évszázados átverés

https://www.youtube.com/watch?v=8XgBVnj_yMA&feature=relmfu

https://www.youtube.com/watch?v=MRWBS0eSCTg&feature=relmfu

  https://www.youtube.com/watch?v=G9IcurYFbx0&feature=relmfu

https://www.youtube.com/watch?v=Q5XuPOuzJuI&feature=relmfu

  Svájcban korlátozták a befogadható bevándorlók, letelepülők számát, az Eu. elítélte az intézkedést.

   Az, kevesek számára kétséges, hogy az unió bővítése, a régi tagok gazdasági hasznára, az újak kárára történik. Az, az erőszakos piacteremtés, amit az unió folytat, csak az új tagállamok iparának, mezőgazdaságának leépítésével, az így keletkező hiányok, nyugatról történő pótlásával lehetséges. Ez, közgazdasági tény, mint az is, hogy a leépített gazdaságú országok polgáraira, rászabadították a hitel-tukmáló nyugati bankszektort, aki a semmiből előállított hamis pénzével, erőteljes inflációkat gerjeszt az adott térségekben. Ezért ragaszkodnak a pénzkibocsátás jogához, amit az MNB-től is elorozott az IMF javára a Magyar Kormány, a bankok „függetlenségéről” szóló törvénnyel.

    Ezeket a gazdasági ellehetetlenítési lépéseket, az áruló kormányok végrehajtják, az áldozatul esett népek pedig, kényszerűen, saját döntésként elfogadják. Ezekben a térségekben, kezükben tartott médiával, úgy manipulálják a politikát, hogy nemzeti érdekekért kiálló kormányok, ne alakulhassanak. Ahol, véletlenül ez nem sikerül, ott a kulcsembereket, mint Ausztriában Jörg Haidert, vagy a komplett lengyel vezetést, rövid úton eltüntetik.

      Nyilvánvaló az unió részéről, a nemzetállamok szétzúzásának, megsemmisítésének célja. A „szent” cél érdekében, minden eszközt megengedhetőnek gondolnak. Túl a leépített gazdaságú területek perspektívátlanságának kialakításán, ezzel a megélhetési migráció kikényszerítésén, egyben, csapást mérnek, (az a néhány ember, aki az Eu-t irányítja) az erős, régi tagnak számító nemzetállamokra is.

Nincs kivétel!

Az unio, minden nemzetállamot meg akar semmisíteni.

A baj az, hogy ehhez a megsemmisítéshez, jelenleg, a gazdaságilag erős nemzetállamok erejét, iparát, mezőgazdaságát, pénzét használja.

Azért, hogy ezt a lehetőséget megőrizze, nem vezethet be, nyílt megszorító intézkedéseket, nem gerjeszthet látható inflációt, mint az új tagok területén.

Mivel ezek az országok is, az elpusztítandók listáján szerepelnek, az inflációt, bevándorlók, és külföldi munkavállalók közbejöttével valósítja meg.

Ha egy ország vagyonát, ellátó képességét, egységnek tekintjük, akkor nyilvánvaló, hogy az egységet, a lakosok számával osztva, kapjuk az elérhető, fenntartható életszínvonalat. Ha a lakosok száma nő, a hányados csökken.

Fokozott hatást vált ki, az oda nem települő, csak külföldről érkező munkavállaló. Igaz, ez szintén termel, de az egész egységhez mégsem járul hozzá többlettel. Egyrészt, mert olcsóbb munkabérével, egy hazait szorít ki a munkából, ezzel növeli, vagy megjeleníti a befogadó országban a munkanélküliséget, másrészt, mert jövedelme jelentős részét, nem az adott országban költi el, hanem hazaviszi, az otthon maradt család ellátására. Ezen túl, az idegen munkavállalók, legalább saját személyüket illetően, igénybe veszik, a befogadó ország ellátó intézményeit, tehát osztóként megjelennek, de többlettermelést nem eredményeznek. Ezek, tagadhatatlan matematikai, közgazdasági axiomák.

  Ez ellen lépett most Svájc, amit az unio (a köznevek a magyarban kis kezdőbetűvel írandók) felzúdulása fogadott.

Nyilvánvalóan, az erősebb, régi tagok pusztítása is cél, de politikailag nem megoldható olyan ütemben, mint ahogy az, a perifériákon kivihető.

Ha viszont, a szerényebb pusztítás ellen, valaki lépni mer, azt közös erőnek álcázott önkénnyel, azonnal a földbe kell döngölni.

Béla László

maschinelle Übersetzung

Die Migration in den Westen oder die Inflation.
  Die Schweiz setzt sich Einwanderer zugelassen begrenzt, die Zahl der Einwohner in der EU. verurteilte die Maßnahme.
   Die wenigen Menschen bezweifeln, dass die EU-Erweiterung, der wirtschaftliche Nutzen der alten Mitglieder, die Kosten von neuen Ereignissen. Der gewaltsame Schaffung von Märkten durch die Union weiterhin, aber die neuen Mitgliedstaaten, der Industrie, der Landwirtschaft, die Reduzierung der resultierenden Engpässe, die mögliche Ersetzung des Westens. Dies ist eine ökonomische Tatsache, wie auch an die Bürger von Ländern, deren Wirtschaft demontiert, rászabadították Kredit tukmáló westlichen Bankenbranche, die Falschgeld aus dem Nichts erzeugt, die eine leistungsfähige inflációkat Bereichen erzeugt. Daher bestehen auf dem Recht, Geld von der Bank ausstellen vom IWF auch elorozott zugunsten der ungarischen Regierung, der Banken "Unabhängigkeit" des Gesetzes.
    Diese Schritte in den wirtschaftlichen Druck, Regierungen ausüben, den Verräter, die Menschen, die Opfer sind und zwangsläufig als seine eigenen Entscheidungen zu erlassen.In diesen Bereichen Medien Hand gehalten wird, manipulieren sie die Politik auf die Interessen der nationalen Regierungen für Projektierung, um so zu werden. Wo, durch Zufall es scheitert, die wichtigsten Menschen dort als in Österreich, Jörg Haider, oder die gesamte polnische Führung kurzerhand verschwinden.
      Offensichtlich ist die Gewerkschaft für die Zerstörung der Nationalstaaten, das Ziel zu zerstören. Der "heilige" Ziel, alle Mittel erlaubt zu denken. Zusätzlich zu den redundanten Bereichen perspektívátlanságának sich entwickelnden Volkswirtschaften, mit der Durchsetzung der Migration zu leben, ein, hit gemessen (ein paar Leute, die die EU leitet) ist ein starkes Mitglied Ihrer alten Nationalstaaten als auch.
Keine Ausnahmen!
Die Gewerkschaft will keinen Nationalstaat zu zerstören.
Das Problem ist, dass diese Zerstörung ist wirtschaftlich starken Nationalstaat Macht, Industrie, Landwirtschaft, Geld verwendet wird.
Um diese Option zu erhalten, dürfen Sie nicht öffnen restriktive Maßnahmen erzeugen keine Inflation als neuer Member-Bereich gesehen werden kann.
Da diese Länder auch in der Liste zu vernichten enthalten sind, die Inflation, hat Zuwanderer und ausländische Arbeiter mit Werkzeugen zu kommen.
Wenn in einem Land der Vermögens-, Supply Kapazität von Einheiten, es ist offensichtlich, dass das Gerät durch die Anzahl der Personen geteilt, erhalten wir Zugang zu einer nachhaltigen Lebensstandard. Wenn die Zahl der Einwohner zunimmt, nimmt das Verhältnis.
Größere Auswirkungen auf Menschen, nicht die Siedler dort nur Arbeitskräfte aus dem Ausland. Es stimmt, es produziert auch, aber die gesamte Einheit kann nicht zum Überschuss beitragen. Auf der einen Seite, weil es billiger Löhne, Kirchen einfach aus der Arbeit und erhöht so ist oder zeigen das Gastland bei der Arbeitslosigkeit, zum anderen, weil ihr Einkommen nicht in dem Land zu verbringen, sondern auch nach Hause zu kommen, blieb das Haus in Familienpflege.Darüber hinaus ausländische Arbeitnehmer, zumindest in Bezug auf ihre eigene Person, nutzen des Gastlandes Einrichtungen der Pflege, so wird es als Händler auftreten, aber nicht in zusätzliche Produktionskapazitäten zur Folge haben. Dazu ist es unbestreitbar, mathematische und ökonomische Axiome.
  Dies wird jetzt gegen die Schweiz kam, die die Union (übliche Bezeichnungen in der kleinen Anfangskapital auf Ungarisch geschrieben werden) Aufschrei erhielten.
Offensichtlich ist die stärkere Zerstörung der alten Mitglieder einer Destination, aber politisch nicht möglich, so schnell wie möglich in der Peripherie.
Wenn jedoch die bescheidene Zerstörung gegen jemand wagt zu gehen, er önkénnyel gemeinsamen Truppe verkleidet, so in den Boden sofort komprimiert werden.
Bela Laszlo

 A szabad verseny, csak addig 

része az eu-nak. ameddig ezen a címen, magyar üzemeket zárhatnak be.

További részletek: http://kuruc.info/r/4/95485/#ixzz1tSZ6d5JU

 Az okosok mondják, mi meg nem hisszük. pedig nyilvávaló, látványos, és kellemetlen.

https://www.youtube.com/watch?v=dsq7_epNKPo

Párttá alakult, a 4k, - vagy miféle néven elnevezett csoport.

  Nem vagyok politikus, sem szervező, vagy elemző lángelme, mint a „hitelminősítők”. Egyszerű „buta” állampolgár vagyok, ennek ellenére, az én ingerküszöbömet is elérte mára a politika. Egy jól működő, egyenesen viselkedő, nem hazugság alapon álló kormány által vezetett ország állampolgárai, népiesen szólva, tesznek a politikára. Senki nem foglalkozik vele.

Ciklusváltásoknál megkérdezik őket. Ha elégedettek a történtekkel, helybenhagyják, (mármint hatalomban) ha nem, lecserélik, egy jobbnak látszó alternatívára a kormányukat. Olaszországban,30-35 éve, két hetente jöttek az új kormányok. A ciklusok közben, az átlagember nem politizál, hanem dolgozik.

Ettől él jól az ország, és a politikusai is.

Nálunk, ez „huszon” éve, fordítva működik. Nem is élünk túl jól. Az embereket nem hagyják dolgozni, ezért a kocsmákba, a piacokon, és mindenhol, ahol három ember összetalálkozik, már a politikával foglalkoznak.

  A hatalomváltás ügyes szervezésében, jól kitalálták az MSZMP. utáni többpártrendszert, mint a szabadság, az állampolgári befolyás, kétségbevonhatatlan zálogát. Ezt a zálogot, még nem sikerült a nemzetnek kiváltani, de már közel állunk hozzá.

  Kevesen tudták, hogy a rendszerváltó pártokat „valaki” megeskette, hogy tönkreteszik, dobra verik az országot, elkeseredésbe, nyomorba szorítják az embereket, kivándorlásra, hajléktalanságra, vagy öngyilkosságra késztetik, kényszerítik. Akik ezt tudták, és beszéltek róla, a dolog képtelenségénél fogva, a széles tömegek egyszerűen bolondnak nézték. Sajnos, a tömeg, mindig lassabban reagál, mint az egyén. A tömegnek egy szemléletváltáshoz, szüksége van arra, hogy a maga teljes szélességében megtapasztalja a negatívumokat, a visszaéléseket, a vele szemben megnyilvánuló ellenséges szándékot, cinizmust és lekezelést.

Csak ez tudta motiválni a választókat az MDF. Majd az SZDSZ eltemetésére.

Sajnálatos, hogy a gondos szervezők, annyi pártot kreáltak a saját erőikből, hogy ennek a végigpróbálgatása több mint húsz évünkbe, és gazdaságunknak, szinte teljes ellehetetlenülésébe került. Mára, a Fidesz kormány újabb két éve után, kevesen vannak, akik még nem látják világosan a helyzetet. Nem hiszem, hogy az MDF-ben, SZDSZ-ben, MSZP-ben és a FIDESz- ben csalódott embereket, fel lehet zárkóztatni, bármiféle újonnan szerveződő pótszervezet mögé.

A szintén letűnt, bizalomvesztett MIÉP, és Kisgazdák tagsága sem bolyong céltalanul. Hiába volt a Miép.-nek, kiváló gondolkodású vezetője, korábban betöltött szerepei, sokak számára hiteltelenné tették. Nem is kellett sokat törni magukat a kerekasztal rejtett lovagjainak, hogy fasisztázással, távol tartsák őket a hatalomtól. Ha ez véletlenül nem sikerült volna, az sem tragédia a számukra, hiszen MIÉP-ék is letették a főesküt, az ország felszámolására, a kerekasztalnál anno.

   Sokan eljutottak addig a felismerésig, hogy az ország helyzetét, csak egy nagyhatalommal rendelkező, radikális változást hirdető kormány fordíthatja meg. Ezt remélték a Fidesztől vagy a Jobbiktól egyaránt. A legutóbbi voksolásnál, a Jobbik elleni alaptalan fasisztátzás, megtette a hatását. Sok  szavazó, változtatott az elhatározásán, - mondván – azért fasisztákra mégsem szavazok. Hogy ezt, az országban működő legfasisztább erő harsogta legjobban, ez egy nagyon régi, alacsony intelligenciára valló, de eredményes trükk.

Sokan megettük.

Amikor egy tömegben tetten érik a zsebtolvajt, és néhányan utána erednek, a tolvaj is futásnak ered, de ő kezd legjobban kiabálni, fogják meg! Tolvaj!

Magát az esetet, kevesen látták, az üldözök nagyobb része, csak a zajra csatlakozott. Ha a tolvaj, elég hangosan kiabál, a fürgébb üldözők, el is mennek a tolvaj mellett, és üldözik a tovatűnt, nem létezőt. Ha véletlen valaki, mégis a tolvajt kérdezi, kit is üldözünk, a tolvaj gátlástalanul rámutat, a mellette már elhaladt üldözők egyikére. – hát azt, a fasisztát, a fekete gúnyában, aki ott szalad.

  No, ezen a magyarság már túl van. Nem hiszem, hogy még egyszer meg lehet vezetni, ilyen bárgyú módon. Ezek az újsütetű pártok, nem tudnak szavazatokat szerezni azoktól, akik figyelnek a politikára, a különböző pártok, parlamenti, és egyéb politikai munkájára. Legfeljebb azt érhetik el, hogy a csalódottak egy része, aki a Jobbikra, halálbüntetés terhe mellett sem szavazott volna, a csalódást kiváltó párt helyett, az új alakulatokra voksol. Ezt láttuk már az LMP, mint az SZDSZ klónja esetében is.

    Szomorú, a gyarmatosítóknak, de Magyarországon, már a megosztás sem működik a jól bevált módon. Hogyan is gondolták, hogy ha már semmi sem működik, ahogyan kellene, éppen a megosztás fogja megőrizni, hibátlan működését?

   Csak szervezkedjenek, ahogyan akarnak. A Jobbik is teszi, amit ígért, az emberek pedig látják, ki mit tesz, mit támogat, és mit ellenez, és már nem lehet hazugságokkal bemocskolni.

Béla László

A Google diszkrét bája.

  Amikor egy egészséges társadalomról beszélünk, a mai „elit” vesszőparipája, az információk szabad áramlása, és a szabad véleménynyilvánítás.

Ezzel nehezen egyeztethető össze a mai gyakorlat. Lehet, hogy ez a szabad áramlás csak azt jelenti, hogy akadálytalanul mérgezhető legyen az emberek gondolkodása, az elitnek tetsző (leginkább csúsztató) állításokkal, miközben az elhallgatni kívánt megnyilvánulásoknak szabályos akadálypályán kell áthaladni, hogy egyáltalán eljuthassanak az emberekhez

   Ameddig ki nem vívtam, bizonyos körök rosszallását, ha feltettem egy posztot, annak a címe, azonnal kikerült a kínálatba. Lehet, hogy kivívtam valaki ellenszenvét, de ebben a kínálatban, hetek óta nincs változás. Több hetes, leginkább, a legkevésbé számot tevő anyagokat kínálják, hogy az egyéb technikai akadályokról ne beszéljek.

Szerintem nem jó ez így.

Ha ma, fel akarok menni az oldalra, ezt látom.

évszázados átverés

magyaratveres.blog.hu/ - Tárolt változat

évszázados átverés ... gondolatok az emberiség, és a magyarság helyzetéről, lehetséges megoldások, a válságok megelőzéséről, felszámolásáról.

Ha belépek ezek a posztok láthatók.

·                     Infók a magyar jövőről(film)

·                     A csapda nyitható.

·                     Régi emlékek (vendéganyag)

·                     Hol van az a hóhér?

·                     Jó kérdések (újabb vendéganyag)

·                     Vendéganyag

·                     Átázott a papír.

·                     Értelem és érzelem

·                     Élni, és visszaélni...

·                     Miért tervezik a tiltást 

Persze, ez nem baj, csak beszédes törekvés. Akit érdekel, úgy is megtalálja, az igazság pedig, mindig kiharcolja az utat az emberekhez.

Béla László

Még olvasni sem kell, magyarul beszél.

http://tudatvaltas2012.blogspot.com/2012/03/szent-korona-bosszuja.html

 Vannak a világban a nálunk 20 éve regnálóaknál tökösebb kormányok is. 

Mi, mikor választunk végre ilyet?

http://tudatvaltas2012.blogspot.com/2012/03/az-imf-remalma-valora-valt.html

 Régi emlékek

Akit érdekel az emberiség őstörténelme, szeret , és hajlandó feliratokat olvasni, sokat megtudhat az alábbi linken.

http://tudatvaltas2012.blogspot.com/2012/03/az-emberi-faj-titkolt-tortenelme.html

Hol van az a hóhér?

Hol van az a hóhér, aki végre a nyakára tenné a kötelet, minden szándékos gyilkosnak Magyarországon. Nem haragból, nem gyűlöletből, kizárólag felzárkóztatási szándékkal, mert a magyarság, ilyen eltérő kultúrával rendelkezik.

Nem állhatja a gyilkosokat a sorai között.

Azt mondjuk, az európai kultúráknak nem lehet része a halálbüntetés. Én még ezt is elfogadom, de akkor nem lehet része a baltás, kalapácsos, szamuráj kardos, bunkósbotos és egyéb gyilkosság sem.

Nem érdekel, milyen „kultúrájú”, az sem, hogy milyen kulturálatlan. Szemet szemért, életet életért! Ez tartja csak vissza, ha egyáltalán visszatarthatja, a brutális kegyetlenséggel, ártatlanokat gyilkoló elvetemülteket. Ezek esetében, hazugság, eltérő kultúráról beszélni. az ilyenek, csak akkor kezdenek „gondolkodni” amikor a gyilkos családtagjuk talpa alatt fütyül a szél. Más módon nem lehet hatni rájuk.

Ha már ilyen álszent, szende vezetésünk van, térjenek vissza, az ősi, nem halálos büntetéshez, az örök száműzetéshez. Így legalább, az egy gyilkos-egy áldozat arányt, valahogy biztosítani lehet. Az, hogy egy mocskos gyilkos megöl egy embert, nyolc évből négyig etetjük, aztán kiengedik, mert olyan jó fiú volt, és két hónap, vagy akár két hét múlva, újra gyilkol, ez elfogadhatatlan.

Az ilyeneket száműzetésben kell felzárkóztatni. http://kuruc.info/r/35/95276/

Béla László

 Hogy kerül, és hogyan folytathat bármilyen nyílt tevékenységet Magyarország területén, idegen erőszakszervezet, titkosszolgálat, vagy hadsereg? 

Ki ennek a magyarországi felelőse?

Miért nincs, ennek, a nemzeti és területi szuverenitásunkat súlyosan sértő esetnek, megfelelő kül, és belpolitikai visszhangja?

Frissítés: A lenti képen látható izraeli férfi nem a Moszád nevű titkosszolgálat embere, hanem még annál is rosszabb: a sapkáján az „Egoz Bevetési és Felderítő Egység” jelvénye látható, rajta a héber fölirat: סיירת אגוז, azaz „Egoz Felderítő Egység”.

Az Egoz Felderítő Egység kitűzője

Ez a katonai egység az izraeli hadsereg szárazföldi alakulatainak antigerilla, ám maga is gerillamódszereket alkalmazó elit kommandós egysége. Az Egoz (amelynek jelentése: dió) az izraeli hadsereg Goláni nevű brigádjának különleges egysége, amelyet bevetnek északon a libanoni Hizbulláh nevű sí'ita szervezet ellen, illetve gyakorta a Gázai övezetben is az úgynevezett célzott likvidálások kivitelezésére...

A férfi sapkáján egyébként nincs semmiféle rendfokozatra (szakaszvezető) emlékeztető jelzés, csak a katonai kommandós egység (Egoz Földerítő Egység) nevének héber fölirata és az egység logója.

Frissítés2: Olvasónk írja:

Elolvastam a cikkhez tartozó hozzászólásokat, és megnéztem a videót. Egyes vélemények szerint nem tökorrú ügynök. Mindenesetre érdekes a kommunikációs igénye, két headset is van a fülében. Talán azért, hogy az egyik csatornán a sünökkel, a másikon a biboldó kollégákkal tarthassa a kapcsolatot. Én legalábbis még nem láttam senkit egyszerre két külön fülhallgatóval sétálgatni... Ráadásul a mobilja a kezében van, tehát ahhoz sem tartozott egyik fülhallgató sem.

Korábban írtuk: Moszadosok védték az Élősködők Menetét - szabadon garázdálkodik a gyarmaton a véreskezű zsidó titkosszolgálat

Ez derül ki az Új Hajnal Rend nevű csoport videóösszeállításából, melyben az Élet Menete nevű magyarellenes felvonuláson és az azt követő időszakban történtek kapcsán fejtik ki álláspontjukat.

Elmondják, hogy a zsidó felvonulás napján a sziklatemplomnál akarták kifeszíteni Az igazság felszabadít feliratú molinójukat, amikor furcsa alakok kezdték őket kamerázni, majd harminc készenlétis szállta meg a teraszt, és a terület elhagyására szólították fel őket. Otthon kikockázták a felvételt, és kiderült, hogy az egyik civil ruhás alaknak héber felirat volt a sapkáján, ami felderítő szakaszparancsnokot jelentett.

A sapkáján látható jelvény pedig megegyezik az izraeli szakaszvezető-jelvénnyel.

Ezek után nem kellett sokat gondolkodniuk, hogy rájöjjenek, vajon kik törték fel két nappal később a személyes levélfiókjaikat, az Új Hajnal Rend Facebook-oldalát és a blogjukat is, mindent törölve ezekről a helyekről.

A csoport azonban nem hátrál meg, saját oldallal, atombiztos szerverrel és a jövőre vonatkozó terveikkel való visszatérésüket ígérik, addig is e videó terjesztését kérik a hazafiaktól.

