évszázados átverés

A „lépcső”

  A lépcső, amin  Magyarország kisétálhat abból a veremből, amibe a liberális, globális, privatizációs tolvajlás taszította, sajnálatosan még ma sem létezik.

 Még ma is lefelé megyünk. Most készülnek kilopni az országból ismét egy komplett gyárat, berendezésestől, piacostól, mindenestől. Ez a messze földön ismert Láng gépgyár. És a kormányunk asszisztál hozzá. Máig sem nyilvánosak a privatizációs okmányok, így a kormányok széttárhatják a karjukat, sajnos, az adott vagyon, idegen magántulajdon, így hát, érinthetetlen.

   Nem mondom, hogy drákói szigorral államosítani kéne mindent, amit ilyen- olyan feltételekkel elprivatizáltak, de van ennek egy erkölcsileg és gazdaságilag elfogadható módja. Ha mondjuk valaki 10 millióért „megvett”, egy 50 milliárdos gyárat, át kell számítani az akkori tíz milliót, a legstabilabb valuta akkori árfolyamára, hozzá kell tenni, a „vásárlástól” a mai napig járó banki kamatot, és az így kapott összeget, vissza kell váltani forintra, a mai árfolyamon.

  Ezt a pénzt Forintban vissza kell fizetni a hajdani „vevőnek”. Így nem államosítottuk, hanem visszavásároltuk a gyárat, de kizárt dolog, hogy a hajdan aprópénzért eladott magyar ipart, most csillagászati áron vegyük vissza.

   Szerencsére, a globális kisajátítás által hozott országos elszegényedés, már kinyitotta az emberek szemét. Markáns elutasítást fogalmazott meg, a kifosztott népekben, a privatizációval, globalizmussal szemben. Ez a markáns elutasítás, Európa szerte megnyilvánul, a liberális és a globalizmust kiszolgáló pártok hanyatlásában, és az ellene fellépő jobboldal erősödésében. Az emberek megunták a hazug szólamokat. Azokat nem lehet megenni, sem a gyermeknek oda adni tízóraira. Ez, meg az általános igazságérzet a globalizáció elutasításának rendíthetetlen alapja. Erre lehet építkezni.

   Kizárólag hazai témánál maradva, ez az alap, már Magyarországon is keményen létezik. Itt is erre kell építeni a felemelkedést, de az a bizonyos lépcső, ami ezen az alapon áll, az elkerülhetetlen.

  Ennek a lépcsőnek a kezdő foka, a bankunk, és a pénzünk visszaszerzése.

Ebből a szempontból szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint sok más Európai ország, amit már bekebelezett az Euro. Itt, kivételesen előnyt jelent számunkra a globalisták kapzsisága. Kirekesztették Magyarországot az Euro-övezetből, mert így, egyel több pénzszivattyút lehetett működtetni, de megfelelő kormány, megfelelő politikájával, ez most nagy előny lehet. Zökkenő mentesebbé teheti, a globalisták eltávolítását a további kifosztás lehetőségétől. Egyetlen magyar törvény eltörlésével, amivel Viktor odalökte az ország gazdaságát a fosztogatóknak, megteremthető az első lépcsőfok.

2001. évi LVIII. Törvény

(2) Az MNB, valamint döntéshozó szerveinek tagjai e törvényben foglalt feladataik végrehajtása és kötelességeik

teljesítése során függetlenek, nem kérhetnek és nem fogadhatnak el utasításokat az Európai Központi Bankkivételével a Kormánytól, az Európai Unió intézményeitől és szerveitől, tagállamainak kormányaitól vagy bármilyen

más szervtől.

   Ennek a törvénynek a megsemmisítése az első lépcsőfok. Ezzel visszakerül a magyar kormány kezébe, a forint kibocsátásának joga, és árfolyamának szabályozása. Vége egy pénzszivattyúnak, amit az árfolyam spekulációkkal az IMF működtet. Természetesen ez csak az első lépcsőfok, amit számos másiknak kell követnie. Létre kell hozni, a Magyar Hitelbankot, mint állami intézményt. Ez a bank szigorú társadalmi ellenőrzés mellett, nonprofit módon működhetne, elsősorban a magyar forint hitelezésére. A működési költség alig néhány százalék kamatot eredményezne, de hitelt, csak magyar állampolgárnak adhatna.

Helyre kell állítani az élelmiszeripar teljes vertikumát. A hazai cukorgyártás már újraszerveződik, de meg kell teremteni a hazai ipar piacát, és megakadályozni, hogy a Magyar Forint, kiáramolhasson metrószerelvényekre, buszokra, vagonokra, vagy bármire, amit mi száz esztendeje, világszínvonalon előállítani képesek vagyunk. A magyar ipar gazdaságtalanságáról költött mesék, csak a tolvajlás alátámasztására születtek.

Egészen mindegy, hogy a globalisták számára mi gazdaságos, fontos, hogy nekünk mi éri meg. Hazai munkahelyek, Forint vételárak, és kiváló tartós magyar minőség mellett.

Ezt a lépcsőt kell felépíteni, és ha az uniós légkalapács bontogatni kezdi, meg kell törni a tömlőjét. Létre kell hozni a hatékony és elegendő magyar honvédelmet, és meghirdetni az ország semleges státusát, 56 szellemében.

Ezen a lépcsőn tudunk kimászni a veremből.

Nem lesz könnyű, de minden fokkal többet fogunk látni Isten éltető napjából, ami erőt, és energiát ad a további meneteléshez, és a későbbi, immár megfelelő Magyar Kormány támogatásához.

Béla László

A rák, gyógyítható!

    Ez az állítás, sajnos nem az emberi szervezetet, csak a nemzetek társadalmait megtámadó, és elpusztító rákra igaz.

  Előző írásomban arra kerestem a választ, milyen eszközökkel képes a globalizmus, olyan társadalmi rendet felépíteni, ami elpusztítja, a hatása alá került emberek jelentős többségét.

   No! Kaptam is kritikákat, minősített, és minősíthetetlen stílusúakat egyaránt.

Volt, aki megmagyarázná, nem kötelező eladni a terményeket a hiénáknak. Meg kell várni, amíg a terménynek jó ára lesz, és akkor kell piacra dobni.

Mások azt bizonygatták, hogy ez megfogadhatatlan tanács, mert a gazdák, kénytelenek az első adandó alkalommal eladni a munkájuk eredményét, mert nem képesek, a jövő évi vetésre. Nincs pénzük. Tehát, a magyarok is törhetnek a lekvárosból, ha belepusztulnak is, benne vannak a darálóban, és abból nincsen kitörés.

  De van!

El kell menni, szavazni, és tudni kell, hova kerüljön az X.

Tudom, még messze a választás, és ez a tanulmány, eső után köpönyeg  is lehet, mégsem az. Nem hiszem, hogy a velejéig rohadt Jaffa narancsról, a tapasztalatok után, még egyszer sikerül elhitetni a választó polgárokkal, hogy igazi, hamisítatlan magyar termék.

  Nézzük, miért nem.

Mert aki a nyomora, szorongatottsága okán, hajlamos egy kicsit tájékozódni, az tudja, hogy az első Orbán kormány követte el, a nemzet ellen azt a legnagyobb merényletet, ami máig kiszolgáltat bennünket a nemzetközi globális pénzoligarchia fosztogatásának. Nevezetesen azzal, hogy a Magyar Nemzeti Bankot elvette a magyar néptől, és kiszolgáltatta a nemzetközi rablóbandának.

A bankok által követelt függetlenség, súlyos hazugság! Független bank nem létezik. Egy ország bankja, vagy az ország népétől, vagy az nemzetközi pénzoligarchiától kell, hogy függjön, és ez így is van. Amikor az első narancs kormány meghozta a törvényt, hogy a Magyar Nemzeti Bank, nem fogadhat el direktívákat a Magyar Kormánytól, hanem csak és kizárólag a nemzetközi pénzoligarchia intézményeitől, ezzel megpecsételte a magyar gazdaság sorsát.

Azok az intézkedések, amelyek a pénzhatalom irányából indulnak, mindig is a fosztogatók érdekeit képviselik, és soha az adott nemzetét.

   Egy ilyen képtelenül vezetett országban, valójában két kormány van.

Egy báb, akit a nép választhat a rosszak közül, (mert a jó, az fasiszta, egyenruhás bűnöző, rasszista, meg minden, ami rossz lehet) és egy valódi, akinél a pénz van, aki hatni tud az ország gazdasági folyamataira.

  Azok, a derék honfitársaink, akik a Fideszre szavaztak, bizonyára azt gondolták, hogy látva a hibás lépés iszonyúan negatív hatását, ismét hatalomra kerülvén, első dolguk lesz megsemmisíteni a bankrabló törvényüket.

Mint láthatjuk, nem első, de utolsó lépésként sem tették meg.

Nyilvánvaló a pusztító szándék.

Ennek következtében, az országnak továbbra is két kormánya van.

Egyik, amit az emberek, ha még olyan megtévesztések közepette is, de maguk választottak. A másik, akinek a valódi lehetőségek a kezében vannak, a pénzvilág Magyarországra kinyújtott marka, amibe nem lehet elegendő pénzt tenni. Ennek a második kormánynak, aki a valós hatalmat bitorolja, a vezetőit nem választják, hanem kinevezik, így a legitimitással köszönő viszonyban sincsen. Ennek ellenére gyakorol hatalmat a magyarság felett.

Ez, az országtól független, önmagát kórosan növelő daganat, a nemzet rákja.

Már ismerjük a kórokozót, aki elpusztításunkon dolgozik, csak az a baj, hogy választott orvosunkat, a kórokozó táplálja, ezért azután, nem igyekszik elpusztítani, a saját jól felfogott érdekében.

A magyarságnak olyan orvost (kormányt) kell választani, akit nem a külföld támogat, és így törhetünk ki, a harapófogóból. Nagy hiba, hogy a magyarok nagyobb része, mély apátiába zuhant. Halandó elhinni, hogy nem tud hatni az ország helyzetére, ezért el sem megy , egy választáson szavazni. Igen, ezt próbálják elhitetni velünk a fosztogatásban érdekelt, és azért felelős csoportok. Sok egyébbel együtt, ez is gátlástalan hazugság, amióta létezik valódi magyar oldal.

  Át kell gondolni állásfoglalásainkat, és ha a narancs kormány, az összeomló hazugságvárak romjai elől, előrehozott választásokba menekül, tudnunk kell, kire szavazhatunk, életben maradásunk érdekében.

  Világszerte előre tört a jobboldal. Hiába ölték meg Haidert, hiába fasisztáznak,

ez egyértelmű üzenet, minden jó szándékú, gondolkodó embernek.

Béla László

Miért a globalizmus a világ rákfenéje?

 Sokat egyezkedtem ezen a témán, a globalizmust istenítő honfitársaimmal.

Meghallgattam az érveiket, a központosítás, az egységes vezetés előnyeiről, a csúcsszervezettség hasznáról, és egyéb hasonlókról, és valahogy, mégsem tudtam a magamévá tenni az eszmét. Magam sem értettem miért. El kellett gondolkodnom, míg megértettem a több ezer éves magyar bölcsesség, mély igazságát, miszerint, „ A fejétől büdösödik a hal.”

    Ennek a társadalmi berendezkedésnek, első számú közellensége, az ember.

A polgár, vagy a gazda, aki dolgozik. Ennek a megállapításnak a mély igazsága látható a folyamatos megszorításokban, a bürokrácia, a felesleges hivatalok felállításában. Látható abban, ahogyan ezek a felesleges hivatalok mindenkit akadályoznak a munkában, aki dolgozni akar. Engedélyhez kötik az engedély engedélyének megszerzését. Tollvonással törlik el, emberek évtizedekkel ezelőtt megszerzett jogait, vagy szabnak feltételeket, jogaik megőrzéséhez. Ezek a feltételek, nagyon eltérőek lehetnek, de egyben kivétel nélkül megegyeznek, fizetési kötelezettséget tartalmaznak. Ebben a társadalomban, az emberi értékeket, mint a becsület, a hűség, a szorgalom, nullára értékelik. Egyetlen érték létezik, a pénz, a pecunia a money, a Geld. Aminek szinte minden használt nyelvben külön elnevezése van. A globális társadalomban a csalás nem szégyen,

de egyenesen dicsőség. Az igazi „menő” aki a legjobban be tudja csapni üzletfeleit, szállítóit és vevőit. Itt a pénz birtoklása az érték, a tekintély, a becsület is minden pozitívum.

  Ez a rend, a hazugságokra épül, az által marad fenn, és a hazugságok megszűnésével omlik össze. Mostanra az összeomlás határára került.

Minden eresztékében recseg, mert több hazugságra derült fény, mint amennyit a társadalom tolerálni képes.

   Itt van mindjárt, a szabad verseny, amit alaptételeként hangoztat.

Ez, az egyik legnagyobb hazugság. Miközben szószólói egyfolytában harsogják, a globalista, monopolhelyzetet teremt, és ennek védelmében kedvére emelheti az árakat. Meg sem határozható extraprofitra tesz szert, mint a gyógyszeripar, a villamos és vízművek, újabban az autógyártás, energiatermelés stb.

Mind e közben, kényesen vigyáz arra, hogy monopóliumát meg ne támadhassák, ne gyengíthessék. Ezek az emberek, általában milliós, milliárdos vagyonnal rendelkeznek, és vagyonuk egyfolytában gyarapodik. Ez a gyarapodás, fordítottan arányos a munkavégző tömegek életszínvonalával. Minél lejjebb sikerül szorítani a társadalom általános életszínvonalát, annál nagyobb lesz a globalisták vagyonának növekedése. Hogy a kíméletlen kifosztás mellett, lehetőleg humánusnak tűnjenek, álszent módon, a már kifosztott, de még életben lévő rétegeket próbálja felelőssé tenni, a nemlét határára süllyedt embertársaik helyzetéért. A nincstelenek nevében kéreget, de az összegyűlt pénznek a nagyobb részét is ő maga zsebeli be.

   Életeleme a korrupció. Ezzel tudja megakadályozni, saját köreinek bővülését, a gazdaságilag alá rendelt rétegnek a felemelkedését. Így oldja meg a munkájukból élők kifosztását.

   Hogyan működik ez?

Leginkább, a közbeszerzéseknél érhető tetten, ahol a nagy pénzek mozognak.

A globalista, némi ellenszolgáltatásért, a döntésre felhatalmazottaktól, megkapja a tender résztvevőinek ajánlatát. Tesz ő is egy ajánlatot, ami többszöröse a tényleges értéknek, de egyben megbíz, egy magához hasonló céget, aki ismét csak némi pénzért, benyújt egy elképesztően szemtelenül magas ajánlatot.

Nem is akarja megnyerni a tendert, mindössze ár-ernyőt tart, a másik szemtelenül magas ajánlat fölé. Egy másik alkalommal szerepet cserélnek.

 Az elbírálásnál, szintén némi készpénz ellenében, a közmegbízott emberek, ezt, a második, de így is eltúlzott ajánlatot hirdetik győztesnek, így az övé a munka.

Ettől már egyszerű a folyamat. A fővállalkozó leveszi a pénz egyharmadát, és tovább adja alvállalkozásba egy másik cégnek. Az ismét leveszi a megmaradt pénz egyharmadát, és tovább adja, és megy a lánc. Ennek a láncnak a végén állhat egy hazai vállalat, aki valami aprópénzért megépíti az utat, a gazdasági lehetőségeken belül a legjobb minőségben.

   Ugyan ez van a Metrónál, a hidfelújításnál, vagy bármilyen,”magyar” állami kézben lévő közpénzes beruházásnál. Így válik természetessé, hogy soha nem az kapja meg a pénzt, aki az értéket létrehozza.

  Egy-egy ország kifosztását úgy is folytathatják, hogy hazai források hiányában is, nagymérvű útépítésbe kezdenek, amit külföldi hitelekből finanszíroznak.

   Ettől kezdve a megépülő út, nem a tényleges költségek háromszorosába, hanem tízszeresébe is kerülhet, hiszen az útépítésre felvett tőke kamatát, attól kezdve az adott állam népe fizeti. Ha valaki tiltakozna, egyből azzal érvelnek, ennek a szegény népnek örülnie kéne, hogy utat építünk az „értéktelen prérijén”. Az út, ott marad, és értékesebb lesz tőle a terület. Ez igaz, de kinek?

Az autópályákat, nem a lakosságnak építik.

  Ha az adott állam polgára, felhajt a saját területén lévő autópályára, nehéz sarcot fizet érte másodszor is. Először, akkor fizet, amikor a megépítés fedezetét képező adót, vagy az erre a célra felvett kölcsönt, és annak súlyos kamatait fizeti államadósság formájában. Másodszor, amikor használja. Az autópályák, ennél még nagyobb csapdát is jelentenek. Ezeken tudják a multik, gyorsan, és olcsón ide-oda szállítani a legkülönbözőbb nyersanyagokat, késztermékeket, terményeket és élelmiszereket. Mindig onnan oda, ahol ezzel a legjobb hasznot érhetik el. Így ömlik be hozzánk, a nyugaton már eladhatatlan selejt, és „vándorol” ki a kiváló magyar búza, mangalica stb. hogy azután, mint különleges minőségű nyugati termék, jelenjen meg a piacon.

Ez a „globalista szabad verseny”.

 Hogyan szerzik meg a magyar termelőtől ingyen a magyar búzát?

Természetesen, a „szabad verseny” adta lehetőségekkel. Az ország, összes állami gabonatárolóját el privatizálták. A gazdák, nem rendezkedtek be a tárolásra, mert ezt korábban az állam, kiválóan megoldotta. Ezt felszámolták, és betakarítás idején, egyszerűen felvásárlási moratóriumot léptetnek áéletbe, egészen addig, ameddig a gazdák, le nem engedik a gabona árát, az előállítási költség közelébe. Ezt a globalisták spekulációnak, megengedhető üzleti magatartásnak tartják. A becsületes országokban, ez hitvány tolvajlás, amit üldöznek. Nekünk sem szabad beszállni. Tárolókapacitást kell létesíteni. Ha még olyan nehezen is, legalább ideiglenes jelleggel. Elég, csak két esztendeig, kongó üresen hagyni a hajdani magyar tulajdonú tároló kapacitást, és máris elérhető áron visszavásárolhatják a tényleges termelők.

    A kifosztás legaljasabb módjai.

Ezek közé tartozik, a Bajnai-Hajdubét féle libalopás, amikor a megtermelt húst átveszik, a fizetés ígéretével, csak éppen kifizetni nem hajlandók.

A másik bevált módszer, a mézesmadzag taktika. Olyan, amit pl. az M0-ás híd építésénél vetettek be. Ez abból áll, hogy jó áron adnak alvállalkozásba munkákat, ami ráveszi a vállalkozókat a szerződéskötésre. Ebben a szerződésben hatvan napban határozzák meg az elkészült munka kifizetését, de csak abban az esetben, ha a hatvan nap alatt a munka zavartalanul folyik tovább.

A vállalkozó teljesít, hiszen fut a pénze után, de az utolsó részletnek, 60 napi munka és anyagköltségnek, számos bottal ütheti a nyomát. Ilyen volt, az M0-ás nál, de a Köérberek lakópark térburkolatainak építésénél, és még ki tudja hány helyen.

   És mi magyarok megesszük. Még mindig megesszük, és olyan kormányokat választunk, amik létrehoznak, eltűrnek és fenntartanak ilyen állapotokat.

  Nem kéne! Tanulhatnánk már, a saját kínunkból, ha már a máséból nem tudunk.

   Ezektől a tisztességtelen gyakorlatoktól tartom a globalizmust, a világ rákfenéjének.

Ezzel a politikával elérhető, hogy senki ne termeljen, hiányok keletkezzenek, és ezek következtében a pénz értéke megszűnjön. Ebben a helyzetben, a termeléstől legmesszebb lévő élősködök, spekulánsok kerülnek legmesszebb az ellátástól. Elpusztulnak, mint a rákos sejt, amikor a gazdaszervezetet már megölte.

   Legyünk, mi magyarok résen, és mutassuk meg a világnak, hogy a rákból is ki lehet gyógyulni.

Béla László

  Kétségtelen tény!

A tűzoltók, rendőrök, közalkalmazott karhatalmi erők tüntetésén elégettek egy fehér rongyot, ami a rá festett kék Dávid csillag okán, akár izraeli zászlónak is tűnhetett. Ezt, Izrael párti körök, azonnal az állam megsértésének ítélték, és azon nyomban kézrekerítették, és eljárás alá vonták az elkövetőt.

  Mindez tegnap, Magyarországon, Budapesten történt. Több ezer ember jelenlétében, és senki sem tiltakozott, ott és akkor. (próbálta volna meg)

Vajon miért?

Mert betelt a pohár. Magyarországon olyan méreteket öltött, a hatalom kikönyöklése a magyarok kezéből, hogy már semmilyen jogi akadályt nem gördíthetünk a kettős mérce, a törvénytelen elbánás, a jogtalan meghurcolás útjába. A magyar nép elégedetlenségét, Izraellel szembeni egyre egységesedő elutasítását, a fajtársak sértőnek, hovatovább antiszemitizmusnak nevezik.

  Nem az!

Nem a fajtát utasítják el az emberek, csak a mérhetetlen arcátlanságot.

Azt, ahogyan jelentéktelen feleslegnek próbálnak nézni bennünket a saját hazánkban. Ahogyan kisajátították vezető testületeinket, hivatalainkat, hogy ebből a pozícióból, könnyedén alkalmazhassák a kettős mércéjüket.

Amikor a magyar rendőr, Magyarországon, megtaposta a magyar zászlót, amit tomfával vert ki a tüntető kezéből, akkor semmilyen visítás nem volt.

Nem volt visítás, noha, amikor egy magyar állampolgár, Magyarországon megtapossa, vagy bármi módon meggyalázza a magyar zászlót, az nemzetgyalázás. Amikor bármit tesz egy idegen zászlóval Magyarországon, az legfeljebb, véleménynyilvánítás.

A nemzetgyalázásért büntetés járna. „Derék” hatalmasságaink, akik a mi szavazataink alapján garázdálkodnak, talán úgy gondolják: jár, jár, csak nem jut.

Persze hogy nem jut, hiszen az összes raktáron lévő büntetést kiosztották már a Magyar Gárdának, a polgárőröknek, és mindenkinek, aki a magyarság elpusztítása ellen, bármit is próbál tenni. Ez az ő törvényük, amit ránk akarnak kényszeríteni, a magyarság pedig egyre erősebben ellenáll. (még nagyon szelíden)

Ezt az ellenállást harsogják minden forrásból antiszemitizmusnak. Ez, az ellenállás, elutasítás, nem egy elszigetelt magyar jelenség. Lassan világméretűvé növi ki magát, és mindenütt azonos okból. Lassan az összes népet, aki ellenáll a sárbatiprásnak, antiszemitának mondják. Annyira, de annyira mondják, hogy végül el is hiszik, ők maguk is.  Közben, ők, nehezményezni merik, hogy Budapesten, közterületet neveztek el Wass Albertről, a kiváló magyar íróról és költőről. Őket sérti, hogy a magyarok, kit tartanak méltónak arra, hogy budapesti közterület viselje a nevét.

   Nagyon üdvös lenne, ha végre már valóban megsértődnének, (az érintettek) és sértődésüket szavakon kívül, tettekkel is bizonyítanák.

Egy fajtársuk, kitűnő megoldást javasolt a kérdésre: el lehet menni!

Igaz, ő ezt a javaslatot a sértődött magyarok vonatkozásában tette, de mi másként gondoljuk, és lecsapjuk a magas labdát.

Mi, nem megyünk el! De egyetlen sértődött embert sem tartunk vissza kötéllel, sem vasfüggönnyel, sem rábeszéléssel. Aki úgy érzi, közutálat veszi körül, mert a rászegeződő reflektorok fényében, minden gonoszsága, irigysége, pökhendisége, és butasága közszemlére kerül, talán lépjen ki a reflektorfényből.

Ha a közutálat ekkor sem szűnik, tárt karokkal várja Izrael, akinek az érdekeit, Magyarországon, a magyarok között szerette volna érvényesíteni. Nem tartjuk erővel vissza, és legtöbben meg sem siratjuk. Ha mégsem várnák otthon tárt karokkal, akkor az adott emberrel lehet valami súlyos hiba, vagy fent, vagy lent. Talán rosszul  ny dörgölőzik, vagy rosszul tapos, de ezek egyike sem a magyarok felelőssége.

   A magyar ember, mindenkit el és befogad, aki hajlandó vele egy sorban dolgozni, egy ügyért tenni, egy tálból enni, és őszintén a szemébe nézni.

  Soha nem tudta viszont elfogadni a hazudozókat, az élősködőket, a tőle elhatárolódókat. Most sem tudja, és ez nem faji, vallási, etnikai kérdés.

