A magyar társadalmat, ezen belül is, elsősorban a mezőgazdasági termeléssel, állattenyésztéssel foglalkozókat, mélyen felháborítják, az állami termőföldek körüli mutyik. A törvényesség minden követelményének látszatra megfelelő sumák pályázat-elbírálások, amelyek olyan kezekbe juttatják a magyar kincset, a termőföldet, amely kezeknek, esze ágában sincs, az eke szarvát megfogni.

       Érthető a tülekedés.

A kaftános-módra kitalált földalapú támogatás, akkor is hasznot biztosít a földhasználónak, ha az, egy keresztbe szalmát nem tesz a földön, éveken át.

Közben, a helyben lakó termelő, földhiánnyal, munkanélküliséggel küzdve tengődik, ameddig a simlis bérlő, a Riviérán eltapsolja a megszerzett támogatást.

Ha már ilyen kormányt választottunk, egyenlőre nem sokat tehetünk, Kétségtelenül megtanulhattuk, hogy a közügyek közelébe, nem engedhetünk, sem dilettáns, sem magyarellenes, sem korrupt embereket, de ha már ott vannak…

Nem várjuk, vagy inkább hiába várjuk tőlük, hogy a közhatalom felelőssége alatt bújjanak ki a bőrükből, felejtsék el a holdudvar méltatlan támogatását, és adják annak a földet, aki dolgozni, nem nyerészkedni akar. Ahhoz más emberek kellenének, és azzal az ország is előbbre jutna. Az egyik lehetetlen, a másik ellenzett helyzet az eu-ban. A nemzetállamoknak éhen kell pusztulni, hogy várjuk a jóságos világkormányt, aki majd megment bennünket az éhezéstől.

   Nem így lesz!

Nagy erők, hihetetlen technológiák dolgoznak azon, a földön, és a földön kívül, hogy megszabadítsák az emberiséget, a testében megtapadt élősködőktől.

Ameddig ez a folyamat zajlik és kiteljesedik, azt az időt is túl kell élni.

Addig is muszáj olyan körülményeket teremteni, amelyek között élni lehet.

Ha már a megválasztott „honatyáinkat”, nem tudjuk átalakítani, és egyenlőre, másokat nem választhatunk, elérhetjük, hogy a föld birtoklása, egyben a föld

megművelésének, rendeltetésszerű használatának a kötelezettségét is jelentse.

Ha és amennyiben, a nyertes pályázó sumák, és a megszerzett földet, vagy annak egy részét nem műveli, és ezt három helybeli tanú, valósan, és egybehangzóan állítja, lehessen kötelezni arra, hogy a támogatás megtartása mellett, a földhasználatot, ingyenesen engedje át annak, aki megművelni is hajlandó. Így, magyar mondás szerint, a kecske is jól lakik – a káposzta is megmarad. A mutyizók élvezhetik hatalmuk tiltott gyümölcsét, a gazdák pedig, ha nehezebb feltételekkel is, de legalább termelhetnek élelmet, az éhes magyar gyermekek számára.

   Igaz, hogy ez egy félmegoldás, de a semminél, éppen egy féllel több.

Béla László

   Világunk, ma ezt az időszakot éli. Rövid időn belül, minden titkolt esemény köztudottá válik, és mindenkinek vállalnia kell, döntései, emberi magatartása hatásait. Ez így természetes, mert tárgyi rendet, csak a lelki, lélektani rend alapozhat meg. Ameddig a lelkek igazságtalanságok miatt háborognak, amíg léteznek titkosított információk, tabutémák, addig értelmetlen bármiről tárgyalni, megállapodni, véleményt alkotni.

  Lehet, hogy az emberiséget, fekélyként gyötrő problémák is, teljesen új megvilágításba kerülnek.

Köztudott, hogy a II. világháborúban, szigorúan őrzött táborokban, jelentős embertömeget gyűjtöttek össze. Ilyen táborok működtek szovjet, német és egyéb területeken. Ma Amerikában (fema tábor néven) épültek hasonlók, melyek egyenlőre még üresen állnak. Azt, hogy ezeket mikor és kikkel akarják megtölteni, egyenlőre, homály fedi. A kommunikált indok az építésükre, hogy a katasztrófahelyzetben ellátatlanul maradó amerikai polgárok szervezett ellátásának megoldására épültek. Ez az indok, a műszaki paraméterek ismeretében, legalább is, erősen hazugsággyanús. Ha egy katasztrófa helyzetben éhen szomjan maradt családok/emberek, valahol az ellátás reményére találnak, azokat elég beengedni egy ilyen táborba, és nem kell villamos pengedrótokból álló, őrtornyokkal őrzött kerítéssel őrizni őket. Nem akarnak kimenni. Ha a tervező attól tartott, hogy netán az elláthatónál nagyobb tömeg özönlené el a tábort, az valamelyest magyarázná a kerítést, de akkor a felső negyed magasságban, a kerítésnek, kifelé kéne domborodni, hogy a behatolást zárja ki.

Csakhogy, ezek a kerítések befelé hajlanak, láthatóan, a távozni szándékozók visszatartására.

  Sokáig értetlenül álltam ezek előtt a tények előtt, mígnem, egy rendhagyó információ, új megvilágításba helyezett néhány dolgot.

Mint mát írtam, köztudott, hogy a fema-táborokhoz hasonlók, jelentős számban léteztek a II. világháborúban. Szerepüket és céljukat nem tisztem minősíteni, de tény, hogy pusztán a létük, a nem szovjet területek, különösen Németország, Lengyelország és Magyarország lakosságával szemben, súlyos, milliárdos kártérítésekhez szolgáltatott alapot, eltérően a hadifogolytáborok gyakorlatától.

   Ami ezekben a táborokban folyt, és folyhat, kétségtelenül bűn, az oda zárt emberekkel, és egyáltalában az emberséggel, emberiességgel szemben. Elkövették, és felelősséggel tartoznak, akik az eseményeket véghezvitték, de nagyobb felelősséggel tartoznak, akik a létrehozásukat elrendelték. Ahogy a háborúkban sem a katona a felelős a mészárlásokért, hiszen parancsra teszi, vagy ő-vagy én alapon, úgy az egyéb embertelen dolgokért is, nagyobb felelősség terheli a felbujtót, mint bármely végrehajtót.

  Ezen a ponton okozhat egy szemléletváltást, amivel legutóbb egy írásban találkoztam. Az állítás valódiságát nem ellenőriztem. Nem is állt módomban megtenni, hiszen azok a levéltárak, melyekben az ilyen dokumentumokat őrzik, „halandó” emberek számára nem látogathatók. Az információ azonban, arra mégis jó, hogy elgondolkodjunk. Feltéve, de nem megengedve, hogy a szerző, állításait nem az ujjából szopta, esetleg valóságtartalma is lehet. Ha van, és ha azt összevetjük a jelen történéseivel, érdekesen változik a kaleidoszkóp képe.

Az ominózus írásban, nem kisebb állítás szerepel, mint az, hogy a ma holokausztként ismert bűntényt, izraeli vallási vezetők rendelték el, és hajtatták végre a befolyásuk alá vont, más vallásúakkal. Tudvalevő, hogy az emberirtás módszerét gázkamrákkal, Dávid király találta ki, és valósította meg a világon először, a sumérek kiirtására Az ok, ami erre késztette őket, állítólag egy felsőbbrendű zsidó állam megalkotása volt.

  Tudvalevő, (és itt most, a történelmi részletezést mellőzőm) hogy a két világháború között, létrehozták a zsidó államot. Mivel a jelentős nemzetközi elutasítottság miatt, túl sok volt a jelentkező az állampolgárságra. Az állam vezetői, azt akarván, hogy államukban csak „minőségi” (értsd gazdag) állampolgárok legyenek. Valahogyan el kellett tűntetni az alkalmatlan jelentkezőket. Ezt ők maguk, nem tehették, mert a „minőségi” állampolgárok részéről is kemény ellenállásba ütköztek volna. Ezért nem zárható ki, hogy belázították az amúgy is embargóval felhergelt német vezetést, a terv végrehajtására. Még az sem lehetetlen, sőt, inkább valószínű, tudatosan számoltak azzal, hogy az így odadobott saját áldozatok szenvedéséből, később milyen haszon húzható, akár politikai (lelkiismereti) akár gazdasági oldalról nézzük a történéseket.  

      Tudnunk kell, hogy a belázított forrófejű franciák forradalma utáni hatalmi vákuumban milyen fajtához tartozók ragadták meg, és tartják azóta is kézben a francia nép feletti hatalmat. Azt is, hogy Marx és Engels, a világot megrázó kommunizmus szellemi megalkotói milyen fajhoz tartoztak, Ha azt is tudjuk, hogy az orosz forradalom vezetői, a Romanov dinasztia lemészárolói, milyen fajhoz tartoztak, akkor érdemes megnéznünk, hogy az első világháború casus bellijét megteremtő herceg milyen fajhoz tartozott. Az sem meglepő, hogy a „dicsőséges tanácsköztársaság” felforgatói sem tértek el, ahogyan a trianoni békét aláíró magyar politikusok sem. Ha ismerjük a háború utáni kommunista magyar vezetés összetételét, vagy az 56 vérbefojtását követő bosszúhadjárat vezéralakjait, vagy akár a „rendszerváltást” követő magyar kormányok összetételét, nem sok kétségünk marad afelől, hogy egy számító, nagyon ügyesen manőverező, és gátlástalanul bosszúálló fajtával kell, együtt élve, elfogadható körülményeket teremtenünk.

  Mindezek ismeretében, már korántsem olyan valószínűtlen, az ominózus írás állítása, miszerint a második világháborús ellenintézkedések, aktuális vallási vezetők döntése alapján történtek. Ahogy létezik a bűnözésben önbetörés, a gyilkosságban felbujtás, a tornyokban irányított robbantás, úgy létezhet, egy ilyen verzió is. Ha esetleg ez a valóság, azonnal megváltozik a leányzó fekvése is.

   Ebben az esetben, elviselhető magyar életet, csak egy módon teremthetünk Magyarországon, az effajta emberek teljes, tökéletes és szigorúan ellenőrzött kirekesztésével. Pontosan úgy, ahogyan ők teszik ma velünk. Teljes kirekesztés a politikai döntésekből, a médiákból, a pénzvilágból, az igazságszolgáltatásból.

A magyarság, mindig megkülönböztetett szeretettel fogadott minden vendéget, aki dolgozni, pihenni, vagy ünnepelni jött hozzánk, de elutasított, és előbb utóbb kiüldözött mindenkit, aki zsarolni, elnyomni, uralkodni érkezett.

Most sincs ez másképp.

Béla László

     Politika-közeli körökben, egyesek úgy értesültek, hogy lemondani készül, a fülkeforradalmi bankár-kolesz kormány miniszterelnöke. A hír, azért is meglepő, mert igen sikeres emberről szól. Regnálása alatt, hatalmas növekedés indult meg az országban. Jelentősen nőtt, a létminimum alatt élők, hajléktalanok és éhező gyermekek száma hazánkban,

    A növekedés ellenére, kormányfőnk, azért fontolgatja lemondását, mert meg akarja őrizni korábbi tekintélyét, amelynek ő és pártja, kétharmados győzelmüket köszönhetik. Politikustársaitól eltérően, őt, az ország lakossága szótartó embernek ismeri. Politikai elemzők szerint, ez, egy olyan erkölcsi tőke a mai világban, melynek elvesztése, nagyságrendekkel nagyobb kárt okozna pártunk és kormányunk elfogadottságában, mint bármilyen privatizáció, korrupció, vagy sarc megvalósítása.

     Amikor hatalomra kerülvén, az ország érdekében, kellő határozottsággal megszakította kapcsolatainkat az IMF-el, akkor szavát adta, hogy ennek a vérszívó társaságnak az országhoz többé köze nem lesz. Szavainak nyomatékául, úgy fogalmazott: „ha az IMF. vissza jön, akkor én megyek”.

Ezt az álláspontot, annak idején, a választó polgárok, kitörő örömmel fogadták.

      Most, hogy pártunk és kormányunk, mindent megtesz azért, hogy ez a felszámolt kapcsolat újraéledjen, kormányfőnk, erkölcsileg semmisülne meg, ha nem lenne ura a szavának. Ezért fontolgatja most a lemondását. Ezzel, talán sikerül, legalább a választók egy részében, szavahihetőségét alátámasztani annyira, hogy a következő választáson is indulhasson.

  Én, a magam részéről, sok sikert kívánok a magyar népnek, benne miniszterelnökünknek is, hogy a következő választási ciklusban, más honfitársainkkal együtt, neki is legyen munkája, családjának megélhetése, és minden magyarnak biztonságos jövője.

Hajrá magyarok.

Béla László

A görögök szavaztak így…?

     … vagy a csalás volt nagyon eredményes?  Ez, már voltaképpen mindegy, az eredmény szempontjából. Vagy a Görög Nép nem volt hajlandó kiállni magáért, vagy eltűrte a csalást, ami a szeme előtt zajlott. Lényeg, hogy az internacionalista-fasiszta lobbi, el tudta érni, hogy megőrizze Görögországban a hatalmát. Ez egyáltalán nem a görögök szégyene, hiszen ez a lobbi, olyan kiterjedt módszerekkel képes zsarolni, ami a világtörténelemben páratlan.

Még a magyar médiában is a görögök zsarolása zajlott. Erősen a magyarok szájába rágták, (hogy a hülye is megértse) hogy ha görög nemzeti érzelmű kormány alakul, akkor a forint árfolyama nagyot fog zuhanni. Emelkednek a törlesztő részletek stb. ezzel a többi európai, kivált únios tagállamok lakosságát kívánták megfélemlíteni, nehogy lelki támogatást, szimpátia energiát adjanak a görögök szabadságharcához. Remélem, a magyarok karakánabbak, képesek lesznek kiállni a jövőjükért, ha ránk kerül a sor.

    Egyébként, nem értem, a görög helyzet, miként befolyásolhatná a magyar forintot, hacsak az egész árfolyamcirkusz, nem egy központilag manipulált színjáték. Egyébként az.

   A hitelminősítők és egyéb gittegyletek kontra-produktív eltulajdonító kampánya. Azért harcol az eu, olyan intenzíven a MNB. IMF.- kézben tartásáért.

Ha a MNB. magyar kézben lenne, valóban függetlenül, akkor az árfolyam-spekuláció nem működhetne, és nem tehetné tönkre, magyar családok és vállalkozások ezreit.

  Has majd ránk kerül a választás sora, érdemes lesz erre is gondolni.

Aki szélbe fordul, túléli a húsdarálót, - egyenlőre – de mihelyt a fasiszta fosztogatók felbátorodnak, mert látják, hogy a bedaráltak már erőtlenek, a mai nagyok következnek. Folyik ez mindaddig, mint Franciaországban, ahol már, csak a „fajhoz” tartozó gazdagok léteznek, egy ott élő barátom szerint.

  Minden nemzet, a maga szerencséjének a kovácsa. A görögök, franciák, és a magyarok is. Remélem, mi jobb kovácsok leszünk, és oda ütünk, ahol az anyagnak lapulni kell, az eredmény érdekében.

Béla László

Nehéz harc folyik…

   A görögök meghátráltak. A jelek szerint, még mindig, a szükséges és megengedhető befolyás többszörösével rendelkezik a cionista-globalista lobbi, az európai nemzetállamok politikájában. Egyenlőre, folytatódhat, most éppen Görögországban, a nemzetállamok felszámolásának fasiszta forgatókönyve.

A világ elutasította a nacionalista fasizmust, annak belátható veszélyei miatt.

Álmában sem jutott eszébe senkinek, hogy ezt, egy internacionalista fasiszta pusztítás követheti. Követte, és még mindig követi.

   A görög nép, nagyobbik fele meghátrált. Engedett, az internacionalista globalista zsarolásnak. Többen választották a biztos felszámolást, a módszeres kiéheztetést, a bizonytalan, ám reményteljes szabadság helyett. Ismét folytatódhat a „privatizáció”, a nemzeti vagyon kifosztása, a szigetek, kikötők, stratégiai közüzemek, és minden görög tulajdon átjátszása, belső árulók segítségével, a cionista zsarolók kezére. Jól látható, mitől ijedtek meg a görög választók. Olyan következményekkel fenyegették meg őket, mint az országos áramszünet, és hasonló ellehetetlenítő hatások, melyeket valójában, egy egészséges nemzetállam korrekt vezetése alatt, képtelenek lettek volna megvalósítani. Elhitték a fenyegetés megvalósíthatóságát, holott, az első elbitorolt erőmű leállítását követő azonnali államosítás, hamar ráébresztette volna, a bitorlókat, helyzetük ingatag voltára. Ma, Európában, a katonai agresszió veszélye, nulla. Ahogyan Hitler, anno, annektálta Ausztriát, megtámadta Lengyelországot, mögötte, egy érdekazonosság volt, egy sztálini Oroszországgal. Senki ne értékelte súlyának megfelelően, a nacionalista-fasiszta törekvéseket. Komoly népirtásba torkolltak az események. Ma, az európai államok, legalább is azok népei, pontosan látják, hiszen saját bőrükön érzik, az internacionalista-fasiszta hatalom kiterjesztésének gyilkos következményeit. A koncepció azonos, csak a kaftán különbözik. Mögötte, ugyanúgy egy meghatározható csoport áll, mint a nacionalista-fasiszta törekvések mögött, csak annál, sokkal gátlástalanabb módon pusztít. Egy, a kiterjesztés támogatására irányuló katonai agresszió, nagyjából olyan hatással lenne, mint amikor egy bottal, darázsfészekbe piszkálnak. Nem olyan erős ez a bagázs, mint amilyennek hiszi, és hirdeti magát. Fennmaradását, kizárólag a népek toleranciájának köszönheti. Ez a tolerancia látszott elfogyni a görögöknél. Elutasították a fojtogatást, és a szabadság irányába léptek. Egész Európa, és az egész világ népei, lélegzetvisszafojtva figyelték az eseményeket. Egyenlőre, győzött a zsarolás. Lehet tovább figyelni, melyik nemzet lesz végül, aki karakánul, bátran kiáll a túlélése mellett. A jövendölések szerint, épp a magyarságnak kell a példát megmutatni, Európa, és a világ népei számára, az internacionalista-fasiszta világhódítás megállítása és felszámolása tárgyában.

  Nehéz várakozás ideje ez, minden nép, nemzet számára, de a siker, nem lehet kétséges. Régi magyar bölcsesség, hogy „sok lúd disznót győz”, és ezt semmilyen fasiszta hódítás, nem tudja megváltoztatni. Késleltetni lehet, mint most a görögöknél, de Isten malmai, lassan de biztosan őrölnek.

Béla László

Ha majd fordul a kocka…

 …mert, hogy rövidesen fordul, azt bekötött szemmel is láthatjuk, ha csak a hangokat vesszük is figyelembe. A népek hangjait, akik egyre félelmetesebben harsogják Európa-szerte: le a korrupcióval, le a rasszizmussal, le a hatalombitorlókkal, a kettős mércével, és a faji uralommal.

   Vendéganyag:

Publicisztika :: 2012-06-16. 19:13

Holokausztipari jogállam: börtönbüntetés – véleménynyilvánításért (II. rész)

Abszurdisztán fővárosában 2012. június 13-án – baljóslatú szám – az egyetemes jogtörténetben is alighanem párját ritkító, normális ésszel értelmezhetetlen – s mint ilyen, egyszersmind a patológia illetékességi és vizsgálati tárgykörébe tartozó – bírói döntés született: Dénes Veronika bírónő tanácsa Nagy György vádlottat az ún. holokauszttagadás vétsége miatt elmarasztalva egy év hat hónap börtönbüntetésre ítélte, annak végrehajtását három év időtartamra felfüggesztve. Egyúttal elrendelte pártfogói felügyelet alá rendelését, s mellékbüntetésként külön magatartási szabályként előírta, miszerint a vádlott három évig nem vehet részt politikai rendezvényeken, továbbá legalább három alkalommal el kell látogatnia a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontba, vagy egyszer megtekintenie az auschwitzi emlékhelyet – azt az ítélet nem részletezi, hogy a három egységből álló táborkomplexum melyik részét, ami azért lényeges körülmény, mert a hivatalos, „mainstream-történetírás” álláspontja szerint Monowitzban, a hármas lágerben megsemmisítés nem folyt –, vagy a jeruzsálemi Jád Vásem emlékparkot, és az ott látottak alapján összefoglalnia és kifejtenie véleményét. Ha úgy tetszik, élménybeszámolót kell tartania a hatóságilag rákényszerített zarándokúton szerzett benyomásairól.

További részletek: http://kuruc.info/r/7/97531/#ixzz1xzCAixGn

Ez egy példásan hasznos ítélet. Sokan  talán elítélik de csak azért, mert nem, látják benne a pozitívumot. Ez ad, saját viselkedésük alapján, elvitathatatlan jogot arra, hogy Magyarországon, az elkövetkezendő időkben, faji, vagy akár vélemény, állásfoglalás, vagy hasonlóan személyes okból, el lehessen távolítani a döntési pozíciókból, az oda nem való, magyarellenes embereket.

  A precedenst megalkották, ők maguk, saját hatalmuk ellen, most már, csak a parlamenti, jogi hátteret kell kialakítani hozzá. Ennek a lehetősége, teljes egészében a magyarok kezében van, csak meg kell ragadni a lehetőséget.

Béla László

Aggódik a kisebbség?

    Alapos okkal teszi. Hála Istennek, nem a vészkorszakhoz hasonlóan, az életéért aggódik, csak a világszerte kiépített elnyomó rendszerének összeomlásáért, az emberiség fölött, hosszú idő alatt, alattomban kialakított hegemóniájának elvesztéséért. Akár aggódik - akár nem, ez be fog következni, mert be kell következnie.

   Az emberi természet, a kevesek kivételével, békés és igazságszerető. Tűrőképessége, hihetetlen mértékben bővíthető. Mégis vannak határai.

Mára, ez a maroknyi ember, világszerte átlépte a határokat. Ennek egyenes következménye, az egyre erőteljesebben megnyilvánuló elutasításuk, amit nehezményeznek. Sehol nincsenek lebetonozva. A világnak legtöbb országából szabadon távozhatnak, senki nem akadályozza őket ebben.

Hogy nem akarnak?

Nem kötelező, de ahogyan egyik szószólójuk, a magyaroknak mondta anno,

„el lehet menni!” Természetesen, be is lehet illeszkedni az adott terület kultúrájába, szokásjogába, becsületes életébe, és akkor senkinek nem lesz ellenérzése velük szemben. Sehol nem rendelkezhetnek többletjogokkal, nem vehetik ki a terület lakosságának kezéből a törvényhozást, mert ez, nem marad, nem maradhat következmények nélkül. Európa kemény dió. Ebben a térségben, nem 5-6, de húsz-harmincezer éves, vagy még ennél is ősibb kultúrák élnek.

Nem fogja egy húszéves német, szemétre való tömeggyilkosnak érezni magát, csak azért, mert ezt akarják a fejébe magyarázni a mészárlások értelmi szerzői, és kirobbantói. Van olyan is, amikor a fagyi visszanyal. Aki a tűzzel játszik, az meg is égetheti magát. Ezt, a legbutább ember is ösztönösen tudja.

Ők miért nem?

Szerintem nem akarják tudni. Ez a struccpolitika jelenti a végüket. Végre.

Világszerte, még inkább Európa-szerte tapasztalható az emberek ébredése.

     Az, az elnyomó gépezet, amit kiépítettek, az, ahogyan rátenyereltek az emberek pénzére, ahogyan osztják maguk között a mások munkájának eredményét, ahogy ipari méretekben hamisítják a pénzt, és ahogy csalnak, fosztogatnak a hamisított értéktelen pénzükkel, mindenütt kiverte már a biztosítékot. Borotvaélen billeg a világ, és ezt, már nem lehet, egy újabb háborúval a javukra fordítani, amiből milliók halála árán, újabb hasznot remélnek.

Nem!

Európa, az európai nemzetek, kijárták már ezt az iskolát. Hiába próbálják, a liberalizmus hamis szlogenjével, bevándorlók tömegével felhígítani, és így felszámolni a nemzeteket. Senkinek nem kell a „multi-kulti”. Az emberek, békében, jólétben, biztonságban, és az őket megillető méltósággal akarnak élni.

  Aki ezt elveszi tőlük, csak pünkösdi király lehet. Olyan ez, mint amikor a szántóföldből töltést építenek, és a gépek a bevetett földet hordják össze.

Jön az eső, a gépek leállnak, és újraéled a föld. Kicsíráznak a felszín közeli magok. Ha egy ideig, még holo propagandával, hol mással visszatartják a gépeket, kizöldül a töltés. Kibújik a búza, és néhány gyom. A gyom, természeténél fogva, hirtelen nagyra nő. Látványos méreténél fogva, árnyékával kívánja megölni a szerény búzát. De jön a tömörítő gép. A nagyokat szétzúzza, a kicsiket megnyomja. Vajon melyik éli túl a megrázkódtatást?

  Ez folyik ma Magyarországon.

Autópályát, metrót, Kossuth-teret és miegymást építünk, amikor magyar gyermekek éheznek, nélkülöznek. Bezárják a kórházakat, iskolákat, gyárakat, és megtehetik. A lopott pénzen, sok magyart akarnak megvásárolni, de szerencsére keveset, és egyre kevesebbet sikerül. A legtöbb magyar, többre tartja magát annál, hogy holmi pénzért, a nemzete ellen fordulva, a hatalmaskodó kisebbség vazallusa legyen.

Viszont, látni, ahogy nő a gyom, és vele az árnyéka. Alagutat épít hat méter homok alá, és nem azért, mert hülye. Ilyen a gaz természete. Árnyékával is fojtogatja a nemesebb életet.

  De megindul újra a munka. Jön a tömörítő gép, és ha le nem betonozzák, zöldellő búza mező éled, a pusztítás nyomában, amiből kenyér lesz, nem forgalom. Igaz, a gazok tört tetemei alatt, néhány búza is elpusztul, de ez a vesztesség, sokkal kisebb annál, mint ha a gazok állva maradnának.

Béla László

Ezt már, csak a nemzet képes összefogva megoldani. Félretéve az ellentéteket, az rövidtávú egoista érdekeket.

Szerintem, ezt a helyzetet, csak az eddigi szereplők lecserélésével, és a közfeladatok ellátásából való teljes és totális kirekesztésével lehet megoldani.

https://www.youtube.com/watch?v=8fAoBA9Nahc&feature=related

    Igaz, kicsit más háttérrel, de messzemenően egyetértek, minden gyűlölködés elutasításával. Az önmarcangoló „ mea culpa” bekezdéseit kihagynám, hogy írásom, a lényegről szóljon

A gyűlölet a rombolás energiája – állapítja meg nagyon bölcsen a levél.

Ez egyszerű okból azt vallom, amit Jézus tanított, szeretnünk kell egymást.

Minden körülménytől, feltételtől függetlenül, még a leggonoszabb ellenségeinket is, mert ha gyűlöljük őket, erőt adunk nekik, a sajátunkból.

Ne tegyük!

Amit eddig adtunk, annak birtokában is ordenáré pusztítást képesek végrehajtani ellenünk, ne adjunk több erőt.