(Kuruc.info)

További részletek: http://kuruc.info/r/6/95291/#ixzz1t3pTx9Qb

 Tisztelt Címzettek! Kedves Barátaink!

Örömmel értesítünk Mindenkit, hogy ápr.30-tól, négy egymást követő hétfőn este, azonos 

műsorsávban (20 óra 25 perc körül)

a Duna TV Jelenczki István „HÁBORÚ A NEMZET ELLEN” című, négy részes 

dokumentumfilmjét műsorra tűzte:

Vetítési időpontok: 

2012. ápr. 30. 20 óra 25.  I. rész: A háború megváltozott természete.

2012. máj. 7. 20 óra 25. II. rész: Diktatúrából, diktatúrába

2012. máj. 14. 20 óra 25. III. rész: Az ország felszámolása.

2012. máj. 21. 20 óra 25. IV. rész: Megtartó üzenet.

 Kérjük, köszönettel vesszük, ha ezen levelet továbbítja (továbbítod) saját köreidben.

Üdvözlettel:

A film gyártója: Angelus Bt.

Rendező, producer: Jelenczki István.

A film témája:

Nemzeti vagyon. Egy hatalmas, átfoghatatlan érték, olyan örökölt és megtermelt felbecsülhetetlen 

tulajdon, amit őseink évezredeken, évszázadokon át, nagyszüleink, szüleink és mi magunk hoztunk, 

hozunk létre. A miénk és gyermekeinké. Adomány és felelősség.

Jelenczki István filmje azt a történelmi folyamatot és mechanizmust mutatja be, ahogyan önző belső 

és külső hatalmi erők elpazarolták nagy részét ennek a nemzeti vagyonnak, átjátszották magán és 

külföldi tulajdonba.

A négy részes sorozat címei is utalnak a válságos időkre: a nyolcvanas évek álságos 

szocialista gazdasági változtatásaira (A háború megváltozott természete), a rendszerváltozás 

kiszolgáltatottságára, fonákságaira és a külföldi tőke önző kérlelhetetlenségére (Diktatúrából 

diktatúrába), az azóta elmúlt évek hibáira és bűneire (Az ország felszámolása), végül a jövő útjaira 

és lehetőségeire (Megtartó üzenet).

A filmben megszólalnak gazdasági szakemberek, jogászok, történészek, orvosok, a magyar kultúra 

és tudomány legkülönbözőbb ágainak képviselői: Ángyán József, Bencsik János, Bencze Izabella, 

Bogár László, Éger István, Hunyor Erna, Kovács Zoltán, Mándoki Andor, Molnár Oszkár, Molnár 

V. József, Papp Lajos, Tóth Zoltán József, Varga Csaba, Varga István, Zlinszky János.

Megdöbbentő, megrázó és egyben tanulságos mozi rólunk, a magyar nemzetről, a társadalomról, az 

emberről, és a minket körülvevő világról.

 Mostanra átázott a papír.

   Mikor a szovjetektől megszabadult Kelet-Európa, meg a világ, mi, magyarok is fellélegezhettünk. Olyanok voltunk, mint akiket sokáig kenyéren, vízen, krumplin tartottak. Húsról, nyalánkságokról, csak a kevesek álmodhattak.

Akkor felhúzták előttünk a nyugat boltjának redőnyét. A kirakat tele gusztusos húsokkal, a másik oldal, csábító ínyencségekkel. Többedmagunkkal tódultunk be a boltba. Először is húst vásárolni, hogy kicsit megerősödjünk. A hentes, széles mosollyal kanyarintott egy jó darabot számunkra. Akkor, még nem tudtuk, mire a szokatlanul kedves mosoly. Messziről ráhajította a mérlegre. Még a nyolcasok végeláthatatlan sora el sem tűnt, felkapta, és mondott egy kőkemény árat. Mi megfizettük, gondolván, most már tehetjük, van miből. Ameddig mi a pénzt előhalásztuk, ő szépen begöngyölte, látványos papírba csomagolva adta a kezünkbe, frissen, melegen. Biztosak voltunk benne, hogy amit vettünk, finom, ízletes, és fél órája még röfögött.

   Útban hazafelé, már gyanús szagok terjengtek a szatyor felől, de valami csatornaszagra asszociáltunk. Hazaérve, hogy elővettük a csomagot, szembesültünk a kegyetlen valósággal. Már a szaga is egyértelmű volt, de a papíron megjelent hatalmas barna foltok tették egyértelművé, hogy a nyugat boltjában, a nyugat végtermékét adták el nekünk, kemény pénzért.

Töprengtünk, hogy történhetett.

 Rájöttünk, hogy ameddig, mi a pénz előteremtésével voltunk elfoglalva, a hentes, a pult alatt, kicserélte a csomagot. Nosza, visszamentünk, hogy reklamáljunk. A boltban, már új arc fogadott. Amikor elmondtuk mi bajunk,

nagy pofával förmedt ránk. Mit képzelünk mi, ezzel az átlátszó hazugsággal.

Nem is ő adta a végterméket, de ismeri az elődjét, aki most osztályvezető a cégnél, és az ilyet nem tehetett.

Mi azt kérdeztük, akkor most mi, mit kezdjünk ezzel a helyzettel?

Kaján vigyorral a képén, foghegyről válaszolt. Ha megvettétek, hát egyétek meg. Első dühünkben le akartuk lőni, de lehiggadtunk. Nem lévén jobb választásunk, ki kell bontanuk a papírt, és pontosan célozva, a hentes arcába kell vágnunk az „anyagot”. Mindezt olyan erővel, hogy szétfröccsenve, beterítse az egész boltot, hogy mindenki láthassa, és a szagáról is érezze, mire számíthat ha ide betér.

Hogy mit eszünk?

Ilyet biztos nem. Volt, van, és lesz nekünk mit enni, akkor is, ha ezektől semmit nem kapunk, csak jókora bunkóval kell állnunk a raktárainknál, és fejbeverni bárkit, aki ki akarja üríteni azokat.

Béla László

Értelem és érzelem

 Ez a kettő, ami elengedhetetlen a becsületes élethez, a jóléthez, a felemelkedéshez. Sajnos, ha ez egy személyben egyesül, az, ebben a „mai” világban, nem mindig válik az egyén hasznára. Hogy mennyire nem, azt az aradi vértanúktól kezdve, számos példán át kívánták bebizonyítani. Még mindig nem sikerült. Még mindig vannak emberek, akik képesek logikusan, racionálisan gondolkodni, és ezzel együtt, szeretik, megbecsülik embertársaikat, megőrzendő értékként óvják nemzetüket, hazájukat. Szerencsére, az országban ők vannak többen. Sajnálatos paradoxon, hogy a politikában, az irányításban, ennek ellenére, ők vannak kevesebben.

     Noha rendhagyó, de érhető ez a helyzet. Az a mocskos sárdobálás, ami ma, a politikai hatalomhoz, a nemzet érdekében való cselekvőképesség megszerzéséhez vezet, csak a legerősebb, leg elszántabb becsületes embereket nem téríti el erről az útról. Széles spektruma létezik azoknak az embereknek, akik alkalmasak lennének, de ezt a mocskot, nem képesek, és nem is hajlandók saját bőrükön megtapasztalni, és ez nem róható fel hibájukul.

   A becsület, és az elszántság, sokakban jelen van, de mégsem haladnak egy nyomon, az egy célért dolgozó emberek. Ugyan azt a célt, más-más módon közelítik, és így lesznek eredménytelenek.

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

De! Sajnos lehet. És ez az átok, éppen a jóhiszeműség, a bizalom, a mások becsületességébe vetett hit. Mindezek egy becsületes világban, nem átkok, hanem Isten áldásai, segítsége, a békesség és boldogság megtartásához, vagy megteremtéséhez. Mára, számunkra átokká vált az áldás. Ezt felhasználva képesek bennünket megosztani, egymás elutasítójává, sokszor elszánt ellenségévé tenni. Így juthattunk el oda, ahol ma tartunk. Az emberek nagyobb része napi gondokkal küzd, egy részük éhezik, fázik, egy szűk réteg pedig,

„Kroiszoszi” bőségben dúskál.

Ha hazug emberek azt mondják a sínylődőknek, hogy sanyarú sorsuk azoknak az embereknek a szándékából alakult, akik bőségben élnek közülünk, mi elhisszük. Ha ugyanezek, azt mondják a jólétben élőknek, hogy az elesettek irigylik, elvennék a vagyonunkat, munkánkkal megteremtett életszínvonalunkat, azt is elhisszük. Máris éket vertek, magyar és magyar közé. A negatív érzések miatt, egyre kritikusabban nézünk egymásra. Ezt, a hazugok azzal fokozzák, hogy egyre nagyobbra nyitva az ollót, elvesznek a szegényebbektől, és ezt odaadják a gazdagabbaknak. Jó trükk. Ősi trükk. Oszd meg és urald. Nem dereng esetleg az eredete?

Szerintem, nyugatról, Rómából indult el, világhódító útjára, ezer évnél régebben. Még mindig, rengeteg emberrel, nemzettel meg lehet etetni. Velünk is. A hazugok, azt sulykolják a szegények agyába, csak akkor könnyebbedhet a sorsuk, ha elveszik a gazdagok vagyonát. Ugyanezek, a gazdagokat azzal rémítik, hogy a szegényebbek, az ő vagyonukkal akarnak jobban élni. Mindkét réteg, hitelt ad a hazugságnak, és amíg egyre ferdébb szemmel nézünk egymásra, addig akadálytalanul elvehetik a hazugok, mindkét réteg munkájának nagy részét. Ez a kétharmados szelet kerül, minden ország minden nemzetétől idegen kézre. Ha ezt a szeletet megmentjük, a szegények meggazdagodnak, a gazdagok, még gazdagabbá lesznek, csak a piócát pisiltük le magunkról.

Ez régi, ősi ismeret. Egyéb eszköz híján, így lehet eltávolítani.

Ha a hazug, ezer szócsővel üvölti a fülünkbe, hogy ez kálvinista, ez kommunista, ez pápista, ez fasiszta, ez meg anarchista, ezt azért teszi, hogy mi, egyre jobban utáljuk, akadályozzuk, mindazon honfitársainkat, akiket a miénktől eltérő jelzőkkel illettek.

   Ha mi, nem figyelünk ezekre a szócsövekre, sőt, a velünk egy csoportba sorolt vazallusok hangjára sem, hanem annak alapján támogatunk, vagy akadályozunk embereket, hogy ki mit tesz az emberekért, vagy éppen azok ellen, ezzel pisiltük le a piócákat. Ha ez az egység, korlátozza, vagy megszünteti a hazugok hatalmát, az már kristályos só, amit a hátukra szórtunk, hogy kínok között tekergőzve igyekezzenek lepottyanni rólunk, vissza az édesvízbe, hogy megmentsék magukat. Ám, ha megsóztuk őket, hamar kikerülünk a vízből.

Lepotyogva rólunk, száraz homokra, Isten, tűző napjára kerülnek, és nem lesz langyos víz, ami életben tarthatja őket, a következő, szipolyozható áldozat megtalálásáig. Senkit nem kell elpusztítanunk a jólétünkért, csak magunkat kell megvédenünk. A többit elvégzi helyettünk a természet, az Isteni igazságosság alapjain állva.

Béla László

   Élni és visszaélni?

    Ezek, a magyar nyelvben egymástól élesen elkülönülő fogalmak, de azt gondolom, ez más nyelvekben is hasonlóképpen van. Aki él egy lehetőséggel, az a lehetőség birtokában olyanokat tesz, amire a lehetőségei értelemszerűen kiterjednek. Aki visszaél, az egy egészen más viselkedés. Aki visszaél, az, a kapott/szerzett lehetőség határait gumiból valónak tekinti, minden irányban kiterjeszti, és olyan dolgokat tesz, amire valójában nem volt, és nincs is, tisztességes erkölcsi alapja. Visszaélni lehet gazdasági erőfölénnyel, hivatali hatalommal, befolyással, kapcsolatokkal, közismertséggel, mások bizalmával, és még sorolhatnám mivel. Ezek általában, ha azonos mércével mérünk, büntetőjogi tényállások. A gazdasági erőfölénnyel az a konszern, vagy gyáróriás él vissza, amelyik egy adott országban, olyan terméket forgalmaz/gyárt, amelynek az adott országban is működik forgalmazója, és ezt a terméket, az önköltségi ár alatt forgalmazza mindaddig, ameddig a konkurens cég tönkre nem megy. Más. Ha egy bank, úgy ad hitelt, hogy az ügyfele, kiszolgáltatott helyzetben van, és ezt a bank úgy használja ki, hogy a más országokban alkalmazott feltételeinél, rosszabb feltételeket kényszerít a kiszolgáltatott ügyfélre. Ezek egyszerű, egyértelmű, bizonyítható esetek, és ahol a jog, és a korrupció, nem áll az igazság előtt, ott általában komoly büntetések követik, hogy hasznot ne hozhasson az ilyen magatartás. Persze, többnyire, az ilyesmi, mégis büntetlen marad, mert vannak ugyan törvények ellene, de ki figyel oda. Fő a profit, meg a barátság. Ma te, holnap én, holnapután mindannyian. Fő, hogy a versenyt kizárjuk, mert versenyhelyzetben, csak becsületes profit létezik.

  A hivatali hatalommal visszaélni, az már más. Ki tesz ilyet?

Bárki, aki beosztásánál, hivatalánál fogva, döntési helyzetben van, befolyással rendelkezik az egész döntési mechanizmusra, és adott ember kérésére, ellenszolgáltatásért, az adott ember számára kedvező, vagy harmadik személy számára kedvezőtlen döntést erőszakol ki, függetlenül attól, hogy a munkaköre mire kötelezné. Ezek a „mutyik”. Általában nem kerülnek napvilágra, mert mindkét fél érdeke őrizni a titkot. Akkor szokott beütni a menykő, ha egy becsületes semleges, vagy uram bocsá’, az ellenérdekelt fél megtudja.

Akkor, igazán nehéz, vagy épp lehetetlen elkerülni a büntetést, egy jogállamban.

Nálunk, abszurdisztánban persze, ez sem egészen így van.

    Tárgyalhatnám még a kategóriákat, de nem akarok visszaélni, a Kedves Érdeklődő türelmével. Folytatom tehát, az utolsó említett kategóriával, a bizalommal való visszaéléssel. Ez a leggyakoribb, kezdve a pititől, a középszerűn át, egészen a fehérgalléros királyokig.

   A piti, becsenget, elhiteti velünk, hogy nagy haszonra tehetünk szert, ha x összeget neki juttatunk. Erről bizonylatokat ír, megesküszik, felveszi a pénzt, és örökre eltűnik. A középszerű, hírt ad magáról. Mi megyünk oda hozzá a híre alapján. A többi, megegyezik a piti stílusával. Ezek mind csalók, amíg lehet, lébecolnak, ha lebuknak, ülnek. (már amelyik)

   A fehérgalléros, az külön kategória. Soha sem jön oda hozzám, sőt én sem megyek, nem is mehetek hozzá. Sok éves periódusokban küldi hozzám az embereit, rávesz, hogy bízzak benne, és ha sikerült, a tőlem kapott hatalommal döngöl a földbe. Mind közül, ezek a leghatékonyabbak.

  Volt, aki szabadságot, igazságot, lehetőséget, könnyebb életet ígért, majd lerombolta az országot, elvette a lehetőségeket, és a képünkbe mondta, egy dolog, amit ígérek, és egészen más, amit teszek. Követői, valóban híven követték az adott mintát, míg el nem jutottunk oda, hogy már nem hiszünk az ígéreteknek. „Nem lesz gázáremelés, lassan mondom, hogy mindenki értse”

- aztán mégis lett, stb.

Lassan felvérteződtünk. Szinte levetkőztük szkíta eredetünket. Már elég sokan vagyunk, aki nem szkítaként gondolkodnak. Az ezer évvel előttünk élt történetírók szerint, a szkítát, egy óvodás is becsaphatja, mert elhiszi, amit mások mondanak.

Maga, mindig igazat beszél, és mindenkiről ezt feltételezi. Ha valamit mondott, azt akkor is végrehajtja, ha tetemes hátránya származik belőle, mert az ő szava, ő maga, és becsüli önmagát annyira, hogy meg nem alázná szószegéssel.

A magyarság is ilyen volt, de lassan akklimatizálódik a hazugság világához. Nem kéne, mert végéhez ért.

Lejárt az ideje annak, hogy valaki az ország felemeléséről hablatyolva, még mélyebbre döngölje. Szabadságharcot hirdetve kiszolgáltassa ellenfeleinek, szabadságot hirdetve rabságba döntse, jólétet ígérve, nélkülözésre kényszerítse.

Utolsó lehetőségében tobzódik a hazugság. Még lehet, naponta új sarcokat, dugódíjat, csekkadót kitalálni, bírságokat, útdíjakat, benzin árat, az egekig emelni. Még lehet, az emberek érdekében való hazugság alapján, „rendet” tartani, de már mindenki látja a hátteret. Lehet megszüntetni az ellátásokat, de akinek 1 karja, vagy lába van, annak a felülvizsgálat, egy centit sem fog növeszteni a hiányzó részén. Hogyan sorolhatják akkor más kategóriába?

Minden mozzanatban, a járandóságok megkurtítása, vagy pénzek jogtalan beszedése a cél.

         Még tűrjük.

   Naponta találnak ki újabb okokat bírságok kiszabására, és naponta emelik azok összegét. A duma, a közrend, a nem dohányzók védelme, és hasonló hazugságok. Valójában minden a pénzről, a jogtalan pénzbeszedésről szól.

Aki ellenzékben, a kormányt, a benzin jövedéki adójának csökkentésére kéri, hatalmon pedig megemeli azt, a hazudik. Mocskosul és arcátlanul visszaél a közbizalommal.

Teheti.

Néhány példa.

 A bírság a biztonsági öv használatának elmulasztásáért. Alig cinkes.

Kétségtelenül van védő, és kockázat hatása is. Egy  jogállam hatásköre, szerintem addig terjed, hogy előírja a gyártóknak és forgalmazóknak,a szerelvény, kötelezö tartozékként való beszerelését. Hogy az állampolgár, a használatból, vagy a használat elmulasztásáéból származó kockázatot vállalja, az már az ő döntése kellene, hogy legyen. Ezért szankcionálni, nem egyéb pénzbeszedésnél.

  Manapság, amikor naponta gyilkolnak meg embereket, a rend derék őrei, nem a mellékutcákban vigyázzák a rendet, de a forgalmas közutakon szedik az újabb sarcot.

Most, az eü.-dobozokon a fő figyelem. Ez a múlt századból itt maradt előírás szolgáltat rá „jogi alapot”. Minden gépjármű, kötelező tartozéka a kötszeres doboz. Steril leplombált egység. Lejárati ideje van, mint egy élelmiszernek, annak ellenére, hogy nem romlandó szerves, vagy szervetlen anyag, plusz, lég és vízzáró csomagolásban van. Most erre kattantak rá.

Ha az ellenőrzés során, „lejárt szavatosságú” dobozt találnak, az kemény, ha hiányt észlelnek, az kegyetlen bírságot jelent.

Nyilvánvaló pénzbehajtás. Semmi köze, a közlekedés biztonságához, sem az egészség megőrzéséhez, vagy helyreállításához. Tegyük a szívünkre a kezünket, és úgy mondjuk azt, hogy az egész, nem felesleges zaklatás. Amióta járom az utakat, (nem tegnap óta) egyetlen esetet sem láttam, ahol a sérültet, az arra járó jármű kötszereivel látták volna el. Ha valaki látott ilyet, kérem, ossza meg velem. Ma, a mobiltelefon, és a mentőhelikopter korában, ez egy vicc.

Sokkal érdekesebb kérdés, vajon a „nagyok” holdudvarából, ki foglalkozik ennek a doboznak a gyártásával, vagy forgalmazásával. Ha jól keresnénk, nagy valószínűséggel meg is találnánk. Jó üzlet. Vagy talán nem?

Aki jogkövető, vagy tart a bírságtól, az megy, és megvesz néhány száz FT. értékű kötszert, néhány ezer forintért. Aki nem teszi, és „rákerítenek” az a bírságot fizeti. Lényeg, hogy fizessen a „pali”, még ha beledöglik is, minél többet.

Ezt, általános emberi megítélésben, a közbizalommal, és közhatalommal való visszaélésnek hívják. Magyarországon, egyszerűen, kormányzati, jobb esetben, belügyi intézkedésnek. Azt, hogy ki, minek, a tények ismeretében, döntse el mindenki, saját legjobb belátása szerint.

Béla László

 Azok akik a Kelet-Európai Föderáció elvi alapjainak megfogalmazásánál, kizárják minden tagállamnál, a magánbankok működését. 

Ezért!

https://www.youtube.com/watch?v=4WAC3-dJFeI&feature=related

Érdemes megismerni!

https://www.youtube.com/watch?v=8GCyuJwAkFA

https://www.youtube.com/watch?v=S9RVLyL52FY&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=OrPKyqs13Fw&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=qAS2vkfheME&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=2Vf48D5ONa4&feature=related

    Az elektronikus információk, szinte fénysebességgel terjednek. Ismét elértük, amit Árpád korában a magyarok használtak, csak akkor, nem bonyolult hardvereket, szoftvereket, műholdakat és elektromosságot használtunk, hanem jelzőtüzekkel, puzdrákkal és tarsolylemezekkel oldottuk meg a hírközlést. Ez a rendszer, mégis elég volt ahhoz, hogy a kiirtásunkra elindított német-római hadsereg 100 000 katonáját, megfelelő fogadtatásban részesítsük, és 907-ben a pozsonyi csatában, megsemmisítsük.

   Igaz, az ilyesmiről, a villámgyors hírközlésben manapság kevés szó esik, de a gyorsasághoz kétség nem férhet. Alig tettem közzé, miként pusztítják kultúra címén, fiataljaink személyiségét, máris megkaptam a kritikát. Nevezetesen, hogy bedobtam a gumicsontot, amin rágódni lehet, és elterelem a figyelmet, a jelenleg fontos problémákról.

   Önvédelemből elmondom, hogy nem gumicsontnak szántam. Szétnézve a világban, (ha levesszük a szemellenzőt) látni kényszerülünk, a fiatalok által elkövetett, előre megfontolt gyilkosságokat. Erről, nem elsősorban a fiatalok tehetnek. Sokkal inkább, annak a kulturális környezetszennyezésnek a hatása, amit a számítógépes játékok, vagy az előző írásomban említett, minősíthetetlen színházi előadások jelentenek. Láthatóan, nem csak a nincstelenek, de a kiváló körülmények között élő fiatalok sem mind képesek ellenállni, a minden fronton sugalmazott erőszaknak. Csak remélhetjük, hogy az elvetett magok termése rövidesen beérik, és megszelídülve, a valódi felelősök megnevezésére, és a közéletből való eltávolítására korlátozódik.

