindig úgy védekezett, nem az ő magatartása hibás, hanem a számon kérő antiszemita, alapból ellenséges vele szemben. Ez, a legtöbb esetben csak rossz védekezés volt, de a szemiták kezében hatásos fegyverré vált, mert sok ember, meg sem említi a szemiták által elszenvedett sérelmeket, nehogy antiszemitának nevezzék, mert az főbenjáró gonosztettnek van beállítva.

Ettől terjed az antiszemitizmus olyan rohamosan az emberiség soraiban. Ez az ébredés, a kétezer éves hipnózisból.

  Végigharcoltunk, végigszenvedtünk két értelmetlen világháborút, emberek millióinak felesleges halálával. Ebből, mindösszesen annyi hasznunk származott, hogy végre a szemitáknak, van a világban saját államuk. Most, ennek a tényét felhasználva, újabbat akarnak a nyakunkba kényszeríteni, de az emberiség már lát. Lehullt a szeméről a hályog, elutasítja a gyilkolást. Persze, ez megint antiszemita megnyilvánulás.

   A nemzetek, nem értik és még mindig nem értik, a szemiták, miért nem képesek értelmükkel felfogni, hogy a nemzetek között befogadott vendégek.

A kedves vendéget a legtöbb helyen szeretik, de a kellemetlent utálják. Leginkább megszabadulnának tőle, és ha ezt nem törlik naponta az orrához, az csak a saját mértéktartásukkal magyarázható. Ezzel együtt, nem is oly régen, akadt olyan közülük, aki feltolva magát minden magyarok fölé, azt merte mondani a magyaroknak, Kérem! El lehet menni, ha valami nem tetszik.

A nép toleranciájának legfényesebb bizonyítéka, hogy ez az ember még mindig magyar földön áll, és magyar levegőt szív. De mindezek után, hogy lehet sérelmezni, ha Magyarországon, kitapintható ellenérzés mutatkozik.

A világban, ezen belül Magyarországon kifogásolt antiszemitizmust, egyedül a szemiták képesek megszűntetni.

   Hogyan?

A saját megatartásukkal.

Ha ők, nem hajlandók több száz év alatt sem integrálódni, az, az ő döntésük.

Ha számukra a vallásuk előírja, hogy minden másfajta ember csak állat, és fel nem érhet hozzájuk, ez az ő álláspontjuk. Tiszteletben kell tartanunk, akkor is ha magunk között elítéljük, megmosolyogjuk, az ilyen megalapozatlan alapállást. Elvárjuk viszont cserébe, hogy legyenek következetesek. Ahogy a ménesbe sem megy oda egy ökör vezércsődörnek, hiszen szemmel láthatóan más fajta, nekik is fel kéne fogni a vendég státusukat. (ha erre képesek lennének)

Sajnos, az ő istenük, aki „kiválasztotta őket” nem áldotta meg őket elemző önkritikai képességekkel, ezért képtelenek felfogni, hogy amit tesznek, azt sehol a világban nem fogják eltűrni. Ennek az alapértelmezésnek a hiányában képtelenek úgy gondolkodni, mint én.

