Az első világháborút követően, folytatódott a magyarságnak az a fondorlatos pusztítása, amit a nemzetközi zsidóság először 907,ben, a Német-Római császár nevében kiadott, a magyarság elpusztítását elrendelő hadparancsban hirdetett meg, hozott nyilvánosságra, majd a római vallás, később a római jog magyarokra kényszerítésével, a mai napig folytat eredménytelenül.

Az eredménytelenséget az jelenti, hogy mi, magyarok, ennek ellenére, tapinthatóan létezünk, és ennek az Istennek az idejében, legnagyobb valószínűséggel, létezni is fogunk. 

 A trianoni békeszerződés, keletkezésének idején sem volt, sem az igazsággal, sem a joggal, köszönő viszonyban sem.

   Erkölcsi alapját, igazságos voltát, a háború kirobbantásáért felelős, és abban vesztes hatalom, nevezetten a magyarság megbüntetésének szándékával akarták képezni. Ez, több okból meghiúsult. A háborús okként leadott lövést, egy zsidó vallású szerb származású merénylő adta le. Ennek folyományaként keltett hisztériát, a monarchia zsidó vezetése gerjesztette, a háborút, ugyanez a kör robbantotta ki, a magyar politikusok határozott tiltakozása ellenére. Ebben a konstellációban tehát, a magyarság felelőssége, semmilyen logika alapján nem állapítható meg.

   A jogi alapot, a vesztes, károkozó, „jogos” megbüntetésével próbálták megteremteni. Ez a próbálkozás, csúfosan nevetségessé vált azzal, hogy a háború kirobbantásáért egyedül felelős, és Magyarországgal együtt vesztes Ausztriához is csatoltak magyar területeket, nyílván valóvá téve ezzel a zsidó befolyást, részrehajlást a békefeltételek megfogalmazásában.

    Ezekkel a nyilvánvaló valótlanságokra alapozott igazságtalanságokkal, jogtalanságokkal együtt, egy legitimitásában is megkérdőjelezhető magyar képviselet, 1920. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor aláírta az igazságot, és nemzetközi jogot, alapjaiban megcsúfoló szerződést.

Ez a szerződés 1970. június 4-én budapesti idő szerint 16:32-kor érvényét vesztette. Az ennek alapján végrehajtott változtatások, az elcsatolt magyar területek birtoklásai, az óta állnak fent teljesen törvénytelenül.

Hogy miért, azt megpróbálom olyan egyszerűen megfogalmazni, hogy a legsötétebb, és legelvakultabb magyar-gyűlölő számára is érthető legyen.

Mint azt mindenki állítja és elismeri, ez a tisztességtelen iromány egy szerződés, amelyet a legitimitás kérdésétől most eltekintve, magyarok is aláírtak, miáltal a nemzetközi jog, a magyarok által is elfogadottnak ítél meg.

Ennek a szerződésnek egyik fele mondja ki, a magyar területeknek más országokhoz való csatolását, azzal a feltétellel, kitétellel, hogy az adott területeken, ötven év elteltével ügydöntő népszavazásokat kell tartani.

Ezek a népszavazások hivatottak eldönteni, a területek későbbi hovatartozásának kérdését. Ezek a népszavazások elmaradtak, és ez nem lehetőség, hanem feltétel volt, amely szerződési feltétel nem teljesült. Ettől vált a szerződés teljes egészében semmissé, érvénytelenné. Így, a jog szerint, a semmissé vált szerződés előtti állapotot kell jogszerűnek tekinteni.

Nézzünk egy más példát, hogy mindenki megértse.

Én, magyar létemre, arra kényszerülök, hogy szerződjek egy globalista bankkal.

Szerződésünk arról szól, hogy, egyrészt, a bank ad nekem X forintot, vagy valutát, másrészt, hogy én ezt a pénzt, kamataival együtt visszafizetem.

Ezt, hitelszerződésnek hívják, és egy jelentéktelen semmi, több nemzet sorsát befolyásoló békeszerződéshez viszonyítva, mégis halálosan komolyan veszik.

Országok polgárait teszik földönfutóvá ezzel.

  Ha a bank nem ad pénzt, a szerződés ellenére (ilyen még nem volt), a szerződés nem jött létre. Ha ad, joggal elvárja, hogy teljesüljön a szerződés másik fele is.

Ha nem teljesül, én nem fizetek, felmondja a szerződést és 8 banki napon belül követeli tőlem a teljes átadott összeget, annak időarányos kamatait, és a szerződés felmondásával keletkezett kamat vesztességet, mint elmaradt hasznot.

Ha ekkor sem fizetek, eladják az autót, amit a hitelből vettem, annyiért, amennyiért viszik, és a kapott összeget kegyesen levonják a tartozásomból, és a maradékért tovább kergetnek, ameddig lehúzható bőr van rajtam.

   Ez, az ő törvényük, be kell hát tartatni velük.

Mi magyarok, a magunk részéről a szerződést teljesítettük. Összetörten, de harc nélkül kivontuk a haderőnket és közigazgatásunkat az érintett területekről.

A népszavazások elmaradtak, Trianon semmissé vált, a megelőző állapot a törvényes. A törvénytelenségben eltelt 42 év kárt okozott Magyarországnak, de nem mentette föl a területbitorló országokat szerződési kötelezettségük teljesítése alól. Magatartásukkal, Trianont ők maguk érvénytelenítették.

Mulasztásuk nem pótolható, mert a törvénytelenségben eltelt 42 év alatt változott a helyzet. A népszavazásokat, akkor kellett, és lehetett volna megtartani.

Most, joggal várjuk el, hogy a szerződést érvénytelenítő, vagy, a nem is a szerződésben szereplő államok jogutódjukként létező államok, ugyan ezt tegyék, minden további megfontolás nélkül szüntessék meg államiságuk lenyomatait a magyar területeken, és adják vissza a szerződésszegésükkel elvesztett területeket Magyarországnak.

    A béke, nem azt mondta, hogy ha a magyarok kérik, 50 év után népszavazást lehet tartani, hanem azt, hogy 50 év elteltével, az adott területen népszavazást KELL tartani, a terület hovatartozásáról.

Ezt nem tette meg a Csehszlovák, az Ukrán, a Román, a Yugoszláv sem az Osztrák állam.

Az a tény, hogy a törvénytelenségben eltelt 42 év alatt, nem volt legitim Magyar Kormány aki a mulasztást számon kérte volna, és a szerződés semmissé válását követően, visszakövetelte volna az elszakított részeket, semmit nem ment a területbitorló államok mulasztásán, és nem alapozza meg, a szerződés érvényességét.

    Ha majd lesz, és bizton tudom, hogy lesz, legitim magyar kormány, akinek fontos a magyarság életérzése. Ez rendet tesz az országban, felszámolja a mutyikat, a kettős mércét, helyreállítja a közbiztonságot és a foglalkoztatást, a magyar pénzt, a magyar ipart, kereskedelmet, bányászatot. Újjá szervezi a szétvert magyar honvédséget, ez a kormány majd követelheti a területek visszacsatolását, hogy az adott területek lakosságának ne kelljen szégyellnie, hanem büszke lehessen rá, hogy csaknem 100 év elszakítottság után, újra Magyar Állampolgár lehet, nem egy kifosztott,

elnyomott gyarmat, de egy prosperáló, szabad, boldog ország polgára.

    Attila hun fejedelem meggyilkolásával, a magyarság, elveszítette európai hegemóniáját, az európai népekre gyakorolt különleges hatását. A hun birodalom, mint az ókor legnagyobb birodalma, annak köszönhette nagyságát, hogy mentes volt az erőszaktól. A hunok/magyarok hódítása abban állt, hogy a „meghódítandó” néppel egyetértésben, megtárgyalták, nagyobb biztonságban, garantált békében élhet az adott népcsoport a birodalom részeként, mint, a  birodalmon kívül. Ezért a biztonságért cserébe, az alkotó népek vállalták, hogy hagyományaikat, szokásaikat megőrizve, addigi életstílusuk megváltoztatása nélkül élve, részt vállalnak a birodalom fenntartásában. Tették ezt, javaik egy részének felajánlásával, de szükség esetén, a hun parancsnokság alá rendelt karhatalom kiállításával, a közös haza védelmében. Ennek ellenére, nem volt uralkodó, és kiszolgáltatott, leigázott nép a birodalmon belül. A hun birodalmat az önkéntesség, a szeretet, egymás kölcsönös megbecsülése jellemezte, és tette olyan naggyá, amilyen lett.

   Az ősi hun birodalom árnyékában alakult, és erőszakosan terjeszkedő római birodalom, egészen más elvi alapokon állt. A római hódítást, a légiók általi kíméletlen mészárlás, az adott terület lakosságának megfélemlítése vezette be, ezt követően, a római urak, római törvények alapján, maximálisan kifosztották, a

megfélemlített, és folyamatosan rettegésben tartott lakosságot. Egészen nyilvánvaló, hogy erősen eltérő, a vezetésnek, a lakosság általi támogatása, az egyik, és a másik birodalomban. Természetesen, a római erőszak is képes egységet teremteni, terjeszkedni, a rettegés keretei között. Ezzel a lehetőséggel élve kezdte el kóstolgatni Róma, Attila birodalmát. A válasz kijózanító volt.

Attila válaszcsapását követően, csak Leó pápa személyes kérése tudta elhárítani, több olasz nagyváros hunok általi feldúlása után, Róma, megsemmisítő ostromát. Ettől kezdve, egészen István királyig, Róma, adót fizetett a magyaroknak.

    Ez a hatalmas presztízs, és gazdasági vesztesség predesztinálta a római vezetést Attila megmérgezéses kiiktatására.

  A hun/magyar birodalom, ezzel összeomlott. Területe a Kárpát-medencére korlátozódott, de államisága, jogfolytonossága, európai döntő befolyása, a római adók beszedésének joga, nem szűnt meg. Ez vezetett a Római Birodalom gigászi erőfeszítéséhez, amelynek eredményeképpen 907-ben, a kor legnagyobb, százezer fős hadseregét küldte a Kárpát-medencébe, a magyarság megsemmisítésének nyílt parancsával. Csúnya fiaskóba dőlt a próbálkozás. Az Árpád fejedelem vezette szakrális magyar állam hadereje, megsemmisítő vereséget mért a két és félszeres túlerővel támadó német-római seregre.

Az erőszakos Róma számára, ezzel vált nyilvánvalóvá, hogy a magyarság, katonai erővel nem megsemmisíthető. Megsemmisítésére, csak a fondorlat lehet alkalmas, a belső árulás, a hitszegés semmisítheti meg. Ettől kezdve a nyugat ezt az utat járja. Ennek első lépése volt, az őskeresztény magyarságnak, a római hitre való áttérítése. Ezt vállalta be Vajk, a hatalomba segítéséért cserébe. Így lett belőle István király, utóbb nagyon hirtelen, Szent István. Mindezért vállalta, hogy megsemmisíti a magyar történeti emlékeket, betiltja a rovást, kivégezteti a magyar elitet, (táltosokat, igriceket stb.) és kegyetlen vasszigorral elterjeszti a római kereszténységet. Mindezeket, több-kevesebb eredménnyel végrehajtva, az addig Európa meghatározó hatalmát, erejét jelentő magyarságot, az őskultúra hordozóját, bokszzsákként függesztette fel Európa mennyezetére. Ettől kezdve a talaját vesztett magyarságon, bárki üthetett egyet, akit erre sodort a szél. Ezt tették a tatárok, a törökök, a Habsburgok, az oroszok, de leginkább a magyarság közé ékelődött kiválasztottak. Igaz, közös Lengyel-Magyar királyunk Báthori István, a lengyel föld védelmében, többször megverte Rettegett Iván orosz cár hadait, de a hun birodalom régi fényét, a szeretet és kölcsönös tisztelet hatalmát, azóta sem sikerült Európára kiterjeszteni.

  Ma is az ellenségesség, a gyilkos verseny, és a farkastörvények jellemzik. Ezt, a természetünktől idegen életformát kényszeríti ránk az idegenből avanzsált, és idegen mintákat fetisizáló magyarországi, magyar pusztító hatalom. Nem lehet évezredekig töretlenül fenntartani a sanyargatást. Durván 500 évenként felébred a magyar gén és egy-egy olyan szakrális géniuszt produkál, aki ezer kiválasztottnál is nagyobb hatással bír az emberekre. Felemeli, és eredeti tiszteletébe helyezi vissza a magyarságot, visszaszorítja ellenségeit, elismeri és támogatja kiválóságait. Legutóbb Hunyadi Mátyás tette ezt. Elcsapta és megbotoztatta a „Gyevi bírókat”, hatalomba tette a becsületes, szegény magyarokat. Ellenségeinket egészen Bécsig kergette, és elfoglalta a várost.

Ezt nem bírták elviselni Bécs kiválasztott úrhatnám vezetői, és mint anno Attilát Rómában, Mátyást, mosolyogva Bécsben mérgezték meg. Történt pedig ez 1490-ben 522 évvel ez előtt. Lehet, hogy már 22 éve közöttünk él az a magyar géniusz, aki eggyé olvasztja a nép akaratát, ismét méltó helyére emeli a nemzetet, elcsapja, valóban megbünteti a „Gyevi bírókat”

  Lesz dolga elég, hisz ha körülnézünk, láthatjuk, hogy mai vezetésünk, szinte kivétel nélkül, idegenből felkapaszkodott, gátlástalan és szényentelen Gyevi bírókból áll.

     Akkor üt vissza a bokszzsák, amikor ezt a százszor átnevezett, átfestett magyarellenes hatalmat elsöpri, felelőseit megbünteti. Az utóbbi évtizedek súlyos ütései, erősen kitérítették, így hatalmas helyzeti energiája van. Nyilvánvaló, ha innen visszaüt, az olyan súlyos lesz, hogy sokáig fű sem nő a helyén.

Napjainkban szemünk előtt zajlik, egy kőkemény, félreállíthatatlannak szánt, gátlástalan politikai-gazdasági diktatúra kialakítása. Ennek lehetősége, a legutóbbi választásokon, a jogosultak 25%-ának szavazata alapján, ügyesen létrehozott 2/3-os szavazógépezet akadálytalan működésén alapul. Segítségével a kormánypárt, saját kényére-kedvére változtatja az ország alkotmányát, a polgárok jogszabályi környezetét, a választójogot, büntetőjogot, egyszóval mindent, amivel befolyásolható egy terület, egy ország polgárainak közérzete,

államához fűződő viszonya, gazdasági stabilitása, otthonában lévő komfortérzete.

      „Bújt az üldözött s felé
        Kard nyúl barlangjában,
        Szerte nézett, s nem lelé
        Honját a hazában,”

A kérdés nem új keletű, a helyzet nem most keletkezett. A különbség mindössze annyi, hogy a mai kardot sárgacsekkből, regisztrációs adóból, munkanélküliségből, bankhitelből, kamatos kamatból, parkolási díjból, és hasonlókból kovácsolják.

Hóhéraink külföldről követelik,  kollaboráns kormányaink, itthon végrehajtják,

az ellenzék tiltakozik, a nép pedig elszenvedi, és pusztul. A támadás általános, kivédhetetlen, és gyilkos erejű.

    Az ellenzék jobban tenné, ha tiltakozás helyett, napi rendszerességgel közzétenné a napirenden megszavazott kérdéseket, a keletkezett szavazati eredményeket, és az országgyűlési képviselők elérhetőségét. Mindenért, az a 227, vagy néhánnyal esetenként több képviselő a felelős, aki a nemzetpusztítást törvényerőre emeli.

   Tiltakozni úgy kell, hogy a kifogásolt helyzetért felelős személyekre a tiltakozás, kellő nyomást gyakorolhasson, és ne derült égből villámcsapásként zúduljon a fejükre a népharag.

A Biszku-Mátsik féle vonulgatás, lehet fontos, de a hatalom röhög rajta. Ezek az emberek a múlt gyilkosságaiért felelnek, és mi ezeket „kergetjük”, miközben a ma közvetett gyilkosságaiért, a kivándorlásokért, abortuszokért, nemzetpusztításért felelős emberei vígan élnek, ártatlannak és bűntelennek érzik magukat. Biszkuék is a maguk idejében, mert a diktatúrák mindig védelmezik, az alapjukat jelentő kollaboránsaikat, de ha nem adjuk ezek tudtára, a pusztításban fennálló egyszemélyi felelősségüket, később joggal hivatkoznak arra, nem is tudták, mi zajlik a nevükben és felhasználásukkal.

Ezért kell a tüntetéseket a felelős képviselők lakásai elé szervezni, és ez, a nemzet védelmében fennálló súlyos kötelezettség, a cselekvőképes ellenzék mindenkori legfontosabb feladata.

    Elöljáróban le kell szögeznem, szerintem, nem oda való. Megvannak a politikának a maga fórumai, ahol mindennek el kell dőlni, de úgy, hogy minden szép és jó legyen. A politika akkor kerül az utcára, ha ezeken a fórumokon súlyos bajok keletkeznek, vagy ha egy külső hatalom akarja megváltoztatni egy terület, egy ország, egy állam viszonyait. Történik mindez azért, hogy még súlyosabb gondokat hozzon. Az utcai politizálás vége, leginkább polgárháború. Nem véletlen mondják a katonák, hogy a háború, voltaképpen fegyverrel folytatott politika.

  Ez, két különböző módon jöhet létre.

Létrejöhet úgy, mint Magyarországon 56-ban, vagy létrejöhet, mint a közelmúltban, Líbiában, vagy Szíriában. Az elsődleges cél mindig a népirtás, a gyilkosságok akadálytalan megvalósítása háborús körülmények között.

A másodlagos cél, de valójában minden háború ezért indul, egy adott hatalom elsöprése, új hatalom létrehozása, vagy az épp regnáló hatalom megerősítése, erősödő ellenfeleinek megsemmisítése.

  Hogy tisztán láthassuk az események okait és okozatait, érdemes kissé körültekinteni, az ötvenhatos magyar szabadságharc előzményei, lefolyása és következményei körül. Az 1918-19.es Khon, (Kun) Szamuelli, zsidó-kommunista puccskísérlet után 45-ben, a szovjet fegyverek adta lehetőséggel élve és visszaélve, a Rákosi, Péter Gábor, stb hatalombitorlók, elképesztő rémuralmat valósítottak meg. A fegyvertelen, szervezetlen magyarságnak esélye sem volt bármiféle ellenállásra. A rendőrség a hatalom kinyújtott kezeként nem a biztonságot, de az ÁVH gyilkosságait fedező testületet jelentette. Néhány év alatt elérték, hogy egyetlen magyar sem volt biztonságban. Találomra kiválasztott magyarokat kínoztak halálra, vertek agyon, és dobták a húsdarálóba.

Akkoriban elég volt, ha a hatalombitorlók közül valaki szemet vetett egy magyar család lakására. Hamisan megvádolta a családfőt. Az ÁVH megkínozta, hogy bevallja a bűnét, de mivel nem volt mit bevallani, addig kínozták, míg belehalt a gyötrelmekbe, ment a darálóba. A család aggódva rettegett, de soha sem hallottak több hírt a családfőről, legfeljebb annyit, államellenes összeesküvő volt. A támaszától megfosztott rettegő család, mint egy első számú közellenség hozzátartozói, immár szó nélkül vették tudomásul, hogy mindenüket elveszik, bármilyen sufniba kilakoltatják. Örültek, hogy élhettek.

Ilyen fizikai és lelki terror alatt élt a magyarság. Pattanásig feszült a légkör.

1955-öt írtunk. A második világháború néven elhíresült általános tömegmészárlás 10 éve ért véget. A befejezése (felfüggesztése) körüli megállapodások, ezt a tíz évet jelölték meg a megszálló csapatok ott tartózkodásának végső határidejeként. Ennek értelmében, a szovjet csapatoknak is haza kellett volna térni. Ettől a hatalombitorlók rettegtek. Tudták, hogy ha a szovjet fegyverek súlya nem terheli többé a lakosságot, hamar felszámolja a magyarság a zsidó rémuralmat, megkeresi és félreállítja a felelősöket, megbünteti a vétkeseket, vége a bitorolt hatalomnak.  Kellett valami, egy ürügy, ami megteremti, megteremtheti, a megszállás fenntartásának, a szovjet csapatok „ideiglenesen” hazánkban tartózkodásának további alapját. Ez volt az 56-os magyar forradalom és szabadságharc, ami 40 évre prolongálta a háborús állapotokat, és vele a zsidó rémuralmat. A Biszku félék akadálytalan gyilkosságait, a magyarság rettegésben tartását.

      Mi a szokatlan 56 indulásában?

Köztudott, hogy megelőzőleg fékevesztett volt az állami terror. Lehetetlen volt A-ból B-be valamit elszállítani, mert minden alkalmas eszköz állami tulajdonban, szigorú állami felügyelet alatt állt. Engedély nélkül, meg sem mozdulhatott egy teherautó.

Amikor az elégedetlenség tüntetésben csúcsosodott ki, és ezt a tömegre leadott lövésekkel a hatalom forradalommá változtatta, nem csak a tömeg spontán indulata határozta meg az eseményeket. Mivel a hatalombitorlóknak szükségük volt a szovjet beavatkozásra, ahhoz viszont a fegyveres harcokra, valahogy egyből termett a helyszínen négy Csepel teherautó. Amikor a tömeg kitalálta, hogy menjünk fegyverekért, csodák-csodája, volt mivel menni. A másik meglepetés, amikor odaértek a soroksári úti „lámpagyárhoz” (ma fegyver és gázkészülékgyár) semmilyen fegyveres őrséget nem találtak. Korábban,

olyan ávós haderő őrizte a készáru raktárt, hogy komoly fegyveres csapaterő támadását is feltartóztathatta volna. Hogy a parancsnokság visszarendelte őket, vagy a megindult forradalmi tömeg hírére elszeleltek, ez máig nem tisztázott kérdés. Lényeg, hogy a tüntetők fegyverhez jutását semmi nem nehezítette, sőt.

A kirobbant fegyveres harc, számos ártatlan, az ávóhoz sorkatonaként besorozott magyar fiatal halálát is jelentette, akiket a felbőszült nép haragja, az egyenruhájuk, és nem a cselekedeteik alapján ítélt meg. a valódi felelősök nagy része elszelelt, vagy patkánymód elrejtőzött, hogy a szovjet mészárlás után, a megtorló hadjáratot tovább folytassa. A forradalom, a magyarság számára csekély eredményt hozott. Némiképp elgondolkodtatta a pribékeket, hogy adott esetben hamar akasztófára kerülhetnek, éppúgy, mint áldozataik, de ez mára elszállt, hiszen egy főpribék, a mai napig köztük húzza a sztárnyugdíját, az összes lelkét terhelő gyilkosság ellenére. Ma olyan biztonságban érzik magukat, amelyben meghatározhatják a színházaink műsorát, és ez, a mi szégyenünk, nem az ő sikerük.

Elvileg ??? mi választjuk a magyar kormányokat, a közhatalmat gyakorló embereket. Tényleg? Akkor olyat kell választani, ami nekünk, és nem nekik felel meg. Ez a magyaroknak 46 óta nem sikerül. Ideje a tendenciát megfordítani.

    Az 56-os forradalom és szabadságharc mérlege, néhány nemzetáruló, és legalább tízszer annyi hazafi áldozat. A harcok feltárták a legbátrabb, legnemesebb önfeláldozó hazafiakat, akiket azután a Biszku bosszú, rendre kivégzett. Viszont Kádár, noha teret engedett ez eszelős bosszúnak, a bosszúhadjáratból kimaradtak számára, élhető körülményeket, kiváló, világhírű közbiztonságot, és megfogható létbiztonságot teremtett. Ezt lopták el mára, a kádári féktől megszabadulva, minden hatalmi pozíciót kikönyökölő „kiválasztottak”. Bátran elmondhatjuk, hogy bár a forradalom, a világ tiszteletét és elismerését kiváltó, hősi magyar cselekedet volt, nem hozott megoldást évszázados bajainkra, ehhez, az aranybullához hasonló alapvető felismerésekre, és az annak szellemében való intézkedésekre van szükség.

   Túllépve a bel-magyar kérdéseken, ha kicsit nyitott szemmel nézünk a világra,

napjainkban, számtalan példát láthatunk, az országokban külső hatalmak által kirobbantott háborúk keletkezésére, és lefolyására. Ennek az egyik módja a nyílt agresszió, mint Irak, vagy Afganisztán esetében. Ez, nehézkes, nem szerencsés útja az adott országban idegen érdekek érvényesítésének. Részben kell hozzá egy hamis cassus belli, mint a tornyok felrobbantása terrorakciónak álcázva, másrészt, a nemzetközi közvélemény,(nem a vazallus kormányok, hanem a józan népek) mindig mindenütt elítélik az agressziót.

  Sokkal elfogadottabb és követettebb ma a tisztességtelenek számára, a diverzáns polgárháború kirobbantása. Ehhez nem kell háborús ok, és időbe telik, mire a nemzetközi közvélemény felfedezi az összefüggéseket, és retorziót helyez kilátásba, mint Irán, Szíria megtámadása esetére. Líbiában is ilyen diverzáns polgárháború zajlott. A lakosság magas életszínvonalon élt. Minden igényt kielégítő szociális rendszer működött. Két fiatalnak elég volt házasságot kötni ahhoz, hogy azonnal önálló lakást kapjanak. Az emberek szerették és sokra tartották a globalisták által diktátornak nevezett Kadhafit. Mi volt mégis a bűne?

  Olajkutatás közben véletlenül talált ivóvízbázisról, ellátta ivóvízzel a szűkölködő Észak-afrikai államokat, ezzel kirekesztve a fosztogatás lehetőségéből a vizet aranyáron árusító globalista konzorciumokat. Rádöbbent a világban forgatott pénzek értéktelenségére, ezért országa pénzkészletét aranyra akarta váltani, sőt, az ország olajának ellenértékét is aranyban kérte. Ezért döntötték meg a hatalmát, bestiálisan meggyilkolni pedig azért kellett, mert ha élve fogják el, még az esetleges halálra ítéléshez is, nemzetközi figyelemmel kísért eljárás kellett volna. Ez terhes volt a gyilkosok irányítóinak, ezért az ismert forgatókönyvet rendelték el. Megölték. Ha tárgyalás van, azon elmondhatta volna, nemzetközi hallgatóság előtt mindazt, amit a diverzáns háború szervezői eltitkoltak. Ahogy Irán, átlátva a Szíria elleni diverzáns támadást, annak védelmére kelt, a valóságot ismerve, az államok összefogtak volna, Kadhafit eltávolító és meggyilkoló diverzáns alakulatok bedobásának és támogatásának megakadályozására, és ma is Kadhafi vezetné Líbiát.

    Ha a volna ott nem volna, de ez a volna, mi magunk, emberek, különböző államokhoz tartozó állampolgárok vagyunk. A cionista globalista lobbi, mindenütt beékeli a nemzetek testébe, multikulti címén a lehető legtöbb bevándorlót. Mi eddig eltűrtük. Most kezd a nemzetek számára világossá válni, hogy ezek, azoknak a diverzáns alakulatoknak a magjai, melyeken keresztül megszerezhető az adott nemzetek feletti irányítás. Ezért, egyre inkább elutasítjuk az idegen bevándorlókat. Erre, rasszizmussal, nacionalizmussal  vádolnak mindenkit. Éppen a zsidók? Náluk rasszistább, nacionalistább embercsoport még nem létezett a földön, és lám, mára, a világot gyűrik maguk alá. Másoktól irigylik a nemzeti összetartozás előnyeit, amik tagadhatatlanul pozitív eredményt mutatnak. Ha mi magyarok, a zsidó rasszizmus, nacionalizmus, és gyűlöletkeltés szintjén állnánk, már rég, idegenmentes magyar kormányaink, és teljes közigazgatásunk lenne. Erről szerencsére, vagy pechünkre, egyenlőre szó sincsen. A cionista európai lobbi, még a kiöregedett meszes agyú bírók nyugdíjazásáért is visít.

  Visszatérve eredeti témánkra, az utcai politizálásra.

Véleményem szerint, az, a jelenlegi formájában kevéssé eredményes, ezért felesleges. Igaz, a megmozdulásban, résztvevőkben, felébreszti a csoportszellemet, megmutatja az összetartozás kellemességét. Demonstrálja a résztvevők számára a közösség erejét de ezt az erőt, a politika nem ismeri.

A politika ereje, amit ismer, és amit elfogad, a mögötte álló szavazatok száma.

A megszorításokért, a MALÉV megsemmisüléséért az áfa emelésért, a benzin és élelmiszerárakért, nem a kormányt terheli a felelősség. Ők csak javasolják a sötétnél sötétebb dolgokat. Az ellenzék, létszámánál fogva, semmit sem tehet, még ha egységes lenne is. Ebből következik, hogy mindenért, amit ez a kormány véghezvisz, a felelősség azt a 227 embert terheli, akit a Fidesz, párt, és frakciófegyelem címén, a legszigorúbb ideológiai és pénzügyi elnyomás alatt tart. Ezeket az embereket, a hatalom, pénzből, és hazugságokból kevert, átláthatatlan rózsaszín köd alatt tartja. Sokan közülük azt hiszik, hogy Magyarországon minden rendben van. Fogalmuk sincs a folyamatos invázióról, a törvénytelenül hazánkban tartózkodó, vagy épp itt szerveződő idegen fegyveres alakulatokról, csak a fegyvertelen magyar gárda létezésétől rettegnek.

Talán hírből tudnak asz elbocsátásokról, a kilakoltatásokról, de őket busásan eltartja a magyar választó, gondjaik nincsenek.

Ha a politika aljas húzásai elérik azt a határt, ami ellen már tüntetni érdemes, akkor minden választó polgárnak, a saját Fideszes képviselőjét kell megkeresni, annak napi útvonalán kell tüntetést bejelenteni, ha kell, január elsejétől december 31.-ig. Rá kell kényszeríteni a képviselőket, ha már megszegik a kötelességüket, és a frakcióvezető parancsára a választóik érdekei ellen szavaznak, hogy nap mint nap, azoknak az átvert embereknek a tömegén kelljen keresztülmennie, akiknek az arcáról süt az elégedetlenség. Fontos, hogy az adott ember érezze a felelősséget elkövetett szavazatai kapcsán. Ne hihesse, hogy senki nem tudja róla, mi mindenért felelős. Ha a hazaút utolsó kilométere fél órával tovább tart a tömegben, mint a megelőző húsz, akkor van ideje gondolkodni. Serkenteni fogja a gondolkodását, ha meg sem tudja ítélni, milyen a tömeg hangulata, mekkora az elutasítás vele szemben, és egyáltalában, az adott helyzetben, milyen reakció várható. Ez nem erőszak, csak szelíd, pszichés terror, azzal a jogszabályi terrorral szemben, amit pártunk és kormányunk valósít meg a lakosság ellen. Ez senkinek semmi kárt nem okoz. Nem csökkenti senki pénzét, mint a 16 százalékos adó, a huszonhét százalékos áfa, vagy a kivetett csillagászati bírságok. Mindössze arra alkalmas, hogy a lakosság, a gyülekezési, és véleménynyilvánítási szabadságával élve, tudassa választott képviselőjével, hogy helytelen, a választó polgárok szerint ellenséges úton jár. Nem az Andrássy úton kell tüntetni. Kinek-kinek, a saját képviselője otthonánál.

Aki közszereplést vállal, az vagy teljesítse becsülettel a vállalt kötelességét, vagy viselje békével, a kötelességszegésért járó szorongattatást.

Ezt az utat járva, elérhetjük, hogy amikor a kikiáltó bemondja az elvárt állásfoglalást, a képviselő azon kezd gondolkodni, ezért hány ember között kell majd elhaladnia. Ha a számot túl magasnak találja, ellenkező álláspontra szavaz.