Béla László

   Európa, valamikor, a civilizáció bölcsője és terjesztője volt. Művészete lélekemelő, személyiségépítő, emberformáló alkotásokból állt. Mondom, ez volt, és ez nem tévedés. Elismerem Victor Hugo, Emile Zola, Karl Mai, Julies Verne, Jókai Mór, Katona József, vagy Madách Imre után, nem könnyű maradandót alkotni, de egy minimális mércét azért tartani kellene.

  Tudom, a kortárs szerzők, az érvényesülni akarás kényszerében, egész más szempontok szerint írnak, mint ahogy, egy normális ember gondolkodni szokott, de ez nem elsősorban az ő bűnük. Az, hogy egy ismeretlen szerző, „Völgyhíd” címen megellett egy torzszülött opuszt, nem öröm, de még nem tragédia. Ez, minden embernek elvitathatatlan emberi joga, ahogyan az is, mit hajlandó elfogadni, elolvasni, vagy megnézni.

     A felelősség azoké, azé a rendszeré, akik az ilyen kulturális környezetszennyezés terjesztését engedélyezik, sőt támogatják, szervezik, és középiskolásokra erőszakolják. Ezek az emberek/szervezetek rászolgáltak, hogy, népiesen szólva, a Kozarek (hajdani állami ítéletvégrehajtó) kösse meg a nyakkendőjüket, hogy méltóan elegánsak legyenek, mocskos feladatuk teljesítéséhez.

      Tudom, a megélhetés kényszere, sok mindenre ráveheti az embert, de ha itt nem vonunk határt, az, maga a háború, mások szándékából, mások érdekeiért, saját honfitársaink, nemzetünk, gyermekeink ellen. Ezt nem kellene. Igaz, ezt a háborút nem nyíltan, nem fegyverrel folytatják. Annál sokkal aljasabbul, a lelkek mérgezésével, az értékek megkérdőjelezésével, elfogadhatatlan példák állításával.

    Viszonylag kiegyensúlyozott, nyugodt embernek tart, aki ismer. Magam is így gondolom. Így azt hiszem, a Kedves Olvasónak is tartozom a magyarázattal, mi tudott így kibillenteni az egyensúlyomból. Remélem, megértik, és nem negatívumként írják a rovásomra.

   Történt, hogy egy barátom középiskolás gyermeke, egy budapesti középiskola szervezésében, színházlátogatáson vett részt. Ez, azzal a könnyítéssel jött létre, hogy a belépőjegyeket, valami pályázat révén, kétötöd áron vásárolhatták meg.

Elmentek.

A darab dióhéjban arról szólt, hogy egy középiskolás fiút, a rabiátus özvegy apja, terror alatt tart. Akaratával ellenkezőleg, a fiú választásától eltérő városban iskoláztatja. Ez frusztrálja a főhőst. Barátnőjével is megromlik emiatt a kapcsolata. Sok vita közepette, előkerül néhány vallási képzavar, míg végkifejletben, a frusztrált fiú, a párjával, kiül egy völgyhíd szélére, majd onnan a mélybe zuhan, és annak akarata ellenére, magával rántva barátnőjét is. Az egész förmedvény egy halálra zúzódott fiatal pár képével kezdődik, és azzal is zárul. Keretbe téve a fő mondanivalót, (az elkövető szerző szerint) az élet értelmetlenségét.

   Túl azon, hogy az eszmei mondanivaló, az öngyilkosság támogatása, a gyilkosságra való felbujtás, ma még, Magyarországon büntetőjogi kategóriák, szerintem mégsem a szerzőt terheli a legnagyobb felelősség. Ő csak meg akar élni, ezért meg kell felelnie a legmocskosabb elvárásoknak is. Felelőssége annyi, hogy mintsem ilyen opuszt öklendez, elmehetett volna utcát söpörni, hogy valami hasznosat tegyen, és ne hazája fiataljait mérgezze skizofrén gondolataival, és alpári, nyomdafestéket sem tűrő kifejezéseivel.

  Sokkal nagyobb a felelősség azon, aki az ilyet színre engedi, aki pályázattal terjeszti. Felelős a pedagógus, aki előzetesen meg sem nézi, vagy ha mégis, akkor rábízott fiatalokkal megismertethetőnek ítéli.

   Ezúton tájékoztatom a felelősöket, tudjuk, hogy a magyarság kiirtása, vagy a Kárpát-medencéből való elűzése, nekik és elődeiknek 907-óta nyíltan meghirdetett céljuk, de abból nem esznek!

  Sok becsületes gondolkodású magyar szülővel egy véleményen, elmondom, hogy mi, magyar szülők, nem arra neveljük a gyermekeinket, hogy öngyilkosságra vegyék rá őket. Nem azért járatjuk őket iskolába, hogy az iskola ehhez asszisztáljon. Nem is azért, hogy prevenció címen, az arra kaphatókat megtanítsák a drog használatára. Azért adjuk őket iskolába, hogy nálunk képzettebb, becsületes pedagógusok, szeretettel és szakértelemmel megtanítsák őket mindarra, amire mi, ismeretek, vagy idő hiányában nem tudjuk. Közben viszont joggal elvárjuk, hogy emberségre, szeretetre, és udvariasságra neveljék őket, és ne mérgezzék a lelküket semmilyen métellyel.

  Elfogadhatatlan, hogy egy ilyen, kulturális környezetszennyezés, közszínházba kerüljön, de még elfogadhatatlanabb, hogy egy ilyen előadás teljes színháztermét, jobb sorsra érdemes, odaszervezett középiskolásokkal töltsenek meg. Ha ezekből a fiatalokból, csak egy is öngyilkos lesz, az ennek a bűnszövetkezetnek az áldozata, amiért egyszer, minden résztvevőnek, valahol felelni kell. Lehet Magyarország, ma egy következmények nélküli ország, de ezen túlmenően, mindannyian az univerzumban élünk, és az nem ilyen.

Szerencséjükre, vagy vesztükre, ezeknek a gyermekeknek nagy része úgy döntött, soha többé színházba be nem teszi a lábát. Sajnos, így nem fogja megismerni a Bánk Bánt, a Diótörőt, a Hunyadi Lászlót, az Ember Tragédiáját, vagy más, arra érdemes műveket.  Ennyit, a mai magyar kultúrpolitikáról.

Béla László

   Mindenki, aki Magyarországon él, fogyasztásának, felhasználásának 27%-át adóra/áfára fizeti ki, tehát minden ember, jelentős adót fizet. Nyilvánvalóan valótlan egy olyan állítás, hogy a hajléktalan, a munkanélküli, a „fekete munkás” elkerüli az adót. Ennek ellenére, számos beszélgetésemben, beszélgetőpartnereim, ezt tényként, érvként állítják. (nem ellenzéki beállítottságúak)

  Megkíséreltem, valamelyest elemezni az árak összetevőit, hogy kiderüljön, mi jut abból a termelőnek, és mi tűnik el, követhetetlen útvesztőkön.

     A kenyér ára.

  A kenyér alapanyaga (elvileg) a magyar búzaliszt, só, élesztő, vagy kovász, víz. Ehhez  adódik még, munkadíj, járulék, energia, szállítás. A kenyér ára átlagban ma. 300Ft/kg áfával. Ez, 27% ÁFA esetén, egy kenyér vásárlásánál, 81 Ft. adót jelent. Marad 219 Ft. az előállításra. Ebből, a búza ára, legjobb esetben,

(termelői piacon) 40-60 Ft. A malmok, mint nagy felvásárlók, lényegesen kevesebbet fizetnek, de tegyük fel, hogy a 40 Ft. elérhető, a termelő számára.

Ez szerint, 179 Ft marad az előállítás és szállítás költségeire. Ebből, ismét áfák, és extraprofitok jönnek le az energia, és a víz felhasználásával. Ezek összességét, még meghatározni sem könnyű, de tény, hogy ha a magyar, csak kenyeret eszik, akkor is kilónként legalább 100 Ft-al járul hozzá, az állam fenntartásához, és a globalisták extraprofitjához.

Hogy volt ez rég?

Adva volt, a kiváló magyar búza, amit a gazda megtermelt. Nem ezer tonnákat gépekkel és vegyszerekkel, csak néhány tonnát, lovakkal, istállótrágyával, egyszerű eszközökkel, de sok gazda termelt, sokszor keveset. Mind megélt, boldog volt, független, és sok gyermeket  nevelt.

No ez a gazda, elvitt a malomba, mert hogy voltak malmok, havonta négy zsák (300kg) búzát. Ott beállt a várakozók sorába a szekerével, és amíg sorra került, gazdatársaival jól kibeszélgette magát. Olyan volt ez, mint egyfajta fórum.

Amikor sorra került, átadta a búzáját a molnárlegénynek, és 10-15 perc múlva, ahogy kérte, kapott X mennyiségű korpát, Y mennyiségű lisztet, és a malom, visszatartott Z kilogrammnyi vámot. Senki senkinek semmit nem fizetett. Nem volt szállítási költség, hiszen a lovak léteztek, a szekér meg volt, mindössze a gazda egy fél napjába került a havi lisztellátmány. Ez alatt viszont megoldotta a közéleti igényének kielégítését is. Elmondhatta a véleményét, meghallgathatta másokét. A malom, a vámokból elláthatta a városi pékségeket, de ott sem volt ez meghatározó. A gazdák jelentős része a mezővárosokban lakott. Onnan járt a földjére dolgozni. Senki nem lopta el a terményeit. Amíg a tanyasi gazdaasszony megdagasztotta a kenyeret, közben kukoricaszárral befűtötte a kemencét, és megsütötte a család 2-3 napi kenyerét, addig a városi, adott a gyereknek 2 kg lisztet, az átvitte a sarki pékhez, és kapott érte 2 kg kenyeret. Szintén senki nem fizetett senkinek, a pék megsütötte a kenyeret, a csereliszt szaporulatából (1 kg liszt = 1,4 kg kenyér) könnyedén ellátta a kovácsot, a tanítót, és mindenkit, aki nem termelt. Ami pénzt onnan kapott, az fenntartotta a műhelyét. Mindenki nyugodt volt, és minden körből, minden élősködés lehetősége, ki volt zárva.

Ez hiányzik ma.

   A tojás ára.

Ma, a tojásfarmok egészségtelenül élő tyúkok tojásait forgalmazzák ezerszám.

Valamikor, a tanyaudvarokon kapirgáló tyúkok jelentették az egészséges tojással való ellátást. A profitéhség, meg a jövedelemkoncentrációs szándék, létrehozta a „tojásgyárakat” a maguk „állattalan” körülményeivel.  Az így keletkező olcsó tojás, kiszorította a piacról a bio termelésben keletkezőt, és egyedül maradtak a tojásgyárak a piacon. A tanyákat erőszakkal felszámolták.

Kialakultak a nagy , és kisebb baromfitelepek, és tojásgyárak. Szép észrevétlenül, drágább lett a „gyári” tojás, mint korábban a tanyasi. Nem a költségek, hanem a profitok növekedése miatt. Később, hogy jött az unió,

valami „okostojás” kitalálta a szabvány ketreceket. Ezeket az érintettek beszerezték. Lecsengett a piac, elfogyott a kedvezményezett ketrecgyártók megrendelése. Sebaj! Az unió megnövelte a ketrecek méretét, és minden régi ketrec cserére szorult. Keletkezett egy halom vashulladék, és ismét van megrendelése a ketrecgyártóknak. Ja, és közben a tojás ára, a duplájára emelkedett. Így megy ez, az unióban. Bizonyára, sokaknak nem tetszik, mert egyre nagyobb az elutasítása Európa-szerte.

    A hús ára.

   Amikor a tanyaudvar óljában 4-5 disznó nevelkedett, sok tanya sok disznót jelentett. Valahogy elég is volt, olcsó is volt, egészséges is volt. A malackák felnevelkedtek a korpán, a vegyszermentes konyha hulladékán, a gazdaságban termett kukoricán, a gazdaasszony etetgette, amikor megnőttek, eladta őket egy hentesnek, és voltaképpen észre sem vette, hogy megoldja az ország húsellátását. Pénzébe nem került, csak pénzt kapott érte. A keletkező trágyát, maguk a disznók ellenőrizték, hogy számukra hasznosítható anyag, ne maradjon benne, a gazda pedig, az így ellenőrzött trágyát, kivitte a földre, és alkarnyi kukoricacsövek termettek belőle. Ahogy erre a területre is betört az „ipar” megváltozott a helyzet gyökeresen. Túl azon, hogy a tanyák felszámolása, az egészséges húsellátás lehetőségét megszűntette, az egész piac, a húsgyáraké lett.

Ott nem malackák, hanem sertések nevelkednek. Nem korpát, ételmaradékot es kukoricát esznek, hanem hallisztet, porrá őrölt állati hulladékot, és temérdek gyógyszert. Mégsem igazán egészségesek. Már nem felel meg, a hátsó udvarban álló ól, kifutóval. Külön ház kell nekik, benne automata etető, itató, trágyagyűjtő. A trágya, nem a szántóföldre kerül. Nem kukoricacső lesz belőle, hanem veszélyes hulladék, és ez, nem hasznos, hanem költséges kezelésű anyag.

Tele kemikáliákkal, antibiotikum maradványokkal, és egyéb egészségkárosító anyagokkal, miként az így termelt hús maga. Mi, amikor a hentesnél húst veszünk, megfizetjük mindezek költségét, a beruházó, bocsánat befektető extraprofitját, és megkapjuk érte, a hónapok alatt egészségtelenül felfújt sertéshúst.

Természetesen nem vágyom a középkorba, de szívesebben eszem magyar (és nem import) búzalisztből készült kenyeret, szérűskertben kapirgáló tyúk tojását, és fültöve vakargatott malacka húsát. Gondolom, sokan vannak így ezzel.

Ezért kell a magyar kisgazdaságokat helyreállítani, a „zöldbárókat” keretek között tartani, az idegen földfoglalókat pedig kiutasítani. Minden gazdálkodni akaró, vegyen a saját hazájában földet. Ahogy mi sem vehetünk pl. Hollandiában, ők sem vehetnek nálunk.

   Sokáig sorolhatnám, mitől, minek annyi az ára amennyi, de szerintem, a Kedves Olvasó is belefáradna.

Béla László

Nehéz erről a kérdésről, indulatok nélkül írni. Nem csak azért, mert ez az állapot teszi lehetővé a spekulánsok számára bármelyik ország kifosztását, ahova „független” bankok betehetik a lábukat, de azért is, mert ez az állítás, alapjaiban akkora hazugság, amit kimondani is szégyenletes. Vastag bőr kell, legyen annak az embernek az ábrázatán, aki erről másoknak, valóságként beszél.

Van!

Azok a bankárok, akik a „készenléti” magyar hitel előfeltételeként határozzák meg a bankok függetlenségét, nem véletlenül teszik. Csak ott lehet fosztogatni, ahol NINCS független állami bank, és nem ilyen bocsájtja ki az ország fizetőeszközét. Persze, a függőség vagy függetlenség, nagyon ravasz fogalom.

A tények felének a közlésével ad lehetőséget a hazugságra. A független bank, az IMF szerint az, aki, bár az adott állam tulajdona, az IMF-től függ, mint a MNB. Szerintem, az a független bank, aki az adott ország polgáraitól, a betéteseitől és hiteleseitől függ, és független, minden spekulációs banktól, és egyéb élősködőktől. A mi helyzetünk, a MNB helyzete, ettől fényévnyi távolságba került, a jegybanktörvény elfogadásával, anno. Hogy hány fényévre, azt abból lehet leginkább meghatározni, mennyi idő alatt tudta az IMF által vezérelt bankrendszer, ellopni/elinflálni, a magyar nyugdíjpénztárak pénzét. (nagyon hamar) Most,Viktorral együtt, „államadósság” tekintetében, éppen ott áll az ország,mint ennek a temérdek pénznek a kifizetése előtt, és ez vérlázító.

   Kormányunk töri magát, az IMF-el való megállapodásért, mikor pár hónapja fosztották ki az országot. Szerintem ez nem ostobaság, ez valami egészen más, rosszabb az ostobaságnál. Ésszerűen, nem a nemzetközi fosztogatókat kellene kiszolgálni, hanem más, önálló államok mintájára, megszakítani az IMF-el minden kapcsolatot, magyar ügyek iránt elkötelezett közgazdászt állítani a MNB élére, és valós értéken meghatározni az államadósságot. Lehetetlen, hogy pl, az  uniótól, címkézetten kapott pénz, államadósságként kezeljünk akkor, amikor az abból , az unió által megjelölt kivitelezővel megépíttetett létesítményt, az unió megsemmisítette. (szolnoki cukorgyár tárolója) A görgetett államadósság nem egy ilyen tételt tartalmaz, és a hitelezők által, a nemzeti vagyonban okozott károkat sem vonták le belőle. Ez így, átláthatatlan szabadrablás, amit egyetlen nép sem engedhet meg magának. Mi sem!

     Azok a szakemberek, akik már előbbre járnak, túllátnak az unio felszámolódásán, az IMF monopol helyzetén, és már a Keleteurópai Föderáció gazdasági szerkezetén gondolkodnak, egészen másképpen látják a gazdaságot.

 A jelenlegi út a tönkremenéshez vezet, és ezzel, már minden tarsoly tele van.

Meglátjuk, milyen lesz az új, nemzeti felállás, addig pedig, már fél lábon is kibírjuk.

Béla László.

A Magyarország ellen Trianonban elkövetett merénylet, a tisztességtelenségével együtt, a nemzetközi elfogadhatóság, a felelősség megosztása érdekében, hagyott némi lehetőséget, az igazság érvényre juttatására. Talán a megalkotókban is megszólalt a lelkiismeret. Talán érezték annyira embernek magukat, hogy a legyőzött, földön fekvő, védekezésképtelen áldozatba, nem lovagias dolog hármat belerúgni. Kettő is elég lesz.

    Hagyott azzal, hogy a szégyenletes diktátum érvénybelépése után, ötven évvel, az elcsatolt területeken népszavazást kell tartani.

Ezt az adott évfordulón, sehol nem tartották meg egyetlen területen sem.

Az elszakított magyarok, és a hazájukat szerető itthon maradottak, lélegzetüket visszafojtva várták, az ötven év elteltét. Joggal remélték, hogy helyreállítható az igazság. Hittek az adott szó értékében, a döntést hozó győztes kormányok felett keletkező, becsületes népi kontrol erejében. Nem is volt ez megalapozatlan, hiszen a Magyarországot feldaraboló, ajándékba elosztogató kormányok, politikusok népei sem értettek egyet ezzel a gaztettel, de ott és akkor, nem figyeltek ilyenekre. Mindenki a saját sebeinek nyalogatásával volt elfoglalva.

Nincs ebben semmi csoda. Természetes emberi reakció. Az ötven év, elég volt ahhoz, hogy az indulatok leülepedjenek, és végre igazságos helyzet keletkezzék.

    Sajnos, a magyarság várakozását, vörös bunkóként döngölte a földbe, amikor a Kádár kormány, az évforduló kapcsán kijelentette, „egyetlen országgal szemben sincsen területi igénye”. A döntésben résztvevő akkori hatalmak egyikének diplomáciája sem kezdte verni az asztalt, hogy igen is, így szól a békediktátum, amit, ha egyik oldalról betartottak, akkor a másik oldalról is be kell tartani. Nagy lapítás volt a témában.

  Egyiknek sem volt érdeke, hogy Európa közepén, stratégiailag legfrekventáltabb térségében, egy számottevően erős, a diplomáciában is megkerülhetetlen Magyarország létezzen, hatást gyakorolva ezzel a szovjet, angol, német, vagy francia, európai befolyásra. Sötét szándékaikat, a saját népeik előtt sem akarták felvállalni, ezért inkább csendben maradtak.

Rábízták a szovjet kormányra, oldja meg ő a helyzetet. Megoldotta.

Parancsba adta Kádárnak, tegyen úgy, mint ha hazaáruló lenne, és utasítsa el a lehetőséget is. Kádár, mint függő ember, kénytelen-kelletlen megtette.

   A rendszerváltó kerekasztal pártjai, ugyanezt a direktívát kapták a rózsadombi paktumban, a hatalmukért cserébe. Mindeddig, különböző hazugságokkal, fasiszta rémisztgetéssel, az elcsatolt területekről „beözönlő” munkavállalók okozta munkanélküliség rémével, a belső ellenségnek, sikerült rávenni a magyarságot, hogy ebből a kosárból válasszon vazallus vezetőket.

Ezek a kormányok, több mint két évtized alatt, létre is hozták az ígért munkanélküliséget, leépítették az ipart, a mezőgazdaságot, de eszükbe sem jutott, hogy követeljék, az elsumákolt népszavazások megtartását.

Bármelyik magyar kormány, amelyik valóban magyar, annak is érzi magát, és akként is gondolkodik, viselkedik, nemzetközi fórumokon követelheti az elsumákolt népszavazások megtartását. Hogy eddig nem tették, az magáért beszél. A tény, megkérdőjelezhetetlenül arra mutat, hogy Horthy Miklós óta, nem volt legitim magyar kormány. Kormányaink, a  háború után szovjet, a „rendszerváltás” után globalista idegen befolyás alatt álltak, a megtévesztett magyarok, és a magyarellenes belső ellenség, tényleges kisebbsége által legitimálva. Így lehetett a lakosság egynegyede, a politikai cselekvőképesség kétharmadának megalapozója.

   Lehet hátat fordítani a politikának, lehet bojkottálni a választást.

A bölcs strucc is ezt teszi, amikor oroszlánt lát, homokba dugja a fejét.

Akkor jön rá, mekkorát hibázott, amikor az oroszlán, elharapja a szép hosszú nyakát. Az után, nyugodtan maradhat a feje a homokban, a testét meg felzabálják a dögevők.

A magyarságnak, nem lehet hasonló sorsa, figyeljünk hát oda, mikor, mit teszünk, vagy nem teszünk.

Béla László

 A feladat adott.

A végrehajtás ránk, igaz magyarokra vár.

   Amikor 45-ben vagy 57-ben végignéztünk hazánkon, a nyílt erőszak pusztításának nyomai néztek vissza ránk. Nehéz volt látni a szétbombázott házakat, a kifosztott, félig romos gyárakat, de volt erőnk újjáépíteni, mert akkor is tudtuk, hogy a miénk. Magyarország, a Kárpát-haza, ma is a miénk.

  Igaz, egy részét mások bitorolják, de ezt mi engedjük meg.

Trianonban, a belső árulás, megfosztott bennünket a hazánk kétharmadától.