    Ha én egy vendég vagyok, bárhol a világban, nem akarhatok

-         a saját csoportomon kívül másokat vezetni

-         bármilyen, másokra vonatkozó dolgot meghatározni

-         másokat kifosztani

-         megalázni

-         többletjogokat szerezni, azzal élni, kivált visszaélni

-         mindezek érdekében elnyomó gépezetet építeni

-         a helybéliek minden értékét felvásárolni

-         a hazámon kívül hanukázni

Saját vallási előírásuk például, - legjobb tudomásom szerint – hogy a gyertyatartót, ami a fény szimbóluma, nem szabad kivinni a zsinagógából, vagy a lakásukból. Önmagukat is megalázzák, saját előírásaikat semmibe veszik azzal, amikor Magyarországon vagy bármely más nemzet országában, közterületeken megjelenítik. Ez nem  fasces, római hatalmi szimbólum, amitől ők egy hangyabögyolőnyivel is nagyobbak lennének. Ettől csak kisebbek lehetnek, mert hátat fordítottak, az általuk oly sokat emlegetett, őket „kiválasztó” Isten parancsának. Szerintem nem helyénvaló, ahogy nem lenne helyénvaló, egy keresztény körmenet sem Jeruzsálemben, ami figyelmeztetné őket, a Teremtő Isten ellen elkövetett legnagyobb bűnükre, Jézus meggyilkolására. A suszter, maradjon a kaptafánál, a kereszt a keresztényeknél, a Menóra, a zsinagógákban és zsidó házakban. Ez a normális rend.

  Ha ezt megtartják, nem lesz antiszemitizmus. Igaz, fegyverként sem lehet felhasználni, de szerintem nem is lesz az baj, mert régi bölcsesség szerint, aki fegyvert fog, fegyver által kell elvesznie.

Az emberiségre pedig senki ne akarjon fegyvert fogni.

Értelmetlen, mert szintén rég tudják a bölcsek: Aquila non

captat muscas.

(A sas nem kapkod legyeket)

A végkifejlet, nem lehet kétséges.

Béla László

 Sziszi.

  Az m1 tv, karácsony alkalmából műsorra tűzte Erzsébet Bajor Hercegnő,

Sziszi történetét. A film gyönyörű. Jól megalkotott igazi remekmű. Jellemábrázolásaiban, kifejezetten sarkítja, milyen elfogadhatatlan zsarnokságot képes véghezvinni, egy a gonoszságot fő irányelvként elfogadott ember. Megmutatja, milyen nehéz az egyeztetés, a gonoszság és az emberséges gondolkodás közötti éles határon, és milyen könnyű, erről az éles határról bármelyik irányban lecsúszni.

   Az emberi szeretet, és az, az szerint való gondolkodás, mély érzelmi húrokat pendít meg, még a magyarságban is. Az, az őszinte öröm, amit a film felmutat, az a lelkesedés, amivel a királynét fogadta a magyar föld népe, valószínűleg, történetileg is megállja a helyét. A film utolsó része, ami bemutatja, miként képes a kapzsi és sznob intrika megkeseríteni, tönkretenni, még egy uralkodó életét is, elszomorító tény.

   Sajnálatos, hogy a világban ilyen dolgok léteznek, és léteztek. Létezhettek az emberek szeme előtt, és az emberiség nem emelte fel a szavát az eltörlésükre.

„ Vétkesek közt, cinkos, aki néma” írta Babits Mihály 1938-ban, Jónás Könyve című örökérvényű versében. Mi tagadás, mindannyian cinkosok vagyunk, hogy ez létrejöhetett. Megoszthatták az embereket intrikákkal, kirobbanthatták a pusztító háborúkat, a békés emberek kiirtására, belerángatva ebbe a magyarságot is, békés természete ellenére.

  Iszonyúan nagy, erős történelmi tanússágok ezek, de ma ismét erre halad a világ, és sodorja a magyarságot is. Sodorhatja, mert beledöngölték a magyarok fejébe, hogy önálló életre képtelenek. Ez hazugság! Igaz, a magyarság az aranykor népe. A szeretet, a kölcsönös tisztelet, a belső megfelelési kényszer, az adott szó szentsége, mind-mind. Az aranykor jellemző tulajdonságai, melyekkel nehéz egy lezüllesztett világban érvényesülni, de most ismét aranykor előtt állunk. Eltelt a vaskor, az erőszak és hazugság kora. Feltartóztathatatlan korszakváltás előtt állunk, ahogyan vasárnap éjféltől hétfő reggelre virradunk.

  Ezzel a csodaszép, és nemes filmmel is mindössze egy bajom akad.