  Ez emberi adottság. Ilyen a magyar. Nem szereti, ha a tányérjából kiszedik az ételt, olyanok, akik tenni sem hajlandók érte, és miközben a magyar éhen marad, degeszre zabálják magukat. Ezért nő hatványozottan az elutasítás, és mivel a matematikának ilyen a természete, ez napról napra, a korábbinak többszörösére duzzad. De ahogy már írtam, ki lehet lépni a reflektorfényből, hogy ne ordítsanak a hiányosságok, vagy, ahogy derék egykori vezetőnk mondotta volt, el lehet menni. „Ércsük?” (Hofi Géza)

Béla László

   Avagy, világraszóló szégyen, a szégyenérzet teljes hiányában.

Igen! Mára sikerült kitenyészteni a becsületes erkölcsös emberekből azt a vékony réteget, aki nem ismeri a szégyenérzet, az önkontrol és a lelkiismeret fogalmát. Intenzív agymosással, tömény hazugságokkal, és némi pénzzel, sikerült megalkotni az emberi társadalomnak azt, a már szélesebb rétegét, aki képes elfogadni, az effajta emberi magatartást. Ezt a réteget akarják intenzíven szélesíteni, mert ez képezi a hatalmuk alapját. Sok embert sikerül megfélemlíteni, lefizetni zsíros állással, vagy megtéveszteni átlátszó hazugságokkal.

    Ugyan miért teszek, ilyen vaskos megállapításokat?

Mert kifordul a gyomrom a politikától való undortól.

Képtelen vagyok megemészteni, az arcátlanság ilyen magasságait, a kettős mérce ennyire drasztikus megnyilvánulásait.

  Amikor megölték, az Amerika első számú közellenségének tartott embert, az amerikai elnök két ököllel verte a mellét, hogy ő aztán megcsinálta, az amerikai nép, de legalább egy része pedig, győzelmi tánccal, csápolva ünnepelt egy gyilkosságot, már annak sem tudtam igazán örülni. Kíváncsi lettem volna rá, mi történt volna, ha az elnököt elkapta volna valami őszinteségi roham, és a gyilkosság hírével együtt, bejelentette volna, hogy a terrorizmusnak semmi köze nem volt a tornyok lerobbantásához, mert az, az amerikai politika látványos, jól megszervezett akciója volt, minden áldozatát Amerika gyilkolta meg, hogy megkezdhesse keleten a gyilkos háborúját, ugyanúgy ünnepelt volna e a nép?

Jóllehet, ezek az állítások, már közismertek, több oldalról bizonyítottak, a nép mégsem hiszi el. Sötét összeesküvés elméletnek tartja, amit Amerika ellenségei találtak ki és terjesztenek. Talán elhinnék, ha magától az elnöktől hallanák, de soh’sem fogják. Jó a stratégia. Olyan aljas dolgot kell művelni, amit a nép el sem tud hinni, így a felelősséget át lehet tolni bárki másra. Ez mind visszataszító, de a húr akkor szakadt el bennem, amikor a 97 éves magyart, akit megalapozatlanul, vagy megalapozottan, perbe fogtak a gyilkosok, betámogatták a tárgyalóterembe. Olyan ez, mint amikor a rablógyilkos tolvajt kiált, és a nép helyesel hozzá. Az, az etnikai tisztogatás, amit Palesztin településeken hajtottak végre, az 1940-es évektől, szintén máig élő, és fogható emberek közreműködésével történt, és máig nem ért véget. Hol vannak a vádlottak padjáról a felelősök? Hol a Dubai-i merénylet felelőse? Hol a Mavi Marmara fedélzetén elkövetett mészárlás felelőse? –és még sorolhatnám a kettős mérce példáit. Ezt a kettős mércét, ez a bosszúálló, egy olyan hatalommal a háttérben valósítja meg, ami végiggyilkolta Koreát, Vietnamot, a Balkánt, Afganisztánt, Irakot, legutóbb Líbiát. Ami helikopterről gyilkolja a városban tudósító újságírót, aki a meglőtt, megtámadott gyermeket mentené. Hova változik ez a világ?

Hova lett az igazság?

Hova lett a becsület?

Hova lett az emberség?

Hogyan fordulhat elő, hogy csak a magyarnak kell vállalnia a felelősséget, több mint fél évszázad után?

Hogyan lehet, hogy a tegnapi, tegnapelőtti gyilkosok mernek vádat emelni ellene?

És ehhez asszisztál a világ? Szenzációra éhes újságírók hada, sokszoros nyelvcsapással várja, mikor és hogyan fogják elítélni a 97 éves magyart, az esetleg fiatal korában, talán akaratától függetlenül elkövetett bűnéért, a tegnapi gyilkosok.

   Ilyen emberek kezében van ma, az emberiség sorsa. Ezek irányítják ma a világot.

És megtehetik!

Meddig?

Béla László

A vérszívók.

  Sok kárt és veszélyt okoznak Magyarországon az elszaporodott vérszívók. Sürgősen gátat kéne állítani a további szaporodásuknak, de az EU. egy baráti gesztussal betiltotta az irtásukat. Holló a hollónak…

 Az elszaporodó euro-védett vérszívók, azon túl, hogy az amúgy is túlhajszolt magyarság vérét szívják, életveszélyesen, agyhártya és agyvelőgyulladással, lyme kórral fenyegetik egész lakosságunkat. Ezen belül, különösen a földeken dolgozókat, és a fiatalokat, kirándulókat, vagyis leginkább azokat, akik még tudnak a hazai piacra élelmiszert termelni, és akik a jövőbeli létezésünk letéteményesei.

  Felettébb elítélendőnek tartom, embereket rovarokkal támadni, a rovarirtás tiltásával. Nem tudom, hogy ez a tiltás, az eu. egész területére, vagy kizárólag Magyarországra vonatkozik e, de akár így akár úgy, sötét szándék vezérli, ez biztos. Indokolni a környezetvédelemmel próbálják, de a kullancsok, minden irtószernél nagyobb környezetszennyezést jelentenek.

  Hogy ez a tiltás, a gyógyszerlobbik, vagy a szándékos népirtók nyomására született e, nem tudom, de hogy eredményesen fenyeget, és hatékonyan pusztít, az tény.

Más.

A magyar gazdák, rádöbbentek, hogy újra kell éleszteni a magyar cukoripart.

Meg is kezdték egy hazai, magyar kézben lévő cukorgyár tervezését. Az ismert befolyás alatt álló média, máris azon hahotázik, hogy építhetnek a magyarok akárhány cukorgyárat, az Eu. kvóták miatt, úgy sem termelhetnek.

Röhely! Ekkora arcátlanság, csak egyfajta emberek arcára fér rá. Arról nem is beszélnek a „kvótázók” hogy az Ensz  „Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata”

értelmében, egyetlen népet, csoportot sem lehet megfosztani, életének fenntartásához szükséges feltételektől, víztől, termőföldtől, élelmiszerellátástól, közbiztonságtól.

Ezek alapjogok, amiket az Eu. kvótákkal és passzív belenyugvással korlátoz.

Egyetlen párt, politikai irányzat van ma Magyarországon, aki átlátja ennek káros, jogsértő voltát, és harcot is hirdet ellene, ez pedig a Jobbik Magyarországért Mozgalom. Ezek az emberek nehezményezik, hogy kvótákkal, kullancsokkal, önkényes törvényekkel, bűnözéssel, munkanljküliséggel és minden lehető módon próbálják ellehetetleníteni a magyar lakosság életét. Jobb megoldás híján, az Eu.-ból való kilépést is lehetőségnek tartják. Igazuk van! Túlélésünk érdekében, vissza kell vernünk az önellátásunk akadályozására irányuló minden törekvést. Ha erre más mód nincs, ki kell lépnünk minden olyan közösségből, aki az elpusztításunkra tör, és fel kell mondanunk, minden olyan szerződést, (Mastricht, EuroGendFor, stb.) ami ezt a célt szolgálja.

   Ezt ez idáig egyedül a Jobbik fogalmazta meg. Ettől utálják annyira a hatalmat ma gyakorló, és befolyásoló körök. Ettől lett a Jobbik, minden mocskolódó jelzővel, igaztalanul felruházva. Nevetséges, hogy a fasiszta cionista diktatórikus hatalom nevez fasisztának egy tiszta lelkiismeretű nemzeti erőt, és szomorú, hogy a választásokon részt venni még hajlandó magyar állampolgárok között, ilyen sokan hitelt adtak ennek a mocskolódásnak.

  Valószínűleg, azóta sokan rájöttek már, a gúzsba kötők arcátlan nyugalmának hátterére, és legközelebb nem választanak, sem az áruló kerekasztalhoz, sem idegen befolyáshoz kötődő kormányt. A tanulópénzt, már busásan megfizettük, de a bizonyítványunkat, mégsem akaródzik kiállítani a kioktatóknak.

Ez a feladat ránk vár, a következő választás szavazófülkéiben, hogy tényleg forradalmat csináljunk. A magyar nép, nem lehet ilyen könnyedén megvezethető.

Béla László

Megölték Bil Ladent.

  Sok ember él ma a világban, aki azt gondolja, hogy egy vagy több gyilkossággal, valamilyen kérdés megoldható.

  Nekem, az a véleményem, hogy a gyilkosságok, az emberiség eddigi történetében, soha semmilyen kérdésre, megfelelő megoldást nem hoztak.

     Káin megölésével, nem sikerült kiirtani a földről a békességre törekvő szelíd ember típusát. Rémus megölésével sem szűnt meg a földön, a hatalmi harc háború és béke, a rossz és a jó között.  Ugyanígy nem szűnt meg a magyarság léte Attila megölésével, Árpád, vagy Hunyadi Mátyás megölésével.

  A gyilkosság semmit nem old meg, legfeljebb, egyes történéseket, egy-egy gyilkosság, időben képes hátrább tolni. Szerintem nem éri meg.

  Kenedy megölésével, nem változott az amerikai nép megítélése a más alapállású kormányzásról. Az aradi vértanúk, vagy Nagy Imre megölésével, nem változott meg a magyarság szabadságszeretete.

  Ezek, egytől-egyig alávaló, elítélendő cselekedetek, és semmit meg nem oldanak. Bil Laden megölésével sem változik meg az arab világ ellenérzése, az amerikai erőszakkal szemben. Sőt!

  Engem, ez a történés inkább arra emlékeztet, amikor a Moszad. Dubaiba hamis útlevelekkel beszivárogva, alattomban meggyilkolta, ha jól emlékszem, a Hamasz egyik vezetőjét. Értelmetlen erőszak.

    Ezeket a gyilkosokat, a rablógyilkosoktól annyi választja el, hogy azt hiszik

ezek az emberek, vagy legalább azt hirdetik, hogy ezeket a gyilkosságokat, mások, és valami jó ügy érdekében követik el. Ez soha sem lehet igaz, mert az ügy, amiért ölni kell, soha sem lehet jó ügy. Az elkövetés módja sem utal emberi magasságokra. Az ilyen gyilkos, nem egy Mucius Scevola, aki saját karját égette, a római császár kandeláberének lángjában, bizonyítandó elszántságát.

   Egy emberre ráuszítani egy titkosszolgálatot, vagy egy ilyen gyilkos akcióban részt venni, nem egy bátor cselekedet, és többet árt az elkövetőknek, mint az áldozatnak. A kívülről jövő erőszakos halál, sem a személyiség elvesztését, sem a szemlélet megváltozását nem eredményezi. A fizikai létet képes megszűntetni, de a szellem, ugyanakkor megerősödik.

  Ha ezzel a gyilkossággal, a tornyokról szóló mesét kívánták megerősíteni, 9/11

akkor, törököt fogtak. Nincs a földön, olyan buta ember, aki elhiszi, hogy egy magától összeomló épület legfelső emelete előbb érjen a földre, mint a harmincadik emeletről kieső tárgy. Az 1 G gyorsulás, (szabadesés) a legnagyobb

gyorsulás, ami természetes körülmények között bekövetkezhet. Ami ennél nagyobb gyorsulással közeledik a földhöz, azt más erő is hajtja. Jól látni a filmeken a sorozatrobbantást, ahogyan a szinteket robbantották ki az épület alól, és aminek lökéshullámai (vacuma) szabályosan lerántották a tornyokat.

  Ez a gyilkosság, egy otromba hatalmi harcnak egy epizódja. Őszintén szánom az áldozatát, és az elkövetőit. Kár minden elveszett életért, és legalább ekkora kár, minden, aljas indokból felvállalt lelki teherért.

Béla László

Pénzhamisítók kicsiben és nagyban

  A dolog, akkor kezdődött, amikor a gazda megunta a vállán cipelni a zsák búzát, ha kaszára volt szüksége, a kovács megunta a kaszákat cipelni, amikor csizma kellett neki, a csizmadia, nem akarta vinni a csizmát a péknek a havi kenyérért.  Ezért született a pénz. Eredendően aranyból volt, mint a körmöci arany, vagy Mátyás forintja. Annyit ért, amennyi súlyt képviselt.

Ügyeskedők ezért lereszeltek a széléből, és értékcsökkenten adták tovább.

Az emberek, és a pénzverdék is, hamar rájöttek a csalásra. A pénzverdék recézni kezdték az érmék élét, az emberek pedig, nem fogadtak el, hiányzó, vagy sérült recézetű pénzt.

  Aztán kialakultak a bankok, és velük együtt a bankjegyek, melyeket ma is pénzként használunk. A bankjegyek összességére az volt ráírva, hány aranypénz van a bank trezorjában, a papír fedezeteként. A bankjegy könnyű volt, és értékálló.

Nem kellett az aranyat cipelni, és ha a papír elrongyolódott, a kibocsátó bevonta, és újat nyomott helyette. Szigorúan annyit amennyi aranya volt. Bármikor bárki odamehetett a bankhoz, és a cetliért, annyi aranypénzt kaphatott, amennyi arra írva volt. Az arany és a pénz értéke, egymáshoz viszonyítva, soha sem változhatott. 10 egységnyi pénz, 10 egységnyi aranyat jelentett. Sem többet, sem kevesebbet. Bankjegyeket, pénzt, csak a királyok, később az országok, államok nyomtathattak, szigorú egyensúlyban az aranykészletükkel. Ha kibányáztak és kohósítottak 100  000 egységnyi aranyat, kiadhattak 100 000 egységnyi pénzt.

Ez így rendben is volt, de jöttek a pénzhamisítók. Rajzoltak ugyanolyan cetliket, mint a bankjegy, és megpróbálták aranyra váltani. Iszonyú erővel kergették, és nagyon súlyosan büntették őket, hiszen a kincstárat, ezzel az országot lopták meg. Az ország minden polgárát.

  A bankok, tanultak a pénzhamisítóktól. Sokkal több cédulát nyomtattak, mint amennyi aranyuk volt. Ettől, hirtelen nagyon gazdagoknak tűntek. A csalásra senki, sokáig nem figyelt fel, mert aki aranyra akarta váltani a cetlijét, annak átváltották. A nagymérvű visszaélések, már az újkor elején, súlyos következményeket hoztak. A cetlik elértéktelenedtek, a megrohamozott bankok tönkrementek, az emberek elvesztették, sok éves takarékosságuk eredményét.

Az emberek, megismerték a „gazdasági válság” fogalmát. Mindezt a gátlástalanul csaló bankok tevékenysége nyomán. Hogy ez még egyszer meg ne történhessen, a pénz kibocsátását, állami monopóliummá tették, állami bankokra bízták, és az állam, csak ellenőrizte, meg van e, a fedezete a bankban. Természetesen nem volt meg. Erre az időre, a bankárok, olyan szinten szereztek befolyást az államok vezetésébe, amivel keresztülvitték, hogy a fedezetlen pénz kibocsátását nem betiltották, hanem csak korlátozták. Ezt a korlátot, az óta is folyton feszegetik, és napjainkra úgyszólván megszüntették. Korlátlan mennyiségű hamis pénz kerülhet forgalomba. A bankok nagyban hiteleznek olyan pénzt, ami nem létezik. A világban összekeveredtek a különböző országok pénzei, amik a megfelelő csoportok számára, újabb, immár nemzetközi méretű lopást tettek lehetővé. Mivel a lopás csúnya szó, és mindenki tudja mit jelent, ezeket az akciókat, árfolyam-spekulációknak keresztelték.

  Mindezek tetézésére, nem nyilvános módon és időben, a világban leginkább elterjesztett pénz kibocsátási jogát, egy magánbank szerezte meg.

Azt, hogy ez mennyire nem nyilvános, abból lehet tudni, hogy ma az interneten, (ami közismerten minden információ tárháza) erre, semmilyen utalás nincs.

Én az alábbi kereső kifejezések alatt kerestem: amerikai dollár; a dollár története; a dollár kibocsátása; a dollár kibocsátásának joga; hogyan került a dollár magán kézbe. Mindezekre való utalást, egyetlen linken találtam:

http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=72301

  Miután, a bankok elérték, hogy saját kedvükre teremtsenek pénzbőséget, vagy hiányt, és a pénz sokszorosan túlnőtte a neki szánt szerepet, mindenki az értéktelen cetlik után fut, mert egyenlőre, bármit megkaphat érte.

  Ha az Amerikai nép, megunja a fosztogatást, a nem létező hitelek állandó törlesztését, és rendet tesz a pénzvilágban, létrehozza ismét az állami zöldhasút, egy csapásra omlik össze a lopásra épített bankvilág.

  Hab a tortán, hogy bár az amerikai pénzt, egy magántársaság hamisítja, a kocahamisítókat, mégis az állam apparátusa üldözi. Vajon miért üldözi a kicsiket, ha a nagyokat nem? Ez már filozófia. Amit szabad Jupiternek…

  Szerencsére ez az idő lejárt. Az intézményesített lopás napjai meg vannak számlálva. Igen! Csak addig bírjuk ki valahogy.

Béla László

Nagyon szígorú a ormány!

   Derék vezetőink, rendet akarnak csinálni? Nincs is ezzel baj. Akkora már,a rendetlenség ebben az országban, hogy ideje lenne rendet tenni,Legalább is nem lenne baj, ha megfelelő szisztéma szerint tennék.

   De!

Az elmúlt 20 évben, eltűnt a magyar állami ipar, ami a magyar iparnak, és egyben a GDP-nek cca. 90%.-át jelentette. Ezzel párhuzamosan, megnőtt az államadósság, csaknem a GDP éves szintjére.

  Mit is jelent ez?

Ez nem jelent kevesebbet, mint azt, hogy a nemzeti vagyon, minden mozdítható és még mozdíthatatlan, stratégiai részét is. (MVM. Vízmű, MNB.) a 20 év alatt regnáló kormányaink, közte a jelenleg hatalmat gyakorlók is, külföldi, vagy hazai magánkézbe játszották.  Azt is mondhatnám, hogy eladták, de ez nem igaz. Ha eladták volna, akkor a nemzeti vagyon, most, értéktelen dollárban a Magyar Nemzeti Bank letétében lapulna, ami szintén nem lenne jó, de mindenképpen jobb lenne, a jelenlegi helyzetnél.

Nem!

Miközben a magyar nemzeti vagyont átjátszották, hihetetlen mértékben megnövelték, a csak számítógépeken létező államadóságot. Ez szerint, a nemzeti vagyon kétszeresét lopták el 20 év alatt, amiért a magyar nép, legalább 50 évet dolgozott.

   Rendet kell tenni, ez igaz!

De a rendcsinálást mindig ott kell kezdeni, ahol a rendetlenség a legnagyobb.

Nagyon buta ember az, aki az omladozó szeméthegyek tövében porszívózni kezd. Először a milliárdos és száz, vagy ezermilliárdos károkozásért felelősöknek kell kimázsálni az évtizedeket, visszatéríteni az eltulajdonított vagyonokat és javakat, kártérítést behajtani a megsemmisítettekért, és ezzel keletkezhet az, az erkölcsi, és jogi alap, amelyen megállva, az egyszerű állampolgár számon kérhető.  Ez a legegyszerűbb logika, mert ez az igazság, és az igazság mindig egyszerű.

   Ha a jól berendezett, feltöltött éléskamrával ellátott házamra, rátörnek a hiénák, és felzabálják, elragadják a tartalékaimat, nem a hiénákat kell e először semlegesítenem, és az elragadott élelmet visszaszereznem? Nagyon buta az, az ember, aki a hiénák fosztogatása közepette, a saját macskáit kezdi söprűvel kergetni, mert felkapkodják a hiénák foga közül lehulló morzsákat. Persze, hogy a macskákat is meg kell fegyelmezni, de előbb a hiénákat.

Ha az ember gyáva, fél, hogy a hiénák megharapják, akkor támaszkodjon a macskákra, ahelyett, hogy kergetné őket, mert vannak annyian, hogy képesek elkergetni a hiénákat, néhány morzsáért cserébe.

   Mi magyarok, azért maradjunk inkább az emberi oldalon, ha mégolyan állati is ami itt ma zajlik.

  Nem sokáig lehet már érvényben ez a befolyás.

Elragadó, az a kitüntetett figyelem, ami a Britt Királyi Pár menyegzőjét követi világszerte. Úgy hiszem, hogy ez sem fogja helyreállítani, Nagy-Britániának a világban betöltött szerepe által, csúnyán megtépázott tekintélyét. A hazugul indított háborúk arab, amerikai és britániai áldozatai, ettől nem támadnak fel. Az angol irányítású bankok spekulációi által tönkretett emberek nem gazdagodnak meg. A globalista erkölcs-pusztítástól erkölcsüket, tartásukat vesztett emberek, ettől nem válnak erkölcsösé.

 Bevallom, és sokkal szívesebben nézném, az új magyar király menyegzőjét.

Nem tudom, ki lenne alkalmas erre a méltóságra, de bizonyára, a nép, találna alkalmas embert, aki becsületes, egyenes, őszinte, és elsősorban magyar.

Magyarország mindig is királyság volt, Európa legjelentősebb központi hatalma, és az is lesz. Csak ez szüntetheti meg az országot tönkretevő idegen befolyást,

az ellopott országrészek, és a csonka országból ellopott javak, további, jogosnak hirdetett birtoklását.

Béla László

A globális sakál, csóválja a farkát.

  Avagy, mire van pénz, és mire nincs, a magyar kormányzati szervek döntései alapján.

   Talán nézzük azt, amire van, mert az a kevesebb, de nem mellékes.

Van pénz, az államadóság csökkentésére. (újratárgyalás helyett) metróra,

Autópályára, kormányzati negyed értelmetlen tervezésére, a bűnözők ellátására, „kulturális igényeik” kielégítésére, a közbiztonságért tevékenykedő polgárok hatósági zaklatására, a nemlétező terror elhárítására, közterületek sürgős átnevezésére, új térlépekre, táblákra, és rengeteg apró gumicsontra, amit a nép elé dobálnak, hogy ameddig azon rágódik, ne vegye észre, miként lopják ki a szemét.

    Nézzük, mire nincsen, vagy inkább nem kívánnak pénzt fordítani.

Nincs pénz a nép egészségére, az egészségügyi létesítmények fenntartására,

Az orvosok tisztességes fizetésére, munkahelyek teremtésére, alacsony képzettségű munkaerő foglalkoztatására, az ilyen munkaerő számának csökkentésére, oktatásra, az átlag állampolgárok kultúremberhez méltó életének biztosítására, az iskolák fenntartására, gyógyszertámogatásra, a járulékok és nyugdíjak reálértékének megőrzésére, a hitelcsapdába esett polgárok megmentésére, a nyomorba taszított családok gyermekeinek iskolai élelmezésére, a hajléktalanok emberhez méltó körülményeinek biztosítására, a közrend és közbiztonság helyreállítására, a rendőrök, tűzoltók tisztességes fizetésére, és még ezer apró dologra.

   Mindezeknél fontosabb, mire nincs szándék. Amire nincs szándék arra hogyan lenne pénz?

Nincsen szándék a közbiztonság megteremtésére. A társadalom ellentéteinek feloldására. A szétlopott magyar ipar helyreállítására. A hazai fogyasztásnak, hazai termeléssel való lefedésére. A bűnözők megfékezésére, és felelősségre vonására.

   Az sem mellékes, hogy amire szándék van, arra honnan van/lesz pénz?

Adókból, és egyéb sarcokból.

A szemlélet, ami ma uralkodik, a nemzetek torkára tett kés. Egy illegitim csoport állítja magáról, én vagyok az állam. Kötelezlek hogy fizess mert létezel.

Fizess, mert élsz, parkolsz, dolgozol, élelmiszert, benzint bármit veszel.

Meg büntetésekből.

Megbüntetlek mert nem gyógyulsz úgy, ahogy én előírom, megbüntetlek, mert dohányzol, megbüntetlek, mert parlagfüvet termelsz, megbüntetlek,  mert gyorsan hajtassz, hogy megfelelhess az elvárásaimnak, megbüntetlek,  mert nem hagyod agyonverni a szüleidet, megbüntetlek, …. És nincs vége.

