évszázados átverés

 Az arany sem abszolút érték.

   Sok élősködő, az emberiség fosztogatója, a háborúk kirobbantója, amikor terve szerint be kellett dönteni, az újbóli megszilárdításhoz, a pénzhatalom addigi rendjét, felvásárolt temérdek aranyat. Tették ezt azért, hogy átmentsék orvul összelopott, nehezen törvényesített vagyonukat, az általuk gerjesztett, minden értéket elpusztító háborúk utáni időkre.

   Ez többször is sikerült nekik, és az aranyuk birtokában, a vészterhes időkben, megkülönböztetett elbánást tudtak elérni. Az arany iránti beteges vonzalom, sok, arra érdemtelen embert átsegített a kríziseken, és megteremtette számukra a lehetőséget, amelyben ismét, a valódi értékekkel rendelkezők elnyomóivá, kifosztóivá léphettek elő.

    Mindezek közben, pechjükre, az emberiség is tanult a hibáiból. Megtanulta, hogy az ember értéke, az egyenes szándék, egyenes beszéd, a szorgalom, kitartás, tudás. Ezekkel a tulajdonságokkal lehet építeni, vagy tartósan fenntartani a világot, háborúk, és gyilkosságok nélkül. Itt kiemelném a gyilkosságok elkerülésének fontosságát. Egészen mindegy, a vizsgált emberi értékek szempontjából, hogy valaki fegyverrel a kezében embereket öl, leginkább olyanokat, akiket nem is ismer, vagy tömegeket hoz olyan helyzetbe, kényszerít arra, hogy egymással ezt tegyék. Teljesen nyilvánvaló, hogy a háborúk, sokkal inkább, az emberek lelkének, sem mint a testének elpusztítását, megrontását valósítják meg. Ezzel a céllal robbantják ki őket.

  Mindig sokkal nagyobb a háborúkban, az eltorzuló személyiségüktől szenvedő, mint az elesett emberek száma. Jól behatárolható, az embereknek az a szűk csoportja, aki feljogosítottnak érzi magát, a mások feletti uralom erőszakos megszerzésére, kialakítására, és az azzal való súlyos visszaélésekre.

Az utolsó, világméretű gyilkosságőrület során, rájöttek emberek, hogy csak úgy elkerülhetők a hasonló esetek, ha ezeket az embereket, szigorúan elkülönítik, a normális gondolkodású békeszerető tömegektől. Törekvéseiket félremagyarázva, intézkedéseiket hazugságokkal eltúlozva, a bomlasztók, hatalmas erkölcsi tőkét kovácsoltak a békére törekvőkkel szemben, és a mai napig, súlyos pénzeket kaszálnak be jóvátétel címén. Ugyanakkor, ismét sikerült hatalmat szerezniük, aminek birtokában, azóta is folyamatosan gyilkolnak a világ legkülönbözőbb részein.

    Mára ez köztudottá vált. Az emberiség immunrendszere aktivizálódott, és egyre szélesebb körben, egyre hatékonyabban működik. Megfogalmazódott, a bomlasztó, basáskodó, fosztogató emberek kirekesztésének igénye, minden emberi hatalmi szegmensből. Még mindig nem egységes a társadalom. Még mindig, sokan megeszik a megtisztulás erőire szórt mocskot. Elhiszik, hogy a bomlasztók békés félreállításáért küzdők, az ördögtől valók, fasiszták, rasszisták, antiszemiták.

  Nem azok! Élesebben látó, a bajok gyökereit ismerő élharcosai, az emberi méltóságnak, akik sem mások életét, sem emberi méltóságát elvenni nem akarják. Békét, és igazságot akarnak teremteni az emberek között, és ez a felismerés, mára futótűzként terjed az emberiség soraiban, és rövidesen érvényt is szerez, minden jó szándékú ember hatékony védelmének.

Béla László

 Ördögűzés nem pápista módon.

        Lassan mindenki számára világos lesz, hogy a világ bankjai, az emberiségen élősködő pénzemberek, miként kerítették be, az életfeltételeket megteremtő, és fenntartó embereket. Megdönthetetlennek vélt hatalmuk birtokában, hogyan tesznek tönkre embereket, településeket, országokat, nemzeteket.  Úgy osztják az észt mindenkinek, mint ha csak nekik lenne.

Már rátették a kezüket az iparra, megnyomorították a „korszerű” állattenyésztéssel, növénytermesztéssel a mezőgazdaságot. Megkísérlik teljes ellenőrzésük alá vonni az élelmiszerellátást, meg akarják kaparintani a termőföldeket. Mindezt azért, mert tudják, hogy a hamis pénzük hatalma, az összeomlás első fázisát mutatja. Hiába találják ki, a legkülönbözőbb jogtalan pénzbehajtási módszereket, égig érő bírságokat, módszeresen az emberekbe dumált felesleges, de utólag nélkülözhetetlenné váló gyógyszereket, a parazita hatalom, minden eresztékében recseg.

     Nem is várható más. Ez az a rendszer, ami önmagát számolja fel. Nyilvánvalóan, mindenki szeretne emberhez méltó életet élni. Ez alapvető okból, sokan keresik a lehetőséget, hogy csatlakozzanak ehhez a körhöz.

Bármennyire is akadályozzák ezt a törekvést, évszázadok óta, egyre szélesedő rétegnek sikerül. Nem az alkotó, szorgalmas rétegnek, hanem az erőszakos, mindenkin gátlástalanul átgázolóknak. Ez a réteg, már támogatja ezt a kifordult rendet, ezért nem lehet apró finomításokkal normális mederbe terelni. Ma, az emberiség helyzetét, már csak gyökeres, idegenül radikális intézkedések képesek megváltoztatni. A pénzhatalom kitalálta már, a szerinte követhető és megvalósítható „új világrendet” a világkormánnyal, az emberekkel szemben megszervezett terrorkülönítményekkel. Ebben a világban, senkinek semmije nem lehet, aki nem részese az élősködésnek. Mindenki csak annyit ehet, amennyit kap, és meg nem szólalhat, mert akkor már terrorista. Nincs is ezzel más baj, csak az, hogy a kirabolt többség, nem akar kitörő örömmel tapsolni hozzá. Nem örülnek az emberek, hogy módszeresen próbálják szétverni a családjaikat. Itt van mindjárt a forradalmár Orbán csodálatos terve. Az, hogy szétverték az ipart, mezőgazdaságot, mindenki megélhetését, egy dolog. A következő lépést Bajnai már nem merte megtenni. Új, forradalmi erő kellett ahhoz, hogy a létezés alapját „közmunkához” egyfajta építőtáborhoz kössék.

Ezzel teljesíthető a gonoszságnak az a régi vágya, hogy aláaknázhassa a családokat. Remélem, odáig már nem jut el a dolog, hogy megfigyelhessük, hogyan hurcolják el a férfiakat, családfőket, pedagógusokat, jól képzett becsületes embereket, a családjuktól távoli közmunkára, miközben az asszonyokat, anyákat, otthon tartják. Az emberi természetből következik, hogy emiatt, megtöbbszöröződik a felbomlott családok, a rossz helyzetbe került gyermekek száma. Úgy intéznék, hogy a széles körre kiterjesztett nyomorúságban, ne szülessenek gyermekek, és a már megszületettek ellátása is gondot jelentsen. Akkor, mint ha kegyet gyakorolnának, napközikbe, kollégiumokba begyűjtik ezeket a gyermekeket, hogy ott, majd jó szolgákat nevelhessenek belőlük. A szerencsétlenné tett szülők, bármilyen fájó szívvel, de oda fogják adni a gyermekeiket, hiszen ott, legalább enni kapnak. Szégyenletes törekvések. Előző írásomban, szembeállítottam az ő vízióikat, egy lehetséges ellentétes vízióval, ami szerint szét kell szórni egy kazallal, a zsarolásra használt pénzükből, hogy ki-ki összesöpörhessen egy zsákkal. Azt oda adhatja a bankoknak, szaladjanak vele. Közben, létre kell hozni a helyi pénzeket, egy-egy adott közösség számára, és kényesen vigyázni arra, hogy soha senkinél ne koncentrálódhasson, ne válhasson hatalommá.

  Szerintem, ez a jövő egyetlen járható útja.

Béla László

 A cionista ábrándok világa.

Az emberi civilizáció elpusztítására szerveződött, és még ma is próbálkozó háttérhatalom, már filmet is készített, „dicső” működésének következményeiről.

 A „Spektrum” tv, amely a magyarországi megjelenésekor, a természet életének, természetes szépségének bemutatásával szerzett magának közönséget, most megmutatja igazi arcát. Megmutatja, milyen körök pénzelik, milyen szándék húzódik meg, ezeknek a köröknek az intézkedései, működése mögött.

  Világméretű pusztulást vizionál.  X idővel, az emberiség eltűnése után, próbálja meghatározni, az emberi alkotásoknak, általuk feltételezett sorsát. Noha, egyetlen jóérzésű embernek sem jut eszébe, hogy ki kéne irtani a háttérhatalom kézbentartóit, vagy az azt létrehozó, és máig működtető embercsoportot, ők mégis, az emberiség kipusztítását vizionálják. Szeretnék, de abból valószínűleg soha sem esznek. Az a néhány millió élősködő, aki hétmilliárd embernek hadat üzenve, az emberiséget szeretné elpusztítani, valószínűleg alapszinten sem tanult matematikát. A kipusztítás kapcsán, annak a hétmilliárdnak is lesz véleménye, sőt, hatékony intézkedése is, aki ellen a tervek irányulnak. Bár az élősködők kipusztítását, humánus szempontok miatt, legtöbben elvetendőnek tartjuk, az önvédelemhez való jogainkkal, mindannyian tisztában vagyunk. Önmagunk megmentésére, egyetlen út látszik járhatónak, amit a háttérhatalom követ az emberiséggel szemben, a kirekesztés.

Szilárd meggyőződésem, hogy ha a mai parazitákat, az emberiség kirekeszti eddigi lehetőségeikből, felszámolja korrupciós szövedéküket, minden erőszakos irtás nélkül, az életért folytatott valódi versenyben, önmaguktól pusztulnak ki.

Nehéz elképzelnem egy Volstreet-i, vagy más hasonló, soha alkotó munkát nem ismerő, sokad íziglen másokon élősködő embert, ahogyan megtermeli a saját, és családja ellátására szükséges élelmiszert. Nem létező tárgyi tudása, kézügyessége segítségével, előállítja a számára szükséges eszközöket.

Nem! Ezek mindent, csak megvenni képesek, fedezetlen, értéktelen, de csak általuk gyártható, valójában hamis pénzen. A széles tömegek, akik mindent előállítanak, mindenüket oda is adják, ezért a hamis pénzért. Hogy mindezt miért, és hogyan teszik, erről később. Inkább azt nézzük meg, mi indíthatja ezt a

társaságot, a nyílt hadüzenet megfogalmazására, és publikálására.

  Nyilvánvaló, hogy az emberiség kipusztításának szándékát, nagy hiba publikálni. Ezzel, ez a háttérhatalom, a saját sírját ássa. Nem is ásóval, de nagy teljesítményű markolóval, amit ugyan ők, nem képesek előállítani, de meg tudják venni, az alkotásra alkalmas, jóhiszemű emberektől.

Ma már látják, hogy az emberiség, egyre nagyobb százalékban látja át, és utasítja el az élősködést. Nem igazán népszerűek a bankok, a gyilkos háborúk, vagy az embereket orvul gyilkoló, laboratóriumokban kitenyésztett rezisztens kórokozók. A lassú éhhalálra ítélt tömegek, már nem megfélemlíthetők. Nincs mit elvenni tőlük, és nem kerülhetnek rosszabb helyzetbe, ezért elkezdenek, ember módjárta gondolkodni, és elvetik az eléjük tárt hamis képet. Hiába az amerikai börtönök megalázó bánásmódjáról terjesztett filmtömegek, az emberek már nem félnek. A részegség miatt letartóztatott amerikai, már nem fél. Immunissá vált. Akár megalapozottan, akár megalapozatlanul tartóztatják le, tudja, hogy előbb utóbb szabadon kell engedniük, és akkor ismét jön az utcákon való céltalan bóklászás, az éhezés, a lopás, a betörés, ami bizonytalanabb, és veszélyesebb az elnyomók börtöneinél.

  Valamivel, az emberekben valós félelmet kell (!) gerjeszteni, mert egyedül a félelem az, ami egy maroknyi parazita, sok ezer ember fölötti hatalmát biztosítani képes. Nem véletlenül volt a kommunista üldözés, nem véletlen ma, a terrorista üldözés. Ezeket a vádakat bármikor, bárhol, bárkire kilehet mondani,

és hamis, vagy csúsztatott, esetleg kreált bizonyítékokkal, meg lehet erősíteni.

Meddig tart, egy feltartóztatott autó átkutatásának színjátéka közben, egy pici csomagot elővarázsolni a „mellényzsebből”, hogy a vezető, vagy az utasok, vád alá kerülhessenek. Semeddig.

   Korábban, ez elképzelhetetlen volt, de mára mindenki tudja, hogy a hatalom emberei, a számukra kellemetlen embereket, vagy merényletekkel, „balesetekkel”, vagy ilyen hamis eljárásokkal távolítják el. Zsebükben a karhatalom, a nyomozó hatóság, és a bíróságok. Még mindig olyan hatalmasnak érzik magukat, hogy mindezt meg merjék tenni, de már ettől sem félünk eléggé.

Ezért vizionálják a teljes, és kivédhetetlen pusztulást. Ez lehetetlen, ezért már ettől sem félünk. Elvész a félelem, nem lesz üzemanyaga a gonoszságnak, így a motorja önmagától leáll.

Nézzük meg az ellentétes események lehetőségét. Vizionáljunk mi is egy keveset. Mi lenne a parazitákkal, ha mondjuk, a fosztogatott és nyomorba kényszerített emberek egy-egy csoportja, hirtelen akcióval megszerezné a pénznyomdáikat, és teljes kapacitással nyomva a „pénzüket” azt helikopterről,  valószínűtlen mennyiségben szórná az emberek által lakott helyekre. Aki „pénzt” hamisít, azt ők kergetik, szerintük azt csak nekik szabad. Az a hamisító, aki a maga hasznára hamisít, nem jelent számukra valódi veszélyt. Aki megszerzi a nyomdájukat, és általuk értékesnek hirdetett pénzzel szórja tele a világot, az jelenti számukra a játszma végét. Nincs értelmes ember, aki bármilyen produktumát (még azt is beleértve) odaadná, pár színes papírdarabért, amikor az utcáról, több zsákkal söpörhet össze. Nincs olyan lökött, aki ugyanezért bárkit korlátozna, bántalmazna, vagy megölne. Hamar vége lenne a rettegett hatalomnak. A hatalmasságok számára, nem az elkendőzhető nemi erőszak, de az éhezés, a nélkülözés és a gondolkodás maradna. Ezért próbálják az embereket minden lehető módon megfélemlíteni, és félelemben tartani.

Ezzel remélik fenntartani a hamis pénz uralmát, egyre sikertelenebbül.

Egy kis ideig, még próbálkozhatnak, de a vég, feltartóztathatatlanul közeledik.

  Isten, megszánta az emberek szenvedését, és segít megszabadítani az emberiséget a parazitáitól, és az isteni megbocsátás okán, még mindig létező, sőt egyre szaporodó, hazug, hamis prófétáitól. Tudom, a türelem nagyon fogytán már, de ezt a kicsit, már csak kibírjuk valahogy. Az események megfelelő irányban haladnak.

Béla László

 A kerekasztal lovagjai Magyarországon.

Az Artúr legendáról nyilván mindenki hallott már. Ő volt az a legendás angol király, aki egyenlőséget teremtett az emberek között, nem fejeztette le a feleségeit, nem mészároltatta seregével a saját népét és általában semmi olyat nem tett, ami elítélendő lehetett volna. Hű lovagok vették körül, akik gondolkodás nélkül életüket adták volna Artúrért, és a középkori demokráciáért.

Uralkodását 496 és 537 közé tippelik, de a kutatások szerint, az írások, csak 1100 körül kezdik említeni. Angliának nagy szüksége volt egy feddhetetlen királyra, a többi között, hát lett. Ha Pap Gábor művészettörténész „Kitalált középkor” című előadását meg nem nézem, talán fel sem merül bennem, a költött sztori lehetősége, de ez nagyon rég volt. Spongyát rá.

   Kései utódok, nagyon megirigyelhették Artur kerek asztalát Magyarországon.

Alakítottak hát egyet. 1989 márciusában. Ez csak a nevében, és a kerekségében egyezett meg a legendabeli kerekasztallal, de szereplői, merőben mások voltak.

  A feddhetetlen Artúr helyett, a fedezetlen pénz ül a trónon, és egyenlőség helyett, égbekiáltó különbséget teremt az alattvalói között. Hű off shore lovagjai, halált megvető bátorsággal harcolnak a mások pénzéért. A király nem is az életük feláldozását kéri tőlük, csak a tisztességüket, lelkiismeretüket, és nemzetüket, amiből születtek, és amiben valamivé lettek. Hogy mivé, ebben nagyon eltérő vélemények léteznek. A nép, az Istenadta nép, még mindig nem látja bennük a vesztét. Még mindig, a radikális állásfoglalástól retteg, noha valódi változást csak ezen keresztül lehet végrehajtani. A fasisztáktól borsódzik a háta, és nem tudja, hogy azok éppen a kerekasztal lovagjai, és úgy verik át, hogy másokra kiabálják, saját fasisztaságukat. Sikerrel.

   Mára, keserű tapasztalatokat szerezhettünk mindannyian, ennek valóságáról, de a kerekasztal lovagjai, meg nem szegnék hűbéri esküjüket, hiszen ez biztosítja főúri életüket, és bűnetlen fosztogatásukat. Aki másoknak hagy nagyot lopni a nemzet vagyonából, az maga is lophat egy kicsit. Ez a busines lényege.

  De túl ezen, elgondolkodtunk e rajta, ha a nemzetet nem, kit szolgálnak ezek a hű off shore lovagok?

   Azokat, akik naponta felszántják az eget?

Igen! Ezt is a pénzkirály teszi. Nézzünk csak fel az égre. Leginkább látunk olyan

„komndenzcsíkokat” amelyek nem tűnnek el pár percen belül, mint a természetesek, hanem egész nap megmaradnak. Ezek nem páracseppek. Ezek nano méretű alumíniumoxid kristályok. Belekeverhetők a repülőgépek sugárhajtóműveinek üzemanyagába, kibírják a robbanótérben uralkodó hőmérsékletet, és nem okoznak kárt a hajtőmúben. Szétterítve az atmoszférában, árnyékolástechnikai, milliárdnyi tükörként működnek. Beleavatkoznak a természetes légköri folyamatokba, viharokat generálnak. Megzavarják a víz természetes körforgását. Csökkentik, a kiszemelt területek terméshozamát, és ezt mind „értünk” teszik. És, még környezetvédelemről mernek beszélni. Mi pedig el hisszük.

    Nem hihetjük el, hogy éppen ők, a környezetért való aggodalmukban tiltják be, a veszélytelen, és korábban eredményes kullancsirtást. Egy frászt! Forróra dörzsölik a tenyerüket, amikor az egészséges életmódot kereső kirándulók, tömegével veszik kínjukban a kullancsriasztókat, és még jobban örülnek, ha ennek ellenére, tömegesen betegszenek meg a kullancsoktól. Ez a legjobb üzletei közé tartozik, a far-maffiának. Nem mellékesen, viszonylag eredményesen pusztítja a „felesleges” embereket. A kerekasztal lovagjai, egytől egyig, ezt a királyt szolgálják. Megy a sárdobálás, egymásra, miközben amikor

„halaszthatatlan közfeladat ellátása” közepette együtt ebédelnek valahol, összeröhögnek a választók feje fölött, és közösen kiabálnak fasisztát arra, aki nem a pénzkirályt szolgálja.

    Megy a porhintés, és a magyarok, még mindig a szemüket törölgetik, sem hogy megnéznék, honnan jön minduntalan, ez a kellemetlen por.

 Most, a korábbi, és mindig az előző vezetés a hibás, az ország sanyarú sorsáért.

Az aktuális vezetés mindig  dübörög, új Magyarországot épít, rendszert vált, meg mindent megtesz, a „népért”, a „nemzetért”.

A műtét mindig sikerül, a nép mindig beszáll, csak kérdés, a beteg meddig bírja.

Magyarország, több mint húsz éve van várólistán. Húsz éve reménykedik, hogy bajára gyógyírt keresnek, de mindig sarlatánokat választ, akik mérgezik gyógyítás helyett. Ha belehal, amire ezek blazíroznak, akkor jön a sarlatán orvos szövege: a műtét sikerült, csak a beteg nem bírta ki.

  Itt is el kell falazni a társadalomtól, áthatolhatatlan fallal az ellenséget, ahogyan Izraelben teszik. Ők adják a példát. mi, miért nem látjuk? Mert antiszemiták vagyunk, meg terroristák és arra kényszerítjük őket, hogy mindenünket ellopják.

Fel kell hagynunk az erőszakkal! Nem kell őket, a hatalom gyakorlására kényszeríteni egyetlen szavazattal sem.

Béla László

 Mossák a sz@ros gatyát.

  És mosdatják a viselőit is.

Gyakran megnézem, a fogadatlan cionista prókátor, az új „történelmi” egyház vezérszónokát. Nem azért, mert iránymutatásra lenne szükségem a kérdésben, hiszen átlátok minden szaván, hanem azért, mert a gondolkodó ember, a legaljasabb ellenség beszédét is meghallgatja, pusztán a tájékozódás okán. Szeretem tudni miről, és hogyan beszél, és megnézem a csapatot, vajon hány magyart sikerült beszervezni. Eddig, megnyugtatóan keveset. Igaz, hallgatóságában, nem láttam senkit vállig lógó hintával, sem mellét söprögető szakállal, de azért nagyon látszik az…

Most először kaptam rajta „prófétájukat”, egy őszinte közlésen.

Rengeteg unszolást követően, végre hajlandó volt színt vallani. Sokan illették a csapatát, cionista szekta elnevezéssel, de nem kérte ki magának. Ellenkezőleg.

Nyíltan kimondta, igen! Ez a csapat, a más vallású cionisták szervezete.

   Legalább már tudjuk. Nem megérzésből, beszédeinek értelmezéséből, hanem nyílt, egyenes közlésből.

 Bravó!

Ezen túl, mindenki tudhatja, hogy aki a kocsijának hátuljára a kereszténységtől lopott hal-sémát tesz, hova tartozik. Egy csillagot mégsem tehet. Azért reklamálhatnának, a még fajtiszták. Sok sárga csillagot, minden autónak viselnie kell, azzal a hatóság szereli fel őket, magyar címer helyett. Tudjuk azt is, hova tartozik, aki a történelmi Magyarország térképét hordozza, és ez így tiszta.

  Azt, hogy a helybelieket jóra tanító Jézusból hogyan lett a Dávid házából való, azt most hagynám, de nem árt tudni, hogy ott és akkor, törvény volt arra, hogy Dávid házából valót, nem lehet kivégezni. Akkor hogy csinálták? Mindegy.

  A prókátor arról beszélt, hogy nem az embert ölték meg, csak az Isteni erőt.

Szerény ismereteimből két aprósággal egészíteném ki ezt a közlést.

  Először azzal, hogy embert nem lehet megölni, csak testet, az Isten házát. Ha ezt a házat tönkreteszik, az ember kivonul belőle, és anyag nélkül, mint Isten része létezik tovább. Ezt neki is pontosan tudnia kell, hiszen az ide vonatkozó részt, a bibliából is, csak a konstanzi zsinat távolította el, mint nem kanonizált szöveget.

  Másodszor, hogy az Isteni erőt, sem ember sem a gonosz, nem tudja megölni.

Az, öröktől létezően alkotta meg a világot, az univerzumot, és ha el lehetne pusztítani, a gonosz már rég megtette volna. Ilyen hibás közléseket, tájékozott ember, nem véletlenül tesz.

  Nekünk sem árt, ha tudjuk, kire figyelünk.

Béla László

 Mi magyarok, fogadjuk el?

Kitiltatta a libamájat a kölni kiállításról a multik megbízásából ügyködő Négy Mancs

Támadást indított a egyebek között a magyar libamáj és a hazai libatenyésztők ellen a Négy Mancs nevű magyarellenes szervezet, amely elérte, hogy a németországi Kölnben ősszel megrendezendő Kölnmesse élelmiszer-ipari szakkiállításról és vásárról a szervezők kitiltsák a töméses hizlalásból származó hízott májat, azok késztermékeit és egyéb termékeket.

(kuruc.info)

 Mindennapos gyakorlat az unióban, a magyar termékek megtámadása, a magyar érdekek földbe döngölése, a magyar gazdaságot kirekesztő cionista hisztéria.

    Ez nem baj! Igaz, sokaknak rosszul esik, de alkalmas arra, hogy kijelölje Magyarország számára a követendő irányt.

A magyar nép szorgalmas, kreatív, és becsületes. Képes a saját területén, a saját munkájából kiválóan megélni. Ha a nyugati (izraeli befolyás alatt álló) közösség, elfogadja, sőt elvárja mindazt, amit Magyarországról el lehet orozni, de visszautasít mindent, ami a magyar gazdaság fenntartásához hozzájárulhat ebben a „szimbiózisban”, ez egyértelmű felhívást, sőt felszólítást jelent.

Ki kell lépni ebből a körből!

   Le kell ereszteni a vasfüggönyt, de nem szovjet szándékra, hanem az ország, a nemzet, jól felfogott, legfontosabb érdekében. Ha kiutálnak bennünket az unióból, ezt tudomásul kell venni, nem pedig harcolni ellene. A magyarság nem  Don Quijote, hogy a szélmalommal harcoljon. Ahhoz nem vagyunk elég sötétek. Az uniós változásoktól (munkanélküliség, cionista tomboló felvásárlás, banki fosztogatás) éhező magyar gyermekek, nem lesznek elkeseredettek, ha étrendjüket, a nyugatról kiutált libamájjal kell kiegészíteniük. Az unió, az új tagoknak, egyenlő feltételeket, a tőke és az áruk szabad áramlását ígérte. Cserében elvette az összes piacunkat, vámbevételeinket, nemzeti identitásunkat, és saját belső törvényalkotásunkat.

     Rossz csere lenne.

Olyan, mint amit a privatizációk során, a korrupt vezetők rendre, folyamatosan elkövettek. Most is ki lehet védeni. Az Unió, az ilyen és hasonló akciókkal, azok tudomásul vételével, gyakorlatilag felmondja a csatlakozási szerződést. Nincs más teendője, egy nemzeti érdekek mentén működő kormánynak, mint deklarálni, hogy elfogadja a szerződés felmondását. Ettől a pillanattól kezdve, visszaállíthatók az ellenőrzött határok, a vámok, és minden önvédelmi rendszer.

Kitilthatók mindazon termékek, melyek a magyar gazdaság kárára jöttek az országba, és megakadályozható a magyar pénzek nagybani kivitele.

  Persze, ehhez egy olyan kormány kell, aki nem a cionista pórázon csóválja a farkát. Ahogyan a magyarságot diszkrimináló intézkedések születnek külföldön, külföldieket diszkrimináló intézkedések születhetnek Magyarországon, a magyar gazdaság védelmében. Ezekkel szemben semmi ellenvéleménynek erkölcsi, jogi alapja nem lesz, mert a diszkrimináció, nem magyar oldalról indult el. Törvényi korlátok közé lehet szorítani a bankok működését. Ki lehet rekeszteni a nemzetközi pénzrablókat a magyar monetáris politikából. Becsületes munkával, a károkozások fokozatos felszámolásával, az ipar és mezőgazdaság folyamatos helyreállításával, a magyar Forintot, a térség legerősebb pénzévé tehetjük, de nem adjuk ajándékba senkinek. A fedezetlen valutákban denominált hiteleinket átütemezhetjük, törlesztésüket néhány évre felfüggeszthetjük. Ezzel létrejön a magyar gdp. pozitív visszacsatolása, amire húsz év óta hiába törekszünk. Ez olyan fejlődést eredményez, amire száz év óta nem volt példa a térségben. Miután már nem lesz éhező gyermek, munkanélküli hajléktalan és multi-éhbéren foglalkoztatott nélkülöző az országban, erős forinttal könnyedén visszafizethetjük, a valójában nem is létező, kitalált fedezetlen pénzben sem folyósított államadósságot.

    Ha a nyugat, ezeken a változásokon megsértődik, bevágja a durcást, tárt karokkal fogadja kelet, a kiváló magyar termékeket, terményeket. Attól sem kell tartanunk, amivel a kilépést fontolgató országokat riogatják belső ellenségeik, hogy ellopott gyáraink gépeit nem tudjuk majd pótolni. A spekulánsok kezéből kicsavart kiváló magyar búzáért, terményért, az újrainduló cukorgyártás hazai feleslegéért, a legkiválóbb gépeket kapjuk meg nyugatról, vagy Kínából. Ezzel a barter kereskedelemmel, teljesen függetleníthetjük hazánkat a fedezetlen nyugati pénzektől, a banki fosztogatástól.

  Erre, ezekre kell figyelmet fordítani a magyar kormánynak, és nem Tom Lantos intézet, és más Magyarországi cionista intézmény támogatására, az adófizetők pénzéből.

Béla László

 Fizethetünk az egészségünkért.

Ez a Viktor kabinet, egy varázsló. Eddig, mint „buta, tájékozatlan” magyarok, komolyan azt hittük, hogy csak a csaló bankok tudnak semmiből pénzt csinálni.

Kétharmados kabinetünk bebizonyította, hogy nekik is lehet. Ők is képesek a semmiből pénzt varázsolni. Pontosabban, képesek kivarázsolni a zsebünkből azt a pénzt, amiért dolgoztunk, hogy utána, a tőlünk lopott pénzzel, újra megfizessék a munkánkat, ha nem is busásan.

   Miről is van szó?

Megpróbálom végigkövetni a „zseniális” pénztermelési módszert, bár ez különb a kamatos kamatnál is, de talán sikerül. Valahonnan el kell indulni, induljunk hát a „rendszerválástól”. Kádár utolsó egészségügyi lépése az volt, miután általánossá tette minden dolgozó számára az egészségbiztosítási járulékot, hogy a magyar állampolgárok számára, alanyi joggá tette, a magas szintű egészségügyi ellátást. Ehhez volt megfelelő mennyiségű kórházi ágy, hozzá orvosok, ápolók, eszközök, gyógyszerek, tehát minden feltétel, Ez volt a kiindulási alap. Ennek költségeit fedezték a járulékok.

   Ezt követte a „racionális” kapitalista átalakítás. A kórházak egy részét elprivatizálták, más részét egyszerűen bezárták, berendezését elpazarolták szakembereit, alkalmazottait szélnek eresztették. Még az Antall kormány bevezette a TB kártyát, közölte, hogy alanyi jogról szó sincs, ellátást az kaphat, akinek érvényes TB kártyája van. Ellátására a fedezet, az egészséges időszakban befizetett járulék volt. Ez az állapot sem tartott sokáig. Valakinek, valakiknek, nagyon viszketett a tenyere a magyarság pénzére, vagyonára, hát tovább gyomlálták az egészségügyet, mondván nincsen pénz rá. Sajnos, ez az állítás, közeledett is az igazsághoz, mert egymillió munkahely megszüntetésével egymillió járulékfizetőt is megszüntettek, akik helyett a munkanélküli segélypénztáraknak kellett járulékot fizetni. A további gyomlálás és a munkanélküliség depressziójából származó több megbetegedés, alkalmatlanná, szűkké tette, a hajdan európai hírű magyar egészségügyet, feladatának ellátására.

Azok a magyar állampolgárok, természetesen nem a VIP páciensek, akik járulékfizetés alapon „ingyenes” (előre fizetett) ellátásban részesültek, hosszú, vagy még hosszabb várólistákra kényszerültek. Aki közben meghalt, az szerintük így járt.

    Most bedobták a péncsináló találmányt. Kegyet gyakorolva megengedték, hogy fizethessen az a beteg az ellátásért, akinek az, járulék alapon ingyen járna.

Vagyis, egészséges állapotában előre kifizette a gyógyítás busás költségét, majd amikor szüksége lett rá, akkor fizesse ki még egyszer.

     Hát nem zseniális? Azt várják tőlünk, legyünk toleránsak, és vágjunk hozzá jó képet. Végül is! (?)

De akkor a nemzet is joggal várja, hogy ha a „nemzeti együttműködés kormánya” Kadhafi sorsára jut, ő is vágjon jó képet hozzá.

   Valahogy nem is érteném, honnan ekkora ostobaság egy kormányban, ha nem szolgálna magyarázattal, ezekre az egyáltalában nem ostoba, de igen aljas lépésekre, a cionista „új világrend” tervezett megteremtésének forgatókönyve.

Íme néhány szemelvény, az amerikai keltezésű, 69-ből származó iratból:

Dr. Day szerint az idõsebb nemzedék távozásával elõtérbe kerülnek a megszorítások és ez a folyamat felgyorsul…az élelmiszer ellátást központilag szükséges ellenõrizni,… Éppen ezért jogszabályokkal tiltani fogják, hogy valaki a saját maga és családja eltartására élelmiszert termeljen. Ezt persze kellõen álcázott módon, jól hangzó ürüggyel kell elfogadtatni a közvéleménnyel. Az állítólagos ok erre a tilalomra az lesz, hogyha magunk állítjuk elõ az élelmiszereket, az veszélyes, mert nem elég steril, és elõsegítheti a betegségek terjedését. Kifelé tehát úgy fogják tálalni, hogy itt a fogyasztók védelmérõl van szó…Azzal kapcsolatosan, hogy a doktorok túl sokat keresnek, emlékezetes az, amit az orvosi szerep megváltoztatásáról mondott. „Jól fizetett technikusok lesznek, semmint önálló hivatásos szakemberek, akik függetlenül tevékenykednek a független beteg érdekében. Számos kijelentésnek sértenie kellett volna az orvosokat, meglepõdésemre azonban csak csekély reagálást váltott ki…Ami a homoszexualitást illeti, az elhangzottak szerint elõször azt népszerûsítik, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy ez abnormális magatartás. De ez a dzsungel törvényének csak egy másik eleme, mert ha valaki olyan ostoba, hogy enged a homoszexualitásnak, akkor nem alkalmas arra, hogy benépesítse ezt a földgolyót…az abortusz korlátlan elterjedése, a pornográfia virágzó iparággá válása, mind fellelhetõk az illuminátusok alapvetõ tanításaiban…Általában a gyengébb jellemûek, a sebezhetõbbek lesznek alkoholfüggõk. Az ilyen személyek veszélyessé válnak a közlekedés számára és közülük igen sok elveszítheti autóvezetõi jogosítványát. Ez kifejezetten kívánatos fejlemény, mivel a háttérhatalom amúgy is korlátozni kívánja hosszú távon az emberek mozgásszabadságát.

Konkrétan az egészségügyre vonatkozó közléseket nem találtam meg, de azt hiszem, az idézett mondatok elég felvilágosítással szolgálnak arra, milyen programot követ, a „nemzeti együttműködés” kormánya.

   Emlékezetből tudom felidézni, hogy a tervek szerint annyira meg kell emelni az ellátás költségeit, hogy azt csak a biztosítók legyenek képesek kifizetni, és annyira meg kell nehezíteni az ellátáshoz való hozzáférést, hogy az emberek, kivételes kegynek tartsák, ha ellátják őket betegségeikben.

   Ma ezek a folyamatok realizálódnak, ameddig hagyjuk. Véleményem szerint, sokunknak, és intenzíven kell keresni a lehetőséget, hogy ezt, és az ilyen jellegű kormányokat, mielőbb, fegyveres konfliktus nélkül, jogi úton eltávolítsuk a nemzet, az ország vezetésétől, mert minden elvesztegetett nappal, közelebb visznek bennünket a megsemmisítéshez.

Béla László

Miért nincs elszámoltatás?

    Sokan dohognak, a fityesz szavazói közül is, miért nincs elszámoltatás. Hogyan lehetséges az a metamorfózis, amin áthaladva, ez a társaság, a nemzet egyik élharcosából, az EU, és a globáltőke, legsimulékonyabb talpnyalójává vált. Hogyan lehetséges, hogy aki 2006-ban kordont bontott, az ma, amerikai terrorista kiképzőket enged be Gyöngyöspata kapcsán.

  Én még határozottan emlékszem, a hattyú halálára. Mármint arra az ocsmány színjátékra, amit az alföldiféléket megszégyenítő perverzitással, egy másik oszlopos emberük interpretált, amikor a látszatellenzék kiderítette, (egy frászt!

Mindig is tudta, csak időzítve hozta nyilvánosságra) hogy az édesapja, hogyan kapcsolódott, mint III/III -as ügynök, a magyarságot akkor is fojtogató parazita hordához. Emlékszem, hogy látszólag könnyeivel harcolva, miként taposta sárba, tulajdon édesapját. Maga is érezte, mert az erkölcs kiirthatatlan isteni szikráját még nem sikerült teljesen eltávolítania az agyából, hogy ezzel, erkölcsi, politikai hullává vált. Állította, levonta a konzekvenciákat, és végleg visszavonul, a közügyekben való megszólalástól. Ehhez képest ma, harminckét fogas mosollyal, premierplánból mondja a becsületes magyarok képébe, bekaphatjátok. Sajnos, ebben  igaza van. A becsületes magyarok, még mindig hisznek a mesékben. Elhitték, hogy az a fityesz, aki nyakig benne volt, a nép kifosztásában, aki oda dobta a magyar bankot, pénzt és aranyfedezetet a kifosztók kezébe, az majd magába száll, mint az apagyalázó, és hirtelen a nép ellenségéből, a nép védelmezőjévé válik. Nem tették. Egyik sem. Sem a kordonbontó, sem az apagyalázó. Most mindannyian azokat igyekeznek sárbataposni, akik még hittek nekik, és ehhez komoly hátterük az EU.

Fel sem foghatom, hogy az egyébként kivételesen intelligens magyarság, miért nem veszi észre, hogy minden „nemzetközi” szervezet, mint az IMF, VHO,Vöröskereszt, az Ensz, NATO, a zöldkommandó, és mind, az önmagukat felhatalmazó szervezetek, az emberiséget felzabáló cápának, egy-egy borotvaéles recézett foga, ami ha véletlen kitörik, azonnal új nő helyette.

   Ha a magyar kisebbségi sikkasztó vezető rasszistát kiált, az uniós kórus, azonnal megtámogatja. Ha a magyar médiában, disznónátha hisztériát keltenek,

a VHO rögtön igazolja a feltevést. Ha egy diktátor, nem kellően szolgálja ki a fosztogatók érdekeit, a NATO azonnal bombázni kezdi a korábbi barátot, Ensz felhatalmazás alapján. Hogy nem veszi ezt észre az intelligens magyarság?

A média-hülyítés miatt, attól tartunk, nehogy fasiszta kormányunk legyen?