Hiába a százezer bírság, a bőre, a nyugalma, ennél mindenkinek többet ér.

   Ha zavarja a helyzet, kiléphet a frakcióból, akár a csaló pártból, és függetlenként segítheti a nép életét. Így is elmúlhat a Fidesz dicsősége.

Van pozitív példa. Ángyán úrban volt, és van gerinc, szembe szállni a csalással, hazaárulással, mutyizással. nem kellett hozzá pszichés terror, elég volt a választóknak tett ígéret felelőssége, és a tiszta magyar becsületesség. Én nem hiszem, hogy csak egy "Ángyán" van az irányításban, de nem látom őket megnyilvánulni. Remélem, hamarosan tömegesen láthatjuk majd.

Budapest ipara gyakorlatilag megszűnt. Elhagyott gyárépületekben kínai bazárok, semmit nem termelő múzeumok pöffeszkednek, a magyar munkás pedig éhezik, vagy külföldre menekül.

   Korábban írtam, most a húsiparunk megsemmisítését tűzte ki célul ez a gengszter banda. Jól bevált módszereikkel, szinte ellenőrizhetetlenek és megállíthatatlanok. Megállítani, csak az állam, a kormány lenne képes őket, de e helyett, inkább támogatja a nemzet önellátásának pusztítását, a magyarok életlehetőségeinek felszámolását saját hazájukban. Kétségtelen, István király is kiszolgáltatta a magyarokat, de azért az ilyeneket, még karóba húzta volna ország-rontásért.

     Hogy is akasztják be a sterilkampót?

Ha a fosztogatók elérkezettnek látják az időt valaminek a végrehajtására, utasítják a kormányt a háttérintézkedések megtételére. Legalább is, a történések együtteséből, ez a következtetés látszik legvalószínűbbnek. És a kormány végre is hajtja szolgaian a direktívákat. Most, a húságazat felszámolásához, bevezeti a fordított áfát. Nem általánosan és egyszerre, hanem módszeresen eltagolva.

A reggeli Tv. műsorban, a sertéságazat képviselője, nagyon tisztán elmondta: Ha náluk fordul meg az ÁFA, akkor ők, ha a húsiparnál, akkor a húsipar, de valaki mindenképpen tönkremegy. Mindenképpen lesz valaki, aki ÁFÁ-val terhelten vásárol, és áfa-mentesen értékesít. Ez 27% mínusz.

Ha eddig az ágazat 20% nyereséggel tudott dolgozni, ez azonnal 7% vesztességbe fordul. Ez a változás, természetesen felhatalmazza a menedzsmentet a cég felszámolására. Ha a sertéságazat megy tönkre, magával rántja a husipart, ha a húsipar, akkor a sertéstenyésztést löki a megsemmisülésbe. Elég az egyiket tönkretenni a „teljes sikerhez”.

Ezt nagyon tudják az elvtárs urak, és élnek is vele gátlástalanul.

Teszik mindezt, a magyar nép, állítólagos megbízásából.

Kinek a felhatalmazása alapján?

   Én biztosan nem adtam felhatalmazást ilyesmire egyetlen kormánynak, pártnak, terrorszervezetnek sem. Meg vagyok győződve róla, hogy a Fidesz szavazók százezrei sem. Ha tudták volna, hogy ilyenek következnek, inkább szavaztak volna a Jobbikra.

Bekötendő a buták szemét, az ÁFA varázslat mögé, azt a hazug indokot állítják, miszerint, ezzel elkerülhetők az ÁFA csalások által, az államnak okozott károk.

Komoly fejtörést okozhatott a nemzetpusztító stratégáknak, ilyen agyament indokolást kitalálni. Minduntalan elakadhatott a gondolatmenetük azon az egyszerű tényen, hogy a szervezett, és nagy volumenű csalások, mint az olajszőkítés, a számlagyárak, vagy az ÁFA és vám-csalások, mindig a hatalom holdudvarának, az abban élősködő, és a társadalom kontrolljától védett csoportok tevékenységi köréhez tartoztak, tartoznak.

Amióta a Magyar Állam, a magyar nép ellensége, és szovjet, vagy globalista törekvések, érdekek feltétlen kiszolgálója, sajnos, nemzeti társasjátékká vált az állam megrövidítése. Helyesebben fogalmazva, a néptől elorozott, és idegeneknek adott pénzek, minél nagyobb százalékának visszaszerzése.

Ez ma a közmegítélésben nem bűn, csak az életösztönnek, egy természetes megnyilvánulása. A Kádár korszakban, mégsem voltak ilyen durva lopások, mert másfél milliós értékhatár fölött, az a rezsim, akasztott. Egyetlen esetről sem tudok, amikor ez meg is történt volna, elég volt a lehetőség levegőben tartása. Szerintem ma is elég lenne. E helyett, ha kibukik a gazemberség, kinyomozzák, és a szálak túl magasra vezetnek, a nyomozás eredményét, X időre titkosítják.

A fene se bánná ezt a gyakorlatot, ha a titkosítást elrendelő, és megszavazó embereknek, alanyi jogon járna, a teljes vagyonelkobzás és a tényleges életfogytiglan. Megnézném, hány ügyet titkosítanak.

    Ezeket a visszás dolgokat, mind el lehetne kerülni megfelelő törvényekkel.

Például:

2012 évi N. számú törvény, a nemzetsratégiai fontosságú  magyarországi vállalatok tulajdonlásáról.

    1.§ Nemzetsratégiai fontosságú minden olyan magyarországi vállalat, amely közszolgáltatást teljesít, és/vagy 100 főnél több embert foglalkoztat.

    2 . § Nemzetsratégiai fontosságú vállalat, sem részben, sem egészben, nem állhat idegen állampolgár, vagy idegen identitású jogi személy tulajdonában.

    3. § Jelen törvény nem alkalmazható azokra az üzemekre, amelyek 1970 után, kizárólag idegen tőkéből, magyar állami támogatás nélkül épültek, magyarországi jogelőd nélkül.

   4. § Jelen törvény kihirdetésével, hatályát veszti minden olyan korábbi törvény, törvényhely és rendelet, amely jelen törvénynek ellentmond, végrehajtását akadályozza, ellehetetleníti.

2012. N számú törvény, a Magyarországon működő vállalatok tisztességes gazdálkodásáról.

1.§ Tisztességesnek számít az a gazdálkodás, amely az adott gazdasági egység hosszú távú fennmaradását lehetővé teszi és garantálja.

2.§ A törvény szelleméből, és szándékából adódóan, nem állapítható meg tulajdonosi osztalék, és/vagy menedzsmenti  javadalmazás  annál a vállalatnál, amelyiknek…

a. - munkavállalói felé bértartozása van.

b. - beszállítói felé kifizetetlen lejárt határidejű számlája van.

c. - adó, vagy közüzemi tartozása van.

d. - amelynek a megállapított osztalék és/vagy menedzsment díjak kifizetése után, nem marad, éves pénzforgalmának legalább 25%-át kitevő tőketartaléka.

3.§ Jelen törvényt megsértő vállalatot, állami tulajdonba, vagy legalább két évre állami ellenőrzés alá kell vonni.

Ilyen törvényekkel megakadályozható az ország kirablása, a magyarok gazdasági ellehetetlenítése. Természetesen abban a politikai gazdasági közegben, amelyben az utóbbi évtizedek kormányai mozognak, mozogni hajlandók, ilyen törvényeket meg sem lehet hozni. Olyan Magyar Kormányt kell választani, aki képes és hajlandó elszakadni azoktól a tömböktől és szervezetektől, amelyek a becsületes élet érvényre jutását akadályozzák.

   Ez, a magyar választó polgárok lehetősége és egyben felelőssége is. Döntésképtelen, vagy hibás döntéseket hozó emberek utódainak fennmaradása nem biztosított, és nem is valószínű. Ezért nem lehet távol maradni a választásoktól, másra bízni a döntést, vele a gyermekeink életét, hisz azért mi, és csak mi vagyunk felelősek.

Nem tudom, ki figyeli és ki nem a tendenciákat, de már nem mehetünk el mellettük szó nélkül. A Kádár korszak lezárultával, a nemzetközi maffiózók, hazai kollaboráns kormányainkkal együttműködésben, szinte a nemzet minden ellenállása nélkül, le tudták bontani, hazánk nehéz, és könnyűiparát. Azóta lehetetlenültek el a korábban dolgozó tömegek, és csökken, egyre nagyobb mértékben, az érdekérvényesítő képességük. Megszűnt a világszínvonalú kohászatunk, ami képes volt a HILTI vésők anyagának előállítására is. Megszűnt a busz, a csepel teherautó gyártása, a motorkerékpár és kerékpárgyártás, a mozdony és vagongyártás, eladták a Máv-cargót, és ócskavasnak sok száz tonna, kiváló állapotban lévő vasúti kocsit.

A munkásság  fizetőképességének megszűntével, egyszerűbbé vált leépíteni az élelmiszeripart. A tejipar visszaszorításával, sikerült legyilkoltatni a gazdákkal az ország szarvasmarha állományának jelentős részét. Emlékezzünk rá, milyen közömbösen néztük, miként öntik a gazdák a tejet a csatornába a parlament előtt, és hogyan teszik közszemlére hazaáruló kormányaink elé a marhák levágott fejét. Már hiába tudjuk, nem azoknak a marháknak a fejét kellett volna levágni, mert a dolog úgy történt, ahogy. Természetes, hogy a tejipar elpusztításával a tejtermelést is elpusztították. A textilipar megölésével a ruhaipart.

  Mindig az volt a hazug szlogen, amit most a húsiparnál kezdenek hangoztatni: korszerűtlen és drága a termelés ezekben az üzemekben. Ez, soha sem volt igaz, csak a leépítést, elpusztítást, megsemmisítést volt hivatva, valahogyan megmagyarázni.

Mára a húsipart vették célba. Elárasztják a szójaliszt termékeikkel a piacot, kikiáltják drágának az egészséges magyar árukat. Így akarják felszámolni a húsipart, ezzel az állattenyésztést. Ez a legsúlyosabb támadás, mert ez, már a nemzet kiéheztetésére irányul.

Vissza kell foglalnunk az üzemeinket, ha kell karhatalommal, mint a pécsi vízművet. Ha a tolvaj tulajdonos a bezárásról kezd hablatyolni, vagy ennek előkészületei mutatkoznak, vissza kell adni neki a jelképes 1 forintját amit az üzemér fizetett, és őt magát és minden megbízottját, ki kell szorítani a területről.

Ha kell, munkástanácsoknak kell átvenni az üzemek irányítását, zárolni a raktárakat, átvenni az értékesítést. Vannak erre kiváló magyar szakembereink.

Nem járhat úgy az ország nemzetközi hírű húsipara, mint a kiváló cukorgyáraink.

    Azonnal, elöljáróban meg kell mondanom, az efféle javaslatokat elutasítom.

Szerintem ez nem a nép, sokkal inkább a népellenség álláspontja, aki akkor értékeli jónak az ország helyzetét, ha az minél rosszabb.

   Nem állítom, hogy a lakóterületeken, nem kellene kirekesztéssel, a barátságosság minden jelének megvonásával figyelmeztetni a választóik érdekeit eláruló fideszes képviselőket, de a levadászásukat kilátásba helyezni, vagy bárkit arra bíztatni, szerintem megengedhetetlen.

    Hogy mégis közzéteszek egy ilyen írást, egyszerű oka van: ki akarom fejteni az ellenvéleményemet, hogy némiképp tompítsam annak bomlasztó hatását.

Mi az, ami miatt feleslegesnek, veszélyesnek, és kerülendőnek tartom, az ilyen gondolkodásmódot?

• Mert nem vagyunk olyan sokan, hogy egymást kezdjük el irtani, bármennyire szeretnék is ezt ellenségeink.
• Mert meggyőződésem, hogy a fidesz színekben politizáló képviselők döntő többsége nem ért egyet a nép sanyargatásával. Szavazógépként való használatukat, csak pártjuk erőszakossága, diktatórikus belső rendje teszi lehetővé, amivel egyesek nem tudnak, mások nem mernek szembeszállni.
• Igaz, hogy ez egy szégyenletes gyávaságra utal, ami sem Dózsa, sem Rákóczi idejében, sem a világháborúkban, sem 56-ban nem jellemezte a magyarokat, de ez, most az „elit” divatjává vált. Ezért levadászni őket, indokolatlan hiba lenne.
• Tudom, hogy minden képviselő, a saját biztos egzisztenciáján túl, a nemzet szolgálatának szándékával vállalta a közszereplést. Előlegeznünk kell annyi bizalmat, fel kell tételeznünk annyi éleslátást róluk, maguk is látják, milyen rondán csőbe húzták, mire is használják őket.
• Ők az egyetlen társaság, akik a süllyesztőbe küldhetik ezt a megszorító áremelő, hazug indokok mögé rejtőző, fosztogató kormányt. Meg kell értenünk végre, képviselőink nem az ellenségeink, hanem a szövetségeseink, akkor is, ha ma ellenségnek tűnnek. Ha egyszer felülkerekedik bennük a magyar, és nem attól félnek, hogy éhen hal a család, ők hozhatnak földrengés szerű változást, amibe még az EU. is megremeg. A hatalom, minden más híreszteléstől eltérően, az ő kezükben van. Ha egyszer, a kormány valamely elszállt javaslatának szavazásakor, a megkövetelt igen helyett, 160 nem jelenik meg, a kikiáltónak, és a kormánynak is az arcára fagy a mefisztói vigyor, de ennél többet nem tehet. Ha ez néhányszor megismétlődik, 25 százalék szavazó ide, parlamenti kétharmad oda. mehet a kormány a levesbe. Ha akad a Viktornak alteregója, vagy olyan politikus, aki még egyszer hajlandó vele együttműködni, alakíthat új kormányt. Ha ez is az eddigi, elfogadhatatlan, idegenbérenc irányt követi, ezt is leszavazzák, akkor bizony új választásokat kell tartani, amivel ismét a nép kezébe kerül a hatalom, egy rövid időre, és az ország, nem Vásárhelyből áll.
• Ezért nem levadászni, hanem szeretettel, és szigorral felvilágosítani kell a képviselőket.

Mindezek után álljon itt a javasolt megoldás, amit szerintem minden humánus ember elutasít.

 Meddig elég a nyugdíj??? Van megoldás!



*_Napi 8500 Ft egy fogvatartott költsége._*

_*Gondolt-e már arra,hogy meddig lesz elég a nyugdíja? * _*Itt jön egy
megoldás!* *Maga sajnos egy betegeskedő nyugdíjas és az önkormányzat azt
mondja, hogy nekik nincs elég pénzük önt egy öregotthonba elhelyezni Mit
csinál erre fel?*

*_A mi tervünk így néz ki :_*

*Mi adunk magának egy fegyvert és 4 töltényt, kettőt felhasznál egy korrupt
önkormányzati képviselő elintézésére, kettőt pedig egy bűnöző, illegális
bevándorló kikapcsolására.* *Persze ezek után, az világos, ön börtönbe
kerül!* *De !!!!!

Ott biztosítva van:*

*   - naponta 3 x étkezés
     - egy tető a feje fölött
     - központi fűtés
     - légkondicionálás + orvosi ellátás
     - új szemüveg és fogpótlás
     - új csípőprotézis-átültetés és minden más, amire szüksége van.
     - a rokonok annyiszor meglátogathatják,ahányszor akarjak!!*

*_És ki fizeti ezt ki ?
Ugyanaz az önkormányzat, aki magának azt mondta, hogy nincs pénze az
öregházra.
Mivel ön most börtönlakó, nem is kell adót se fizetnie !
Hát nem egy nagyszerű ország, ahol mi élünk???

Érdemes a dolgokat alaposan átgondolni, békésen, de határozottan kifejezni szándékainkat, és bízni, választott képviselőink józan ítélőképességében, nemzeti érzésében, és önvédelmi reakciójában, ami egy csapásra helyre teheti ennek a kibillent országnak a sorsát.

  A választás lezajlott, az eredményt ismerjük, és a magam részéről, a nemzet számára szükséges rosszként, mint leküzdendő-túlélendő nehézséget elfogadom, és tiszteletben tartom.

  Regnálása óta fabrikálja az ország törvényeit szervezeti felépítését, néha kemény kritikákkal illetve. Meggyőződésem szerint, ennek az országnak sürgős szüksége van, egy felelős, magyar érzelmű, magyar gondolkodású kormányra, amilyennek az Ön kormányát a legjobb indulattal sem nevezhetjük.

Felelős kormányt, csak felelős választók választhatnak. Ennek a lehetőségnek a kialakításán dolgozik az Ön ellenzéke, míg Ön, a magakadályozásán fárad minden erejével.

  Átrendezte a választókerületeket, összevont, vagy szétdarabolt közösségeket, és megtett minden olyat, amiről úgy gondolta, hogy hatására a magyarság, nem fogja egyenes kaszákkal körülfogni a parlament épületét.

  Megdöbbenten hallgattam, amint lesöpörte a jobbik javaslatát, az iq-hoz, de legalább is az iskolai végzettséghez kötött választójoggal kapcsolatosan.

  Ön azt mondja, ez egy jogtalan diszkrimináció lenne. Hogy álláspontja mennyire nélkülözi a praktikus józanságot, és egészséges előrelátást, azt azonnal bebizonyítom Önnek.

   Az életünkben, nagyon sok dolgot intelligenciához, iskolázottsághoz kötünk.

Ha Önnek begyullad a vakbele, és az eltávolítására egy mészárost rendelnének ki, aki eddig csak marhákat darabolt, és fogalma sincs a humán anatómiáról, nem tiltakozna e élénken?

    Nézzünk egyszerűbb esetet. Ha Önnek hirtelen Izraelbe kellene repülni, a követendő direktívákért, mint a két választási forduló között, nem tiltakozna e, egy analfabétának, pilótaként való közreműködése ellen?

   De még egyszerűbb esetben. Ha Ön egy taxit hív, joggal várja el, hogy a sofőr, rendelkezzen a vezetés közben felmerülő kérdések helyes és biztonságos eldöntéséhez szükséges intelligenciával. Ezért kötik a járművezetést a nyolc általános elvégzéséhez.

  Természetesen, ez nem zárja ki, hogy egy fulvézer, beüljön jogosítvány nélkül , egy soktonnás járműbe, és mérhetetlen károkat okozzon emberéletben, anyagi javakban egyaránt, de legalább ne jogosan, a mi szándékunkból tegye.

  Szerintem abban maximálisan egyetért velem, jó, ha a sebészi munkát orvosegyetem, az utasgépek vezetését műegyetem, és az egyszerű gépjármű, vagy géphajó vezetését,  általános ikolai bizonyítványhoz kötik.

    Ez nem diszkrimináció, hiszen mindezen iskolák elvégzésére, elvileg, minden magyar állampolgárnak lehetősége van. Az ország sorsáról, a vezetők elvi hozzáállásáról, személyéről dönteni, sokkal nagyobb felelősség, mint járművet vezetni. A szavazati jog intelligenciához/végzettséghez kapcsolása, ennek igénye, nem diszkrimináció, hanem egészséges immunreakció. Miniszterelnök úr ezt akadályozza.

    Ez a jelenség a politikában diktatúra, a biológiai szervezetben AIDS.

  Kérem Önt, fogadja el az ellenzék javaslatát, és törvénnyel zárja ki a magyar állampolgároknak, a minimális végzettséggel sem rendelkező részét, a szavazati joguk gyakorlásából, az ország sorsát meghatározó, országgyűlési választásokon.

  Az alábbi link alatt, a múltba vesző ismeretek, tények és körülmények tárházát találjuk. Ezek ismeretében lehet megérteni, népünk és hazánk mai helyzetét, és megtalálni az utat, az emberhez méltó élethez.

  Az átlagosnál, kicsit érdeklődőbb ember lévén, viszonylag sok forrásból tájékozódom. Ezeknek a forrásoknak, jelentős része tájékoztat arról, hogy a földön jelenleg, szinte teljhatalommal uralkodó gonoszság ideje lejárt. Sok forrás mutat arra, hogy a magyarságnak, a sötét hatalom leváltásában, félreállításában jelentős szerepe van, és lesz.

    Jelenleg, a vaskor végén, az újabb aranykor hajnalán azt láthatjuk, hogy a magyarság, vonakodik felvállalni történelmi szerepét. Nem előmozdítja, hanem késlelteti az elkerülhetetlen változásokat, szembeszegülve ezzel, a világot teremtő és mozgásban tartó Isteni akarattal. Ez látszik a jelenlegi kormány kétharmadán, vagy a Vásárhelyi választások eredményén.

   Természetesen, ez belefér az emberi szabad akarat, a döntési szabadság kereteibe. Nehéz dolog ma magyarnak lenni. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy azok az önjelölt emberek, akik változást, és ezzel jó életet, igazságot, becsületességet ígértek, becsaptak bennünket. A szótartó, a jóban rosszban együttműködést, becsületes kitartást képviselő magyarok, nehezen fordítanak hátat annak, aki egyszer becsapta őket, akiben egyszer megbíztak. Újkori történelmünk során, de mondhatjuk, István királytól napjainkig, soha sem viselkedtünk patkányként egyetlen süllyedő hajón sem. Mindig kitartottunk utolsó emberünkig (2. magyar hadsereg) szövetségeseink mellett. Mindig meg is kaptuk érte a büntetésünket, Trianonnal, Orosz igával, KGST-vel, NATO-val

Europai Unióval.

   A sötét oldal által, a hatalomba becsempészett „választott” vezetőink, gátlástalanul kivégezték az országot. Hatalmi tébolyukat máig nem sikerült megtörni. Ügyesen mozgatott bábjaik mindenkori hazugságai, megtévesztenek éppen annyi Magyarországon szavazót, akinek a támogatásával a hatalom megszerezhető. A választások idején fröcsögő, fasisztázó média, távol tartja az urnáktól azokat a magyarokat, akik megváltoztathatnák a helyzetet.

  Hogy ezért, a történelmi feladatunkkal szembeni engedetlenségünkért milyen újabb büntetésben lesz részünk, még nem tudhatjuk. Ha csak egy nappal maradunk tovább a gonosz ketrecében, mint kellene, az is épp elég büntetés.

Sajnos, a jóhiszemű magyarok, akkor sem fordulnak el támogatottjaiktól, amikor már nyakig nyomták őket az anyagba. Mosolyogva, úgy tesznek, mint ha jól éreznék magukat, hogy szembe ne kelljen nézni az átverés tényével.

Csak a szovjet kivonulásig visszatekintve is láthatjuk, a magyarságnak hány év kell a véleményváltozáshoz. Mennyi idő kellett, mire az MDF a történelem szemétdombjára került? És mennyi ugyanehhez az SzDSz-nek?  Viktorék egyszer már bizonyítottak. Akkori pusztításuk nem volt elég a népnek, hogy méltó helyükre tegye őket. Büntetésből, 8 évig a szocionistákat hagyták pusztítani. Amikor Bábolnán, a Megyeri hídon, meg egy két „apróságon” kiborult az anyag a biliből, megint a Viktor kellett. Megkaptuk, és a Vásárhelyiek mutatják, milyen szépen szagoljuk.

Nem tehetünk róla, mi magyarok ilyenek vagyunk, és ameddig a józan gondolkodású, fasisztázással elriogatott többség elő nem kerül a távolmaradók homályából, vagy az esélytelenül tönkretettek fel nem lázadnak, jobb helyzetre nem is számíthatunk.

 Sokan büszkén utalunk rá, különösen, ha valami nem tetszik, ami körülöttünk történik. Normál, vagy emelt hangon mondjuk el a jól hangzó mondatot: jogállamban élünk, ahol ilyen nem történhet.

   Tessék megnyugodni! Egy jogállamban, bármi megtörténhet. Hogy mi igen és mi nem, az egyedül és kizárólag attól függ, kinek a kezében van az államhatalom, és a hatalom birtokosainak, vagy bitorlóinak milyen szándékai vannak.

   Elgondolkodott e valaki, amikor jogról beszél, hogy egyáltalában miről beszél.

Mi az, amit köznapi nyelven jognak nevezünk?

Ez, egy ember alkotta szabályrendszer, melynek alapján egy értékteremtő embertől „jogosan” elvehetjük, amit előállított, és szintén „jogosan” odaadhatjuk annak, aki semmit nem tett érte, sőt, az előállítására sem lett volna képes, vagy hajlandó. Ez a jog.

   Mi volt előtte? Az Isteni igazságosság.

Az első jogrendet a teremtő Isten adta az embernek, amikor azzal indította el az életében: ne ölj, ne lopj, ne kívánd a mások vagyonát, feleségét, jószágát, ne tégy hamis tanúbizonyságot, ne sértsd mások becsületét.

Ha ma ez lenne a jog, nem lenne háború, viszály, és nem lennének gennyesen gazdag, és koldus szegény emberek.

Az emberi jogrend, az igazság helyettesítésére, annak fokozatos, és egyre erőteljesebb kiszorítására alakult ki, és máig ezt a célt szolgálja.

Szégyenteljes tény, hogy a magyar jogintézményeket, a mai napig igazságszolgáltatásnak nevezik, amikor a mozgásterét meghatározó szabályok, igazsággal, igazságossággal, köszönő viszonyban sincsenek. Hogy ne tűnjön légből kapottnak az állítás, csak két példát említek.

Egyikben egy magyarországi szolgáltató nagy összegű követelést támasztott egy állampolgárral szemben, amit a polgár, már egyszer kifizetett. A követeléssel megtámadott, igaza biztos tudatában, perrel támadta meg a követelést. A „jog” a perben, nem a követelőt kötelezte követelése megalapozottságának bizonyítására, hanem a kisembert, annak igazolására, hogy a jogtalan követelést kifizette. Ha nem, fizesse ki másodszor is, de gyorsan.

Egy másik gyönyörű eset. A gépjármű felelősség biztosítás, arra való, hogy ha én, járművemmel véletlenül másnak kárt okozok, az okozott kárt, helyettem a biztosító térítse meg. A jogalkotó állam területén, biztosító társaságok, az állam engedélyével, és felügyelete alatt működhetnek. Ez a működésükre állami garanciát is jelent, az igazság alapján álló emberi gondolkodás szerint. Ha egy ilyen társaság, tönkremegy, (ellopják, eltőzsdézik, stb)  képtelen eleget tenni a felé irányuló jogos követeléseknek, akkor ezt valamilyen módon, ( mabisz, viszmajor alap) az államnak kell teljesítenie. A magyar „jog” megteremtette sok száz esetben annak lehetőségét, hogy az érvényes biztosítással rendelkező, díjfizető károkozókkal, az érvényes biztosításuk ellenére, kifizettette az okozott károkat.

Ez a jog, ma, Magyarországon.

   Ebből látszik, bizony, a joggal nagy bajok vannak. Ha a kifosztás lehetőségét megteremti a jogi környezet, ezzel a lehetőséggel, a kapzsi munkakerülők élnek, és élni fognak.

    Egy másik fontos kérdés.

A jogállam, a saját maga által alkotott jogi környezet direktíváinak érvényesítésére, létrehozza és/vagy fenntartja a végrehajtó hatalmát. Ez a hatalom (ügyészség, bíróság, rendőrség) a meghirdetett szabályok szerint, független, és a jogi kereteken belül, szigorúan az igazság alapján áll.

Ez, a meghirdetett szabályok ellenére, nagyon ritkán igaz. A végrehajtásban is emberek dolgoznak. Ezeket az embereket, az állam állítja a helyükre, vagy tartja ott meg, egy hatalomváltásnál.

Az államtól kapják a fizetésüket is. Természetesen alakul ki egy megfelelési kényszer arra nézve, hogy amikor az állam érdeke az állampolgáréval szembe kerül, automatikusan értelmezi a törvényeket az állampolgár hátrányára.

Természetesen, az csak akkor lehetséges, ha alkalmasak a törvények. Arra a mindenkori hatalom ügyel, hogy a törvények mindig jelentsék azt, amiért születtek, és annak a homlokegyenest ellenkezőjét is.

Ez, a jog területén működő ügyészek, bírók, és ügyvédek munkája, teljes és egyetlen tudása, hogy a vonatkozó jogszabályokból mindig azt az értelmezést szedjék elő, amit éppen akarnak. Ha ez, valami különleges okból nem lehetséges, akkor keresik meg azt a jogszabályt, ami a kedvük ellen rendelkezőt hatástalanítja. Ezért vannak a római típusú államokban több ezer oldalt kitevő törvénykönyvek.

   A joggal való visszaélés római találmány. Az ott hatalomra kerülő, a népétől a hatalmat elbitorló csoport, űzi ezt a játékot 90-120 közötti időtől, kétezer év óta, napjainkig, immár világszerte. Templomos lovagoktól az illuminátusokig sokféle színben feltűntek már. A világ sok helyén kivívták a megsemmisítésükre törő indulatokat, de azok elől, mindig időben eliszkoltak, és mindig megőrizték, vagy visszaszerezték, az emberek feletti hatalmukat, befolyásukat. Mindezek eredményeképpen, mára azt gondolják, bármit megtehetnek. A Földnek csaknem a felén, jogalkotói szerepeket kisajátítva, tulajdonuknak gondolják a Föld összes javait. A Föld, soraikba nem tartozó lakosságát pedig, megoldandó, leküzdendő problémának. Megkaparintották, illetve létrehozták „az emberek érdekében”, a különböző nemzetközi szervezeteket, mint az ENSZ, a VHO, az EU. és hasonlók, melyeknek segítségével, az embereket, általuk egyébként elutasított magatartásokra tudják kényszeríteni.

     Mára, az emberiség egyre nagyobb része lát át a szitájukon, ezért, számukra veszélyesen, nő az ellenszenv velük szemben. Már csak a nagyon szerény képességű embereknek lehet bemagyarázni, hogy a széndioxid kvótarendszer, a Föld légkörének megóvását célozza, és a hiszékeny államoktól ilyen címen beszedett pénz, nem az ő zsebükben landol. Ez a megvilágosodás egyre inkább veszélyezteti a választásokon elérhető sikereiket, rohamosan csökkenti a befolyásuk alá tartozó kormányok megválasztásának, újraválasztásának esélyeit.

Egyre kevésbé működik a fasisztázó, antiszemitázó, rasszistázó elrettentés, mert az emberek már sokan látják, hogy nagyhangú médiakampányaik, olyan dolgokkal próbálnak ellenszenvessé tenni csoportokat, pártokat, nemzeti erőket, amelyet a propagandisták, a legszörnyűbb rasszizmus gyakorlói, hétköznapi magatartásukként minden nap negvalósítanak.

     Az efféle jognak, és az azzal való ilyen visszaéléseknek vége kell, hogy szakadjon. Az ezer előtti magyar államban, de még az István király utáni római katolikus magyar államban is, amikor a joggal való visszaélés kezdett beszivárogni az országba, elképzelhetetlen volt.  1700-ig, írott törvénykönyvünk sem volt. A szokásjog és az Isteni igazságosság határozta meg a magyarság életét, és nem volt bajunk ezzel. A bírák, ennek alapján hoztak döntéseket, a területek urai, az aranybulla utasításainak értelmében, tartózkodtak a köznép gyötrésétől a retorzióktól való félelmeik okán. Természetesen akkor is akadtak „Gyevi bírók”, akik kapzsiságukban harácsolni kezdtek. Hunyadi Mátyáshoz fűződik a legenda, miként távolította el a harácsoló bírót.

 „ Derék Gyevi polgáraink munkájának jutalma ként, senkit nem jutalmazunk 50 botütéssel, kivéve a gyevi bírót. Ugyanígy, senkit nem zavarunk el a szolgálatából, kivéve a gyevi bírót”

  Ma is vannak „gyevi bírók”, de fogy az életterük. A napokban hallottam a szigorú direktívát a főpolgármesteri hivatalnál. Ellenőrizni fogják, hogy ki mire használja az internetet, és aki saját céljaira, netán szórakozásra használja, munkaidőben, azt megbüntetik, kivéve a „gyevi bírót”, akarom mondani a főpolgármester urat, és néhány közvetlen munkatársát.