Elgondolkodtató, hogy az a kormány, csoport, vagy párt, akinek a magyar nép jóléte fölött kellene őrködnie, mitől lehet ilyen gátlástalanul ellenséges.

Hogyan lehet, hogy semmire nem hajlandó, amivel emelhetné, viszont mindent elkövet, amivel mélyebbre szorítja a nép életszínvonalát.

   Egyetlen elfogadható magyarázat létezhet erre. Pártunk, és kormányunk kétharmados hatalma, nem a néptől származik. Ettől ellenséges, és ettől illegitim egyben. Meg kell hát szólalni, mégpedig a szavazók hangján olyan nagy szóval, ami képes elsöpörni a kollaboránsokat, és visszaadni a nép, jövőbe vetett hitét.

Béla László

A végén, mindenért fizetni kell!

Lehet a hatalomtól lerészegedve lehányni a népet, de a buli végén, jön a főpincér, és keményen benyújtja a számlát.

  Elképesztő az egynegyedes kétharmad arcátlansága.

Az, hogy a liberálisok és a szocialisták választói elutasítása és a kaftános szócsövek fülsértő fasisztázása közepette, beérett a narancs-diktatúra, elég szomorú az ország népe számára. Szomorú, hogy emberek, akik gátlástalanul nyilvánvalóan hazudnak, arcátlanul mosolyogva ki mernek állni az emberek elé.

Lehetne két hét alatt rendet csinálni, ha a szándék meg lenne rá, de nemakarásnak, közmondásosan, mindig csak nyögés a vége. Nagyon eredményes az utóbbi évek uszítása a cigány és magyar lakosság között. Az ellenséges kormányzás igazi mesterműve.

  A magyarokat felháborítja a cigányság diszkriminatív támogatása, a cigányokat pedig, a magyarok felháborodása. Sajnos, ez az utóbbi kormányok etnikai politikája. A cigányságot felhasználni, a magyarság „nem állami”, de támogatott pusztítására. Az állami pusztítás, nem lehet direkt gyilkosság. Az, az egészségügy szétverésénél, a gyógyszerárak felemelésénél, a táppénzek lecsökkentésénél, meg kell, hogy álljon. Más oldalról, a gazdasági ellehetetlenítés, a munkához, és a tisztességes emberi élethez való jog elsöprése, az ezekből származó depresszió, még elsüthető.

   Ezek a látványos dolgok, és még mindig van egymillió magyar, és több mint egymillió kisebbségi állampolgár, akinek a tudatáig nem ért el, hogy az ellenség közös. Mindannyiunk elpusztítása a cél. Az a pár százezer, aki tapsol ennek a szándéknak, nem érne sokat a szavazatával, ha mi nem támogatnánk.

Miért tesszük?

Azért, hogy akadálytalanabbul működhessen hazánkban a bankok és a multik kibelező technikája?

Talán mégsem.

Talán tudatlanságból? Talán ilyen sokan nem látják, hogyan etetnek bennünket?

Megszabadultunk, néhány echte ormányostól, és szereztünk helyette kevésbé fajtisztákat. Ezek, bizonyítandó vazallus hűségüket, sokkal aljasabbul nyírnak minden elesettet. Nem elég a parkolási, meg a behajtási sarc, az adók, vadásznak ránk, az élet minden területén. Élelmiszer, vám ás egyéb kommandókat szervezve, hibát keresnek, és persze találnak is, a még meglévő magyar élelmiszerforgalmazóknál, hogy megöljék a bírságaikkal. Lassan már bármiért bírságolhatnak.  Falból betévednek néha a multikhoz is, aminek azután nagy reklámot csinálnak. És sok agyonhajszolt ember, csak azt látja, amit láttatnak vele, és el is hiszi.

Elhiszi, hogy jobb lesz. Elhiszi, hogy aki valóban kiállna érte, az fasiszta. Elhiszi hogy az ördög, angyalbőrbe bújva, két hét alatt angyallá is változik.

De nem! Most nem a háttérből, a hatalom birtokában uszít.

Odamegy ahol a legnagyobb …..rt keverték, és felbiztatja a kisebbséget, hátha sikerül egy jó kis polgárháborút kreálni. Aztán visszavonja a rendőreit, hátha kitör a balhé.  Ezt értik a legjobban.

Ehhez semmi a védekezésre képtelenek kifosztása. A hajléktalanok bírságolásának terve. A kitiltásuk az életből. Hol éljen a szerencsétlen, ha a munkáját, jövedelmét, fedelét már elvették. Sehol? Pusztuljon?

Hát nem.

Pusztuljon az, aki pusztít.

 Néha arra gondolok, még megeshet, hogy valamelyik „díszpolgár” mikor a legaljasabb újabb ötletét hirdeti egyenes adásban, a világ szeme láttára úgy ég el, hogy csak a cipője marad. Láttunk már ilyet, és máig nem tudjuk az okát.

Spontán égésnek hívják, amikor egy test, belülről kifelé, úgy ég el, mint a napalm.

Egyszer, mindemért fizetni kell, nem csak a dugóért, az árulásért is.

Aki a hatalmát azok ellen használja, akiktől kapta, az bizony áruló a javából.

Nem árt ha tudja, az árulókat az a hatalom is utálja, aki használja, és amint feleslegessé válnak, leköpi és eldobja őket, az elárult nép, pedig nem fogja felkarolni. Ez régi, megdönthetetlen tapasztalat.

Béla László

http://www.magyarhon.eu/mozi/tortenelmunk/

Borotvaélen manővereznek Pintérék.

   Az utóbbi huszonegynéhány év meghatározóan balliberális szándék szerint működő politikájával, sikerült az országot a tönk szélére juttatni.

Nem csak gazdaságilag, termelő szféráink lenullázásával, munkanélküliség és GDP. vonatkozásokban, de közbiztonsági vonatkozásban is. Alig több mint két évtized alatt, a nemzetközi viszonylatban is előkelő helyen álló közbiztonságunk, mára a tarthatatlan szint alá zuhant. Sikerült, álságos liberális szólamokkal, jogosnak feltűntetett, kontraszelektív megkülönböztetésekkel, a több száz év óta egymás toleráns elfogadottságában élő magyarság, és cigányság közé, eltávolíthatatlan liberális éket verni. Sajnálatos, hogy sem a magyarság, sem a cigányság nem látja át megfelelően, a háttérben zajló folyamatokat, és egymásra fújunk ahelyett, hogy a közös ellenségünket fosztanánk meg, a felforgatás, ellentétszítás minden lehetőségétől. Ráadásul, a megtévesztett magyar és cigány szavazók, most olyan lehetőséget adtak ellenségeink kezébe, amivel, szinte akadálytalanul és határtalanul pusztíthatnak bennünket. Ilyen pusztításra, Vajk óta nem volt példa ebben az országban. Szinte hetenként gyilkolnak meg, önvédelemre képtelen magyarokat, a „rendfenntartásért” felelős országos rendőrség inaktív jelenlétében. Mind e mellett,  jogilag az ország irányítójának felhatalmazott kormány, a bűnözők helyett, az önvédelmi spontán szerveződéseket próbálja ellehetetleníteni.

  Kétségtelenül de jure, jogilag a jelenlegi vezetés kezében van az ország irányítása, de facto, tárgyszerűen, az erre való felhatalmazást, lassanként egészen elveszítik. Az, az érdekcsoport, aki a saját választói ellen, minden erejével és lehetőségével harcot folytat, ha ideig-óráig jogilag a helyén is marad, ezt, csak a jogalkotásban való pillanatnyi cselekvőképességükkel, tisztességtelen jogszabályok megszavazásával, és végrehajtásával képesek megtenni.

Az igazság, előbb-utóbb utat tör magának.

   Mára tagadhatatlanul láthatóvá vált, hogy a cigány lakosságot, a magyarság pusztítására használják. Ezért alkalmazzák a törvényekben, és azok végrehajtásában a kettős mércét. Szemmel látható, hogy a mai kormány, minden erejét megfeszítve küzd azon, hogy a „rendszerválás” óta kialakított gyilkos légkör, továbbra is zavartalanul fennmaradjon, és lehetőleg terjedjen.

  Lábbal tiporják az emberi jogokat, fittyet hánynak az ésszerűségre, hazug ígéretekkel próbálják „két hét alatt” leszerelni, a szükségesnél lassabban kibontakozó, nemzeti önvédelmi ellenállást, a közbiztonság helyreállítása helyett. Szerencsére sikertelenül.

   Borotvaélen egyensúlyozva próbálnak, látszólag a jog talaján maradva, jogtalanul megakadályozni, minden olyan védelmi intézkedést, ami véget vethetne a magyarság legyilkolására kialakított gépezet működésének, vagy azt bármilyen szinten akadályozhatná.

  Mint láthatjuk, mozgásterük elég szűk. A gyilkosságokat törvényesíteni mégsem illik, legalább is nem „eurokomform”, a kettős mérce, egyre kevésbé hatékony, mert a magyarság, meg kívánja előzni a bűnök elkövetését, így a kettős mércének, már nem lesz hol hasznosulnia. Ettől az egyszerű ténytől, rángó idegsokkot kapnak, mert összeomlani látják, a liberálisokk húsz éves munkájának eredményét, a magyarság hatékony pusztítását, butítását, és gazdasági ellehetetlenítését. A három szándékból, a pusztítás, lassan kiesni látszik. Ebben az ideggörcsben találnak ki, olyan elmebeteg ötleteket, mint a Fidesz-szülte „véderő”. Rúzzsal kimázolt, vérengzőnek maszkírozott, talán megtévesztett emberek, „hadgyakorlatot” tartanak, a Fidesz-közeli embertől kapott, erősen frekventált területen, miközben a liberális oldal, látványosan „menekíti” a „fenyegetett” cigányság asszonyait és gyermekeit.

Az ötlet éppen jó is lehetne, ha nem lenne annyira átlátszó. Ráadásul, a kialakított „tarthatatlan”, ál-menekülést kikényszerítő helyzetért, megpróbálják a felelősséget a magyarságra, ezen belül a jobbikra, mint nemzeti pártra tolni.

Már nagyon kevesen eszik meg ezt a maszlagot.

  A másik hamvában-holt próbálkozás az önvédelem felszámolására, az újsütetű sarkalatos rendelet, a közrend fenntartásának vonatkozásában. Ebben, megkísérlik, a Fidesz-vezérelt, Pintérkézbe adott rendőrség, kizárólagos hatáskörében tartani, a közrend fenntartását. Az eddigi magyarországi gyakorlat szerint, az egyetlen, országos rendőrség lenne hivatott, a közbiztonságot az egész ország területén szavatolni. Valami fogalomzavarba keveredhettek, akárcsak a bálnatenyésztés, és a fürdőgyógyászat vonatkozásában, mert összekeverik a szavatolás és a szabotálás kifejezéseket. Noha hangalakjaikban van némi hasonlatosság, a kettő kifejezetten ellentéte egymásnak. Ennek ellenére kísérleteznek, a szabotálásnak most azzal a megnyilvánulásával, hogy a közbiztonság feleősségét, a parancsaikra azt elszabotáló testületbe, kizárólagossággal megtarthassák. Ez a törekvésük is elbukott, mert a szövegbe kényszerültek beletenni, azt a kitételt, „aki felhatalmazás nélkül közrend védelmi feladatot lát el”. Nyilvánvaló, hogy a felhatalmazással végzett ilyen tevékenység, nem tiltható, és nem akadályozható. A közbiztonság emberi alapjog, amelynek megteremtése minden ember közös érdeke. Eddig, egyedül a liberálisok léptek fel ellentétes intézkedésekkel. Ha egy település lakossága, nem érzi magát biztonságban, választott képviselőtestületén keresztül, nyomást gyakorolhat, a polgármesterére, bármilyen pártállású legyen is. Kikényszerítheti, hogy hozzon létre, az ott kialakult helyzetnek megfelelően, akár állig felfegyverzett települési rendőrséget, ahogy ez a világ, bármely más pontján is működik. Ezt az állam (ez esetben a pusztításban érdekelt kormány, ami messze nem az állam) nem akadályozhatja, sem rendeletekkel, sem forrás elvonással, mert a veszélyeztetett emberek, önvédelemből, még a forrást is megteremtik, a képviselő testület pedig, a polgármesterrel együtt, helyi állami szerv, aki jogosult felhatalmazást adni bármilyen csoportnak, a közbiztonság megteremtésére irányuló tevékenységhez, a törvények, és emberi jogok tiszteletben tartása mellett.

Béla László

Kifordított narancs.

  Avagy, gondolkodás Fidesz-diktatúra módra.

Nagy vihart kavart, a Tiszavasváriban szolgálatba lépő, városi csendőrség megalakulása. A rasszista visítástól, a hatalmukkal visszaélni vágyó politikusokig, mindenki letette a voksát ellene, ahogyan, a „Szebb Jövőért” polgárőr egyesület ellen is. Ezek, a népi kezdemányezéseket ellehetetleníteni próbáló erők, akik a lakosság pusztításában, ellehetetlenítésében látszanak érdekeltnek, megpróbálnak, a jogfosztottság magyar óceánjában, valami jogi alapon álló szigetet építeni. Ezen megvetni a lábukat, hogy továbbra is biztosítani tudják, a nemzet pusztítását, ennek zavartalanságát.

   Ezt a szigetet, megépíteni sem könnyű, de ha netán sikerülne is, rövid, kérész életű lesz, mert az óceán hamar elmossa az ilyet.

   Nézzük meg, milyen „jogi” alappal próbálják alátámasztani azt, ahogyan a jogtalanság fenntartására törekszenek.

1.     Bizonyos társadalmi csoportok, „félelem nélküli élethez való jogára” alapozva kifogásolják az ilyen, közbiztonság erősítését megvalósító szerveződéseket. Elsősorban arra figyelemmel kell ezt értékelni, hány embernek, ezt a jogát sérti a jelenlegi helyzet? Ma, azok, az önmagukat fizikailag megvédeni képtelen idős emberek tömegei rettegnek országszerte, attól, hogy néhány elvetemült bűnöző, „játékból”, vagy néhányezer Ft reményében megöli őket. „Természetesen” előtte megkínozzák, és leginkább meg is csonkítják őket. Az áldozatoknak is joguk van, a félelem nélküli élethez. Ezt a jogukat sérti súlyosan, az a kettős mérce, amelynek alapján, mondjuk egy tizenéves cigánybandát, egy gyilkos bántalmazás után, elintéznek, életkorukra tekintettel, egy ejnye-bejnyével. A gyilkosnak, az egyensúly alapján halál jár. A szadista gyilkosnak, SZADISTA HALÁL! Ez nem egyeztethető össze, a civilizált gondolkodással. Bármilyen bűnözőről is van szó, az élete fölött, ember, jogosan nem rendelkezhet. Ez igaz. De nem tévés, kantinos börtönben letöltendő 8 év, hanem egy földalatti lyukban, kenyéren és vízen letöltendő életfogytiglan áll, valamelyest arányban, egy szadista gyilkosság súlyával. (szerintem) Erre a mai hatalom szándékaiban, az életfogytiglanra még talán, az ablaktalan magánzárka, kenyér+víz elbánásra, esetleg a sarkalatos törvényekben láthatnánk valami szándékot, de attól tartok, ilyen törvényt, ez az önkényhatalom soha sem fog hozni. Ezeknek a kiemelkedően súlyos támadásoknak az áldozatai, valahogy mindig a befogadó, többségi magyarság soraiból kerülnek ki. Kíváncsi lennék, ha egyszer eltévesztenék kormosaink, és véletlenül, egy kaftánost csonkítanának és mészárolnának le, akkor hogyan működne, a magyar áldozatok esetében megszokott kettős mérce?

2.     A másik, hajánál fogva előráncigált álkifogás, az állam erőszak monopóliumának védelme. „Derék” mai vezetőink, lehet hogy nem jártak még a falujuk határán túl. Ha mégis, akkor azt csukott szemmel, és ólommal kiöntött füllel tehették. Lehet, még olvasni sem tudnak, sűrű népellenes munkáik rengeteg elfoglaltsága mellett. Ha ez nem így lenne, akkor nem beszélnének hülyeségeket. Az állam,= a területen élő nép.(14.Lajos, és mai béna követői rosszul értékelték a helyzetet. az állam nem a király, sem a miniszterelnök, sem a miniszterei, hanem a nép, és annak hű, kiszolgáló képviselői. Ahol az állam így működik, azt hívják magyarul hazának.)  Ennek a népnek a felhatalmazása alapján szerezhet jogot bárki, a nép képviseletére, a terület államának vezetésére. Ez, természetesen nem jelentheti azt, hogy a szavazatát leadó állampolgár, attól a pillanattól kezdve, az állammal szemben jogfosztottá válik. Ha az, az állam, bármi okból nem teremti meg, az állampolgár alapvető jogainak gyakorlásához szükséges biztonságot, az állampolgár elidegeníthetetlen joga, azt saját hatáskörében megteremteni. Ezt, szükség szerint egy terület hatósága (önkormányzata) FEGYVERES TESTÜLET létrehozásával is jogosult megteremteni. Az sem lehet kifogás, hogy ezt a testületet nem Sheriff Office, Metropolitan Police, Stadtpolizei névvel, hanem magyar módra Csendőrség néven hozzák létre. Az ilyen gondolkodás, amely alapján támadható, a lokális rendőrség, szembe megy a világ általános jogrendjével, ezért, ezt a gondolkodást, a közfelháborodás, viharos gyorsasággal kell, hogy elsöpörje. Az  önkormányzatok az állam helyi sejtjei! Az általuk létrehozott bármilyen testület, nem jelentheti, az állam jogainak semmilyen csorbítását. (ha értjük, miről van szó) Nem kell hotzzá sem több diploma, sem politikusi gyakorlat.                                                    Remélhetőleg a parlamentben ülő gyakorlott, vagy kevésbé gyakorlott politikusok sem tartanak ott, hogy megkísérelnének törvényt hozni, az államhatalom érvényesülésének korlátozására.

Béla László

Vigyázat! Itt (is) rablók vannak.

Egy államnak, az állampolgáraihoz való viszonyát, leginkább azzal jellemezhetjük, védi, támadja vagy kiszolgáltatja állampolgárait.

  Az, az állam, aki támadja, vagy kiszolgáltatja állampolgárait, összejátszik magántársaságokkal, bankokkal, biztosítókkal, csúnyán elárulja a választóit, akitől a hatalmát kapta, akikre azt alapozhatta.

  Az ilyen államot, azonnal meg kell reformálni, vezetőit el kell távolítani, árulásáért meg kell büntetni. Ez nem anarchia, nem fasizmus, nem antiszemitizmus, nem rasszizmus, csak egyszerű, természetes emberi elvárás.

  Ha én, mint icipici ember, a magam erejéhez mérten, hozzájárulok egy erős állami hatalom fenntartásához, joggal várom el, hogy az érdekemben létrehozott hatalom, hathatós védelemben részesítse az életemet, személyi és vagyoni biztonságomat.

   Hazug beszéd azt kérdezni, mivel járul hozzá a hajléktalan munkanélküli az állam fenntartásához. Minden ember, aki az országban tengeti az életét, eszik, iszik, közlekedik, hozzájárul ehhez. Ha vesz egy kiflit, már meg is fizette az ÁFÁ-t. Persze, hogy mindenki hozzájárul. De akkor joggal elvárhatja, hogy ne kirabolják, vagy a kirablását támogassák, hanem minden eszközzel, közbiztonsággal, törvényekkel, szociális hálóval védelmezzék. Azért vannak!

   Ebből az elvárásból, a Magyar Állam, jelenleg semmit nem teljesít megfelelően. Ezért kell sürgősen megreformálni, nem megfelelő vezetőit eltávolítani, megfelelő mértékben felelőssé tenni, az okozott károkért.

   Nem 56-ra gondolok! Kizárólag demokratikus, de eredményes, és megállíthatatlan népi kezdeményezésre, népszavazás jellegű konstruktív bizalmatlansági indítványra, vagy más, elérhető, megvalósítható, kivédhetetlen hatalomváltásra. Ahogy az állam, népellenes törvényeiben elfogadhatatlan az erőszak, ugyanúgy elfogadhatatlan az, az állampolgárok részéről.

    Hol lennének itt népellenes törvények?

Csak egy példa, melyen keresztül, ezer más hasonlót lehet átlátni, a gépjárművek felelősségbiztosításának törvényi, rendeleti szabályozása.

  Nézzük, a tényeket!

Ma, az utakon mozgó gépjárművekre, kötelező, felelősségbiztosítást kötni. Ez még rendben van. Ma Magyarországon, olyan munkajogi helyzetet teremtettek, hogy bárkit, még egy közalkalmazottat is azonnal, indokolás nélkül lehessen kirúgni. Ez már nincs annyira rendben. DE! Mi következik ebből, mondjuk gépjármű vonatkozásában. Juliska, három gyermek édesanyja. Munkahelye a város másik végén van. Reggel el kell látni a gyermekeit, iskolába, óvodába kell vinni őket. Ezzel együtt elvárják tőle, hogy 8 órakor munkába álljon. Ezért, nem luxusból, de elkerülhetetlen szükségszerűségből tart egy autót.

  Egy napon, hopp, kirúgják a munkahelyéről. A család, elképesztően nehéz gazdasági helyzetbe kerül. Apa fizetését felemésztik a számlák, az élelmezés.

Már ruházkodásra sem jut, nem hogy Juliska autójára, így hát leteszi. Sok gondja között, el is feledkezik róla. Eltelik egy év, mire ismét megfelelő munkát talál, és ismét szüksége lesz az autójára. Igen, de díjfizetés hiányában, biztosítását megszűntették, újat kell kötnie. Megkötné, mikor közlik vele, hogy az idő közben kiesett időre, a MABISZ-nak kell, napi 430.- Ft-ot fizetnie.

Ez egy évre 156 950.- Ft. Ez egy súlyos kifosztás, amire a biztosítóknak, az állam megteremti a lehetőséget.

Mitől kifosztás?

Mert többszöröse, az egyébként fizetendő díjnak, és semmi ellenszolgáltatást nem nyújt. Elvileg, azért hozták létre, hogy a biztosítás nélkül, szabálytalanul közlekedő autók károkozásának is fedezete legyen, DE! A MABISZ, nem térít dologi kárt. Kizárólag maradandó sérülést okozó balesetek utáni járadékot fizeti ki, amiből hál’ Istennek kevés van. Ez a nyilvánvaló érvágás, jól mutatja az állam, és a különböző pénzbeszedő cégek összejátszását, az állampolgárokkal szemben. Nem ez, az elvárható állami magatartás. Elvárható, hogy az állam, ne adjon lehetőséget, megalapozatlan követelések behajtására.

Mitől megalapozatlan egy ilyen követelés?

    Mert a kérdéses gépjármű, az adott időszakban, nem vett részt a forgalomban, tehát semmilyen kockázatot nem jelentett. Ennek ellenére, ha ismét használni szeretné az autóját, a rendelkezések értelmében, súlyos sarcot kell fizetnie.

  Hab is van a tortán.

Az állam engedélyével, és felügyelete alatt működő, egyik ilyen pénzbehajtó biztosító társaság, csődbe ment. Vagy, mert elsikkasztották a pénzét, vagy, mert a befolyásosabb társaságoknak, a szerényebb profitigénye, ebből következő olcsósága miatt útjában volt. A lényeg abban van, hogy számos ügyfél, az utolsó pillanatig, pontosan fizette a díjat. Akadt ezek között, aki pechjére, ez idő tájt, balesetet, anyagi kárt okozott. Ezt a kárt, sem a MABISZ, sem más biztosító nem fizette ki, hanem polgári perre utasította a károsultat. Ebben a perben a bíróság, természetesen megítélte a kártérítést. Így történhetett, hogy az esetleg milliós kárt okozó, de szabályszerűen biztosított állampolgárnak, ki kellett fizetnie, a teljes okozott kárt, továbbá a per állami, és ügyvédi költségeit.

A törvényeknek és rendelkezéseknek megfelelően eljáró bíróságnak, eszébe sem jutott, hogy megállapítsa ebben a helyzetben, az állam felelősségét, mert erre, a törvények nem adnak, adtak lehetőséget. Az állam ismét megspórolt néhány milliót, és néhány család, bizonyára ellehetetlenült.

    Az, az állam, aki ilyen törvényi környezetet hoz létre, vagy tart érvényben, nyilvánvalóan ellensége saját polgárainak, és velük szemben, az őket kifosztó társaságokat támogatja. Nem érdemel megbecsülést, bizalmat és hatalmat sem.

   Magyarországon, az elmúlt 20 évben, ilyen állam áll fenn. Állítólag a polgárok akaratából. Minden magyar ilyen államot szeret, vagy netán becsületesebb ügyvitelt kívánna?