Ennél fasisztábbat akkor sem választhattunk volna, ha magát Hitlert tettük volna a magyar politika élére. Ránk szervezte a saját keservesen befizetett adónkból, a „barnainges” magyar ss-t, terrorelhárítás címén. Fölbe döngöl minden magyar kezdeményezést. Kisajátította a törvényhozásunkat. Mi kéne még a látáshoz?

  Tudom, akik szerelmesek a nagyvezírbe, azoknak hiába mondom, de hát a többi, aki gondolkodni képes, hol van ilyenkor?  És hol volt a választásokkor?

   Mindegy már. Ezek közhelyek. Mindenki tudja, mégsem tudja senki.

Különben sem harcolni kell. Elég lenne gondolkodni. (egy picit)

   Nem is ezért kezdtem ebbe a fejtegetésbe, csak elsodort a felháborodás, de sikerült megállnom.

  Az indított el, miért nincs elszámoltatás. Én személy szerint örömmel veszem, hogy nincsen. Egyáltalán nem azért, mert a gyökerek meg nem érdemelnék.

Egészen más okom van az örvendezésre, és ez minden magyar öröme kell, hogy legyen. Ez pedig az, hogy a hiénák, még nem estek egymásnak. Még mindig bennünket marcangolnak, és ők tudják legjobban, akárhány sebből vérzünk is,

Még mindig képesek vagyunk visszatámadni. Mondom, képesek vagyunk, csak azt a belső ellenállást kell leküzdenünk, amit a magyarságban, az érdemtelenek irányába is megnyilvánuló, általános emberi szeretet jelent. Persze, hogy nem kell gyűlölnünk a gyilkosainkat, de karanténba tenni, ártalmatlanítani, azért már lassan időszerű lesz. Isteni elrendelés szerint, példát kéne mutatnunk a világnak, és mi megfutamodunk a feladattól? Megpróbáljuk a Görögökre, meg az Arabokra tolni. Azok meghátrálni látszanak. Ez nem jellemző Attila népére. Nekünk kell kilépnünk a cionista unióból, ami az EU-n belül, éppen Magyarország, a magyarság bekebelezésére jött létre. Nekünk még van saját pénzünk, amit visszaszerezhetünk a tolvajoktól. Van saját bankunk is, hasonló lehetőségekkel. Azzal kell harcolnunk. elszakított területeinken élő honfitársainkért, hogy mindegyikünk, szűkebb pátriájában söprögetve, eltakarítja a nemzetgyilkos kollaboránsokat. Így lehet megtörni az ezeréves átkot. Helyben kell megteremteni a magyar Kánaánt, és erre minden feltétel adott, Isten kegyelméből. Ki kell használni, nem kell visszautasítani Isten ajándékait. aki visszautasítja, el kell választani a lehetőségtől, hogy ezt tehesse. (bajai gáz) ha itt példás jólét lesz, jobban támogathatjuk elrabolt testvéreinket, és ők is erőteljesebb nyomást tudnak gyakorolni a visszacsatolás érdekében. Ha elfogadjuk a kitalált középkort, ami soha sem telt el, és aminek egyetlen leletét sem sikerült még prezentálni, ha elfogadjuk ténynek, hogy a pápaság jóvoltából, most valósan írunk 2011-et 1714 helyett, ezzel elfogadjuk azt a hazugságot is, hogy Attila ős-európai civilizációt hordozó, a világon első államot alkotó népe 453.ban eltűnt, és valamikor 896-ban, magyarság néven, egy bukó horda özönlötte el a Kárpát-medencét. Ezt szeretnék velünk láttatni, az igazsággal ellentétben. Hogy a pápák megkavarták a naptárt, azt le lehet … írni, de az eseményeket, és folytonosságokat, jobb ismerni. Ezek nem kitalációk. Korábbi írásaimban kifejtettem, forrásokkal, történeti, régészeti tényekkel támasztottam alá valóságukat. Mindenképpen fontos az alázat. Fontos Istennel, az általa ránk bízott feladattal szemben, de a belülről fosztogató, orvul gyilkoló ellenséggel szemben, elég, az ezer éves alázatból. Fel kell emelnünk a fejünket, és teljesítenünk kell a feladatunkat. Nem harccal, hanem ésszel, és megbonthatatlan nemzeti egységgel.

Béla László

Egy komment 

Miért nincs elszámoltatás ? Pusztán arról van szó, hogy szervezett magánhatalom úgy kezeli Magyarországot, hogy ez már az ővé és ezt teljes joggal gondolhatják mivel az ő tulajdonukban van gazdaság a pénzrendszer a kulturális szféra a vélemény hatalmi szféra az írott és elektronikus médiák hegemóniájá, gyakorlatilag mindent ez a bűnbanda tart az irányítása alatt. Csak azokat enged érvényesülni akik őt maximálisan kiszolgálják és együttműködnek velük. Minden mást eltipor elnyom lejárat és ha nem tudja korrumpálni vagy megzsarolni azt likvidál. Szerintem ezért nincs elszámoltatás és nem is lesz ! Ez az Orbáni Fidesz nem Kossuth Lajos, Petőfi Sándor (és még sorolhatnám) féle derék magyarokból áll ! Ezek gyáva karrieristák zömében. Ezeket csak a saját életük érdekeli. Mindegyikük maximum a családjára gondol az ország lakossága számukra csak ürügy amire tudnak hivatkozni hangzatos szólamaikban. Sajnos ez addig fog tartani ameddig a lakosság ezt hagyja ill. nem ismeri fel, hogy milyen kutyakomédia része, és nem mondja azt egyszerre,hogy elég volt ebből a uniózásból ebből a képmutató mocskos csaló kamatos kamatot működtető korrupt rendszerből. Ami persze nehéz lesz, mert a kifinomult módszerekkel dolgozó médiájuk ügyesen köti le és téveszti meg a puszta létéért küzdő lakosság nagy részét. A sok lényegtelen felesleges információkkal úgy televágják az emberek agyát, hogy lassan már azt is elfelejtik, hogy magyarok egyáltalán.

 Harcoljon  Hannibál!

  Nekünk magyaroknak, nem harcolni kell. A magyarság, világ életében, a békére törekedett. Saját szándékából soha sem kezdeményezett vérontást, de ha megtámadták, példás keménységgel védekezett. Így volt ez a pozsonyi (907) a vértesi (1051) a nándorfehérvári (1456 ma Belgrád) csatában, de sorolhatnám még a kisebb nagyobb provokált fegyveres konfliktusokat. Igaz, a harcoló felek, leginkább mindig mások, a felbujtó azonban, kivétel nélkül az, az erő, aki ma is támadja, és a föld színéről eltörölni szeretné a magyarságot, a „világuralomra kiválasztott” parazita horda.

Nem fog sikerülni az eltörlés.

  Nem fog, mert nem sikerülhet. Számos írásomban utaltam már arra, hogy a kiválasztottság nem egyedi, de mivel kevesen tudják, és akik tudják, azok általában nem a magyarok oldalán állnak, nem lehet eléggé hangsúlyozni.

   A világ népeinek tengerében, valóban van speciális viselkedésre kiválasztott embercsoport, vagy nemzet. Az élősködésre, jogtalan uralkodásra, az emberek gyötrésére kiválasztott csoport, mint a kórokozók egy élő szervezetben, szét van szórva, az emberek között. A magyarság, mint a szervezet immunrendszerének katonái, a fagociták (sejtfalók), szintén fellelhetők, a világ minden szegletében.

  A két emberfajta között azonban van egy döntő különbség. A gonoszság terjesztőit, megvalósítóit, egy vallás mentén próbálják nemzetté kovácsolni, évezredek óta sikertelenül. Egyedei, egymást is kíméletlenül gyűlölik, a saját előmenetelükért, hatalmukért, a legsötétebb módszerekkel dolgoznak.(adalék a poszt végén) Csak akkor fognak össze, ha valamelyik nemzet legyőzéséért ezt kénytelenek megtenni. Akkor, a leg tiszteletre méltóbb nemzeti összefogást is megszégyenítő egységet képesek mutatni. Ha az adott nemzetet megölték, ismét egymásnak esnek a koncért, mint a hiénák.

   A magyarságot, soha sem fogják legyőzni. Nem csak azért, mert a magyarság, éppen az ő féken tartásukra, jogtalan hatalmuk szétzúzására került kiválasztásra, de azért sem, mert a magyarság, már akkor egységes nemzet volt, amikor őket kiválasztották dicstelen szerepükre. Épp ezért esett a magyarságra Isten választása, mert a veszélyes bomlasztókkal, a gonosz kiválasztottaival szemben, csak egy erős, és öntudatos nemzetet lehet állítani.

   Senkit ne tévesszen meg, hogy vannak magyarok, (hogy meg ne nevezzem őket) akik a magyarság ellen harcolnak, miközben magyarnak mondják magukat.

Nem azok. Olyanok, mint a sakkban a futók. Egész testükben, az adott csapathoz tartozónak látszanak, de fejük, az ellenség feje.

  A pusztítók, akik Attilát megmérgezték, azután a pozsonyi csatát, a tatár, török, osztrák, majd orosz, most amerikai pusztítást szervezik, nem változtak meg szándékukban, csak módszereikben. Éles elméjükre vall, hogy ezer év alatt, képesek voltak rájönni, hogy a magyar nemzetet, katonailag elpusztítani gyengék, mint a harmat. Akkor támadták meg, lelki alapjában. Megpróbálták erőszakkal, nyugati kereszténységgel, kihúzni a szakrális talajt a magyarság lába alól. Ez sem sikerült. A magyarság zöme, a nyugati kereszténység keretein belül is ember, JÓ ember tudott maradni. Tudatosan, vagy tudat alatt, megőrizte Istennel való szakrális, önzetlen, tiszteleten és szereteten alapuló kapcsolatát.

Ezt a kapcsolatot, a ma születő magyar gyermekek is a génjeikben hordozzák.

Ezért próbálják nyomorral, nélkülözéssel, reklámozott fogamzásgátlással, az ifjúság félrenevelésével, negatív diszkriminációval, és minden lehető eszközzel megakadályozni magyar gyermekek születését. Mindennek ellenére születnek, és egyre inkább születni fognak, magyar gyermekek. Hiába próbálják, a megélhetés ellehetetlenítésével, minden lehetséges bírsággal, csábító nyugati állásokkal elcsábítani a nemzetet több ezer éves hazájából, a nemzet gerince, akkor is az őshazában, a Kárpát-medencében fog maradni, és teljesíti a feladatát.

      Igen! De hogyan?

Isteni segítséggel! Ennek eredményeképpen, egyre több magyar jön rá, hogy változott az ellenség harcmodora. A korábbi nyílt, fegyveres erőszak eredménytelenségét ezer év alatt átlátva, most, kilencvenegynéhány éve, sunyi, pszichológiai módszerekkel harcolnak ellenünk, amit csak fűszereznek néha fegyveres erőszakkal, mint a világháborúk, vagy a szándékosan kirobbantott ötvenhatos forradalom. Ezek, a magyarság legjavának a magyarázható pusztítását tették lehetővé. Nem szabad beszállnunk ebbe a hintába.

  Ha körbenézünk, ahogy Kölcsei a himnuszban írta, nem leljük honunkat a hazában. Minden pozícióban az ellenség képviselőit látjuk, és ez a mi hibánk.

Ők hozzák a törvényeket, ők valósítják meg a kirablást, a velünk szemben, negatív diszkriminációt. És mi, nemzeti méretekben, és egyedileg, személyenként is támogatjuk ezt a törekvést. Hiba! Hogyan követjük el ezt a hibát? Nemzeti méretekben úgy, hogy nem megyünk el szavazni, egy választáson. Hagyjuk, hogy az ellenség által befolyásolt húsz-huszonöt százalék, kétharmados többséghez juttassa,  pusztítóinkat. Mára, teljesen sikerült kirekeszteni a magyarságot, saját sorsának irányításából, éppen ennek az apatikus közönynek a segítségével. A sajtó, a médiák, a művészetek, a tudomány, a politika, nagyon kevés kivétellel, ellenségeink alá van rendelve.

   Mit tehetnénk ez ellen? Nemzeti méretekben sokat, gyakorlatilag mindent.

Ha a nemzet nem fogadná el, hanem alapos vizsgálat alá venné a sajtó, és a média hazugságait, a magyarok, kivétel nélkül elmennének szavazni, sőt, mernének olyan embereknek hatalmat adni a kezébe, akiket az ellenséges média, „fő gonosznak” kiáltott ki, mert valójában a hatalma végét látja bennük.

   Vannak „sokmegás” elmék, akik megállapítják, hogy az egybites nemzetiek, támogatják a rendvédelmiek harcát a kormánnyal szemben. Lehet, hogy mindezt jó szándékkal teszik, de az ilyen megosztási kísérlet mögött, a jó szándék, erősen kérdőjelessé válik. Nem mind arany, ami fénylik. Van közte pirit is. Ezt a köznyelv, a „hülyék aranyának” nevezi. Az a „nemzeti érzelmű” publicista, aki, egy, az ellenségesen viselkedő kormánnyal szemben harcoló csoportról, le akarja választani a nemzeti támogatást, rosszul spekulál. Akkor is rosszul spekulál, ha a harcoló csapat harcának jogosságát kérdőjelezi meg. Akkor is rosszul spekulál, ha a nemzet irigységére apellál. A magyarságra nem jellemző az irigység, ha mégolyan erőszakosan is próbálják ezt belénk szuggerálni.

Bárki, aki magyarok érdekeiért harcol az elnyomás és kirekesztés ellen, minden más ellentétet félretéve, szükségszerűen a nemzet szövetségese, és minden támogatást és együttérzést meg kell, hogy kapjon, a nemzet részéről.

  Ez a legkevesebb, amit egyedileg, és személyenként megtehetünk, meg kell tennünk, és meg is tesszük. Ez ellen, hiába emelnek szót, a „több megás” publicisták, és hiába degradálják egybitesnek, a nemzeti érzelműeket.

  Nekünk kell végre kirekesztenünk a kirekesztőket, és ezt ma, egyedileg és kicsiben tehetjük legeredményesebben. A kis közösségekben dől el a harc.

Ha a legkisebb hivatalra pályáznak emberek, és ebben a sakkpartiban egy „futó” is szerepel, a futót kell az embereknek mindenképp kirekeszteni, mert a sok kicsi alapozhatja meg, a nagy ellenség hatalmának megtartását. Mára a nagy ellenség, az utolsó végzetes csapásra készül a kétharmad birtokában. Válogatás nélkül, mindenkit megtámad, ellehetetlenít. Nekünk kell megmutatnunk, ősi magyar virtus szerint, „nem az a legény aki üti, hanem aki állja”, és ha ezt megértjük, és megmutatjuk, már nagyon kis ideig üthetnek bennünket. A nemzet gondolkodása a döntő. Gondolatainkkal teremtjük a jövőt, tiszta értelmes nyelvünkkel közölhetjük egymással gondolatainkat. Át kell gondolnunk hitünket, Istennel való kapcsolatunkat, és nem azok szerint a szempontok szerint, amelyeket ők mutatnak fel, és velünk láttatni akarnak. Ök, és nem véletlenül, Istenfélelmet hirdetnek, mert valóban félnek Istentől. Félnek, mert részt vállalnak a magyarság pusztításában. Isten ellen is harcolnak, éppen az Ő nevében. Nekünk, nem kell félnünk, mert Isten ellen, mi nem harcolunk. Aki még képes felidézni ősi hitében Isten szeretetét, az feltétlenül megérzi félreérthetetlen támogatását, és ez akkora erő, amivel szemben a gonosz, tehetetlen. Ha az emberek semmi egyebet nem tesznek, csak erősen és egységesen arra gondolnak, hogy ezt a fosztogatást, nem akarják, akkor meg fog szűnni. Ha arra gondolunk, hogy semmit sem tehetünk, semmi sem változik.

Arra kell gondolnunk, hogy minden rendben lesz, szabadság lesz és igazság.

Ez a legerősebb fegyver.

 Némi adalék, a kurucból.

Az Egyenlítő TV blog birtokába került dokumentum szerint az LMP 49 tagja – köztük a párt tíz országgyűlési képviselője – kiakadt az egyre durvább belharcokon. A 49 aláíró kifogásolja, hogy a párton belüli érdekcsoportok marakodása során az LMP-sek többek között „patkánynak”, „politikai prostituáltnak”, „drogos kurvának”, „szarkavarónak” nevezték egymást. A levél megfogalmazói szerint az LMP-s érdekcsoportok úgy beszéltek egyes párttagokról, hogy „el kell szívni előlük a levegőt”, „ki kell őket füstölni a pártból”, „el kell vágni a torkukat”.

Béla László

 Sötétek a módszerek.

     Sötétek a módszerek, és a világ csak most ébredezik. Máig zokszó nélkül tűrte az emberiség, hogy a pénzt magához ragadó háttérhatalom, amelyik önmaga „személyében” tenni semmit nem mer, és valódi terveivel, vagy egyáltalán bármivel, soha nem áll a nyilvánosság elé, gyilkosságokkal egyengesse piszkos útját, a világrabszolgaság megteremtése felé.

  Mára, ez a lila köd, ami elfedte az emberek szeme elől a valódi képeket, lassan ritkulni látszik, úgy Amerikában, mint Anglia kivételével, a világ többi részén.

Egyszerű a képlet, mégsem állt össze sokáig a kép. Mára, egyre inkább összeáll a puzzle, és megmutatja mindenki számára, a kiválasztott világuralom valódi arcát, a pusztulás, és pusztítás elképzelhetetlen méreteit.

   Hírek szerint, megmagyarázhatatlan véletlenek sorozata zajlott az utóbbi ötven évben. Voltaképpen sokáig el is hitték az emberek, de kezdettől sokan vannak azok is, akik tudják, hogy a világban nincsenek véletlenek. Minden eseménynek definiálható oka és jól körülírható következménye van. H az okok, kivétel nélkül egy-azon törekvés ellen irányulnak, és a következmények kivétel nélkül, ennek a törekvésnek az érvényesülését támogatják, értelmes embereknek nehéz megmagyarázni, hogy az események egybeesése, pusztán a véletlen műve.

 De nézzünk néhány eseményt, azok okát, és következményét. Természetesen, sokkal korábban is kezdhetném, mert ez a harc, a rabtartók és az emberiség között nem tegnap kezdődött. Nem akarok az amerikai polgárháborúig, vagy még korábbra visszamenni, mert ezek az események, a korábbi elnökök meggyilkolása például, előzményeivel, és következményeivel, a mai ember számára, már nagyon ködösek lennének. A közelmúlt eseményeit is igyekeznek elködösíteni, de kósza hírek formájában azért, sok minden kiderül. Ezeknek a hivatalos elismeréséről, megerősítéséről, vagy cáfolatáról szó sincs, ameddig pl. egy Wikileaks, kész helyzetet nem teremt. Egyre több Asange kerül előtérbe, és nem lehet mindet elhallgattatni.

    De nézzük, mi szivárgott ki John Fitzgerald Kennedy politikai szándékaiból.

A kubai válság sikeres megoldása után, a belső ellenség letörését tűzte ki céljául.

Felismerte, hogy Amerika, és a világ nem élhet békében, ameddig a vérszomjasoknak erős befolyása van Amerika politikájára. Ez a befolyás, pénzügyi zsarolásokon át realizálódott. Kennedy felismerte, nem lehet úgy stabil gazdaságot építeni, sem korrekt politikát folytatni, ha a gazdaság üzemanyagává avanzsált pénzt, maga az állam is, egy magántársaságtól béreli, és ezzel, folyamatosan növekvő államadósságot generál. Tervbe vette, ennek a társaságnak, az állami ellenőrzés alá vonását, a dollár kibocsátási jognak, állami kézbe való visszaszerzését. Nem tudta megvalósítani. Lehet, hogy vannak néhányan, akik komolyan veszik, hogy egy őrült bártulajdonos magánakciója volt a gyilkosság, de a többség tudja, ki volt a hátterében. Ennek ellenére, a Kennedy család minden politikus tagját „levadászták”, a felbujtók pedig, máig zavartalanul aprítják a tejbe a kalácsot.

  Mi lett a következmény?  Az amerikaiak, akkor még képtelenek voltak kiállni a saját érdekeikért, szabadságukért, elnökükért. Az ügyet elkenték. Az amerikai dollárt, az állam, máig a magántársaságtól béreli, és mára a kormányt, Amerikában valójában, ez a társaság jelenti. Bábok jönnek, hazudnak és eltűnnek, de a helyzet nem változik. Most ébred a nép. Talán lesz, aki, fel meri vállalni a gerinces elnök szerepét. Talán lesz elég felvilágosult amerikai, aki megválassza, és talán meg tudják őrizni az életét a „sakter késétől”.

    Nem kevésbé érdekes  II. János Pál pápa esete, aki felismerte, hogy az Angol-Amerikai pénzhatalom szabadkőművesei, beépültek kulcs-pozíciókba a katolikus egyházba. Ennek a felismerésének hangot is adott, és csodák csodája, rögtön meglőtték. Azóta nyilvánosságra került, hogy a merénylőt, felbujtói úgy indították el, lője meg a Pápát, de úgy, hogy meg ne haljon. A Pápa, megértette a figyelmeztetést. A szabadkőművesek, az óta zavartalanul befolyásolják az egyházat. Már nem harcol a fogamzásgátlás ellen, sok mindenben megalkudott a kiválasztottakkal. Utódja nemrég, „megbocsátotta” a zsidóknak, Jézus meggyilkolását. Jól halad az egyház, az a kérdés, merre? Isten, nem fog utána menni. Ha nem változtat az irányon, hamarosan köze sem lesz Istenhez, az Isteni alapértékekhez. Egyszerű keresztes haddá, politikai párttá süllyed.     

Magyarországon ez már megtörtént. Mi sem bizonyítja fényesebben, mint a vele, az egyenrangúságért harcoló új, „kiválasztott keresztény” egyház. Mindegyik Istenről beszél. Vajon, a híveik szerint, komolyan gondolják?

      Ugyanígy váltak érdekessé Ausztria eseményei is. A hatalmukban megerősödött, kiválasztott liberálisok szemtelensége, felébresztette a bajor többséget. Ennek a felháborodásának állt élére, Jörg Haider karintiai tartományi elöljáró, a Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) párt elnöke. A szavazók, jelentős támogatásával, komoly politikai erővé vált. Nagyon hamar ez után, „szerencsétlen autóbalesetben” életét vesztette. Következmény: meggyengült az osztrák szavazók egysége. Ma ott is akadálytalanul pusztít a liberalizmus. Kósza hírek szerint, amit hivatalos források meg nem erősítenek, az autó kormányszerkezetét „megvarázsolták”. Vajon kik lehettek?

   Közben tűnt fel a lengyel politikában Jaroslaw Kaczynski. Komolyan véve a nép által rá ruházott felelősséget, keményen, és rendíthetetlenül kiállt a lengyel föld védelmében, az izraeli felvásárlás ellen. Demonstrálandó, milyen hosszúak a kiválasztott kezek, őt Oroszországban érte „véletlen” halál, az ország egész vezetésével együtt.

     Lehet ezek után csodálkozni azon, hogy I. Orbán Viktor, külön törvénnyel lőcsölte rá az IMF.-re a Magyar Nemzeti Bankot, és hajította utána a forintkibocsátás jogát? Csoda az, hogy II. Viktor nem sietett ezt a súlyos hibáját helyrehozni? A nemzet, az ország kifosztása, sokkal kevésbé riasztja, mint az esetleges autó, vagy repülő baleset. A bátorság, nem kifizetődő magatartás, a kiválasztottakkal szemben. Ők is gyáván, sunyin teszik, amit tesznek. Nem mondják, hogy szét kell verni a magyar oktatást, azt mondják, gazdaságossá kell tenni, mert nincs rá pénzünk. Már hogyne lenne! Mindössze azoknak a kamionoknak a kerekeire kell liberális kerékbilincseket tenni, amivel kihordják az országból a pénzt. De ez a bilincs, nem a most kötött együttműködési szerződés, hanem éppen annak az ellenkezője. Velük szemben a sunyiság lehet egyenlő esély. Erre, a magyarság nem alkalmas. Ha így van, legalább legyünk elegen bátrak. Legalább szavazni merjünk, szívünk szerint. Ha nem merünk, nem nyerünk. Ha merünk, felszámolhatjuk a rablást és eljön a szebb jövő.

Béla László

 A pénz, nem értékmérő.

A pénz, legfeljebb eszköz, ami jó, és gonosz célra, egyaránt alkalmas. Egyáltalában nem határozza meg, birtokosának tisztességét, szellemi teljesítményét, vagy bármi más emberi értékét. Lehet temérdek pénze, a legbecsületesebb, de a legértéktelenebb embernek is. Sajnos, ezt kevesen tudják, ezért egyformán tekintenek a drogbárókra, a bankárokra, brókerekre, maffiózókra, tolvaj politikusokra, vagy iparmágnásokra, hiszen mindegyik temérdek pénzt birtokol.

    Kevesek teszik mérlegre, hogyan jutott az ember a pénzéhez. Egyáltalában nem mindegy, – az emberi értékek szempontjából – hogy az adott ember, a többi emberen élősködve, vagy az emberek életének szebbé, könnyebbé, élhetőbbé tételének eredményeképpen jutott a pénzéhez.

  Ennek igazolására, álljon itt egy történet, ami nem a saját kútfőmből származik.

Valahol olvastam rég, de sem az eredetijét, sem a szerzőjét, nem tudom megnevezni. Aki esetleg ismeri, annak szíves elnézését kérem, hogy hiába fárasztottam.

    Történt Magyarországon, úgy a harmincas évek táján, Pesten.

Egy öreg magyar, nevezzük Józsi bácsinak, évtizedek óta dolgozott, mint templomszolga, egy pesti plébániánál. Az egyház feljebb akart lépni egy szinttel a tudásban, hoztak hát odafent egy döntést, miszerint, analfabéta, nem lehet az egyház alkalmazásában. Józsi bácsi, tökéletesen végezte a dolgát. Év tízede, olyan pontosan harangozott, hogy a környék hozzá igazította az óráját, de pechjére, nem tudott írni-olvasni.

  Egy szép napon, hogy megszületett a rendelkezés, a plébános bekérette a sekrestyébe. Helyjel kínálta, ahogy egyébként nem szokta. Az öreg, ettől egy kicsit megszeppent. Érezte, hogy valami nagy dolog van készülőben.

-         Beszédem van magával – kezdte a plébános.

-         Mondja csak plébános úr, hallgatom tisztelettel, csak nem tettem valami rossz fát a tűzre?

-         Dehogy Józsi bácsi nem erről van szó. Nehéz szívvel mondom, de lehet, hogy meg kell válnunk egymástól.

-         No de miért plébános úr?

-         A püspökség elrendelte, hogy írástudatlant a továbbiakban nem alkalmazhatunk. Vagy megtanul kend írni-olvasni, de hamar, vagy el kell bocsátanom.

-         Nem értem én ezt plébános úr. Nem kell ahhoz, sem írni, sem olvasni, hogy böcsülettel húzzam a harangok kötelét, vagy tisztelettel vigyem végig a perselyt, a hívek sorai között. Soha egy krajcárt el nem veszítettem, vagy vettem a perselypénzből, a környék óráit hozzám igazítják, mi baj akkor velem?

-         Tudom, Józsi bácsi, de a parancs az parancs. Végre kell hajtani. Vagy tanul, vagy megy.

-         Hát… plébános úr, soh’se hittem volna, hogy egyszer nem fogok megfelelni az egyház kényes igényének. Tetszik tudni, öreg vagyok én már az oskolába, meg aztán, minek nékem az írás erre a kis időre. Kérem atyám, tegyen velem egy kivételt!

-         Azt nem lehet fiam. Vagy-vagy.

-         Ez a szentírás utolsó szava – plébános úr?

-         Ez fiam.

-         Akkor hát, megköszönöm a hozzám való jóságát, és keressen az egyház olyan harangozót, aki ír is, olvas is, és úgy dolgozik, ahogy én tettem, vagy harminc esztendeig.

-         Sajnálom fiam, de úgy lesz. Ezzel a zsebébe nyúlt, és kifizette Józsibácsi havi járandóságát, pedig még csak huszadika volt.

Az öreg, el is pityeredett volna, de szégyenlette magát a plébános előtt. Felállt, biccentett a fejével, és nyelt egy nagyot.

-         Akkor, diícsértessék a Jézus Krisztus –atyám-.

-         Mindörökké fiam. Isten veled.

Bizony, fojtogatta az öreget a sírás. Most mit mondjon az asszonynak, meg a gyerekeknek? Mi kerül a jövő hónapban az asztalra? Ennyit számít egy becsületes élet munkája? Hát… ennyit, vagy ennyit sem.

  Ahogy dohogott magában, hogy végre megnyugodjon, elővette a dózniját, hogy sodorjon egy cigarettát, de biz abban nem volt egy papír sem. Eszébe is jutott, hogy az utolsót, a reggeli harangozás előtt sodorta föl, és éppen papírért akart menni, mikor a plébános hívatta. Sebaj, gondolta. Már rengeteg ideje van, ráér papírt venni. Felnézet búskomorságából, hol lelne egy trafikot. Nem talált az utcában. Végig őgyelgett sok utcán, mire végre talált egyet. Rágyújtott egy frissen sodort cigarettára. Meg is nyugodott kicsit. Ahogy rótta az utat, búsan hazafelé, látott egy redőnyt lehúzva, rajta egy cédula, „kiadó üzlet”.

Megkereste septiben a ház gazdáját, és hamarost ki is bérelte a pici boltot, egy esztendőre. Épp a régi plébániájától nem messze. Még a megszokott útról sem kell letérnie – gondolta. Nyitott egy trafikot. Ha vége a misének, ide betérhetnek a dohányosok dohányért, meg más apróságért. Még a gyerekekre is gondolt, szerzett cukorkát, meg fekete „bocskorszíjat” amit a vásárokban szoktak árulni a cukorkás emberek.

  Telt múlt az idő. Az üzlet szépen ment, meg hozott is rendesen. Józsi bácsinak egyre több pénze lett. Már csak a misékre járt a templomba, és mindig jól megnehezítette utódja perselyét, de a pénz, csak szaporodott. Volt az utcában egy kis bank. Oda betette a pénzét. Akadt ugyan némi nehézsége, amikor alá kellett írni a papírt, mivel hogy nem tudott írni, de az igazgatóval, hamar leküzdötték a problémát. Ahogy telt az idő, gyűlt a pénz, Józsi bácsi keresett egy másik üzletet. Azt már megvette, nem is bérelte. Beültette az unokaöccsét. Egyre gyorsabban gyűlt a pénze. Már egész bolthálózata lett a környéken. Már nem üldögélt naphosszat a régi trafikjában, hanem beszerezte az árukat a hálózatnak, meg mindenféle üzleteket kötött, és rendületlenül hordta a pénzét a bankba. Olyannyira, hogy már milliós számlája volt. fel is vett az igazgató egy külön embert, aki csak a Józsi bácsi ügyeit intézte, de azt elfelejtette mondani az új embernek, hogy az öreg nem tud írni-olvasni. Valami számlát kellett kifizetni az öregnek, betért hát a bankjába, hogy rendezze, szokás szerint. Az új ember fogadta nagy tisztelettel. Az öreg, elmondta mi végre érkezett, és kérte az embert, készítse el hozzá a megfelelő papírokat. Az új ember meg is tette. Amikor elkészült vele, odatolta a Józsi bácsi elé.

-         Jó lesz így? – kérdezte.

-         Nekem tetszi, ha neked jó.

-         Talán elolvasná, kérem. Nem szeretném, ha valami másként lenne, mint ahogy akarja.

-         Ja, fiatalember, nekem az igazgató úr fel szokta olvasni.

-         Természetesen uram. Máris olvasom. Bocsánatot kérek.

Ezzel felolvasta az írottakat. Józsi bácsi rábólintott. Rendben van. Az ügyintéző ismét elé tolta a lapot.

-         Akkor itt tessék aláírni, kérem!

-         Olyat én nem tudok – felelt szerényen az öreg – nem tudok én sem írni, sem olvasni.

-         Ez hihetetlen – álmélkodott az új ember – ilyen vagyon felett rendelkezik, és nem tud írni-olvasni? Mi lett volna Önből, ha írni, olvasni tud?

-         Nem fogod elhinni fiam. Templomszolga, az egyik pesti plébánián.

Eddig a történet. Talán nem jellemző, de mindenképpen érdekes. Jól világít rá arra, hogy nincs vesztett helyzet, és a pénz valóban csak eszköz. Nem több, nem kevesebb. Nem tudás, nem hatalom, hacsak mi nem tesszük azzá. Sajnos, mostanában egyre inkább azzá tettük, és keservesen meg is fizetjük az árát.

Másra is rámutat ez a történet. Például arra, hogy az ég egy világon, egyetlen történés sem véletlen. Mindennek oka, és ismeretlen célja van. Ha a világ hatalommá tette a pénzt, azért szenved miatta, hogy nagyon sürgősen a helyére tegye a dolgokat, és elkezdje az embereket valódi értékük szerint mérni.

Béla László

   Az idő, „még” halad.

Kellemes este volt. A nap már erősen hazafelé tartott, bejárva szokásos útját a ház körül. A tornác mestergerendájára felfutott estikék, boldogan bontották ki kék tölcséreiket, mennyei illattal megtöltve az egész ámbitust. Magam is végeztem az esti teendőimmel. Fáradtan pihentem meg, a tornác vesszőfotelében, élvezve a virágillatot, a perzselő forróság elmúltával.

   Igazi, hamisítatlan magyaros este volt. A kuvasz, meg a puli is, lustán nyújtóztak a gang bejáratánál. Balra, kicsit távolabb a ház háta mögött a gazdasági udvarban szárnyasok elültek már. A kacsák felhagytak a ház előtti eperfa alól, a hullott eper szedegetésével, a melegben megerjedt szemektől, kótyagosan, „hazatántorogtak” az óljukba. A tyúkok, felhagytak a szérűskertben való kapirgálással, a kotlós is hazavezetgette, aztán szárnya alá vette a csibéit, az ól sarkában gondosan megépített meleg szalma fészkébe. A malacok is békésen nyújtóztak a kifutó hűs sarkában, néha, egy-egy csendes röffenéssel nyugtázva elégedettségüket. A lovak, békésen ropogtatták a jászol fölött, a szénatartó karói közül kandikáló esti szénát, a tehén lustán kérődzött, az alom friss szalmájára heveredve. Balra a háztól, a góré magasában, a tavalyi tengeri még tartotta magát, legyen mivel elverni a jószág éhét. Alatta, a vaskos akác lábak között, rezzenéstelenül lapított a macska, hátha egér lesz a vacsora. A góré mögött, a kamra dombjának lankáján, a bárányok, még csendesen legelésztek.

Aztán hirtelen felbolydul a rend. A lustán heverő kutyák felpattannak, és heves vágtával igyekeznek, egy-egy vakkantással a porta sarka felé, ahol a gémeskút nyújtózik, a hosszú vályú társaságában. Ott fut be az egyik dűlőút, a búza, és kukoricatábla között, két kis bakháttal, sűrű tarackkal és némi útilapuval szegélyezve az alföldi homokban kitaposott két keréknyomot. Lódobogás riasztotta a kutyákat. Kilépve az estikék takarásából, a tornác bejáratából látom, ahogy a második tanyaszomszédom leszáll a nyergéből. Komótosan béklyót tesz a lova lábára, leveszi róla a fejzőt a zablával. Átdobja a kantárt a másik oldalra, azt meg felakasztja a nyeregkápára, had legelésszen a jószág, a porta melletti kis akácerdőben. Aztán kinyitja a karókból kötött kaput, és komótosan ballag befelé.

-         Adjon Isten, kedves szomszéd, jó estét.

-         Isten hozott Gáspár gazda. Kerülj beljebb. Mi szél hozott erre?

-         Ahogy mondod szomszéd. Az Isten hozott, de azért a lovam is benne volt, meg a szél is segített talán, úgy, hogy igazat beszéltél.

-         Nem szoktam mást, - mondom erre.

Aztán csak beljebb kerülünk. Csendes recsegéssel fogadnak el bennünket a vesszőből font karosszékek. Évekkel ez előtt fontam őket, az asztallal együtt, néhány ráérő téli napon, a kacsaúsztató melletti szomorúfűz vesszejéből, de mostanra erősen kiszáradtak már, és recsegnek, ha használják.

-         Hanem, ha megbocsájtasz Gáspár szomszéd, elkerülnék a kamra felé, hoznék egy kancsóval a jobbfajta tavalyiból. Egy kis bor mellett csak jobban elbeszélgetnénk.

-         Soh’se fáradj kedves szomszéd.

-         Nem fáradság az, meg amúgy is kijár a kedves, kivált olyan ritka vendégnek, mint te, ennyi tisztelet.

-         Hát? Ha úgy gondolod?

-         Úgy én! Isten uccse.

Azzal fülön fogtam a kancsót, leakasztottam a szegről a százéves kamrakulcsot.

Nagyot kattant a zár, mikor rányitottam az ajtót, az ászkokon sorakozó hordókra. Csapra is volt a kedvenc hordóm, megeresztettem a kancsót, hátha jobb kedvvel beszélgetünk Gáspár gazdával. Úgy is lett. Egy pohár bor után, mindjárt jobban folyt a szó.

-         Hát az asszony merre, hogy magad mentél borért?

-         Hátul, a nyári konyhán dagasztja a holnapi kenyeret, a lány meg segít neki.

-         Legalább meg is tanulja. És a gyerekek?

-         Hátul ütik a fabatkát a szérűskertbe. A szarkafészket akarják leverni vele. Megharagudtak a szarkára, amiért ellopta a párkányról a nénjük gyöngyeit.

-         Honnan tudják melyik volt?

-         Egy pár szarka van a portán, meg aztán látták is. El is hessegették vón, de a betyár, csak a gyöngyökkel együtt ment el, az avas enné meg a csőrét. Most meg ott kotlanak rajta a párjával. A jány meg sírt egy sort érte. Nyilván ezért akarják leverni a fészküket a gyerekek, hogy a jánt megenyhítsék. De mi van veletek? Mesélj! Hogy vagytok mostanság?

-         Csak megvagyunk. Éldegélünk magunknak. Tudod, a gyerekek elmentek. Egyik Angliában hegesztő, a másik valami bankban Pesten van, a jány, meg hozzáment valami brókerhez, vagy mifenének híjják. Dolgozni nem szeret az biztos, de azért jól élnek. Saját házuk is van, csak gyerekeik nincsenek. Egy van a kisebb fiúnak. Az meg nem is beszél magyarul. Hét esztendős, de még nem volt idehaza. Arra már nem jut pénz. Talán nem is fontos.

Csak folyt a szó, de a szög, mégsem akart kibújni a zsákból. Nem, pedig igen bíztattam volna, mert erősen bökte az oldalamat, ugyan mi hozta hozzám Gáspár szomszédot, több mint egy esztendő után. Töltöttem hát ismét a poharakba, hátha a tavalyi megoldja a cimborám nyelvét. Jót koccintottunk az egészségre, aztán egyet sem szóltam. Hallgattam, mint a hal. Kínos csend lett egy időre, az után csak kibújt a szög a zsákból.