Pusztítja a magyar önbecsülést. Azt sulykolná a magyarok fejébe, hogy hálát kell, érezzünk, ha valami hatalmasság nem gázol át rajtunk, de embernek fogad el bennünket. Ilyen kegyelemkenyérre a magyarságnak nincs szüksége. Mindig is meg tudta magát szervezni, meg tudta magát védeni, ameddig belülről el nem árulták. Az említett film is szépen bemutatta, hogy a legkiszolgáltatottabb, legveszélyeztetettebb helyzetben sem adta fel a büszkeségét, és identitását a magyarság. Soh’sem voltunk szolga nép! Volt Attilánk, akitől Róma rettegett,

volt Árpádunk, aki szétverte magyarjaival a Német-Római intervenciós sereget, (907 pozsonyi csata) volt Bulcsúnk, és Lehelünk, akiktől rettegett az avar kincseket szétrabló nyugat, és legyőzni nem, csak tőrbe csalni tudta őket,

volt Hunyadi Mátyásunk, aki Bécset foglalta el válaszlépésként, és csak jóhiszeműségét kihasználva, méreggel tudták legyőzni.

Voltak nagy elődeink, van ősi kultúránk, és velünk született intelligenciánk, amit genetikailag hordozunk.

Magyarország, a magyarság, bármikor képes a saját földjén jólétet és békességet teremteni, ha felszámolja a belső árulást, és kizárja a külső befolyást.

Magyarország lehet a béke semleges szigete, szeretetben, jólétben, hogy eleget tegyen történelmi elhivatottságának, és példával szolgáljon minden nemzetnek, hogyan lehet a gonoszságot háttérbe szorítani.

Béla László

 Napvilágra kerültek a dolgok indítékai. Kiderült, miért ölék meg John F Kennedyt, miért robbantották fel amerikaiak, a WTC tornyokat, és környező épületeket. Miért van rendszeresen válságban a világ, hogyan lopták el, az emberiség vagyonát, és akarják rabszolgaságba dönteni, vagy kiirtani az emberiséget. Mindezt azért, mert egy kapzsi, betegesen cezaromániás csoport, és annak néhány nagyra nőtt embere mag akarja valósítani világuralmi lázálmát. Lassan fény derül ezeknek az embereknek a személyére is. Ettől kezdve, nem lesz egy talpalattnyi hely a földön, ezek az emberből elfajzott megnevezhetetlenek megállhatnak. Bárhol a világban, ezer helyről több ezer mesterlövész távcsövének látómezejébe kerülnek, és soha nem tudhatják, mikor, és éppen melyik húzza meg a ravaszt. Ma köztiszteletben állnak, noha első számú közellenségek.

       Szánni való sors. Jobb lenne elkerülni, de ezek őrültek. Jobban ragaszkodnak a bitorolt hatalmukhoz, mint az életükhöz. Azt hiszik, az őket körülvevő tengernyi szolga, megbízásukra bárkit megölhet. Aki borítaná a terveiket, az halott ember. Egyenlőre! Kennedy után, a pápára is rátámadtak. A Vatikán, mint "szent" központ, súlyos részese ennek az aljasságnak.  II. János Pál, ki akart lépni ebből a fertőből. Figyelmeztették, ne tegye. 

  Ez a hamispénz uralmi rendszer, ami ma gúzsba köti a világot, az emberiség közös bűne, mert eltűri, több száz éve. Abból származik a hatalma, hogy összelopta a világ, csaknem minden aranyát. 

  Magyarország, kimaradhat ebből a mocsokból. Nem aranyat, vagy árfolyamot fogyasztunk. Kenyeret eszünk, és vizet iszunk, ha más nincsen. Ez, a kárpátmedencében bizonyosan van, és nem érdekel bennünket az arany, sem a bitorolt hatalom. Gazdálkodhatunk a világ mocskától elzártan, használhatunk saját pénzt, amit senki, sehova nem minősíthet, és amit idegenbe, csak aranyért adunk, terményt pedig, csak magyar pénzért.

Aki minderről többet akar tudni, ezen a linken megtalálja.:

http://vilaghelyzete.blogspot.com/2011/12/az-evszazad-botranya-lehetne-3resz.html

Ugyanezen a blogon, megvan a történet első, és második része is.

Béla László

 Nem mindegy!