…senki sem érezheti magát feljogosítva arra, hogy bárkit vallási, származási, kulturális vagy nemzeti identitásában megsértsen, megalázzon, fenyegessen vagy!? Kirekesszen…

Itt kell megállnunk, és nagyon elgondolkodnunk. Ha valaki, az otthonunkban támad ránk, és önvédelemből bezárjuk az ajtót, hogy a támadó kívül rekedjen, az mi? …bizony! Az csúf szégyenletes kirekesztés, de nem kell ökölre mennünk a betolakodóval. Logikus szerintem. Az ajtót, erre találták ki.

Ha az emberünk nagyon elszánt, betöri az ajtót, hogy furkójával szétverje a fejünket, miért csavarjuk ki a kezéből a bunkót, és törjük el mindkét karját?

Gyűlöletből?

Ezt végképp dőreség lenne állítani. Ilyet legfeljebb félelemből, önvédelemből, vagy szeretetből tehetünk.

Szeretetből?

Miféle szeretet az, ami kartörésben nyilvánul meg?

 Akár magyaros szeretet is lehet. Az illető rám tört, meg akart ölni, és én megóvom attól, hogy gyilkossá váljék. A törött kar, hat hét alatt összeforr, a tiszta lélek, ha gyilkossággal szennyeződik, soha nem tisztul meg.

Ne beszéljen nekem senki, hamis bűnbocsánatról. A gyilkos lelkét, a pápa sem tudja feloldozni, ha még van neki. Ha eladta az „ördögnek”,az más. Akkor egy falusi plébános is feloldozhatja, sikerrel, és mehet ismét ölni.

Vagy nem?

Melyik tanításban higgyünk? A végtelen isteni könyörületességben, vagy az egyházak bűnbocsánatában?

  Az embert el lehet fogadni hibáival együtt, ahogy Isten teszi, vagy meg lehet gyóntatni, hogy hibátlannak hihesse, és hirdethesse magát.

Nincs itt valami irdatlan szakadék?

Vakvágány!

Ez az írás nem erről szól, hanem a gyűlölet elutasításáról, a szeretet hatalmáról és erejéről. Az emberek, általában, soha sem gyűlölködnek, ok nélkül pedig végképp nem. A gyűlöletet, mindig gerjeszteni kell, hogy fennmaradjon. Véletlenül sem szűnjön meg, mert ha megszűnik, nem lehet újraéleszteni.

Mire jó a holokauszt?  (egyebek mellett) Hogy a gyűlölködés meg ne szűnhessen. Miért kenik a képünkbe naponta, hogy a minket tönkretevők, milyen búsás fizetésekért teszik ezt? Ugyanezért.

Nem kell gyűlölködni! Cselekedni kell, szeretettel. Megóvni embertársainkat a bűnöktől. Az uszítás bűn, ahogyan a heccelés is.

Ha én heccelem a kirablottakat, nézzétek, hogy ki…tam veletek, ők pedig ezért gyűlölni fognak, kié a nagyobb hiba? A heccelőé, vagy a gyűlölködöé?

Az a több millió család, aki a hatalmaskodók kirobbantotta háborúkban elveszítette szeretteit, túllépett a keserű emlékeken, és nem táplál gyűlöletet, miért tudja megtenni? Mert a szeretet alapján áll, és gondolkodik.

Akinek a szívében gyűlölet fészkel, örökké bosszúért kiált. Csak a gyűlöletről képes beszélni, és bennünk, buta hallgatókban, képes azt felébreszteni, hogy utána hibánkul róhassa fel.

Nem kell! Hatalmas hiba beszállni a hintába. Ha lemondunk a feltétel nélküli szeretetről, utálatunkkal, a saját védekező fegyverünket adjuk a kezükbe, hogy ott, támadóvá válhasson.

Az indulat gyötör, felkorbácsol, és bosszúra késztet, míg a szeretet megnyugtat, kiegyensúlyoz, és együtt érzővé, nemzetté kovácsol.

Melyik a jobb?

Ha egy nemzetben szeretet van, az még nem hülye!

Mi magyarok, híresek vagyunk a toleranciánkról. Ha nem így lenne, hogyan tudtak volna olyan mélyre döngölni bennünket, a szemünk láttára.

Ennek ellenére, bennünket kárhoztatnak legjobban.

Miért?

Mert lehet. Semmit nem teszünk ellene.

Nem az a baj, ha akad egy begőzölt fickó, aki odamondja valakinek, hogy utálja őt, és a fajtáját is. Az a baj, az igazi baj, ha ezt a mondanivalót, az egész nemzet lelkéből meríti. Nagyon mélyre süllyedtünk. Fel kell emelkednünk, mielőtt megfulladnánk. A magyarság, alapból a szeretet talaján áll. Nem hagyhatjuk lerugdosni a lábunkat erről a biztos pontról, mert elmerülünk a mocsárban, a gyűlölet mocsarában. Tudnunk kell, hogy rendesen körülvesz bennünket.

  Ha egy kis senkiházi, kap a néptől egy akkora hatalmat, mint a bolhapiszok, és azt azonnal, a nép ellen használja, nem utálni, gyűlölni kell, hanem szeretettel kell kirúgni a hatalomból, hogy a lába se érje a földet. Gondoskodni kell róla, hogy ne tudjon bűnbe esni. Szeretettel meg kell óvni ettől, és nincs baj.

Ha ennek van egy főnöke, aki megtehetné, de nem teszi, azt is ki kell gyomlálni.

Folytathatnám a sort, de nem ez a lényeg. Hiába gyűlöljük a gyomot, attól még szívja a föld erejét, és nem engedi fejlődni a nemes növényeket.

     Nincs olyan sötét ember, aki azért húzza ki a gazt, mert haragszik rá.

Mindenki a kártékonysága miatt irtja, a nemes növények iránti szeretetből.

Csak ez lehet a vezérelv, ami megmutatja a túlélés irányát.

Béla László

Az erő velünk van!

  Mondják a jóravaló szereplők, a „Csillagok háborúja” c. amerikai filmsikerben. Gondolkodtam egy ideig, mire rájöttem, miben áll a varázsa ennek az alkotásnak, mert, hogy valami különleges varázsa van, az bizonyos.

Sok, különlegesen jó technikával, nagy hozzáértéssel készült alkotás kerül ki ezekből a stúdiókból, mégsem alakult ki egyik körül sem olyan, az emberi racionalitás határát súroló rajongó tábor, mint éppen, e történet körül.

     Hamar rájöttem, hol a varázs, mi az, ami ilyen mértékben ragadja magával az embereket. Az igazság szeretete. A becsülethez, a természetes emberi értékekhez való ösztönös vonzódás. Ugyanaz, ami az idők feltárhatatlan mélyében gyökerező magyar népmesék, állandóan visszatérő motívuma.

Amikor a kicsi gyermek hallgatja a mesét, hogy a hétfejű sárkány, (a gonosz) felmérhetetlen erejével és lehetőségeivel, rettegésben tartja az országot, a királylányt, vagy bárkit, érzi az igazságtalanságot. Nyiladozó értelmével átlátja, hogy ez nem helyénvaló. Végighallgatja, hogy a nagyobb testvérek, az erős daliák, hogyan próbálkoznak elpusztítani a gonoszt, és hogyan véreznek el a hősi küzdelemben. Őszinte együttérzés ébred benne, a jó ügyért harcoló, és értelmetlenül elvesző emberekkel kapcsolatban. Ez, feszültséget teremt, ártatlan gyermeki tudatában, és boldog, amikor az erőtlennek hitt legkisebb gyermek, legkisebb királyfi, vagy a legszorgalmasabb leány, legyőzi a gonoszt, vagy megtöri a varázslatot.

  Ugyanez, az igazság ellenállhatatlan vágya az, ami megteremti az ilyen és hasonló filmek, történetek, rajongótáborát, vagy, az igazságtalan állapotokat véresen elsöprő, népi megmozdulásokat, forradalmakat. Ezekben az esetekben, nem lehet, és nem is érdemes az emberek viselkedésében, a józanész érveit keresni. Elvész a racionalitás, az események alakulását, teljes egészében az emóciók veszik át. Hogy melyik helyzetben, melyik emberi magatartás fog kialakulni, ez egy végtelenül összetett mérlegelési folyamat végeredménye.

Egy-egy ilyen alkotás, voltaképpen nem egyéb, mint egy lefújó biztonsági szelep, a társadalomban felgyülemlő veszélyes indulatok, érzelmek levezetésére. Aki datveder szerepet ölt. szeretne elnyomóvá, aki jedilovagét, szeretne élharcossá válni, a gonosz elleni harcban.

Ezt, a hatalmaskodók, nagyon jól tudják, és profi módon alkalmazzák is.

Számukra, indikátorszámokat jelent, a jedilovagok, és a datvaderek aránya.

Ha túl sok a jedilovag, akkor engednek a társadalomra kényszerített présen, ha túlsúlyba kerülnek a datvaderek, akkor nyitnak egy keveset azon a nagyon szűk résen, melyen át az elnyomottak csoportjából, az elnyomók csoportjába át lehet jutni. Ilyen társadalmi, pénzügyi mozzanat pl, a 16% egységes adó, ami az ellenzőket távolabbra tolja, a várományosokat pedig beszippantja az elnyomók táborába. Voltaképpen megosztja, és eltűnteti, a középosztályt.

A széles középosztály az, ami az elsöprés veszélyét hordozza magában, a méltatlanul hatalmaskodók számára, ezért minden emberellenes hatalom elsődleges célja, a középosztály felszámolása. Egyedül ebben a rétegben működik tisztán a racionalitás. Sem az elnyomók, sem az elnyomottak, nem képesek felmérni a tényleges helyzet mindenkori egyensúlyi állapotát. Az elnyomók, az államhatalmat kisajátítók, hatalmi pozíciójukból úgy gondolják, bárkivel bármit megtehetnek, és meg is tesznek. Az elnyomottak, látva ezeket az eseményeket, elhiszik ezt a hamis állítást, és a következményektől tartva, elfogadják az elnyomást. Egyedül a középosztály látja tisztán, hogy a tisztességtelen hatalom, milyen borotvaélen tartja meg a státusát, mennyire az elnyomottak reakcióitól függ a léte. A hatalom, az elnyomást, terrort, a saját érdekében a maximális határig igyekszik kitolni, melyen keresztül kizsebelheti, megfélemlítheti eltartóit, fenntartóit.

A legkisebb egyensúlyvesztés, véres megtorlásokhoz vezet, mint a III. birodalom haderejének megsemmisítése, vagy az 56-os ávósakasztások sorozata, tömeges lincselések megjelenése. Mindig a tömeg a hatalom, és aki ezt nem tudja, vagy nem hiszi el, keserves tapasztalatok árán győződik meg róla.

   Az igazsághoz való vonzódás, a becsületesség győzelme a gonosz felett, pozitív érzelmeket vált ki az emberekben. Ebből eredeztethető a rajongótábor kialakulása.

A világra nem születik rossz ember, gyermeknek, minden ember jó. Kizárólag mi, felnőttek vagyunk képesek arra, hogy ezt, az Isten adta eredendő jóságot, kineveljük a gyermekeinkből. Természetesen, nem ezzel a céllal. Mi nem teszünk egyebet, mint felkészítjük gyermekeinket az „életre”. Elmagyarázzuk, megmutatjuk, mit kell tenniük ahhoz, hogy az „ellenséges” világ, el ne tapossa őket. Nem törődünk azzal, hogy eközben, minden szeretetet, ösztönös együttérzést kinevelünk belőlük. Ezt, a tisztességtelen hatalmak sugallják is, sőt, oktatási, nevelési rendszerükben, maguk is megvalósítják.

  Nekik, mint „ragadozóknak” olyan tömegre van szükségük, mint a szavannán legelésző gnuk csordája, ahol a többség, reakciók nélkül veszi tudomásul, ha egyikük áldozatul esik. Mindegyik annak örül, hogy adott alkalommal, nem épp ő az áldozat, és szenvtelenül végignézi, miként marcangolják szét élve a társát.

(lakoltatják ki a bankok a családokat)

  Ezt az emberfajtát, mi neveljük ki, rosszul értelmezett önvédelemből.

Szerencsére, gyökeresen változik a szemlélet. Nő az emberek között az empátia,csökken a közönyösség, ezzel csökken a tisztességtelenség hatalma. Ez, az elnyomó rendszerek összeomlásához, egy becsületes világ kialakulásához, kialakításához vezet. Ebben, nem lesznek datvederek, sem jedikovagok, csak békésen együtt élő, egymást kölcsönösen tiszteletben tartó, támogató, szeretetben élő emberek.

Ez, a fenntartható jövő.

Béla László

    A „Kirekesztés elfogadhatatlan” c. írásomban, van néhány megállapítás és javasolt megoldás, melyek az én nézőpontomból nyilvánvalónak, illetve szükségszerűen megvalósítandónak látszanak.

   Elég gyors kritikát kaptam ezzel kapcsolatban, amit több oldalról tartok érthetetlennek. Nevezetesen, hogy írásom antiszemita, és rontja a kisebbségek magyarországi elfogadottságának szintjét.

    Ezt a kritikát, megalapozatlannak, és elfogultnak tartom, ezért visszautasítom.

Félreértések és félremagyarázások elkerülése végett, fontosnak tartom kijelenteni, hogy egyetlen Magyarországon élő kisebbséggel szemben sincsenek ellenérzéseim, ellenkezőleg, minden csoportból vannak barátaim.

Egyedül, a magyarság életkörülményeinek elfogadhatósága érdekében, annak pozitív változásáért szoktam megnyilvánulni, ha olyat látok, amivel ezt elősegíthetem.

   Nem értem, bírálóm, honnan eredeztette azt a megállapítását, miszerint írásom antiszemita lenne. Magyarországon él cigány, német, szerb, szlovák, ukrán, zsidó, és más kisebbség, de írásomban, ezek közül, egyet sem neveztem meg.

Ha a bíráló, a vázolt, és nyilvánvaló helyzetből, egy meghatározott kisebbségre következtetett, az nem az én hibám, hanem az adott kisebbség helytelen magatartásának következménye. Régi magyar mondás „adj a tótnak szállást, és kiver a házadból”. Megjegyzem, ezt sem tartom elfogadhatónak, mert általánosít. Lehet, hogy tapasztalatok alapozták meg, de nem lehet, és nem szabad, kollektíven érvényesíteni minden érintettre.

  Ha már itt tartok, mindenképpen fontosnak tartom a számarányok szerinti képviselet és részesedés megvalósításán túl, az ország vezetésének megszabadítását, az idők alatt rárakódott negatív szereplőktől.

Kevesen vitatják, értelmes emberek között egy sem, hogy Magyarország, a magyarság helyzete, az utóbbi évtizedekben, súlyos romlást szenvedett el.

Ez, egyértelműen bizonyítja, hogy ennek az időszaknak a magyar vezetése, helytelen irányokat határozott meg, vagy fogadott el. Nehéz, és bizonytalan megállapítani, hogy ebben az időben X-nek, vagy Y-nak a helytelen döntései eredményezték a katasztrófát. Sokkal egyszerűbb, és biztonságosabb megoldás azt megállapítani a történtek ismeretében, hogy ennek az időszaknak a politikai vezetői, tanácsadói és végrehajtói, alkalmatlanok a helyes irányok meghatározására és követésére, ezért az elkövetkező 15-20 évre, a közügyek intézésétől távol kell őket tartani. Ezt, csak a magyar nép mondhatja ki, ahogyan a cseh nép is kimondta, választásokon, vagy bármilyen lehetséges demokratikus módon.

  El kell felejteni a belső ellentéteket, a gyűlölködést, a hatalmaskodást, a korrupciót és a kettős mércét. Távol kell tartanunk magunkat, minden olyan szervezettől, csoportosulástól, ideológiától, amely ezeket alkalmazza, vagy elfogadja. Sorsunk, életünk alakulásáért semmilyen külső körülmény nem okolható. Mindez egyedül a magyarság döntésének, döntéseinek következménye. Minden más magyarázat, csak politikai maszatolás, félrevezetés. A magyarságnak, ismét fel kell emelkednie saját sorsának megfelelő irányításához, gyűlölködés, ellenségeskedés, és irigység mentesen.

Béla László

   Harcolnunk kell az egységes emberi jogokért, minden állampolgárnak, a vezetésben, megfelelő képviseletéért. Különös öröm, amikor ezért, éppen egy kisebbség emeli fel a szavát. Ebben a témában komoly változások lehetőségére utal, amikor ehhez a véleményhez, az adott kisebbséghez nem tartozók is csatlakoznak. Aki figyel a közéletre, kénytelen látni, hogy ma, Magyarországon, döntési pozícióban, szinte kivétel nélkül, egy meghatározott kisebbség tagjai vannak. Túl azon, hogy helyesebb lenne, ha ez a megoszlás, a lakosság összetételének számaránya szerint alakulna, ebből a helyzetből, a gazdasági felemelkedés gátja is keletkezik. Óhatatlan, és természetes, hogy minden ember, előnyben részesíti döntéseiben, a hozzá faji, vallási, nemzetiségi vagy egyszerűen szimpátia terén közelebb állókat. Ez nem baj, sőt így helyes, és természetes. Fontos viszont, hogy ez az emberi tulajdonság, jó irányba befolyásolja, egy adott nemzet helyzetét, sorsának alakulását.

 Ez, csak úgy érhető el, ha törvényi keretekkel biztosítjuk, a lakosság számarányának megfelelő részvételét, az irányításban, a gazdaságban, és az élet minden területén.

    Különös örömmel tölt el, amikor ezt egy kisebbség szorgalmazza. Sok panasz forrása Magyarországon, némely kisebbségeknek, nem megfelelő elfogadottsága. Ha a kirekesztést, épp ez a csoport teszi a célkeresztjébe, az azt jelenti, jelentheti, hogy az adott kisebbség is megértette, elutasítottságát kizárólag, saját helytelen magatartásának köszönheti. Együtt kell dolgoznunk a számaránynak megfelelő képviseletért, minden jóérzésű magyar állampolgárral.

Ebben az együttműködésben létrejöhet a megfelelő képviseleti arány, megszűnhet a magyarság kirekesztettsége a vezetésből, és ezzel együtt, az eddigi kirekesztők negatív megítélése is.

   A felemelkedés, az országos bőség, az azonos mérce, az egyenlő jogok és kötelességek, csak így alakulhatnak ki. Minden kezdeményezést üdvözölnünk kell, ami a kirekesztés megszüntetéséért indul, különösen akkor, ha ez, épp, egy kirekesztő kisebbség kezdeményezése.

Béla László

   Felszámolják a konkurenciát.

    „Nagy” embereket tartóztatnak le mostanában. Nem éppen a Gyurcsányt, de magas szintű rendőri vezetőket. Azt hihetnénk, hogy kis hazánkban felütötte a fejét a rend, az azonos mérce, de én azt hiszem, nem egészen erről van szó.

 Véleményem szerint sokkal inkább arról, hogy pártunk és kormányunk, felrúgta, az globalisták által kikényszerített, de a nép elől gondosan eltitkolt megállapodást. A nemzetpusztítók, látványos stratégiát valósítottak meg, a „rendszerváltást” követően. A rózsadombi kerekasztalnál, minden párt elfogadta azt a szégyentelen elvet, hogy sokuk közül egy-kettő kormányoz, viszi az országot a szakadékba, a többi, ellenzékből, hangosan, látványosan mocskolja ezért. Ha a hazaárulás eléri a globalisták által elvárt szintet, és az ellenzék, elég hangosan mocskolja a kormányt, akkor a következő választáson a „buta” nép, valószínűleg, az ellenzékből fog kormányt választani. Ekkor a szerepek megcserélődnek, de tilos a korábbi árulókat felelősségre vonni. Töretlenül meg kell tartani az árulás szintjét. Hogy ez tartható legyen, és a pusztítás jól haladjon, garantálni kell, a bűnösök büntetlenségét. Ezt látszik most felrúgni a „nemzeti” kormány. Igaz, hogy legyilkolta a Malévet, nem hajlandó alkotmányos szinten védeni a magyar termőföldet, nem vizsgálja felül, a privatizáció zűrös ügyeit, de letartóztat korrupt vezetőket. Igaz, ezzel azt kockáztatja, hogy a hatalomváltást követően, az ő holdudvarába tartozó hasonlókat is elszámoltatják, de talán abban bíznak. Röviden, megpróbálják felszámolni a konkurenciát. Talán abban bíznak, hogy hatalmukat sikerül örökre bebetonozni? Lehet. A magyarság viszont abban bízik, hogy végre sikerül végleg elsöpörni a „rendszerváltó” árulást, kitakarítani a korrupciót, emberhez méltó körülményeket teremteni minden magyar számára Magyarországon. A költő szavaival élve:

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

Csak ebben bízhat a magyarság, de Európa, és a világ minden népe is.

Béla László

 Magánvélemény

   Attila, hun fejedelem emlékét, eredményeit, Árpád hősi halálát eredményező győztes pozsonyi csata dicsőségét eltemető, a magyarság egységét megrontó ármány, ezer éve dolgozik hazánkban. Sokszor a fű alatt, de egyre inkább nyíltan, a felszínen.

     Azt hihetnők, hogy ez a támadás, a magyarok ellen irányul. Ne áltassuk magunkat, nem csak ellenünk. Ez a támadás a világ minden népe, nemzete ellen, a világon egyedülálló rosszindulat megnyilvánulásaként, mindnyájunkat pusztít.

Ha tétlenek maradunk, a világ minden népére, nemzetére, aki nem hajtja önként a giotin alá a fejét, az vár, amit ma, a görögökkel akarnak művelni. A cionista, globalista hatalmi téboly, minden lehetséges akadályt el akar söpörni az útjából, lehetőleg a nemzetekkel, nemzetállamokkal együtt. Stratégiájuk Európa-szerte megnyilvánul, látható és nyilvánvaló. Fegyvertáruk az eu, az imf, és a fizikai erőszak. Beszivárogva a nemzetek közé, elfoglalják a vezető pozíciókat, kisajátítják az államhatalmat, és mint „nemzeti kormányok”, gyilkolják le a nemzeteket.

   Most, a görögöknél, megdőlni látszik ez a stratégia. A görög nemzet, ráeszmélt, hogy vérpadra hurcolják, és megvetette a lábát. Már elutasította a vazallus kormányt, és most, ismét választásra készül, melyen vélhetőleg, nemzeti, nemzettámogató kormányt választ. A hírek szerint, noha nincs legitim kormány, akivel egyezkedni lehetne, a pénzvilág, csendben, hatalmas pénzekkel tömte meg Görögországot, hogy a szűkebb látókörű választókat, kilóra megvásárolja. Nem bízva ennek sikerében, a terrorista fenyegetés sem maradt el.

Ha netán, nemzeti kormány alakul, annak áramszünetekkel, és egyéb ellehetetlenítő gáncsokkal kellene szembenéznie. Ezt, a pusztítók, azért tartják lehetségesnek, mert az imf nyomására, korábban, számos villamos erőművet privatizáltak. Ezek tulajdonosai, maguk a pusztítók, és társaikkal egyetértésben, vezényszóra leállítják erőműveiket, súlyos zavarokat okozva a görög idegenforgalomban, ami az ország legjelentősebb bevételi forrása.

Ezt, az övön aluli ütést, remélhetőleg kivédi az új kormány. Államosít minden stratégiai ágazatot. Ez egyben jó tanulság lesz a tőzsdecápáknak, hogy stratégiai üzemeket, soha, sehol, nem szabad megvásárolni, kisajátítani. A görög hadsereg, van olyan erős, hogy biztosítani képes, ilyen, és hasonló kormánydöntések végrehajtását. Ha ennek kapcsán, cionista agresszió érné a görögöket, annak beláthatatlan következményei lennének. Figyelemmel a nemzetközi, és európai erőviszonyokra, és a globalizmusnak, Európa lakossága által kimutatott, erőteljes elutasítására, ma nem működhet az a forgatókönyv, ami szerint, hamis fasisztázással, Európa népeit egymásnak lehet uszítani. Szerintem, aki ma, katonai agressziót kockáztat meg, bármely európai néppel szemben, az minden európai, és a világ minden jóérzésű népével, és azok teljes haderejével találja magát szemben. Csak remélhetjük, hogy nem kerül sor, erre az armageddoni küzdelemre, még akkor sem, ha a hősi halál szebb, a rabságban elkövetett öngyilkosságnál.

Béla László

 Szathmáry István 

(1877. febr. 4.-1944. márc. 5.) 
Trianont ledöntjük 

Árpád büszke népe, soha ne feledd: 
Csonka, rab hazában élned nem lehet, 
Szégyen lenne sorsod, becstelen halál, 
Hogyha szolganépként láncot hordanál. 
Ellenség tiporja most a szent rögöt, 
Melyet hős apáid vére öntözött, 
Hős apáid vére nem hiába hullt: 
Nagy, szabad hazáról szól a drága mult. 

Szép turul feszítsd ki végre szárnyadat, 
Hosszú téli éjre is jő virradat, 
Hajnal fénye vár majd, nem sötét ború, 
Kárpátok hegyorma, égi koszorú. 
Új munkába kezdjen milliónyi kar, 
Új, nagy eskü zengjen, mint a szélvihar, 
Hisz velünk az Isten és az ősi jog: 
Trianont ledöntjük, zászlónk győzni fog!

DR. NAGY LÁSZLÓNAK 
a Magyar Királyi Szent László Lovagrend Rendi kormányzójának 
A ZEBEGÉNYI TRIANONI MEGEMLÉKEZÉSEN ÉS ZARÁNDOKLATON 2012. JÚNIUS 2-ÁN ELHANGZOTT BESZÉDE 

Excellenciás és Főtisztelendő Püspök és Kanonok Urak! Polgármester Asszonyok és Polgármester Urak! Képviselő Urak! Lovag Urak és Vitéz Urak! Tisztelt Honfitársaim! 

A Magyar Királyi Szent László Lovagrend Tisztikara és a magam nevében hálámat és köszönetemet fejezem ki a szervező bizottságnak azért a lovagias gesztusáért, hogy itt a zebegényi kálvárián 

kormányzói záróbeszédemet

a magyarság világraszóló nándorfehérvári győzelmére emlékeztető déli harangszó időpontjára időzítették. 

Hiszem, hogy eljön az a pillanat, amikor a közszolgálati rádió- és televíziós állomásainkban - a déli haragszó után - újra felhangozhatnak a Szózat rendíthetetlen helytállásra és összefogásra buzdító dallamai, hogy a magyar nemzet összekovácsolásának nemes céljai a gyakorlatban ezzel is testet öltsenek. És akkor tudni fogom, hogy Árpád, Géza, Szent István és Szent László agyongyötört országában soha többé nem lesznek olyan politikai erők, melyek az egy és oszthatatlan magyar nemzet önbecsülésének e szent emlékeit, magyar győzelemre buzdító üzeneteit, kitörölhetnék a mi közös magyar lelkünkből és történelmi emlékezetünkből. 

Ma,a Kárpát-haza őrt álló bástyáiról, a Nyitra menti Zoboraljától Szabadkáig, Munkácson és Kolozsváron át a Hargitáig - azt üzenik nekünk a nyelvükben, kultúrájukban, egyéni és kollektív jogaikban még mindig korlátozott és üldözött magyarok, hogy 

1./ 
Parancsoljatok végre megálljt immár a kegyeleti jogainkra is kiterjedő, nemzeti érzéseinken mély sebeket ejtő vereségeinknek, a szűnni nem akaró megaláztatásainknak. 