45-ben, a szovjet túlerő, a nehezen kivívott függetlenségünktől, az ötvenhat utáni terror, a működő, és önfenntartó mezőgazdaságunktól, a „rendszerváltás” a piacainktól, és fejlődési lehetőségeinktől, A globalista kényszer-privatizáció, a  világhírű üzemeinktől, ezzel mindennapi biztonságos kenyerünktől, és most, az uniós tagság, a magyarságunktól akar megfosztani.

Nem adjuk! Nem adhatjuk!

Igaz, a szükségesnél, és elégségesnél, sokkal kevesebb magyar gyermek születik, de ezeknek a gyermekeknek a jövőjéért, mi vagyunk a felelősek.

Azok a szülők, akik vállalták a felnevelésüket, és azok az igaz magyarok, akik félelemből, gazdasági kényszerből, vagy bármi más kényszerítő okból, nem vállaltak gyermeknevelést. Ezeknek a gyermekeknek, mi vagyunk a remény, a jövő záloga, az élet perspektívája, ahogy számunkra ők a jövő biztonsága, idős korunk támasza, és unokákkal való megédesítése. Támaszukra csak akkor számíthatunk, ha ők maguk, biztos talajon állnak. Ezt igyekeznek most kihúzni a lábunk alól, az internacionalista agresszorok. Nem nyílt erőszakkal, de körmönfont, hazug trükkökkel. A múltat végképp eltörölni, harsogják hamisan a fülünkbe, mint ha ez lenne a továbblépés lehetősége. Valóban az is, az ő számukra, de a mi számunkra a halál. A múltat, nem eltörölni kell, hanem megvetni rajta a lábunkat, és ezen a fix ponton megtámaszkodva, úgy kipenderíteni a betolakodókat, hogy csak a hágókon kívül térjenek magukhoz.

Éppen úgy, ahogy Árpád, István, vagy Mátyás tette. Megvan az erőnk hozzá, csak a szándék hiányzik. Ahogy a háborús pusztításokból fel tudtunk állni, erre most is képesek vagyunk.

  Mi hozza létre a szándékot?

Nemre, korra, és pártállásra tekintet nélkül, az emlékezet. Végig kell mennünk a Ganz, a Csepel Művek, a Sor-tex, a Csepel Autó, az Ikarusz, és más hatalmas gyárak élettelen tetemei mellett. Végig kell néznünk, ahogy a hajdani gyárcsarnokok hatalmas darui alatt, a kínai vircsaft folyik, ahol a csodák palotájában, a figyelem elterelése zajlik, vagy ahol ájultan ásítoznak a kiürített gyárak, kormos, betört ablakai. Mindent meg kell néznünk, ahol hajdan, magyar családok tízezrei találták meg, a tisztességes megélhetésüket. Ha ezt mind végignézzük, belülről tör ránk ellenállhatatlan erővel a tudatosság, helyre kell állítani. Újra kell teremteni, a magyar élet lehetőségeit, életre kell hívni a tanyákat, a malmokat, a gyárakat.

  Aki ezt akadályozza, ellenállhatatlan erővel kell félretenni, legyen ez egy kormány, egy unió, vagy bárki. Az élet, lehetőséget követel magának, és a lehetőség adott, alapvető emberi jog. Az emberi jogok deklarációja mondja ki, egyetlen nép sem fosztható meg az élete fenntartásának lehetőségétől.

Velünk szemben, most ezzel próbálkoznak. Elrabolták a piacainkat, lerombolták az iparunkat, és most a földjeinken a sor.

Nem adjuk! Nem adhatjuk!

Használjunk magyar buszokat, villamosokat. Azt hazudják, már nincs? De van!

Olyan, ami után a jenki is megnyalja a tíz ujját. Hazai megrendelés nincs. A globalisták, bábokat ültetnek a vezető pozícióinkba, és azok véletlenül sem rendelnek magyar terméket. Ki kell őket pöckölni. Mindegyiknek van valami a füle mögött. Ha más nem, hogy idegenből rendeli a dolgait. Ameddig van magyar kapacitás, addig ez hazaárulás. Ha egy-egy város eldönti, hogy közlekedéséhez magyar járműveket rendel, biztos perspektívát ad a gyártónak, és robbanásszerűen újjászerveződik a kapacitás, és még, a korábbinál jobb, korszerűbb gyártmányokkal lát el bennünket, olcsón, forintért.

  Csak oda kell figyelni, eltávolítani a döntési pozíciókból a bábokat, kirekeszteni a belső ellenséget, és virágba borul az ország.

Hogy ki az ellenség, azt soha sem a hazug szavai, mindig a cselekedetei mutatják meg. Erre kell figyelni mindenkinek, és lesz eredménye.

Béla László

 … de nem mondhatom, mert nem lenne igaz.

  Ja, hogy mit nem értek?

Sok mindent, de csak egyenként tudom leírni.

  Nem értem pl. azt, kik ülhetnek, ebben az agresszív unióban, akik a közelmúltban, a tagállamok területén, önkényesen, ötvenmillió tojótyúkot ítéltek halálra. Sajnos értem, csak nem akarom érteni. Nem akarom tudomásul venni, hogy az emberek hagyják létezni az ilyen szervezeteket. Köztudott, hogy a globál-cionizmus, világszerte terjeszkedve, élelmiszerellátási monopólium kiépítésére törekszik. Ezért, szóban támogatja, gyakorlatban elpusztítja az élelmiszertermelő kisgazdaságokat, és szigorú ellenőrzés alatt tartja, a konszerneket. Már rég elmondták, csak az agyakig nem jutott még el.

Talán ennek jött el az ideje.

Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik elõadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt… …Az élelmiszer ellátást is szigorúan ellenõrizni kívánják. Ha a népesség növekedés nem lassul le, akkor igen gyorsan élelmiszerhiányt lehet elõidézni, és ez ráébreszti az embereket arra, hogy milyen veszélyt rejt számukra a túlnépesedés. De akár lelassul a népesség szaporulat, akár nem, az élelmiszer ellátást központilag szükséges ellenõrizni, hogy a lakosság táplálkozása biztosítva legyen. Ugyanakkor ennek az ellenõrzésnek meg kell azt akadályozni, hogy azok is eltarthatók legyenek, akik szembeszállnak a fennálló renddel. Éppen ezért jogszabályokkal tiltani fogják, hogy valaki a saját maga és családja eltartására élelmiszert termeljen. Ezt persze kellõen álcázott módon, jól hangzó ürüggyel kell elfogadtatni a közvéleménnyel. Az állítólagos ok erre a tilalomra az lesz, hogyha magunk állítjuk elõ az élelmiszereket, az veszélyes, mert nem elég steril, és elõsegítheti a betegségek terjedését. Kifelé tehát úgy fogják tálalni, hogy itt a fogyasztók védelmérõl van szó, de a valóságos ok az lesz, hogy korlátozzák, és ellenõrzés alatt tartsák az élelmiszerellátást, mert ez fontos hatalmi eszköz. Éppen ezért a saját élelmiszertermelést illegálissá kell tenni. Ha pedig valaki illegális tevékenységet folytat, akkor szembe kerül a törvénnyel, és bûnözõvé válik...  

Szerintem, egyetlen magyar sem akar bűnözővé válni, de éhen halni sem. Az unió tyúkirtása, és az Orbán kormány élelmiszertermeléssel kapcsolatosan tervezett intézkedései,törvénytervezetei, olyannyira illeszkednek ebbe, az idézett forgatókönyvbe, hogy minden európai polgárnak, elsődleges életvédelmi érdeke megakadályozni ezeknek a terveknek a végrehajtását, ezeknek a szándékoknak a törvénybe foglalását. Sajnos, nem elmebeteg, hanem nagyon is előrelátó, tömeggyilkos tervekről van szó. Nem egy, de számos fronton egyszerre. Ezek azt hiszik, hogy lerohanásos, mellébeszélős, félrevezetős módszereikkel, pármillió tömeggyilkosnak, sikerülhet hétmilliárd embert elpusztítani. Hitlernek sem sikerült. Igaz, ő szerényebben próbálta, de kevesebben is voltunk.

  Nagyon racionális pusztítás, a széndioxid program. Arra az eszement ötletre gondolok, aminek alapján, a technológiákban keletkező széndioxidot, a föld belsejébe (kimerült gázkutakba) kellene préselni. Ez nem csak azért őrültség, mert tetemes energiát, munkát, pénzt igényel, de azért is, mert a legsúlyosabb merénylet a Föld növényzete ellen. A pusztítók, mindig a tudományra hivatkoznak, de szelektív az érdeklődésük. A tudománynak, (amit igyekeznek szintén, szigorú ellenőrzésük alatt tartani) csak azokat az eredményeit veszik tudomásul, ami egybevág a szándékaikkal. Ami nyilvánvalóvá teszi a tévedéseiket, vagy szándékos pusztításukat, azt bölcsen elhallgatják.

  Kutató meteorológusok, évtizedekkel ez előtt megállapították a gleccserek rétegeinek elemzéséből, hogy a Földnek, mint a naprendszer jellemző bolygójának, ismétlődő hideg és meleg ciklusai vannak, melyeknek semmi köze, a légkör széndioxidtartalmához. Ezt nem nagyon reklámozták, mert akkor be kellett volna ismerni, hogy a széndioxid hisztéria, a vészharang, meg a kvóták, nem voltak egyebek, a holo-iparhoz hasonló pénzbányászati lehetőségeknél.

A béketűrő emberiség, gondolkodás és ellenőrzés nélkül benyelte, még aktívan támogatta is a fosztogatást. Amerika persze, kimaradt az aláírók közül.

Amit végképpen nem reklámoznak, az a legmodernebb biológiai, bio-meteorológiai  kutatások eredménye. Biológusok megállapították, és ellenőrizték, hogy a Föld légkörének széndioxid tartalma, már a magas törzsű fákra, veszélyes mértékben csökken. Tudományos tény, hogy a talaj közeli fűfélék fotoszintézise, a teljes növényzet asszimilációs tevékenységének kétharmada. Mivel a légkör alsóbb rétegeiben a nehéz széndioxid, erősebben koncentrálódik, ezek az alacsony növények, még akadálytalanul hozzájutnak.

Erdeink, már rosszabb helyzetben vannak. a fák lombkoronáinak szintjén, ez már nehezebben teljesül. Ha a széndioxid tartalom tovább csökken, lassan kipusztulnak erdeink, gyümölcsöseink, majd a magányosan álló fáink is. csak a füvek maradnak.

   Természetesen, ez csak a pusztítók szokásos rémületkeltő víziója, ami soha sem fog megvalósulni. A Föld, mint élő rendszer, vulkánkitörésekkel, hidrazin bomlással, vagy ki tudja milyen módon, egyensúlyba fogja tartani a rendszerét.

Természetesen nem árt, ha széndioxid-kvótákkal, a termelődő széndioxid földbenyomásával, és más, pénzpazarló őrült ötletekkel nem harcolunk ellene.

    Voltaképpen, csak egy dolgot nem értek. Nevezetesen azt, hogy a világ intelligenciájának gerincét képező, sokmillió európai embernek, együtt, nincs annyi éleslátása, akarata, és szervezőkészsége ahhoz, hogy egy ilyen szinten gonosz, vagy ostoba erőszakszervezetet, mint az unió, egyik napról a másikra elsöpörjön, és újjászerveződését örök időkre ellehetetlenítse. Csodálkozom az intelligens magyarságon, hogy mézesmadzaggal hagyta magát becsalogatni ebbe az őrületbe, és a Kárpát-medence önállóságra alkalmasságának ellenére, még mindig hajlandó a pusztítók parancsait teljesíteni.

Béla László

No komment

http://www.antidogma.hu/node/2103?page=0%2C1

Hazudni is tudni kell. A dilettánsok, hamar hiteltelenné válnak.

http://kuruc.info/r/7/94873/

  Nem véletlenül tartja a magyar bölcsesség, „Rend a lelke mindennek”.

Ezt, mostanában, nagyon lazán kezeljük. Mindenki szenved a hiányától, de senki, tenni érte, nem hajlandó, így azután, nem is alakul. Mutogatunk egymásra, lám, ő semmit nem tesz a rendért, közben mi magunk, esetleg még támogatjuk is a rendetlenséget.

  A rendetlenség a fejekben kezdődik, és azokban gyökerezik. Mindaddig, amíg a fejekben rendet nem teszünk, a portánkon a rendrakáshoz, hozzá sem kezdhetünk. Legcélszerűbb, a sajátunkkal kezdenünk. Mindannyian úgy gondoljuk, a mi fejünkben aztán példás rend van, csak másoknál kellene rendet tenni. Ez, hatalmas tévedés. Nem véletlen a mondás, „Mindenki a maga portája előtt söprögessen” – legalább is, ott kezdje.

  Ezt, afféle „okos tojás” állításnak hihetnők, de néhány példát áttekintve, talán változik a véleményünk.

  A kettős mérce.

Akit hátrányosan érint, iszonyú haragra gerjed, és kígyót-békát kiabál. Közben, esetleg meg sem fordul a fejében, hogy ugyanezt használja, a mindennapi életében. Ez, a mi közös hibánk, aminek sanyarú következményeit viseljük, és viselni is fogjuk, ameddig az egónknak megengedjük, hogy felmentse a lelkiismeretünket, egy-egy adott helyzetben.

  Amikor azt látjuk, hogy valaki, pl. kivágja az erdő fáit, az bizonyára fázik, nincs pénze, hát megoldja, ahogy tudja, és legfeljebb összevonjuk a szemöldökünket. Nem mérlegeljük, hogy az így szerzett fa mellett, egyáltalán nem melegedni akar, hanem borsos áron eladja egy szerencsétlen tisztességes magyarnak, hogy a pénzt, utóbb bedobálja, néhány sör mellett, valami nyerőgépbe. Ilyenkor, ő, az eltérő kultúrájú, felzárkóztatni való.

Ha ugyanez az ember, a mi fáinkat vágja ki, az mocskos tolvaj.

Ha a nagyapám által ültetett hatalmas gyümölcsfát, akkor még kötélrevaló is lesz, a megítélésünkben.

Mi a különbség?

Gyakorlatilag semmi.

Minden károkozás, mindannyiunk kárát jelenti, függetlenül attól, hogy abban a pillanatban, van e hatással a személyes szociális helyzetünkre. Az ország lesz szegényebb. Mostanában, szaporodnak a benzinlopások. Legyünk őszinték. Sokunkban felmerül a gondolat, hogy aki bevállalja, jól teszi. Mindenki tudja, hogy gátlástalanul, pofátlanul nagy sarcot realizálnak ezen a területen, a hatalmasok. Az ilyen esetek, legalább némiképp csökkentik ezt. Amolyan Rózsa Sándor megítéléssel, némi cinkosságot is érzünk, a lelkünk mélyén, ahogyan a „viszkist”, egyfajta nemzeti hősként fogadtuk el, amikor az uzsorás bankokat fosztogatta. Nem mondom, hogy nem érthető, de nem követhető gondolkodás, mert nem a felemelkedéshez, hanem a lecsúszáshoz vezet.

  A potyautas.

Ő is azzal menti fel magát, belső tiltakozásával szemben, hogy alkalmatlan, bűnöző vezetők, milliárdokat lopnak, a lakosságtól összesarcolt pénzekből.

Ha én potyázok, azzal kevesebb lesz az ellopható pénz. Ez is tévedés. Ameddig tisztességtelen vezetők oda kerülhetnek, azok el fogják lopni, amit el akarnak. Ha kevesebb pénz lesz, akkor a járművek állapotát hanyagolják, a karbantartókat bocsájtják el, de a mi lopásunk, az ő lopásukat nem korlátozza.

  Ez van, ami úgy kapásból adódik, de ez csak egy szelete, annak a temérdek problémának, ami ezekhez hasonlóan létezik, és mérgezi az életünket, porba döngöli az önérzetünket, felületet ad, a nemzetünk elleni, egyre gusztustalanabb támadásoknak.

     Máris ott vagyunk, mindannyiunk társadalmi felelősségénél.

Elfogadhatatlan, hogy egyenként és személyenként, semmit nem teszünk, a hibák kiszűrésére mindaddig, ameddig az adott hibák, a személyes szféráinkat hátrányosan nem érintik. Elfogadjuk a másodlagos, polgári engedetlenségként is felfogható potyázást, vagy más hasonló cselekedeteket. Nem ezzel lehet változtatni. Változtatni egységes állásfoglalásokkal lehet. Szánalmas, hogy a (gerjesztett) „válsághelyzetben” milliárdokért plázákat építenek, és ezek tele vannak magyar vásárlókkal, látogatókkal. Ez pedig, csak rajzunk áll. A politika, a saját tervei szerint, megvalósítja, az általa kitalált olajembargót Irán ellen, akkor is, ha fél Európa nyög az emelkedő benzinárak miatt. Egy nép, nem hajlandó megvalósítani a globalista embargót, csak azért, mert a támogatása, olyan kényelmes. Mit várhatunk másoktól, ha önmagunkat sem tudjuk korlátozni? Együttérzést, önmérsékletet, biztosan nem.

   A háború után, 45-46-ban, szovjet fegyverek árnyékában, Magyarországon megrázták a rostát. A fajsúlyos emberek alulra, a súlytalanok felülre kerültek.

Ezt a státusukat, azóta is eredményesen őrzik. Ha netán, itt-ott, felbukkan a tömegből egy-egy fajsúlyosabb, a tolvajlást elutasító, a nemzetét védelmező ember, azt azonnal körbeveszik, és minden irányból, fasiszta, antiszemita, nacionalista, rasszista bunkókkal verik fejbe, mi pedig el hisszük, sőt, néhányan, még el is ítéljük, miközben az intézményesített fosztogatók, jót röhögnek rajtunk.

    Nem megyünk el választani. Sokan úgy magyarázzák, annyira utálják a politikát, a hazug kétszínű politikusokat, hogy szavazatukkal, nem hajlandók legitimálni a visszaéléseiket. Kérdezem én. Zavarja e, a mostani kétharmadot, hogy ez az ország lakossága, mindössze 20%-ának szavazata alapján létezik?

Egy cseppet sem. Akadálytalanul folyik a szemfényvesztés, a korábbi gazemberek takargatása, az újabb és újabb sarcok megvalósítása, a kormányzati hatalom, rendelkezési jog, mindenre való kiterjesztése, és a nemzeti érdekvédelem hangjainak, burkolt, vagy nyílt elfojtása.

Sajnos, vannak hibák a nemzeti oldalon is. Felesleges olaj a tűzre, egy Tiszaeszlár felemlegetése száz év távlatából, amikor Táncos Gábor esete ugyanez, és az, a „tegnap” történései közé tartozik. A szemek nyitogatásához felhasznált eszközöket is, gondosabban kellene kiválasztani.

  Természetesen, nem ezek a dolgok fogják megváltoztatni az eseményeket és lehetőségeket. Sokkal inkább az, ha az emberek rájönnek, nem az a fasiszta, akire a legtöbben mondják, hanem éppen az, aki a leghangosabban üvölti.

Legjobb védekezés a támadás. Ez ősi stratégiájuk, és még mindig működik.

Ez nem az ő sikerük, de a mi szégyenünk.

   Merjünk kicsik lenni! – mondják ők.

Nemzetben, és személyenként egyaránt. Ne szavazzunk a fasisztákra, mert akkor csúnya, gonosz emberek vagyunk. Nyilván nem akarunk azok lenni. Hogy ki a fasiszta, azt majd ők megmondják, mert ennek az eldöntéséhez mi, túlzottan „buták” vagyunk.

   Így állunk ma, és csak várunk. Várunk a csodára, és másokra hagyjuk a döntést. Mások, soha sem fognak a javunkra dönteni. A saját sorsunkért, mi magunk vagyunk felelősek, és ezt, noha egyre többen, mégis, még mindig, a szükségesnél kevesebben látják.

Béla László

A "Fehér Kéményseprők" Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége teljes mértékben támogatja a civil tüntetést, egyben kéri az összes tagját, szimpatizánsát, hogy jelenlétükkel támogassák a demonstrációt!

Szövetségünk elvárja, hogy azok is képviseltessék magukat, akiknek már segítségére volt a "Fehér Kéményseprők" Szövetsége.

FELHÍVÁS

 „ÁLLÍTSÁTOK LE A KILAKOLTATÁSOKAT!”

A Koppány csoport civil tüntetésre hív a „tisztességtelen” népnyúzó végrehajtók ellen.

Várja minden civil szervezet támogató csatlakozását is.

Civilek ezrei mondanak dühösen NEM –et a kilakoltatásokra, megmutatjuk annak a pár velejéig romlott végrehajtónak, hogy van még MAGYAR ELLENÁLLÁS és ÖSSZEFOGÁS

ELÉG VOLT

NEM TŰRJÜK TOVÁBB, hogy családok ezreit teszik utcára törvénytelenül és lelketlenül!

Nem tűrjük tovább, hogy az életünkre tőrnek és kisemmiznek, hiéna módon a „nepper” seregükkel együtt.

 Várunk mindenkit, aki kapcsolatba került a végrehajtóval, hogy hallassuk végre egységben a hangunk, a végrehajtók visszaéléseiről.

Nincs más lehetőségünk, mert eddig süket fülekre találtunk, hogy a visszaélések, kizsákmányolások és öngyilkosságba kergetések megakadályozásában tenni tudó kormány is meghallja kétségbeeső szavunk.

 A Kormány Támogatásával a végrehajtó a KIRÁLY, aki minden TÖRVÉNY felett áll!

 Ezen felhívás terjesztése kizárólag a Koppány csoport által készített plakáttal együtt érvényes.

A Koppány csoport fenn tartja magának a jogot, hogy az itt leírtakat saját szellemi termékeként köteles elfogadni, tartalmában változtatni, vagy a rendezvényt sajátjaként feltüntetve, hirdetve, nem járul hozzá!

 Sajtó kontakt: Balogh Béla Tel: 06-20-9160-029

                      Dabasi Tamás Tel: 06-20-399-5821

    ÉLNI AKARSZ VAGY AZ UTCÁRA KERÜLNI

VÁLASSZ

http://www.feherkemeny.com/2012/04/14/allitsatok-le-kilakoltatasokat

 Kell!!!

   Úgy kell, mint egy falat kenyér. Igaza van a költőnek:

„Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek,
Vagy marad régiben a bús, magyar élet.”

Bizony mondom néktek, a szavak elvesztették eredeti értelmüket.

Elég volt néhány száz év idegen uralom, hogy a több ezer éves, csodálatosan kifejező magyar nyelvünk szavai átalakuljanak.

Ha azt mondom, hazafiság, ma a magyarok többsége, fasiszta csőcseléket lát.

Ha azt mondom, becsület, mindenki arra gondol, aki még nem bukott le.

Ha azt mondom, nagy ember, mindenki arra gondol, akinek a bőre alatt is pénz van.

Ha azt mondom, szabadság, az azt jelenti, a tolvajok elől, még két morzsát meg tudtam menteni.