Nem mindegy, ki bírálja a kormányt. Ma, trendi lett országszerte a kormány bírálata. Nem irigylem a Viktort. Mindenhonnan szidják. Igaz, de nem ugyanazzal a szándékkal, és eredménnyel.

Egy oldalról korholja a magyarság, hiszen átvágta a választóit. Befelé irányított megszorításaival, kifelé irányuló adakozásaival, valamennyi eddiginél hatékonyabban pusztítja az országot.

De más oldalról szidja a háttérhatalom. Szidja azokért a látszatintézkedésekért, amivel a magyarokon ugyan nem segít, de eléri, hogy onnan is szidalmazhassák.

Amikor a bankvilág, meg az Eu. is szidja, akkor tulajdonképpen libahájjal kenegetik a népszerűségét. Sok tájékozatlan, vagy kevésbé figyelő ember, azt hiszi, hogy a mi kétharmadosunk, derékul kiáll a magyarságért. Ettől azután, sokak számára népszerű lesz.

   Mibe került ez a bankvilágnak, vagy az IMF delegációnak?

A bankoknak semmibe, hiszen amit levettek róluk, azt pillanatok alatt bekaszálják rajtunk. Az IMF. delegációnak, néhány repülőjegybe, amit a Viktor,

a magán nyugdíjpénztárak vagyonának államadósságra fordításával, előre fizetett. Megkapták a bankok a nagy pénzt, amiből kimászhattunk volna a nehéz helyzetből, és egy spekulációs varázslattal, az árfolyamsüllyesztőbe azonnal eltűntették. Már a kormányt sem érdemes szidni, csak a gazdáinak. Nekünk egyetlen lehetőségünk marad, túlélni, leváltani, és egy magyar kormánnyal, hátat fordítani ennek az egész, hazug rendnek.

Béla László

 Még mindig panem et circenses?

Magyarul, kenyeret és cirkuszt a népnek. Ezt az ócska, lejáratott római trükköt próbálják ma kijátszani a magyarsággal szemben. A dolog, talán át is menne a társadalmi szűrőn, ha néhány sarkalatos hiány, fent nem akasztaná.

    Az első, ami a teljes sikernek gátja, a magyarság lenézése. Hiba, egy tekintet alá venni a magyarságot, a római plebsszel. Ameddig az, egy kitartott, végtelenül buta, gondolkodásra, és önálló életre képtelen, valódi hatalommal nem rendelkező tömeg volt, addig a magyarság, a „rendszerváltást” követő minden állami igyekezet ellenére sem vált ilyenné.

    A második sarkalatos hiány, ami a magyarság megvezetését komolyan akadályozza, hogy még ezt, a szégyenletesen lenéző, de a megfelelően buta embereket markában tartó elvet is, hibásan alkalmazzák. Kihagyták belőle a kenyeret, és csak a cirkusz maradt, ami még a buta népnek is kevés, nem-hogy intelligens gondolkodó embereknek.

   Az olyan ósdi elvekkel hatalmat építeni, vagy megtartani kívánó „ál elit”,

aki, az elmúlt két évtizedben bitorolta és jelenleg is bitorolja az országban a közhatalmat, a nemzet kárára, és a csendes többség akarata ellenére, eleve bukásra ítéltetett. Az „oszd meg és urald” elvet sem tudja eladhatóan eljátszani.

    Csak a szemellenzős, Viktorba szerelmes kemény Fideszes mag nem látja, az ordító különbséget. Amikor őket verték véresre az Astoriánál, miközben Viktor, a nemzet költségén fenntartott, „szolgálati” páncélozott autója biztonságában, lazán elhajtatott a helyszínről, addig az elveikért valóban kiálló gárdistákat, a vezetőjük társaságában állították elő, és nem csak azért, mert neki, nem volt páncélozott autója, de azért, mert Ő, nem el, hanem oda ment, ahol egységet kellett mutatni. A gerinc, a politikában is fontos dolog, és minden hiedelem ellenére, az emberek látják, és értékelik is.

Mi folyik most a porondon?