2./ 
Adjátok tudtára kellő határozottsággal barátnak és ellenségnek egyaránt, hogy a magyar nép legendás tűrőképessége ezen a napon véget ért! 

3./ 
Egyszer és mindenkorra mondjatok nemet a marxista-leninista-ateisták és liberális csatlósaik álszent és nemzetietlen ál békepolitikájára és annak bármilyen okból való folytatására! Ne tűrjétek tovább e politikának a vereségeinket újra termelő puszta létezését sem! Ez a politika tette és teszi tönkre - ha szerephez jut - a mi összetartozásunk életbevágóan fontos nemzeti és lelki alapjait. Ez a csigalassúságú, puhányságot és tétovaságot sugárzó, tartás nélküli nemzetpolitika a magyar identitásuk önkéntes feladására bírta és bírja még ma is a határainkon kívül rekedt magyarok jelentős tömegeit! 

Nyomasztóan hat rájuk a Duna elterelését eltűrő, a koncepciótlan alapszerződéseket ellentételezés nélkül megkötő, a kettős állampolgárság jogintézményét "ellentörvénnyel" hátba támadó, békebontó szlovák politikát csak a szavak szintjén ostorozó magyar nemzetpolitika tétovasága is. Az ilyen karakter nélküli magyar kül-és nemzetpolitikának számolnia kell azzal, hogy a gyengét, a langyost, a teóriák szintjén mozgó gyávát,előbb vagy utóbb kiköpi magából majd a magyar történelem is. 

4./ 
Eljött az ideje annak, hogy az álságosnak bizonyult európai elvek és hangzatos teóriák helyett,"a nyers tettek bölcsességét" állítsuk a nemzetegyesítő és nemzetmegtartó magyar nemzetpolitika középpontjába, úgy az állami, mind az egyházi, mind pedig a társadalmi és egyéni szinten is! 

Az a tény, hogy ma itt a zebegényi kálvárián a magyar keresztény egyházak részéről megjelentek és velünk együtt emlékeznek a püspök atyák, biztató jele annak, hogy Csernoch János, Prohászka Ottokár és Márton Áron, valamint Mindszenty József a mi örökös hercegprímásunk és zászlósurunk oly sokáig tetszhalottá tett cselekvő hősi szelleme a harcban is példát mutató Tomoriként tért vissza az őt megillető helyére! 

Mert ma is harcban állunk a hitünkért és a nemzetünkért egyaránt. 

5./ 
Diplomáciai finomkodások nélkül ki kell mondanunk és véget kell vetnünk annak az egyoldalú gesztusokra épített sikertelen magyar politikai gyakorlatnak is, amelynek a jól ismert szlogenje így hangzik: Ne csináljunk semmit,mert abból sohasem lesz baj! 

6./ 
Határozott intézkedések láncolatával meg kell végre akadályoznunk,hogy a pozícióikban érintetlenül hagyott magyarországi média mogulok és rezidenseik a magyar nép kollektív önvédelemre és cselekvésre képes erőinek példát mutató, nemzet és lélekmentő küzdelmeit, tudatosan felépített "politikai maszatolásaikkal" és az agyonhallgatás eszközeivel következmények nélkül morálisan semlegesítsék. 

7./ 
A magyar nemzetpolitika határozott eszközeivel nyilvánvalóvá kell tennünk a környező államok politikai idiótái előtt is, hogy a magyar nemzet becsületével, lovagiasságával és hagyományos béketűrésével nem lehet többé gyakorlati következmények és adekvát magyar válaszok nélkül visszaélni. 

Tisztelt Honfitársaim! 

Nemzeti összetartozásunk szent ügyének a célba juttatását e szükséges stratégiai változtatásokon túlmenően követésre alkalmas ideológiai alapokkal is meg kell támogatnunk. 

A rendelkezésemre álló szűkös időkeret miatt ennek a nagy feladatnak ezúttal csak néhány olyan közérthető és fontosnak tartott "tudategyesítő" elemét emelném ki, a kreatív magyar szellem rengetegéből, amelyet mi Szent Lászlót követő Rendként, igen fontosnak tartunk. 

Az első: 
Nándorfehérvári győzelmünk századokon átívelő tanulságként azt hagyta ránk, hogy nemzetigyőzelmeinket miként a múltban, úgy a jövőben is csak a Kereszt és Kard együttes erejére és szövetségére támaszkodva érhetjük el. Védelmeznünk kell tehát a Keresztet, hogy a Kard is betölthesse nemzetegyesítő és nemzetmegtartó küldetését. A magyar nemzetet és nemzetrészeit összekovácsoló politikának e stratégiai megfontolásai ezért messze túlmutatnak az egyén hitén, vallási és politikai kötődésein, mivel a Kereszt és a Kard közös tartóoszlopaivá váltak egy valóban eredmény centrikus, magyar érdekeken nyugvó, nemzetegyesítő és nemzetmegtartó, időtálló és legyőzhetetlen, keresztény szellemiségű,szilárd alapokra épített, nemzeti szuverenitásunkat megőrző közös magyar akaratnak. 

A második: 
A magyar népnek könnyen érthető lélekegyesítő "nemzeti kapaszkodókra" van szüksége. Ezért mi - Szent László Lovagkirály kései katonái - a mindennapok politikai harcaiban azt valljuk és hirdetjük a megosztási kísérletekkel szemben: 

"Számunkra a hit, a nép, a nemzet és a magyarság egy és ugyanaz, nem vagyunk feldarabolhatók, mert egy a múltunk, egy a kultúránk, egy az Istenünk és feldaraboltan is egy a Hazánk." 

A harmadik: 
A magyarság önvédelmi erejének a növelése érdekében tudatosítjuk a magyar néppel és a bennünket követő nemzedékekkel, hogy Trianon nemcsak egy eseti magyar pusztító barbár döntése volt az önös céljait mindenek fölé helyező pénzvilágnak, hanem az egy jól átgondolt hosszú távra tervezett pogromnak csupán a közbenső része. 

E pogrom Európa egyik legősibb keresztény államának, magas kultúrájú nemzetének a több, mint ezer éves Magyar Királyság eltiportatását tűzte a maga zászlajára. 

Annak a népnek a megsemmisítését, amely a Kárpát-medence egyes népcsoportjaihoz képest még mindig többséget alkotó népe és nemzete a Kárpátok ölelte egykori magyar világnak. Ez az ellenséges erő a Magyar Királyság likvidálását a maga anyagi és politikai érdekei szerint már az 1848-49.évi magyar szabadságharc leverettetésével kíméletlenül életbe is léptette. 

A magyar ellenes pénzvilágnak a mi végleges kiűzetésünkre és megsemmisítésünkre törő, magyar és nemzetellenes céljait a legkisebb lelkiismeret furdalás nélkül teljes vadsággal és agresszivitással a külhoni és a csonkaországi labancok révén töretlenül ma is folytatja ellenünk! A látszat engedmények senkit se tévesszenek meg. 

Ezért mi - Szent László katonái - a magyar nemzetét hűséggel szolgálni kész minden magyarnak 

Politikai Testamentumként

tovább adjuk és szüntelenül ismételjük Erdély legendás író - és költőfejedelmének gróf czegei Wass Albertnek, oly mélységes felelősséggel és a jövőbe vetett hittel megírt örökérvényű parancsát: 

Ne tagadd meg a fajt, melyből eredtél, lángoló vért miből születtél, a föld, mely éltet s eltakar, ha magyarnak születtél, hát maradj magyar" - idézettel fejezte be nagy tetszéssel fogadott beszédét a Rendi kormányzó. 

Utóirat: 
A Magyar közszolgálati Televízió 1-es csatornája teljes terjedelmében felvette a nagy tapssal kísért beszédet, de egy sort sem adott le belőle. Helyette a szemétgyűjtésről sugárzott a napi híradójában igen terjedelmes riportot! Ehhez nem kell kommentár. 

Zebegény. 2012. június 2. 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Hende: Ezer esztendeje közös a sorsunk 
2012. június 4., 08:27 MTI-fidesz.hu 
    
Szomszédainkkal is összetartozunk, hiszen együtt élünk, ezer esztendeje közös a sorsunk, amely egymás kezében is van - mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter vasárnap Komáromban, a Turul szobor avatásán, mielőtt Molnár Attila polgármesterrel leleplezte az alkotást. 

"Emeljük fel fejünket és teremtsünk békét egymás tiszteletével, teremtsünk békét egymás érdekeinek méltányos elismerésével, teremtsünk egészséges, gyarapodó nemzetet és nemzeteket a XXI. század elején" - mondta a miniszter. 
     
Hende Csaba a rendszerváltás óta eltelt idő legnagyobb tétjének nevezte, hogy össze tudjuk-e kapcsolni az európai jogban és szabadságban a bennünket összekötő szálakat. Ennek egyik mélypontjaként a 2004. december 5-i népszavazást, míg felemelő pillanataként a kettős állampolgárság lehetőségének megszületését jelölte meg, és köszöntötte Boldoghy Olivért. A révkomáromi színész-vállalkozó, aki nyíltan felvállalta felvett magyar állampolgárságát, a szobor leleplezése után verset szavalt. 
     
A Turul szobor Komárom központjában áll, az 1-es út és a Révkomáromba vezető út körforgalmú kereszteződésében. A bronzból készült szobor több méter magas beton talapzatán a két Komárom stilizált térképe látható és a "Sem csellel, sem erővel" felirat. A szobor Szmrecsányi Boldizsár szobrászművész, a talapzat Turi Attila Ybl-díjas építész alkotása. 
     
Az emlékmű felállítását a neves pilóta emlékét ápoló, komáromi Endresz-csoport kezdeményezte. A mű elkészültéért közadakozást szervezett a komáromi Kecskés László Alapítvány, amely a névadó komáromi helytörténész munkásságának bemutatásán túl szervezi a Felvidékről Kitelepítettek Országos Találkozóját, valamint a Magyar Tudományos Akadémia felügyelete alatt az 1945-48. közötti években a magyarság történetével foglalkozó kiadványokat jelentet meg. 

December 5. hetedik évfordulóján 
2011. december 5. 

Hetedik évfordulójához érkezett a 2004. december 5-i népszavazás, amelyet a Magyarok Világszövetsége kezdeményezett, és amely a második világháború utáni magyar nemzetpolitika legjelentősebb eseményévé vált. Mára fényesen igazolt tény, hogy ez a népszavazás, a maga tragikus kicsengésével együtt, a nemzeti egység kimunkálásának ára volt. Két évvel ezelőtt a mostani házelnök, Kövér László, még púpnak nevezte "hátunkon" december 5-ét. Idén viszont, a Duna televízió nyilvánossága előtt jelentette ki: "2004. december 5-én új korszak kezdődött a magyarság életében." Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, aki előszeretettel szokta elhibázottnak nevezni a népszavazást, és kárhoztatni annak kezdeményezőjét, a Magyarok Világszövetségét, akkor, amikor 2010-ben a magyar állampolgársági törvény módosítását az Országgyűlésben előterjesztette, jogforrásként a december 5-i népszavazást jelölte meg:"December 5-én a magyar emberek többsége igennel szavazott, és az ő politikai akaratuk természetes küldetést és kötelezettséget jelent számunkra, hogy ennek a politikai akaratnak megfelelően is ezt a törvényt meghozzuk." 

Az idézett vezető politikusok és társaik egyetlen részletről szoktak következetesen megfeledkezni: a népszavazás kezdeményezőjének, megvívójának és valóra váltójának a nevéről, a Magyarok Világszövetségéről. 

A Duna televízió a mai napon nagy terjedelmet szentelt a hetedik évfordulónak. Szó volt "magyarság életében új korszakot megnyitó" december 5-ről a Híradóban és a Közbeszédben egyaránt. A politikusok példája ragályosnak bizonyult: a Duna tévé - amelyet ugyancsak a Magyarok Világszövetsége hívott életre - sem említette meg december 5. évfordulóján, az MVSZ nevét... 

A teljes feledés megakadályozásának szándékával sajtószolgálatunk újraközli a népszavazás kezdeményezőjének hét évvel ezelőtt közzétett elemzését. 

MVSZ Sajtószolgálat 

*** www.nemzetihirhalo.hu *************

Szembeköpték híveiket az "egyházaink": nem voltak hajlandók harangozni Trianon évfordulójára 
2012-06-04. 07:20 Kuruc.info 

"Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni, mert templomi harangjaink istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak" - olvasható abban a levélben, amelyet a történelmi egyházak vezetői írtak Kovács Zoltán kommunikációs államtitkárnak (akit párthovatartozásától és a kormány tevékenységétől függetlenül elismerés illet a kezdeményezésért). Érdekes módon a reformátusoknak tavaly nem voltak ilyen fenntartásaik, hiszen 2011-ben ők még megemlékeztek az országrablásra - talán Erdő-Grünwald Péter "jobb belátásra" térítette őket azóta (abesúgó Bölcskeivel biztosan nem volt nehéz dolga). 

 
Némák maradnak a harangok a fájdalom napján az egyházak magyarellenes vezetésének "köszönhetően" - és még csodálkoznak, miért ürülnek ki a templomok

Kovács - a levél szerint - május 25-én kereste meg a történelmi egyházakat azzal, hogy június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján délután 1 perces harangzúgással kapcsolódjanak be a megemlékezésekbe. Ezt utasították el a történelmi egyházak, az erről szóló levelet Erdő Péter, bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke írta alá. 

A dokumentumot szombaton hozták nyilvánosságra honlapjukon a történelmi egyházak. Íme: 

Tisztelt Államtitkár Úr! 

Köszönettel vettük május 25-i megkeresését, amelyben arra kér bennünket, hogy június 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján délután 1 perces harangzúgással kapcsolódjunk be a megemlékezésekbe. 

Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni, mert templomi harangjaink istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak. 

Ezúton is megerősítjük ugyanakkor, hogy mindennapi szolgálatunkban is megjelenő módon egyházaink szívükön viselik a nemzeti összetartozás ügyét hazánkban, a Kárpát-medencében és a világban élő magyarság között. 

Budapest, 2012. május 29.

Válaszunk elfogadását kérve, az ünnep előkészítéséhez sok erőt kívánva, 

Erdő Péter, bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke 
Bölcskei Gusztáv, püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke 
Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke 

 * www.nemzetihirhalo.hu *************

Amputálás teával és habcsókkal 
Trianonban kedélyes hangulatban és teljes érzéketlenséggel végezték ki Magyarországot 

Trianon évfordulóján időutazásra invitálom az olvasókat. Aki velem tart, azzal 93 évet röpülünk vissza az időben, és bepillantunk a békediktátum megszületésének kulisszatitkaiba. A múltidézésre a konferencia résztvevőit hívom segítőknek, azon keveseket, akik évekkel később műveikben bátran feltárták a könyörtelen valóságot. 

1918 novemberében Németország kapitulál, Párizs lázban ég. A templomokban megkondulnak a harangok, a házakon, ablakokban, kirakatokban, kávéházak és szállodák felett a győztes szövetségesek zászlói lobognak a késő őszi szélben. Az utcákon tolong a nép. Az emberek mosolygó arcán a kiengesztelődés, a megbékélés öröme. Azonban a Hotel Crillon mogorva épületének zárt ajtói mögött és a francia külügyminisztérium tágas szobáinak lefüggönyözött rejtekeiben egyesek máris hozzálátnak az engesztelhetetlenség, a bosszú romboló munkájához.

A Quai d'Orsay vörös szalonjában, Pichon francia külügyminiszter fogadótermében már ott tolongnak a békekonferencia főszereplői: Woodrow Wilson, az Egyesült Államok elnöke, Robert Lansing amerikai külügyminiszter, Henry White nagykövet, Edward House ezredes, Bliss tábornok. Lloyd George brit miniszterelnök és kíséretében Balfour külügyminiszter. Aztán Georges Clemenceau, a győztes Franciaország miniszterelnöke és hadügyminisztere, André Tardieu, a francia-amerikai hadügyek főmegbízottja, no meg Foch marsall, a szövetséges hadak fővezére. Rövidesen megérkeznek a francia fővárosba a győztes államok küldöttségei is. Miniszterek, államtitkárok, nagykövetek, tábornokok, vezérkari tisztek, diplomaták, publicisták, gazdasági és pénzügyi szakértők. 1918 decembere az előkészítő munkálatokkal, ismerkedésekkel, dossziérendezgetésekkel és a csinosabbnál csinosabb balkáni kurtizánokkal való szórakozással telik el... 

A tulajdonképpeni munka csak 1919. január elején kezdődik. Január 18-án kerül sor a békekonferencia ünnepélyes megnyitására Versailles-ban. Egyes józanabb hangok korábban azt javasolták, legyen a konferencia Londonban, de ezt az ötletet elvetik. Az üdvözlőbeszédet a francia köztársasági elnök, Raymond Poincaré tartja. "A győzelem teljes, most már csak az van hátra, hogy e győzelem minden gyümölcsét learassuk Önökkel együtt." Féktelen mulatozás, lakomák, parázna tivornyázás az előkelő hotelszobákban, szalonokban. Hónapokon át. Kifelé, a külvilág felé megkezdődik a diplomáciai színjáték. 

A Négyek s az igazi döntéshozók 

A történetírás hivatalos verziója szerint Európa első világháború utáni sorsát, a békekonferencia "nagyjai", a győztes államok vezető politikusai, vagyis az amerikai Woodrow Wilson, a brit David Lloyd George, a francia Georges Clemenceau és az olasz Vittorio Orlando határozták meg. Ők alkották a Négyek Tanácsát. Ezt a testületet - mely látszatra a végső döntéseket meghozta - nevezték Legfelsőbb Tanácsnak is. Valójában mindannyian mellékszereplők ebben a diplomáciai komédiában. Az olasz miniszterelnököt, Orlandót kivéve mind szabadkőművesek. Kiválasztásuknál az igazi döntéshozók arra is figyeltek, hogy a háború alatt, illetve a békekonferencia idején csak olyan elnökök, miniszterelnökök kerülhessenek be a "szövetséges és társult hatalmak" legfelső vezetésébe, akik befolyásolhatók, zsarolhatók. Mind a "négy nagynak" volt olyan rejtett, sötét folt a múltjában - panama, visszaélés, csalás, erkölcsi megtévelyedés -, amelynek napvilágra kerülésétől rettegtek. 

Amikor a győztesek Versailles-ban összegyűlnek, az igazi döntéshozók is elküldik bizalmi embereiket a tárgyalásokra, hogy azok kimenetele biztosan az ő stratégiai céljaikat szolgálja. Az amerikai küldöttséget látszatra Wilson elnök vezeti. Csak statisztaszerepet játszik Mandel House "ezredes" mellett, aki rendkívül befolyásos ember. 1912 óta rendszeresen felkeresi az európai fővárosok kormányköreit, és látogatásait a háború idején is folytatja. A békekonferencia idején House ezredes hatalma csúcspontján áll. Ő a legkeresettebb ember. Miniszterelnökök, nagykövetek és delegátusok nap mint nap felkeresik a Hotel Carltonban lévő lakosztályában. A másik fontos személy Bernard Baruch, aki ugyan tanácsadóként van feltüntetve, valójában az amerikai pénztőke vezérkarát képviseli Versailles-ban. Baruch az első világháború alatt - az Egyesült Államok Hadiipari Hivatala vezetőjeként - kétszázmillió dollárnyi vagyonra tesz szert. Most feladata a jövedelmező kormánymegrendelések szétosztása. Nagy-Britanniát a közismerten ingadozó személyiségű David Lloyd George képviseli. Elmaradhatatlan kísérője Sir Philip Sassoon, Mayer Amschel Rothschild leszármazottja, aki a brit Privy Council, azaz a Titkos Államtanács tagja ekkor. Itt a konferencián Sassoon Lloyd George titkáraként tevékenykedik, így a legtitkosabb tanácskozásokon is részt vesz. A francia küldöttséget Clemenceau miniszterelnök vezeti, tanácsadója Georges Mandel, aki születésekor még Jeroboam Rothschild névre hallgatott. A politikai sztárok között "szuperpolitikusnak" számít. 

A "nagyokat" kísérő szakértők, néha harmincan is, órákig várakoznak az összezsúfolt előszobákban. A nagyhatalmak vezetői zárt ajtók mögött tárgyalnak Versailles-ban, a kisebb államoknak nincs beleszólásuk a döntésekbe. Ahogy Lansing, az Egyesült Államok külügyminisztere 1921-ben kiadott emlékirataiban találóan fogalmaz: "Itt mindenki csak titkolózva és suttogva beszél nagy jelentőségű kérdésekről. A nyilvános gyűléseken már elintézett ügyek felett döntenek. Az egyezkedés és alkudozás zárt ajtók mögött folyik." 

A békekonferenciának nincs előre meghatározott szerkezete, vagyis elfogadott eljárási rend nélkül ül össze. Kezdetben mindenki azt feltételezi, hogy a felmerülő ellentéteket a győztesek s kis szövetségeseik előbb maguk között tisztázzák, és miután ez megtörtént, megjelennek a konferencián a legyőzöttek, és kialkudják a tényleges megállapodást. Nem így történik. A kis és nagy szövetségesek egymással is viszálykodnak, valamennyi delegáció retteg attól, hogy új, ellenséges tárgyalófelek jelennek meg a színen, akiknek működése azt is felboríthatja, amit korábban már elértek. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egy idő után elvetik a legyőzöttekkel tervezett "végleges" tárgyalások ötletét, és a békéből a vesztesek meghallgatása nélküli, igazságtalan diktátum lesz. 

Minden csak szemfényvesztés 

1919 januárjában a színjáték elkezdődik. Ötvennyolc különböző bizottság, több hónap alatt, mintegy kétezer tanácskozást tart. Azok, akik a vitákat irányítják, a határozatokat meghozzák, egy pillanatig sem gondolnak felelősségük súlyára. A tapasztalat hiánya, a tudatlanság, a részrehajlás és a hiúság végzetesen befolyásolják ezt a konferenciát. Azon kevesek, akik tisztán látják a helyzetet és megfontolásra érdemes tanácsokkal szolgálnak, kétségbeesve tapasztalják, hogy bírálataikat sorra visszautasítják. Raymond Poincaré, a francia köztársasági elnök Győzelem és fegyverszünet című munkájában beismeri, mennyire megdöbbentette Clemenceau-nak a tájékozatlansága. Szerinte a "Tigris" valóban sok mindenről nem tudott és sok mindenről megfeledkezett. A legfontosabb kérdésekben is tájékozatlan. Az eléje terjesztett adatanyagot egyáltalán nem ismeri. Elhamarkodottan és megfontolás nélkül ítélkezik. "Csak két rögeszméje van: Elzász-Lotaringia régi határainak visszaállítása és az »antidemokratikus« Osztrák-Magyar Monarchia megsemmisítése. Clemenceau-t ezen a két kérdésen kívül semmi más nem érdekelte..." Az angolokat Közép-Európában csak a román petróleumforrások izgatják. Az olaszokat az adriai kérdés köti le. Wilson kizárólag rögeszméinek él: az "igazságot" hirdeti a népeknek... Az amerikai elnökkel szemben mindenki bókol, a háta mögött mindenki kineveti. 

A konferencia egyik szellemi irányítója André Tardieu - Bratianu román miniszterelnök bizalmasa és legjobb barátja. Tardieu a határmeghatározási javaslatok kidolgozásával megbízott albizottság elnökeként mindenben szabad kezet kap. Rendelkezik a cenzúrával, tetszése szerint befolyásolja a világsajtót, amelyet a csehekkel és a románokkal együtt irányít. A zsákmányra éhes kis szövetségesek óriási területeket követelnek, egyikük egészen Berlin közeléig, a másikuk Erdélyen át Budapestig akar terjeszkedni. A csehek folyosót akarnak Magyarországon keresztül, amely lehetővé tenné, hogy egyesüljenek Jugoszláviával. A szerbek le akarják nyelni Albániát, az olaszok viszont Fiumétől Törökország közepéig akarnak uralkodni. A megvesztegetést végző ügynökök pedig rohannak az újságok szerkesztőségeibe, hogy készpénzért államaik legképtelenebb követeléseit is propagálják. 

A versailles-i békekonferencia küldötteinek zöme nem látogatja rendszeresen az értekezlet üléseit. Azon kevesek pedig, akik komolyan veszik feladatukat és megjelennek a fő- és albizottságok ülésein, többnyire ugyanannak a monoton színjátéknak lehetnek szem- és fültanúi, mivel az összejöveteleken legtöbbször ugyanazok szólalnak fel. A tisztességes és kíváncsi delegáltak közé tartozik Henri Pozzi is. (Pozzi francia újságíró az első világháború előtt és alatt a Le Temps munkatársa és az Agence des Balkans szerkesztője volt. Versailles időszakában, két éven keresztül rengeteg jegyzék, okirat, tanácskozás az ő jelenlétében történt.) Pozzi a fő- és albizottsági ülésekről a következőket jegyzi le: "Komoly vita nem is volt. A tárgyalás kilenc esetben tíz közül, párbeszéd alakjában zajlott le. A felszólalók betanult szereposztással szónokoltak, a jelen lévő meghatalmazottak pedig végül az elnök által támogatott előadó álláspontját fogadták el. Amennyiben mégis valamilyen vita merült volna fel, módját ejtették, hogy a hosszúra nyúló civakodásnak elejét vegyék." Ugyanezt a színpadias hangulatot vette észre az amerikai külügyminiszter, Lansing is, aki 1921-ben megírt visszaemlékezésében a következő megjegyzést tette: "A nyilvános üléseken mindenki tudta, hogy a vitákat csak a karzat számára rendezik. Minden csak szemfényvesztés volt." 

Pozzi észrevette: "Azokkal a kevesekkel szemben, akik kifogásolták, hogy a szónokok által felhozott érvek erőltetettek, túl merészek vagy elfogultak és ezért magyarázatot követeltek egyik vagy másik kérdésben a konferencia vezetősége igen óvatosan járt el: a válasszal rendszerint adós maradt a legközelebbi ülésig. Ekkor azonban már vagy nem tértek vissza a szóban forgó ügyre, vagy megint idő előtt, még az érdemi disputát megelőzve berekesztették a tárgyalást, hogy elejét vegyék minden újabb vitának." 1919. május 8-án, miután egyhangúlag elvetik azt a felvetést, hogy népszavazással döntsenek a vitás területek - Erdély, Kárpátalja, a Felvidék, a Délvidék - hovatartozását illetően, a nagyhatalmak delegáltjai, az Ötök Tanácsa kijelöli a Monarchia, illetve a Magyarország utódállamainak határait. Úgy, hogy a legilletékesebb fél, Magyarország képviselőit még meg sem hívták a békekonferenciára. 

A kivégzés közelnézetből 

Erről az egyik rangos brit részt vevő, Harold Nicolson számolt be, 1933-ban megjelenő Peacemaking (Békekészítés) 1919 című visszaemlékezésében: "Délelőtt az osztrák határok záró felülvizsgálata, reggeli után a Rue Nitot-ba hajtok, hogy Balfourt felkészítsem. Itt Marie de Medicis mosolya alatt kell az Osztrák-Magyar Monarchia sorsáról a legutolsó fokon dönteni. Ebben a szobában születik meg a végleges döntés, nehéz drapériák és a szélesre tárt, kertre nyíló ablakok mellett, amelyeken keresztül behallatszik a szökőkutak és a kerti locsolók csobogása. 