  Jön a fűnyíró, és rendet vág a joggal való visszaélésben. Az is előfordulhat, hogy egy következő magyar kormány, visszaveszi az ellopott nemzeti vagyont, a Nemzeti Bankot, és eltöröl minden fosztogatást, a regisztrációs adótól, a parkolási díjon át, egészen a 27% áfáig. Hogy így lesz e, az rajtunk, magyar választókon múlik, akarjuk e, vagy mit sem törődünk a saját sorsunkkal.

Magyarországnak a Nem Elkötelezettek táborában a helye. Csak itt találhatja meg, háborítatlan nemzeti önazonosságát, politikai és gazdasági önállóságát, a

minden állampolgára számára elfogadható, zsarolásoktól és fenyegetésektől mentes, emberhez méltó életet.

      Azt hiszem, kevesen nem tudják már, hogy a cionista kezekben összpontosuló, internacionalista, globalista, gazdasági, katonai erőszakszervezet, a nemzetek, nemzetállamok felszámolására, egy általuk kitalált „új világrend” bevezetésére készül.

   Azt már kevesebben tudják, mert igen gyér publicitása van, mit takar ez, az „új világrend”. Ebben az önjelölt „kiválasztottak” képeznék a társadalmi elitet, mint minden jog, lehetőség, vagyon, kizárólagos bitorlói, munkanélküli haszonélvezői. A többi ember (aki nem zsidó) az alávetett kiszolgáló. Közöttük elterjesztenék a buziságot, megszüntetnék a házasság intézményét, elvennék tőlük a gyermekeik nevelésének a jogát, a párkapcsolatban élés lehetőségét, hogy csak a legjellemzőbbeket említsem.

   Túl ezen, a nemzeteknek, párja sorba taposott maradványait, az emberiség cca. 85%-át, felesleges zabálónak tekintik, hiszen az ő kiszolgálásukra épp elég a megmaradó 15%, ezért ezt az embermennyiséget, nemes egyszerűséggel, az ésszerűségre hivatkozva, le akarják mészárolni. Ezt a szándékukat, fellegvárukban, Amerikában, évtizedekkel ez előtt kőbe vésték, és az amerikai „stonhenge” az óta is leplezetlenül hirdeti.

Részletek Khamenei ajatollah beszédéből a Nem Elkötelezettek Mozgalma csúcstalálkozóján Teheránban

…Bármikor amikor nemzetközi együttműködés hasonló alapokon nyugszik, a kormányzatok kapcsolatot fognak létesíteni egymással nem a félelmek és a fenyegetés miatt, vagy a kapzsiság és egyoldalú érdekek alapján, vagy hitszegő és megvásárolható egyének közbenjárására, de a hatékony és a megosztott érdekek és még inkább az emberiség érdekei alapján. Ezen a módon a kormányzatok tehermentesíthetik felébresztett lelkiismeretüket és könnyen a helyére tehetik az emberek lelkületét. Ez az értékközpontú rend a teljes ellentéte a hegemónia-központú rendnek, amelyet az egyeduralomra törő nyugati államok tartottak fenn, propagáltak és vezettek napjaink domináns és agresszív amerikai kormányzat uralma által….

…A kínzás és az orgyilkosság engedélyezhető és teljesen semmibe vehető bűn ha Amerika, a cionisták és a bábjaik hajtják azokat végre. Nem jelent problémát a lelkiismeretük számára, hogy titkos börtöneik vannak különféle helyeken több kontinensen, amelyekben a védtelen foglyokat, akiknek nincs törvényes képviselete, nem volt bírósági tárgyalása, rettenetes és utálatos módon tartanak fogva. A jó és a rossz teljesen egyoldalúan és az ő fogalmaik szerint van meghatározva. Az érdekeiket a nemzetközi jog nevében varrják a világ nyakába. A nemzetközi közösség nevében varrják a világ nyakába a törvénytelen és önkényes követeléseiket. A nyilvános és szervezett médiahálózatuk amely a hazugságaikat igazságnak álcázza, hamisságukat igaznak, elnyomásukat mint erőfeszítéseket az igazság képviseletére. Ezzel együtt hazugságnak állítanak be minden igaz álláspontot ami leleplezné csalárdságukat, és minden jogos követelést gazságnak bélyegeznek.

Barátaim, ez a hibás és ártalmas állapot nem tartható fenn tovább. Mindenki belefáradt ebbe a hibás nemzetközi rendszerbe. Amerika mozgalmainak 99%-a ellene van a hatalom és a vagyon amerikai központosításának és Nyugat-Európa népeinek terjedő tiltakozásai a kormányaik gazdasági politikája ellen megmutatják hogy az emberek folyamatosan egyre jobban elvesztik türelmüket ebben az ügyben. Szükséges orvosolni ezt az ésszerűtlen helyzetet. Biztos, ésszerű és széleskörű kapcsolatok a Nem Elkötelezettek Mozgalmának tagállamai közt fontos szerepet játszhatnak abban hogy jogorvoslatot találjunk…

…Ez nem azt jelenti hogy lemondunk az atomenergia békés használatának és a nukleáris tüzelőanyag előállításának jogáról. A nemzetközi jogok alapján a nukleáris energia békés használata minden állam joga. Mindenkinek képesnek kellene lennie arra hogy alkalmazza ezt a hatékony energiaforrást különféle létfontosságú használatra az országuk és a népük hasznára, anélkül hogy másokon múlna ennek a jognak a gyakorlása. Néhány nyugati állam, amelyek maguk is birtokolnak nukleáris fegyvereket, és bűnösek ebben az illegális cselekedetben, ki akarják sajátítani a nukleáris fűtőelemek gyártását. Álságos lépések vannak folyamatban hogy biztosítsák az örök monopóliumot a nukleáris tüzelőanyag gyártása és eladása felett középen ugyan nemzetközi címkét hordozva, de valójában néhány nyugati állam irányítása alatt….

…Az elmúlt húsz év során az országunk által elért átfogó fejlődés mindenki számára tény, ezt hivatalos nemzetközi megfigyelők is igazolták. Mindez történt szankciók, gazdasági nyomás, az Amerikához és a cionizmushoz köthető propagandakampány alatt. A szankciók, melyek azzal a céllal születtek, hogy megbénítsanak minket, nem csak hogy nem bénítottak meg, de határozottabbá tették lépéseinket, eltökéltségünket növelték, és erősítették a meglátásainkba, valamint nemzetünk veleszületett képességeibe vetett bizalmat, miközben kihívásainkat végig isteni segítség kísérte…

…A bitorló cionista rezsim politikai és katonai vezetői ebben az időszakban semmilyen bűncselekménytől nem riadtak vissza: embereket öltek, megsemmisítették az otthonaikat, földjeiket, letartóztattak és megkínoztak nőket és gyermekeket, hogy megalázzák és inzultálják a nemzetet, hogy a cionista rendszer gyomrának menekülttáboraiba zárják, hogy ezeket a menekülttáborokat újra és újra megtámadják Palesztinában és a szomszédos államokban, ahol milliók élnek száműzetésben, hogy így e nemzetet végleg megsemmisítsék. Sabra és Shatila, Qana és Deir Yasin az elnyomott palesztin nép vérével már nyomot hagytak térségünk történelmében…

…Az a cionista rendszer, amely merényleteket, gyilkosságokat követ el, kisajátítja az arab területeket, állami szinten műveli a terrorizmust, és szervezi azt térségi, illetve globális szinten, az a cionista rendszer nevezi terroristának a saját jogaiért küzdő palesztin népet, olyan embereket, akik kiállnak saját jogikért. És a cionizmushoz tartozó média, a nyugati média nagy része megismétli ezt a nagy hazugságot, alapvető etikai értékeket és újságírói elveket sért, a politikai vezetők, akik azt állítják, hogy az emberi jogokért küzdenek, pedig csukott szemmel mennek el e bűncselekmények mellett, és támogatják ezt a bűnös rendszert….

A beszéd teljes szövege: http://jovonk.info/2012/09/01/khamenei-ajatollah-beszede-nem-elkotelezettek-mozgalma-csucstalalkozojan-teheranban?honnan=Nemzeti_Hirhalo

   A fentiekből elég világossá válik, hogy a becsületesség és emberiesség oldalán, sokkal nagyobb erő áll, mint azt a zsidók, és cinkosaik szeretnék. A nem elkötelezettekhez való magyar csatlakozás, nem az én ötletem, és egyáltalában nem új keletű.

   A fájdalmas emlékű 56-os forradalom, egyik legnagyobb vívmánya volt, hogy a független magyar kormány, első intézkedéseként, kihíredette  Magyarország semlegességét, a világban  kialakult hatalmi, katonai és gazdasági tömböktől való elszakadását és függetlenségét.

Ezt, a hazánkban élő, kis létszámú, de minden hatalmi pozíciót kikönyökölt zsidóság, nem tudta elfogadni. Belső árulással, mint 48-ban fajtársaik a Habsburgok, orosz segítséggel, vérbe fojtotta, a gazdanép forradalmát, és vezetőit, azonosítható szereplőit bestiálisan lemészárolta.

   Ezek a mészárosok, részben ma is köztünk élnek, és a dolgozó magyar nép jóvoltából és türelméből, sztárnyugdíjakat húznak.

     Ez a kisebbik baj, hiszen nem veszélyes, „csak” méltánytalan és tisztességtelen.

A veszélyes a propaganda, amit minden nemzeti kezdeményezéssel, irányzattal szemben kifejtenek. A legrasszistább zsidó ideológusok vádolják fasizmussal, rasszizmussal a magyarokat, ha azok bármit tesznek nemzetük védelmében. A hamis vádakkal képesek elérni, hogy az átlag magyar választó, elhiszi, hogy a nemzeti oldal, valami rossz irány, és bár érzi, ez az egyetlen út a túlélés irányában, mégsem meri/akarja nyíltan támogatni.

     A helyzet súlyos. Sok évtizede magyarellenes, magyar-gyűlölő kormányok vezetik ezt az országot. A magyar választó polgárokon áll, meddig. Mára, a megsemmisülés határára sodortak bennünket, tehát ideje észhez térnünk a kábításból.

   Hatalmas erő, a világ kétharmada áll, a cionista, amerikai, orosz hatalmi törekvésekkel szemben. Nekünk, magyaroknak, ehhez az erőhöz kell tartoznunk, és ez csak rajtunk múlik.

Békés természetünkkel nem akarunk háborúzni, választanunk kell tehát olyan kormányt, aki mindezeket az átrendezéseket képes, és hajlandó végrehajtani. Ezek a politikai csoportok, a jelenleg regnáló hatalom számára, és megítélésében, természetesen fasiszta, tömeggyilkos, anarchista, rasszista, és minden rosszat önmagukban egyesítő erők, mint a Jobbik, a Gárda, a 64 Vármegye, a Nemzeti Őrsereg, de amint az eseményekből látjuk, ez szemenszedett hazugság. Azért e koncentrált támadás, mert csak ez az oldal képes felvállalni és végrehajtani a pusztítóktól való elszakadást. és ettől reszket a hatalombitorló kiválasztottak magyarországi csoportja, mint az ördög a tömjénfüsttől.

     Nekünk nem reszketnünk kell, hanem végre cselekednünk. Idegenmentes Magyar Kormányt választanunk, aki végre elvezeti az országot ahhoz a becsületes irányvonalhoz, ami a több ezer éves magyar államra volt jellemző. Ebben a pásztor, és a fejedelem egyenrangúként élt és dolgozott, soha senki, egy másik magyart el nem nyomhatott.

Ez a magyarság jövője, amiért érdemes élni, és megharcolni bárkivel, aki veszélyeztetni meri.

Fidesz szekér zörög minden sávon

Nő az adósságom, én már azt sem bánom

Vásárhelyi híres promenádon

    Így mulat egy magyar! Húzd rá cigány csak azért is, ha mindjárt az ingemért is. Miért? Olyan sokan vagyunk ebben az országban, akinek még két inge van?

Vagy legyen már az, az egy is a kutyáké, ami még van?

Igen!

Jól haladunk. Mindig megszavazzuk az országot kiárusító, magyarnyomorgató, idegenpártoló „magyar” kormányainkat. És mindet velünk szavaztatták meg.

Veszett a fejsze, vesszen a nyele is?

Ez nem így van! A haza, nem lehet a veszett fejsze, ahogyan egy nagy múltú mezőváros, nem lehet a veszett fejsze nyele.

Tragikus, hogy a magyar, ott sem javít, fordít a sorsán, ahol tehetné. Nem hiszem el, hogy egy gyöngyöspatai terrorhullám képes csak rávenni a magyarokat a kiállásra önmaguk életéért, jövőjéért, hazájuk védelméért.

Hiszem, hogy a magyarság rádöbben, milyen erő birtokosa, és nem fél élni ezzel az erővel.

  Tudom, sokkal kényelmesebb lapulni a langyos vízben, mint vállalni a harcot, megragadni, ami a miénk, és nem adni önként a fosztogatóknak. Sokan, mégis ezt tesszük. Minden vásárhelyi magyar, büszke lehet magára. Mindenki részt vállalt a döntésben.

Aki elment szavazni és a pusztítókat támogatta, éljen jól az ebből származó előnyökből. Aki elment, és a pusztítók eltávolítására szavazott, büszke lehet a kiállására, mert megtette, ami tőle, ebben a helyzetben elvárhatott a haza.

Aki a távolmaradásával, otthon meghúzódva akadályozta meg a gonosz eltávolítását nem hiheti, hogy ezzel megszerezte a hatalom jóindulatát, Ez a hatalom, mindig a magyarság ellensége volt, ma is az, és az is marad, ameddig létezik

   Akinek kétségei lennének a vélemény megalapozottságát illetően, az nézzen az ország helyzetére, az árakra, a jövedelmekre, az egészségügyre, az oktatásra, a foglalkoztatásra. A süket nemzeti szöveg, és a hamísított statisztikák, nem oldják meg az ország gondjait. Azzal, hogy sok ezer dolgozni vágyó emberből, sok ezer megszégyenített „utcaseprőt” csináltak, csak a statisztikát kozmetikázták.

Elérték, hogy még dolgozzanak is, megalázó alamizsnájukért. Termelő munkát, alig végez valaki közülük. Ennek a bandának jó a buta magyar, még jobb a nélkülöző, de legjobb magyar a halott magyar. Nekem ez visszaköszön a vadnyugatról, ahol több millió őslakost irtottak ki hasonló szemlélet alapján.

   Mitől ez a sötét kép a mai magyar vezetésről?

Nem akarok fellengős „ország-értékelő” szerepébe lépni, igy, csak néhány dolgot, a legjellemzőbbeket említem.

Amint kiderült, hogy a harminc százalék is lehet kétharmad, a megkaparintott hatalom birtokában, ennek a „magyar” kormánynak, azonnal muszáj volt együttműködési szerződést kötni, a világ legfasisztább, legerőszakosabb, leggyilkosabb államával. Madarat tolláról …

Még, el sem ültek a cionista kaszinóbotrány hullámai, sikerült megsemmisítemi a MALÉV-et. Sikerült buziváró színben feltüntetni Budapestet, sikerült kihagyni a cionista tákolmányból a magyar termőföld védelmét. Elvenni a rokkantaktól, az amúgy is szűkös erllátásukat.

     Megállapíthatjuk, nem volt eredménytelen a kormány munkája.

Vásárhely példáját látva bátran kimondhatjuk, mi magyarok, mazoisták vagyunk. Akkor is a szenvedést választjuk, ha van jobb lehetőségünk.

Hiszem, hogy kinyílik ennek a nemzetnek a szeme. Hiszem, hogy mire kell, a megvásárolt szavazók rádöbbennek, hogy a júdáspénzen a nemzet vére van, a sajátjukat is beleértve. Hiszem, hogy a megfélemlítettek rádöbbennek, hogy nincs mitől félni. Ez a csapat gyenge. Olyan, mint a napszítta kötél. Látszólag nagy és erős, de ha meghúzzák, hamar szertefoszlik. Ez a bagázs, képes elbánni egy magyarral, tízzel, sőt százzal is, de tíz, vagy százezerrel, már meg sem próbálja. Képtelen ellenállni a cionista lobbinak. Miféle nemzeti kormány az, aki tudomásul veszi, hogy egy hangyányi kisebbség meg meri határozni, milyen darab mehet egy magyar színházban. Egy erős kormánnyal szemben meg sem mernének ilyen igényt fogalmazni, hogy egy magyar színház, ne tűzze műsorra egy magyar szerző művét, csak azért, mert egy kisebbségnek nem szimpatikus.

Az erőtlen kétharmad, képtelen visszaverni a szemtelen követelőket.

Erőtlen, mert nm áll mögötte a nemzet. a kétharmadát megalapozó egyharmadból is a megvettek a pénz mögött állnak, a megfélemlítettek felbátorodnak, a becsapottak kijózanodnak.

Lesz magyar felemelkedés! Lesz akkor is, ha ma Vásárhelyen, ennek, még a leghal-

ványabb nyomait sem látjuk.

Adjon az Isten Kurucok!

Van egy helyes kis csapatunk. Jófajta, tisztességes, dolgos magyar emberek vagyunk. Úgy ismerkedtünk össze, hogy hajnalban egy járaton utazunk már évek óta munkába. Az idők során baráti kapcsolat alakult ki köztünk, így reggelente utazás közben megosztjuk a velünk történteket. A tegnap reggeli történet azonban minden képzeletet felülmúló, felháborító eset, ezt osztom meg veletek.

A baráti társaságunk egyik párjánál pénteken hajnalban megjelent a rendőrség és bilincsben vitték el a pár férfi tagját. Történt mindez azért, mert egy soha meg nem kapott, át nem vett bírósági idézés arra a napra szólt. Nem számít, hogy az érintettnek nincs tudomása róla. A történethez az is hozzátartozik, hogy múlt csütörtökön súlyos autóbaleset érte, ami miatt levegőt alig tud venni, feküdnie kellene és reggel fél 9-re időpontja volt orvosi vizsgálatra. Az erről szóló papírt megnézve a sünök csak annyit válaszoltak, hogy az sehol nincs leírva, hogy feküdnie kell. Természetesen így az orvosi vizsgálaton sem tud megjelenni, ami neki most létkérdés.

Amíg összekészülődött, végig mellette álltak, még azt sem engedték meg, hogy csukott ajtók mögött öltözzön fel. Arra hivatkoztak, hogy szúróeszközt vehet magához. A szükségletei végzése közben is az ajtóban álltak. Majd mobiltelefonját elkobozták és bilincsbe verték, mint egy hétpróbás bűnözőt. Minderről semmilyen jegyzőkönyv, vagy irat nem készült, így a párja azt sem tudja most, ha érdeklődik a bíróságon, milyen ügyiratszámra hivatkozzon.

Úgy hurcolták el, hogy fogalma sincs, milyen ügyben vádolják.

Annyira megdöbbent ez a történet, hogy ezért írom le. Mostantól úgy érzem, hogy ez bármikor bármelyikünkkel előfordulhat, a maradék biztonságérzetem is elszállt, ami a hazánk körülményeit tekintve még volt. Az jut eszembe, hogy amikor ugyanezen a környéken néhány éve az utcánkban egy éjjel több házba betörtek, ugyanez a rendőrség többszöri hívásra sem jött ki soha az életben.

Na, ez itt kérem Magyarország.

Szili

További részletek: http://kuruc.info/r/20/100736/#ixzz25EVlo3Tj

  Ezt hívják a szabad nemzetállamokban rendőrállamnak. Ilyen eset, a sötét Rákosi korszakban volt jellemző. Ezt köztudottan 56 követte. Nincs olyan hülye hatalom, aki a kötélhúzásnál számolna a kötél elszakadásának, és a visszacsapódó kötélvégnek lenyakazó hatásával. Ha számolna vele ésszel húzná a kötelet. Ezek ész nélkül húzzák. A kötél sem jelzi előre mikor szakad el.

A mai helyzet nem jellemzően magyar. Amerikában ma, elnöki jóváhagyással a nyílt utcán bárki lelőhető, elfogható,. és korlátlan ideig fogva tartható, minden bizonyíték nélkül. Több tízezres koncentrációs (fema) táborok állnak készenlétben. A hatalom, egy szint után, a gondolkodás és józan ítélőképesség akadályává válik. Rákosi is azt hitte, az ÁVH. a rendőrséggel karöltve képes lesz megvédeni. Én beszéltem emberekkel, akik még látták a körút lámpavasain lógó ávósókat. Ha a kötél szakad, törvényszerűen borotvál is. 

   Ma, a világosabban gondolkodók, a gonoszság elutasítói, tudatosodásukhoz, intergalaktikus segítséget, látókör szélesítését eredményező energiákat kapnak. Mindezt azért hogy az elkerülhetetlen változást, ne a kötél szakadása, hanem az esztelen húzás megszűnése, a társadalom békés átrendeződése jelentse. 

   Én szorítok a földön kívüli döntnökök jó szándékú törekvése eredményességének, mert utálom a pogromkat, és minden "jogos"(nak mondott) és jogtalan öldöklést a világban.

Béla László

Marschalkó Lajos: VILÁGTERROR - VILÁGURALOM 

A hamu tüzesedni kezd az elfojtott parázsban, a vulkán kráte­réből kitörni készül a lávazuhatag, amely egykor elpusztította Pompejit és Herculanumot, Sodomát, Gomorhát. 

A földkerekségnek van egy központi problémája, amelyről nem mer beszélni senki. A keresztény világnak van egy tabuja, amely érinthetetlen. Van "szent-tehén komplexum", amelyhez éppúgy nem szabad hozzányúlni, mint India szent majmaihoz. 

Mindezt úgy hívják, zsidó kérdés. 

Aki ma ezt említi, azt elsősorban bolondnak tekintik, a pszy­hiáter terrorizmus és sarlatánizmus, vagy az úgynevezett "igazság­szolgáltatás" hatáskörébe utalják. A fehér ember és az egész kultúr-világ ennek a világterrorizmusnak igájába nyög, csak éppen nem akarja tudomásul venni, hogy milyen sorsot szántak neki. 

Mint előző oldalainkon már megírtuk: Hitler, Rosenberg téves úton keresték a zsidó probléma nyitját, mikor faji alapra helyezték át a kérdést és Mózes, Ezdrás, Nehémiás isteni kiválasztottságról szóló elméletével szembe állították az árja-germán kiválasztottsági dogmát. Negatív és - mint az eredmény mutatta - háborúvesztő, terméketlen, negatív-judaizmus volt ez. De barna ingben, horog­keresztes karszalaggal is ugyanazt hirdette, mit Mózes, Ezdrás és Nehémiás 5000 évvel megelőzőleg faji, nacionalista és nemzetek feletti alapon, mint a zsidó nép számára kiadott különleges isteni parancsolatot. 

A zsidó-kérdés kulcsa nem. a faji, hanem a hatalmi alap. Milyen méretű e világban egy 13-16 milliós nép politikai, gazdasági, szellemi hatalma és milyen alapon jöhetett ez létre? 

Ostobaság azt hinni és hirdetni, hogy a zsidó alacsonyabb rendű faj, mint a germán, kelta, vagy magyar, indus, turáni. Ellenkezőleg! A zsidó, a maga nézőpontja szerint magas intelligenciájú fajta, amely ma már semmi esetre sem azonosítható az egykönyvű Tal­mud-zsidóval, a koszos kis galiciánerrel. A keresztény emberiség, sőt a zsidóság legnagyobb liberálisai és szabadsághősei azonban világosan látták, hogy a Tan, a Talmud és a Thóra a világtörténe­lem legnacionalistább, legsovénebb, leghatalomratörőbb népét, a legkülönlegesebb népi képletet nevelték ki a zsidóból. Népet, amely csak akkor tud létezni és élni ha kezében tart minden kulcs-pozíciót, minden hatalmat és léte, megmaradása érdekében minden népet terrorizálni tud. 

Talán nem érdektelen, hogy Herzl Tivadar a cionizmus apos­tola a földkerekség legintelligensebb zsidóságából származott: a budapestiből. De ugyancsak Magyarországon született egy másik, meghallgatatlan zsidó próféta is, akinek nevét talán nagyon keve­sen ismerik, Herzl Tivadar tanainak száz százalékos ellentéte, dr. Fejér Lajos. 

Dr. Fejér Lajos vérrel, szívvel, lélekkel zsidó volt. Azonban mikor már Magyarország határain is tombolt a hitlerizmus, úgy, mint a nagy zsidó próféták, akik hiába akarták népüket megvál­tani és megmenteni a Jehova, vagy Hitler bosszúja elől, hatalmas könyvet írt, amely talán egyetlen tökéletes felismerése a zsidó-kér­désnek. Miután magyar nyelven jelent meg és Európában már a második világháború előszelei fújtak, dr. Fejér Lajos könyve idegen nyelveken nem jutott el a politikusok, az államférfiak asztalára és természetesen meghallgatatlanul maradt még a magyarországi zsi­dóság legmagasabb, legintellektuálisabb köreiben is. 

Dr. Fejér Lajos, az európai zsidóság tragédiája közeledtén, valami kísérteties felismerésre bukkant, amely nem volt tetszetős sem az asszimilánsoknak, sem a cionistáknak és mégkevésbé hitle­ristáknak. Ez a felismerés annyiból állott, hogy a hitleri és rosen­bergi nacionálszocializmus és a mózesi, vagy talmudi cionista zsidó nácizmus között nincs semmiféle különbség. Adolf Hitler a fajvédő törvények tekintetében szerény epigonja volt Mózesnek, a zsidó Führernek. A hitlerizmus nem volt más, mint negatív júdaizmus. A marxizmus és a kapitalizmus pedig ugyanígy egymás édes­testvérei. 

A marxizmus - írja a nagy zsidó tudós és publicista - ­tökéletes parafrázisa a zsidó messianisztikus hitnek. Szellemi vigasz­talás, amelyet a gazdasági és politikai elnyomatásban lévő munkás­osztály részére rajzolt meg Marx, a tan apostola. 

S folytatja tovább: "Minden zsidó eszmével foglalkozó cikk, akár pap, akár profán zsidó írja, par excellence, politikai cikk. A zsidó eszme nem vallási eszme, hanem a nemzeti, állami törvény­közösség eszméje. A zsidóság az egész világot átfogó irredenta moz­galom, amelynek szellemi forrása a zsidó vallás, hivatásos agitáto­rai a Papok és médiuma a zsidó népi anyag. 

Juda Halevi szerint a népek sorában az isteni kiválasztottság folytán olyan elsőbbséget élvez, amelyet meg nem oszthat és nem is oszt meg más népekkel. 

Ez a felfogás jelentené - érvényesülésében a népek faji alapon nyugvó hierarchiáját, amelynek élén a zsidóság állam, ő képezné a népek arisztokráciáját. Az így kialakuló világban olyan kaszt­rendszer fejlődne ki (de nem hivatási, hanem faji alapon), ahol az emberek közt a fokozati rendszer, mint az indusoknál, a nagy tö­megnek lealjasításához vezet: ahol már nem is jön emberszámba és az állat rendfokára alásüllyedt pária". 

"Iróniája a sorsnak, amely a népek és fajok történetét igaz­gatja, hogy a hitlerizmusban olyan faji politika nyer kíméletlen alkalmazást, amely árja - faj elnevezés alatt a német fajra ugyan­azt a kiválasztottsági teóriát érvényesíti, - de egyedül és kizáró­lag a zsidósággal szemben! - amit a zsidó vallás alkalmazna a zsidó faj javára, ha fejlődésének irányában uralomhoz jutott volna. És alkalmazná a világ összes fajtáival szemben!" 

És olvasván egy zsidó próféta, az eichmanni KZ-ben elpusztult nagy magyarországi zsidó bölcselő sorait[1], úgy érezzük, hogy ismét a Mene Tekelt írják a Fehér Ház és a Kreml falára. Egyetlen faj arisztokratizmusa, vagy plutokráciája fenyegeti az egész földkerek­séget. Egyetlen faj kiválasztottjai ülnek a New York Times, a Time a német 4 milliós Bild-Zeitung asztalainál, a televíziók, rádiók szerkesztői szobáiban. Akarunk-e hát a "népek arisztokráciájának" nyomorult elnyomottjai lenni? Akarjuk-e amit egy becsületes ma­gyar zsidó, dr. Fejér Lajos jósolt meg, hogy az állat foka alá sül­lyedt pária legyünk? 

A zsidóság mindenkor is a terrorizmus népe volt. Josephus Flavius, a szintén nagy és kiváló zsidó történelemtudós "A zsidó háborúról" szóló könyvét kell elolvasnunk ahhoz, hogy meglássuk: a bolsevizmus nem marxi és lenini találmány. Az ó-korban is volt, a mainál sokkal rosszabb bolsevizmus - annyi csekélyke különb­séggel -, hogy a GPU- és Cseka-módszereket akkor még nem idegen népek, hanem saját fajtájuk, saját népük vezetői ellen foly­tatták a mai "humanisták". 

Josephus Flavius zsidó volt. Százezres galilei hadsereget veze­tett két római cézár - Titus és Vespasianus vasfegyelmű légiói ellen. Megverték, legyőzték. Ez még mit sem változtatott zsidó hazafiságán. 

Flavius József, akkor kezdett lélekben is a rómaiak oldalára állani, mikor látta, hogy a Templomot, amelynek nagyságáról, szépségéről senki se adott nálánál szebb és jobb leírást, hirtelen megszállja a csőcselék, a zsidó mob és Jeruzsálem fölött úrrá lesz egy olyan terrorista, - ma úgy mondanánk - bolsevista uralom, amelynél szebbet, véresebbet, kegyetlenebbet nem álmodhatott se Lenin, se Sztálin, se Derzsinszkij. 

A Titus és Vespasianus légiói által már-már megközelített Jeruzsálem belállapotairól, az ókori bolsevizmusról így ad hírt az 7 900 év előtti hírnök: 

"A zélóták és idumeusok (két zsidó néptörzs) a köznépet, mint valami tisztátalan állatok csordáját úton, útfélen mészárolták. Az összefogdosott előkelő embereket (nobiles) és a fiatalságot megkö­tözve börtönbe csukták, arra számítva, hogy kivégeztetésük halo­gatásával többeket párthívükül megnyerhetnek..." 

Mik ezek, ha nem a szovjet-orosz bolsevizmus, az ÁVH, Cseka, GPU 1900 év előtti módszerei? 

Mert Josephus Flavius folytatja: 

"Kivégeztetésük előtt a legkegyetlenebb megkorbácsolást kel­lett elszenvedniök; testük borítva volt sebeiktől, a veréstől és kín­zástól, és amikor már nem volt hely a testükön a kínzásokra, csak akkor érdemesítették őket - a kardra... A népet pedig olyan félelem, rettegés szállotta meg, hogy nyilvánosan megsiratni, avagy eltemetni senki se merte a maga halottját. Tizenkétezer nemes em­ber pusztult el így". 

A zélóták gyilkolási dühe - írja Flavius - főként bátor és jeles férfiak ellen irányult, azt tartva, hogyha ezeket irigységből kipusztítják, ezzel az erényektől való félelemtől is megszabadulnak. Kivégezték tehát, sok mással együtt, Goriont egy származásra, mint tekintélyre kiváló, a népuralomért lelkesülő szellemdús férfit, akinél egyetlen zsidó sem szerette jobban - a szabadságot!" 