  Lehet ezt másképp is csinálni!

Idősebb honfitársaim mesélik, hogy volt itt olyan, amikor az országban, egyetlen biztosító társaság, az Állami Biztosító működött. Ez szerény díjazásért, kifizette a betört ablak javítását, a leégett, vagy katasztrófában megsemmisült otthonok helyreállítását, mégis, szerény nyereséggel működött. A gépjárművek felelősségbiztosításának díját, az állam beépítette az üzemanyag árába. Nem kellett külön szerződéseket kötni, nem lehetett az állampolgárokat a biztosítás okán semmilyen módon zaklatni. Akinek az autójában üzemanyag volt, az érvényes biztosítással rendelkezett. Ha véletlenül kárt okozott, azt a biztosító vita nélkül kifizette.

   Az ilyen állam az, ami a polgáraiért létezik. Én ilyen államban akarok élni. Nem akarom támogatni a fosztogató társaságokat, a nem létező terrorizmus elleni harcot, és semmit, ami nem az én kötelességem. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, és velem együtt, igazán senkit nem érdekel, hogy ez mennyire „eurokomform”, ha az emberek ebben méltósággal, békében és szeretettel élhetnek. A közeljövőben, ilyen államok fognak alakulni. Milyen szép, és nemzetközi szinten, milyen elismerésre méltó lenne, ha a magyarság hozná létre, Európa első ilyen államát. Eltávolítaná a pórázon tartott, alkalmatlan vezetőit, átalakítaná államát, ami nem hazug ígéretekkel, de az emberek valóságos felemelésével, hamar túlnőhetne, a hazudozók által állandóan mézesmadzag módjára előttünk húzogatott „nyugati” életszínvonalon. Nem kell utolérnünk Európát. A magyarság alkalmatlan az európai fosztogatás, elnyomás, és törvényesített tisztességtelenség elviselésére. Mi tisztalelkű, őszinte érzésű. egyenes gondolkodású fajta vagyunk. Lehet, az utóbbi 20 évben rohamosan közeledünk Európához, de nem a harácsolt javakból származó gazdagságban, csak az emberek kiszolgáltatottságából és kifosztásából álló halálmenetben.

Ezt a menetet, meg kell állítani!

  Ehhez semmi egyéb nem kell, mint némi éleslátás, és ebből következő polgári, nemzeti egység. Ezt kell létrehozni, és hitem szerint létre is hozzuk hamarosan.

Béla László

A  Magyarországi droghelyzet hátteréről.

  Ahhoz, hogy ezen elgondolkodhassunk, vissza kell tekintenünk arra az időre, amikor még Magyarország, a nyugodt, drogmentes régiókhoz tartozott.

A drogot is, mint annyi mást, a munkanélküliséget, a közbiztonság súlyos romlását, a cigánybűnözést, az eladósodást, bankrablást, az erkölcsi züllést, a pusztító szándék hozta hazánkba. Mindaddig, ameddig ennek képviselői hatalmat kapnak és gyakorolnak, javulásra, reálisan nem számíthatunk. Most, csak a drogok helyzetét próbálom megérteni, és megértetni az érdeklődőkkel.

  Hogy miért írok előre elhatározott tervekről, a drogok vonatkozásában, arra álljanak itt, az alábbi idézetek:

Dr. Lawrence Dunegan amerikai orvos 1969. március 20-án részt vett egy gyermekorvosok számára tartott szakmai konferencián Pittsburgh-ben, ahol az egyik elõadó Dr. Richard Day egyetemi tanár volt. Dr. Day mintegy 80 fõnyi orvosokból álló hallgatóságának rendkívüli témájú elõadást tartott. Beszéde elõtt felkérte hallgatóit, hogy se jegyzeteket, se magnófelvételeket ne készítsenek és vegyék bizalmas jellegû belsõ tájékoztatásnak mondanivalóját. Dr. Dunegan egyike volt a hallgatóknak és 1988-ban Randy Engel ismert média személyiség kérésére emlékezetbõl felidézte, és szalagra rögzítette, amit 1969-benhallott. Dr. Day nem annyira a múlttal foglalkozott, sokkal inkább a jövõt vázolta fel. …

…A kábítószer fogyasztás bátorítása.
A kábítószerek használata is könnyebbé válik és fokozódik. Ugyancsak bátorítják az alkoholfogyasztást.
Egyidejûleg a kábítószer - ellenes intézkedéseket is megszigorítják. A kábítószer fogyasztás bátorítása és az ellene való harc fokozása csak látszólag jelent ellentmondást. Az egyik magyarázat, hogy a kábítószerek könnyebb elérhetõsége lehetõvé teszi, hogy azok a gyenge emberek, akik a drogok rabjai lesznek, kirostálódjanak. Hiszen a Föld is, mielõtt túlnépesedetté vált, keresztül ment azon a korszakon, ahol a dzsungel törvénye érvényesült, és csak a legéletképesebbek bírták a versenyt. Ekkor az embernek még az idõjárás viszontagságai, a vadállatok és a betegségek ellen kellett védekeznie. Csak a legrátermettebbek élték ezt túl. Most, hogy a világ civilizálódott, ma már az alkalmatlan egyének is életben maradhatnak azoknak a költségén, akik õket eltartják. A kábítószer függõség bizonyos értelemben helyreállítja a dzsungel törvényét, mert segít a legalkalmasabbakat kiválasztani. Dr. Day szerint a kábítószer kereskedelem és fogyasztás fokozott üldözése pedig folyamatosan ráirányítja a közvélemény figyelmét erre a problémára. Ez egyben csökkenti az amerikaiak önelégültségét, miszerint az Egyesült Államok biztonságos és kellemes hely.
E sorok írója azzal kívánja ezt a magyarázatot kiegészíteni, hogy a pénzgazdasági rendszerben minden pénz a kábítószer termelésbõl, kereskedelembõl és fogyasztásból származó pénz is a nemzetközi pénzügyi közösség bankjaihoz vándorol. A kábítószer iparág egyik feltétele, hogy a termelésen túlmenõen legyen sokmilliós fogyasztói réteg, amely kábítószerfüggõként biztos keresletet jelent. Mivel a kábítószer olcsón elõállítható értéktelen anyag, ezért nagy üzleti hasznot csak akkor lehet rajta elérni, ha az államok milliárdos ráfordítással keményen üldözik. E miatt az üldözés miatt az önmagában értéktelen kábítószer piaci értéke a sokszorosára növekszik és ekkor már nagy hasznot lehet a forgalmazásából bezsebelni. Ez a pénz pedig nem a kábítószer kereskedõk szalmazsákjába kerül, hanem többszöri átmosással a nemzetközi pénzügyi közösség pénzintézeteibe.

(http://vegtelenszeretet777.shp.hu/hpc/web.php?a=vegtelenszeretet777&o=szex_es_uj_vilagrend_jNKA )

  Ezek szerint, ez az emberellenes csapda, már 69-ben állami terv volt az Amerikai Egyesült Államokban. Hogyan került hozzánk, ez egy hosszabb folyamat eredménye. Érdemes tudni, hogy hazánkban 1919-ben nyíltan, később egészen a mai napig, vagy nyíltan, vagy illegalitásban, de működött az a pusztító erő, ami mai helyzetünket kialakította. Nem voltunk, és nem is vagyunk elég éberek, hogy immunisak lettünk volna, a pusztítással szemben.

    Az egész, kezdődött azzal, hogy elültettek a magyar fiatalok fejébe, egy beteges nyugatimádatot. A majmolás, olyan szintre fejlődött, fejlesztették, hogy ami nyugatról jött, az csak jó, ami hazai, az csak rossz lehetett. Az senkit sem érdekelt, legalább is nem reklámozták, hogy az Ikarusz, a San Franciscói városi közlekedési tendert, a világ összes autóbusz gyára előtt nyerte meg. Semmi hasonlót sem, noha voltak dolgok, kiválóak, világszínvonalúak, MAGYAROK.

A butításban, élen jártak egy kisebbségi csoport tagjai, akik már akkor is erősen kézben tartották a média és művészvilág szálait. Munkásságuk, egyik koronaékköve ez, az akkori slágerrészlet: „ a jampecek a Shevroletben orrba-szájba nyomják a dudát”. De nem rosszabb a „New Jork- New Jork”, vagy a „Valami Amerika” sem. A hülyítés folyamatos, és mi vevők voltunk, vagyunk, de remélem, nem sokáig leszünk rá. Már majdnem elértük Amerika „szabadságát”. Már csaknem úgy letámadják a kormosok a magyarokat, mint Amerikában a feketék, a fehéreket. Ugyanaz a politika, aztán mégse tetszik.

Most már nem. Most, hogy kezdjük valóban megismerni, lekopik róla a fényezés, és egyre nehezebb felújítani. Már sokakban nem fétis a nyugat, kezdjük felismerni a magyar hagyományok szépségét, és értékét.

  De térjünk vissza a kábítószerhez.

Hogyan lehet, értelmes magyar fiatalokat, rávenni a drogfogyasztásra. A módszer összetett és nem rövid, de sajnos, elég sikeres.

Első lépésben tiltani kell, mert a tiltott gyümölcs mindig édesebb.

Második lépésben, olyan kitüntetett, reflektorfényben álló „embereket” kell felmutatni, akik körül rajongó tábor alakulhat ki. Széles körben, gyakran kell propagálni ezek kábítószer fogyasztását, különösen, ha ez, mondjuk, homoszexuális életvitellel együtt fordul elő. Ilyenek legyenek a példaképek.

Nem holmi Széchenyi, Kossuth, Eötvös vagy Both, hanem Elvis, Alföldi, Stohl,  a való világ „celebjei”, vagy a talpig nyugati kulturált Győzike. (a talpától felfelé, már csak baseballütő) Őket állítja a hamis média, példaképnek, a mi fiataljaink elé, és sokan beszállnak a hintájukba.

A hülyítés harmadik lépcsője a zene. Pontosabban, az, a zenének már aligha nevezhető, egyetlen, vagy egy zenei motívumot sem tartalmazó, 20 másodpercenként, fél óráig ismétlődő lüktetés, ami még a normális embert is önkívületbe képes vinni, minden narkó nélkül is. Ez, meg egy kis narkó, totális önkívület. Teljes menekülés egy kis időre, a kilátástalanság, a hiányok, és a még nyomokban meglévő erkölcsi gátak csapdájából.

  A negyedik lépcső, maga a kilátástalanság. Apa négy órában dolgozik, anya kiszegezheti a diplomáját, mert az öcsém születése után nem vették vissza, mert közben megszűnt a munkahelye, és fogalmam sincs, hogy jövőre én, mit kezdek magammal. Fiatal vagyok, élni kell, hát élek, ahogy lehet.

  Az ötödik lépcső a reklám.

Alig van olyan nap, és olyan médiacsatorna, amelyiken legalább egyszer elő ne fordulna a kábítószer a hírekben. Ha történik egy baleset, mindig hozzáteszik, hogy állt, vagy nem állt a vezető, „tudatmódosító” szer hatása alatt. Mint ha ez olyan elterjedt lenne. Mint ha minden második ember narkózna hazánkban.

Ha a részeg kisebbség, fényes nappal az utcán agyonveri a magyar családapát, akkor „szegíny, nem tehet róla, hiszen be vót gyógyszerozva”. Én is sajnálom; az áldozatát, meg azt, hogy a Kádár korszak vége óta, az ilyenért, nem fúj a szél senki talpa alatt. Nagy kár!

 A hatodik lépcső, a módszeres kiképzés.

Iskoláinkban, különórákon oktatják a gyermekeinket a kábítószerek használatára. Ez nem tévedés, ez tény. Kábítószer ellenes kampánynak álcázva, szakemberek tartanak különórákat, osztanak szét nyomtatványokat. Ezeken az órákon, három szó esik arról, hogy a narkó káros, és veszélyes, hogy függőséget okoz, de a többi negyven percben, az előadás arról szól, hogyan lehet a veszélyeket csökkenteni, ha „valaki netán mégis” használni akarná ezeket a szereket. Sokan elhiszik, hogy ez egy preventív intézkedés. Egy frászt! Ez egy álcázott reklám!

    Ennyi lépcső kell ahhoz, hogy az átlag fiatalok egy csekély hányadát megfertőzhessék a „nyugati kultúrával”. Ezt, a csekély számú fiatalt mutatják fel úgy, mint ha a narkó, már Magyarországon is, az élet szükséges rossz velejárója lenne. Olyan ez, mint az erkölcs pusztításában, az iskola folyosójára szerelt óvszer automata.

Mit üzen ez a fiataloknak?

Mi mást üzenhetne, mint azt, hogy minden egzisztencia hiányában, még gyerek fővel, nyugodtan kezdjék meg a szexuális életüket. Ez a természetes, hisz lám a felnőttek, még az óvszert is prezentálják hozzá. Ez egy hamis üzenet! Nem a felnőttektől, csak néhány alávaló züllesztőtől indul, és szomorú következményekkel jár a nemzetre nézve, különös tekintettel azokra a jobb sorsra érdemes fiatalokra, akik ezt félreértve, igazságnak hiszik.

  Egyebek között, ezért fontos, és sürgős, megváltoztatni a magyar állapotokat.

Olyan emberek kezébe adni a hatalmat, akik jövőképet tudnak felmutatni, nem majd, hanem most.

Minden, ilyen útvesztőkön elveszített fiatal, felbecsülhetetlen kára a nemzetnek, és sajnos, nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megengedhessük magunknak.

Béla László

Hazaszeretet, vagy menekülés?

    Ellenőrzik az ország, és nemzetpusztító politika hatékonyságát.

A liberálisok züllesztő, oktatáspusztító törekvései és eredményei, figyelemre méltóak. Minden felelős vonatkozásában megérnék a 20 esztendőt.

A látványosság ellenére, ilyet Magyarországon elképzelni sem tudtam.

Egy budapesti, magyar általános iskolában, megkérdezték a 8.-osokat, ki akar az országban maradni, és ki akar külföldre menni?

Már a kérdés felvetése is megér egy misét. Jól szimbolizálja, milyen lelki terror alatt lehetnek a pedagógusok, de a rá adott felelet, ami igazán megdöbbentő.

A 20 fős osztályból, egyetlen tanuló tervezi itthon az életét. 19 akar külföldre menni.

Ezért , vagy erre neveljük a gyermekeinket, hogy hóhérok elüldözzék őket?

Érezzük ennek a súlyát?

95% megy, 5% marad!

És akik mennének, nem a kisebbséghez tartoznak.

Mivé tették ezt az országot ezek a tűzrevalók(!)?

Hol az inkvizíció ilyenkor? – aki elverné a port a felelősökön. Nem a tanárokon, hanem a nemzetpusztító politikusokon.

Ja? –hogy elmúlt a középkor?

A fenét!

Ehhez képest a középkor inkvizítorai, hamvas arcú szende szüzek voltak. Bár ugyanolyan kegyetlenek és aljasak, de legalább egyenesek voltak.

Ezek! Gusztustalanul hazudnak. Azt hiszik, hogy minden következmények nélkül marad. Megjegyezte a magyarság Bálint nevét, meg az Istvánét is.

Nem csak azét, akit szentté avattak, a másikat is, aki befejezte az oktatás szétverését, szocialista módra.

   Fel kell ébredni végre ennek a nemzetnek!

Rengeteg munkával, végtelen szeretettel felneveljük, és kiképezzük a gyermekeinket azért, hogy idegenben, más nemzetek között, mások csicskájaként dolgozzonak?

Az a szülő, aki büszke arra, hogy a gyermeke külföldön is képes megfelelni, vajon mit akar, vagy gondol?  Itthon, talán nincsen szükség orvosokra, jól képzett mérnökökre, szakmunkásokra? Talán azért, mert bezárták a kórházainkat, szétverték a gyárainkat?  Meg kell nyitni a kórházakat, ujjá kell építeni a gyárainkat, és ki kell rekeszteni a hazaárulókat.

Azt akarjuk, hogy csak azok maradjanak, akiket ma is nekünk kell eltartanunk, mert semmi nem csinálnak, csak bűnözni képesek?

A magyar öregek pedig veb-kamerán nézegessék az unokáikat, valahol a világ másik részében?  Ki fogja eltartani a becsületben megöregedett magyarokat, meg a túlszaporodó kisebbséget?

Jövőt kell teremteni ennek a fiatalságnak. Itthon! Meg kell fordítani ezt az arányt, hogy 95% maradjon és 5 menjen.

Ebbe az ötbe beleférnek a Bálintok, akár magyarok akár sem, meg az Istvánok, akik csak pusztítani képesek. Olyan helyzetet kell teremteni ebben a hazában, ahol az ilyenek számára zárul be minden perspektíva, és a magyar fiatalok számára terem a haza, lehetőségeket.

  Ehhez persze, nem ez a kormány kell, és ezt egyre többen tudják.

El kell távolítani a kiárusítókat, jövőgyilkosokat minden hatalomtól. Talpra kell végre állni, önálló pénzzel, iparral, mezőgazdasággal és politikával.

Ez! A magyar jövő.

Béla László

A jogtalanság, jogot nem alapíthat!

  Ez, egy alapigazság. Mégis, ennek tagadásával akarják bekebelezni évezredes hazánkat. Jogtalanul ráteszik a kezüket a magyar vagyonra, gyárra, földre, vízre, levegőre, később annak alapján, hogy ők már korábban rátették a kezüket, jogosnak feltűntetve akarnak, rendelkezni fölötte.

  Mit jelent ez, kicsit hétköznapibb nyelvre lefordítva?

Figyelemmel arra, hogy ez egy erősen infantilis cselekedet, nézzük meg, hogyan néz ki ez a fajta tulajdongazdálkodás, a gyermekek körében. Bulcsú, a szerény, barátságos, békés gyerkőc, játszik a homokozóban egy szép színes játékkal, amit egy versenyen, a tudásáért, megfelelő viselkedéséért nyert. Ez a játék, egyedi darab. Egy készült belőle, és minden hasonlónál egy picivel szebb.

Odacsapódik hozzá egy másik gyerek. Nem abba a városba, még csak nem is arra a kontinensre való. Szülei küldték oda, ahogyan mostanában az angol családok küldik messze földre a kezelhetetlen gyermekeiket, hogy némi tisztességet tanuljanak. A vendég, szeretné Bulcsú játékát így hát megkéri, hagy játsszon ő is, együtt vele. Bulcsú nem egy irigy, nem önző, alapból jóhiszemű, ezért beleegyezik. Néhány percig, a játék zavartalanul folyik.  Folyik mindaddig, ameddig a vendég, egészen magához nem ragadja a kezdeményezést. Vizet hoz az ivókúttól, sarat csinál, bele forgatja a szép kis darabot. Bulcsúnak nem tetszik, hogy a szép, és számára kedves darab, egy lelakott hulladékra kezd hasonlítani. Visszakéri. A vendég, ahelyett, hogy visszaadná, görcsösen szorítja.

   Egy darabig húzzák, vonják. Bulcsú nem adja, de a vendég sem engedi. A játék darabokra szakad. Ez után, már a darabokért folyik a birtoklási harc.

  A vendég is ügyes, és felettébb erőszakos. Bulcsúnak, más csak egy darab van, a régóta őrzött, kedvenc játékából. A vendég, közben oda adja, a megszerzett darabokat más gyerekeknek, és ártatlanságot színlelve tárja szét üres kezeit.

Aztán egy cselhez folyamodik. Visszaveszi a másoknak juttatott darabokat, és odaadja Bulcsú kezébe. Erre a trükkre, Bulcsú szorítása is gyengül. A vendég gyerek, kihasználva a pillanatot, az egészet kiragadja Bulcsú kezéből. Büszkén mutogatja az orvul szerzett játékot, mint ha az övé lenne. A tiltakozásra, Bulcsút kizavarná, még a homokozóból is, mondván,  - az egész homokozó ez enyém, és én, nem akarlak téged itt látni.

   Itt telik be a felnőttnél a pohár, akire a vendég gyerek felügyeletét bízták.

Kézen fogja pártfogoltját, és szépen hazaviszi, hogy a többi gyerek, végre nyugodtan játszhasson.

   Így néz ez ki, a gyermekek világában.

A nemzetek, már nem gyermekek, és a haza sem játék. Ahogy a felnőtt sem nézi tétlenül, a gyermekek helytelenkedését, Isten sem teszi ezt a mi világunkban.

Mikor betelik a pohár, hazaviszi a vendéget. Most betelt.

    Lehetetlen, hogy hazánkat a földig rombolják. Lehetetlen, hogy nagy múltú gyáraink udvarát a gaz verje fel, vagy kufárok lepjék el. Lehetetlen, hogy egy korábban kibérelt zsebkendőnyi terület, elővételi jogot képezzen, és ettől váljék forgalomképtelenné, és a magyarok számára hozzáférhetetlenné, több száz hektár magyar termőföld. Ez mind lehetetlen, igazságtalan, és tűrhetetlen.

   Már látni, ahogy Isten, megfogja a „vendég” kezét, hogy szelíden haza vezesse. A jelek félreérthetetlenek, de a nemzeteknek is fel kell emelni a fejüket.

Ki kell törniük a megalázottságból, hogy Isten is láthassa, igazsága szabaddá teszi a világot, és nem érdemtelenekre pazarolja figyelmét.

Béla László

…hogy finoman fejezzem ki magamat. Amióta Magyarországon lezajlott a „rendszerváltás”, amit bátran nevezhetünk globalista gyarmatosításnak is, az óta két kézzel szórják, és nagyban lopják a magyarság vagyonát.  Autópályák készülnek többszörös áron, magyar minőségben, idegen fővállalkozók közbejöttével. Metrót építünk exponenciálisan növekvő költséggel a nincstelenség legmélyén. Eladják a tulajdonunkat bagóért, meg némi baksisért.

Talicskaszám tolják a pénzt a „jó elvtársaknak” nem létező szolgáltatásokért.

Milliárdokat tolnak a bankokba konszolidációként, aztán hálából a bankok elárvereznék apáink házait jelzálogként.

   Mindezek megtetézésére, a bankok hitelt írtak a rovásunkra, kamatok címén.

Ettől, csillagászati összegű államadóság keletkezik, amiből a magyarság semmit sem kapott, az állampolgár semmit sem látott, és semmi fölött nem rendelkezett.

   Most, az adóság mindenkié!!! Nem szégyellnek számlát nyitva tarhálni, az amúgy is, lét és nem lét határára szorított lakosságtól. A szégyen, hogy az ellopott pénzekből koldulnak, de a vérlázító, hogy nem abból fognak visszafizetni. Sokunkban él még a nemzeti érzés, és ha kell, és kérik, támogatjuk hazánkat. Sokkal több pénz fog befolyni a kisnyugdíjasok, minimálbéresek forintjaiból, mint a milliókat bezsebelőktől.

  Szégyen!

Béla László

Rengeteg aljasság van még a beszédbe’

Leírni sem tudom, mi lenne a vége.

Valami rettentő zagyvaságot látok,

Leírom nektek is hátha ti tudjátok.

http://vegtelenszeretet777.shp.hu/hpc/web.php?a=vegtelenszeretet777&o=szex_es_uj_vilagrend_jNKA

E zagyvaság mögött, úgy valóra váltan?

Felsejlik valami, mit még soh’sem láttam.

Letéve egy tábla, nagy asztal szélére,

Fedele is annak, felnyitva előtte.

Kis tábla teteje tele van koczkákkal,

Mind tele van írva betűkkel, számokkal.

Fedélbe szerkesztve marhahólyag ablak,

Az ablakon kívül pedig betűk vannak.

Szokatlan az írás, valahogy böngészem,

„szex és új világrend” mi a czíme lészen.

Az van írva benne, nem lehet gyer’eked,

És jószerével is, csak ha feleséged.

Ha az sem lesz neked, egyedül kell élned

Valami „single”? ként, szerteszét kefélned.

Árendában lévő házikóban lakhatsz,

Vagy egy fogadóban, ha annyi pénzt kaphatsz.

A sajátod semmi, csak ami rajtad van,

Sok nemzetségtársad osztozik sorsodban

Ételt, ha volna hol, akkor sem termelhetsz,

És elemózsiát el sem is vermelhetsz.

Csak annyit ehetsz majd, amire még telik,

Ha bezárt boltra lelsz, kopognak szemeid.

Nem a vidámságtól, csakis az éhségtől,

Ilyen élet vár rád, terv készítőjétől.

Dolgozni elküld egy másik városba,

Ha van feleséged, azt meg otthon tartja

Munkádból meg sem jössz, leginkább csak éjjel,

Így mentek nejeddel leghamarabb széjjel.

Ha mégis eközben születik gyer’eked,

Elveszik azt tőled, te nem szeretheted.