Magyarországot ez az öt előkelő úriember fogja feldarabolni, hanyagul és felelőtlenül szétszedni, miközben a víz az orgonabokrokat öntözi és a szakértők aggodalmasan figyelnek, mialatt Balfour szunyókál, Lansing erdei manókat rajzol a jegyzettömbjébe, Pichon pedig elterpeszkedik a széles karosszékben és pislog, mint egy bagoly... Erdéllyel kezdik néhány sértő szóváltás után, amelyet teniszlabdához hasonlóan ütöget egymáshoz Tardieu és Lansing, délig leamputálják Magyarországot. Ezután áttérnek Csehszlovákiára, miközben a nyitott ablakokon keresztül zümmögnek a legyek, és Magyarország északról, valamint keletről is meg lesz csonkítva... Ami a jugoszláviai határt illeti, a bizottságok jelentését változtatás nélkül elfogadják. Ezután jöhet a tea és a habcsók..." 

Kilencvenkét éve, a háborúban legyőzött államok közül egyiket sem sújtották olyan kegyetlenül, mint hazánkat. Magyarországot nem megbüntették, hanem kivégezték. Ahogy Tardieu fogalmazott: "Magyarországgal szemben nincs szükség semmiféle kíméletre!" 

Csurka Dóra - Magyar Hírlap 

   Ha tárgyilagosan szemléljük bolygónk történetét, mindenképpen arra a megállapításra jutunk, hogy a világ mai kultúrája, Európában gyökerezik.

  Azt, hogy voltak a Földön korábbi civilizációk, sokan el sem hiszik/fogadják. Nagyon kevesek álláspontja, hogy az ősi tudást hordozó emberek, a korábbi civilizációk leszármazottai, épp Európában élték túl, a Földnek, anyagban létező élet elpusztítását jelentő változásait, katasztrófáit, jégkorszakát.

   Európában van a hit, a kreativitás, a becsületes gondolkodás, a szeretet középpontja. Ezzel, természetesen, nem azt akarom állítani, hogy minden „darab” európai ember egyforma,és ilyen tulajdonságokkal rendelkezik, sokkal inkább azt, hogy itt, a népességre ez jellemző. Mindannyian emberek vagyunk, erényekkel, értékekkel és hibákkal, de mi, egymás között, talán épp a szeretet okán, jobban elfogadjuk az erényeket, és kevésbé sarkítjuk egymás hibáit.

Ez tette lehetővé, a földrész kiugró fejlődését. Nem lehet véletlen, hogy jelenlegi civilizációnk alapjait jelentő technikák és technológiák, mint az elektromosság, a robbanómotor, a számítógép, mind európai indíttatásúak. Természetesen, ezeket a lehetőségeket megismerve, és továbbfejlesztve, együtt fejlődött az egész föld. Könnyebbé, kényelmesebbé vált az élet, és az is lenne, mindenki számára, ha egy idegenből induló szándék, ki nem sajátítja a fejlődésből származó előnyöket. Megtette. Módszeresen és nagyon előrelátóan, épített egy olyan hatalmat, amivel az egész világot uralma alá szeretné hajtani. Ez, sok helyen sikerült is. Kezdetben, az erőszakos gyarmatosítás virágzott. Ahol a gonoszság, a másik ember semmibevétele, megalázása, elpusztítása nagyobb teret, ideológiákon keresztül elfogadottságot nyert, röviden az ego, túlnőtt a lelkiismereten, ott a gyarmatosítás divattá vált. Hogy mely területeket, mennyire fertőzött meg az ego, azt az adott területek, országok gyarmatbirodalmán lehet legtisztábban látni. Számos európai ország, jelentős gyarmatbirodalmat épített.

Lehet, hogy a történeti, történelmi ismereteim hiányosak, hitványak, de magyar gyarmatról, soha nem hallottam, és ma sem tudok.

    Az idegen befolyás ellen viszont, Európában, épp a magyarság harcolt a legtöbbet és legeredményesebben. Voltaképpen, az ego elhatalmasodásának gátját, a szabadság, az emberi méltóság bástyáját, Európában, a magyarság, a világban pedig Európa jelenti. Az ego hatalma az, ami meg kívánja osztani az embereket dolgozókra, és haszonélvezőkre, elnyomottakra és elnyomókra.

Európa az a kő, amely beékelődött, az ego, mindent bedaráló gépezetének fogai közé, és megakasztotta a hatalom kiteljesedését.

  Ezért van most Európa célkeresztben.

Évszázadokon át folyt az iszapbirkózás, az ego, és Európa között. Ameddig az ego mindent kisajátított, Európa a becsületes elosztást védelmezte. Itt jöttek létre a hatékony munkásmozgalmak, a megkerülhetetlen szakszervezetek. Itt fogalmazódott meg, a gyarmatosítás ember, és Istenellenes voltának gondolata.

Amikor ez a gondolat, általánosan teret nyert, az eléjük tartott tükröt, a gyarmattartók, a gyarmatok felszabadításának függönyével akarták eltakarni, hogy ne kelljen önmagukat szemközt köpni a tükörben. Amikor India, megszűnt gyarmat lenni, a korábbi egységes birodalomból, aki elutasította és gyűlölte a gyarmatosítókat, kiszakították Pakisztánt, hogy a gyűlölködés és ellentét forrása meg ne szűnjön. Ez jelenti az erejüket, cselekvőképességüket.

Az sem lehet a véletlen műve, hogy az igazán pusztító, tömeggyilkos háborúkat, mindig az ego élenjárói robbantották ki, és mindig úgy, hogy azok hadszíntere Európa legyen. Ez sem vezetett eredményre, Európa minden próbálkozásnak ellenállt, és még ma is képes ellenállni.  Görögország, Franciaország, Lengyelország, Magyarország Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország népei, mind ellenállnak. Hiába sikerült az egonak, vazallus vezetőket ültetni az európai népek nyakára, ezeket egyre inkább lecserélik, illetve, egyre nehezebb azokat döntési pozícióban tartani.

  Megpróbálják Európa népeit, bevándorlókkal felhígítani, hogy az egységet megtörjék. Ez is, egyre nagyobb ellenállásba ütközik. Most, az elmúlt évtizedekben, ideológiai alapon próbálják Európát összeroppantani. Kitalálták, hogy a szándékegység helyett, politikai-gazdasági egységet kell létrehozni.

Létrehozták hát, az Európai Uniót. Természetesen, ennek vezetését, emberi, politikai, gazdasági irányultságát, az ego hatalma tartja kézben. Ideológiájukban, eljutottak odáig, hogy a sok dolgozó ember, többet használ fel, mint amit előállít, így a hiányokat, nekik, a soha nem dolgozó, semmi hasznot létre nem hozó bankároknak kell pótolni, amire ők, egyre inkább nem hajlandók.

Ez az állítás, a képtelenségén túl, még arcátlan is, a dolgozókkal szemben.

Miből tudna az kenyeret adni oda, ahol hiányzik, aki soha, egy darab kenyeret elő nem állított. Ezzel, azt a tényt akarják elfedni, hogy elvesznek mindent az előállítóktól, és ők fogyasztják el, vagy megsemmisítik, hogy magasan tarthassák az árakat, nehogy a dolgozók is hozzáférjenek.

   Hova jutottunk? Oda, hogy a pénz az, ami hamis értékével, fegyverként működik az ego kezében. A lőszert, mi kárvallottak szolgáltatjuk hozzá, kenyér formájában. Oda adjuk az ehető kenyerünket, az ehetetlen pénzükért. Következésképpen, lehetőséget teremtünk számukra, hogy egész Európára a megszorításokkal a nélkülözést kényszerítsék. Nem feltétlenül éhezésre gondolok, noha az sem egyedi. Inkább a lehetőségek megszüntetésére, az életszínvonal erőszakos leszorítására. Mindezt azért, hogy a hiánygazdálkodásba belefáradt európai emberek, különösen a magyarok, a világ más részén keressenek lehetőséget az életük fenntartására. Ilyen módon kiszivattyúzva a legkreatívabb, legcselekvőképesebb embereket, azt remélik, hogy Európa össze fog roppanni.

Hatalmas tévedés.

  Európa tanult a két világháborúból, látja az erőszak iszonyú következményeit, és nem kér belőle. Egyetlen ország sem kér. A felszín alatt, már duzzad a becsületesség magja. Már emeli csírájával a földet, az önzés és tolvajlás elutasításának fája. Ebből, az egóval alaposan megtrágyázott földből, megdöbbentő sebességgel fog kinőni, az Európai Föderáció. Minél nagyobb megszorításokat erőszakol az unió, annál intenzívebben táplálja a föderáció növekedését. Ez a társulás, egy olyan, valóban önkéntes, minden kampányerőszaktól mentes szerveződés lesz, ami kizárja, a tőke által intézményesített fosztogatás minden formáját. Kizárja a kamatnyereséget, a spekulációt, a korrupciót. Akinek megtakarítása van, és nem akarja felhasználni, adhat lehetőséget önzetlenül, más kreatív embereknek, de nem haszonért, hanem önzetlenül, a nagyobb jólétért cselekedve. A föderáció minden résztvevő, és minden állam számára egyenlő esélyeket ad, aki elfogadja az alapelveit. Belső egységében, minden tag szuverén. Gazdaságában önellátó, és árút, értéket, csak ellenértékért ad. Az eddigi bankárok, rádöbbennek, hogy hasznos tevékenységet kell keresniük, ha enni is akarnak. A pénz, a föderációban soha nem lehet árú, csak eszköz, amihez, csak ellenértékért, munkáért lehet hozzájutni.

Jelenleg, mégy nincs európai ország, amelynek a vezetése alkalmas lenne ennek a folyamatnak az elindítására. Hogy mikor, melyik országban lesz először ilyen kormány, az a népek döntésétől függ. Egyes források szerint, ezt a folyamatot, épp a magyaroknak kell elindítani. A jelenlegi kétharmad intézkedéseinek tükrében, ennek a leghalványabb esélye sem látszik. Természetesen, akár holnap is történhet valami, ami egy csapásra megfordítja a helyzetet, de ennek valószínűsége kicsi. Sokkal biztatóbbak azok a folyamatok, amiket Európa

és világszerte láthatunk, az emberi reakciókban. Ezek fognak oda vezetni, hogy akár a magyarságban, akár más európai nemzetben, az imperialista globalista fosztogatás, meghaladja az emberek tűrőképességének küszöbértékét, és olyan kormányt választanak, aki képes, és hajlandó megtenni az első lépést a szabadság és a jólét felé.

Bála László

   A világ minden értelmes közgazdásza tudja és vallja is, hogy az imperialista tőke által erőszakolt folyamatos növekedés, elérte végső stádiumát. Nem akarok ez ügyben hosszas fejtegetésekbe bocsátkozni, mert nem közgazdász vagyok, csak nyitott szemmel élő ember, aki látja, és értékeli a körülötte zajló eseményeket.

Miért tarthatatlan a folyamatos növekedés?

Mert mindennek határt szab, az emberek teljesítőképessége, és fizetőképes kereslete. Van egy olyan szint a hajszában, amikor az embereknek már semmire sem jut idejük. Elszakadnak a családjuktól, nem vesznek igénybe szolgáltatásokat, nem mennek nyaralni, nincs idejük pihenni. Egyszóval, mindazt megvonják tőlük, amiért élni, dolgozni érdemes. Ilyenkor nincs más lehetőség, (az emberiség hivatásos gyilkosai szerint) mint egy hatalmas, lehetőleg világraszóló háború.

De van!

Egy régi filozófus ezt abban látta: akasszátok fel a világ leggazdagabb 50 emberét, és nem lesz több háború.

Lehet, de ennek a humánumhoz, az élet tiszteletéhez semmi köze.

Rendben van, de ha ilyet nem akarunk, hogyan kerüljük el a háborúkat?

Józan, „parasztésszel” gondolkodva.

Azt, az elmúlt huszonegynéhány évben megtapasztaltuk, miként próbálja néhány pénzember, hatalmát, annak növekedését, az emberiség kárára fenntartani. Nálunk, de a világnak minden, befolyásuk alá kényszerített országában is, felszámolták a nemzeti ipart, mezőgazdaságot, minden termelő szférát.

Néhány kézben összpontosítanák a termelést, amivel ellátási, ár, és munkaadói monopóliumokat építenek. Szándékuk, éhséglázadások, és háborúk kirobbantása, az emberiség 80 százalékának kipusztítása, a maradék húsz százaléknak, rabszolgasorsba kényszerítése. Ez kezdődött korábban, az afganisztáni, majd iraki háborúval, most, az arab tavasszal, Irán folyamatos fenyegetésével, a feszültségek állandó fokozásával.

Megosztják az embereket, hamis híresztelésekkel, ideológiákkal, féligazságokkal.

Vajon miért kellett Kadhafit meggyilkoni?

Azért, hogy népe elé állva, ne adhassa elő védekezését támadóival szemben.

Átlátszó hazugság, hogy a világ legerősebbnek hirdetett hadereje, ne lett volna képes, élve elfogni. egy szem embert. Mindegy, hogy Kadhafiról, Bil Ladenről,

Kennedyről, vagy Kacsinszkiről beszélünk. Ezek, az imperialisták számára veszélyes emberek voltak. Szembefordulva az ellopott hatalommal, amit ma a pénz jelent, az emberek érdekeit akarták, vagy állították előtérbe, ezért kellett meghalniuk. Sokan nem tudják, hogy Kadhafi, a személyes harácsolásával együtt, magas életszínvonalat tartott fenn Líbiában, fél észak-Afrikát ellátta olcsó egészséges ivóvízzel. Ezzel, belegázolt, az embereket ivóvízzel zsaroló gazemberek üzletébe.

  Egy kötetet lehetne teleírni hasonló gaztettekkel, amit eddig az emberiség ellen elkövettek, de ez, csak haragot, gyűlöletet ébresztene, ami a pusztítók pozícióját erősítené, ezért nem teszem.

Higgadtan, a szeretet talaján maradva lehet csak a kérdést megoldani.

Én sem gyűlölöm, de sajnálom a gyilkosokat, éppen annyira, talán még jobban, mint áldozataikat. Az áldozatok, tiszta szívvel, jó szándékkal, és jó lelkiismerettel hunytak el, míg gyilkosaik, és azok felbujtói, állandó rettegésben, testőrök folyamatos gyűrűjében élnek. Soha nem tudhatják, hol talál egy megbántott, életében ellehetetlenített ember, rést a pajzsukon, amin át, elégtételt vesz, a rajta, és az emberiségen esett sérelmekért. Nem lennék a helyükbe.

A magam helyzetében, nyugodtan alszom, akkor is, ha holnap megölnek, mert nincs, és soha sem volt bennem, ember, vagy Isten ellenes rossz szándék.

  Visszatérve az alapkérdésre, hogyan lehet kibújni, a pénznek, és a pénz urainak gyilkos csapdájából?

  Magyarországnak a legegyszerűbben.

Újjá kell építeni a termelő, és feldolgozó iparunkat, mezőgazdaságunkat, és belkereskedelmünket.

Hogyan? Kérdezhetik sokan, amikor az unió ezt minden eszközzel akadályozza.

Valóban próbálja, de nincsen valódi eszköze. A hatalom az emberek kezében van, és ami nem ott, az egy virtuális, de szintén belőlünk élő képződmény.

Az ország újjáépítéséhez meg van a tudás, a szándék és a forrás.

De akkor mi hiányzik?

Egy Magyar  Kormány, aki figyelembe veszi a szándékot, igényli hozzá a tudást, és biztosítja a forrást. Nem olyan, aki rendelettel tiltja, hogy magyar cégek magyar buszokat vásároljanak például.

Kilépni az unióból? Ű

Dehogy!

Hatályon kívül helyezni, a bankok „függetlenségéről” rendelkező törvényt, visszavenni magyar kézbe a forintunkat. Az uniós urak, biztosan szívnák a fogukat, de kétlem, hogy ezért kizárnának bennünket, vagy a jelenleginél ellenségesebbek lennének. (olyat ugyanis nehéz elképzelni) Ahogyan ma is, azután is minden módon fojtogatnának, de legerősebb fegyverüktől, a pénzünkre való ráhatástól, megfosztanánk őket. Kevesen tudják, hogy nekik van szükségük ránk, és nem fordítva. Egy Magyar Kormány, adhatna megfelelő válaszokat.

Befagyasztják nálunk az uniós pénzeket, sebaj! Befagyaszthatnák az uniós tagdíjat. Nem teszik. Joggal vetődik fel a kérdés, Magyar Kormány az ilyen?

Az. Mi választottuk – de minek?

Vajon tanultunk a dologból? Nem válogatunk tovább a rózsadombi paktum pártjai közül?

Isten tudja, mi csak sejthetjük. Ha élni akarunk, bizony észhez kell térnünk.

Azok a magyarok, akik ma jól élnek, ezért a pénz mellé álltak, feleslegesen féltik a helyzetüket. Ha a nemzet mellé állnak, a magyarságot támogatják, nekik is jobb lesz, nem rosszabb. Így viszont, csak idő kérdése, mikor kerülnek bele a globalista, imperialista darálóba. Szerintem, abban a pillanatban, amikor a rossz helyzetben lévőket már ledarálták, és nincs már nemzet, aki felemelhetné értük a szavát.

  Az oszd meg és elnyomhatod, ősi módszernek, meg van a magyar ellentétele.

Alkoss egységet, és a pokol minden ördögét legyőzheted.

Ki kell rekeszteni életünkből az internacionalista beavatkozókat, és a pokol kapui sem dönthetik meg a magyarokat, Magyarországot.

Éljen végre a haza, az összefogás, a szeretet és a béke.

Béla László

Vége a közjegyzők törvénytelenségeinek

Vége a közjegyzők törvénytelenségeinek,

öngólt rúgott a közjegyző ügyvédje!

Szövetségünket megkereső adósok, arról tájékoztatták a munkatársainkat, hogy a közjegyzők ország szerte, állítanak ki közjegyzői záradékot „BEMONDÁS” alapján.

Mint ismeretes a „záradék” kiállításával törvényesen megindul a végrehajtási eljárás az adósok ellen, bírósági vagy védekezési jog biztosítása nélkül. Ebben az esetben, teljes mértékben kimondható, hogy a végrehajtók törvénytelen eljárása végett sérülnek az adós védekezéshez fűződő jogaik. Azon kívül, az is megállapítható, hogy „bemondásos” módszerrel állapítja meg a közjegyző a vélt vagy valós tartozás összegét, melyről végrehajtást kezdeményez az eljárásával. Felmerül a kérdés az „önbíráskodás” és más bűncselekmények elkövetése terén?  Btk. 273. § (1) bek.

„Aki abból a célból, hogy jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön, bűntettet követ el”

Elkövetési magatartás: kényszerítés (valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön). A közjegyző, hivatalos eljárásával biztosítja a végrehajtó számára, hogy a jogos vagy jogosnak vélt vagyoni igénynek érvényt szerezzen.

Szerencsére már a közjegyzők is beismerik, hogy törvénytelen, amit az adósokkal műveltek!

Dr. Tóth Zoárd közjegyző (9700 Szombathely, Fő tér 33.) ügyvédje (név, cím, rendelkezésre áll) útján tájékoztatta az adóst, hogy a bank kérésére okiratba foglalt felmondás és követelés összesítés nem alkalmas a záradék kiállítására.

A nyilatkozat: "A ténytanúsítvány tehát nem a végrehajthatóság Vht. 23/C. § (2) bekezdés szerinti feltételének igazolására szolgál, a közjegyzői okiratot nem a ténytanúsítvány alapján záradékolják, hanem arra az adós fizetési kötelezettsége alapján kerül sor."

Minden közjegyzői záradék törvénytelen!

A közjegyzői záradékot, kiállító közjegyzőt fel kell szólítani, hogy törölje a záradékát, mert törvénytelenül járt el.

Az adósok felszabadulhatnak a közvetlen végrehajtás veszélyétől, a banknak kell pert indítania, ha követelését érvényesíteni akarja.

Kérjük a Közjegyzői Kamara elnökét, írásban, hogy a szükséges jogi lépéseket tegye meg a törvénytelenül eljáró közjegyzők ellen, akik vagyoni felelősséggel tartoznak, annak az adósnak, akin a tisztességtelen végrehajtók a közjegyzői záradék kiállítását követően, végrehajtási eljárást kezdeményeztek

Budapest, 2012. május 28.

Dabasi Tamás

Fehér Kéményseprők

Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége

http://www.feherkemeny.com/2012/05/28/vege-kozjegyzok-torvenytelensegeinek

2 melléklet — Az összes melléklet letöltése (tömörítve: 

  Magyar

)  

 Harcolni, soha sem valami ellen…

   …hanem mindig valamiért, egy célért, egy elvért, egy emberért érdemes, és célravezető. Sokan nem tudják még, holott benne élnek, hogyan működik ez a világ. Leírhatnám, hogy tárgyi világunk, egy általunk teremtett káprázat csupán, de ez olyan messze esik, az anyagi testben élő emberek gondolkodásától, hogy bizony, sokan nevetnének rajta. Ez egyszerű okból, inkább, csak azt szeretném, ha mindenki megértené, és elfogadná, hogy az emberi gondolatok, hatással vannak, a körülmények alakulására. A rossz gondolatok, a rossz dolgokat, a jó gondolatok, a jó dolgokat viszik előre, valósítják meg. Azok az emberek, akiket az ego vezérel, emiatt a többi ember kárára cselekszenek, és ezt, ráadásul, még kihívó szemtelenséggel teszik, azért teszik, az önzésükön túl, hogy haragot, gyűlöletet ébresszenek önmagukkal, és intézkedéseikkel szemben. Ez a harag, gyűlölet, hatalmas energiákat szabadít fel, terveik végrehajtásához. Minél több ember harcol ellenük, annál eredményesebbek.

  Ha viszont, annak a sok embernek a gondolkodásában, nem az elnyomókkal szembeni harag, hanem az elnyomottakkal való együttérzés, szeretet nyilvánul meg, akkor ugyanez a hatalmas energia, az elnyomottak oldalán működve, az elnyomókat akadályozza eredményesen. Az energia ugyanaz, de nem mindegy merre hat.

  Most épp egy ismerősöm gyermeke szenved, a nem megfelelő intézkedésektől.

Gimnáziumba jár vidéken. Jó tanuló, mégis eltanácsolnák. Az ok igazságtalan.

Azért tennék, mert otthon, a családban, nincs internet hozzáférése, sem számítógépe. Tekintve, hogy egy szegény térségben élnek, és a családban négy gyermek nevelkedik, gazdaságilag nem engedhetik meg maguknak, hogy a legszorosabban vett alapvető életfeltételeken túl, bármiért is fizessenek.

 Az efféle oktatásszervezéssel, az ilyen sorban lévő, tehetséges gyermekeket kizárják a tanulás lehetőségéből, és ez mélyen igazságtalan, és tisztességtelen.

  Ennek ellenére, nem arra gondolok, hogy az ilyen vezetőket kergessék el a székükből. Inkább  arra, hogy minden tehetséges embernek, lehetősége legyen tanulni, egyforma esélyekkel.

Hogyan?

Úgy, hogy vagy az iskolarendszert szervezzék másként. Szervezzék úgy, hogy ne jelentsen vállalhatatlan többletkiadást a tanulók számára. Elégedjenek meg azzal, hogy a gyermek a tanintézetben tanulja és gyakorolja a számítógépek használatát, vagy a rászorulóknak, kivétel nélkül, biztosítsanak internet hozzáférést, ingyen, állami feladatként. Én arra gondolok, és azt szeretném, hogy a dolgok jól alakuljanak.

Legyen egy olyan magyar kormány, aki nem a szegényebbek leszorítására, hanem azok felemelésére törekszik. Nem a nép ellen, hanem a népért munkálkodik. Ha sokan gondolunk erre, sokan akarjuk, és nem haragból cselekszünk, hanem szeretetből, a dolog teljes bizonyossággal meg fog valósulni.

Soha sem a rosszat kell elutasítani, mindig a jót kell támogatni. Hogy mi a jó, az pedig, a napnál világosabban mutatja meg önmagát, hiszen mindkettőt a bőrünkön érezzük, és már-csak el tudjuk dönteni, mit szeretnénk.

Béla László

 Minden hatalom az embereké.

Ez a kijelentés, nem azonos azzal a hamis szlogennel, („minden hatalom a dolgozó népé”) aminek égisze alatt, a kommunista diktatúrák elnyomták polgáraikat. Ez, mindössze annak a ténynek a megállapítása, hogy ha, és amennyiben, az emberek egységesen lépnek fel valamiért, pl. a bankok megrendszabályozásáért, vagy felszámolásáért, nincs erő, ami ezt akadályozni tudná. Az embereket, jelenleg, csak emberekkel lehet elnyomni. Ha elfogynak a hajlandók, akik ezt, pénzért megtegyék, vége az elnyomás lehetőségének, és a jogos felháborodás hatásai elleni védelemnek, minden tisztességtelen számára.

http://vilaghelyzete.blogspot.com/2012/05/kep-mely-bejarhatta-volna-hiradokatde.html

Vélemények a témában.

… mondotta volt Sztálin elvtárs az orosz munkásoknak, amikor a lenini ígéretek után, a sztálini megszorítások miatt tiltakoztak. Tárgyilagosan megállapítható, hogy a politikusok, különösen a kommunizmusból átevezett királyok és trónörökösök, rendkívül tanulékonyak. Ezt a szlogent, bölcs tanítójuktól úgy megtanulták, hogy az óta sem képesek elfelejteni, sőt, nem csak a szavak eredeti értelmében, de átvitt értelemben is használják. Úgy, mint pl. nem a bér kevés, hanem keveset dolgoztok, túl vagytok fizetve. Nem a munkahelyek hiányoznak, de ti nem akartok dolgozni, mert lusta munkakerülők vagytok, stb.

Amikor az unióba kellett beléptetni az országot, akkor az volt a duma, ki akar Bécsben cukrászdát nyitni, most meg az, hogy a frászba akarsz te cukrászkodni, amikor már cukor sincs, csak importból.

Igen!

Ez a tények egyik része, de van egy másik részük is.

Ha körülnézünk magunk körül, mit látunk? Ritka a 10 évesnél öregebb autó, épülnek új családi házak, sőt, magasabb szintűek, komfortosabbak, mint korábban. Épülnek autópályák, sőt, repkednek magánrepülőgépek. Mindezek mellett, mi adhat okot elégedetlenségre?

A tények harmadik része, ami mindig a mérleg nyelve volt, ma is az, és az is marad. Nevezetesen, hogy az emberek, mindezen körülmények között hogy érzik magukat. Ha megnézzük azt a réteget, aki kiemelkedően jól él, eszméletlenül sikeres, azt kell látnunk, hogy ezek az „életművészek” szinte kizárólag, a „rendszerváltás” óta regnált, valamely kormány holdudvarához tartoznak. Jó helyen voltak a privatizációnál, esetleg egy forintért vásároltak tönkretett (üzletileg, vezetőik által, szándékosan ellehetetlenített) gyárakat, vagy más, „szerencsés véletlen” folytán váltak milliomossá, esetleg milliárdossá. Netán vettek valamit 50  millióért bankhitelre, amit másnap eladták egymilliárdért, aztán visszafizették a hitelt, a különbözetet pedig eltették, mint az „ügyes üzlet” megtámadhatatlan hasznát.