A bolsevizmus lefelé szintező jellegzetessége ott lángolt már a római légiók által ostromolt Jeruzsálemben is. "A nagy bűnté­nyekre és a kisebb vétségekre pedig egy és ugyanazon büntetés volt: tudniillik a - halál, s ez elől csakis az menekült, aki ala­csony származás, vagy szegénységre nézve, a lehető legsilányabb ember volt". 

Egyenesen rémítő, ahogy Josephus Flavius leírja a zsidó ter­roristák hatalmába tartott Jeruzsálem akkori állapotait: A zsidó terroristák "ahol a házat bezárva látták, ez gyanújel volt előttük arra nézve, hogy ott a bennlakók, valamit esznek; nyomban be­döntve hát az ajtókat, és a félig összerágott ételt az emberek torkából húzták ki, evégből össze-vissza fojtogatva őket. Öreg embereket, akik nem engedték a maguk falatját, megdögönyözték; nőket, akik markukban valamit rejtegettek. megtépázták. Nem volt könyörület sem az ősz fej, sem a csecsemőkor iránt, hanem a vala­mit rágcsáló gyereket földhöz vagdalták... A tekintélyesebb és gazdag embereket maguk a zsarnokok elé kísérték s egyrészűket aztán hamis vád alapján, állítólagos gonosz tervek miatt végezték ki, másik részüket azért, mert a várost elárulni akarták a római­aknak". (Szovjet kirakat-perek!) 

Vajon nem-e a Szovjetunió és a keleti államok bolsevizmusáról írta Josephus Flavius?: 

"Az uralom fölött egymással mindkét részről villongásban vol­tak, a gazságokban azonban egyetértettek... Nem bírom egyenkint felsorolni gáztetteiket, s ezért röviden csak annyit mondok, hogy véleményem szerint, soha egy más város sem szenvedett annyi mindenfélét és emberemlékezet óta nemzet, nem volt még fékte­lenebb a gonoszlelkűségben". 

Nem egy útszéli antiszemitának, vagy "elvadult náci gyilkos­nak", hanem a galilei hadak "héber főparancsnokának" félelmetes ítélete ez saját nemzete fölött. 

Szinte a hátunk borzong tőle, hogy idézzük Josephus Flavius könyvének egyik fejezetét, "arról az asszonyról, aki éhségében megsütötte a fiát". A héber hadvezér, későbbi történetíró állításait azonban 1900 éven át tényekként fogadta el a világ és a tárgyila­gos történetírás. Ezek szerint bizonyos Mária nevű asszony, akinek vagyona legnagyobb részét elrabolták a zsarnokok, legyilkolta és megsütötte saját fiát. 

"Te nyomorult kis gyermek, mondá - írja Josephus Flavius, - kinek tartogassalak én háború, éhség, lázadás közepette? Ha a rómaiak között fogsz is élni, rabszolgaság lesz az osztályrészed; az éhség pedig előbb utólért, mint a rabszolgaság, ezeknél még a lázadók, még rettenetesebbek. Légy tehát az én eledelem, légy a lázadóknak a bosszuló szelleme és légy az emberi életnek egy me­séje, ami még csak egyedül hiányzik a zsidók szerencsétlenségéből. Ezeket mondva megölte a fiát és miután megsütötte a felét meg­ette... Ennek a szerencsétlen esetnek híre pedig hamar eljutott a rómaiakhoz is; ezek közül némelyek nem hitték el, mások sajnál­kozásuknak adtak kifejezést, sokan meg most még jobban meg­gyűlölték ezt a nemzetet. A cézár pedig azért Isten előtt beszámolt magáról; mert ő a zsidóknak békét ajánlott fel s kijelentette ne­kik, hogy mindazok, amiket csak elkövettek, feledve lesznek". 

A türelmes rómaiak számára is betelt végre a mérték. A cézár rohamra vezényelte légióit, mikor a Templomot a felkelő bolsevis­ták felgyújtották és Flavius szerint 1 600 000 zsidó pusztult el a rómaiak ellen vívott háború idején. Titus cézár azonban tiszta lelkiismerettel mondhatta: 

"Ahányszor csak győztem, mindig békére szólítottalak fel ben­neteket, mintha csak én lettem volna a legyőzött fél. Amidőn a templomhoz értem el, szántszándékkal figyelmen kívül hagytam a hadijogból kifolyó jogaimat és kértelek benneteket, legyetek kímé­lettel a magatok szentélyei iránt s óvjátok meg a Templomot. Ti visszautasítottátok minden ajánlataimat és a templomot saját kezeitekkel gyújtottátok fel" - fejezi be Flavius, aki ezután már csak a cézár római diadalmenetéről ír. 

A divus caesar, aki helyreállította a római birodalom békéjét, nem sejthette, hogy amikor szétűzi és elhurcolja a zsidókat, 1900 évre terjedő szerencsétlenséget szabadít a világra. Mert, csak okta­lan "antiszemita" mondhatja, hogy a zsidóság okvetlenül a békét­lenség, a héber Flavius szerint "féktelen gonoszlelkűség" népe. 

Azonban, senki nem tagadhatja, hogy minden nép sorsát, jel­lemét, magatartását, az új és újabb nemzedékek gondolkodásmód­ját a tradíció, a nevelés határozzák meg. Mikor Titus cézár szét­űzte a zsidókat, akkor a terror és a terrorizmus népét szabadította a világra. 

A tegnapi és a mai zsidók sem tagadhatják: e népet, nem a fajiság, nem a vérség nevelték azzá, amivé lett, hanem a Tan, amely ott van a szentkönyvekben lefektetve. Ott volt már akkor is, amidőn Titus légiói Jeruzsálem falai alatt állottak. Ott volt korábban is és a lerombolt Templomban olvasták tudós papok és főpapok "Isten igéjét", amely soha nem is volt más, mint a zsidóság állami törvénye, amely a zsidót azonosította Istennel. S ez a Tan, akárhogy is nézzük és a kereszténység egyik része hiába vallja magáénak az Ó-szövetség (Tóra) tanait, a minden népek elleni nacionalizmus, a népgyilkosság és népirtás vallása!!! 

Humanitásról, filantropiáról szóló üres szavak helyett elő kell venni az Ó-szövetséget, a Tórát, a Talmudot, Sulhán Árukot, ame­lyek mind a nem-zsidó népek megvetését, a nemzsidó ember szabad kirablását hirdetik. 

A nagy magyar, katolikus hebreológus, aki tökéletesen tudott héberül, Huber Lipót kalocsai kanonok, minden úgynevezett anti­szemitizmus nélkül, a héber betűk fotokópiájával bizonyítja ezt a zsidó terrorizmust. Idézi az Albó, Széfker ikkarim 1861 Lemberg-i kiadását, amely szerint teste, lelke a bálványozónak (a nem zsi­dóknak) szabad, mennyivel inkább vagyona (pénze), mert helyes megölni a bálványozót. "Öljétek meg azt, akinek nincs vallása (a vallástalant)". Így figyelmeztet a Tóra a bálványozókra, nem­zsidókra. És Mózes, a nagy Führer, kiadja a Jehovától közvetlenül kapott parancsot: Egyáltalán senkit se hagyj életben". (Ó-szövetség, Mózes, V. 20. 16.) 

Senki sem tagadhatja, hogy a zsidóság híven megtartotta a nemzeti és vallási parancsokat.

Huston Stewart Chamberlain, "A XIX. évszázad alapjai", .,Die Grundlagen des neunzehnten Jahrhunderts" alapvető művében olvassuk, hogy a szétűzetés útón a zsidók Ciprus-szigetén olyan terrorista lázadást rendeztek, az akkor már hanyatló római biro­dalom ellen hogy annak 400 000 nem-zsidó, földközi-tengeri em­ber esett áldozatául. Említettük azt is, hogy a régi, klasszikus Rómában Ciceró, a nagy történetíró, római szenátor és a római hatalom egyik legkiemelkedőbb szellemisége, a bíróság előtt csak halkan sugdosva mert a bírákhoz szólni, mert - mint mondotta - a zsidók anyagilag tönkreteszik, ha őszintén beszél. 

Miután a Kr. u. második évszázadban Ciprus-szigetén többség­ben voltak és ott meg akartak alapítani egy új zsidó nemzeti álla­mot egyetlen napon legyilkoltak a sziget lakosságából 220 000-et és egyedül Cyrene városában 240 000 nem-zsidót Pusztítottak el. (Momsen: Römische Geschichte V. 543. oldal.) 

A terror és népgyilkosság népe Titus cézár jeruzsálemi győ­zelme után szétáradt a világ minden részébe. A zsidóság egy jelen­tős része a mai Spanyolországban kötött ki. A nyugati gót királyok - miért, miért nem? - minden kedvezménnyel, elárasztották a zsidó bevándorlókat. A hála az volt, hogy - Chamberlain szerint - a spanyolok ellen tisztán üzleti érdekből a nyugati gót ki­rályság, a befogadó állam ellen, szövetségesül hívták a mórokat. 

A kalifák segítségével aztán, mint a feltétlen zsidóbarát He­man "Die Weltstellung der Juden" (1882. 24. old.) írja, - összpon­tosítottak a maguk kezében minden anyagi és szellemi hatalmat. A mór állam elpusztult, ami azonban a zsidóknak mindegy volt. Az időközben felépült spanyol államban ugyanúgy kezükbe vettek minden hatalmat, pénzt, gazdagságot. 

"Az ország gazdagsága teljesen az ő kezeikben volt: a föld­birtok az uzsorások tevékenysége és a spanyol nemesség eladóso­dása következtében mindinkább az ő birtokukba került. Az állam­titkároktól a pénzügyminiszterig minden hivatal, minden adó- és pénzügy a zsidók hatalma alatt állott. Egész Aragonia tulajdon­képpen zsidó zálogban volt. Hatalmukat főként kiváltságok meg­szerzésére használták fel. Például adósság követelése esetén egyet­len zsidó esküje a kereszténnyel, arabbal szemben, elég volt a bizo­nyításra, míg a keresztény esküje a zsidóval szemben, egyáltalán nem volt érvényes. Hatalmukkal oly mértékben visszaéltek, hogy végül is a nép felkelt ellenük". (Antiszemitizmus? - A szerző.) 

Ugyanilyen hatalomátvételre készültek azonban Nagy Károly német-római birodalmában, amely kegyesen befogadta őket. Nagy Károly az adóbehajtást, az államigazgatást csaknem át­ruházta a zsidókra. Mint adóbérlők és az állami hivatalok vezetői ezek hamarosan a különféle kiváltságokat szerezték meg a maguk számára. A zsidó bűnözőt mérsékeltebb büntetésre ítélték, mint a keresztényt, a vásár-napokat, szombatról vasárnapra helyezték át. 

Nagy Károly, aki a keresztény középkor legnagyobb politikai lángesze volt, rendelkezett bizonyos célirányos gyengeséggel. "En­gedményeket tett s az ügyes zsidó csalásnak és a zsidóság diplomáciájának". (Maurice Pinay: Verschwörung gegen die Kirche". 463. oldal.) 

"Ezekben az időkben - írja Graetz a zsidóság neves történet­írója - a zsidók voltak a világkereskedelem főképviselői". 

Az ugyancsak zsidó Kastein megállapítja, hogy a zsidó keres­kedelem már az évezredfordulón Franciaországtól Indiáig és Kí­náig terjed és a zsidó hitközségek az egész világon úgy működtek, mint kereskedelmi ügynökségek. A zsidó Schedechias volt a császár bizalmi orvosa és a zsidók az ő segítségével jutottak be az ud­varhoz. 

"A zsidó taktika - írja Maurice Pinay - az volt, hogy hűen szolgálni a császárt, hogy ekként a keresztény államban minden hatalmat a maguk számára hódítsanak. Nagy Károly halála után fia Ludvig került a trónra, aki még jobban áldozatául esett a zsidó hatalmi törekvéseknek". 

"Ha új, tetterős keresztény vezetők nem harcoltak volna a zsidó bestia ellen, a római-germán szent birodalom már 11 évszázadnak előtte a zsidó imperializmus áldozatává vált volna". (Maurice Pi­nay. Verschwörung gegen die Kirche 467. oldal.) 

Ezt megelőzőleg azonban az egész világkereszténységet fenye­gette az arianizmus, amelynek vezetője a Líbiában született zsidó Arius volt, aki a keresztény szentháromság tanával a régi zsidó dogmát, az egyetlen zsidó istenség, a Jehova-tanát igyekezett a keresztény egyházakba becsempészni, ötödik hadoszlopa útján. Hány és hány keresztény esett áldozatául e terrorisztikusan terjesztett tannak. Hány és hány nem-zsidó lett áldozatává a Julianus apos­tata által kötött ál-keresztény és zsidó szövetségnek, amelynek során a császár megígérte a zsidóknak, hogy saját költségén építteti újra Jeruzsálemet és a Templomot? 

"A Julián császár kedvezéseitől elkapatott zsidók, a kereszté­nyek iránti fanatikus gyűlöletükben Palesztina és Szíria különböző városaiban vakmerően elpusztították a keresztény bazilikákat. Pél­dájukat követték az egyiptomi zsidók is" - írja Abrosius. (A. d. Theodosium ep 29. 18.) 

Amidőn N. Konstantin utóda Konstancius császár az áriánu­sokhoz pártolt. Egyiptomban a pogányok és a zsidók karddal, botokkal rohanták meg a (keresztény) népet a templomokban. Szerzeteseket lábbal tiportak és így öltek meg. (Athanasius Encycl. ad episc. nr. 3. Közölve, Huber Lipót által.) 

Alexandriában - a legnagyobb zsidó diasporában - 418-ban felgyújtották a keresztények Szt. Alexander templomát; s mikor a keresztények ennek megmentésére siettek, borzalmas vérfürdőt ren­deztek a keresztények között. 

Amikor Phokas kelet-római császár uralma alatt a perzsa király rátámadt a kelet-római birodalomra, a kereszténység ellen­ségeivel rokonszenvező szíriai zsidók a szíriai Antiokiában "a város keresztény lakosságának nagyrészét leöldösték és óriási máglyán elégették". (Nicephorus. Historia Eccles. XVIII. Cap. - Huber Lipót.) 

Kr. u. 614-ben a perzsák elfoglalták Jeruzsálemet és ott ren­geteg keresztény foglyot ejtettek. "A zsidók pedig sáskaseregként özönlöttek a perzsák táborába, és tőlük - kiki tehetsége szerint ­potom áron mintegy 90 000 keresztény foglyot vásároltak meg, akiket aztán kisebb-nagyobb csoportokban kegyetlenül lemészárol­tak". 

A római birodalmon kívül például Perzsiában szintén hatal­mas méretekben folyt a zsidóterror. Kr. u. 343-ban Sapur perzsa király uralkodásának 35 éve alatt 16 000 keresztény szenvedett vértanúságot. Csak egyetlen napon 129 apácát végeztek ki a zsidók. ("Az akkor teljesen zsidó uralom alatt állott Perzsiában, Sapur zsidói száz püspököt és más egyháziakat végeztettek ki".) (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 63. old.) 

Arábiában a Kr. u. 522-ben hatalomra jutott zsidó király, ke­gyetlen üldözést kezdett a keresztények ellen. Negraán városában a zsidó király 4000 keresztényt ölt meg. 

"A vérengző zsarnok Hakim (Hakem egyiptomi kalifa 996-­1021) a zsidók biztatására (a mai Spanyolországban) több ezer keresztény templomot pusztított el és a keresztények százezreit mészároltatta le. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 71. old.) 

A terror népe mindig is értett hozzá, hogy mohamedán, vagy keresztény királyokat, államhatalmakat mint használjon fel, meg­hódított népek elnyomására. 

Kastiliában 1350-ben, mint 15 éves gyermek került a trónra "Kegyetlen Péter", aki a kastiai zsidóvezért Samuel Ha-Levi Abulafia-t nevezte ki előbb pénzügyminiszterré, majd az ország első miniszterévé. 

"Sajnos a történelem bizonyítja, írja Maurice Pinay, - ha a zsidók valamely keresztény, vagy nem-keresztény országban a ha­talmat kezükbe veszik, akkor a gyilkosságnak és terrornak olyan hulláma indul meg, amelybett patakokban folyik a keresztény és pogány vér". A fiatal királyt zsidó miniszterek és asztrológusok (a mai pszychiáterek megfelelői!) vették körül s mikor a nemesség és a király rokonsága fellázadt a korlátlan zsidó terror ellen "Péter úgy érkezett Kastiliába, mint egy vérszomjas, éhes farkas a juhnyájba. És előtte haladt a rémület, oldalán a Halál és nyomán foly­tak a vérpatakok". 

A zsidók Kastiliában elérték "hatalmuk csúcspontját". A pápa kiátkozta Pétert és Kastilia keresztény alattvalóit feloldozta min­den, az államnak tett eskü alatti kötelezettségeik alól. Addig azon­ban, amíg erre az intézkedésre sor került, ezrek és tízezrek estek áldozatául a "keresztény" uralkodó lobogói alatt folytatott zsidó terrornak. 

Ma már tulajdonképpen felesleges beszélni arról a zsidó terror­ról, amely elborította Spanyolországot. A spanyol államot és népet a végleges leigázás veszélye fenyegette. Zsidók voltak a földbirto­kosok, a király miniszterei, a püspökök. Kialakult az ál-kereszténnyé vált zsidók arculata, a marannóké, akik kifelé ugyan keresztények voltak, de befelé a zsidó vallási szokásaikat, szertartásaikat követ­ték s csupán egyetlen céljuk volt: meghódítani a keresztény spanyol államot. Spanyolországban már a nép, sőt az arisztokrácia felkelése fenyegette, mikor Torquemada, az inkvizíció vezetője azt ajánlotta a királynak és királynőnek, hogy szólítsa fel a zsidókat: vagy tér­jenek keresztény hitre, vagy hagyják el az országot. 

Az 1492. március 31-én kelt királyi parancs a spanyol és a világtörténelemben kiemelkedő fordulópont. A terror népét kötelez­ték, hogy négy hónapon belül vagy elhagyja az országot, vagy ke­resztény hitre tér. 

Mikor a kiutasítási rendelet megjelent, Abarbanel a király zsidó kincstartója a legelőkelőbb marannókkal megjelent a palotában, hogy 300 000 arany, abban az időben jelenlegi dollár milliárdokat jelentő összeg felajánlásával, a rendelet visszavonására bírja. Minderről tudomást szerzett Torquemada főinkvizítor, aki kezében feszülettel megjelent az Alhambrában, s így szólt az ingatag királyi párhoz: "Iskarióti Judás 30 ezüst pénzért árulta el ezt; felségtek 300 000 aranyért akarják elárulni" - és elhagyta a termet. Erre az ural­kodó pár állhatatos maradt. 

1492. augusztus 2.-án 30 000 zsidó család, kb. 150 000 zsidó; mások szerint 350.000, a király hajóin elhagyta Spanyolországot. Sokan Navarrába, Olaszországba, a mai Hollandiába, Törökországba, a Földközi-tenger kikötőibe vándoroltak és lassan felszivárogtak egészen Budáig. 

Portugáliában 4 év múlva, 1496-ban Manuel király szintén elűzte a terror népét. 

A "népek arisztokráciája faji alapon" azonban ment és vándo­rolt tovább, szerte a világon. Jeruzsálem? Egyiptom, Perzsia, Róma, Spanyolország, Portugália, Oroszország? Mindenütt ott maradt nyomukban az országpusztulás. Ott maradtak a kifosztott népek nyomorban. 

S ott maradt az, amit a magyarországi származású zsidó pró­féta, dr. Fejér Lajos, a művelt, okos és éppezért az eichmanni KZ-ben elpusztult, modern zsidó látott meg: 

"A zsidó faj vonása ma is, hogy véleményét, sőt világnézetét, ráerőszakolja (helyesen mondva: ráterrorizálja) a világra". 

A kultúra nem egy nép, vagy egy faj monopóliuma. A keresz­tény népek egyike sem tekintheti magát a többivel szemben ­"kiválasztottnak", vagy hivatottabbnak a kultúra ápolásában. Csak éppen a zsidó faj, amely a keresztény népek kultúrájának ápolásá­ban részt nem vett és több mint kétezer évet kizárólag, vallástudo­mányának fejlesztésében töltött. - Talmudját és kabaláját művelte - őrizett meg olyan faji önhittséget, amely az egyes zsidóban ál­landóan ébren tartja azt a faji suggestiót, hogy ő is a többi népek­nél különb szellemi képességek birtokában van" - írja Fejér Lajos (Zsidóság: 315. oldal). 

"A népek faji alapon nyugvó arisztokráciája", akkor érte el a világtörténelem során soha nem élvezett hatalmát, mikor a hitleri birodalmat amerikai, angol, orosz fegyverek legyőzték.

Az új, a "demokratikus" Nyugat-Németország az amerikai át­nevelők, zsidó terroristák, OSS és CIA-zsidók uralma alatt elvesz­tette minden képességét az önállóságra. Ha a világtörténelem során van nemzeti szerencsétlenség, az a német tragédia. E népnek eltörték a gerincét: nürnbergi-perrel, hazugsággal, terrorral, hamis igaz­ságszolgáltatással, Morgenthau-tervel, licenzírozott újságok félre­vezetésével, minden erkölcs, vallás, nemzeti érzés, gyalázatos dest­rukciójával. 

Nyugat-Németországban csak 30 000 zsidó él, de épp itt bizo­nyosul be, hogy a "népek arisztokráciájának", legyen az csak har­mincezer főnyi, nagyobb hatalma lehet, mint magának az ötvenkét milliós nemzetnek és kormányának. 

A zsidó hatalomnak Nyugat-Németország fölött tényleges alapja: 1. a nagy Adenauer tévedése, amely abból indult ki, hogy az Izraelnek nyújtott, egyszer, s mindenkorra szóló 3 és félmilliárd DM-es "jóvátétellel" megnyerheti a világ-zsidóság szimpátiáját és Amerika, valamint a világ-zsidóságától hátbiztosítást kaphat, a bol­sevista veszedelemmel szemben. (Élete utolsó időszakában mondta, a Der Spiegel című nagy magazinnak adott intervjújában: "Vi­gyázzunk! A világ-zsidóságnak nagy hatalma van!" Mintha csak Ciceró mondotta volna a legfelsőbb római törvényszék előtt.) 2. Az adenaueri megalkuvásnak következménye nem az volt, amit a bölcs kancellár várt; a demokratikus Németország becsületének, világtekintélyének helyreállítása, hanem a Nyugat-Németország ellen megindított és a végtelenségig fokozott zsidó gyűlölet-propaganda Tel-Avivtól New Yorkig és végestelen végig, a földkerekségen. Az Izrael javára megkötött 3 és félmilliárd márkás "jóvátétellel" Adenauernak nem sikerült nemzetét kiszabadítani a zsidó terroriz­mus nyomása alól. Ellenkezőleg! Jöttek az újabb és újabb cionista követelések, zsarolások! Mikor Eichmann Adolfot közönséges em­berrablás és a világ "humanista" közvéleményének hallgatása mel­lett elrabolták Buenos Airesből, J. C. Burg, a mélységesen kiábrán­dult és okos zsidó író a "Zsidóság sorsa hóhérok és csalók között" című könyve szerint, Adenauer New Yorkban "véletlenül" találko­zott az éppen ott tartózkodó Ben Gurionnal, akinek 500 millió DM-ről szóló csekket adott át, azzal a kéréssel, hogy az Izraeli bíróság előtt ne azonosítsák a mai nyugatnémet államot a hitleri Harmadik Birodalommal. Ben Gurion "a nagy barát" zsebre tette a csekket, ami azonban nem akadályozta a világ-zsidóságot abban, hogy ne folytassa a Nyugat-Németország elleni megvadult gyűlölet­propagandát. 

Az eredmény szörnyű és világ-veszélyes, mert a terror előbb-­utóbb csődbe kergeti a nyugatnémet államot. Jönni fog a munka­nélküliség és annak segítségével a szovjet-bolsevista hatalom özön­lik be majd a Rajnáig és a francia, olasz kommunisták millióinak segítségével, egészen a spanyol határig. 

A megfélemlített és a demokratikus rendért minden zsarolással kétségbeesett versenyt futó Nyugat-Németország eddig 35 milliárd DM-et fizetett ki a zsidók "egyéni kártalanítására". A Wiedergut­machung összege el fogja érni az ötven, esetleg százmilliárd DM-et is. Ha ehhez hozzávesszük, hogy szerte a világon egész ügyvéd­kolchozok alakultak hamis tanúk verbuválására, a kártalanítások hamis eskü alatti nyilatkozatokkal való igazolására, ha tudjuk, hogy a német Wiedergutmachung hivatalok számtalan tisztviselőjét kel­lett megvesztegetettség miatt elítélni és ha ehhez hozzávesszük, hogy a többiek - épp ezért? - állandó megfélemlítettségben élnek, akkor nyugodtan elmondhatjuk, hogy Nyugat-Németország ma a kétmilliós Izrael, gyarmata lett. 

Európa területén különféle terrorista-szervezetek épülnek fel. Ilyen például a ludwigsburgi "náci bűnöket üldöző hatóság", amely egy vörös múltú zsidó, Bauer legfőbb államügyész hatalma alatt áll. Ilyen a Wiesenthal Simeon által vezetett bécsi zsidó dokumen­tációs központ, amely szoros együttműködésben van a ludwigsburgi, de egyben a moszkvai szovjet-hatóságokkal. 

Ezek működésének "fényében" lehet meglátni, hogy a fehér em­beriség a német nemzetiszocialista hatalom legyőzése után a világ­terrorizmus uralma alá jutott. Közel negyedszázaddal a "náci bű­nök" elkövetése után a ludwigsburgi nyugatnémet államügyészség, szoros egyetértésben az izraeli titkos-szolgálat náci "háborús bű­nöst" keres. Óriási költségekkel nyomoznak Martin Borman, Men­gele, az auschwitzi orvos felkutatására. Auschwitzi kirakat-perek folynak, amelyek során a földkerekség legtöbb államából hatalmas költségekkel hajtják fel a tanúkat, akiknek legnagyobb része ­- dr. Latenser védőügyvéd szerint, - hamis tanú. A nyilvánvaló ha­mis tanút nem esketi meg a bíróság, nehogy egy zsidónak baja essék. A hamis tanú mehet és futhat, miután a német munkás adó­jából felvette a 9000 márkás tanúdíjat. És a hamis tanúk miatt hányan, de hányan választják az ártatlanul elítélt kisnácik közül a börtönben az önkéntes halált, mint az egyetlen kivezető utat a XX.-ik század igazi győztesei és igazi bűnöseinek terrorja elől való menekvést. 

Ennek a Szovjetnél is rosszabb, hangtalanul gyilkoló terroriz­musnak legkiválóbb fegyvere, az amerikai zsidók által felépített nyugatnémet "demokratikus" sajtó, amelynek megteremtésére a megszállás idején az amerikai-angol zsidó sajtótisztek, a Hans Habek, a Henry Ormondok, a gyűlölet tűzköréből máig sem szaba­dult emigránsok adták a lizenceket és a sok milliós alaptőkét. A "demokratikus" Nyugat-Németország sajtó cárja ma Axel Springer, aki négymilliós Bild Zeitungjával, a monopolizált sajtó-kon­szernjével a közönyös német munkástömeg, közvélemény-csináló atyaistene. A német intelligenciának szánt, kétségtelenül magas nívójú Der Spiegelt, a nyugatnémet sajtódestrukció magazinját Rudolf Augstein szerkeszti, aki halovány náci múltja ellenére Challoner angol sajtó-őrnagy és két zsidó emigráns kezéből kapta a megbízatást a német lélek, a német ifjúság "felvilágisítására" ­mivel szerencsésebb a helyzet a többi jelentős nyugatnémet lapok­nál, ahol a múltjukat titkoló karrierista egykori náci újságírók ver­sengenek zsidó kollégáikkal a nemzeti és szellemi, immár az erköl­csi értékek rombolásában, hajdani bajtársaik kegyetlen üldözésében. Azonban akármilyen mértékben süllyednek erkölcsileg a zsidó-világ­terror szolgálatában, akármilyen lelkesen szolgálják is ki a cioniz­must és akármilyen hévvel magyarázzák, hogy-a német újra-egyesí­tés érdekében meg kell alkudni a világ-zsidóság hatalmával, a világszerte folyó Németország elleni külföldi, gyűlölet-hadjárat nem enyhül egy árnyalatnyival sem. 

Nem is fog enyhülni soha, mert itt nemcsak a Thóra és Tal­mudból ismert ötezer éves bosszú folyik, hanem ennél is sokkal több. Mert minden eichmanni emberrablás, auschwitzi, treblinkai és sobibori kirakat-per mögött ott áll az igazi nagy cél és az ó-szövet­ségi ígéret beváltása utáni világhajsza: adjatok és fizessetek még több Wiedergutmachungot! 

A sokak által megcsodált Nyugat-Németország és a neo-demok­rácia a satellit-szellem, a régi Landsknecht-mentalitás Amerikánál is tipikusabb megtestesítője. Ha újabb és újabb jóvátételek kizsarolósa céljából a zsidók merényletet akarnak elkövetni Ben Gurion nagy barátja, Konrad Adenauer ellen, ha aljas rágalmakkal, a zsidó-gyilkosság gyanújával "kilövik" a kormányból prof. Ober­lündert, a menekültek nagy, szudéta-német patrónusát, ha moszkvai, budapesti, prágai segítséggel és egy Wiesenthal-szerű galiciáner be akarja bizonyítani, hogy Lübke nyugatnémet köztársasági elnök "koncentrációs lágereket épített" a hitleri idők alatt; akkor ő ellene indul meg hajsza, nemcsak a kommunista államokban, hanem a moszkvai és - természetesen - new yorki lapokban. 

A világterror irányítói már beleszólnak abba is, hogy ki legyen a német kancellár, mint ez George Kiesinger megválasztása után történt, aki "náci múltja" miatt elsőszámú megzsarolható alanya lett a cionista-kommunista világterrornak. A világterroristák ma már ott tartanak, hogy elő akarják írni az ötvenkét milliós német népnek, ki legyen a következő köztársasági elnök. A new yorki "Aufbau" című német nyelvű cionista újság már odáig megy a ter­rorizmusban, hogy egyenesen Hamburg zsidó főpolgármesterét, dr. Herbert Weichmannt ajánlja, sőt követeli Nyugat-Németország jö­vendő köztársasági elnökének, mert ezzel a választással "a német nép bebizonyítaná, hogy úrrá lett a hitleri múlt fölött". 

Különös német végzet, hogy ezt a népet azért gyűlölték Nyu­gaton, mert Goetheket, Beeothoweneket, Clausewitz-méretű nagy katonákat adott a világnak, ma pedig azért vetik meg, - mint ezt több angol, francia, szovjet-orosz, sőt kínai politikus megállapítja, mert saját fészkébe piszkít, önmagát gyalázza, kisebbíti, a zsidó ­világterror hatása alatt. És a világzsidóság kajánul nevet a német politikusok, államügyészek, bíróságok megdöbbentő szolgalelkűsé­gén, mellyel meghajlik a "népek arisztokráciája előtt" és szüntele­nül, csak az Ó-szövetségi parancstól reszket: 

"Mert a nép és az ország, amely néked nem szolgáland elvész és a népek mindenestül elpusztulnak. És szopod a népek tejét és királyok emlőjét szopod!" - jósolta a már idézett Ézsaiás. 

Nyugat-Németország leigázása, erkölcsi és politikai felbom­lasztása nem német és legkevésbé nemzetiszocialista, hanem európai és világ-tragédia, a XX. század legsötétebb fejezete, mert az 1945. május 9.-én támasztott erkölcsi, politikai űrön keresztül mint a tüzes láva-folyam árad be a bosszú, a terror, a szovjet­befolyás. 