-         Kérdeznék én valamit szomszéd.

-         Csak ki vele – mondom én.

-         Nem kéne eladni a tanyát?

-         Ilyen meg hogy jut eszedbe?

-         Hát… a bróker vőm mondta, valami ösmerőse jó pénzért megvenné.

-         Az enyémet?

-         Azt is.

-         Aztán mi tesz téged az „ösmerős” prókátorává?

-         A magam baja. Eladnám a földet, a tanyát, a traktort, ekét, gépeket, mindent, de ez csak úgy venné meg, ha te is eladnád, meg a szomszéd is.

-         Ej ha! És te hogy jutottál erre a döntésre?

-         Hosszú sora van annak, hogy elmeséljem.

-         Ha hosszú, hát gyűjtsünk erőt hozzá. Vacsorálj velem! Közben el is mondhatod.

Ezzel betértem a konyhába egy tányérért, onnan a kamrába. Jót kanyarítottam a téli disznó szalonnájából, nyestem mellé egy emberes darab kolbászt, szeltem párat a reggel sütött kenyérből, ezzel mentem vissza.

-         Szép szalonna mi tagadás. Hány kiló volt?

-         Százhatvan, amikor megboldogult, úgy karácsony után.

-         Te nevelted?

-         Ki más? Én, meg a család. Szerettük is nagyon. A lány meg is könnyezte, de azért most is szereti. Tudod, kedves a vakargatott disznó, de finom az oldal szalonna is.

-         Tudom. Így megy ez már, néhány ezer esztendeje. Meg kén tán sütni ezt a szalonnát nem gondolod?

-         Megsüthetjük, - mondom én – és már mentem is, hogy tüzet gyújtsak.

Felkaptam a pajtából néhány tavalyi tányérrózsa szárat, pár kukoricacsutkát, meg egy fél karnyi hasábfát, a kiserdő tavalyi akácából, és alig néhány perc, égett a tűz a hát előtt. Messze az eperfától, de a kukoricagórétól is, úgy középtájon. Közben Gáspár szomszéd sem tétlenkedett. Odagörgetett két emberes tuskót a jegenye törzséből, amit öt esztendeje vágtam ki, nehogy az égig nőjön. Közelebb hozta a párszárító kosarat, amit a gyümölcsaszaláshoz szoktunk használni, de most épp nem volt szolgálatban. A vesszőből font óriás tálca a három lábán, kisarasznyi álló szélével, akár asztal is lehetett. Rá is pakoltuk gyorsan a kenyeret, szalonnát, na-meg, a kancsót a poharakkal. Közben be is esteledett. A gazdaasszony meg a lány, elkészültek. Szakajtó kosárba tették a holnapi kenyeret, hófehér ruhával letakarták, had pihenjen reggelig. A gyerekek is felhagytak a fabatkapüföléssel. A szarkafészket nem tudták leverni sem szemből, sem fonákul. Csatlakozott hát mindenki a szalonnázókhoz.

A gazdasszony a veteményesből szakított néhány paradicsomot, friss paprikát. A lány szelt még pár szelet kenyeret, meg egy jó darab szalonnát, én meg kihúztam hat nyársat a rag alól, hogy felszereljem őket szalonnával. A gyerekek, odagörgettek még négy tuskót, és kész volt a terülj asztalkám. A tűz lángja, sárgásvörösre festette az estét. Mire körbeültük a tüzet, ellobbant a lángja.

A zsarátnok, messze sugározta a melegét. Épp a legalkalmasabb volt a sütögetésre. Csendben kezdtünk hozzá. Mindenkit nagyon elfoglalt, hogy a piruló szalonnából csöpögő illatos friss zsírt, valahogy a tányérban lévő kenyérre terelje. Szerencsésen befejeztük a sütést, azután el is költöttük a vacsoránkat. Jól esett utána a pohár bor, de azzal a kancsó fenekére is néztünk.

A gyerekek, meg a lány, elmentek aludni, a gazdasszony még megtöltötte a korsót a csapos hordóból, majd mondott egy – jó éjszakát – és a srácok után ment.

      - No szomszéd, igencsak rákészültünk. – szólalt meg Gáspár.

      - Mond  hát, ami a szíveden, mert felettébb érdekel, hogyan jut el egy     

        magyar gazda oda, hogy a tanyáját is eladná – feleltem, miközben néhány

       hasábot dobtam a parázsra.

-         Hol is kezdjem?

-         Talán az elején.

-         Ott kéne, de hol az eleje, azt a jó Isten tudja. Talán Attilánál, vagy Istvánnál, Trianonnál, Rákosinál, Kádárnál, netán épp Orbánnál. Kezdem, ahol kezdem. Úgy sem érted, ha nem akarod.

-         Értem én a jó szót, az okosat még inkább.

-         Szóval nehéz, fiatalok sem vagyunk, sem én sem az asszony. A család elszállt, az unokámat nem is ismerem, de ha ismerném, se tudnék vele beszélni. Az anyja angol lédi, a gyerek meg sem tanult magyarul. A fiam azt mondja, „integrálódni” kell. Integrálódjon hát, ha azt választotta, ha még úgy fáj is nekem. Az ő élete, az ő gondja. A munka is nehéz már, gazdálkodni sem tudok. Ami kis terményt eladok, elviszi az olaj, meg a műtrágya. Ha meg, meg sem veszik, hova tegyem?  A földön rohadjon el? Huncutak ezek. Amikor aratunk, nem kell a termény. Bagót sem adnak érte. A vetőmagra pénz kell. A szántásra is. ugyan honnan vegyem?

-         Igaz! Ahonnan te látod, de…

-         Ez még csak egy része, hogy itt már nem lehet megélni, de a másik fiam, aki a banknál dolgozik, meg a bróker vőm is, aki a vevőt komendálná, egyfolytában szajkózza, hogy bolond vagyok ha kínlódok. A városban a szegényekből annyi pénzt lehet kizsarolni, hogy még. A városi ember, ha eléggé kiéheztetik, némi pénzért bármit aláír, még a halálos ítéletét is. Nagyon tudják, hogy kell ezt csinálni. Pénzt csak a bankároknak adnak. A többinek, csak csurgatnak, épp hogy éhen ne haljék. Aztán megy a bankhoz kuncsorogni, és ha egyszer bement, onnan meg nem szabadul, amíg egy gatyája van, amit leszedhetnek róla. A fiam is úgy él, mint a király. Dolgozni sem kell, csak papírokat tologatnak, meg írják a nullákat számolatlanul a számítógépekbe, és dől a pénz. Azt vesznek, amit akarnak. Van plazmatévé meg BMW, mikró, mosogatógép, meg minden fene fránya luxus. Azt mondom én neked szomszéd, adjuk el mindannyian a földjeinket, és éljünk a bankokból. Könnyebb lesz.

-         Te így gondolod. Én meg azt hiszem, súlyos tévedésben vagy. Ha én eladnám a tanyámat, a földemet, lemondanék mindenről, amit Isten, a földanya segítségével nekem adni tud, és akar. Arra lennék utalva, amit a pénz mögött álló csalók, adni hajlandók.

-         Most is csak így van. Mit tudsz te kezdeni pénz nélkül? Tudsz olajat, műtrágyát, gépet, alkatrészt vagy bármit venni?

-         Látod Gáspár szomszéd? Itt a te nagy bajod, és ez, szinte minden ember baja. Neked központi kérdés a „venni”. Nézd meg az én gazdaságomat! Mit kell nekem venni? Ennivalót nem. Tele a kamra, a magtár, a hombár. Magunk sütjük a kenyerünket. Még élesztő sem kell. Mindig a tegnapi kenyerünk, a mai alapja. A tegnapi kenyeret, kovászt kell megőrizni. Ha azt elveszíted, oda a jövőd. A mi „kovászunk” a föld, meg a tudás. Az, a tudás, ami több ezer éve, apáról fiúra száll. Ezt kell őrizni, és ragaszkodni hozzá foggal-körömmel. Ez az élet, minden más csak a halál.

-         Ugyan szomszéd! Mi az, a nagy tudás, amit te olyan sokra tartasz?

-         Minden! Inkább én kérdeznék. Mi az, amit ha gazdálkodsz, nem kell tudnod? Tudnod kell, hogyan viselkedik a föld, hogyan a növényeid, és hogyan a gyomok. Tudnod kell, mit, mikor és hogyan tegyél, vagy ne tegyél. Tudnod kell, mit hogyan tartósíthatsz, hogy az Istenadta nyári bőségből, ne legyen téli éhhalál. Tudnod kell, milyen munkához milyen szerszám kell, sőt azt is, hogyan kell azt elkészíteni. A magyar gazda, a földön való életre teremtetett és született. Ha egy bankár, vagy egy brókerfélét letennél az édenkert közepén, az első télen éhen halna. Ebben van a mi erőnk! Magunkban is megélünk!

-         Megélünk-megélünk! De hogyan? Te egy rabszolga vagy a saját földeden! Rabja vagy az állataidnak. Reggel a malac visít, mert éhes, a tehén bőg, mert meg kell fejni, a szárnyasokat este be kell zárni, hogy a róka el ne hordja, reggel meg ki kell ereszteni, hogy ehessen, ihasson. Egy szabad perced nincsen! Élet ez?

-         Rövidlátó vagy Gáspár. Ez élet hosszú, és egyben rövid is. Hosszú, mert több szakaszból áll, és mert néha, egy-egy szakasz olyannak tűnik, mint ha soha nem akarna véget érni. Rövid, mert mire a végéhez érsz, olyan bölcsességre teszel szert, hogy meglátod minden korábbi hibádat, és leginkább senkinek sincsen annyi ideje, hogy minden felismert hibáját kijavítson.

-         Nem értelek én téged. Ez valami katyvaz. Értelmetlen zagyva gondolatok, amik el akarnak távolítani az emberhez méltó élettől. A könnyebbség keresésétől.

-         Tévedsz Gáspár. Az a katyvaz, amit a pénz mögötti csalók etetnek veled, és mindenkivel, aki nem akar gondolkodni, hanem két kézzel kap, az egyszerűnek látszó megoldások után, amibe végül belefojthatják. Gondolj bele, milyen szakaszokra osztódik az életünk. Nézd az enyémet, vagy a hozzám hasonlókét. Amikor megszületünk, és eszmélünk, minden körülöttünk forog. Édesanyánk gondoskodó szeretete jelenti az életünket. Idősebb testvéreink, a szórakozásunkat, és mi nagyon boldogok vagyunk. Majd, születik egy kisebb testvér, és minden a fejére áll. Édesanyánk figyelme nagyrészt felé fordul, ő lesz a család központja, és mi nagyon egyedül érezzük magukat. Ettől elkeseredettek, sőt sokszor dühösek vagyunk. Évekbe is telhet, mire rádöbbenünk, hogy egy családhoz tartozunk, és ez a család, egytől egyig értünk is van, és mindent megtesz, ami erejéből telik, hogy mi jól érezzük magunkat. Ettől ismét boldogok leszünk. Aztán jön a tiltott korszak. Ismerkednénk az élettel, de a veszélyektől, még a nagyobbak óvnak bennünket. Semmit sem szabad. Nem nyúlhatunk gépekhez, éles szerszámokhoz, nem mehetünk a ló mögé. Úgy érezzük, mindenben akadályoznak, és alig várjuk, hogy elteljen a gyermekkor. Hamar eltelik. Sok mindent megtanulunk, lassan képessé válunk értelmes munkára. Ekkor már kezdünk, büszkék lenni magunkra. Ez a kamaszkor. Ettől kezdve, igazi feladatokat kapunk. Büszkék vagyunk a teljesítményünkre, ha sikeresek vagyunk, és bánt, ha sikertelenek. Örülünk a szüleink elismerésének, és bántanak korholásaik. Kialakul, a feladatokkal szembeni felelősségtudatunk. Ahogy a szülők fáradnak, mi erősödünk. Észre sem vesszük, amikor átvesszük a gazdálkodás feladatait. És jön a szerelem, ami mindent megváltoztat. Megházasodunk, és önálló életbe kezdünk. Gyermekeket nevelünk, majd amikor sorban felnőnek, átveszik a gondjainkat, amíg meg nem házasodnak. Ez a gazda-ember, pihenő korszakának kezdete. Innentől, mehet nyaralni, utazhat, élhet, mert nem hiányzik a gazdaságból. Ha van, ha nincs, minden a helyén marad. Ha akar, dolgozik, ha akar, pihen. Amikor megöregszünk, és már nem tudunk dolgozni, az unokák szeretete, és a gyermekeink támogatása vesz körül. Így telik el az életünk.

-         Ez nem így van. Nézd az én életemet. A gyermekeim elmentek, elhagytak, magunkra maradtunk. Egymást bíztatjuk az asszonnyal, de nem sok sikerrel. Se biztonságunk, se perspektívánk se támaszunk. Őszre, ha vetni akarok, hitelt kell felvennem a szántásra, a vetőmagra, és a kamatok elviszik a jövő évi termést. Mond meg, ha tudod, én miért dolgozom?

-         Ej Gáspár! Te nem ilyen ember vagy. Te egy magyar gazda vagy, aki sok mindent megért már, de még nem öreg. Koránt sem kell a koporsót megrendelni. Nem kell feladni a harcot, mert épp erre számítanak. Mi maradtunk a nemzet gyökere. Ha mi is elveszünk, a nemzet vész el. A munkásokat kirugdoshatják, mert csalással, értéktelen pénzzel jogot formáltak a gyárainkra, pedig az a munkásoké, meg a miénk, és nem bármelyik áruló kormányé. Újra fognak születni a gyárak, ha mi megmaradunk, mert kell kapa, kasza, malom, meg sok minden. Ha mi is feladjuk, semmi sem kell már ebben a hazában. Ami nekik kell azt behozzák kintről, mi meg…

-         Jó-jó! te mondod a magadét, maholnap felnőnek a gyerekeid, de én? Elpuskáztam az egész életemet. Mit csináltam rosszul?

-         Ha nagyon akarod, megmondom, de meg ne bánd.

-         Te jól el vagy, mond hát, had tudjam én is.

-         Beszálltál a hintájukba, mint sokmillió magyar. Nem te tehetsz róla. Utolérhetetlenül ravasz és aljas módszerekkel dolgoznak, és nem tavaly kezdték. Nagy praxisuk van benne. Te önkéntelenül is a pénz imádatára, és nem a föld, és a haza szeretetére nevelted a gyermekeidet.

-         Én? Soha!

-         Te csak hiszed Gáspár. Az ember, nem szóban teszi ezt, de tettekkel. Emlékszem, pestre mentél farmerért, amikor a párt tikár fiának márkásabb volt a farmere. Mondtad e, hogy nem illik a farmer a magyar gyerekhez. Persze hogy nem! Mert akkor maradinak mondanak. Nem adtál e meg minden kütyüt a gyerekeknek, ami másnak megvolt, hogy meg ne szóljanak?  Mondtad e egyszer is a gyerekeknek, amikor diszkóba mentek, hogy a magyar gyerek inkább bálokba való? Nem, mert nem voltál „vaskalapos”. Haladni akartál a korral, csakhogy ez a kor, a halál kora. Az ember, és a nemzet haláláé. Mondtad e egyszer is a lányodnak, hogy a szüzesség érték, amit meg kell őriznie a gyermekei apjának? Nem, mert nem volt „divat”. Mondtad e, valaha is, hogy a magyar anya nem terhes, hanem várandós, és a gyermek nem teher, hanem Isten áldása. Mondtad e egyszer is hogy a magyar, nem"lájkolja" legfeljebb szereti a dolgokat? Felfigyeltél e arra, miért éppen a szeretet szót irtják ki a magyar nyelvből? Miért a gyűlölet, amit terjesztenek? Tudod e, hogy ahogyan a héber betűknek számértéke, úgy a magyar szavaknak energia értéke van? Tudod e, hogy a nyelv amit használsz, az univerzum varázslata, Tudod e, hogy amikor kimondod „szeretet” szót, azt az egész univerzum úgy visszhangozza, mint a szférák zenéjét? Tudod e, hogy ha gyűlöletről beszélsz, beleborzong a világ?Észre sem vetted, hogyan fonnak körül minden családot. Hogyan pusztítanak mindent, ami igaz, nemes és magyar. Elveszik a családból az anyát, hogy a gyermekek anya nélkül nevelkedjenek. Reggel korán be az oviba, délután haza. Haza? Te dolgozol még, az asszony a háztartást csinálja, a gyerek meg nő, mint a gomba vadon. Észrevetted e, hogy a gyerekek igényelnék az anyai szeretetet, törődést, amit annyira nem kapnak meg. és amikor fáradtan hazatértél a munkából, és valamelyik hozzád bújt, nem azt kérdezted e: mondjad gyerek, mit akarsz elérni? És amikor látta az elutasítást, mert fáradt voltál dédelgetni egy kicsit, hát pénzt kért, diszkóra, és te adtál neki, csak hagyjon békén. Észrevetted e, hogy néha azt sem tudja, fiú vagy lány?  Mondtad e, egyszer is, hogy egy ember soha sem „gender” hanem vagy fiú, vagy lány. Hiába is mondtad volna, napi egy órában, ha az óvodában, iskolában nyolc tíz órában hallja az ellenkezőjét. Te még szerencsés vagy, mert csak a gyermekeidet vették el. akiket elűztek, vagy elcsábítottak a földjeikről, azokból a városokban rég rabszolgákat csináltak. Tudják nagyon a módját. Tömegével építettek, és adtak lakásokat családoknak, amiben kamra sincs. Ha kifogy a pénz, vagy bezárják a boltot, egy hét alatt éhen halnak. És ezt a mi gyermekeinkkel teszik. Gondoskodnak róla, hogy a sokaság koldus szegényen, máról holnapra éljen. Többször annyit fizessen a vízért, amit Isten mindenkinek egyformán ajándékba adott, mint amennyibe nekik kerül. Mindenhol kirabolnak mindenkit, ahol lehet. Mondtad e egyszer is a gyermekeidnek, hogy ez a városi élet. Vagy vazallusa lész a rablóknak, vagy koldusboton végzed. Mondtad e egyszer is, hogy ármányokkal kerítik be őket? Nem! Hiszen magad sem tudtad. Elhitted, hogy aki Trianinról beszél, az antiszemita, és te nem vagy az. Aki nem akar parkoló díjat fizetni, az is. Aki nemzetben gondolkodik az fasiszta, és te az sem vagy. Aki nem örül, vagy nem néma, amikor a magára hagyott szüleit kamasz hordák agyonverik, az rasszista, és te nem vagy az.

Egyik sem vagy, de rág sütik, hogy szülni se merj. Megláttad te ezt valaha?

-         Sajnos nem. Ebben mind igazad van. Tudatosan soha nem neveltem a    gyermekeimet a pénz imádatára, és a munka megvetésére, mégis így sikerült, és el is vették tőlem őket, a taposómalomba. Igaz! De mit tehetek most. Már mindennek utána vagyok. Tagadjam meg őket? Soha! Ők az én véreim. Bármit is tesznek, magyarok, és az enyémek. Hátrahagyok mindent, elmegyek utánuk. Kapok annyi pénzt, amiből bőven megélek, sőt nekik is adhatok.

-         Naiv vagy. Vagy te is pénzimádó lennél? Lehet, hogy jön egy csaló, a pénz háta mögül, és meg tudja neked magyarázni, hogy egy táska ócska papír, ér annyit, mint egy talpalatnyi a földedből? Óvnálak ettől. Az a papír mindig annyit ér, amennyit ők mondanak. Megenni nem lehet, tűzre kevés. Nagyapám mesélte, hogy milliárdokat hordott a szél az utcán, és senki le nem hajolt érte. Még arra sem volt jó. Túl kemény, és kicsi is. Még bepiszkolnád a kezedet. Ne félj! Miután eladtuk a földjeinket, hamar lenne új pénz, amiből mi nem kapnánk, csak éhenhalásnyit. Nem szoktál szétnézni?

-         Itt, nem tudok maradni. Kifosztottak. Azt mondod, el sem mehetek, hát mit tehetek?

-         Rázd meg magad, mint a magyarok rég. Az utolsó csapás előtt, hogy meg ne haljanak, tudtak halálos csapást mérni a fölöttük álló ellenségre, vert helyzetből is. Te sem vagy rosszabb, ma sem vagy rosszabb. Add el a gépeidet. Vegyél egy pár lovat, egy tehenet. Ültess egy két kotlót. Felejtsd el a műtrágyát. Ne termelj monokultúrát, amit a csaló vesz, vagy nem, a kedve szerint. Nevelj pár malacot, de nem vas ketrecben, hanem szabadon, ahogy Isten rendelte, egészségesen. Azokat nem kell gyógyszerrel kitömnöd, hogy el ne pusztuljon, mielőtt levágnád. Termelj  mindent, amire szükséged lehet. Búzát, rozsot, gyümölcsöt, bort magadnak, kukoricát, tököt, lucernát, tányérrózsát a jószágnak. Abból még olajad is lesz. Nekem van olajütőm, malmom, szecskázóm, vedd úgy hogy a tiéd is. ha kell használod, ha elromlik, javítjuk. Annyi napraforgóm termett, nem győzte a jószág fölenni. Akkor csináltam az olajütőt. A konyhán soha sem fogyna el. Ha áram kell, be indítom a Jendrasikot, az is olajjal megy, és nem fizetek az áramért. Nem fizetek semmiért, nem adok el semmit, vagy csak keveset és nem kell a rohadt pénzük sem.

-         És a TV?

-         Nekem nincs. Nem kell a hülyítés. Nem érdekel. Ha mégis arra vágyom, hát ott a rádió. Ami abból jön, az is több mint elég.

-         Mi tagadás szomszéd, nem élsz rosszul, és nincsenek gondjaid. Megrágom jól amit mondtál.

-         Tedd azt Gáspár! Teremts magad körül életet, és meglásd, még az Isten napja is szebben süt rád azután.

-         És ha lopják a terményt, hogy véded meg?

-         Látod Gáspár, ez a mi bajunk. Nem tudjuk a titkot. Én is csak nemrég tudtam meg, azóta élek úgy, ahogy most látod.

-         Mi lenne az a titok?

-         Kicsi dolog, mégis hatalmas. A teremtés titka, Isten ajándéka minden embernek. Amikor új dolgon agyalsz, azonnal a nehézség jut az eszedbe. Attól félsz, hogy majd ilyen olyan bajok lesznek, és úgy is lesz. A félelem a gonosz üzemanyaga. Mindig arra gondolj, milyen jól alakul majd minden, és akkor úgy is lesz. Magunk teremtjük a jövőnket, a gondolatainkkal. Ezt eddig a pénz használta, mi meg nem tudtuk.  Amikor egy csaló odamegy hozzád, hogy jól becsapjon, soh’sem fordul meg a fejében, hogy te rájöhetsz, hol van a kutya elásva. És tényleg nem jössz rá. Mikor rájössz, már késő. Így sikerül mindenkit behúzniuk. Forditsd meg az életed, és meglásd, az asszony, még gyereket is szül neked. Mire kell, segítséged is lesz. A bőség, és a szeretet, még a nagyokat is hazahozza majd, és akkor érzed meg, milyen a hit ereje. Nem egyház, nem párt, nem vallás, de Isten, és a hozzá hű, igaz hit. Semmi nem érhet fel ehhez, mert ha Isten veled, ki lehet ellened?

-         Talán igaz, talán jó, de az biztos, hogy jól elbeszélgettünk. Amott már pitymallik, jobb lesz mennem szomszéd. Köszönöm a szíves látást, meg a finom tavalyi bort, de most már mennem kell.

Kitöltöttem a kancsóból az utolsó két pohár bort. Koccintottunk a szebb jövőre, és elment a szomszéd. Magával vitte az átbeszélt éjszakát. A derék ló békésen, legelészve várta a végtelen végét. Gazdája levette lábáról a béklyót, oda adta neki a zablát, befűzte a fülét a fejzőbe, nyakába dobta a kantárt, aztán úgy felpattant a hátára, mint ha egy kortyot sem ivott volna. Finom rántás a kantáron, enyhe bökés a csizmával, és úgy elvágtattak, hogy csak a port láttam utánuk a derengő hajnali fényben…

Béla László

 Az agresszornak mindegy!

   A nemzetek hadereje, ez emberiség története során, azért jött létre, hogy külső támadásoktól védje saját nemzetét. Nem kellett túl sok idő ahhoz, hogy ezeket a hadseregeket, agresszív, esetleg beteges, szadista vezetők kaparintsák meg.

Az agresszív birodalomépítők, az erőszakos vallásterjesztők, vagy egyszerűen csak vérszomjas dúvadak módjára viselkedők. Ezek a kivételesen gonosz emberek, ha egyszer hatalomba kerülnek, általában a hatalmukat megteremtő és megalapozó népet is kíméletlenül leigázzák, hogy hatalmuk fenntartását garantálhassák.

   Az emberek, akik elutasítják az öncélú öldöklést, megalkották a különbséget a honvédelem, és az agresszió között. Ennek a két fogalomnak az elkülönítése, miszerint a honvédelem, jogos önvédelem, elfogadható és erkölcsileg támogatandó, amíg az adott országon kívül folytatott harc, bármilyen céllal folyjék is, mindenképpen agresszió, kerülendő és elítélendő, valamelyest mérsékelte az emberiség bajait. Részben ennek hatására számolódtak fel gyarmatbirodalmak, és sokat csökkent a világban az öldöklés iparosított formája. Vannak azonban kirívó országok és nemzetek, akik sajátosan értelmezik ezeket az erkölcsi kötelmeket.

  Itt van például Svájc, aki a legkiválóbban felfegyverzett honvédséggel, és, folyamatosan fegyverben tartott, órákon belül mozgósítható, hadra-fogható lakossággal rendelkezik. Ennek ellenére, (remélem nem hiányos) ismetereim szerint, soha nem fordult elő, hogy svájci haderő, más állam területén harcolt volna. Ez, nem a lakosság, elsősorban a vezetés eredménye. Ahogy bárhol, bizonyosan ott is vannak véresszájú, békétlen emberek, de megfelelő távolságban tartják őket a hatalomtól, és ez a béke, a közerkölcs záloga.

  Sajnos, vannak ellenpéldák is.

Vannak országok, akik semmibe véve az erkölcsi elvárásokat, jelentős erőt tartva fegyverben, folyamatosan más országok polgárait gyilkolják. Itt van például Izrael, aki világszerte tiltakozást kiváltó gazdasági és hatalmi terjeszkedése mellett, totális agresszióval elfoglalt idegen területeket, és azóta egyfolytában irtja, a terület lakosságát. Nem is tudni, valójában mit képzelnek a vezetői. Az sem igazán érthető, az általa fenyegetett arab országok, miért nem hozták még létre az egységes védelmi rendszerüket, amivel olyan karantént létesíthetnének körülötte, szárazföldi, tengeri és légi blokáddal, ahonnan még kilátni is nehéz, nem hogy kitámadni. Ez, elejét venné, és vehetné, bármilyen agresszív cselekedetnek. Valószínűleg, ez az Izraeli vezetés, exportált érdekérvényesítő tevékenységéből fakad, ami ez idő szerint összeomlani látszik. Lassan elfogynak, a megvásárolható kormányok, a népek söprik el őket, amitől azt is remélhetni, hogy ott is erkölcsös, emberséges vezetők kezébe kerül a hatalom.

Amerika sem volt mentes a hasonló magatartástól. Korea, majd Vietnam után, a saját lakosságának súlyos nyomására, látszólag felhagyott a nyílt agressziókkal.

Mondom látszólag, hiszen a mai napig, folyamatosan gyilkolja az embereket.

    A harmadik kategória, a sunyi agresszió.

Ezt úgy valósítják meg, hogy egyetlen ország sem vállalja, az agresszió felelősségét. Létrehoztak egy katonai szövetséget, a világ sakkban tartására, amibe egyes országok önként, mások erős rábeszélésre, csapatokat adnak az agressziók támogatására. A vezetés persze, amerikai kezekben van, a felhatalmazást pedig mindig „nemzetközi” de ismert befolyás alatt álló szervezet adja a gyilkoláshoz. Ezeknek a gyilkoló gépezeteknek pedig egészen mindegy, hogy kit gyilkolnak meg. Lényeg, hogy vér folyjon, minél több, minél több helyen. Ha éppen saját katonáik, vagy civilek vannak kéznél, hát azokat ölik.

Ez olyan „természetes” számukra, hogy ezeket az akciókat, el is nevezték baráti tűznek. Érdekes, hogy ilyen „baráti tüzek” akadálytalanul pusztítják Líbia lakosságát, de tévedésből sem érintenek izraeli alakulatokat, akik, mondjuk a Palesztin polgárokat gyilkolják. Nem tudom, ha egy ilyen támadás, puszta tévedésből a Rotsild sasfészket, vagy a Fehér Házat érné, ott is beérné e a NÁTO valami halk bocsánatkéréssel, vagy netán fejek hullanának sorban? Nagyon látványos volt a balkáni háborúban való részvétel, és az azt követő politikai magatartás.

   Szembeötlő volt az ellentmondás, (hogy hazugságnak mégsem nevezzem)

ami a NÁTO csapatok kifelé hirdetett, nemzetközileg elfogadott jelenléte, és a térségben tanúsított magatartása között volt.

A meghirdetett cél, az emberi élet, elsősorban a civil lakosság védelme volt.

A valóságban, hatványozott szándékos károkozás, és népirtásban való passzív együttműködés volt. Amíg a nyilvánvalóan gyilkos szándékkal Koszovó felé vonuló szerb alakulat, háborítatlanul haladt, addig a NATO légierő Mosztárt és Nándorfehérvárt bombázta. Amikor a szerbek odaértek Srebrenyicába, a NATO haderő szeme láttára szedték össze a kivégzéshez, emberek ezreit. Most, Hágába ítélkeznek az akkori katonai vezetők, de csak a Szerb, és Horvát vezetők felett.

Ugyanakkor, ugyanez a nemzetközi kórus, tapsolva ismerte el, a gúzsba kötött Szerbia legősibb területét kisajátító koszovói önálló államot. Még akadnak áruló kormányok, akik nem látják, mi sorsra jutnak társaik, ahol a nép megelégeli a megtévesztést. Ezek az érák, belülről fognak összeomlani, saját népességük nyomására, a legkisebbtől a legnagyobbig.

Mára nagyon átlátszóvá vált ez a politika, ami a nemzetek felmorzsolását, a nemzetállamok beolvasztását, a jogosulatlan világuralom megszerzését tűzte céljául. Ahogyan Hitler tisztességtelen terjeszkedésével szemben összefogott a világ, egyáltalán nem biztos, hogy ez ellen a tisztességtelenség ellen nem fog. Ez a magatartás egyre nagyobb nemzeti, és a lakosságok körében nemzetközi összefogást generál. Ez még békés, de azért jól látni a bontakozó megmozdulásokat, az emberiségnyomorító g8-ak, vagy g20-ak látványos vitustáncai körül. Olyan ez, mint a szivárványos felvonulás. A hatalom, a lehetőség, magában mit sem ér, ha kérkedni nem lehet vele. Az igazság, és a tisztesség utat keres magának. Minden jó érzésű ember, látni akarja a nemzetközi törvényszék előtt, valamennyi háborús bűn elkövetésének felelőseit, függetlenül azok faji, etnikai és hatalmi hovatartozásától. Az igazság következetes dolog. A népek támogatásával meg is találja a felszínre vezető utat, és ellehetetleníti a további hatalmi tobzódásokat, mert, Petőfi szavaival élve:

                                     „Habár fölűl a gálya,
                                              S alúl a víznek árja,
                                             Azért a víz az úr!”

                                            (Pest, 1848. március

  Béla László

 A világ ellenáll a pusztításnak. 

    Minden embernek joga megvédeni a szabadságát. A liberális fajzat, világszerte uszítja a buzikat, forgassák fel a világot, az aberrált magatartásuk reklámozásával. Ennek kampánynak alapjául, világméretű hazugságként, (ahogy az tőlük már természetes) az emberi jogok, a szabadság védelmének hazugságát választották.

Csakhogy!

Azt a legsötétebb ember is tudja, hogy egy ember szabadsága addig terjed, és terjedhet, ameddig az, mások szabadságát nem sérti. Mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy megőrzi természetes nemi identitását, vagy aberrált fertőzésveszélyes, és valljuk be, az egészséges ember számára, gyomorforgató nemi magatartást folytat. Eddig terjed a buzi szabadsága.

Meg kell vonni a határt, és ezt az emberek egészséges többsége határozottan meg is teszi. Moszkvában, az oroszok, betiltják a ratyibanzájt, de ők sem az igazi okra, hanem az egészségesek jogos elutasításának tiszteletben tartására

hhvatkoznak. Lényegében mindegy. Közömbös, hogy az egészségesek miként védik magukat az AIDS-terjesztő megbillent emberek káros hatásától.

Ilyenek a világ bármely részén előfordulhatnak, mégsem tartanak mindenhol ratyibanzájt. Ugandában például, ahol a buziságot halálbüntetéssel sújtják,

nem lehetne évente ismétlődő ratyibanzájt tartani, mert elfogynának a felvonulók. El sem képzelem, hogy nézne ki ott, egy ilyen buli. Menne a sok aberráltságával hencegő az úton, és az út végén az állami kivégzőosztag várná őket… Brrr. Még a hátam is borsózik az ilyentől. Persze, attól sem kevésbé, ahogyan a „civilizált” országokban, államilag támogatottá tették az aberrációt.

Felháborító, hogy az ellentüntetőket bántalmazza az államok rendőrsége, a buzi reklámozók védelmében.

  Hol lehet az igazság?

Talán a toleráns államok hozzáállásában. Ott, nem kutatják, és nem üldözik a kifordult nemiséget, de a reklámját nem támogatják. Akár még tüntethetnek is, de az állam, karhatalommal nem védelmezi őket. Akinek olyan fontos, kiállhat a döntéséért, de azzal is számolnia kell, hogy a felháborodott szülők, akik nem tudnak megfelelő választ adni, fejlődésben lévő gyermekeiknek arra a kérdésére:

Apa! Az a két bácsi miért csókolózik úgy, mint ha ez egyikük lány lenne?, jobb híján, alaposan elpofozzák őket. Ami jár az jár, de nem mindenütt jut.

   Nincs veszve semmi!

Ameddig világszerte, így Magyarországon is karhatalommal kell védeni a ratyibanzájt, még egészséges a társadalom. Határozottan visszautasítja az ellene irányuló támadást, és rádöbben, hogy az áltata felhatalmazott, és fenntartott állam hátba támadja. Azok az államok, amelyek az őket fenntartó társadalom, ellenségként azonosít, hamarosan felszámolódnak. Minden államnak csak akkor van legitimitása és létjogosultsága, amíg a fenntartó társadalmat támogatja, nem támadja. Nem lehet már sokáig a támogatás hazugsága mögé bújva támadni az embereket. Lassan kinyílik az emberek szeme az igazságra, és ellehetetlenítik, lebontják a hazugságok várait, lefegyverzik az onnan pusztító orvlövészeket. Nem a buzikkal fogják kezdeni.

Béla László

 Vizet lopott az ember?

  Becsületes emberek számára ez elképzelhetetlen. A víz, mint az emberi élet fenntartásához elengedhetetlen közeg, minden, ember által lakott helyen, megtalálható. Ez az alapvetés azért megkérdőjelezhetetlen, mert ahol nincs víznyerő hely, ott ember, meg nem települ. Akik adott helyen megtelepültek és élnek, rendelkezniük kellett vízadó hellyel.

  Az a megrendítő filmrészlet, amit http://kuruc.info/r/34/80724/  itt láthatunk, súlyos kérdéseket vet fel.

Ki lehet az, az Istentől és embertől elszakadt életforma, csoport, vagy faj, aki aljasságában odáig süllyed, hogy terrorizál egy területet, és ezen belül arra képes, hogy az adott terület lakosságának vízforrását kisajátítja. Olyan helyzetet hoz létre, hogy az élethez elengedhetetlen vizet, lopni legyen kénytelen, akár csak egy ember is.

  A válasz egyszerű!

  Csak az lehet, akinek, akiknek, életük elengedhetetlen része a vérontás, a háború, a rablás másoktól, a csalás, az erőszak és embertelenség.

A másik kérdés!

Hogy lehet egy ilyen helyzetet létrehozni, és egy ilyen eseményt véghezvinni?

  A válasz itt is magától adódik. Aki egy ilyen helyzetet létrehoz, vagy egy ilyen esemény végrehajtásában bármi szerepet vállal, közreműködik, az csak adott kilogrammnyi szerves anyag. Ami ebből a szerves anyagból állatot, netán embert teremthetne, a lélek, az Isteni rész, az ezekből az anyagtömegekből teljes egészében hiányzik. Ezeket a szerves anyagokat is gének alapján építi a természet, csak-hogy ezek a gének, nem korábbi emberi élet jellemzőit hordozzák, hanem attól meghatározhatatlan fokú eltérést oktrojálnak. Azt már el sem képzelem, mi lenne, ha ennek a szerves anyagtömegnek, sikerülne uralma alá hajtani az emberiséget. Szerencsére esélyük sincs rá, mert bár az emberekben él az empátia és a szeretet, azért gondjuk lesz arra, hogy ez az anyag el ne lepje a világot, vagy ha már ellepte, megfelelően biztonságos keretek közé szorítsa, ne lehessen belőlük vörös hatalom, sem vörös iszap.

  A harmadik kérdés, mit lehet tenni ezekkel?

Tekintve, hogy megtévesztésig hasonlítanak az emberekhez, így a vizet ezek sem nélkülözhetik, szembesíteni kell a cselekedetük valóságával. Azon a jó száraz helyen, egy-egy karóhoz kikötni őket, előttük egy-egy vödör vízzel, és két óránként, egy bögrével az ábrázatukba locsolni belőle, ingyen. Két-három napos ilyen kezelés után, az elkobzott fegyvereik visszatartásával, egy élhető, vízzel rendelkező, de bombabiztos kerítéssel ellátott területen összegyűjteni mindegyiket, hogy soha többé, az emberiség ártalmára ne lehessenek. (ezt, ezek gettósításnak hívják, ahol lehet alkalmazzák, de ha velük szemben teszik, az embertelen, szerintük. Mások szerint meg önvédelem.)

  Ezt az emberek tehetnék, de nem teszik, mert képtelenek ekkora aljasságra.

Közel az idő, amikor ez végbemegy, minden emberi beavatkozás nélkül is.

Ezek számára, ha úgy jobban tetszik „szerintük” mindennek ára van, és ez egyedül rájuk igaz, és igaz is lesz. Az emberek sokat tesznek egymásért emberségből, szeretetből, és senkitől semmit nem várnak érte.

Ezek, a saját anyagukért bármit, de az emberekért semmit. Ennek az árát kell megfizetniük, mert az igazság felszínre tör. Ha emberi cselekvésekben képtelen, hát megvalósul ember feletti formában.