   Van a másik réteg, aki még jól él, de rengeteget dolgozik, kiszolgálja és támogatja az előbbieket. Vannak még, az idegen befektetők. Ők, természetesen, nem csak a szép magyar lányokat akarják befektetni, mint Stroszkán a szobalányt, de jó haszon reményében, idehozzák, a mások munkájából megszerzett gigászi vagyonuk egy részét, hogy azon, olcsó bérrabszolgákat vegyenek közülünk.

Vajon, miért nem otthon próbálkoznak ugyanezzel?

Vannak még jól élők, akik meghallották a gyarmatosítás idejének szavát, és kiváló képességeiket, valahol külföldön adják el, kicsit jobb pénzért.

Mindezért vállalniuk kell, hogy magukra hagyják idősödő szüleiket, barátaikat, és mindemellett, egy idegen országban, hazátlannak és számkivetettnek érzik magukat. Az ott keresett pénzből itthon villognak, és csábítják külföldre a még itthon lévő, esetleg épp munkanélküli szakembereket. Ez, az agyelszívás triviális esete, ami egy ország teljes leépítésének utolsó lépcsője. Ez után már az következik, hogy miénk az ipar, az ásványi kincsek, a lakóépületek, a termőföldek, a vizek. Miért beszéltek ti Magyarországról? Hol van az a Magyarország, ami a tiétek?

Épp erről beszélek, és erről beszél, az a milliónyi magyar, aki borotvaélen táncolva, a kilakoltatás napjától retteg. Erről beszél a Jobbik, és erről beszélnek a hajléktalanok, akik már nem rettegnek a kilakoltatás rémétől, mert már legázolta őket, húsz év kormányainak ország pusztító politikája. Akik baksisért, engedtek az IMF. vadprivatizációs elvárásainak, akik államadósságként kamatot fizetnek a megépített, később Eu. kényszerből, felrobbantott létesítmények teljes bekerülési költsége után, mint a szolnoki cukorgyár hipermodern tárolója, stb.

Ezek a dolgok, már olyan szinten közhelyek, hogy szinte minden magyar tudja, ismeri őket. Vajon miért gondolják a világ, Magyarországon összegyűlt élősködői, hogy rajtuk kívül, itt a hülyék gyűltek egybe? Talán azért, mert húsz év óta, egyfolytában hiszünk, a hazudós bérenceiknek, és mindig közülük választunk „Magyar” Kormányt?

Lehet.

Az is lehet, hogy azt hiszik, hogy az antiszemitázós, rasszistázós dumával, az idők végezetéig el lehet rettenteni az értelmes magyarokat attól, hogy egyszer magyarbarát kormányt válasszanak?

Nem tudom, mit hisznek, de remélem rosszul hiszik.

Nagyon sokan látják már, hogy ami nálunk ma zajlik, az a nemzetközi fasizmus megvalósításának iskolapéldája. A fasizmus, a definíciók szerint, egy olyan központi hatalom, olyan állam, amely a nép támogatásával jön létre, de létrejötte, felhatalmazása után, az őt hatalomba juttató nép, erőszakos ellenségévé lép elő. Benne (a fasiszta államban) a hatalmat, egy, a gondolkodásában kisebbségnek számító csoport gyakorolja. Ez az állam, egyfolytában azt üzeni polgárainak: törvényeimmel kalitkába zárlak, minden lépésedet, lélegzetvételedet, árgus szemmel (kamerákkal, bank, és pontgyűjtő kártyákkal, csipes bérletekkel, diákigazolványokkal, akár a bőröd alá ültetetett mini csipekkel) figyelem. Minden lépésedet meghatározom, és ha rosszul lépsz, nézel, vagy levegőt veszel, megbüntetlek. Ha „főúri” elbánásom ellen lázadni mersz, elsöpörlek, megsemmisítelek.

Ahogy Móricka elképzeli.

Elég a fasiszta kormányokból. Elég a kettős mércéből. Elég a kisebbség terrorjából, és a „nagyobbság” önkényuralmából és korrupciójából.

Nekem, legalább is elég!

Remélem, a többi magyarnak is, és 14-ben, nem kell azon szégyenkeznem, hogy mások még bírják. Igaz, mi magyarok, végtelen toleránsak vagyunk, na de kérem!

Béla László

Megbukott Merkel marketingje.

  Ez a bukás, elkerülhetetlen, és szükségszerű volt, de hatásai, még később lesznek igazán láthatóak.

    Ahhoz, hogy a bukás okait megértsük, részben a német gondolkodást, részben, az arra gyakorolt világpolitikai hatásokat érdemes szemügyre vennünk.

A teljesség igényével, vissza kellene tekintenünk, a világháborúk előtti időkre, de, a folyamatok, kisebb „áldozatokkal” is érthetőkké válhatnak. Annak az örvénynek, melyben ma a világ forog, és egyre mélyebbre süllyed, mozgató ereje, a kiválasztottak hatalmi tobzódása, eszköze pedig a pénz. A körmöci arany idejében, ennek az értékére, a kiválasztottak, semmilyen hatással nem lehettek, míg mára, a módszeresen kiépített rendszereken, tőzsdéken, bankrendszereken, hitelminősítőkön át, a pénzek értékét, annak változtatását, egyértelműen kiragadták az emberek kezéből, és saját kézbe vették.

   Ez a lehetőség, a termelő, érték előállító emberek munkájának eltulajdonításához, a leghatékonyabb eszköz. Működése végtelen egyszerű,

és a tapasztalatok szerint, hosszú időn át eredményesen titkolható.

A kifosztás kulcsa, a pénzkibocsátás joga. Ahol ezt megszerezték, azt a népet, csak az Isten mentheti meg a teljes kifosztástól.  Ennek a szisztémának esett áldozatul először Anglia, majd Amerika, és sok kisebb állam.

  Európa, mint földrajzilag külön egység, és mint történelmileg, nemzetekből álló terület, viszonylag eredményesen állt ellen, ezeknek a törekvéseknek. Ezért volt elkerülhetetlen számukra, a világháborúk kirobbanásához vezető helyzet kialakítása. (merénylet, embargó stb.)

  Visszatérve a német emberek természetére, ők egy végtelen precíz, rendszerető, egységet mutató nemzet. A közösen elfogadott törvényeiket maradéktalanul megtartják, az elfogadott elveikhez, képesek fenntartás nélkül csatlakozni. Ez tette lehetővé, a manipulált körülmények között, a III. birodalom kialakulását, és a történelemben befutott pályáját. Az ismert események, és végkifejlet birtokában, a kiválasztottak, lelkiismereti terror alá vették ezt a nemzetet. Ennek a terrornak, a megosztott ország nyugati fele elég jól ellenállt, a keleti felét viszont, sikerült eredményesen megtörni.

  Hogyan tudhatott ebből Merkel, politikai tőkét kovácsolni?

A földbedöngölt kelet-németek, az országegyesítés után sem váltak, „teljes jogú” németekké. Megmaradt a kettéosztottság következménye. A jó körülményekhez szokott, gazdag nyugat-németek, másodrangúként tekintettek a csontig leszegényített „oszikra”. Ez, a politikára is rányomta a bélyegét. Polgárjogaikban egyenlő, de körülményeikben nagyon eltérő németek, megpróbálták ezt az egyenlőtlenséget felszámolni. Az „oszik”, ezt, azzal vélték megoldani, hogy a soraikból származó Merkelt támogatták, minden egyéb megfontolás nélkül. A „weszik”, úgy gondolták, hogy az elnyomás elleni harcban, jobban megedződött „oszi” vezető, eredményesebben, de legalább is eredményesen képviselheti a nemzet érdekeit. Mára vált világossá számukra, hogy ez, nem az egész nemzet felemelkedését, hanem az egész nemzetnek, a „kiválasztott” uralom alá kényszerítését fogja eredményezni.

Ezt a felismerést, illetve, ennek eredményét tükrözik, az Észak-Rajna-Wesztfáliai választások.

   A Merkel korszak, röviden le fog csengeni. A német nép is kiáll önmagáért, és visszaszorítja azt a terjeszkedést, amit az angolszász-kiválasztott invázió, ma jelent a nemzetekre, és az egész emberiségre. Ahogyan a franciák rádöbbentek, hogy az unió, nem elsősorban nekik, hanem még az őket is kirabló pénznagyhatalomnak kedvez, és letetették a hatalomból ennek az irányzatnak a képviselőit, ugyanúgy, a németek is eljutottak a felismeréshez. Ha most, a görögökkel levágják az uniós tehén egyik csecsét is, ez, csak erősíteni fogja a felismeréseket.

  Remélhetőleg, hamarosan eljutunk oda, hogy a nemzet-államok, saját érdekükben kirekesztik a gazdaságukból a globális befolyást. Nem dőlnek be a  „közös erő-nagyobb erő”, egyedül az észrevétlen elszívást támogató dumának.

A világgazdaságtól való elszakadás lehetetlenségéről szóló szlogenek, elveszítik politikai értéküket, mert Európa, és ebben az államok kirablás mentes együttműködése, vastagon képes az önellátásra, minden „kiválasztott” közreműködés, és spekulációs haszonszerzés nélkül is.

Béla László

   A folyamatos öntömjénezés, felsőbbrendűség hirdetése, majdnem elhitette velem, hogy a kiválasztottak okosak. Kétségtelenül, közöttük is vannak okos, kreatív, de leginkább gátlástalan emberek. Ezeknek köszönhetik pillanatnyilag bitorolt hatalmukat, és a világra, gátlásosabb népeknél erősebben meglévő hatásukat. Ezt, a világ, így a magyarság is, egyre világosabban látja, és egyre határozottabban elutasítja. Mindenhonnan dől a panasz az antiszemitizmus miatt. Ha viszont egy kiválasztott buta, (és van közöttük szép számmal) az annyira sötét, hogy ha a nagyságát centiméterrel mérnék, seggen ülve csókolhatná a holdat. Nem is értem, hogyan volt képes doktori címhez jutni.

Talán úgy, mint Gyurcsány? Ne firtassuk.

    Nézzük inkább, miben áll az ostobasága. Ma, amikor az élősködésük, hazugságaik, palesztinai és egyéb gyilkosságaik átlépték az emberiség tűrési küszöbét, az értelmesebbje, igyekszik rejteni gyűlölködő, bosszúálló alaptermészetét, és inkább csökkenteni próbálja a fajtájával szembeni ellenérzéseket. És akkor jön, ez a címeres balfácán, és vödörrel önti az olajat a tűzre, tönkretéve ezzel számos észlény fajtársa minden törekvését.

Szánalmas!

Később csodálkozik, hogy az általa fellobbantott tűz megpörköli?

Köszönje, hogy el nem égette, mint a zsidó-keresztény inkvizíció, annyi nagy értékű embert.

Hátulról pedig, a sok hasonló képességű, támogatja.

Az egész olybá tűnik, mint amikor az eltérő kultúrájú kupec, túl akar adni a bányából kiselejtezett lován. A vevő, megszemlélni akarván a ló járását, vezeti egy kört. A ló, nekimegy a palánknak, mire a vevő rádöbben a hibára.

Te kupec! Hisz ez a ló vak!

Jáj, dehogy vak! Nem vak az, csak bátor.

Az effajta bátorság eredményezte a háborúkat, a népirtásokat. Vajh, mikor döbbennek rá az okosak, hogy féken kéne tartsák a sötétjeiket. Ha sokat késlekednek, bizony elkésnek, mert az ilyen „hősök” az ellenfél szekerét tolják, teljes erőbedobással.

Köszönjük.

Béla László

   Magyarországon a rasszizmus, a közösség, vagy annak bármely tagja elleni izgatás, btk, által szankcionált cselekménynek számít. Szintén bűncselekménynek számít, a nemzeti, hatalmi jelkép, emlékhely, meggyalázása, ha csak a szabadságtéri szovjet emlékmű megrongálásának esetét nézzük. Jó alkalom lesz, a rasszista ügyvéd esete, a kettős mérce leleplezésére és nyilvánvalóvá válására.

   Ez, a sokak által már megfelelően minősített ember, álláspontom szerint, cselekedetével, rasszista indítékból, elkövette, a közösség elleni izgatás, a nemzeti emlékhely meggyalázása, törvényi tényállásait. Cselekedete, a rasszista indítékon túl, más motiváción nem nyugodhatott, hiszen történeti tény, hogy Horthy Miklós, különös tekintettel vette védelmébe a magyar zsidóságot. Akit zavar, szobrának  jelenléte, ahogy Gyurcsány mondotta volt, annak "el lehet menni!" Tel-Avivban, valószínűleg nem állítanak szobrot Horthynak, mert akiket védelmezett, azok a bosszújukról, és nem a hálájukról váltak híressé.

   Kíváncsi vagyok, hogy „független” igazságszolgáltatásunk, milyen álláspontra helyezkedik ebben a súlyosan nemzetellenes kérdésben. Felfedezi, és megállapítja e az elkövetett bűncselekményeket? Felfedezi, és megállapítja e, a mögöttük álló rasszista indíttatást? Mutat e példát az egyenlő mércéről, a Szabadságtéri szovjet emlékmű megsértésével egyenértékűen? (kártérítés, büntetés, bocsánatkérés a nemzettől) Önök is kíváncsiak? -mert akkor sokan vagyunk.

Béla László

   Mostanában, egyre elementárisabb erővel tör a felszínre, a megnevezés paradoxonja. Gyakran hallani, közszereplők által elmondottak kapcsán, azt a pejoratív megjegyzést, miszerint az adott ember, „nyíltan” zsidózik, cigányozik.

   Az a nyelvújító, aki ezt a kérdést ebben a formában felveti, adós marad egy definícióval. Nevezetesen, elfelejti meghatározni, a kifogásolt beszédet hogyan, milyen formában lehetne „stikában” megvalósítani. Aki csak bírál, de nem ad alternatívát, az csak kerékkötő. Minimális elvárás a közszereplésben, hogy egy bírálat mellett, jelen legyen a helyette javasolt cselekvés.

   Mennyire nevetségessé válna a Jobbik a kifogásaival, az ország gyarmatosítását, kifosztását ellenző megnyilvánulásaival, ha nem tenné hozzá,  ki kell lépni az unióból, helyre kell állítani a magyar gazdaságot, valós alapokra kell helyezni, tehát újra kell tárgyalni az államadósságot, kelet felé kell nyitni, kereskedelemben, párbeszédben, Irán, Oroszország, Kína irányába. A távolabbra nézők, még azt is hozzáteszik, hogy az uniótól szenvedő, tehát azzal elégedetlen országoknak, létre kell hozni, a Keleteurópai Föderációt, mint önálló, vámuniós közös piacot, az országonként önálló, értékálló, nem hígítható pénzzel, a spekuláció minden formájának törvényes tiltásával, a valódi szabad verseny újraélesztésével, a globalista dömping ellensúlyozására, kivédésére.

      Természetesen, lehet burkoltan „zsidózni, cigányozni”, de ez, nagyobb kárt okoz a nyíltságnál. Ha valaki elmondja, milyen mutyik, kettős mércék, néppusztító intézkedések, korrupciós lopások alakulnak az országban, mindenki azonnal tudja, ezek kiindulása, milyen fajtához kötődik. De ebből, az nem derül ki, hogy a fajtának, aki ezeket megvalósítja, csak egy része teszi ezt. Jelentős része, bár bír a fajta tulajdonságaival, mégis tolerálható, európai magatartást mutat fel. Ugyanez érvényes, a másik „kiemelten megnevezhetetlen” fajtára.

Ennek nagyobb része is tud, elfogadható életvitelt folytatni, de amikor szadista, az élet kioltásán jóval túlmutató erőszakkal elkövetett gyilkossággal találkozunk, azonnal tudni lehet, milyen fajtájú az elkövető.

    Ezek a dolgok, amikor még néven nevezni sem „polkorekt” az embereket, azért végtelenül károsak, mert egyetemleges felelősséget rónak, az egész emberfajtára, ami méltánytalan és igazságtalan.

    Az nyilvánvalóan tagadhatatlan, hogy léteznek különböző fajok az emberiségben, így a magyar társadalomban is. Ha valaki, néven nevezi, egy kifogásolt magatartásforma megvalósítóját, azt azonnal rasszistának bélyegzik.

   Ettől még nem az!

Ellenkezőleg! Védeni szándékozik az egész fajtát, az egyetemleges megítéléstől.

Ezt természetesen, csak megfelelő értelmi szinten lévő, becsületes gondolkodású emberek értik meg. Aki a zavarosban halászna, az a vádként elhangzó rasszizmust, antiszemitizmust, egyfajta ellenszérumnak hiszi, ami képes elfedni, a közösségellenes magatartásokat.

  Nem az.

Éljenek és boldoguljanak a becsületesen élő, gondolkodó, és viselkedő zsidók és cigányok, csak ne a magyarság rovására.

Béla László

     „Hun kerék-hun talp” – mondja ízes tájszólással a régi magyar közmondás, és ez így is van rendjén. Ezt a bölcsességet, a magyar, akkor szokta felemlíteni, amikor valaki, a körülményeinek, lehetőségeinek, elfogadottságának, erőteljes, gyökeres változását panaszolja. „Ja kérem! Hun kerék-hun talp.”

 Voltaképpen, ez a bölcsesség a kerék forgandóságára utal. Akkor halad a szekér, ha a kerék forog. Ha a kereket megkötik, akkor megáll a szekér. Ha  mégsem, az még rosszabb. Akkor az álló kerék csúszik a köveken, és a talp, vagyis a fakereket összetartó vasabroncs elkopik, elszakad, és a kerék, menthetetlenül széthull. Ez a tárgyi, megdönthetetlen igazság.

  II. Endre, IV. László, II. József, Horthy Miklós döntéseivel, ez a kerék, forgott.

1945-ben megkötötték, az óta áll. Az abroncs szikrázik, tüzesedik, és egyre láthatóbban kopik. El kell hát vágni a kerékkötők kötelét, nehogy a kerék széthulljon, és a lezuhanó szekér valakiben kárt tegyen.

Béla László

2012. MÁJUS 10., CSÜTÖRTÖK

Az "Igazi Obama" Készül Az Ellenállásra!

Ha Bill Brockbader-nek (más néven: Wood) igaza van, akkor Obama elnök mindvégig "velünk volt", és nem kellett volna úgy tennie, mintha nem lenne, annak érdekében, hogy megszerezze egy nagy és összetett vállalkozás kiépítéséhez szükséges információkat, melyek ahhoz szükségesek, hogy semlegesítse a Háttérhatalmat, kezdve Keener zálogjogával a FED-del szemben, valamint az elkövetkezendő tömeges letartóztatásokkal kapcsolatban.
Ha Brockbader-nek igaza van, akkor az NDAA és egyéb elnöki aláíró rendeletek, beleértve a minapi "visszavezetni az USA-t a nemzetközi jogrendhez", ezek a dolgok mind előkészítik a terepet a tömeges letartóztatások legális eljárásához.
Ha Brockbadernek igaza van, Obama elnöknek beiktatása idején nem volt fogalma arról, hogy milyen sok időbe fog telni reményt adni Amerikának és az embereknek szerte a világon, ellen kellett állnia nem csak a Kongresszus mindkét háza részéről történő folyamatos visszahúzásnak, de a rágalmazásnak is azoktól, akik hittek benne, és persze a háttérerők által uralt internet-média kettősének negatív pr-kampányának is.

Ha Brockbader-nek igaza van, ezek az információk neki is újak, és az első jel amit Obama küldött a Cabal-nak a szándékairól az a kolumbiai szexbotrány, mely arra lett felhasználva, hogy megsemmisítsen számos tagot a testőrei közül,mert ők a probléma részeit képezik.
A következő jel meg lesz adva ebben a hónapban (2012 Május) a NATO- és a G8-ak csúcstalálkozóján.
Ha Brockbader-nek igaza van, Matthew, Salusa (szíriuszi lény), és Steve Beckow egyöntetüen állítják, hogy Obama "jó fiú" és olyan védelem alatt áll, melyet a Háttérhatalom soha nem tudna felvonultatni!
A cikk írója kéri, hogy kísérjük figyelemmel a videósorozatot, hiszen abból fontos információkat tudhatunk meg. Amikor a tömeges letartóztatások megindulnak, kulcsfontosságú lesz, hogy közülünk elegen ismerjük a valódi szándékot, azért, hogy ellensúlyozva legyen a masszív dezinformációs kampány, ami az eseményt követi.
Figyeljenek! A katonaság és a rendőrség segíteni fog a béke fenntartásában, mialatt ez a történelmi nagytakarítás folyamatban lesz.
Az a terv, hogy a szolgáltatások rendben működjenek tovább. Az elosztási rendszer védve lesz, habár lehetnek fennakadások.
Fontos, hogy legyen otthon extra étel, víz, teli tank a kocsikban és persze tudjunk adni azoknak, akik tőlünk kérnek ezekből az alapvető dolgokból.
Ha Brockbader-nek igaza van, 2-3 napon belül a tv visszatér a rendes kerékvágásba, és hatalmas oktatás veszi kezdetét, a valódi történelemről, beleértve 9/11-ről, a Kennedy-gyilkosságról. A nagyközönséget a döbbenet le fogja taglózni, ahogy az alaposan agymosott világnézetét egy pillanat alatt elsöprik.
Az egész hadművelet - Brockbader és Drake szerint - mialatt a bankok zárva lesznek, a pénzügyi rendszer teljesen le lesz állítva és később teljesen új alapon kerül újraindításra.
A világszintű hadműveletek a bennfentesek információi szerint Május-Június környékén kezdődnek.
Azt kérdeztük Drake-től, hogy vajon megvan-e a technológia, ami a fukushimai atomerőmű kitisztításához kell, ő igennel válaszolt. Ezzel egyidejűleg számíthatunk a "közzététel-re", mely felfedi a földönkívüliek jelenlétét, ami egy újabb sokk lesz az emberiség számára!

Obama mindvégig "fehérkalapos" volt, de mindvégig úgy kellett tennie, mintha "feketekalapos" lenne, annak érdekében, hogy megdöntse a sötét hatalom több évszázados rémuralmát!

Fordította és bejegyezte:Magellán

http://kauilapele.wordpress.com/2012/05/07/dr-ann-kreilkamp-ph-d-5-7-12-is-the-real-obama-about-to-stand-up/ 

 Kuala Lumpur Malaysia 2012 Május 11:

http://the2012scenario.com/2012/05/war-crimes-tribunal-finds-bush-and-associates-guilty-of-torture/?utm_source=rss#038;utm_medium=rss&utm_campaign=war-crimes-tribunal-finds-bush-and-associates-guilty-of-torture 

  Az igazság elferdítése, elhallgatása, éppen olyan hazugság, mint valótlan dolgok, tényként való állítása.

  Ma, egyes médiaszereplők, saját elhatározásukból e, vagy politikai nyomásra, de gusztustalanul vaskos hazugságokat engednek meg maguknak, a háttérvédelem biztos tudatában. Én, nem lennék olyan biztos, ennek a védelemnek a jogosságában.

  Trianonban, mint azóta már többször is, magyarnak mondott vezetők, gazul elárulták a hazájukat, de a nemzetközi tolerancia, mégsem ment el odáig, hogy ezt az árulást, teljes mértékben szentesítse, és örökérvényűen támogassa.

  Ezért van a trianoni békediktátumnak egy passzusa, amely arról rendelkezik, hogy az érvénybelépést követő 50. évben, az elcsatolt országrészeken, ügydöntő népszavazást kell tartani. Ennek eredménye kell, hogy meghatározza, az adott területek további hovatartozását.

  Amikor elérkezett ez az idő, Magyarországnak, egy szovjet fegyverekkel hatalomra juttatott, nagyrészt elmagyartalanodott kormánya volt. Mivel, a Szovjet-uniónak sem volt érdeke, a magyar sérelmek orvoslása, a központi politikai döntés úgy szólt, el kell szabotálni a népszavazásokat, nem is nagyon kellett erre, az akkori magyar kormányt presszionálni. Az óta sem akadt legitim Magyar Kormány, aki követelte volna ezek megtartását.

  Az első, szabadon választott, legitim, valóban magyar vezetésnek, első és elengedhetetlen feladata, hogy ezt megtegye. Ezzel szemben, a mai Magyar Kormány, éppúgy büntetni akarja Trianon elutasítását, mint a holokauszt tagadását. Nekem ez egy kicsit egybecseng, sok más, ki nem mondott dologgal.

  Egy szerződés, mint a trianoni is, ha már aláírták, és nem mondták fel, minden részében végrehajtandó. Lehetetlen, hogy egy részét végrehajtsák, míg más részét elszabotálják.

    Ez okból, az első legitim magyar kormánynak, elsődleges kötelessége követelni, hogy vagy egészében tekintsék semmisnek, a trianoni diktátumot, és minden más megfontolás nélkül állítsák vissza Magyarország történelmi határait, vagy egészében hajtsák azt végre, beleértve az ügydöntő népszavazásokat is.

  Aki mást mond, az nem mond igazat, az igazság viszont olyan természetű, ami minden körülmények között megkeresi, és meg is találja magának, a felszínre vezető utat. Nem kérünk, a jogainkat korlátozó törvénymódosításokból! Nem akarunk ezzel is, jobban hasonlítani a „szabadság hazájához”!

Béla László

…jobban, mint szeretnénk.

Mihez?

A „szabadság” hazájához, Amerikához. Választott vezetőink, mindent megtesznek azért, hogy mielőbb utolérjük, a kérdés csak az, vajon akarjuk e?

Szerintem nem.

Magyarország az elmúlt ezer évben önálló, sőt közép-Európában, hosszú időn át meghatározó tényező volt. Így volt ez kultúrában, technikában, technológiában  tudományban és haderőben egyaránt. Természetesen, voltak, vannak és lesznek próbálkozások, olykor iszonyúan gorombák is, a magyar gerinc megtörésére.

Talán a leggorombább, a gnosztikus őskeresztény magyar vallás szétverése, a zsidó-keresztény vallás elterjesztése volt. Tűzzel, vassal, vérrel rajzolta az utat az inkvizíció, de azt is túléltük. Később, a Spanyolországból száműzöttek, beépülvén a török-oszmán hatalomba, létrehozták a kor legagresszívebb haderejét, amivel szemben, éppen mi védtük Európát. Alaposan kivérezve éltük meg, hogy az oszmán világbirodalmi törekvések haderejének támadó éke, három részre szakította hazánkat. Százötven évig nyögtük az igát, de abból is kitörtünk.

Az ehhez nyújtott, némi osztrák segítség fejében, az osztrák kiválasztottak tették kezüket hazánkra. Azt is sikerült felszámolni, de a bosszú, Trianon, nem maradt el. Horthy, ebből a helyzetből is fel tudta állítani az országot, de ami utána következett, abból a legnehezebb felállni. Magyarok vagyunk, ebből is felállunk.

Bátran szembeszálltunk, a világ, akkor legerősebb szárazföldi hadseregével 56-ban. Csúful cserbenhagyott akkor a „szabadság hazája és élharcosa” bennünket.

A szovjet fegyverek árnyékában végrehajtott terror mögött, ugyanaz az erő állt, mint István király, és minden későbbi magyargyilkos mögött.

Miért lehetséges, hogy mi, mindig beszállunk, a bennünket pusztítani szándékozók hintájába?

Egyetlen oka van ennek. A magyarok bizalma, jóhiszeműsége, és békés természete. Mindennek, úgy ennek is meg van a józan határa. Úgy tűnik, eddigi megpróbáltatásaink elegendőek voltak arra, hogy végre meghúzzuk ezt a határt.