Ha azt mondom, rend, akkor, a szomszédot verik agyon álmában, nem engem.

Amikor már engem vernek agyon, akkor nyilvánvalóan semmit sem mondok.

Ha azt mondom, jog, az sok pénzt jelent.

Ha azt mondom, jogfosztottság, az magyar embert jelent.

Ha azt mondom, remény, az elmebeteget jelent.

Ha azt mondom, akarat, az a kocsmából részegen kidobott hőzöngőt jelent.

Ha azt mondom, józanész, az egy csapat birkát jelent.

Az, hogy a mai angol, szótárral a kezében olvassa Sakespeare műveit, a nyelv változását mutatja. Természetes, hogy a magyar is változott.

No de ekkorát!(?)

Jó, hogy mi, mai magyarok, megértjük, ha nehezebben is, a halotti beszédet. Miért azt, és csakis azt?

Mert ősi szavaink, elvesztették eredeti értelmüket. Meg kéne tanulni, ismét magyarul.

Ha azt mondom, kétszínű, akkor mindenki arra gondol, akinek a feje kék-fehér, hatágú csillaggal díszítve, a többi pedig piros-fehér-zöld.

Ez nem két szín! Ez sokk, de még nem elég. Mi kell még?

Giotin a nyílt tereken, sok birka nézővel, mint hajdan a franciáknál?

Azon akarunk örvendezni, hogy épp nem a mi fejünk gurul lefelé a csatornában? Igaz, ezt a fajtát akarták „kitenyészteni”, de korábban, magyarból, nem lehetett.

Már ezt is lehet?

Ha valaki köp egyet az unióra, az, az egekbe megy, mert látja… közben hálásan vesszük tudomásul, hogy egyfolytában keres, és talál új ereket, melyeket felvágva, fogytáig csapolja a vérünket?

Szomorú, és remélem, nem valós kép. Még a látványa is fáj. Remélem, rövidesen fordul a három élű hasáb, mint a reklámtábláikban, és egy szebb, vidámabb, és előremutatóbb képet mutat ez a nemzet, meggyötört lányainak és fiainak.

Béla László

 Kell ez nekünk?

    Miközben az unió, néhány centiméteres változtatásokért, a ketrecek cseréjére kényszeríti a tojástermelőket, és a feltételeket teljesíteni képteleneket, erőszakkal elzárja a forgalmazástól, aközben szabad beáramlást enged területére, a minden előírás betartásának ellenőrzésétől mentes, import baromfi termékeknek. Itt nincs kettős mérce! Ez rágalom! Az ellenség felforgató szándéka!  Tényleg?

„Az ipari és pénzügyi lobbi felülírja a józan észt. Értetlenül állunk az uniós döntés előtt” – kommentálta a lapnak az EU-termelők piacainak elvesztését jelentő „kebelbarátságot” Bárány László. A Baromfi Termék Tanács elnöke kifejtette: az unió­ba áramló brazil baromfihúsexport már tavaly átlépte az évi háromszázezer tonnát, s ez a mennyiség a teljes magyarországi termelést is meghaladja. „Miközben Brüsszel drákói szigorral ellenőrzi az uniós, így a magyar termelőket is, luxuskörülmények közötti tartást előíró állatjóléti intézkedéseket hoz, mindenféle kontroll nélkül, a közegészségügyi kockázatokat figyelmen kívül hagyva engedi a közösségi országok piacaira áramolni a tizenháromezer kilométerről érkező húst. Az európai baromfitartók és -termelők szervezete, az AVEC évek óta bombázza az Európai Bizottságot, hozzon előírásokat, állítson fel követelményeket a Dél-Amerikából érkező exportra, de a testület elengedi a füle mellett az aggályokat” – jelentette ki Bárány László. Hangsúlyozta, jól jellemzi az unió Janus-arcúságát és kettős mércéjét a húsvét előtti uniós tojásmizéria. „A ketreces tartás betiltása miatt tojáshiány alakult ki Euró­pában, ám ahelyett, hogy közösségen belül oldotta volna meg a kérdést Brüsszel, kedvezményes vámkvóta alkalmazásával Törökországból és az Egyesült Államokból hozott be tojást az unióba” – szemléltette az unió politikáját Bárány László.

A szakember kijelentette: a magyar termelők is nehéz helyzetbe kerülnek, és óriási a felháborodás. „Egyelőre még nettó exportőr a magyar baromfiszektor, miután évente 65-68 ezer tonna baromfihúst viszünk ki az unióba, miközben 13-15 ezer tonna uniós és 3-5 ezer tonna brazil import kerül a serpenyőbe. Pulykahúsból 28-32 ezer tonnát exportálunk évente, és 8-9 ezer tonna az import, de ennek a felét már a brazil pulykahús adja” – mondta Bárány László.

További részletek: http://kuruc.info/r/42/94725/#ixzz1rsWcCOMI

      A  Keleteurópai Föderáció alapgondolatainak összefoglalásán bábáskodók, valahogy ezt is másképpen gondolják.

  Az új szerveződésben, szintén vámunió működik, de kizárólag, a tagországok termékeinek vonatkozásában. A föderáción kívül előállított, vagy kintről érkező termékekre, minden tagország, az általa megítélt mértékű védővámot vethet ki.

Ezen túlmenően, bármelyik tagország megtilthatja, vagy szigorúan ellenőrzött útvonalhoz kötheti, a megítélésében egészségügyi, vagy fogyasztóvédelmi kockázatot jelentő termékek, átmenő forgalmát is. Ez, a tagországok szabadságának, nemzeti szuverenitásának egyik garanciája.

 Talán mégis, inkább ilyen megfontolások kellenének?

Béla László

    Ugyan mitől?

Ma Magyarországon folyamatosan „termelődnek” a hajléktalanok, emberek menekülnek a halálba, milliók éheznek, fáznak, öregek és gyerekek. Vállalkozások mennek tönkre tömegesen. Aki még életképes, azt tönkreteszik módszeresen. Minden szinten elvonják az emberektől a pénzt, egyben ellehetetlenítenek mindent, ami az élet lehetőségét kevesebb pénzzel is megtartaná. Mindezek közepette, lebegtetik, az amúgy is hiányzó pénz értékét, folyamatosan szorítva ezzel a lakosságot, növelve az országból, még kivonható pénz, és vagyon nagyságát.

  Mi jöhet még?

Mikor mondja azt az ország, hogy pokolba a kollaboráns kormányokkal, a hazug médiákkal, a pénzügyi zsarolókkal. Mikor jut el oda a nép, hogy saját útját járja?

   Ki kell húzni végre a járomszeget! Nem vagyunk ökrök, sem mazochisták.

Szomorú, hogy ilyeneket a partvonalról kell mondani, és nem a vezetőink állnak ki a nemzetért. Talán nem is vezetők?  Talán egyszerű marionett figurák?

Mi, vezetőket választottunk, legalább is azt hittük.

Ha nem sikerült, pánikszerű sebességgel újakat, alkalmasakat kell választani.

Nincs idő tökölődni, mert közben százezrek halnak meg szükségtelenül, és százezrek nem születhetnek meg, perspektívák hiányában.

A jelenleginél sokkal jobban is élhetünk, ha nem hagyjuk kivonni hazánkból, mindannyiunk munkájának eredményét.

Béla László

Viszonyunk az unióhoz.

   Aki tárgyilagosan szemlélődik Európában, valószínűleg mindenki eljut ahhoz a következtetéshez, hogy a tagországok többségének, az unióhoz való viszonya, meglehetősen ambivalens. Ez a kettősség, nagyon egyszerű okra vezethető vissza. Az unió meghirdetett, és alakulásakor, bővítésekor untig hangoztatott előnyeit, mindenki élvezni szeretné, de az idő közbeni teljes „pálfordulást” mindenki elutasítja. Ha valami, akkor éppen ez fog az unió széthullásához, felszámolódásához vezetni. Amikor a Szovjet unió széthullott, megszűnni látszott a világ, gazdasági, politikai és katonai egyensúlya. Amikor az Európai Unió gondolata felvetődött, a belépő országok polgárai, valószínűleg úgy gondolták, szükség van egy erős, gazdaságilag stabil, politikailag egységes nemzetközi szerveződésre, az Izraeli-Amerikai gazdasági és katonai nyomás ellensúlyozására. Az Európai Unió, polgárainak gondolkodásában, ennek a szándéknak a jegyében fogant, és született.

    Ma, a tapasztalatok, ezzel a kiinduló szándékkal szöges ellentétben állnak.

A globáltőke, vele, a régóta ismert szándékú „angolszász misszió”, egyre fokozódó erővel, és egyre nyíltabban akarja kiterjeszteni a befolyását, a világ egészére. Ezt, egyetlen európai ország, egyetlen nemzetállam lakossága sem nézi jó szemmel. Az országok kormányai, és lakossága között, egyre nagyobb, és mélyebb lesz a szakadék. Egyre nehezebb az államokra/népekre olyan kormányokat erőszakolni, akik a lakosság érdekeivel ellentétben, kiszolgálják a globalista, cionista pénzügyi, és gazdasági terror elvárásait. Az unió, ellensúly szerep helyett, egyre inkább, és egyre nyíltabban, ennek az erőszakos törekvésnek az Európára kinyújtott karjává vált, és válik. Erőszakosan szorítja le a lakosság életszínvonalát, elmebeteg intézkedésekkel „szabályozásokkal” okoz indokolatlan gazdasági, ellátási nehézségeket. (tyúkpszichológia=tojásdrágolás) Nyilvánvalóan támogatja a globalista katonai agressziókat, és még meg is ideologizálja ezeket a polgárságellenes cselekedeteit.

  Ma, amikor az elvégzendő munka jelentős részét gépek végzik el, a termelékenység megsokszorozódott, ami az emberek életszínvonalának jelentős emelkedését kellene eredményezze. Ehelyett, világszerte fokozódó megszorítások, állami és magán terrorizmus nehezíti az emberek életét. Az állami terror, a magánterrorizmusra hivatkozva, lassan teljesen elveszi az emberek szabadságát. Mindent privatizálnak a kormányok, és ha véletlenül egy polgári szerveződés, privatizálni akarja a közbiztonság fenntartását, mert az állami szervek képtelenek azt szavatolni, azt azonnal terroristának, fasisztának, rasszistának kiáltják ki, és a bűnözők helyett kezdik üldözni.

   Ide jutott a világ. Lehet rasszistázni, antiszemitázni, fasisztázni, akár ok nélkül is, de a legnyomósabb okkal sem lehet zsidózni, cigányozni.

  Nem ez a baj! Senkit fajtája, vallása, testi hibája miatt, nem szabad megkülönböztetni. De hogy magatartása miatt sem lehessen, ez elfogadhatatlan!

Nem lehet egyenértékű a gyilkos a dolgossal, a tolvaj a takarékossal. Nem lehet egyenértékű, aki eladja az országot, azzal, aki felépíti.

Nem is az!

Az unio értékrendjében csak annak az embernek van értéke, aki a hazáját eladja.

Aki óvja, építi az ellenség. Nem is lenne ez baj, ha a népek 90%-a nem az ellenség kategóriájába sorolódna. Az unio szerint nem a bűnözőnek kell tartani a hatóságoktól, hanem a dolgozóknak. Ameddig a bűnözők, szabadon garázdálkodnak, addig a dolgozókat, a bokorból lesi a trafipax. A fa mögül a parkoló őr, a buszmegállónál a közterületes, a szántóföldeken, kertvárosokban a parlagfű „kommandó”, a piacokon az APEH, és még sorolhatnám, hányt bőrt húznak le a dolgozóról, ameddig valaki kifosztja az otthonát, elcsábítja vagy megerőszakolja a feleségét, drogozni tanítja a gyermekét (megelőzés címszóval) vagy épp megöli a szüleit, akikről a kényszermunka miatt, képtelen megfelelő szeretettel gondoskodni.

Ez van! Az uniónak, ez a „fenntartható fejlődés” kulcsa.

Túl sok, a „felesleges zabáló” akinek harminc éves korára, még semmije sincs.

Csoda e, ha mindenütt, minden ország polgárainak, a sok közül valamivel, vagy épp mindennel tele a csizmája?

Mi védhet meg bennünket, a falangszter önkényétől?

   Sokak szerint semmi. A cionista globáltőke, úgy befonta már az emberiséget, hogy lehetetlen kibújni a szorításából. Szószólói, egyfolytában ezt szajkózzák, és a gondokkal terhelt emberek, tájékozódási lehetőségek híján, el is hiszik.

Államcsőddel fenyegetnek, miközben milliárdokat oroznak el az országoktól.

Aztán „megmentenek” hogy a maradék vagyonunkat is elorozhassák. Kormányaink szolgaian közreműködnek, mi pedig tűrjük, ahogy vágóhídra vonszolják nemzeteinket.

  Van megoldás!

Egy „tökös” kormány, olyan, amilyen az Izlandi, vagy Venezuelai.

Ha bárgyú módra, be nem szállunk a fasisztázásnak, mára a Magyar Kormány is ilyen lehetne. A szavalókórus hiába ugat jobbról balról, van az országban valódi nemzeti erő, aki megfordíthatja a sorsunkat, és ez nem a Fidesz.

Egy valóban Magyar Kormány, kiléphetne ebből a posványból, lerázhatná az ország vérszívóit, és akár élére állhatna, a kirabolt országok szerveződésének.

Nem vagyunk egyedül, csak éppen, senki nem meri elkezdeni, mert attól fél, egyedül marad.

Na és?

Ebben a kifosztásban, minden kifosztott egyedül van, és még a vérét is szívják közben. Nem sokkal könnyebben élünk egyedül, ha legalább a vérünket nem szívják? Sokan attól félnek, jajj(!) kivonulnak a multik, nem lesz munka, mi lenne velünk.

Semmi!

A multik, akkor is kivonulnak, de legalább is megszabadulnak magyar dolgozóiktól, a egy finn "eurowomen" recsegve elfigja magát. Csak a híreket kell figyelni. Ha kilépünk, legfeljebb

újra magunk csináljuk a ruháinkat, cipőinket, járműveinket, útjainkat, élelmiszereinket és mindenkinek lesz munkája. Nem félni kell, mert ebből él az ellenfél, hanem lépni, bátran és határozottan, mert ez képes megbénítani őket.

Már születik a jövő!

  Felvetődött, egy Európai Föderáció képe. Ez képes lesz ellensúlyként működni, az unióval, vagy bárkivel szemben is.

Hogyan képzelik el a jövőt?

Talán könnyebb megfogalmazni, hogyan nem. A globalizmust ismerjük, aki a halált hozza az emberekre. Mi, az életet, a valódi szabadságot keressük, tehát visszafelé kell mennünk, a globalisták útján.

A terrorral, fegyverrel szerzett kommunista hatalom, észrevétlenül átjátszotta magát gazdasági hatalommá. Fel kell számolni. NEM ERŐSZAKKAL! Józan gondolkodással, törvényekkel, pozitív, emberpárti intézkedésekkel.

A tervekben szereplő Európai Föderáció, a szabad, és független nemzetállamok szövetsége lehet. Valójában, egyszerű vámunió, határok, és munkavállalási korlátok nélkül. Minden állam, a saját törvényei szerint él, nincs „tagdíj” és nincs, kettős mérce alapján kiosztható, vagy címkézetten adható, elsíbolható támogatás. Nincsenek teljhatalmú bankok, és törvényen kívüli végrehajtók.

A tagállamok, csak a saját pénzükkel kereskedhetnek. Nincs tőzsde, nincs kartell, nincs nemzetközi vállalat. Az dolgozzon a föderáción kívül.

Ha csak ez a kis Magyarország, lerázná az élősködőket, és jólétet teremtene polgárainak, a példa láttán, tömegesen jelentkeznének partnerek, mert a túlélés ösztöne leszorítja az ellentéteket, és felszínre hozza, a közös érdekeket.

Én hiszek Magyarország, és vele Európa feltámadásában, és becsületes megújulásában.

Béla László

 Középpontban az érték (?)!

   Noha magam, nem lelkesedem az ünnepekért, mégis be kell látnom, igenis, szükség van rájuk. Kellemetlen, hogy valódi értéküket, mára lassan, egészen elfedi a kalmárszellem, a munkában agyonhajszolt embereket megakasztja a pénz hajszolásában, sőt, az ünnep elvárásaival, a nehéz helyzetben lévőket, még nehezebb helyzetbe döngöli, de mindezért cserébe, legalább kitekintést enged, a megálló mókuskerék küllői között.

    Lehetőséget ad a gondolkodásra, az értékteremtőknek, és haszonélvezőknek egyaránt. Persze, azt embere válogatja, ki él ezzel a lehetőséggel, és ki nem.

Ki lesz az, aki a gondok, vagy a lelkiismerete elől, alkoholmámorba rejti a tudatát, és ki, aki e kényszerű nyugalomban elgondolkodik helyzetén, életvitelén, és perspektíváin. Az sem mindegy, hogy ki, min gondolkodik, és milyen alapon áll a gondolkodása. Nyilvánvalóan egészen más következtetésekre jut az, aki azon töri a fejét értékteremtőként, miként fogja az ünnep elmúltával, szerettei számára előteremteni a mindennapi kenyeret, mint az, aki haszonélvezőként azon, hogyan tudna még többet megszerezni az értékteremtők munkájának gyümölcséből, hogy egy héttel hosszabban időzhessen, valami pénztemető eldorádó, hamis szeretetet mutató, langyos

lagúnájában.

    Igen. Itt, nagyon elmosódik a határ. Nagyon nem egyértelmű, ki értékteremtő, és ki haszonélvező. Ezt a határt, csakis az emberség, és az emberek értékelése képes meghúzni. Lehet értékteremtő az is, aki soha életében egy keresztbe szalmát sem tett a gyakorlatban, de szervezőkészségével, jó ötleteivel, sokak számára munkát, stabilitást, becsületes megélhetést teremtett, és egyfolytában ezen dolgozik.

   Lehet haszonélvező az is, aki egész életét a munkapad mellett töltötte, kényesen vigyázva arra, hogy magához a munkához, csak mások férjenek hozzá.

Amikor a fizetés került szóba, akkor persze, ő a leghangosabban ordítja, hogy az bizony kevés.

   Igen. Nem vagyunk egyformák. Nem is baj, mert így kerek a világ. Ebben a sokszínűségben tett, és tartott példás rendet, az emberi értékeken alapuló értékítélet. Az egymás közelében élő emberek, óhatatlanul ismerik egymást.

Kimondva, vagy kimondatlanul, de értékelik egymás teljesítményét.

Kérdés csak, hogy milyen alapon teszik.

Napjaink változásai, ezt az alapot támadják. Felborítják a több ezer év alatt kialakult rendet, és valami egészen mást, egészen hamisat tesznek a helyébe.

Hogy is van ez?

Ha a gyakorlati életet vesszük alapul, hiszen az, minden pozitívumunk forrása, akkor példát is onnan kell vennünk.

Adott három ember. azonos képzettséggel, munkakörben, életkorban.

Egyik átlagosan elfogadható, minőségben, hármuk közül leggyorsabban teszi le a kész munkadarabot. A másik, kiváló minőségben, végtelenül precízen elkészítve, de az előzőnél hosszabb idő alatt. A harmadik, munka közben el-el ábrándozva, elfogadható minőségben, de még hosszabb idő alatt dolgozik ugyanazon. Régen, egymás között, a legnagyobbra értékelték az emberek, a tökéletes munkát. Ezt követte az elfogadható, de gyors, és legalacsonyabbra került, az átlagos, de lassú. Ma ezt félreteszik, és egyedül az számít, ki, mennyi bért tud felmutatni ezért. Mindenki „annyit ér” amennyi pénze van. Az egyáltalán nem számít, hogyan jutott hozzá. Maradva a három ember példájánál,

Ha az ábrándozó lassú ember rájött, hogy a minőség ellenőrző pult alól, visszalopkodhatja a leadott kész darabokat, és azt újra leadhatja, az emberek tudták, és noha rosszul értelmezett szolidaritásból elhallgatták, maguk között, mégis hitvány csalónak értékelték. Nem irigyelték az így megszerzett pénzét, de semmivel többre nem tartották miatta, sőt…

Az üzemen kívül, (mert azért csendesen híre ment a dolognak) mindenki elfogadta, de senki nem irigyelte, mondván, - így könnyű, de így nem kell.

Mára, ezt szándékosan összekeverték, felborították. Ma a módszer, nem számít.

Ma azt sugallják, terjesztik, népszerűsítik, az, az értékesebb ember, akinek több pénze van.

   Az előbbiekből láthatjuk, mennyire nem igaz, egy ilyen állítás, mégis erőszakosan terjesztik. (akinek harminc éves korára semmije nincs, az annyit is ér…)

   Vissza kell térni, a hagyományainkhoz. El kell vetni a hamis értékrendet, mert az borít fel mindent. Melegágya az alkalmatlanok hatalomépítésének, a korrupciónak, és a megosztottságnak. Szerintem, elég ostoba ember az, aki abból ítéli meg embertársát, mekkora vagyon fölött rendelkezik, és közben nem tudja, miként jutott hozzá. Attól, hogy valaki, hatalmas vagyont örököl, nem biztos, hogy kiváló ember is. Ha egy bankrabló ügyes, sokáig nem dől meg, szintén nagy vagyont szerezhet, de ettől még gonosztévő marad, hogy a lányfuttató maffiózókról ne is beszéljek.

A pénz, a vagyon, nem emberi érték!

Ma általános értékként tartjuk számon, hiszen minden, akár emberek is megvásárolhatók érte, de emberi értékeket soha nem pótolhat.

Ma sokan abszolút értékmérőnek tartják, és ez nagy hiba.

Hiba azt hinni, hogy a vagyon nagysága, egyenesen arányos az ember értékével.

Tudok emberekről, akiknek emberi értékeit nullára értékelik, vagyonuk viszont

aszimptotikusan közelíti a végtelent. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon, bizonyosan komoly emberségbeli hiányosságokkal kell rendelkeznie, hiszen olyan pénzeket vesz el másoktól, amire neki, semmi szüksége nincs.

    Egy alapigazságot nem téveszthetünk szem elől, hogy a világot, kezdettől fogva, az értékteremtők építik, és tartják fent, de az utóbbi néhányszáz évben, a haszonélvezők irányítják olyanná, amilyen. Válságokkal, háborúkkal, és temérdek igazságtalansággal terhelt, és épp a szakadék szélén áll.

Vissza kell venni az irányítást, megelőzve a teljes megsemmisülést.

Béla László

  Sokféle értelmezés és hiedelem él ebben a körben, és mindegyik, valamiféle szálon kötődik a valósághoz. Előző írásomban megkíséreltem érzékeltetni, milyen képtelenséget jelentene, a földön eddig élt valamennyi emberi entitásnak, egyidejűleg, testben való létezése.