Egész napját tölti majd az iskolába,

De tudást nem szerez, a terv garantálja.

Igaz iskolába, kiválasztott mehet,

Te pedig nézheted, hogy szenved gyermeked.

Nem lesz majd jövője, ahogyan neked sem,

Addigra ködbe vész sok megannyi érdem.

Sanyarú sorsodat, aki látni fogja,

Inkább a barátját jól hátba tolja.

Nagyon undorít ez, inkább nem is nézem,

Meg kell azt előzni, hogy életbe lépjen.

Abban az időben nagy lesz a verbunkja,

Mutatják, hirdetik, lesz abba sok munka.

Egészséges ember lassan már szégyelli,

Hogy ennyi ferde közt kell neki létezni

Nem lesz azokból több, mint mi korábban volt,

Csakhogy a jájem majd csinál  nagy reklámot,

Hogy azt a keveset nagyon soknak lássad,

S holnapra magadat, tőlük el ne hányjad.

Épít’ni nem szabad ez a terv csak pusztít,

Erkölcstelenségre, ferdeségre buzdít.

Sokat láthatod majd, ha nem is akarod,

Majd minden filmjében mindezt megkaphatod.

Vagy nagy részletességgel, durva erőszakot.

Ne legyen újdonság, ha tekerik a karod.

Hozzá kell szoktatni ezt a birka népet,

„Szép” új világukban,  miben lenne részed.

Szabadság czímkével ezt is megkaphatod,

Ha mint bankár horgát ügyesen bekapod.

Ha már rajta vergődsz, törölheted szemed,

Akkor ÉDES HAZÁD, már meg nem védheted.

Jájem észnek hiszi, sőt, tartja is magát,

Mert, hogy kézben tartja majd a politikát.

Azt gondolja, ezzel majd mindent megoldhat,

De sikeres mára, jöhet borús holnap.

Jönni is fog bizton, ha ennyire sötét,

Nyíltan kiadja majd a szövetségesét.

Ki megbízásából országot felforgat,

Kordonokat bontva ezreket táncoltat,

Ahogy jájem fütyül, arra a ritmusra,

Azt ö szép nyugodtan hagyja. hagy csinálja.

Aki csendben leül véleményét mondva,

Ütlegeli, tépi és letartóztatja.

Erősnek, keménynek mutatja majd magát,

Bottal kergeti szét bergengóczok hadát.

Fegyvertelenektől reszket a valaga,

Nem fog félni tőlük bergengócz nép soha.

Honfitársaidat uszítja ellened,

Ne haragudj rájuk, hisz meg kell értened,

Jájem fizetésért, neki ez a dolga,

Akkor is, ha ezt a jájem tőled lopja.

Azért teszi mindezt, hogy rettegjél tőle,

Ne láss ne is hallj, s ne űzz gúnyt belőle.

Széles tudásával végül fel sem fogja,

Egységes testeden, nem más, mint egy bolha.

Kurva kellemetlen, csíp, s a véred szívja,

Ha megrázod magad, így a földre hullva,

Mit sem árthat neked, helye a porban lesz,

Rácsapsz csípésére, az is múlóban lesz.

És ha később vígan hangzik a köszöntés,

Adjon Isten, s neked szól ez az üdvözlés,

Bátran felelheted rá azt majd: szebb jövőt,

Nem vesz erőt rajtad, ki szavakat kitörölt.

Inkább csak szándéka az, hogy kitörölje,

Ettől még nem vész el bergengócz jövője.

Újra írja azt majd, erős kézzel tartja,

Nálatok dől majd meg jájemnek hatalma.

Az, hogy eleid is hajdan így köszöntek,

Jó okuk volt arra, féltették jövődet.

Jájem erőszaktól, kitől te is félted,

De lefasiztázzák lehurrogják őket.

Lesz aztán közülük, ki ezt megsokallja,

Béketűrő fejét erőszaknak adja,

Valami Szállasi lesz a vezetőjük,

Nem érdekli őket múltuk sem jövőjük.

Nem is lesz azoknak, mert rossz úton járnak,

Vélt, s valós bajokért szörnyű bosszút állnak,

Lehengerli őket kelet sok fegyvere,

Az’tán már a jájem jól elbánik vele.

De ti majd okultok durva hibáikból,

Nem hoztok csúf törvényt más társaitokról.

Csak szépen, szelíden fogjátok meg kezét

Tisztesség látásra nyitjátok meg szemét.

Elmondjátok neki, tán ő is belátja,

Nem szabad ékeket verni a családba.

Apára anyára fiút uszítani,

Ki azt felnevelte, ő meg sírba viszi.

Szégyen jájem terve, világ romlására,

Ami szép van benne, elpusztítására,

Mindezt olyan céllal, hogy viszályt szíthasson,

Nemzetet pusztító hatalmat alkosson.

Egyre hitványabbá tenné majd a zenét,

Ne legyen érzelmes, dallamos, csak szemét.

Majd beléd sulykolják, hogy ez most a módi,

És te „önszántadból” ezt fogod hallgatni.

Ezzel is fordit’nak szembe szüleiddel,

Kik neveltek téged még nagy szeretettel.

Mindennek a végén azt várják el tőled,

Hogy egy tablettával magad öld meg őket.

Fejedbe sulykolják, ez a tisztességes,

Ha már nem dolgozik, ne terheljen téged.

Ők viszont becsülik bölcs öregjeiket.

Csak téged bíztatnak, vedd el életüket.

Azt mondják majd neked, teher életedre,

Gondot kell viselned értéktelenekre.

Jájem téged óvna, legyen érte hála?

Hogy küldheted őket, el a másvilágra.

Nem tudom ki mondta, és ki írta volna,

De ilyet le nem ír, csak a jájem tolla.

Talán nem jól láttam, bár adná az Isten!

A marhahólyagon ilyen írás nincsen.

Ki dolgozna békén, azt ő soh’sem hagyja,

Szeretett családját, hogy jólétben tartsa.

Hazug indokokkal rendelkezik arról,

Kitiltanak téged városi utakról.

Ha te egy városban építesz új házat,

Vagy régit szükségből megrenováltad,

Rájössz arra akkor, mily sunyin gáncsolnak,

Nem visznek semmit sem, csak majd két három nap,

Vagy egy hét teltével, és az lesz az indok,

Jájem hivatalban, hogy lassú az írnok.

Sok pénzbe is kerül, így a fuvar drágább,

Te fizeted majd meg, hazug törvény árát.

Mert, hogy azt hazudják, nyugalmadért teszik,

A zörgő nagy gépek kényelmed elveszik,

De hisz ez hazugság, hisz magad is látod,

Ha engedélyt kérnek, ugyanazt kiállod.

Engedélyt nem lehet meg sem is tagadni,

Aki azt majd kéri, ki kell annak adni.

Ez így természetes, csak a szabály álnok,

Valahogy össze kell rakni a világot.

Itt nem az a fontos, hogy pihensz, avagy sem,

Újabb jogcím kellett, kevés pénzed ellen,

Hogy szedjék el tőled, hogy meg ne maradjon,

Hogy akit megbíztál, azért dolgozhasson.

Az’tán mikor már a pénzedet elszedték,

Nagy kegyesen akkor mégis megengednék,

Vigyenek hát hozzád téglát, fát, kenyeret,

De már nem lesz pénzed, mivel megveheted.

Mindezt elintézik, és te örülj neki,

Hogy ősi hazádból még nem üldöztek ki,

De hogy azt tervezik, ez egyre biztosabb,

Főjanicsár szól majd, hogy kívül tágasabb.

Mind e gáncsokat kell szépen eltörölni,

Erkölcsöd, tartásod híven megőrizni,

Nem fogadni azt el, hogy jájem letörje

Bergengócz hazádat végleg eltörölje

Ha idáig eljut, látsz majd ilyen csodát,

Nálad sokkal inkább otthon érzi magát.

Mikor már átlátod, hogy, s mit tesz ellened,

Felébreszt majd benne gyilkos félelmeket.

Védekezésedtől, hogy megvédje magát,

Becsempész hazádba sok saját katonát.

De itt nem oly erős matematikában,

Mint a fosztogató bankok kamatában.

Ha ő százat állít többszázezer ellen,

Megeszitek ti azt, akár elevenen,

De ez meg nem eshet, ez dőreség lenne,

Tudja, hogy kemény fal, melynek fejjel menne.

Egyet felejt csak el a jájem nagy terve,

Elötte is ott lesz, világ történelme

Ebben ismerettel leghülyébb is látja,

Meddig terjedhet egy erő aljassága.

Minden birodalom akkor omlik össze,

Mikor tisztességét, erkölcsét vesztette.

Ha még ezt erővel fogják gyorsítani,

Légváruk hamarabb fog összeomlani.

Nem is adnék hitelt egy ilyen írásnak,

Ha azzal egyezőt létre nem hoznának.

Köztetek szétnézve mindenütt csak látom

Megvalósulni mindezt a világon.

De ha már ez okból, íly hitetlen vagyok,

Azért jó ötletként egyet elmondhatok,

Ellenük nem szabad erőszakot tenni,

Többen próbálták már, az eredmény semmi.

Nehéz természetük hamar kiviláglott,

Kihívva ellenük többször a világot,

Megpróbálkozott már Titus, Fülöp, Hitler,

De ott volt Sztálin is, bolsevista hittel.

Ez a sok törekvés sorra mind elveszett,

Mert nem volt mögötte emberi szeretet.

Csak indulat, bosszú, ami fel sem vette,

Hogy az összes embert Isten teremtette.

A veszély majd fennáll, jobban, mint korábban,

De nem lesz pusztítás! bergengócziában.

Hogy ezt biztonsággal tudjátok mellőzni,

Politikában kell súlyos rendet tenni!

Ez a próbája itt, most minden embernek

Szeretni azokat, akik ilyet tesznek.

Mert szeretni könnyű, a kedves barátot,

Ki soha, véletlen, a légynek sem ártott.

De az ilyenfélét, azt nehéz szeretni,

Ki megdobott kővel, kenyérrel megdobni.

Keserves tanulás, most ennek az ára,

De csak levizsgáztok, végre valahára.

Azt nem mondja senki, hülyének kell lenni,

Így a gáncsoskodást, vissza nem verhetni.

De azt IGEN mondja, tedd azt szeretettel.

Bármilyen helyzetben, legyél mindig EMBER.

Nem emberhez méltó egyetlen tervezet,

Mi egy vagy több népet alapból elvetett,

Ami annak végül halálát kívánja,

Nem lesz annak soha, haszna csakis kára.

Alakulóban van a szeretet világa.

Ezt egyre több ember magától is látja.

A gonosznak eljött a végső órája,

Maradék mocskát most a világra hányja.

Nincs benne szeretet, és sem könyörület,

A nagy bíró előtt ezért majd ő fizet.

Ha bárki ezért őt megöli vagy bántja,

Minden bűne átszáll majd a gyilkosára.

Ezért mondom most azt, nem kell nekimenni,

Durva erőszakkal bárhol elkergetni.

Meg kell szorítani kicsit, hogy tanuljon,

Hagyni neki időt, hogy visszavonuljon.

Azzal, hogy született kicsit részeddé lett,

Ő is alkotja a nemzetközösséget.

Aki csak idejött, tekintsd őt vendégnek,

De ne engedd neki, kiszorítson téged.

Olyan vendéget még dédapád sem látott,

Ha te szeretettel asztalodhoz várod,

Ő mondja meg neked, mi legyen a tálba’,

És még mellé azt is, hogy legyen csinálva.

Ez csak nekik lenne elfogadott forma,

Világszerte nem fér, ez a vendégjogba.

Ha akaratodon tenne erőszakot,

No, akkor jogosan kiutasíthatod.

Békén kell őt hagyni, köztetek jól éljen,

Csak amit ellopott, adja vissza szépen.

És ha nagy bajából végül is kilábol,

Tartsátok jó távol a politikától.

És ha szépen lassan feljut arra ’ szintre,

Hogy a többi embert nem veszi semmibe,

Azután majd lehet jól együttműködni,

És ezt a világot sokkal szebbé tenni.

Ha majd így alakul a világnak sorsa,

Ez nagy diadal lesz, mert szeretet hozta

Boldogan élhetnek ifjak és a vének,

Érjen ezzel véget e reményteli ének.

Írta ezt a verset, jövőt látó szemmel

Julosvai Daróczos Bendegúz

A jájem hatalom eltörléséről, a világ azután való szép életéről.

Hogyha eltörölitek jájemnek hatalmát,

Alaposan meg kell adni annak módját.

Nem szabad erőből durván nekiesni,

Ennek a világban nem örülne senki.

Amúgy jó azt tudni, eredményt sem hozna,

Nagy felháborodott perpatvart okozna.

Nem lesz a világnak most szüksége erre,

Nem, ha tudjátok is, mi a jájem terve.

Kilenczszázkettőben elfognak egy írást,

Ami tartalmaz majd sok aljas állítást,

Amit a jájemnek ténnyé kéne tenni,

Hogy világuralmát meg tudja szerezni.

Erősen tagadják azt az érintettek,

Hogy ők ilyen listát bárhol lefektettek.

Azt állítják róla, hogy ez egy dőreség,

Amit összehordott a cári rendőrség.

El is hinném én azt, nem igaz ott semmi,

Ennyi mocsokságot meg sem lehet tenni,

Ha nem látnám ezeket bárhol a világban,

Megvalósulni a nagy politikában.

Bergengócziában, kilencszáz hetvenben,

Első érvágással, mi elképzelhetetlen.

Bezárják Csepelen a nagy motorgyárat,

Nem építik többé a Pannoniákat.

Akkor még csak néztek, rázzátok fejetek,

Valóságos e az, mit lát a szemetek.

Nem kell soká várni, jön a gengszterváltás,

Akkor lesz teljessé a jájem pusztítás.

Nagy múltú gyárakat egy forintért vennék

Hogy az’tán bezárják, elhordják, szétverjék

Kinek lesz ez fontos? Jájem hatalmának

Mert a piacokon a helyére állhat.

Meg is teszi rögtön, nem is késlekedik,

A helybelieket jól szélnek eresztik.

Több legyet fog ütni ezzel egy csapásra,

Nem lesz bergengócznak akkor majd munkája.

A szegény ördögnek más nem marad hátra,

Megy lehajtott fejjel a jájem csapdába.

Keresve, mit kéne annak megcsinálni,

Elvtelen, megtörten szolgálatba állni.

Ha a jájem éppen gyakorol nagy kegyet,

Ad még neki munkát, melyből élni lehet.

No nem méltóképpen, csak koldúskenyéren

De egy szót ne szóljon mert kirepül menten.

Kinek nem fog jutni a jájem kegyekből,

Bús sanyarú sorsa nagyon hamar eldől.

Mint elfogy a pénze, kerül az utczára,

Ennyi lesz a jájem „szabadságnak” ára.

Bergengócziában , még soh’sem volt ennyi

Hajléktalan szegény, kinek nincs mit enni.

Jájem viszi pénzed, és a néptől várja,

Akit elpusztított, gondja legyen rája.

Éhezik ott apa, anya és a gyermek,

Így ássa a jájem népeknek a vermet.

Aki figyel kicsit, olyan filmet láthat,

Buldózerrel tolják, sírba a hullákat.

Ezzel kürtölik majd a világot tele,

Szégyellje mindenki, mit is tettek vele.

A sok jámbor ember szégyelli is nagyon,

Mit művet egykoron a náci hatalom.

Téged azzal zsarol, de ő nem szégyelli,

Hány milliót ölnek sunyi ármányai.

Méltatlan hatalmát, hogy majd kiterjessze,

Legyen az mielőbb minden nemzet veszte.

De a tömegsír, most nem a jájem helye,

Mert van a jájemnek nagyobb buldózere.

Mellyel gátlástalan, azzal tolja élve,

A világ népeit, mély sötét vermébe.

Ezt a buldózert kell elkobozni tőle,

Erős bilincseket gyártani belőle,

Ezzel rabul ejtve jájem mocskos kezét,

Jóra fordíthassa a rengeteg eszét.

De ez csak egy abból, mit ködben megláttam,

Útban lesz a nemzet, bergengócziában.

Fel kéne számolni, el kéne tűntetni,

Ezért bármi aljas dolgot meg szabad majd tenni.

Az, ki ezt a földet sok ezrede védte,

Nyugat bástyájaként ömlött hősi vére.

Tatárnak, Töröknek félholtan ellenállt,

A zivatarokból mindig csak talpra állt.

Jájem próbálja majd legyilkolni ésszel,

És a kapzsiságtól vállig mocskos kézzel.

De kevés lesz ehhez minden nagy tudása,

Mert ezt a világnak sok nemzete látja.

Azért, hogy meggyőzzön ő majd benneteket,

M’ért pusztítaná el mind a nemzeteket,

A hajánál fogva rángat elő mindent,

Ami igazságot, helyéről kibillent.

Eléd vetíti majd, az éhhalál rémét,

Túlnépesedésnek rossz következményét.

De arról nem beszél, mennyit kell, fizessen,

Hogy rengeteg gazda semmit ne termeljen.

Az Isten adta föld gondoskodna rólunk,

Ha kétannyian lennénk, mint ahányan vagyunk.

Jájem ezt nem hagyja, nagy gáncsot vet ebbe,

A kenyérnek árát, hogy felemelhesse.

Mert ez a hazugság nem jár eredménnyel,

Rátok fogja majd, baj lesz a szeméttel.

Mert, hogy sokan lesztek, sokat szemeteltek,

Szép tengereitek szemétdombok lesznek.

De ezt mind ő gyártja, erről bölcsen hallgat,

Te leszel felelős, mert te széjjelszórtad.

Legyártott tonnákat, bezsebelt nagy hasznot,

Más ingyen gyűjtse be, a sok rossz palackot.

Duplán fizeted majd, a szemétnek árát,

És még te okozol környezeti drámát?

Igaz, felelősség, aki csak eldobja,

De sokkal nagyobb, aki tonnaszámra ontja.

Nem ez lesz jájemnek minden mocsoksága,

Hogy bergengócz népet végleg kicsinálja.

Nagy alapossággal csinál viszályokat,

Ellene hangolná majd a czigányokat.

A fel-fellebbenő ködök mögött látom,

Mi zajlott és zajlik, szerte a világon.

Itt-ott egy-egy embert czigányok megölnek,

Meg is fogják őket, börtönbe kerülnek.

Ki bízza meg őket, vagy maguktól teszik?

Soha sem derül ki, fő, hogy elvégezik.

Az’tán meg czigányt öl, valaki sötétben,

De a tettes elvész éjszaka ködében.

Nem találják sehol, a nagy kereséshez,

Idegen rendőr jön, a bergengócz néphez.

Azok sem hiszem, hogy meg tudnák találni,

Profi módra gyilkol e körökből bárki.

Jól van kiképezve, pontos a fegyvere,

Bergengóczhoz pedig, nincsen semmi köze.

Persze a czigányság, hogy megvédje magát,

Halálosnak látván a bergengócz hazát,

Saját védelmében elkezd szervezkedni,

Csak idő kérdése, hogy majd fegyverkezni.

Van is ilyen pont a jájem protokollban,

Nem is csak úgy rémlik, látom azt konkrétan.

Fel kell fegyverezni ott a kisebbséget,

Ahol a háború szolgálná a  „céget”.

Nem fog sikerülni a mocskos kísérlet,

Nem lehet egymásnak ugratni a népet.

A czigány sem hülye, bergengócz sem állat,

Ez a jájemektől nem lesz jó találat.

Ki több száz éve él együtt jóban rosszba’

Nem öldösi egymást jájem akaratra.

Ha már mindenképpen fenyegeti létét,

Inkább megkeresi közös ellenségét.

De vannak még ennél finomabb húzások,

Jájem tisztességben nem is nagy túlzások.

Nem, ily erőszakos, de nagyobb hatások,

Akadnak még azért, tervezett rablások.

A kiszemelt népet, hogy butává tegye,

Görbe útjában lesz annak egyeteme.

Akad a jájemnek egy hitvány embere,

Úgy látom, hogy lesz is tudás minisztere,

Hatalmas eszével ki tudja találni,

Az egyetemeket be kellene zárni

Vagy idegen kezébe el kellene adni,

Bergengócz tanuló ne tudjon tanulni.

Terveit elvetik mind-mind a tanárok,

Támogatják majd, vazallus janicsárok.

Kiket jájem keze fog majd oda rakni,

Ahol a legtöbbet képesek ártani.

Tudásuk közel sincs beosztottakéhoz,

Ennek ellenére, sikert és babért hoz.

Tudományos munkát mások megcsinálják,

Alkotó elsőként, a janicsárt írják.

Ez következik a hierarchiából

Mit jájem épít majd, és mindenütt ápol.

Így sajátítják ki a nemzetek eszét,

Maguknak hirdetve mások eredményét.

Biztos, hogy itt is majd lesznek kivételek,

Érje őket ezért kiemelt tisztelet.

De általánosan nem ez lesz jellemző,

Lesz bőven janicsár, máson élősködő.

Mindez ellenére, nem sül ki a szeme,

De az effélének, nincs szégyenérzete.

Megszüli az anyja bergengócz hazába’,

A nép pátyolgatja kisgyer’ek korába,

Jó ellátást kapva, később ki is teszi,

Bele a tányérba, amelyikből eszi.

Ha meg előírja a protokoll neki,

Ilyenképpen is kell népet butítani,

Akkor ne tagadja annak létezését,

Vállalja fel nyíltan a szemétkedését.

Se szeri se száma a sötét húzásnak,

Mit szégyentelenül köztünk kitalálnak

Becsületes ember szinte el sem hiszi,

Ki lesz vezényelve utczára sok buzi.

De ők másként hívják: homoszexuális,

Joga van tüntetni, nosza menjen már is.

Apja egyiknek sincs, ott vele mellette,

Mert az jószerével meg sem történhetne.

Ha egy férfi? Netán, erre vetemedik,

Asszony hasa attól soh’sem kerekedik.

Nehezen tudják őt társak elfogadni,

Visszafojtott undort mindenhol láthatni

De ha már így esett, ilyen lett a némber,

Maradjon szép csendbe a „betegségével”.

Senki nem utálja, amíg meg nem tudja,

Ha ő nem hirdeti, senki se’ kutatja.

Egészséges ember sem megy az utczára,

Hírdetni hogy ő az effélét nem állja.

Nem áll ki a térre, mutatni, hogy szokta,

Tenni az ilyesmit, ha épp megkívánta.

Jájem tudása nagy, a viszályszításban,

Úgyszintén élen jár ügyes átvágásban.

Kitalálja azt is, azért díjat kérhet,

Hogy saját hazádban, autód elférhet.

És ha tiltakozol, jól rád kiabálja,

Igy van ez mindenhol. Minek jár a szája?

Tudjuk is hogy így van, hisz már mindenfele

Keresztül átverte a világot vele.

És ha mögé néznek, mert már nagyon kéne,

Hova is kerül a bergengóczok pénze,

Jájem kézből indult, épp ő a gazdája,

Jájem kézbe esett, csodák csodájára.

Mit adott a jájem, a pénzért, mit kapott?

A saját hazádból egy ágyni darabot,

Amit védelmezett sok nemzedék vére,

Hősi kitartással, sok-sok ezer éve.

Mit is tesz az érte? A seggét vakarja,

Mégis, kevés pénzét, mindenki od’ adja

Bele ne kerüljön a közös egészbe,

Inkább egy csillogó Ferrari a vége.

Nem láttok ti ott majd, „kifordult” világot.

Ahol  bergengózc nyit, ilyen társaságot,

Ki már ötven éves, négy diplomája van,

És a jó voltukból, immár hajléktalan.

A jámbor bergengócz fizet mint a köles,

Közben még biztosít, adót, benzint fizet.

De ha megy majd mással, villamossal, busszal,

Ott is úgy leveszik, alig bírja szusszal.

Alapos ok van rá, meg kell azt majd nézni,

Nem csak jájeméktől szelíden kérdezni,

Hova keveredik a jegyeknek ára,

M’ért kevés az mindig, mind a kiadásra.

Ezért dolgozik hát a bergengógz birka,

Aki ilyen bálnát kifogni nem bírna,

Jájem vigyáz arra ebbe’ a hazába’,

Be ne essen itt pénz, soha más markába.

Ha van más oka is, mint jájem tolvajlás,

Kényszer a fizetés, mert nincs más választás,

Világ minden táján elvárható lenne,

Utolsó fillérig a közösbe menne.

Bergengócz szerencse, hogy csak az új korba’

Kerül e sunyiság ebbe a bús honba.

Ahol nincs már szava nemzetközösségnek,

Jájem azt gondolja, a nyakára léphet.

Bergengóczal együtt Czigány, Német, Zsidó

Közösen szenvedi el, amit sorsa kiró.

Együtt él békében, nem egymást kergeti,

Míg jájem a jármát nyakába nem teszi.