Elegendőek, hogy végre, legalább egy kicsit, gyanakvóak legyünk. Ne higgyünk el mindent, fenntartás nélkül, amit a tv. mond, és ne gondoljunk hazugságnak mindent, amit más forrásból ismerünk meg, de a tv. bölcsen hallgat róla.

Talán már észrevesszük, hogy a médiákat a félretájékoztatásunkra használják fel. (kevés kivétellel)

Hogyan is állunk ezzel a hasonlatossággal, ami Amerikát illeti?

Egyre közelebb állunk egymáshoz. Igaz, még mérföldekre le vagyunk maradva, de a „rendszerváltó” kormányaink, az utat már kikövezték, és masszívan terelnek bennünket előre ezen.

A vadprivatizáció okán, a munkahelyek tömeges elvesztésében, már meg is előztük, de sok kérdésben, még messze mögöttük kullogunk.

A „szabadság” hazájában, terrorizmus gyanúja miatt, már bárki a nyílt utcáról elhurcolható, bármeddig, minden ítélet nélkül fogva tartható, sőt, elnöki utasításra, bárhol „levadászható”. Úgy mint Bil Laden, J.F.Kennedy, ja, utóbbit, csak úgy, minden ok nélkül, nem terrorizmus vádjával vadászták le, mint a Hamasz vezetőjét Dubaiban.

Szóval, nálunk még kínos, bizonyíték nélkül évekig börtönben tartani valakit, de azért, már előfordult. Haladunk a példa nyomában.

Súlyos lemaradásunk van a koncentrációs táborok építésében is. „Példaképünk” a saját területén, a III. Német Birodalmat megszégyenítő számú, méretű, és technikai felszereltségű koncentrációs tábort épített. Eleinte azzal etették a lakosságot, hogy ezek a FEMA táborok, a katasztrófahelyzetek polgári áldozatainak elszállásolására épültek. Mára elmúlt a szégyenlősségük. Már nyílt titok, hogy a hatalom, polgárháborúra készül a saját választói ellen, és ezekbe a táborokba, a gondolkodó amerikai polgárokat akarják zárni „átnevelés” céljából.

Nálunk, ez még gyerekcipőben jár. Igaz, a Fidesz is eltervezett Ócsa határában egy hasonlót, de koránt sem pengedrótos, elektromos kerítéssel, őrtornyokkal, géppuskákkal. Ezt, a bankok által kilakoltatottak számára tervezték, de még terv is maradt. A megvalósítás költségeiből ugyan, ki lehetne fizetni az elszállásolandók adóságát, de akkor azzal a pénzzel, nem hizlalhatók a holdudvar, építő cégeinek nyereségei.

Mára világossá vált, hogy a béke, és a szabadság szószólói, ennek a kettőnek a legesküdtebb ellenségei. Nyilvánvaló, hogy agresszióval, vagy belső felfordulás megszervezésével, és annak későbbi külső, fegyveres támogatásával, mindent megtesznek, a szabadság elfojtásáért, a béke felszámolásáért. A nekik nem tetsző embereket, egyenlőtlen küzdelemben, gátlástalanul legyilkolják, és ettől, még hős kommandósnak kiáltják ki a gyilkosokat. Nemzeteik érdekeit védő vezetőket, az aknamunkával kirobbantott háborúk hadvezéreit, sorra állítják „bíróság” elé, miközben, ma is működő, bosszúálló tömeggyilkosok, a dicsőség fényében ragyoghatnak. Az emberiség, egyre inkább átlátja ezt. Az, a világszerte rohamosan növekvő elutasítás, ami ezekből a tényekből fakad, meg fogja törni a bajkeverők uralmát. Már látszik remény arra, hogy végre, az igazság nevében, a megépített koncentrációs táborokba, azok megrendelői kerülnek majd. Maroknyi aberrált bosszúálló, nem tarthat félelemben és elnyomásban, békés nemzeteket, milliárdszámú emberiséget. Az arcátlanság, már az eget ostromolja, és az ég, nem hagyja magát… Egyetlen, jóérzésű ember, sem akar már a vádlottak padján, mondva csinált háborús bűnösöket látni, miközben a valódi bűnösök, a harcok kirobbantói, ítélkeznek felettük, az erő pozíciójából. Az erő, az emberiség kezében van, és egyre nehezebb azt bitorolva, az emberiség ellen kihasználni. Nincs erkölcsi alap az ítélkezésre sem, ameddig a koreai, vietnami, balkáni, afganisztáni, iraki, líbiai, szíriai, és palesztinai tömeggyilkosokat el nem ítélik. Megelégelte a világ, a „kiválasztott” kettős mércét.

Mi, magyarok, mintát adtunk és adunk a világnak a türelemből. Hiába a kiáltó igazságtalanság, a nyilvánvaló kettős mérce, nem vagyunk hajlandóak egymásnak esni, hogy ennek ürügyén, a „béke őrei” halomra gyilkolhassanak bennünket, mint legutóbb a líbiaiakkal tették. Ébrednek a népek, és ezzel szorul a hurok, a bajkeverők nyaka körül. Nem legyilkolják, de kirekesztik őket.

Látszik az ébredés Görögországban, Franciaországban, de lappangó erőként, minden nép között, ott a józan felismerés. Nem bántják a békákat, de lecsapolják a mocsarat. Számunkra sincs más út, hisz nem akarunk, eddigi uraink szintjére süllyedni. 

Béla László

  Korábban írtam, miként akarja a globalizmus eszelős világuralmi törekvése, az emberiséget, a bankoligarchák háziállatainak szintjére szorítani. Miként akar korlátlan ellenőrzése alá vonni mindenkit.

   Ez, sajnos, nem agyrém, de konkrét, nyomon követhető törekvés, amit egy lassú folyamatként próbálnak lenyomni az emberek, nemzetek torkán. Azért nem egyszerre, mert ha máról holnapra előállna bárki, hogy márpedig kötelezően minden emberbe kutyacsipet ültetnek, annak jó esélye lenne a meglincseltetésre.

   Hogyan kezdődött?

Természetesen, a technikai feltételek kialakulásával.

Amikor ez elektronikus adatkezelés, felváltotta a lyukkártyás rendszert, már bontakozni kezdett a törekvés. Kitalálták, és különböző módszerekkel népszerűsíteni kezdték a bankkártyákat. Ez azzal járt, hogy ha egy bankkártyát betoltam egy terminálba, abban a pillanatban, a teljes nacionálémmal együtt, minden, a rendszerhez tartozó terminálon, megjeleníthetővé vált, hol mikor, milyen tranzakciót hajtottam végre. Ezt az infót a rendszer eltárolta, és bármikor visszakereshető volt a sor, ami rám, ill. az adott kártyára vonatkozott.

Ez után következtek a mobiltelefonok, amik akkor is nyomon követhetők, ha nem használják azokat. Ha tartozik hozzájuk áramforrás, a rendszer a bejelentkezés erejéig elindíthatja azokat, hívhatja, vagy csak megfigyelheti. Ha a tulajdonos nem akarta nyilvánosságra hozni a pillanatnyi tartózkodási helyét, ki kellett vennie az akkut.

Hol tarunk ma?

Általánosan a vazallus irányítású munkahelyek, bérfizetés megtagadásának terhével, dolgozóikat bankkártya, bankszámla használatára kötelezték.

Már a mágnesszalagos kártyák korában is, mindenkiről tudták, mennyi a  jövedelme, hol, mikor mire, mennyit költ. Van e megtakarítása? Ha valakinek a vártnál több volt, ez a hír, valami „véletlen” folytán eljutott a cégéhez, és rövid úton csökkentették a fizetését. Mostanra, kitalálták a csipes bankkártyát.

Már nem kell terminálba tolni, hogy lekérjék róla az adatokat. A rendszer GPS módjára nyomon követi, ellenörzi a forgalmát, helyét, a tulajdonos adataival együtt. Most már, hiába hagyja otthon a polgár a mobilját, ha magával viszi a bankkártyáját, ugyanúgy figyelik, ha akarják. Már a gyermekeink diákigazolványa is ugyanilyen, de jön az elektronikus útdíj, és még egy sor más „ésszerűsítés” aminek kapcsán, mindenki kénytelen lenne, valamelyik nyomkövetőt magával vinni.

    Ha ezt is benyeltük, - és hiszik, hogy be fogjuk -  jön, a közalkalmazottak számára kötelező kutyacsip. Egészen pontosan nem kötelező, de anélkül, majd nem lehet közalkalmazotti státust betölteni, mert ugye, az intézmények biztonsága, a belépés ellenőrzése, meg az egészségi állapot monitorozása, és még ki tudja hány hazug duma.

  Nem kell ezt megvárni! Sokkal előbb kell őket semlegesíteni, mintsem ezt megtehetnék. Ezek mindenkit becsippelnének, mert akit sikerül, az képtelen lesz a tudati felemelkedésre, és örökké, az ő szolgájuk marad, ameddig táv irányítva

„ ki nem kapcsolják”.

Szerintem, nem kell ez nekünk. Inkább örüljünk, ha segítenek őket eltakarítani, és élhetünk békében, nyugalomban, jólétben, biztonságban, egyenlőségben, becsületes munkánk után. Én, biztosan nem fogom hiányolni egyiket sem.

Béla László

 Nem lesz rá idejük…

   Azt hiszem, senki előtt nem kell bizonygatnom, hogy ma a Földön, nem a közjó, a tisztesség, és a becsület, egy szóval, nem a szeretet uralkodik. Ezt, néhányan egetverő sikernek, sokan jó érvényesülési lehetőségnek, de nagyon-nagyon sokan, Isten csapásának élik meg. Az igazság mélyre van eltemetve, és aki kiásná, azt a hatalom fasisztának, első számú közellenségnek hirdeti.

Nem csoda, ha nehezen jutnak szóhoz, és elveiket akkor is, csak „csendes szóval”^{(kevés következménnyel)} hirdethetik. Van viszont egy érdekes körülmény.

Mindazt, ami ma történik, több, mint ezer éve pontosan tudták, le is írták, hogy előre jelezzék. Igaz, ezeket az iratokat azóta többször fordították, „szerkesztették” és cenzúrázták, de ha a legrégibb fordítást nézzük meg, sokhelyütt találjuk meg benne, a mai események pontos leírását.

Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj [Zsolt. 96,11. Ésa. 49,13. rész 8,13.9,2-12.11,14.] a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.

   Igaz, az első mondatban látszólag van némi ellentmondás, hiszen valakik, már Földünk egét is rendszeresen és szándékosan becsíkozzák, ezzel azonban nem tudnak az „ég lakóinak”ártalmára lenni. A Föld és a vizek viszont, láthatóan a gonosz áldozataivá váltak. Elképzelte e már valaki, mennyi gonoszság, és kapzsiság kell ahhoz. hogy ezertonnányi halat halásszanak ki a tengerekből, és azokból, az iszonyúan természetellenes körülmények között tartott haszonállatok táplálására, hallisztet készítsenek. Figyelmen kívül hagyva a fajok kipusztítását, az öko egyensúly művi felborítását. Ugyanezt művelik a földekkel. Ameddig a szem ellát, sok ezer hektáros monokultúrákkal, azok vegyszeres kezelésével, kizsigerelik a föld, termő erejét, ugyanakkor, az olcsósága miatt, magyar kukoricával fűtenek német kazánokat. Elképesztő! Ez a rablógazdálkodás, most éli fénykorát, és rohamosan válik egyre erőszakosabbá, mert akik mögötte állnak, tudják, hogy lejárt az idejük. Ezer évet kaptak. Nagyon jól használták ki, hisz mára, csaknem korlátlan uraivá váltak a világnak.

13,4 És imádák a sárkányt, a ki a hatalmat adta a fenevadnak; és imádák a fenevadat, [rész 11,7.17,8.] ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? kicsoda viaskodhatik ő vele?

  Ha a bibliát olvassuk, folyamatosan szimbólumokba, azonosíthatatlan elnevezésekbe ütközünk. Olyan az egész szöveg, mint egy több ismeretlenes n. fokú egyenlet, a behelyettesítés előtt. De, ha csak, akár részleteit is behelyettesítjük, az a rész, azonnal értelmet nyer. Ha a fenti idézetbe, a sárkány helyére behelyettesítjük a bankokat, bankárokat, és a fenevad helyére az értéktelen hamis pénzt, vagy szimplán a pénzt, azonnal értelmezhetők a mondatok, a mai ember számára.

13,7 Az is adaték néki, hogy a szentek ellen hadakozzék, és [rész 11,7. Dán. 7,21.] őket legyőzze; és adaték néki hatalom minden nemzetségen, nyelven és népen.

Ha a szövegnek ezt a részét is a pénzre, és annak uraira vonatkoztatjuk, lehet e ma, ennél nagyobb igazságot megállapítani a Földön?

13,16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra[rész 19,20.] bélyeget tegyenek;

Ki ne hallott volna már, a mikro-technológiában kifejlesztett rizsszemnyi csipekről, amit házi-kedvenceink megjelölésére már tömegesen használnak.

Na és? Ha hallottunk róla, hogy jön ez ide?  Ha behelyettesítjük, a bélyeg helyére a csipet, máris érthető. Tudjuk e, mit tudnak ezek a szerkezetek?

Szerintem, egy részét sem mindenki. Egy csippel megjelölt eszköz, vagy ember, pillanatnyi földrajzi helye, műholdas rendszeren, 10 cm pontossággal meghatározható, akár egy mobiltelefon. Túl ezen, megfelelő csip, elektronikus távirányítással, bármit megtehet egy élő szervezetben. Meghamisíthatja a látott képet, más képet vetíthet, mint a valóság, befolyásolhatja a tudatot, a szándékot, és nanorobotokat juttatva a szervezetbe, távirányítással meg is ölheti.

Ez, a sátán bélyege, és aki elfogadja, örökre annak kiszolgáló szolgájává válik.

Ez, a végső cél. Megszüntetni a szabad akaratot, és engedelmes szolgává, feleslegessé válása esetén, gombnyomásra elpusztíthatóvá tenni minden embert.

13,17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad [rész 14,9.11.] bélyege van, vagy neve, vagy nevének [vers 18.] száma.

Itt, még mindig a csipekről szól a szöveg. Meg kívánják szüntetni a készpénzt. Ezek a csipek, bankkártyaként is funkcionálnak. Erőszakos elterjesztésükkel szembeni ellenállás, akkor lesz a legerőtlenebb, ha vásárolni, csak ezek segítségével lehet. Ezért kell kizárni a globális élelmiszermonopólium kialakításának, még a lehetőségét is. ha ezek egyszer úgy döntenek, hogy csak csipre adnak élelmiszert a boltjaikban, mindenki éhhalálra van ítélve, akinek nincs „nyomkövetője” , vagy alternatív élelemforrása.

14,9 És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és [rész 13,16.] bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,14,10 Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába

Még mindig a csipről van szó. A teremtő Isten, nem akarja, hogy egyetlen teremtet entitása is, a sátán irányítható, akarat nélküli rabszolgájává váljon. Elutasítja, de legalább is, külön kezeli azokat az embereket, akik ezt megteszik, bevállalják. Sajnálatosan, számos országban vannak már emberek, akik önként, dalolva csippeltetik be magukat, mint egy kutyát, sőt, kérkednek is vele, több fiataltól hallottam, hogy szórakozóhelyen, lazán fizetnek a kézfejükkel – mondván – lám, mennyivel egyszerűbb nekem. Én szánom őket, mert örökre, és visszavonhatatlanul elkötelezték magukat a sötét oldal mellett. Hogy miért? Ezért.

16,2 Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély [2 Móz. 9,10.11.] azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. [rész 13,14.16.17.]

Ugyan, honnan tudhatták volna a biblia írói, hogy milyen tulajdonságai lesznek ezer év múlva egy mütyürnek? Pedig tudták, de legalább is leírták.

  Hogy mi, ma tudhatjuk, az, az informatika világában természetes. Ennek a kütyünek, működéséhez villamos energiára van szüksége, ezt, egy lítium akkumlátor szolgáltatja, amely, a test, hőmérsékletváltozásaiból meríti az energiát, amivel folyamatosan feltölti önmagát. Ezért kell a kézfej, vagy a homlok bőre alá telepíteni, mert ez a két területe az emberi testnek, ami leggyakrabban, és legnagyobb mértékben változtatja hőmérsékletét. Gyártáskor, a „kütyü” egy sejtfalhoz hasonló szemipermeábilis hártyazacskóba kerül. Ez elzárja az anyagát a szervezet anyagaitól, de nem akadályozza a működését. Ez a hártya, nagyon sérülékeny. Telepíteni is csak úgy lehetséges, hogy érintés nélkül, felszívják egy fecskendőbe, fiziológiás sóoldatban úsztatva, és egy beszúrt vastag tűn át juttatják a bőr alá. A szervezet, felszívja, a nyirokrendszeren át eltávolítja az oldatot, marad a kütyü. A tű, mechanikai sérülést okoz, ami sejtek sérülését jelenti. Ezt a szervezet, évezredes módon kezeli. Eltávolítja a sérült sejtek „romjait”, és új, egészséges sejtekkel zárja körül az idegen tömeget.(betokozza) Ezzel a sátán bélyege, elfoglalta örökös helyét a szervezetben. Ott élősködik, mint elterjesztői az emberiségen, és éppen olyan eltávolíthatatlan. Ha netán, a gazda mégis eltávolítaná, ez, csak sebészi úton lehetséges. Mivel az egész kütyü álaga, nagyon hasonlít az emberi szövetek álagához, és a szervezet be is tokozta, nincsen olyan finom sebészi eljárás, ami közben, a kütyü hártyája meg nem sérülne. Megsérül, így az akumlátorának lítium tartalma érintkezik az emberi sejtekkel. Ez olyan mérgezést eredményez, ami gyógyíthatatlan fekélyeket generál. Így már érthető, hogy ha valaki egyszer eljegyezte magát a sátánnal, az örökre a jegyese marad, és nem számíthat a teremtő Isten támogatására.

Mindezek létrehozása, elterjesztése, nem megy napok, de még hónapok alatt sem, ezért írtam a címben, „nem lesz rá idejük”, mert annyi már nincsen, ami ehhez kellene.

Béla László

   A magyar, a világ jámbora. A Föld letűnt korszakának, az erőszak, a hazugság a csalárdság korának, a vaskornak legnagyobb vesztese, és én, mégis büszkén, és boldogan vagyok magyar. Ahogyan jellemző ránk a vendégszeretet, a végtelen tolerancia, melyet a világ legtöbb helyén ismernek és nagyra tartanak, úgy vált jellemzővé, a panasz, évszázadok alatt, kegyetlen sorsunkért. Nincs a világban még egy nemzet, akit, annyit gyötörtek, pusztítottak, fosztogattak volna, és én, mégis hálás vagyok Istennek, hogy magyarnak születtem, születhettem. Magyarnak lenni, magyarnak születni, az univerzum kitüntetése, viseljük büszkén.

Tanulni jöttünk.

Megtanulni az önmérsékletet, az emberek szeretetét, a megbocsátás, és ajándékozás örömét, a legsúlyosabb gyötrelmek között is. Nem elég, a Kárpát-medencébe születni, itt élni magyarok között, de lelkünkben, gondolkodásunkban kell magyarrá válnunk, életünk során. Ez nehéz, gyötrelmes életút, és nem is sikerül mindenkinek. Sokan, nem is ezért jönnek. Vannak köztünk, akik hatalmi tobzódásukat kiélni. Kegyetlenség iránti vágyukat beteljesíteni születnek közénk. Hiába esznek magyar kenyeret, szívnak magyar levegőt, szívükben soha sem válnak magyarrá. Nekik ez a feladatuk.

Hogyan ismerhetnénk meg, az emberi gonoszságot, hogyan tanulhatnánk meg, az érdemtelen ember szeretetét, ha nem lennének közöttünk, akik megmutatják nekünk, milyenek azok az emberek, akiket nehéz szeretni.

Akik most, a váltás korában élünk ebben az országban magyarként, boldogok lehetünk. Sok évszázad munkájának, szenvedésének díját nyerjük el.

Ameddig, a közénk született, lelkében magyarrá válni képtelen embereknek, az volt a történelmi feladatuk, hogy gyötörjenek, nekünk a korszak végén az, hogy megmutassuk, miként kell szeretettel, emberséggel úrrá lenni a gonoszság felett.

Hálás vagyok a teremtőnek, és mindannyian hálásak lehetünk, hogy mindennapi kenyerünkről gondoskodott, bármi zajlott is körülöttünk. Hálás vagyok, hogy nem kell átélnem, miként omlik össze, a mások feletti hatalmam, ami soha sem volt. Nem nézem végig, miként értéktelenedik el a vagyonom, amire a hatalmamat építettem, mert az sem volt. Hálás vagyok azért, hogy kenyeret adhatok majd, a nagy nélkülözések idején annak, aki az utolsó bőrömet is lehúzta, mert magyar lelkemnek, ez, az igazi boldogság.

  Hálás vagyok a teremtőnek, hogy éltetett, hogy megéljem a váltás korát, és hálás lehet mindenki, aki lelkében is magyar, hogy „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán”

Béla László

     Szerencsére, Magyarország, nem a hülyék országa, csak mások nézik annak. Kétségtelenül, jellemző toleranciánkból, és egy sor, hazugul hirdetett, és általunk igazságként elfogadott állítás miatt, magunk is adtunk némi tápot ennek a feltételezésnek, de attól, még nem lettünk valóban hülyék. Ideje korrigálnunk, ne hihessenek rólunk ilyet.

     Mindezt miért lehet megállapítani?

Nézzük csak, mi is az állam, ami bennünket, polgárokat, ilyen sötét megítélés terhe alá helyez?

… az a szervezet amely rendelkezik „a fizikai erő legitim használatának monopóliumával egy adott területen belül”, amely tartalmazhatja a fegyveres erőket, társadalmi szolgáltatásokat, állami bürokráciát, bíróságokat és a rendőrséget. – a  Wikipédia mai állítása szerint.

     Tanítottak nekünk már mást is, a Marxista oktatásban: „Az állam, a mindenkori uralkodó osztály erőszakszervezete, amely a hatalomból kirekesztettek erőszakos elnyomására szolgál.

   A valódi, legitim állam meghatározását senki sem hirdeti. Ezt megfogalmazni nem „polkorrekt” lépés. Az ilyen állam, a területet fenntartó polgárok összességének felhatalmazott szervezete. Feladata, a rend, és a biztonság szavatolása, a polgárok tulajdonának védelme, a közigazgatás megszervezése és igazságos működtetése. Legitimitása addig áll fent, ameddig az adott feladatait megfelelően ellátja, az állampolgárok többségének elégedettsége mellett.

Ha a polgárok az adott állam területén elégedetlenségüket fejezik ki, tüntetnek, tiltakoznak, ezzel az állam elveszíti legitimitását. Közvetlen, elkerülhetetlen következményként, az államot meg kell újítani, feladatának ellátására ismét alkalmassá kell tenni. Ezt, azonnali választások kiírásával lehet megtenni.

     Sokan emlékeznek még arra az időre, amikor Olaszországban, egy-két havonta voltak választások. Az ilyen helyzet, egyfajta útkeresés, a legelfogadottabb vezetés megteremtésére. Így működik a demokrácia.

     Az államhatalom kisajátítása.

Kisajátították az államhatalmat azon a területen, abban az országban, ahol az állam, a polgárok általános érdekei ellen működik, intézkedései ebben az irányban hatnak, figyelmen kívül hagyja a polgárok tiltakozását, nem hajlandó a megújulásra, sőt, az ilyen törekvéseket erővel, illegitim karhatalommal igyekszik elfojtani.

      Az államhatalom kisajátításának megszüntetése.

Az államhatalom kisajátítása az egész társadalom számára sérelmes, ezért e kisajátítás megszüntetésének, számos módja létezik.

   A legtermészetesebb a spontán forradalom.

Ez, akkor szokott bekövetkezni, amikor a hatalom közeléből, annak kisajátítói, minden, potenciálisan változást szorgalmazó politikust, vezetőt, eltávolítanak, és a nép, széles rétege döbben rá arra, hogy az állapot tovább nem tartható. Mindenki, saját sérelmeivel van elfoglalva, de még nincs egységes fellépés.

Ezekben az esetekben lehet arra számítani, hogy egy-egy elégedetlen csoport megmozdulásához, más csoportok csatlakoznak, és ennek láttán, a szervezetlen polgárok, spontán, tömegesen teszik magukévá a forradalom elkerülhetetlenségének gondolatát, és tömegesen kezdik támogatni azt. Ilyen volt az 56-os magyar forradalom is. Általában, súlyos véráldozatokkal jár. Mindkét oldalról, ártatlan, jó szándékú emberek is áldozatul esnek, a hatalmat kisajátító vétkesekkel, egy tekintet alá kerülve.

  A katonai puccs.

    Kevésbé gyakori módja, a kisajátított államhatalomnak a nép által történő visszaszerzésére, a katonai puccs. Az ilyet, a nép fiaiból álló nemzeti hadseregek képesek végrehajtani. Ha a nemzeti hadsereg vezetői, érzékelik, hogy az őket irányító politika nemzetellenes döntéseket hoz, elnyomja a nép ez irányú tiltakozását, esetleg ehhez, épp a hadsereget akarja igénybe venni, puccsot hajtanak végre. Karhatalommal távolítják el, a hatalmat kisajátító vezetőket, ideiglenesen katonai közigazgatást vezetnek be, és ellenőrzött, tisztességes választások után adják át a hatalmat, a megválasztott, immár legitim kormánynak, aminek ismét hajlandók önmagukat alárendelni. Ilyen puccs indulhat ki, a politikusok tisztességtelen lépéseit átlátó katonai vezetőktől. Ehhez, természetesen, elengedhetetlen, a legénységi állomány teljes és egységes támogatása. Ezt, egy puccs vezetőinek, nagyon körültekintően fel kell mérni, mert ennek hiányában, a kisajátított politikai hatalom felülkerekedhet, és parancsmegtagadásért kivégezteti a vezetőket. Kiindulhat egy puccs, a legénységi állományból, az egyszerű nép fiaitól is. Ilyenkor, az állomány, (jobb esetben) lefegyverzi a parancsnokait, és új parancsnokokat kijelölve, vagy önjelölt új parancsnokokat támogatva, hajtja végre a puccsot. Ennek elkerülése érdekében számolták fel, a mi hallgatólagos beleegyezésünkkel, a magyar hadsereget.

   A polgári engedetlenség.

A kisajátított, a lakosság kezéből kicsavart államhatalom visszaszerzésének, nem a legcélszerűbb módja. Lényege, hogy az állampolgárok, figyelmen kívül hagyják az állam rendelkezéseit, nem teljesítik állampolgári kötelességeiket.

Nem fizetnek adót, nem szolgáltatnak adatokat, bojkottálják az állami, vagy az állam által támogatott intézményeket. Kilépnek az állami intézmények, mint közigazgatás, rendőrség, egészségügy, oktatás, honvédelem szolgálatából.

Ennek hatására, az állam, képtelenné válik, tényleges feladatainak, még látszólagos végrehajtására is. Rövid úton összeomlik, de az összeomlás, magával rántja az egész társadalmat egy olyan anarchiába, ahol, még választások sem lehetségesek normális módon.