Ez viszont, nem jelenti azt, hogy a feltámadás, nem élő testben értendő.

Itt, látszólagosan, hatalmas ellentmondás feszül. A teremtésben éppúgy, mint a hitben, nincsenek ellentmondások, egymást kizáró történések. A Földre születő ember feladata, hogy élete során, találja meg, a benne élő Istent. Tisztelje, szeresse Istenét, és minden embertársát. Ne éljen félelmek árnyékában, és ne tápláljon haragot, gyűlöletet soha, senkivel szemben.

Az emberben élő Istennel való közvetlen kapcsolat megtalálása, Jézus születése előtt, egy nemzetség, elhatárolt lehetősége volt. Ők élhettek a bennük élő Isten útmutatásai, igazsága alapján. Nem ismerték a haragot, a bosszút, a bűnbocsánatot. Tudták, hogy hibáik, lelküket terhelik, mind, az idők végezetéig, sőt azon túl is, ezért nagy gonddal kerülték azok elkövetését. Így kapcsolódhattak, a bennük élő Istenhez, és élhettek elvárásai szerint. Ez a kapcsolat, hatalmas, legyőzhetetlen erőt jelentett. Jelentette a többi emberrel békében való együttélést, mások tiszteletét és elfogadását, az emberek általános szeretetét. Kizárta életükből a vagyon, és a hatalom meghatározó értékrendjét.

Ezt, a lehetőségen kívül maradt emberek nehezményezték. Vagyonokat gyűjtöttek, hatalomra éheztek. Ahelyett, hogy átvették volna Isten ősi gyermekeinek gondolkodásmódját, megvetették, elutasították az ilyen gondolkodást. Jézus, önként vállalt szenvedése, és halála, minden ember számára megadta, az Istennel való közvetlen kapcsolatteremtés lehetőségét.

Feltámadása, bizonyságul szolgált mindenki számára. Életét és áldozatát, az emberek egy része, hatalomépítés szolgálatába állította. Istent bosszúállónak, számon kérőnek feltüntetve, kivonta az emberi entitásból, és valahova, az elérhetetlen mennybe teleportálta. Hirdeti, hogy Istentől félni kell, hirdeti, hogy az ellene elkövetett bűnöket ember megbocsáthatja, de a meg nem bocsátott bűnökért, az elkövetőket súlyos retorziók érik majd, a haláluk után.

Más gondolkodásmód szerint, a bűnöket Isten bocsátja meg, kivétel nélkül mindenkinek, egyedül az ember nem képes, saját bűneit megbocsátani.

Hordozza azokat generációkon át, minden emberi élete során. (hetedíziglen feleltek atyátok bűneiért)

Hogyan lehetséges, hogy él még ember a földön, ilyen tetemes lelki megterheléssel? Ez, Isten végtelen kegyelméből adódik.

Jelenleg, az emberek, semmit nem tudnak korábbi életeikről, az abban elkövetett esetleges bűneikről. Ezért nem nyomasztja őket, ennek hatalmas súlya.

A feltámadás, ezt fogja megváltoztatni.

Amikor eljön, attól a pillanattól kezdve, minden ember, minden addigi életére, pontosan, részletesen emlékezni fog. Tudni fogja hány entitást személyesített meg, milyen életvitelt valósított meg ezekben, és milyen hibákat, bűnöket követtetett el velük. Tudni fogja, hogy ezekből mennyit sikerült jóvátenni, és elnyerni ezekre Isten bocsánatát, és mennyi terheli akkor a lelkét.

Ezek a felismerések, a bűnös emberekre, hatalmas nyomást gyakorolnak. Akik képesek feldolgozni, megbánni és jóvátenni azokat, ők megtalálhatják a bennük élő Istent, és szeretetében, irányítása alatt, békében, boldogan élhetnek.

Akik erre nem képesek, összeroppannak bűneik súlya alatt, és meghalnak. Ez, a második halál. Ez, az adott gondolkodásmódban azt jelenti, hogy többé, a Földön, emberi testet nem ölthetnek, a béke világából, végleg száműzetnek.

„Vannak más kertjeim is” – írja a biblia, Isten szavaként. Feltehetően, a földön kívül létező civilizációk tömegében, a kőkorszakitól az univerzumjáróig, mindegyik előfordul. A feltámadás kapcsán száműzött entitások, feltehetően olyan fejlettségű világban folytathatják „tanulmányaikat” ami megfelel a lelki emelkedettségi szintjüknek. Élhetnek a bosszújuknak, alkothatnak hatalmat embertársaik felett, ölhetnek, rabolhatnak kedvük szerint, de a béke Földjének nyugalmát, soha többé meg nem zavarhatják.

      Így lehetséges a testben való újjászületés. Egy-egy ember, sok ezer korábbi entitásának emlékét hordozza majd, és boldog lesz, ha azok egyetlen korábban elkövetett bűnét sem követi el még egyszer.

   Ebből következik egy szebb jövő, de már nagyon itt az ideje, hogy bekövetkezzen.

Béla László

 Hiszek a test feltámadásában.

   Elöljáróban le kell szögeznem, hogy a hit Istenben, és az Úr igazságosságában, az egészséges lelkű magyar ember, elengedhetetlen része. Ez a hit őrizte meg nemzetünket, a vérzivataros évezredeken át, és ez tartja életben ma is.

Gyökerei nem István királyig, nem is Jézus születéséig, vagy haláláig nyúlnak vissza, hanem annál sokkal mélyebben fogantak.

  Népünk története, Istenhite, és Istennel való szoros lelki kapcsolata több

10 000 évre tehető. Ezt mutatják, az Iraki bombázások előtt kimentett, vagy azt átvészelt régészeti leletek, de ez vallástörténet, amit nem ebben az írásban szeretnék népszerűsíteni.

   Most, pusztán a logikát hívom segítségül. Gondolkodott e már azon valaki, hogy mit is jelent a „test feltámadása”?

Képtelen helyzetet.

Ma a Földön, közel hétmilliárd ember él. A jelenleg élő emberi civilizáció, a legszerényebb régészeti leletek szerint is legalább harmincezer éves. Az emberi civilizáció hajnalán, a Földön élő emberek száma, összességében, százezer legalább lehetett. Ha ezt, hozzáadjuk a jelenlegi hétmilliárdhoz, és az összeg középarányosát vesszük, átlagosan 3,5 milliárd lakossal kell számolnunk.

Ez a népesség, emberöltőnként (25 év) újul meg egyszer. Ez, a harmincezer évre vetítve 1200 generáció, ami a testben való feltámadáskor, 4200 milliárd testet jelentene. A Föld szárazulatainak teljes területe cca. 125 millió km² .  Ez matematikailag , egyidejűleg, egy km²- en  3,3 milliárd azaz 3300 millió emberi test jelenlétét mutatja. Ez szerint egy négyzetméteren 33 embernek kellene állnia. Beleértve Grönlandot, és az összes sivatagot a Földön,

Ez ugye, nem túl valószínű.

A teremtő Isten, aki oly bölcsen és tökéletesen megalkotta a Földön az életet, nem szándékozhat ilyen léptelen helyzetet előidézni.

Ez, valószínűleg emberi, leginkább egyházi találmány. Azt a tudatot szándékozik felülírni, amit az őskeresztény (aminek Jézus kereszthalálához semmi köze, mert jóval előtte már létezett) magyar vallásban gyökerezik, hogy Isten bennünk él, ölt testet, ezért az ember, elpusztíthatatlan, örökkévaló.

Teste elpusztítható, de lényege, Isteni része, őröktől fogva létezett, létezik és létezni fog. Ez a tudat adhat erőt egy embernek, hogy kiálljon az Isteni igazságosságért, hogy ne hagyja magát testi kényszerrel megfélemlíteni, hogy ne féljen Istentől, hisz benne él, és ne féljen a haláltól, mert soha sem vehet erőt rajta.

Mindezek előrebocsátásával ajánlom szíves figyelmükbe, Perge Ottó írását.

Béla László

http://kuruc.info/r/6/94542/

 A komment:

Már nagyon eleged van a mindennapi robotból, az állandó mókuskerékből? Itt az idő, hogy végre változtass az életeden! Regisztrálj most a honlapunkon és tanulj a legjobbaktól! 

Családod anyagi helyzetét helyreállíthatod, csak a te hozzáállásodon múlik a sikered!!

Siess regisztrálj még ma, indítsd el a haszonszerzést, amely megváltoztatja az életed!!!A belépéshez szükséges linket megtalálod a rövid leírásokkal együtt a: 

  Kedves Pénzes!

  Ebbe a blogba, ha a szóhasználata megfelel a képviselt stílusnak, minden kommentet beengedek, tartalmától és szándékától függetlenül. Ezzel törekszem a teljességre. Örömömre szolgál, hogy segíteni szeretnél másoknak. Köszönöm!

Nem tudom, mit takar, az ajánlott módszered. Lehet, hogy képes segíteni néhány emberen, de nem látom benne a garanciát arra, hogy másoknak nincsen ártalmára. 

Szívemből ajánlom minden magyarnak, hogy a pénzszerzésnek olyan módját válassza, ami legalább is, garantáltan nem veszi el mások pénzét, de még jobb, ha az "én" jövedelmem, másokat is jövedelemhez juttat. Ezzel az alapvetéssel próbálok élni. Nem mondom hogy könnyű, de nincsenek látható ellenségeim. nyugodtan alszom, és nem érzem rosszul magamat.

Ha a te ajánlatod is ilyen, legyetek sikeresek.

Üdv: Béla László

  A komment:Amikor a kórus megszólal akkor Krisztinának azonnal abba kellene hagynia a beszédet nem túlkiabálni ezeket a kiképzett nem is tudom kiket. Feltétlenül a nézők tudomására kellene hozni, hogy ez a fajta modortalanság az igazság elhallgatására irányul.

  Kedves Cgitár!

Azt hiszem, "nyitott kapukat döngetsz". Szerintem már elég kevesen vannak az országban, akik nem tudják, hogy itt minden, az igazság elkendőzésére történik. Épp ezért becsülöm Schmitt Pál elnökurat, aki az ellentáborhoz tartozása ellenére, sportemberhez méltóan, nem volt hajlandó szembe menni az igazsággal. Nem volt hajlandó akkor sem, ha abban az időben, a disszertációk között, az övé, ugyancsak szokványosnak számított. (Gyurcsánynak, még plagizált sincsen, a Jobbik, felajánlotta, segít megkeresni...)

Amikor az utólagos ellenőrzések szóba kerülnek, az ilyen doktorokat elkapja a rángó idegbaj. Valódi kollégáik, sietve állnak mögéjük, hiszen annak idején ők intézték. Nem kell a "felső" 10 000-ret bemutatni. Vagy korruptak, vagy függenek, tisztelet a kevés kivételnek. Ma, ezek kezében az ország vezetése, azért tartunk itt. A vezetőnek, nem címekre és cafrangokra, de magyar, becsületes gondolkodásra van szüksége Magyarországon. Ez sajnos, most leginkább hiányzik, és semmilyen címmel, diplomával vagy járlatlevéllel nem pótolható. Nem szakértelem, de tisztesség, egyenesség, és hazaszeretet kell a vezetéshez. A többit a tanácsadó testületek megoldják. A politikusnak azt kell eldönteni, kikből állhat a tanácsadó testület, és abból is kinek, milyen tanácsát fogadja el.

Hosszú, és cifra ez a történet, és lassan alakul, de már látni a fényt az alagút végén.

 Hová tűnt, az alapintelligencia?

  Vannak munkahelyek, melyeknél megkövetelhető, sőt, a személyzeti vezetőnek meg kell követelni, a jelentkezőknek, munkavállalóknak, legalább az alapvető intelligenciáját. Nem lehet, egy goromba, udvariatlan embert, ügyintézőként, kapcsolattartóként alkalmazni. Ez, a személyzeti vezető felelőssége. Ha egy, már alkalmazásban álló munkatárs, vét, a leg alapvetőbb udvariassági szabályok ellen, a személyzeti vezetőnek ezt észre kell vennie, és az adott munkatársat, illemtan továbbképzésre kell küldenie. Ez, alapvető munkaköri kötelessége.

   Ha és amennyiben, ez a továbbképzés eredménytelennek bizonyul, akkor legfeljebb, további két esetben, a továbbképzést meg kell ismételni, de ez esetben már fegyelmi figyelmeztetés, illetve fegyelmi büntetés kíséretében.

Attól a munkatárstól, aki az említett szankciók ellenére sem képes elsajátítani, vagy megtartani, az emberi kapcsolatokra, kommunikációra vonatkozó alapvető szabályokat, az intézménynek, haladéktalanul meg kell válnia, mert a dolgozó bebizonyította, hogy a munkaköre betöltésére, minden segítség ellenére is, alapvetően alkalmatlan. Ennek a végrehajtása is a személyzeti vezető hatásköre, és munkaköri kötelessége.

Az a személyzeti vezető, aki nem vesz észre ilyen hibákat, vagy ezeket figyelmen kívül hagyja, szintén alkalmatlan, de ezt észrevenni, már az intézmény igazgatójának felelőssége. Ha egy intézményben, alkalmatlan személyzeti vezető működhet, ez már az igazgató alkalmatlanságára mutat.

Ha egy intézményt alkalmatlan vezető vezethet, az, a felügyeleti szerve vezetőjének alkalmatlansága miatt lehetséges. Ha egy nemzeti, országos intézmény vezetője alkalmatlan, az a nemzet, az ország vezetésének alkalmatlanságát jelenti.

Ha egy ország, egy nemzet vezetése alkalmatlan, az már az adott ország, az adott nemzet felelőssége. Nincs mit tenni, ez tény. Így épül fel, a több ezer éves hierarchia. Ez, az én ismereteim alapján levonható következtetés. Kérem, ha bárki úgy gondolja, hogy az okfejtésben hiba, vagy bármi logikai bukfenc van, ossza meg velem a tudását, hogy némiképp okosodhassak.

   Szerintem nem kis bölcsességet hordoz a közmondás, miszerint „fejétől büdösödik a hal”.

    Nézzük meg ezt, miképpen hatja át, mindennapi életünket, miképpen képes megmérgezni gondolkodásunkat, általános viselkedésünket.

Mindaz, amit bevezetőként leírtam, legnagyobb hatással ott működik, ahol azzal a legtöbb ember találkozhat, ahonnan magatartási mintát vehet.

 Az egyik leg frekventáltabb intézmény ebből a szempontból, az Állami Televízió. Az, hogy a kereskedelmi televíziók, megfelelnek e, a kulturális elvárásoknak, másodlagos kérdés. Ott, az államnak, csak szélsőséges, különösen erkölcsromboló tartalmak esetében kötelessége beavatkozni, szükség esetén, akár az adott csatorna betiltásával is.

  A közpénzből fenntartott televízió esetén viszont, az alapvető emberi normák elvárása, és minden körülmények közötti betartatása, megkerülhetetlen, elengedhetetlen állami feladat.

  Ebben az esetben nem történhet meg olyan gyomorforgató modortalanság a képernyőn, ami a „MA REGGEL” műsorában, ma reggel megtörtént. A műsor szerkezete szerint, aktuális napi kérdésekkel kapcsolatosan, vendégeket hívnak, hogy egy-egy kérdésben, kifejtsék véleményüket, válaszoljanak a riporterek kérdéseire. Ma reggel, az egyik vendég Morvai Krisztina volt, abból az apropóból, hogy a Jobbik, köztársasági elnökjelöltként jelölte meg, a maga részéről.

A riporterek, akiket szándékosan nem nevezek meg, feltették kérdéseiket, melyekre Krisztina válaszolt, annak rendje szerint. ennek alapján, a nézőkben, nem alakulhatott ki negatív kép sem Krisztináról, sem az Őt jelölő Jobbik eszmerendszeréről.

  Ekkor következtek, az, akár provokatívnak is nevezhető kérdések. Tetszenek tudni, azok a kérdések, amelyekben már az elvárt válasz is benne foglaltatik.

Krisztina ezekre is tudott olyan válaszokat adni, amit a riporterek, nem akartak hallani, és leginkább azt nem akarták, hogy mi, nézők hallhassuk.

Ekkor vált a riport, gyomorforgatóan modortalanná, az intelligencia, az európai kultúra, az általános emberi kapcsolatokban kötelező alapnormák, sárba tiprásává. Elhangzott egy kérdés, elkezdődött a válasz, és a Krisztinával szemben álló három „úriember”, szavalókórusként, fennhangon ordította a saját szívbéli válaszát, mint ha a kérdést, nekik tették volna fel. Ez, bőven megér egy fegyelmit. Ekkora bunkóság egy állami TV-ben, nem megengedhető.

Távolról sem állítom, hogy egy riporternek, nem lehet saját véleménye. Azt sem, hogy egy beszélgetésben, nem képviselheti teljes erővel a csatornája álláspontját. Azt viszont meggyőződésből állítom, hogy semmilyen ideológiai, politikai irányultság, soha, sehol, senkit, nem ment fel, az alapvető társalgási normák követelményei, szabályai alól. Senkit nem húzhat le az őserdei majomcsapat szintjére, ahol a leghangosabban kiabálóra figyelnek a legjobban.

   Csoda e, ha a parlamentben, a T. képviselők, beleordítoznak egymás felszólalásaiba? Csoda e, ha az iskolában a diákok belekiabálnak az órába, vagy egymás feleletébe? Semmi csoda nincsen ebben. Követik a milliók elé állított mintákat, és ez, a tűrhetetlenül szégyenletes valóság. Mindenütt, így a tv képernyőjén is van helye a vitának, eszmecserének, de semmiképpen sem ilyen alpári módon.

   A magam személyében elvárom, és szerintem sokmillió másik magyar is elvárja, hogy neveletlen embereket ne tegyenek a kirakatba. Engem, az anyanyelv megtanulásával egyszerre, két éves koromtól kezdve tanítottak arra, hogy mások mondatába beleszólni neveletlen, modortalan dolog. Én, megtanultam, noha nem végeztem média szakot, sem más hasonlót.

Azoktól, akik egy ország nyilvánossága elé kiállnak, mindenképpen elvárható, ennek az alapnormának az ismerete, és megtartása, hogy ne rombolják szereplésükkel, egy ország intelligenciáját.

Béla László

 Ez az ember, igazat beszél.

  Gondolkodásbeli paradigmaváltásra van szükség. Ez az egyetlen kiút.

Amikor Ő azt mondja, minden lehetőséget meg kell nézni, ezt saját gondolkodása, és viselkedése alapján teszi. Saját ismereteimből tanúsíthatom, hogy nem egy tervezetet támogatott gazdaságilag, ami abban a pillanatban, talán tévedésnek bizonyult, mégis megtette. Nagyon érdemes rá odafigyelni.

Béla László

https://www.youtube.com/watch?v=CGl4wPCSl5M

 A mosoly országa.

    Magyarország ma, a mosoly országa. Éppúgy, ahogy a világháborús pusztítást követő kommunista korszak elején az volt. Ahogy most, akkor sem volt semmink. Eltérés a szándékban, a helyzet értékelésében, és a mosolygók személyében volt.

  Akkor a szándék, a minél gyorsabb, lendületesebb újjáépítés, gazdasági és közbiztonsági talpra állítás volt, a mai, minél gyorsabb lepusztítás, megsemmisítés, szétzúzás szándékával szemben.

   A helyzetet akkor, mindenki rossznak értékelte, lakosság és kormány egyaránt, és őszinte közös törekvés volt, az állapotoknak, a közös törekvéssel való gyors javítása. Ma a mindenkori kormányok szerint, a helyzet kiváló, a „gazdaság dübörög” , „nincs nyakkendős, és cigánybűnözés”, csak az „ostoba, lusta lecsúszott” nép lázad feleslegesen. Valójában, csak az otthonában agyonvert, kirabolt idős ember, a bank által kilakoltatott, vagy a munkájából, sutty, kirúgott ember és családja érzi a bőrén, a közhatalom hazugságainak, hatalmas súlyát.

    A mosolygók, akkor, a társadalom egészét jelentették. Mosolyogni, államilag elrendelt kötelezettség volt, Aki nem mosolygott, az közellenségnek számított.

Elég volt, egy ellenzéki politikai viccet, egy, a hatalomhoz dörgölőző haszonélvező füle hallatára elmesélni ahhoz, hogy az adott ember másnapra eltűnjék, és rosszabb esetben, soha többé elő ne kerüljön. Ennek következménye lett 56. Ma, lehetünk morcosak, tréfálkozhatunk kirablóinkon, de igazán, csak ők mosolyognak. Pontosabban, rengő bendővel röhögnek azon, milyen könnyű, kiügyeskedett közhatalommal, hazug szólamokkal, csontig kifosztani ezt a béketűrő nemzetet.

  Teszik mindezt, minél látványosabban azért, hogy ezzel, minél nagyobb haragot, gyűlöletet ébresszenek, minél több emberben. Ez a gyűlölet, ez a harag tartja életben, a kirablókat. Ez jelenti az erejüket, ez adja, hamis felhatalmazásukat, lehetőségeiket. Mosolyogva hazudnak a képünkbe, röhögve zsebelik be a pénzünket, akár nemzeti, akár nemzetközi vonatkozásokban.

   Meg kell változtatni a státusqót!

Nekünk kell tömegesen mosolyogni azon, hogy egyáltalán nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyennek néznek bennünket. Azon, hogy már látjuk, miként szorítják torkunkat a saját kezünkkel. Mosolyogva kell szavaznunk, harag és gyűlölködésmentesen. Mosolyogni kell azon, ahogy izzadnak a törekvésben, hogy minden néppárti erőt, fasisztának, rasszistának, ördögtől valónak igyekeznek befeketíteni. Mosolyogva kell a közhatalomból kirekeszteni, minden közellenséget, és ha majd mi mosolygunk, a mai mosolygóknak, arcára fagy a mosoly, és végre, megint, mindenki mosolyogni fog ebben az országban. Ez hozza el szükségszerűen a felemelkedést, a gazdasági sikereket, a jólétet és függetlenséget, a privilégiumoktól, monopóliumoktól, és kartelektől-konszernektől való megszabadulást. A hasonló bajoktól szenvedő országok baráti föderációját.

  Ettől lesz Magyarország újból, és végre, az igazán őszinte, és belülről fakadó  mosoly országa.

Béla László

  Javul a hangulat.

Lassan már sztereotípiává válik, bajaink sorolása, és ezzel, egymás hangulatának folyamatos földbe döngölése. Most, mint ha csökkenne ez a tendencia.