Béla László

 A csillagszemű.

  Volt egy film, az ünnepek alatt, ezzel a címmel. Számomra megdöbbentő volt, hogyan kerülhetett az m1 Tv. műsorába, abban a politikai helyzetben, ami az országot, ma Hegyeshalomtól Kelebiáig átjárja.

  Aki nem látta, vagy nem ismeri a történetet, röviden összefoglalva, a cselekmény teljes hosszában arról szól, hogy egy Ambrus nevezetű püspök, hogyan sanyargatja a magyarokat, mennyire veszi semmibe a népet, hogyan él vissza a hatalmával és hogyan üldözi a nép fiát, a Csillagszeműt, aki csavaros észjárásával, mindig ügyesen, néha erőszakkal védi meg a népet és önmagát a túlkapásoktól, ordító igazságtalanságoktól.

  Ügyes művészi fordulatokkal és helyzetképekkel mutatja be, hogyan válnak kiszolgálóivá, egyébként becsületes magyarok. Ugyanígy meghatározza, megnevezés nélkül, mindössze egy kipával a zsarnok fején, honnan indul ki ez a temérdek gonoszság és igazságtalanság. Azt a tényt, hogy a történet csattanójaként, leütik a buta, felfuvalkodott zsarnok fejéről a kipát, és pucéran, jog és vagyonfosztottan világgá zavarják, hogy a záró képben, köznevetség és közutálat tárgyaként, szürke szamár képében jelenjen meg a sanyargatottak előtt,

végképp nem tudom, a mai  magyar viszonyok között elhelyezni.

    Amikor a mai „csillagszeműket” mint Budaházy, vagy egy gárdista, vagy bárki, aki a hatalom aljasságával szemben, védelmébe meri venni az embereket, ma éppen ugyan így üldözik Magyarországon, joggal vetődik fel a kérdés, mi motiválhatja az embert, aki műsorra tűzte a darabot?

Talán megunta a karrierjét, és szembe fordulva a hatalommal, fel akarja ébreszteni a még békésen szundikáló magyarokat?

Esetleg éppen felsőbb parancsra tette?

Ha igen, mi lehetett a hatalom szándéka ezzel?

Netán, a gyengébb képességűek számára, nép-nemzeti kaftánba akarta öltöztetni, a magyarság testét belülről felzabáló klikket?

Vagy valami szaftos polgárháborút szeretne kirobbantani?

Ezeket a kérdéseket, nehéz ma megválaszolni. A kulcsemberek ismeretében bármi feltételezhető, de ezek, csak feltételezések.

Hogyan szabad, a hatalommal visszaélő kiválasztottakat, vagy a liszt-rekvirálást titkon támogató molnárokat nyilvánosan pellengérre állítani, amikor szertenézve, kulcspozícióban, ma Magyarországon, csak ilyeneket látni.

Ha véletlenül lojálisabb ember bekerülne ilyen helyre, amint kiderül, azonnal kirúgják. Megy a visítás antiszemitizmusról, rasszizmusról, anélkül, hogy az érintettek, egy hangyányit is elgondolkodnának. Senki nem tud mutatni a világban még egy olyan nemzetet, aki annyit eltűrt volna rezzenéstelen arccal a belső fosztogatóktól, mint éppen a magyarság.

   Nem a kiválasztottak a hibásak!

Tény, hogy közöttük legjellemzőbb az a gondolkodásmód, mi szerint „ide nekem mindent, nektek semmit, én majd megmondom nekem mi a jó, sőt azt is, hogy nektek mi a jó, és mindezt úgy is tegyétek, mert különben antiszemiták, rasszisták, kirekesztők és minden gonoszok fő gonoszai vagytok”.

Csak egy egészen kis éleslátással kellene elgondolkodni, ha lenne, ha a kíméletlen önzés el nem vakítaná őket, hogy rádöbbenjenek, helyzetük tarthatatlanságára. Ha az egész világ, általánosan, és egyre fokozottabban utasítja el a „kiválasztottakat”, talán nem a világnak kéne változni. Nem a világnak kéne homokossá válnia, nem a világnak kéne alapjoggá tenni a lopást,

(megélhetési bűnözés), nem a világnak kéne a szabadság rangjára emelni a terrort. (Eurogendfor, vagy mi fene)

 Ha ezt a világ tenné meg, a megélhetési bűnözők, napok alatt szétlopnák a kiválasztott vagyonokat, és percek alatt megkezdődne az erőszakos „igazságszolgáltatás” amit a kifosztottak jogos felháborodása gerjesztene, és nem lenne utána hatalmas kártérítés.

  Ennél rosszabb megoldás nem létezik.

Nem kell az erőszak, sem a tolvajlás!

Az embereket nem fajtájuk, hanem magatartásuk szerint kell mérlegre tenni.

Megítélni, szerintem senkit nem szabad, hogy mi magunk meg ne ítéltessünk, hiszen nem tudjuk, és nem is tudhatjuk, ki, minek a szolgálatában olyan, amilyen.

A negatív viselkedést, gondolkodást, meg kell hagyni a megvalósítójának, csak az ilyen megnyilvánulásokat, szigorúan és következetesen ki kell zárni a közügyekkel való bármilyen kapcsolatból. Akkor lesz béke, és igazság.

Azt hiszem, ezen érdemes elgondolkodni.

Béla László

     A globalizmus bölcsője a jog.

A világ, jelentős részében, ma a jog, nagyon messze áll az igazságtól. Nem véletlen, hogy a globalizmus által fertőzött területeken, az igazgatási felhatalmazások, hatóságok, bíróságok, jogot szolgáltatnak, nem igazságot. Ennél sokkal károsabb, hogy ezt nem véletlenül, az igazságtól való szándékolatlan eltévelyedésükkel, hanem szándékosan, törvények alapján  teszik. Nem csak teszik, de tehetik, folyamatosan, folytatólag, és egyben deklaráltan, állítólagos társadalmi felhatalmazás alapján. Nem véletlen, hogy Magyarországon a magyarok között, sokáig nem voltak törvények, és a vitás kérdéseket, a szokásjog, vagyis az igazság alapján rendezték. Ezt a globalista igazgatási elképzelések nem tudnák elfogadni, mert az igazságosság megtartásával senki nem lehetne kifosztani, tönkretenni, szolgasorba hajtani. Hogy a magyarság fölött, mégis törvényeket, rendeleteket lehet alkotni, ezt a turáni átok miatti széthúzásunk magyarázza. Megszűnt a magyarságban az, az egység, egyetértés, ami a korábbi évezredekben, nagy birodalmak szervezőjévé, és fenntartójává tette. Elsüllyedt az a szakrális kötelék, ami a magyarságot, egymáshoz, és Istenhez, minden kényszer, félelem és bizalmatlanság nélkül kapcsolta. Az erkölcsileg tiszta, egy Istenhívő magyarok, a Teremtő földi megnyilvánulásának a napot tartották. Táltosaik, igriceik, ismerték és tanították a nép történetét, történelmét, és fenntartották, folyamatossá tették a népnek Istennel való kapcsolatát. Vallásuk erős hasonlóságot mutatott az egyiptomi napkultuszhoz. Ez tette lehetővé, hogy Isten, az ősi tudás, szeretet, és igazságosság őrzőivé tegye a magyarokat. A gonosz kiválasztottjai ezért akarják mindenképpen megsemmisíteni őket, csakhogy az Isteni feladat hordozóit nem lehet megsemmisíteni. Ezt tudják a magyarok, és tudják a gonoszság hordozói őrzői és terjesztői is. Ahogy a számítástechnikában léteznek vírusok, amelyeket nem lehet kitörölni csak a rendszer teljes törlésével, így van ez a civilizációk világában is. A rendszer teljes törlésének terve volt Isten döntése szerint az egész földi civilizáció megsemmisítése. Ezt a szándékát megváltoztatta. Értékelte, hogy az emberiségben sokkal több az igazságra, békességre törekvők száma, mint a háborús uszító, megosztó bajkeverőké. Ezért született az „armageddoni” végső harc elhatározása, melyben a nagyobb hatalom, Isten, a békességre törekvőket támogatja, és segíti győzelemre. Mivel a gonosz, genetikailag is megváltoztatta kiválasztottjait, ebből végzetszerűen következnek tények. Tény, hogy a kiválasztottak, soha sem adják fel törekvéseiket, genetikai eltéréseikkel soha nem integrálhatók, az emberiségnek örök ártalmára lesznek.

   Egy ilyen pusztító csoportot, úgy lehet hatástalanítani, ha karanténba teszik, ha már egyszer elpusztíthatatlan. Ezt a karantént kellett volna évezredekkel ez előtt megvalósítani, de az emberiség folyton hibázott. Az első nagy hibát az egyiptomiak követték el. Módjukban állt volna létrehozni a karantént, ehelyett elűzték földjükről, és ezzel a világ összes emberére szabadították a gonosz kiválasztottjait. Ezek jól tudták, hogy pusztításuk megakadályozására Isten a magyarságot jelölte ki, ezért minden eszközzel próbálják elpusztítani, de ez nem lehetséges. Éppen olyan védelem alatt állunk Isten szándéka szerint, amilyen védelem alatt ők állnak a gonosz szándéka szerint. A magyarság megkísérelte végrehajtani küldetését, de első próbálkozása sikertelennek bizonyult. Jézus megjelenése, tanításai, és meggyilkolása, egyértelműen megmutatta, hogy a gonosz is hatalmas erővel bír. Akkor, a római birodalom törvényeivel lehetett volna a karantént létrehozni, ehelyett kr.u. 70-ben, a megvalósíthatatlan kiirtás kísérletével, szétkergették őket a világban, kiterjesztve a gonosz hatáskorét az emberiség egészére. A harc az óta is folyik. A gonosz, néhány generáció alatt átvette a rómaiaktól a birodalom feletti hatalmat, és azonnal a magyarság, akkori nevén a Hun birodalom ellen fordult. 430- körül, el kellett ismernie súlyos vereségét. Képtelen volt Pannóniát (a Kárpát-medencét) provinciává tenni, sőt, súlyos adóterheket vállalt, a római birodalom fennmaradásáért. Később, 451-ben, a római fenyegetettség kivédésére Attila hun fejedelem indított hadjáratot, melyben a catalaunumi mezőkig haladt. Ott számottevő ellenállásba ütközvén megállt, és mivel hódítási szándéka nem volt, a csata valójában létre sem jött, mindkét haderő visszavonult. Ezt a rómaiak, nagy győzelemnek értékelték, ehhez szabták diplomáciai és katonai lépéseiket, ami sértette Attila büszkeségét.

452-ben, a római fennhéjázás letörésére, a gonoszság visszaszorítására, újabb hadjáratot indított. Ennek során, végigsöpört Itálián, seregével körülzárta Rómát, és csak Leó pápa személyes kérésére tekintett el Róma ostromától, és vonult vissza a Kárpát-medencébe. Nem véletlen tartotta a gonosz, Attilát, Isten ostorának, hisz akkor még a Hun-Magyar nép, Isten támogatását élvezte.

Róma látta, hogy katonai erőszakkal, nem bír a hunokkal. 453-ban Attila papkirályt megmérgezték. Ezt követte, a birodalom összeomlása, központjainak megtámadása, az avar (hun-magyar) kincsek elrablása. A fosztogatás, népirtás megállítására 670-és 890-között, a birodalom határainak biztosítására széttelepült hun-magyar törzsek, rendre visszatértek a Kárpát-medencei szálláshelyükre, amit a történetírás tévesen honfoglalásként említ. Közben megkezdődött az elrabolt kincsek, köztük a magyar korona visszaszerzésére irányuló hadjáratok sora, amit megfelelő ismeretek elhallgatásával, kalandozásokként állít be a mai történetírás. A gonosz, nem nézhette tétlenül, a tevékenységének megállítására kiválasztott nemzet megerősödését. 907-ben hatalmas erőfeszítéssel, egy százezer fős haderőt indított, a magyarság elpusztítására. Ez a sereg, a – még mindig Isten kegyelmében álló – negyvenezer fős magyar seregtől, megsemmisítő vereséget szenvedett a pozsonyi csatában.

Ekkor fogta föl a gonosz hatalom, hogy a magyarság, erővel meg nem semmisíthető. Rájöttek, hogy ők is, csak a karantén megteremtésével, a magyarság karanténba tételével képesek a nemzetet, feladatának végrehajtásában akadályozni. Ekkor született a Vajk-féle csapda terve. A magyarság akkor hibázott hatalmasat. Hagyta megosztani évezredes egységét.

Nem volt képes Koppány, a hagyomány szerint jogosult papkirály mögött egy emberként felsorakozni. Hagyta, hogy a gonosz támogatásával Vajk, (késöbb István) teljhatalomra kerüljön, és a nemzet történetében először, megvalósítsa, magyaroknak, magyarok által történő módszeres irtását. Ettől kezdve a gonosz hatalma a világban egyre nőt, a keresztesháborukba, és egyéb felesleges vérontásba kergetett magyarság pedig pusztult. Istentől elrendelt feladatát, képtelen volt végrehajtani. Ennek okán szállt a fejünkre, az a bizonyos turáni átok, ami a mai napig akadályoz feladatunk végrehajtásában. Mivel a körénk vont gonosz karantén, soha nem tudott egészen kiteljesedni, már 1222-ben fogalmazódtak meg szándékok és törvények a gonosz akadályozására.

Az óta, a törekvés egyfolytában meg van, de Isten, ez ideig, nem támogatta a magyar szándékot. Haragja ezer éve sújt bennünket, mert elvetettünk hagyományainkból olyat, mint az ellenségeskedést, irigységet, önzést mindenképpen elkerülő magyar alapállás, és elfogadtunk olyat, mint az Isten, és egymás ellen elkövetett bűnök, ember által történő megbocsáthatóságának tévhite. A bűn, az bűn marad. Hiába a hókusz-pókusz, az egyes ember lelkéről a bűn foltját, másik ember el nem távolíthatja. Ezzel, egyedül önmagunknak, és Istennek tartozunk számadással, és Isten épp azzal bünteti meg a bűneinket, hogy életünk végéig hordoznunk kell azok terhét. Amióta a magyarságot a kereszténységbe gyömöszölték, elvesztette Isten támogatását, mert sok ember hiszi azt közülünk, hogy bűneitől a kémszervezet megszabadíthatja.

Nem! Bűneinktől egyedül Isten, vagy a halál szabadíthat meg.

Isten akkor, ha megbánjuk, és nem ismételjük, hanem teljesítjük a feladatunkat, és egységesen fellépünk a gonoszság ellen. A halál akkor, ha eltelt e ránk mért idő. Jelenleg is karanténban vagyunk. a globalista rabló törvények karanténjában. Ennek a karanténnak a falait, ma épp a kereszténység felhasználásával tömörítik, és mi, a perspektívátlannak hitt helyzetünkben önmagunkat pusztítjuk. Voltak ugyan próbálkozásaink az ellen-karantén megteremtésére, amit királyaink, vezetőink fogalmaztak meg, mint legutóbb a numerus clausus, de ezeket a gonosz rendre keresztbe verte.

Mégsem vagyunk, a perspektívátlanság vermében. Isten soha nem hagyja el egészen a feladattal megbízott embereit. Egyre több magyar látja meg, mindannak a valóságát, amit ebben az írásban megpróbáltam összefoglalni, és ez is Isteni segítség. Van viszont egy ennél is jelentősebb. Naprendszerünk megállíthatatlanul halad, egy csillagászati zóna, a foton öv felé. Ez nem egy vonal, hanem egy kiterjedt jelenség. Hasonlatos a föld légköréhez. A légkört, amikor elérjük kozmikus sebességgel, szinte nem észleljük. Amikor a sűrűbb részébe lépünk, akkor elégnénk benne, ha nincs megfelelő védelem. Ezt a védelmet, emberi technikával sikeresen megoldottuk , kivéve, ha hiba keletkezik rajta. A foton övbe lépés hatása ellen, csak Isteni védelem létezik, ez ellen nem képes egyéb megvédeni, mint a hit, a szeretet, az önzetlenség, a becsület, az igazság és igazmondás.

  Mivel a gonosz, a kiválasztottait genetikailag is átalakította, legnagyobb részük képtelen ezekre a dolgokra. Ez viszont azt jelenti, hogy aki képtelen a változásra, vagy nem ilyen az alapállása, az a belépést nem éli túl. (akik nincsenek elpecsételve az „angyalok által”, azt elpusztítják a változások)

Ez lesz az igazság győzelme, ami hamarosan eljön, és nem kell senkin erőszakot tenni érte, mert ez Isten, szigorú, de irgalmas döntése az emberiség szenvedésének megállítására.

Béla László

 Válasz egy kommentre.

"a nép, ekkora hibát még egyszer el nem követ"
… dehogynem, sajnos elég nagy az esély rá. Kicsit megsimogatják a magyar buksiját és szépen beszélnek vele, máris megszavaz mindent. Amit a média felkínál, behipnotizál neki azt beszopja ahogy kell, sajna így megy ez már néhány száz éve csak az eszközök finomodtak. A télen több mint négyszázan fagytak halálra most már kitudja hányadik szerencsétlen lesz öngyilkos a teljes kilátástalanság miatt és ennek dacára még most sem ismerte fel ez a nép, tisztelet a kivételnek ,hogy addig fognak szórakozni vele ameddig hagyja magát.Félek tőle,hogy amikor már a fél országot kisemmizik a jogaitól megfosztják, még akkor sem fog gyanakodni,hogy a legfőbb sírásóink éppen azok akiket 2/3-dal megválasztott, az mszp-re és az lmp-re szavazókról már nem is beszélve! Persze vannak biztató jelek,hogy kezd leesni a tantusz de a változáshoz mindenkire szükség lesz !!

Kedves Kommentező!

  Mindenek előtt, köszönöm a kitüntető figyelmet, amivel nyomon követed, néha önmagukat is ismétlő írásaimat. Ez a köszönet, egyben, minden kedves érdeklődőnek is szól. Önmagam mentségére, az esetleges ismétlések miatt, vannak dolgok, melyeket nem lehet elégszer elmondani/leírni, hogy elegendő legyen.

   A konkréten felvetett kérdésre vonatkozóan, minthogy „de a változáshoz mindenkire szükség lesz !!” azt mondhatom, és mindenki ott is lesz!

  Ennek az állításnak, igen komoly történeti, történelmi alapja van. Ennek nagyon hosszú a sora. Tudom, szemtelen vállalkozás, de megkísérlem, a lehető legrövidebben összefoglalni ennek főbb pontjait, a teljesség igénye nélkül.

  Az anyagot, egy végtelen nagy, nem anyagban létező, időtlen intelligencia, Isten hozta létre. Az anyag létrehozásával keletkezett a tér, és az idő, mert mindkét fogalom, az anyag következménye. Az idő, ami eltelik az alatt, mialatt az anyagban/anyagon, valami változás megy végbe. A tér maga, ami erre a változásra egyáltalában lehetőséget ad. (pl. A-ból B-be való mozgás)

A Teremtő, vagy Alkotó szándékait és döntéseit, mindig a jó, a szeretet, az alkotás tartósságának célja vezeti. Ha ez másként lenne, az agyag, nem alkothatna egy akkora rendszert, mint az „ismert” univerzum, mert az anyag, megsemmisítené önmagát, ( kozmikus ütközések, szupernóva robbanások, fekete lyukak stb.) és fényként sugárzik szét a térben, hogy ezután maga a tér is megszűnjék.

   Anyagi világunk tehát, a jó, a szeretet, a tökéletesség jegyében létezik és működik. A Teremtő, rossz döntést nem hoz, ezért számára megtapasztalhatatlan a rossz döntések eredménye. Hogy ezeket is megtapasztalhassa, saját intelligenciának parányi részeit szétosztotta, és anyaghoz kapcsolta, hogy azok az anyagi világban is cselekedhessenek, a mindenség megsemmisítésének veszélye nélkül. Így jöttek létre az anyagi civilizációk, amiknek, mentesnek kell lenni a pusztító szándéktól, ezért erős Isteni kontroll alatt állnak. Ez a felállás, még mindig nem adott megfelelő választ a rossz döntések következményeire.

Kellett egy csoport, amin nincs Isteni ellenőrzés, szabadon cselekszik bármit.

Így született, az univerzum porszemén, a Földön, az emberi civilizáció. Bármit megtehet, de tettének következményei, csak a Földön jelennek meg.

    Nagyjából ez, a kozmikus evolúció elmélete.

A Földön ma élő emberiség evolúciója, egy másik hatalmas lépés, emberi mértékkel mérve. Ennek az evolúciónak a következményeit éljük ma.

Amikor a Földön az ember megjelent, a Teremtő, az ember alaptermészetévé, a szépre és jóra való törekvést tette. Ezzel, továbbra is megelőzvén a rossz döntéseket, és azok következményeinek megismerését. (És látá, hogy ez jó.)

Tovább lépve, megengedte, hogy az emberiség soraiban a gonosz is működhessen. Kiválasztott a jó gondolkodás megőrzésére egy csoportot, ezt Isteni védelemben részesítette, minden gonosz csábítással szemben. Ennek a csoportnak a megtizedelt maradványa ma, a jóhiszemű és jó indulatú magyarság.

Itt nyer igazolást a komment néhány jellemző mondata: „Kicsit megsimogatják a magyar buksiját és szépen beszélnek vele, máris megszavaz mindent. Amit a média felkínál, behipnotizál neki azt beszopja ahogy kell, sajna így megy ez már néhány száz éve csak az eszközök finomodtak.”

A gonosz is kiválasztott magának egy csoportot, amely a létezése óta mindent megtesz a magyarság elpusztításáért. Szerencsére eredménytelenül. A magyarság él, létezik, de sokáig nem tette a dolgát. Egy magyar ember eltérítése a jóság és szépség keresésétől és követésétől hatalmas energiát igényel. Mára a gonoszság kezében létrejött ilyen szintű energia. Hiába az Isteni alap-beállítottság, már nem minden magyar tartja magát ehhez.

Közben az emberi tudomány és technika, eljutott azokba a magasságokba, amellyel hatékonyan pusztíthatja a Földet, és már az univerzumba való kilépés határait ostromolja. Ezek az eszközök, és lehetőségek, ma a gonoszság fennhatósága alatt állnak, és szörnyű módon pusztítanak is. A Teremtő, megtapasztalván a pusztítást, most megálljt parancsolt. Nem elpusztítani akarja a gonoszt, csak megszüntetni a pusztításra használt túl-hatalmát. Olyan energiát küld a Földre, ami aktiválja a magyarság tudatalattijában, az eredeti indíttatást, és korlátozza a gonosz cselekvőképességét. Ez már működni kezdett. Látni a világpolitikai trendekben, és a magyar gondolkodásmód változásában.

   Ezért lesz ott egységesen minden magyar, a változások végrehajtásában. A magyarság Istentől kapott feladata, a gonoszság visszaszorítása, és most, lekerült sokunkról a turáni átok, hogy képesek legyünk ennek megfelelni.

Béla László

 Meginoghat a kétharmad.

   Izraelben és itthon is, sokan örömünnepet ültek, amikor a Fidesz kétharmad realizálódott. A teljhatalmú kormány rögtön hozzá is kezdett az ásáshoz, hogy a nép lába alól kiszedje a talajt. Nem csak a megélhetés biztonságának vonatkozásában, de a lehetséges ellenlépések terén is.

  Az Izraellel kötött megállapodással, olyan jogokat tett idegen kézbe, melyekkel élve, és a feljogosítottakat ismerve, visszaélve, még inkább kifosztható az ország népe. Nem feledkezett meg az erőszakról sem. A nem létező terrorveszélyt hangsúlyozva, létrehozta a Fidesz-munkásörséget, terrorelhárítás címén.

   Mikor már gazdaságilag, és karhatalmi fegyveres testületek vonatkozásában, biztonságban érezte magát, biztos ami biztos, megkötötte az „Eurogendfor” magyarországi beavatkozásának lehetőségét megnyitó szerződést, ami az ország függetlenségét, területi integritását szüntette meg.

  Ma a kormány kénye kedve szerint veheti át párezer magyar halála árán, a teljes és maradéktalan irányítást az Unió. Nem kell hozzá más, csak valamely helyén az országnak, fegyveres konfliktust kell kirobbamntani, akár egyenruhás terrorelhárítók, és civilbe öltöztetett provokátorok között, és jöhet az irtás, válogatás nélkül. Nem a provokátorokon lesz a célkereszt, az biztos.

  Gyurcsány beérte néhány szem kilövésével, néhány ember félholtra veretésével, Orbán alaposan túllicitálta, szabad kezet adva a gyilkolásra és a végleges területszerzésre. (Eurogendfor)

  Mindezek után, amikor a hátsóját biztonságban tudja, halált megvető bátorsággal nekiesett a rendvédelmieknek, a közszolgálatiaknak, az oktatásnak, és az egészségügynek.

Nem vagyok benne biztos, hogy a saját cezaromániája szempontjából olyan jól tette. Nem biztos, hogy érdemes a néppel szemben ennyire kiszolgálni a bankokat, az egyéb idegen érdekeket. Épp ebből adódóan, egyre nagyobb nyomás nehezedik a KDNP-s, de még a Fideszes képviselőkre is a nép irányából. Információim szerint, a keresztények jelentős része is bánja már, hogy hallgatott papjának utasítására, és egy kollaboráns koalíciót támogatott.

  Amikor az egyház, a néppel szemben igazságtalanul tevékenykedik, soha sem Isten fordul el a néptől, hanem mindig az adott egyház fordul el Istentől. Hála Isten jóságának, és végtelen szeretetének az emberek iránt, az egyházak általában visszatalálnak Istenhez, és a néphez, amelyből élnek.

   Nem vall túl nagy politikai éleslátásra, hogy a kabinet, egy ilyen helyzetben kezdi nevetségessé tenni KDNP-s tagjait, rendre lesöpörve minden indítványát, és a frakciófegyelemmel megszavaztatja, valamennyi erőszakos elképzelését.

Megtörténhet, hogy a képviselők, a lakosság nyomására, és a saját belső lelkiismeretük megnyugtatására, félreteszik a frakciófegyelmet, és nem támogatnak népellenes dolgokat. Sőt, az is megtörténhet, hogy a KDNP. Látva, hogy hamarosan a kisgazdák sorséra jut, felmondja a választási szövetséget, és önálló, nemzetpárti politikába kezd, ezzel új választások kiírását indítva el.

Nem áll olyan biztosan a Viktor széke, ahogyan ő gondolja. Lehet, hogy nem az ő szobájába költöznek be a tüntetők, ahogy ő előre jelezte, hanem ő fog kiköltözni a parlamentből, sokkal hamarabb, mint hinné.

  Jóllehet, ha a keresztények leszakadnának róla, a szocik, azonnal melléjük állnának, de azok között is sok rendes ember van, egyáltalán nem biztos az egységes támogatás. Szemben a  KDNP.-vel Jobbikkal, meg a szocik egy részével, már az 50%+1 sem olyan biztos, és ha a parlament leszavazza a kormány előterjesztéseit, akkor legjobb esetben új kormánynak kell felállni, de valószínűbbek, az előre hozott választások, amelyek során már sem a KDNP, sem a nép, ekkora hibát még egyszer el nem követ.

Béla László

 Változás a Demonstráció menetében!

 „Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége, Otthon és Érdekvédők Magyarországi Szövetsége meghirdette 2011. június 7. naptól kezdődően egy hónapon keresztül folyamatos demonstrációját!

A demonstrációt 24 órában a Hősök Terén, terveztük, háromnyelvű (magyar, angol, német) feliraton hirdetve, hogy a bankok a magyar családok kifosztói, több millió ember otthonának elárverezését kezdeményezik.

 Addig folytatjuk a demonstrációt a madridi példa alapján, amíg a bankok az egyoldalú szerződésmódosítást nem szüntetik meg és az árfolyamváltozás miatti többletként beszedett összeggel nem számoltatják el a bankokat. Tiltakozunk a Magyarországon történő JOGTALAN, kilakoltatások ellen.

Sajnálatos módon a Rendőrség NEM engedélyezi a 24 órás jelenlétet a Hősök Terén sátor felállítással. Ha továbbra is így kívánjuk bejelenteni a demonstrációt, akkor tiltó határozattal elutasítják kérelmünket.

Ezért a meghirdetett időpontot kénytelenek vagyunk megváltoztatni és a 24 órás jelenlétet, napközben 10 órától 20 óráig módosítani, úgy, hogy a helyszínre vitt eszközöket (hangosítás, dobogó, asztal, napvédő sátor) minden este össze kell szedni és tisztán kell a területet hagyni.

Amennyiben a Budapest Fővárosi Önkormányzat a június 15. -i közgyűlésén elfogadja a közterület foglalási kérelmünket, úgy a sátor felállítása is megtörténik.

A módosított időponton kívül a további meghirdetett demonstráció változatlanul kerül lebonyolításra.

Budapest, 2011. június. 7.

 Dabasi Tamás elnök

06-20-399-5821

 Bravo Wiktor’ !

  A nemzeti „együttműködésben” látványos változások láthatóak. Minden elismerésem!  A mai helyzet, már kezd egészen egybevágó lenni az 1945-ös állapotokkal, ahol ugyanis diplomával lehetett utcát seperni, 2-3 diplomával, akár villamost vezetni is. Tudjuk, ahogy Rákosi apánk csinálta.

  Egy apró változást kell még eszközölni, helyet kell cserélni!

Azoknak kell az országot vezetni, a nép érdekei szerint, akik ma az utcát seperhetik a diplomáikkal, és azoknak kell seperni, akik eddig kiszolgáltatták, kirabolták és lepusztították. Akkor biztosan jobb lesz a helyzet.

   Reméljük, rövid időn belül, ez is elkövetkezik.

Béla László

 Talán figyelmeztetni kéne őket.

  Vonul az Unio délre.

Miután minket már csőbe húztak, azután kegyetlenül leraboltak, Magyarország jelentősége, sokat csökkent az Unió számára. Innen keletre vonultak. Most Erdély, Románia és Bulgária lerablása van folyamatban. Ezek a szegény országok, a szocialista taposómalomban megtermelt javaikkal, pontosabban azok elvesztésével biztosítják, a magasabb életszínvonalat, a náluk semmivel sem eredményesebb országok számára, ahogyan a magyarság biztosította, ameddig volt miből. Most a szívócső, délfelé kúszik. Szerencsétlen szerbek, horvátok, reménykedve kapnak utána. Ők még csak a csövet látják, de nem tudják, mi is az valójában. Talán figyelmeztetni kéne őket. Talán fel kéne hívni a figyelmüket, az uniós terjeszkedésnek kiváló a propagandájára. El kéne mondani hogy a támogatás a mézes madzag, amivel elérhető a belépés, azután derül ki, hogy a támogatást előre be kell fizetni. Ezután, ha megtiszteltetésként elnyerjük, a saját  pénzünket, annak hatalmas verbunkja van. Amikor kitalálják, hogy a megvalósítás, a közbeszerzés, a határidő, vagy bármi egyéb, nem felelt meg, az uniós elvárásoknak, emiatt a támogatást, vagy annak nagy részét, vissza kell fizetni kamatostól, annak már nincsen híre. És mindig kitalálják, hogy épp miért, de azt nem tudjuk. Azt csak a hasunkon érezzük, vagy a zokninkból kilógó lábujjunkon, mint a világbank elnöke, a mecsetlátogatás során.

   Szegény délvidék még nem ismeri a csövet. Azt hiszi, és ebben meg is erősítik, hogy az egy kimeríthetetlen bőségszaru, amiből számolatlanul dőlnek a földi javak. Csak később jön rá, hogy valójában piócakorong, amin át addig szívják a vérét, amíg csak az üres bőre marad. Az üres bőr kifordítva, eltűnik a pióca belsejében, és észrevétlenül átlényegül unió ürülékké, de nincs többé Szerbia, Horvátország, ha úgy tetszik délvidék.

  Szólni kéne!

Mit szólni! Üvölteni! Mindazoknak, akik már tapasztalják. Elég nehéz beszállni ebbe a lyukas hajóba, de kiszállni még nehezebb, és az előre kért viteldíjat soha sem fizetik vissza.

Béla László

Visszaélés, visszaélés hátán.

     Amit a kommunista éra, a saját túlélése érdekében kénytelen volt fejleszteni, azt a „rendszerváltás” utáni kormányok, mára mind elherdálták, szétlopták elprivatizálták. Hogy miért érzem úgy, hogy szétlopták, nem nehéz átlátni.

A szorgalmas magyar nép munkájából, a háborús lepusztítás után, egy jól prosperáló ország született. Megfelelő, helyenként világszínvonalú iparral, teljes önellátást biztosító mezőgazdasággal, élelmiszeriparral, világszerte első helyen álló közbiztonsággal, és mindenki számára elfogadható, mondjuk élhető életszínvonallal.

  A „demokratikus” kormányok, sorba, ahogy jöttek egymás után, súlyosan visszaélve az emberektől kapott felhatalmazásukkal, kirabolták, vagy a rablóknak kiszolgáltatták hazánkat. Eltűnt a teljes köztulajdonú ipar, a mezőgazdasági, élelmiszeripari létesítmények, és ezek ellenértéke, nem került be a közös kasszába, sőt, még nőtt az államadósság, mindannyiunk közös terhe.

Most ennek indokával gyötörnek bennünket.

Mindez nem egyéb, hivatali hatalommal való súlyos visszaélésnél. Egyetlen magyar választó sem adott ilyen kifosztásra felhatalmazást. Ezt a visszaélés sorozatot képtelenek vagyunk felszámolni. A konkrét értékek eltulajdonításán túl, hitelezéssel fosztogatnak arcátlan módon. Amikor a nálunk működő bankok csődbe mentek, a velük együttműködő Magyar Állam, gyorsan „feltőkésítette” őket a magyar adófizetők pénzéből. Aztán ugyanezt a pénzt, kiadták hitelként uzsorakamatra, a magyar adófizetőknek, és most, ugyanezért a pénzért árverezik a házaikat.

Kolosszális!

Ekkora pofátlanság, még nem volt a világban. És mi, rendre ilyen kormányokat választunk. Ameddig nem volt más, mert minden lehetőség azonos volt, még csak értettem. Eljutott odáig az ország gondolkodó része, hogy életre hívott egy csoportot, aki megállítaná ezt a folyamatot, és mi el hisszük róla, hogy fasiszta.

Nem nézünk oda, ki állítja ezt róla. Arra sem figyelünk, vajon miért mondja, sőt arra sem, hogy mennyivel inkább nevezhető fasisztának az, aki a címkéit másra ragasztja.

  Időközi választásokon, még mindig azt a hatalmat támogatják magyar szavazók, aki a kényszerzubbonyt rájuk köti. El sem tudom képzelni, hogy annak a régiónak ennyire fontos lenne a kifosztás fenntartása. Tán annyival nagyobb náluk a közbiztonság, esetleg toronymagasan felülmúlja az életszínvonaluk a magyar átlagot? Esetleg ilyen mély ponton jár az éleslátása?

Ha már egy hazában, együtt élünk, nem dolgozhatnánk inkább egymásért, és nem mindig másokért?  Akkor is a győzteshez kell tartozni, ha az a torkunkon tartja a kését? Ki fog tőle megvédeni bennünket, ha önmagunkat nem tudjuk?

Talán az Eu. aki egy hét alatt kétszeresére emelte a cukor árát, mert személyenként napi négy kávékanálnyi mennyiségben határozta meg a hazai cukortermelés lehetséges maximumát? Ki véd meg bennünket attól a kormánytól, aki minden rendelkezésével, égbekiáltó bírságaival, mindent akadályozó tiltásaival, a gazdasági halálba kerget bennünket?

Elképesztő a magyarság félrevezethetősége. Kapjunk már a fejünkhöz, mielőtt attól is elválasztanak bennünket.

Béla László 

 Honvédelem helyett.

  Amaddig nem lesz magyar kormány, nem lesz magyar honvédelem.

Fodor Gábor kijelentette: az SZDSZ sokáig egyedül képviselte annak az ügyét, hogy Magyarországon megszűnjék a sorkatonai szolgálat, s ennek érdekében 2000-ben több mint kétszázezer aláírást gyűjtött össze. A szabaddemokrata politikus kritikusan szólt arról, hogy az Orbán-kormány fenn akarta tartani a kényszersorozás rendszerét. Mint mondta: 2002-ben, az új kormány programjában már benne foglaltatik annak a terve, hogy a sorkatonai szolgálatról áttérjenek az önkéntes hivatásos haderő formára. E terv szerint 2006-ban fejeződne be az átalakulás, de kezdő lépésként az SZDSZ azt akarja, hogy 2005-ben már ne kelljen bevonulni. 

És elérték, keresztülvitték, mint 1920-ban. Akkor is ők tették. És megcsonkítottak bennünket. Most kiirtanának, mint 907-ben. Hát nem! Most sem!

És mi van honvédelem helyett? NATO, Irak, terrorelhárító kommandó, Inkal Securiti, izraeli berepülés, privatizáció,  Orbán Viktor, munkanélküliség, és kilakoltatás.

Béla László

 Példát vehetnénk a méhekről

   Néhány kedves érdeklődő, bizonyára felkapja a fejét a téma láttán, hisz megszokta, hogy ebben a blogban, általában társadalompolitikai, gazdasági, esetleg történelmi, történelemhamisítási kérdéseket boncolgatok.

  Hogy kerül a csizma az asztalra?

Sehogy. Ez esetben is társadalompolitikai kérdések felvetődése kapcsán foglalom össze saját gondolataimat. A méheknél, a túlélés legalkalmasabb társadalmát figyelték meg a kutatók. Ebben, a feladatmegosztás, éppen úgy jelen van, mint közöttünk emberek között, csak a miénkkel ellentétben, ez a társadalom jól működik. Az utódneveléstől, a dolgozók döntésétől függ, hogy egy-egy családban mikor „születik” királynő, mennyi katona, mennyi here, és mennyi dolgozó fejlődik. Minden kifejlődött egyed, a neki rendelt feladatra a legalkalmasabb, és soha sem pályázik egy sem közülük, nem neki rendelt feladat ellátására. Királynő, csak a leggondosabb és bőségesebb ellátásban részesülő petéből fejlődik. Kiemelten ellátottakból fejlődnek katonák, kevésbé kiemeltből a herék, és az egyszerűből a dolgozók. Ez, nagyjából nálunk is így működik, a baj gyökere nem itt van.

  Amikor a méhcsaládot idegenek támadják meg, hogy elhordják a tartalékaikat, a katonák a nagyobb csáprágóikkal, azonnal birokra kelnek a betolakodókkal.

Nálunk, a betolakodók, elkergették a bejárattól a katonákat, bekényszerítették őket a dolgozók közé, holott nem az felel meg az indíttatásuknak.

   Az egészséges méhcsaládnál, az ajtóban folyik a harc, mint nálunk rég, a magyar gyepűkön, amíg most, a betolakodók elözönlötték a kaptárt.