De hisz volna szava, csakhogy nem hallatja,

Mint egy szelíd birka, békén elfogadja.

Már nem is hajlandó felemelni magát,

Hogy egy választáson nyerje meg a hazát.

Ott a lehetőség, hogy magát megóvja,

Az oda nem valót mind háttérbe tolja.

Ne lehessen embert tovább nyomorgatni,

Bergengócz családot, fel, élve boncolni.

Tele lesz a töke ennek a világnak,

Minden fontos poszton csak jájemék állnak.

Gyorsan kell akkor már ennek végét vetni,

De valahogy még is, nem kezdi el senki.

Ha bergengóczokban régi virtus még lesz,

Na meg, ha szeretet, még okosabbá tesz,

Meg tudja mutatni ennek a világnak,

Hogy tisztesség híján, jájem meg nem állhat.

És a többi nemzet, aki együtt szenved,

Hamarost átveszi e harcos türelmet,

Mint dominó dől majd a jájem hatalma,

Amit egyetlen nép sehol nem siratna.

Ezért nem hiszem én, hogy az egy koholmány,

Mit  közre fog adni ésszel az orosz cár,

Hisz megvalósítását, hol halad, majd látni,

És csak a jájem tud ilyet kitalálni.

Elavulttá válik, kár is említeni,

Később majd új tervet kell elkészíteni.

A határt nem tudja jájem aljassága,

Meddig mehet el a népek pusztítása.

Az a dühös bosszú, ha nem is volt kevés,

Eredménye annak, harag és megvetés,

Semmi az mindahhoz, mit a jájem készít,

Világuralmához, habzó szájjal épít.

Egy doktor Richard Day ismert nevű ember,

El fogja mondani, egy nagy zárt teremben,

Népek irtására, mit tervez a jájem,

Mihez viszonyítva, szende szűz lesz Hitler.

Beszámol magától, erőszakmentesen,

Egyezerkilencszáz és hatvankilenczben.

Elmondja, hogy nekik, nem kell annyi gyermek,

Azt is meg kell ölni, ki meg sem született.

No, nem a sajátját, az ugye rossz lenne,

De a más népekét, mind a világ szerte.

Szétzúzásra kerül minden nép családja,

A gyermek, ha már van, legyen hű szolgája.

Rengeteg aljasság van még a beszédbe’

Leírni sem tudom, mi lenne a vége.

Valami rettentő z

Jájem nagy hatalmának nagy hanyatlásáról.

Egy római császár, a Titus hetvenbe’

Judea zsidóit végleg szétkergette,

Akkor kerestek ők sok helyt menedéket,

Megkörnyékezve pár együtt érző népet.

Meghúzták magukat, ahogy akkor illett,

Ésszel segítettek bárkit, akit illet,

Na-meg, elsősorban aki elfogadta,

Szerte a vidéken megvolt ennek haszna.

Tisztelték szerették ezt az okos népet,

Aki idegenből a földjükre lépett.

Elismerték a jót, amit létrehozott,

Így aztán sok csoport szépen gazdagodott.

Nagy előnyük volt még más népekkel szembe’,

Egymást segítették messze idegenbe,

Bárhol a világban egy zsidó bajban volt,

Más zsidóktól neki, segítség készen volt.

Ezt megtanulhatná a világ minden népe,

Mert nem lenne akkor veszélyben a béke.

Segíthetnék egymást szerte a világba’,

Nem lenne veszélyben senkinek hazája.

Kivált ebből a becsületes népből,

Egy-egy kisebb csoport, nem csöppent az égből.

Ki kevésnek találta, amit szerezhetett,

Mások vagyonára, sanda szemet vetett.

Csatlakoznak ehhez mások is sok helyről,

Van, ki tudta nélkül, van, aki érdekből,

Együtt fosztogatva, az épp érintett népet,

Kihívó jólétben ők vidáman élnek.

Ők hozzák így létre a jájem hatalmát,

Együtt munkálkodva sok-sok száz éven át.

Lesz ott bergengócz is szégyentelen pára,

Rátámad pénzével saját hazájára.

Ide is hozza azt, jó befektetésnek,

Mondván, mennyit segít bergengócz népének.

Csak, hogy mind, amit tesz, a jájemnek teszi,

Megszánható módon, a kenyerét eszi.

Mert leírva látom annak számos módját,

Hogy kell véghezvinni jájem protokolját.

Ki legyen tanítva, pár bennszülött ember,

Ki a hatalommal szembeszállni nem mer.

Az’tán meg jólétbe, hatalomba tenni,

Így a „jótevőnek” bármit meg fog tenni.

A nép, mit sem szólhat, hisz közülük való,

Ő lesz a számára, a jájem hintaló.

Elvárható tőle, hogy hordóra álljon,

Onnan minden mocskot szerte kiabáljon,

De ő, a népéért, semmit meg nem tenne,

Amibe a jájem, bele nem egyezne.

Lesz is ebből bőven, mindenféle színben,

Mikor szavazni kell, őt választod híven.

És ha jó voltodból hatalomban lesznek,

Akkor veszed észre, mily rondán átvertek

Kinek pénzéből is tanul néhány ember?

Ki tehetne érted, de cselekedni nem mer?

Mikor rajta áll majd az országnak sorsa,

Szobatársaké lesz, majd az egész torta.

De e dolgok sorát, eddig már leírtam,

Fájó könnyeimmel jól tele is sírtam,

Az most az én dolgom, mit lehetne tenni,

Jájem szorításban, hogy, nem tönkremenni.

Össze kell majd fogni ebben a hazában,

Egységet alkotni, bárhol a világban

Hisz mocsok jájemnek éppen az a terve,

Hogy a nemzeteket részekre szétverje.

Az’tán a részeket, hogy jól megszorítsa

Egymás ellenére jól szembe állítsa.

Míg ezek küzdenek, egymást leharcolva,

Elvehessen mindent, semmit sem aggódva.

M’ért nem látjátok át, mit tesznek a pártok?

Sok sunyiság láttán miért is kiáltok?

És nem csak tinálatok, szerte a világba’

Majdnem mind benne lesz jájem hálójába.

Az, ki tettét rejti, súlyos zsarolással,

Kinek kevés pénze, jó zsíros állással,

Aki sem így, sem úgy, nem lesz megfogható

Az kap egy kis ólmot, könnyen belátható.

Hasonló esetet többet is írtam le,

Aki kételkedik, sok könyvbe nézzen be,

Találhat ott arra száznál is több példát,

Hogy az önkény tőlünk hogy védi hatalmát.

Közben azt hazudja, mindezt értünk teszi,

Hogy „szabadságunkat” ő majd megteremti,

Csak-hogy, ő nem ismer olyan szabadságot,

Melyben nemzeteket, ne sújtana átok.

Neki úgy szól a rend, amit elfogadna

Ha dolgozni nem kell, és csak gazdagodna,

Körülötte a nép egyre szegényedne,

És a dolog végén csaknem éhen veszne.

Akkor majd lesz érte őszinte nagy hála,

Hogyha jájem kézből tál ételt találna,

Mellyel gyermekének éhét elverhette,

Élete végéig dolgozna helyette.

HÁT NEM! Dolgozzon csak ő is meg a létért,

Nem kell eltartani a hitvány pénzéért.

Kivált képp’ nem akkor, ha csak kitalálja,

És ránk adóság formában egyszer ránk dumálja.

Persze népeknek a lelkét is terheli ,

Mit keresett, azzal be m’ért nem érheti.

Mindig többet akar, jobbat és drágábbat,

Így bekapja horgát a bankár cápának.

Mint mondtam a pénzét idetalicskázza,

És ezt a talicskát banknak titulálja.

Tapasztaltabb ember magától is tudja,

Be sem szabad menni az ilyen bankokba.

Nem tudta mehemed, szól a germekmese,

De meg fog dumálni a Lelkes Emese.

Azt már nem mondja el, mert főnöke sumák,

Mese vége az lesz: tehenek felrúgták.

Hogy a pénz dolgozik, vaskos nagy hazugság,

Ahol ezt hirdetik, mindig is lesz válság.

Még spekulálni is csakis a gazdája,

Az értékteremtők gyors kirablására.

Na és a törvények, mit a pártok hoznak,

Nem neked kedveznek, mindig a bankoknak,

Így működik ez egy váltógazdaságba’,

Amíg a nép őket, meg nem regulázza.

Egyik véghezviszi, a másik mocskolja,

Később meg cserélnek, ez a dolog sorja.

Bárkit „választanak” nem változik semmi,

Így csak a népeknek lehet tönkremenni.

De fel fog ébredni időben a világ,

Minden nemzet látja a sok durva hibát

Kezdik a jájemnek szarvát lefaragni,

Vérszívó csápjait el-magára hagyni.

Tudja majd jájem is semmit nem ér pénze,

Ha életeteket, nem adjátok érte.

Az életetek mindaz, amit létrehoztok,

És pár papír fecniért önként odaadtok.

Ti termeltek mindent, húst, tejet és búzát,

Olajat, repülőt, vagy cipőt és ruhát.

Amit az’tán jájem „jó” pénzért ad nektek,

Negyedét sem annak, amit megtermeltek.

Azt, hogy mindezekért mennyit dolgozzatok,

Most jájem szabja meg, és ha tiltakoztok.

Hiányokat csinál, bizonygatva nektek,

Mennyire függ tőle, nehéz életetek.

Noha nem is függne, ha nem akarnátok,

Hazai gyárakban ti legyárthatnátok.

Itt fogtok majd gyorsan nagyot változtatni,

És a lehúzóknak hátatok mutatni.

Ha a lehúzottak majd mind leszakadnak,

Nem lesz az pénzforrás kapzsiak hadának,

Nullára fog esni annak az értéke,

Könnyen megveszitek a köz érdekébe’.

Mint egy nemzet gyárát használjátok tovább,

Így közös a haszon, és azt el nem hordják.

Persze jó vezetőt tesztek az élére,

Aki jól vigyáz majd nemzete pénzére.

Jó vezetőt tesztek szigorú kontrollal,

Ki szembe tud nézni a sok lógó orral.

Hogy jájemhad ellen meg is tudjon állni,

Komoly védelmet kell annak kitalálni.

Így van ez mindennel, miben sok az ember,

Mit ér a dióhéj, ha felzúg a tenger.

A maroknyi jájem, klutty, el fog merülni,

Kamatszedés helyett, munkába kerülni.

Milyen lesz ez annak, aki máshoz szokott,

Hogy a talpát nyalják hamis bértollnokok,

Mikor egy új pénzben hoznak fűtés számlát,

Csalt milliárdokkal rakja meg a kályhát.

Még örülni is fog, hogy még melegedhet,

Letűnt hatalmáról kicsit elmélkedhet.

Hiába kacsintgat népek hatalmára,

Lesz annyi eszetek, ne legyen több dráma.

Soh’se legyen többé a pénznek hatalma,

Ne lehessen embert, bosszút venni rajta.

Egyedül sajátja legyen minden népnek,

Amit a világban össze nem kevernek.

Épp arra használják majd, amire való,

Becsületes munkád azzal lesz váltható.

Nem dobják utánad, kamat ármányával

Nem lesz többet jájem, mások munkájával.

Nem kívánom neki, csak rövid időre,

Tapasztalja azt meg, mit rakott más főkre.

Mert a világ sorsa jobbra fordul ettől,

Nem fog majd irtózni közember élettől.

Mikor minden pénz már a jájem kézben lesz,

Béke „védelmében” nagy tanúságot tesz.

Akkor megláthatod, ami telik tőle,

Mi nektek nagy baj lesz, hasznot húz belőle.

Majd ha összeomlik a szovjet hatalma,

Balkán számos népét jól összeugrasztja,

Mikor elszabadul gyilkoló ösztönük,

Békét „védelmezni” rögtön ott lesz köztük.

Oda irányítja sok nép katonáját,

Ő csak parancsot oszt, mit és hogy csinálják.

Te meg a közelből aggódva nézheted,

Fog e védelmezni bergengócz életet.

Várod a híreket elrabolt hazádról,

De csak lesújtót kapsz, sok felgyújtott házról.

Büntetlen öldösik bergengócz véreid,

Senki nem nyújt ott majd jó védelmet nekik.

Nem csak bergengócz lesz áldozata ennek,

Azt is híresztelik, Albánokra mennek.

Komoly haderő megy majd Srebrenyicába,

Hogy fegyverteleneket közös sírba hányja.

Te meg azt hiheted, van ott sok katona,

Ki ezt a vérengzést megakadályozza.

Így is kéne legyen, van is több mint elég,

De jájem parancsra karba teszi kezét.

Míg háborítatlan megy a halálosztag.

Jájem légierő hidakat bombáztat.

Városokat pusztít, sok műemlékével,

Mi azoknak kedves, hogy azt verje széjjel.

Lesz majd sok pénz abból, míg helyreállítják,

A népet meg, öljék, ha már úgy akarják.

Majd, midőn gyilkosok dolgukat megteszik,

A felelősöket halálra keresik.

Jájem „igazságos”, de csak gyilkolásban,

Lesz erre sok példa történetírásban.

Te meg be is veszed, becsületből teszik,

Hazákat, népeket, önként védelmezik.

Erről szó sem eshet, ha valahol tűz van,

Saját szalonnáját megy sütni azonnal.

Téged majd felhasznál ágyútölteléknek,

Legyél hálás neki, ha netán túlélted.

Ha maroknyi ember, szerte a világon,

Azt tűzi ki célul, hogy fejére hágjon,

Hatalmat építsen, és úgy rendelkezzen,

Ezzel más népeket szolgává tehessen,

Megakadályozza, hogy boldogan éljen,

Sorsát úgy intézi, lehetőleg féljen

Nincsen szeretet ott, csak mérhetetlen önzés,

Mi kiirtásukra, egyenes ösztönzés.

Nektek kell vigyázni, mindenképpen, nagyon

Hogy ez az ösztönzés, annyiban maradjon.

Soh’se kövesse azt gyilkolászás bosszú,

Ez egy próbatétel, végtelenül hosszú.

Folyik ez a földön sok-sok évszázada,

Mindig elbuktatott az erőszak maga.

Nem tanultok semmit, sokszor megirtjátok,

Terveinek tápot, mindig ti csináltok.

Mikor kérdés lesz az, ki élhet majd tovább,

Mindig elvesztitek a szeretet csatát.

Félelmeitektől, nagy hatalmat kaptok,

Dőrén elhiszitek, joggal gyilkolhattok.

Ez soha sem így van, soha sem is lesz így.

Annak igazság ez, aki önző irigy.

De ha támadással felelsz támadásra,

Te sem leszel különb, mint Deákné vászna.

Nem kell attól félni, hogy majd mi történhet,

Jól van elrendezve a földön az élet.

Ember soh’sem hal meg, nem lehet megölni.

Letépik ruháját? Újat kell felvenni

Letépett ruhája csakis annak tétel,

Aki szerette őt mai életében.

De ha nagy nyomorban éheztetik őket,

Nem lesz neked akkor hosszú boldog élet.

Nem kell hát, hogy féljél, amit kell, megtenni

És nem birka módra lassan tönkremenni.

Mindenképp jogod lesz megtörni hatalmát,

Visszaszorítani sunyi aljasságát.

Ha nyakadra lépne, nem kell nekimenni.

Szerény életedből ki kell rekeszteni.

Eltávolítani minden hatalomtól,

Meg ne gyötörhessen, ha önzése tombol.

Nem baj, ha visít is, hogy vele ezt tették,

Ezt csak azért teszi, hogy visszaengedjék.

Tovább folytathassa sunyi törekvését,

Szolgává tehesse világ minden népét

Akkor kell figyelni, ott lenni a résen,

Ahol a jájem áll, visszatérni készen.

Egynek sem engedni, hogy hatalmat kapjon,

A világ nyakába újabb jármot rakjon.

Nincs, hogy vagy ő, vagy én. Nem ez a nagy kérdés.

Együtt kell élnetek, ez a felsőbb döntés.

Amikor Isten a földet teremtette,

Erős szándékával öt is ide tette.

Ki nem irthatjátok, meg nem vethetitek,

Mind a hibáival, jobb ha, szeretitek.

Hagyjátok őt békén, rendben vígan élni,

Csak a szarvait kell rövidre metélni.

Meg ne bökdöshesse a világ népeit,

Ne öldöshessen le, sok védtelen kicsit.

Érje be mindazzal, amit létrehozhat,

Legyen öröm neki, ha veled dolgozhat.

Ha majd odaértek, arra kell vigyázni,

Jájem szemlélettel szót ne kapjon bárki,

Mert ha újból, bárhol szót kapna a szája,

Ismét rátok esne a jájemnek járma.

Ilyen terveknek most tompa még az éle,

Ők hozzák a törvényt népek ellenébe’,

Az ő törvényük között nehéz sokat tenni,

A törvényhozást kell nép kezébe venni.

El, félre tuszkolni régi „honatyákat”,

Kiszedni kezükből a nagy pászkás tálat,

Új érdekek mentén mindent megvizsgálni,

És ahol nagy baj van gyorsan korrigálni.

Látni már jeleit az új szemléletnek,

Átvert ájult népek lassan ébredeznek,

Kell, hogy sikert hozzon sok becsapott népnek,

Érjen ezzel véget ez a harczos ének.

A jájem sok pénzt hozó nagy áldozatáról

Egyre többen látják jájem sötét tervét,

Nem nagyon szeretik viselni a terhét.

Ezért az’tán sokan öt magát utálják,

Csírájában az új terveit meglátják.

Nem lesz akkor nehéz, megakadályozni,

Nem tud a program majd jól megkapaszkodni.

Visszaverik jókor minden támadását,

Világuralmának gyors megvalósítását

Közben, a levert sas egyre tollászkodik,

Forr benne a méreg, de még nem veszekszik.

Próbálja feledni sanyarú balsorsát,

Hiába megvívott sok elvesztett csatát.

Kikerül közülük, egy akarnok alak.

Tudja, mire ugrik, akit megbántanak.

Tüzeli a népet, és nem is hiába,

Sokan támogatják eltökélt harcába.

Van, aki méregből, puszta bosszúvágyból,

Van, ki parádézva, fényes csillogásból,

Sokan, félelemből szegődnek melléje,

Ezeknek a végén, golyó lesz a bére.

Döcög már az élet, csak úgy pianóba’,

Munka is van elég, nem csak hébe-hóba.

Fakul, a háború szörnyűséges képe,

Lassan magához tér, a sas levert népe.

Látja ezt a jájem és gondol egy nagyot,

Könnyed mozdulattal elzárja a csapot,

Mármint, a pénz csapját, mert annak folyása,

Az ő kezében van, szerte a világba’.

Lesz is ebből az’tán, szörnyűséges válság,

Szinte, valamennyi gyárat be is zárják.

Elfogy mind a munka, megáll minden élet,

Sok ember reménye, így a kutyáké lesz.

Hogy ez mit is jelent, nem mondom hiába,

Láttok ti majd ilyet bergengócziába.

Sírnak az emberek, éheznek a barmok,

Reményvesztett a nép, nem így az akarnok.

Elkezd majd, sebtében sok fegyvert gyártani,

Üvöltve, hogy népét nem hagyja bántani.

Mivel mindenkinek, egyből lesz munkája,

El is hiszik neki, igazat mond szája.

Azt gondolja a sas, ellenség a jájem,

Közelről árthat csak, de messziről már nem.

Meghirdeti köztük, aki elmegy messze,

Útiköltségét az ország fizesse.

Kaphatnak még mellé pénzt az új kezdéshez,

Tűnjenek el onnan, amíg csak kérés ez.

Sokan el is mennek, de sokan maradnak,

Dacolva a néppel, amely között laknak.

Amikor a jájem érdekeit óvja,

Saját testvérét is koncnak oda dobja.

Azért, hogy népéből megszánt mártír legyen,

Nem sok haja hullik, hogy ő mit is tegyen.

A sas ősi földjén, ott hogy útban vannak,

Egy hatalmas hajót velük megpakolnak.

Elküldik szabadon, menjen jobb világba,

Ki sem hagyják kötni, nagy Amerikába.

Nehéz ez a döntés, vajon ki akarja?

Nagy annak veszélye, nem látszik a haszna.

Van rengeteg fegyver, és aki használja,

Rá is ront a bősz sas gyorsan a világra.

Dühödt katonái mennek, mint a gepárd,

Nincs is egy előttük, ember, aki megáll.

Hetek alatt megnő a sas birodalma,

Fél Európára majd kiterjed hatalma.

Néhány hónap alatt, becserkészi frank hont.

A kisebb népeknek, még esélye sem volt.

Diadalittasan ünnepel az árja,

Nagy lesz a kezdeti sikerének ára.

Nem tudja még akkor, lőttek a tervének,

Bőszen nekiesik az orosz medvének.

Sikerei csúcsán, nagyvezér képében,

Meg akar fürödni Ánglusok vérében.

Ki is ont ott sokat, el is bízza magát,

Meg akarja vívni majd a „végső” csatát.

Neki, az ember csak addig lesz valaki,

Amíg a fegyverét győzelemre viszi.

Nem ad ő majd fegyvert, ottmaradt jájemnek,

Lapátot ad az csak belső ellenségnek.

Küldi, tűzvonalba, lövészárkot ásson,

Nehogy terveinek valahol is ártson.

Sokan el is esnek, mert, hogy el nem mentek,

Ottmaradva túszként, e nehéz embernek.

Neki nem lesz elég, világnak csúfjára,

Összegyüjt sok embert fogolytáborokba.

Ott mi fog történi, lesz majd vita erről,

Sok-sok kutatásnak, más eredményéről.

Ami tény lesz, biztos, a vonat kereke,

Melyen a sok ember került sas földjére.

Úgy látom a jájem eredete zsidó,

De van janicsár közte, ki nemzetáruló,

Népe bizalmából vele munkálkodik,

Jájem hálapénzből gyorsan gazdagodik.

Ahol kitör a baj, elszakad a spárga,

Jájem a zsidókat maga elé rántja.

Elfedve vele azt, ő fosztott és rabolt,

Ezért gyűjtenek be, sok ártatlan zsidót.

Az igazi vétkes, mindezt elkerüli,

Mikor a rablásért a nép elítéli,

Erőszakkal őket nem lehet legyűrni.

Szeretet lesz képes végüket megírni.

Súlyos nehéz hírek kelnek onnan szárnyra,

Valóságát akkor senki sem vizsgálja,

Az tudja, ki ott lesz, mit kell elszenvedjen,

De ez erőszak lesz, védtelenek ellen.

Hallva, hogy sok embert kiszolgáltatának,

Az együttérzőek majd mind összeállnak,

Nem sokat számít az, igaz e vagy mese,

Megváltozik tőle a harcnak szelleme.

Amíg a sasban csak ellenséget látnak,

Van valami részvét minden katonának.

Parancsra teszi azt, mit tétetnek vele,

Neki is tűhegyen táncol az élete.

Egész világ ellen nem lehet harcolni,

Sast, az ellensége sok helyről kiveri.

Ha utolsó csepp vérig meg nem adja magát,

Már eredmény nélkül osztja csak a halált.

Temérdek ember lesz áldozata ennek,

Mindannyian tudják, a halálba mennek.

Mégis egy marad fent örök tanulságra,

Sok elhurcolt ember nagy kálváriája.

És jó, ha tudjátok, baj nem jár egyedül,

Erre az időre súlyos járvány kerül.

Tífusz tizedeli majd a katonákat,

És mindenki mást is, a baj nem válogat.

Járványtól, golyótól hullik majd az ember,

Senki ilyen előtt megállani nem mer.

Bátyám, fiam halott, ez jár a fejében,

Közben halálosztó fegyver a kezében.

Szörnyű vesztességért elégtételt venni,

Ember mivoltából kezd már kifordulni.

Embert a háború csak lealjasítja,

De nem ő felelős, hanem aki szítja.

Lesz is aztán ennek hosszú krónikája

Nagy embervadászat szerte a világba’

Mind előkeresik, aki felelős volt,

Iszonyatos módon elverik rajt’ a port.

Később is lesz közülük magatehetetlen,

Vén elaszott csontváz, ki már rejthetetlen.

Elkövetett bűnét réges-rég megbánja,

De soha sem lesz az, neki megbocsátva.

Jájem fiskálisok rajtuk törvényt ülnek,

Meg a hős nemzetek, akik megsérültek.

Fejükre olvassák mind az összes vétkük,

Mielőtt halál lesz nekik ítélt végük.

 Ékesszóló jájem hosszan ecseteli,

A sok ocsmány vétket, mi a sast terheli,

De meg sem említi, az ármányok sorát,

Ami, a világot miattuk szövi át.

Félszázadig  húzzák, zsíros hasznát ennek,

Ők az ártatlanság, mártírokká lesznek.

Fizessen keményen ez az aljas világ,

Aki képes erre, hisz ő csak provokált.