Korábban azt hittem, minél nagyobb lesz az „igénybevétel”(a kifosztás mértéke) annál erősebben működik ez a jelenség. Úgy látszik tévedtem. Soha nagyobb mértékben nem húzták ránk a szivatót, áremelésekkel, elbocsátásokkal, bizonytalansággal, mégis, látok mosolygó embereket, kedélyesen beszélgető társaságokat. Régi barátságok szakadtak meg, családok hullottak szét eltérő pártszimpátiák miatt. Csökkenni látszik ez a megosztottság. A pártszimpátia, mindenkinek kiül az arcára, mégis látni, eltérő gondolkodású embereket kedélyesen beszélgetni egymással. Kölcsönösen bizonygatják egymásnak, hogy a Fidesz nem cionista, nem globalista, csak kényszerpályán halad. A Jobbik nem fasiszta, nem rasszista, csak egyenlő mércét akar. Teszik ezt olyan emberek, akikről tudom, hogy hónapokkal ez előtt, szóba nem álltak volna egymással.

Jó látni ezt a változást, de még jobb lenne tudni az okát.

Lehet, hogy a szegénység úgy összehoz, ahogyan a gazdagság szétválaszt bennünket. Lehet, hogy a szűkösebben élő embereket, nem lehet egymás ellen hangolni? Vagy talán a magyarság átesett egy krízisen?

Talán egyre többen döbbennek rá az igazságra? Egyre többen értik meg, hogy egy-egy kormány rossz politikájáért, nem a szimpatizánsok a felelősek.

   Végül is mindegy. Jelentősége magának a ténynek van, hogy az emberek nem elutasítják, de igyekeznek megérteni egymást. Ez a kitörés, a „rabszolga felszabadulás” első látható mozzanata,

  Engem akkor is örömmel tölt el, mikor ezt látom, ha nem tudom az okát.

Remélem másokat is, ezért adtam közre, ebbéli megfigyeléseimet.

Béla László

 Példás döntés.

   Húsz, de inkább hatvan éve, nem született Magyarországon olyan döntés, ami olyan egységet teremtett volna, mint Schmitt Pál elnök úr döntése.

  Ennek a döntésnek mindenki örült, és szerintem örülni is fog. Tegyük most félre a mély erkölcsi válságról szóló magasröptű dumákat, amik az eset kapcsán keringtek. A dolog egyáltalán nem erről szólt, és ezt mindenki tudja. A kérdéses disszertáció olyan időben kelteződött, amikor ez a világ legtermészetesebb dolga volt Magyarországon. Hazánk, nem vált ki ezzel a világból. Trianon óta nő hatványozottan, a kapcsolatokon, pénzeken múló előmenetel, világszerte. Mindannyian egyre mélyebbre süllyedünk a korrupció mocsarába. A tudományos életben is mindenki tudja, hogy a kutatómunkát, a tehetséges, szorgalmas emberek végzik, de a publikációk alá, elsőnek a tanszékvezető neve kerül, és valahol a sor végén, szerényen a kutató maga. A kutató, a munkájának él, a kíváncsiságának hódol, és magáért az eredményért dolgozik. Csak az érdekli, hagyják e dolgozni, nem jön e egy gyógyszerkonszern pl. aki megkérdőjelezi a szakértelmét, felvásárolja, vagy tönkreteszi az intézetét, azután kegyelemből alkalmazza. Még meg is fizeti, kiemelt júdáspénzzel, de megtiltja, hogy eredményeit publikálja, sőt, előírja, mit kell publikálnia eredmények címén. Kár lenne polemizálni ezek fölött, mert közismert, és közös egyetértésben elhallgatott tény. A piszkos pénz által teremtett érdekközösség rohadt gyümölcse. Ezért lehet valóság, hogy a tudomány nem vezeti, de félrevezeti a világot, és ezt minden résztvevő elfogadja, vagy hallgatólag tudomásul veszi. A tájékozottabb emberek pedig, akik figyelnek is, csendesen kuncognak a kudarcokon, és hazugságokon. Még nem lépnek, csak kuncognak.

Milyen hazugságokon kuncognak?

Csak egy példa: néhány éve, a pénzemberek, kevesellték az iparból, a bankokból, a háborúkból és a tőzsdékről összeharácsolható pénzeket. Valamit ki kellett találni, a világ további fosztogatására. A parkoló-díjakat már lenyomták a békés emberek torkán, de ez egyébként is a piti tolvajok biznisze. Valami nagyobb kellett. Valami, amivel tőzsdéken, akár országok is kereskedhetnek, és még pénzbe sem kerül. Hatalmas ötlet, és nagyon sötét. Hirdetni kezdték, tudósok felhasználásával, hogy a Föld a globális felmelegedés miatt, végóráihoz közeledik. Mindent elönt majd a tenger, mindenki éhen hal, vagy vízbe fúl.

Mindez miért, mert mi, gonosz emberek, a gyárainkból, járműveinkből, tüdőnkből, sőt szarvasmarháink tüdejéből is, rengeteg széndioxidot bocsátunk ki. Kitaláltak egy egyezményt, melynek értelmében, önjelölt urak, meghatározták, mely országok mennyi széndioxidot bocsáthatnak ki. Aki ennél többet produkál, az vegye meg a „kvótát” attól, aki kevesebbet. Na melyik ország nem írta alá az egyezményt? Lehet találgatni…Most, hogy már a kvóták kapcsán nagyjából helyet cseréltek a pénzek, nem fontos titkolni, hogy a felmelegedés csillagászati ciklus része, mint a jégkorszak. Sőt. Az is napvilágra került, hogy a fűfélék fotoszintézise, lassan felemészti a Föld széndioxid készletét, ezért a magas lombozatú fák kihalásától lehet tartani. Nem lesz erdő, gyümölcs, árnyék, mert elfogy a széndioxid. Lassan várható, hogy azt találják ki, az emberiség fizessen mindenkinek, aki kibocsát, de jelenleg, még csak a tehénfing megadóztatásának tervénél tartanak. Az újabb széndioxid bulit későbbre tartogatják. Attól tartok, az emberiség nem várja meg.

Sietek kijelenteni, nem a tudósaink tudását kérdőjelezem meg, hanem a mátrix hatalmának jogát, amivel korlátozza a tudomány eredményeit abban, hogy az emberiség hasznára legyenek. Amit eddig a tudomány alkotott, a robbanóanyagtól, a repülésen, a távközlésen, a biokémián, az űrkutatáson át egészen a HARP rendszerig, a mátrixnak, egytől egyig sikerült, részben vagy egészben, az emberek pusztításának szolgálatába állítani. Ebből lett elege az emberiségnek, és ez vezet, az elkerülhetetlen változásokhoz.

Schmitt Pál esete, ettől mérföldkő az országban, de meg merem kockáztatni, hogy a világban is.

  Rég nem a plágiumról szól. Szól az emberi tisztességről, a közmegbízás felelősségéről, és a hibák következményeinek gerinces vállalásáról. Ez az, amire az elmúlt hatvan évben nem láttunk példát, és ettől örül mindenki ennek a fordulatnak. Természetesen mindenki más okból örül, de ez teljesen mindegy, ha valami egyesíteni tudta az országot.

  Az Elnök Úr, kiváló sportember. Sokoldalúan tájékozott sportpolitikus, szimpatikus férfi. Nem tudok olyan magyarról, aki elért eredményei miatt, ne tisztelte volna. Mégis, sokakat megdöbbentett, amikor az irányított hatalom, államférfit faragott belőle. Sokan csodálkoztak, hogy elfogadta, de egyben meg is értették. Én is megértem. Az a magaslat, amire ez a megbízatás emelte, az ő életpályájába, nem volt beütemezve. Nem is volt rá lélekben, személyiségében felkészülve, és felvértezve, a rá váró súlyos döntések megsemmisítő lelki támadásai ellen. Voltaképpen, az élet, nem várt ajándéka volt számára.

A baj az volt, hogy ezt az ajándékot, nem a nemzettől, csak az irányított hatalomtól kapta, és a „jó tett helyébe jót várj” ősi magyar gondolkodástól vezérelve, egyfajta megfelelési kényszer alatt dolgozott.

  Ettől került szembe sokak akaratával, és hívta ki maga ellen, azt a támadást, ami végül, az adott helyzethez vezetett.

Ennek a történetnek, három kulcsfigurája van.

A Kormányfő, aki kényelmesen ülhetett a langyos vízben, mert a parlamenti kétharmad mellett, az Elnök is a zsebében volt.

Az Elnök maga, aki nem tudni milyen érzésekkel, de vállalta és játszotta a szerepét, és az egyetem Rektora, háta mögött az egyetem tanácsával, és mai diákságával.

Ez a hármas, ma Magyarországon történelmet írt.

Az a hiba, amiből az egész helyzet kipattant, a végkifejlet súlyához képest nulla.

Az Elnök Úr, ha nem válik államférfivá, hanem megmarad az általa épített, nem is alacsony emelvényen, élete végéig, nyugodtan ülhetett volna doktori címén. Nem lett volna egyedül ezzel.

  A folyamat első döntő mozzanata, a diákoktól, ezen keresztül az egyetemtől indult el. A diákság támogatásával, az egyetem tanácsa fel merte vállalni, hogy a csaláson alapuló eredmény, nem jogos eredmény. Ez, mai világunkban, amikor a legkülönbözőbb társaságok, a legkülönbözőbb csalásokkal jutnak, a közösség kárára, mérhetetlen vagyonokhoz, egészen szokatlan álláspont.

Az egyetem tanácsa, meg merte hozni ezt a döntést, és a Rektor Úr, ki merte mondani. Ez volt az első lépés a tisztesség irányába.

Miniszterelnök Úr, és holdudvara, azonnal ellentámadásba lendült, reprezentálva, hogy a nép akaratával szemben is keresztülviszi minden tervét, az ország tekintélyének rombolása árán is. Megindult a gőzhenger, a Rektor Úr földbedöngölésére. Ö, nem vette fel a kesztyűt. Teljességgel felvállalva saját, a kollégái, és a diáksága döntésének felelősségét, fityiszt mutatott a politikának, és lemondott. Sakk matt! Itt egy gerinces ember, mi a fenét lehet ezzel kezdeni?

Ebben a hatalmi struktúrában, ez példátlan. Ilyet hatvan éve nem láttunk. Ez valami magyar őrület. Még a milliókat síboló piti sikkasztók is ártatlanságukat böfögik a bíróságon, egy ilyen ember pedig lemond? Hű-ha!

Ez van. Ez adta meg a támogatást Schmitt Úrnak, hogy meglépje, amit kellett.

Hálás vagyok annak a jogrendnek, ami nem köti össze a gerinces kiállást a gazdasági ellehetetlenítéssel, nem nehezíti meg, a becsületes döntések meghozatalát. Igaz, nagyon szegények vagyunk, de egy ilyen ember, akkor is megérdemli mindazt, ami a törvény szerint neki jár, ha további életében, semmi többet nem tud tenni, az ország hasznára. Példájával kiérdemelte.

     Számomra, az eset végkövetkeztetése.

1.     Senki ne pályázzon közhatalomra Magyarországon, ha azt nem a saját életpályája, szavahihetősége, és népszerűsége okán kaphatja meg. Akit bel, vagy külföldi támogatók emelnek oda, ahova jut, fordítva ül a lovon, és az első, útba eső ág le fogja őt sodorni.

2.     Senki ne vonakodjék becsületes döntést hozni, mert a nép támogatása, ezerszer nagyobb érték, bármilyen politikai, vagy gazdasági kör támogatásánál.

3.     A hasonló esetek elkerülésére, legkiválóbb vezetőink megkímélésére,  Magyarország elnökének, felhatalmazását közvetlenül a néptől kell megkapnia, hogy sem az irányított magyar politikától, sem az IMF-től, sem az uniótól, ne kelljen megkérdeznie, mit tehet, és mit nem.

4.     Magyarország Elnökének, pártonkívülinek, igazmondónak, megbízhatónak, és magyar érzelműnek kell lennie, hogy minden magyar, egyöntetűen elfogadhassa.

Remélem, ez a következtetés, nem csak számomra fogalmazódott meg, és lesz elég erő a magyarságban ahhoz, hogy végre, jó irányba fordítsa élete szekerét.

A nélkülöző magyaroknak, nem a gazdag magyarok vagyona hiányzik. Hiányzik a becsületes munka lehetősége, nyugalma, és biztonsága. Hiányzik az, az érték, amit hazánkból, a soha értéket nem teremtők eloroznak. Ezt az értéket, csak a nép tudja megmenteni, és segítségével boldogan, kiegyensúlyozottan, biztonságban és gazdagságban élni.

Béla László

   Amióta ezt a blogot írom, a kedves érdeklődők jóvoltából, sokkal tájékozottabb lettem. Igaz, ezúton, csak azoknak az embereknek a véleményét ismerhetem meg, akik egyáltalában figyelmükkel tisztelik meg írásaimat. Számomra ebben a műfajban, Önök, a társadalom keresztmetszete, reprezentánsa. Több, mint két éve nyüvöm gyönyörű anyanyelvünket az oldalon, ez alatt számos kritikát kaptam. Szóban, vagy írásban alig, érdektelenségben többet. Az elutasítást, vagy egyetértést ugyanis, leginkább olvasottságban tudom lemérni.

   Érdekes következtetések adódnak. Nagyobb érdeklődést, azok az írások váltanak ki, amik arról szólnak, mi az, a mai események közül, ami jó irányba mutat. Ha a hibákról, vagy a jelenleginél jobb, járható utakról írok, csökken az érdeklődés.

Fogadatlan prókátor lennék?

     Nem szeretném. Ha az ország sanyarú helyzetéről, az emberek kilátástalanságáról írok, valóban azok az emberek járnak a gondolataimban, akiken segíteni kéne. Akik önhibájukon kívül boldogtalanok, kirekesztettek, és súlyos hiányokat szenvednek el. Távol álljon tőlem, hogy bíráljam a jótékonysági szervezeteket, ingyen konyhákat és hasonlókat, hiszen ők, sokat tesznek a túlélésért. Igen. Kétségtelenül, de ennek hatalmas ára van.

Az, az erkölcsi, személyiségbeli vesztesség, ami a szolgáltatásaik igénybevételével együtt jár. Próbáljunk belehelyezkedni annak a Ganz-gyári  esztergályosnak a bőrébe, aki negyven évet dolgozott, szocialista fizetésért, abban a tudatban, hogy utána, nyugodt, nélkülözésektől mentes időskor vár rá.

Megfelelő orvosi ellátásban részesül, ha arra szüksége lesz. Ez az ember, ma súlyosan becsapottnak érzi magát, mert a nyugdíja, épp a számlákra elég, ha beteg, várólistára kerül, de ha kezelésbe veszik is, sokszor félvállról teszik, mert az a kevés orvos, aki még itthon van, sincs megfizetve. Tisztelet azoknak az egészségügyieknek, akik mindezek ellenére szívből, emberbaráti szeretetből,

mély hivatástudatból, ma is gondosan ápolják betegeiket, de ez, akkora áldozat, ami rendkívüli embert kíván, és ez, nem várható el, legfeljebb adható.

  Visszatérve az egészséges nyugdíjasra. Amikor a közművek, már elhappolták nyugdíja nagyobb részét, közgazdászokat, és kormányokat megszégyenítő hiánygazdálkodásba kezd. A hónap végére, amikor már kenyérre sem jut, odamegy az ingyen konyhára, mint ha egész életét naplopással töltötte volna.

Milyen érzésekkel teszi mindezt?

De az a családapa, aki épp a gyermekeit neveli, szintén nincs jobb helyzetben.

Kiváló szakember, de nem talál munkát. Dolgozott már külföldön, de a család hiánya, párosulva az idegenben dolgozó vendégmunkásnak kijáró „megbecsüléssel”, háromszor is hazakényszerítette. Reményt sem lát rá, hogy helyzete változzék.

Az a gazdálkodó, akit negyven éve beszippantott a nehézipar, szüleit magára hagyván, ipari munkássá lett, és most kihúzták alóla a talajt, mit érezhet?

Ősi tanyájukat lerombolták, visszamenne, hogy újat építsen, de szülei földjein zöld bárók gépei működnek, és amerre a szem ellát, „nincs szabad föld, egy kapa se” („csomókban hull a haja szála, s nem veszi észre maga se” ^{József Attila:Mond mit érlel})

Egyszóval, ezeknek az embereknek a sorsa érint meg, de nem értük harcolok.

Magamért, a gyermekeimért, és minden magyarért, akit a méltánytalanság ilyen helyzetbe kényszerít. Ma, Magyarországon, életlehetőségeket, és perspektívákat kell teremteni, a magyarok számára. Nem külföldön, itthon!

Amikor örömmel írok az ősi magyar kultúráról, nemes hagyományainkról, dicsőséges évszázadainkról, nem büszkeségből teszem. Mindössze önértékelését szeretném támogatni azoknak a honfitársaimnak, akiknek nincs ideje kutatásokra, és ezek a felszínes információk, némi fényt gyújtanak a számára abban a sötétségben, amit a hamis oktatás, és a több száz éves nemzetpusztítás, rájuk erőszakolt. Az, hogy én, mennyire vagyok büszke a magyarságomra, az én ügyem. (Megsúgom, büszke vagyok, és minden okom megvan rá.)

Sokan harsogják tele torokkal, hogy kicsik vagyunk, hogy nincs is már igazi magyar, és hamarosan elfogyunk. Egyik sem igaz!

  Ki a magyar?

Ezt leginkább a genetikából adódó gondolkodás, magatartás, mint emberi érték dönti el. Sokan hirdetik, hogy Magyarország, a Kárpát-haza nemzetközi átjáró ház lévén, kevert néppé tette, a hajdani magyarságot. Nincs már alapvetően magyar ember. Ez, súlyosan téves állítás. Genetikai kutatások igazolják, hogy a magyar gén, uralkodó. Nem a magyar ember, hisz annál béketűrőbbet, és befogadóbbat, még a föld a hátán nem hordott, csak a magyar gén. Ebből következik, hogy évezredek alatt sem változott. Ugyanolyan kromoszómákat mutatnak ki „honfoglaláskori”, vagy azt megelőző időből származó magyar sírokból, mint a mai magyar sejtekből. Az a nép, nemzetiség, vagy magányos bevándorló, aki a Kárpát-medencében, magyarok közé keveredik, mindenképpen magyarrá válik, hacsak nem zárt közösségben, szigorú beltenyészetben él. Ebben az értelemben, nem vagyunk kevert nép, ma sem.

A biológia sajátossága viszont, hogy rosszul tűri a beltenyészetet. Éppen a vérfrissítések miatt, a magyarság alapvetően egészséges. Az, az európai hírverés, hogy a magyar, Európa legbetegebb népe, egyrészt nem igaz, de ami esetleg igaz belőle, az, a rendkívüli megterhelés, stressz, ellenséges környezet, túlhajtott életvitel, és észrevétlen mérgezés eredménye. (sókeverékek, ártalmas kemikáliák, gyógyszerek, élelmiszerek) Abban az egészségügyi csődhelyzetben, amibe Magyarországot tuszkolták, számos nép már kihalt volna. Mi, köszönjük, jól vagyunk. Igaz, bombáznak bennünket hamis gyógyszerreklámokkal, szedjünk ilyen-olyan kemikáliákat, de leginkább tudjuk, hogy ez csak üzlet.

Legtöbben azt is tudjuk, hogy ha egyszer elkezdtük, nincs belőle kiút. Sőt, egyesek még azt is tudják, hogy idősebb férfi létükre, a gyakoribb ürítés, a hólyag elrugalmatlanodásának, fiziológiás következménye, és semmi kóros elváltozás nincsen mögötte. A reklámok belénk beszélnék a bajokat, de leginkább hiába próbálkoznak.

Nem akarok folyton-folyvást negatívumokról írni, de nehéz elmenni mellettük szó nélkül. Sokkal szívesebben írnék arról, hogy épp tegnap olvasztották be Magyarországon az utolsó idegen gyártású közúti járművet. Vagy, hogy a magyar gabona eltűnt a világpiacról, mert, ahogy a magyar gazda fel meri kínálni a feleslegét, azonnal háromszoros áron veszik meg. De azt is szívesen adnám hírül, hogy a recski bányáink jövedelme, elegendő az egész ország egészségügyének költségeire, így a magas színvonalú egészségügyi ellátás minden magyar állampolgárnak, állampolgári jogon jár. Ezek, a jó hírek, amik nem egyeztethetők össze, az unió „szellemiségével”, így ilyenekről még nem írhatok. Arról meg nem akarok, hogy kisajátítván világhírű gyógyszeriparunkat,

mára, az unió nagyjai, megkérdőjelezték kiváló elemző laboratóriumaink szakmai tudását, és felszámolták azokat. Szakembereinket, természetesen átvették, tudásukat igénybe veszik, de eredményeiket nem érvényesítik.

Ma az a gyógyszer kap forgalmazási engedélyt, amelyiknek a gyártója nagyobb befolyással bír. Hogy mit tesz ez, az emberekkel, az nem publikus.

Ezek a dolgok azok, melyek nem hagynak nyugodni.

Semminek nem vagyok ellensége. Hazámnak, és nemzetemnek gondolkodó tagja vagyok, aki próbál utat keresni abban a dzsungelben, amit a pénz, a korrupció, és az igaztalanság termelt, már a Kárpát-medencében is.

Szomorúan látom, mint ha sok honfitársam, nem is akarna változásokat.

Mint ha beérné azzal a szinttel, amit még, a gyarmatosítók meghagynak nekünk.

Talán úgy gondolják, ők még el vannak.

Meddig?

Ha egy népet pusztítanak, az nem áll meg a jobbágyoknál. Ha azokkal kezdték, a főurakkal akarják befejezni. Ha a főurakkal kezdik, akkor a jobbágy az utolsó, de a pusztító szándék teljes és általános. (907 Német-Római császári nyílt parancs, a pozsonyi csatába induló haderőnek)

A helyzet, ma ugyanez, csak az eszközök változtak, és a műveletek folynak alattomban. Jogunk, és gyermekeinkkel szembeni kötelességünk védekezni.

Dőreség, az ellenfél jóindulatára számítani, még inkább arra hagyatkozni.

Béla László

  Ez, az a mutatvány, ami eddig, még senkinek sem sikerült. Ennek csak az lehet a vége, hogy nem sikerül a lovakat egy irányban tartani. Egyre távolabb kerülve egymástól, spárgahelyzetbe kerül a lovas. Amikor pedig kiderül, hogy a lábai rövidek ahhoz, hogy átérjék a távolodó lovak közötti hézagot, akkor szépen közéjük pottyan. Vagy rálép valamelyik, vagy nem. Ez szerencse kérdése.

   Kormányunk, ma ezt a mutatványt gyakorolja. Nem gondolom, hogy törekvésüket siker koronázhatja. Nem lehet egyszerre megfelelni, a lakosság igényeinek, és a lakosságot fosztogató multinacionális tőke elvárásainak.

   Alapvetően hibás, a jelenlegi magyar politika. Nem rossz, csak hibás.

Hibája, hogy nem megfelelő sorrendben tesz lépéseket, és a bátortalanul megtett lépésekre adott otromba válaszokra, nem ad megfelelő válaszokat.