A zsidó világhatalom, amelynek - nagyobbrészt hamis eskü alatti nyilatkozatokra és hamis izraeli, lengyelországi tanúk vallo­mására 35 milliárd márkát fizettek ki a nyugatnémetek - olyan terrort gyakorol; amelyhez hasonló nincs se Vörös Kínában, se a Szovjetunióban. S ez a terror - a világhódítók hideg terrorja ­rosszabb, mint a gépfegyveres, vagy a hajdani tungid-terror. Az csak a testet tudja megölni. Ez azonban a lelket, az erkölcsi maga­tartás tisztességét öli ki Goethe, Schiller, Beethoven, Nietsche, a feltalálók, orvostudósok egykori nagy nemzetéből. 

Adenauertől kezdve, Ludwig Erhardt és Kiesinger kancellárokig a nyugatnémet nép mindig úgy szerette magát a világ előtt csil­logtatni, mint a nagy német nép egyedüli és kizárólagossági joggal felruházott képviseletét, arról azonban kevesen tudtak, hogy a né­met Bundestag, a bonni parlament, a szövetségi német kormány, a szövetségi államok kormányai, az igazságszolgáltatás szervei, a rendőri hatóságok legtöbbje az izraeli és new yorki parancskiadási központ alantas végrehajtó hatóságaivá váltak. 

A világ-zsidóság ma már úgyszólván minden német ügybe bele­üti az orrát és terrorisztikusan parancsolni akar a 18 milliós világ­kisebbség nevében az 52 milliós népnek. Nahum Goldmann, a World Jewis Congress legfőbb terroristája "radikális változásokat" követel a nyugatnémet iskolák demokratikus tantervében, a világ­zsidóság javára. Ugyancsak a World Jewish Congress az egész világon hecceket rendez Nyugat-Németország ellen, mert a hesseni Landtagba bevonult néhány National Demokratische Partei által választott képviselő. Beleszólnak abba, hogy ki kaphatja meg a Deutsche Stiftung nagydíját. S ha véletlenül egy olyan nagy szel­lemi ember kapja meg, mint Armin Mohler, a konzervatív, elfogult­ságoktól mentes német író, akkor rögtön rásütik a bélyeget, hogy "antiszemita". 

Az újságok, az idegen talpnyalásra berendezett államügyészek és politikailag megfélemlített bírák, ülnek az államügyészi és bírói magas pulpitusokon és ítélkeznek nem a németség, hanem a világ­zsidóság nevében. Ma már nemcsak Shakespeare Velencei kalmár­ját törölték a német színházak műsoráról, hanem már ott tartanak, hogy ha egy bremeni kávés-cég osztogatja a kávét hőn szerető német vásárlóknak, akkor arra kényszerítik, hogy a reklámot vonja vissza, mert abban egyetlen egyszer előfordul a "zsidó" szó. 

Ma már a keresztény egyházak legkitűnőbbjei sem védettek a sorozatos, és pimaszkodó zsidó támadástól. Köln érseke Frings kar­dinális, csak annyit kérdezett egy hozzá belopakodott Nussbaum nevű amerikai rabbinustól: Biztos-e Ön abban, hogy hatmillió zsidó pusztult el a hitleri koncentrációs táborokban?" 

Huszonnégy óra múltán Frings kölni kardinális a zsidó világsajtónak olyan pergőtüzébe került, hogy kénytelen volt demen­tálni, visszavonulni, magyarázkodni és végül is részt venni a zsidó­-keresztény testvériség hetén. 

Még ennél is megdöbbentőbb a világ-zsidóság akciója az oberammergaui passió-játékok ellen. Az európai nagy pestis elmú­lása után fogadalmi ajándékként felajánlották az oberammergauiak, hogy 10 évenként előadják a Krisztus szenvedéseiről szóló passiójátékokat. Négyszáz éven keresztül játszották egyszerű hegyi pa­rasztok, falusi lányok, asszonyok hét órás előadást betöltő pas­siót. Pontosan úgy, ahogy az, az Új-szövetségben írva van. Nem tettek hozzá egy szót sem és nem vettek el egyet sem az apostolok megnyilatkozásaiból. Amikor aztán a cionisták meghirdették a vi­lág-bojkottot az oberammergaui játékok ellen, a városi tanács fel­fogadta Hans Schwaighofer rendezőt, aki átírta a több száz éves szöveg egyes jeleneteit, hogy abból kiküszöbölje "az antiszemita megjegyzéseket". Mert amit az Új-szövetség ír, ami kétezer éven át érvényes volt a kereszténység számára, íme antiszemitizmus lett. Schwaighofer a játékban szereplő zsidókat és keresztényeket "al­legorikus figurákkal" helyettesítette. Mi más ez, mint a világuralom terrorja alatt. 

Az ősi cél újra itt látható: dechristianizálni az egyházat, úgy­mint az arianusok, a marannusok, vagy a szabadkőmívesek akar­ták. Összekavarni az eszméket, meghamisítani a Bibliát is, hogy aztán a Vatikánban egy napon majd ne a Miatyánkot imádkozzák, hanem a Kol-nidré imádkozása előtt, mint a világ minden zsinagó­gájában ma is, felhangozzék a Sátán egyházának szörnyű átkozó­dása: 

"Háborúval sújtsa (Isten) a kutahait (a kereszténységet) és fejedelmét (értsd Szamaélt az ördögök fejét, aki a rabbinizmus szerint kormányozza a kereszténységet). Takarja (a kereszténysé­get) felhő hat hónapon át, hogy fekély csapásával kínoztassék. Verje meg himlővel és büntesse haraggal és dühvel. Mert az Örök­kévalónak vérontása leszen (Boszrában=Rómában, a keresztény­ség országaiban). Rendezd ezt (a vérontást) Boszrában; buktasd meg a királyt (=a pápát) a Te dühödben és akkor ébreszd majd üdvöd szeretteidnek (a zsidóknak). Te örökkévaló nem fogod meg­tagadni irgalmasságodat. (Huber Lipót: Zsidóság és kereszténység 455. oldal.) 

A kereszténység kétezer éves történelméről két nézet uralko­dik. Az egyik - amit egy nagy magyar szellemi ember dr. Vágó Pál hirdet, hogy a Thórában zseniálisan levezetett zsidó világhódítás csakis a kereszténységet teperte le. Ennek pedig történelmi oka, az a világosan bizonyítható tény lenne, hogy Krisztus apostolai egyszerűen nem értették meg mesterüket. 

Ezek lelkében a mózési hit oly mély nyomokat hagyott, hogy az új vallást el sem tudták képzelni a Thóra nélkül. Ez kiderül azokból a vitákból, amelyek az Evangéliumnak "Az apostolok cse­lekedetei" halálát követő 15.-ik évben tartott zsinatukon még arról vitatkoztak, hogy szabad-e körülmetéletlen embert megkeresztelni, ill. bevenni a keresztény közösségbe? Nem tudták megérteni, hogy a Megváltó univerzális erkölcstana a zsidó törzsi elzárkózó erkölcs­tannal összeegyeztethetetlen. Nem értették meg, hogy Krisztus tanítása egyenesen a zsidó istenkiválasztottság tana ellen irányult, amelynek megdöntése logikusan a zsidó közösség felbomlásához vezetett volna. Ha az apostolok következetesen ezen az úton ma­radnak és diadalra viszik Krisztus antijudaista erkölcstanát, csakis ebben az esetben teljesíthették volna azt a küldetést, amellyel a Megváltó emlékének tartoztak, mert csakis ebben az esetben vált­hatta volna meg Krisztus a világot a sátán zsinagógájától. 

A létet fenyegető e végveszéllyel a synhedrion tisztában is volt, amikor a főpap azzal az indoklással mondta ki a halálos íté­letet, hogy jobb, ha egy ember hal meg mintsem, hogy egy nép pusztuljon el. 

Ezzel szemben az apostolok azzal, hogy az új vallás történelmi alapjául megtartották a mózesi hitet - amelyet az ő jogutóduk a keresztény Egyház a Biblia ó-szövetségi részével együtt szentté avatott - és egy önmagának ellentmondó ideológiával szerencsét­lenítették meg híveiket, nem adtak többet annál, mint amit egy szakadár zsidó szekta adhatott; egy olyan ideológiát, amely gya­korlati megvalósításában minden tekintetben kedvezett a zsidó ha­talmi törekvéseknek. A zsidók - mert hiszen az apostolok, ha vérségileg nem is, de világnézetükben ezek voltak - meghagyták izraeli használatra a harcos politikai messiást, a keresztényeknek pedig egy jámbor Krisztust adtak, aki azt tanítja, hogyha jobb képeden pofon ütnek, tartsd oda a balt is, ha hétszer bocsátottál meg hiába, bocsáss meg hetvenhétszer, ne törődj a földi javak gyűjtésével - bízd ezt a zsidókra - viseld türelemmel szolgaságo­dat, mert mindezért a túlvilágon bőségesen jutalmaztatol. 

Amennyire ez igaz, ugyanannyiban igaznak látszik a másik vé­lemény is, amely szerint a keresztény egyházak kétezer éve nem állott másból, mint a zsidó beszivárgás és terrorizmus, antiszociá­lis gondolat elleni elkeseredett harcból. 

Ezt a harcot árulta el XXIII. János és VI. Pál pápa, nem na­gyon dicsőséges uralma alatt, a Vatikán. A zsidó világterror be­hatolt az ökumenikus világ-zsinatra és megvalósította az ariánusok és marannusok nagy álmát: az antijudaista keresztény-szellem le­igázását. 

Hitlert legyőztük! mondták a második világháború diadalmasai. - Most következik Jézus Krisztus ! 

És a vatikáni zsinat aláírta a kereszténység halálos ítéletét. Legalizálta önmaga fölött is, a zsidó világterrort! 

betiltva.com/files/vilagterror.php

  Bizonyára emlékeznek még néhányan a „Tenkes kapitánya” c. filmsorozatra.

Lehet, hogy nemzeti érzelmű honfitársaim a mai napig megnéznek egy-egy részletet a Youtub-on, hogy jót mosolyogjanak, hogyan teszi bolonddá, a törvényen kívülre kényszerített magyarság a tehetetlen labancokat.

   Ma, mintha a történelem ismételné önmagát. Az idegen érdekeket kiszolgáló kollaboráns, unió-vazallus magyar kormányok, mára ismét törvényen kívülre kényszerítették a magyarság jelentős részét. Saját hazájában ráuszították a cigánybűnözőket, hogy fosztogassák, gyilkolják a védekezésképteleneket.

    A védtelen magyarok védelmére szerveződő Magyar Gárdát, minden szabadságjogot kiforgatva feloszlatta a kormány, és a mazsihisz. (megrendelésére az "igazságszolgáltatás") Mára úgy elszemtelenedtek, hogy a "Hatodik koporsó "   előadását is meg akarják torpedózni az Új Színházban. Mindezekkel, hatalmas szolgálatot tesznek a nemzeti egység megteremtésén fáradozóknak. Nagyon buta ember, aki nem tudja, hogy minél erőszakosabban próbálnak egy népet elnyomni, annál egységesebben élelmesebben, találékonyabban harcol a sanyargatói ellen. Mindenki tudja, hogy győzni fog, mert győznie kell.

   Kitalál olyan játékokat, mint a Gárda. Fal helyszínre vezényli labanc fullajtárokat, közben teszi a dolgát másutt, zavartalanul. Nem erőszakos, nem kihívó, egyszerűen magyar, és ez csípi, de nagyon, egyesek szemét. Akit a magyarság zavar, annak pedig nincs helye a Kárpát-medencében, mert történeti tény, hogy itt, legalább 10 000 éve magyarok élnek, akik mosolyogva, tenyerüket dörzsölve figyelik, az ilyen labancszívatást.

   Óvakodjunk tőle!

Friss hír a hajóhinta Budapesten. Természetesen nem az a hajóhinta, amit a régi vásárokból ismerünk, melyben a legények megmutathatták a lányoknak, olyan szinten is képesek meghajtani, hogy átfordul, és körbe forog fejjel lefelé. Ez egy szórakozás, egy demonstrációs lehetőség, egy virtus, ami egyben bátorságteszt is.

   A mai hajóhinta, egészen más. Tudjuk, hogy a világot romba dönteni, majd elnyelni készülő hatalom, a globalizmus, a szabadkőművesek illuminátusai, folyamatosan „hintában” tartják, becsapják az embereket. Hamis indokokat megjelölve, bitorolt hatalmuk birtokában, embernyomorító intézkedéseket hoznak, ügyelve arra, hogy mindig lehessen az emberek érdekében valónak feltűntetni minden pusztítást. (Pl.: a magyar termelő ipar felszámolásakor a gazdaságtalanság volt a hamis indok)

    Mindezen pusztítások véghezviteléhez, konkrét hatalomra, intézkedési lehetőségre, jogra van szükség. Ennek megszerzésében és fenntartásában van jelentős szerepe az illuminátusok vonatkozásában a fekete mágiának. A legtöbb ember itt fejezi be a gondolkodást/érdeklődést, mondván, - sült baromságokkal nem foglalkozik. Azt hiszem ez súlyos hiba, és jelentős szerepe van az emberiség mai helyzetének ijedtén alakulásában, az illuminátusok megengedhetetlen előretörésében, a világméretű, és egyre növekvő globalista terror kialakulásában. (drónok, droidok, rendőrállamok, katonai agressziók) A fekete mágia sajnos létezik, sőt, kiválóan működik. Hatalma épp attól nő, hogy sokan a létezését is kétségbe vonják.

    Egyik legjellemzőbb jelképe a bagoly. Eredeti tulajdonságai megegyeznek a pusztító emberi közösségek óhajtott, és létező tulajdonságaival. Kiválóan lát a sötétben, tökéletesen rejtőzködik, hangtalanul repül, észrevétlenül közelít, és mindig orvul, meglepetésszerűen ejti áldozatait. A fekete mágia segítségével hatalmat szerzők, okkult szeánszokon áldoznak, egyebek közt a bagoly jelképének. Hírek terjednek arról, hogy ilyen szeánszokon gyermekáldozatokat is bemutatnak, de nem ebben van a lényeg. A hatalomért való könyörgés annál eredményesebb, minél többen teszik, es minél nagyobb hálát éreznek a megkapott lehetőségekért. A sátánista erők, egyáltalában nem elhanyagolhatók.

Az egyház, nem véletlenül tiltja a mágiát, hiszen ez az egyetlen mód, hatalmának rombadöntésére. Miközben Istentelennek, sátáninak mondja a fekete mágiát, ő maga nyíltan támogatja a mágiával hatalomra kerülő csoportokat.(KDNP)

      Lehet ezekre a dolgokra az agyrém bélyegét sütni, de ez épp olyan hülyítés, mint amelyek idáig juttatták világunkat. A dolog komolyságának legfőbb bizonyítéka a hintán megjelenített bagoly. Ha fontos nem lenne, a mindenkit folyamatosan megszorító zsugori banda, áldozna e, egy fillért is a megjelenítésére? Ugye mindenki tudja, hogy nem.

  Miről is van szó?

Kilencszáz valahány iskolát újítottak fel Magyarországon, állítólag EU. támogatásból. Ennek reklámozására adott hatmilliót egy cégnek az állam.

Ez a cég készítette közterületen a hintaló jellegű hintáztatható hajót, rajta a bagollyal. Aki csak ránéz, ha egészséges lelkületű, hálát érez az áldozatos segítségért, iskoláink támogatásáért. De ez a hála, a jelen lévő szimbólum miatt, a bagoly felé irányul, és azoknak a hatalmát erősíti, akik állították/megrendelték.

    Hogyan védekezhetünk?

Ha elkerüljük, észre sem vesszük az emlékművüket. A pedagógusok, óvónők, felsőbb utasításra, vagy önszorgalomból, csoportosan viszik oda gyermekeinket.

Az ártatlan csöppségek, a hintázás nyújtotta élményért, nyitott szívvel a legőszintébb hálát érzik, hatalmas energiát adva, tudtukon és szándékukon kívül a gonoszság képviselőinek. Kérjük meg az óvónőket, ne vigyék ilyen helyre gyermekeinket. A játszótereken nincsenek baglyok, az élmény pedig közel ugyan az.

  Abban a sokat szidott Rót Mano korszakban, a magyar filmesek, még ilyen filmet csináltak. Ma milyet? Üvegtigrist? Ilyen pocskondiázást rendel a magyaroknak a saját kormányuk, a saját pénzükből? Gyalázat!

https://www.youtube.com/watch?v=Y2SumkZfg-w&feature=related

Amerikában is demonstrálják néha, mennyit ér a FED hamis pénze.

http://kuruc.info/r/46/100330/

  Mind ez ideig, értetlenül álltunk sokan a tény előtt, hogy a Kárpát-medencét, Magyarországot, nemzetek feletti, háborúkat kirobbantó hatalom, miért darabolta fel. Miért nem mindegy, hova tartozik a Délvidék, a Felvidék, vagy Erdély. Erre a kérdésre megtaláljuk a választ a lenti link alatt. Előzetes összefoglalóul annyit, tudjuk, hogy a magyarságnak, a világméretű rablás megszüntetésében kiemelt feladata van, de az most kezd világosodni, hogy ennek a feladatának az elszakított részek nélkül nem tud megfelelni. Márpedig, meg kell felelnie, ahogyan a hegyről a víznek le kell folynia. Nyilvánvaló, hogy Magyarországot újra egyesíteni kell, ahogy az is egyre nyílvánvalóbb, hogy ezzel az újraegyesítéssel szakad vége, a nemzetközi fosztogatásnak is.

https://www.youtube.com/watch?v=KVT75U-u3tg

Az emberiség selejtezése elkezdődött: Ön túléli? 
augusztus 15, 2012 Williams Matt - Naturahirek 

Az emberi lakosság "nagy selejtezése" csendben elkezdődött. Rejtetten, alattomosan és könyörtelenül. Igen, egy globális emberírtási napirend életbe lépéséről van szó. És ahogy ez a szemünk előtt lejátszódik, az emberi faj túlnyomó többsége eltűnik majd a génállományból. Genetikailag megsemmisül. Vajon Ön és létező vagy leendő utódai túlélik? 

Amit ez a cikk bemutat az az, hogy mi az igazi fenyegetés ebben a világban, és hogy lehet megőrizni utódaink genetikai integritását. Hogyan védekezhetünk? MIÉRT van napirenden a globális elnéptelenítés? Minél jobban megérti ezeket a válaszokat, annál nagyobb az esélye a túlélésre a nagy emberírtásban. 

Először is, hadd utasítsak el minden olyan elképzelést, hogy a nagy selejtezésre valami fantáziadús összeesküvés-elmélet lenne. Ebben a világban Bill Gates és Ted Turner nyíltan megvitathatják hogyan csökkenthetik a világ népességét 90%-al. Bill Gates, különösen boldogan finanszíroz meddőségi technológiákat, és GMO vakcinákat melyek mindegyikét szándékosan úgy tervezték, hogy meddőséget okozzanak, vagyis megakadályozzák az új babák születését. 

A Bill és Melinda Gates Alapítvány például jelentős támogatást biztosított a University of North Carolina meddőséget okozó ultrahang technológia kifejlesztésére, amely az emberi spermiumokat életképtelenné tenné legalább hat hónapig. Már a BBC is bemutatta, ez a technológia hatékonynak bizonyult patkányok esetén, és ez csak egyike a 78 különböző kutatási projektnek, amelyet a Gates Alapítvány finanszíroz "Globális Egészségügyi Programok" égisze alatt. 

Ahogy Bill Gates 2010-ben kifejtette, a népirtást oltások használata révén idézné elő. 
"A világon ma 6.8 milliárd ember él, ami nemsokára 9 milliárdra változik. Viszont ha igazán nagyszerű munkát végzünk új oltóanyagok, és deproduktív egészségügyi szolgáltatások által, ezt a számot 10 vagy talán 15 százalékkal is csökkenteni tudjuk." 

"A gyengék eliminálása" 
A globális vezetők ilyen vágyait nem is titkolják. 

Vagyis a vezetők szerint "az állomány selejtezése" az emberiség szempontjából valójában csak egy jó tett. Lehetővé teszi azt, hogy az emberiség erősebb legyen, ugyanúgy, ahogy a gyengék természetes szelekciója zajlik egy csorda vadállat esetében, ami javítja a megcélzott faj összesített génállományát. 

A globalisták azzal érvelnek, hogy a mai emberi génállomány leállt. A gyenge és a buta emberek ugyanúgy képesek szaporodni, mint mindenki más - ha nem még inkább. Az emberi génállomány valójában hanyatló tendenciákat mutat- mondják, és az egyetlen módja annak, hogy azt visszahozzák arra a pontra, ahol egy faj fejlődni képes az az, hogy eliminálják azokat, akik nem elég okosak ahhoz, hogy helyet érdemeljenek az emberi génállományban. 
Ez persze, eugenika: az emberi faj javítása népírtás útján. 

A modern eugenika 

A mai modern eugenikusok ettől azért finomabb módon manipulálják a lakosságot. Rájöttek tapasztalat útján, hogy a nyílt hadviselés gyakran a visszájára fordul. Tehát működnek a háttérben szépen kidolgozott módszerekkel és megvalósítják ádáz terveiket. Ezen módszerek közé tartozik az emberek meggyőzése, hogy genetikailag módosított élelmiszereket fogyasszanak -, amelyek terméketlenséghez vezetnek - fluoridos vizet igyanak, oltóanyagokat, szintetikus vegyszereket használjanak, amely növeli a vetélések számát és egyébként is drasztikusan csökkenti a szaporodási rátát. 

Tény, hogy a mai eugenika áldozatai saját akaratukból állnak sorba orvosuknál az influenza elleni oltóanyagért. 

A nagy intelligencia teszt 

Úgy tűnik, hogy a népírtó vakcinák, a génmanipulált élelmiszerek, élelmiszer-adalékanyagok, gyógyszerek és egyéb szintetikus vegyszerek egyfajta intelligencia tesztként működnek a lakosság számára. Azok, akik rendszeresen oltatják magukat, nem vinnék el a pálmát ezen a teszten. Az ostoba emberek - a "haszontalanok" - eltávolítása a génállományból lenne a globális vezetők egyik célja. Így a vakcinák tökéletes szűrőként működnek és eltávolítják a "hülye gének"-et az emberi génállományból. 

Az oltóanyagok rejtett rákot okozó vírusokat tartalmaznak és több emberi generációban is jelen lesznek. Az SV40 vírus bevezetésre a polio oltással került sor az 1950-es években. A beoltottak unokáiban ma is fellelhető ez a vírus. Ezt olyan vezető tudósok vallották be nyíltan, akik ezeket a vakcinákat létrehozták. 

Eközben az oltóanyagok hatékonyságáról szóló jelentések tökéletesen fabrikáltak, ahogy két tudós le is leplezte a tudományos csalásokat. 

Mellesleg sok gyógyszer közvetlenül okozhat meddőséget. A Propecia nevü kopaszodásra felírt gyógyszer terméketlenséggel és ejakulációs zavarokkal függ össze. 

A játék megy: ki éli túl? 

Ön csak egy versenyző egy "reality show" "Túlélő" nevű játékában. Ha nyer, túlél, génjei tovább öröklődnek és a jövőbeli emberi fajt fogják képviselni. Ha veszít, ennek ellenkezője történik. 

A NaturaHírek intelligens olvasóinak szeretném megmutatni hogyan lehetséges kijátszani a globális elit terveit. Bill Gates-et akarom megverni saját játékában. És a túlélés, nyerés. 

A túlélést és termékenységet fenyegető 7 tényező 

1) A génmanipulált ételek fogyasztása - reproduktív zavarokat eredményez bármely emlős fogyasztja azokat. 

2) Az oltóanyagok - Tele vannak rejtett rák virusokkal és vegyi segédanyagokkal. Az oltóanyagok a fő okai a mai megnövekedett számú meddőségi eseteknek, születési rendellenességeknek, spontán vetéléseknek. 

3) Chemtrail-ek: a repülőgépek húzta fehér vegyi csíkok, amelyek még véletlenül sem kondenzcsíkok. A következőket tartalmazzák: alumínium, bárium és más nehézfémek... A chemtrail-ek mérgező fémekkel telítik meg atmoszféránkat, amelyek hátrányosan befolyásolják az agy működését és az idegrendszer funkciót. Légzőszervi megbetegedéseket és asztmát is okozhatnak. Hozzájárulhatnak születési rendellenességek és deformitások kialakulásához, de a részleteket tovább kellene vizsgálni.

4) Vényköteles gyógyszerek - vényre kapható gyógyszerek és a kemoterápia DNS károsodást okozhatnak, elősegítik az impotencia kialakulását és csökkentik a spermiumok és a petesejt minőségét. 

5) Élelmiszer-adalékanyagok - ezek a vegyi anyagok károsítják a DNS-t, a petesejt minőségére is hatással vannak és meddőséget okozhatnak. Az élelmiszerekben lévő mérgek mint a nátrium-nitrit (szinte minden feldolgozott húsban van), ízfokozó anyagok, aszpartám és kémiai tartósítószerek a felelősek ezért. 

6) A biológiai fegyverek - egy lehetséges "gyorsan ölő módszer". A világ kormányainak végül is kényelmes lenne ezt a népírtó formát választani, miközben majd találnak valami fiktív terrorista csoportot, akire rákenhetik az egészet. 

7) Az élelmiszer-fasizmus - vállalatok, mint a Monsanto teljes globális uralomra törekszenek az egész élelmiszer-ellátásban. Ez a koncepció az úgynevezett "élelmiszer-fasizmus", és lehetővé tenné azt, hogy a vállalatok és kormányok eldöntsék, ki eszik és ki éhezik. 

Ami ezután következik, az az, hogy hogyan lehet mindezzel felvenni a harcot. 

10 stratégia túlélési esélyeink növeléséhez 

1) Kerüljön minden mérget - Ez azt jelenti, hogy ki kell küszöbölnie minden génmanipulált, fluoridot, aszpartámot tartalmazó terméket, mesterséges illatanyagokat, mesterséges gyógyszereket, kémiai élelmiszer-adalékanyagokat és egyéb szintetikus vegyszereket. A legtöbb családnak ez azt jelenti, hogy teljesen ki kell beleznie a kamrát, fürdőszobát és garázst a vegyi anyagok és vegyszerek eltávolítása érdekében. Ne feledje: a globalisták nem fogyasztanak génmanipulált termékeket és kizárólag organikus ételeken élnek. Azon csodálkozik miért? 

2) A megfelelő táplálkozás védi a DNS-t- és létfontosságú. A helyes táplálkozással (szuperételek, magas ásványianyag, antioxidáns tartalom, növényi koncentrátumok, stb) lehet megakadályozni a DNS-károsodást. Fontos az alacsony szintű sugárzásra való odafigyelés, valamint a mérgező vegyszerek kerülése. Mindenekelőtt, a helyes táplálkozás növeli a reproduktív egészséget, a sperma minőségét, a petesejt minőségét és még az agy működését is. 

3) Kerülje az oltásokat. Gyermekeknél lenne ez a legfontosabb - ez egy kulcsfontosságú védekezés a nagy selejtezés ellen. 

4) Termeljen meg mindent saját magának. Az egyetlen étel, amiben bízhatunk az az, amit mi magunk termelünk. A "családi ereklye" magvak használatával táplálja testét és agyát. Tegye el a magokat és minden évben ültesse el őket. 

5) Tanuljon önvédelmet. Legyen felkészülve arra, hogy fizikailag is megvédje életét, otthonát és vagyonát fosztogatók, bűnözők, betörők elől. 

6) Utasítsa el a többségi propagandát - ne figyeljen oda az agyzsibbasztó propaganda áradatra. TV és rádió helyett váltson megbízható, igazságkereső weboldalak tanulmányozására. 

7) Ne próbáljon "megmenteni" mindenkit. Felesleges idővesztegetés lenne. Sokan teljesen reménytelenek ,mert abszolút elutasításban élnek. Inkább szövetkezzen más, tudatos és tájékozott túlélővel. Készségek és ismeretek megosztásával növelheti erejét. Van erő a számokban. 

8) Emlékezzen az alapvető szükségletekre. Élelmiszer, víz, hő, menedék, sürgősségi ellátás, önvédelem, kommunikáció lehetősége. Gondoskodjon utánpótlásról. 

9) Képezze magát mentális alkalmazkodóképességre. A túlélés érdekében, nem engedheti meg magának, hogy valaha is "csőlátás"-ra korlátozódjon. A túléléshez tudni kell alkalmazkodni, megoldani a problémákat, és erőforrásokat innovatív módon használni. Szüksége lesz rá, hogy rugalmas legyen. 

10) Kerülje a sugárzásnak való kitettséget. Semmi sem okoz DNS károsodást gyorsabban, mint a sugárzás és a körülöttünk lévő sugárforrások. Kerülje a mobiltelefonok, intelligens mérőórák és még a wi-fi használatát is ha lehetséges. A sugárzás károsodás összegződő, vagyis felhalmozódik a szervezetben, így egyre rosszabb lesz az idő múlásával, ahogy ismételt adag sugárzásnak van az ember kitéve. 

Ne legyen áldozat. Legyen túlélő. 

Talán ezért is olvassa a NaturaHíreket. Most itt lesz az ideje, hogy alkalmazza tudását és tudatosságát ennek megvalósításához. 

Azóta a cikk elérhetetlenné vált: 
http://naturahirek.hu/category/gyogyszeripari-onkenyuralom/ 

Lehet, hogy sokaknak teljesen új, de a benne lévő tudás, lélekemelő, és megkérdőjelezhetetlen. 

A tájak csodálatosak, és magyarok.

https://www.youtube.com/watch?v=3aOGN1Kysog

Más 

Ezek már tobzódnak a pusztításban.

  Már nem rejtik, egyenesen reklámozzák az élelmiszerellátás elleni merényleteiket. Ma, ismét  70 tonna élelmiszert semmisítettek meg „éber hatóságaink”.

   Valami baj van. Ezek vagy olyan szinten elbízták magukat sérthetetlenségük és megdönthetetlenségük terén, hogy bármit meg mernek kockáztatni?

Lehet, hogy nem? Lehet, hogy tisztában vannak a lehetséges következményekkel, de akkor, ez a magatartás, már orvosi eset.

Egy ország kormánya, és az alá tartozó, általa felhatalmazott végrehajtó hatalma, nem lehet első számú közellenség. Intézkedéseivel nem ronthatja intenzíven, választói helyzetét, ellátásuk színvonalát, fogyasztói árainak alakulását. Az ilyen kormányt, a nép, forradalommal, vagy a hadsereg, puccsal szokta félreállítani.

Nem lehet tudni, honnan ez a világmegvető bátorság. Ha a világ elpusztul, az élősködőire is ugyanez vár. A háttérből direktívákat osztó pusztító internacionalista csapat, valóban ilyen magatartásra bíztatja a befolyása alá tartozó kormányokat, miközben a közelgő éhínység vészharangját kongatja eszelősen.

  Ideje behatárolni, beszüntetni a lehetőségeiket, mielőtt valóban éhínységbe taszítják az emberiséget, esztelen pusztításaikkal.

 tendencia felismerése, ismerete.

A legérdekesebb ezek közül, véleményem szerint, tudni, hogy az ENSZ. És annak minden alszervezete, a VHO, az Amnesty… és minden, magát a nemzetek felettinek hirdető, és a valóságban a nemzetek fölé emelkedni akaró szervezet, cionista alapítású, és az ilyen direktívák végrehajtásában érdekelt, azon dolgozik. Ez elmondható a bankoktól az ipari óriásvállalatokon át egészen a segélyszervezetekig, egy tökéletes, és tökéletesen megtévesztő rendszerbe foglalva. Ez a csoportosulás, az emberiség, és a föld értékei feletti abszolút ellenőrzés kiépítéséért dolgozik. Ennek birtokában, egy világkormány létrehozását tervezi. Ez a világkormány lenne hivatott, a már ma is, sok helyen fellelhető kettős mérce általános elterjesztésére, az emberiség 500 millió feletti létszámának meggyilkolására, és a kiválasztottak, élet-halál urakénti hatalmának

kialakítására és fenntartására. Ennek részei a laborokból rejtélyesen kiszabaduló kitenyésztett kórokozók, mint az Amerikában már pusztító „Nyugat-Nilusi” vírus, de a Magyarországi cigány-kérdés is.