Ha a méhkatonák, birokkal el nem kergethetik a betolakodókat, akkor fullánkjukkal ölik meg, életük feláldozásával.

Amikor egy méh, a fullánkját beveti, feladta az életét, mert a fullánk, a fél bélésével együtt, beleszakad az ellenségbe. Ez az esemény viszont, félreérthetetlen feromon üzenetet közvetít a család minden tagjának, amire a dolgozók, akik kivétel nélkül fel vannak fegyverezve, (mint Svájc polgárai) egytől-egyig, nem is mérlegelve a következményeket, ölni kezdik a betolakodókat. Rengeteg áldozat van, de a család visszaveri a támadást, és átmentette magát a túlélésnek.

  Nálunk ez az egyértelmű jelzés, vagy még inkább, az erre való feltétlen reakció hiányzik, és itt a baj.

  Ha nálunk egy hazafi, a nemzet védelmében belemártja a fullánkját az ellenségbe, mint egy Budaházy, egy Dabasi, Gaudi, Molnár Oszkár, Morvai, Orosz, Szima, Vona, de tele írhatnám a lapot kiváló hazafiak neveivel, és egyben elnézést is kérek mindazoktól, akik neveit nem említettem, noha méltán lenne itt a helyük, a magyarok most, nem állnak úgy a haza mellé, és a kezdeményezők mellé,

ahogyan, a dolgozó méhek, a családjuk áldozatai mellé.

Igen!

Ezek az emberek áldozatok, a hazáért folytatott harcban, és mi, nem egy emberként támogatjuk őket. Eltűrjük, hogy bizonyíték, de legalább is ítélet nélkül évekig börtönben tartsák, vagy letartóztassák, vagy előállítsák őket, és nem mozdul meg az egész nemzet.

  Hagytuk, hogy pénzzel, átlátszó hazugságokkal, megfélemlítéssel megosszanak bennünket. Hagytuk megtörni a magyarságban az Isteni igazságosság nélkülözhetetlen érvényesülését, a magyar egység megdönthetetlen erejét.

Lehet, hogy többen többféleképpen képzeljük el a jövőt, de a pusztítás korszakának túlélése, a pusztítók visszaszorítása, az élet lehetőségének helyreállítása, minden magyarnak azonos, elsőrendű, és megkérdőjelezhetetlen érdeke. Ezért kell megteremteni a magyar egységet. Megteremteni még akkor is, ha nem mindenben értünk egyet egymással. Nem szabad elfogadni azt a váltig sulykolt hazugságot, hogy egy magyar, legveszedelmesebb ellensége, a másik magyar. Aki a magyar ellensége, az soh’sem volt magyar, ha annak mondja is magát. Állampolgár lehet, de valódi magyar soha, mert az nem lehet ellenség.

Ezt minden magyar tudja, és mégis megosztottak vagyunk. Véget kell vetnünk a megosztottságnak, és egységünkben erősek leszünk, ha nem az ellenség támogatásában mutatjuk meg. Ameddig félünk, remélünk, ha majd nem félünk, alkothatunk. Ha még sokáig félünk, már nem lesz mitől félnünk, vagy mit féltenünk.

 http://kuruc.info/r/34/80139/ (kuruc info)

Béla László

 FELHÍVÁS!

ELJÖTT AZ IDŐ AZ EGYSÉGES ÖSSZEFOGÁSRA!!!

„Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége, Otthon és Érdekvédők Magyarországi Szövetsége meghirdeti 2011. június 7. naptól kezdődően egy hónapon keresztül folyamatos demonstrációját! A demonstrációt 24 órában a Hősök Terén, háromnyelvű (magyar, angol, német) feliraton hirdetve, hogy a bankok a magyar családok kifosztói, több millió ember otthonának elárverezését kezdeményezik.

Addig folytatjuk a demonstrációt a madridi példa alapján, amíg a bankok az egyoldalú szerződésmódosítást nem szüntetik meg és az árfolyamváltozás miatti többletként beszedett összeggel nem számoltatják el a bankokat. Tiltakozunk a Magyarországon történő JOGTALAN, kilakoltatások ellen.

Együttműködésben, összefogással állunk a Rendvédelmi szakszervezetek mellé!

 Magyar Kormány által kezdeményezett „deviza hiteleseket” megsegítő előzetes civil szakmai egyeztetések során írásban is benyújtott megoldási javaslataink figyelmen kívül hagyásával, a Kormány az egész társadalmat érintő törvényi megoldásaikban a bankok mellé állt.

„Fehér Kéményseprők” Országos Társadalmi Szervezetek Szövetsége, az öt pontos javaslatból egyetlen egyet sem tud elfogadni, azok mind a bankok védelmében került kialakításra, ami az adósok további elszegényedését eredményezi. A probléma elodázását vonja maga után, több millió adós, embertelen módszerekkel történt kilakoltatásával. 

Véleményünk szerint NE a Magyar Állam vállaljon további anyagi terheket a deviza hitelesek megsegítésére, hanem a pénzügyi válság ideje alatt is tisztességtelenül extraprofitot szerzett, nyereségesen működő bankok adják vissza az összes ügyfélnek, a hazugságokkal, megszerzett, az aláírás napján szerződésben foglalt, THM feletti bevételeiket.

Teljes mértékben kimondható a bankok megtévesztő magatartása, valamint büntetőjogi felelősségük a „deviza alapú” kölcsönszerződések esetén.

A megkötött deviza alapú kölcsönszerződések tisztességtelenek, egyoldalúak, érvénytelenek, (semmisek). Kimondható, hogy a bankvezetők követtek el visszaélést, csalást a hitelezői magatartásukkal megtévesztették a hitelfelvevőket, mely nem csak polgári jogi következményekkel járnak, ha nem büntető jogi következményekkel is.

Melyhez az öt pont elfogadásával asszisztál a Kormány is.

Budapest, 2011. május 30.

Dabasi Tamás elnök

www.feherkemeny.com Email cím: info@feherkemeny.com; Telefon: 06-20/ 399-5821

Azt írják a Fehér Kéményseprők, hogy a bankok és a lakosság vitájában,

a kormány, a bankok mellé állt.

Én meg azt kérdezném, hány ember él ebben az országban, aki komolyan gondolta, hogy a kormány, egy pillanatra is, a bankokkal helyezkedik szembe?

Ez a kormány, soha sem lett volna kormány, ha az összes liberális szócső, nem egyfolytában mocskolja a kampányban a Jobbikot, ha nem keni rá a saját fasiszta szemléletét, ha a templomokban a jóindulatú nénikéknek nem azt prédikálják a papok, hogy a Fideszre kell szavazni, és a Likud, nem támogatja teljes mellszélességgel.

Jellegét tekintve egyrészt tömegmozgalmat, másrészt a hatalom gyakorlásának sajátos módját jelenti. Jellemző a vezérelv, a polgári demokrácia tagadása, ill. az etatizmus (az állam mindenek felett). A fasizmus kezdetektől szemben állt a szovjet típusú kommunista elképzelésekkel, gazdasági és társadalmi elképzeléseik szerkezetileg mégis nagyban fedik egymást. A fasizmus deklaráltan elutasítja a parlamentarizmust (kommunista megfelelője: élcsapat, KB), az államot helyezi központba (kommunista$megfelelője: Párt), és a gazdaságot korporációkba szervezve építi fel (kommunista megfelelője: államosítás, tervgazdálkodás)” ( Wikipédia)

Jellemző a Wikipédiára, hogy ezt a szócikket a közelmúltban kicserélte. Korábban egy kicsit másképpen definiálta. Ezzel az volt a baj, hogy az a definíció teljes egészében lefedte a „rendszerváltás” óta regnáló magyar,

És az állam megalakulása óta folytatott izraeli politikát.

Ha figyelünk, csak egy kicsit, lazán megállapíthatjuk, hogy az utóbbi tíz évben regnáltak a magyar történekem legfasisztább kormányai. Az hogy egy kormány kommunista, vagy kapitalista alapon fasiszta, semmit nem változtat az emberek elleni bűnein. Fasizmussal méltatlanul vádolt elődeiktől az különbözteti meg őket, hogy ezek, a magyargyűlöletükről hírhedté válva kerülnek majd be a magyar történelembe.

Sajnos, ezt a kormányt is a magyarok egy része választotta.

Régi magyar mondás szerint, „ ki milyen virágot szakít, olyat kell szagolnia”.

Ez a virág, sajnos büdös. Bizonyára a döglegyeket akarja összegyűjteni. Sorakoznak is mögötte rendesen.

Nem is lenne ezzel baj, ha csak annak lenne büdös, aki szakította, de ez mindenkinek büdös! Remélhetően nem kell sokáig szagolnunk, mert a világ, politikai, gazdasági, és ideológiai rohamos átrendeződése, nem sok jövőt jósol ennek a bagázsnak.  (magénvélemény)

Béla László

 Szemetek!

A „demokrácia” alapján álló, „nemzteti együttműködés” kormánya, megmutatta igazi arcát. Elindította pribékjeit.

Aki nem ért egyet a „nemzeti együttműködés” intézkedéseivel, ezt démonizálni kell. Ahol nagyon keresnek, ott találnak hibát. Nem szégyelli ez a kollaboráns banda, letartóztatni egy szakszervezet vezetőjét csak azért, mert ki mert állni a kormány ellen a tagjai érdekeinek védelméért. Tudjuk hogy működnek ezek a dolgok. Ahogy kábítószert csempésztek a nekik nem tetsző ember autójába, biztosan „találnak” valami kompromittáló iratot a TMRSZ. Iratai között is.

Hányinger!

Ja? Hogy sokan mást vártak az általuk támogatott kétharmadtól?  Finoman szólva, arcra hullottak, csak az a baj, hogy a nemzet nagyobb része is.

És még a Jobbikra mondják, hogy fasiszta, meg szélsőséges.

Az ország nem hülye, csak sok ember megtéveszthető, mert jóhiszemű.

Béla László

 Valódi veszély? Hisztéria?

   Mai, őszinteségéről nem híres, úgy is mondhatnám, hazugságoktól hemzsegő hazánkban, sokszor nehéz eldönteni, mit, hogyan is értékeljünk. Különösen nehéz ez, nekünk, magyaroknak, az utóbbi néhány évtizedben.

   Korábban egyszerű, mondhatnám sablonosan unalmas volt a világ. Ami a nyomtatott sajtóban, könyvekben napi hírként megjelent, az általában igaz volt. Amikor a tv. elindult az életünkben, apáink szerint, a hírműsorok valós eseményekről tájékoztattak. Dögunalom, ámbár kényelmes állapot volt. Valaki meghallgatta, megnézte a napi híreket, akkor úgy gondolhatta, hogy tájékozott a világ dolgai, eseményei felől.

    Ebben mára sokkal több izgalom, érdekesség van. Aki ma meghallgat, megnéz, egy tíz perces hírműsort, fél napig is gondolkodhat rajta, vajon miről tájékoztatták, mi abból a valós és mivel verték át. Nem, mintha más gondja nem lenne, de miért ne legyen egy-kettővel több.

   Napok óta jönnek a hírek, hogy Németországban, számos halálesetet okozott, egy most felbukkant, eddig ismeretlen, új kolibaktérium. Akár a rémfilmekben, amelyekben a rémület az egyetlen cél, értelem és mondanivaló, ez is kiirthatatlan végzetes kórokozó. Ez emberek, lassan nem mernek zöldséget venni, kész hisztéria ütötte fel a fejét a konyhákban. Teljesen meglepődtem, amikor egy ismerősöm jött Németországból. Kérdem tőle, hogy is áll ott a helyzet ezzel a járvánnyal. Milyen járvánnyal, nézett rám kikerekedett szemmel.

 Ez a vérhas jellegű. –mondom én.

Tőled hallom először –mondja ő.

Én meg az óta töröm a fejemet, qi prod est, kinek állhat érdekében.

Tudom, hogy ötszáz millió alá akarják csökkenteni az emberiség létszámát.

Ezt kőbe vésték az amerikai Stonehenge-be. Tudom, hogy mindenkiről mindent tudni akarnak, ezért mindenkibe kutyacsipet, vagy marha fülszámot szeretnének tenni. Na de így?

   Elhíresztelni a médiában, hogy halálos veszély fenyeget, miközben semmi nem igaz? Vagy igaz, de a legérintettebbeket, a német népet, nem is tájékoztatják? Csak kérdések vannak, válaszok nincsenek.

     Ehet, hogy arra számítanak, hogy a kifosztott magyarok utolsó kis pénzeiket feldobva, sűrű tömött sorokban fognak állni a hatalom csipjéért, ami majd megvédi?

  Először is, nem védi meg semmitől, viszont kiszolgáltatná minden oldalról, akár a mobiltelefon, vagy a nyomjelzős karperec. Mindössze annyi a különbség, a mobilt le lehet tenni, a karperecet le lehet vágni, de a csipet sem letenni, sem levágni nem lehet.

  Másodszor, mit képzel magáról, meg a virtuális hatalmáról az a néhány millió ember, aki a gazemberség húrját tartja a kezében? Mit képzel, meddig nem szakad el a húr, amivel hétmilliárd embert akar bekeríteni, és kettévágni.

  Ez a húr, már nagyon nyúlik. Már elérte a rugalmassági határát, rövidesen elpattan. Akkor, a benne felhalmozott hatalmas energia, ahogyan azt tapasztalatból tudjuk, azokra fog visszacsapni, akik ma húzzák. Őket fogja kettévágni.

Kell ez a világnak?

Kell ez nekik?

Béla László

 Érdekes összefüggések

  Napjaink viharos körülményei között, elég nehéz tájékozódni. Ebben a tájékozódásban sokat segíthet a biblia, de sokan nem is ismerik, vagy éppen legyintenek rá.

  Nem érdemes.

Olyan információkhoz juthatunk általa, melyek meghatározhatják számunkra a követendő magatartást, a helyes irányt a bajok elkerülésére, vagy módunk van kiválasztani két rossz közül, a kisebbik rosszat.

Ebben teljesen elvonatkoztathatunk a vallásoktól, és világnézetektől, a bibliát egyszerűen adatközlő gyűjteménynek tekinthetjük. Ha ezzel a céllal forgatjuk a bibliát, fontos, hogy a Károli féle szöveget olvassuk. Ezt még nem érintették a modern kánonjog változtatásai, céltudatos átértelmezései, tartalmi csonkításai.

6,8 És látám, és ímé egy sárgaszínű ló; és a ki rajta üle, annak a neve halál, és a pokol követi vala azt; és adaték azoknak hatalom a földnek negyedrészén, hogy öljenek fegyverrel [3 Móz. 26,22.25.26.] és éhséggel és halállal és a földnek fenevadai által.

6,9 És mikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, [rész 20,4.] a kik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, [rész 1,9.19,10.20,4.] a melyet kaptak.

6,10 És kiáltának nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem [Luk. 18,7.] állasz bosszút a mi vérünkért azokon, a kik a földön laknak?

Bizony sokan meghaltak már, a gonoszság elleni harcban, vagy a gonoszság munkálkodásának eredményeként. Érdemes tudni, hogy ők semmit nem vesztettek, mert embert, totálisan és véglegesen emberi tevékenység, el nem pusztíthat. A meghalt, és újraélesztett emberek elbeszéléseiből tudjuk, hogy az anyagi, biológiai halál, az ember entitásának elvesztését, megszűnését egyáltalán nem jelenti.

9,4 És megmondaték nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldelőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, a kiknek homlokukon nincsen az Istennek [rész 7,3. Ezék. 9,4.] pecséte.

9,5 És adaték azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig; és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert.

9,6 Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt; és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük.

9,7 A sáskáknak formája pedig hasonló vala a viadalhoz felkészített lovakhoz; és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák valának, és az orczáik olyanok valának, mint az emberek orczái.

9,8 És olyan hajuk vala, mint az asszonyok haja; és fogaik olyanok valának, mint az oroszlánoknak.

Itt érdemes megemlítenem, hogy a Föld, életében, általunk földön kívüli civilizációknak tartott, egyébként az univerzumban nagy számban előforduló entitások is jelentős szerepet játszanak. Ezek egyik csoportját említi a biblia „sáskák” megnevezésen. A Földön, emberi gonoszság nem létezik. Az ember, alaptermészetéből adódóan jó, és jóra törekvő.

Ami gonoszságot emberi cselekedetként tapasztalhatunk, azt, emberek, ennek, az idegen entitásnak a kényszeres hatására hajtják végre.

A gonoszságot, sokszor nem is emberek viszik véghez. Ezek az idegen entitások, teremtő akarattal rendelkeznek, tehát nem feltétlenül kell, élő ember testében cselekedniük. Képesek a maguk számára létrehozni, az emberekéhez tökéletesen hasonlító testeket, melyben ember módjára cselekedhetnek.

Rövidesen, komoly változások várhatók. Az ártó, és segítő földönkívüliek között folytatott harc, tárgyalásokat is tartalmaz. Ezek, háromoldalú megbeszélések.

Az idegen entitások képviselői mellett, Földi, emberi vezetők is tárgyalnak, amit a lakosság előtt, szigorú titokként kezelnek. A gonoszság, folyamatosan ígéri, hogy felhagy a bajkeveréssel, de ezt az ígéretét folyamatosan megszegi. A jó oldal, aki segítené az emberiség normális életét, mostanra megelégelte a hazugságokat, és mivel az emberiség számára követendő út, szigorúan emberi döntés, nyílt lapokkal hajlandó tovább játszani. Ez azt jelenti, hogy az emberi vezetőknek, az egész emberiség számára nyilvánvalóvá kell tennie, ezt a hármas felállást. Fel kell fedni, ezeket a titkokat, hogy az emberiség, és az egyes ember is, eldönthesse szabad akaratából, melyik oldalra áll.

  A gonosz, most sem hazudtolja meg önmagát. Noha be fogja jelenteni, mert ezt csak ember teheti meg, a földön kívüli kapcsolatok létét, de nem beszél a hármas összetételről. Önmagáról beszél, mint egyetlen entitásról. Elhinti az emberek között, hogy ő maga a teremtő. Ennek igazolására, teremtő akaratát felhasználva, számos megmagyarázhatatlan, az emberek számára csoda számba menő jelenséget generál. Sok ember elhiszi majd az állításait, és támogatólag csatlakozik hozzá. Saját életének megkönnyítése érdekében elfogadja a csipet, a gonosz bélyegét.

12,12 Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj [Zsolt. 96,11. Ésa. 49,13. rész 8,13.9,2-12.11,14.] a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van.

Az emberi gonoszságban, most éppen ezt látjuk. Nagyon sürgős az embereket kifosztani, megbüntetni, öngyilkosságba kergetni, háborúkkal pusztítani.

13,10 Ha valaki fogságba visz mást, ő is fogságba megy; ha valaki fegyverrel öl, [Mát. 26,52.] fegyverrel kell annak megöletni. Itt van a szentek békességes tűrése[rész 14,12.] és hite.

Sok embert visznek fogságba, és sokat ölnek meg fegyverrel, de ez nem marad figyelem nélkül.

13,14 És elhiteti [rész 19,20.] a földnek lakosait a jelekkel, a melyek adatának néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, a ki fegyverrel megsebesíttetett vala, [vers 3.] de megelevenedett.

13,15 És adaték néki, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt mívelje, hogy mindazok, a kik nem imádják a fenevad [rész 19,20.] képét, megölessenek,

13,16 Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezökre vagy a homlokukra[rész 19,20.] bélyeget tegyenek;

13,17 És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak a kin a fenevad [rész 14,9.11.] bélyege van, vagy neve, vagy nevének [vers 18.] száma.

13,18 Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.

És ez, mostanában realizálódik bankkártyák, sok helyen már csipek formájában.

14,8 És más angyal követé azt, mondván: Leomlott, leomlott [Ésa. 21,9. Jer. 51,8.] Babilon, [rész 16,19.17,5.18,2.] a nagy város! mert az ő paráznaságának haragborából [rész 17,2.] adott inni minden pogány népnek.

( a meleg büszkeség!)

14,9 És harmadik angyal is követé azokat, mondván nagy szóval: Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és [rész 13,16.] bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére,

14,10 Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;

14,11 És az ő kínlódásuknak füstje [rész 18,18.19,3.] felmegy örökkön örökké; és nem lesz nyugalmuk éjjel és nappal, a kik imádják a fenevadat és annak képét, és ha valaki az ő nevének [rész 13,16.] bélyegét felveszi.

14,12 Itt van a [rész 13,10.] szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!

A pénz nem Isten, aki imádja, és csak annak él, hatalmasat hibázik.

14,13 És hallék az égből szózatot, a mely ezt mondja vala nékem: Írd meg: Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert [rész 21,3.4.] megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik [rész 22,12. 2 Thess. 1,6-10.] követik őket.

És szó sincsen emberek által adható bűnbocsánatról. Hibáinkért nem büntetnek, de örökké felelősek vagyunk értük.

16,2 Elméne azért az első, és kitölté az ő poharát a földre; és támada gonosz és ártalmas fekély [2 Móz. 9,10.11.] azokon az embereken, a kiken vala a fenevad bélyege, és a kik imádják vala annak képét. [rész 13,14.16.17.]

Itt érdemes arra kitérni, egyebek között hol az összefüggés a biblia állításai, és az anyagban valóságos földi helyzet között.

   Örömmel adta hírül a tudomány, hogy ím elkészült, a csodálatos új azonosító eszköz, amiről korábban már írtam. Ez az a csip, ami személyazonosító, bankkártya, és diagnosztikai műszer, egyben. Működését egy litium akkumlátor biztosítja. Ez az akkumlátor, a hőmérsékletváltozásoktól töltődik fel. Az egész egység rizsszemnyi nagyságú, egy tűszúrással beültethető a bőr alá. Környezetétől egy hártya választja el, mint valami lágy tojáshéj. Legcélszerűbb, a hőmérséklet változás okán, a jobb kézfejbe, vagy a homlok bőre alá ültetni.

  A szerkezet attól hamisíthatatlan, hogy lehetetlen nyomtalanul eltávolítani. Az, a szikével ejtett metszés a bőrön, amin át eltávolítható lenne, óhatatlanul megsérti, vagy elkerüli a csipet. Ha a hártya megsérül, kiszabadul a lítium, és bediffundálva az emberi szövetekbe, soha be nem gyógyítható fekélyt hoz létre.

Ez a mai tudomány, és technika állása ebben a kérdésben.

Végezetül, azt kell mondanom, mindazoknak, akikben szeretet, és a béke iránti vágy lakik, hogy nagyon meg kell erősítenünk magunkat, mert az igazi szivatás, bár ha rövid is lesz, még csak ez után következik.

Béla László

 A gyanús baktériumok

   Tudjuk, hogy amióta a biokémia, mikrobiológia, genetika behatolt ez élet apróbb rejtelmeibe, sok mindent meg tud oldani. Azt is tudjuk, hogy amikor a kémia képessé vált mérges gázok előállítására, a gonoszság, azonnal fegyvert, harci gázt gyártatott, hogy gyanútlan emberek ezreit gyilkolja meg vele.

Az sem számított, hogy az áldozatok, milyen kínok között veszítik életüket.

Amikor az atomfizika eljutott a maghasadásos láncreakció felismeréséig, a gonosz, azonnal atombombát készített, és fel is használta. Felhasználta azért, hogy úrrá lehessen az emberi kitartás, és hősiesség felett, hogy gombnyomásra semmisítsen meg, akár százezreket, akik elszántságukkal és hősiességükkel feltartóztatni képesek.

Újkori történelmünk során megtapasztalhattuk, hogy a gonosz, bármilyen eszközzel élve, el akarja nyelni a világot. Azt is tudjuk, hogy világuralmi törekvéseinek, megkérdőjelezhetetlen elnyomásának érdekében, minden élő emberről mindent tudni akar. Mindenkiről adatokat gyűjt, előbb törvénytelenül, majd valami hamis indokkal, törvénybe iktatja a korábbi törvénytelenséget.

Ez az indok lehet a terrorizmus, az elláthatóság megszervezésének hazug eszköze, a pénzforgalom megkönnyítésének hazugsága, az egészség helyreállításához, megőrzéséhez szükséges diagnosztika hazugsága.

Mindegy milyen okból, vagy céllal, lényeg, hogy a teljes és totális ellenőrzés megvalósulhasson. Ennek a korlátlan adatgyűjtésnek a legkikerülhetetlenebb módja, a testbe ültetett mikrocsip. Ez, az emberekben is, mint a háziállatokban, az élőlény minden adatát tartalmazza. Megfelelő központ számára folyamatos tájékoztatást ad, hordozójának mozgásáról, egészségi állapotáról, söt, a központtól érkező megfelelő parancsra, a hordozó testben, képes néhány másodperc alatt, az élettel összeegyeztethetetlen változást előidézni. Röviden, egy adott központból, a csipel ellátott élőlények, egyszerre, vagy egyenként megölhetők.

  Az emberi identitás, alapból tiltakozik az ilyen megbélyegzés, és kiszolgáltatottság ellen. Az a hatalom, az a gonosz uralkodni vágyás, aki ezt az utat kövezi és járja, az emberiségnek mindössze egy százaléka, vagy még ennél is kevesebb. Ez a kevés tűzte ki célul, hogy elpusztítja a ma élő emberek 90-95 százalékát, és kivédhetetlen ellenőrzése alá vonja, a megmaradókat. Ezt a szándékát természetesen nem hirdeti. Hogy a szándék létezik, és nem kitaláció, annak egyik legékesebb bizonyítéka a talmud, a zsidó rabbik vallási tanait tartalmazó könyv. Ennek van egy olyan kitétele is, miszerint nem szabad gojnak

(nem zsidónak) megmutatni, mert ha a gojok megtudnák, mi áll benne, minden zsidót megölnének. Ez nem igaz. Már sokan tudják, a zsidóság mégsem fogy, hanem gyarapodik.

    Térjünk vissza a baktériumokhoz.

A modern laboratóriumokban, génsebészettel kialakíthatók olyan vírusok, vagy baktériumok, amik a természetben nem fordulnak elő, tulajdonságaik az alkotó szándékától függenek. Így lehet fluoreszkáló szentjánosbogár-egeret, vagy elpusztíthatatlan életveszélyes kórokozót előállítani.

  Nem zárható ki, hogy az ismeretlen forrásból az emberiségre törő új kóli faj, kitenyésztett, génmódosított változat. Azért jött létre, hogy kivédhetetlen pusztításával megfélemlítse az embereket, hogy azok egy hazugság kíséretében elfogadják az identitásukat földbe döngölő csipet.

   A teljes elterjesztés a háttérhatalom számára életkérdés, ha nem sikerül a csipek beültetését hiánytalanul elvégezni, (márpedig nem fog sikerülni)

Akkor a háttérhatalom uralma az emberiség fölött, nem jöhet létre.

Ezt a csipet, a biblia, a gonosz bélyegeként azonosítja. Elfogadható, vagy elutasítható, de aki elfogadja, arról, a teremtő Isten lemond, és átengedi a gonosz zsákmányának. Ezért nincs olyan kényszer, aminek engedve, érdemes elfogadni ezt a bélyeget. Akit megölnek ezért, annak csak a teste hal meg. Aki a halál elől menekülve, elfogadja a csipet, annak a lelke is meghal, és ez a gonosz célja.

Isten eldöntötte, hogy megszabadítja a Földet a gonosztól, ezért a közeljövő nagy változásai után, gonosz lélek a Földön testet nem ölthet. Akit a gonoszság elpecsételt magának, az több lehetőséget a földön nem kap, tehát érdemesebb meghalni, és újjászületni, mint végérvényesen elpusztíttatni, néhány év haladékért.

Béla László

 Végre valami jó

   Legutóbb azon tudtam örvendezni, hogy újra indulni látszik a hazai cukoripar.

Ezzel a cukorrépa termelés is. Stabilizálódik az ellátás, egyetlen cukorgyárral is nagyobb részt kap a belső forrás, az ellátásban. Ha ész nélkül emelik a cukor árát, mint legutóbb, akkor annak, legalább egy része magyar emberek kezébe kerül. Azt is remélni lehet, hogy ez nem egyedi jelenség, és az új cukorgyár pozitív működése, másokat is hasonló lépésekre indít. Ez elejét veheti, a piaci hisztériakeltésnek, és nem lehet majd egy hét alatt duplájára emelni a cukor árát.

A multik zsarolását is kivédheti, mert bármelyik gyár nyithat raktár-áruházat, ahol a multiktól függetlenül, piaci áron, vagy akár önköltség+haszon áron eladhatja a termékét. Ha netán, a multik, gazdasági erőfölényükkel olyan felvásárlási árat ajánlanak, hogy a gyárnak, ne legyen gazdaságos a lakosság felé forgalmazni, az sem rossz, mert ez a gazdasági erő, gyorsan növeli a gyárak termelékenységét, és emeli a dolgozók fizetését. (normális esetben)

  Most, hasonló kezdeményezést látok kibontakozni a baromfi ágazatban is.

Remélem, nem lesz Bajnai-féle csőd, hiszen a tulajdonosok, maguk a termelők lesznek, és ez az egyetlen garancia, a globális gazemberség kivédésére.

  Remélhetjük, hogy a magyar állam az egyenlő feltételek szellemében, legalább annyira fogja támogatni ezeket a kezdeményezéseket, mint annak idején a multikat. Lesz adómentesség, járulékkedvezmény, meg minden, ami adható.

Ilyen intézkedésekkel lehet az országot talpra állítani, mert sok dolgozó kevés befizetése több, mint kevés dolgozó, magas befizetése.

Tovább a lenini úton! Mondták Rákosiék, amikor a háború után, újra kellett építeni hazánkat a letarolást követően, és minden magyar támogatta, akár egyetértett az ideológiával, akár nem, mert mindenki tudta, a hazáját építi. A globalista pusztítás nagyobb csapás volt az országnak, mint a háborús károk, de ebből is talpra lehet állni, ha a nemzet akarja, és a kormány el nem gáncsolja.

Ma, az ilyen változásokra azt mondhatjuk büszkén, tovább a magyar úton, és minden jó érzésű magyar, minden erejével támogatni fogja a fejlődést.

Béla László

 A szándék a fő

Az eredmény másodlagos, de károkozásra tökéletesen megfelel.

  A zöld-liberális természetellenes pusztítók, túllőttek a célon. Eddig a szerényebb képességűekkel még el tudták hitetni, hogy hasznos tagjai az alkotó közösségnek, egy országnak, egy nemzetnek. Legutóbbi opuszuk azonban, már minden emberi szinten értelmezhető, és feltehetően mindenhol ki is veri a biztosítékot. Legfőbb ideje, mert ezeknek a pusztítóknak, mint sok más belső ellenségünknek is, mi szolgáltatjuk az energiát. Ha kimegy a biztosítékuk talán működésképtelenek lesznek, és nem kell elszenvedni a kártételeiket. Amúgy is igen sötét dolog egy ember?től, ha azt a közösséget károsítja, amelyik őt magát eltartani hajlandó.

   De térjek a tárgyra. Hogyan lehet „zöldként” kárt okozni?, hiszen mindig a természetet védelmezik, és azokat a tevékenységeket gáncsolják, melyek a természetnek kárt okoznának. Ha ez nem csak álca lenne a pusztításhoz, igazán jó lenne, de a pusztítók őket is felhasználják, mint bárkit.

Kárt okozni nekik a legkönnyebben, és a legnagyobbat lehet, méghozzá úgy, hogy a jó szándék látszatát is megőrizzék. Talán néhány példán át könnyebb megérteni, hogyan.

   Tevékenységüket, nem a környezet védelme, de a lehetőségek megakadályozása vezeti, határozza meg. első tapasztalható milliárdos kártételük Magyarországon, a félkész nagymarosi erőmű befejezésének megakadályozása, a már megépült létesítmények elbontása.

Azt ne higgyük, hogy ez az erőmű, valami hirtelen jött kommunista ötlet volt.

Létesítése az 1930-as években került szóba előszőr. 1950-ben, már tervek készültek a megvalósításhoz. 56-ban komoly elhatározás született, amit 63-ban, 74-ben, 83-ban nemzetközi szerződésekben rögzítettek. Ezek alapján megkezdődött a tényleges építés. No, akkor jöttek a „zöldek” a fúróval. 84-ben megalakítottak, egy látszólag jó szándékú, „Dunakör” nevű szervezetet.

Sok, egyébként valóban jó szándékú embert tudtak megtéveszteni, akiknek a segítségével, a tervek megvalósulását meg tudták akadályozni. Érveik nagyon átlátszóan valótlanok voltak. Természeti katasztrófát vizionáltak, hatalmas mennyiségű folyamatos iszapeltávolítás költségeivel riogatták az embereket.

Ahelyett, hogy számháborúba kezdenék, egyetlen kérdésen át cáfolom minden érvüket. Nincs olyan tájékozatlan ember, aki még nem hallott volna olyanról, hogy egy geológiai változás, földrengés, egy hegy összeomlását kiváltva, elzárt egy folyóvölgyet. Ilyet rendszeresen produkál a természet, mégsem követi ökológiai katasztrófa. Honnan tudta volna meg a Duna, ha csak ők, meg nem súgják neki, hogy most éppen nem hegyomlás, hanem emberi beavatkozás zárta el az útját. Honnan tudta volna, hogy másként kell viselkednie, hogy gigászi ökológiai katasztrófát kell okoznia.

Persze, hogy a Duna nem tud semmit. Olyan, mint más folyó, teszi a dolgát, folyik. Hogy közben termel energiát, vagy sem, neki teljesen mindegy.

Nem mindegy viszont Magyarországnak, és ezt a zöldek pontosan tudták.

Szegényebbek lettünk egy nagy mennyiségű ingyen energiával, energiatermelésünkkel szennyeznünk kell a környezetet, és nem csökkent a függőségünk, a globalista kézben lévő fosszilis energiahordozóktól. Ez volt a cél, nem a természet védelme. Mi meg bekajáltuk, és még nem csapta el a hasunkat.  Eltűrtük, hogy a mi területünkön is betiltsák a kullancsirtást.

Következmény: elszaporodtak a kártevők, veszélyeztetik az embereket, és az állatállományt, terjesztik a kórjaikat, nő az áldozatokkal, az ellátásra szorulók száma, talán páran bele is halnak az agyhártyagyulladásba, de ami a fő, ezért, jól reklámozhatók, és eladhatók, a kullancs ellen védő, fillérekből előállítható kenceficék. Itt meg ez volt a cél. A pusztítás és a haszonszerzés.

  Amit ma reggel hallottam, az viszont már túlmegy minden határon.

Valami észlényen, kitört a sárga irigység. Szúrja a szemét, hogy magyar földön, magyar gazdák, magyar paprikát termelnek fóliában, magyar termálvízfűtéssel.

Ez a lehetőség, gazdaságossá teszi ezt az ágazatot. Ezt a zöldek nem szenvedhetik, kivált, ha magyar kézben van. Kitalálták, hogy a földből előtörő termálvizet vissza kell szivattyúzni a földbe. Baromság!

 A kollaboráns kormány azért, még elrendelheti.

Következmény: a termelés gazdaságtalanná válna, megszűnne. Emberek veszítenék el munkájukat, eltűnne a piacról a magyar paprika, hogy drága dizellel, jő messziről lehessen paprikát hozni az országba. Ez a tervezett pusztítás.

Ennél csak egy fokkal nagyobb ökörség kitalálni, hogy a Gellért, a Palatinusz, a Rudas, vagy a Széchenyi elhasznált vizét is sajtoljuk vissza. Az sem baj, ha a vízilovak már belerondítottak az állatkertben. Attól még kitalálhatják.

  Van egy nagy ötletem a liberális zöldeknek. El kell rendelni, hogy a szélerőművekre, ventillátort kell szerelni, hogy a fékezett szelet ismét felgyorsítsák. Igaz, ezt csak a libsi kézben lévőknél szabad elrendelni, mert másként, még ezen a címen is tudnak rólunk pénzt lehúzni ezek az élősködők.

Jobb lenne, ha ötleteikkel a saját földjükön operálnának. A saját fajtájuk basebal ütővel díjazná őket. Csak mi vagyunk ilyen szédülten, vagy szédítően toleránsak. Remélem, nem sokáig.

Béla László

 A harc, csak ez után kezdődik

Most, a felvonulás tart, de lassan a végéhez közeledik.

   Noha, a bibliát emberek írták, mégis csak, valami felsőbb, ember feletti tudás történelmi előrejelzéseként. Igaz, az idők folyamán számos változata vált ismertté, bizonyos részek, mint „nem kanonizáltak” kimaradtak belőle. Más részei a „helyesebb fordítás” címén egy két szó cseréjével teljesen átértelmeződtek, mégis maradt benne, egy Isteni gerinc. Ha valaki figyelmesen olvassa, bár rengeteg esemény burkolózik, a követhetetlen  időmeghatározások, és a szimbolika ködébe, mégis beazonosíthatók események, amelyek valóban, az ott leírtak szerint történtek. Az eddig leírt történeti előrejelzéseknek, ma a végidőit éljük. Ha megnézzük a jelenések könyvét, annak az egyik legrégibb magyar fordítású szövegét, érdekes utalásokat találunk benne.

„2,2 Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket;

2,3 És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál és nem fáradtál el.

2,4 De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.”

Ez a rövid kiragadott részlet pl. a magyarság utolsó ezer esztendejére igencsak jellemző dolgokat tartalmaz. A magyarság, ősi kultúrájából származó, napközpontú egy Istenhívő hitét, erőszakkal megváltoztatták egy modernebb, keresztény vallásra, tehát megkísértettük „azokat a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok,” Mai helyzetünkből eléggé nyilvánvaló, hogy hazugnak találtuk őket. Sajnos, valóban elhagytuk Isten iránt érzett első szeretetünket, vele az erkölcsünk egy részét. Az ember világában adható „bünbocsánat” okán, a bűnök lehetséges elkerülésének egy részét, (majd meggyónjuk) és az egymás iránti szeretetünknek egy részét.

Kemény ezer évet kaptunk érte, de hála Istennek, letelni látszik.

Most a felvonulás van folyamatban. És jönnek. Önként, és erőszakosan.

Most nem leborulni, hanem pusztítani. Pusztítani erkölcsöt, embert és vagyont.

Leborulni, a győzelmünk után fognak.

„3,9 Ímé én adok a Sátán zsinagógájából, azok közül, a kik [rész 2,9.] zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak; ímé azt mívelem, hogy azok eljőjjenek és leboruljanak a te lábaid előtt, és megtudják, hogy én szerettelek téged.”

És ez is valósnak tűnik. Hol lenne már magyarság, Isten, támogató szeretete nélkül? Van e még egy nép a világban, aki annyit szenvedett, mint éppen a magyarok? Tűrte e még egy nép, az emberektől, érdemtelenül rá mért szenvedéseket oly türelemmel, mint épp a magyarok? Van e még egy nép a világban, akinek ősi nyelve, földrajzi helynevei, a világ minden részén, évszázadok óta megtalálhatók? Nem az interneten terjedtek, nem a gyarmatosító hadak hurcolták be, ott voltak, vannak és lesznek. Miként járta volna be a világot a magyar kultúra, ha soha sem létezett volna, ahogyan ma oktatott történelmünk állítja? Hazugság az egész, és csak a magyarok gyalázásáról szól? Vajon miért olyan fontos, a magyarokat gyalázni, hogy még hazudni is érdemes érte?