El kellene dönteni végre, hogy a magyarok, vagy az Unio-IMF csoport kormánya akar lenni, a teljhatalmú Magyar Kormány. Vagy-vagy! A kettő, egyszerre nem megy.

  Kitapinthatóak, sőt láthatóak azok a törekvések, mellyel az ország kiszolgáltatottságán változtatna a kormány. Ezek az intézkedések erőtlenek ahhoz, hogy ellenfelei, ne tudnák azonnal keresztbe verni. Hogy ezek az intézkedések, csak a látszat kedvéért születnek, vagy bátortalanságból gyengécskék, azt nem lehet tudni. Mindössze annyit látni, hogy eredménytelenek, illetve, jelenleg negatív változásokat eredményeznek.

Nézzünk példákat!

Az ország gazdasága, az uzsorakamatra folyósított hitelektől van folyamatosan az összeomlás szélén. Történt egy halovány kísérlet, ennek csökkentésére, a magán nyugdíjpénztárak államosításával. Temérdek pénzt dobott a kormány a feneketlen kútba, mert a kiképzett fosztogatók, néhány pénzügyi trükkel, az egész összeget, két hónap alatt ellopták. Árfolyam ingadozás (!)? Egy frászt!

Egyszerű pénzügyi csalás, mivel az árfolyam szabályozás, szintén a fosztogatók kezében van. és a kormány részéről nincs válaszlépés, csak bátortalan próbálkozás. Viktor, megpróbálta csökkenteni az MNB vezérének fizetését, és megpróbált rálátást szerezni az ott folyó gazemberségekre. Azonnal fejbe verték.

Természetesen azért tehették, mert bátortalan volt a kezdeményezés.

   A mai Magyar Kormányt, olyan hatalommal ruházták fel, hogy akadálytalanul tehesse, amit kell. Természetesen, ezért a hatalomért, el is várják a választók, a megfelelő cselekedeteket. Nem azon kell próbálkozni, hogy rálátásunk legyen a gazemberségekre, hanem meg kell akadályozni azokat. Kirablóinknak egészen mindegy, látjuk, vagy sem, zavartalanul folytatják aknamunkájukat.

  A Magyar Nemzeti Bank, megkérdőjelezhetetlenül magyar tulajdon. Egyetlen magyar törvény adja az IMF. kezébe az irányítását, ami a bankok függetlenségéről szól. Nem próbálkozni, kunyerálni kell a belelátásért, hanem mint teljes jogú magyar államnak, hatályon kívül helyezni ezt a törvényt. Eltávolítani onnan az IMF strómanjait, jól képzett, magyar érzelmű közgazdászok kezébe adni a vezetését, és máris bezártuk a fosztogatás legnagyobb kapuját. Nincs többé árfolyam-spekuláció, viszont van hazai pénzkibocsátás a pénzstop helyett. van forintban olcsó hitel, ebből visszaépülő magyar gazdaság.

  Ez ellentétes az unio elvárásaival? Na és?

Az unió, belépésünk óta az ellenkezőjét műveli annak, mint amivel becsalogatta az országot. Kötelességszegési eljárás? Nevetséges! Így is azokat húzzák ránk. Hogy egyel több vagy kevesebb, mit számít.

Most, a nekünk járó támogatásokat fagyasztják be. Erre a megfelelő válasz az ország uniós tagdíjának a befagyasztása lenne. Hallott valaki ilyenről???

A döntésekben meglévő szavazati jogunk megvonását hangoztatják. Ha megteszik, erre a kilépés az egyetlen lehetséges válasz. Hallott valaki ilyenről?

Erről már igen, de sajnos, nem a kormánytól, hanem az ellenzéktől.

Bátor lépésekre van szükség. Kemény kiállásra, ami a „rebellis” magyarokra mindig is jellemző volt. Soha nem néztek még ilyen …nek bennünket.

Most sem vagyunk, csak hinni szeretnék. Ha ez a kormány alkalmatlan, másikat választunk. Ha alkalmas, kiállunk érte az ország teljes erejével.

Ha az unió gyarmatbirodalmat akar, már alakul helyette egy Kelet-Európai Föderáció elképzelése. Ebben, homlokegyenest ellenkező gazdasági elvek alapján, minden tagország teljes önállósága mellett, az adottságaiból és szorgalmából adódó legnagyobb jólétben élhet, mentesen minden külső erőszaktól, fosztogatástól.

    Az utak megvannak. Járhatók és egyenesek. Nem a megsemmisülésbe vezetnek. Csak járni kell rajtuk, határozottan, és nem ilyen gyanúsan bátortalanul. A világ, nem ezt várja tőlünk! Nem vagyunk rosszabbak Izlandnál, sem Venezuelánál. Nem lehet a magyarokat Líbia módjára megvadítani hazug szlogenekkel. Ösi tudást, Istentől kapott feladatot hordozó nemzet vagyunk.

Ebből következően, Isteni védelmet élvezünk. Csak ezért élhettük túl az elpusztításunkra használt ezer esztendőt. Ez az idő eltelt, túléltük, most itt az ideje, hogy segítsünk magunkon, és adjunk példát a világnak, a becsületességen és igazságon alapuló, jóléti társadalom megteremtésére.

Gyáva népnek, nincs hazája!

Béla László

  Előző posztomban, egy vendéganyaggal adtam hírül egy kacsát, miszerint, kizsuppolták volna, a Mc Donalds-t Oroszországból.

 Magam sem tudtam, de nem is jelent túl sokat. Igaz, az eset nem történt meg, de ez, a folyamatokon nem sokat változtat. Az emberiség, a csillagászati naptárnak megfelelően új korszakba lép. Ebben a korszakban, nem fenntartható a jelenlegi igazságtalan rend. Nem lehet az emberek szabadságát semmibe venni, munkájuk eredményeit elorozni, őket saját érdekeikkel ellentétes háborúkba kényszeríteni.

Ez a lényeg!

Hogy ennek a folyamatnak a részeként, mikor, milyen esemény történik, vagy azok, milyen sorrendben követik egymást, a végkifejlet szempontjából közömbös. Lejárt a tisztességtelenség ideje. Itt az ébredés hajnala, és az emberiség, már láthatóan dörzsöli a szemét.

Béla László

Oroszország egyszerűen kirúgja a McDonald’s-ot az országból

FRISS: 21:15 

Az orosz egészségügyi miniszterhelyettes személyesen cáfolta az amerikai központú gyorsétteremlánc egységeinek kitiltását az országból.

A McDonald'sok Oroszországból való száműzéséről szóló sztorit a magát hírügynökségnek tituláló pletykaportál, a FogNews röppentette fel, ám rövidesen szinte az összes orosz hírportál átvette. Olyannyira komolyan vették, hogy még kormányberkekbe is eljutott, és Veronika Szkvorcova, az egészségügyi tárca második embere kedden sajtótájékoztató keretében volt kénytelen cáfolni az álhírt.

Az orosz hatóságok 9 hónapot adtak a McDonald’s gyorsétterem-hálózatnak, hogy összepakoljanak, és elhúzzanak az országból.

Az amerikai központú étteremlánc étkezdéiben kínált ételek visszafordíthatatlan egészségügyi károkat okoznak az orosz lakosságnak – állapították meg az egészségügyi tárca és a fogyasztóvédelmi hivatal szakemberei. Az orosz FoxNews hírügynökség értesülései szerint a hatóságok már két éve figyelik árgus szemmel az országban üzemelő McDonald’s-ok működését, s ezalatt komoly szabálysértéseket tártak fel.

A fogyasztóvédelem számos esetben részesítette figyelmeztetésben, illetve bírságban az üzemeltetőket az étlapon szereplő ételek rossz minősége és az élelmiszer-tárolási szabályok megsértése miatt. Ezek az intézkedések azonban hatástalanok maradtak, sőt egyes üzletvezetők kenőpénzzel, olykor fenyegetésekkel próbálták jobb belátásra bírni az ellenőröket. Ezek után a fogyasztóvédők az orosz Egészségügyi Minisztérium segítségét kérték, melynek szakértőivel egyetértésben megállapították, hogy a gyorsétteremláncnak nincs helye többé az országban.

Miután az oroszországi McDonald’s 9 hónapot kapott a végelszámolásra és az elköltözésre, az elmúlt héten megérkeztek Moszkvába a cég amerikai képviselői, akik bírósági keresetben támadták meg a döntést, illetve megpróbálták tárgyalásos úton rendezni a vitát, mely utóbbi nem járt sikerrel. Ami pedig a per sikerét illeti, az fogyasztóvédelmi hivatal jogászai nem sok esélyt adnak az amerikaiaknak az orosz bíróságon.

Egy sor európai országban már kezdeményezték az egészségtelen ételeket kínáló gyorséttermek visszaszorítását. És mi történt mindeközben Magyarországon? 
Ez: Gyurcsányék a Coca-Colába tömték a közpénzt, a "forradalmárok" a McDonald's-nak adtak 132 milliót

És ilyenekkel találkozni az országban

Nálunk ez egyenlőre elképzelhetetlen, mert kormányaink az IMF, és a globalisták csecsén lógnak. Amelyik párt nem, az fasiszta, szélsőséges, rasszista, meg minden, amit mondhatnak rá. Mi pedig "jő keresztény módjára elhisszük, maradunk a zsebükben, és vesszük 55Ft-ért a tojást. Hajrá Magyarország!

Béla László

   Valahol érthető, de nagyon káros.

Magyarországot, már Gyurcsány óta, hazudós országnak próbálják beállítani ellenfelei. Sajnos, tényszerű érvek sokasága áll rendelkezésre, ennek az álláspontnak a megalapozásához, a valótlan pénzügyi jelentésektől, az öszödi beszéden át, a „felzárkóztatási, pénzek felhasználásáig.

    Fejétől büdösödik a hal, mondja az ősi magyar bölcsesség.

Kétségtelen, hogy a kormány számára kényelmes, olyan elnök funkcionálása, aki mindenben alárendeli magát a kormány döntéseinek, de az országnak, nem bólogató Jánosra, hanem valódi elnökre, az igazság alapjain álló, tárgyilagos személyiségre van szüksége.

  Mind ez ideig, csak ez volt, ami terhelte, elnök urunk státusát.

A most kirobbant csalási botrány, súlyosan sorsfordító, a helyzetet gyökeresen megváltoztató tény. Ahogy a kormány ezt kezelni próbálja, az egyenlő, a globalista ideológia gyakorlati megvalósításával, az igazságnak, a hatalom általi földbe döngölésével. Ma, a világban döntő befolyással rendelkezők, pontosan ezzel a hozzáállással kerültek oda, ahol tartanak, a világ is éppen ezért tart ott, ahol tart. Közismert az „első millió” megszerzése, sötét körülményeinek titkolása, a pénz világában.

Ez úgy nyilvánul meg, hogy minden kideríthető a nagytekintélyű pénzemberről, csak az nem, hogyan szerezte, első millióját. Ha a Waterlooi csata kapcsán megvalósított hatalmas gazdasági csalás következményeit, a csalás napvilágra kerülését követően felszámolják, ma nem azokban a kezekben lenne a gazdaság irányítása, amelyekben van. Valószínűleg nem küzdenénk válságokkal, nem  lennének politikai gyilkosságok, kartellek, és világméretű korrupció.

Miért?

Mert a hatalmasok hatalmának, kialakulása a legdöntőbb mozzanat.

Aki, saját előrehaladásához tisztességtelen utat is hajlandó választani, az a megszerzett hatalom birtokában, sokkal nagyobb, és rejtettebb lehetőséghez jut, a tisztességtelenség kiteljesítéséhez. Ettől sérül ma a világ.

Nem tehetünk úgy, itt ez a nagy ember, aki fölénk emelkedett, tiszteljük a nagyságát. Tiszteljük akkor is, ha felemelkedéséhez, először tyúkot lopott, de az rég volt, meg különben is, mi egy tyúk…

   Nem a tyúk a döntő, de az erkölcsi tartás. Ha ennek a hiánya kiderül, az nem maradhat következmények nélkül.

Ha egy ilyet, egy ország, egy nemzet, következmények nélkül elfogad, az, az országot minősíti. Ha egy ember, saját pozíciójának megtartásáért, egy országot hoz lehetetlen helyzetbe, az alkalmatlan, és mindig is alkalmatlan volt.

Biztosra veszem, hogy ebből a helyzetből elnökünk is jól akar kijönni.

Meggyőződésem, hogy saját elhatározásából, visszaadja a megbízását, és nem várja meg, hogy a közfelháborodás mozdítsa el.

Béla László

   Elöljáróban meg kell jegyeznem, semmi bajom Schmitt Pál elnök úrral.

Alapvetően mosolygós, kiváló sportoló, jó megjelenésű ember. Ez, elég volt élsportolói pályájához, sportdiplomáciai szerepléséhez. Magyarország Elnökének lenni, ennél egy „kicsit” több. Megkíván, más dolgokat is. Egyebek között, makulátlan előéletet, feltétel nélküli egyenes, őszinte viselkedést, a feddhetetlenség tudatán nyugvó, határozott személyiséget.

   Ez szenvedett csorbát, az ő esetében. Nem elsősorban, az alkalmazott módszer erkölcsi megítélése, sokkal inkább, a helyzet körül kialakult zavaros kommunikáció. Egy ilyen eset, bárkit súlyosan kompromittál. Egy vállalati igazgató, miniszter, vagy egy tanár karrierjét is derékba törheti. Mindenkiét, akit a társadalom kiemelt helyre, példaértékű erkölcsi emelvényre állít. Nyílván, oda a tekintélye, annak a tanárnak, akiről kiderül, hogy diplomáját nem egyenes úton szerezte. Nem lehet például állítani a tanítványok elé.

Magyarország Elnökének „társadalmi emelvénye” sokkal magasabb, még egy egyetemi katedránál is, ezért, nem állhat rajta olyan ember, aki rossz példát mutatott. Megfelelően gondolkodva, Schmitt Úrnak, érdemes levonni az eset tanulságát, és büszkeségét megőrizve, visszaadni az elnöki megbízást. Ez sem könnyű helyzet, de nincsenek véletlenek.

   A Magyar Nemzet, a „rendszerváltás” óta nehezményezi, hogy a megválasztott, de ez ideig leginkább a szándékai és felhatalmazása ellen politizáló képviselők, kényük-kedvük szerinti elnököt tegyenek az ország élére.

Ez az eset lehet a fordulópont, a valódi, választáson, népszavazáson szerzett elnöki mandátum létrejöttére Magyarorstzágon. A mindenkori elnök hazánkban, a népképviselet második lépcsője. Feladata, hogy támogassa a mindenkori kormányt, az ország helyzetének jobbítása érdekében folytatott munkájában.

Az is feladata, természetesen, hogy észrevegye, ha a kormány, vagy a parlament eltévesztené, kit is kell képviselnie. Ilyenkor, a nép kárára, hátrányára, az ország hanyatlására hozott törvények hatálybalépését, meg kell akadályoznia.

Épp a mai helyzet mutatja legfényesebben, mennyire nevetséges a parlament által oktrojált elnök intézménye. Soha nagyobb szükség nem lenne, egy erős mandátummal rendelkező magyar elnökre, mint éppen most. Ma, a parlamenti matematika okán, a választók negyedének szavazatával, kétharmados kormány kormányoz. Bármit dönt, át tudja verni a parlamenten. A dolog, még akkor sem lenne korrekt, ha minden parlamenti pártnak egy szavazata lenne a kérdésben, és ebből kellene többségnek kialakulni, az elnöki mandátumhoz. Az elnök megválasztását, egy ilyen helyzetben a parlamenti többségre bízni, kutyakomédia. Remélhetőleg, ez a felismerés, eljut a megfelelő szintre is, és épp a helyzetre való tekintettel, megváltoztatják ezt az abnormális gyakorlatot.

Egyébként sem hiszem, hogy a mai helyzetben, bármelyik párt, tudna olyan személyt javasolni, akit bármely másik, elfogadhatónak tartana.

    Erre a feladatra, egy megfontolt, pártsemleges, nagy tudású, és nagy tapasztalatú, feddhetetlen, minden szélsőségtől mentes, kizárólag a magyar nép irányában elkötelezett ember alkalmas. Mandátumát a néptől kell kapnia, hogy ne legyen lekötelezettje egyetlen pártnak sem. Szerintem, vannak ilyen emberek.

Magam is ismerek egyet Dr. Papp Lajos nyugalmazott szívsebész professzor személyében. Keveset ismerek, aki feladja közalkalmazotti vezető állását azért, hogy országa felemelkedéséért munkálkodhasson, és ebben, semmilyen függő helyzet ne akadályozhassa. Szívesebben látnám Őt, Magyarország elnöki tisztében, mint bárki mást. Biztosra veszem, hogy itthon, megnyerné az emberek bizalmát, külföldön pedig, emelné hazánk tekintélyét.

    Javaslom, aki nem ismeri, keressen rá, ismerje meg, és meg fog engem érteni.

Béla László

  Nem irigylem a közönséget. Örömmel tölt el, hogy a viharos Európában, van olyan ország, régió, ahol az emberek úgy élhetnek, ahogy embernek élni kell a Földön.

Vidáman, boldogan, gondtalanul, félelmektől, szorongatásoktól mentesen.

Különösen aranyos ez a két kislány, ahogy százak arcára képesek mosolyt csalni. Szeretik is őket sokfelé.

https://www.youtube.com/watch?NR=1&feature=endscreen&v=XPNnrw8VT4k

Nekünk, magyaroknak sem kellene a Tv-k mellett punnyadnunk. Jól végzett, és jól fizetett munkánk után, mi is szakíthatnánk időt, hasonló kellemes estékre.

Nem kell ahhoz idegenbe mennünk, hogy ember módjára élhessünk. Ahogyan mások, mi is megteremthetjük ezt itthon. Jelenleg, a közös akarat hiányzik, de már az is alakulóban van.

Aki néz, az lát, aki lát, az tesz, és aki tesz, az győz.

Remélem sikerült kellemes perceket szereznem.

Béla László

 Benne vagyunk a matrixban.

    Élünk. Jobban, vagy rosszabbul, ki így-ki úgy, és sokan, sokszor, jobbat szeretnénk, mint ami jutott. Ez, egy természetes törekvés. Egyetlen baj van vele, hogy csak akkor válhat valósággá, ha hajlandók vagyunk tenni is érte.

Segíts magadon, az Isten is megsegít, mondja a közmondás. Régi bölcsességet őriz, mégsem vesszük komolyan. Ha komolyan vesszük is, rosszul értelmezzük.

A magunkon segítés, ma sokaknak annyit jelent, hogy a közös tűznél, minél jobb helyet válasszon magának, ahol a saját szalonnáját, legkényelmesebben sütögetheti. Eközben, a közös tüzet senki sem táplálja, ami egyre inkább elhamvad, zsugorodik, míg végül senkinek nem marad alkalmas hely.

Ezt a gondolkodást támogatja az a martix is, amit a legügyesebb „sütögetök” építettek körénk, és tartanak fent. Csak magaddal törődj, a más gondja nem a tiéd, ne üss bele az orrod. Ez így, nagyon egyszerűen és szépen hangzik, mégis baj van vele. Minden embert, magányos harcossá tesz az élet csatájában.

Voltaképpen ez a mátrix, ellenünk működik, a mi közreműködésünkkel.

Szándéka ellenére is mindenki támogatja. Nagyon kitalálták. Pszichológiája az önzésre, gazdasága az extraprofitra, stratégiája a megújuló, folyamatosan jelen lévő szükségletekre épül. Valamilyen szinten mindenki fogyaszt, tehát mindenki adót fizet, (áfát) így, mindenki, a puszta létével támogatja a mátrixot.

Gyökeres változások nélkül, ebből nem lehet kitörni. Az éhező élelmet akar, de nincs, csak könyöradományként. A hajléktalan fedelet szeretne, de esélye sincs. A munkanélküli munkát szeretne, de nincs. A még talpon lévő polgár jobb lehetőségeket szeretne, de nincs. Tévedés! Minden van a mátrix rácsán túl, csak hozzá kell férni. A hozzáférés kulcsa ma a korrupció. Minden a pénzről szól.

A becsületes ember korrumpálhatatlan, kivéve, ha annyira leszegényítették, hogy megélhetése, megszokott életszínvonala, a korrupciós pénzek hiányában, veszélybe kerül. A lét szintjének megőrzéséért, mindenki, sok mindenre hajlandó, amire semmi egyébbel nem lenne rávehető. Aki korrumpálódott, az attól kezdve zsarolható, aki zsarolható, az elveszíti az önbecsülését, és akarat nélküli bábbá válik a matrix kezében. Így kötik egyre szorosabbra körülöttünk a hálót, a velünk együtt süllyedő honfitársaink. Nyílik, egyre nagyobbra a társadalmi olló, és hatványozottan nő a megosztottság, amiben nincs, és nem is lesz felemelkedés. A hajléktalan elutasítja a tengődőt, mert neki még fedele van, a tengődő a dolgozót, mert neki még munkája van, a dolgozó a vezetőt, mert neki több pénze van, és ez így megy lentről föl, és föntről lefelé. Mikor döbbenünk rá, hogy mindannyian egy hajóban evezünk? Ameddig ez el nem jut a tudatunkig, semmilyen változásra nem számíthatunk. Hiszünk olyan embereknek, csoportoknak, akik már többször becsaptak bennünket, és nem hiszünk azoknak, akiket emezek feketére festenek, holott nem feketék.

Sokan attól félnek, hogy ha másoknak jobb lesz a helyzete, az, az ő rovásukra fog megváltozni.

Nem így van!

Ha végre a becsület kerül felülre ebben a hazában, az mindenki általános felemelkedését hozza el. Az, hogy egyenlő feltételekkel élhetünk, dolgozhatunk, nem lesz kettős mérce, nem lesz  korrupció, nem lesznek idegen diktátumok, azt jelenti, hogy akinek eddig elfogadhatatlan volt ez élete, az elfogadhatóvá válik. Aki elfogadhatóan élt, annak jobb, aki jól élt, annak még jobb lesz.

  Alig van párszáz ember ebben az országban, akinek érdeke fenntartani ezt a kifordult helyzetet. Ez a párszáz, képtelen meghatározni az ország irányát, gazdaságát, pénzügyeit, ha mi nem támogatjuk ebben. Sokan úgy hiszik, hogy a gyökeres változások lehúzzák őket a nincstelenek közé.

Ez sem így van!

Megfelelő hozzáállással, szeretettel, megoldhatók a radikális változások, az emberek sérelme nélkül, de ezt, csak együtt, önzetlenül, és félelmek nélkül tudjuk elérni. Ne féljünk hát új irányt szabni a hazának, a politikának, a gazdaságnak, a jognak, hogy minden mozzanat vezérelve az igazság lehessen.

Béla László