Az a kis embargó, nép éheztetése,

A pénz-szülte válság, csak egy tréfa része,

Nem is gondolták ők, tréfájuk nem értik,

És így a jájemet gonosznak ítélik.

De ha csak egy kicsit nézünk a mélyére,

Hogy vannak a dolgok bent a sas fészkébe,

Kiderül, hogy oda nagy jájemek járnak,

És ott mindegyikre jó üzletek várnak.

Sas, rengeteg pénzét fegyverekkel veszi,

De ennek egy részét jájemtől rendeli,

Így eshet meg az majd, amit fia gyártson,

Autó kereke az apára hágjon.

Mikor bergengóczok háborúban lesztek,

A sas elvei mellett tanúságot tesztek,

Későn jöttök majd rá, mily nagyot hibáztok,

Olyanba visz bele, mit nem is akartok.

Sok hiba közt az lesz az egyik legnagyobb,

Hogy saját zsidóid durván megtámadod.

Mindenféle jellel jelölöd meg őket,

Külön városrészben elválasztod tőled.

Évtizedekig fogod majd hallgatni,

És kőkemény árát nap-mint nap megadni.

Mondják fasiszta vagy, bár ők rád nem varrják,

Gonoszság van benned, ezt rád kiabálják.

Sokatokban lesz is, nem lehet tagadni,

Kicsinyes bosszúknak nagy kár lesz helyt adni.

Mert nagyobbra készül, mint azt elképzelnéd,

Önként teszi mindazt, mire kényszerítéd.

Önként, de jó okkal, ha netán meglátod,

Egyből megértenéd, miért kiabálok.

Építtet veletek luxus negyedeket,

Onnan mindenki mást el kirekesztenek.

Szigorú őrséggel, portaszolgálattal,

Mikor befejezted, az utolsó nappal.

Attól kezdve ott él a jájem eleje,

És vele mellette sok segítő keze.

Szörnyű sorsot szánnak védtelen hazádnak,

Azért építtetik maguknak a várat.

Kapun kívül nyomort, bűnözést terveznek,

Elárvult hazádnak nagy romlást szerveznek.

Bergengóczal együtt Czigány, Kun és Zsídó,

Kiknek bankszámláján nincs sok-sok millió,

Mint kívül rekedtek, szörnyű sors vár rátok,

Bent jájemék lesznek, meg a janicsárok.

De ne aggódjatok, Isten nem hagy majd el,

Éljetek nélkülük nagy-nagy szeretettel.

Így jól viselitek majd nehéz sorsotokat,

Meg fogja érlelni,  összefogástokat.

Ősi bergengócznak van egy jó mondása,

Arról, ki a vermet mindig másnak ássa.

Ti is rájöttök majd, méghozzá időbe’,

Hogy tudtok békével szabadulni tőle.

Ha megfordítjátok, és megfordul a koczka,

A sok nagy fellegvár neked lesz hasznodra.

Mert akik ott élnek, vagy ott sokat járnak,

Azt kell elkerülni a politikának.

Elég megfigyelőt tenni a kapukhoz,

Hogy onnan ne jusson senki hatalomhoz.

Soha se dönthessen más vagyona felett,

Jájem pusztítását így elkerülheted.

Tudjatok tanulni múltnak hibájából,

Erkölcs nem vádohat, sem jobbról sem balról.

Nincsen itt igazság, ami meg nem éget,

Érjen inkább véget ez a gyászos ének.

Hetedik vers

Jájem hatalmának nagy növekedéséről

Véget ér az irtás oda is meg vissza,

(Vissza nem egészen, de inkább titokba’)

Összeszedi magát jájem is utána,

Gyorsan megszemléli, mit mutat a fáma.

Nincsen most kedvére sok-sok régi dolga,

Orosz medve miatt lent is lóg az orra.

Marha nagy tenyér van arra tenyerelve,

Kivezetett lovát más már megnyergelte.

Ennek a tenyérnek hosszú ám az ujja,

Elér az messzire, szomszéd országokra.

Itt majd szép szőrmentén lehet csak vadászni,

Jelentős haszonra nem lehet majd várni.

Itt-ott csurran cseppen, de az édes mézet,

A medve nyalja fel, az’tán haza téved.

De mindig visszajön, ugyanezt megtenni,

Így „szegény” jájemnek nem jut ott már semmi.

Keresi mit kezdjen, hol lehet kavarni,

Békés embereket egymásnak ugratni.

Lesz már befolyása néhány nagy országba’,

Ott is figyel a nép ne vigye túlzásba.

Felpanaszolja hát mind a nemzeteknek,

Adjanak egy helyet, hol megtelepedhet.

Könnyen támadhatják szerte a világba’,

Hogy megvédje magát nincsen katonája.

Jogos is a kérés, belátja mindenki,

Íly kiszolgáltatottan nem lehet meglenni.

Találnak is neki megfelelő hazát,

Hol egy nép részének érezheti magát.

Igaz, most más népek élnek a hazában,

De ők is voltak ott, Róma fénykorában.

Sok nemzet ereje hozza meg a döntést,

Ők meg elfogadják, nem mutatnak önzést.

Kegyet gyakorolva „jó” szívvel engedik,

Az ő államukban más nép is létezik.

Jó emberek –mondják- kis helyen megférnek

Bajt hoz ez azután, a teljes egésznek.

Elkezd’nek szaporán gyorsan fegyverkezni,

Erős hadsereget, kiválót képezni.

Mikor biztonságba érzi majd mind magát,

Kicsinyli majd jájem a megkapott hazát.

Előveszi akkor, mit tanult a sastól,

Villámháborúban el sem marad attól.

Megtámadja gyorsan szomszédjai földjét,

Hat nap alatt elvesz hatszor annyit, mit kért.

Sokáig is áll még földjükön a zászló,

Súlyos nagy vitában nem születik zárszó.

Visszakövetelik az elrabolt földet,

Ad is egy keveset később nem ad többet.

Állnak ott a harcok, nem is lesz ott béke,

Nézzünk inkább máshol tettek mezejére.

Fejlődik, változik közben a nagyvilág,

Minden szegletében a jájem járja át.

Kik a sas ellen ma vállvetve harcoltak,

Ellenségek lesznek, ha nem ma, de holnap

Szörnyen meg akarják mutatni egymásnak

Ki lesz nagyobb ura ennek a világnak.

Nem akarják ugyan egymást megtámadni,

De az esélyt erre meg akarják adni,

És hogy ne érhesse őket meglepetés,

Tárgyakban, tervekben megy a vetélkedés.

Nem billen a mérleg sem erre sem arra,

Egyensúlyban marad kettejük hatalma.

Tudják mind a ketten, hogy veszélyes lenne,

Ha ez az egyensúly egyszer kibillenne.

El is tart sokáig ez a huzavona,

Medve nép nyomorát, jájem pénzét hozva.

Míg egyszer a medve, igen nagyot lépve,

Tengeren visz halált az új ellenségre.

Azaz inkább csak terve, hogy vitt volna,

De a jenkinek sem fából van az orra.

Kiszagolja ö a terveket időben,

És áll is elébe, van rá oka bőven.

<p class="MsoNormal" style="line-height: 2

Menekült ki tudott szerte a világba,

Mindenhova jutott pár üldözött árva.

Befogadták őket illő szeretettel,

Világszerte sok a jóérzésű ember.

„M’ért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,

Mennyit szenved úgyis sok bezárt kilincsen”.

Mikor befogadta, szeretet vezette,

Nem gondolván arra kígyót melengetne.

Hamar kiviláglott a nem tiszta szándék,

Vált a jövevényből csúf belső ellenség.

Néhányan közülük szervezkedni kezdtek,

Sok tisztes testvérük kiszolgálók lettek.

Tudván, hogy erejük nincs a zsarnokságra,

Taktikát váltottak sunyi aljasságra.

Hogy tették meg mindezt, tudják ezt a vének,

Érjen ezzel véget ez a gyászos ének.

Harmadik vers

Jájem hatalmának építgetéséről, a többi népeknek bekerítéséről

Hogy szétkergettettek, el a nagyvilágba,

Menekült jájemnek nincs rablott hazája.

Más népek közébe fészkelé be magát,

Ott indít ellenük titkolt belső csatát.

Jó képességeit ügyesen forgatja

Lelkiismeretét soha sem siratja

Így semmi sem drága és semmi sem tilos

Hófehér ruháján csak keresztje piros.

Királyokkal seftel frankok hazájában,

Kiváltságot szerez szerte a világban

Templomos lovagnak nevezteti magát,

Lassan birtokolja az egész frank hazát.

Nem tűrhette már ezt a népnek királya

Összeszedte őket, hogy kardélre hányja,

Vagy kerékbe törje, mindenképp megölje,

Bajnak kitett népét, hogy megmentse tőle.

Hullott a jájemnek vezető ereje,

Reszketve menekült sok segítő keze.

Nem kergette őket a lóvátett nemzet,

Gyilkolászás elől Ánglusokhoz mentek.

Ott már résen voltak nem csináltak hibát.

Át meg átszőtték már ott a politikát.

Szegény jámbor Ánglus nem tudta mi készül,

Hogy majd ellenére hoznak törvényt végül.

Új arcot is váltott itt a jájem. Nahát?

Szabadkőművesnek nevezte át magát.

Pénze volt temérdek és azzal seftelve,

Sok Ánglust hozott már, rossz függő helyzetbe.

Sok volt már a jájem ott az Angol honba,

És sok Ángilus volt hatalmukba vonva.

Vettek házat, kincset, mindenféle marhát,

De földet nem tudtak, mert-hogy azt nem adták.

Földjükre kényesen vigyáztak a lordok,

Dühében a jájem egyre inkább morgott.

Törte fejét folyton mit is kéne tenni,

Lordoktól a földet, hogy kéne elvenni.

Hoztak hát egy törvényt, adót kell fizetni,

Minden birtok után, az sem mindegy mennyi.

Olyan összeg amit jájem követelne,

Nagyobb legyen, mint a birtok jövedelme.

Persze, hogy a lordok nem tudták fizetni.

Teher lett a birtok, el kellett hát adni.

Kinek volt rá pénze, hogy megvásárolhassa?

Persze hogy jájemnek, ki kamatoztatta.

Így történhetett meg, hogy Ángilus honba,

Jájem törvény készült, hogy azt elorozza.

Mivel az Ángilus harcolni le nem ált,

Sok keresett inkább magának új hazát.

Várta Amerika végtelen határa,

Nem is volt akkor még ott a földnek ára.

Ment ki a sok Ánglus, szervezni, dolgozni

Az elrabolt helyett új hazát alkotni.

Nem is lészen ott baj, hisz minden rendben megy,

Utánanyúl jájem, ha vele nem is megy.

S az élet, hogy indul a szép új hazába,

Folytatja azt ott is, amit Angliába.

Ezt már nem tűrheti, az új világ népe,

Jájem törekvését, fegyverrel veri le.

Elszakítván magát régi országától,

Alaptörvényt hoz majd, az új hazájáról.

Alaptörvényt hoz majd, amelyben kimondja,

Hogy ezt ember fia, meg ne változtassa.

Bárki akarná is, és lehet az bárhol,

Adót nem szedhetnek, a jenki polgártól.

Akkor hirtelen, ezt nem változtathatja,

Nép függetlenségét, nem korlátozhatja,

Sok idő eltel majd, hogyan csempészi be,

Az adó szedését, csak az ő kedvire.

Hamar rájön jájem, hogy babér nem terem,

Le is mond itt róla, hogy önkényúr legyen.

No, nem végleg csak addig, míg más dolga akad,

Frankhonból kiverték, és ez úgy is maradt.

Azért fel nem adja, sem ott, sem is máshol,

Bohócot csinálni az egész világból.

Jól át is gondolja, később majd mi segít,

Át- betelepíti a kőműveseit.

Nem az a fajta ő, aki csak úgy hagyja,

Hogy egy nép lerázza, hogy ha nem akarja.

Kidobják az ajtón, menne az ablakon,

Ha ez sem sikerül, átmászik a falon.

Frankhon békessége, jó stabilitása,

Alkalmatlan most, a jájem kavarásra.

Próbálják a rendet belül felforgatni,

De ezt nem tudja ott, senki elfogadni.

Aki egységben él, erős az a nemzet.

Népe és királya, nem egymástól szenved.

Meg kell hát fertőzni, a népnek butábbját,

Megetetni vele, jájemék maszlagját.

Olyat kell bedobni, amin kaphat a nép,

És mert néha buta, csúszós talajra lép.

Eldobja királyát, leüti a fejét,

A jájemnek tálcán, adja át a helyét.

Meg is lesz a nagy nagy, nagy nagy forradalom.

Ügyesen szervezi, jájem örült nagyon.

Frankhonba erősen beszervezi magát,

Tovább lehet lépni, no rajta, rajtahát.

Eredményes lesz a jájem sokadalom,

Frankhon megszerzésén, büszke is lesz nagyon.

Be kell még cserkészni pár keleti népet,

De az ének ezzel érjen itt most véget.

Negyedik vers

Keleti kudarczok jájem bánatára

Úgy ezerkilenczszázra mutat majd a naptár,

Jájem szervezkedik, soha nincsen határ.

Világuralomig, amíg el nem érne,

Szemet vet majd hősünk, az orosz medvére.

Rosszul szervezkedik, résen lesz ám a cár,

Megáll egy ház előtt, egy hatalmas batár.

Befoly sok katona mindent felkutatni,

Főjájem zsémbelést fülén átengedni.

Találnak is nála sok-sokféle dolgot,

Többek közt szöveget, mi tollal íródott.

 De nem ám oroszul, hogy bárki megértse,

Jájem nyelven volt az, hogy ne legyen béke.

Gyanítja azt a cár, mi áll az írásban.

S, hogy az értelmének ne legyen híjában,

Fordíttatja gyorsan át az orosz nyelvre,

Hogy pontosan tudja mi is van hát benne.

Meg is tudja hamar el is képed tőle,

Ilyen arcátlanság nem volt még előtte.

Meg lesz írva szépen sorba szedve nála,

Hogy van eltervezve egy-egy nép halála.

Néhány példányt ebből szétküld a világba,

Párat a szerzőkből pokol tornácára,

Hogy mindenki tudja mi a jájem terve,

És a terv gerince, széjjel legyen verve.

Földig lóg majd ettől a jájemnek orra.

Tervétől elkerül igencsak távolra.

Orosz medve húsból jó falatot nem kap,

De fel mégsem adja, új tervet forralgat.

Terve be lesz fagyva az orosz pusztába,

Ráveti hát magát a monarchiára.

Nem lehet idejét, hogy tétlenül töltse,

Mit is szólna ehhez jájem sok-sok bölcse.

Ráveszi Gabrilot, húzza meg a ravaszt,

Hogy a herceg immár ne érjen több tavaszt.

Pontosan tudja azt, mi lesz ennek ára,

Háborút hoz ez majd az egész világra.

Nem is bánja ő ezt, hisz ez az élete,

Csak hogy ne ő víjon, csak az ő fegyvere.

Sok százezer munkás halálra rendelve,

Gazdagodik jájem, ártatlant színlelve.

Habár az orosz terv lelassul, meg nem áll,

Két jó atyafijuk, új maszlagot kreál.

Ezzel etetik meg az orosz proletárt,

Hamis ideájuk jó talajra talál.

Sok felhergelt muzsik megöl néhány bojárt,

Becsapott munkások legyilkolják a cárt.

Legalább kifelé száll majd ez a mese,

Az egész világot etetik majd vele.

Valóban ki lesz az, aki ezt műveli,

Jájem mocskos keze, mélyre eltemeti.

Mint Amerikában, Kenedy gyilkosát,

Meg ne szólalhasson, szint ő segíti át.

Másvilágra kerül jájem jó embere,

A jutalom ez lesz, érje hát be vele.

Dolga végeztével, barát keze által,

Akivel este még ünnepelt a bárban.

Amikor sikerül a cárt legyilkolni,

Szalad a sok jájem, helyét elfoglalni.

„nagyot koppan akkor, s azután elhallgat”,

Nem hatalom várja, amit majd megtarthat.

Van ilyen, mikor a világ sorsát osztják,

Kiharcolt helyétől, néha meg is fosztják.

Aki a gesztenyét tűzből kikaparta,

Azt meg nem eheti, mert más már bekapta.

Így jár a jájem is, az orosz medvével.

Feni kését fogát, nagy igyekezetével.

A bolsi gyorsabb lesz, nameg honi pálya,

Jól meg is irtja majd, ne járjon a szája.

Lóg is a nagy orra, ismét a jájemnek,

De nem minden papsajt, ott akkor rájönek.

Aljassággal szemben aljasság a fegyver,

Jó voltukból lassan, tudja minden ember.

De túl kell, hogy lépjen a nagy vesztességen,

Dédelgetett terve, hogy füstbement éppen.

Átfordul figyelme a monarchiára,

Hogy áll ott a terve, hatalom dolgába’.

A sok szerencsétlen vezényelt emberke,

Úgy öldösi egymást, hogy jájem tervezte.

De mert a hulla már magas hegyekben áll,

Ébredezni kezd az, aki még lábon áll.

Mindenki rájön már, hogy tudták becsapni.

Azon tanakodnak, abba kéne hagyni.

Bánja ezt a jájem, mert már elkönyvelte,

Hosszú cirkusz lesz ez, sok hasznot termelve.

De ha már így esett, hogy csökkenjen kára,

Más módon kezd majd el, hatni a világra.

Ha már békét kötnek, enné meg a fene,

Úgy kell azt intézni, hogy baj legyen vele.

Bele legyen rakva mindenki számára,

Nagyon súlyos lesz majd, a békének ára.

Lesznek ott nemzetek durván megalázva,

Mindemellett mások, csúnyán megnyirbálva.

Elindul jájemnek új stratégiája,

Mindenkit legyűrve élni gazdagságba’,

Hogyan szolgálja azt, az eljövendő béke,

Elmondom azt később, itt az ének vége.

Ötödik vers

Arról, hogyan bújik a jájem mások bőrébe, hogy titokban árthasson.

Megunta már a nép egymás gyilkolását,

Jájem uszításra mások pusztítását.

Felülkerekedik a jóérzés benne,

Hajlandó is immár megegyezni ebbe’.

Összegyűlnek ezért Trianonban páran

 Békét szerezni már, végre a világban.

Hátán hideg futkos ettől a jájemnek,

Gonosz terveiből, kevés valósult meg.

Mesterkedéseit, egyre többen látják,

Ez egyszerű okból, mindinkább utálják.

Ebből az egészből nagyon rosszul jön ki,

Ha sikerül végre tartós békét kötni.

Töri is nagybuzgón a csürhejárását,

Hogy akadályozná meg, világ felállását.

Neki jobban tetszik vérben learatva,

Mert úgy sokkal könnyebb átgázolni rajta.

Békét úgy kell kötni a jájem módjára,

Hogy meg legyen vetve új háború ágya.

Ha az őrült népek, folyton veszekednek,

Az lesz a jó üzlet, jájem embereknek.

Öszvegyüjtögeti minden befolyását,

Frankot, Ánglust és a  Jenki üzlettársát,

Segítsenek neki nyomást gyakorolni,

Hogy a béke ügyét, lehessen gáncsolni.

A jájem nyomásra együtt kitalálják,

A monarchiának szétverik a házát.

Bergengócziából, szeleteket vesznek,

Környező népeknek, koncként odavetnek.

Akad ugyan pár hang tisztes Angliában,

Kinek barátja él bergengócziában,

Ismeri a népet, tiszteli szereti,

És az aljasságot ő nem szenvedheti.

És amikor szól majd, hangja messze szállhat,

Igazságot ! –kiált –, bergengócziának.

A jájem azonnal leordítja fejét,

Tartsa meg magának különvéleményét.

Két marokkal szórják a viszálynak magját,

Azt hiszik, jól jön az, mikor learatják.

Ha már nem sikerült a medve vadászat,

Hátba verik a sast, hogy csak földre szállhat.

Igaz nem ők teszik, hiszen nem ott vannak,

Mások háta mögött erősen szurkolnak.

Hatalmas pénzekért a fegyvert csinálják,

Míg mások meghalnak, a mammont imádják.

Hogy világ láttára mindezt véghezviszik,

Mindenki köp ott majd, ha csak megemlítik.

Közutálatában, nehéz nagynak lenni,

Valahogy a népet, mártírrá kell tenni.

Ebben töri fejét jájem bölcse s véne,

Emberáldozatot, hogy mutatni kéne.

Közben a levert sas nyalogatja sebét,

Próbálja rejteni sértett büszkeségét.

Addig  a jájemhad, pénzét számolgatja,

Sok-sok ember meghalt, jó haszna van rajta.

Nemzetek perének költségét beszedi,

De nem minden úgy van, ahogy ő szereti.

Szél fújja szerteszét sírokról az avart,

Senki háborúról hallani sem akar.

Lassan helyrejönnek, termelnek a gyárak,

Meggyötört emberek élhetnek a mának.

Aranyszín mezőkön kövér kalász terem,

Bezárul végre a nagy háborús verem.

Csak a jájemfőknek igen rossz a kedve,

Eltelik sok idő, s nem halad a terve.

Népek és nemzetek kik nemrég harcoltak,

Most nagy békességben vállvetve dolgoznak.

Már a nemzeteken fogást nem találva,

Ráuszitja magát rögtön a családra.

Hogy ne legyen egység szeretet és béke,

És hogy annak rögtön, végleg legyen vége,

<p class=

Julosvai Daróczos Bendegúz :.

A jájem világáról szóló ének

Ajánló a vershez amit megtaláltak.

Az ének előtt való vers

Arról ,hogy kell e jövendölést érteni, és lehet megérteni

Kedves jó kíváncsi, ki erre rátalált,

Kösse fel gatyáját, hogy átrágja magát.

De ha szoknyája van, azt is felkötheti,

Nem könnyen megy végig mindezen valaki.

Égnek áll a haja, felforrhat a vére,

Vagy indulatai felcsapnak az égre.

Nem kell ezt a mesét túl komolyan venni,

Jobb lesz, majd a világ ebbe kell most hinni.

De csak akkor lesz jobb, ha mi jobbá tesszük,

Sorsunk változását önkezünkbe vesszük.

Nem sodródunk tova, mint szalma az árral,

Keményen megállunk nemzetünk várával.

Nem hiszik? Nézzék meg, mások tanítását,

Ahol ezt találták azt is megtalálják.

Mindkét írás fontos és mindkettő hosszú,

Lényeges egyezés, hogy nincs bennük bosszú.

Ha még hunyorogva járt a nagyvilágba,

Nyissa nagyra szemét, hogy ami van, lássa.

Eleve vesztes lesz minden olyan ember,

Ki a történtekkel szembenézni nem mer.

Mert lehet a homokba dugni a fejünket,

Ettől még a gonosz szétrúgja seggünket.

Mire körbenézünk magunkat sajnálván,

Utasok leszünk már a Káron bárkáján.

Megírását azért fontosnak találtam,

Mert igen messziről a jövőbe láttam,

Észrevettem én ott minden kis részletet,

Csakúgy, mint ha éppen ott élnék köztetek.

Azt ne higgyétek, hogy léteznek titkok,

Édes álmotokban, akkor mindent tudtok.

Csak annyi a kérdés érdekel e téged,

Hogy ha majd felébredsz, mennyi minden érhet.

A valóság elöl, el lehet rejtőzni,

Ha nem kedvedre való, nem fogsz emlékezni.

Azért minden álmod súlyos igaz marad,

Csak azt nem tudod majd, mihez tartsad magad.

Mikor olyat láthatsz, mitől forr a véred,

Bosszúra a harag ne ragadjon téged.

Mert rosszabb a jájem mint hétfejű sárkány,

Ha egy fejét levágsz, hat nő majd a hátán

Emberben a harag halálos bűn lenne,

Eltorzulna tőle szép egyenes lelke.

E világban most jön a szeretet hatalma,

Végéhez közelít a gonosz uralma.

Jájem a főhősünk semmiképp sem ember,

Nem csoport, nem nemzet, ily érdemet nem nyer.

Hívjuk szemléletnek, melyben pénz az Isten,

És gyilkos harcában embersége nincsen.

Állandóan harcol. soha meg nem pihen,

Hatalom dolgában nincs is még egy ilyen.

Nép, nemzet, előtte nincs mi sérthetetlen,

Akin már átgázolt, az csak élhetetlen.

Ilyen nem születik hál’ Isten a földön,

Ezzé csak válhat az, akit hajt az ösztön.

Aki tudja már ezt jól féken tartani,

Az lesz képes Embert jóra tanítani.

Nem mind jájemféle, kinek sok pénze van,

Van sok rendes ember, ki fáradhatatlan.

Éjt nappallá téve dolgozik serényen,

Ad munkát másnak is, ne éljen szegényen.