   Amit a magyarság már képtelen megenni, az egy ócska, önmagát is alulmúló színjáték. Ennek a színjátéknak a forgatókönyvét Izraelben írták, szereplőit a rendező, a háttérhatalom válogatta, ügyelője az Eu. és legnagyobb valószínűséggel, utolsó felvonását játsszák.

Ahhoz, hogy igazán látható legyen az előadás hitványsága, csak néhány évre kell visszaemlékeznünk. A „felvonások” csak együtt, egymás támogatásában fejtik ki a „mondanivalót”, hogy az, lehetőleg a néző tudata alatt fejtse ki hatását.

Lehetőleg, ki ne alakulhasson vele szemben, az ésszerű társadalmi ellenállás.

    Amikor a valódi nemzeti összetartás miatt összegyűlt tüntetőket provokátorokkal felhígították, azután összekényszerítették a Fidesz szimpatizánsaival, és együtt verték őket válogatás nélkül véresre, az a Fidesznek, a rabló állammal szembeni kemény kiállását volt hivatva bizonyítani.

Természetesen mindezt, Révész Máriusz kivételével, a megvezetett szavazóbázis terhére. Révész Úr volt a csali, aki hivatott demonstrálni, a vezetést a közös szenvedésben. El is érték vele a céljukat. Rengeteg ingadozó magyar, a Fidesz táborához csapódott, a minden sötét gonoszsággal megvádolt Jobbik helyett. Most élőben láthatjuk a Fidesz igazi arcát, követett politikáját.

Nagyon ravasz! Még engem, pártatlan nemzeti érzelműt is megtévesztett egy pillanatra. Nem lenne érthető a dolog, ha nem tudnánk, hogy egy kivételével valamennyi parlamenti, és volt parlamenti párt pórázát egy kézben tartják.

A Gyurcsányi brutalitást, azért nem vette a szívére az emberi jogok Eu. csoportja, mert benne volt a tervekben, a Fidesz abszolút hatalmának kiépítéséhez. Ha akkor a brutalitást elítélik, önmagukat ítélik el. Inkább úgy tettek, mint akik nem veszik észre. Morvai Krisztina, hiába magyarázta el ékesszólóan a tényeket, süket füleknek mondta. Ugyanakkor, a választásokon a hazug fasisztázás, és egyéb mocskolódás, távol tartotta az urnáktól a csendes többséget, mert Magyarországon, talán senki nem akar fasizmust, a cionistákon kívül. Ők, meg is valósítják, gusztustalanul, és szégyentelenül.

Szembe állítják a cigányságot a magyarokkal, a kihívóan szemtelen támogatási intézkedéseikkel, a törvények előtti gusztustalan kettős mércével. Ugyanaz a törvénycikk, egész más tartalommal bír, ha egy magyar áll a bíróság előtt, mint ha egy cigány. Már sokan látják, nem a cigányokkal van a baj.

A Fidesz mellett, az erőszak útján keltett szimpátiát, nagyon hamar lerombolta, a hatalomban folytatott gátlástalan fosztogatása, magyar-üldözése. Mi más lenne a spontán polgári szerveződések kriminalizálása, a hajléktalanok bírságolása.

Nem láttam még a közterületeken hajléktalan cigányt, de zsidót sem. Ez jó!

Az a rossz, hogy hajléktalan magyart, annál többet.

A Fidesz szimpátia vesztességét valahogy csökkenteni kellett. Erre volt hivatott, a „nemzeti” kiállás Orbántól. A banktörvény, az IMF látványos elutasítása, a hitelesek „megsegítése”, mind olyan intézkedések, amik a háttér hatalmat, az ország-rablókat, cseppet sem zavarják, arra viszont elegendők, hogy okul szolgálhassanak a gyarmatosító szándékúak rosszallására. Ezzel meg lehet magyarázni, a legaljasabb leminősítéseket, és minden magyarellenes intézkedést.