   Maradjunk most a témát adó cigánykérdésnél, amit a legjobban átláthatunk.

Miért nem volt jelentősebb baj, korábban, a cigánysággal?

Korábban, működött az ország. Ebben a struktúrában, meg volt a cigányság tere, munkája, élet-lehetősége, ahogyan a magyaroké is. Rendszerváltásnak, és privatizációnak hirdetve, a szemünk láttára felszámolták az ország működőképességét. Megszűntették a lakosság, elsődlegesen a cigányság munkalehetőségeit.

   Azt, tárgyilagosan el kell ismerni, a cigányság, alkati adottságánál, gondolkodásmódjánál fogva, mindig a legkönnyebb utat keresi a megélhetéshez.

Kevés kivételtől eltekintve, nem képez tartalékokat. A ma megszerzett javakat ma éli fel, és elvárja, hogy a szükséges javak, holnap is megszerezhetők legyenek. Ha ez az elvárás nem teljesül, akkor a még könnyebbnek ítélt út, a bűnözés felé fordul. Elég ennyit tudni a természetükről, hogy belőlük, hatékony lakosságpusztító erőt lehessen kovácsolni. A cionisták pontosan tudják, és ezt a tudásukat, ellenünk és a cigányság ellen, fel is használták.

   Ki ne emlékezne rá, mindezt hogyan tették? Megszüntették az állami építőipart, mind magasépítési, mind útépítési vonatkozásban. Ezzel, megszűntették a cigányság jelentős részének munkahelyét. Ekkor a felszabadult munkaerő, a még működő háztáji, és mezőgazdasági kisüzemek felé fordult, ott leszorítva a bérszínvonalat.

Ennek ellenére, ha keserves megélhetést, de valamilyet még talált a cigányság ezen a területen. Ekkor, és ki ne emlékezne rá, a cionista kollaboráns hatalom, helikopterrel kutatta a területeket, ahol a földeken munka folyt, hogy az illegálisan foglalkoztatott munkaerő foglalkoztatását ellehetetlenítse. Sikerült. Ezzel, bezárták a cigányság előtt, a nem bűnözésből származó jövedelemszerzés utolsó kapuját. Sikerült megvalósítani a cionista terveket, sikerült létrehozni egy népességen belül egy jól körülhatárolható kisebbséget, aki, más lehetőség híján, a többség fosztogatójává válik. Ezt, törvényekkel támogatva, (megélhetési bűnözés) a pusztítás elképzelni is nehéz mértéke is megvalósítható. Mára ez túlcsordult az emberi tolerancia gátjain. A megtámadott népesség, nyilvánvalóan védekezni kényszerül. Erre szerveződött spontán, a Magyar Gárda, amit a kollaboráns hatalom ellehetetlenített. A mai napig, minden védekezési reakciót üldöz ez a hatalom, és igyekszik büntetlenséget biztosítani a magyarok ellen bűncselekményeket elkövetők számára. Ez tény, (pl. a veszprémi gyilkosok ítéleteinek durva enyhítése) tovább mélyíti az ellentéteket. Ezek, a hatalom szándéka szerint, helyi konfliktusokat, reményük szerint polgárháborút is kiválthatnak, amiben lehetőség nyílna a magyarság, és a cigányság, felelősség nélküli, számolatlan irtására is.

     Ennyire nem vagyunk sötétek, sem indulatosak. Nincs messze az idő, amikor az ország élére, a kollaboráns politika helyett, magyar gondolkodású, magyar érdekek szerint cselekvő kormány kerül, ha mi magyarok, egységesen így akarjuk. Ezzel megszűnik a kettős mérce. Megnyílik a lehetőség a hazaárulásban vétkesek megbüntetésére, és az általuk ránk uszítottak leállítására. Megszűnnek az ellentétek, és elindul az élet, egy normális mederben. Az a fontos, hogy a hatalomból kivetett kollaboránsokat, nagy biztonsággal elzárjuk, a hatalomba való visszakerülés legkisebb lehetőségétől is, és velük ellentétben, gyakoroljunk méltányosságot a felelősségre vonásokban. Ne az elpusztítás, csak a tökéletes kirekesztés legyen a cél.

  Ezt követeli az élet tisztelete, az Isteni megbocsátás elvárása, és az emberbaráti szeretet egyaránt. Az, hogy ezek a dolgok a cionistákból és kollaboránsaikból hiányoznak, egyáltalában nem jelenti azt, hogy belőlünk magyarokból is hiányozhatnak.

  Néhányan úgy gondolják, hogy a kormány, természeti katasztrófáktól, (Fukusima) „terrortámadásoktól” (akár belsőtöl is mint a toronyrobbantás)

tartva, a lakosság sebezhetőségét csökkentendő, elővigyázatosságból cselekedett.

Én meg azt gondolom, hogy sem az amerikai, sem más globalosta (internacionalista cionista) befolyás alatt álló kormány, nem törődik azzal, hány polgári lakosa pusztul el, sőt…

Az atomerőművek leállítása mögött, sokkal inkább az olaj-lobbi erőszakosodása áll.

Gusztustalan profitéhségük kielégítésére folyamatosan emelt olajárak, az olajfogyasztás csökkenését váltották ki. Így, az emelt árak ellenére, csökkent a bevételük. Az olajárak felemelése, a piaci túlkínálat elkerülésére, valahogy rá kell kényszeríteni az emberiséget, kilövik hát az atomerőműveket zöld dumával, és máris többszörösére nő a fosszilis energia igény. Egyszerű ez mint a pofon.

Olyan, mint a széndioxid kvóta. Kinek fizetjük? A „világrendőrségnek”,.

Az ki??? Kinek jelent? Kikből áll? Létezik ilyen vagy csak cionista lidércnyomás?

Vannak kérdések, csak a válaszok váratnak magukra, de már nem sok ideig.

Más.

KANADÁT KIHAGYTÁK, OTT 86 CENT 1000 LITER VÍZ .

Megdöbbentő!

Tárgy:
3 dollár egy köbméter víz Magyarországon.
Röhej, Afrikában fél dollár, nálunk 3 dollár egy köbméter víz.
Az alábbi statisztika talán gondolkodásra késztethetne mindenkit!
Víz!
Néhány adat a NatGeo-ból:

USA legmagasabb vízdíj: San Diego 1,65 USD
Ausztrália legmagasabb vízdíj: Sydney 1,61 USD
Japán: Kumamoto 1,04 USD
Ázsia: Szingapúr 0,61 USD
Afrika: Windhoek 0,42 USD
Európa: Budapest 2,89 USD

Más európai városok:
Róma: 0,50 USD
Amszterdam: 0,93 USD
Írország: 0,00 USD
Spanyolország: 0,62 USD
Finnország: 1,22 USD
UK: 1,46 USD

Ami közelít hozzánk:
Belgium: 2,37 SD
És találtam mégis egyet, ami magasabb:
Dánia: 3,43 USD

Azonnal elkergetni a betolakodott; vízkimérő; idegen cégeket!
(Ahogy Pécsen is tették!)
És azonnal számon kérni azokat a hazaáruló magyar politikusokat, akik
eladták a vízvagyonunkat!

A NatGeo. legújabb számában a 88. oldalon található benne egy
statisztika a
világ városaiban 1 köbméter vízért fizetendő vízdíjról.

Szerinted hol a legmagasabb ez a díj?
MAGYARORSZÁGON!

Döbbenetes.
Mi a fene folyik itt?

Nem Magyarország alatt található az egyik legnagyobb édesvíz lelőhely?

Döbbenetes!

Megint más.

Ezeknek van bőr a pofájukon!

  Mai hír! 67 tonna élelmiszert koboztak el ma „hatóságaink” a nagybani piacon.

Hogy miért, azt csak sejteni lehet. Nem nagy a valószínűsége annak, hogy romlott, fogyasztásra alkalmatlan termékek lettek volna, hiszen ilyet kereskedő nem vesz meg, önvédelemből sem. Sokkal inkább a származási papírok körül keresett és talált „szabálytalanságok” vezettek erre az eredményre. A hangoztatott ok, a fogyasztók védelme, de mi a valódi ok?

Az élelmiszer monopólium kiépítésének erőszakos megnyilvánulása, a hazai kereskedelem ellehetetlenítése, a multik kimondatlan támogatása, az áremelések lehetőségének, áruhiánnyal történő megteremtése. Ez a valódi ok.

Ilyen árupogromot, élelmiszerpusztítást (mert az elkobzott árut megsemmisítették) végrehajtani egy országban, ahol gyermekek éheznek, a legaljasabb merénylet a nép ellen. 67 tonna azaz hatvanhétezer kg, az hatvanhétezer magyar család hiányát enyhíthette volna. De nem! Azt meg kell semmisíteni, nehogy jól lakhassanak a magyar gyermekek belőle, mert akkor a szülők, nem veszik meg a megemelt árú élelmiszereket. Ez annyira aljas húzás, hogy a kiagyalói, az elrendelői, és a végrehajtói is megérdemlik a húsz évet érte. Ma még nincsen Magyarországon bíróság, aki kimázsálná, de lesz.

Mi lehet erre a reakció?

A nagybani piac, kávézóvá, belmagyar tőzsdévé alakul. senki egy deka árut oda nem visz. Találkoznak a termelők a kereskedőkkel, megkötik az üzletet, és egyből a boltokba szállítják az árukat. Ha ezt is ellehetetl4nítik a területen akkor mindez áthelyeződik a „Rákos mezejére” vagy bármilyen helyszínre. Az élet helyet követel, és talál is magának. A magyarok között különösen.

Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek, ez az én véleményem.

   A kritika fürge lábakon jár, és mindenkit elér, aki megérdemli. Én is így jártam. Egy kedves olvasóm olvasta a fejemre, mit sem ér, a hibák felemlegetése, hisz azokat mindenki ismeri. Olyan írás segíthet, amelyik a jelen helyzetben elérhető megoldásokat mutat. Sokak szerint ilyen nem létezik, mert a kétharmad mindent lesöpör, és mindent megszavaz, amit a „főnők” elé tol.

Szerintem ez korántsem törvényszerű. Lehet, hogy ma igaz, de megváltoztatható.

  Hogyan?

Ennek a kérdésnek a megválaszolásához, néhány dolgot, tényként le kell szögeznünk. Ha ezeket a tényeket ismerjük, nyomban mutatkoznak megoldások, a lehetetlen állapot megváltoztatására.

Először is, abból kell kiindulni, hogy a parlamentben ülő választott képviselőink döntő többsége jóérzésű magyar ember. Sokan közülük észre sem veszik, amikor rossz dolgok megvalósításához használják fel őket, pontosabban a mi szavazatainkat, amivel őket a parlamentbe juttattuk. Természetesen vannak közöttük is politikai kalandorok, olcsó karrieristák és szándékos pusztítók, ésw pénzen vett árulók. akiket, ha már beválasztottuk, nem lehet a nép oldalára állítani.  Ezeket, ha vizes marhabőrbe varrva kitennék a napra száradni, utolsó leheletükig nem tennének le ország, és nemzetpusztító szándékukról, mert ez az egyetlen örömük. Szerintem, elenyésző kisebbségben vannak, foglalkozni sem érdemes velük,

     Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek az emberek, valahol közöttünk élnek, valakikkel naponta találkoznak, valahol tankolnak, vásárolnak, egyszóval, egy szűkebb magyar közösség tagjaiként élnek. Ha ez a közösség figyelmezteti, szükség esetén, akár kirekeszti őket nemzetáruló hozzáállásukért, sokan észhez térnek közülük, és nem támogatják nemzetük pusztítását.

Már hallom a kórust, -pártfegyelem, -frakciófegyelem, -pénbírság kiszavazásért, stb. Ezek kamu dumák. Nagyjából ugyanannyi igazság van mögöttük, mint ha a kivégző osztag azt mondaná, ők ártatlanok, az ólmok a bűnösek.

   Azért nézzük végig a helyzeteket.

Alapvetés, hogy a képviselő, választóinak érdekeit akaratát köteles képviselni, ezt kell bevigye a parlamentbe, ott ennek kell hangot adnia, ezért kapja a fizetését, a választók pénzéből. Amelyik nem ezt teszi, az kötelességszegő, megtagadja a munkavégzést, tehát fizetésre sem tarthat igényt.

Mit tesznek a pártok?

El vannak szállva fogalomzavarukban.

Azt hiszi némelyik párt, hogy a képviselők magasabb rendű testülete, a frakcióvezető pedig, minden képviselő főnöke. Egy frászt!

Attól, hogy a frakcióvezető a szavazásoknál felugrik, mint egy vásári kikiáltó, és megmondja a képviselőknek, milyen szavazatot vár tőlük, ez bohócteljesítménynek kiváló, de senkit semmire nem kötelez. A képviselők főnöke a választó polgár, annak tartozik jelenteni, mennyire képviselte a véleményét az ország irányításában. Aki a képviselőt bármire utasítja, vagy azt képzeli, hogy utasíthatja, az, ezzel a tévhitével, és ebben a tévhitben megvalósított cselekedetével, ezreket, esetleg tízezreket akadályoz a politikai jogaik gyakorlásában, ami véleményem szerint, egy tekintet alá esik a választási csalással. Egyetlen képviselő befolyásolása, több ezer választót sért. Ahogyan a választókat, tilos befolyásolni a választás napján, (kampánycsend) legalább annyira tilos a képviselőket befolyásolni a szavazás előtti percekben.

Mindezek ellenére, a pártok, teszik, amit tesznek.

Mi az ellenszere? 

Tájékoztatni kell az adott területek képviselőit, ha helytelenül szavaznak.

Nem mondom, hogy bármilyen erőszakkal kellene rávenni, kötelességének teljesítésére, de számtalan erőszakmentes módja van a nyomásgyakorlásnak.

Ha ezt nem tesszük, és eladják alólunk az országot, az nem a kormány, és nem a képviselők, de a magyar választó polgárok felelőssége.

Mit tehet egy képviselő?

Engedve a polgárok nyomásának, nem szavazza meg a kórházbezárást, az iskolareformot, az oktatás szétzüllesztését, vagy a pusztítás bármi más formáját.

Mit tesz erre a frakció? Megbírságolja. Nem tudom, ugyan honnan veszi a felhatalmazást bármilyen pártember, hogy a képviselők közpénzből történő fizetésébe, saját, vagy pártja véleményét érvényesítse, de ezt teszi, sajnos.

Nem baj. Ki lehet lépni a frakcióból. Sőt a pártból is. Ha egy párt elárulja a választóit, hős lesz a választók szemében, aki hátat fordít az árulóknak.

Ki lehet lépni a pártból is. A mandátum, a képviselőé. Ha kilép, független lesz, és háborítatlanul szavazhat, a választóinak elvárása szerint.

Ha nem akar bennünket képviselni, hanem valami idegen érdeket támogat, akkor érthető és jogos az a nyomás, ami a lakosság irányából, egyre elviselhetetlenebbül nehezedik rá. Ha nem hajlandó a vállalt kötelességét teljesíteni, és nem akarja a nyomást, kirekesztést elviselni, mondjon le a közszereplésről, ezzel tegye lehetővé a választók számára, hogy időkőzi választáson megfelelő képviselőt válasszanak. A képviselőség nem kényszer, hanem lehetőség, és nem hatalom, hanem szolgálat. Ezt, még a legbutábbnak is tudni illenék.

   Egyetlen hét alatt, el lehet olvasztani a kétharmadot, ha tényleg rendet, békét, és Magyarországot akarunk. Nem kell hozzá forradalom, sem fülkében sem az utcán. Semmi más nem kell, mint a rászedett magyarok, határozott összefogása.

Ha nem akarjuk, akkor nem tesszük. Akkor jó a lepusztító, betelepítő, kisajátító politika, az állami terror-elhárítók hiányában, mert az elhárító, csak a nép lehet.

A szervezett bűnözés elleni csoportot már szélnek eresztették. Féltik a titkaikat, de úgyis minden kiderül, csak ne későn történjék, ne pogromokkal végződjék, és ne idegengyűlöletbe csúcsosodjék ki.

  Az idegent nem gyűlölni kell, hanem vendégül látni, ha illetlenül viselkedik, illendő viselkedésre szorítani, ha erre nem hajlandó, vagy bele akar szólni a belső dolgainkba, ki kell utasítani.

  Ilyesmire lehet következtetni abból, hogy  az Orbán adminisztráció Pintér ága felszámolta a szervezett bűnözés elleni alosztályát. Lehet, hogy nem is az emberekkel, csak a definíciókkal van baj.

Mit mond a Magyar Értelmező Szótár?

 A bűn:
"… az a szándékosan vagy - ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti - gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. Társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti". [(Btk 10§ (1) és (2)]

A bűnöző az, az ember, aki a nevesített magatartást folytatja, elköveti, legalább is a régi, becsületes felfogás szerint. Mára ez megváltozni látszik. Attól kezdve, hogy rendszerváltás címén eltörölték a halálbüntetést, vele, a személyek, magatartásukért, cselekedeteikért való felelősségét is eltörölték, és a magyarság ezt tudomásul vette. Természetesen, a tyúktolvajt, ma is tolvajnak hívják, de kialakult egy új réteg, aki nem ebben a nagyságrendben lop. Ezzel, évtizedeken, kormányokon átívelő fosztogatás, és tolvajlási hullám vette kezdetét. Ez, amolyan kéz kezet mos alapon működött, az állampolgárok feje fölött. Ma én vagyok hatalmon, és hagylak téged is lopni, majd ha te leszel, hagyjál engem is.

Ez, működött sok éven át, így váltunk, következmények nélküli országgá.

Ha valami nagyon szembeötlő gazemberség kibukott, és a nyomozás szálai túl magasra vezettek, akkor nemzetbiztonsági, vagy bármi más (egyébként mondvacsinált) okra hivatkozva titkosították. Persze, anélkül, hogy az elkövetőt, a törvény által előírt büntetés háromszorosával sújtották volna. Így, remény volt arra, hogy a társadalomban, ne alakuljon ki lincshangulat egy-egy fosztogatóval szemben, egy-egy kirobbant tolvajlás kapcsán.

Ebben a langyos vízben, szépen fejlődött a bűnözés. Lassan elérte azt az intenzitást, hogy a hazai össztermék, nem érte el a lakosság szükségleteinek szintjét. Mindent elloptak. A gyárainkat, a tsz-einket, állami gazdaságainkat, feldolgozó iparunkat. Eközben a bűnöző réteg egyre szélesedett, és egyre védettebbé vált. Kettős mércét alkalmazva, többletjogokhoz jutott, mígnem, az ország irányítására, döntő befolyást szerzett. Ekkor, a felülre került réteg, úgy döntött, felszámolja a konkurenciát. Felszámolták egyetlen vállalkozó védettségét, nyomozást indítottak ellene. Pillanatok alatt derült fény gyilkosságokra, és a szálak, a legmagasabb szintekig futottak. Igen ám, de ha az egyik oldalt megszorítják, nem fogja elhallgatni a másik oldal vétkeit.

Félő volt, hogy cáfolhatatlanul napvilágra kerül a tény, hogy a bűnözés, a legmagasabb szintekig beépült a vezetésbe. Ezt megelőzendő, Orbán, hirtelen felszámolta a szervezett bűnözés elleni alosztályt, nehogy tovább nyomozzon.

     Már csak az a kérdés, mikor jön rá a nemzet, hogy a bűnözőket ki kell rekeszteni a vezetésből, hogy ne lincseléssel kezdődjék a felemelkedés.

Előző posztom, helyesbítésre szorul. Abban tévesen, az Érdi Önkormányzat hatáskörébe tartozónak ábrázoltam, a kamaraerdei fosztogatást. Valószínűleg nem az. Noha az ilyesmi elismeréséért, nem tolonganak az elkövetők, mégis úgy tűnik, a felelősség valószínűleg a Budaörsi Önkormányzaté. Persze, ezt a megtámadottak tudják igazán. Ők szerződtek annak idején egy, az állam nevében és hatalmával eljáró hatósággal,  az ő szerződésüket változtatták meg hátrányukra a közelmúltban, és az ő vagyonukat lopják el most, az így kitermelt „jogi háttér” alappján.

Nem ez a baj nagyobb része.

Az igazi baj, hogy az ilyen elfajzott testületek, leginkább az őket alkotó „felhatalmazott” emberek, még nem mondtak le, pánikszerű sebességgel.

Ez, a magyar tolerancia eredménye. Nincs a világon még egy, olyan toleráns nép, mint a magyar. Nincs, aki szó nélkül eltűrné, hogy csontig lefosszák, munkahelyét, egzisztenciáját, önbecsülését, végül a hajlékát is elvegyék.

Ezt csak a magyarokkal lehet megtenni. Svájcban, Németországban, vagy bármely más átlagos nemzeten belül, az ilyen elfajzott, a népük ellen forduló visszaélőket, olyan szinten szigetelnék el, életüket úgy ellehetetlenítenék, hogy nem a hatalomról, de a földön való életről is lemondanának, csak legalább holdbéli polgárként megmenekülhessenek a közutálatból.

  Nálunk ez másként működik. Igaz, a hatalmi szerveink, választott testületeink a legintenzívebb hóhérainkká válhatnak, de ezek részszereplői, delegált tagjai, lakóhelyükön, hajdani választóik között, még mindig, a becsületes köztisztviselő, megérdemelt tiszteletét élvezik. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mi képviselőnk, a gazemberré vált testület egyetlen becsületes tagja. Ez súlyos tévedés. Ha egy testület elgazemberedik, emberellenes, népellenes programot támogat, vagy hajt végre, ezért, az adott testületnek minden egyes tagja, azonos súllyal felel. Ettől a felelősségtől egyetlen módón szabadulhat, ha odaáll a választói elé, elmondja, hogy a testülete gazemberségre készül, amit ő egymaga nem tud megakadályozni. Felteszi a kérdést, mit tegyen, lemondjon, vagy hadakozzék emberül a gazemberekkel. Ha ezt minden delegált megteszi, nem lesz az országban egyetlen testület sem, aki népellenes programot elfogadna, támogatna vagy végrehajtana. Sajnos ez csak mi, választó polgárok tudjuk végrehajtani, ha nem félünk. Nincs mitől félnünk. Nem tud a hatalom ellenségesebb lenni velünk, bármit teszünk is, mint amilyen, amikor engedelmesen hajtjuk a járomba a nyakunkat. A történelmünkből tudjuk, az igavonókból soha sem lesz szabad ménes, ne legyünk hát igavonó ökrök. Álljunk ki magunkért, és egymásért, mert felemelkedésre, csak így számíthatunk.

  Nem mindegy, hogy mit lát az állampolgár, hiszen a hatalom léte, vagy veszte, az állampolgár kezében van. Sokan gondolnák, hogy ez, talán a választásokkor igaz, egyébiránt, más időkben, csak népbutító szlogen. Hatalmas tévedés. A hatalom, mindig a tömeg kezében volt, van, és lesz. Ha egy nép akarja, szempillantás alatt döntheti meg, bármilyen diktátor hatalmát. Természetesen, egy ügyes, és eléggé aljas hatalom, egy egész népet, egyenként, vagy kis csoportonként képes a giotin alá cipelni, ha a nép lemond a hatalmáról, és nem gyakorolja azt. A népi hatalom gyakorlásának, nagyon széles spektruma létezik.

Kezdődik ez az általános választójoggal, amit a mai diktatúra igyekszik a maga javára megnyírbálni, de ezzel egyáltalában nem ér véget. Ha a választásokon sikerült a népet becsapni, és olyan teljhatalmat szerezni, amivel élve és visszaélve a felhatalmazó nép kivégezhető, ez sem jelenti azt, hogy az a hatalom bármit megtehet. A hatalom, minden felhatalmazással együtt, és akár annak ellenére is, a nép kezében van. Képes gyakorolni, a tüntetésektől, a népszavazáson át, a polgári engedetlenségtől, egészen az 56-os lincselésekig. Mindez attól függ, a nép által létrehozott hatalom, mennyire támadja meg, és mennyire erőszakos módszerekkel, a népet, amelyre önmagát alapozni szeretné.  Ez egyszerű okból, minden épeszű hatalomnak fontos, miként vélekedik róla a nép.

Ez motiválja a Viktort, amikor őszinteségi rohamában egyenesen beszél az unio kártételeiről, gazdasági pusztításairól, és politikai zsarolásairól. Ez, teljes bizonyossággal, örömmel tölti el a népet, hisz láthatja mindenki, hogy a vezetők is tisztán látnak, és a nép nézőpontjából tájékozódnak. Nincs is ezzel baj.

Ha valamivel baj van, akkor azzal, hogy mindezt tisztán látva, az ország pusztítók érdekei szerint cselekszenek. Minden idegen előretörést a magyarság pénzével, vagyonával támogatnak, és minden magyar kezdeményezést, az internacionalista bankrendszer terhével terhelnek meg.

    Hogy a nép szemébe port hintsenek, látványosan kipecáztak egyet, a  nyilvánvalóan korrupcióra épült szervezetek közül. Most, áldozatul vetették, keserves vesszőfutásra ítélték, hajdani kenyeres pajtásukat, védett játszótársukat.

A magyarok butábbja, ennek még örül is, gondolván, itt rend lesz, lám, a legmagasabb szintekig eljutnak a nyomozás szálai. Nameg úgye, legédesebb öröm a káröröm, mert abban, egy szemernyi irigység sem találtatik.

    A többi figyel, és látja, hogy ez egy gazdasági lépés. A kormány, élve a lehetőséggel, az ellentétes, a hatalomból most általuk kirekesztett csoport, pénzügyi forrásainak egyikét támadta meg, és likvidálja. Ez a szervezet egyáltalán nem egyedi. Ilyenekből áll ma Magyarország. Minden hatalmi ágnak, meg vannak a csápjai, a társadalom fosztogatására, a politika támogatására és befolyásolására. Eddig, hallgatólagos megállapodás alapján, a hatalmon lévők, soha sem bántották a hatalomból kiesettek szervezeteit. Ezt a politikai zsiványbecsületet rúgta most fel, a kétharmadtól megszédült kormány. Azt hiszi, hogy szabad kezével, képes úgy megváltoztatni a magyar állapotokat, hogy őt, soha többé, ebben az országban, felelősségre vonni, vagy a holdudvarát megnyirbálni, nem lehet.

Ez hatalmas tévedés, mert mint már írtam, a nép, bármit megtehet, és bármire képes is, amit igazán akar. Nem véletlenül erősödik az a szemlélet, hogy aki az elmúlt 50 évben bárminemű közdöntést hozhatott, bármilyen politikai, rendőri gazdasági, jogi, bírói hatalmat gyakorolt, azt a következő ötven évre, mindezektől törvénnyel el kell tiltani. Csak így lehet felszámolni a pusztító kapcsolatrendszereket kivétel nélkül. Így lehet, a magyar ember kezébe munkát, becsületes kenyeret adni. Így lehet elkerülni, az olyan visszaéléseket, ami Érden folyik. A sokat átkozott Kádár korszakban, fontos volt, hogy a nép otthon érezze magát a hazájában. Szabályos programok folytak azért, hogy a gazdaságosan nagyüzemileg nem művelhető területek, zártkertekként az állampolgárok kezébe kerüljenek. Ily módon bekerülve a termelésbe, javítsák az ellátást, lefelé vigyék az árakat. Ez a helyzet, most, iszonyúan csípi az élelmiszerellátás központosításáért harcoló rablóbanda, a nép kiéheztetésére blazírozó konszernek szemét. Kitalálták, hogy az ötven év alatt kialakított zártkerteket, most el kell venni a használóiktól, mert ott izraeli lakóparkot muszáj építeni.

Tényleg muszáj?

Egy frászt. Izraeli lakóparkot, a nevéből is tudottan, izraelben kell építeni.

Ott és csakis ott! Mint a matematikában. Nem Gázában, nem Palesztínában, de főként nem Pannóniában, Hungáriában, Magyarországon, a Kárpát-medencében.

Ma  „a honfoglaló” izraeliek, jogot formálnak a magyarok kertjeire. Tény, hogy a Kádár korszakban is jelentős befolyással rendelkező „elő-izraeliek” már akkor megvetették a mai erőszak ágyát azzal, hogy az állam, ezeket a területeket nem tulajdonba, csak bérletbe adta. Ma a területrablásnak így nincs jogi akadálya.

A kérdés csak az, a harminc éves művelés, vagy a „nekem kell” alapít e erősebb jogot.

A kérdés nyilvánvalóan költői, a rá adható válasz, senki előtt sem kétséges.

Hogy a városi vezetés ezt nem tudja, nem veszi, vagy nem akarja figyelembe venni, ez mögött pénz, vagy egyéb vállalhatatlan erő áll. Az ilyen vezetés megérett az elkergetésre. Aki ma a zártkerteket veszi el a tulajdonosaiktól, az holnap, és néhány millió dollár múlva, az érdi lakosok házait, üzleteit fogja ugyanígy kiárusítani. Minden bizalomra érdemtelen.

Nem lehet leváltani?

Nem! de ez az érdiek ügye először.

Győrből, Pápáról, Pécsről, Mohácsról, Pestről, Szegedről, Egerből, Debrecenből, nem lehet elkergetni a magyar választók ellen fordult érdi vezetőket. Ez az érdiek joga, és kizárólagos lehetősége. Azt viszont senki ne mondja, hogy ott, a helyiek, ha akarnak, nem tudnak olyan nyomást gyakorolni a hatalombitorló, bizalomvesztett vezető testületekre, hogy azok azonnal meg ne bánnák, hogy valaha is közhatalomra pályáztak, és önként, dalolva fel nem oszlatnák magukat. Ha mégsem, és bármiféle erőszak támadna a kérdés felett, akkor majd jön, és jöhet a segítség, Győrből, Pápáról, Pécsről, Mohácsról, Pestről, Szegedről, Egerből, Debrecenből, és az ország minden részéről, hogy megvédjék a magyarok tulajdonát a rabló betelepülőktől. Ez nem Paleasztína, ahol karhatalommal biztosított buldózerrel lehet letarolni családok hajlékát, kitépni a vérrel verejtékkel nevelt életet adó fákat. Ez még Magyarország, és nekünk, magyaroknak kell megvédenünk, hogy gyermekeinknek is hazája legyen és lehessen. 

 Senki magyar, egy fia könnyet nem ejtene, ha eltakarodnának a sorainkból azok az ingyenélők, akik, a mi kenyerünket pusztítva, még köpködnek is ránk. Azokra az újságokra, illetve azok előállítóira gondolok, akik köztünk élve, fikázzák nemzeti sportolóink eredményeit. Haza lehet húzni ezerrel. Lehet otthon két pofára zabálni a maceszt, és dicshimnuszokat zengeni, a fegyvertelen palesztin asszonyokat és gyermekeket eredményesen gyilkoló, hős nemzeti hadseregük dicső katonáiról. Ez mégis csak nagyobb dolog, mint egy olimpiai úszóbajnokság, csakhogy, nálunk nem kell ez a felfogás. (meg az ember sem) Attól tartok, a világnak egyetlen részén sem kell.

Ez, még mindig Magyarország, és az is marad.

  Volt szerencsém végighallgatni nagy vezérünk tusnádfürdői beszédét.