Ezeket a kérdéseket, senki nem válaszolja meg. Azt hiszem Isten és a események fognak rá választ adni, mert emberek nem mernek.

Ma inkább merik terjeszteni, és támogatni a romlást. Tudjuk, ki támogatja?

Jól tudjuk.

„3,15 Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév.

3,16 Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból.

3,17 Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:

3,18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér [rész 7,13.] ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.

De nem látnak! Sem ők, sem a támogatóik. Inkább nem akarnak látni. Segítséget sem kérnek, csak vakon rohannak, hatalmas ricsajjal hirdetik hibájukat, és büszkék rá, hogy merik, és fogják majd a fejüket, amikor falnak szaladnak.

És hogy miért nem akar senki választ adni a kérdéseinkre? Talán ezért:

„6,2 És látám, és ímé egy fehér ló, [rész 19,11.] és a rajta ülőnél íjj vala; és adaték néki korona; és kijöve győzve, és hogy győzzön”

Elöre eldöntetett ennek a végső harcnak a kimenetele? Sok rendhagyó dolog között ez sem lenne szokatlan.

Nemrégiben láttam Pap Gábor művészettörténész-kutató filmjét. https://www.youtube.com/watch?v=klGrvYfTVq8

Megdöbbentő, és eddig nem túlzottan publikált dolgokról beszél. Akinek van ideje, és kíváncsi rá, hogy a magyarság mocskolásáért, a hatalom megszerzéséért, kinek, mekkorát érdemes hazudni, ajánlom figyelmébe.

Szemben minden hazugsággal, gőggel, és pusztítással, az igazság él, létezik, és Isten, érvényre fogja juttatni. Nem én fedeztem fel a csőben a lyukat, és nem is pályázom ilyen babérokra. Nálam sokkal korábban, nagy emberek, régóta hirdetik, de máig süket fülekre talál.

„És annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán.”

Ehhez nehéz bármit hozzá tenni. Legfőbb, a tanulságát lehet levonni. Semmi okunk az elkeseredésre, a csüggedésre. Okunk, csak kitartásra van. Amit tudunk, a miénk, amit elvettek, újat alkotunk helyette, és győzni fogunk, mert győznünk rendeltetett. Helyre állítjuk az országot, annak erkölcsét, becsületét és területét. Nem erőszakkal, szeretettel. Aki annyira jönni akar, hagy jöjjön. Itt kell úrrá lennünk a gonoszság felett, és ha nincs itt az ellenfél, hogyan is tehetnénk.

Béla László

 A római típusú Európai Unió

  Amikor Magyarországot, akkori népellenes kormánya, bedumálta, és be is lökdöste az EU.-ba, azzal etették ezt a jámbor népet, hogy ezzel eljön a szocialista elnyomás után, végre a várva várt kapitalista eldorádó. Mindenki tisztességes munkáért, tisztességes bárt kap majd. Életszínvoalunk eléri, talán meg is haladja az elérhetetlenként, példaként elénk állított nyugati szintet.

   Túl nagyot nem hazudtak. A kapitalizmus berontott, addig védelem alatt álló hazánkba. Legázolta iparunkat, mezőgazdaságunkat, voltaképpen, minden munkahelyünket. Megnőttek az állami vízfejek. Gomba módra szaporodtak az állami hivatalok, akik a szintén gomba módra szaporodó tilalmak végrehajtását, a tilalmak áthágóinak megbüntetését kapták feladatul. Röviden, megjelent a Fasces, a római hatalom vesszőnyalábja, amivel tetőtől talpig, a legkisebbtől a legnagyobbig, végigverték a nemzetet. Persze, ez a hatalom nem fasiszta, csak olyannak látszik. Fasiszta az, akire ők mondják, mondjuk, aki kivédeni akarja a vesszőcsapásokat. Frappánsan fogalmazza ezt meg a magyar közmondás: más szemében a szálkát, magáéban a gerendát sem látó emberről.

   Kudarcra ítélt próbálkozás, ami a nemzetek ellenállásán fog megdőlni. A történelem során, volt már hasonló, római birodalom néven. Felszámolta a történelem. Provinciális, erőszakuralmi rendszere, a nemzetek felszámolásának, az emberek összekeverésének szándéka, szinte minden entitást sértett. Olyan méretű belső ellenállást ébresztett, ami alapjaiban rengette meg, és tette katonailag fenntarthatatlanná a birodalmat, mígnem a történelem kerékbe törte, az agresszivitásáról elhíresült hatalmat.

    Vele szemben alakult, a hun-magyar dizájn.

A Hun birodalom, homlokegyenest más alapokon épült és állt. Benne a római birodalomnál nagyobb számú nemzetiség élte az életét. Háborítatlanul őrizhette szokásjogát, vallását szervezettségét, a hun gyepű, és az íjfeszítő hunok, mindössze, a kószáló fosztogató csapatok támadásaitól védelmezték meg. Senkit nem kényszerítettek lakóhelyének elhagyására, nem lehetetlenítették el a helyben való életét. Ezért kötöttek sorra szövetséget Attilával a különböző uralkodók, és nőt mindig nagyobbra a hun birodalom. A „tagállamok” lakossága szerette a birodalmi haderőt, mert mindig védelmezte, soha sem fosztogatta. Szükség (pl. római légiók támadása) esetén, önként, és örömmel csatlakoztak Attila hadaihoz, hiszen saját nemzetüket, nyugalmukat, identitásukat védelmezték.

  Röviden megfogalmazva, ennek a kérdésnek a kulcsa abban áll, hogy egy adott területen, nemzetben, országban működő állam, szolgálja, vagy fosztogatja, az őt fenntartó embereket. Itt volt a fő ellentét a római és a hun birodalom között.

A lakosság, és a hatalom viszonya, több mint meghatározó. Ahol az állam elhiteti a polgáraival, hogy szolgálja őket, közben kíméletlenül fosztogatja, elnyomja, sanyargatja, kiszolgáltatja, ott a lakosság, az államnak veszedelmes ellenségévé válik. A nép, nem elemez. Ha egy kormány, aki meghatározza az állam viselkedését, tisztességtelen, akkor a nép, az államot tartja tisztességtelennek. Első lépésben a nép, választások útján, megpróbálja a kormányt lecserélni. Ez látható Orbán, vagy Obama győzelmében. Ha a választásokat követően rádöbben, hogy becsapták, akkor az államot, a rendszert akarja elsöpörni. Ezt az áruló kormányok is tudják, és ezért igyekeznek megőrizni az elfogadottságukat. Ebben, fontos szerepet játszik, milyen szinten élnek az emberek. Amerikában, viszonylag könnyű megőrizni a megalapozatlan rajongást, ahol megszállott tömegek őrjöngve tapsolnak az elnöknek, teljesen függetlenül attól, hogy mit tesz. Ennek sajátos okai vannak. Egyik, hogy az amerikai elnök, négy éven át, megkérdőjelezhetetlen diktátor. Az alacsonyabb szinten gondolkodó embereknek, elegendő az a „megtiszteltetés”, hogy láthatják az elnököt, a hatalom szimbólumát, és máris extázisba esnek.

  A másik sajátos körülmény, hogy az amerikai gazdaság, arra van berendezve, hogy a világ nagy részére kiterjesztett pénzügyi provinciáiról, hatalmas mennyiségű gazdasági erőt szív el, amiből sokkal többet engedhet át a saját népének, mint a kisebb európai államok tőkés fosztogatói. Így sokkal kisebb mértékben kell az életszínvonalat leszorítani, mint Európában. Igaz, az elhíresült amerikai szabadság már nyomokban is alig fedezhető fel, de ennek korlátozását, előbb kommunizmussal, ma terrorizmussal való, hamis fenyegetéssel, el lehet fogadtatni az emberekkel. Ennek ellenére, Amerikában is van, egy Nemzeti Gárda, amit arra tartanak válogatott gyilkoló gépekből, hogy szükség esetén „megfegyelmezze” a „renitens” népet. Hogy mi lenne a végkifejlet, ha erre szükség lenne, az talány. Ott van mellette, az állig felfegyverzett, jól kiképzett amerikai hadsereg, amelyik mégis csak az amerikai nép, kevésbé válogatott fiaiból áll. Igaz, az amerikai alkotmány értelmében hazai földön nem bevethető, de kérdéses, hogy az otthonállomásozó alakulatok eltűrnék e, hogy a Nemzeti Gárda, családjaikat lövi halomra. Én nem hiszem. Minden esetre az a tény, hogy a háttérhatalom, terroristatámadásnak álcázva, több ezer amerikaival együtt, gátlástalanul felrobbantotta a tornyait, részben nagy magabiztosságra utal, részben arra, hogy nincs több lap. A háttérhatalom, mindent egy lapra tett fel.

     Magyarországon más a helyzet. Itt nem érkezik máshonnan elszívott pénz, sőt innen szívják ész nélkül. A kormány pedig asszisztál hozzá. Azzal, hogy az egyház is belépett ebbe a kormányba, végleg lerántotta magáról a tisztesség leplét. Ő is asszisztál. Jól láthatók a félelmek. A könyörtelen fosztogatás, az elkeseredettség legszélére sodorja az embereket. Nem ad jövőképet, nem ad jelenbeli lehetőséget. Az a nép, akinek már nincs veszítenivalója, a szipolyozó hatalom számára a legveszedelmesebb. Bármelyik pillanatban robbanhat, és nincsen benne könyörület. Ezt 56 mutatta fel leglátványosabban. Ezt tudják a fosztogatók is.

    Nem véletlen, hogy Viktornak első dolga volt, együttműködési megállapodást kötni Izraellel. Szeretné, ha netán szorulna rajta a nadrág, a hazánkba titkon beszivárgott izraeli fegyveres erőt, a háta mögött tudni. Kevés. Gyorsan meg kellett alakítani a „terrorellenes” különítményt. Viktor, már a rendőrségben sem bízik, csak a zsidókban. Biztos, hogy támogatnák? (Kadhafi)

  Az EU.is érzi, hogy a s…gge mily nehéz. Mint a háttérhatalom Európára kiterjesztett végrehajtója, folytatja a kifosztást. Közben Európa szerte, gerjeszti a belső feszültségeket, nemzetiségi ellentéteket, hogy a nép egymást pusztítsa, és ne lépjen fel ellene. Ha mégis, arra az esetre ott, az European Gendarmerie Force. Viktornak azonnal meg kellett kötnie, az ide vonatkozó szerződést, hogy fenyegetettség esetén, ne a szovjet csapatokat kelljen behívni, hisz azok már nincsenek. Ez is kevés. Ha Európa beindul, az Németországtól Görögországig

Portugáliától Ukrajnáig fog terjedni. Kérdés, hova megy akkor az European Gendarmerie Force, és a megalapítói. Sokak szerint az egérlyukba.

   Nem szeretném ezt megérni. Volt már a háttérhatalom gátlástalansága miatt sokmillió értelmetlen gyilkosság, a szándékosan kirobbantott háborúk során. Igaz, abból a felelősök mindig kimaradtak, és ma sem a kirobbantókat, hanem a végrehajtókat hajtják Hágába. Mára összement a világ. Most, biztos nem úsznák meg.

  Akiknek volt elég eszük ahhoz, hogy hülyére vegyék a világ népeit, azoknak kell, hogy legyen annyi, hogy ne akarjanak öngyilkos merénylők lenni. Be kell, hogy lássák, lelepleződtek. Mindenki tudja, ki a bomlasztó ellenség, és nincs hely a földön, ahol el nem érhetnék. Célszerűbb csendben visszavonulni, a rablott vagyonból annyit kimenteni, amivel élni lehet, és véget vetni az erőszakos fosztogatásnak.

Béla László

  A teremtő Isten időtlenül létezik. Amikor eldöntötte, hogy megteremti az anyagi világot, benne a legkülönbözőbb intelligenciákat, földünket, és hozzá hasonló számtalan bolygót, ezzel együtt megalkotta a teret, és vele az időt,

soha, egy pillanatra sem szűnt meg, teremtményeit szeretetében megőrizni.

   Földünkön, hosszú százezer évek alatt, a szeretet és egymásrautaltság megkérdőjelezhetetlen elismerését, megtanulását tette feladattá. Ebben a folyamatban, több tízezer éven át, a mindenség tudásával támogatott emberek éltek békében, kimondhatatlan hatalommal, technikai, és spirituális háttérrel.

Ezt a civilizációt (Atlantisz, Lemuria) megrontotta a hatalmi harc. Isten megengedte, hogy elpusztítsák önmagukat. Maradványaikból éledt ujjá az emberiség ma ismert népessége. Ez már erősen korlátozott képességekkel, lehetőségekkel bírt, és iszonyú anyagi pusztítások közepette sajátítgatta el apránként, a szeretet, és békesség elsődleges fontosságát. Sok ember, sok nép hitte azt, hogy joga van más népek szálláshelyét elfoglalni, provinciális birodalmakat létrehozni. Ezzel a gyakorlattal ment szembe, a magyarság, és elődei. Attila hun fejedelem, azért volt képes, az ókor legnagyobb, és leghatalmasabb birodalmát létrehozni, mert alattvalói, és a csatlakozott nemzetek, megőrizve saját identitásukat, saját érdekükből, őszinte együttérzéssel, közös akarattal és szeretettel támogatták a birodalmat.

  Attila béketeremtő, rabszolgaság eltörlő, egymást azonos mérce alapján értékelő, Isten által támogatott szakrális hatalmát, csak az ő megmérgezésével tudták megtörni. A „divina machína” az Isteni beavatkozás, Attila halálakor elmaradt. A teremtő szabad folyást engedett az eseményeknek. Megadta a lehetőséget minden gonoszság megvalósulására, melyek tovább tanítják az embereket, a gonoszság elutasításának fontosságára.

  A gonosz erők befolyása alá került emberi csoportok, létrehozták évszázadok alatt a hazugságrögökből és görbe tükrökből álló kaleidoszkópjukat. Arra kényszerítik az emberiséget, hogy ezen keresztül szemléljék a világot. Amikor a képről, amit ez a kaleidoszkóp mutat, már sokan felismerték a hazugságrögök mibenlétét, mindig fordítottak rajta egyet, hogy új, érdekes, szép képet mutasson.

  Mostanra, ennek segítségével, a gonoszság olyan hatalmat szerzett a világban, ami már veszélyeztetné Isten terveit, az emberiség jövőjét. Isten összetörte a kaleidoszkópot. Szerte szétgurulnak belőle a hazugságrögök. Megmutatkoznak, a maguk undorító valóságában, lehámlanak róluk, a görbe tükrök által alkotott tetszetős képek. Az emberek milliói ébrednek rá a valóságra, és határolódnak el azoktól, akik ezeket a hazugságokat kitalálták, és mindeddig a kaleidoszkópban forgatták. Lejárt a gonoszság ideje. Isten, az igazak korát hozza el a Földre.

Örvendezzünk, és fogadjuk bátran, és illő szeretettel.

Béla László

A mérgek ellenszere.

     Számos trükkel pusztítják az emberiséget, mára, a világ kétharmadában. Szinte nincs olyan trükk, amit ezen az oldalon, valamelyik írásban meg nem lehetne találni. Túl azon, hogy fontos a trükkök ismerete, fontosabb, hogyan semlegesíthetjük, hatástalaníthatjuk őket.

    Ha egy szóval akarom leírni, akkor az ellenszer, a szeretet.

Ezt az egyszerű meghatározást azonban, sokan általános, és semmitmondó frázisnak értékelik. Ha valaki erről beszél, legyintenek, mondván, : ez is egy gyáva pacifista, aki meg akarja váltani a világot.

   A dolog, nem ilyen egyszerű.

Minden egyes részterületen, ahol a cionizmus hatékonyan képes pusztítani,

fellelhető, kimutatható, a pusztítás célcsoportját alkotó emberek szeretetének hiánya. Azokat az embereket, akik között jelen van és működik a szeretet, egyszerűen nem lehet pusztítani. A szeretet védi meg őket. Ez a megállapítás egymagában nem áll meg, de néhány egyszerű példán át, sokkal érthetőbbé válik.

   Az ártó szándékú emberek, a jó szándékú többség megosztásával, egymás ellen való kijátszásával tudják megvalósítani ártalmas terveiket. Ahol a szeretet jelen van, ez a megosztás nem működik,

  Hogyan osztanak meg bennünket?

Pl. gazdaságilag. Gazdagabb és szegényebb részekre. Az önzés, minden emberben, alapból jelen van, de ezt, az együttérzés, az empátia, képes elnyomni, egészen alacsony, „egészséges önzés” szintjén tartani. Ennek az empátiának az alapja a szeretet. A szeretet, amit helyesen értelmezünk, pl. az a képességünk, amivel beleképzelhetjük magunkat a másik ember helyzetébe, és megítélhetjük annak jobb, vagy rosszabb voltát. Ha különbséget tapasztalunk, két féleképpen reagálhatunk. Egyik, a szeretet hiányában az irigység, ami haragba, gyűlöletbe megy át, a másik, a szeretettel élő ember reakciója, az elemzés.

Mi okozza a különbséget?

A szeretet, egyben tárgyilagossá tesz. Képesek leszünk elfogultság nélkül elismerni, ha az a másik ember, aki gazdagabb, az esetleg szorgalmasabb, ügyesebb, képzettebb nálunk, és ilyenkor, nem is nézünk irigyen a másikra.      A gazdasági megosztás, (mint az egységes 16%adó) a szegényeket még szegényebbé, a gazdagokat még gazdagabbá teszi. Ez a politika, éppen a szeretet hiányára épít, és sajnos jól spekulál. Bizony, az emberek egy része, nem elemzi a helyzetet, nem arra haragszik, aki a helyzetet kialakította nem kívánatosra, hanem arra, aki a helyzet kedvezményezettje, a gazdagabbakra.

Ez nem szerencsés. Ebből a haragból gyűlölet ébred, és egyfajta erkölcsi, tudati harc indul, és éppen ez a cél. A szegényebb haragudjon a gazdagabbra, legyen az ellensége, tegye tönkre a dolgait, jelentse fel, szolgáltassa ki azoknak, akik magát a helyzetet ilyenné alakították, hogy azt is szegényebbé tehessék.

A gazdag, haragudjon a szegényebbre, mert az irigyli őt, mert szándékosan kárt okoz, mert mindenütt gáncsolja, mert mindig követelőzik. Ha ez így alakul, máris megvan, az elérni kívánt cél.  A társadalom két csoportját, sikerült egymás ellenségévé tenni, és ameddig ők vívják a kis harcaikat, addig nem keresik, ki a helyzet valódi felelőse. A valódi felelős pedig, akadálytalanul veheti el mindkettőtől, amit csak nem szégyell.

Nem szégyell semmit.

Azt hiszi, sőt állítja, neki ehhez joga van, mindenki fogja be a száját.

Így érhető el, hogy pl. a két réteg, nem hajlandó egy helyre szavazni, mert a gazdagabbak attól tartanak, ha az igazságosabb vezetésre szavaznának, akkor a szegényebbeknek juttatott többletet, az ő lehetőségeikből vennék el.

Ez nem így van.

A szegényeket leginkább a becsületességük tartja szegénységben. Erre mondta a „nagy ember”, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Éppen tőle, rossz ez a megállapítás. Ilyet még az sem mondhatna, aki egzisztenciáját a termelő munkával, értékteremtéssel alapozta meg, de aki, mint éppen ő, egész eddigi életében, mindig a mások munkájából, politikusként „tengődött”, ilyen megállapításra, semmilyen alapot nem szerzett.

Ha a gazdagabbak is belátnák, hogy a szegényebbekkel egy helyre, az igazságossághoz kell szavazniuk, akkor a szegénység felemelését nem az ő terhükre, hanem éppen az ilyen szerencselovagok megfékezése által valósíthatnánk meg. Eltávolíthatnák őket a politika pénzeszsákjától, és megadnák nekik a lehetőséget, hogy tevékenységükkel hasznot hajtva, bebizonyítsák, ők is képesek hasznot hajtani a közösségnek. Természetesen, a többivel azonos feltételek mellett. Így elérhető, hogy a politika pénzeszsákjai,

lassan kiapadjanak, és a politikusi munka, uralkodás helyett, szolgálattá váljék.

Akkor nem tülekedés lesz a pozíciókért, de nagyítóval kell keresni az erre vállalkozókat. Lehetővé válik, ami most lehetetlen, hogy jó szándékú emberek kezébe kerüljön a vezetés. Elérhető lesz, hogy a miniszter, a szó eredeti jelentésének megfelelően, szolgálója, ne pedig megnyomorítója legyen azoknak, akiket szolgálnia kellene.

Béla László

  A világon végigtekergőző kígyó, minden nemzetbe belemar, amelyikkel találkozik. Sorozatom célja, hogy megmutassam azokat a területeket, módszereket, melyekkel ez a kígyó pusztítja az emberiséget. Célom, hogy feltárjam az igazságérzetem, és a napi gyakorlat közötti kiáltó ellentmondásokat, és felhívjam minden érdeklődő figyelmét ezekre a tényekre, melyek ismeretében az igazságtalanságokkal szembeni védekezés, eredményesebbé, mindenki közügyévé válhat. A pusztítás hatalmát mi, átlagemberek szolgáltatjuk. Mi tesszük lehetővé, hogy saját erőinkkel pusztítsanak, gyötörjenek, gyilkoljanak bennünket. Sarkalatos kérdés, hogy vajon akarjuk e? Ők azt állítják, én meg nem hiszem.

  A jog, mint méreg.

     Kétségtelenül nem vagyok jogász, de ettől függetlenül, hülye sem, ahogyan az emberiség sem. Ebből az alapállásból kiindulva, a magam belső igazságérzetének alapján, nagy valószínűséggel meg tudom határozni, hol húzható meg a tisztesség, és a tisztességtelenség, nagyon is markáns, megkérdőjelezhetetlen határa.

    Alapállásban talán legfontosabb azt definiálni, mi a jog, az én megítélésemben. A jog, az emberiség legősibb megfogalmazása, talán inkább érzése. Jog nem alapítható! Jog szerezhető, valami ellenérték fejében. Hogy értelmes legyen, amiről írok, nézzünk néhány mélyen tárgyi, gyakorlati példát.

    Az ember, mint biológiai szerveződés, táplálkozik. Táplálkozik, mert megéhezett. Ettől, még nincs joga táplálkozni. Joga akkor lesz, ha felszántja a földet, beveti, gondozza, learatja, betakarítja, megőrli, megdagasztja, és megsüti.

Ettől lesz kenyere, és keletkezik joga az evéshez. Attól, hogy éhes, csak szükséglete keletkezett. De ha vadászni megy és ügyes, az is jogot alapít.

Megeheti a zsákmányt. Ugyanez van a halászat esetén. De annak, aki egyiket sem teszi, annak joga van érezni a friss kenyér, a nyúlpörkölt, vagy a sült hal illatát, és passz. Ha valaki ekét csinál a szántóvetőnek, megőrli a gabonáját,

Megköti a halász hálóját, vagy kosarát, vagy elkészíti a horgát, csinál a vadásznak íjat, stb. akkor ezzel jogot szerez, az ennivaló egy részére.

Ezt a sok közhelyes zöldséget mind azért írtam le, hogy érzékletes legyen, jogot, csak munkára lehet alapozni. A javak, munkából származnak, és a munka elvégzőjét illetik. Azzal osztja meg, akivel, jó szívvel akarja, de az Isten, nem teremtett még olyan embert, aki erővel, jogosan elvehetné tőle. Persze, hogy az öreg szülőket nem pusztítják éhen, ahogy a gyermekeket, asszonyokat sem.

Ki-ki a maga módján szerzett jogot az ellátásra. A tisztességtelenség ott kezdődik, amikor valaki jogot alapít, törvénnyel, rendelettel, a másoktól kapott hatalom birtokában. A cionizmusnak, ez a legelterjedtebb mérge.

   Mindenre kitalálnak valami hamis jogalapot, azután törvényt csinálnak belőle, a holdudvarral megszavaztatják, és máris mindenkire kötelező.

   Hát nem!  

A föld, például, a kereszténység előtti magyar társadalomban, mint nemzeti kincs, köztulajdon volt. Adva volt a mező, a magyar épített valahol egy házat, az, az övé volt, mert maga rakta fallá a földet, maga vágta ki a fát, készítette belőle a tetőt, vágta rá a nádat, döngölte le, és tapasztotta fel a padlót. Körülötte annyi földet szántott fel, amennyit meg akart, és tudott művelni, amennyire szüksége volt. Ehhez volt csorbíthatatlan joga, mert magyar volt. Ha másik magyar ment a mezőre dolgozni, tisztes távolban maradt a megművelt területtől, mert tudta, nem ő művelte meg. A terménnyel, kétszeresen is így volt.

Bármelyik magyar elsüllyedt volna szégyenében, ha véletlenül, más által művelt területre téved, vagy Isten ne adja, a más terményéhez nyúl. Nem kellett csősz, sem kerítés, sem „security”.  A magyarok egymásra figyeltek. Nem kényszerűségből, megbecsülésből. Ezt átvették a betelepülő kunok, jászok, németek, vagy bárki. Ez így volt, még az 1950-es években is. Két fajta volt, akik semmibe vették ezt a hagyományt. Ma is ezt teszik, és nagyon jól megértik egymást, csak éppen egymás társaságát nem viselik el, mert egymástól mégsem lophatnak. Az egyiktől nincs mit, a másik pedig, a pártfogójától nem mer.

Magyarországot a cionista kommunizmus kezdte elzülleszteni, sajnos nem eredménytelenül. Vissza lehet, és kell szerezni a régi becsületet.

   A föld tulajdonjoga is, a kereszténység felvétele után terjedt el. A király, akit a ránk erőszakolt új rend szerint, Isten kegyelméből, az egész ország tulajdonosának tartottak, vagy neveztek ki, földeket, falvakat, vagy egész megyéket adott embereknek. Nem tulajdonba, örökölhető tartós használatba. Magyar a magyarnak. Nem azért, mert fajtársak voltak, mint manapság, hanem azért, mert éles honvédelmi helyzetben, csapataik hősiesen támogatták.

   Ott sem munka nélkül keletkezett jog. Ez csak a bankvilágban, a globalizmusban vált divattá.

Meg kell állítani! Időben!

A cionizmus minden fosztogatásra jogot kreál. Megszerzi, vagy megfizeti a döntési lehetőséget, és már megy is a kifosztás. Hogy a parlagfűről, meg a parkolásról ne beszéljek, nézzünk egy másik példát. Járművezető, terepmotorral benzinvételezés céljából 300 métert ment közúton. Ez szabálysértés,(szerintük)

70 000-Ft birságot róttak ki, és puszta együttérzésből, bevonták a jogosítványát. Súlyosnak, az elkövetett hibához aránytalannak ítélve a büntetést, enyhítésért fellebbezett. A jó „magyar” bíró ezért, még, után-képzésre is kötelezte. Kétszázezer forintot raboltak ki tőle, 300 méter „jogtalan” közúthasználatért. Ez a cionista magyar jog. Az igazság, nagyon mélyre van temetve. Mielőbb ki kell bányászni. Se szeri-se száma,a „jogi” kirablásoknak.

Hoznak egy rendelkezést, hogy aki eddig valamit tudása, képesítése alapján csinált, azt holnaptól nem teheti, csak ha „elavult” tudását felfrissíti. De ezért nekik, valami csókos cégnél, komoly pénzt kell fizetnie. Csak egy rendelkezést kell hozni, pár táblát felszerelni, és ömlik a pénz. Aki eddig fuvarozott, adót fizetett, már csak akkor teheti, ha a sóhivatal engedélyezi.

Miért is?  

Persze, hogy jó pénzért.

Nincs illő kifejezés, az ilyen arcátlanságra, és ezt a magyar szavazó nem látja.

Nem akarja, vagy nem meri? Győző nyomorgató diktátumaitól csak-csak felbátorodik, hogy hátterével együtt, mint az MDF-et  az SZDSZ-t, vagy akár a kerekasztalos kisgazdákat, végleg letörölje a magyar politikai palettáról.

Béla László

    Ez előző részben az ideológiák pusztítását próbáltam érzékeltetni. Rámutatni arra, hogy a fasiszta, rasszista, antiszemita bélyegek másokra ragasztgatása, ezzel egy időben a saját, kivételesem rasszista magatartása, milyen károkat okoz, a többi embernek. Azoknak is akik ellen irányul, és azoknak is, akiket a kígyó eszközként felhasznál. A legnagyobb kár természetesen, maga a pusztító szándék. Ha egy csoport, életvitel szerűen, más embereknek, bármilyen módon történő elpusztítását, megrövidítését tűzi ki célul, az, az én értékelésem szerint, mindenképpen káros. Sajnálatosan sok más veszélyes hatóanyag is van a cion kígyó mérgében.

  A politikai méreg

Amelyik társadalom befogadja, és egyenlő jogokkal felruházza a cionistákat, az a továbbiakban, ameddig ezt az állapotot elfogadja és fenntartja, a kígyó által megmartnak tekinthető. Csak az időnek, és az adott nemzet éberségének a függvénye, mikor kerül az ország, a cionisták irányítása alá. Az a változatos megjelenés, amit produkálni képesek, az, az erőszakosság, amivel nyomulnak, az a gátlástalanság, amivel hazudnak, kimondottan alkalmassá teszi őket arra, hogy a békésebb természetű egyenes emberek között, teljesítményüknek és képességeiknek meg sem felelő, vezető pozícióba kerüljenek. Törtetésükre a legalkalmasabb, a liberális demokrácia. Kevésbé életképesek a (valódi) királyságokban, ahol a király tényleges hatalommal bír. A diktatúrát nagyon kedvelik, de csak, ha a diktátor közülük való. Természetesen, ilyenkor próbálják álcázni, valami demokráciának feltűntetni, mint a Kádár korszak Magyarországában. Az ilyen berendezkedésben viszont, erősen korlátozott a kifosztás lehetősége, mert igen nagy, a váratlanul felszínre kerülő népítélet kockázata.

    A liberális demokráciákban, ahol el tudják érni a szabad mandátum birtokában való uralkodást, kíméletlenül fosztogathatnak, mert a többség nemtetszése esetén is azzal védekeznek, ti választottátok, akkor most mi a baj.

Ezért mondja bárhol a világban minden párt, aki a cionizmustól mentes, hogy az adott ország rendszerét, csak gyökeres, radikális változásokkal lehet átalakítani.

A cionistákkal együttműködni, és együttműködésben bármi jelentős változást létrehozni, lehetetlen. Ha nem SZDSZ, akkor LMP., ha az sem, akkor más teljesen mindegy. Ha a Magyar Nép, változást akar, az csak egy, sarkalatos törvénnyel tudja elérni. Ez a törvény lesz, a tényleges rendszerváltás garanciája.

Ennek a törvénynek azt kell kimondania, hogy mindazok az emberek, akik a kerekasztal mellől felálltak, vagy a kerekasztal bármely pártjának kormánya alatt közfeladatot láttak el, nem választók, és nem választhatók. Ez legfeljebb néhány száz ezer ember, a tízmillióból, és a törvény kinevezés tilalmáról nem szól. Eddig a magyarság viselte el a diktatúrájukat, most ők következnek, legalább száz évig.  Ezt a magyarok nem tudják, vagy túl emberségesek ahhoz, hogy kijelentsék. Bezzeg, a másik oldal tudja. Amikor a mai rendszer alakult, Rákosi alatt, kiváló villamosvezetőket, kalauzokat, és utcaseprőket képeztek, a korábbi ügyvédekből, jegyzőkből, polgármesterekből. Szabad mandátummal, (4 évig érvényes, ha a villamos el nem üti) nem lehet demokratikus vezetést elképzelni ott, ahol a népességben cionisták fordulnak elő. Teljesen bizonyos, hogy a választásokon, megtévesztve az embereket, beférkőznének a hatalomba, és minden becsületes szándékot megakadályoznának. A rendszerváltásnak kikiáltott hatalomváltásnál, derék kormányunk miniszterelnöke, premierplánban mosolyogva vágta a nép arcába, amikor számon kérték,: egy dolog, amit a politikus a kampányban ígér, és egy egészen más, amit a megszerzett hatalom birtokában tesz. Szterintem az ilyen ember nem politikus, de leginkább nem magyar. Lehet állampolgár, de egyik törzsből sem származik. A magyar, aki genetikailag magyar, ha ígér valamit, az szent. Ez független attól, mit kívánnak az érdekei. Amit igért, megteszi, ha belepusztul is. Nem véletlenül harcolnak élesebb látású politikusok, a képviselők visszahívhatóságáért. Valódi változás, sajnos, csak jelképes lefejezéssel vihető keresztül.

   Amikor a pogány (egyébként több ezer éves egy Isten hitről) a kereszténységre áttértünk, Szent István is lefejezte az akkori országot. Ezt követően, már 1222-ben, és később, több alkalommal is, rendelkezéseket kellett hozni, a beszűrődő cionizmus féken tartására, a további károkozás megelőzésére. Amikor az első világháborúban, az amerikai fegyverek, meg a belső árulás, (tanácsköztársaság jellemző származású vezetői) földbe döngölték az országot, a dögevők élve boncolták, de lefejezni nem tudták, és ezt nagyon megbánták, mert Horthy, a maradékból is virágzó országot teremtett. Gyorsan kellett egy második háború, amiben ismét ledöngölték, de már le is fejezték. Most a népnek kell lefejeznie, ha változást akar, mégpedig radikálisan. Aki eddig megszűntette a villamosok gyártását, képtelen volt az újak ésszerű beszerzésére, a vezetésükre bizonyosan alkalmas lesz, mi magyarok pedig, majd gyártunk magunknak, amire szükségünk van. Ez egy tiszta, becsületes erkölcsös és őszinte nép (volt) és nem sikerült ezer esztendő alatt sem teljesen megrontani…

Béla László

 A cion kígyó mérge

Ahogyan az egyéb veszélyes kígyófajok mérgét a biokémia elemezni képes, úgy gondolom, a cion kígyó mérge is elemezhető. Azért tartom fontosnak az elemzést, mert, noha írva vagyon, hogy Jézus ismét közénk jön, és a kígyó fejére tapos, de magunk is sokat enyhíthetünk, a nap mint nap minket érő marások fájdalmán, ha ismerjük a méreg összetételét, működési mechanizmusát.

     Az ideológiai méreg.

   Annak ismeretében, hogy a cion kígyó, a világ felét már megmarta, és keserves agóniájában, már csak a megemésztésre vár, nem kell sokat magyarázni azon a tényen, hogy miért lehet tétel, Amerika külpolitikája számára, egy Gyöngyöspatai apró, mini viszály.

  Ez a viszály, az egyik fekély az ország testén, ami a kígyó marását követően, a méreg hatására kialakult. A nemzet, az ország, saját természetes immunrendszere, a maga módján gyógyítaná ezt a fekélyt, de mivel ennek, és a hasonló fekélyeknek a mentén zajlik az ország felemésztése, ezt a fekélyt, mindenképpen fent kell tartani. A fekélyek fenntartásáért felelős vegyület, a kígyó emésztőrendszerében az egyik legfontosabb enzim. Ezt Magyarország esetében antalkerekasztalimusz-gyulaviktoriusz-pinteriádnak azonosították.

Elég nyakatekert elnevezés, de a biokémiában cifrábbak is vannak, mert maguk a vegyületek is bonyolultak, amik az immunrendszerrel szemben, képesek bármilyen feladatot végrehajtani. Az ilyen, és hasonló fagociták, a gazdaszervezet sejtjeibe vírusként betelepülve, azokat alakítják saját képükre, ezért igen nehéz az immunrendszer számára a felismerés. Ráadásul, úgy a méreg enzimjei, mint az immunrendszer antitestei, egyfolytában mutálódnak. Mutációkkal alkalmazkodnak egymás változásához.

A konkrét magyar vonatkozásban, ez hogyan alakul?

Kezdetben van a marás, amikor a testbe bekerül a kimondhatatlan nevű méreg.

Erre reagálva a magyar szervezetben kialakult a Magyar Gárda. Ezt, egyszerű ellenanyaggal, a népviselet betiltással hatástalanították. Erre a gárda mutálódott, és Magyar Nemzeti Gárda néven, más ruhában vette fel ismét a harcot.

Ennek hatására mutálódott a vírus is, és már a közrend fenntartásának „látszatát keltő” tevékenységet üldözi. Végső cél. Hogy ezekben a sejtekben a vírus vegye át az irányítást, vagyis, csak a rendőrséggel kötött megállapodás alapján működhessenek. Ez a meccs, még tart. A kimenetele talán hosszú, de nem kétséges. A folyamat végén, a „sok lúd disznót győz” ősi magyar megállapítás szerint, hagyórcsány-genny formájában, a vizelettel ürül a szervezetből.

  Ez, a hatásmechanizmus, de miben áll maga a méreg?

Az ellentétek létrehozásában, és a végsőkig való kiélezésében. Elsőként kerestetik egy csoport az országban, akinek az átlag IQ-ja alacsonyabb az országra jellemzőnél, így nem jön rá, hogy felhasználják az egész ország ellen, amiben ő maga is létezni képes.

Amikor ezt behatárolták, ezt a csoportot lökik elviselhetetlen szegénységbe, de olyan módszerekkel, hogy annak központi irányított jellege, ne legyen egyértelmű. Eközben célszerű a csoporton kívülieket kirekesztéssel, rasszizmussal folyamatosan vádolni. Így ébreszthető az, az ellentét, ami évszázadokon át rejtve maradt, és ami a kígyó által kiválasztott csoportot, az ország más csoportjainak megtámadására, gyűlöletére indítja.

Ez a méreg lényege, a gyűlölet felszítása, és fenntartása.

Ezt, tovább lehet fokozni, a kiválasztott csoportnak, a többség terhére nyújtott kedvezményekkel, az általa elkövetett bűnök büntetlenségével, és a vele szemben elkövetett bűnök példás megtorlásával …

 A csalafinta csavar.

Ilyenekkel nézünk szembe, nap mint nap, az egyre süllyedő világunkban.

Tudományos, vagy annak mondott forrásokból, jön a pusztulás réme, előre vetítve évmilliókkal későbbre extrapolálható csillagászati katasztrófák rémét. Mindezt olyan színes és szaftos halivudi tálalással, mint ha a holnap eseményei közé tartozhatna.

Ugyan miért?

Hogy féljen az emberiség. Rettegjen, mert a félelem, éppúgy, mint a harag, a gyűlölet, a gonosz erejét növeli.

Rosszul számítottak, mert sokan nem félnek, és nem is haragszanak rájuk.

Nekik ez a dolguk. Ahogy a kocsmában a csapos, az utcán a diler, gátlástalanul adja anyagát, mit sem törödve azzal, hogy ki milyen állattá válhat tőle.