   A magyarság zöme, már lát! A választók által nullára redukált Szdsz.-ből sarjadt LMP, tegnap látványos cirkuszt rendezett. Ez a cionisták tervei szerint arra volt jó, hogy elrejtse az ellenzék csalfaságát. Lehet, hogy a két korábban kormányzó párt, most ellenzékben van, de kamu az egész. Mindenki látja, hogy ellenzék a Jobbik, és pont. Hogy ez, ne legyen annyira nyilvánvaló, most megcsinálták, a maguk cirkuszát.

    Érdemes volt megfigyelni a rendőrség fellépését. Amikor a magyarokat „oszlatták” paprika sray, könnygáz és egyebek mellett, a földön vonszolták, néha a változatosság kedvéért tomfával kivertek néhány fogat, addig ezeket

„szép gyengén megfogták, betevék a tűzbe” jajj! Nem! Ez nem a kőműves kelemen balladája. Még csak nem is a szabadkőműveseké. Ez egyenlőre a magyarságé, de nem sokáig.

Szóval szép gyengén megfogták, betevék a rabomobilba, de nem engedték be utánuk a kíváncsiskodókat. Szerintem azért nem, mert ez az előállítás, meghívás volt egy vip-partira. Odabent kaja-pia várhatta az előállítottakat, és eszük ágában sem volt hamar otthagyni a rendezvényt. Ez lehetett a fizetség a részvételért.

Fizette a magyar adófizető a repiköltségből.

Mint ha a valódi ellenzéket nem ilyen körülmények várták volna.

Szóval, és tettekkel, megy a cirkusz.

„…Van olyan, ki véresre tapsolja tenyerét,

     Mert nem tudja szegény, az egész csak látszat,

     Néhány komédiás keresi kenyerét.

     Ütik-verik egymást, hull a csörgősapka

     Az egyik felkapja, s röhögve elszalad,

     De végül üres lesz a küzdőtér lapja

     S benn a cirkuszban csupán a nép marad… „

        (részlet, ismeretlen munkásköltő 1936-ban irt verséből)

  A politika nem fejlődik. Olyan mint a divat. Az emberiség viszont besokalt.

A magyarság is.

Érdemes ezen elgondolkodni.

Béla László                                       

 Kellemes Karácsonyt!

   Szívből jövő szeretettel, kellemes Karácsonyt kívánok minden magyar embernek, a világ minden nemzetének, és a Föld valamennyi békeszerető emberének.

   Talán érdemes néhány szót ejteni arról, mindazok számára, akik nem tudják, hogy a karácsony, nem mindig olyan ünnep volt, mint amilyennek a mai magyarok ismerik. Ha lehántjuk róla azokat a dolgokat, melyeket a különböző ideológiák öncélúan ráaggattak, az ősmagyarok legszentebb ünnepét láthatjuk benne. Minden félelem nélkül, a teremtő Isten tiszteletét, az egyre hosszabbodó nappalokkal megajándékozott emberek őszinte háláját, és Isten iránt érzett szeretetét. Ahogy Isten szereti az embereket, minden hibájukkal, még bűneikkel együtt is, úgy kellene az embereknek is egymást szeretni, minden hibájukkal, még bűneikkel együtt is. Az ősi magyar Karácsony, éppen erről szólt.

   Mentes volt a félelemtől, a kalmárszellemtől, az elvárásoktól, és hátsó gondolatoktól. A téli napfordulónak, a teremtő Isten ajándékának, tisztelgő ünnepe volt.

  Nem minden érdekességet nélkülöz, az ünnep magyar elnevezése sem.

Nem véletlen, hogy minden nyelvben eltér az elnevezése a magyar nevétől.

A magyarság, már jóval Jézus születése előtt ünnepelte ezt a napot, mint a csillagokban rögzített téli napforduló ünnepét. Mivel vadászataikban, jelentős segítséget nyújtó kerecsensólymokat tenyésztettek, az ünnep tiszteletére, ezen a napon röptették először, az esztendőben kelt és nevelt sólymokat. Ez volt, az ünnepélyes kerecsenröptetés napja is. Így lett elnevezése a magyarban Karácsony.