Tárgyilagosan be kell vallanom, egyik ámulatból a másikba estem. Teljesen szokatlan dolog. és hosszú évtizedek alatt el is szoktunk tőle, hogy politikus, hallgatóság előtt, igazat beszéljen.

   Viktor, az egyenes beszédével nyűgözte le a hallgatóságát. Szokatlan módon elmondta, mennyire nyomja le az eu. az uniós nemzetek életszínvonalát, mennyire akadályozza a nemzetállamokban, a lakosság életének normális mederbe terelődését. Noha, ezek köztudott dolgok, ezt, politikusok idáig „bölcsen” elhallgatták. Viktor megtörte a hallgatás jegét, ami hatalmas tetszésnyilvánításokat eredményezett.

   Beszéde mégis, kimondhatatlan veszélyt jelent a magyarságra, és az igazságra.

Hogy miért, arra indián hasonlattal élve azt kellene mondanunk: mert a nyelve olyan, mint a kígyóké. Kettős, csak nem mindig működik mind a két fele.

Ebben az esetben is, csak az egyik fele működött. Megállapította az eu. pusztításait, a bankok csalásait, de úgy tüntette fel, mint ha ezeknek a dolgoknak, nem lenne megfogható felelőse.

    Mindezek ismeretében, hatalomra kerülvén, első dolga volt, együttműködési megállapodást kötni a zsidó állammal. Azóta is minden intézkedésével kiszolgálja törekvéseiket, és szót sem ejt arról, noha bárkinél jobban tudja, hogy egyedül a zsidóság feltett szándéka, az egész világ pénzügyi, ipari, és szociális, társadalmi lepusztítása, a családok szétverése, a homoszexualitás általánossá tétele, a kábítószerekkel való emberpusztítás. Ezt a célt szolgálták az általuk kirobbantott világháborúk, szolgálják a mai háborúk, a gazdasági válságok, és politikai botrányok, vagy nyílt gyilkosságok.

   Az a baj, hogy ezekről a Viktor nem beszélt, viszont cselekedeteiben, intézkedéseiben, mindent elkövet a pusztítás sikeréért, miközben, az ellenkezőjét hirdeti. Nagyon ravasz. Okos, jó politikus. Ha eltekintünk, az emberségétől, nincs is nála alkalmasabb, mert a Gyurcsányt többszörösen íbereli.

   A veszélyes csak az, hogy szimpatikus igazmondásával, becsületes magyarok, hazájukért tenni akaró szavazó polgárok tömegeit tévesztheti meg, hogy hatalmát megőrizve, tovább sopánkodhasson, az általa is támogatott pusztítás tényein.

Uff! Én is beszéltem.

   Az arcátlanságnak is van olyan mértéke, melynek megtapasztalása, már sokakban fizikai fájdalmat okoz. Ez a fizikai fájdalom, nyilvánvalóan ellenérzéseket fog kiváltani, amit antiszemitizmusként definiálnak, mintsem, önvédelmi reakciókról beszélnének.

  Mik jelenthetik, az arcátlanság reakciókiváltó megnyilvánulásait?

Számtalan példát lehetne említeni, de nézzünk csak néhányat közülük.

Kergetnek, zaklatnak, bűnösséget kimondó bírói ítélet nélkül, bűnösként kezelnek, idős magyar embereket, 50 évvel ez előtti feltételezett cselekedeteiért.

Mindezt úgy, azzal együtt ismerve, hogy a másik oldalon, az üldözők között, dicsfényben tündökölhetnek, tavalyi, és tegnapi tömeggyilkosok, terrorbombázásra, fegyvertelenek lemészárlására, védekezésképtelenek hajlékainak lerombolására parancsot adó, és azt végrehajtó terrorista pribékek.

   Felháborodnak a német bíróság ítéletén, ami testi sértésnek minősíti a körülmetélést, holott, az vallási hagyomány.

  Hol?

Van a világnak olyan része, ahol a lopást végtaglevágással díjazzák. Érdekesen, nem az a következmény, hogy félkarú emberek rohangálnak, hanem az, hogy nem lopnak. Ha valaki nem akarja kitenni magát ennek, olyan helyre kell települjön, ahol ez nem szokás. Ha valaki Európába jön, tudomásul kell vennie az itteni szokásokat.

Ha nem akarja tudomásul venni, ne jöjjön Európába. Nem gerjesztene antiszemita indulatokat, ha a német döntés hatására, a németországi zsidóság, sértettségében, pánikszerű sebességgel elhagyná Németországot. Otthon, szabadon metélheti, amit csak akar, de ez Európa! Ha elmenne az arabok közé, nagyon könnyen megeshetne, hogy egy két karja nélkül menekülhetne haza.

Nincs olyan nép a világon, aki elvárhatná, hogy az egész világ, hozzá alkalmazkodjék. Ennek, még az elvárása is sértés, mindenki mással szemben.

   Magyarország is európai ország. Megvannak a hagyományai, és az elvárásai állampolgáraival, és állampolgárainak, államukkal szemben.

Nálunk pl. hagyomány, hogy iskoláinkban magyar írókat is oktatnak. A magyarok ezt várják el az iskolarendszertől, az államtól. Amikor ez megvalósul, akkor akad egy jelentéktelen kisebbségnek egy arcátlan szervezete, aki nyilatkozni mer hírszolgálatoknak, miszerint utasítani fogják, „ők” az oktatási minisztert, hogy tiltsa meg, pl. Vass Albert műveinek oktatását, a magyar iskolákban. Aki nem ismeri, az írónak, a „patkányok honfoglalása” című meséjét, az nem tudja, nem érti, hogyan merészelhet egy jelentéktelen számú kisebbség elvárásokat támasztani a többséggel szemben. Akinek sérelmes, hogy a magyar iskolákban magyar írókat oktatnak, egyáltalában nem kötelező a gyermekét magyar iskolába járatni. Egyébként, (csak a gyengébbek kedvéért)

Nagyon szűk látókörű, ostoba ember az, aki azt hiszi, hogy ha az iskolai tananyagból sikerül száműzni az igazságot, akkor az örökre rejtve marad. A magyar gyermekek, magyar családokban élnek, és amit az iskolában kényszerűen elhazudnak a tanárok, arról a szülők révén, eljut az igazság a fiatalokhoz. Eljutott a világháborúkkal, Trianonnal, a privatizációval kapcsolatban is. Nem kell ahhoz Vass Albert, hogy a magyarok, és a fiatalok tudják, ki áll Magyarországon a tisztességtelenségek, és a belső ellentétek hátteráben.  Ebből az országból szabadon el lehet költözni, épp úgy, mint Németországból. Aki nem hajlandó tudomásul venni, hogy Európában, ezen belül pl. Magyarországon él, és itt olyan a helyzet, amilyet a magyarok látnak jónak, az költözzön el.

  Ha nem költözik, ez akkor is nagyon régen Magyarország, és még beláthatatlan ideig az is marad. Erre,m több ezer éves történeti bizonyíték áll rendelkezésre, a magyar nemzet maga, a puszta létével, minden ellenkező törekvés ellenére.

   Természetesen, lehet emberihez hasonló életet élni lelkiismeret nélkül is, de ez, a saját entitásunk elleni súlyos merénylet.

Miért?

Mert a lelkiismeret az emberi entitás hibáinak korlátja. Ez, a bennünk élő Isten halk szava, ami kijelöli számunkra azt a keskeny ösvényt melyen jó szívvel járhatunk. Szelíden figyelmeztet, ha letérni készülünk róla, és elviselhetetlenül mar belénk, ha szarvas hibát követünk el. Ez egyszerű okból, az ember, nagyon súlyos hibákat nehezen követ el. Aki mégis beleesik, azt gyötri a lelkiismeret, és egész további élete során szenved elkövetett hibájának emlékétől. Szörnyű lehet így élni. A náci-vadászok, szembe mennek Isten akaratával, mert halálba kergetik a bűnösnek gondolt embereket. Ha ezek az emberek, valóban bűnösök, akkor a lelkiismeretűk gyötrelmeitől szabadítják meg őket. Ha nem, akkor a tevékenységük közönséges gyilkosság, még hozzá a legaljasabb, lelki terrorral elkövetett. Ha bűnös, de soha sem gyötörte a lelkiismeret, akkor pedig közülük való, mert ilyenre egyedül ők képesek.

    Hallatlan mennyiségű és súlyú bűnt halmoz fel élete során, aki lelkiismeret nélkül él. Azok az emberek, akik megszervezték a wtc-tornyok felrobbantását, majd 3000 amerikai szándékos legyilkolását terroristákra fogták, hogy kirobbanthassák épp áhított háborújukat, mentegethetetlen tömeggyilkosok.

Eszükbe sem jut aggódni emiatt. Sőt, ma Iránra fenik a fogukat.

   Ha nem ismerném a tornyok történetét, elképzelhetetlennek tartanám a hozzám a közelmúltban eljutott forgatókönyvet. Ezt és a hasonlókat, minden lelkiismerettel élő ember azzal utasítja el, hogy ilyen aljasságra, ember rá nem vehető. A tornyok világítottak rá, hogy sajnos, ez a megállapítás téves. Nincsen olyan szintű aljasság, amire bizonyos emberek hajlandóak ne lennének, sötét terveik végrehajtásához.

   Miről szól a forgatókönyv?

Irán megtámadásának „indokolt” lehetőségéről. Köztudott, és Izrael nem is titkolja, nagyon szeretné Iránt megtámadni. Ezzel, könnyűszerrel kirobbanthatná a III. világháborút, hiszen a nagyhatalmak, megosztottak a kérdésben. Egyenlőre az okot keresi. Nyomós ok nélkül, nem meri elkövetni az agressziót, mert megfelelő előkészítés nélkül, az ilyen agresszió, néhány órára csökkenthetné a túlélését.

        Zsidajaink a következő tervet eszelték ki.

Megtervezték úgy az olimpia logóját, hogy sátánista szimbólumokat, és a „zion”

Szót sugalló grafikát tartalmazzon. El is érték, hogy Irán tiltakozzon, sőt, kilátásba helyezze, hogy egy nyilvánvalóan cionista rendezvényen részt sem vesz. Eközben a háttérben megy a duma, hogy Iránnak atomfegyvere van, vagy azt készül gyártani. Az a duma is megy, hogy az olimpiát, atombombával fogják megtámadni, többszázezer ember halálát okozva. Ha elkezdődnek a játékok, és minden szem az olimpiára szegeződik, Izrael, egyszerre lő ki atomrakétákat Iránra és Londonra, majd azzal eteti a világot, hogy Londonra Irán lőtte az atomot, válaszcsapásként. Ezzel szinte igazolná, hogy Iránnak atomfegyvere van. Ha ezt a világ benyeli, Izrael túlélheti az agressziót, sőt, sikerült kirobbantania a III. világháborút.

  A terv, amellett, hogy nagyon aljas, nagyon kockázatos is. Ha a világ, leginkább az angol katona rájön, hogy családját Izrael irtotta ki, lehet, hogy minden parancsnoki utasítás ellenére, vagy éppen arra, fél órán belül megsemmisíti Izraelt. Hiába az óvóhelyek, nem csak a lakosság esik áldozatul.

A tömeggyilkosság, ha napvilágra kerül, olyan indulatokat fog kiváltani, hogy a sugárzás ellenére, önkéntesek fogják kifüstölni a felelősöket a patkányjukakból.

    Sajnos, a mentalitást ismerve, nem zárható ki, egy ilyen forgatókönyv léte, sem a végrehajtásának kísérlete sem.

Érthetjük ezt akár úgy is, hogy ha valaki ellenálló falú zárt térben lövöldözni kezd, az össze-visszapattogó golyók, könnyen a lövöldözőben is kárt tehetnek.

Ebbe a csapdába estek a Magyarországon élő kiválasztottak is.

   Ha valaki bármilyen bírálatot mert megfogalmazni, ami velük volt kapcsolatos, azonnal antiszemitát, fasisztát, kirekesztőt kiabáltak rá.

Tekintve, hogy a bírálatok nagy többsége jogos volt, de a közömbösítésükre fegyverként használt minősítések általában hamisak, a közvélemény megszokta ezeket.

     Átváltozott a szavak jelentéstartalma. Ha ma valakire ma, azt mondják, antiszemita, az azt jelenti, nem hülye. Ha azt, kirekesztő, akkor olyan ember, aki nem veszi tudomásul a kiválasztott hegemóniát, felsőbbrendűséget.

Korábban, az antiszemitázott magyar, szégyenkezve, mint valami rossz fiú, elhallgatott. Ma, kihúzza magát, és még határozottabban mondja a véleményét.

Büszke rá, hogy ki mer állni magáért és a nemzetéért.

   Ma Magyarországon, ha az egészséges magyart antiszemitázzák már nem bánja, sőt büszke rá, mert az ellenfél elismerése a legnagyobb elismerés.

Ez a fegyver, kiesni látszik a kiválasztottak kezéből, viszont az arcátlan törtetésük, a fasiszta hatalomkoncentrálásuk, a kirekesztő magatartásuk, egyre intenzívebb elutasítást, ellenállást vált ki a magyarokból. Lehetséges, hogy ez, a kollaboráns kormány bukásához vezet. Kevés erre az alkotmányos lehetőség, de hogy a következő választásra megérik a magyarokban az elhatározás, minden „rendszerváltó” kollaboráns szervezet elutasítására, az nagyon valószínű.

   A fél világot telesírják a Magyarországra befészkelődött cionisták az állítólagos antiszemita társadalmi folyamatok miatt. Ideje felszámolnunk azokat a jelenségeket, melyeknek közvetlen folyományai, az antiszemitának mondott társadalmi reakciók

.

    Ha meg akarjuk szüntetni a káros következményeket, nem elég a tüneti kezelés. Nem elég pl. törvénnyel büntetni a holokauszt tagadását. A törvénynek, ugyanilyen szigorával kell eljárni, a holokauszt felemlegetőivel szemben is.

Az eltelt idő ismeretében, a holokauszt felemlegetése gyűlöletbeszéd. Alkalmas gyűlölet szítására, olyan emberekkel szemben, akiknek ezekhez az eseményekhez, életkoruk folytán, köze sem lehetett. Ahogyan nem rendezünk emléknapokat Magyarországon a Don-kanyar áldozatainak, egyéb áldozatoknak sem indokoltabb.

   Ez persze, csak egy apró része az ellenszenv forrásának. Az antiszemitizmusnak nevezett önvédelmi reakció, számos egyéb forrásból táplálkozik. Ezek a források jelen életünkben, rohamosan erősödnek és szaporodnak. A jelenség visszaszorításához ezeket a forrásokat kell lezárni.

Nincs helye Európában, egy „Purim” ünnepnek például, ami nem szól egyébről, mint egy birodalomnak egy zsidó nő áltat történt megrendítéséről. Lehet ezt felszabadultan ünnepelni Izraelben, de Európában ez provokáció.

    Nagyjából olyan, mint ha Izraelben élő német kisebbség (ami eleve lehetetlen) port rugdosva ünnepelné, dallal, tánccal a holokauszt eredményességét. Úgy e? Még a gondolata is vérlázító. Az ellenkezője sem más.

Természetesen, egyetlen európai országnak, nemzetnek nincs kifogása, semmilyen vallási ünnep ellen,m ha az a zsinagóga falain belül marad, látványát, és hatását illetően egyaránt.  Az viszont gusztustalan, ahogyan teszik el az útból a cionisták, a nekik nem tetsző embereket, mint a román elnököt.

Nem kevésbé vérforraló Magyarországon, a zsidó vallási ünnepek látványos köztéri ünneplése. Mi sem megyünk Jeruzsálembe, az általuk meggyilkolt Jézus feltámadását ünnepelni. Ezek elvi dolgok, ahogyan az is, miként ülhet bírói székben Magyarországon olyan ember, aki a törvényeket eltérő módon értelmezi, ha egy keresztény, vagy egy zsidó az eljárás alanya. (szoborfestések stb.)

  Ezeket a forrás-okokat kell pánik-szerű sebességgel felszámolnunk. Abban a pillanatban, ahogy megszűnnek a zsidó provokációk, a kettős mérce, a közhatalom kisajátítása, okafogyottá válnak, és megszűnnek, az antiszemitának mondott, magyar önvédelmi reakciók.

   Lehet, hogy ők ezt nem nézik jó szemmel, talán másként szeretnék, de ez még mindig Magyarország, és az is marad. Megszűnik a bankvitsaft, az idegen befektetők támogatása, a magyarok kirekesztése, mert a magyarok így akarják.

    Világraszóló gépezet igyekszik bedarálni az emberiséget. Évszázadok óta, különálló, de egymással, mégis, hatásaiban összehangolt támadásokat indít, a teremtés ősi törvényei ellen.

Korábban, az emberek megítélésében, kemény falakba ütköztek ezek a próbálkozások, de az utóbbi 50-80 évben, olyan intenzív propaganda pusztítja Isten csodálatos alkotását, az embert, hogy lassan, már avitnak számít az a gondolkodás, ami az isteni törvényekre épülő emberi magatartást fogadja el, a létezés alaphelyzetének.

  No! Ezt most igen körülírtam.

   Nehéz erről a témáról egyenesebben nyíltabban írni. Ennek a hazugság-gépezetnek az a célja, hogy tönkretegye Isten teremtett világát, elérje, hogy ne helyesen működjék, sőt, óhatatlanul elpusztítsa önmagát. Az embereket, a társadalmakat beetették az igazság elleni maszlagokkal, és ez olyan hatékonyan működik, hogy az válhat ellenszenvessé, aki igazat beszél. Sajnos vállalnom kell. Lesz aki megért, lesz aki elítél, ez egy ilyen helyzet. A beetetés, oly régóta folyik, hogy kihalt már az a korosztály, aki tapasztalatból ismerte, ismerhette az igazságot.

          Hogyan is kezdődött?

Éltek, dolgoztak, szaporodtak az emberek. Egészséges, zárt egységekben, több generációs családokban, önellátó gazdaságokat működtetve, Isten időjárásán kívül, senki mástól nem függő helyzetben. Életükben a szeretet, egymás kölcsönös megbecsülése, Isten ajándékainak igazságos elosztása volt, az egyetlen szempont. A gazdálkodás ipari igényeket ébresztett. Kellett kovács, bognár, cipész, tímár, takács, szabó, hogy csak a gyakoribbakat említsem. Korábban, a paraszt, (és ez a meghatározás, nálam a tisztelet és megbecsülés legmagasabb szintjét jelenti) maga készítette a tárgyait, szerszámait, ruházatát. Mindenki kész ezermester kellett, hogy legyen. Aki egy-egy dologban ügyesebb volt, iparossá vált, és csak, az adott dologgal foglalkozott. Amikor tehát a parasztból iparos lett, visszafejlődött ezer dologban, és egyben tökéletesedett. Ameddig a gazda felesége kapált, markot szedett, szőlőt kötözött, kévét kötött, az iparos feleségek, kevésbé tudtak segíteni férjeiknek.

  Nekik, így a háztartás vezetése, a tisztaság fenntartása, a gyermekek nevelése jutott feladatul. Ez, önmagában, és a nemzet szempontjából is igen tiszteletreméltó, nehéz és fontos feladat. Ameddig a gazdálkodó családokba, a közös munkában a nagyszülők, vagy épp az egész család, együtt nevelték a gyermekeket, az iparos családban, ez, nagyobbrészt a háziasszonyra hárult. Ahhoz viszont, hogy ez zavartalan legyen, a mesternek kellett, a szükséges hátteret (terményt, pénzt) előteremteni. Nem volt ezzel semmi baj. A mester, úgy állapította meg a munkája árát, hogy fedezetül szolgáljon, amire kell. Ahol több munka kellett, mint amennyit egy mester elvégezhetett, legényeket tanított ki, és azokat is úgy megfizette, hogy, akár egy gazdálkodó, eltarthassák a családjukat becsülettel.

Minden, baj nélkül működött. A bajt, a technika fejlődése, és az ezzel párosuló

emberi kapzsiság okozta. Akadtak emberek, akik értékteremtés nélkül pénzhez jutottak. (rabszolga kereskedelem, kalózkodás, ami Angliában államilag támogatott tevékenység is volt, stb.) Ez, az ebül szerzett pénz, ebül keresett helyet magának. Mivel gazdái csak a pénzhez meg a rabláshoz értettek, létrehozták a bankokat. Ezek a bankok, pénzzel látták el azokat, akik csak szervezni tudtak, és ezzel, megalapozták, a manufaktúráknál termelékenyebb gyáripart. A gyáros leginkább kuka volt az iparhoz, de a pénz körül nagyon spekulatívan tudott rendezkedni. Természetesen a gyáripar hajnalán voltak kivételek, mint Amerikában a Ford, nálunk a Weisz, a Goldberger, de ezek kezéből, valami ügyesen beépülő, hamar kivette a gazdasági irányítást.

    Innen számítható a kötélhúzás.

Kezdetben a mesterlegények termeltek a gyárakban, a tulajdonos hasznára, de megbillent az egyensúly, a termények, és termékek között. A gyáripar, kevesebb munkával előállított több terméke, túlkínálatot, árcsökkenést eredményezett.

Ezt a cserearányromlást, a gyáros, a mesterlegényekből elcsábított munkásokra hárította, így a bér, előbb-utóbb kevés lett az élethez. A munkásfeleségek, egyre inkább leszakadtak a mesterlegények és gazdálkodók feleségeitől, lehetőségeiket illetően. Megkezdődött a munkások, és tőkések, vég nélküli harca, a pénzért. A megszerzett pénzt három bugyorba kellett osztani. Költség, bér, és profit lett belőle.

Ezt, kezdetben a munkások tudták jól kézben tartani. A szakszervezetek, sztrájkok, csődök, hamar meggyőzték a tőkéseket, hogy a hatalom, a munkásoknál van. A becsületes család, hű feleség, jól nevelt gyermekek, nyugodt, és biztos hátteret jelentettek a munkásnak a tőkéssel szembeni harchoz.

Ezt kellett valahogy kikezdeni.

Erre indították a feminista mozgalmakat. Mint minden, amit a pusztítók kezdeményeznek, ez is, valakinek a „jogos érdekeit” tűzte zászlajára.

Korábban, a „jogfosztott nőnek”, nem volt joga szavazni, önállóan állást vállalni, pénzt keresni. Egyedül cselédlányként dolgozhattak. Egy „jogfosztott” asszonynak joga volt viszont elvárni, hogy minden szükségessel ellássák őt, és a gyermekeit, hogy a férfiak tiszteljék, közhasznú járműveken megkülönböztetett udvariassággal kezeljék. Teljesen idegen férfiak is védelmezzék bármilyen inzultussal szemben. Nem volt viszont joga, a hűtlenséghez, nem volt lehetősége a válásra, a férfiak között való tapasztalatszerzésre, válogatásra, gyermekei eldobására.

Az emancipáció „meghozta” a nők jogát. Joguk van szavazni, belevinni a női irányíthatóságot a politikába. Joguk van három műszakban dolgozni, joguk van ilyen címen a családot elhanyagolni. Joguk, a munkahelyeiken kapcsolatokat létesíteni, egy erőszakos főnök alatt, némi előnyért akár szexuálist is, egy szimpatikus kollegával, akár unalomból, érdekességből is. Nincs joguk viszont elvárni a megkülönböztetett figyelmet, az ellátást. Sokszor

képtelenek, az anya szerep betöltésére. Túlterheltség, hűtlenség, vagy oktalan féltékenység miatt, ami felér a legpusztítóbb betegséggel, hullnak szét a családok. Kerülnek gyermekek az utcára, állami neveldékbe, vagy más, egészséges fejlődéshez alkalmatlan helyre.

Ez volt a cél.

A feminizmus, a buta nők felett, totális győzelmet aratott. Látszatjogokért, feladták a társadalomban kivételezett helyzetüket, behajtották fejüket a kapitalisták jármába, és maguk illesztették be a járomszeget. Ráadásul, büszkék rá, hogy teljes jogú igavonókká válhattak. Az okos nők, akik illegalitásban vannak, megőrizték eredeti feladatukat. Kényszerűen elfogadják a helyzetet, de nem élnek az untig tukmált szexuális szabadsággal, nem karrieristák. Továbbra is őrködnek családjuk egységén, és ők nevelik, azokat a gyermekeket, akik még tudják, mi a szeretet, és akikre még számíthat a nemzet, ha karhatalomra van szüksége. Az emancipált nő, a nemzet végzete, az illegalitásba szorított anya, a reménysége, és túlélése.

Voltaképpen, ezzel a húzással, sok ezer munkás felett sikerült győzni. Megsemmisíteni családjában a tekintélyét, állandósítani a hierarchia harcot, amit „nemek harcaként” egyfolytában reklámoznak is, és az emberi természet leg-alapvetőbb részeként próbálják elfogadtatni a becsapott emberekkel.

Ilyen módon, lehetett a felére csökkenteni a munkások bérét, hiszen a család ellátásához szükséges feltételeket a két szülő kötelessége megteremteni.

Hogyan lehet egy nemzetet szétzülleszteni? Meg kell támadni az alapját, a családokat, és amennyire ez a támadás sikeres, úgy omlik majd össze a nemzet.

Ez a világméretű kór, amelynek kórokozói egyszerű, élni akaró emberek, és

önmagukban, semmi rosszat nem tesznek, most készül megölni a világot.

Itt a pusztítás zsenialitása! Az emancipált nő, aki büszkén védi a jogait, hirdeti a szabadságát, a szexuális kérdőre vonhatatlanságát, az anyai felelősségnek, apákra hárítását, valójában mit sem tud arról, hogy meg sem született unokáit gyilkolja, épp hogy megszületett gyermekeit teszi tönkre. Fogalma sincs arról,

hogy a teremtés sok évezredes törvényeit próbálja kerékbe törni. Ö csak támogat, egy „ártatlan”, és „jogos”, igazságos eszmét. Őszintén, jó szándékkal, mint ha csak a saját ötlete lenne. Nem látja, hogy a pusztító adta a kezére a fegyvert, mellyel önmagát, a környezetét, pusztítja. Lerombolja a család erkölcsi tartását, megszünteti a pajzsot, ami védte a családot a kívülről betörő ellenséges hatásoktól. Hirdetett szabadságával jobb esetben megalázza, rosszabban el is űzi párját, gyermekei apját, hogy azután, apa nélkül felnövő gyermekei, könnyű prédává váljanak a homoszekszuális, pedofil, vagy egyéb aberrált söp…rétegnek. Azok a megtévesztett emberek, akik nem a pusztítás direkt szándékával hirdetik a buziság elfogadhatóságát, hanem elhiszik, hogy önzetlenül, önmaguk, és mások szabadságáért harcolnak, szintén nem tudják, hogy a pusztítás ágyútöltelék közkatonái. Önként vállalják a közmegvetést, olyan célokért, amiről fogalmuk sincsen. Amikorra lenne, addigra már semmit sem tehetnek. Az amerikai nép, már áldozatul esett. A művészetek, akik az emberek lelkét nemesíteni hivatottak, szintén a pusztítók oldalára álltak, hiszen ott a pénz, a hamis érték.

   Félve ajánlom ezt a filmet, csak 18 éven felülieknek, és csak határozott, egészséges személyiségű embereknek, megmutatni, milyen alantas eszközökkel próbál söpredéket csinálni az emberiségből, néhány pusztító, és önkéntes zsoldosaik. http://video.xfree.hu/?n=vgaby68|4f6a98b8f01bd621ffdb693d860bbdcc&elmult18=1&vcim=Pillang%F3hat%E1s%20[Teljes%20film]#videoloc

   Mostanában, mióta keményebben, egyenesebben megfogalmazom a véleményemet, néha furcsa kritikát kapok. Kedves olvasóim felróják, hogyan lehet egyszerre a szeretetről, kirekesztésről, kettős mércéről írni. Hol van abban az emberben szeretet, aki észreveszi a másik ember viselkedésében a negatívumokat. Elárulhatom, van. Az események általában két ember között zajlanak. Az egyik a kezdeményező, a másik az elszenvedő. Egyáltalán nem biztos, mivel minden embertársamat egyformán szeretem, hogy nem alakul ki egyensúlyvesztés, egy adott emberi cselekedet kapcsán.

   Pl.: Ha az eset arról szól, hogy egyik ember elvesz a másiktól valamit. Ez mindig egy nehéz helyzet. Egy ilyen esetben egyaránt örülhetek az egyik ember gazdagodásának, és a másik ember jó szívének, hogy oda adta a valamijét a másiknak. Az ilyen esetekbe viszont, az ellenség keze, gyakran beteszi a lábát.

Akarva – nem akarva, felvetődik a kérdés: aki elvette embertársától a valamit, annak, ugyan, volt e rá szüksége? Akitől elvették, annak hiányzott, hiányzik e?

  Ha egy ilyen helyzetben az ember, aki elvesz, még egy autót, medencét, vagy egyéb kevésbé nélkülözhetetlen dolgot szerezhet, miközben, aki ad, az a gyermeke ebédjére valót adja, ő maga pedig már két napja nem evett, egy ilyen helyzetben, bizony nehéz örülni, ilyenkor a szánalom tör a felszínre, és az együttérzés. Szerencsére, ezzel nem vagyok egyedül, sőt, azt mondhatom, hogy a magyarokra leginkább ez jellemző. Senkitől nem vesszük el az utolsó falatját, és nem akarunk mindenáron újabb dolgokat szerezni, ha már minden szükségessel rendelkezünk. Ez, nem magyar szokás.

    Persze, élnek közöttünk emberek, akik azért vesznek valamit, hogy a következő lomtalanításon legyen mit kidobni, hogy a szomszédot üsse meg a guta. NEM BAJ !

Ez sem baj, csak az ilyen embereket ki kell rekeszteni a közhatalomból. Egyáltalán nem azért, hogy meg legyenek büntetve, de azért, hogy megóvjuk őket a bűnbeeséstől. Éppen az irántuk érzett szeretet késztet arra, hogy ezt tegyük. Aki a saját képességeivel, hatalmával követel, sokkal eredménytelenebb, mint ha ugyanezt, közhatalom birtokában teszi. Talán nem is kell mondanom, a koldus, és a végrehajtó közötti különbséget, hiszen elég látványos.

    Ezért fontos, hogy egy állami közhivatalba, Magyarországon, a magyarokkal együtt érző ember kerüljön. Lehetetlen, hogy máshova húzzon a szíve egy ügyvédnek, ügyésznek, bírónak, rendőrnek, katonatisztnek, közhivatalnoknak, polgármesternek, gyártulajdonosnak, bankigazgatónak, miniszternek, vagy miniszterelnöknek. Ezekben a pozíciókban, a Magyarországra nem megfelelő emberek, olyan károkat képesek csinálni, mint amitől pl. az utóbbi 20 évben, az egész nemzet nyög.

   Azokat az embereket, akik betegesen vágynak a hatalomra, és ha egy picit is megszereztek, azonnal visszaélnek vele. Akik a közhatalmat nem a közjavára vetik be, hanem saját gazdagságuk növelésére, azokat bizony ettől a közhatalomtól távol kell tartani, ebből, a legszigorúbban, és leg következetesebben ki kell rekeszteni. Igaza volt II. Andrásnak, vagy Horthy Miklósnak, amikor erről az aranybullát, vagy más ide vágó, egyenértékű törvényt megalkották. II. András, talán ott hibázott, hogy az ő

idejében , az általa kirekesztetteknek, nem volt saját hazája, ahova mehettek sértődöttségükben, Horthy esetében, már ez sem állt. Hogy kit kell kirekeszteni, ezt én nem tudom. Látok ugyan, némileg súlyos egyensúlyvesztést a vezető közhatalmi pozíciókban, a médiákban. és egyéb helyeken, de ez kevés. Egy Magyar Király 1222-ben, vagy egy kormányzó több, mint 800 évvel később, bizonyára több tapasztalat és ismeret birtokában jutott azonos véleményre. Ki szállhatna vitába velük?