    A demokratikus kormányváltás

Ez, a kisajátított államhatalom, lakosság számára való visszaszerzésének, leg rendezettebb, és legkisebb zűrzavarral járó módja. Ha egy állammal, kormánnyal szemben, a nép, a lakosság, tömeges tüntetéseken bizalmatlanságot nyilvánít ki, egy becsületes kormány, azonnal felajánlja a lemondását. A hatalmat kisajátító, a nép kezéből kiragadó kormányok, általában nem ilyenek.

Bízva a velük együttműködésben álló kisebbség támogatásában, megpróbálják a lakosság elégedetlenségét, rendbontó csőcselék akciójaként feltűntetni, és karhatalommal elfojtani. Vezetőit, közönséges bűnözőkként bebörtönözni, félreállítani. Jó példa volt erre a 2006-os gyurcsányi ^{(ez nem tulajdonnév, hanem egy jelző, akkor is, ha a helyesírási program hibának jelölte)} pogrom. Ezt Gyurcsánytól, Bajnaitól, de még Orbántól is hiába várnánk. Nehéz, az állammal szemben, jogi alapon, bizalmatlansági indítványt tenni. Ezt jól kitalálták, még a gengszterváltásnál az elődök, akik az óta is, a tőke hűséges kiszolgálói idegenben. A …ba, amit kevertek, a magyar népet hagyták. Hogy abból kikerüljünk, és még a bűzét is lemossuk magunkról, gondolkodnunk, és megfelelően cselekednünk kell.

Át kell látnunk, nem az a fasiszta, aki a nép érdekeiben felszólal, hanem az, aki a kisajátított államhatalmat a nép elpusztítására, tönkretételére, kirablására, vagy annak támogatására használja. Át kell látnunk, hogy a váltásnál jelenlévő gengszterek, mind egy kutya kölykei, és mindegy, melyiket választjuk közülük.

Azok a magyarok, akik, most jól el vannak, mert sok ilyen van hála Istennek, azok is át kell, lássák, hogy pillanatnyi helyzetük, pusztán eszköz, az államhatalom kisajátítóinak kezében, a magyarság térdre-kényszerítéséhez, és amint ez sikerrel járt, ők is ugyanolyan kifosztottakká válnak majd, mint a jelenlegi többség. Ha nem változtatunk radikálisan, Magyarországon, magyar embernek, perspektívája nem lesz. Mehetünk külföldre, vihetjük a kreativitásunkat, és tolhatjuk vele a globálkapitalizmus kíméletlen fasizmusának szekerét, hogy a nálunk, pillanatnyilag sokkal erősebb nemzeteket is, könnyedén maga alá gyűrhesse, megsemmisíthesse.

Oda kell figyelni!

Nem a lét, ahogy hazudják, az élet a tét.

Béla László

  No, nem a carcinomára, az emberi testekben kialakuló, burjánzó, s a testet végül elpusztító daganatra gondolok, bár állítólag azt is megtalálták már, csak biztos helyen, jól őrzik, hogy a rászorulók hozzá ne férhessenek.

  Megtalálták a nemzetekben burjánzó, hasonlóan kártékony és veszélyes elváltozások ellenszerét. Ez az ellenszer, a nemzet iránt érzett felelősség, az apró ellentétek félretolása, a nemzet iránt érzett felelősség felvállalása, minden cselekedetünkben, megnyilvánulásunkban és szavazatunkban. Ha a halálra ítélt nemzetek megtalálják, és megtartják ezt, megszabadulhatnak az őket pusztító rákos daganatoktól, amit számos országban, demokratikusan választott kormánynak neveznek. Hogy melyik országban, hogyan pusztítanak ezek a daganatok, azt, hosszú lenne részletezni, és a tájékozottságom sem lenne elegendő hozzá, de ami hazánkban zajlik, az általánosságnak is tekinthető, és épp elegendő ahhoz, hogy a betegség veszélyessége megítélhető legyen.

  Hosszú húsz esztendeje, a demokratikusan választott kormányaink, az ország kivéreztetésén fáradoznak. Hol egyiknek,- hol másiknak szavaztunk bizalmat, amit mindegyik arra használt fel, hogy még mélyebbre döngölje hazánkat a földbe. 2010-re, már látszólag nem maradt lehúzható bőr, amikor előállt, egy korábbról már ismert fosztogató. Nemzeti jelszavakat harsogva szabadságharcot hirdetett. Abszolút bizalmat kapott, és ezzel élve, és visszaélve, a legocsmányabb módon árulja a hazáját, ahogy ezt ember megteheti.

  Az, hogy valódi szándék nélkül, látszólag szembefordult az idegen fosztogatókkal, és ezzel, alapot teremtett, egy habzó szájjal folytatott bosszúhadjárathoz Magyarország ellen, csak apró malőr, az aljasságok sorában.

Igaz, ezzel rengeteg magyar családnak hatalmas kárt okozott, de védhető azzal, hogy ő megpróbálta, de az ellenfél túl erős. Lehet, hogy életveszélyesen megfenyegették. Lehet, hogy a családján keresztül megzsarolták. Sok minden „lehet”. Egy nem lehet, hogy amit tesz, egyenes, tiszta szándékkal teszi.

A leg apróbb cselekedetei is az ellenséggel való kollaborációra utalnak.

Az, hogy a magyar közlekedésben, milyen buszok járnak, az nemzetközi porondon teljesen közömbös kérdés. Nincs olyan buta ember, akinek be lehetne magyarázni, hogy ebben is „nemzetközi” nyomás nehezedik rá. Ennek ellenére, törvényekkel és rendeletekkel akadályozza, hogy magyar vállalatok, magyar gyártóktól vásároljanak buszokat. Arra játszani, hogy mikor mennek tönkre, végre, a gyártók, mikor szűnik meg végre több száz újabb magyar ember munkahelye, a leg gyomorforgatóbb hazaárulás, amivel a történelem során találkozni lehetett. Igaz, voltak más hazaárulók, inkább külső elnyomók, akik hasonlóan aljas dolgokat műveltek, de azok sokkal mértéktartóbbak voltak, és nem nevezték magukat forradalminak, csak 56 után. 56 előtt, nyíltan darálták le a magyarokat, felvállalva ezzel, a fán, villanyoszlopon, és egyéb alkalmas helyen lógás veszélyeit, és későbbi, szomorú valóságát.

    Aki hatalomőrült, és a hatalmat megkaparintva, azok ellen használja, akiktől megszerezte, rosszul spekulál. Abban bízik, hogy egy nagyobb hatalom védelmében ezt megteheti. Súlyos tévedés. Az emberiségnél, csak Isten, a nagyobb hatalom a Földön, de Ő elutasítja az ilyen magatartást. Rengeteg tönkretett ember keserve, sok árva könnye, sok megölt magzat lelke kér elégtételt tőle, de Isten, még vár. Vár, mert jóságos és könyörületes. Vár, mert esélyt akar adni, a leg megátalkodottabb gonosznak is a pálfordulásra. Időt arra, hogy a hatalom heroinjától bódult emberek, egy tiszta percükben rádöbbenjenek szörnyű bűneikre, és átforduljanak.

    Senkinek nem kell, a mártírságot bevállalni, ez csak önkéntesen működik. Akik kétezer éve gyilkolnak, ma sem jobbak, ma is ezt teszik. Teszik de csak azokkal, akik hatalomra kerülnek, és hatalmukat nemzeteik, népeik javára fordítják. A Magyar Kormánynak, nincs mitől félnie. Nem szalad árokba az autójuk, nem zuhan le a gépük, mert engedelmesek.

  Azt, hogy ezt a mi bőrünkre teszik, csak a választásokon kérhetjük számon. Eddig nem tettük. Mindig hittünk. A hitünket romba döntötték a tudással.

Ma már sokan, és egyre többen tudjuk, mi a valóság, hol az igazság, és a becsület. És hiába a hatalmi tobzódás, letelt az ideje a hazugságnak.

Most, az igazak korszaka következik.

Béla László

   Sarkalatos kérdés, az etnikai kérdés ma Magyarországon, de talán, a világ minden részében az. Aki ebben a kérdésben véleményt formál, kivált, ha azt közre is adja, meglehetősen vegyes fogadtatásra számíthat.

  Velem sem történt ez másképpen.

Kaptam hideget, meleget mindkét oldalról, mert sokan értelmezték előző írásomat másképpen, mint azt én, a megfogalmazásnál gondoltam.

   Egyértelművé téve az álláspontomat, megpróbálok olyan konkrétan fogalmazni, amibe semmilyen eltérő értelmezés nem keletkezhet.

Első alapvetésként leszögezem, hogy semmilyen erőszakkal nem értek egyet.

Egyként utasítom el az etnikai, politikai, szociális, gazdasági, állami, és polgári erőszakot. Erőszakkal, a problémákat nem lehet megoldani.

  Először talán azt fogalmazom meg, mit nem akarok elfogadni.

Számomra elfogadhatatlan, hogy vétlen embereket, etnikai alapon megkülönböztetett, fellázított, ránk szabadított vandálok, lincselés jelleggel agyonverjenek! Ugyanilyen elfogadhatatlan, hogy az ilyen vandálokat, a sértett népcsoport, úgyszintén lincselés jelleggel, a helyszínen tetten érve, agyonverje.

Szintén nem vagyok hajlandó, egyetlen etnikumot sem, egyetemlegesen felelőssé tenni, egy-egy bűnöző tagjának, csoportjának tettéért.

  Mindezek, melyeket károsnak gondolok, és elutasítok, úgy gondolom, sokak gondolkodásával esnek egybe.

Mindazonáltal, ha nem teszünk valamit, akkor ezek, a leginkább elutasított helyzetelemek fognak előtérbe kerülni. Meg kell ezt előzni.

Hogyan lehet?

Mindenképpen politikai, belpolitikai gyökeres változásokkal.

Legelőször is, meg kell védeni az emberi élet értékét. Mindenkinek, aki erre a bolygóra megszületet, bármilyen nemzethez, etnikumhoz tartozik, joga van az élethez. Aki ezt nem veszi tudomásul, az, emberiség elleni bűnt követ el, és az egyenlőség alapján állva, önmaga tagadja meg ezt a jogot, és mond le erről a jogáról. Másként fogalmazva. A mai tarthatatlan helyzet azonnali felszámolása érdekében, drákói intézkedéseket kell hozni. Etnikai hovatartozástól függetlenül, a sértett halálát eredményező, vagy még azon is túlmenő bántalmazások tettesével, tetteseivel szemben, statáriumot kell hirdetni. El kell érni, hogy az ilyen cselekmény elkövetője, vagy elkövetői, 24 órával ne élhessék túl az áldozatukat. Ez, egy méltányos, és igazságos helyzetet eredményez, hiszen nem kötelező gyilkolni, és ezt, bizonyos szellemi szinten, csak egy ilyen intézkedés képes, adott emberben tudatosítani. Természetesen, nem a kocsmai verekedésekre gondolok, melyeknek normális esetben nincsen halálos áldozata.

Ezeket az eseteket, melyekre statáriumot kellene hirdetni, a verekedésben előkerülő fegyver, (kés, bot, lőfergyver, szamurájkard) egy fegyvertelen emberrel szemben, vagy, a jelentős túlerőben elkövetett gyilkosság, minősíthetik.

  Meg kell szüntetni a kettős mércét! Ki kell zárni annak a lehetőségét, hogy olyan bírók dolgozhassanak a magyar igazságszolgáltatásban, akik megmagyarázzák, hogy egy ember halálát, és több ember életveszélyes sérülését okozó banda, nem szándékegységben cselekedett.

Ezek, sajnos, első fokon, nem lakossági, hanem politikai döntések. A lakosság, a nép kezébe, ez, csak a választások alkalmával kerül. Jó tanulság magyarság számára, a pintéri két hét. Bizony, el kell menni, szavazni, és olyan kormányt kell választani, aki képes, és hajlandó megakadályozni az állampolgárok módszeres irtását.

Ha az unió ezt akadályozza, ki kell abból lépni. Nincs olyan szervezet a világban, aki egyetlen népre is, kimondhatná a halálos ítéletet.

  Mai kormányunk, tudomásul veszi ezt a helyzetet, és semmit nem tesz ennek megszűntetéséért. Korábbi kormányaink, egy egyenes mentén, folytatólag alakították ilyenre a közbiztonságot, a világ, egyik legbiztonságosabb országából. Ezek a tapasztalatok, már elegendőek kellene, hogy legyenek, minden jó érzésű ember számára ahhoz, hogy gyökeresen változtasson az álláspontján, és ezzel, az ország politikai vezetésének összetételén.

Béla László

  Végre be kellene látnunk, hogy érdekkülönbségekkel, megosztással, nem lehet, sem országot építeni, sem a szétromboltat helyreállítani. A magyarságnak, és az ország összlakosságának helyzete, nem a cigányság miatt olyan, amilyen.

  Sokan állítják közülünk, nekik nem előítéleteik, hanem keserű tapasztalataik vannak. Sajnos, ez is igaz.

    Ha viszont eltekintünk a rossz tapasztalatoktól, és a magyar cigányságot elválasztjuk attól a rétegétől, aki bűnözésből származó jövedelemből veszi a BMW-t, amivel odahajt a segílyért, akkor be kell látnunk, hogy az etnikum zömét, ugyan az a fosztogatás nyomja a víz alá, ami minket, fehér magyarokat is.

   Érdekes módon, az „átkosban”, nem voltak etnikai problémák. Ha akkor nem voltak, azóta, miből keletkeztek?

Egyszerű a válasz. Szándékos megosztási törekvésekből. A nyíltan magyarellenes kormányok, módszeresen pusztító, megosztó, ipari, mezőgazdasági, és szociális politikájából.

Azt hiába is tagadnánk, hogy a cigányság jelentős része alulképzett. Ennek ellenére, korábban, a legtöbbnek volt munkája, de legalább munkahelye.

Reggel megjelent, egész nap el volt, és kapott annyi fizetést, mint amennyi segélyt ma. Ami hasznosat tett, az mind pozitívum volt. Részben, mert elkészültek dolgok, de ennél fontosabb, hogy nem merült fel az a gondolat, hogy valaki a mi munkánkból financírozza az életüket.

Az első igazi támadás, akkor érte az ország lakosságát, amikor felszámolták az állami építőipart. Ezzel az etnikum jelentős része került segélyre. A következő mocskos húzás volt, amikor felszámolták a magyar ipart. Azokban a korszerűtlennek mondott, mégis gazdaságosan termelő üzemekben, még jelentős számú munkaerőt foglalkoztattak közülük is. Nem érezték magukat  kirekesztettnek, ingyenélő eltartottnak, másodrendű állampolgárnak. A nehéz és könnyűipar felszámolásának problémáját, csak fokozta, a mezőgazdaság feldolgozó iparának felszámolása. Ezzel, az etnikum minden lehetősége megszűnt. A munkaerőpiacot elárasztották a leginkább náluk képzettebbek. És a munkaadók, úri módon válogathatnak még közülük is.

  Ez volt a szennyes cél. Kiszolgáltatni az ország lakosságát az önkénynek.

Ehhez adódott hozzá, az a módszeres szociálpolitika, ami a kisebbségnek többet juttat a támogatásból, ezzel a többségi társadalmat heccelve, további ellenérzéseket generált. Ugyanakkor, létrehozott faji képviseleteket, melyeknek élére, módszeresen kiválogatta közülük azokat a korrupt embereket, akik lenyúlták az etnikumra szánt pénzt, hogy utána, azzal lázítsák őket, hogy a magyarok, nem adnak pénzt semmire.

  Engem, kifejezetten pozitívan érint, az összes negatívum ellenére, hogy a cigányság eljutott annak a felismeréséhez, hogy nem mi magyarok vagyunk az ellenségeik. Nekünk, magyaroknak is be kell látnunk, hogy  nem a cigányság az ellenségünk. A teljes magyar társadalom ellensége, aki ilyen helyzetet teremt, tudomásul vesz, és fenntart. Húsz év kellett hozzá, hogy a közös ellenséget felismerjék, de most, végre megtörtént.

  Remélem, hogy akarategységben fellépve, könnyebben fogjuk helyre tenni az ország lakosságának életét. Láttam már cigányokat, Jobbikos rendezvényen, de láttam az antifák között is. Úgy tűnik, mostanában válik el a … a májtól.

Kialakul az érdekazonosság alapján álló cselekvési egység a cigányság, és a magyarság között is.

Béla László

   A magyarságra, általában nem jellemző a bizalmatlanság, ma mégis, sokszor már kóros mértékben bizalmatlanok vagyunk. A hiba „nem a mi készülékünkben van”.

  Az embereknek, van, egy nemzetre jellemző alaptermészete, és van a környezete, amiben él, és amit maga alakít.(általában) Minden ember gondolkodását, magatartását, ez a két tényező határozza, esetleg, változtatja meg. A magyar ember jóhiszemű. Ő maga becsületesen gondolkodik, és mindenkiről ugyanezt feltételezi. Ezért könnyű becsapni, ha valaki, nem tartja ezt a normát. Egy magyar faluban, ezt mindenkinek tartani kellett. Ha vétett, „szájára vette a falu”, és attól kezdve ott, nem volt maradása. Ez igaz volt minden lakosra egy faluban, bármilyen etnikumhoz tartozott is. Láthatjuk, hogy ma sem azokkal az eltérő kultúrájúakkal van a baj, akik generációk óta egy adott településen élnek, mindig a betelepítettekkel, de ne menjünk a dolgok elébe.

      Érdemes megnézni, hogyan tartotta a magyar falu, ezeket a szigorú normákat. Elsődlegesen úgy, hogy mindenki becsületes volt, és mindenkiről ezt feltételezte. Ezen belül, mindenben lehetett rivalizálni, eltérő nézeteket vallani, de nagyon éles határok húzódtak az eltérő vélemény, ellenségesség tisztességtelenség, és a becsület között. Ezt a határt senki nem lépte, léphette át.

A régi falvak, általában önellátásra voltak berendezkedve. Azokban akkor lehetett élni, ha a falu elfogadta, az adott embert, családot. A városokat, a környező falvak, és a városi gazdák látták el. Szabad piacok működtek, melyekben személyesen ismerték egymást az emberek. Bárki, még a saját ízlése szerint fűszerezett kolbászt is meg tudta venni.

  Mi történt, ha egy falu szatócsa (egyetlen kiskereskedője) tisztességtelenné vált. Néhány ember tudott becsapni, de ezzel elfogytak a vevői. Telefon ugyan nem volt, de a hírek, mégis gyorsan terjedtek. A bolt megállt, a kereskedő elszegényedett, és elköltözött. Jött helyette más, becsületes.

  Ha valaki arra vetemedett, hogy lopjon, két dologgal kellett számolnia. Rosszabb esetben, ha tetten érték, a csősz, sóval töltött vadászpuskával hátsón lőtte, és két hétig vakarhatta. Ha a csendőrök fogták meg, jól elverték, hogy megtanulja a rendet. Ha „szerencsésebb” volt a „botlás”, nem tettenérésben, ill. elfogásban végződött, csak eltűntek dolgok, ennek is híre ment. Ettől kezdve a falu, egy emberként kezdett figyelni. Hamar fény derült a vétkes személyére. Ennek, egy hosszabb távú súlyosabb következménye lett, kiközösítette a falu. Ha a vétkes ember módosabb volt, és nem győzte egyedül a munkát, elmaradtak a munkásai, és még a szomszéd faluból sem tudott senkit felfogadni. Ha napszámosként, szegényebben élt, elvesztette a munkáját a környéken. Mindkét esetet, csak a messze költözéssel lehetett megoldani, de ez sem volt egyszerű.

„Messziről jött ember, azt mond, amit akar” tartja az ősi magyar közmondás.

Az ilyen ember, sokáig a figyelem középpontjában állt, és a bizalmatlanság légkörében kellett bebizonyítania, hogy ő, nem olyan, akitől félni kellene.

  Ezt, a sok száz éves rendszert kezdte ki Magyarországon az iparosítás. A gyárak, a mellettük épülő városok, beszippantották a tanyákról a fiatalokat, nagyobb, biztosabb jövedelmet ígérve. Sokáig, ez a magyaros becsületesség, a nagyvárosokban is élt. Ahogyan vidéken, a gazda megfejte a teheneket, és hajnalban kitette a tanya elé, a tele kannákat az út szélére, és a tejgyűjtő autó sofőrje kicserélte azokat üresre, rájuk téve a tejért járó pénz, sem a kannáknak, sem a pénznek hiánya nem volt. Ma, ez bárgyú mesének tűnik, de nem az.

Ugyanígy, a nagyvárosokban, még Budapesten is, hajnalban, a szállítók, lerakták a boltok elé a tejet, tejfölt, kenyeret, és ameddig az állami bolt eladója fel nem kelt, és ki nem nyitotta a boltot, minden szállítmány, sértetlen és hiánytalan maradt. Ez ma lehetetlen. Vajon miért?

Mert nincs következmény!

Elvétve előfordult akkor is, hogy részeg garázdák kárt okoztak. Egy régi eladótól tudom, hogy előfordult egyszer, még a Kádár rendszerben, hogy egy rekesz tejfölt kiborítottak, néhány zacskó tejet kidobáltak, aztán labdaként rugdostak egy darabon. Az eladó telefonált a rendőröknek. Azonnal négy rendőr kezdett nyomozni, megtalálták, és előállították a tettest, megírták a jegyzőkönyvüket, és ennek alapján, jóváírta a Közért, az eladó kárát.

Ezzel a dolog elintéződött. Az elkövető sem került börtönbe, de aznap senki sem látta. Másnap néhány kék folttal jelent meg az emberek között. Azt mondta, megbotlott a lépcsőn, és nekiesett néhányszor a falnak. Mindenki tudta, hogy hazudott, de intő példa volt mindenki számára, hogy a csibészség, nem kifizetődő magatartás. Ritkák is voltak az ilyen esetek. Akkoriban, ha egy fiatal megfeledkezett magáról, az idősebbek rászóltak, és a fiatal észhez tért. Ma, meg sem kísérlik az ilyet az idősebbek, mert jobb esetben, ocsmány választ kapnának. Nem jobb a helyzet a rend őreivel sem. Ha egy eltérően kulturált garázdára csúnyán néznek, az állásukba kerülhet, és ezt mi hagyjuk.

Ezek szándékosan, módszeresen generált folyamatok, amik a társadalmi légkör megmérgezése érdekében keletkeztek és folynak. És mi, húsz évnél régebben, mindig olyan kormányokat választunk, akik ezt tudomásul veszik, sőt szervezik, támogatják. Még, „megélhetési bűnözés” néven, ideológiát is gyártanak mögé.

  Időseink, ha kihalnak a falvakból, sok önkormányzat, a mi adónklból, megvásárolja a városi örökösöktől a házukat, és betelepít egy ismeretlen családot, felzárkóztatás címén. Mindenki tudja, mi lesz a (Gyöngyöspata)

következménye, mégis megteszik. Hiszi valaki, hogy ez véletlen? Netán figyelmetlenség? Nem! Ez a szándékos pusztítás, aminek véget kell vetnünk.

  Innen indul el a bizalmatlanság. Miközben a választott vezetőink, tőlünk becsületes életvitelt várnak, ők maguk, néhány tiszteletre méltó kivételtől eltekintve, szándékosan pusztítanak, ellehetetlenítenek bennünket.

Ha a fejétől bűzlik a hal, hát el kell választanunk a testétől, és időben a szemétre vetni, mielőtt az egész testet megfertőzné a rothadásával.

  Mibe kerül, a bizalmatlanság?

Sokba!

Aki ma, a bankba, biztonsági őrként áll. korábban szántott, tervezett, hegesztett vagy esztergált. Mindenképpen értéket teremtett, és a bankot, nem rabolták ki.

Ma ott áll, kockáztatja az életét, a bankot mégis kirabolják, néha az ő fegyverével. Melyik a jobb?

Mindezen túl, az ő szerény fizetését is tőlünk lopják el a bankok. Kellett ez nekünk? Meggyőződésem, hogy sem neki, sem nekünk nem. Ez, a gátlástalan harácsolóknak, és fizetett talpnyalóiknak kellett, akik ma, a mi hiszékenységünkből, és szavazataink alapján, magasan fölöttük állva, általunk felemelve néznek le bennünket. Cinkoson kacsintanak össze, ha becsületes emberről van szó: -mit akar ez a senki, hisz üres a zsebe.

Lassan felébred ez a nép, és sarkára áll. Akkor, a csalók és tolvajok zsebe lesz üres, de még a szája is, kenyér híján. Addig, inkább legyen üres a zsebünk, mint lopott pénzzel tele.

Béla László

Előfordul, hogy gondolkodunk, vagy csak élünk a mának, jól vagy rosszul?

https://www.youtube.com/watch?v=2B-xn-UPQGs&feature=related

 Kevesen tudjuk, mikre kell figyelni.

https://www.youtube.com/watch?v=h3uapFskLG8&feature=share

   Amit meg nem akadályozhatsz, nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére!  - szól a kiválasztottak felszólítása évszázadok óta. Ezzel tudták elejét venni sokáig, az igazság érvényre kerülésének.

Lejárt az idejük.

Átalakult az emberek gondolkodása, helyzetértékelése.

Nem sokkal ez előtt jelent meg a közbeszédben, a Kelet-Európai Föderáció gondolata. Ez a szerveződés, becsületes közgazdászok, és széles látókörű, európai nemzetekben gondolkodó politikusok által felrajzolt kiút, a gyarmatosítás zsákutcájából.

    Alapjait a tapasztalatok alkotják.

Jelen tarthatatlan európai helyzetet, csalások és hazugságok tömege hozta létre, és tartja fenn. A ma létező unió, egy fasiszta erőszakszervezet, annak minden intézményével, és kierőszakolt végrehajtó egységével, katonai, pénzügyi, és politikai téren egyaránt.

   Ezzel szemben fogalmazódott meg, a Kelet-Európai Föderáció gondolata.

Ez az eszmerendszer, kizárja mindazokat a hibákat, melyek ide juttatták, juttathatták Európát.

  Aki ennek a szerveződésnek a tagjává kíván válni, annak néhány, de nagyon meghatározó alapértéket kell magáévá tenni.

El kell fogadnia, hogy területén, nem működhet tőzsde, magánbank, monopólium és kartell. Nem állomásozhat idegen haderő alakulata, nem foroghat idegen pénz. Ezek a legfontosabb kritériumok, de az alakuló elképzelések szerint, kiszűrődik a korrupció, a politikai, katonai vagy pénzügyi erőszak minden lehetősége. Elképesztően félelmetes elképzelések ezek, a kiválasztottak világuralmának megteremtése szempontjából. Kizárják, lehetetlenné teszik annak megvalósulását. Biztosítják minden nemzet, minden polgára számára, az emberhez méltó élet, a megbecsülés, az érvényesülés, az egyenlőség lehetőségét.

   Ezt megelőzendő, máris alakult egy kiválasztott közösség, hogy kifogja a szelet a szabadság, nemzeti függetlenség vitorláiból.

Nem fog menni!

A világnak, így a magyaroknak is elege van már a kirablásból, a népek szándékos összekeveréséből, és minden szándékolt és szándékolatlan bajkeverésből. Lejárt a kiválasztottak élősködésének történelmi évezrede.

A jövő, a nemzeteké, a becsületes dolgozó embereké, és azok gyermekeié.