Ilyen ember bizony sok kell a világba,

Nem mindenki képes, hogy ezt megcsinálja.

Tudjátok meg tőlem, világ észreveszi,

Jájem ármányával öt is célba veszi.

Jájem olyanféle ki harcolni nem mer,

Mikor ölni akar, mindig akad ember,

Aki a pénzéért helyette megteszi,

Jájemféle annak, csak hasznát élvezi.

El akar orozni mindenkitől mindent,

Hogy ő uralkodjon megelőzve Istent.

Sok nemzet dolga lesz, hogy megvédje magát.

Öldöklések nélkül nyerjen végső csatát

Ahogy én ezt látom, olyan, mint egy álom

Nem tudni, lesz e majd ilyen a világon.

Ha majd ezt az írást, a kezedbe veszed,

Lesz  ilyen avagy sem, magad eldöntheted.

Jó szórakozást, ehhez nem kívánnék,

Hisz senkit nem derít fel egy-egy sötét árnyék.

Ha tudod használni az írás tanulságát,

Sokat szépítheted az ember világát.

     jájem világáról szóló ének.

Első vers

Bergengóczok tanulságára

Írom az éneket nagyvilág hasznára.

Bergengócz népemnek nagy okulására.

Megismerni végre a jájemnek eszét,

Hogy ne hagyja többé megkötni a kezét.

Mert, hogy meg lesz az majd jó erősen kötve,

Messzire repül el belőle a bögre.

Mit a jájem kiüt, hogy semmi se’ legyen,

Amiből bergengócz még egy kicsit egyen.

Haljon inkább éhen, vagy ha nem akarja,

Jájem mocskos mancsát úgy majd oda tartja.

Nyitott tenyerébe néhány morzsa legyen,

Taposott Bergengócz, hogy majd abból egyen.

Bizony nagyon ocsmány az esze járása,

Nemzetek kárára van az kitalálva.

Nem vállalja magát, elrejti fegyverét,

Sok ember kérdezi, mért is bántják ezért.

Nem mindig csak bántják, sokszor támogatják,

Akkor az’tán erős, bárkik is akarják,

Csúf erőszakot tesz dolgai végére,

Folyik is miatta, minden népnek vére.

De hogy egy szavamat másikba ne öltsem,

Mesémet jókorán egy madzaghoz kössem,

Elmondom milyen a jájem szemlélet,

Mitől kell megóvni sok gyanútlan népet.

A világ foly’ mostan, már sok-sok ideje,

Jónak s csibészségnek is, van benne helye.

Ki-ki lelke szerint intézi a dolgát,

Jó szívvel segíti embertársa sorsát.

Ám nem így a jájem, neki nincs Istene,

Bár „kiválasztotta” nem is gondol  vele.

Ha a kiválasztás nem csak mese róla.

Akkor ez az Isten, csak a sátán volna.

Erős ez az Isten, és felettébb gonosz,

Így hát a jájem is, sokakra rosszat hoz

Mást csinál a keze mást beszél a szája,

Színjátéka mögött a mammont imádja.

Cinkos mosolyogva még segít is neked,

És el nem árulja, mikor lök ki veled.

Ahonnan tud, kitúr, kilök, mint az ökör,

Hogy rejtve, dugva is, megszorul az ököl.

Ha kifogásolod m’ért hozza a társát,

Akkor nem szól semmit, megvonja a vállát.

Ő saját magát csak akkor érzi otthon,

Ha egy másik jájem ül a szomszéd poszton.

De ne mondjam én el súlyos kritikáját,

Ott, hol cáfolatra nem nyithatja száját,

Beszéljen magáért mind a cselekedet,

Melyet a krónika rendre följegyezett.

Kevés volt az ember még a világ szerte,

Temérdek szabad hely csak az eső verte.

Jájem ősi népe itt-ott pásztorkodott,

Más része, mellette vetett és aratott.

Senkivel sem kellett még versenyt állnia,

Nem gyötörte sem sors, sem ellenség hada.

Amit tenni kívánt ő döntötte azt el,

Rá, egyedül illő ember természettel.

Kinek- kinek megvan a maga formája.

Csak az Isten tudja mért az illik rája?

Irigység gyűlölet arra vetemedett,

Rávette jájemet, öld meg testvéredet.

Meg is tette gyorsan mérlegre sem téve,

Rémséges tettének mi lesz majd a vége.

Kiirtotta gyorsan lelkiismeretét,

E nélkül éli most, hitvány rongy életét.

Rablás és háború kíséri az útját,

Árva gyermek, özvegy, szegélyezi múltját.

Örök harc élete béke a halála,

Csak, hogy más harcoljon, ez a mottó nála.

Jájem csak viszályt szít, békés emberekbe’,

S amikor már ölnek, harcba keveredve,

Lelkiismeretlen dörzsöli tenyerét,

S harcoló feleknek ellopja mindenét.

No de ne én mondjam sorait tettének,

Érjen itt most véget ez a gyászos ének.

Beszél az magáért, mint a világ sorsa,

Jájem tisztességnek merre visz a sodra.

Második vers

Jájem tudásának keletkezéséről

Tudjuk mind, a jájem tudása rengeteg.

De honnan is indult ez a sok bölcselet?

Meg van annak sora írva krónikákba’,

Hogy került szerteszét jájem a világba.

Saját természete volt az első veszte,

Tulajdon testvérét rabszolgává tette.

Apjukat becsapván szörnyű hazugsággal,

Eladták öccsüket szakítva a mával.

Gondolák magukban aljas tettük ára,

Jutalom lesz inkább, mint mindőjük kára.

Ha apjuk belehal szörnyű bánatába,

Egyel kevesebb lesz az öröklők száma.

Az Isten kegyes volt bár nem érdemelték,

Megmentette őket, akivel ezt tették.

Éhen pusztult volna mind az egész horda,

Ha a szolga öcskös nem segített volna.

De megmenekültek a világ vesztére,

Azóta sem tartós a földön a béke.

Ahol tudnak, fúrnak, és zavart csinálnak,

És a zavarosban kedvükre halásznak.

Élt akkor egy nép egy nagy folyó partján,

Keleti népekkel kapcsolatot tartván,

Meg tanult már írni, csodát építeni,

Volt mit, a jájemnek továbbfejleszteni.

Tette is serényen a maga hasznára,

A gazda népeknek is jó haladására.

A tudás már meg van el kéne hát lopni,

Elrabolt földeken nagyobb hasznot hozni.

Tiltotta a gazda népe kifosztását,

Tudással, kincsekkel a föld elhagyását.

Befogadta őket s kitanulva mára,

Csapásokat hoznak, ez érte a hála.

Végül is elmentek becsapva az ajtót,

Puszta szenvedésre elcserélve a jót.

Nem áldozat volt ez, akarnok gyűlölet,

Uralkodni vágytak s ezt ott nem lehetett.

Elvándoroltak hát messze a világba,

Hogy majd betörjenek más nép városába.

Nagy-nagy ricsajukra falak leomlanak,

S minden élő lelket ott legyilkoltanak.

Falak lerombolva népek legyilkolva,

Terjeszkedik jájem nagyobbra, nagyobbra.

Csencsel, kereskedik nem sok tisztességgel,

Viszont nagy haszonnal, így él nagy bőséggel.

Bőségében szolgák hada veszi körül,

A sok szegény ember nyomorán, csak örül.

Szolgaságban másképp hogy tudná tartani?

S, hogy mindez így van jól, hirdetik papjai.

Jött egy ember akkor pártusok földjéről,

Tanítani kezdte őket a jövőről.

Elmondta, hogy az út, amelyen most járnak,

Olyan a jájemnek, mint féreg a fának.

Törzse egészséges, kívül. láthatóan,

Tele lesz majd lyukkal bévül, áthatóan.

Egy kis szellő kell csak, hogy a porba döntse,

Nem lesz, mi megtartsa tiszte, se erkölcse.

Erkölcse a népnek, mint törzse a fának,

Rendületlen talpa büszke koronának.

De ha ego rágja, bujaság hergeli,

Jó férge az annak bárki elhiheti.

Ilyet, s hasonlókat tanított a pártus,

Jött is messze földről, halász, pásztor, koldus.

Mert, hogy jájemék közt, jó volt a közember,

Csak a fej volt romlott mondta is a mester.

Mondta, de vesztére nem volt érte hála,

Kritikát, a jájem soh’sem vesz magára.

Ilyen beszéd, sértő, kirekesztő, rémes,

Összefogtak hát a papok és a vének.

El kell hallgattatni befogni a száját,

De hogy hallgattassuk el buta birka nyáját?

Meg fogjuk oldani, okosabbak vagyunk,

Vagy ennyit sem érne kiválasztott agyunk?

Kisütötték aztán, mit tehetnek érte,

Hogy tettük, félelmet ébresszen a népbe.

Hogy a mester haljon iszonyú halállal,

Keresztülvitték ezt vállnak vetett vállal.

Oda rángatták hát szegény jámbor embert,

Kiért sok tanítvány kiállani nem mert,

Helytartójuk elé, ítélje halálra,

Az meg azt felelte, nincs annak hibája.

Jó lelkiismerettel ő ezt nem teheti,

Jájem akaratra pedig meg nem teszi.

Minden nép oldja meg a maga ügyeit,

Öt hagyják ki ebből, ő mossa kezeit.

Akkortájt, más törvény működött felettük,

Róma uralma volt, a közös keresztjük.

De, hogy más fizesse aljasságuk árát,

Rómára testálták, pártus gyilkolását.

Megölték a mestert nem is saját kézzel,

Azt fogják sulykolni, nem érjük fel ésszel.

Ártatlanok ők, mint ma született bárány,

Róma ölte őt meg, követőit látván.

Rémes volt a mestert a kereszten látni,

A gonoszság ellen nem mertek kiállni.

Jájem népe gyáván, békével tűrte hát,

Vezetőik bűne máig égbe kiált.

Noha ők is tudták, ha szájuk nem béna,

Gonosz „vétkesek közt, cinkos, aki néma”

Máig sem tanultak semmit az esetből,

Azon gázolnak át, ki vérzik több sebből.

Csakhogy előzőleg jól megsebesítik,

Áruló ármánnyal jól körbe kerítik.

Úgy teszik a dolgot, a vesztes lássa át,

Ő sebesítette meg önként saját magát.

Régóta csinálták égi segédlettel,

Járomukba hajtott elnyomott népekkel.

De ők, kik másokra rátevék a jármot,

Nehezen viselték el a szolgaságot.

Le akarván rázni nagy Róma igáját,

Fegyverrel vitatták annak jogosságát.

Mért köhög a bolha ha nincsen tüdeje,

Úgy gondolta Róma, eljött az ideje,

Úrhatnám szolgákat gatyájukba rázni,

Nyughatatlan népet jól megregulázni.

Szörnyű haragjában sokat legyilkolna.

Városukat pedig, a földig rombolta.

                                                 Tovább is van mondjam még?

https://www.youtube.com/watch?v=cC71AS-ut_M&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=lAeNPrUCcEM&feature=related

https://www.youtube.com/watch?v=wSk4vxGnaD4&NR=1

.

...ehhez a páratlan intelligenciához. Ez vezet a világuralomhoz?

Google-ba kopogtassátok be a  nevét....!!!! Dr Regős Péterhttp://www.hazankert.com/02szept8.htmlhttp://magyarellenesseg.blogspot.com/2011/01/dr.html

Továbbítandó, hogy minél  többen ismerjék meg ezt a senkiházit.

Ez felháborító! Olvassátok el!  Vérlázító !

Dr. Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége szóvivőjének    "verse":

Hangosak a fasz magyarok,

Fajtiszták, mint az olaszok.

Buták, mint az oroszok

S úgy végzik, mint a karthágó'k.

Lesózzák a földjeiket,

Felszámolják történelmüket,

Eltűnnek majd nem sokára,

Elmennek a bús picsába.

Úgy rühelem minnyájukat,

mocskos, gyilkos falkáikat,

s mikor himnuszukat hallom,

felfordul a teli gyomrom.

Panaszkodnak, nyavalyognak,

Ők sehová sem tartoznak,

Mindenki az ellenségük,

Nincsen nekik kistestvérük.

Mindenki utálja őket

Magyar férfiakat, s nőket,

Mindegyiküket megvetik,

De egyiküket sem szeretik.

Elveszett tekintélyüket féltik,

De mások a nyelvüket sem értik,

Nem tartoznak nyelvcsaládba,

Csak a tetves, bús picsába.

Európába keveredtek

Emberekké nem vedlettek,

Ázsiai majmok még ők,

Zsivány Trianon-védők.

Korrupció, hatósági segédlettel.

    A boldogabb időkben, mikor még a korrupció rejtőzködött, mindenki számára egyaránt léteztek a lehetőségek. Globalista világunkban, a pénz, már olyan erősnek érzi magát, hogy nem szégyell, nyíltan a pofánkba hazudni.

Mi pedig, mint „modern” Európai polgárok, szépen mosolyogjunk hozzá.

      Miről van szó?

Mi másról lenne szó, mint a szabad versenyről. Ez, a szabadság, egyik fokmérője, minden egyes társadalomban. Ennek a szabad versenynek a zászlaja alatt nyelik el a multik a kisebb cégeket, állapítanak meg az Eu. szervek, kvótákat, (fejenként naponta 4 kávéskanál cukor a magyaroknak) és mindezt a kapitalista szabad verseny, elsődleges fontosságának hangsúlyozásával teszik.

   Mára odáig jutottunk, hogy üzleti lehetőségekből kizárnak cégeket, mint pl. a taxisokat, a repülőtérről. Ezt, táblákon hirdetik, hatósági  hozzájárulással.

Verseny szempontból, ez nagyjából úgy állja meg a helyét, mint a „civilizált” római arénának, a „barbár” magyar alsónadrággal való összehasonlítása.

Ami nyugati „szokás” az „civilizált” ami igazságos magyar elvárás, az „barbár”.

   Ez a kettős mérce, nagyon messze gyökerezik, és nagyon rég mérgezi az emberek lelkét. Ideje elsöpörni. A világra, minden ember egyenlő joggal születik. Istennek képzeli magát, aki ezt meg akarja változtatni.

  Isten hatalma felülmúlhatatlan, ahogyan a szeretete is. Neki minden ember egyforma, és csak ideig-óráig tűri, hogy hatalmaskodó, uborkafára felkapaszkodott emberek, vagy csoportok, különbségeket tegyenek ember és ember között.

Ezért áll, azok mellé az emberek mellé, akik az igazságért harcolnak, és segíti őket abban, hogy maradéktalanul elsöpörjék, a korrupció, és megvalósítói, minden nyomát a földről.

Béla László

  Jó tudni!

Katt ide http://kuruc.info/r/9/77036/

Piárban, nagyon jók.

  Ez a XXI. század legjelentősebb területe. Aki ezt kézben tartja, és jól kezeli, az szinte mindent megtehet. Szerencsére, szinte mindent, de nem mindent.

A hatalmi őrület, ugyan úgy söpri el, a globális ábrándokat, ahogyan elsöpörte a Római birodalmat. Aki nem néz vissza, az nem lát előre sem. Ők visszanéznek, csakhogy, görbe tükörből teszik. Hamis képet kapnak, amit valósnak hisznek.

  Épp ma láttam az egyik, korábban elsősorban tudományos és természetfilmeket mutató csatornájukon, egy filmet, Róma történetéről. Kolosszális volt.

  Kimagasló rátermettséget igényel, a médiában valós információkat úgy közvetíteni, hogy belőlük csak hamis következtetés legyen levonható.

  Ez a film is, minden képzeletet felülmúlt. Egekbe próbálta emelni, a Római Birodalomnak, a világ civilizációjára gyakorolt hatását. Ami római volt benne, az mind civilizált, és fennkölt, ami nem római, az csak barbár volt, a szóhasználatukban. Az alkotók, bizonyára megfeledkeztek arról, vagy talán nem is tudták, hogy Európába, a Hun birodalom összeomlása után, a keleti régiókból a Kárpát-medencébe visszatérő magyarság hozta, a fehérnemű használatát, a kanalat, az instant levest, a díszes ruházatot, a cipőt, és még néhány dolgot, keletről. Nem nyugatról, hangsúlyozom, keletről!

   A minden római tett civilizált, és minden római polgár ember, bárki más, csak barbár lehet, nagyjából akkora hazugság, mint amikor a magyarokat azzal etetik, érjük utol Európát. A római légiók egy kicsit sem voltak barbárok, amikor rárontottak a Hun birodalom területén békésen földet művelő falvakra, tanyákra.

Ők civilizáltan ölték az embereket. Mikor Attila, ezeken a civilizált támadásokon felháborodva Hun seregével kiverte a támadókat, és végül bekerítette Rómát, szűkölve kértek kegyelmet városuknak. A „barbár” Attila, nem dúlta fel a fészküket. Elvonult békével. Engem ez a római szemlélet, ami szerint csak a római volt az ember, és mindenki más barbár, sokkal inkább emlékeztet a talmudra, mint a civilizációra, és ez a szemlélet ma éli fénykorát.

  Akié a pénz, az, az ember, azé a hatalom, az igazság, és a föld minden javai.

Ez, egy súlyos tévedés, hamis értékrend. Pénze bárkinek lehet. Össze lehet rabolni, el lehet szedni a védtelenektől, el lehet adni azt, ami soha sem volt az enyém, és máris van pénzem. Egyáltalán nem számít, hogy egyébként milyen ember vagyok. Intelligenciát, emberi tartást, becsületet, nem lehet rabolni. Azt örökölni, és egy keveset tanulni lehet. Ez! A valódi érték.

   A magyarság, őstörténelmétől hordozza, és örökíti az intelligenciáját. Senkit, soha nem kell utolérnünk. Kiváló terményeink, és termékeink, világszínvonalúak. (Voltak) És lesznek is, mihelyt sikerül lerázni a civilizált nyugat jármát. Nem véletlen a monarchia, nem véletlen Trianon, nem véletlen a második világháború, nem véletlen a szovjet elnyomás, és a mai, globalista daráló sem. A magyarság kemény dió. Meg fogja akasztani a globalista malomköveket is.

  Rómánál indultunk, nézzük hát, mi vetett véget a Római Birodalomnak?

A szorgalmas, békés Itália, önmaga védelmére, létrehozta a kor egyik legerősebb haderejét. Földjükön, ennek biztonsága mögött, békésen zajlott az élet. Az arénákban, civilizáltan ölték egymást a gladiátorok, a fenevadak békésen falták fel az eléjük vetett embereket. Minden a kultúra jegyében zajlott.

Az aréna falain kívül béke honolt. A kulturált vezetők, ráéreztek a hatalom ízére, és terjeszkedni kezdtek. Vesztükre, meghódították Judeát is. Ott, nem követte béke, a hatalom átvételét. Állandó lázadások, folyamatos rendzavarás volt a jellemző. Titusz, majd Vespasianus, úgy döntött, kiirtja a lázadozókat. Ez lett a világ első holokausztja. A birodalom a létével fizetett érte. Az irtás, nem volt teljes. Későbbi császárok, belátták, nem lehet egy népet kiirtani, és megbékéltek,

Sőt, idegeneket fogadtak be római polgárnak. Ráadásul olyanokat, akik pénzt hoztak. Sokat!

  Ezzel a pénzzel, bőkezűen támogatták a politikát. Megjelent vele a korrupció,

elhatalmasodott a prostitúció, divattá vált a homoszexualitás. Nem kellet hozzá két generáció, és a pénzemberek kezébe kerültek a bábok szálai. A birodalom megtapasztalhatta, milyen, amikor a háttérből, felelősséget semmiért nem vállalók irányítják. Bele is bukott. A háttérből irányítás gyakorlata viszont, gyökeret eresztett a hiszékeny, béketűrő emberek társadalmaiba, és a mai napig szívja az életerejüket.

   Emberi döntéssel, nehéz felszámolni, ahogy az ábra mutatja. Most, végre megszülettek az ember feletti döntések is. Az a mérhetetlen önzés, intrika és hatalomvágy, és az ebből fakadó gyűlölködés, messze kihallatszik az univerzumba. Néhány idegen civilizáció szerint, a Föld, ma kibírhatatlan zajforrás, ami minden normális intelligenciát zavar. Minden megfogalmazódó gondolat, nyomot hagy a világon, és ezeket a gondolatokat egyedül az emberiség nem hallja. Minden más civilizáció érzékeli a reménytelenek elkeseredését, a hatalmasok gyűlölködését, a rászedettek csalódását.

Az egész Föld igazságért kiált. Olyan hangosan, amit már a környezetünk nem visel el. Ezért döntötték el, segítenek az embereknek, helyreállítani a földön az igazságot. Úgy legyen!

Béla László

Piárban, very good.
  This is the XXI. century, the most important area. Who run it, and well managed, can do almost anything for. Fortunately, almost everything but not everything.
The frenzy of power, although it sweeps away the global dreams, swept away as the Roman empire. Who do not look back, you do not see any advance. They're back, but the curve is a mirror making. Get a false picture of what true faith.
  Just today I saw one, especially in science and nature films before showing channel, a movie in the history of Rome. Was colossal.
  Outstanding aptitude requires the media to convey real information so that only a false conclusion to be drawn from them.
  This film also surpassed all imagination. Sky trying to raise the Roman Empire, the impact of world civilizations. As Rome was in him, both civilized and noble, which is not Roman, was the only barbarian, the szóhasználatukban. The creators probably forgot about or maybe did not know that in Europe, after the collapse of the Hun Empire, the eastern regions of the Carpathian Basin was returning to the Hungarians, the use of underwear, a spoon, instant soup, fancy clothing, shoes and even a few things from the east. Not the west, emphasize the east!
   The Roman made all civilized people and every citizen of Rome, anyone else, can only be barbaric, about the size of a lie than when fed with the Hungarians, caught up with Europe is achieved. The Roman legions were not a little barbarians, when they burst onto the territory of the Hun empire peacefully cultivating land in villages and hamlets.
They are civilized people were killed. When Attila Hun appalled by these attacks in a civilized army drove the enemy, and finally encircled Rome, asked for mercy is anxious city. The "barbaric" Attila, not torn up their nests. Passed in peace. I am thinking this is a Roman, which was that only the Roman people, and everyone else is barbaric, but rather points to the Talmud, as a civilization, and this approach is experiencing a golden age.
  He who has the money, the man hath the power of truth, and all the land assets.
This is a serious mistake, a false set of values. Anyone can afford. Can be combined to rob, you can take less, you can sell it, which was never mine, and you'll have money. No matter what kind of person I am anyway. Intelligence, human liberty, honesty, can not rob. He inherited, and a little to learn from. This! The real value.
   The Hungarians, ancient history, bears, and captures the intelligence. Anybody, you never have to catch up. Excellent crops, and our products world class. (There were) and you will have as soon as they manage to shake off the yoke of the civilized West. The monarchy is not a coincidence, Trianon is not a coincidence, not a chance in the second world war, no chance of Soviet repression, and the present, globalist or grinder. The Hungarians tough. It will also hang in the globalist malomköveket.
  Romanian started, we look back, we ended the Roman Empire?
The hard-working, peaceful Italy, to protect itself, has created one of the strongest forces of the age. Their own land, behind the safety of this, life was peaceful. The arenas, civilized gladiators killed each other in the peaceful beasts ate up their confidence in the people before them. The spirit of each culture took place.
Outside the walls of the arena at peace. The civilized leaders, to feel the taste of power, and began to expand. Vesztükre, Judea is conquered. There was not followed by peace, the power of acceptance. Constant rebellions, constant disturbance was typical. Titus and Vespasian, he decided to rebel kills. This has become the world's first holocaust. The existence of the empire paid for it. The clearing was not complete. Later emperors, they saw, not to exterminate a people, and reconciled,
Indeed, aliens admitted as Roman citizens. In addition, people who have money. A lot!
  With this money, generously supported the policy. Appeared to him of corruption,
escalated in prostitution, homosexuality has become fashionable. No need for two generations, into the hands of financiers and the ramifications were the puppets. The empire could experience what, when in the background, I do not take responsibility for anything directed. Also fell into it. The practice of management background, however, has taken root in the gullible, long-suffering people in societies, and to this day sucked the vitality.
   Human choices, it is difficult to eliminate, as the chart shows. Now, I finally have gotten over the decisions of others as well. The immense selfishness, intrigue and lust for power, and the resulting hatred, kihallatszik far into the universe. Some alien civilization that the Earth is now unbearable noise source, which is all normal intelligence failure. All formulated thought, leaves its mark on the world and the humanity of these ideas alone can not hear. Every other civilization perceives the hopeless bitterness, hatred of the powerful, ab ecsapottak disappointment.
The whole world cries out for justice. So loudly that you are not already wearing out the environment. Therefore decided, helping people, restoring the land to the truth. So be it!

Laszlo Bela