    Ezt az ősi ünnepet kebelezte be utóbb a zsidó-keresztény egyház, és jelölte meg tévesen, (vagy hamisan,) Jézus Krisztus születésnapjának. Így lehetséges, hogy sok nyelvben, ez a vonatkozás tűnik fel, mint az angolszász Christmas, az albán Krishtlindje, a holland Kerstmis, a lengyel Boże Narodzenie nyelvekben, hogy csak néhányat említsek.

   Az ünnep, a szeretet hangulatát nem akarván megrontani azzal, hogy leírjam, milyen szándékok, és cselekedetek pusztítják világszerte a Karácsony nemes nimbuszát, valódi eredetét, inkább mindenkinek kellemes ünnepet kívánok.

A magyaroknak, honfitársaimnak azzal, nem árt, ha tudják, a magyarság, a karácsonyt, jóval Jézus születése előtt is, Isten szeretetének, az emberek hálájának, bensőséges és magasztos ünnepeként ünnepelte.

Béla László

   Diploma nélkül?

    Még, a Kuruc infó is felháborodott rajta, hogy a lemondott miniszter helyett, olyan valakit akarnak kinevezni, akinek nincsen diplomája.

  Szerintem a felháborodás indokolatlan.

Indokolt akkor lenne, ha a jelöltből hiányozna a nemzeti érzés, a magyarság iránti elkötelezettség, a hazai ügyek támogatása az idegen ügyek helyett, szükség esetén azokkal szemben is.

   Nem a diploma az, ami képessé és alkalmassá tesz valakit, egy közhivatal betöltésére, egy ország, de akár egy nagyobb vagy kisebb közösség ügyeinek intézésére.

 Ez a követelmény, a becsületes, és csakis a becsületes gondolkodás, viselkedés, és állásfoglalás, delegálók akaratának, mindenekfelett való érvényre juttatása.

Az ilyen embert nevezik, és nevezhetik joggal, közhivatalnoknak.

Mindazok, akik a köz bizalmából a tűz mellé kerülve, csak a saját szalonnájukat sütögetik, alkalmatlanok. Még inkább alkalmatlanok, akik a tűz mellől felállva, diszkréten megfordulnak, és udvariasan levizelik azokat, akik a tűz mellé engedték őket.

    Ezt egy társaságban bunkóságnak, egy nemzeti közmegbízatásban hazaárulásnak hívják, a vulgáris szóhasználatban.

A döntő pozicióban, becsületes, és csakis becsületes ember felel meg.

Mit értünk azzal a diplomás „úrral” aki a megválasztását követően, arcpirulás,

vagy bármiféle szégyenérzet nélkül vágta a választói arcába: „…egy dolog, amit a választási kampányban ígérek, és egy egészen más, amit a hatalom birtokában teszek…”

Ez, a „diplomás” szemlélet uralkodott ez elmúlt 20 évben, és látjuk hova vezet.

A megelőző negyven sem volt sokkal jobb, de ennyi tisztességtelen intézkedés, ennyi népellenes ármány, ennyi nemzeti kirablás nem volt, pedig az Öregnek, nem volt diplomája, de tisztelte a magyarságot, szerette a hazáját, és amennyire lehetett, akadályozta a fosztogatást. Ma ezt hiányolhatjuk legjobban.

  Ha a vezető becsületes, az éppen elég, körülveheti magát ötszáz diplomás tanácsadóval, bármilyen szakterületen, csak az a fontos, hogy észrevegye, amikor a tanácsadói, a választóit akarják elfűrészelni, és akkor zavarja szét őket a szélrózsa minden irányába, és tudja azt mondani, ezt nem!

  Amióta diplomások vezetik ezt az országot, az éhhalál felé robogunk ezerrel.

Talán meg kéne próbálni egyszer a becsületeset, akinek nem mondhatjuk, ember! Nem ezt ígérted!

Béla László

 Fehér kéményseprők.

No komment.

https://www.youtube.com/watch?v=Y8KXLbGa_jk&feature=colike