A világ nem hagyja, és nem is fogja hagyni, hogy beszivárgással kisajátítsák,és ezzel ellehetetlenítsék az élethez visszavezető utat. Ez,  a világ minden nemzetének közös akarata, és a bajkeverőknek ezzel kell szembenéznie.

Vajon meg merik kísérelni?

Béla László

 Kiszállnak a jobb érzésűek a hintából.

   Sokan hittek a választásokkor a Fidesz egyenes, becsületes szándékában.

Ez okból, sok igaz ember szavazatát, és közreműködő munkáját tudhatták magukénak.

  Mára világossá váltak a Fidesz szándékai, és egyre többen szűnnek meg, a szekerüket tolni, vagy országpusztító tevékenységükben részt vállalni.

Ezeket az embereket, a Fidesz gondolkodása szerint, természetesen be kell mocskolni, mert azt hiszik, ha a felvilágosodottakat bemocskolják, azzal ők válnak tisztábbá.

Nem!

A saját mocskát, senki, másokra, nem kenheti. Minden pusztítás felelőssége az elkövetőkön marad, és soha el nem évülő emléket hagy a meggyötört magyarság lelkében.

Béla László

 Pofátlan csúsztatás!

    Pintérék törölték a „cigány” megnevezést a szótárukból. Nem azt, hanem a bűnözőket kellett volna törölni a magyar társadalomból. Ez lenne a létezésüket megindokoló feladatuk. Ha ezt nem hajlandók teljesíteni, akkor mi másért léteznek egyáltalán?

  Attól, hogy a BM. Statisztikájából nem lesz megállapítható, a bűnözők etnikumi hovatartozásának százaléka, a védtelenségében agyonvert idős magyar, még nem fog feltámadni.

A megnevezés törlése helyett, száz módon lett volna eltávolítható, minden akasztófára való gyilkos, de hiába soroljuk a lehetőségeket, ha a szándék hiányzik. A magyarság, meg fogja teremeteni a szándékot is, hogy néhány elfajzott emberszabású, ne tudjon árnyékot vetni, sok normálisan élő társára.

Nincs már messze az idő, mert az igazság ezerrel tör magának utat, a hazug liberalizmus dzsungelén át.

Béla László

   Végéhez közelít a vegzatúra

    Vannak csalhatatlan jelek, melyek az anyagban megtestesült élet végét jelentik. Ki ne hallott volna már olyan esetről, amikor a hónapok óta ágyban fekvő haldokló, egyszer csak felkel, jól érzi magát, vidáman megvacsorázik a boldog családdal, nyugovóra tér, és reggelre holtan találják. Az, az élet, a cselekvőképesség utolsó fellángolása. Ilyen volt a hitleri háború  Dunkerque-i csatája, Hruscsov peresztrojkája. Ez az, amikor egy ember, vagy hatalom, elveszti valódi cselekvőképességét, de ezt rejteni akarja. Minden erejét összeszedi, mindent kockára tesz, de megmutatja, hogy igen is, képes…

Édesapám meséli, hogy mikor a Kádár éra a végét járta, a rendőrök egyik feladatául adták, ez egészségügyi pakk, kisollójának fokozott ellenőrzését.

Annak sem volt egyéb értelme, a hatalom fitogtatásánál.

Viktorék, nagyon hamar eljutottak ide. Most, az egész csomag „léte a tét” Ez rossz, mert el kell szenvedni az önkényt, de nagyon jó. mert hatalmuk közeli végére utal. Fizessük boldogan a bírságot!

Kívánjuk együtt az ilyen hatalomnak, nyugodjon békében.

Elgondolkodtató a közösségek hőseinek sorsa. Általában tragikus, de az utókor szerető emlékezete, felülemeli őket a tragédiájukon, a hősiesség magasságába.

Itt fekszünk, vándor, vidd hírül a spártaiaknak:
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.

Eltűnödtem, mi lenne méltó, a mai hatalom hősies harcának emlékezetére. Milyen bátran találnak ki adókat, milyen halált megvető bátorsággal emelik az árakat, a bírságokat, és az ellenség, a nép, még sincs ártalmukra. (szerencsére)

Semmi más nem jutott eszembe, mint egy viharsaok-beli kőfaragó népi bölcsessége. Ez a derék ember, emléket akart állítani, faluja erős emberének.

Halálát, annak is, az erőfitogtatás okozta. Bebizonyítandó, hogy bárkinél erősebb, felvette a malom előtt, a tartaléknak vásárolt követ, és a feje fölé emelte. Végül, a súly alatt összerogyott, magára ejtve a követ, és meghalt.

A molnárok úgy döntöttek, senki kenyerét nem őrlik olyan kő alatt, ami egy ember halálát okozta. Nagylelkűen odaajándékozták sírkőnek, a derék kőfaragó pedig ezt véste rá, „társadalmi munkában”:

Itt nyugszik Dörmögö Döme.

Agyonnyomta őtet a malomnak köve,

És mire leemelték róla,

Holtan mászott ki alóla.

Béla László

 Amit gyűlöletkeltésnek neveznek, az maga az ellenállás!

Kevés olyan hamis és félrevezető fogalom van manapság, mint amit „gyűlöletkeltésnek” neveznek. Minden népcsoport tagjainak természetes törekvése, hogy összetartsanak, és teljesen érthető, ha egymást jobban szeretik, mint az idegeneket. Ha nem így cselekednének, az adott etnikum képtelen lenne ellenállni a külső veszedelmeknek. Hogyan tudott volna fennmaradni például a magyarság, ha ellágyították volna a szívét a rá törő idegen hódítók szeretetre és békességre felszólító szirénhangjai?

Érthető hát, ha minden gyarmatosító igyekszik a bennszülöttek természetes védekező ösztönéből fakadó összetartását és ellenállását „gyűlöletkeltésnek”, „idegengyűlöletnek” minősíteni. Ha pedig az őshonos lakosság képviselői csak szavakban kelnek ki az idegen invázió, illetve gyarmatosítás ellen, azt „gyűlöletbeszédnek” nevezik. A hódítók ördögi célja: végzetesen meggyengíteni az etnikum legtermészetesebb túlélési ösztönéből kifejlődött összetartó erőt.

A gyűlöletet ráadásul minden emberi kultúrában a gonosz, az ördög egyik legfontosabb fegyverének, a legfőbb rossz megtestesülésének tartják. Ha tehát az idegen megszállók képesek elhitetni az alávetett őshonos nép tagjaival, hogy nemzeti érzésük és a betolakodók ellen viselt küzdelmük „gyűlölködés”, akkor aligha van esély a tömeges ellenállás megszervezésére. Ebben az esetben ugyanis a többség harc nélkül leteszi a fegyvert, mert senki sem akar „gyűlölködővé” válni – még akkor sem, ha egyébként éppen a hódítók által ránk erőltetett liberális ideológia a „verseny” és az „önmegvalósítás” jelszavait hirdeti, melyek kifejezetten kedveznek a gyűlölet kifejlődésének. Igaz, a liberalizmus a nemzeti érzéseikben megingatott egyének egymás ellen táplált gyűlöletét élesztgeti, ami nem számít bűnnek, mert az „önmegvalósítás” nevében minden megengedett. A meghódított népek nemzeti tudatát és az abból természetszerűleg kialakuló, a hódítók ellen irányuló „kollektív” haragját – ami persze a nemzeti ellenállástól elválaszthatatlan - azonban a legfőbb bűnnek bélyegzik.

Kivétel persze akad: a cionisták még ma is joggal gyűlölhetik egykori háborús ellenségüket, a „nácikat”, sőt nekik ahhoz is joguk van, hogy gyűlöljék azokat, akik világuralmi törekvéseiknek jelenleg útjában állnak: a „szélsőséges” arabokat és muzulmánokat, közöttük is főleg a palesztinokat. Sőt a cionisták azt is megengedhetik maguknak, hogy gyűlöljék az irányításuk alatt álló világbirodalom tartományaiban élő, a függetlenség elvesztésébe beletörődni nem tudó alattvalókat: a „fasisztákat”, „antiszemitákat” és „nácikat”. Miközben pedig a „szélsőségesnek” nevezett csoportokat gyűlölni kifejezetten kötelező, az oktatásban és a nyilvánosság fórumain óriási erőbedobással folyik a kampány a „gyűlöletkeltés” és a „gyűlöletbeszéd” visszaszorítása céljából. Hiába, nincs új a Nap alatt: noha állítólag a „felvilágosodás”, a „tolerancia” és a „liberalizmus” korában élünk, a mai világban is léteznek eretnekek, lázadók és forradalmárok, akiket gyűlölni (majd elhallgattatni, karanténba zárni, bebörtönözni, kivégezni) kifejezetten „politikailag korrekt” cselekedetnek számít.

Persze a világhódítók mondhatják, ők nem egész népcsoportokat gyűlölnek, hanem csak azokat gyűlölik, akik szerintük gyűlölködnek: vagyis a „fasisztákat”, „antiszemitákat” és „nácikat”. Újabban pedig a „muzulmán szélsőségeseket” és a „terroristákat”. De hát miért is kellene gyűlölniük teljes népcsoportokat, amikor azok – a „gyűlöletkeltő” kisebbséget leszámítva – beletörődnek szabadságuk elvesztésébe, és pisszenés nélkül szolgálják uraikat? Őket csak megvetik.

Ajánlatos tehát résen lennünk, amikor a „gyűlöletkeltésről” akarnak kioktatni minket. Régebben a papok beszéltek ilyesmiről, és sok esetben ők sem minden hátsó szándék nélkül. Habár igaz, ami igaz: a keresztény egyházak papjai az egymás közötti személyes emberi kapcsolatok megjavítása érdekében beszéltek a szeretetről, azonban az eszükbe sem jutott, hogy a hazánkra törő ellenség „kollektív” szeretetére neveljék a magyar népet. (A Habsburg-párti katolikus egyház papjai harcra buzdítottak a török ellen, miként a törökpárti protestáns lelkészek az osztrákok ellen, de 1848-ban, vagy az első és második világháború idején mindegyik keresztény felekezet papjainak és lelkészeinek a többsége teljesítette a hazafias kötelességét: vagyis a mai torz felfogás szerint „gyűlölködött”.) Nagyot fordult a világ. Mostani uraink a legkevésbé sem bánják, ha mi, magyarok egymással folyamatosan viszálykodunk. Csak az „idegeneket” kellene „kollektívan” szeretnünk. Akik erre minket nap mint nap felszólítanak, legkevésbé sem magasröptű morális elvektől áthatva prédikálnak nekünk. Mások a céljaik.

Perge Ottó

További részletek: http://kuruc.info/r/7/95563/#ixzz1tgeT5hxM

  A Jobbik uniós képviselői, általában szókimondóan előadják az ottani fórumokon mindazt, amit választóik sérelmesnek tartanak az unióban.

Itthon nem rejtik véka alá, hogy elutasítják az uniót, és ha rajtuk állna, kiléptetnék hazánkat.

  A…kézben tartott média „pártatlanságának” jó példáját láttam a közelmúltban, egy tv-csatornán folytatott beszélgetésben, ahol a műsorvezető, nem átallotta elsütni azt a poént, hogy ha a Jobbik unióellenes, miért nem hívja vissza a képviselőit. Ez magyarul annyit tesz, hogy kétszínűen elutasítják az uniót, miközben a pénzt, azt persze elteszik. Ez akkor lenne így, ha titokban kampányolnának az unio ellen. Nem! a Jobbik, mint mindent, ezt is nyíltan teszi.

Természetesen, nem hívja vissza a képviselőit. Nem is lenne egyszerűbb módja, a magyar nemzet elhallgattatásának, mint rávenni erre a Jobbikot. Nem állnak rá, mert felelősek a választóikért, azok sérelmeinek tolmácsolásáért, és ha ezért fizetés jár, ha valaki, hát ők éppen, nagyon megdolgoznak érte. Igaz, az önjelölt uniós uraknak, ez szerfelett csípi a szemét, de ez, had legyen az ő gondjuk.

  Szerintem, minden elnyomott, kilőtt szemű, megalázott és kilakoltatott magyar,

csak hálával, és elismeréssel tartozik a Jobbikos Eu.képviselőknek.

Béla László

 Kicsit unalmas lenne, ha mindenben egy lenne a véleményünk :)  Nem tudom, mennyire leszek épületes, de én nem a pártokban és a pártoskodásban látom a megoldást. Szerintem a pártok nélküli közvetlen demokrácia volna a megfelelő. A képviseleti demokrácia  alkalmatlan a nép képviseletére. A választás után a képviselők mire beérnek az alakuló ülésre már nagy részüket vagy megzsarolták, vagy megfenyegették, vagy megvették tisztelet a kivételnek. Ezért fontos kérdések fel sem merülnek. Megy a nagy birkózás a lényegtelen dolgokról. A Jobbik azt mondja, hogy újra kellene tárgyalni az államadósságot de azt, nem mondja, hogy azért mert az egész egy csaláson alapul és ezt el is kellene magyarázniuk, mert az, hogy ez uzsora az nem mond semmit az embereknek. Le kellene lepleznie ezt a csaló szisztémát és azt kellene keményen képviselni, hogy tiltsák be a kamatos kamat használatát, mert ez egy destruktív szisztéma ami megmérgezi

 az életünket! De az újratárgyalásnál meg az adósság átütemezésénél nem megy tovább a Jobbik sem sajnos. Ameddig az alapprobléma nem lesz megszüntetve addig folyamatosan fognak jönni az újabbnál újabb adók a teljes összeomlásig. Röviden ennyi lenne.
Üdv!

   Nagyon köszönöm, hogy megírtad, mit látsz jónak, és visszavonom azt a korábbi állításomat, hogy nem mindenben értünk egyet. Te, a magyarság jólétét,

biztonságát, megbecsülését szeretnéd. Én is, és a Jobbik is. Mindabból, amit mindannyian szeretnénk, mindenkinek más mutatkozik meg a felszínen.

Igaz, a hazug képviseleti demokrácia, nem megfelelő társadalmi forma, mert, ahogy mondod, valami módon befonhatók a képviselők. Kicsit rendhagyó ez ügyben a gondolkodásom, de eredményesnek hiszem. A jelenlegi „elit”, és a háta mögött álló erők, már a zászlócserénél megalkották a saját hatalmuknak, gazdasági hatalommá való átmentését. Jöttek a szabadság dumával, meg a nyugati életszínvonal hazugságával, meg a rengeteg „független” párttal, amiből

egyik, a parancsaikat lesi, a másik kiszolgálja őket, a harmadik felnyalja előttük a padlót. Ott volt a paletta, választhattál. És választottál, vagy nem mentél el, de aki elment, és akárhogy szavazott, legitimálta ezt a bandát.

   Közben, ezek dobra verték az országot, befűztek bennünket az unióba, megalkották a polgári eladósodást, és a munkanélküliséget, a teljes foglalkoztatottság helyett. Az unióval együtt, állami szinten bevállalták, az európai csendőrség belpolitikai beavatkozásának jogát.

   Mit jelent ez?

Ha erővel akarjuk megdönteni őket, Palesztínát , Afganisztánt, Ikakot, vagy Libiát csinálnak Magyarországból. Gondolom, ez neked sem szimpatikus.

Persze, nem is lenne egyszerű, mert rajtuk kívül, van még néhány erő a palettán, ami akár össze is fogna, egy Európa közepén végrehajtandó terrortámadás felszámolására, megelőzésére. Túlzottan biztosak ebben sem lehetünk, mert hivatkoznának a maastrichti szerződésre, és mivel valamennyi befolyással sok országban rendelkeznek, talán meg tudnák dumálni a világot, hogy ők, csak a „rendet” védelmezik. Igaz, nem szerencsések a pártok, de ebből az utcából, jelenleg, ez a legegyszerűbb kijárat.

Amit a Jobbik akar, nem mind teszi az asztalra, mert ellene használnák fel.

Így is, rengeteg ember van, aki megeszi a fasiszta dumákat, amit a többi párt, kivétel nélkül terjeszt a Jobbikról. Sokan ezért nem mernek rá szavazni, mert nem akarnak fasizmust. Nem tudják, hogy amikor a Jobbik ellen szavaznak, épp a fasizmust támogatják. Az a központosított államhatalom, amit az unió, meg a Viktor alakít, minden bőrt lehúz a polgárairól, kizárólagos uralomra tör, és mindenkit, mindenütt ellenőrizni akar, az maga a fasizmus. Ezt kevesen tudják.

Mindössze annyit tudnak róla, hogy a fasizmus, valami rossz, amit el kell kerülni, ezért fasisztákra nem szavazunk.

Nem e? Hiszen húsz éve azokat választjuk, más-más színbe öltöztetve.

Itt az eredmény.

  Mint írtam, a Jobbik sem teríti ki egészen a lapjait, de amit letett az asztalra, már attól is úgy néznek rá, mint a bika, a vörös posztóra. Még a választások előtt, valami ráncos barisnya, a szájába rágta a „buta” magyaroknak, hogy mindegy, kire szavaznak, csak a Jobbikra nem szabad. Sajnos, a szükségesnél többen fogadták meg ezt a „jó” tanácsot. Most, mindannyian élvezzük a gyümölcsét. Az is, aki nem ment el szavazni.

  Mit akar a Jobbik, amit hirdetni is hajlandó?

Megszüntetné a szabad mandátumot, hogy ne lehessen visszaélni a nép bizalmával. Azt akarja, hogy a képviselők visszahívhatók legyenek, ha nem azt képviselik a parlamentben, amire felhatalmazást kaptak.

Megszűntetné a mentelmi jogot, mint a felelősség elhárításának legegyszerűbb módját.

   Kilépne az unió erőszakszervezetéből, a NATO-ból, és a nemzetközi pénzrendszerből, saját független Forinttal, hogy ne lehessen az országot árfolyam spekulációkkal fosztogatni. Természetesen, összeveszni senkivel nem akar. Ugyanolyan mosolyogva akarja megköszönni az együttműködést, mint amilyen mosolyogva raboltak ki bennünket. Kétlem, hogy ennek hatására mindazokat, akik kényszerűségből vállalva a szolgaságot, ma uniós országban dolgoznak, kirugdosnák. a magyar munkaerőt, tudást és kreativitást, mindenütt értékelik a világban, és Magyarországon épp azért teremtenek élhetetlen feltételeket, mert másként nem tudnák megszerezni. Ha dafke, mégis ezt tennék, itthon tárt karokkal, és ezer munkalehetőséggel várnánk őket, hisz az újjáépítés, újjászervezés, rengeteg munkával jár. A parlamentben, minden kérdésről név szerinti szavazást, és nyilvános szavazólistát, hogy a választók ellenőrizhessék, saját képviselőjük mit támogatott, és mit ellenzett, ergo vissza kell e hívni, vagy maradhat a helyén. A fiatalok egészsége, állóképességének kialakítása, és a haza biztonsága érdekében, visszaállítaná célszerű időtartamban a sorkatonaságot, hogy csak néhány dolgot említsek.

Az unió biztosan bedől, ez csak idő kérdése. Számunkra az a kérdés, hogy a magyar tisztesség okán, most is megmaradunk e, utolsó csatlósnak, mint a korábbi konfliktusokban, hogy az összeomlás magával rántson, vagy tanulva az előzményekből, nem patkányok módjára a süllyedő hajóról, hanem emelt fővel, magyar büszkeséggel szálljunk e ki a mókuskerékből.

   Az államadósság újratárgyalását is egészen másként gondolják, mint azt sokan hiszik. A magyarság, soha egy fillérrel senkinek nem maradt adósa, most sem fog. De, minden bevételezett pénzt, amit ide is adtak, és nem uzsorára írtak jóvá, összegezni kell, ebből az összegből le kell vonni mindazt a kárt, amit a privatizáció IMF kicsikarása eredményezett, és a végén kijön, hogy ki tartozik kinek, és az adós fizessen.

  Még néhány mondat a képviseleti demokráciáról.

Ha a Jobbik megvalósítja a képviselők visszahívhatóságát, sem zsarolni, sem megfélemlíteni nem lehet őket. Ha megveszik valamelyiket kilóra, a választói visszahívják. Az újakat, ismét meg kell venni, ha lehet, és így, előbb utóbb mindenki sorra kerül. Ez persze egy vicc, de a magyarság sorsa és jövője, nem lehet az. Én, azért hiszek a jobbiknak, mert akit mindenki támad, aki az országot romba döntötte, az csak valami jót akarhat az embereknek, és az országnak.

Üdv:

Béla László

   Egészen biztos, hogy a ma regnáló elit, rémülten igyekszik szétverni a Jobbikot. Nem lesz könnyű, sőt, szerintem nem is sikerül. Sokan ébredtek már rá, hogy a szakadék felé rohanunk, és egyedül a Jobbik igyekszik elfordulni az iránytól. Nem tudom, te miben látod a MEGOLDÁST amit a Jobbik, nem próbál megtenni. Szerintem, mindenki örömére és épülésére szolgálna, ha elmondanád/leírnád, miben látod te a kiutat. Köszönöm, hogy figyelsz rám, még, ha nem mindenben értesz is egyet velem.

Béla László

    Amit az elmúlt napokban láthatunk és láthattunk, szerintem nem az.

Arról szó sincs, hogy a Jobbik tagságának, vagy szimpatizáns táborának, egy jelentős hányada, szembe fordulva a párt általános politikai irányvonalával, egy emberként az uniót támogatva, Izraelt éltetve, harcot kezdett volna, Magyarország megsemmisítéséért.

Nem!

Ami Borsodban felszínre került, nem más, mint a sanyargatottak fogyatkozó türelme. Hibáznánk, ha nem vennénk észre, hogy a pusztítás, nem ró egyforma terheket az ország minden részére. Borsodnak, nagyon kijutott, és minden jóérzésű magyar, szívből együtt érez, az ott szenvedő honfitársaival. De ugyan ilyen súlyos hiba lenne, ha nem vennénk észre, hogy a területek közötti életszínvonal, élhetőség és szabadságbeli különbségeket, épp a hazánkban hatalmat bitorló idegenek generálják, mozgatott bábjaik felhasználásával.

    Nem lehet az baj, ha a Jobbik táborában, vannak türelmesebb, és türelmetlenebb emberek, vagy csoportok. Csak az a baj, ha ezek vezetői, az egységet megbontva, az általános irányvonalat képviselő vezetést, ellenségnek látják önmagukkal szemben. Pont erre „gyúrnak” az eurokraták, és a néven nem nevezhető támogatóik. Nem szabad felülnünk, az ilyen és hasonló megosztási próbálkozásoknak.

  Most, hogy magyar kezdeményezésben, új magyar cukoripar kezd bontakozni, dührohamot kaptak a cukorár-emelők. Elveszni látják, a veszélyes mesterkedéssel kialakított pozícióikat. Elveszítik az extraprofitot, és megszűnik ebben a vonatkozásban, az ország függő helyzete. Most, habzó szájjal meghirdették, Júdáspénzt fizetnek azoknak a gazdáknak, akik nem termelnek cukorrépát. Ezt a pénzt, sokan igénybe veszik. Nem szabad haragudnunk rájuk, mert erre, a tőlünk lopott pénzre, nekik, ma van szükségük. Amikor a család éhezik, az autóból kifogy az üzemanyag, a gyerek tandíját, az adót, a számlákat, a megemelt bírságokat ki kell fizetni, sajnos, puhul a magyar gerinc is, devalválódik a hazafiság, mert a szükség parancsol.

Ezek a gazdák is hamar rájönnek majd, hogy nem a hamis pénz az érték, hanem az élelem, a termény, a produktum. Ha tudunk olyan helyzetet teremteni, hogy a hamis pénzért semmit nem adunk, éhen halnak az élősködők. Jobb esetben, mérgezett csótányként menekülnek a dolgozó emberek közül.

Ez, csak rajtunk áll!

Ha nem hagyjuk megosztani magunkat, nincs erő, ami győzhetne felettünk.

Ha akad közöttünk, aki másként látja a dolgokat, tegye. Ha el akar szakadni a mindenki által támogatott iránytól, adja át azt a pozíciót másnak, amit ettől a vezetéstől kapott, és hirdesse nyugodtan, a saját álláspontját, de ne mutasson ellenségként azokra, akikkel korábban együttműködött, és ma is hasonló elvekért küzd.

  Ha mégis ilyen alakul ki, azt az ellenfél azonnal kihasználja. Ami a borsodi majálison történt, azt az ellenség támogatta. Ha nem így lett volna, akkor a Pintér-legények, a géppisztoly megjelenésére és hangjára, azonnal megszállták volna a területet, mindenkit elhurcolnak,(mint az ülősztrájkról) letartóztatnak és fegyverrel, robbanóanyaggal történt visszaélés vádjával, a tetten érteket bebörtönzik. Nem így történt.

A Fidesz, az Mszp, az Lmp, és a többi ország nyomorító, felszabadultan tapsolt, hogy azonos zászló alatt, hogyan akarják egymást lejáratni, az egymástól nem is messze álló emberek. Nem hiszem, hogy nem akadt volna egy tökös magyar, aki megmagyarázta volna a szirénát tekerőnek, hogy amit csinál, az most épp baromság. Azt sem hiszem, hogy aki a szirénát tekerte, az, az Eu.-ért, a megemelt adókért, bírságokért, az eladott országért, annak további eladásáért harcolt. Azok, most, a Fidesz égisze alatt működnek. Senkinek nem kell, a Jobbikot támogatni. Bárki, ha úgy érzi, ott a helye, átléphet a másik oldalra, és ez, még csak nem is árulás. Az árulás a Pösze-féléknél kezdődik. Kezdődik akkor, amikor a bizalomból kapott politikai súlyt, azok ellen használom, akiktől kaptam. Persze, ezek közhelyek. Mindenki tudja, mégsem kezeljük megfelelően.

A személyes ambíciók, az ego, a sértettség, sajnos teret nyer a viselkedésünkben. Ez a gyengénk, és ezt használják ki ellenünk, ha hagyjuk.

 Tudom, mit jelent, ha letettem a voksom a semmi mellé, és évek alatt abból valamit építettem. Ez jogos büszkeség. Azt is tudom, milyen nehéz átadni egy felépített dolgot másnak, aki esetleg jobban építheti nálam is. Ez egy áldozat.

Nem mindegy, ki, és mikor kell meghozzon egy ilyen áldozatot.

   Ismerjük az elnyomók stratégiáját. Amit nem tudsz megakadályozni, annak állj az élére, és onnan megfordíthatod a folyamatokat.

Nem hagyhatjuk megfordítani. Az ország megmaradásának, nemzeti szuverenitásunk megörzésének az igénye, ellenállhatatlanul tör fel a társadalomból. Nem hagyhatjuk, hogy annak élére állva, bárki gittegyletté változtathassa ezt a hatalmas erőt, de azt sem, hogy forrófejű, egyébként jóindulatú emberek, kihúzzák a talajt, a cselekvőképes politikai erő, lába alól.

    Mindenben mértéket kell tartani, az eredmény érdekében.

Ha iszom egy pohár bort, a jókedvemért teszem. Ha egy kannával iszom, előbb zokogva borulok az asztalra, majd eszméletlenül esem alá, vagy temperamentumtól függően, éppen azt a barátomat próbálom ütlegelni, aki óvna a túlzásoktól.

Az a kérdés, hogy ezektől jobb, vagy rosszabb lesz a kedvem?

Szerintem nem kérdés.

  Egységet kell teremteni, az alig eltérő nézetek között, és lesz magyar feltámadás. Én, hiszek benne.

Béla László