   Sokan mondják, hogy haragot, gyűlöletet táplálok emberekkel szemben, hiszen a kirekesztés, csak gyűlölet eredménye lehet.

Ez hatalmas tévedés! Bennem akkor is a szeretet a fő szempont, amikor egyesek kirekesztéséről beszélek. Kell e beszédesebb bizonyíték, bizonyos kirekesztendő emberek kártevésére, mint épp az ország helyzete?

Néhány ezer ember kirekesztésének hiánya miatt, sok millióan veszítették el biztonságukat, hazai életterüket, családjukat, jövőjüket.

  Csoda e, ha nagyobb bennem a szeretet, és együttérzés, sok tízezer honfitársam iránt, mint a kártevők iránt? Csoda e, ha a kirekesztés mellett voksolok, ha például, egy közülük, hatalmas kárt okozva széttárt karral mondja, nem értettünk hozzá. Ha ezt magyar ember mondja, ott helyben felkoncolják a kárvallottak. Ha kirekesztjük a hozzá nem értőket, megkímélhetjük őket a népharagtól, ami viszont közismerten jól seper.(Ha elég nagy)

 De, hogy mindenki értse, kérdezem én. Ha egy gyümölcsösben, megjelennek a levéltetvek, miért veszi a gazda a permetezőt, és permetezi be a fáit? Talán haragszik a levéltetvekre? Egy frászt! Termelni akar, és a tetvek akadályozzák. Akkor gyűlölné a tetveket, ha állandóan töltött permetezővel járna. Lesné a tetveket, és ahol megjelennének, azonnal permetezne. Tesz ilyet egy Magyar Gazda? Egy frászt! Még a szomszéd kertjébe sem permetez, mert az, a szomszéd gazda dolga. Ha megvédi a gyümölcsöt lesz, ha megeszik a tetvek, nem lesz.

  Ha egy tábla burgonyát ellep a bogár, és a fél levelét, már lerágták a lárvák, aki permetezve kiirtja a lárvákat, az egész fajt akarja kiirtani?

Egy frászt! Lehet, hogy kedve lenne hozzá, de beéri azzal, hogy arról a területről rekeszti ki a fajtát, amelynek a hozamáért ő a felelős.

Ez a természet törvénye, és így is van ez, az élet minden természetes területén. Egyedül, az emberi társadalmakban lehet ezt, az alapigazságot,

egy-egy rövid időre, az emberiséggel együtt, a feje tetejére állítani.

Ezer év, rövid idő, a történelemben. Arra elég, hogy a fejre állított emberiség elfáradjon, és a talpára álljon. Igaz, lassan, de ez, most zajlik.

Béla László

  Korábbi posztom Vajk árulásáról, mélyebben érintett meg embereket, mint sem gondoltam volna. Aki élesben kommentet ír a témában, azt kiteszem, de aki E-mailben fejti ki a véleményét, azt nincs jogom közzétenni. Ez, persze, nem azt jelenti, hogy érveit, véleményét, figyelmen kívül hagyom. Fontosnak tartom leszögezni, hogy írásaimmal soha senkit megbántani nem akarok, soha személy, vagy csoport ellen nem irányulnak, mindössze, adott emberi magatartásokat állítok célkeresztbe. Ha ezek alapján, valaki, mégis, találva érzi magát, annak talán érdemes tükörbe nézni, és elgondolkodni, vajon igaz lehet e rá, amit leírtam.

    Természetesen, ismerem a népi ajánlást „holtakról vagy jót, vagy semmit”,

 Ha ezt alapul vennénk, a történelem meghatározó figuráiról, soha nem beszélhetnénk, írhatnánk, egyenesen és őszintén, de akkor miből tanulnánk? Ha csak jó dolgokat említhetnénk, akkor megtörténhetne, hogy Mózes, Dávid, Heródes, Jézus, Hitler és Sztálin egy sorba kerüljön. Ez, a képtelensége mellett elfogadhatatlan is. Remélem, ebben nem tévedek.

    Szerintem, csak az a fontos, hogy igaz, de legalább általunk igaznak tudott dolgokat írjunk, beszéljünk. Nem lehet viszont tabu téma, ami a titkok ködébe burkoltatott, mert szabaddá, csak az igazság tesz mindenkit, és bárkit.

  Azt a mondást is ismerem: „Szólj igazat, és beverik a fejedet.” Rendben.

Erről az a véleményem, hogy a „szabaddá tesz” erre az esetre a legigazabb.

Ha valakit, az igazság kimondásáért megölnek (mint Jézust), azt megszabadították, egy emberi élet terhétől, harcától, és lehetséges bűneitől is. Van ennél nagyobb szabadság? Mikor a régi magyarok, az igazságért szálltak harcba, nem kerülték, de keresték a halált. Szerencsénkre, nem mindenki találta meg.

Ez a szemlélet, hozzáállás tette verhetetlenné a magyar harcosokat, a zsoldosok elleni harcaikban. Sokkal kívánatosabb volt a csatákban hősként elesni, mint élve, gyáván megfutamodni. (Petőfi: „Egy gondolat bánt engemet…” )

   Visszatérve Vajk/István szerepére, sokan gondolják, és tudott igazságként állítják, hogy István király mentette meg a magyarságot a kipusztulástól.

Hirdetik, hogy az intelligens nyugat, megsemmisítette volna a magyarságot, ha be nem sorol, a zsidó-keresztény vallásba.

Kérdezem én, most miben munkálkodik az intelligens nyugat? („el lehet menni”) Mindazonáltal, ugyanolyan módszerekkel, belső árulások kihasználásával, mint anno Vajk idejében tették. Ma is idegen tanácsadók, barátnak hirdetett ellenségek pusztítják, döntik nyomorba a népet.

Ez, mint tény, egyre kevesebbek számára kétséges.

   Azt mondják egyes érvek, hogy a magyarság, képtelen lett volna megvédeni magát. A pozsonyi csata történelmi tanulsága, egészen mást igazol.

Az egységes, őskeresztény magyarság, a Kárpát-medencében, kikezdhetetlen volt. Amikor Vajkon keresztül sikerült megosztani, akkor tudták német és olasz hadak legyőzni, az egyik felét, Koppány táborát.

Az a vallás, hit, életforma, amit keresztes hadakkal, agitátorokkal, inkvizícióval, rettegéssel lehet csak terjeszteni, igen messze állhat az isteni szándéktól és akarattól. Ezzel együtt, meg van engedve, a visszatekintés tanúsága szerint.

A szakrális magyar vezetők, táltosok, igricek, soha nem beszéltek arról, ki kerüljön hatalomra. Akit a nép, méltónak talált, azt fogadták el, és működtek együtt vele. Amikor egy pap, kiáll a szószékre, és Isten igéje helyett, vagy mellett, arról beszél, kit kell megválasztani, hiteltelenné teszi önmagát, és egész szervezetét, amelyik erre kötelezi.

  István, hatalom-kiajánlása idegen kézbe, a napnál is világosabban látszik.

Halála után (1038) egy német Orseolo Péter követte a trónon. Tőle egy bizonytalan rokonsági fokú Aba Sámuel (1041-1044) vette át rövid időre a trónt, de az agilis német, halála előtt, két évre (1044-1046) még visszaszerezte.

El lehet képzelni, milyen sors vár arra a népre, akinek hagyományos szakrális, egységet teremtő papfejedelmei után, Istváni jogra hivatkozva, idegenek, és jogosult magyarok marakodnak a trónján, és vezetése, királya, 2-3 évente változik. Az Árpádház kihalása után egészen Hunyadi Mátyásig (1458)

idegen, vagy félig magyar királyaink voltak. Nem folytatom a sort, magáért beszél.

     Sokan gondolják, sőt hangoztatják, hogy az „elmaradott” magyarság, sem tudását, technológiáit illetően, sem katonai védelmi képessége szerint, nem állhatott volna meg, az európai népek támadásaival szemben. Ennek legintenzívebb cáfolata Mátyás Magyarországa. Az sem elhanyagolható, hogy jelenkorunk kényelmét és hatalmát megalapozó technológiák nagyobb része, mit a dinamó, így az elektromosság, a számítógép, a televízió, és sok egyéb között, egészen az atombombáig, magyar kezdeményezéssel került a világ kezébe.

A „mi lett volna ha” kezdetű mondatok, mindig feleslegesek, mert semmit nem változtatnak meg, de elgondolkodni lehet, hova fejlődtünk volna saját erőnkből, képességeinkből, ha István, ránk nem szabadítja az idegen befolyást.

  Az, ebben a kérdésben ellenvéleményt megfogalmazó kedves olvasóimnak is, szeretettel ajánlom figyelmébe, hogy Magyarországon, az első világháború előtt, világszínvonalú iparral, technológiákkal és tudománnyal rendelkeztünk.

Az sem elhanyagolható, hogy amikor (Kádár alatt) valamilyen szinten korlátozva volt az ország fosztogatása, az olcsó benzinárban benne foglaltatott a gépjármű biztosítás díja, és állampolgári jogon járt, a magas színvonalú egészségügyi ellátás, és nem a várólistákon haldoklott egyetlen magyar sem.

  Ez csak két „apróság” inkább a szemlélet bemutatására, de ebből azért sejthető, milyen élet várható az országban, ha egyszer lerázzuk az eu, és a rablóbankok igáját, amit áttételesen, bizony István király tett a nyakunkba.

Bejegyzés: http://magyaratveres.blog.hu/
Szerző: cgitar
Komment: http://magyaratveres.blog.hu/2012

Jó írás gratulálok, hogy ilyen bátran belevágtál ebbe a kényes témába. Vajk gyakorlatilag felszámolta az ősi kultúránkat a rovásírást is beleértve. Halála után levágták a karját ahogy azt az árulókkal tették őseink nagyon helyesen, ezt hívják most a Szent Jobbnak.

Beengedem: http://magyaratveres.blog...

Azelőtt, a fenti linkre kattintva, a bejegyzés megjelent az oldaldobozban. Ez ma nem működik. Mivel kezdettől fogva eldöntöttem, hogy írásaimmal kapcsolatban, bármilyen véleményt kapok, fenntartás nélkül közzéteszem, kénytelen vagyok bemásolni, hogy semmilyen vélemény el ne veszhessen.

Béla László

  Amikor először hallottam magyar filozófustól István király szerepét negatívan megítélő megfogalmazást, bevallom, felháborodtam. Engem is keresztény szemléletben, mélyen gyökerező Istenhitben neveltek, és akkor még hittem, hogy az egyházak, az emberekért vannak, Istenhez, a hithez, a becsülethez akarják őket közelíteni, és mindig igazat beszélnek. Igaz, akkor még sokkal kevesebbet tudtam a világról, annak történetéről, az igaz, hamisítatlan valóságról.

  Azt gondolom, ma is sokan élnek még, az én akkori hiedelmeim között, és Istvánt, akiből az egyház nagyon hamar szentet faragott, valóban magasztalni való, bírálhatatlan szentnek, a magyarság megmentőjének tartják. Szerintem, megér egy misét, hogy ezt a kérdést, elfogulatlanul, az idegen és hazai hamisításoktól elhatárolódva, körbejárjuk. Ezer év kellett ahhoz, hogy a dolgok letisztuljanak. Leváljanak róluk az indulatok, a hazugságok, és tárgyilagosan szemlélhetővé váljanak a magyar ember számára.

   Minden eseményt, és annak hatásait, csak a saját korában érdemes szemlélni. Ha trónra lépését vízválasztónak tekintjük, hatása akkor árnyalódik legélesebben, ha a közvetlen előzményeket, és következményeket ütköztetjük.

Még 453-ban Attila hun fejedelem hirtelen halála (egyes források szerint megmérgezése) romba döntötte a hun birodalmat. A hatalmas kiterjedésű gyepűkről, visszatértek a haza szívébe a határok magyar őrzői. Ezt nevezik a későbbiekben honfoglalásnak, (cirka 896)  (Az állítás valóságát az teszi kérdőjelessé, hogy a Kárpát-medencében 30 000 éves magyar vonatkozású régészeti leletek is találhatók.) A hun birodalom összeomlása, és a magyar állam megszilárdulása között eltelt időben, a birodalom hajdani területe, benne a Kárpát-medence is átjáró-háznak számított. Szinte egymásnak adták a „kilincset” a betörő különböző szabadcsapatok, szánalmas pusztítást hagyva maguk után, és elrabolva a hun-magyar birodalmi központok felhalmozott kincseit, köztük a magyar Szentkoronát is, amit görög szerzetesek készítettek Attila tiszteletére, de amit Attila soha sem használt, csak a kincstárában őrzött.

A később, avar kincseknek nevezett vagyonból, szinte semmi sem maradt.

Árpád fejedelem volt az első, akinek sikerült leküzdenie a káoszt. Újjászervezte és a Kárpát-medence köré vonta vissza a gyepűket (határövezeteket) , de jóval azokon kívül is, hatékony megfigyelő-hírszerző hálózatot épített ki. Ami jelentősebb esemény Európában történt, arról Árpád 24 órán belül értesült.

Attila, hajdani hun birodalmából más sem maradt, mint az adó, amit Róma, (452) a hunok általi ostrom elmaradásáért fizetett. Tény, hogy Európában a hun, később a magyar haderő, félelmetes és megkerülhetetlen tényező volt, annak ellenére, hogy hódító hadjáratokat nem folytatott. Aktivizálódására, csak válaszcsapásként került sor. Így került Róma falai alá is, de Attila, lemondott az ostromról, és elvonult hadaival. Róma, (a nyugat) Vajk árulásáig, saját biztonsága érdekében, adót fizetett, az Árpád által fémjelzett magyar államnak, a magyarok fejedelmének, aki nem „Isten kegyelméből”, hanem abból, és a nemzete akaratából volt főpap, és uralkodó egy személyben. A magyar hit, hitvallás, teljes mélységében a becsületen, erkölcsön és szereteten alapult, a teremtő Isten, ismert és érzékelt közelségében. Róma, a nyugat, elsöpörni akarván a magyar fenyegetést, mely a terjeszkedését akadályozta, tisztességtelen  lépésre határozta el magát:

907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi medencében.  A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az akkori német király rendelete szerint azzal a céllal, hogy "... decretum..Ugros eliminandos esse.." azaz "elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak".

Erről a hadjáratról Árpád, idejében tudomást szerezvén,(mert hadüzenet nem volt) felsorakoztatta a magyar védelmi erőket, és a háromszoros túlerőt, olyan stratégiával verte tönkre, amit a Wesztpointon ma is tananyagként oktatnak Amerikában. A nyugat, hatalmas seregének szégyenletes kudarca után, kénytelen volt belátni, hogy a magyarok, a Kárpát-medencében, stratégiai helyzetük, hősiességük, és megbonthatatlan egységük okán, katonailag legyőzhetetlenek. Igaz, Árpád, maga is belehalt a csatában szerzett sebébe, de halálával, nem keletkezett hatalmi vákuum, mint Attila esetében. 907-től 997-ig, 90 éven, és négy fejedelem Zolta, Falicsi, Taksony és Géza regnálásán át emésztette a nyugat a vereséget, és kereste a megoldást a magyarok megtörésére. Már, Géza fejedelmet, keresztény felesége, az erdélyi Sarolta segítségével, sikerült megingatni az ősmagyar hitben. Beengedte az országba a nyugati (zsidó-keresztény) vallás hittérítőit, a passaui püspök követeit. Valószínűleg, ezek eredményes győzködésének hatására, Géza fejedelem, kizárta, jogosult fiatalabb testvérét a hatalom örökléséből, helyette Vajkot, a fiát tette meg örököséül. Géza halála után (997) Vajk, a zsidó-keresztény eszmeiséggel más megérintett (ha tetszik megfertőzött) fejedelem került az ország élére.

Koppány, mint jogos örökös súlyos ellentétbe került Vajkkal. Talán a sértett büszkesége okán, talán azért, mert látta a nép egységét fenyegető veszélyt a zsidó-keresztény vallásnak, az országba történő beszivárgásával. Ez az ellentét, a tettleges harcokig fajult. Vajk fejedelemsége erősen ingataggá vált. Kiváló lehetőség volt ez a passaui, és római követeknek, hogy megkörnyékezzék a szorongatott Vajkot, és meggyőzzék, a magyarok zsidó-keresztény hitre térítésének időszerűségéről, és fontosságáról. Amikor Vajk, hatalmának megszilárdításához ígért segítségért cserébe, elfogadta az ajánlatot, újabb feltételekkel álltak elő.

Vajk, ezeket is gondolkodás nélkül, vagy alapos megfontolás után, de elfogadta. Vállalta, hogy keresztény módra feleségül veszi Gizella bajor hercegnőt, lemond Róma adójáról, helyette Magyarország fizet Rómának, elfogadja a pápától a magyar szentkoronát, amit még Attila halála után raboltak el, és aminek visszaszerzéséért Lehel és Bulcsú, Európa-hírű hadvezérek, tőrbe csalva, életüket áldozták. Vállalta, hogy felszámolja az ős-magyar vallást, katolikus templomokat telepít országszerte. És lefejezi a magyar intelligenciát.

Ez olyan, mint ha csak egy mai magyar kormánynak, és az IMF-nek a tárgyalásairól olvasnánk tudósítást. Mindezekkel a feltételekkel 1000-ben megkoronázták. Ettől kezdve, nem a nép akaratából, hanem Isten kegyelméből, még inkább, a zsidó-keresztény egyház szándékából vált Vajk fejedelemből, István királlyá.

István „A” király.

Nyugati támogatói, nem csalatkoztak kiválasztottjukban. Támogatásukért cserébe megtartotta mindazt, amit nekik ígért, hiszen a népnek, vagy apjának, semmilyen ígéretet nem tett. Ő volt az első magyar a vérszerződés óta, akinek a személyén át, a magyarság megoszthatóvá vált. Ő volt az, akit rá lehetett venni, Káin-Ábel, Romulusz-Rémusz példájára elkövetett rokongyilkosságra.

Megölette Koppányt, és szakrális hatalmától rettegve, tetemét négyfelé vágatta, és a négy égtáj felé széthurcoltatta. (szakrálisan is megsemmisítette) máglyára vetette a táltosokat és igriceket, - megsemmisítette a korabeli egészségügyet és tudományt. Betiltotta a rovást, hogy a minden tagjában írástudó magyarság, egy csapásra analfabétává váljék. Megsemmisítette a múltnak minden számára hozzáférhető emlékét, pénzért vásárolta fel, megsemmisítésre, az összes fellelhető és beszolgáltatott rováspálcát. A zsidó-keresztény vallás felvételét elutasítókat, megölette. Példát adott az őt követő magyar királyoknak, hogyan kell idegen uralkodóházak hercegnőinek nőül-vételével, idegen trónkövetelők követeléseit megalapozhatni.

Mindezzel a megfelelési kényszerrel, amit a hatalmi őrület motivált, mindenben teljesítette terjeszkedni kívánó szövetségeseinek elvárásait, évszázadokon át tartó kiszolgáltatottságot, és véres harcokat zúdítva a magyarság, és saját utódaira. Méltán rászolgált, hogy a pápaság szentté avassa, tiszteljük hát szentként, akárcsak szent Orbánt.

Béla László

    Elmúlt a szélhámosság kora. Ráébredt az emberiség, hogy akiket politikusoknak mond és hisz, nem többek, tudatlan, hitvány pókerjátékosoknál, és még szerencséjük sincsen. Egyfolytában veszítenek, és vesztességeiket mindig, az irányításuk alá kényszerített emberekkel fizettetik meg. Ellenfeleik, és egyben megbízóik, a hamis pénz kibocsátói, és őrzői. Ők nyernek egyfolytában, a politikai „elit” veszít, és a vesztességet, az emberiség torkán akarják lenyomni.

    Előző posztomban, csak a címet írtam, és egy film linkjét másoltam be.

Remélem sokan megnézték, és értékén értékelték. Jó volt látni, amint az ukrán EP. Képviselő, nemes egyszerűséggel, és dicsérendő őszinteséggel, az ott ülő „nagy emberek” fejére olvasta az igazságot. Annál gyomorforgatóbb volt, ahogyan az érintettek, rezzenéstelen arccal, a megbánás legkisebb jele nélkül, arcukra fagyott mosollyal hallgatták végig a súlyos vádakat. Semmi nem lepte meg őket, semmi ellen nem tiltakoztak, mert ők is tudják, minden szava igaz.

      Nem tudom, honnan merítik a magabiztosságukat, a flegma nemtörődömségüket. Talán még reménykednek a csodában?

Csodát, ma, itt a Földön, egyenlőre, csak Isten tehet, és ha bármit tesz is, valószínűleg, nem az ő megmentésükért teszi. Teljesen mindegy, mit akar a politika, mit a pénz, mert a hatalom az emberiség, az értékteremtő emberek kezében van. A világ, csapdahelyzetbe került. A csapdát, a nagy pénzhamisítók állították az embereknek, de ahogy a közmondás tartja, „aki másnak vermet ás, maga esik bele”. Ők maguk kerültek a verem legmélyére, és most onnan acsarkodnak minden szabad emberre, mert nem tudnak, mert nem mernek közéjük menni. Közben, szánalmas patkánylyukakat építenek Denverben, netán a Balaton alatt, és ki tudja hol nem.

  Voltaképpen sajnálom őket. Sajnálom az embereket, mert nincsen olyan elvetemült ember, aki szorult helyzetében, ne lenne méltó a szánalomra.

Szorult helyzetükből, egyetlen kiutat látok, ha visszatérnek az isteni igazságossághoz. Ha őszintén megbánják minden bűnüket, amit az emberiség ellen elkövettek. Megbánják a hazugságokat, a háborúkat, a válságokat és mindent. Ha isteni igazságosságtól vezérelve, mindent visszaadnak a kirabolt emberiségnek, és vezeklésül, megtanulnak, nagyképűség, és magamutogatás nélkül dolgozni. Nincs jobb lehetőségük.

     A másik, az önámító alternatíva, ha megkísérlik tovább vinni, amit több száz éve, eddig sikeresen folytattak. Nem folytatható. Lelepleződtek. Már nem lehet gerjesztett hamis indulatokkal egymásnak uszítani az embereket. Ahogy nehezítik a helyzetet, úgy csökken a félelem, és a félelem, általában bosszúvágyba csap át. Sajnos, ilyen az emberi természet. Eljön az idő, szerintem nem is soká, amikor a termelők, nem adják oda a terményeiket hamis pénzért. Figyelmen kívül hagyják a pénzen szerzett „jogokat”. Bezárják raktáraikat a henyélők, és pribékjeik előtt. NEM LESZ TÖBBÉ PÉNZÉRT KENYÉR.

A munkások, nem engedik kivinni termékeiket a gyárakból, de odaadják kenyérért a farmereknek. Az olajbányászok és finomítók krumpliért, kukoricáért adnak benzint, olajat, és mit sem foglalkoznak a lopott „tulajdonjoggal”.

      Szörnyű néhány nap lesz, de ebből, új hajnal születik, és néhány nap alatt, elmúlnak a szülési fájdalmak. Amikor a katonafeleség, nem tud enni adni a katona gyermekeinek,mert a család semmi mást nem termel, csak erőszakot, azért pedig senki nem ad búzát, kenyeret, mindenki rádöbben a valódi értékekre.

Amikor a katona rádöbben, hogy zsoldjáért semmit nem kap, változik a világ.

   Isten irgalmazzon akkor, a ma fennhéjázó „nagyoknak”. Dőreség azt hinni, hogy a lélekben megtört, kiképzett gyilkoló gépek, majd halomra gyilkolják a termelőket. Nem! Hallottam olyan esetről 1956 nov. 4.-e előtt, hogy a dicsőséges, erős szovjet hadsereg katonái, egy kétkilós kenyérért és egy szatyor répáért, eladták a T-34-est, 8-10 éves gyerekeknek. Sehol nem fog a hadsereg a saját népére rontani. Ha valahol mégis megtörténne, a gazdák, dolgozók, ellenállás nélkül feladnák a területet, de elmenekülvén, előtte mindent megsemmisítenének, ne kerülhessen az erőszak kezére. Az elkeseredett reményvesztés, mindennél, még a halálfélelemnél is erősebb motiváció, és hihetetlen egységet képes kovácsolni.

      Isten irgalmazzon egy ilyen helyzetben a rablóknak és kiszolgálóiknak.

Hiába a luxus patkánylyuk, bárhol megtalálják őket. Ez nem holokauszt lesz, de nyílt háború. Nem amit ők robbantottak ki, dolgozó és dolgozó között, hanem amit az igazság hívott életre, az igazságtalansággal szemben.

       Csak remélni merem, hogy ez egy vízió. Hiszek benne, hogy a józanész felülkerekedik a beteges harácsoláson, és hatalmi őrületen. Minden ember tudja, a legelvetemültebb is, hogy jobb és szebb, hasznosan munkálkodva, akár szegénységben, de a környezet szeretetében élni, mint közutálattal körülvéve, megalázottan és kiszolgáltatottan meghalni. Nincs elveszett ember. nincs elkövetett, megbocsáthatatlan bűn. Egyedül a folytatólagosan és folyamatosan elkövetett bűnöket nem lehet megbocsátani. Ezért kell felhagyni velük, és elfogadni, hogy lejárt a szélhámosság, a hazugság, és egyenlőtlenség kora.

Béla László

https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=5IOlIWjtVg0

https://www.youtube.com/watch?v=OtjTv78j4DE&feature=relmfu

 Meggyőztek. 2012.05.22.-i „Kíváncsi vagyok” c. írásomban, arra a kérdésre hívtam fel a figyelmet, meg tud e felelni a magyar közigazgatás, igazságszolgáltatás, a többség társadalmi elvárásainak? Meg meri e kockáztatni, egy alapjában kis súlyú, politikai, társadalom-lélektani szempontból viszont döntő ügyben, a sokat kifogásolt kettős mércét? Az ügy még folyik, de a táblát felemelő magyart, és a szoborrongáló magyar állampolgárt, már a kezdeti stádiumban eltérőem kezelték.

  Egyetlen kérdés vetődik fel ennek kapcsán. Magyar e az a kormány, ha még oly nemzetiszínre festi is magát, aki Magyarországon, magyarellenes közigazgatást szervez, átvesz, vagy hagy működni?

  A választ, minden magyar saját magában adhatja meg, és a választáson adhat hangot véleményének.

Béla László

 Ami ma, a világban zajlik, és látszólag mindenki által elfogadott, az a hazugságnak egy olyan foka, amit a világnak, a földön élő emberiségnek, mind összesen egyetlen szűk csoportja hajlandó kitalálni, és véghezvinni.

    Ez a néhány millió ember tervezi, hat és félmilliárd ember kiirtását, és a megmaradó félmilliárdnak, rabszolga szintre való süllyesztését. Ezt már mindenki tudja, és tudhatja, hiszen, néhány hazug „jóságos” intencióval együtt, kőbe vésve közszemlére tették Amerikában: „Tartsd az emberiség létszámát ötszáz millió alatt”. Az „utsítás” semmilyen magyarázatot nem igényel. Annyira egyértelmű, mint ha isteni kinyilatkoztatás lenne, holott, mindössze ennek, a maroknyi semmirekellő csoportnak a szándéknyilatkozata.

     Nem lehetnek olyan sötétek, hogy hitük szerint ezt végre is tudnák hajtani. Nem is így gondolják. Az a hatalom, amiről azt hiszik, hogy fenntartás nélkül kiszolgálja őket, az is, a megsemmisítendő emberekből áll. Cirka egy óra alatt válhat, a legelszántabb, legkiképzettebb, és legvérszomjasabb ellenségükké.

Ehhez, egyetlen dolognak kell megtörténnie, meg kell, szűnjön, a hamis pénz felhasználhatósága. Ez a póráz az, és egyben szájkosár, aminek segítségével, jóravaló, jóhiszemű embereket, aljas cselekedetekre képesek kényszeríteni.

Ezt ők is tudják. Mindent meg is tesznek, hogy a hamisított pénzük értéktelensége, napvilágra ne kerüljön, mégis ennek vagyunk tanúi manapság.

Nem képzelik, hogy mindenkit kiirthatnak. Pontosan tudják, nincs hozzá erejük.

Tudják, életveszélyes hazárdjátékot játszanak, de a rablott vagyonukat, és hazudott hatalmukat, az életüknél is többre tartják. Valójában nem is fenyegeti őket komoly veszély, mert évezredes stratégiájuk, megóvja őket a kipusztítástól.

Ahogy az emberi szervezetben, nagy biztonsággal élősködik a galandféreg, ők is átvették a technikáját. Minden népbe, nemzetbe beépültek. Ha véletlenül, a természetes folyamatok során, egy részük napvilágra kerül, és a gazdanép kitépné őket a szervezetéből, mindig akad, egy beszakadó horgas fej, amiből több-kevesebb idő után, képesek visszaépíteni teljes élősködő rendszerüket.

    Ettől hiszik azt, hogy megkerülhetetlenek.

Súlyos tévedés. Igaz, erőszakkal nem lehet eltávolítani, megsemmisíteni őket, de meg van a terápia, amivel eltávolíthatók. Ez a terápia, a munka. Ahol ezeknek dolgozni kell, onnan fejvesztve menekülnek, mint a patkányok a süllyedő hajóról. Nem a léket keresik, hogy betömjék, mint a dolgozó matrózok, csak menteni próbálják a szaros irhájukat. Az meg sem fordul a fejükben, mert odáig már nem ér fel a gondolkodásuk, hogy a nyílt vízen, több száz mérföldre minden szárazulattól, egyedül a hajó (egy-egy nemzetállam) megmentése jelentheti a túlélésüket. Ehhez, némi jóravaló ész, és némi emberség szükségeltetne, amivel ők, nem rendelkeznek.

    Kiirtásunkat, megsemmisítésünket sem saját „kivitelezésben” tervezik.

Ahogy láthattuk már a világháborúikban, vagy mostanában a szíriai, líbiai eseményekben, úgy gondolják, (és néha be is jön nekik) hogy összeuszítva az embereket, majd mi, szépen és önként kiirtjuk egymást, és miután már erőtlen, kivérzett tetem vagyunk, végezetül, győzelmi tort ülhetnek felettünk.

   Már nem fog menni!

Az „áfiumuk” ellen való orvosság, a teljes és tökéletes kirekesztés.

Ezért kapnak idegbajt, pl. Magyarországon,  Horthy eszméinek rehabilitálásától.

Horthy, nem akarta kiirtani, sőt, karhatalommal védelmezte, miközben az élősködésből kirekesztette őket. Ez a megoldás. Ahol kidobják őket a hatalomból, a jól fizető improduktív állásokból, az ítélkezésből, hogy csak és kizárólag produktív munkával legyenek képesek önmaguk fenntartására,

onnan, mint már írtam, elmenekülnek. Számukra szégyen dolgozni.

A teljes, és tökéletes kirekesztést, csak az a közutálat képes megvalósítani, aminek kialakulását mostanában egyre inkább panaszolják.

Sokat tesznek is ennek a folyamatnak a lassításáért, kevés eredménnyel.

   Most láttam egy listát, a hajdani magyar termékek gyártóinak jelenlegi tulajdonosairól. Van abban olasz, német, francia, holland, sőt mégy cseh, és lengyel tulajdonos is. Ezt, azért szivárogtatják ki, hogy ne őket, hanem más nemzeteket tegyünk felelőssé, a kialakult helyzetért. Azt hiszik, mindenki olyan hülye, nem tudja, hogy ezek a tulajdonosok egytől egyig, a más nemzetekbe beépült, közülük való élősködők.

Nem árt ezeket a dolgokat tudni, és figyelni rá, különösen a választásokon.

Béla László

http://fixhd.tv/videotar/lejatszo/947

https://www.youtube.com/watch?v=89zebqTP7mg