A csaposnak épp ez a jó. Nő a fogyasztás dagad a főnök bukszája, ő pedig megkapja a bérét. Nincs miért haragudni rá.

Akikből ömlik a hazugság, szintén nem rosszabbak. Teszik a dolgukat.

Ez a mi próbatételünk. Megisszuk a pohár borunkat, sörünket az egészségért, és tovább megyünk, vagy addig vedelünk, ameddig elő nem bújik belőlünk a legrosszabb. Vevők vagyunk a hazugságra, vagy elengedjük a fülünk mellett, és tesszük a dolgunkat, legjobb szándékunk szerint.

  Ugyanilyen csavar, ahogyan a háttérhatalom támadja az egyházakat, miközben azok, a legfőbb szövetségesei. Mint előző írásomban utaltam rá, a 2010-es magyarországi választásokon ennek legszebb példáját láthattuk. Azóta, módunkban állt felismerni, az Isten nevével visszaélve hirdetett ajánlás, milyen eredményt hozott. Köszönjük. Köszönjük az ellátás nélkül maradt betegek, az iskola nélkül maradt gyermekek, a munka nélkül maradt, és kilakoltatás réme alatt élő családok nevében.

  De ha így van, miért támadják mégis az egyházakat?

Nagyon egyszerű, átlátható csavar. Az egyházak, az ellenfelek voltak a kommunista államban, amíg be nem simultak. Az istenbe vetett hitet, ma is, legtöbben az egyházakkal azonosítják. Ha a háttérhatalom, amit már mindenki elutasít, támadni látszik az egyházakat, azzal az elfogadottságukat, és a feléjük megnyilvánuló bizalmat erősíti. Ez a cél. Éppen az egyházak azok, akik még, Isten kegyelméből, rengeteg jó emberre hatással tudnak lenni, és ez nem mindegy.

   Hogy mennyire lehet igaz, ez a feltevés, azt semmi más nem igazolja jobban, mint az 1917-es fatimai jelenések üzenetének sorsa.

A római katolikus egyház 13 év múlva adott ki hivatalos állásfoglalást az ügyről, anélkül, hogy kitért volna minden részletre.

A közbeszéd szerint, a jelenések során, késleltetett üzenetek érkeztek az emberiséghez. Ezeket a Vatikán kezelte és őrizte, de a meghatározott időben, közzétételüket megtagadta, rémséges tartalmára való hivatkozással.

(Úgy e, a félelemébresztés.) Valójában, néhányan tudni vélik, hogy az üzenetek egyike arról szól, hogy a világot, egy háttérhatalom veszi kézbe, ha az emberiség időben nem tesz ellene. Ennek a hírnek a közreadása, nem szolgálta volna a háttérhatalom érdekeit, így az egyház, inkább megtartotta magának, mint annyi más titkot.  A titok, a hazugság, a cselvetés, a gonosz tulajdona. Nem kell elvenni tőle. Éljen vele boldogul, ameddig még tud. Fontos, hogy mi, akik nem akarunk gonoszok lenni, ne éljünk ezekkel az eszközökkel. Ha egyenesek, őszinték és nyíltak vagyunk, sokat szenvedhetünk miatta, el is pusztíthatnak, meg is ölhetnek érte, de Isten szeretetét el nem vehetik tőlünk. Isten megvédi az igazakat, kárpótolja a kárvallottakat, feltámasztja a meggyilkoltakat.

Béla László

    Sokat tűnődtem napjaink eseményein, sok emberrel beszéltem, sok gondolatot átrágtam, tövéről hegyére és vissza, a kérdést, mégsem tudtam magamban egyértelműen eldönteni. Ezért döntöttem úgy, hogy közreadom. Gondolkodjanak el mások is, akik hajlandók. Hajlandók gondolkodni, nem a tényeket, mint megváltoztathatatlant, elfogadni.

    Egyfolytában gyötör, válaszért üvölt, ostoroz a kérdés, hogyan juthatott idáig, hőn szeretett hazám. Minek kellett ahhoz történnie, hogy törvény szülessen az ország kirablására, az emberek megalázására. Minek kellett ahhoz történnie, hogy az állam, egymás ellen hangolja a cigányokat és a magyarokat, a szegényebbeket és a gazdagabbakat, a hívőket, és az ateistákat? Egyszóval,  minden embert, akinek gondolkodásában, viselkedésében, csak a legminimálisabb különbség is észlelhető. Minek kellett ahhoz történnie, hogy olyan gyakorlat alakuljon ki, ahol a törvény nevében a bűnt pártolják, és az ellene védekezőt üldözik? Minek kellett ahhoz történni, hogy az ország polgárai, olyan kormányokat válasszanak, akik folyamatosan a földbe döngölik az országot?

   Nehéz ezt kimondani, de nem látok más alternatívát.

Ezt az országot, ezt a nemzetet elárulták.

Elárulták a legsúlyosabban, a legsötétebben, éppen azok, akiktől ez a nemzet, az egész ország, a felemelkedést, az elnyomásból való szabadulást várta.

Elsőként elárulta a kommunista érában nevelkedett „elit”.

Valahol ez a szó is átértelmeződött. Ma azokat tartjuk, nevezzük elitnek, akik a hatalom közelében, jól megszedték magukat a többség vagyonából, és a régi elit sznobizmusának többszörösével nézik le a kirekesztetteket. Akinek nincs semmije, az annyit is ér?

  Valamikor az „elit”, egészen mást jelentett. Olyan intelligenciát, ami képes, és hajlandó volt az emberek feltétel nélküli támogatására, gondolkodásának helyes irányba való alakítására. Ma, az „elitben” az intelligenciát kár keresni, mert amelyik tagjában megvan, az is gondosan elrejti, nehogy mások is észrevegyék, mert akkor vége a karrierjének. A kommunizmus megrázta a rostát. Felülre került a könnyű, alulra a fajsúlyos. Ebből következett egy kontraszelekció.

Ha valakit a „néphatalom” vagy éppen a párt, kinevezett olyan helyre, ahol képzettsége, képességei folytán képtelen volt helytállni, azonnal körülvette magát, önmagánál gyengébb képességű emberekkel, hogy alkalmatlansága ki ne derülhessen. Így történhetett, hogy a vezetésre alkalmas emberek, valahol a harmadik vonalban dolgozhattak. Nekik legyen hála, hogy az ország, negyven éven át, egyáltalában működött. Ma azokat az embereket, akikben a segítő szándéknak, csak a csírája is fellelhető, gondos alapossággal tartják távol a döntésektől.

  Ennek a kontra szelektálódott „elitnek” a második vonala hajtotta végre a „rendszerváltást” Magyarországon. Az első vonal, olyan szinten volt elutasított, hogy elképzelhetetlen lett volna, hogy egy erőszakkal nem befolyásolt választáson, egy százaléknál többet érjenek el. Ezért, az első vonal kiadta az ukázt, tessék nemzeti jelszavakat hangoztatva, látszat ellenzékiséggel megnyerni az emberek bizalmát, nehogy valahogy kibillenthessenek bennünket a nyeregből.

   Így történhetett, hogy a kijelölt, és senki által meg nem választott „vezetők”,

Létrehozták az „ellenzéki kerekasztalt”. Megalkották a „független” pártokat, és a kerekasztal mellett, megegyeztek, az ország, a nemzet letaglózásában. A jóhiszemű nép ebből semmit nem vett észre. Beérte az ígéretekkel, a majd egyszer jobb lesz, hazugságokkal, és szerény, de határozott léptekkel, sétált bele a mézesmázos csapdába.  Azokat a szakembereket, akik a harmadik vonalból életben tartották az országot, mára munkanélküli, vagy kényszervállalkozó státusba kényszerítették, és ma ott fojtogatják. Sokan nyugdíjba mentek, vagy kihaltak már közülük. Gyakorlatilag kivégezték a középosztályt. A csókosokat kiemelték extra lehetőségekkel, a többit szegénységbe lökték gátlástalanul.

Ez a folyamat, koránt sem ért véget. Egy reménye maradt az országnak, a fiatalság. Abból is az, akit még nem tudtak a kifordított értékrendjükkel megtéveszteni, nem adták el magukat, a pénz megkérdőjelezhetetlen hatalmának.

   Az emberi érték, pénzben ki nem fejezhető. Elhibázott az, az amerikai értékrend, amikor két ember egymás között, azt mondja egy emberről: ez az ember X millió dollárt ér. Lehet, hogy sokkal többet, de lehet, hogy egy lyukas garast sem. Ez egyáltalában nem függ a bankszámlájának nagyságrendjétől.

     A fél évszázad kommunista iga alatt, egyetlen reménye volt a nép egy részének, az egyház. Abban látták megtestesülni a megalázás elutasítását, az emberi értékek megbecsülését, a hagyományaink, emberi méltóságunk megőrzésének várát. Mára ez is szertefoszlott. Mára, az egyház, politikai párttá degradálódott, és Isten képviselete, és útmutatása helyett, eladta magát a pénz hatalmának. Választási szövetség mögé rejtőzve, a háttérből szedi a sápot, mit sem törődve a vállalt kötelezettségével. Mindszenti Bíboros Hercegprímás emlékét megcsúfolva, a „békepapok” szépen besimultak a kommunista elnyomók közé, (tisztelet a kivételeknek) és mivel ott eltűrték őket, ebben a körben máig nagyon jól érzik magukat. Számtalan jó szándékú becsületes embert megtévesztve, asszisztálnak az ország elpusztításához.

  Lelkük rajta.

Nincs ebben semmi csodálatos. Az egész rendszer meg van félemlítve, vagy vásárolva. Amikor II János Pál, egyetlen enciklikájában kinyilatkoztatta, hogy óvakodjunk, mert a gonosz, a pénzhatalom, már az egyházakba is beszivárgott, azonnal akadt egy őrült török, aki meglőtte.

Hiszi azt valaki, hogy ez véletlen?

A pápa sem tudott felülemelkedni a testi félelmeken. Bármily nemes és Istennek tetsző életet élt, ember volt.

Amikor Győzőt, a Kisgazda Párt, a hátán kormányba cipelte, az választók, nem másban, mint a történelmi kisgazda felfogásban hittek. Sajnos, abban is az aparatcsikok ültek, akiknek a kerek asztal, már kivétel nélkül megtörte a gerincét. Győző fel is szeletelte őket a ciklus végére úgy, hogy mára eltűntek. Ilyen, amikor a szövetségest szúrják vesén, hátulról. A történelmi, becsületes kisgazda párt, így esett, az árulás áldozatául, de mi ezt sem vettük észre.

„Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.”

                                                                  Vörösmarty Mihály: Szózat

De! Még lehet!

Most, immár másodszor, a kereszténydemokraták hátán lovagolt be, régi új hűbérurunk. Győző első királysága, a kisgazdák „leölésén” túl, más fegyverténnyel is büszkélkedhet. Soha, az egyházi nagybirtokok államosítása óta annyi pénz nem került az egyházakhoz, mint épp ebben az időben. Igaz, a templomok nagyon lepusztultak, elhanyagoltak voltak, azokat rendbe kellett hozni, de a rendbe hozott templomokban, Isten igéjét, és igazságát kellett volna hirdetni, nem azt, hova kell szavaznia a jó kereszténynek.

Ha azt tették volna, ma nem itt tartanánk.

   Sokat szenvedünk, de van még remény. Kinyílik a magyarság szeme, és megkontrázza a kétharmadot. Megkontrázza passzivitással, és aktivitását arra fordítja, ahol a hon hasznára lehet. Lassan megtudjuk, kiben, miben bízhatunk.

Bízhatunk önmagunkban, szorgalmunkban és tudásunkban, a fiataljainkban, és azokban, akinek a kerekasztal, még meg nem törte meg a magyar gerincét.

Bízhatunk Istenben, mert ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Az egyházi állampárt? Istennel szemben, végtelenül kevés.

Még jőni kell, még jőni fog
Egy jobb kor, mely után
Buzgó imádság epedez
Százezrek ajakán.

                                                                         Vörösmarty Mihály: Szózat

Úgy legyen!

Béla László

 A róka ravaszsága.

  Élt egy róka, a pusztában, ahol egy sűrű, kerek erdő törte meg a puszta egyhangúságát. Nem messze az erdőtől, egy szegény ember hasított magának egy parcellát. Épített magának egy kis házat. Szorgalmasan szántott vetett, de a puszta földje, nagyon soványan fizetett a munkáért. Szerényen éldegélt, még kutyája sem volt, hisz nem volt maradék, amivel etethette volna. Egy malackája volt, az is csak legelészett a ház körül. Honnan, honnan nem, melléjük szegődött egy tyúkocska. Fészket épített magának a szérűskert szalmájából a pitvar sarkába, és nagy kotkodácsolással dicsekedett, mikor egy tojást pottyantott a fészkébe. Örült a szegény ember, hogy már egy tyúkja is van, de ólat nem tudott neki építeni. A tyúk, nem bánta. Esténként felreppent a ház előtt álló eperfára, az lett a szállása. Így éldegéltek hárman, békességben, a szegény ember a malacka, meg a tyúk.

Az ember dolgozgatott takarított, a malac legelészett, meg felszedegette a fáról hulló epreket, a tyúk összeszedegette a szérűskertben elhullott szemeket. Tisztes szegénységük miatt, egyik sem panaszkodott.

  Egyszer a róka meghallotta, amint a szegény ember tyúkja büszkén kotkodácsol a napi tojás örömére. Nagyon megkívánta a tyúkhúst, elindult hát, hogy megszerezze. Csendesen lapulva becserkészte a tyúkot, amint a szérűskertbe kapirgált. Mikor már elég közel volt, rávetette magát. A tyúkocska észrevette és futásnak eredt. Kétségbeesetten csapkodott a szárnyával, és torkaszakadtából kotkodácsolt. Futott, éppen a gazda felé, aki a szalma utolját gereblyézte össze a malacka alá. A gazda is felnézett a kétségbeesett kotkodálásra, meglátta a rókát, és septiben utána is hajította a gereblyét. Jól hátba is vágta. A róka koma behúzta fülét farkát, és elsomfordált. Húzta a lábát, fájt a háta. Megállj szegény ember! Te meg akartál ölni, hát fizesd meg az árát   – gondolta magában – és azért sem tett le a tyúkhúsról. Visszahúzódott a kotorékába és gyűjtögette a bátorságát.

  Eljött az este. A gazda is nyugovóra tért, a tyúkocska is felreppent az eperfára, és a szárnya alá dugta a fejét. Amikor már a gazda is az igazak álmát aludta, megjelent a róka. Látta a tyúkot az eperfán, de el nem érhette. Megpróbált felmászni, de a körme csúszott a fa kérgén, így mindig visszaesett. A tyúkocska felébredt a neszre, és megkérdezte a rókát: te miben sántikálsz róka koma?

Nem volt elég a gereblye a hátadra?

-         én bizony érted jöttem, hogy megegyelek – felelt a róka.

-         Hahaha, nevetett a tyúkocska. Orrod tőlem fokhagymás, mert-hogy el nem érhetsz.

-         Meglásd, úgy lesz az, csak még le kell járnom az esti körmenetemet – mondta a róka.

Ezzel elkezdte körbejárni a fát. A tyúkocska hitte is-nem is, amit a róka mondott, de azért félt tőle. Egyfolytában nézte, ahogy a róka rója a köröket.

Egyszer csak megszédült, és lebucskázott a fáról. Elkotkodálta volna magát, de a róka azon nyomban torkon ragadta, így a torkán akadt a segélykiáltás. A szegény ember pedig, békésen aludta az igazak álmát, amíg a róka eloldalgott a tyúkocskájával.

Ha a szegény ember időben felébredt volna, vagy a tyúkocska nem félt, és el nem szédült volna, ma is vígan kotkodácsolna.

Magyar népmese.

Javíthatatlan jelenünk jajkiáltása

Mond, merre megy motyóddal, mindent megrabolva, magyarul makogva,

Messzi Manhattanből manapság megint megkerült,

Ménkűsok, megromlott, mosdatlan, majdnem magyar?

És te látod ezt!

Kemény kezed, keserves kenyeret keresne, kifosztott Kőbánya

Kopasz kövei között, kérő kisfiad, keserves kiáltására,

Ki korábban, kekszet, kakaót kérhetett.

És te megéled ezt!

Fergeteg forgatja feltúrt földedet, fejükön fedővel, felére, fekete fenevadak

Fenik fogaikat fennhéjázón. Fenyegetve forr fejedben,

Felkelés, felkeltve feszültségedet.

És te elnyomod ezt!

Rút ratyik rajzanak, rendeznek rohadt, ricsajos ripacsfesztivált.

Retkes rajkók rabolnak, rajokban rikoltva rohannak rád.

Rendőrök rendezik, rád rakva rácsokat.

És te eltűröd ezt?

Tetves törtetők teszik tönkre, tenmagad tengernyi törekvését.

Tesznek terád, teáltalad, tűrhetetlen törvényeket,

Törve történelmet, titkon tagadva tégedet.

És te támogatod ezt?

Lepusztítnak lazán, legyűrik lelkedet. Lelketlenség láttán,

Lohad lendületed. Lassan leeresztesz, leteszed létedet,

Lógós lajhárjaik lelkendezve látják.

És te még nem látod ezt?

Állandón átvernek, álságos államok, álképviseletet

Átvevő álnokok. Állhatatosságod ártalmára állnak,

Árkokat áskálnak árvaságod árán.

És te még hiszed ezt?

Vonakodsz velük vállvetve változni

Vazallus voltodat vidáman vállalni

Vert vonallá válik valamennyi

És te már érzed ezt!

Hiába hajtanak hitvány honi húrok

Hűtlen hazug hordák, hihetetlen hunok

Hallatlan harcodnak hazád hasznát húzza

És te már tudod ezt!

Más magyarnak mondod, melletted maradjon

Megszálló mammonnak menesztőt mondhasson

Menjen majd máshova mannát majszolgatni.

És te megteszed ezt.

Julosvai Daróczos Bendegúz

 Süttő 2010. 03. 14.

Hogyan fojtogatja a világot a pénz

  Az élet alapja, az igazságosság, egyenlőség, és a béke. Ha a vitákat és ellentéteket fel akarjuk számolni, ez, az egyetlen járható út. 

Világszerte számtalan vitát gerjeszt, ellentéteket ébreszt az emberek különbözősége. Szinte nincs olyan hely a világon, ahol ez, kérdés ne lenne.

Sokan, sok helyen sérelmezik, hogy ilyen, vagy olyan nemzetiségű, színű, faji hovatartozású ember miért, vagy miért nem tölthet be bizonyos pozíciókat.  

  Ez a kérdés folyamatosan, belülről frusztrál, minden társadalmat. Ez, a  zaklatottság vezet oda, hogy a világ számos helyén, de azt is mondhatnám, hogy mindenütt, az adott területre érkezők, vagy faji jellegeikben, az őslakosságtól eltérők, a közösség ellenérzésével, elutasításával kell, hogy megküzdjenek.

Ezt a megkülönböztetést, a kisebbségek kirekesztésnek, a többségi társadalom, betolakodásnak érzékeli. Különösen igaz ez ott és akkor, ha valami okból, egy kisebbség, a többségi társadalom felett, vezető szerephez jut, meg akarja változtatni a többség szokásjogát, felfogását, hagyományait, és egyéb, a társadalom szerkezet szempontjából alapvető és meghatározó jellemzőit.

   Számos kísérlet ismeretes már a történelemből, ennek a vitának a felszámolására. Mind ez ideig, a dolog teljesen sikertelen, a probléma, újra és újra előkerül, vagy folyamatosan fennáll. Ha valaha is meg akarja oldani az emberiség ezt a kérdést, akkor annak a gyökereit kell megtalálnia, és a gyökerektől kiindulva kell a történéseket a békesség irányába változtatni.

Volt valamikor az őskorban az ember. Mivel társas lény, nem egymagában, hanem csoportokban éldegélt, kisebb területeket szálláshelyül használva.

Messze-messze, többnapi járóföldre éltek más csoportok. Mindegyik, nagyon zárt egység volt. ha a szomszédos csoportból valamelyik áttévedt, vagy szándékosan átment, megölték, és felfalták. Ez volt a természetes. Ez  a gyakorlat, az  egész faunára jellemző, területvédő, életfenntartó ösztönre alapult.  Nyilvánvalóan életveszélyes volt más csoport területére tévedni. A civilizálódás folyamatában, ez a magatartás is finomodott. Később, az idegent, már nem feltétlenül ölték meg. Ha valaki idegen földre tévedt, de meg tudta magát értetni a helybeliekkel, (ismerte a nyelvüket) elfogadta a szokásaikat, és alkalmazkodott a viszonyaikhoz, akkor eltűrték. Ha meg tudott nyerni magának egy helybéli társat párként, akkor a gyermeküket, már elfogadták fenntartás nélkül.

Ez a rend, talán évezredeken, vagy év tízezredeken át fennállt, mindaddig, ameddig egyes csoportoknak, később törzseknek, kedve nem támadt a „szomszéd kertjére”. Ezzel kezdődtek meg a területszerző-területvédő harcok.

Ezekben jöttek létre szövetségek-ellentétek, a hatékonyabb működés érdekében.

Ebben a vérzivataros folyamatban alakultak, és tűntek el nemzetek. Itt alakultak ki a nemzetekben uralkodó szokások, kölcsönös elvárások, emberi magatartások. Azok a nemzetek tudtak megmaradni, tudták szálláshelyüket megőrizni, akiknek belső rendje, megfelelt az Isteni igazságosság követelményeinek. Ezekben nem volt elégedetlenség, széthúzás, belharc.

  Amikor valamelyest nyugvópontra jutottak ezek a harcok, volt egy szűk csoport, aki képtelen volt elfogadni a képességeivel kivívott státusát. Állandóan és folyamatosan többet akart, mint érdemelt. Éleslátással észrevette, hogyan lehet megbontani, egy-egy nemzet kialakult egységét, hogyan lehet belső ellentéteket gerjeszteni, és ezeket kihasználva, meg nem érdemelt előnyöket szerezni. Természetesen, ezt a törekvést, a kárvallott nemzetek is meglátták, és a legkülönbözőbb, sokszor szélsőséges eszközökkel védekeztek ellene.

  Az elmúlt kétezer évben, nagyjából ez a harc folyik, és most érte el a végjátékát. Most dől el, hogy a bomlasztó, vagy az összetartó erő, más szóval a gyűlölet, vagy a szeretet lesz e úrrá a világon. A harc kimenetele távolról sem kétséges, hiszen építeni, alkotni, szeretetben és szeretettel lehet. Világunkat állandóan építeni kell, mert az idő, folyamatosan pusztítja. A gyűlölet is pusztítja, építeni nem képes. Lehet, hogy eredményeket, létesítményeket a gyűlölet is fel tud mutatni, de ez szemfényvesztés, mert minden felmutatható pozitívumot a szeretet hoz létre. Azoknak az embereknek a szeretete, alkotási vágya, akik az adott dolgot létrehozták. Az, hogy erre az alkotásra a gyűlölet hatalma vette rá őket, egyáltalán nem azt jelenti, hogy a gyűlölet képes alkotni.

Természeténél fogva, a gyűlölet, megöli a szeretetet, míg egyedül nem marad a világban. Ha ez bekövetkezhetne, akkor az idő, és a gyűlölet pusztításának végeredménye a megsemmisülés. A világunk, nem azért jött létre, hogy megsemmisüljön, tehát a szeretet és gyűlölet harcából, a szeretetnek kell győztesen kikerülnie. Mindkét alapvetésnek, meg van, a kijelölt, felelős emberi csoportja, és mindkét csoportot, az emberi képzeletet messze felülmúló erők támogatják. Az egyszerű okból, hogy a gyűlölet, csak a szeretet által létrehozott és attól elvett dolgokkal gazdálkodhat, míg a szeretet folyamatosan képes újat alkotni és azt saját használatra megőrizni, a harc végkifejlete, már a kezdete előtt eldőlt. Hogy erre a harcra, mégis miért van szükség, azt csak hosszas, és az emberi gondolkodástól eléggé elvonatkoztatott magyarázattal tudnám alátámasztani, de e helyett most csak annyit írok, a világban semmi nem megy végbe „véletlenül” és értelmetlenül. Rövidebb és követhetőbb magyarázata van annak, miként, és hogyan próbálja a gyűlölet elpusztítani a szeretet, a nemzeti egység erőit. Elsődleges fegyvere, a más népek közé való beszivárgás, és hogy ez természetesnek tűnjék, mindenhol, minden nép keveredését szorgalmazza.

    A világpolgár.

A világpolgár egy kitalált, az emberiség állományában nem létező faj neve.

Nagyjából azonos értékű kreálmány, mint a megélhetési bűnözés, vagy az antiszemitizmus, esetleg az állatvilágban, a ló és a szamár utóda, az öszvér.

A világpolgár, szaporodásra, önmaga reprodukciójára képtelen képződmény, aki folyamatosan keletkezik, és pusztul. Keletkezéséhez a gyűlölködő gonoszság a katalizátor, ami ilyen, vagy olyan módon, a normális embert, elüldözi a helyről, ahol született.

    Az emberi személyiséget, alapvetően két tényező alakítja. Egyik a biológiai, ez a genetika. A másik a szakrális, amiről leginkább semmit sem tudunk.

Megkísérlem hát, mindkettőt megvilágítani úgy, hogy emberi gondolatmenetben érthető és követhető legyen.

  Először talán a genetika.

Ez a jellemzőnk évezredek alatt alakul ki, és változásaihoz is évszázadokra, és külső tényezőkre van szükség, de ezzel együtt is, igen lassú folyamat.

Genetikai alapon áll a hagyományaink, szokásjogunk legnagyobb része is.

Hogy jelentősége érzékelhető legyen, a legszélsőségesebb példákat állítom egymás mellé. Északi népek alkalmazkodva az éghajlathoz, megteremtették alkalmas viselkedésüket, szokáskultúrájukat, amellyel képesek voltak, és ma is képesek önmagukat fenntartani. Ismerek olyan népet, amelyiknek a kultúrájában hagyomány, hogy az érkező vendéget ellátják mindennel, sőt, a házigazdának, hagyományos kötelessége a vendég számára felajánlani, saját felesége szexuális szolgáltatását. Ezt szembeállítva a délkeleti kultúrák hagyományaival, ahol a párkapcsolatban való hűtlenséget, vagy ahhoz hasonló szexuális kilengést halállal, megkövezéssel büntetik, azonnal láthatjuk, mennyire nagy vétség lenne, ezeket a népeket egymással összekeverni. Természetesen, a példa egy szélsőség, de valamilyen szinten, minden egyes népben munkálnak hasonló hagyománybeli eltérések, így a népek keverésével, az újkori népvándorlással, mindenhol ellentétek, belső torzsalkodások válthatók ki. Ezt a gyűlölet terjesztői pontosan tudják, ezért a keveredést minden erejükkel támogatják.

   A másik tényező, a szakrális alkotónk.

Talán kevesen tudják, de az ember, egész élete során, szoros kölcsönhatásban áll a Földdel, amelyen született, él, és meghal. Ez nem csupán anyagi (táplálék, víz)

,de azon túlmutató energetikai kapcsolat is. A tulajdonságainkat meghatározó DNS kettősspirál végén, egy eddig a tudomány által szerepnélkülinek hitt atomcsoport van, ez a telomerát vagy telomér.  Egyik tulajdonsága, hogy a sejtosztódások során, mindig egy atommal rövidebbé válik, tehát végső fokon, egy biokémiai óra. Ez határozza meg az egyed életkorát, aktivitását. Mostanában kezdi feszegetni a tudomány, hogy mindezt hogyan teszi. A korábbi hiedelmekkel ellentétben, ez az atomcsoport, nem ostorcsapóként lóg, a DNS „létra” egyik szárán, hanem a két szár között, egy hurkot képez. Az állítások szerint, ez a hurok szupravezető, és noha nagyon alacsony feszültségű, de viszonylag nagy erősségű áram folyik benne. Így, mint egymenetű tekercs, mágneses teret generál. Ez a mágneses tér áll kölcsönhatásban a földmágnességgel, és ebből a kölcsönhatásból származik az emberek életenergiája. Hétköznapibban fogalmazva, a tenni akarás, a frissesség, a jó hangulat, a mozgásigény és hasonlók. Mivel az életünk során, ez a „tekercs” mindig rövidebb, a mágneses tér kisebb, a kölcsönhatás gyengül, ezért leszünk idősebb korunkra kevésbé aktívak, alkotókészek, stb.

Hogyan kapcsolódhat mindez, a modern népvándorlás káros hatásához?

Megkísérlem megvilágítani.

   Amikor az ember, természetes körülmények között világra jön, először vesz saját ösztönéből levegőt, ezzel együtt, beindul egy másik folyamat. Rossz hasonlattal élve, rögzülnek GPS koordináták, és először érzékelik a telomérek, az adott koordinátákhoz tartozó, jellemző földmágnességet. Ez, a szülőföld, a faterland érzése. Soha, semmivel nem helyettesíthető! Ha az adott ember, ettől a helytől eltávolodik, (itt a távolodást 100km nagyságrendekben kell érteni) egyre frusztráltabbnak érzi magát. Ez a frusztráltság, egyenes arányban nő a távolsággal, és a szülőföldtől távol töltött idővel. Ezt, jó magyar szóval, honvágynak hívják. Együtt lehet élni vele, de nem egyszerű. Akinek a szülőföldjétől messze gyermeke születik, a gyermek is az adott helyhez kötődik.

Ez a kötődés gyermekben és szülőben egyaránt annyira erős, hogy sokszor elválasztja őket egymástól, és ki-ki a saját szülőföldjén akarja élni az életét.

Itt érthetjük meg, hogy a világpolgár, miért megismételhetetlen, és szokatlan fajta ember. A világpolgár az, az ember, aki valami praktikus okból, a világ bármely helyén élhet. Honvágyát legyőzte, és a világ bármely helyén egyformán gyökértelennek, egyedülállónak, elveszettnek érzi magát. E miatti frusztráltsága, bizonyos mértékig agresszívvé, ellenségessé, és bizalmatlanná teszi mindenki mással szemben.

E miatt, az öt körülvevő emberek közönyös hűvösséggel kezelik. Nehezen barátkoznak meg vele, és ahogyan ő sem törődik a környezetében élő emberekkel, azok sem törődnek vele. A gyűlölet hatalma, imádná, ha ilyenekből állna az emberiség. Ezekben nincsen együttérzés, nemzettudat. Az elvárások szerint a mának élnek, és bármit meg lehet tenni velük, védekezésre képtelenül, gyökértelenül vegetálnak. Nem akarnak házat építeni, mert az helyhez kötné őket. Szállodákban, munkásszállókon. bérlakásokban egyformán otthontalannak érzik magukat, és pár százalék bérkülönbségért, azonnal hajlandók lakóhelyet változtatni, leginkább singleként élnek. Igazi áldozatai a hatalomnak.

   A látszat ellenére, mindez igaznak tűnik. Vannak közülük kiemelt „celebek”, akiket a gyűlölet hatalma csaliként állít a normális emberek elé. Hamis képet festve a valóságról, elérhetőnek mutatva mindent, ami épp ennek a hatalomnak a léte miatt elérhetetlen. Hiába a korlátok nélküli, nagyvonalú életvitel a csali-bábuk számára, mégsem boldogok, csak fizetésért, júdáspénzért játsszák meg.

Ők is pontosan tudják, nincs az életvitelük mögött munka, letett eredmény, és a kihívó jólét, csak a hatalom játékszereként lett az övék, de bármikor a nyomorba lökhetik őket. Szomorú perspektíva, de az élet habzsolásában, képesek ezt elfelejteni.

  Kiút a pokolból.

Óhatatlanul vetődik fel a kérdés, miért nem tesz az emberiség valamit, a láthatóan egyre növekvő veszély elhárítására?

Próbálták már.

Az első világháború mészárszéke után, amikor a hatalmát megerősítő gyűlölet, már a második világháborún gondolkodott, Európa rádöbbent, hogy folyondárként befonta a gonoszság. Többen, többféleképpen próbálkoztak.

El akarták távolítani a hatalomtól a bitorlókat. Ki személyes üldözéssel, ki numerusz klauzusszal, ki hajóra rakta őket, de senkinek nem kellettek.

Olyan hatalom koncentrálódott a kezükben, az őslakosok türelméből és béketűréséből, hogy ki tudták robbantani a második világháborút.

Meg is tették.

Világméretű pusztítás következett. Az emberek ismét egymáson álltak bosszút, a gyűlölet hatalmától elszenvedett sérelmekért. Ez a hatalom ma is létezik, és gonoszabb, mint valaha. Összeterelte a békés embereket városokba, ott állandó pénzszükségletet idézve elő. (a panellakásokhoz nem tartozik éléskamra, 2-3 napi élelem tárolható) folyamatosan, és többszörösen értékaránytalan számlákat kell fizetniük, miközben a pénzhatalom, folyamatosan visszatartja a pénzt, hogy mindenki a lét, és nemlét határára kerüljön. Minden hatalmat kisajátítottak a megtévesztett emberek felhasználásával. Ma az őslakók, vagy ahogy ők mondják a „bennszülöttek” semminek nem urai a saját vérükkel évezredeken, vagy évszázadokon át megőrzött földjeiken.

Nincs tovább!

Egyensúlyt kell teremteni. Meg kell találni a joggal szemben, amit bitorolnak, az Isteni alapigazságot. Ki kell venni a kezükből világszerte, az elnyomó hatalom eszközeit. Megszüntetni a népbutító televíziókat, hogy ne mocskolhassák sehol a nemzeteket. Ne téveszthessék meg folyamatos hazugságaikkal, ne rémiszthessék, nem létező veszélyekkel. Át kell fésülni az államok vezetését, és minden közhivatalból el kell távolítani azokat, akik negyedíziglen nem tudják igazolni az adott országból való származásukat. Meg kell szüntetni, munka nélkül élősködök közösségi támogatását. A gonoszság hatalma teljes természetességgel teszi egy-egy nemzet kötelességévé, azoknak az embereknek az eltartását, akik semmit sem tettek, és tesznek az adott térség életszínvonalának megteremtéséért és megtartásáért.

Nem!

Aki bemegy egy országba, mert a szülőföldjén szűkös az élet, és még azért is sokat kell dolgozni, semmiképp ne találhasson könnyebb életet a mások kárára.

Ezeket az embereket, ha már távol tartani nem akarjuk, speciálisan kell kezelni.

Termőföldet, szerszámokat, vizet kell nekik biztosítani, ha erre az adott régiónak lehetősége van, és éljenek jobban, mint a helyi átlag, ha meg tudják teremteni a feltételeit. Ha nem, marad a kenyér és a víz. Ez! Az alapjog idegen országban.

Nagy változásokon megy át a föld. Lehet, hogy mindazokkal a változásokkal, melyeket leírtam, nyitott kapukat döngetek. Lehet, hogy nem. Meglátjuk rövidesen.

Béla László

Éljen és virágozzék az Európai Unió! Is.

  Dicsőség pártunknak és kormányunknak, és az ő hazafi vezetőinek. Köszönet és hála, rajongótáboruknak, megtévesztettjeinek és csalódottjainak. Is.

  Valóban sikerült „nemzeti kétharmados kormányt” választani. Ez a kormány az utóbbi húsz év, leg szótartóbb kormánya. Annak ellenére, hogy semmit sem ígért, mindent betart. Tudom, az sem mindegy, kinek tart be, de a betartás a lényeg. (mint a statuálás a Rákosi korszakban)

   Derék kormányunk elhárítja a külső hatásokat. Amit tesz, legjobb belátása és szándéka szerint teszi, a nemzet, az ország érdekében. Hősiesen megharcol a bankokkal, az IMF.-el. Ha kell, a VHO.-val, az EU.-val, a hazai és nemzetközi „zödekkel”, vagyis bárkivel, aki a magyarság rejtett, de hatékony elpusztítását tűzte ki céljául. Mindig védelmébe veszi a megtámadottakat. Zsinórmértéke az „igazság” és a „becsület”. Látványosan megszakította a tárgyalásait az ország pénzét elrabló, a forint árfolyamával, az embereket fojtogató. nemzetközi kamat-hatalommal. Mindenkinek egységesen fontos, hogy aki eddig is jól élt, az még jobban éljen, és aki eddig az éhhalál szélén ált, haljon már éhen, ne kínlódjon szegény a végtelenségig. Erre való az általános 16% adó.  (Csak zárójelben súgom meg, hogy a kisemberektől bekaszált sok kis aprópénz, többszöröse a néhány nagynak júdáspénzként odalököttnek.

Így a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt. ^{a szent teheneknek})

A sok szegény embertől bekaszált milliárdokkal, degeszre tömheti az IMF. zsebét, így, az hajlandó elnézni neki, a látványos szembehelyezkedést. Ennél jobb politikai húzást, nehéz lenne kitalálni. Ez sem lehetett könnyű, mert ehhez már akkora rejtett gyűlölet kell, amivel, csak kiválasztottak rendelkezhetnek.

Bátran ellentmond a VHO.-nak is. Igaz, megcáfolni nem meri a hisztériakampányukat, sőt, az ország pénzén, megveszi a gyógyszergyáraktól, a bizonytalan hatású vakcinákat, mint a méhnyak rák elleni, ami a fiatal lányoknál, nem tudni, hogy a méhnyak rák ellen véd e, de a rossz nyelvek szerint, garantáltan meddőséget eredményez. Viszont, ezek felhasználását nem teszi kötelezővé. Ezzel is a nemzetre vigyáz. Nagyon tiltakozik a magyarok pusztítása ellen. Szörnyű dolog azt a népet irtani, akiből lett, és akinek a hatalmát köszönheti. Inkább megelőzi a pusztítást. Aki meg sem született, azt nem kell elpusztítani. Ez csak természetes. Nem?

   Csak a tamáskodóknak jegyzem meg, hogy az, az enyhe zsarolás, amivel a H¹N¹ hisztériában, kirúgással fenyegettek meg embereket, ha be nem oltatják magukat, nagyon keveset ártott a nemzetnek, viszont a VHO. nagyra értékelte a kooperatív szándékot.

Láthatjuk Kadhafi, vagy az IMF. vezér példáján, mivé lesz az ember, ha a pénzisten kihátrál mögüle. Semmivé, pontosan annyivá, amennyit önmagában ér. Nagy emberünk megmondta: aki nem jutott semmire, az annyit is ér. Akit nem a becsület és egyenesség emelt magasra, elképzelhetetlen mélységbe zuhan, a pénz hatalmának támogatása nélkül.

Kell ez a magyar kormánynak?

Úgy e nem.

És a népnek?

Azt mindenki maga érzi, aztán majd eldönti.

Derék kormányunk ellenáll az EU pusztító szándékának. Is. Meg fogja teremteni az újonnan alakuló cukorgyárak működési feltételeit. Ügyes manőverekkel megkerüli a napi négy kávéskanalas cukor kvótát. Az EU. tiltása miatt megszüntetett kullancsirtás helyreállítása érdekében, ugyan, nem szorgalmazza azokat az elfogadó rendelkezéseket, amelyek alapján kiterjedt kullancsirtást, alkalmas vegyszerrel lehetne folytatni, de fű alatt, titkosszolgálati módszerekkel irtja a kullancsokat, csótányokat és egyéb élősködőket. Is. Csak egy kicsit kell várni, és az irtás, már a fű felett is érzékelhető lesz, ami már az ország polgárainak védelmét is szolgálja majd. Addig viseljük békével a lime-kórt, az agyhártya gyulladást, hiszen a váró listák éppen azért vannak, hogy legyen időnk elpusztulni, az orvosokat pedig azért nem fizetik meg, hogy elmenjenek, így legyenek jó hosszú várólisták. Amúgy jó magyar nyelvhelyességgel, ki van ez találva!

  Nemzeti együttműködés jegyében, szembeszáll derék kormányunk a zöld-liberális hadsereggel. Is. Harminc év után ki fogja vívni, hogy autópályák, főként három méter mélyen futó alagutak helyett, végre megépítsük a nagymarosi erőművet. Megakadályozza, hogy külföldről importáljunk villamos energiát, miközben a hazai erőművek kapacitása kihasználatlan. Kormányunk mindent megtesz, országunk pusztítása ellen.

Minden lépésével az üldözöttek mellé áll. Nem támogatja, hogy az erőszakos, fasiszta, rasszista idős magyarok, legalább egy sós puskát tartsanak személyük, és termésük védelme érdekében. Kormányunk tiszteletben tartja, a bűnözők jogait. Számára elképzelhetetlen, hogy egy jól megszervezett támadást, az idős magyar túléljen, csak azért, mert van egy sós puskája, amivel jól fenékbe durrantja támadóit. Ha a bűnöző eldöntötte, a védtelen magyar köteles ellenállás nélkül meghalni, semhogy a jogokkal rendelkező bűnözőnek, hetekig vakargatni kellene, a segélyeken hizlalt hátsóját.

  Jó ez a magyar kormány. Még irodalmi is. Tevékenységéről, Arany „Szondi két apródja” című versének részlete jut eszembe:

„Eh! vége mikor lesz? kifogytok-e már
Dícséretiből az otromba gyaurnak?
Eb a hite kölykei! vesszeje vár
És börtöne kész Ali úrnak.”

Ebből is a végső tanulság. A büntetés, kormányunk legszeretettebb eszköze. Vadásznak ránk az utakon, hiszen rendet kell tartani. Üldözik a táppénzcsalókat, az adócsalókat, a kábítószer terjesztőket, támogatják viszont az egyéb bűnözőket. Elejét veszik, hogy „elvetemült fasiszta elemek”, védelmükbe vegyék a magukra hagyott védtelen magyarokat. Börtönnel fenyegetik, ha ehhez egyenruhát mer húzni. Egyenruhában csak gumilövedékkel szabad szemeket kilőni. Értsük?

Igaz, ez a törekvése nem mindenütt eredményes, mert ahol a rebellis, az életéhez, „eléggé el nem ítélhető módon”, ragaszkodó állampolgárok elég erőszakosan igénylik, ott megalakul, és kormányunk minden ellenérzése ellenére is fennmarad a csendőrség, szegíny bűnözők féken tartására.

Azt is állítják a kormány ellenségei, hogy ígérete szerint egymillió munkahelyet teremt. A sötétek! A kormány nem úgy gondolta. Most, közel egymillió ember megélhetését célozta meg, amivel egymillió munkahely keresőt akar létrehozni!

Mi vagyunk a hibásak, ha nem látjuk a jó szándékot a törekvésekben.

Szóval, rendben van ez a kormány. Már a játszótereken is kergeti, bírsággal fenyegeti az embereket, (dohányzás) és az önkormányzatokat, (EU előírások)

és mint korábban írtam, régi irodalmi alapokon áll:

Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Szerintem, nincs is egyéb teendőnk, mint gratulálni annak a csaknem hárommillió szavazónak, aki megalkotta ezt a csodás többséget, és békével kivárni, ameddig a tornádó el nem söpri, hogy valami magyar léptékűt tegyen a helyére.

Béla László

Észrevette valaki?

   Az információ áradat világában, az érdeklődő embert, számtalan helyről érik a hírek. A tv csatornákon, az út közben hallgatott rádión, az emberekkel várakozás közben folytatott beszélgetésekben vagy az interneten.

   Magam, egy érdeklődő típus vagyok, mondhatnám kíváncsi, és érzékeny az igazságtalanságokra. Ebből az aspektusból egyenesen következik, hogy  nem vagyok boldog, a társadalmi helyzet jelenlegi alakulásától. Elviselhetetlenség határán áll a korrupció, a kettős mérce, a jogfosztás, egyszóval a szédült akarnokok hatalmi tobzódása.

   Ebben a helyzetben, örömmel látom a pozitív előrejelzéseket. Vannak web helyek, ahol előrejelzések tömege található. Közérthető formában leírva, a szakrális háttérből származó infók. Ilyen a „dimenzió üzenetek” keresőre megjelenő portál is.

  Szívesen böngészi az elnyomott és megalázott ember az ilyet, csak az a baj vele, hogy ritkán tartalmaz konkrét tárgyszerű dolgokat. Információi nagyon reménykeltőek, de egyben, kicsit mindig dodonai jellegűek. Jó olvasni, hogy nem sok van már hátra a világ szenvedéséből, és rövidesen utat tör magának az igazság, eredeti értékébe kerül vissza a becsület. Ez annyira szép, és fontos változás, hogy szinte hinni sem merjük. Kivált nem akkor, amikor körbenézve magunk körül, mindenütt az embernyomorító, családbomlasztó, jogtipró, az embereket, a fosztogatásnak kiszolgáltató világot látjuk, amikor a hatalom közelében lévők, élnek, mint hal a vízben. Ezzel, még semmi baj nem lenne.

Ezek az emberek súlyos felelősséget viselnek. A baj csak az, hogy ezt a felelősséget, nem velünk, választó polgárokkal, hanem egy minket pusztító hatalommal szemben érzik.

  Ilyen helyzetben, ellenőrizhetetlen hírcsatornákból olvasni a bíztatást, sovány vigasz. A közelmúltban viszont, szokatlanul konkrét közlést találtam. Ez szerint, egy meghatározhatatlan (a szövegben persze meghatározott) hatalom, Isteni döntés alapján, elkezdte eltávolítani a kulcspozíciókból, az oda nem való embereket. Ezt a közlést is a szokásos fenntartással fogadtam, egészen addig, ameddig, ameddig az IMF. királyát, ki nem vonták a forgalomból. Ez az eset, a maga nemében példa nélkül áll. Ezek, az uborkafa csúcsára felkapaszkodott emberek, olyan hatalmasnak hiszik magukat, és olyan kettős mérce védelmében élnek, hogy erkölcseik, gátlásaik, elképzelhetetlen mélységekbe zuhannak. Példájukkal, hiszen közvetlen környezetük óhatatlanul ismeri erkölcsi mélységüket, erősítik világunkban, a tisztességtelenség megkérdőjelezhetetlen uralmát.

   Ezt látszik megváltoztatni a kiiktatásukról szóló előrejelzés, és az előrejelzés valóságtartalmát látszik megerősíteni, egy ilyen szokatlan történés.

    Mindezek ismeretében, már sokkal nagyobb hitele van annak az információnak, hogy nem kell elkeserednünk a gonoszság láttán. Amikor a veszett kutyát a sarokba szorítják, eszeveszett dühvel harap bele a botba, amivel terelgetik, hogy ne tehessen kárt a bárányokban. A szakrális közlésekben, épp ezt olvashatjuk. Tombol a gonoszság a világban, mert pontosan tudja, hogy uralmának végidőit éli. Minden lehetőt elkövet a helyzet megfordítására, de olyan hatalom vonult fel vele szemben, ami esélytelenné teszi. A tehetetlen düh, ami most vezérli a cselekedeteiket. El lehet képzelni, hogy egy országban annyi szerencsétlen elmebeteg vegye át a vezetést, aki egyszerre teszi tönkre az ipart, mezőgazdaságot, egészségügyet, oktatást, alkotmányosságot, szociális rendszert, ls az egymás mellett élő emberek közötti békességet? Egyszóval mindent, ami az élet fenntartásához elengedhetetlen?

  Úgy e te is tudod, hogy ennek a valószínűsége nulla.

Nem kell hát félni, elkeseredni, reményünket veszteni, egymásra haragudni, mert ez mind őket erősíti a harcukban. Bár ennek a harcnak, a kimenetele, végső kifejlete nem kétséges, de ha félsz, haragszol vagy gyűlölködsz, nekik teremtesz muníciót, ezzel tovább húzva a számodra elviselhetetlen végjátékot.

Meg kell, hogy őrizd a szeretetet embertársaid iránt, a becsületet mindenek felett, és a reményt az igazság érvényesülésében. Nem azon kell gondolkodnod, hova jut így a világ, hanem azon, milyen szép lesz, ha már minden másképp lesz. Gondolatainkkal, magunk elé vetített képekkel teremtjük meg a saját jövőnket, ami olyan lesz, amilyennek elképzeljük. Ez, az anyagi világ egyik nagy titka, amit a megnyomorítók rég, tudatosan használnak, és a jó szándékú emberek elől gondosan próbálnak elrejteni.

Lehet, hogy tényleg lejárt a tisztességtelenség hatalmának ideje?

Figyeljünk, és talán meg is látjuk.

Béla László

  Noha a szóhasználata kissé indulatos, igazságtartalmához semmi kétség nem fér. Ameddig birka módon örültem a szocializmusban szokatlan csillogó, mindenre kiterjedő választékú multiknak, én is oda jártam, sok nemzettársammal együtt. Később rájöttem, amikor sorra tűntek el a magyar üzletek, hogy mit teszek a honfitársaimmal, és azonnal eldöntöttem, nem!

Mint a globalisták általában, a multik is gátlástalanul hazudnak. Amikor „kiszerettem” belőlük, és a piacokra kezdtem járni, aránylag kevés ember volt.

Öt év alatt, az ott látható vevők száma, ahogy én látom, a tízszeresére nőt, és ez jó! Jó, mert egészséges élelmiszereket kapok, kedvező áron.

  A „legkisebb is” hazugság. A kávé, amit a multinál 1400-ért vennék, az a piacon 1100. Akkor hol olcsó?

   Tudnunk kell, a pénzünkkel is szavazunk. Szavazunk a kifosztásra, vagy a megmaradásra. A választáson hamis ígéretekkel meg lehet téveszteni az embereket két hónapig, a piacon évekig már nem. A magyar élelmiszer sem drágább, ha esetenként mégis, akkor sem éri meg, az a kis különbség, hogy az ellenségeink zsebét tömjük. Szavazzunk a megmaradásra, keressük a magyar termékeket a magyar piacokon. Jobb minőség, hazai ízek, eredeti genetika, és személyes kapcsolat, egy-egy honfitársunkkal. Egyáltalán nem mindegy.

Béla László

  Mindenekelőtt köszönöm.

Legutóbbi posztomban megkíséreltem csokorba szedni azokat a dolgokat, amikkel az országok népeinek, nemzeteinek életét lehetetlenítik el.

  A globalizmus szerint, a szabadság fokmérője, a tőke szabad áramlása.

Nem csodálkozom ezen az igényen, inkább az undor fog el a megfogalmazóitól.

Az, az ország, aki ezt elfogadja alapként, ezzel kidobja az első lapát földet a saját sírjából. A bankvilágnak ez az igénye, nagyjából megegyezik azzal, mint ha egy társadalomban egy személy kijelentené, akkor szabad az ország, ha ő bárhol bárkitől bármit elvehet, de fizetést ne kérjenek tőle cserébe.

  Láttam már ilyet Magyarországon, amikor valaki megrakta a szatyrát a boltban,

majd fizetés nélkül távozni akart. A boltos megállította, mire a „vételező” megszurkálta. Azt hitte, ezzel a dolog lezárult, és ez a továbbiakban így fog működni. Ekkor megjelent a Magyar Gárda, és figyelt, hogy ilyen eset ne legyen. Amit kicsiben rákényszerítenének az emberekre, azt kényszerítenék nagyban, a „tőke szabad áramlásával” az országokra és nemzetekre.

     Hogyan? 

A forgatókönyv annyira egyszerű, hogy az embereket ilyen korlátoltnak nézni, már sértés számba megy.

     Ha a töke szabadon áramolhatna, mint az IMF főembere esetében, akit végre tarisznyán kaptak szexuális zaklatásért, akkor semmi akadálya nem lenne, az országok kifosztásának. Szerencsére ott is lesz egy gárda, aki majd figyel, hogy ebből rendszer ne legyen, és ez nemzetközi gárda lesz. Nem NÁTO, nem Euro-zsandár, de igazságpárti nemzetközi spontán önvédelmi szerveződés.

A Görög, a Spanyol, a Portugál károsultak, megtalálják a kifosztott Islandiak és más áldozatok kezét, és közös összefogással kiveszik a valutaalap fegyveréből a lőszert, a valutát, akkor hadonászhat az üres csővel, ártani már nem tud.

  Adós maradtam a módszerrel, ahogyan most még képes ártani.

A szabad áramlás, ugye azt jelenti, hogy a tőke oda megy, ahol szükség van rá, ahol befogadják. Ez rendben is lenne, de a valutaalap pénze, csak papír. Száz éve nincs fedezet mögötte. Sem munka, sem árú, sem tisztesség, csak nyomdafesték. Amikor ez betör egy országba, felborítja a gazdaságot. Kitrör a jólét, megnő a kereslet, felmennek az árak, az egekbe, de senki nem reklamál, mert a magas árakra is bőven van fedezet. (hamis pénzből) Így lesz a 3,60-as kenyérből 380-as, az 1,50 es buszjegyből 350-es stb. Amikor ez már tény, a „szabad áramlás” hirtelen megáll. A papír kifogy, a kereslet lezuhan, az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság csődhelyzetbe kerül, a papír felértékelődik.

Akkor indul újra a „szabad áramlás” de már nem a fogyasztás támogatására, az életszínvonal emelésére, hanem a csődbekerültek felvásárlására, tizedáron.

Ezzel egy időben, fizetendő a korábbi papír kamata. Megszűnnek a munkahelyek, lezuhan a GDP. És a maradék nem elég a kamat fizetésére.

  Jönnek a megszorítások. Bezárják és eladják a kórházakat, az iskolákat a gyárakat. Besöpörnek mindent, amiért az adott nép generációkon át szorgalmasan dolgozott. Ez a „tőke szabad áramlása”, amiből az áldozatoknak egyetlen kiút létezik, az önállóság, és önrendelkezés. El kell felejteni a közösségi kvótákat, és minden más szívatást. Ki kell tiltani a területről az idegen papírt, és pénzt kiadni helyette. Saját pénzt, aminek minden egységére munka, vagy termény a fedezet. Nem kell pénzért műtrágyát venni, kevesebbet, jó fajtát kell termelni, ingyen, Isten ajándékaként. Van élet a rablógazdálkodáson túl is.

Senkit nem kell elüldözni, de egy fillért nem szabad adni annak, aki nem tesz érte valami hasznosat, és egy falatot sem szabad adni annak, aki meg nem fizeti, igazi területi pénzzel. A régi papírokat semmilyen árfolyamon nem szabad átváltani a terület új pénzére. Meggyőződésem, hogy néhány hét nélkülözés után, úgy fognak kapálni a brókerek, bankárok, só-hivatalnokok, mint a kis angyal.

Itt jön vissza a köszönet, a kommentben kapott linkért. A filmnek, ami mögötte van, egy állítása volt új számomra, de az nagyon fontos.

  Eddig nem értettem azt, a gigászi, megtörhetetlen elszántságot, amivel a világuralomra törők elpusztítani igyekeznek a Magyarokat, és szinte csak a magyarokat.

Vajon miért?

 A magyarság béke, és vendégszerető, befogadó és toleráns, mi hát a baj velünk? Ezt, ebből a mondatból értettem meg. A film szerzője úgy tudja, hogy a földön létező minden államalakulatot a szabadkőművesek, vagy azok kimutatható jogelődei hoztak létre, így irányításuk, máig azok kezében van. Ebben a feltevésben van egy apró, de nagyon fontos tévedés.

  Történeti kutatásokból, írott emlékekből tudható, hogy amikor a szabadkőművesség, még egy gonosz gondolat sem volt, a magyarságnak már országa, államszerveződése és egyistenhite volt. Soha nem tartozott, és nem fog tartozni szabadkőműves uralom alá. Génjeiben hordozott ősi tudása, Istenhez és az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodása, mindvégig védelmezte az ártó szándékok kiteljesedésétől. Kétségtelenül sokat szenvedtünk ezért, de nem volt hiába. Már az ötödik században próbálkoztak a Hun- Magyar hatalom elsöprésével. Attila, erre adott magyaros válasza, egy időre megfékezte a szándékot, de 453- ban bekövetkezett haláláig (egyes krónikák szerint megmérgezéséig) nem próbálkoztak a magyarok pusztításával. A halálával összeomló hun birodalmat, egyre gyakrabban rabló csapatok támadták meg, és a hatalmi vákuumot kihasználva, kifosztották a központjait. A hajdani birodalom határainak biztosítására széttelepült magyar törzsek a többszáz éves csatározások hatására belátták, hogy a hajdani birodalom már nem létezik, és 894-896 táján utódaik visszatértek a hajdani őshazába, a Kárpát-medencébe, amit sokan honfoglalásnak gondolnak. Ezzel, véget ért a magyarság további fosztogatása. Ez olyan szinten feldühítette az akkorra legnagyobb európai hatalomként még meglévő Német-Római császárságot, hogy példátlan méretű (100 000 fős) hadsereget küldött a magyarok elpusztítására. Árpád, a magyarok akkori fejedelme, megsemmisítő vereséget mért az agresszorokra. Igaz, a csatában (907) ő maga is halálos sebet kapott, de a magyarságot akkor sem sikerült kiirtani, sőt, a magyarok elkezdték visszaszerezni az elrabolt avar kincseket. Ezt sokan kalandozásokként rabló-hadjáratokként jellemzik, holott, mindig ismert helyre irányulva, ismert értékek visszaszerzésére indultak, és kivétel nélkül sikeresek voltak. Ezt a sikersorozatot törte meg, a szent korona visszaszerzésére irányuló augsburgi hadjárat, vagy Lecht mezei csata, ahol a magyar vezéreket, Bulcsút és Lehelt, Konrád német császár tőrbe csalta, és miután szabad elvonulás ígéretére a magyar sereg felét a vezérek lefegyverezték, azt helyben lemészárolták, vezéreinket pedig kivégezték. A magyar sereg hátrahagyott harcképes része a hír hallatán, méltó, de valóban kegyetlen bosszut ált, így a magyarság erejét akkor sem tudták megtörni. Ezért folyamodtak újabb fondorlathoz, a zsidó-kereszténység magyarokra való ráerőszakolásával. Ez akkor, a magyar intelligencia, és kultúra, magyarok által, nemzeti megosztottság segítségével történő lefejezését jelentette. A magyarság ezt is túlélte. Túlélte idegen királyok pusztítását, Mátyás meggyilkolását, a monarchiát, Trianont,a Don kanyart a kommunizmust, az 56-os bosszúhadjáratot, és máig létezik.

  Hiába minden törekvés az elpusztítására, mert Isteni parancsot, feladatot teljesít, és amíg él a földön magyar, addig soha nem lehet teljes a szabadkőműves világuralom.

Béla László

Meddig tűr még a világ?

Elképesztő, az a hazugsághalmaz, amit a világ arcába tolnak, és a világ, még most is csak ébredezik.

Mikor jön létre végre, az a nemzetközi, világméretű összefogás, ami gátat képes vetni annak a hazugságáradatnak, ami máris megnyomorítja, és hosszútávon elpusztítja az emberiséget. Amikor Hitler hatalma, veszélyt kezdett jelenteni a világ szabadságára, pillanatokon belül, világméretű összefogás alakult, noha ez a veszély, töredéke sem volt annak, amit ma, a globalista világhódítás jelent az emberiség szabadsága, önrendelkezése, túlélése számára. Hogy milyen szinteken és módokon ömlenek a hazugságok, arra ezernyi példa állítható, de álljon itt csak néhány, nemzetközi, vagy éppen kifejezetten magyar.

  Katonai, háborús hazugságok.

Az amerikai politika azzal veregeti a saját vállát, hogy humánus, szabadságpárti, minden intézkedéssel az elnyomottakat támogatja. Az, hogy Izrael napról-napra, hétről-hétre, évről-évre, etnikai tisztogatás okán, vagy terrorizmusra való hivatkozás címén irtja a Palesztineket, láthatóan egy cseppet sem zavarja a két ország barátságát. Madarat tolláról… Összenő, ami összetartozik. Amerika, saját szervezésben, saját polgárai legyilkolásával felrobbant épületeket, hogy ezzel okot teremtsen Irak megtámadására és megszállására. Mindezt, a mai napig, idegen terrorcselekményként próbálja eladni. Ez, egymagában is egy gusztustalan hazugság. és az amerikai nép, inkább hisz a kormányának, mint a tulajdon szemének, noha, amerikai filmelemzés készült annak bizonyítására, hogy az adott tornyok, méretezve voltak repülőgép becsapódások elviselésére.  Attól nem omolhattak volna össze. Látható viszont az irányított robbantások sorozata, amit csak belső hatalom, és semmiképp sem az Alkaida szervezhetett. Adódik viszont az egyidejűség miatt az összefüggés, ha a robbantást nem, akkor a repülőgépeket sem külső, hanem belső terrorizmus szervezte. Annak a több ezer amerikai polgárnak a halála, akinek a tornyokból való menekülését biztonságosság hazugságával megakadályozták, ugyanannak a felelőssége, aki a tornyokat aláaknázta, és felrobbantotta, illetve mindezt elrendelte.

A rengeteg amerikai áldozatnak, azt kellett reprezentálni, milyen veszélyes, és milyen aljas az arab terrorizmus. A dolog visszafelé sült el, mert az értelmes gondolkodó ember számára, a napnál világosabban reprezentálja, milyen veszélyes és aljas a globalista terrorizmus, amikor olyat akar tenni, amit a hatalmát megtestesítő nép, nem akar.

Ezt csak tetézni lehet azzal, hogy az általa, a nép akaratával szemben felállított bábkormány hatalmának fenntartására, vagy bármi más okból, eltűrve a mindennapos fegyveres támadásokat, haderővel megszállva tartja Irakot, és ebbe más nemzetek haderejét is belerángatja. Afganisztánban sem jobb a helyzet, sőt újabban, saját bevallása szerint, Pakisztánban is gondolkodás nélkül beveti a terroregységeit. Ez, szerinte, mindenütt a nép támogatására történik. Líbiában is „támogatja” a nép megmozdulásait. Nem fegyverszállításokkal, amivel valóban segíthetné a népakarat érvényre jutását, hanem a kormánycsapatok, és a diktátor támadásával. Ha egyik helyen erőszakkal tart fent egy kormányt, a nép akarata ellenére, a másikon erőszakkal lép fel egy kormánnyal szemben, akkor mikor hazudik, a népek önrendelkezésének támogatásáról? Amikor velük harcol? Vagy amikor ellenük?

A globális rabló, egyedül a saját érdekeiért hajlandó tenni. Semmi másért.

Azért viszont folyamatosan hazudik, megtéveszt, és ha kell, gyilkol. Abraham Linkoln, James Garfield, William McKiney, John F. Kennedy, a WTC. tornyok áldozatai, de ugyanígy illik ezek közé Nagy Imre, Jörg Haider, Lech Kaczyński és még rengeteg ismert, és ismeretlen áldozat, aki „nem fújja a követ”.

Ez a globalista demokrácia mérlege, megítélésem szerint. És jó azt tudni, hogy ez a hatalom nem csak nyugaton, keleten is létezik, központja azonban az Egyesült Királyságban működik, és nem emberi szándék szerint.

Gazdasági, gazdaság stratégiai hazugságok:

  Megmaradva a bőrünkön tapasztalt nyilvánvaló magyar példáknál, a legalapvetőbb hazugság, hogy az állam rossz gazda. Ez, azért vált súlyos hazugsággá, mert a megállapítás nem teljes. A rossz állam rossz gazda.

A becsületes állam, egy nemzet vagyonának legjobb gazdája. A nép által választott, tisztességes és ellenőrizhető, visszaélés esetén azonnal leváltható, és felelősségre vonható vezetők kezében lévő állam, képes a nép kenyerét, mindennapi megélhetését biztosító nagyüzemeket, a legmegfelelőbb módon működtetni, ezzel, az adott ország szükségleteit, nagy biztonsággal, a legolcsóbb, és legmegfelelőbb módon kielégíteni. Erről a globalista hallani sem akar. Hazugságokkal hinti meg a fejeket, azt hazudja, hogy a kapitalista magánüzemek versenye a piacért, és a munkaerőért, majd minden ember számára kedvezőbb életfeltételeket hoz. Közben, az ellátásban mindenütt monopolhelyzetet, a munkaerő piacon munkanélküliséget előidézve, minden korábbi kifosztást maga mögé utasítva fosztja ki az embereket. Monopolizálja a kőolaj, az energia, és a vízellátást, és addig emeli az árakat, ameddig a népharag el nem söpri. Ideje lenne.

Élelmiszer ellátás hazugságai:

   Magyarország, aki mindig is élelmiszer-exportáló ország volt, ma tekintélyes százalékban behozatalra szorul. Nem a termőföld romlott el, nem az emberek lustultak el, nem az időjárás vált sivatagossá, de a globális politika ölte meg a termelést. A pusztító szándék. Ma ott tartunk, hogy a multik, két nap alatt, képesek lennének, az élelmiszer ellátásban, komoly nehézségeket okozni.

Ellenőrizhetetlen szabadrabló kormányaink, beléptettek bennünket egy olyan közösségbe, aki felhatalmazva érezte magát arra, hogy a magyarok által termelhető cukormennyiséget, napi négy kávéskanál/ember kvótában határozza meg. Ki adott erre felhatalmazást? Miért nem lépett ki, az adott magyar kormány az EU-ból abban a pillanatban, amikor ezt először, fel merték vetni?

Mert áruló volt! Ma is az minden kormány, aki a magyar érdekeket alárendeli bármi más szempontnak. Élelmiszerbiztonság címén, megfogalmaz az

Unió, különböző előírásokat. Mire ez áthalad a magyarellenes jelenlegi magyar adminisztráción, háromszor lesz teljesíthetetlenebb, mint az eredeti elvárás. Amikor az idegen bérlő, megpermetezi a virágzó repcetábláját méhekre veszélyes szerrel, és millió szám elhullnak a magyar méhészek méhei, az nem kap nagy hangsúlyt, de ha egy magyar méhész mézcsomagolójában, több száz kiló mézben találnak néhány kilót, ami antibiotikumot tartalmaz, azt a méhészt, legalább félmillióra kell büntetni. Egyáltalán! Hogyan kerülhet a mézbe antibiotikum? Újabban az unióban már azzal is permeteznek? Netán abba a néhány kilóba, amit a méhész más méhészettől vásárolt, szándékosan keverték? Azután a „kommandó”, a forrás információja alapján azonnal lecsapott az árura, annak új helyén? Ki tudja? Sok minden megtörténhet. A lényeg, a magyar élelmiszertermelés ellehetetlenítése. Ez, napi rendszerességgel megtörténik, mégsem fáj.

Ha mégis fáj, annyira azért mégsem, hogy ne ilyen kormányokat válasszunk, akinek, a gyilkos Izrael a legjobb barátja, nyakunkra hozná az Euro-zsandárokat, és folytatja az ország gátlástalan kiárusítását.

A közegészségügy hazugságai:

Gazdaságtalanságra, finanszírozhatatlanságra, pénzhiányra hivatkozva, szétverték, az Európai hírű magyar egészségügyi ellátást. Mindezt, a papucs sarka alatt tartott, vazallus magyar kormányok tevőleges közreműködésével, és húsz éve nincs egy tökös magyar kormány, aki erre nemet mondana.

Éhbéreken tartják, elüldözik a magyar orvosokat, miközben több milliárdot juttatnak holokauszt jóvátételre, sorsukra hagyva betegségükben a magyarokat, akik legalább ugyanannyit szenvedtek, mint bárki, de ők semmit nem kapnak érte honfitársaiktól.

Eközben, a globalista gyógyszeripart kiszolgálandó, megengedik magyar nyelven sugárzó csatornáknak, hogy belebeszéljék reklámokkal, még az egészséges magyar emberekbe is, a különböző, létező, és nem létező nyavalyákat. Aktív partnerek a H¹N¹ hisztériakeltésben, és milliárdokat juttatnak szükségtelen, később fel sem használt vakcinákért, közpénzből a globalistáknak.

Így pusztítja a globalista internacionalizmus a magyarságot, vagy bármely más nemzetet, amire hatással lehet.

Hazug reklámokkal, és minden létező helyen való adagolással, fluórt visznek be az emberek szervezetébe, ami lassítja az agyműködést, csökkenti az átlátó képességet, mert a globalizmusban, az embereknek nagyon butának kell lenni, nehogy észrevegyék, az ellenük irányuló dolgokat, mert akkor bizony vége az élősködésnek.

  Ezért pusztították le az oktatást.

Pusztították, írom én, de ez nem egy befejezett cselekvés. Folyamatosan keresik, hol és milyen mondvacsinált indokkal lehet tovább pusztítani. Közben, azzal magyarázzák a munkanélküliséget, hogy a magyar munkaerő képzetlen, vagy alulképzett. A legostobább csoport vezetése is tudja, hogy a leginkább megtérülő befektetés, az oktatás. Többszörösen igaz ez, ha egy állam vezetéséről van szó. Egy-egy állam vezetését aligha lehet ostobának nevezni. Ha ennek ellenére egy állam vezetése nem fejleszti az oktatást, sőt ellenkezőleg, a meglévő struktúra lerombolásán „átszervezésén” dolgozik, az, az adott néppel szemben megnyilvánuló erős ellenségességet mutat. Valamikor, a feudalizmus korában, az egyházi méltóságok birtokolták, és titkolták a tudást, hatalmuk megőrzése érdekében. A reneszánsz kezdte általánosabbá tenni, de csak szűkebb körben.

Később a kör egyre szélesebbé vált, és láthatóan, ma ismét a kör szűkítése a cél.

Pénzhiányra hivatkozva zárnak be iskolákat, holott, sokkal inkább tanulóhiány van. Gyermek még csak akadna, de jelentős része, nevelése folytán, nem alkalmas, és nem is hajlandó a tanulásra. A globalizmusnak, ez a helyzet tökéletesen megfelel. A képzetlen, kiszolgáltatott, kiéheztetett, önálló véleményalkotásra képtelen embertömeggel, a vazallus vezetés, képes demokratikusnak álcázni, és megtartani a hatalmát. Ha a szavazati jogot, az eredményes általános iskolai bizonyítvány meglétéhez kötnék, némely politikai irányzat szavazatai, jelentős mértékben visszaesnének.

Ezt, mindenképpen kerülendőnek tartják, ezért a globalizmus, népoktatás ellenes. Ahol képes kisajátítani a hatalmat, ott elképzelhetetlen, amit a nagyapám idézett fel, a magyar alföldről. Az ő idejében, az alföldi tanyavilágban, tanyasi iskolák voltak, akár 8-10 tanuló alsó-tagozatos oktatására, annak ellenére, hogy az ország sokkal szegényebb volt, mint ma.

Pénzügyi hazugságok.

   A globalizmus alapja, értékmérője a pénz, vallása a pénz imádata. Ebben a vallásban semmi egyéb érték nem létezik. Nincs erkölcs, nincs becsület, nincs adott szó, csak pénz. A pénz megszerzése, minden erkölcstelenséget felment és megindokol. Ezért vannak a legnagyobb, és legarcátlanabb hazugságok ebben a témában. A pénzben, a gonoszság felfedezte a felhalmozás lehetőségét, a felhalmozásában megérezte a hatalom szagát, amitől megrészegült, és mára elöntötte, és uralma alá készül hajtani a világot. Azok a népek, akik elfogadják az idegen, fedezet nélküli értéktelen pénzt, menthetetlenül szolgaságba, a hamis pénz szolgálatába kerülnek. Azok a nemzetek tudnak mentesülni a gyarmati sortól, akik elutasítják az idegen pénzeket, mert ezzel elutasítják a manipulációk lehetőségét. Az egy-egy államnak nyújtott mai hitelek, a matrixban jegyzett értéktelen nullák. Valójában semmit nem kapnak az emberek, csak terheket.

A nullák viszont értékké válnak, amikor valódi értéket állítunk elő azért, hogy ezeket a semmiket kiváltsuk. Ezzel csak az a baj, hogy a mindenkori munkánk értéke, a bankok tulajdonában jelenik meg, és mi, egyre szegényebbek és kiszolgáltatottabbak leszünk. Egy nemzetnek, akinek terve megmaradni, saját, önálló pénzzel kell rendelkeznie. Semmilyen üzletbe nem szabad bonyolódni a „független” bankokkal, mert ebben a relációban, a független szinonimái, a hazug, tolvaj, csaló, rabló, erre pedig igazán senkinek nincsen szüksége.

Jól megvagyunk nélkülük.

Energetikai hazugságok.

  Végül, de nem utolsó sorban, az energiával kapcsolatos visszaélésekről.

Ebben is monopolhelyzetet kergetnek, és ahol tudnak, alakítanak. Ha sikerül, akár az egekbe is emelhetik az energia árát, és a kiszolgáltatottak semmit sem tehetnek. Magyar vonatkozásokban nagyon nyilvánvaló ez a törekvés.

30 éve akarják, és képesek megakadályozni a nagymarosi vízerőmű megépítését.

Miközben megújuló energiák fontosságáról hablatyolnak, ezt a hatalmas energiamennyiséget tőlünk elszigetelik, okos, de velejéig aljas politikával.

Lehetetlen, hogy a magyarság megfelelési kényszere, puhábbá és sebezhetőbbé tegyen bennünket a szlovákoknál. Senkinek nem kell megfelelnünk. Ha sok ezer éven át képesek voltunk megőrizni a hazánkat, most sem lehetünk rosszabbak.

Nem hozhatunk szégyen büszke elődeinkre. Nem engedhetjük, hogy átlátszó hazugságokkal, semmit érő trükkökkel elűzzenek ősi hazánkból, mert ez a cél.

El kell szakadnunk az idegen pénztől, az adófosztogatóktól, a gyár és föld tolvajoktól. El kell felejteni a hazugságaikat, újjá kell alkotnunk az iparunkat és mezőgazdaságunkat, meg kell szilárdítani, és féltve őrizni a saját pénzünket, hogy a csalók, hozzá ne férjenek többé, és véget ér a szegényedés korszaka.

Béla László

 a koment teljes címe:

www.youtube.com/watch?v=HYx5LrSQxtA&feature=related

A hasonlóság

A magyar politika, nyilvánvalóan térdet hajtott Izrael előtt.

Hangsúlyoznom kell, ez a politika, és nem a Magyar Nemzet!

Minden fenntartás nélkül, félredobva és sárba taposva a magyar nemzeti öntudatot, egekig magasztalta az izraeli erőszakgépezet hatékonyságát.

Erkölcsi alapként próbálta felmutatni, a magyarságot is magába foglaló zsidó-keresztény vallást.

   Aki a történelemben, csak egy kicsit érdeklődően körültekint, annak a számára minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy a Kárpát-medencében sok ezer éve élő magyarság, addig megdönthetetlen erejét, valóban a zsidó-keresztény vallás erőszakos, fondorlatos betelepítésével és elterjesztésével tudták megtörni. Az intézményesített kémkedés, a félelem oktalan gerjesztése, a nép erkölcsének belső pusztítása, valóban nagy eredményt hozott a számukra. Azt, hogy mekkorát, jelenlegi helyzetünkön mérhetjük le legjobban. Ez a pusztítás ezer éve folyik, de eltelt az ideje. Nem lehet tovább az egy igaz Isten háta mögé bújni vele, mert kilóg a lóláb. (ősi magyar mondás szerint) A magyarság, és a világ minden nemzete, ébred a cionista hipnózisból.

   „Derék politikusunk” ékesszólóan ecsetelte, mennyire zsidó alapokon áll, a magyar, és európai vallásosság. Ez tagadhatatlan, de rosszul sikerült kommunista kitérőjük hatására, sokan fordultak el a vallástól, és tértek vissza, a politikától mentes Istenhithez. Isten nem szervez keresztes háborúkat, nem működtet inkvizíciót, nem árul pénzért bűnbocsánatot, és még hosszan sorolhatnám, mit nem tesz, amit a nevében, az elmúlt ezer évben megtettek.

Isten megbocsájtja, de megjegyzi a bűnöket. Álnok hazugság az, hogy ezeket, az ember, felhatalmazás alapján eltörölheti. Aki bűnt követett el, az hordozza, míg él. Nem másoknak, de Istennek és önmagának tartozik elszámolással, és nem fenyegeti a lelkiismeret tiltakozásán túl semmilyen isteni büntetés. A bűnök megbocsátásáról terjesztett téveszmék, csak arra adnak iránymutatást, bűnözz nyugodtan, majd megbocsájtjuk, mi emberek, és megvédünk Isten haragjától.

Isten haragjától senkit nem lehet megvédeni, mert Isten nem haragszik. Lát, jegyez és értékel. (megbocsátó és könyörületes) Mindig objektíven, és mindig a szeretet mércéjével.

A pokol, azokra az emberekre sem vár, akik elárulják saját nemzetüket, vagy más népek közé beszivárogva, megkeserítik azok életét. Saját tudatuk fogja büntetni őket, mikor átlátják cselekedeteik súlyos és erkölcstelen voltát.

Ennek sincs messze az ideje.

    Derék politikusunk, azt is ékesszólóan ecsetelte, milyen közel van egymáshoz a magyarság, és a zsidóság. Ebben nem tévedett. Amikor már a fegyverek használatához nincs hely, és az utolsó fojtogató kézitusa zajlik, az ellenfelek valóban nagyon közel kerülnek egymáshoz. Megkülönböztetni is nehéz őket.

Egyetlen csalhatatlan jel fedi fel a hovatartozásukat, a szándék.

Ebben a végső harcban kell eldönteni, kié legyen a világ. Győzzön a gonosz, a harc, a pusztítás, vagy a jó, a béke, az építés. A harc elszántságát, az isteni elrendelés alapozza meg. A magyarság, a béke, a szelídség, a fejlődés zászlaját védi és hordozza. Nekünk kell megvívnunk, ezt a kíméletlen harcot. A magyar, soha sem volt gyáva, és ha történelmére (a valódira, nem a hazudottra) visszatekint, erőt meríthet belőle.

   Isten a jó oldalon áll. Teljes támogatásával harcolunk, de sajnos, a gonosz is nagyhatalom. A harc kimenetele mégsem lehet kétséges, mert a gonoszság, önmagát is, csak elpusztítani képes, de a világ, nem a pusztulásra teremtetett.

Béla László